Akivel csak beszélek, mindenki azon
álmélkodik, hogy ezzel a birka néppel mindent meg lehet csinálni?
Hogy ez a nép mindent eltűr, elvisel, sőt, még csókolgatja is elnyomója seggét, két nyalintás között?
Mi az oka ennek, kérdezik sokan, merthogy ép ésszel egyszerűen érthetetlen, hogy egy nép, mely végülis ajándékba kapta a szabadságot, ilyen egyszerűen hagyta kicsavarni a kezéből – sőt, talán még csavarni sem kellett, odaadta magától, eldobta, mintha tüzes vas lett volna..
Hogy ez a nép mindent eltűr, elvisel, sőt, még csókolgatja is elnyomója seggét, két nyalintás között?
Mi az oka ennek, kérdezik sokan, merthogy ép ésszel egyszerűen érthetetlen, hogy egy nép, mely végülis ajándékba kapta a szabadságot, ilyen egyszerűen hagyta kicsavarni a kezéből – sőt, talán még csavarni sem kellett, odaadta magától, eldobta, mintha tüzes vas lett volna..
Nincs mit csodálkozni, ez a nép tényleg ilyen.
Szeret félni, a félelem a természetes létállapota, ha nem félhet, akkor bánatos, nem találja a helyét.
Félelmei esetenként furcsa dolgokra sarkallják, erre talán legjobb példa a nagymamám, aki Budapest ostromát a Városháza picéjében vészelte át, míg csak meg nem jelentek a felszabadító szovjet harcosok.
Elsőlépcsős alakulatok ritkán szoktak bokacsattogtatva, derékból kissé meghajolva bemutatkozni: Naccságos asszonyom, engedje meg, Igor Szergejevics Csaszgrabitel gárdatizedes vagyok, szolgálatára - a vélhetőleg kalmük vagy cserkesz harcos ehelyett elordította magát, davaj csaszi!
Erre mindenki engedelmesen lekapcsolta a karóráját, kivéve a nagymamát, mert ő ezt a varródobozában tartotta, a pincébe lecipelt batyui között.
A harcos aztán ellépett a sor előtt és begyűjtötte a hozzájárulást a dicsőséges Vörös Hadsereg további sikereihez, csak a nagymamától nem, aki buzgón kotort a cuccai között, de a türelmetlen harcosok nem győzvén ezt kivárni felkerekedtek, és kifelé tartottak a pincéből.
Nagymama ezt nem tűrhette, utánuk rohant az aranyórájával, katona úr, kiáltotta, itt az enyém is!
Megérte, a család éveken át ezen röhögött, mikor a háborús emlékek szóba kerültek…
Hogy mi lovasnemzet lettünk volna, az kizárt, olyan lovasnemzet nem létezik, amelyik a lóból történelme folyamán állandóan csak egy alkatrészt mondhat magáénak, emellett hol a ló egyik, hol a másik oldalán foglal helyet, ahelyett, hogy a nyeregben ülne.
Így aztán az a szép angol mondás a demokráciáról, mely olyan, mint az angol pázsit, melyet el kell vetni, aztán csak háromszáz éven át állandóan nyírni meg locsolgatni kell és máris gyönyörű lesz, nem érvényesülhetett.
Mi inkább a fűvetésben vagyunk jók, általában úgy húsz- huszonötévente rigolírozunk, - ez mélyszántást jelent, annak is a legmélyebb változatát, de mi még annál is mélyebbre szántunk, míg csak fel nem tör a talajvíz, művelésre alkalmatlanná téve a földet.
Ebben az országban hosszútávú – neadjisten generációkon átívelő - terveket nem érdemes kovácsolni, úgyse lesz belőle semmi.
Ha kitanulsz egy szakmát, nyitsz egy kis üzemet, vagy libát tenyésztesz, akkor arra bizton számíthatsz, hogy legkésőbb húsz év múlva jönnek a kommunisták és államosítják, vagy jönnek a tőkések és privatizálják, vagy terveidbe, mint a dinnyébe szokott, belepisál a Lőrinc - csak ez Lőrinc a király-jelölt strómanja, aki úgy elveszi tőled, mint a sicc, ha például a telek vagy az ingatlan megtetszik neki, esetleg túl sikeres vagy a szakmádban.
Valamelyik német választófejedelem, úgy a XVII. században palotaépítési tervei megvalósításához ki akarta sajátítani egy szabómester telkét, aki hetykén odaszólt a fejedelemnek, hogy ehhez azért a fejedelem bíróságának is lesz még egy-két szava.
Élhetetlen fejedelem volt, még egy Handó Tündére se futotta neki…
Magyarember viszont a félelemre szocializálódott, verte őt tatár, török, labanc, kuruc, Werbőczy és Dózsa, a német, a vallon, a muszka – de legkitartóbban és legjobban saját urai verték.
Megtanulta nagyon, hogy aki
szembemegy az aktuális hatalommal, annak beverik a fejét, de még az unokája
fejét is, ezért hát inkább kikerülte a konfrontációt, sunyin lehajtott fejjel
próbálta meg kijátszani a mindenkori hatalmat, kikerülni az adófizetést, a
dézsmát, a tizedet, a forspontot meg a katonai szolgálatot.
Lehet ezt kárhoztatni, lefitymálni, de tudomásul kell venni, hogy ez is egy túlélési stratégia, hozzá a jelek szerint meglehetősen sikeres is.
Viszont azzal jár, hogy nincs sok okunk a büszkeségre, ez nem egy forradalmár nemzet, a mi forradalmaink túlnyomó többsége csak jelentős jóindulattal nevezhető forradalomnak - vagy egyáltalán nem is volt forradalom, csak hiánypótlásként nevezzük annak.
Lehet ezt kárhoztatni, lefitymálni, de tudomásul kell venni, hogy ez is egy túlélési stratégia, hozzá a jelek szerint meglehetősen sikeres is.
Viszont azzal jár, hogy nincs sok okunk a büszkeségre, ez nem egy forradalmár nemzet, a mi forradalmaink túlnyomó többsége csak jelentős jóindulattal nevezhető forradalomnak - vagy egyáltalán nem is volt forradalom, csak hiánypótlásként nevezzük annak.
És valamennyi ilyet megtorlás követte, márpedig az a nép, melynek forradalmárait vadállati kegyetlenséggel kiherélik, megnyúzzák, izzó koronával koronázzák az elveszti alkalmasságát a lázadásra akkor, mikor valaki tolvaj kezével a cseppet sem tüzes korona után nyúl – a szó elvont vagy konkrét értelmében akár.
Errefelé nem is láttunk soha polgári értelemben vett demokráciát, habár imitálni sokszor próbálták a minden rendű-rangú diktátorok, ezért aztán a nép egyszerű fia nem is tudja, hogy mi után kellene sóvárognia.
Urai pedig gondosan ügyelnek arra, hogy meg ne tudja véletlenül, valahogy, ezért aztán el se mondják neki.
Az iskolákban, a porosz rendszerű oktatás már kora gyermekkorban kiöli a demokráciára való hajlamot, az általánosban ahelyett, hogy tanítanák, nevelnék, hülyének nyilvánítják a hátrányos helyzetű szegények gyerekeit, a szerencsétlen kis cigánypurdékat.
A középiskolákban, egyetemeken az oktatók azt próbálják bebizonyítani, hogy mennyire ostoba a diák, a hallgató, ahelyett, hogy azt próbálnák kibányászni, hogy mit tud, mit sajátított el.
Egy vizsga a delikvensnek kész rettegés.
Ahol egy vizsgán a húsz hallgatóból tizennégyet rúgnak ki, ott inkább az oktatót kellene kirúgni.
Magyarunk az első munkahelyén megtanulja a feudalizmust, mert még a magyarországi multik is a kiszolgáltatottságra alapozott teljesítménykényszerrel operálnak.
Itt nincs visszapofázás a főnöknek, a tanárnak, a hatóságnak, csak a zsidók szapulása divat sikereik okán, és senki nem talál összefüggést a zsidó oktatás vitára, érvelésre és a kérdések mindenoldalú megvizsgálására épülő módszere és a teljesítmény között.
Magyarember pedig nem lázad, hanem ha tapsolni kell, hát tapsol, ha szidni kell valakit, hát szidja és él a maga kis szigetén, annak partjait védi és személyes vagyonát igyekszik gyarapítani, nem törődve a többi sziget hozzá hasonló lakójával, akiknek vagyonát legfeljebb saját gyarapodása forrásának látja.
Nyugaton mindenféle civil közösségek léteznek, a rózsakertészek egyesületétől a méztermelőkig, az önkéntes betegápolóktól a lelki segítségnyújtásig, a technikai sportok kedvelőitől a versbarátok köréig – itt, ha az internet nem létezne, senki nem állna szóba senkivel.
Nálunk a civil közösségek többnyire a politika árucikkeivé válnak, sok esetben az állami vagyonhoz való hozzáférést szolgálják, kevés a valódi civil közösség.
Régen voltak munkahelyi kollektívák, a rendszerváltás szétverte őket, ma legfeljebb csapatépítő tréningeken játszanak a menedzserjelmezes rabszolgák zsákbafutást, de tulajdonképpen nem érdekli a másik ember egyiküket sem, mert a hétköznapokban ádáz harcot kell folytatniuk egymással a pozícióért, a megélhetésért, a karrierért, a család anyagi helyzetének gyarapításáért.
A falvakban pedig feléledtek az ezeréves hagyományok, a zsellér és a zsírosparaszt, a nagybirtokos ugyanolyan szánalmas struktúrát alkot, mint évszázadokkal ezelőtt, legfeljebb most nem húzza deresre a szolgabíró a renitenseket – bár igény lenne rá.
És nem kell sok idő, mikor majd a paraszt Lőrinc kegyelmes úr kezét ugyanúgy fogja csókolgatni, mint hajdan, úgy száz évvel ezelőtt tették az elődök, és Julcsa is ugyanolyan buzgón teszi majd széjjel a lábát az intézőnek, mint hajdani felmenői tették.
A magyar falu soha nem lázadt, inkább csak lapított, emellett kitermelte a csendőrt, a csicskást, a jutasi őrmestert, a zsandárt, aki egy odavetett garasért lelkiismeretfurdalás nélkül agyonverte a másik szegényembert.
A téeszparaszt a társadalom megbecsült tagja volt, de neki mégis a zsellérség kellett, a nyugdíj helyett az alamizsna, a jólét helyett a nélkülözés.
Nem lehet felróni neki, hiszen a fejlődés lépcsőit nem nagyon lehet átugrani, a polgári létért meg kell harcolni, és ez nem negyedszázados folyamat lesz.
Reális önértékelés?
Európai Unió?
Ugyan, előbb fognak itt a rizsföldeken bivallyal szántani, mint öntudatos polgárként viselkedni, és ha ferde szemmel nézik a munkájukat, az se baj, majd egy-két zsák rizs leesik a kamionról, jól nem élünk, de megélünk.
Nehéz ezzel szembenézni, még nehezebb elfogadni.
Pedig az értelmesebbje már elmegy innen, mint ahogy a szennyezett vizet is elhagyja a liba, mert nem talál benne megfelelő élelmet.
Ha elhinnénk a dumát, hogy majd visszajönnek, azt hihetnénk, még van esélyünk, de illúziókra nem építhetjük az életünket - aki megízlelte a szabadságot, a nyugalmat, azok többsége már ide ugyan vissza nem jön, soha.
De harcolni azért kell, legfeljebb a célkitűzéseket kell jobban megválogatni, a lécet talán alacsonyabbra tenni és mondani a magunkét.
Mondani, mert más nem fogja mondani, és ha más mondja, akkor rengetegen fogják azt hinni, hogy a demokrácia az, amiben éppen élnek.
Pedig amiben élünk, azt másképp nevezik…
:O)))
22 megjegyzés:
Kedves Pupu!
Szívszorító,de megint igazat írtál.
Bárcsak tehetnék ellene,ami tőlem telik-blogodat ismerőseimnek ajánlom.
Kim Lane Scheppele a princetoni egyetem alkotmányjogásza hosszú cikkben foglalkozik a kérdéssel. Egy kicsit részletesebben rávilágít e magatartás közvetlen okaira. Érdemes elolvasni.
Megtalálható itt:
http://forum.nol.hu/index.php?topic=85424.10305 (#10306 és #10307 hozzászólás)
"Es gibt noch Richter in Berlin", mondta a potsdami molnár Nagy Frigyes porosz királynak. Csak pontosítás.
"Errefelé nem is láttunk soha polgári értelemben vett demokráciát, ... ezért aztán a nép egyszerű fia nem is tudja, hogy mi után kellene sóvárognia." - Így.
Velem gyakran megesik, hogy élni szeretnék mégoly egyszerű állampolgári jogaimmal, hivatalban, postán, boltban. Ilyenkor a velem szemben álló-ülőnek nincs semmi dolga: kaján mosollyal hátradől és vár. Mondjuk két percig, hagyja, hogy mondjam a mondókámat. A harmadik percben úgyis elsodor a "népharag", vagyis a mögöttem állók támadnak rám: "Ne tartsa öl a sort' Az ilyen kekeckedők miatt ...stb." Valahol itt kezdődne...
http://www.youtube.com/watch?v=G72XZutJ2vM
Igen, ilyenek vagyunk, katasztrófa, de ez az igazság, pont ahogy szépen felsoroltad.
Semmit nem hagytál ki, szégyellem is magam, de ez a mi örökségünk.
És Orbán is tudja ezt, azért is nyom vissza mindent és mindenkit a víz alá, az esélyt sem hajlandó megadni ennek az országnak és népének, csak saját magának, a családjának és a csókosainak.
Milyen ember az ilyen?
Az Isten verje ezért meg!!!
Elkeseredett és elbizonytalanodott lettem, mert nem tudom hogy lesz, mi lesz, hogyan tovább...
1.A NÉP NEM BIRKA! CSAK AZ OLYANOK MINT PUPU ÉS KOMMENTELŐI.
2.pUPU! ELHÚZHATNÁL IZRAELBA KOMMENTELŐIDDEL EGYÜTT, OTT A HELYETEK!
A FAJTÁTOKNAK SEMMI NEM LENNE ELÉG, A FAJTÁTOK MINDENT AKARNA, DE ENNEK VÉGE EGY IDŐRE! ÚGYIS MONDHATNÁM, HOGY FAJTÁTOKNAK EGY IDŐRE KUSS!!! VEGYÉTEK TUDOMÁSUL A NÉP DÖNTÉSÉT! VAGY A LEGKÖZELEBBI VÁLASZTÁSRA MÉLTÓZTASSATOK VÁLASZTÓITOKAT ELHOZNI! DE AZ AZ ÁLBALOLDALNAK NINCS!AZ ÁLBALOLDAL A TŐKÉSEKET, A BANKOKAT SZOLGÁLJA KI. EBBŐL ELEGE LETT A NÉPNEK! ÉS CSAK MARAKODNI TUD EGYMÁSSAL, SZERENCSÉRE. JÓL ELTÖLTIK AZ IDŐT, CSAK RÖHÖGNI LEHET RAJTUK. RETTENETES FÉLELEMBEN KELL ÉLNÜNK. RETTEGÜNK. RETTEGTEK TI GAZDAGON IS, FÉLTEK AZ ÉHENDÖGLÉSTŐL. DE EZ MÁR A FAJTÁTOKRA JELLEMZŐ.
Lám, a névtelen ordító egér...
Pupu, most is igazad van, sajnos.
Nevtelen @ 2014. június 2. 8:35,
Halalra rohogtem magamat a nagybetuid miatt! Csak egy stilisztikai tanacs: Ha valamely gondolatodat (marmint ha van ilyen) ki akarod emelni, akkor probalj koncentralni a lenyeges reszre, es azt emeld ki valamilyen feltuno modon. Egyebkent ugyanis az erdeklodo olvaso, csak a rohogestol fetreng a mindenkiemelestol. Ja, es Izrael egy igen jo hely (en voltam ott); sok a helyes katonalany.
Aniko, Te meg ne szegyenkezz, csak probalj "elszigetelodni" a tobbiektol - a Nevtelennek a szovege egesz vidamma tett!
...névtelen írta 8.35...helyesebben antiszemita és egyéb ...
...még nem késő megtanulni számolni, a kb. 27 % az nem a "nép", legfeljebb a névteleneknél,
dühömben reagáltam pedig ez a megjegyzés szót nem érdemel
Az 50-es években Rákosi arról panaszkodott, hogy neki tízmillió fasisztával kell megküzdenie. (http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/374740_ki_vizsgazott_itt_valasztasi_utonaplo_1.) Bármennyire is sarkított állítás, rávilágít arra a közszellemre, amit a Horthy érából hozott magával a magyar társadalom. A rendszerváltás idejére ez az arány ugyan kb a felére olvadt, de fokozatosan "kinyílt a csipája". És hiába rázta egyre nagyobb erővel a pofonfát, a pofonok csak nem akartak leesni. Valakik aztán szép csndben leszüretelték. És kiosztották nekünk ...
Itt tartunk ma :-(((((
Névtelen írta... (az OPNI szökevény) 2014. június 2. 8:35
Hát a Te fajtád sem fog éhen dögleni. Mert találtok mindig élelmet bőven mint, a ganajtúró bogarak.
Kedves Pupu és a többiek!
Sajnos megint minden szavaddal egyetértek. Voltak már akik ezt kimondták és azóta elhagyták Magyarországot. Remélem TE nem teszed. Kell egy kis láng , ami
fényt nyújt nekünk.
Nekem már minkét gyerekem és igy az unokáim is külföldön vannak.
Nem kell irnom, hogy mennyire fáj
a szivem amikor látok nagyszülőket az unokáikkal.
Géza
Ez a névtelen csak fényes bizonyítéka és illusztrációja annak, amit PuPu nagyon találóan leírt. A boldog tudatlanság. PuPu fejtegetéseiből egyetlen szót sem képes felfogni viszont kompenzál. A gyűlölet a kompenzáció... annyira szánalmas! Olyan sírni való. Ha belegondolok, nekem már sok esélyem nincs, hogy egy szerethető országban éljek, igazi polgárok között.
Ma már ott tartunk, hogy megkezdődött a kampány azok ellen, akik bármiben is kritizálni merik a kormány tevékenységét. Egyre gyakrabban hallani ilyen mondatokat... Pedig számomra evidencia, hogy egy kormány arra való, hogy kritizálják. A kritika elfogadása, sőt néha megfogadása a jó kormányzás egyik alap feltétele.
Miben reménykedhetünk még? Mostanában szirupos lányregényeket olvasok, hátha sikerül lebutulnom arra a szintre, mikor már nem kell gondolkodni....mert gondolkodni fáj. A szembesülés fáj. Ez a terápia első része, a lemerülés előtt.
Ezért vagyok itt... egy kis vigaszért, hogy azért még vannak emberek is.
Kedves PuPu, csak azt nem értem, hogy Te is, én is - és még ugye nagyon sokan - az előző társadalmi rendszerben jártunk iskolába, akkor szocializálódtunk, mégsem hajlott kötelezően derékszögbe a gerincünk, mégsem hajbókolunk alázatosan senki előtt, mégis volt és van fogalmunk a világról, a szabadságról, a demokráciáról, a fejünket gondolkodásra használjuk, nem csak hidegben sapkát veszünk rá, van véleményünk, és ki is nyilvánítjuk (nem csak a neten).
Ami engem illet, sokkal nyitottabb szellem vett körül a tanulmányaim során és a munkahelyeimen is, mint ami mostanság dívik. Nem hinném, hogy csupán szerencsés kivételben lett volna részem.
Ha a jelen állapotról ez a látleleted, gondolj bele, milyen emberek lesznek azokból, akik a totálisan átírt történelmet és kirostált irodalmat tanulják, akiket a most uralkodó szellemben nevelnek, akiknek ennek a kurzusnak az erkölcsét tanítják.
Hozzávéve, hogy a vallások a boldog túlvilág ígéretével türelemre, engedelmességre, tűrésre inspirálják a híveiket.
Azt ne csodáld, hogy akik irtóznak a rombolástól, pusztítástól, vérontástól, nem hívei a forradalmaknak.
Kedves Pupu,
bocsánat, de egy gondolattal vitatkoznék a leírtak közül:
"A középiskolákban, egyetemeken az oktatók azt próbálják bebizonyítani, hogy mennyire ostoba a diák, a hallgató, ahelyett, hogy azt próbálnák kibányászni, hogy mit tud, mit sajátított el. Egy vizsga a delikvensnek kész rettegés. Ahol egy vizsgán a húsz hallgatóból tizennégyet rúgnak ki, ott inkább az oktatót kellene kirúgni."
Több, mint 10 évig tanítottam egyetemen (igaz, már jópár éve nem ott dolgozom). Rengeteg hallgatót vizsgáztattam (minimum ezres nagyságrendben!), nappali és levelező tagozaton egyaránt. (Nyilván magam is voltam hallgató, ilyen minőségemben pedig engem is vizsgáztattak.)
Oktatói tapasztalataim alapján sajnos meg kell állapítanom: a hallgatók tudásszintje, a vizsgákon mutatott színvonal évről-évre csökkent. Ezért merek vitatkozni az említett gondolattal: nem tartom valószínűnek, hogy az elmúlt években ez a hanyatlás hirtelen az ellenkezőjére fordult volna.
Nem voltam az az oktató, aki homlokegyenest eltérő dolgokat ad le órán és követel a vizsgán. A tételsor a semester elejétől rendelkezésre állt. Az előadáson sorra nem kerülő (levelezős hallgatóknál ez sajnos előfordul), de a tételsorban szereplő kérdésekre kidolgozott, pár oldalas handoutot kaptak a hallgatók. Úgy érzem, ezzel az oktatói oldal kötelességeinek eleget tettem.
A hallgatói oldalról vegyes tapasztalataim voltak. Szóbeli vizsgán pl. egy tétel visszaadása nálam egyértelműen elégtelent ért. Mit lehet akkor mondani egy olyan vizsganapra, amikor a hallgatók harmada-fele visszaadja a tételt? Volt rá példa. Az oktató tehet róla? Fényes bizonyítéka az ellenkezőjének, hogy egyik így kirúgott hallgatóm 1 hét múlva gyönyörű ötössel távozott úgy, hogy még az akkor visszaadott tételben is megfelelő tájékozottságot mutatott.
Szóval elnézést kérek, de ezt a véleményt kicsit túlzónak és igazságtalannak érzem.
Tisztelettel:
Barnamedve
Névtelen írta...
2014. június 2. 8:35
Mondtam már TE BAROM hogy NE igyad azt szar kannás bort mert már olyan szellemi toprongy vagy mint egy szaros DISZNÓ ól ajtó. TE szerencsétlen még fokozod is !
egy kinti szaros budi ajtó hozzád képest maga a szent ikon kép !
te minek iszol nem bírsz magaddal
te szerencsétlen Barom Te
Üdvözletem!
Gratulálok Névtelen! Már megtaláltad a Caps Lock billentyűt is, vagy valamelyik lurkó felejtette benyomva? Ilyen viharos fejlődés mellett 1-2 évtized és rájössz arra, hogy a nyakadon levő gumószerű képződménynek van egy speciális funkciója, amit a köznyelv gondolkodásnak nevez. Téged ez egyenlőre nem érint, de én bízok az evolúcióban és remélhetőleg nem csak böfögésre fogod használni.
Attila
Kedves asta:
Az nyilvan nem egy jo dolog, hogy egy fasizalodo es egyre eroszakosabb orszagban kell elni, de az a teny, hogy meeg vannak nehanyan, akikkel lehet szot erteni az egy pozitiv dolog. Az is biztos, hogy azok, akik most valahogy felemelik a hangukat a brutalitas, primitivseg es eroszak ellen, azok maskent lesznek megitelve a (taavolinak tuno) jovoben, mint akik kollaboralnak es sunnyogva elnezik a rendszernek minden bunet. Persze az utokor megitelese igazabol sokkal kevesbe erdekel, mint az, hogy megtudjam/juk tartani az integritasunkat es a szellemi bekenket. Soha nem szabad ezekkel szemben gyengeseget mutatni.
Nocsak-nocsak.Mily szegénységben tengette életét bloggerúr nagyija. Aranyóra!Lánc is volt hozzá?/Nem volt annyi esze,mint unokájának./
"Kedves" Névtelen 8:35!
Csak azt szeretném Tőled megkérdezni, honnan tudod, hogy Pupunak és nekünk többieknek mi a "FAJTÁNK"??? Vagy attól van valakinek valamilyen "FAJTÁJA", hogy bizonyos dolgokról másként gondolkodik, mint Te? És biztos, hogy a mi "FAJTÁNK" gondolja rosszul, és nem Te??? (Tovább megyek: a Te "FAJTÁD"???) És biztos, hogy a mi "FAJTÁNKNAK" van Izraelben a helye és nem a Te "FAJTÁDNAK"??? És miért pont Izraelben? (Én pl. inkább Kanadát vagy Olaszországot választanám, ha már itt nem lehet békében élni.)Ja, és pontosítanád kérlek, a nép melyik felét érted a "nép" alatt, és miért pont azt a felét???
Kíváncsian várom válaszod! Üdv: Vöröskarom
Megjegyzés küldése