ŐRÜLET – DE VAN BENNE RENDSZER?

Mi az, hogy!

Nagyon is! – hogy a klasszikust idézzem…

Merthogy az nyilvánvaló, hogy a társadalom és a gazdaság fenekestől fel lett forgatva, hogy kő kövön nem maradt, és bánatosan el kell ismernünk, hogy a Hibbant ehhez nagyon ért, - a romboláshoz veleszületett adottságai vannak.

Valószínű, hogy gyerekkorában ő volt az, aki, amikor a többi gyerek homokvárat épített, akkor körbesétált és sorra felrugdalta mindet, némelyiken még ugrált is kicsit, majd amikor az áldozatnak sírásra görbült a szája, akkor megnyugtatta, hogy a szétromboltnál ezerszer szebb homokvár épül majd a patakparton, csak még kicsit várni kell…

Hogy miből épül majd a homokvár, merthogy a patakpart kavicsos, azt ugyan nem mondta meg, de a gyerekek hinni akartak neki, mert a homokvár építésénél már csak a légvárak építése kellemesebb, mint tudjuk…

Szóval a rombolás sikeres volt és most éppen építünk valamit, csak még azt nem tudja senki, hogy ez a székely góbé közismert definíciója szerint valami lesz, vagy megy valahová.

Él ebben az országban kilenc - tízmillió ember, akik hozzávetőleg a laboratóriumi muslincák irigylésreméltónak nemigen mondható helyzetében vannak, akik nemigen tudják, hogy mi folyik körülöttük, legfeljebb zümmögnek kicsit, aztán felfordulnak, de hogy miért, kiért, vagy mi az oka bánatos sorsuknak, arról a kísérletező kedvű tudósok nem mesélnek nekik.

Istenem, hogy ez a szerencsétlen Gyurcsány mit kapott annakidején, hogy a választási kampányban a várható intézkedésekről nem bontotta ki az igazság minden részletét!

Most meg mindenki kussol, miközben senki nem tud a jövőről semmit, az ország meg olyan képet mutat, mint amikor három-négy őrült új házat épít a lerombolt helyén, - a tetővel kezdem, mert az eső bármikor megeredhet, mondják az egyetemes mesterek.

És senki nem tudja, hogy mi jön még, én meg egyszerűen nem hiszem el, hogy a Hibbant minden tervezés nélkül zsebből vezetné az országot, ahhoz túl sok a változás, túl sok a trükközés, túlzottan nagy a szakértelem, túlzottan egy irányba mutatnak a dolgok.

Valahol, valakinek a fejében csak össze kellene állnia egy képnek arról, hogy mi is lesz a vége ennek, vagy legalább arról, hogy milyennek képzeli el a kedves beteg a dolgokat.

Nagy barátja vagyok mindenféle összeesküvés-elméleteknek, így aztán azt gondolom, hogy Orbán csak eszköz – megengedem, igen jól dotált eszköz – egy összeesküvő társaság kezében.

Azért választották ki őt, mert jó szociopata módjára teljesen gátlástalan, érdekvezérelt és demagóg, van némi demokratikusnak látszó előélete, amit azért – lássuk be – imád a nép.

Mert azért vannak elemek, melyek arra mutatnak, hogy tervszerűen folyik az országrombolás.

Mikor az ország fele létminimum alatti jövedelemmel rendelkezik, akkor óhatatlanul eszébe jut az embernek, hogy - talán Demján mondta? - az lenne az ideális állapot, ha délkelet-ázsiai munkabérekért dolgoznának nálunk is az emberek, márpedig az ehhez vezető út nyomorral van kikövezve.

Hogy az összes megszorító intézkedést a legszegényebbek rovására vezette be a magyar állam, az is ebbe az irányba mutat.

Hogy az oktatás átszervezése során a tankötelezettségi korhatárt leszállították, hogy az általános műveltséget adó tárgyak oktatását háttérbe szorították a szakmunkás-képzésben, ez sem szolgál más célt.

Hogy csökkentik a felsőoktatásban résztvevők számát és pénzügyileg szűrik a jelentkezőket, hogy csak a jómódú ember gyereke tanulhat, az sem szolgál más célt, - suszter, maradj a kaptafánál, törődj bele, hogy a gyermeked is suszter marad – ez sem szolgál más célt, mint a társadalmat ismét kettészakítani, immár örök szegényekre és uraikra.

Nem mennék abba bele, hogy milyen ember az, aki elfelejti, hogy honnan jött, mert félek, hogy a trágyadomb feljelentene becsületsértésért, ha mint kézenfekvő hasonlatot használnám fel.

De elnézegethetjük a magyar föld ügyét is, melyből a magyar paraszt része egy két méterszer egyméteres parcella lesz, kint a Stiglickertben.

A maradék meg tíz-tizenkét család – de főként Csányi kezére kerül majd, a zsellérek meg majd eldolgozgatnak rajta.
Hogy ne legyen össznépi pofahuzogatás meg vita a vételáron, eleinte bérleti konstrukcióban megy a dolog, aztán jön majd az elővásárlási jog, és csak a végén a tulajdon, de addigra a népből már úgy kirántották a gerincet, mint ahogy ügyes szakács a halat filézi.

És így tovább, az egészségügytől az oktatáson árt a nyugdíjrendszerig, a bankrendszertől a közlekedésig, és ha véletlenül kicsit is fellebben a függöny, mögüle mindig ugyanazok az ábrázatok villannak elő.

Persze ettől még lehetne az ország élhető, hiszen egy kapitalista államban szinte mindegy, hogy ki a tőkés, de a mi újgazdag rétegünk még agresszív, mohó és telhetetlen, gátlástalan és velejéig embertelen, aminek jó vége nem lesz.

Merthogy vagy a nép kerül későközépkori kiszolgáltatottság állapotába, vagy ezekből fog hurkát gyártani Csányi tízmilliárdból épült szalámigyárában a feldühödött tömeg.

Az ország itt már mellékes, semmi más, csak ugyanannak a szűk körnek a gazdasági érdekei számítanak.

Hegyeshalomnál akár ki is lehetne írni a Magyarország tábla helyén, hogy itt kezdődik tizenöt ember mennyországa és tízmillió ember pokla.
Ha valahol felépítenek egy falusi üzemet, ahhoz a gondos önkormányzat hatástanulmányt rendel, megbízható cégtől.

Itt ki végzett hatástanulmányt, hogy hová vezet az, ha szétszerelik az országot és mindent ellopnak belőle, ami mozdítható?

Hol vannak a demokratikus ellenzék közgazdászai, akik rendszerbe foglalnák, ami itt folyik és prognosztizálnák a várható következményeket?

Hol vannak a politikusok, akik néven neveznék az ország népének ellenségeit?

Hol vannak a szakszervezetek, társadalmi szervezetek szakképzett elemzői – vagy ebben az országban már mindenkinek csak az számít, hogy neki személyesen legyen holnap mit zabálni?

Hová vezet ez?

És biztos, hogy ezen egy mezei bloggernek kell törnie a fejét?

Vagy akiknek kellene, azokat már mind megvették kilóra?

Fel kellene ébredni végre, mielőtt még nagy baj nem lesz!

:O)))