PROGNÓZIS A NYUGGEREKNEK

A kormány a 2014-es költségvetés részeként elkészítette 2017-ig előretekintő három éves prognózisát a Nyugdíjbiztosítási Alap gazdálkodására. 
A prognózis szerint magyar nyugdíjasnak lenni továbbra sem lesz rendkívüli szerencse, gazdasági helyzete valahol az eritreai menekültek és a csukcs fókavadászok életszínvonalának átlaga környékén stabilizálódik.
Hogy ezt a remek eredményt sikerült elérni, ahhoz persze az is kellett, hogy a kormány trükközzön egy jóízűt, nevezetesen nevezze el profiltisztításnak azt az egyszerű trükköt, hogy a nyugdíjalapból csak a nyugdíj-korhatárt betöltöttek számára fizessenek, akinek pedig a korhatár alatt járna valamilyen ellátás, annak ezentúl csak a szája járjon, ellátást meg majd a költségvetéstől kap.
Hacsak úgy nem jár, mint a viccben a kontrás, akinek a gázsi jár, de nem jut.
Vagy nem annyi jut, mindenesetre az állam a járulékfizetés ellentételezési kötelezettségéből az ő nyugellátásukat egy laza mozdulattal a kegyúri tevékenység körébe utalta: ha akar ad, ha nem akar nem, vagy csak kevesebbet ad, - cserébe a nyugger a járókeretével ingyen futhat két kört a rekordsebességgel épülő FTC stadion körül.
Kívülről.
Éjjel, ha esik az eső, mert nappal nem csúfíthatja a környezetet, hiszen a nyuggert a hajléktalantól többnyire csak egy elhanyagolható, apró különbség különbözteti meg, mely szerint a hajléktalan a csillagos ég alatt fagy meg télen, míg a nyugdíjas a lakásában, kvázi luxuskörülmények között.
De legalább nem áltatják a szerencsétlent – igaz, nagydobra sem verik, hogy arra ne is számítson, hogy a helyzete majd javulgat apránként, merthogy az egyértelműen le vagyon írva: a nyugdíjak reálértéke nem emelkedhet, az inflációnak megfelelő nyugdíjemelés szép, ábrándos ígérete pedig valahol Arisztid és Tasziló, továbbá Móricka történeteivel esik egy megítélés alá.
Ha az inflációt számítják, akkor bizony a számítási alapban benne van a felcsúti Corleone-expressz rendkívül olcsó síneinek ára éppúgy, mint a Viktor nevű gőzmozdony beszerzési ára, mely az előző évhez képest jelentősen olcsóbb lett, és ha így nézzük, hát a nyugdíjas még jól is jár.
Kivéve persze, ha megveszi az expresszre a pótdíjas jegyet, mert akkor kicsit drágább lesz az utazása, mint volt – és akkor még nem beszéltünk a … - hagyjuk, hosszú lenne a lista.
Szóval én is csak azt a statisztikát tartom hitelesnek, melyet én hamisítottam, a kormány inflációs számításait pedig kénytelen vagyok fenntartásokkal kezelni, továbbá én még azt is tudom, hogy a nép egyszerű gyermeke a stagnálást is életszínvonal-csökkenésként éli meg.
De kit érdekel, hiszen a politikus – mint például Pintér belügyér – nem a nyugdíjából él, azt csak felveszi, mert ami jár, az bizony jár, hanem a hosszú évek során félretett megtakarításaiból, vagy Anikó asszony a tűpénzéből..
Merthogy a politikus takarékosság területén is példát mutat a lakosságnak, nem herdál, lehajol minden elgurult ötforintosért - de lám, meg is van az eredménye!
De vissza a nyuggerekhez, akiknek ezt a státuszt elérni csak akkor van módjuk, ha a kedves papa teknősbéka volt, merthogy a nyugdíjkorhatár emelkedik, minden évben fél évvel, a dolgok mai állása szerint egészen hatvanöt évig.
Akkor majd – gondolom – jön egy új törvény, melynek alapján évente egy évvel nő a nyugdíjkorhatár, úgyhogy aki ma hatvan éves, jól teszi, ha bérletet vált valamelyik konditerembe.
Nem azért, mintha társadalmilag hasznos lenne idős, hosszú évek munkájába belefáradt, sok esetben betegségekkel küszködő embereket akaratuk ellenére dolgoztatni vagy életük alkonyán munkanélkülivé tenni, de ameddig dolgozik, addig nem kell neki nyugdíjat fizetni, sőt, ő töltögeti a nyugdíjkasszát, ami nagyon helyes is.
Hiszen így sem, hogy a nyuggerek közül kiemelték a korhatár alatti jogosultakat, már nem elég a pénz a nyugellátásokra, 2015-től pedig minden évben egyre több pénzt kell átcsoportosítani a költségvetésből nyugdíjkifizetésekre, és a korhatár alatti jogosultak ellátását is onnan kell fizetni.
Hogy pontosan érthető legyen a dolog, ez azt jelenti, hogy a nyugdíjak egy adott hányadát majd te fizeted, kedves aktív dolgozó, neked meg nem lesz egy fillérre sem jogosultságod, ha nyugdíjba mész valami extra szerencse folytán.
Merthogy az erre a célra az évek során félretett háromezer milliárdból már csak kétszázmilliárd lelhető fel, a többit megtekintheted a Vezér kis parasztházának tövében, az Üllői úton, Sanader volt horvát kormányfő zsebében, meg szép reményekre jogosító MOL részvényekben, a KÖZGÉP nyereségében, Mészáros Lőrinc osztalékában, az üres gáztározókban, meg a Mi Boldogságunk és csatlósai zsebében.
Hogy mi szükség volt ilyen szép tervek mellett a hatvankét évesek világgá zavarására a munka világából, az a helyzet tükrében nehezen lenne érthető, ha nem ismernénk a hatalom törekvését mindenféle irányító pozíció megszerzésére.
Márpedig ezek az öregek nem átallottak az elmúlt években vezető beosztásokra szert tenni, egyszerűen likvidálni meg nem lehetett őket, mert még nem volt készen a törvény a barkács-temetésekről, oszt a szerteszét heverő vezetői hullák ott büdösödtek volna mindenfelé.
Így legalább jöhettek a tehetséges újak, akik a Rákosi-kor kritériumrendszere szerint kerültek kiválasztásra: első a politikai megbízhatóság!
A választások előtt majd odalök a Vezér a nyugdíjasoknak kis tökmagravalót, az ostobábbja meg tapsol, mint a rezsicsökkentésnek, mely leginkább a leggazdagabbaknak kedvez, míg a kisnyugdíjasnak alig ad valamit, viszont cserébe a piaci áraknak annyi – ennek is meg lesz a böjtje, ez biztosabban prognosztizálható, mint a nyugdíjak reálértékének megőrzése.
Mondtam én mindig: nem érdemes megöregedni!

:O)))