2013. december 24., kedd

KARÁCSONY

A karácsony a szeretetről szól.
Aztán meg még olyan is, mint a karácsonyfa maga, mindenki teleaggathatja mindenféle számára kedves dologgal a nagy, áhítatos érzelmektől kezdve a családi tradíciók apró csingilingijein át, a bejglitől a rántott halon és mákosgubán keresztül a sült pulykáig – ki-ki vérmérséklete, neveltetése és sznobizmusa szerint.
Családi ünnep ez, amikor a rokonok meglátogatják egymást, amikor mindenki szereti a másikat, de, még aki nem szereti, az is úgy tesz, mintha szeretné, és ezt teljes ünnepen át produkálja, ami azért nem kis teljesítmény ebben a rohanó világban.

Most mégsem róluk – rólunk, szerencsésekről szeretnék írni, akiknek van családja, akik megöleljék este, a karácsonyfa mellett, az egyre kevésbé érezhetően fenyőillatú szobában (Az orrunk romlik? Vagy talán már ezek a mai fenyőfák sem a régiek?), hanem azokról, akiknek nem öröm, hanem megpróbáltatás és fájdalom ez az este.
Mert a magány fáj, nagyon fáj.
Jobban tud fájni, mint amikor elvágja az ember a kezét, vagy beüti a kobakját, mert a magány a lelket marja, marcangolja, és nem használ ellene semmiféle fájdalomcsillapító.

Az még csak istenes, ha valaki azért szomorkodik, mert a gyereke elment a világ másik felébe a megélhetése után, mert róla jöhet hír, esetleg majd ő is megjöhet, ha a lehetőségei úgy hozzák, meg aztán a mai telekommunikációs lehetőségek, a skype, az olcsó telefon, az internet talán az Úr adománya azoknak, akiknek bánatán és fájdalmas sóvárgásán megesett a szíve.
Akiknek meg szeretné könnyíteni azt a szívszakító helyzetet, hogy karácsonykor nem tudják megölelgetni, megszorongatni kisunokáikat, nem örülhetnek a csillogó gyermekszemek, az esetlen kamaszok, a páváskodó bakfisok láttán.

De vannak sokan, akiknek sorsa úgy hozta, hogy teljesen egyedül maradtak, mert akiket szerettek, és akik őket szerették, azok már mind-mind egy égi nagy karácsonyfa körül állnak, remélhetőleg örök boldogságban.
Ők ennek a napnak a nagy vesztesei, hiszen minden ünnep egyúttal emlékezést is jelent - ez is.
Emlékezést a hajdani szép napokra, az elmúlt boldogságra, az elszállt fiatalságra – és emlékeztet a magányra, az egyedüllétre, a sokszor céltalannak és kilátástalannak érzett jövőre.
Nem lehet könnyű megélni, nem lehet könnyű túlélni…

Amikor gyerekek voltunk, egy nagy bérházban laktunk, ahol egy emelettel lejjebb lakott egy idős testvérpár, nyolcvan felett mindketten.
Az idősebbik testvér soha nem ment férjhez, ő hajdan a Meinl cég egyik üzletében dolgozott, akkor, amikor még nem volt mindegy, hogy hol dolgozik az ember, és amikor ezt a helyzetet úgy lehetett érzékeltetni, mintha a császár bárónői rangot adományozott volna neki.
A másik testvér férjnél volt, a férje iskolaigazgató volt akkor, amikor egy iskolaigazgató délben még hazajárt ebédelni meg sziesztázni, majd délután még kis időre visszament az iskolájába.
Boldog volt, de jött a háború, egyetlen fiuk odaveszett a Donkanyarnál, de erről semmi biztosat nem tudtak, és várták haza – hosszú éveken át.
Sokáig feltettek egy terítéket neki is, ha ebédidőben érne haza, ne kelljen a nagy boldogságban ezzel vesződni.

Amikor a férj meghalt, a két testvér együtt élt és a kistestvéremben megtalálták az unokájukat, aki rengeteget játszott náluk, ette a csak neki sütött süteményeket, engem meg evett az irigység, de hát nem volt mit tenni, ő lett a libling, én meg csak a libling testvére lehettem.
Anyámékkal is jóba lettek, és mivel valami extra szerencse folytán nekünk volt a környéken – de talán a kerületben is - először televíziónk, minden adásnapon meghívták őket a kísérleti adást nézni.
Úrilányok voltak, soha nem tolakodtak, kedvesen és mosolygósan örültek a lehetőségnek.

De a karácsony az más volt, mert karácsonykor ők is részesei lettek az ünnepnek.
Mikor a családhoz meghozta a Jézuska a karácsonyfát és az ajándékokat (apám volt az angyalka, ő csilingelt egy pohár és egy kanál segítségével - a kinyíló ajtó eltakarta őt az összes angyalszárnyaival egyetemben…) mikor kiörvendeztük magunkat és megettük a karácsonyi vacsorát, akkor megjelent a két vidám öreglány.
Hozták az elmaradhatatlan puncstortájukat (fenomenális volt) elültek egy órácskát, kivették a részüket az örömből, begyűjtötték az ajándékukat, a kóstolót a bejgliből, a rántott halból, aztán hazasétáltak.
Éveken keresztül így ment ez, és ha üldögél valamelyik felhőn a két testvér, hát üzenem nekik, hogy a mai eszemmel sokkal többre értékelném azt a puncstortát, amit akkor csak süteménynek néztem, de ma már tudom, hogy több volt annál, mert az volt az ő ünnepük, amikor ők is adhattak.

Tulajdonképpen kevés kell egy embernek ahhoz, hogy oldódjon kicsit a magány, kis idő, kis figyelmesség, egy apró ajándék, egy kistányér bejgli, amit karácsonyeste becsengetve bead az ember az ajtón, meg egy mosoly, egy karácsonyi jókívánság, és máris elviselhetőbb lesz a magányos ember számára az ünnep.

A szerencsésebbje meg ünnepelje a saját tradíciója szerint azt, amit saját magának – mint liba a kukoricát a gazból - kiszemelgetett az ünnepből.
Ünnepelje a családot, a szeretetet, Krisztus születését - bármit, ami közelebb viszi szeretteihez és a másik emberhez.
És egyen–igyon jókat, mert ez is hozzátartozik az ünnephez, meg a tradíciók is.

Nekem például nincs karácsony, ha nincs az asztalon rántott ponty, krumplipürével és céklával, utána a bejglikkel (diós, a töltelékében baracklekvárral és mákos, a töltelékében reszelt almával…) de persze ez nem kötelező, másoknál más a menü - az sem lehet rossz.
A lényeg a tradíció, nekem az új év sem kezdődik el addig, míg nem játsszák el a Bécsi Filharmonikusok a Radetzky-indulót az újévi koncerten, csutkára tekert hangerővel.
A tradíció gazdaggá teszi az életet, úgyhogy csak bátran, lehet megteremteni a saját ünnepi szokásokat, melybe bele lehet építeni a saját és a partner családi hagyományait is, attól lesz az élet otthonos.

Meg a meleg fényű ünnepektől, a kis békességtől, megpihenéstől, melyet kívánok minden kedves olvasómnak, megköszönve azt az ajándékot, melyet egész évben kaptam tőletek azzal, hogy az életetekből néhány percet rám pazaroltatok, mikor elolvastátok a bejegyzéseimet.
Hadd kívánjak hát cserébe én is boldog, csendes, mosolygós Karácsonyt nektek, sok szeretettel.
:O)))

33 megjegyzés:

Öreg írta...

Nagyon szép, fájdalmasan igaz és "emberi" írás.
Csak annyit tennék hozzá, hogy ha te megköszönöd nekünk, hogy olvasunk téged, akkor nekem pedig muszáj most megköszönni neked azt, hogy te írsz nekünk. És nem akármiket írtál, hanem őszinte, bátorító, erőt adó gondolatokat. Mi kaptunk tőled többet.
Nem csak kellemes ünnepeket, hanem kellemes hétköznapokat is kívánok neked és minden téged olvasó társamnak.

Béláné Horváth írta...

"Egy pillanatnyi igazság megszépítheti, és meg is fogja szépíteni a világot. Egy pillanatnyi béke megmentheti, és meg is fogja menteni a világot. Egy pillanatnyi szeretet tökéletessé teheti, és tökéletessé is fogja tenni a világot."
Sri Chinmoy
Köszönöm az egész évi munkát, írásaidat, melyet olvashattam:)

Szent-Királyi István írta...

Csatlakozom "Öreg"hez.. s ugyanazt kívánom, amit magamnak: egy kis nyugit, egészséget, meg túlélhető jövő évet.. a többi az én feladatom..

Enikö írta...

Megríkatsz, Pupu. Szép karácsonyt neked, nektek!

Kismaci írta...

Kedves PuPu!

Köszönöm szépen a jókívánságokat, Neked is Kellemes Karácsonyt és Boldog Újévet kívánok!

És ha már köszönet, én hadd köszönjem meg a rengeteg kiváló írást és hogy gyakran frappánsan megfogalmazod helyettem is a dolgokat! :)

Névtelen írta...

Kedves Pupu!

Sok embernek okozol örömöt,nyújtasz reményt,gyakran meg együtt búsulunk hazánk állapotán.Nagyon sok boldogságot kívánok neked az ünnepek alkalmából.O(szi).

hello írta...

Kedves PuPu és Többiek!

Akkor itt is - az előző poszthoz nemrég írtam be - mindnyájatoknak békés, meghitt ünnepet kívánok.

Biztosan sokféleképpen töltjük ezt a 3 napot, amibe kinél-kinél belejátszanak a hagyományon kívül a különböző adottságaink, lehetőségeink is.

Én abba a kategóriába tartozom, aki azt vallja, hogy akit szeretek, azzal azt az év 365 napján teszem, ennek különböző jeleit is adva, ehhez nekem nem kell egy külön karácsony, a szeretet ünnepe fedőnevű "akció".
Ezt már Édesanyám életében is vallottam, de akkor azért rá való tekintettel még adtam a formaságokra. Ma már elég 1-2 fenyőág a vázába, és egy meggyújtott mécses.

Mindenkit arra bíztatok, hogy akkor se engedje, hogy a bánat uralkodjon el rajta, ha alkalmilag vagy tartósan egyedül van az ünnepnapokon.
Vegye számba, mi minden szép és jó érte már életében, azokra emlékezzen derűs lélekkel.
Ha nem jutnak extra finom falatok az asztalára, a szerényebb menüt is egye ugyanolyan jó étvággyal.
Lehet rádióműsorokat, kellemes zenét hallgatni, jó tévéműsort keresni.
Lehet sok mindennek örülni - pl. annak, hogy süt a Nap, plusz 5-10 fok van, azaz ma remélhetőleg senki nem fog fagyhalált szenvedni.

A belső béke nagyon nagy kincs, óvjátok magatokban.
Mert a tartós megbomlása fizikai elváltozásokat, betegségeket is képes előidézni.
Az ilyen ünnepek arra is jók, hogy az ember rendet tegyen önmagában. Sok sikert hozzá mindnyájatoknak!

Neked5 írta...

Ez gyönyörű volt...
Csatlakozva az előttem szólókhoz, kivánok nagyon boldog karácsonyt Neked és az olvasóknak!

Novi írta...

PuPu /és többi olvasó/ :)
én _csak_ jó egészséget kívánok, mert a többi már alakítható...
s ahogy írod magad is, a szeretet ünnepén szánjunk egy percet, s gondoljunk azokra, akik 'fentről' figyelik tevékenységünket...
https://www.youtube.com/watch?v=YcU6roWgzu4
>;-))

Mama Szendreine írta...

Kedves PuPu! Nagyon megható az írásod! Mindig szívesen olvaslak,de ez most nagyon szép és megható volt.Én is kívánok Neked a családodnak,mindazoknak,akik olvasnak-azoknak is,akik nem- békés ünnepeket és reményteli boldog új eszetendőt!

NewTiborc írta...

Nos, nem akarok ünneprontó lenni. De.. csatlakozva hello barátomhoz, ez a karácsonyi szeretet ünep is álszent és az emberek megvezetése az egyház részéről. Mert a szeretet és megbocsátás, amit Jézus Krisztus hirdetett és hozott el nekünk (vajon ki lopta el?), az minden nap minden órájának minden percében kell, hogy éljen. Akarom mondani élni kellene. Mi van helyette, Nem sorolom, mert nincs elég hely, de egyet azért ide vések: Karácsony ünnepén egyeseket kitiltunk a parlamenti ünneplésből, miért? mert krisztus már rég megbocsátotta gyarló testi bűnét, ami meg sem közelíti azok bűnét, akik itélkeztek felette. És lelkészeink nap mint nap felmásznak a szószékre és fenne hirdetik: Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. És ennek szellemében él továbbra is e nemzet a sötét középkorban. És ezért hiszik sokan, hogy hiába kerül sokkal többe az élelmiszer, sebaj üdvözülni fog, mert az Úr megmondta, hogy a rezsicsökkentésből milliomos lesz. Ja, azt nem mondták, hogy nem szegény feje, hanem az újgazdag szomszédja. És így tovább, és így tovább, sokszor nem is gondolunk rá, hogy mi mivel függ össze és mi minek a következménye. Ennyit a szeretetről, mert ha a klérus felebaráti szeretetébe belebonyolódok, akkor reggelig sem hagyom abba....

Cereus írta...

PuPu!
Neked és Családodnak,valamint minden kedves olvasódnak békés, boldog szent estét kivánok szeretettel.

csitri írta...

Kedves PuPu !

Megköszönve az egész évi sok-sok okos, szórakoztató, elgondolkodtató szösszenetedet, kívánok Neked és szeretteidnek boldog, békés karácsonyt.

hello írta...

http://www.youtube.com/watch?v=3Hodcx83YwY

Névtelen írta...

Kedves Pupu!
Köszönöm a soraidat, elgondolkoztatóak. Olyanok, mint a többi bejegyzésed.
Köszönöm, hogy az egyik olvasód lehetek.
Nagyon boldog ünnepeket kívánok Neked és Szeretteidnek.

Névtelen írta...

Csak csatlakozni tudok az előttem írókhoz: szeretetet, békességet, boldogságot kívánok mindenkinek, aki erre jár és olvassa.
És kedves Pupu, Neked külön köszönet a "mindennapi kenyerünkért". Remélem, hogy 2014-ben örömtelibb hangulatú írásaidat olvashatjuk. Kívánok nagyon jó egészséget Neked, üdvözlettel: Vöröskarom

sphagin írta...

Kösz, Kedves PuPu !

Én/Mi köszönjük, hogy írásaiddal időről időre ráirányítod a figyelmünket az ellentmondásokra.

Az írásaid arra is rámutatnak, hogy mennyien gondolkodunk hasonlóan és értünk veled egyet.

A libát is szeretjük, ki így, ki úgy, de imádni való jószág.
Azt pedig mindnyájan tudjuk, hogy aki a libát szereti, az rossz ember nem lehet.

Kívánom, hogy még sokáig egyél libacombot, fülig érő szájjal, miközben elmagyarázod az utódaidnak a liba rejtelmeit, mert egyéb gond nem gyötör benneteket.

Üdv sphagin

Datoka írta...

Na azért! Boldog Karácsonyt, és köszönöm a tradíciókat :-) Büszke vagyok az APUKÁMRA, a szeretet ünnepén és az év minden napján!

Hetvenhetes írta...

Nagyon régóta, és mindig érdeklődéssel olvasom a titokzatos Pupu írásait. Helyettem is szól.

Varszegi Szilard írta...

Köszönöm, PuPu, hogy az olvasód és Barátod lehetek.

Hogy az év 365 napján olvashatom írásaidat.

Hogy az ünnepnapok fényéből és a hétköznapok gyötrő kínjaiból is erőt tudsz adni olvasóidnak az Élet elviseléséhez.

Békés, Boldog ünnepet és jövőre egy élhetőbb, boldog Új évet kívánok Neked és minden olvasódnak.

Geza írta...

Ki allhatja meg, hogy egy ilyen blog, meg hozzaszolastomeg utan ne kivanjon Mindenkinek, de foleg PuPu-nak minden elkepzelheto jot amig csak eel.

woody írta...

Hallgasd végig. nem semmi
http://www.youtube.com/watch?v=OR9TcT-x0Xk

Tyutyo írta...

Kedves Pupu!

Megható volt olvasni soraidat.
Örülök , hogy segítettél vissza emlékezni a gyermekkorom nagy csalàdi karàcsonyaira , a finom ételekre ajàndékokra az üvegpohàr utódjàul szolgàló kolomp hangjàra . A rég letünt idők ködjébe veszett csodàlatos évekre , napokra . Köszönöm.

Kellemes karàcsonyi ünnepeket kivànok neked és szereteidnek.

D. Elemér írta...

BOLDOG KARÁCSONYT PUPU !
Nagyon szép írás

Bubu64 írta...

Kedves Pupu!
Békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok Neked és Családodnak!

terlasz írta...

Boldog Karácsonyt Pupu!

karácsony írta...

Károlyi Amy:
Tárgyeset

A szeretet csak van és vár.
Ül lomb-árnyban,
ül fellegekben.
A szeretet csak van és vár,
hogy tárgya legyen,
kit szeressen.

NewTiborc írta...

Kedves PuPu!
Kicsit megkésve, de törve nem én is kívánok Boldog Karácsonyt és eredményekben gazdag Boldogabb Új Esztendőt. Bizva abban, hogy jövőre már "munkanélküli" leszel szeretném megköszönni azt a kis vigaszt és reményt amit írásait nyújtanak nekünk hű olvasóidnak.
A szeretett jegyében nálunk karácsony napján is dolgoztak a rend őrei. Értesüléseim szerint nagyon jól arattak a mérő egységek. Ettől függetlenül Nekik is áldott karácsonyt és Boldog Új Évet kívánok mindnyájunk nevében. Biztos nem maguktól mentek ki mérni e napon.

Novi írta...

https://www.youtube.com/watch?v=muVpyvJT24A

krezirezi írta...

PuPu :-) Áldott ünnepet Neked és kedves családodnak, a hagyományaidnak, az ajándékaidnak, amiket ide-idecsempészel a mindennapjainkba, ünnepeinkbe :-) szeretettel: Rézi, a krézi

útkaparó írta...

Kedves PuPu, én is kívánok Neked minden jót, olvashassunk Tőled még sokáig szívünknek tetsző sorokat.
Útkaparó

kekec/éva írta...

Pupu, inkább mi köszönjük, hogy tartod bennünk a lelket.
Boldog ünnepeket!

üzenet 2014-re írta...


OFF
Novi 18:21
Jövőre a trendi szín a tengerzöld és az orchidea rózsaszínes lila lesz :-)))
ON