Azt mondják az okosok, hogy a négymilliót is meghaladja a
létminimum alatt élők száma, ennyien élnek tartós szegénységben a sikerek és
győzelmek eme szerencsés földjén.
Az OECD jelentése szerint a magyar családok 47 százalékának gondot jelent a mindennapi betevő előteremtése, a gyerekek tízezrei nem csak átvitt értelemben, de konkrétan is éheznek, sokak közülük nemhogy csak nem ettek libacombot, de a libát magát is képen kell megmutatni nekik.
Az OECD jelentése szerint a magyar családok 47 százalékának gondot jelent a mindennapi betevő előteremtése, a gyerekek tízezrei nem csak átvitt értelemben, de konkrétan is éheznek, sokak közülük nemhogy csak nem ettek libacombot, de a libát magát is képen kell megmutatni nekik.
Nem akarom én mind a négymilliót Orbán nyakába varrni, de azért a hatszázezer külföldön munkát vállaló magyar nem semmi – mint ahogy az éhező gyerekeket sem tudom megbocsátani neki.
Ami azt illeti, az utóbbi kicsit több, mint negyedszázad nem egy tartós sikertörténet, jóllehet az is lehetett volna.
Tulajdonképpen az Antall-kormány az volt, aminek maga Antall is tartotta - kamikáze-kormány egy átalakuló társadalomban, mely nem Antall idejében kezdte el az átalakulást, hanem már két-három évvel előbb, a spontán privatizáció időszakában.
Antallék már csak porcukor voltak a tortán, akik bevállalták a népszerűtlen feladatok millióit, és úgy ültek nagyon kackiásan a bakon, hogy közben nem volt gyeplő a kezükben, a lovak meg arra rángatták a kocsit, amerre akarták.
A rakomány meg potyogott az útra, lett légyen szó emberről, vagyonról, termelőeszközökről – idióták és bűnözők, kalandorok és küldetéstudatos nagyonmagyarok kerültek magas polcokra, rettenetes károkat okozva az országnak.
Nem taglalnám az elmúlt évtizedek gazdasági eredményeit és bűneit, pedig lenne mit.
De azt nehéz megkerülni, hogy ne beszéljünk a társadalom átrendeződéséről, mert ez határozza meg a jövőnket, jóllehet éppen erről szeret a regnáló hatalom legkevésbé beszélni.
Szívesebben beszél a múltról, hiszen azzal gyakorlatilag majdnem azt tesz, amit akar, hősöket és dicsőséget farigcsál, szobrokat állít és festményeket rendel, és egy pillanatra sem érdekli, hogy az általa kreált történelem hazug.
Így hát hazug lesz valamennyi szobor, festmény, rendelésre készült színpadi mű, hazug lesz a bennünket körülvevő világ is.
A társadalom pedig egy torz, saját groteszk karikatúrájába merevedett struktúra, melynek tetején ott üldögél a két százaléknyi elit, mint kakas a tojásain, melyek egy istennek sem akarnak kikelni, pedig annyit kukorékol már, hogy maga is belesüketül.
Orbánnak valaki egyszer azt mondhatta, hogy akkor lesz az ország erős, ha feltámad az úri középosztály, azóta ezen munkálkodik, és sajnos sikerrel.
Jelentem, a magyar dzsentri feltámadt, legalábbis mentalitásában és külsőségeiben, és már csak egy lépésnyire vagyunk a bokacsattogtatós szép úri világtól.
Lehet, már itt is van, csak még nem hallik a hétköznapokban, de lehet, hogy csak elnyelik a parlament termeinek vastag szőnyegei.
Azt keresgélik ma sokan, hogy hová tűnt a Kádár-kor középosztálya, vagy tán nem is volt?
Dehogynem volt, de éppen olyan volt, mint a Kádár-rendszer kultúrája, melynek a társadalomra égetett vékony máza igen könnyen lepattogzott a rendszerváltás hányattatásai során, ami meg megmaradt belőle, az színvonalas tömegkultúrának nemigen mondható.
Azzal együtt, hogy a kulturális életet ma brutálisabban tartják kézben, mint azokban az átkos, de virágzó években, egy érdekes átrendeződés ment végbe: nem a művészek tűntek el, hanem a befogadó közeg, a fizetőképes kereslet, ha úgy tetszik.
És a szellemi kereslet is egyúttal, mert a társadalom visszacsúszott, minden tekintetben.
Hol van már a támogat-tűr-tilt szentháromsága, mely akárhogyan is, de tiszta helyzetet teremtett az állam és a kultúra szereplőinek viszonyában?
Az állam ma is támogat, a kurzus művészeknek tartott giccsgyártói szabadon szoborhatják, festhetik, énekelhetik meg Orbán ízlésficamait, lesz rá pénz és lesz rá megrendelés.
A Szabadság-téri emlékmű, Kerényi ámokfutásának szörnyszülöttjei éppen olyanok, mint a Nemzeti Színház és a mellé odacsinált MÜPA kétféleképpen giccses épületei.
De hova lett a tömegkultúra, pontosabban hova lett a tömegkultúrából a tömeg?
Merthogy eltűnt a kádári középosztály, maradékai utóvédharcaikat folytatják a lecsúszás ellen, gyakran vesztes harcaikat.
Az a középosztály ugyanis éppen olyan volt, mint amilyen harminc év alatt lehetett, se jobb, se rosszabb.
De polgárság volt, a szó klasszikus értelmében, még ha definícióként használva a szocialista polgárság kissé viccesen hangzik is – elsőgenerációs polgárság.
Sajnos, polgárt csak Orbán tudott kinevezéssel létrehozni, szövetsége világ röhejére a mai napig viseli a polgári jelzőt, miközben szavazótábora mindennek nevezhető, csak polgárinak nem.
A polgár nemzedékeken keresztül válik azzá, aki, és ez nem spórolható meg, mert polgárságot nem lehet iskolákban tanítani, még akkor sem, ha a polgári lét feltételez bizonyos iskolázottságot.
A kádári polgár aggódva ül léte romjain, azon törve a fejét, hogy mi az amiből még engedhet, anélkül, hogy önbecsülése végképp porrá lenne zúzva, de tudja, hogy a legkisebb betegség is elég ahhoz, hogy fel kelljen adnia addigi életvitelét és egy alacsonyabb szinten kelljen berendezkednie.
Hajdan a televízió adott valamelyest lehetőséget a kulturális színvonal fenntartására, ma a lecsúszófélben levő elsőgenerációs polgár választhat, hogy Kelemen Annácska virsliszáját, vagy határontúli testvéreink árvalányhaj-aratáson énekelt székely himnuszának előadását nézi könnybelábadt szemmel.
De a társadalom fele még ezt az állapotot is irigyelheti, mert ők azok, akiket a mai kurzus selejtnek nyilvánítva elhajított, két ujja közé csippentve, némi fintorgással, mint a ki tudja ki által használt papírzsebkendőt lakása bejárati ajtaja elől.
Ők azok, akik az egyébként ideológiailag sztárolt vidéki Magyarország számkivetettjei, akik a vesztesek, a vesztesek gyermekei és unokái, akiknek nem az a legnagyobb tragédiájuk, hogy ők vesztettek, hanem az, hogy bizton tudhatják, hogy gyermekeik gyermekei is a vesztesek között lesznek, hisz kitörési lehetőségük a nullával egyenlő.
Ha Orbán legközelebb országjelentést készít, hát büszkén jelentheti: legyőztük
a társadalmi mobilitást, felszámoltuk a tömegkultúrát és megteremtettük a
modern rabszolgaságot.
És megoldottuk a cigánykérdést, mert nem beszélünk róla.
De közben egyre nő a cigányság lélekszáma, jóllehet a rendszerváltáskor éppúgy nyolcszázezres lélekszámról esett szó, mint manapság, de a különbség ég és föld.
A rendszerváltást megelőző években a cigányember dolgozhatott, hasznos tagja lehetett a társadalomnak.
Túlnyomó többségüket felszívta a mezőgazdaság, a szövetkezetek, de jelentős számban dolgoztak a bányászatban, az útépítéseken, közműépítéseken.
Ma az ország tíz százalékát kitevő, egyébként heterogén cigányság számára nincs választható alternatíva, mert még a társadalom legalsó szintjén is csak arra jók, hogy legyen kikhez képest valamire tartani magukat a nemcigány szerencsétleneknek, akik ugyanolyan páriák, mint ők, de - szerintük -legalább magyarok.
De közben egyre nő a cigányság lélekszáma, jóllehet a rendszerváltáskor éppúgy nyolcszázezres lélekszámról esett szó, mint manapság, de a különbség ég és föld.
A rendszerváltást megelőző években a cigányember dolgozhatott, hasznos tagja lehetett a társadalomnak.
Túlnyomó többségüket felszívta a mezőgazdaság, a szövetkezetek, de jelentős számban dolgoztak a bányászatban, az útépítéseken, közműépítéseken.
Ma az ország tíz százalékát kitevő, egyébként heterogén cigányság számára nincs választható alternatíva, mert még a társadalom legalsó szintjén is csak arra jók, hogy legyen kikhez képest valamire tartani magukat a nemcigány szerencsétleneknek, akik ugyanolyan páriák, mint ők, de - szerintük -legalább magyarok.
A szövetkezetek szétverése csak az egyik csapás volt számukra. A másik a magyar mezőgazdaság szerencsétlen termékszerkezete, mely a szántóföldi növénytermelést preferálja.
Ehhez utolsó csapásként társult az uniós mezőgazdasági támogatás.
A birtok-koncentráció sem hozott ilyen tekintetben pozitív változást, a műköröm-építő új birtokos a gyors meggazdagodásban érdekelt, csakúgy, mint hajdan a török szpáhi, aki nem tudhatta, meddig tart a jólét.
Ez persze csapás a mezőgazdaságra is, de kit érdekel?
Hol van ma már a jobboldal által oly nagyon emlegetett Kertmagyarország eszméje?
Hol vannak a mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzemek?
A Danone most csukja be magyar gyárát, igaz, kereslet sincs a termékeire, mert a négymillió máról-holnapra tengődő szerencsétlen nem joghurtot vesz, ha van miből, hanem lisztet meg cukrot, esetleg kifizeti a villanyszámlát, ha jut rá.
Négymillió ember, akikkel nem törődik senki.
A pártok nem szólítják meg őket, cserébe ők nem mennek el szavazni, hacsak nem párezer forintért, mert enni kell, és ha egy szavazat az ára egy rántottcsirkének, hát akkor megfizetik.
Aki pedig azt gondolja, hogy ők lesznek a jövő forradalmárai, hát rettenetesen nagyot téved, az ő számukra az, aki hatalmon van, az mind csibész, tolvaj, élősködő, aki őket csak becsapja.
Őbelőlük forradalmár nemigen lesz, legfeljebb éhséglázadó, akiket majd szétver a TEK.
Közben persze krokodilkönnyeket hullatunk, hogy fogy a nemzet, de őket azért veszni hagyjuk.
Ez egy gazdag ország, mely éppen most tanulja a pávatáncot – egyet előre, most éppen kettőt hátra.
Csak elegánsan, mosolyogni hozzá kötelező…
:O)))
13 megjegyzés:
"A rakomány meg potyogott az útra,"
Jutott belőle bőven, pupubácsi elvtársainak a szocialista párt tagjainak, mint pl. Gyurcsánynak, Kapolyinak és még sorolhatnám őket, de minek. És jutott belőle pupubácsinak is kapcsolati tőke formájában kedves kis ártatlan felesége kapcsolatain keresztül, különféle támogatás formájában.
"A kádári polgár aggódva ül léte romjain, ....... életvitelét és egy alacsonyabb szinten kelljen berendezkednie."
Nemcsoda, hogy aggódik léte "romjain", hisz a romok olyanokból tevődik össze, mint pl. kacsalábon forgó villácska, drága külföldi utazások, többmilliós autó, stb. Húúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú de sajnálatos! Csak szét kell nézni a facebookon. Szabad ám. De emiatt inkább pupbácsi aggódik a leginkább, olyannyira, hogy még szót is emel érte.
Látom, a Fidesz éjszakai műszakos trollja éber volt és azonnal reagált. Így kell ezt, a gazdiktól meg is kapja a megérdemelt csontot.
Ez a Névtelen felfedezte a csőben a lyukat. Gratula!
Kapcsolati tőke?
Ez aztán igazán nem hungarikum, és még csak nem is újdonság: már ha olvasta pl. Móricz Zsigmond Rokonok-ját, vagy Mikszáthot, hogy a még régebbi korokig már vissza se menjek.
De ha friss meleg a ropogós példák kellenek, ott a trafikmutyi, a földmutyi meg a többi, Orbán + Lázár kedvezményezettjeivel.
Névtelenkénk nem látja a fától a dzsungel sűrűségű, fideszes erdőt! :-((
De aki ma el akar helyezkedni, ha nincs kapcsolata, nem lesz normális munkája. Erről sokan tudnának mesélni.
Van a Klubrádiónak egy ingatlanos műsora, amelynek az állandó, felvezető kérdése: "Mit érdemes építeni?"
Mindenki kapásból rávágja: KAPCSOLATOKAT!
Erről ennyit.
A mai bloghoz, abból is a hozzám közel álló kulturális témához:
Nem véletlen, hogy az MTVA a 3. csatornáját a régi tévéjátékok és más, tartalmas adások újbóli műsorra tűzéséből tartja fenn. Mert akkor még készültek ilyenek!
De mondok sokkal régebbi példát:
csak a Kossuth rádió volt fogható, de emlékszem, a reggeli összekötő zenék népszerű operarészleteket is tartalmaztak, hozzájuk mindig pontosan bemondták, kinek a műve, mi a címe, melyik áriát halljuk. A klasszikus zenék iránti szeretetem, a zenei műveltségem alapjait így szereztem meg egész kicsi gyerekkoromban.
Ott kezdődött az én fogalmaim szerint a népművelés.
A történelem ismétli önmagát, és visszajön a 80-as évek "szamitdat-ja".
Valószinű, hogy lesz rá kereslet, csak legyen aki meg meri írni, és terjeszteni.
Bocs.
"SZAMIZDAT"
Pupukám! A "kádári polgár" csak annyira volt polgár, hogy hagyta szétverni a szövetkezeteit, mert elszaladhatott a "sajátjával" - aztán mire ment vele. Hagyta szétverni a munkahelyeit, mert így "kevesebbet kell adózni".
Most már azt kellene megnézni, hogy ki, mit kezdett a "lepotyogó rakományból" felszedett darabokkal. Felzabálta-e ott helyben, majd a hascsikarása következményeit ott hagyta az úton, takarítsuk fel mi, vagy felszedte, leporolgatta, csiszolgatta, érlelgette?
A névtelen féléknek csak egyetlen rendszer jó - amikor ő zabrálhat, mindegy, hogy géppisztollyal a vállán, vagy törvénykönyvvel a kezében. Aztán azon elégedetlenkedik, hogy a szomszédnak komfortosabb rekvirált lakás, vagy nagyobb hasznot hajtó vállalat jutott.
T. PuPu!
Egy blogbejegyzést megérne a termelőszövetkezetek szétverésének tárgyában megbeszélni azokat az anomáliákat, melyek törvényszerűen a jelen állapotokhoz vezettek.
Üzletrészek kiosztása, kiváltása, kifizetése - OV és TJ 73 mrd Ft-ot tapsolt el erre a célra adófizetők pénzéból úgy, hogy az aktív tagok nem kaptak egy fillért sem.
Az ő üzletrészük jelenleg az 1992-es összegnek jelképesen kb. a harmadát éri, amiből a k.rva.életben sem látnak egyetlen fillért sem, arról nem is beszélve, hogy az kevés ami maradt az idők folyamán teljesen elinflálódott.
Történt ezért valamiféle számonkérés? Természetesen nem, mert a főügyészt PP-nek hívták és egyébként sem volt a 2002-es kormányváltáskor egy fillér sem a kasszában. A kampányban volt azért erre igéret - NI leendő miniszter személyesen megigérte -, de érdemben nem lett belőle semmi.
Azóta is hallgat a "mély", az emberek beletörődtek abba, hogy politikai megfontolásból ki lettek rabolva, mert kivettek a zsebükből mai értéken úgy 4-5 mFt-ot.
A politika is erről mintha teljesen megfeledkezett volna.
Nem tudom - de lehetséges - hogy a vidék baloldali része nem-e emiatt fordult el teljesen a baloldaltól és szavazott inkább a Jobbikra.
Emiatt is mondom sokszor, hogy nem egy normális ország az, ahol élünk.
Ha 40 évvel fiatalabb lennék egy percig sem gondolkodnék azon, hogy véglegesen itthagyjam ezt a "kuplerájt"
Elgondolkodtam a választások után előállt helyzetről.A választók nagy része nem akart változtatni a fülkében való szabadságot sem kihasználva. Annak ellenére, hogy ez a klikk kétszer fosztotta ki az országot, utólag nagyon Fideszes pofátlansággal.
Az Uniótól várják a segítséget a demokrácia helyreállítása kapcsán ?
Szerintem nem avatkoznak be keményebb szankciókkal, amíg a kedves magyar állampolgár tűri a maffia igát. Más nyugati országokban, már milliós tömegek bénították volna meg a hatalom gyakorlását, egy Orbán szerű figura kormányzása esetén.
Remélem hogy az olasz Berlusconi mintára felépített Orbán rendszer is azzal végződik, hogy a kedves vezetőt a független bíróságunk, letöltendő büntetésre ítéli, mint mintakép haverját.
De van más példa is.
https://scontent-b-fra.xx.fbcdn.net/hphotos-xpf1/t1.0-9/10406787_729145200460991_5456444154791864561_n.png
A börtön válogatott szerintem epedve várja a labdazsonglőr maffiavezérünket.
Remélem az erőszakossága eredményes lesz.
https://fbcdn-sphotos-a-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xpa1/t1.0-9/10374013_731704043538440_6758892396918516124_n.jpg
Névtelen 2014. június 14. 5:16-kori benyögéséhez.
Az összegányolt véleményéhez elfelejtette hozzáfűzni, a törvénytelen Fidesz székház eladásából származó pénz Orbán családnál való landolását, amiből aztán megindultak a családi vállalkozások. Oszt nem beszélve a Kaya Ibrahim, és a Josip Tot ügyfelekkel való üzletelést, ahol lenyeltek pár száz millát adócsalás képpen.
De hát a zsebpoltpeti szerencsére mindig jókor jó helyen akasztotta be a bűncselekmények miatti eljárást.
Szegény névtelennek olyan szelektív a memóriája. Ha ez betegség nála, jobbulást kívánok neki keresztényi szeretettel.
Névtelenke mondtam már ne igyad azt a szar kannás bort
mert már olyan szellemi toprongy vagy mint egy kinti budi ajtó
te szerencsétlen
"A rakomány meg potyogott az útra, lett légyen szó emberről, vagyonról, termelőeszközökről – idióták és bűnözők, kalandorok és küldetéstudatos nagyonmagyarok kerültek magas polcokra, rettenetes károkat okozva az országnak." - ÍGY!
[Idézhettem volna az egész bejegyzést - TÖKÉLETES ! ]
Megjegyzés küldése