MÉGIS, KINEK A PÁRTJA?

A pártok – a mienknél szerencsésebb országokban - a társadalmi osztályok, csoportok, politikai-gazdasági érdekérvényesítésének eszközei.
Az ugyanis könnyen belátható, hogy olyan állam még nem született az ismert történelem során, mely minden tagjának személyre szabottan tudná kielégíteni igényeit, elvárásait.
Az állam azt sem tudja, hogy polgárai mit szeretnének tulajdonképpen, kell tehát valamilyen mód az igények artikulálására.

Mindemellett sokszor az emberek maguk sem tudják, hogy mit akarjanak, mire van reálisan lehetőségük, és az igényeik kielégítése milyen következményekkel jár.
Erre találták ki a politikai pártokat, melyek programjukban megfogalmazzák a teendőket az általuk képviselt emberek érdekeinek érvényrejuttatása, vágyaik kielégítése érdekében.
Olyan ez, mint egy vendéglő - ha nincs rendes étlap, előbb-utóbb vendég sem lesz, akkor pedig a vendéglős éhenhal, a szakács, a pincér munkanélküli lesz, a vendéglő meg becsukhat.
Viszont ha van étlap és lehet választani ropogós sültliba, pacal, kaviáros palacsinta meg Turbigo-módra elkészített marinírozott hal között, akkor a vendég boldogan turkál a finomságokban, a pincérek kövérek és jólfizetettek, a vendéglős meg gazdag.
A pártok felkínálják saját ételsoraikat, a választó meg választ közülük, aztán vagy jóljár, vagy hasra esik, hogy választékos maradjak – mindenesetre viseli döntése következményeit - kövér lesz, vagy sovány, mint a gencsi nyúl.

Mondom, ez más, boldogabb országokra érvényes, mert nálunk nincsenek politikai pártok, nálunk szekták vannak, melyeket mi valamilyen rejtélyes oknál fogva pártoknak nevezünk.
A wiki szerint a szekták alapvető jellemzője, hogy kizárólagosan egy vallás vagy vallási tanító tanításait, dogmáit követik, és elítélik, elutasítják a rajtuk kívül álló vagy tőlük különböző gondolkodást, nézeteket.
Az emberek, felekezetek egy csoportja nem feltétlenül jelent szektát.
Akkor válik szektává, amikor a tanító vagy az egyház vezetője azt mondja, hogy mindenkinek az ő tanításait kell követnie, és a tagoknak más tanításra nincs szükségük, illetve az üdvözülést csak az adott egyház tanításai jelenthetik az emberek számára.
A szektákat - nálunk a pártokat - csalhatatlan vezetőik irányítják, akiket híveik minden támadástól megvédenek, és támadásnak minősül a hirdetett eszmékben való kételkedés is.
Van imígyen oszlopszentünk, félbevágott oszlopszentünk hóna alatt labdával, van oszlopszentipari tanulónk, és vannak aprószentek, de van nekünk sátánista szektánk is, melyet ahelyett, hogy szétzavarnánk, hagyunk elpofátlanodni.

Mindegyik pártra egységesen vonatkozik, hogy lapul, mint macska a kamion kereke alatt, egyik sem akarja tisztán meghatározni és közkinccsé tenni sem jellegét, sem az általa támogatni kívánt társadalmi csoportot, mert retteg attól, hogy ha így tesz, akkor szavazatokat veszít.
Szerintem nem ezen kellene aggódnia, hanem azon, hogy langyos álláspontja miatt nem fogja megnyerni még azok támogatását sem, akiknek egyébként létérdekük lenne egy erős érdekérvényesítő szervezet hatékony működése.

Ha végignézzük a pártokat, hát bizony, elcsodálkozhatunk.
Itt van a Fidesz, mely deklaráltan minden magyar pártja, de ha nem azt nézzük, hogy mit hirdet, hanem hogy mely társadalmi csoport vagy csoportok érdekeit képviseli, akkor hamar rájöhetünk, hogy bizony-bizony, ez csak a nagytőke és a felső középosztály legfelső rétegének pártja, az ő gazdasági érdekeiket képviseli, beleértve Magyarország egyik – ha nem a legmódosabb emberének érdekeit is.Viktor a keresztneve.
Elképzelem, hogy mennyire fájhat neki, hogy nem mutathatja meg büszkén a vagyonát, habár mára azért már elszemtelenedett, miként Beríja, és közömbös képpel köpi szembe a társadalmat, anélkül, hogy félni látszana a meglincseléstől – de hát persze ettől még szecskát apríthatnak majd belőle.
Hívei meglehetősen ostobák, és egyszer csak rájönnek, hogy mekkora majmot csinált belőlük a Száznokiás Szent Hátizsák tulajdonosa.
Márpedig az ostoba ember, ha zabos lesz, akkor ütni fog, mint a bolondóra.
Szavazói ma még nem tudják, hogy a szavazólapon behúzott keresztjeikkel Demjánt, Csányit, Lázárt, Mészáros Lőrincet és a többi állami csecsen felhizlalt tolvajt támogatják – és persze a szerény politikust, aki talán még ma is a régi VW Golfot szerepelteti a vagyonbevallásában. 

A Jobbik szimplán nyilas párt, de ezt vadul tagadja.
Ez a párt azokat képviseli, akik azt gondolják, hogy a régi recept alapján be lehet fejezni a hajdan kudarcba fulladt kísérletet és a zsidók kifosztásából munka nélkül is meg lehet vagyonosodni – emellett rettegnek a cigányoktól.
Nem azért, mintha olyan rettenetes dolog lenne az ellopott baromfi – egyszerűen taszítja őket a nyomor és érzik, hogy ezeknek az embereknek már nincs veszítenivalójuk, ezeket már rohadt nehéz megfélemlíteni, főleg, ha majd a nincs nekihajtja őket a vannak.
Őket sem a koldusok támogatják a háttérből, hanem tehetős emberek, ócska, poshadt eszmékkel fertőzve.
Őket egyszerűen világgá kellene zavarni, mert magával a létükkel követnek el emberiségellenes bűncselekményt.
Mellesleg ők sem tudják, hogy kinek az érdekeit képviselik, csak menetelnek, ordibálnak, gyűlölködnek rettenetes tehetetlenségükben.

Az MSZP meg elfelejtette, hogy honnan jött és nem tudja, hogy hova tart, kit képvisel, milyen társadalmat szeretne felépíteni.
Vezetői viszolyognak a kelkáposzta és macskahúgyszagú lépcsőházak népétől, a nép sem lelkesedik értük – nem trendi ma prolinak lenni, pedig a társadalom ma prolibb, mint a Kádár-rendszerben volt, mert akkor a polgárosodásának legalább a feltételei adottak voltak.
Nincsenek már eszméi, nincsenek vállalt hagyományai, a vezetői meg csodálkoznak, hogy mi lett a valaha legszervezettebb pártból – a legbarátságosabb verzió szerint is egy torzsalkodó nyugdíjasklub.
Most éppen az LMP mögé akarnak beállni, erre meg már nincs is mit mondani, aki ezt kitalálta, az bátran keresse fel Orbán Viktort és nyalja ki a seggét, adekvát válaszként korunk kihívásaira.

Gyurcsány meg vacillál, hogy mit is kezdjem a DK-val, mert magában azzal az elképzeléssel, hogy egy táborba tereli a bárányt, a rókát meg a kecskét, sokra nem lehet menni - kellene valakiket képviselni is.
Lehet szövetséget kötni bárkivel valamilyen cél érdekében, de önmagában az együttműködés nem érték, hanem eszköz.
A cél - egy modern, nyugatos társadalom létrehozása - viszont túl nagy, túl elvont, mást ért rajta Bauer, mást Debreczeni és mást a választó, ha egyáltalán ért rajta valamit, - gyanítom, hogy csak a bérekre gondol.

Az LMP Orbán gyártmánya, - ügyes, nem mondom, sokan beszopják a zöldre festett hiéna farkát, mert zöldnek lenni ma trendi.
A multik rabszolganépe menedzser-jelmezeikben hihetetlenül megfontoltnak és korszerűnek érzi magát, büszkén roppantja össze a szelektíven gyűjtött PET- palackot - ezzel rendben van ő is, meg a társadalom is.
Nem veszi észre, hogy környezetet védeni minden pártban lehet és kell is, egy zöld párt meg éppen olyan, mintha a levegővételre is külön pártot szerveznének, miközben a nép éppen éhendöglik, a hegyoldalak erdeit kivágják, mert rezsit ugyan csökkentettünk, úgyhogy úszómedencét fűteni már olcsóbb, de a szegényember három gyereke megfagy a fűtetlen lakásban, mert neki nincs adójóváírása sem, nemhogy tüzelője.
Kit képvisel az LMP?
Azokat, akik macskatápra egy hónap alatt többet költenek, mint a szabolcsi falvak szerencsétlenjei a gyerekeikre tudnak költeni.

A szocializmus egyik pozitívuma az volt, hogy a tőkés rettegett attól, hogy saját munkásai vonzóbbnak tartják a létbiztonságot, az osztályok közötti átjárhatóságot, az állampolgári jogon járó egészségügyi ellátást, mint a szabadságot, mellyel élni anyagiak hiányában lehetetlen.
Most a tőkés nem retteg semmitől, hanem gátlástalanul fosztogat, és nincs ma erő, mely féken tudná tartani kapzsiságát.
Nincs párt, nincs szakszervezet, mely felvállalná a társadalom nyolcvan százalékának érdekképviseletét.
Talán egyszer majd lesz, remélhetőleg nem nyakig vérben fog megszületni…

:O)))