2014. április 30., szerda

LUFIK, SÖR MEG VIRSLI

Még sötét volt,mikor apám felébresztett.
Ez volt az egyetlen rossz ebben a napban
– soha nem szerettem korán kelni, ma sem szeretek, de ma már nem szeretet kérdése a dolog – bármikor fekszem, reggel hétkor felébredek, és kezdődik a nap.
De akkor hol volt még a hét óra, éjjel volt, én meg álmos voltam, de azért nem gyengültem el, mikor apu felajánlotta, hogy otthon maradhatok, ha akarok.
Ugyan aludni sem lett volna rossz, de mi volt ez ahhoz a rendkívüli élményhez képest, ami várt rám!
Lufit fújni mentünk, ugyanis.

A feladat valahogy rajta ragadt apámon - a vállalatnál, ahol dolgozott éppolyan természetes volt, hogy ő intézi a lufifújáshoz kapcsolódó teendőket, mint az, hogy a levegővel töltött lufit mélységesen lenézte a gyereksereg.
Annak a lufinak volt csak becsülete, mely ha elengedted a madzagját, akkor felszállt a magas égbe, elrepült világgá, ki tudja hova.
Sokszor elképzeltem, hogy ha elengednék egyet, akkor az öcsém otthon valahogy le tudná halászni és nem kellene megvárnia, míg hazaérkezünk.
A palackot egy kisteherautó szállította a tettek mezejére, a mai SYMA-csarnokkal szemben levő telephelyre.
Nem volt helye tétovázásnak, apám kezelte a palack csapját, a kötözők kötözték az előre leszabott madzagokat, az elkészült lufi madzagjára rákerült a hurok, majd felfűzték a köracélból hajtott összeakasztható karikára, melyet egy idő után ki kellett kötözni, mert a fránya léggömbök mindenképpen szállni akartak, és eljött az a pont, amikor már hiába nyújtózkodtam, nem adták a kezembe a karikát – elvitt volna a sok lufi.

Aztán a sok-sok színes léggömbbel átballagtunk a Dózsa György út elejére, ahol addigra már összeverődött a tömeg, köztük apám vállalatának dolgozói is, már óbégattak a hangszórók, - Üdvözöljük-jük-jük a Kocsi és Popsikenőcsgyár felvonuló dolgozóit! -  harsogott a zene, mi meg ott toporogtunk, tíz lépés előre, majd várakozás és aztán megint – de addigra a lufik már biztos kezekben voltak, boldog gyerekek markolták a madzagokat.
Én is, és az öcsémről sem feledkeztem meg…
Voltak mellé egyéb kincsek is – hurkapálcán vörös meg nemzetiszínű zászló, mini májusfa, krepp-papír szalagokkal.
Általános volt a jókedv, a gyerekek – rengeteg gyerek jött el a szüleivel – rohangáltak fel-alá, a szülők frászt kaptak, hogy csemetéik a tömegben eltűnnek, szóval volt hajcihő,
Aztán egyszerre meglódult a tömeg és szinte trappolva elballagtunk a dísztribün előtt, ott integetett Kádár, mi meg visszaintegettünk neki.
A többieket nemigen ismertük fel, nem a Lázárjani és Rogántonya típusú szappanopera-sztárok kora volt ez.

A vállalat a majálisát a Hűvösvölgyi Nagyréten tartotta, a felnőtteknek tradicionálisan sör, virsli járt, a gyerekeknek bambi.
Persze kierőszakoskodtuk a céllövöldét a kiskörhintát, és kihorgásztunk néhány számozott fahalat, majd a nyereményként megszerzett seggenfütyülő gumikutyákkal a hónunk alatt boldogan rohangáltunk.
Nagyon kellemes nap volt, amennyire emlékszem, azokon a májusokon sütött a nap.
Aztán amikor nagyobb lettem, akkor már magánszorgalomból jártunk felvonulni a haverokkal, megesett, hogy a reggeli üdítő pálinka után szükségét éreztük egy saját vörös zászlónak, ennek következtében a a Dózsa György úti házmester futva üldözött bennünket és fennhangon rendőrért rimánkodott – mégsem lassultunk le…
Később már leginkább a feleségem munkahelyén cipeltem valamelyik táblát – éljen és virágozzék, meg előre a lenini, meg éljen a munkásosztály élcsapata - egészen addig, mígcsak egyszer eső nem támadt és a sárga festékkel kezelt táblanyélről a hónaljamig csorgó színes víz le nem lohasztotta az ambíciómat, akkor felmondtam az asszonynak, mondván cipeljétek, én a Fegyveres Erők Napját tartom -  de azért kaptam sört meg virslit…

Még később meg mentünk együtt a gyerekekkel, a Kisduna partján egy vendéglőben volt a majális, apósom gondoskodott, hogy legyen sör meg virsli, a gyerekeknek meg málnaszörp.
Aztán amikor vezető lettem egy cégnél, akkor hivatalos voltam a falusi ünnepségre, és halálra röhögtem magam, mikor a Tanácsháza előtt felállított tribün kicsinek bizonyult, annyian akartak felmászni rá a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó parasztság képviseletében – aki közülük nem vénült meg, az ma is ott tuszkolódik az ünnepségeken a helyi potentátok körében, - csak a dátum változott, az emberek nem.

A rendszerváltás után volt még néhány év, amikor kivonultak a népek, de a politikai jellegnek nyoma sem maradt, mint ahogy a vörös zászlót se meri felemelni az éhes proletár, aki ma már pedig azért elénekelhetne egy-két régi mozgalmi nótát, például ezt:

Még, még, még és még!
burzsujnak sosem elég.
Láss, láss, láss, már láss,
Sorsod az elpusztulás!
Az országnak harmada éhengebed,
Az éhség, a szenny marja fel testedet,
Éhhalálra ítélt ez a rend…

Kicsit persze hozzá kell igazítani a szöveget a mai magyar valósághoz, de ez könnyen megoldható.
Például ki kellene cserélni a szöveg BüchlerekPropperekPeyerekre utaló sorait, vannak ütős mai nevek is, sajnos.
De hát ne legyünk telhetetlenek, örüljünk addig is, míg nem kell felvonulás helyett körmenetre járnunk, élvezzük a szép tavaszt és igyunk egymás egészségére egy korsó sört.
Persze, csak utána, hogy megettük a virslit!


:O)))

32 megjegyzés:

Makkné írta...

http://www.youtube.com/watch?v=nQ8gRUNDfBc

Vöröskarom írta...

Kedves Pupu!

Tudtam, TUDTAM, hogy valahol, valamikor mi már találkoztunk (csak a nagy tömegben elkerültük egymást)!!!

Nálunk ez úgy volt, hogy a nővérem édesapámmal ment, én az anyukámmal (ők sajnos már mindhárman a felhők fölött vadásszák a lufikat), és a Kéményseprőben találkoztunk, onnan indultunk együtt egy kis sétára a Ligetben.

Megérintett ez a mai írásod, annál is inkább, mert én azt terveztem, hogy ma reggel rákeresek a neten a munkásmozgalmi dalokra, gondoltam, felteszem a FB-ra az "Éljen május 1-je" kezdetű dalt, de miközben meghallgattam a Lenin dalt a Ganz-Mávag Művelődési Ház "Acélhang" Férfikarának előadásában - abban énekelt az édesapám - elbátortalanodtam, beértem azzal, hogy én hallhattam. De itt jó helyen (jó társaságban) lenne, jól mutatna az általad idézett dalszöveg mellett, ezért (ha sikerül) ide bemásolom.

http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/23309/best-of-communism/majuskoszonto-zeneszoveg.html

Mikor felébredtem, még ragyogott a nap - hozzád hasonlóan én is csupa napsütéses május elsejére emlékezem, reméljük, a mai is olyan lesz.

Szép napot kívánok mindenkinek: Vöröskarom

Anikó írta...

Akárki akármit is mondd, isteniek voltak a május elsejék, a majálisok, a juniálisok, a felvonulások, a lufik, a virslizések a Kádár rendszerben, imádtam, Apám nyakában ülve amíg kicsi voltam, ő ugyanis a MOM-ban dolgozott 42 évet, később persze a lábamon gyalogolva, még később már saját jogon a kollégáimmal, táblákat cipeltek a férfiak/fiúk, zászlót lengettünk mi asszonyok/lányok/gyerekek és mindig volt lufim is, mindenféle színű.
Jó hangulatú evészetekre, beszélgetésekre, nagy nevetésekre emlékszem.
Lehet szidni azt a rendszert - én azonban soha nem fogom, mert az volt a gyerekkorom, az ifjúságom, a fiatal felnőttkorom, akkor születtek a gyerekeim, biztonságban éreztem magam, volt állásunk, megélhetésünk, nem kellett rettegnem a jövőtől, egyszóval az volt életem kicsit nagyobbik része, mert én annak a generációnak vagyok a tagja, akiket a negyvenes éveikben ért a rendszerváltás és a velejáró "gyönyörűségek".
Szóval jó volt anno /nem az ország gazdasági és egyéb helyzete miatt/, hanem magánemberként, csupa-csupa kellemes emlékem van a régi május elsejékről:-)))))

Anikó írta...

Vöröskarom... mi is voltunk a Kéményseprőben is, a ligetben is a fűben ülve, és tényleg mindig sütött a nap... és meleg volt... teljesen elcsigázottan értünk haza a rengeteg élménytől és a fáradtságtól... és azóta is szeretem énekelgetni azokat a dalokat, jó hogy feltetted, meghallgattam könnyes szemmel, mert sajnos az én szüleim sem élnek már.... jó volt emlékezni:-))))

Anikó írta...

Pupu én a hűvösvölgyi nagyréten juniálisokon voltam a szüleimmel, de minden úgy volt pont, ahogy leírtad, reggel óta ezeken az emlékeken nosztalgiázom, köszönöm hogy ezeket az apró részleteket is az eszembe hoztad, jólesik visszagondolni rá:-))))

Névtelen írta...



Egyetértek, én is szerettem a régi május elsejéket... :)

Az írás linkjét megosztottam facebookos közösségi oldalamon.


https://www.facebook.com/aCsodalatosNo

A Nő... írta...


Egyetértek, én is szerettem a régi május elsejéket... :)

Az írás linkjét megosztottam facebookos közösségi oldalamon:

https://www.facebook.com/aCsodalatosNo

Névtelen írta...

Olvasva a kommenteket-amelyekkel magam is egyetértek-máig nem értem,hogy akkor ki a fene szavazta be a hatalomba ezeket az ujburzsujokat ? Méghozzá ujra !!!

Promenad

Makkné írta...

A Nő 9:11
Te pedig belinkelhetnéd a csodálatos nő fényképét ide, hogy mindannyian megbizonyosodhassunk a valóságos szépségről!
Így talán megfiatalító csoda élményhez jutnának még azok az olvasók is - például én - akik egyelőre nem kérnek a magyar facebook kultura egzotikus izgalmaiból :-)))
Egyébként úgy tudom a Bloggazda is nagyon szereti szebbik nemet, Te például ingyenesen így szerezhetnél neki 2014. május 1-re egy kis öröm többletet :-)))
Ráadásul Anyáknapja is közeleg...érdemes lenne ráhangolódni!!!

hello írta...

A május elsejéknek hangulatuk volt, és még csak nem is a sör-virsli miatt.
Hanem, mert tényleg a magunkénak éreztük az ünnepet: szólt a pezsdítő zene, zömmel sütött a Nap, a színes forgatag, a zászlóerdő impozáns látvány volt. Éljenzéssel fogadtuk, mikor a megafonban bemondták és köszöntötték a vállalatunk felvonulóit.
Ez ma már akármilyen banálisan hangzik, jelen volt a nemzetközi munkásszolidaritás ünnepének érzelmi töltete is.
Arról már nem is beszélve, hogy fiatalok voltunk.
De ahogy az édesanyámat elnéztem, aki nem volt egy könnyen lelkesíthető ember, bár jobban fárasztották ezek a programok, mégis mindig szívesen jött ő is. Sokáig egy vállalatnál dolgozunk, ismertünk mindenkit, a várakozási idő is beszélgetéssel, sztorizással, viccmeséléssel telt.
A Városligetbe érve is még jó darabig együtt maradtunk. Persze, jólesett a sör meg a virsli is.

öcsike írta...

Csókolom Pupu bácsi!

Nagyon vártam ezt a napot, mert apukám minden május elsején elvitt a ligetbe és vett nekem lufit és kaptam még egy lámpás kólát hozzá.

Tegnap, amikor apu hazajött, megkérdeztem tőle, hogy mi lesz ma, kapok e lufit, ő azt válaszolta, hogy egy "dáleszt" és összeszorította az öklét és azt mondta, hogy 1500 forintért ő már nem vesz lufit, vegyen nekem az Orbán Viktor. Még hozzátette, hogy honnan tudják ezek, hogy mit jelent a munka ünnepe, amikor soha életükben nem dolgoztak.

Erősködtem, hogy de ugye megyünk majd a Vidám Parkba, - ő csak legyintett és azt mondta, hogy nincs már Vidám Park lebontották.
Sírtam és a nagyitól kérdeztem, hogy akkor május elsején még is mi lesz, - mire a nagymamám megnyugtatott, hogy köménymagleves és mákos tészta.

Kívánok neked Pupu bácsi és barátaidnak egy boldogabb május elsejét: öcsike

hello írta...

Költői kérdésem:

Még a normálisabb(nak hitt) honlapok is miért érzik úgy, hogy kötelező fanyalogniuk május elseje miatt?

Hány jó pont jár érte a fideszmédia uraitól?

Jutka írta...

Kedves Mindenki!
Mi is ma ezzel ébredtünk, hogy a gépen megkerestük ezeket a régi dalokat. Igen ez volt a fiatalságunk. Emlékszem arra, hogy tényleg jó volt a hangulat és beszélgettünk , nevettünk sokat. Senki sem kérdezte, hogy ki vagy , mit gondolsz stb.
A dolgozó éveim végén sajnos ez már nem volt igaz. Egyes kollégáimról kiderültek dolgok, és olyasmiket is mondtak ki, amit az előtt nem, de lehet hogy gondolták. Mindenesetre már nem vágytam a társaságukra.
Kinnt voltunk ma délelött a Ligetben, jó volt azért látni a felvonulókat, de nem volt zene, nem volt vidámság. Igaz egyetlenegy politikai táblát sem láttam, csak lufikat és zászlókat.

Csaba J. Kulcsár írta...

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Már régen gondolkodom azon, hogy mi emberek miért dobjuk ki könnyedén azokat az emlékeinket, melyektől valamikor olyannyira boldognak éreztük magunkat.

Amikor aztán nem jönnek be az előzetes számításaink, akkor nosztalgiával gondolunk vissza a régi időkre, amikor még minden más volt.
Magunkban azt a régi slágert dúdolgatjuk, hogy " mért múlik el minden ami szép, ki tudja hogy visszajön-e még".
Vágyakozva siratjuk a múltat és elfelejtjük, hogy a szomorúságunkat sznobságunknak, gyávaságunknak és meggondolatlanságunknak köszönhetjük.

Pl.itt van ez a május 1-e. Sokan voltunk, akik anno vártuk ezt az ünnepet.
Hagyományt lehetett volna teremteni belőle, de a baloldal vezetői - ki tuda miért - 12 évig tartó kormányzásuk ellenére elsorvasztották. Pontosan úgy, ahogy a médiafelületeket is kiengedték a kezükből.
Ha ez másképpen van, akkor nem lenne ma gond a szavazóbázis megszólítása.
Vidéken már sok helyen azt is elfelejtették, hogy milyen volt egy nősök-nőtlenek vagy diákok és tanárok focimeccs hangulata a végén sörrel és virslivel.
Aztán azok a felejthetetlen utcabálok neves előadók részvételével...
Ezeket a programokat azok közül, akik ezt most habzó szájjal tagadják sokan élvezték.
Lelkük rajta.
A rendezvény mindig szolgált valami meglepetéssel, egy igazi ünnep volt.
A nagy idők tanui, az előttünk levő generáció - a szüleink generációja - már nincsenek közöttük, mi is lassan már "a végünket járjuk", az utánunk következők jórésze vagy azt sem tudja mi a munka, de ha tudja is magányosan kóvályog a nagy semmiben.
A mai negyvenesek a rendszerváltás idején gimnazisták voltak, jószerivel nincsenek a közösségi léttel kapcsolatos élményeik. A náluk fiatalabbakról nem is szólnék mert vagy közömbösek, vagy szélsőségesek.
A blogon hozzászólók gyakran mondogatják, hogy közösségi terek kellenének, ahol egységbe lehetne kovácsolni a különböző generációkat, fel lehetne mutatni valamiféle egységet és erőt.
A mai május 1-ét is minden közösség külön ünnepelte. Vajon miért? Ki tudja erre a választ?

A média szükségességéről már esett szó, de a jelenlegi helyzetben ezen nem könnyű változtatni.
Ha az üzeneteinket nem leszünk képesek az emberekhez eljuttatni, akkor lehúzhatjuk a rolót.
Valóban közösségi tereket kellene teremteni és ehhez a 2015-ös május 1-i felvonulás lehetne az első lépése.
Lufival,zászlókkal, transzparensekkel, virággal és mindenféle egyébbel, ami a békés felvonuláshoz kell.
A kiépített hangosítás DVD-rŐl folyamatosan nyomja a pattogós indulózenét.
A megépített tribünön azok a tudósok, művészek, sportolók, vállalkozók, kétkezi munkások,mezőgazdasági dolgozók ülnek majd - előzetes meghívás alapján, akik az országnak dicsőséget szereztek.
A vonuló tömeg a megbecsülés jeleként üdvözli őket ők pedig visszaintegetnek.
A politikai pártok vezetői a pártjuk élén vonulnak és ha valami csoda folytán a kormánypárt is képviseltetni szeretné magát, akkor a miniszterelnökükkel és közjogi méltóságaikkal vonuljanak ők is el a tribün előtt.
A műsorvezető hangosbemondón - miközben szakadatlanul szól a zene - köszöntse a tribün előtt elvonulókat.
A rekvizítumokról: - a felvonuláson csak kifejezetten, a nemzeti lobogónak és az uniós zászlónak van helye. Politikusokat bemutató, dicsérő vagy gyalázó plakátok nem jelenhetnek meg.
A felvonuló közöségek - pártok, szakszevezetek és civil-egyesületek - nevét és logóját tartalmazó transzparensek jelenléte mindenképpen kívánatos lenne.

Politikai, közösségi, szakszervezeti vezetők! Holnaptól el kellene kezdeni a szervezést!
Alakítsuk meg a demokratikus oldal BÉKEMENETÉT.

Erzsébet írta...

Csaba J. Kulcsár : én ott leszek/lennék 2015.május 1-én, remélem találkozunk...
abban a városban, ahol élek (egy megye székhely) még (friss tavaszi) légy zümmögése is hallatszik olyan csend van...

Névtelen írta...

Kedves Csaba J.!
Ez itt a PuPu blogja. Nem kéne Neked máshol egy önálló blogot nyitnod? Üdv.

Csaba J. Kulcsár írta...

T. Névtelen!
Az gondolod, hogy túlságosan zavaró, hogy hosszasan mondom el amit gondolok?
Erről a témáról is tudtam volna háromszor ennyit írni.
De ha csak két mondatot "bökök" oda az annyi, mintha nem tettem volna semmit.
Mindenesetre elnézést kérek a terjedelemért, de nem ígérhetem, hogy más esetekben ennél rövidebb leszek.
Előrebocsájtom, minden tiszteletem a bloggeré.
Gondolom, ha valami gondja lesz velem, akkor azt személyesen szóváteszi.
Üdv.:

Sicc írta...

Csaba J. Kulcsár
Nem fárasztó. Akinek nincs türelme: "Ugorgyunk!" Nem kötelező az összes hsz.-t elolvasni.
Vöröskarom linkjét nem tudtam lehallgatni, de találtam egyet, amit mi is énekeltünk:
http://www.youtube.com/watch?v=aqoMEzTzOjU
Sajnos lassan ki fog halni az a generáció, akik tudják, mi, hogyan volt és a fiatalok teljes tévedésben nőnek majd fel. Meg kellene örökíteni az emlékeket. Nem csak május elsejével kapcsolatban.

hello írta...

Nézzétek, én megtanultam már elég régen, hogy csak a változás állandó, önmagában ezen tehát nem szoktam busongani, mert nincs is, nem is lenne értelme.
Csak az IRÁNYA az abszolút nem mindegy.
Abban pedig mindnyájan valamilyen szinten benne vagyunk így vagy úgy.
Tevékenyen, aktívan vagy kevésbé, sikeresen vagy kudarcosan, harcos lelkülettel vagy szkepikussá válva, beletörődve, előre nézve, vagy egyik napról a másikra élve.

Leszoktunk - leszoktattak minket - a kisebb-nagyobb közösségek létezésének igényléséről.
Emlékszem, rendszerváltáskor még népszerű volt egy fiatal amatőr együttes "Együtt erősebbek vagyunk" című dala.
Rengeteg cég megszűnt, a létrejött újakban a szakszervezet megszervezése ritkán sikerült.
De az állam is keményen ellenérdekelt volt az erős és szervezett dolgozói érdekvédelem létében. A szakszervezetek szétverésének törvényekkel való megkezdésével (Antall-kormány, 1991) a legtöbb helyen közösségi védőháló megőrzése helyett az egyéni túlélési technikák kerültek előtérbe. A korábbi közösségi élet terei és anyagi lehetőségei is felszámolódtak.
Sorolhatnánk naphosszat, mi miként történt.

A kérdés az, hogy hogyan, merre tovább e téren is.

Neked5 írta...

" Csaba J. Kulcsár írta...
T. Névtelen!
Az gondolod, hogy túlságosan zavaró, hogy hosszasan mondom el amit gondolok?"

Ha a névtelent zavarja, ugorja át, nem kötelező elolvasni.. Engem nemhiogy zavar, ellenkezőleg: szívesen olvasom a kommentjeidet. Ritkán szólok hozzá, de a többiek véleményét mindig elolvasom. A tiéd is azok között van, akiket a legjobbnak tartok :)

Makkné írta...

Hellonak 21:52 zseniális ötletei vannak, mint nekem :-)))
Például én azt is el tudnám képzelni, hogy Kulcsár J. Csaba írna egy önálló vendégblogot Hello által most felvetett témáról: a magyar közösségek szétverése és építése az utóbbi hatvannégy évben!
Napjainkban milyen közösség típusok léteznek - miért? Melyik lehet vonzó és melyik taszító? Honnan ismerhető fel, hogy (önös) érdekérvényesítés vagy közös értékképviselet működik egy közösségben? Mire jó a facebook?
Fölülről vagy alulról?
Rendkívül jó témának tartom, szerintem rengeteg hozzászóló lenne :-)
Libamáj 3:46
A javaslatomban a pedagógiai "ugorgyunk" módszerre sem lenne szükség, hiszen nem látogatnának oda azok, akiket ezek a témák nem érdekelnék!!!

Vizsla írta...


Makkné nem szereti a facebookot :)- ennélfogva tartalmi áttekintés nélkül leszólja.
Pedig, a sok "nejlon cucc" mellett akadnak igényes, szépet pártoló, irodalmat kedvelő oldalak is, pl.az általa olvasatlanul, pusztán a szép profil miatt megszólt A Nő.. oldal.
Én rendszeres látogatója vagyok és mondhatom, rengeteg szépségel lettem gazdagabb, naponta pozitív töltést kapok, ahogyan sokan mások is... :)

Vizsla írta...


Helyesbítés: szépséggel!

A mobilom nyomott mellé, nem én.. :)

v írta...

Tegnap - jobb dolgom nem lévén - felbuzdulva az itteni "nosztalgiázáson", gondoltam, sétálok egyet a Ligetben - ahol anno a gyermekeimet tologattam nagy büszkén a babakocsijukban -, s egyúttal megnézem, mivé is "fejlődött" a majális. A Közlekedési Múzeumnál kezdtem a sétát, igaz, hogy csak 16 óra körül értem oda, de csak egy nem túl nagy csoportot találtam, lekéstem a beszédet és a tortát is. Egy - a valamikori Geminire még csak nem is hasonlító - banda szórakoztatta a nagyérdeműt (jobb, ha nem minősítem), utána Koós Jánost tuszkolták fel a színpadra - nem tudtam eldönteni, hogy a kora miatt áll a lábán alig-alig, vagy egyszerűen csak ennyire részeg. Ha egyetlen szóval kellene összefoglalnom, azt mondanám, kiábrándító volt. Bővebben: hát így, ezzel, ennyien szerintem semmilyen választást nem lehet nyerni...

Elsétáltam még a nagyrét irányába is, de nem akarom tovább festegetni a képet, helyette ide másolom TWÁ mai írásának néhány sorát - sokkal szakavatottabban önti formába az én gondolataimat is:

"Olyan az egész buli, mintha az lenne a cél, hogy legyen Budapesten is olyasféle búcsú, mint szabolcsi zsákfalvakban. Nagykörűben nyilván állati fontos esemény ez, mert ezen kívül nem történik más cseresznyeérésig. Budapesten ilyenhez csak az adja a nevét, aki nem látott még világvárosi partit.

Itt ma ilyen minden: leharcolt, koszos, elavult és ordenáré. Pedig Szanyit meg se hallgattam.

A majális, emberek, iszonyú hely. Egy halott ünnep, amelynek az oszladozó teteméhez járunk ki évről évre, egy ünnep, amely arról szól, hogy elég ezeknek ennyi is. És már mióta halott. Olyan mementója a proletár igénytelenségnek, amelyet nem véletlenül nem szponzorál senki."

A tegnapinál szebb napot kívánok mindenkinek: Vöröskarom

hello írta...

Kedves Makkné, a blogírást itt hagyjuk meg a bloggazdánknak, PuPunak.

Ha lát benne fantáziát, esetleg foglalkozik majd a témával - aztán hozzátesszük a magunk meglátásait, tapasztalatait. Csaba is. Ahogy eddig is minden esetben.

Egyébként én sem vagyok fenn a facebookon, és nincs is szándékomban ezen változtatni.
Taszít a formája, a bolhacirkusz betűi, a válasz-funkció hiánya miatti totális áttekinthetetlensége. Ha egy nyilvános oldalra megyek fel - ezt néha megteszem - egy idő után regisztációért nyegtet, és nem enged tovább stb.
Volt több ismerősöm, akik ki akartak regizni, és egy istennek nem sikerült nekik - na, ez se bizalomgerjesztő dolog...
Szóval közösség facebook nélkül is születhet.
Anno a kapcsolat-hu-n is létrejöttek ilyenek, ahol a virtuális ismeretségeket egy idő után személyes találkozások, közös programok követték, öntevékeny szervezésben. Majd kapcsolaték is kezdtek szervezni ilyen alkalmakat.
Csak 1 példa az alulról induló módjára: a Gyurcsány-blogosok jó része a 2006-os kezdettől fogva rendszeres privát mail-kapcsolatot is kialakított, sőt, saját programokkal baráti társaságokat is fenntartott. Úgy tudom, közülük többen tavaly nyáron újra találkoztak is.
A virtuálisból valóságosra váltó kapcsolatok persze óhatatlanul számos surlódással, konfliktussal, sértődéssel is járnak, de ez bárhol, bármilyen emberi kapcsolatok során benne van a pakliban.

Makkné írta...

Vizsla 7:22
Áttekintettem a facebook.com csodálatos Nő oldalt!
Van csodálatos Férfi oldal is?
Áttekinteném azt is :-)))

Hello 9:29
Azért nem magának a Bloggazdának vetettem fel a témát, mert eddig bármit javasoltam nem nagyon volt foganatja.

Csaba J. Kulcsár írta...

T. Mindenki!
A személyemet érintő kérdésekre szeretnék válaszolni.
Előrebocsájtanám, hogy blogírásba - sem önállóan, sem vendégként - nem kívánnék belefogni, mert nem vagyok eléggé ötletgazdag, nem vagyok eléggé felkészült és vannak erre elhivatottabb nálam szakavatottabb emberek stb.
Én meg kívánok maradni egyszerű műkedvelőnek, akinek ugyan több mint 50 éves politikai tapasztalata van, de aki tudja, hogy mindez alapos felkészülés és folyamatos tanulás nélkül semmit sem ér. Nekem pedig erre ma már sem időm, sem kedvem, sem erőm nincs.

Tekintettel arra, hogy a vélemény még szabad, reakcióim mások véleményére való hivatkozással vannak. Ezeket vállalom még akkor is, ha sokszor hülyeségeket beszélek, mert azt vallom, hogy ezzel vitát gerjesztek(!) és az ügynek hasznára lehetek.
A jó műsorvezető is sokszor azért közvetít kifelé ellenszenvesnek tűnő gondolatokat, mert vitát akar provokálni.
Vita nélkül ugyanis nincs műsor. A helyes és jó gondolatok mindig vitában érlelődnek.
Nem elég csak annyit mondani, hogy valami jó vagy rossz, hanem helyette el kell mondani, hogy a másik véleményében mi az ami jó és mi a helytelen és rossz.
Az sem árt, ha meg tudom mondani, hogy én mit csinálnék másképp, mit tennék hozzá, vagy mit vennék el belőle.
Ez persze újabb vitát gerjeszt, de a végén kompromisszummal kikristályosodik belőle valami használható megoldás.
Azt kell belátni, hogy mi hiába töltjük az időnket hsz. írásával, vitával ha annak eredménye a gyakorlatban sehol sem mutatkozik meg.

Ezért hiányoltam már régebben is, hogy hívatásos politikusok gyakorlatilag semmihez sem szólnak hozzá.
Ennek két oka lehet:
- vagy felsőbbrendűnek érzik magukat és nem ereszkednek le a mi szintünkre.
- vagy egyáltalán nem léteznek.

Csaba J. Kulcsár írta...

Röviden a május 1-i témához. Feldobtam gondolatkísérleti formában egy megoldást, melyben a munkásmozgalmi hagyományok egyfajta korszerűnek gondolt megoldását javasoltam. Az előzmény, hogy mi mindannyian a baloldal egységesítését és megújulását szeretnénk!
Jelentem T. Hölgyeim és Uraim erre egyetlen reakció sem érkezett.

Én hiszek a tömeg lenyűgöző erejében, még akkor is ha annak nincs semmiféle militáns célja.
Még a mai napon is imádom nézni a katonai parádékat, mert azok szervezettsége, rendezettsége , impulzív jellege hihetetlen erőt sugároz.
Nekünk a magyar baloldalnak az a bajunk, hogy teljesen szét vagyunk töredezve – az MSZP idejében a platformok, most meg a klf pártok jóvoltából és semmilyen téren nem vagyunk képesek erőt felmutatni. Az ellenfél ezt felismerve eltapos bennünket. Itt nem kell másra gondolni, csak a 2002-2010 közötti időszakra amikor a baloldal bénázását felismerte a Fidesz és támadásba lendült.
A fentiekben szerint itt minden úgy jó ahogy van! Már régtől beindult a langyos víz effektus. Beszélünk csak. Felsoroljuk mit kellene tenni – újjászervezés, olvasókör, közösségi tér stb., fennen hangoztatjuk, hogy kit, kiket nem tartunk alkalmasnak a vezetésre, bíztatunk a pártok megújítására – de nem mondjuk meg, hogy mi mit tennénk ha a helyükbe lennénk.
A feladatot meghatároztuk, a munkát meg csinálja meg valaki más!
Ez a tipikus „Elvtársak! Fogjuk meg és vigyétek” esete.
Bocs, de ezt nem bántó szándékkal mondtam el, de ez is hozzátartozik az igazsághoz, ezért nem hallgathattam el.

A kis kitérő után vissza a fenti hozzászólásomhoz. Építő, egyetértő vagy egyet nem értő hsz-ek helyett azt kaptam, hogy "túlságosan bő lére" eresztem a mondanivalót és kedvesen felhívta "névtelen" nevű ismerősöm a figyelmemet arra, hogy azért tudjam, hogy nem otthon vagyok. Csináljak magamnak egy önálló teret, ahol aztán annyit beszélhetek amennyit csak akarok.

Egy másik kedves hozzászóló "Makkné" mindjárt feladatot is adott, nevezetesen, hogy írjak egy önálló értekezést a "hello" hsz-ára.

Itt köszönöm meg az előlegezett bizalmat, de már fentebb említettem én erre nem vagyok alkalmas. Szakmai igényesség nélkül ezt nem lehet egyszerűen megcsinálni, mert ez egy több évtizedet felölelő téma, ami tudományos igényességet, kutatómunkát is igényelne.
Igazat adok "hello"-nak ezt - a vitaindítót - hagyjuk meg a blog gazdájának. Aztán majd hozzászólunk, ha annak látjuk értelmét.

Köszönöm azoknak - „sicc és neked5” - akiktől elismerést és dicséretet kaptam. Az elismerés mindenkinek mindig jólesik.

Befejezésül; - tegnapi hsz-omban előforduló szórendi, helyesírási hibákért a szóismétlésekért szíves elnézéseteket kérem.
Tegnap eléggé zaklatott volt a napom, ami miatta lektori munkám nem igazán működött.

Vizsla írta...


Makkné


Van Csodálatos Férfi oldal is :)
Az is jó!

Ezzel részemről be is fejeztem
a témát..
Úgy látom, értelmetlen... folytatni... :))))

Makkné írta...

Csaba J. Kulcsár 12:33
Hosszan tudnék válaszolni, de erre most nincs időm. Egyetlen reflexiót azonban nagyon fontosnak tartok!!!
Eddig rengeteg tudományos munka és kiváló elemzések is születtek amiket az emberek többsége egyszerűen nem olvas el, mert így alakult...(és erről is lehetne felkészülten és tudományosan értekezni, amit szintén kevesen olvasnának, hiszen mindennek van előzménye és ok-rendszerei)
Indulatoktól mentes és közérthető stílusú ismeretanyagokra lenne szükség, ami a későbbiekben talán komolyabb olvasói igényt is kelthetne!!! No ez hiányzik Magyarországon!!!!!!!
Okos, megfontolt, felelős érvelés és beszélgetés csak valódi és tisztességes ismeretekkel lehetséges, olyanokkal amelyek mindenkinek ugyanazt jelentenek!!!
Azt mondják Magyarország tíz millió individuálisan működő ember országa, nyilvánvalóan ettől van itthon több kreatív tehetség, mint a környező országokban, ami nem is lenne baj.
A baj az, hogy azt is individuálisan kezeljük, amit pedig kényünkre-kedvünkre semmiképpen nem tehetnénk - ilyen például a magyar történelem!!!

Igen, és részben igazat kell adnom Neked, mert igényesség nélkül nincs értelme semmiféle önálló írásnak.
Csakhogy az elmúlt évtizedek tudományos elemző komplex rendszerszemléletét én már nem fogom megérni, nekem abból kell tájékozódnom amit a saját korszakom számomra még az életemben hozzáférhetővé, érthetővé tesz.
És azt tudom gyorsan és egészségesen megérteni amit nem kell folyton "mazsolázni"!!!




Makkné írta...

Vizsla 13:09
Remélem a csodálatosak egymásra találnak, vagy már egymásra is találtak a facebook.com világában :-)))

Én is hoztam szépséget a magam világából, szerintem igazi "vizsla-paradicsom":
http://ervinke.blogspot.hu/2014/03/csent-gondolatok-kora-marciusi-csendre.html

"Amikor a tölgyet kivágják, az egész erdő visszhangzik az eséstől, de száz makkot vet csöndben egy észrevétlen szellő." (Thomas Carlyle)

Marika Anikó Benkő írta...

Hát, igen. amikor az énekkarral vonultunk, és többszólamban énekeltük a "Vörös Csepel"-t és a "Zengjen a dalunk pajtás"-t. Büszkék voltunk. Azért én emlékezem hideg május 1.-re is, amikor az úttörő egyenruha alá kellett venni a pulóvert.... Amikor vonultak az üveggyáriak, az erőmű dolgozói, a timföldgyáriak, a téglagyáriak, iskolások, kik az énekkarral, kik tornagyakorlatokat bemutatva pattogós zenére. A legszebbek a bányászok voltak! A zenekarukkal, díszegyenruhájukban... S igen, remek volt a majális.