2013. május 22., szerda

ORBÁN BOHÓCA: KERÉNYI



Hogy miért van az, hogy az egy főre eső pszichiátriai esetek száma éppen a Fideszben a legmagasabb, azt csak találgatni lehet.
Ahogy azt is, hogy a Fidesz politikáját alakítják így a nagy számban fellelhető, elmebeli kihívásokkal küzdő harcosok, vagy a Fidesz politikája vonzza úgy őket, mint petróleumlámpa a lepkét - de az biztos, hogy van egy-két olyan produkciójuk és egy-két olyan politikai előadóművészük, akik kiváló népszórakoztatók lennének, ha nem a mi bőrünkre menne a játék.
Tekintsünk most el a társulat vezető színészétől, de a második főszerepet játszó művésztől a harmadik alabárdosig meglehetősen sokan vannak arrafelé olyanok, akik bármelyik pszichiátrián azonnal ágyat kapnának.
Kerényi Imre talán a legmarkánsabb képviselője ennek az irányzatnak.
Tevékenysége összetett, volt ő már a jobboldalon minden, csak még valakinek nem sikerült lennie, pedig igazán kitartóan törekedett rá, mióta csak elszegődött pojácának Orbán mellé.
Mikor mindenkivel újságot vitetett a tüntetésre, meg amikor pénzt gyűjtetett a tüntetés résztvevőitől, amikor megálmodta az Alaptörvény Asztalát, meg az Alaptörvény díszkiadását illusztráló remekműveket, a normális ember csak röhögött rajta, mert igencsak vicces figura ő egyébként, de néha azért az arcunkra fagy miatta a mosoly.
Ez a magát láthatólag többrehivatottnak érző ember ugyanis egy kártékony és gusztustalan féreg.
Vidnyánszky Attila és Kerényi Imre beszélgetett a Belvárosi Polgári Szalonban.
Ennek során a hajdanvolt színházi szakember, ma Orbán bohóca kifejtette nézeteit a Színház és Filmművészeti Egyetemről, hajdani kollegáiról, a felnövekvő színésznemzedékekről.
Azt mondta: feltett szándéka a Színház- és Filmművészeti Egyetem megreformálása. "Kipusztult minden. Most olyan ez az iskola… Én most már inkább nem foglalkozok színházzal, mert unom. Énnekem feltett szándékom, hogy ezt meg kell reformálni. Lehetetlen dolog, hogy Déryné országában, és Jászai Mari országában így képezzük a színészeket. Én arra gondoltam, ha alkirály lennék, úgy elvenném ennek az egyetemnek a pénzét, mint a nyavalya, és áttelepíteném egy színházhoz. Aztán csináljanak, amit akarnak. Azt gondolom, egy nemzeti kultúrában a színészeket nemzeti szellemben kell nevelni, pont. Mert ettől érdekesek. Ha ez az iskola New York-ban is lehetne meg Lembergben is, akkor mitől? Én úgy vettem észre, hogy kitűnő színészeket képeznek, de kis rabszolgák. Jól szót fogadnak, igen, rendező bácsi, minden nagyon jó, hú de nagyon balliberálisak, mert azt muszáj" 
Mondjuk, ez a kis eszmefuttatás jól mutatna a hármas kórteremben, melynek ajtaján nincs belül kilincs, de kissé necces, ha a delikvens, aki amúgy államilag egy senki (emberileg meg nopláne…), a Nemzeti Színház frissen kinevezett vezetőjének társaságában abszolválja.
Ki ő, akinek „feltett szándéka a Színház és Filmművészeti Egyetem megreformálása”, milyen ember az, aki úgy képzeli a világot, hogy majd ő, egyszemélyben meg fog reformálni egy sokévtizedes múlttal rendelkező - na, erre bátran lehet mondani – nemzeti intézményt, amelyik színészóriások, rendezők  tucatjait és nagy színészek százait, de lehet ezreit nevelte fel fennállása óta?
És amely mellesleg őt is felnevelte, ahol ő is tanított éveken keresztül, melynek egyetemi tanári címét ma is büszkén viseli.
Szánalmas figura, aki az MSZMP tagja volt, de állítása szerint nem tudta, hogy hova lépett be – akkor, amikor az értelmiséginek éveket kellett várni arra, hogy a felvételi kérelmét egyáltalán tárgyalja az illetékes pártalapszervezet.
Merthogy értelmiségiek csak kvóta alapján léphettek be, nehogy veszélybe kerüljön a fizikai munkások dominanciája.
A kvóta szigorú volt, de mint a példa mutatja, nem eléggé.
Tulajdonképpen nem is érdemes a személyével többet foglalkozni - egy sorsával örökké elégedetlen, annak jobbrafordulását a politikától váró szánalmas karrierista, aki aktív élete utolsó éveit arra tette fel, hogy nagyformátumú gyűlölködőként tartsa majd számon az utókor.
Ő ugyan politikusnak és kultúrpolitikusnak tarthatja magát, de legutóbbi szereplése fényében az teljesen nyilvánvaló, hogy neki a kultúrához annyi köze sincs, mint libának a Kennedy-gyilkossághoz.
Az ominózus beszélgetésen ugyanis nekiesett Alföldi Róbertnek és az általa csinált és letagadhatatlanul sikeres színháznak, a lehető legordenárébb stílusban.
Nehéz nem észrevenni a sikeres rendezőre féltékeny hajdani kollega irigységének kilógó lólábát.
Leginkább arról beszélt, hogy ahhoz, amit Alföldi és társulata csinált, nincs közünk – mármint az ő elvbarátainak.
De most majd jönnek a szép idők, mert „Vidnyánszky úr meg fogja tenni, amit megkövetel tőle a haza. Elég erő van hozzá, jó korban van, megvan hozzá a műveltsége, a felkészültsége, a kultúrája, és meg fogja csinálni azt a Nemzeti Színházat, ami ugyanúgy sikeres lesz, mint az Alföldié, csak nem a buzikról fog szólni, hanem a szerelemről, meg a barátságról, meg a hűségről"
Hadd ne merüljek most bele, hogy a haza fogalmába kik tartoznak bele, én még azt is el tudom képzelni ezzel a csökött agyammal, hogy esetleg még azok is, akik minden este megtöltötték a Nemzeti Színházat.
Abba se mennék bele, hogy az elegancia minimumát is nélkülözi egy olyan vélemény, mely az elődöt anélkül minősíti, hogy az utód egyetlen előadásáról is szavazott volna a közönség, megváltva a jegyet rá, most hadd foglalkozzak csak Kerényi buzizásával.
Ha Alföldi szexuális irányultságáról nem keringene mindenféle szóbeszéd, akkor is hányinger lenne egy ilyen megnyilatkozás, főként, mivel iskolázott emberről van szó, akinek pontosan tudnia kell, hogy a homoszexuálisok világa hány és hány nagy művészt adott az emberiségnek.
De ebben a helyzetben – ha igaz, ha nem, ez kizárólag Alföldi magánügye - ez a megnyilatkozás az emberi viselkedés legalja.
Azt már csak félve jegyzem meg, hogy a szerelem, a barátság, a hűség általános emberi érzelmek és fogalmak, melyek ugyanúgy sajátjai az embernek, ha homoszexuális, ha homofób.
Már, ha egyébként képes érzelmekre.
Olyanok ezek a fogalmak pontosan, mint a jó erkölcs, a tisztesség, a jó ízlés meg a gerincesség – vagy megvan valakiben, vagy nincs meg.
Kerényiben nincs meg.
Tán sosem volt meg, de ha volt is valaha, mára már kiveszett belőle.
Orbán bohóca orvosi eset.
Kívánjunk neki gyógyulást!

:O)))

15 megjegyzés:

Névtelen írta...

Pontos látlelet erről a szerencsétlen Kerényiről.
Miféle ország, ahol egy efféle ócska figura tényező lehet, ahelyett hogy takargatnák, még mutogatják is?
Amúgy csak azok voltak a magyar művészeti és politikai életben valóban nagy formátumú alakok, akik kapcsolódtak a haladó európai hagyományokhoz, és nem a nemzeti vonalat csócsálták unos-untalan.
Amely nemzet bezárkózik magába, az a nemzethalálon munkálkodik.
Kerényi már szorgosan ezt teszi.

Geza írta...

En speciel nem ugornek nagyokat oromombe, ha ez a fazon egyik nap radobbenne, milyen ocska es verfagyasztoan nevetseges es bocsanatot kerne az emberisegtol eddigi bunei miatt. Ugy vagyok vele, mint a 2/3-dal altalaban: nem akarom oket latni (se aktivan se inaktivan). Megis mit tudnanak ezek mondani a vilag normalis felenek felepulesuk utan? Mi vitte oket ebbe a szennyes elet- es tarsadalom-felfogasba? Mi volt a kenyszer? Mindent sajat elhatarozasukbol tettek. Belevittek az itt elo embereket egy olyan egyiranyu utcaba, ahonnan nehez lesz megtalalni az elfogadhato kiutat, mert a (valamennyire ertheto) egzisztencia felelem miatt mara mar alig van aki nem all be a sorba es a kerenyihez hasonlo feleszuek dumajatol undorodva menekul.

Zsófi írta...

Kerényi túlkompenzál!
Minden értelemben ezt teszi. Az az ember, aki sokat vált köpönyeget, mint ő, az állandó bizonyítási kényszerrel is küszködik.
Bizonyítania kell, heves nyelvcsapásokkal az éppen aktuális gazdák felé a hűségét.
Kerényi ezt teszi.
És ezt teszi - érzésem szerint ezzel az undorító buzizással is.
Ilyen módon megnyilvánuló, ocsmány homofóbia általában a latens homoszexuálisokat jellemzi!
Bár én - ellentétben Kerényivel - pontosan tudom, hogy a homoszexualitás egy meglehetősen gyakori, természetes genetikai variáns az emberek között.
Nem bűn, nem erkölcsi fertő! Emberi, mint oly sok minden más! Kerényinél is elfogadnám (vele ellentétben), ha tudattalanul őt is ez jellemezné!
Mindig tudtam erről az emberről, hogy gerinctelen, aljas lakáj, de azt hogy ráadásul primitív és buta is, ez nóvum volt.

Pongrácz Csaba írta...

Pupu barátom!
Mai posztoddal is egyetértek. Bár, itt-ott túlzásokba esel.
Én 1970 óta a felsőoktatásban dolgoztam, felvételiztettem évtizedekig. Olyan nem volt, hogy évekig nem bírálták volna el egy felvételiző kérelmét. Minden kérelemre határidőre választ adtak. Vagy igent, vagy nemet. Az intézményi pártbizottságok elé sem került, talán, néhány kivételes esettől eltekintve (erről nincs tapasztalatom, de azért lehet), felvételi kérelem.
Ha így lett volna, honnan lenne az a sok diplomás orvos-, ügyvéd-gyerek?
Sajnos, az a rendszer sem működött hiba nélkül, példa rá a kerényi.

hello írta...

Csaba, ezt félreértetted: az MSZMP-re írta PuPu, hogy egy értelmiségi felvételi kérelme a pártba teljesülhetett lassabban, a tagság összetételének arányaira figyelés miatt.

hello írta...

Valaki írja meg, az itt alul jelzett HTML-cimkéket hogyan kell használni!

Én ugyanis az előbb azt próbáltam meg, hogy egy szó elé is, utána is a 2 szembe kacsacsőr közé beírtam a b betűt, abban a hiszemben, hogy ez által kivastagítom a szót, de a rendszer hibásként elutasította.
Szóval mi a helyes módja?
Bár, ahogy nézem, senki nem használja - lehet, másnak se jött még össze?

hello írta...

Még annyit a mai bloghoz, hogy nem nevezném Kerényit bohócnak - az ugyanis a szememben egy megbecsült műfaj, igazi művészei voltak, és minden bizonnyal vannak is, csak mostanában nincs hír róluk.

Amivé Kerényi vált, az egy katasztrófa. Neki elsősorban, de annyiban nekünk is, hogy a tanúi kell legyünk a "produkcióinak".

Én még emlékszem, amikor a Kossuth téri első nagy Charta-tüntetés egyik szónokaként még progresszív elvek, célok vezették, azaz nagyon másutt tartott.
De hát nem ő az egyetlen, aki ilyen szinten fordult ki a korábbi önmagából.
Ennek a gyógyíthatóságában sajnos nem hiszek.

Névtelen írta...

Hurráááá!
Én azért örülök, mert végre közvetlenül EGYETEMES ÉRTÉKEKRŐL esett szó :-)))
Ilyet nem igen szoktam olvasni Pupu blogjaiban, pedig ezek rettentő fontosak, mert itt nem a baloldal és a jobboldal politikai szakadéka fölött kell kötéltáncossá válni, csupán csak azt kell érzékelni - mit jelenthet a másiknak a szerelem, a barátság, a hűség, a jó erkölcs, a tisztesség, a jó ízlés, a gerincesség és a becsület.
Ezek az életben a leglényegesebb dolgok!!!
Akik ezt nem értik, nem élik - a híres-neves IrigyHónaljMirigy humorosan találó kifejezésével élve csak ...csimbókok.

özv. Kussné

Névtelen írta...

Hello én sem tudom, hogy miképpen lehet használni ezt a megjegyzések küldésére vonatkozó alternatív rendszert, pedig én már fényképet is küldtem Pupunak, hogy állandó és szép avatarom is legyen. Nem válaszolt és a kérésemet nem csinálta meg.

özv. Kussné

Vica írta...

Nem bohóca Orbánnak - ne degradáljuk már ezt a szót egy kerényi miatt - hanem hasznos hülyéje.Nagyon más kategória.
...és egy szempillantás alatt tekintenék jobboldalról is annak, ami ezt a szerencsétlen, totálalkesz lelki nyomoroncot, ha a felcsúti lókupec levenné róla a kezét. Igen, azok is, akik a "Polgári"(????) "Szalon"(?????) estjén vígan heherésztek a buzizó HH-n.
A legszomorúbb mégsem ez a felvétellel kapcsolatban: ott ült mellette végig a rapcsák-klónná váló Vidnyánszky Attila, talpig magyar számadó juhásznak öltözködve - és egy büdös szava nem sok, annyi sem volt a mocsokáradatra.(Most nem teszem meg, hogy ideírom, miért kellett volna szót emelnie, mert úgy hiszem, mindenki tudja.)

Ez nagyobb probléma, mint az, hogy egy idióta, aki évek óta idiótaságokat beszél, megint mondott egy idiótaságot.

hello írta...

Ez még ide kívánkozik:

KULKA JÁNOS NYÍLT LEVELE KERÉNYI IMRÉNEK

Magyar állampolgárként és a Nemzeti Színház társulatának egykori tagjaként visszautasítom Kerényi Imre szavait, melyekkel a Nemzeti Színház elmúlt éveit minősíti.

Én szégyellem magam azért, hogy ez megtörténhet. Szégyellem, hogy 2013-ban, Magyarországon minden következmény nélkül megbélyegezhet bárki bárkit. Szégyellem, hogy ezt állami hivatalnokok is megtehetik a felelősségre vonás legcsekélyebb kockázata nélkül. Szégyellem, hogy Kerényi Imre, a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott buzizik, és a Nemzeti Színház jövendőbeli igazgatója, Vidnyánszky Attila ebben semmi kivetnivalót nem talál, sőt együtt aratnak göcögő tetszést nézőik körében. Szégyellem magam helyettük és a feletteseik helyett, akik nem szólítják lemondásra őket és szégyellem magam a nézők helyett, akik mindehhez jó érzéssel asszisztálnak.
Helyetted szégyellem magam, Imre.
Mint utóbb nyilatkoztad, a rendezvényen magánemberként beszéltél, színházi emberek között voltál, abban a közegben ez a stílus belefér és nem bántásnak szántad, amit mondtál. Ezúton közlöm veled, Imre, hogy tévedsz. Az általad említett közegbe nem csak ez a stílus nem fér bele, de már te magad sem.
Ezúton közlöm továbbá, hogy a Vidnyánszky Attilával folytatott nyilvános beszélgetéseteken elhangzottak következményeképpen a Nemzeti Színházban a következő évadra átvinni tervezett Sirályban nem lépek színpadra.

Budapest, 2013. május 22.

Kulka János

Vica írta...

Respect Kulka János!

Pongrácz Csaba írta...

Kedves Pupu és blogtársak!
Tegnap valóban félreolvastam a dolgot.
Köszönöm a helyreigazítást.
Bocsi.

éva írta...

Miféle országos névtelen: ilyen:
http://magyarnarancs.hu/narancsblog/orbanek-es-a-kultura-84832
"Világos beszéd: a papa kinn a meccsen szotyizik, a mama csápol Attisnak – így élnek Magyarország első polgárai.

Akkor min csodálkozunk?"
Nos, Kerényi ehhez nagyon is jól illik!

Lusti írta...

"...Szánalmas figura, aki az MSZMP tagja volt, de állítása szerint nem tudta, hogy hova lépett be..." Nem tudta? Hogyhogy? Abban az időben volt más is a porondon az MSZMP-n kívül?