2013. november 24., vasárnap

FÉLELEM

Az elnyomatás rettenetes negyven évében – de legalábbis abból az utolsó harmincban - ez egy toleráns, békés ország volt.
Beszéltünk és beszélgettünk egymással, elnéztük egymás rigolyáit, a személyes kapcsolatainkban a politikának túl sok szerepe nem volt, leszámítva a természetes emberi reakcióinkat, mert az áremeléseket akkor sem szerettük – igaz, akkortájt még nyilván tudtuk tartani az árakat.
Ha valaki elkezdett volna olyan szövegekkel házalni - természetesen kommunistára hangszerelve - mint manapság Orbán vagy Vona, hogy a talpas ökrökről most szó se essék, - mindenki kiröhögte volna, Hofi nézőszáma az egekbe szökik.
A nyolcvanas évek derekán-végén Orbán korosztálya lett volna az első, aki a hasát fogva hempereg ezektől a nagy löttyös dumáktól, hiszen sokkal kisebb baromságokért is azonnal büntetett a nép, és akit egyszer kiröhögtek, az legközelebb meggondolta, hogy mit mond.


Ma ez valahogy másként van, ma a politika hiénái kacarásznak, bele a képedbe, miközben telecsinálják az utcát, ma már a saját kertecskédet sem kímélik, és röhögnek a bánatos pofádon, melyet a szarkupacok láttán vágsz.
Röhögnek a szerencsétlen örök vesztesen, az értéktelen, érdemtelen senkin, akivel azt lehet csinálni, amit csak akarnak, a kunszt pedig az, hogy elérik, hogy még tapsolj is hozzá.
Olyan ember vagy, akit kockázat nélkül ki lehet röhögni.


Az ember azt képzelné, hogy a társadalom reakciója egy ilyen helyzetre azonnali és markáns lesz, de aki ezt hiszi, az téved.
Ehelyett a társadalom tagjai magukra csukták az ajtót, és amikor kijönnek mégis, akkor hihetetlen agresszivitással készülnek önmaguk védelmére.
Itt már nincs eszmecsere, nincs beszélgetés, itt már csak készenlétben tartott bicskák és baseball-ütők vannak.
Nem jó ma Magyarországon magyarnak lenni, gyanítom, külföldinek lenni még rosszabb, egy rosszkedvű ország rosszkedvű népe között hülyeségek zsolozsmázását hallgatni szakmányban – nem egy örömteli időtöltés.


Ebben az országban ma már nem nagyon lehet társadalmi, baráti kapcsolatokat tartani, mindenki már csak a vele egy politikai hiten lévőkkel kommunikál, nehogy atrocitások érjék.
Hajdan az átkosban le tudtunk ülni egy asztal mellé, Jóskapista elmondta a véleményét, aztán a többiek vagy egyetértettek vele vagy nem, lehetett vitatkozni a napi politika girbe-gurba kanyarjairól, színházról, könyvről, rádióműsorról, de még akár a román falurombolásról vagy a nemzetiségek érdekében folytatott állami politikáról is, és vitatkoztunk is.
Ma vita sincsen, mert aki fél, az nem vitatkozik, nem beszélget, mert el van foglalva a félelmeivel.
Nem mondanám, hogy alaptalanul, mert lehet itt félteni a munkahelyet, a gyerekek karrierjét, az iskolai előmenetelt, a vállalkozónak megrendeléseit, ha zsidó vagy cigány vagy, és kicsit belehúzol, akkor akár a testi épséged, végsősoron az életedet is.
És ismét itt a régi, szép, középkori modell: eius regio, cuius religio – akié a föld, azé a vallás, és ez lefordítható munkahelyre is.


De lehet félteni magad akkor is, ha baloldali vagy, és mondjuk a buszon vagy a metrón baloldali lapot olvasol, hiszen semmi biztosítékod nincs arra, hogy valamelyik agyament fiatal vagy öreg a túloldalról nem köp le, nem ugat fennhangon, nem fenyegetőzik.
Elnézegeti az ember a mai jobboldali bátrakat, akik ott hadonásznak a járókereteikkel a baloldali rendezvények előtt, akik Gyurcsányt szokták biztosítani soha nem apadó szeretetükről és az ember elkezd röhögni – különösen kisebb városokban, vagy faluhelyen, ahol mindenki ismer mindenkit.
Hol voltak ezek a hihetetlenül bátor emberek a Kádár-rendszerben?
Akkor miért nem voltak ilyen harcos kiállásúak?
Elárulom, ott éltek közöttünk, de akkor ők féltek.
Többségüknek erre semmi oka nem volt, hiszen Kádár még az ötvenes években meghirdette, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van, de ezt ők meg sem értették, el sem hitték, a rendszerváltás után meg a nagy dumáik mögött szégyellték beszari viselkedésüket és elkezdték kiköszörülni a hiúságukon esett csorbát.


Aztán voltak, akik joggal féltek, mert az kétségtelen, hogy az átkos Kádár- rendszer nem tűrte a nácizmust és nem tűrte a rasszizmust sem, nem számított bocsánatos bűnnek a holokauszt-tagadás, és az egyházak erőszakos nyomulását sem tolerálta a korabeli vicc szerint létező, de nem működő slampos szocializmus.


Talán nem lenne baj, ha a mai rendszer sem tűrné, de ez illúzió, hiszen attól, hogy a mai viszonyok között nem mernek nyíltan náci ideológiát hirdetni, azért a mai rendszerre minden nehézség nélkül ráhúzhatók a fasizmus ismérvei.
Van Vezér, a finánctőke kezében van az ország, diktatúra is van, antiszemitizmus és rasszizmus is van, erő-kultusz és revansvágy, sovinizmus és szélsőséges nacionalizmus is van – mi kell még?
Persze a fejlődés nem áll meg, mert ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor ez egy fasiszta maffiaállam, melyben a nacionalista, soviniszta ideológia másodlagos, de azért persze jellemző is.
Ami a lényeg, az a maffia korlátlan és mindenre kiterjedő hatalma.


Hogy ehhez rendről, hazáról és a határontúliak boldogításáról hablatyolnak, annak csak annyi a haszna, hogy aki bizonyos távolságtartással szemléli a folyamatokat az elszomorodhat azon a kártékonyságon, rohadt cinizmuson, amellyel az emberek tiszta érzéseivel visszaélnek ezek a haszonelvű trógerek.
Ne tévesszen meg senkit, hogy a Fidesz és a Jobbik szervezetileg két – sőt, mostmár három külön párt, ez csak formai dolog – a Jobbik azt énekli dúrban, amit a Fidesz mollban, ha csak éppen el nem téveszti a partitúrát.
Ha kissé rusztikus akarok lenni, akkor mondhatom, nyugodtan: mindegylófax, egy a célja itt mindegyiknek, a föníciaiak találmányának minél maradéktalanabb megszerzése.


Persze eljön az a pont, amikor az is félni kezd, aki téged félelemben tart, mert a lelke mélyén tudja mind, hogy ezt nem úszhatja meg szárazon, hát retteg és reménykedik, és egyre mélyebbre ássa a gödröt maga alatt.
El fog jönni az idő, mikor a normális társadalomnak elég lesz egyszerűen csak a fejükre lapátolni a földet, oszt jöhet a fejfa, meg a megkönnyebbült sóhaj.
Hogy a régi mondást idézzem: azt már tudjuk, mi lesz, csak még azt nem tudjuk, hogy addig mi lesz.


De egy biztos: egy alkotóelemeire porlasztott társadalom tagjait könnyű félelemben tartani, ellenben ha összefogunk, akkor azért ez kezd körülményessé válni és egy ponton túl megváltoznak a viszonyok is.
Az kezd félni, aki meg akart félemlíteni.
A tanulságot vonja le mindenki maga, a különféle demokratikus pártok vezetőinek pedig segítsen a tagság…

:O)))

9 megjegyzés:

Varszegi Szilard írta...

A tagság már régen nyújtja a kezét a segítségnyujtáshoz, csak a VEZETŐK vakok, vagy csak úgy tesznek, mintha vakok lennének, mert csak nem akarják érteni: MIT IS AKAR A TAGSÁG, amikor mindig az "Összefogást" óbégatja?

Varszegi Szilard írta...

A tagság már régen nyújtja a kezét a segítségnyujtáshoz, csak a VEZETŐK vakok, vagy csak úgy tesznek, mintha vakok lennének, mert csak nem akarják érteni: MIT IS AKAR A TAGSÁG, amikor mindig az "Összefogást" óbégatja?

James Bond írta...

PuPu, a remény hal meg utoljára: "Dum spiro, spero". De ezek szép alaposan már a reményeinket is darabokra törik. Az orbánista állam és az általa dédelgetett egyházak (azon belül különösen a katolikus és a református) a társadalom alapsejtjeibe is befészkelte magát. Az oktatási rendszer teljes átformálásával a mai gyerekek és fiatalok DNS-eibe akarják belekódolni az örökös függés és a a debil szolgamentalitás génjeit, kiirtva ezzel az önálló gondolkodásra való képességnek még írmagját is. Ezzel egyidejűleg tudatosan rájátszanak az emberek legrosszabb énjére, ordas eszméket (nacionalizmus, rasszizmus, antiszemitizmus, xenofóbia, intolerancia) plántálnak beléjük. A jelek szerint nem is teljesen sikertelenül: mértékadó kutatások szerint a 18-20 évesek 30 %-a Jobbik- szimpatizáns!

Isten óvja Magyarországot! (Ha már egyszer mi nem tudtuk megóvni...)

hello írta...

Drága PuPu, ma a keserűségeden felülkerekedett az optimizmusod, miszerint "a normális társadalomnak elég lesz egyszerűen csak a fejükre lapátolni a földet, oszt jöhet a fejfa, meg a megkönnyebbült sóhaj."
Azaz, szerinted előbb-utóbb csakcsak "még jőni kell, még jőni fog".
Szeretném látni ennek legalább a körvonalazódását, de a látóhatáron sehol semmi.
Tartok tőle, hogy előbb fogják a földet miránk lapátolni.

sphagin írta...

Kedves PuPu !

Most olvastam a Kapcsolaton a Mesterházy blogját.

Osztom "hello" pesszimizmusát és veszek magamhoz egy kislapátot, hogy ki tudjam ásni magam a rám lapátolt földből.
Tulajdonképpen minden benne van ebben a blogban, csak a lényeg hiányzik.
Ez a lényeg lenne a legfontosabb, ami választ adna arra, hogy miként lehet rendbe tenni a dolgainkat.
Hihetően, érthetően, elfogadhatóan, mindenki számára.

Na, ez hiányzik ebből a blogból !

Ez a félelmetes !

Üdv sphagin.

Geza írta...

OK, megfelemites. Szegeny nep most meg van felemitve. Kitol? Oooops, azoktol, akiket sajat maga valasztott (vagy igazabol nem valasztott, csak nem ment el valasztani, mert finnyas volt, meg egy kicsit be is vette a suket dumat). Most meg sopankodik, de persze meeg mindig nem erti. Nem mondom, hogy a maffia vezereknek semmi szerepuk nem volt, de ne tegyunk ugy, mintha oek engedely nelkul jottek volna be a haloszobaba. Az invitalas igen eros volt, es most sem latok tul sok ellenallast az eroszakolgatas kozben. Ennek a nepnek ez a jo. Csak az a baj, hogy meeg itt vagyunk nehanyan, akiknek ez mar igen regota nem jo, es igencsak nem latjuk a megoldast, hogy honfitarsaink nagyobb reszen hogy lehetne egy olcso agyatultetest elvegezni.

útkaparó írta...

A nép, mint olyan, ostoba, ne számítsunk arra, hogy magától megjön az esze.
Nagyobb baj az, hogy a vezérürük meg erkölcstelenek/megalkuvók/haszonlesők, meg ami még rossz.
Emlékszem arra a dicső elemzőre, fedje nevét a dicstelenség, aki azt hirdette, hogy nagyon jó lesz az orbáni kétharmad, legalább nem fognak másokra mutogatni, hogy miért nem tudnak eredményesen kormányozni, vagy valami hasonlót. Hát, most tudnak...
Ki fogja kivezetni ezt a szerencsétlen tömeget ebből a sivatagi fogságból?
Akikre ez a feladat hárulna, alkalmatlanok rá, a tagság véleményét kutyába sem veszik, mint majom a ketrecében körbe ugrálva verik a mellüket, hogy én leszek a miniszterelnök, én csak én csak én csak én, vagy maguk elé mormolják ezredszer, hogy jókormányzásjókormányzás, míg el nem alusznak közönségükkel együtt.
Én meg azt mormolom, hogy nincsremény, nincsremény...

Promenad írta...



Én meg azt mondom,hogy soha ne adjuk fel !
A felhők fölött mindíg sűt a nap ...

kekec/éva írta...

Pupu, csodálom az optimizmusodat. Az ATV Kertész Ákos emlékezetes szövegét (4 szó) éppen kétszer nem tudta eltalálni.
Először Genetikusan ALÁVALÓT, majd GENETIKAILAG alattvalót mondtak.
És tudod mit: lehet, hogy nekik volt igazuk, és K.Á. is túl jóhiszemű volt, hogy ez a nép csak genetikusan alattvaló.