2014. május 27., kedd

ÁRTÓ PÁRTOK

Azt bátran megállapíthattuk a tegnapi posztban, hogy a mai magyar társadalom meglehetősen ramaty állapotban van, és vélelmeztük, hogy ennek oka az is, hogy ha feltesszük egy konkrét párttal kapcsolatban a kérdést, hogy kinek az érdekeit is képviseli, hát nagy bajba kerülünk.
Nem kapunk rá érvényes és hiteles választ, ugyanis.

Az okok keresésénél ismét vissza kell mennünk a rendszerváltozásig, melynek hajnalán az hamar tisztázódott, hogy az állampárti rendszernek befellegzett, ezzel az az ösvény, melyen Kádár társadalma lassan elindult a pluralizmus felé, a megváltozott körülmények között nem járható.
Így aztán megnyílt az út a valódi többpártrendszer felé, mely azért volt érdekes állapot, mert Magyarországon az első világháború után soha nem létezett a szó valódi értelmében vett többpártrendszer.

Több párt ugyan megesett, hogy létezett, de angolszász értelemben vett parlamentáris demokrácia ilyen-olyan okoknál fogva errefelé soha nem működött.
Hol a választójog anomáliái miatt, hol a választási rendszer antidemokratizmusa miatt, hol a nők választójoga hiányzott, hol a vagyoni cenzus akadályozta, hol a nyílt szavazás, hol a nyílt vagy burkolt terror lehetetlenítette el a valóságos demokráciát.
Volt egy rövid periódus 1945 után, amikor úgy tűnt, hogy valóságos pártok valóságos polgári demokráciát hozhatnak létre, de ezt meg a szovjet megszállás kedvezményezettjeként tevékenykedő Kommunista Párt lehetetlenítette el, létrehozva azt a centrális erőteret, melynek kései utódját manapság élvezhetjük, és mely remekül megfelelt a sztálini modell honosításához.

A valóságos többpártrendszer természetesen nem az engedélyezett pártok számán múlik, hiszen Lengyelországban és az NDK-ban is létezett párt az adott kommunista pártokon kívül.
A valóságos többpártrendszer léte azon áll vagy bukik, hogy azok a szervezetek, melyek pártnak nevezik magukat, valóságos társadalmi csoportok érdekeit fejezik ki, vagy nemlétező csoportok feltételezett érdekeiért szállnak harcba, maximálisan érvényesítve vezetőik egyéni érdekeit.

Mindenesetre a rendszerváltás után az új pártok úgy bújtak ki a társadalmi mocsárból, hogy többségüknek semmiféle gyökere nem volt - el is haltak hamarosan.
A jobboldali pártok többségének egyetlen dolog adott szilárd ideológiai alapot: a harcos antikommunizmus, melyhez csak a kommunistákat nem találták, pedig igen vadul kereste őket valamennyi párt.
Pedig igen jól specifikálták a kommunista fogalmát – kommunista az, aki gennyesre lopta magát a kádárizmus sötét évei alatt és kirugdalta ideológiai ellenfelei fogait.
Sajnos, a kritériumoknak maradéktalanul megfelelő kádert egyet sem találtak, nem volt egyetlen komcsi sem, akinél kiemelkedő vagyonra leltek volna, - a rendszer vezetőit akármelyik lángossütő mellényzsebből kifizethette volna.
Bármerre nézett az új uralkodó osztály, csat állami vagy társadalmi tulajdont talált – a puritán Kádár odafigyelt arra, hogy az ige hirdetői ragozzák is az igét - ne lépjenek túl egy szintet, mely a rendszer felső vezetőinek körében is csak valahol a kispolgárság anyagi helyzetének felső határa táján húzódott.

Az új pártok egy darabig elveszkődtek saját maguk identitásának keresésével, de részben társadalomtudományi felkészületlenségük miatt, részben a kevésszámú  felkészültek téveszméi miatt egy idő után letettek erről, legyintettek egyet és valamelyik önjelölt vezér után tolongva annak sületlenségeit helyezték ideológiájuk középpontjába.
Lett nyugodt erő, mely nagy sikert aratott a tovariscsi konyec című plakátjával, meg azzal a határozottsággal, mellyel szétverte hagyományos exportpiacainkat.
Vezetője éppen megfelelt a magyar néplélek pártvezetőkkel szemben támasztott követelményeinek, méltóságteljes volt és kenetes, aki nem röhögött az alámerülésén, az itta a szavait, mint gödény a kristályvizet.
Ha konkrétan megpiszkáltuk kicsit őket, akkor a Horthy–rendszer kukucskált ki nemes konzervativizmusuk alól, lábszártekercs, darutoll, böllérbicska, akasztgatás, kunbélázás, trianonozgatás, üldözött múzeumigazgató, üldözött vendéglátóipari vállalatvezető, üldözött KB titkár, üldözött Népszabadság-újságíró, üldözött üldözött, stb.
A vicces az volt, hogy a borzasztó tagság jelentős része a Kádár-rendszer kedvezményezettjei közül került ki, az ember néha nem tudta, sírjon, vagy röhögjön rajtuk.

A másik korabeli nagy párt a liberálisok voltak, velük csak az volt a baj, hogy mezei tagságuknak és híveiknek fogalmuk sem volt a liberalizmus mibenlétéről, rossz nyelvek szerint ők írták fel a falra, hogy szavazz a liberálisokra, vagy kinyírjuk a macskádat!
És ne mondja nekem senki, hogy a „Brian élete” című film rendezője, Terry Jones nem volt ott az SZDSZ megalapításánál…
Addig-addig hirdették a tiszta erkölcsiséget, mígnem ők is bele nem hasaltak a pocsolyába, ahol már ott hasalt kisöccsük, a Fidesz is, korán elveszítve szűzi ártatlanságát.

A magyar falut Torgyán ügyvéd és pártja képviselte, akik kétségkívül megérdemelték egymást, mert az okos magyar paraszt kerekenként hazavitte a Rába Steigert, erre a hőstettre a vicces ügyvéd a világhírű magyar mezőgazdaság porigrombolásával válaszolt.

A Fidesz eleinte pártnak indult, de az életrevaló Orbán hamar rájött, hogy a többiek meglehetősen élhetetlenek és megkereste a politikai sakktáblán azt a szabad mezőt, melyen éppen nem állt senki – tehetett ő arról, hogy éppen a magyar maffia helye volt üres?

Voltak még kereszténydemokraták, akiknél ebbéli minőségük kenetes pofák vágásában merült ki, majd átalakultak Orbán ideológiai mázává, szabadidejükben Harrach képviselővel riogatva a kisdedeket és Semjén műlovarral az ég madarait.

A jobbszélen eleinte a MIÉP nyomult a néhai Zsírtáltos vezetésével, ők szalonnyilasok voltak, visszafogott népség, majd menetből elfoglalta a helyüket a nyilasok militáns szárnya, a Jobbik.
Onnantól a zsidó mellé felzárkózott a cigány célcsoport is, akik erre kiválóan alkalmasak is voltak, lévén, hogy sokan közülük egy fillér jövedelemmel sem rendelkeztek, viszont képtelenek voltak leszokni az evésről és a didergésről, ennek összes következményeivel egyetemben.

Az MSZP pedig ott pironkodott a baloldalon.
Létük első húsz évét azzal töltötték, hogy megtagadták önmagukat, eredményeiket, a múlt vállalható és tisztességes eredményeit, szabadidejükben meg magukra húzták Sztálin összes bűnét, a Gulagtól Rákosiig.
A maradék ötöt meg önmaguk felszámolásával - lassan már csak abban reménykedhetnek, hogy ebben is éppoly sikeresek lesznek, mint többi politikai célkitűzésükben.
Szocialistának lenni az elmúlt negyedszázadban kész vesszőfutás volt abban a társadalomban, melyben minden épeszű ember az ő eredményeiket követelte vissza, miközben őket kárhoztatta hiányukért – végtére is Magyarországon vagyunk, ugye…

Végül a szocialisták is kétfelé vágták magukat, és a két fél ma jobban utálja egymást, mint Harangláb a kukoricagölödint – remélem, most eltaláltam a neves gourmetet.

Közben persze átalakultak a tulajdonviszonyok is, megindult a harc a vagyonért, hol foggal-körömmel tépték egymást a résztvevők, hol lemutyizták egymás között a dolgot okosba, a pártok pedig ennek koordinálásában vélték megtalálni társadalmi küldetésüket. 

Mára alig maradt közülük néhány, leginkább eltűntek a süllyesztőben, de amelyik maradt, az olyan, mint az ember gyereke, akinek sorsa hat éves korára alapvetően eldől, utána már csak polírozgatni lehet, de alapvetően nem változik.

És ahogy alapításukkor sem adtak választ arra, hogy kit akarnak képviselni, ma sem pótolják a mulasztottakat – mindegyik mindenkit akar képviselni, márpedig aki mindenkit képvisel, az nem képvisel senkit.
Persze ez így nem teljesen igaz, de ehhez egyenként kell szemügyre venni a politikai életben szereplő mai pártokat, - talán majd holnap…

:O)))

14 megjegyzés:

Visszanéző írta...

Pártokon kivül a Mo saját maguknak
ártanak.Várják,hogy a mszp v a dk stb. miért nem nyer nekik sültgalambot? 11 embert kérdeztem volt e szavazni? 9 mondta nemérdemes úgyis a fidesz nyer. Hát kedves Mo-k ezért tartotok itt.Maradtok így az idők végezetéig.Jöjjön csak egy új kormányzó a várba teljes lesz az örömötök.Sadion fenntartásra közmunkára várják a jelenkezőket

morzsi írta...

Kedves PuPu!
Nem vitatkozom Veled, csak egy-két dolgot fűznék posztodhoz.
A magyar ember honnan tudná, hogy mi a demokrácia, hiszen sosem élt demokráciában.(írta Csernok Attila)

Meg úgy általában, egyszerűen nincs érzékünk, fogalmunk, affinitásunk a politika iránt. Megyünk arra amerre a szél fúj.
Ugye a második világháború előtt-alatt volt vagy egy tucat magyar ember, aki joggal nevezhette magát antifasisztának (Bajcsy Zslinszky, Ságvári...) és volt EGY, azaz egy darab partizán (Nógrádi Sándor) és volt sok nyilas és sokan érezték úgy, hogy feltétlenül be kell lépniük a halál fejes SS-be.
Hogy hogynem a háború befejeztével utóbbiak száma oly mértékben lecsökkent, hogy az már statisztikailag sem volt kimutatható.
Szemben a partizánokéval, amelyek szép számmal kerültek felszínre.
(Csak a vicc kedvéért jegyzem meg, hogy volt időszak, amikor a Magyar Partizán Szövetségnek a tagsága meghaladta a három ezret.)
A Kádár rendszerben a párttagok száma meghaladta a 800 ezret, mára már csak én maradtam, a többiek csak a városi legendák szerint voltak azok.
Ahogy a rendszerváltók is, mára meg százszorozták magukat.
Mert rendszerváltó volt a házmesterünk, az újságárus, meg a sarki fűszeres is.
A szomszédék húsz éves forma fia az nem, mert ő a magyar gárda tagja és hogy nézne ki egy ifjú nyilas, mint rendszerváltó?
De majd mikor mi már alulról szagoljuk az ibolyát és ő már családos, meglett ember lesz, azért a térdére ülteti majd a gyerekeit és mesélni fog nekik, hogy - tudjátok, mikor apátok 1989-ben elkergette a kommunistákat, azóta van itt ilyen jó világ...
Tisztelettel: - morzsi -

Miklós írta...

Egyetértek, olyannyira, hogy már 2008-ban írtam erről, sajnos azóta sem változott semmi, sőt romlott.
Ideje volna változtatni!
Identitás zavarral küszködnek…erkölcsi fertőben leledznek!
Fagi - 2008.09.12 07:32


Több jót nem mondhatok el a mai magyar parlamenti pártokról!


Mindenki – aki egy kicsit is figyeli a politikai történéseket – két politikai attitűdre figyelhet fel. Az egyik a folyamatos bűnbakkeresés és gyűlöletkeltés a másik a „nagy titok” palástolása, mégpedig az alapfilozófia nyílt felvállalásának hiánya. / mindenki a nép pártja akar lenni, közben egyik sem az! /

Lényegében e két alapvetés szorosan össze is függ egymással, egyikre azért van szükség, mert a másik jelen van. Azért foglalkoznak a pártok CSAK egymással, mert nincs saját filozófiájuk a világ dolgairól, nincs, vagy gondosan titkolják a nagy nyilvánosság elől. Azzal ámítják a népet, hogy ők a nép pártja! Ők képviselik a nép, tehát mindenki érdekeit e honba. És ez nagy hazugság, még a proletárdiktatúra nyíltan felvállalta önmagát és a diktatórikus jellegét, addig a többpárti parlamenti demokráciák tagadják a pénz mindenhatóságát, a pénz diktatúráját! Azt a látszatot keltik, hogy a nép fenség él, hogy a nép szabad akarata szerint dönt és közben még soha ennyien nem féltek az országban, mint most, soha ennyi rendőri atrocitás nem volt, mint most - legalább is, ha a közelmúltunkra tekintünk vissza. (folytatom)

Miklós írta...

Ilyenkor a hazugság teoretikusai az egyéni szabadságjogokat emlegetik a szabad utazás, munkaerő, áru, kultúra áramlásáról beszélnek, közben maguk is tudják, hogy mindez a tőkének kedvez igazán, az egyén szempontjából mit sem ér! Ma többen vannak olyanok, akik a falujuk határát még nem lépték át, gondot okoz számukra a szomszédos városba való eljutás a szükséges orvosi kezelésre is. Világ útlevéllel a zsebünkben - vagy még az sincs, mert azt sem tudják kiváltani - pénz hiányában saját falujuk rabjai! Ilyenkor jut, eszembe Marx igazsága mikor a szabadságról értekezett, a kapitalista társadalmakban a szabadságfokát a pénz határozza meg, ha van pénzed szabad vagy, ha pénzed van, mindent vehetsz még „igazságot”is, ha nincs senki vagy! Sajnos ma igen sokan ez utóbbiak közé tartozunk! Hát ennyit, az egyéni szabadság jogokról.

E kiskitérő után kanyarodjuk csak vissza a kollektív jogok megtestesítőihez, a pártokhoz. Operett pártok színjátékának vagyunk tanúi, magukon kívül nem képviselnek senkit. Kisgazdák valódi kisgazdák nélkül, szociáldemokraták szociáldemokrata tagság nélkül, fiatal demokraták, fiatalok és demokraták nélkül, magukat polgárinak nevező pártok valódi polgárság nélkül. Igazi cirkusz, amit művelnek, és mégsem tudjuk leváltani őket immáron húsz éve!

Vajon mik ennek az okai, merül fel kérdés az emberben? Vajon arról van szó itt, hogy nincs jobb tőlük? Egy fenét! Szkeptikusok azt hangoztatják a parlamenti demokrácia kritikusaival szemben, hogy nincs jobb, ami nyilvánvaló hazugság, ha csak azt az egy filozófiai alaptézist nézzük, hogy a világ állandó mozgásban van, fejlődik, elhal, majd újrakél. Elkel vetnünk a „nincs jobb” érvelést.

Inkább arról van itt szó, hogy egy szűk társadalmi csoport bitorolja a hatalmat, és eljátssza nekünk a többpárti parlamenti demokrácia című játékot, ami önmagában véve is egy nagy hazugság a finánctőke hazugsága, és ezt még meg spékelték a mi „jó magyarjaink” némi plusz játékkal sogorkomabarátelvtárshittárs hát, hogy is mondjam, helyzetbe hozásával. Szóval, itt ebben a fenne nagy demokráciában mindenki jussolt a közösből csak azok nem, akik dolgoztak érte, azok nem!

És ezt azok tudják! Hogy a fenébe ne tudnák, hiszen őket zsebelté ki! Naivak, akik azt hiszik, hogy ez feledésbe merül valaha is, ugyanúgy ahogy a hibás döntés következménye a padlássöprés máig élő nyomokat hagyott, ezt sem fogja megbocsájtani a nép a rendszerváltóinak.

Még nincs közös akarat és ezért erősem a változásra, mert sokan pontosan kirablóitól várja az igazság szolgáltatását. Meg kell, valljam őszintén korábban én is hittem a demokráciának, hittem, hogy előbb vagy utóbb előkerül egy olyan parlamenti erő, amely kivezeti az országot ebből a fertőből, kivetik maguk közül a becsteleneket, tévedtem! Fordítva történt, a becsületesek távoztak közülük! Helyette szabad hordák randalíroznak Budapest utcáin, a parlamenti pártok pedig ahelyett, hogy tennék a dolgukat újra és újra előjönnek gyerekes acsarkodásaikkal, tovább szítják az ellentéteket, miközben ők és köreik szétlopják az országot!

Ma már világosan látom, hogy ezt a rendszert csak a mesterségesen szított megosztottság és az egzisztencia, a puszta lét fenntartása miatt fen álló félelem tartja össze.

Ez ma sajnos a magyar demokrácia kovásza, hogy meddig, kitudja!?

Realalap mail írta...

A cikk tetszik és sok mindenben egyetértek, de ezzel pl. nem:

Szocialistának lenni az elmúlt negyedszázadban kész vesszőfutás volt abban a társadalomban, melyben minden épeszű ember az ő eredményeiket követelte vissza, miközben őket kárhoztatta hiányukért

Nem, szerintem az emberek nagy része nem úgy akart élni, mint addig, hanem jobban, a kapitalista országok felé nyitottan és párttag könyvektől függetlenül. Azonkívül (bár ez már talán kisebb jelentőségű) azzal sem értek egyet, hogy az előző társadalom kedvezményei közül jó néhányan nem húztak hasznot a rendszerváltásból.

Névtelen írta...

Kedves PuPu!
Tisztelt Blogfogyasztók, drága mindannyiunk!

Most találtam:
http://robban.hu/elbaszott-generacio/

Üdv mindenkinek!
szomjas teve

civilhuszár írta...

Az első un. jobboldali uralkodás után, ami a munkahelyek tömeges megszűnését, és a szétvert mezőgazdaságot eredményezte, nyerte meg Horn Gyula és pártja a választásokat elsöprő fölénnyel.
Ekkor magam is bíztam a reformkommunista vezetők folytatólagos sikeres munkájában, felhasználva a még kihasználható nyugati kapcsolataikat. Viszont megtapasztalhattuk, hogy a már magát degeszre lopott bagázs már tudta pénzelni a kormány ellenzékét. Tudott ártani az országnak ahogy csak bírt Bokrost támadva, és mindenkit aki csak a válság megoldásán dolgozott.
Nos végül sikerült annyira beetetni a népet, hogy nagy tömeg hitt a fiatal Orbánnak és a szájtépő sleppjének. És Orbán az utált Torgyánt, aki mandátumainak hozománykénti felajánlásával előállt rögtön frigyre is lépett.
Nos ettől az eseménytől számíthatjuk társadalmunk erkölcsi anyagi hanyatlását. Hiába lett aztán megint nyolc évre szoci kormány, a politikusokat már összekötötte a bűnszövetség. Majd minden politikusnak aki tehette belenyúlt a közpénzbe, vagy büntetendő üzletelést folytatott.
Idő után az volt érzékelhető, hogy ezek egymással megegyezve tömik a zsebüket, és kifele meg mutatják a nagy torzsalkodást
Ha így volt, akkor viszont Orbán megelégelte az osztozkodást, felrúgta a zsiványegyezményt, majd igazi kapitalista módon kinyírta az ellenfeleket, és most posztkommunista módszerrel kormányozgatása alatt fosztogat egyedül.
Hát én így tudom röviden összefoglalni saját kútfőből. De gondolom nem sok mindenben tévedek.

asta írta...

Realalapnak

Senki nem mondta, hogy az előző rendszer kedvezményezettjei nem húztak hasznot a rendszerváltásból. Sőt. Csak ők tudtak hasznot húzni. Csak ők voltak a megfelelő információk birtokában. Ma már világosan látszik, hogy a rendszer váltást valakik gondosan megtervezték. Tőkés társadalomban tőkésekre van szükség. Lett ezért egy műtőkés réteg, akik a társadalmi tulajdont elprivatizálták. Első menetben azok, akik a legközelebb voltak a tűzhöz. Nem tudás, tehetség, hanem kapcsolatok ( kontraszelekció) révén. Ez volt az első hullám. A második most zajlik... a következő generáció által, amely még nem volt képes az első hullámban részt venni. Ezért most újra oszt. Újra kontraszelektáltan. Ők már sokkal tapasztaltabbak és gátlástalanabbak. Magyar tőkés osztály lérehozása címszó alatt kinevezik tőkésnek a haverokat. Ha PuPu szerint a rendszerváltás a helyettes osztályvezetők forradalma volt, akkor a mait nyugodtan lehet a segéd/altitkárok forradalmának nevezni. A hülyeség és gátlástalanság elborította kis hazánkat. Egy ország, ahol egy Semlyén minelnök helyettes lehet, az elveszett. Torgyán legalább elérte a Szamóca szintet....(mindig megnevettetett) de milyen szintet ér el Kerényi? Aki tanács adó? Mindenütt a legrosszabb minőség, mert a hülyeség ragályos. és ezt kell(ene) tisztelni?
Ép ésszel ez nehezen viselhető el. Fáj!

kekec írta...

Pupu, ez megint remek!
És ahhoz mit szólsz, hogy Bauer lemondott a DK vezetőségéről, mert szerinte "túlságosan balra" tolódott a párt? Szerintem meg nem eléggé! Ahhoz legalábbis, hogy értelmiségi rétegpártocska helyett baloldali tömegpárt lehessen.

hello írta...

Kedves Kekec, Bauerhez:

Ahogy a Magyar Demokratikus Charta vezetői: Bauer, Molnár Kati, Debrenczeni József "betagozódtak" a DK-ba, ezzel praktikusan, azaz a gyakorlatban megszűnt a Charta létezni.

Na, most kíváncsi leszek, nekiállnak-e újjáéleszteni, "reaktiválni", a Bauer Tamás részéről felszabadult vegyérték hasznosítása gyanánt...

hello írta...

PuPukám, a folytatásos diagnózisod hibátlan - többnyire mindnyájan átéltük, tanusítjuk, tudjuk, hogy igazad van. Ezzel együtt, így, a történtek esszenciáját töményen olvasva ez ember egyre jobban hajlamos elkeseredni továbbra is abba belegondolva, hogy ebből merre lehetséges az előre.

civilhuszár írta...

Kedves kekec !

Bauer öreg már Gyurcsány vehemens politikájához. De azért szép tőle, hogy nem akarja egyedül csóválni a DK-t.:-))
http://magyarnarancs.hu/belpol/bauer-tamas-a-rutinos-kilepo-90233

Dr. Mlouse írta...

Tisztelt Pupu úr!
Igen sokra becsülöm az ön és olvasói igyekezetét annak érdekében, hogy magyarázatot keressenek arra vonatkozóan, hogy miért esett pofára a baloldali ellenzék a két utolsó országos választáson.

Nos megmondom. Mert nem olvasnak újságokat! Ahelyett, hogy a Klein Dávid ügyét (mint tudott oxigén palack nélkül támadta meg a Mount Everestet, ám a hegy nyert, - felkészül Grűn Dezső) karolták volna fel, ahelyett állandóan az államháztartási hiányt firtatták.

Körülbelül mindkét ügy olyan távolságra van a magyar átlag embertől, mint Budapest a Mount Everest-től. Talán, talán ez lehetett a kudarcuk oka. Talán...
Üdvözlettel: Dr. Mouse

talalom írta...

Most értem haza. Sorban.
Miklós! Marx olyasmit is írt a szabadságról, hogy az a "felismert szükségszerűség". Triviális példával: ha már felnőttem szabad nekem szarrá innom magamat akár mindennap, mégsem teszem (többnyire). De J.A. szebben fogalmazta meg: "Ó, jöjj el szabadság, Te szülj nekem rendet!"
De a szabadság lehetőség is: én se tudtam szinte sehová utazni pénz híján. Sőt, amikor az "átkosban" néha utaztam, akkor "sem szorult össze a határon a gyomrom": nem volt nekem több pénzem az engedélyezettnél, szamizdatot meg ismeretség híján nem tudtam volna hozni. Mégis, ahogyan látom, hogy a fiam olyan természetességgel mozog Londonban, Barcelonában vagy Seattleban, mint én a kispesti piacon, (itthon él és dolgozik egyébként, csak a munkája szólítja évente néhány napra erre-arra a világba): akkor nagyon boldog vagyok ezzel a szabadsággal.
Még mindig Miklós! A pártokról. Azok nem a "nép" érdekeit vannak hivatva képviselni - egyébként is ki a nép? A faluvégi putriban nyomorgók? A panelekben szűkölködők? A közszolgák? A kisvállalkozók? Az a kevés alkalmazott, aki maradt? Vagy éppen a munkanélküliek? A hívők, vagy a hitetlenek? Esetleg jövedelemhez kötnéd? Ez mind-mind a nép. Csak éppen különböző érdekekkel, habitussal, körülményekkel és képességekkel. Na, erre valók a pártok! Hogy az egyes társadalmi csoportoknak ajánlatot adjanak a közösség irányításának módjára - ez a politika eredeti jelentése -, és ha ajánlatukra a többség áldását adja, akkor úgy vezessék a társadalmat, hogy a lehető legkisebb érdeksérelmet okozzák a nem az ő ajánlatukra szavazott polgároknak.
Ha pedig egy egész politikai osztály kizárólag lopásra, gazemberségre szövetkezett - ahogyan nagyon sokan látják, szerintem hamisan -, akkor a politikailag tudatos polgároknak kell számon kérni e tetteket. És ha csak a polgárok alig fele hajlandó erre, akkor bennünk is hiba van. Lenne még szavam a padlássöpréshez, meg a "magyar gazdaság tönkretételéhez" is, de így is hosszú voltam, bocs.