2013. november 20., szerda

ROMÁNIA CSILLAGA

De jó nekem, hogy nem vagyok erdélyi magyar, most itt állnék, nyakig a megalázásban.
„A magyar Külügyminisztérium szerint Románia Tőkés László kitüntetésének visszavonásával az egész romániai magyarságot alázza meg és megfélemlíteni szándékozik azokat, akik a romániai magyar közösség jogos igényéről, az autonómiáról beszélnek”– írja a Népszava.
Mindezt azért, mert végre valaki megelégelte a tepsiszájú izgága örök békétlenkedését, túlhabzó nacionalizmusát, hazájának meggyalázását.
Ami azt illeti, én sem érzem a kitüntetés becsületbíróságának döntésétől túl boldognak magam, sokkal jobban tetszett volna, ha a magyar kitüntetéseit veszik el elsőként, ebből legalább román szomszédaink is láthatták volna, hogy komolyan gondoljuk a két nép kiegyezését, de persze ez illúzió.
Háborús időket élünk, az a finom, mikor lengenek a zászlók, rivallnak a harci kürtök, villognak a szablyák, bicska ki, bicska be, mint nemzeti nagylétünk hős csatamezején, az alcsúti kocsmában. Harcolunk, míg csak ki nem picsáznak bennünket, már elnézést a kissé rusztikus kifejezésért.
Ha ez megtörtént, akkor darabideig kussolunk, majd fájó sebeink begyógyultával addig vakarjuk a varakat, míg csak el nem fertőződnek, és akkor minden kezdődik elölről.
Csoda lenne, ha száz év múlva lenne még Magyarország.
Jó, tudom, a Hit Lángoszlopa nem teljesen normális, de mégis.
Rendesebb országokban az ilyeneket zárt osztályon tárolják, nehogy kárt tegyenek a környezetükben, itt meg képviselők lesznek az Európai Parlamentben.
Hát milyen véleménye lehet egy európai kultúrembernek Brüsszelben, ha szemrevételezi Tőkést, esetleg Morvai Krisztinával párban?
Nem kell felháborodni, de hát lehet azt az embert épeszűnek tekinteni, aki a családjával, a gyermekeivel üzenőfüzetekben kommunikál?
Merthogy a felesége elmondása szerint ez volt a módi feléjük, hogy a válogatott megalázásokról – Isten áldásával a püspöki íróasztalon kardélre hányt nőkről - most ne is beszéljünk.
Hogy a romániai forradalom vagy puccs idején őt használták fel ürügyként a nép elégedetlenségének felmutatására, az legyen az ő privát szerencséje, meg az akció kitervelőinek bölcs elővigyázatossága, hiszen az események során – sikertelenség esetén - bármikor magyar üggyé nyilváníthatták volna a puccsot, vevő lett volna erre az opcióra is.
Ha a Securitate ki akarta volna kapcsolni az eseményekből, éppen három percre lett volna hozzá szüksége, de nekik jól jött ez az égőszemű vátesz, pont ilyenre volt megrendelésük.
Aztán hirtelen hőssé magasztosult, Romániáért és az ott élő magyarokért égő hőssé.
Püspök lett, dőlni kezdett ellenőrizetlenül hozzá a pénz, vitték aktatáskában, zsebben, szatyorban, ahogy abban az időben már ez szokásos volt, mellékeltek hozzá magyarországi kapcsolatokat, igényeket, libasültet párolt káposztával.
A hőbörgő lelkészecske elhitte magáról, hogy világtörténelmi személyiség, úgy járt-kelt fel-alá, mint aki éppen főnöke stallumának megüresedésére vár, de azért a földi dolgokról sem feledkezett meg, és megtalálta hozzá honi támogatóit is – mecsoda véletlen, a Fideszben.
Innentől nem volt megállás, a nemzeti megosztottság exportjában jobb volt, mint Che Guevara a forradalom exportjában, ő volt és ő ma is Orbán helytartója Erdélyben.
Az csak a szerencsének köszönhető, hogy arrafelé sem ment el mindenkinek egyszerre az esze, így aztán a sikere igen mérsékelt, mert bár mindenki kénytelen lengetni a csináltzászlót, meg időnként porlasztani a maroknyi székelyt, de vannak azért, akik figyelembe veszik a politikai realitásokat is, és semmi kedvük összeveszni a többségi nemzettel, mert tudják, abból csak rosszul jöhetnek ki.
Mint magyarok, és mint magánemberek is.
Rengeteg kárt okozott, a magyarság politikai befolyását gyengítette, bizalmatlanságot szított a romániai magyar nemzetiség iránt, szétzilálta az erdélyi magyarok egységét.
Diktálni akar, mint magyarországi főnöke, mert éppen annyira erőszakos és erkölcstelen, mint ő.
Reformátusok mindketten, úgy magyar módra.
Ha Isten ránéz, zokog valószínűleg.
Most kapott egy pofont, a magyar kormány meg beállt a sorba, hogy ő is kér belőle.
Szerencsénk lesz, ha nem kapja meg.
És szerencséjük lesz a Romániában élő magyaroknak, ha ezek az intellektuális kapcarongyok nem élezik tovább a feszültséget, mert egyrészt igazuk van a románoknak, amikor nem engednek belepofázni a dolgaikba, nekünk sem tetszene az ilyen viselkedés fordított esetben.
És igazuk van abban is, hogy a nemzeti szuverenitásról szép dalokat éneklő kormányfőnk el kellene, hogy határolódjon a más államok szuverenitását érintő ügyeknek mégcsak a felemlegetésétől is, mert Közép-Európában e tekintetben minden állam olyan, mint a tigris, amelyiknek a fenekébe egy dinamitrudat dugtak – nem érdemes égő gyufával játszadozni a kanóc körül.
Jönnek a választások, jönnek a romániai magyar szavazók, Tőkés megint kap egy kis ellátmányt, van miből, hiszen annyira sikeresek vagyunk gazdasági téren, hogy Európa a csodánkra jár.
Orbán, Matolcsy – és a porcukor a tortán: Tőkés.
Komplett zártosztály - sajnos szabadon.
Büszkék lehetünk rájuk.

:O)))

4 megjegyzés:

daczu írta...

Kedves PuPu.
Kertész Ákost kevesebbért tette lapátra a kormány, és csicskásai.
Ő csak egy cikket írt, a "magyarságról", magyar létére.
Nálunk már ez is BÚN.
Máshol, ha ellenforradalmat szítasz is bocsánatos bún.
Tisztelettel daczu.

Éva Varga írta...

Ma reggel hallottam a hírt és érdekes, a kormány reakciója hallatán nekem is az jutott eszembe, hogy amikor Kertész Ákostól elvették a kitüntetést, akkor valahogy nem szégyellték magukat miatta és nem adtak hangot megdöbbenüknek - azok, persze, akik erre a cselekedetre ragadtatták magukat.
Tőkés pedig pontosan olyan, amilyennek leírtad, minden tisztességes ember, és minden jó keresztyén (meg keresztény) leginkább hányni tud tőle, mást nem nagyon.
Ami minket érint: munkálkodásának "hála" 60.000 ember regisztrált a 2014-es választásokra, legtöbben Erdélyből és a Délvidékről, tehát legalább ennyit sikerült jó pénzért megvenniük.
Mondanám, hogy erőst szégyelljék magukat emiatt, de ha ismernék az érzést, nem sikerült volna őket némi baksisért megvásárolni...


morzsi írta...

Kedves PuPu!
Ez az egész, úgy képtelenség ahogy van. Már miért kellene a magyarságnak szégyellnie magát? Mert egy magyar ajkú prédikátortól elvettek egy kitüntetést?
Ha a magyar kül.minisztériumot komolyan vennénk bizony lenne szégyellni valónk. Például Meggyes Tamás miatt, aki esztergomi polgármestersége alatt állami pénzből, saját részére (meg alpolgármesterének is) életbiztosítási kötvényt vett. Ezt jobb helyeken úgy hívják, hogy sikkasztás, - de őt az ügyészség csak hűtlen kezelés miatt kérte ki a parlamenttől. Meg a komondoros Balog, meg a többi...
Szóval lenne mitől pirulnunk.
De ennyi zsivány ténykedése során, arcunkon megvastagodott a bőr, lelkünk érzéketlenné vált, vagyis
mindenki "le van ibolyázva."
Még annyit, ha valaki kíváncsi Tőkés életvitelére, olvassa el Andrassew Iván könyvét. Na azután elégedetten dőlhet hátra, hogy a románok visszavették azt a csillagot. Üdv: - morzsi -

Petaurus breviceps írta...

Zseniális cikk!!!
A közpolitika bohócai féltik a valódi erőt - Kolláth György alkotmányjogásszal beszélget Sombor Judit
Népszava 2013. november 20. 12. oldal

Részlet:

Egyre jobban érzékelhető az agresszió a kommunikációban, a tettekben, a hétköznapi súrlódásokban. Ön szerint megállítható ez a folyamat?

Sajnos, nem a freudi értelembe vett, a létfenntartáshoz szükséges, magunk és érdekeink megvédését segítő pozitív erő, düh tapasztalható. Nem a belső feszültség levezetéséről, hanem olyan erőszakos akciókról van szó, amelyek a gyengébbek, az elesettek ellen irányul. Művi macsóság ez, arrogancia. Kíméletlenség, gátlástalanság, durva lekezelés sugárzik fentről lefelé: a politika ormairól a kocsmák szintjéig és színvonalán. A bornírt hataloméhségnek mára sikerült a bizakodó derűs Magyarországból acsarkodó, megosztott, mindent közönyösen lesajnáló országot kreálni. Őrültek irányítják, megszállottak szépítgetik ezt a bolondok házát...Normalizálódó fordulat fölülről kezdődhetne, hiszen a baj is onnan terjedt szét. Lélektanilag talán ez lesz a következő választás fő kihívása...

F
Ö
L
Ü
L
R
Ő
L