MAUGLI A DZSUNGELBEN

„Egy vérből valók vagyunk, te meg én” - idézte Bölcskei Gusztávot, aki Kiplinget idézte, s a Vezér belehelyezkedve Maugli szerepébe megismételte ezt a szózatot a többi állatnak.

Persze egy Vezér nem elégedhet meg ennyivel, neki, mint - Leninnek Marx téziseit – tovább kellett fejlesztenie a gondolatot, ezért hát közölte híveivel, hogy "Maugli így folytatta: farkasok vagyunk" - aztán kifejtette - azt jelenti: az erősek összefognak, a gyengék széthullanak.

Hát, azt mindjárt gondoltuk, hogy nem ő a Piroska, ellenben a gondolatot a fejéről a talpára kellene állítani, miként tette ezt Marx szegény Hegellel: nem az erősek fognak össze, hanem a gyengék lesznek attól erősek, ha összefognak.

Nem sok mindent, de ezt azért megszívlelhetné bánatos ellenzéke…

A miniszterelnök szerint az összefogás miatt tekintik a farkasok a választási eredményt társadalmi szerződésnek, amely megalapozta a nemzeti együttműködés rendszerét.

Egy vérből valók vagyunk, te meg én, mondta Tabaki az őzgidának, miközben elroppantotta a gerincét, és ha már így esett, megkóstolta a vérét is, hogy vajh, igaz-e az állítás, mert ez a sok állat itt állandóan összevissza beszél.

Hát ez azért kicsit sántít, merthogy a leadott szavazatok ötvenkét százaléka és az összes választópolgár egyharmadának pillanatnyi elmezavara nem alapoz meg semmit, nemhogy társadalmi szerződést, de a farkas az azért stimmel.

Merthogy ennyi toportyán-férget egy parlamentben még nem látott a magyar, mint ahogy ennyi erőszakot, kegyetlenséget és ennyi ösztönvezérelt vadállatot sem.

Azért derülhetett a csorda létrejöttének indokkára fény, mert a miniszterelnök felfedezte magában a reformátust.

Jelzem a Bolyai is Farkas és református volt, de ő normális volt.

Miután a Vezér vaskézzel rendet vágott a lelkében kavargó vallásháborúban, ellátogatott Debrecenbe, ahol a Magyar Református Egység Napja, valamint a református kollégium  fennállásának 475., és a Dóczy Gimnázium 175. éves jubileuma alkalmából részt vett egy istentiszteleten a Nagytemplomban.

Ha már arra járt, mondott bölcseket, és mivel maradt még kis ideje, hát megvásárolta magának a református egyházat tokkal-vonóval, kiszorított a szent célra tízmilliárdocskát.

Gondolom, a magánkincstárából, mert azt elképzelni se tudom, hogy zsebből osztogatna,akkor már bizonyára feljelentették volna hűtlen kezelésért ellenzéke harcos vezérei…

Ha arra fordítják, amire adták, akkor a református intézmények épülnek-szépülnek, ami egyébként nagyon helyes, és a Fidesznek lesz félmillió református szavazója, aminek Semjén kivételével a politikai jobboldalon mindenki örül majd, a lelkek nem is kerülnek túl sokba - ötvenezer per szavazó -  mondhatnám, ingyen van.

Megállapodást is aláírtak erről, 2017-ig kell folyósítani ezt az összeget, ami igazán nagyon méltányos időtávlat, benne van az Úrban való erős hit, a remény, hogy Orbán addig valahogy kihúzza párnázott kórterem nélkül, és benne van a szeretet, melyet a Vezér saját akolja és pásztorai iránt érez.

Már amikor éppen református.

Aztán megköszönte a Református Egyháznak, amit a református közösségért tett (jelzem, ezért etetik őket…) majd kifejtette, hogy a történelmi egyházak azt a rengeteg jótéteményt, mely működésüket jellemzi olyan példás szerénységgel szórják szét híveik között, hogy szinte senki sem veszi észre azokat, még a jótékonykodás kedvezményezettjei sem.

Már azt vártam, hogy kiemelt köszönetet mond a Hegedűs család eredményes munkájáért, hisz tudjuk, ők is a magyar nép jótevői közé tartoznak.

Megható látogatás volt, az embernek eszébe jutnak a hajdan gályarabságra küldött prédikátorok.

Ma természetesen ez nem fordulhatna elő, de ha véletlen mégis, akkor a kormányállásban ott állna egy kis köpcös, pocakos kormányos, és vezényszavakat ordibálna.

Ő vezetné a hajót, mely Indiába indul, de a Potyli patakban megfeneklik…

Ha hirtelen el kellene dönteni, hogy melyik ellenszenvesebb, a katolikus püspök a református, vagy Orbán – komoly lenne a dilemma…

:O)))