2014. szeptember 14., vasárnap

CIVILEK, CIVILIZÁCIÓ, ÉLHETŐ ORSZÁG

Már megint sikerült egy négyszázfős tömegtüntetéssel megfélemlíteni az orbántot.
Most a civilek brillíroztak - hősi harcukat Gulyás Márton vezette.
Ha lett volna a DK vezetésében egy csepp humorérzék, Vadai Ági odasétál egy táblát lengetve, melyen az áll: A szabadság nem csak akkor van veszélyben, mikor a lóvé!
De nem volt, és talán ez jó is így, hiszen a mi civil aktivistáink alapvetően rendes emberek - Gulyás Mártont is beleértve - csak a gondolkodásuk zavaros kissé, de hát ne legyünk telhetetlenek.


Orbán nyája egyáltalán nem gondolkodik, hanem hisz és imád – ehhez képest egy magát civilnek tartó aktivista maga a megtestesült függetlenség, gondolatgazdagság, következetesség és burjánzó önzetlen öntudat.
Ezzel persze nem vonom kétségbe azt, hogy amit Orbánék a Norvég Alap kapcsán előadtak, az a trógerség minősített esete, de ha jól belegondolunk, voltak itt már nagyobb rablások is, csak azok javarészt az ország Nagykörúton túli részét érintették.


Ha már érzelmi húrokat pengetünk, akkor talán elég emlékeztetni a nyugdíjpénztárak legyilkolására, vagy a vörösiszap-károsultaktól ellopott pénzre, melyet a valódi civilek dobtak össze – az anyám a kis nyugdíjából meg a sógornőm, meg az ismerőseim, az ismerőseim ismerősei telefonálták meg adakozták össze a károsultaknak.
Ebből aztán épült egy bazinagy gát Kolontáron, hogy ha esetleg kiöntene a zagytározóból a csákánnyal is alig bontható vörösiszap, akkor ne veszélyeztesse a lakosságot, melyet addigra már régen kitelepítettek.
A kiöntés veszélye hozzávetőleg a Kheopsz piramis kiöntésével esett egy kockázati körbe, viszont a gáthoz az alapanyagot a Simicska-kuzinok kőbányájából szállították – nem ingyen -, merthogy kinek lenne kőbányájuk, ha nem nekik.


A maradék pénzzel meg soha, senki nem számolt el senkinek, jóllehet azt valódi civilek a saját pénztárcájuk terhére a károsult civileknek szánták, közvetlenül.
Anyám úrilányos jómodorát átmenetileg félretette és megfogadta, hogy a büdös életben soha, senkinek nem ad pénzt, csak, ha biztos lehet benne, hogy a kedvezményezett és közötte egy rohadt tolvaj politikus sincs.
Lehet, hogy tévedek, de ezek ellen nem hallottam szónokolni Gulyás Mártont és társait, de a többi ezer esetben sem, amikor éppenséggel ki lehetett volna állni azon civilek mellett, akiknek a gyereke éhezik, akit nem vesznek fel dolgozni a bőrük színe miatt, stb. stb. stb. …


Szóval nehéz dolog ez a civilesdi.
Nálam az a vízválasztó, hogy valaki ad vagy kap, vagy ha már kap, mire használja fel -  a céljáért, vagy abból él.
Nem szeretem azt sem, mikor a civilkedést szembeállítják a pártpolitikával, merthogy szerintem itt két különböző dologról van szó.
A párt, a pártpolitikus egy társadalmi modellt képvisel, míg a civil egy ügyet.
Úgy is mondhatnánk, hogy a civil együgyű, de persze nem az, csak éppen megnyilvánulásai során nem figyel a pártpreferenciákra, ha éppen kertészkedik, akkor a kertecskéjével, ha macskabarát, akkor a macskákkal, ha géprestaurálással foglalkozik, akkor a régi autókkal, hajókkal, repülőkkel foglalkozik, együtt a társaival, akikkel nem Orbán vagy Tóbiás imádata köti össze, hanem a közös érdeklődés és cél.


Merthogy macskákat lopni a gazdáiktól és megmentettnek nyilvánítani őket, ez nem világnézeti vagy vallási kérdés, ezt éppúgy megteheti egy keresztény középosztálybeli úriasszony a Böszörményi útról, mint egy hasonló társadalmi helyzetben lévő zsidó hölgy a Rumbach Sebestyén utcából, szavazzanak bár bárkire is.
A civil nem kirekesztő, hanem befogadó, és civilként azzal foglalkozik, amit célként megjelölt magának.
Bélyeget gyűjt, hímezget, hajót restaurál, állatokat véd, esetleg szegényeket támogat, de ezt mind-mind a saját pénzéből teszi, mert ez az ő hobbija, gyíkja, szórakozása, elhivatottsága,  vagy nevezzük bárminek.


Ha elkezd pártpolitikai kérdésekben állást foglalni, akkor megszűnik civilnek lenni, ő is csak egy lesz abban a szánalmas állatseregletben, melyet magyar politikai életnek hívunk.
A Milla is akkor halt meg, amikor elkezdték párttámogatásra használni, mert a demokráciát százezrek szerették, de ez a százezer érzelem, mikor a pártok neve egyáltalán felmerült, már megoszlott a pártok között és a pártokat utálók között, és innentől kezdve nem sokat ért a szavazófülkékben.
Annak dacára sem, hogy sokáig próbáltak némelyek a Milla neve mögé húzódva a civil szerepében tetszelegni.
Sosem szerettem a fizetett forradalmárokat, most sem változott meg a véleményem róluk.


Természetesen, ha valaki pártpreferenciával rendelkezik, az nem baj, sőt, természetes állapot.
De az visszatetszést kelt, ha valaki, mint a Libaterelők Klubjának ügyvezetője pártpolitikai kérdésekbe üti az orrát – például meg akarja mondani, hogy a Démoni Koalíció kit indítson, vagy kit ne indítson Piskolton a polgármesteri székért, mert az szerepzavar.
Az a pártok meg a választók dolga, és ha valaki nem tetszik, majd nem szavaznak rá, oszt jónapot.
Egyébként is zavaros a társadalmi szereplők viselkedése, beleértve a vallási szervezeteket is, a Katolikus Püspöki Konferenciától a Hit Gyülekezetén keresztül a Mazsihiszig – egyik sem a dolgát végzi, amelyik meg azt végezné, azt államilag vegzálják, és még négyszáz embert sem visz tüntetni ellene senki - igaz, ott ételt osztanak, nem pénzt..
Némelyik közülük úgy harácsol, hogy ha a vallásalapító látná, korbáccsal verne végig rajtuk, némelyiket meg lehet venni kilóra, mint a libát, van meg, amelyik boldogan cseréli az eszmét a despotácska sameszaival, de felháborodottan elítéli azt, aki ugyanannál az asztalnál esetleg ugyanazon cél érdekében dolgozik, mint ők, csak éppen az asztal másik oldalán foglal helyet.
Az élet bonyolult, Schindler se mentett volna meg egyetlen zsidót sem, ha nem tárgyalt volna a hatalommal, és azért az, ami itt van, ma még nem a nácizmus.


A történelem sokszor úgy csinál, mintha ismételné önmagát, de aztán persze mégsem.
Párbeszédre szükség van, vagy pedig a merev elhatárolódásra, de aki egy asztalhoz ül a hatalommal, az utána ne próbáljon erkölcsi magaslatokra mászni, legfőképpen ne, ha személyi ellentétek is feszülnek a szereplők között.
De természetesen ez nem az én dolgom, különben is, szerintem az lenne az optimális, ha az egyházaknak nem lenne dolguk az állammal, eltartanák őket a híveik és a tisztelőik.


Mindenesetre nem bánnám, ha a civil szféra megerősödne, egyre több ember venné észre, hogy a politika kijátssza őket egymás ellen, és miközben két szegényember egymás torkát harapdálja, közben a politika magasabb szintjein barátságosan lepacsizzák azokat a dolgokat, melyek miatt a szegényember éhendöglik, hű párja meg a hátán viheti furnér-koporsóját a temetőárokba…


Persze a nácizmus, a rasszizmus más tészta, azokkal nincs párbeszéd, mert nincs miről beszélni, a férgeket nem kell győzködni, hanem el kell taposni.
Ha ezekben a kérdésekben egyetértésre tudna jutni a társadalom, már nagyot lépnénk előre, mert jelenleg csak helybenjárás folyik, ez pedig a lehető legoptimálisabb állapot az önkényuralom számára – a megosztott társadalom, melynek tagjai nem állnak szóba egymással, de vadul gyűlölködnek.
Akivel együtt kapáltál, macskáztál, főztél, arról nehezebben hiszed el, hogy a hazád és a te ellenséged, rájössz, hogy ő is ugyanazokkal a gondokkal küzd, mint te,


Nyújtsd ki hát a kezed, hátha valaki megszorítja - a túloldalról akár…

:O))).

35 megjegyzés:

hello írta...

PuPu, még ez se ennyire egyszerű: pl. valami abszolút civil foglalatosságot együtt űzöl valakivel x ideig, azt hiszed róla, hogy megismerted, hogy egy rendes, jóravaló figura, már szinte baráti érzelmeket is kezdesz táplálni iránta, aztán adódik egy szituáció, mikor kiderül, hogy szemrebbenés nélkül olyan csúnyán elárult és kiszúrt veled, hogy egy ellenséged se tenné különbül.

Vagyis szerintem minden az emberi minőségeken múlik, tök mindegy, hogy a civil szféra vagy más a kapcsolódási közeg.

PuPu írta...

Igazad van, kedves hello, de ez a veszély bármikor, bárkivel kapcsolatban fennáll.
Viszont nem lenne baj, ha fel lehetne számolni a vallásháborúkat és emberként lehetne kezelni a másikat, tiszteletben tartva a meggyőződését, ami a vallásháború befejeztével azonnal kezelhetővé is válna...
:)

Névtelen írta...

Először is nem négyszázan, hanem ezren voltak a tüntetésen, amely szám persze még mindig meglehetősen csekély, de miért kell még tovább kisebbíteni? Azért, mert ez még jobban alátámasztja a blogger inszinuációját, mely szerint jelentéktelenebbnél is jelentéktelenebb volt a szombati vonulászás.
Nézetem szerint a civilség leginkább a pártokon felüli kontrollszerepet jelenti, mely szerepet a demokrácia érdekében gyakorol a társadalom intézményrendszerével kapcsolatban. Minden olyan alkalommal, amikor sérülni érzi a demokratikus jogokat, akkor valamiképpen hallatja a hangját a civil társadalom.
Néhány civil tüntetés a közelmúltból, melyen magam is részt vettem: az Alkotmánybíróság védelmében, az Új Színház miatt, a sajtószabadságért, a szabad oktatásért, a rasszizmus ellen...
Meglehet, egyik sem járt eredménnyel, ámde a saját önbecsülésem miatt kötelességből ott voltam.
Miért ne támogathatná a hazai civil mozgalmakat valaki külső dotáló? Miért szűnne meg ettől a civilség? Emlékeim szerint Soros is bőkezűen támogatta anno a civil társadalom kiépülését. (Az más kérdés, hogy mire mentünk vele.)
A blogger olthatatlan ellenszenvvel viseltetik Gulyás Mártonnal szemben, ezért állításait alátámasztandó mindenféle nyakatekert érvet összegereblyéz, az sem zavarja, ha ellentmondásba keveredik akár önmagával is, hisz máskor oly vehemensen biztatja az embereket a tüntetéseken való részvételre, ám ha Gulyás az egyik szónok, akkor már mindjárt más, hirtelen hiteltelenné válik számára az egész demonstráció.
Véleményem szerint a poszt teljesen félrecsúszott, ellentmondásba keveredett, a civilséget szinte pejoratív értelemmel ruházza fel.

Vaslabda írta...

Kedves PuPu! Azon tűnődtem, miként lehet a politikában szétválasztani a civil szervezeteket a pártoktól. Egy civil szervezet attól civil, hogy nem politikával foglalkozik. Legyen az a bálnák életével foglalkozó, vagy a környezet szennyezés ellen valamilyen formában foglalkozó, vagy legyen a sörívók egyesülete. Ezekben a cél könnyen, egyszerűen meghatározható, akár a bálnák, mókusok, erdők kiirtása ellen tiltakozik. Egyenes meghatározott cél. De ha demokráciáról, gazdaságról, akár önkormányzatról beszélünk, szerintem itt már nem pontosan körülírható a cél. A politika segítségével érjük el azt amit kitűztünk magunk elé. Határozott elveknek kell összefogni a csoportba, a társadalmi változásokért küzdő emberek sokszínű gondolkodás módját. Nem hiszek a civil összefogás társadalmat megváltoztató erejében. A cél elhalványulása után felbomlik az összefogás. Az elvek akkor sem szűnnek meg ha, ha éppen a célnál vannak, az elvekben hinni kell, az élteti őket. Az elv hűség pedig nem ördögtől elrugaszkodott dolog. De a közösség elveit igen pontosítani kell. A pártok tanulhatnának az egyházak elvi felépítéséből. Ha az elv pontos, és világosan körülhatárolt ragaszkodni fogok hozzá. Ma a pártok többsége úgy működik, hogy személyhez, vezetőhöz, vezérhez ragaszkodnak az emberek legyen az Orbán vagy Gyurcsány. Ez nem vezet sehová, ez így csak egy rossz minőségű egyház, azzal a hibával, hogy a vezető látható, tapintható, kikezdhető, nem úgy mint Isten. Vagy talán nem jól látom?

talalom írta...

Nagyon didaktikus leszek. Először tisztázzunk alapfogalmakat, mert ha a fasírtot vaníliapudinggal akarjuk összefogni, abból érdekes étel lesz.
Menjünk vissza a kályhához, és ne törődjünk most azzal, hogy mi a helyzet itthon.
Politika (grg.)= az állam irányításának módja. Ezt ajánlanám módosítani a társadalmi ügyek megoldásának módjaira.
Párt (parc grg., lat.)= rész, egy halmaznak a valamilyen szempontból egynemű része.
Demokrácia= nem népuralom! Már Athénban is csak a felnőtt, szabad férfiak joga volt a voksolás. A demokrácia milliók között értelmezhető módja, olyan, különféle helyzetű, érdekű, nézetű szabad polgárok csoportjai közötti folyamatos egyeztetés, amely lehetővé teszi a társadalom irányításának időnkénti módosítását, intézményeiben pedig az állandó kontrollt. E kontrollnak fő eszköze a többpárt-rendszer!
Névtelen! NINCS pártokon felüli demokrácia! Azt másképp hívjuk - totalitárius egypárt-rendszernek. Nem véletlen, hogy bolseviktorunk éppen a pártok fölött állónak akarja bemutatni magát.
A civil szervezeteknek NEM DOLGUK a pártok fölötti kontroll, főként nem a pártok tagjai, vezetői fölötti ellenőrzés - az az illető pártok tagságának dolga. Az ellenőrzés a kölcsönösen elfogadott - és betartott! – törvények dolga. Amikor ellenzéki pártok Bolseviktor távozását követelik, akkor kormányfőként nem látják szívesen. Az, hogy a Párt elnöke maradhat-e, azt a Fidesz dolga eldönteni.
Ebből következik, hogy a társadalom életében a pártok ESZKÖZÖK! Annak eszközei, hogy a különféle érdekű, helyzetű stb. csoportok ajánlatot tegyenek a közügyek megoldásának az ő felfogásuk szerinti legoptimálisabb módjára.
A civil szervezeteknek meg az dolguk, hogy egy-egy speciális ügyben hallassák a hangjukat.
Ugyanis a civil szervezetek nem méretik meg magukat választásokon, nem tudhatjuk, hogy mondjuk a színházi élet egyfajta megújítása a társadalom mekkora részének szívügye. Főként akkor nem, ha egy csapat performansza gyakorlatilag egyetlen politikus ócsárlásából áll. Ez se tilos természetesen, de akkor az nem civil szervezet, hanem valami más: pl. akcióbrigád. Ja, hogy egy tüntetésen hányan vesznek részt - főként ma, a médiapolitizálás korában - szinte lényegtelen. Ha adnak hírt róla, akkor jelentős ezer ember is, ha nem, akkor több tízezer se ver visszhangot: lásd 2011. januári tüntetés, vagy a "devizahitelesek" pár száz fős felvonulása.
Mindkét oldal hívei szívesen hivatkoznak a "többségre". A többség uralma = bolsevizmus (még a kifejezés is ezt jelenti).
Többpárti demokráciában a többségnek nincs korlátlan uralma, nem jár neki több, mint a másiknak. De több joga van a társadalmi játékszabályokat (törvényeket) alakítani. Ez a jog sem korlátlan, gátja (lenne) néhány, a demokráciához nélkülözhetetlen alapelv, valamint az állam intézményei: Alkotmánybíróság, Számvevőszék, ellenzéki pártok jogai stb.
Ami fontos: a pártok eszközök, tessék arra használni, amire valók - pl. arra, hogy ajánlatot tehessenek a közügyek irányításának szerintük optimális módjára. A civil szervezetek meg igyekezzenek az ő speciális érdekeiket érvényesíteni - bármely éppen hatalmon lévő kormánynál.
Aki a pártokat - bármelyiket - gyalázza, az nagyjából olyan, mintha a konyhakést hibáztatnánk a sebesülésért - holott mi magunk vagyunk a hibásak, ha a hasunkhoz szorítva akarunk kemény tárgyat vágni vele.
Bocs, hogy hosszú voltam.

PuPu írta...

Névtelennek.
Kedves Névtelen, lehet, hogy ezren voltak, de nem valószínű, én már láttam egy tömegben ezer embert.
Amúgy meg mindegy, a városban majd kétmillióan élnek, ehhez kell mérni egy tüntetés résztvevőinek számát.
Ezek a hirtelen felindulásból elkövetett ügyek csak rontanak a helyzeten - véleményem szerint, de lehet, hogy tévedek.
A civilség meg nem pártokon felüli, hanem a pártok melletti szerveződés.
Semmiféle kontrollszerepe nincs, ez tévedés, mint ahogy az is, hogy magasabbrendű lenne a pártoknál, lévén azok is civil szerveződések, csak nem macskatenyésztésre szakosodtak, hanem zombigyártásra.
Gondold ezt végig - a civilek kihez képest civilek?
Szerintem a politikai pártokhoz képest, ez esetben pedig nincs keresnivalójuk a politika táján.
Civil mozgalmat meg bárki támogathat, pontosabban az adott mozgalom célját, de szerintem a cél nem lehet az, hogy én osszam széjjel a pénzeket a különféle célok között, és ebből éljek.
Nincs nekem a Norvég Alappal bajom, sőt, hálásnak kell lennünk, de azt nem kedvelem, mikor összemossák a civil szerveződéseket a politikával, és a politikusok a civilek mögül hintik zavaros politikai eszméiket.
meg kell mondjam, nekem Gulyás Márton tökéletesen közömbös, egy rekeszben van Juhász Péterrel, Schifferrel, Schmuck Andorral, Karácsonnyal - hatalomvágyó figura, aki keresgéli, hogy kiknek a hátán tudna felkapaszkodni a politikába.
És hát igen, nem mindegy, hogy egy tüntetésen ki a szónok, mert ha mindegy lenne, járhatnál éppen a Jobbikhoz is.
talán próbáld a magad számára meghatározni a civilség fogalmát, ezzel lehetne kezdeni egy értelmes beszélgetést...
:O)))


PuPu írta...

kedves Vaslabda, egyszerűen szétválasztható ez, a civil határozza meg azt a célt, melyért dolgozni akar a saját erejéből, neveljen kaktuszt, támogassa az éhező gyerekeket, ha jogász, hát ajánljon fel pro bono jogi védelmet a rászorulóknak, de nekem az nem kell, hogy arra legyen civil, hogy ő mondja meg politikai kérdésekben a tutifrankót, továbbá a világbékéért folytatott harca sem érdekel..
Amúgy meg egyetértünk, a tiszta dolgoknál nincs szebb a világon!
:O)))

PuPu írta...

talaomnak

Úgy van!
:O)))

Kibic37 írta...


talalom-nak

Ott a pont!
Ha rajtam múlna, általános iskolai tananyagba tenném amit írtál. Kötelezően!

asta írta...

PuPu! Ritkán szoktam nem egyet érteni veled.. itt azonban tényleg ellentmondásokba keveredtél, szerintem.

Alapjában egy civil szervezet a saját dolgaival foglalkozik. Vannak azonban helyzetek, amikor a politika (hatalom) a civil szerveződés fennmaradását veszélyezteti vagy megzavarja a tevékenységét. Nem lehet a politikát teljesen elkülöníteni a civil szférától. A politika ugyanis az ország életének minden szegmensére hatással van.
A konkrét esetben van a civil tevékenység különféle saját céllal és van egy hatalom, amely a céloktól függetlenül a lehető legdurvább módon avatkozna bele a tevékenységükbe azzal a nem is nagyon titkolt céllal, hogy megszüntesse a létalapjukat. Manapság ezek a dolgok szinte szétválaszthatatlanul keveredtek össze. Persze... ez nem normális. De mi normális manapság kis hazánkban?

A másik blogon (Tuareg) én is karikíroztam épp Gulyás Márton fellépését, de csak azért, mert az volt épp aktuális, ezért az jutott eszembe. Ők egy konkrét kérdés érdekében kritizálták a hatalmat. Teljes joggal. A másik, a harmadik és az összes többi is konkrét célokért tüntetett.
Miután az államhatalom mára olyan mértékben koncentrálódott, egyetlen civil cél mellett sem lehet tüntetni másképp, mint a zavar okozója, a koncentrált hatalom, ellen tüntetni. Ha nem a népesség, hanem a hatalom lenne megosztva, ezek a dolgok is más mederbe terelődnének.

A probléma gyökere nem ebben van, hanem ezeknek a tüntetéseknek a hatás fokában. Kedves Névtelen barátunk pont azt írta le, amit én pár napja: kimegyek tüntetni, hogy megnyugtassam a lelkiismeretemet ( aztán miután skandáltam kicsit, jól éreztem magam, eltöltötte egy szép félórát, elmegyek haza vagy a jó érzést megnyújtandó, bevonulok egy kávézóba egy kis közös szellemi onanizálásra) majd nem történik semmi. A hatalom pedig a hasát fogja a röhögéstől és még inkább vérszemet kap.

Erről kéne beszélgetni egy kicsit!

A pártok, mármint az ellenzékiek éppen csődöt mondtak és totális szétszalámizódás állapotában vannak. Nem teljesítik a feladatukat: az ideológiai-elvi megfogalmazásokat. Az egyetlen elv, ami működik: ha látsz egy tehetségesebbet, azonnal piszkold be. Nem elveken vitatkoznak, hanem azon, ki az okosabb. Ha valaki kitalál valami jobbat, akkor nem azt kritizálják, miért jó vagy nem jó az ötlet, hanem az alapítót igyekeznek besározni... csak a zsigeri ellenszenvek működnek.

Ezért süllyedt apátiába az egész társadalom. Nincs világosan megfogalmazott cél. Pedig ez a pártok feladata lenne. Nincs vezér fonal, a negatív jelenséggel szemben nem tudnak pozitív képet felmutatni, amely lelkesitően hatna az emberekre. Valami szép cél, elv, befogadás, párbeszéd... nincs semmi, csak a gyűlölet... az pedig nagyon lehangoló..

talalom írta...

Pupu! Azért ezt "a civil szervezetek ne politizáljanak" kitételt picit árnyalnám. Példát mondok: ha én szeretek kézimunkázni (utálok egyébként), akkor egy kézimunka szakkörben nem érdekel, hogy a másik kőkeresztény, mélymagyar, vagy akármi. Mintát cserélek vele, trükköt lesek el. Öltögetés közben persze beszélget is az ember (gondolom), és akkor nem palástolom a véleményemet kereszténységről, magyarságról: tehát "politizálok", sőt igyekszem a magam igazát érvényre juttatni. Ezért részei a civil szervezetek a politikának.
De nem szervezek tüntetést a szakkör tagjaival kormányt, ellenzéket támogató/buktató ügyekben. Egy ilyen szakkör hallathatja a hangját: pl. követelheti, hogy minden boltban lehessen előnyomott kézimunka mintát kapni, vagy, hogy csökkentsék a hímzőfonal áfáját. Tehát igenis fontos részei e szervezetek a politikának. Sőt alakítói is lehetnének. Például abban, hogy a különböző felfogású, érdekű stb. emberek egyáltalán szóba álljanak egymással. És talán akkor nem abból állna a "politika", hogy ki lop, csal többet, meg ki mit "ad" a népnek. Senki semmit egyébként, csak azt osztja újra, amit mi, mindannyian összeadunk.

talalom írta...

tJa, Asta! Nem az ellenzéki pártok mondtak csődöt, hanem kisebbségbe került - sajnos úgy tűnik hosszú időre - a többpártrendszerű demokráciát, a megegyezéses jogállamot elfogadó öntudatos állampolgár.

PuPu írta...

Hát szóval, én úgy képzelek el egy társadalmat, hogy abban mindenki a maga dolgát teszi.
A pártok kifejezésre juttatnak mindenféle csoportérdekeket, a civil szervezetek a saját maguk elé tűzött cél érdekében dolgoznak, de nem ártják bele magukat a napi politikába - a példánál maradva tüntetnek, ha emelik a hímzőfonal árát, de nem foglalkoznak a miskolci polgármester-választással, mert azt a saját pártjukban teszik, nem a matyóminta szakkörben.
És a matyómintások között kerülöm a másik politikai baxtatását, ellenben ha beszélgetünk, akkor meghallgatom azt is, aki árvalányhajat vagy falvédőt szeret hímezni Vágyaimnak ormán Ott üldögél Orbán! felirattal.
És egy civil szervezet célja nem az kell legyen, hogy a Sváziföldi Alap pénzeit szétossza a naverok között, hanem azt ossza el a sváziföldiek által létrehozott független bizottság, ezért kapjanak tiszteletdíjat és ellenőrizzék őket a sváziföldiek, hogy a pénzek az általuk megjelölt célokra mennek-e.
Nem jó a dolgokat keverni.
Te, kedves asta, tüntetni politikai célok érdekében jársz, ez pedig nem civil tevékenység - szerintem.
Az lenne a kívánatos, ha a civil szervezetek érdekei a pártok programjában is megjelennének, az viszont szerintem nem kivánatos, hogy egy pártpolitikus civilnek nyilvánítsa nmagát, majd valamilyen vélt felsőbbrendűség jegyében a pártokra akarjon telepedni.
:)

morzsi írta...

Kedves PuPu!
Nem értek Veled egyet. Mert szerintem alapvetően hibás az a módszer, amit Te helyesnek tartasz a kormány elzavarásában.
Ha nem 400, hanem 400 ezer ember menne tüntetni Pintér Sándor ellen, mert rendőrei minden nap!!! törvényt sértenek - és azért ő a felelős! - vagy Polt Péter ellen, aki havi rendszerességgel szállítja a "koncepciós" pereket, - szerinted "ezeknek" a szemük rezzenne? Egy frászt!
Emlékezz a pár évvel ezelőtti "éhség menetre" amikor Tállai elébük ment és kenyérrel, meg lapáttal várta őket... majd az éppen ott lebzselő rendőrökkel megszondáztatta a gyalogos! - tüntetőket. (De lehet sorolni vég nélkül a tüntetésekre volt reakciójukat.)
"ezek"-nek ez a jó, ez a rezsim, itt, ebben érzik jól magukat, ebben prosperálnak, szereznek hatalmas vagyonokat. Tessék megérteni őket, majd nekiállni gondolkodni és tenni ellene.
Itt van az orrunk előtt a "modus" csak élni kell vele. Hogy S.Pál a "rendszer motorja" lemondott volna ha egy millió ember követeli, hogy hagyja abba a törvények törvénytelen aláírását. Nem. Ő soha. - De, hogy ország-világ előtt bebizonyították, hogy egyszerűen lopta a diplomáját, ez mindenki számára világos beszéd volt.
Mint ahogy az is az lett volna, ha egy magyar újságíró kifaggatta volna a "békemenet" lengyel túristáit, - mennyiért és milyen feltételek mellett utaztak ide Orbánért tüntetni.
Ja, hogy az ellenzék annyi felé húz, ahányan vannak? Hát kérem, aki nem hajlandó a cél érdekében, azt el kell zavarni.
Ilyen egyszerű. Üdvözlettel: - morzsi -

morzsi írta...

Helyesen: aki a nem hajlandó a cél érdekében együttműködni, azt el kell zavarni.
(elnézést kérek)

kiskató írta...

Kedves asta, ezt irtad:
"Miután az államhatalom mára olyan mértékben koncentrálódott, egyetlen civil cél mellett sem lehet tüntetni másképp, mint a zavar okozója, a koncentrált hatalom, ellen tüntetni. "
Teljesen egyetértek, mint az OGYM támogatója ez teljesen világos számomra. Gulyás Márton azonban a helyes célú performanszának helyét a hatalom ellen éppen demonstráló DK tüntetésén látta jónak véghezvinni, igy összekeveredtek a dolgok...nem adok igazat se neki, se támogatóinak...
találom írása valóban nagyon fontos, külön kellene terjeszteni...

PuPu írta...

Morzsikám, ez nem Orbánról szól, mindössze a civilség fogalmát akartam kicsit körüljárni.
Persze minden mindennel összefügg, de sokszor azért nem árt megnézegetni a részleteket is, az ördög ugyanis a részletekben lakozik...
:)

asta írta...

Hát, PuPukám én is azt szeretném!_) Ideális állapotokat szeretnék, tiszta helyzeteket, világos döntéseket... meg még sok mindent szeretnék... pl. azt, hogy szeressük egymást gyerekek, mert minden percért kár!:)

Közhely, hogy az élet sajnos nem habos tortákból áll, hanem küzdelemből. Persze meg lehet, sőt meg is kell fogalmazni az ideális célt, de tudatában kell lenni annak, hogy az ideális cél soha nem érhető el teljesen. Azért kell mégis megfogalmazni, hogy legalább az hozzá vezető utat kijelöljük.

Ha politikai tüntetésre megyek, akkor politizálok-világos. De akkor is politizálok, ha felruházok egy szegény gyereket, vagy ételt osztok a téren, vagy....és vagy. Ha pedig egy abnormisan felfújt hatalom ebben a tevékenységben akadályoz, akkor bizony direkt politizálásba vagyok kénytelen fogni.
Ma sajnos minden lélegzet vételhez pénz kell. Ne legyünk álszentek! A konkrét esetben pont olyan a felépítés, amit leírtál. Van egy összeg, aminek a szétosztásával megbíztak egy szervezetet. Ezt a szervezetet támadták meg. Teljesen természetes, hogy az érintettek kiállnak mellette Igen ez politikai akció, de egyébként politikával nem foglalkozó, vagy csak részben foglalkozó, ellenben nem a hatalomra törő civilek valósítanak meg.
Gyakorlatilag - a mai helyzetben -ezt a pártok helyett teszik.

Lehet persze azt mondani, hogy a tömegek váltak passzívvá, lehet rájuk hárítani a felelősséget... csakhogy ez önámítás! Önigazolási kísérlet. Nem a civilek akarnak rátelepedni a pártokra ( még ha volt is erre példa az általad is említett civilek részéről), hanem fordítva: a pártok hozták magukat olyan helyzetbe, hogy képtelenek a feladatuk ellátására. Ezt lehet tagadni, lehet felháborodni és a kimondóját ütlegelni, de akkor is így van. A tömegek a világos célokat értik... ha ehelyett a másik dorongolását látják, akkor elfordulnak tőlük, vagy apátiába esnek. Ha egy párt képtelen az elégedetlenkedő, és kritikus tömegeket megfelelő irányba fordítani, akkor a kezdeményezést az un. civilek, vagy akció csoportok fogják átvenni.
Ha ezt a megfelelő emberek 5 év alatt sem voltak képesek felismerni, hát ne csodálkozzanak!

Ha majd a pártok képesek lesznek ellátni a feladatukat, akkor a civilek, csak mint támogatók fognak felsorakozni mögöttük.
Nézz körül! Ki mered mondani azt jó lelkiismerettel, hogy a pártok teszik a dolgukat? Én nem!

asta írta...

Találomnak!

Nem! Nem került kisebbségbe... csak a sok széttagozódott csoport, nem tud határozottságot mutatni. Miután mindig kis csoportokban jelenik meg, ők maguk is elhiszik, hogy kisebbségben vannak.

Nem igaz, hogy egész Magyarország egyszerre antidemokratikussá vált volna. Csak nincs egy felmutatott pozitív és érthető cél, ami felé együtt lehetne menni. Rendkívül jól sikerült a tömegek megosztása. A kis csoportokkal könnyen elbánik a hatalom... egyenként vadássza le őket. Mert megteheti. Ez annyira világos!

asta írta...

Morzsi!
teljes egyetértésem!:)

asta írta...

Kiskató!

Itt most nem Gulyás Mártonról beszélek. Amit a Dk-s tüntetésen csinált, az hiba volt. Mondhatnám nagyon finoman: oktalanság:O) Nem érdemel támogatást. Vegyük egy apró kisiklásnak, bár elég szimptomatikus jelenség...mutatja a kompromisszum képtelenség fokát, ami viszont tényleg ijesztő mértékű. Talán pont ezért választottam őt a helyzet leírására. A jó szándékát viszont nem lehet vitatni. Ahogy a többiekét sem... ennyi idő után, a sok kudarc hatására viszont ideje lenne már tanulni a saját hibáikból és nem a szavazókat hülyézni. A sok duma már mindenkinek az agyára megy!

csakafidesz? írta...

Azzal kezdeném, hogy én soha sem hittem a politikamentes civil szervezetekben.
Nincs olyan ember széles-e világon, aki még nem került volna kapcsolatba a politikai métellyel.
Lehet, hogy közvetlenül nem, de a rokonain, barátain keresztül biztosan.
Aki pedig normál módon éli a mindennapi életét, az kénytelen érzékelni annak minden báját és hibáját.
Aki pedig ezt érzékeli, annak a dolgok természetéről vagy természetellenességéről a véleménye is kialakul .
Lehet, hogy direktben igyekszik mindentől távoltartani magát, de indirekt módon biztosan beleártja magát, ha mással nem, akkor azzal, hogy kimondja a véleményét.

A hizőszakkör, a bélyeggyűjtőkör és minden más egyéb lehet politikától mentes - ha csak "kukák" ülnek ott - de az élet más területei biztosan erősen fertőzöttek.
A másik kedvencem a "független" státusz. Aki ezt mondja magáról az mindjárt azt is tegye hozzá, hogy kitől és mitől tartja magát függetlennek.
Az, hogy valaki teljesen elhatárolódhassék hermetikusan el kell zárkóznia a külvilágtól.
Ha valaki nem tagja valamelyik pártnak az már mondhatja magáról, hogy ő független? Egy fenét! Ő ugyanúgy ki van téve a politika környezetszennyező hatásainak mint az, aki deklaráltan pártpolitikus.

Régebben a mai jobboldaliak, manapság pedig ismert baloldaliak indulnak a választáson függetlenként. Mire jó ez, mondjuk egy olyan helyen, ahol jószerivel mindenki mindenkit ismer.

Öreg harcos írta...

Végre egy értelmes vita, kulturemberek között...Talán így kéne..
Én viszont (vizuális lévén) leragadtam a képzeletbeli "falvédő" Pupu által vizionált feliratánál és egyfolytában röhögök:
"Vágyaimnak ormán, ott üldögél Orbán". A kézimunka szakkör honleányai bőszen öltögetnek...Mint ez a HP, aki lefestette a nagy vezért mindenféle pózokban,és veszik!!!!!!a képeket , mint a cukrot...Csak tudnám hová függesztik???? Félretéve a viccet, véleményem szerint egy normális országban ez a vita nem jöhetett volna létre...Mert ott nem kérdés, hogy ki a civil....De nálunk??? Ki a noooooormális????

Névtelen írta...

„azért az, ami itt van, ma még nem a nácizmus.”

Egy facebook hozzászólás ráirányította a figyelmemet az 1940 –es évek olasz történelmére.
Érdekes volt.
Facebook -
„(Felépült Orbán Viktor fantasztikus Magyarországa) Magyarországon alkotmányos puccsal megdöntötték a köztársaságot. Tehetünk úgy, mintha nem vennénk észre, de voltaképpen egy - a szó valódi értelmében - fasiszta állam jött létre, még ha nem is a maga szokványos, militáns valójában. A hatalom megszállta az ország minden egyes zugát és otthonát, ahogy befészkelte magát a lelkekbe is. Az új Alaptörvény felmutatásával úgy gondolja, hogy alattvalóvá tehet mindenkit, meghatározhatja, hogy milyenek legyünk, hogyan éljünk, megmondhatja, mit hogyan gondolhatunk és mondhatunk ki. Hogy mégis, mi a fasizmus? A szakirodalom szerint a fasizmus egy ókori hatalmi jelvény elnevezéséből a “fasces” szóból származik, amely eredetileg a teremtett világ egységét és a hatalmat szimbolizálta. Jelentése: az egyesült néptömeg, amely együttes akarattal engedelmeskedik az állam tekintélyének, amely a törvény és a nemzeti élet rendfenntartásának a legfelsőbb forrása. A fasizmus egy Mussolini által kiagyalt ideológia, ami politikai és társadalmi doktrínává vált. Gyűjtőneve lett először a nemzetiszocializmus német, olasz, spanyol és magyar gyakorlatának, majd később a Szovjetunió által leigázott országokban “fasisztának” nyilvánítottak mindenkit, aki szembehelyezkedett a bolsevizmussal.
A fasiszta állam lényegében egy tekintélyuralmi rendszer, ami mindig valamilyen „szép új világ” felépítését tűzi ki célul, és ahol a cél elérése érdekében végrehajtott központosítás révén mindent egyetlen központi akarat alá rendelnek. A fasizmus a nemzet egységére, hősiességére, a szorgalmas honépítésre alapoz. A nácizmussal szemben a fasizmus nem szünteti meg, csupán korlátozza a szabadságot, a törvényes keretek sokáig fennmaradnak, nyíltan nem üldözik az ellenállókat és fizikailag nem kerülnek veszélybe a kisebbségek, zsidók és cigányok. A fasiszta hatalom az állampolgárok fölött áll, akiket alattvalóivá tesz, természetéből fakadóan elutasítja a sokszínűséget, elutasítja a nemzetköziséget, felsőbbrendű perspektívából szemléli a nemzeten kívül állókat, miáltal az országhatáron kívül ellenséges viszonyt teremt mindenkivel. A fasiszta állam mindig egy bizonyos erkölcsi értékrend követését, a tekintély tiszteletét várja el, rendet, fegyelmet és feltétel nélküli engedelmességet követel.

Névtelen írta...

. Ennek kifejezetten örülnek azok, akik egyébként félnek a szabadság bizonytalanságától, a káosztól, a cél nélküli létezés ürességtől.
A fasiszta állam legfőbb tartópillére a hazugság és a hazugságra épített központi propagandagépezet. A közmédia tevékenységének hála, a vezért a nép mindig erősnek, bölcsnek, igazságosnak, közvetlennek és emberinek látja, ezért rajonganak érte. Dacára annak, hogy a fasiszta rendszer leginkább egy szűk, kiváltságos körnek kedvez, a propagandának köszönhetően a fasizmus tömegbázisát mindig a lecsúszott közép- és kispolgári rétegek adják. A sikerben közrejátszik, hogy a fasiszta állam bűnözőként kezeli a náluk is szegényebbeket, a nyomorban élőket, ami mindig elégedettséggel tölti el azokat, akik saját balsorsuk egyik okát, és személyes biztonságuk legfőbb fenyegetőit vélik felfedezni bennük. Az ellenségképet meglehetősen egyszerű az elkeseredett, csalódott emberek tudatába építeni, a többség pedig mindig könnyedén fröcsögi ki magából a betáplált, primitív téveszméket. Így egyre kevesebben maradnak azok, akiket zavar, hogy az ismerőseik, barátaik zsidóznak, kommunistáznak és cigányoznak, mert egyre többen vannak meggyőződve arról, hogy minden baj forrása bennük és az egyéni szabadságot értéknek tekintő értelmiségben keresendő.
A fasiszták általában gazdasági válság idején kerülnek hatalomra. Válságban az emberek fogékonyabbá válnak az ellenséggel való leszámolás ígéretére, ahogy sokkal nyitottabbak a felsőbbrendű nemzeti énkép befogadására is. A nép mindig nagyon hálás, ha a saját nyomorára egyszerűen érthető és hihető magyarázatot talál, ami mindig valaki másban testesül meg. A nácizmusban a felsőbbrendűség fantáziavilága mindig „faji”, a fasizmusban pedig „nemzeti” alapokon áll. A fasiszta állam nem kedveli az egyéniséget, rühelli az önállóan gondolkodó értelmiséget és csak azokkal a művészekkel tart fenn jó viszonyt, akik a rezsim szolgálatába állnak.
A fasiszta állam nem hagy fel egészen a kapitalista gazdálkodással és a bolsevista tervgazdálkodás útját sem járja. A fasiszta gazdaságpolitika a klasszikus tanításokkal szemben mindig “unortodox” utakat járt. (A bankárok azt hitték, hogy Mussolinit könnyen térdre kényszeríthetik, ha nem folyósítanak neki hitelt. Azonban ez a hurok nem szorult a fasizmus nyakára. Olaszországban a pénzügyi rendetlenséget a rend és a fegyelem váltotta fel, a pénzhiányt belső erőforrásokkal, államkölcsönökkel küszöbölték ki.) A fasiszta állam legfőbb támogatói azok a nagytőkések, akik extraprofitot zsebelnek be a központosított állam által szabályozott piacon. Mindazonáltal a fasiszta gazdaságok és társadalmak hosszabb-rövidebb ideig működőképesnek, sőt, sikeresnek bizonyultak. A többség számára biztonságot és biztos megélhetést hoztak. De nem csak ezért voltak népszerűek.

Névtelen írta...

Az emberek többsége nehezen tűri a szabad versenyt, az egyéni szabadságot. Nehezen viselik, hogy kudarcaikért maguk legyenek felelősek, kényelmetlenül érzik magukat, amikor kiderül, hogy nem elég tehetségesek, hogy alulmaradnak. És egy versenytársadalomban mindig többen lesznek a vesztesek, mint a nyertesek. Sokkal kényelmesebb egy nagy közösség tagjaként közösen hinni valami nagy, szentnek tekintett célban, Istenben, vagy nemzetben. Ezért sokak számára megkönnyebbülést hoz, amikor az egyénnek nincs többé felelőssége, amikor azt átruházhatja egy bölcs vezérre.

Egy fasiszta államnak nincs nemzeti konszenzussal elfogadott, demokratikus alkotmánya. Az ideológiai alapokon működő államban nincs független alkotmánybíróság, igazságszolgáltatás, rendőrség és sajtó, ahogy nincsenek az ilyen intézmények függetlenségét ellenőrző és biztosító hivatalok sem. Előbb-utóbb megszűnik a sztrájkjog, a szakszervezeti vezetőket üldözni kezdik, vagy megvásárolják őket kilóra, aztán megkezdődnek majd a koncepciós perek is. A fasiszta államban a parlament szerepe formálissá válik: egy szánalmas demokrácia színjátékot láthatunk, amihez az ellenzéki pártok asszisztálnak. Valójában rendeleti kormányzás működik: a kormánypárti képviselők megszavazzák a saját előterjesztéseiket, de semmiféle egyeztetést, vitát nem folytatnak, beleszólást senkinek semmibe nem engednek.
A fasiszta hatalom első teendői között szerepel a jogrend új alapokra helyezése és a választási törvény megváltoztatása. Talán ezért fordulhatott elő, hogy fasisztákat demokratikus eszközökkel, még soha nem váltottak le.
Mindazonáltal a társadalomnak jogában áll megvédenie a szabadságát.
Széchenyi István szerint:„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt megérdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakán, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy műveletlen.”

Geza írta...

Gratulalok, fontos iras, es mindennel egyetertek, ambar:

a) szerintem ma mo-n olyan, hogy "civil tarsadalom" nem letezik [bar lehet egyutt macskakat setaltatni, aki a masik cicabarat tarsadalmi kozombossegerol/tudatlansagarol nem vesz tudomast, az kozel jarhat a tudathasadashoz];

b) a "civilek"/zoldek/ nagyreszt amatorok: ez szamomra nem nagyon szimpatikus, mert en nem szeretem a dolgok nem-professzionalis megoldasat;

c) a "civilek" a politikatol valo boesz elhatarolodasuk kuzben nehanyszor bunkoon beugatnak, ha veletlenul arra fele setal egy, egyebkent part logo nelkuli politikus;

d) mint ahogy irtad is, tobbnyire akkor pofiznak, ha az erdekeik serulnek, es "hivatalbol" leszrjak, hogy mi tortenik az orszagban (ugyanakkor nehany, kisse zavarodott gondolkodasu fazont - pl. TGM, Gulyas gyerek - siman ellavirozhat kozottuk).

talalom írta...

1. Kösz mindenkinek, aki a 10.22-es hsz-szel egyetértett. Kibic 37-nek. Majdnem 40 éves voltam, amikor - sok évi tanulás után (közben dolgoznom is kellett, hogy megéljek)ezekre rájöttem. Elsőként az tűnt föl, hogy milyen kísérteties hasonlóságok vannak a múlt század közepi fasiszta államok és a feudálszocialista gyakorlat külsőségei között. Pl. egy Vörös téri NOSZF díszmenet és egy 1936-os berlini demonstráció mennyire hasonlít egymásra. Sőt, a lelkesítő jelszavak tartalma is nagyon hasonló. És ha ezeket összevetem a NER lózungjaival, a hideg futkároz a hátamon.
Asta! Nem a "népet" hibáztatom - ugyan honnan kerülne elő egy bolhafingnyi idő alatt egy öntudatos sokaság, amikor nem hogy neki, hanem a felmenői generációinak sem volt élménye a jogaiban, kötelességeiben biztos, ezért öntudatos állampolgár sikere? Csak azt akartam jelezni, hogy szerintem az ellenzéki pártokat lehet hibáztatni sok mindenért. De CSAK a pártok, csak azok vezetői, tagsága, aktivistái semmit nem tudnak elérni addig, amíg pl. a magukat baloldalinak nevezők kéjjel fikázzák a megegyezési kísérleteiket. Az együttműködést a törvények realitása kényszeríti rájuk - holott nem azonos módon gondolkodó csoportokról van szó. Nem vagyok túl művelt, ezért nem tudom, ki mondta, de igaza volt: a politika az a művészet, ami megkísérli a vágyakat és ideákat a lehetségessel összeegyeztetni. És abban igazad van, hogy a civil szervezetek szerves részei a politikának - vagyis a közügyek intézésének, mégha csak egy szeletét is érintik a közügyeknek. Szerintem egyébként a "közügy" sok-sok színes szelet "magánügyből" áll össze. Az a sikeres nemzet,amely ezeket a "szeleteket" színpompás kaleidoszkóp képpé képes összerázni, és nem az, amely képes egyszínűvé mázolni az egészet.

talalom írta...

Bocs, még egy. Csakafidesz?! Ugyan már, miért lenne "métely" a politika? Ennek a hangoztatása annak az érdeke, aki egymagában, legfeljebb barátai szűk körében szeretné eldönteni, hogy mi történjék a közügyekben.A politikában (a társadalom ügyeiben) való részvétel párszáz éve az ember alapjoga. TGM-től olvastam (sok nézetével nem értek egyet, de érdemes utánanézni, hogy mivel is nem értek egyet?), hogy az athéni demokráciában "idiótának" nevezték azokat, akik nem vettek részt a közéletben, vagyis nem politizáltak. Jelezve ezzel mintegy azt is, hogy a politizálás nem csak jog, hanem kötelesség is.

Kibic37 írta...


talalom-nak

Nemrég ért véget a Viasat History-n "Hitler sötét karizmája" c. sorozat 3. epizódja. Ahogy írod, a hideg futkosott a hátamon annyi párhuzamot lehetett benne felfedezni a Führer és szeretve tisztelt miniszterelnökünk, továbbá az akkori német és a mai magyar társadalom között. Különösen a végszó volt hátborzongató, amikor az örjöngő tömeget mutatva a narrátor megjegyezte, hogy ezeket az embereket nem kábította el senki. Ezek maguktól tették azt, amit tettek.
Egyes tematikus csatornák (Spektrum, Nat Geo, Viasat History) már évek óta rendszeresen mutatják a fasizmus előretöréséről, tombolásáról és pusztulásáról szóló dokumentumfilmeket, de úgy látszik társadalmunk süket és vak ezekre a dolgokra. Pedig ahogy itt előttem Névtelen hozzászóló leírta, ennek csak egyfajta vége lehet. És annak senki nem fog örülni ...

asta írta...

Talalomnak

Minden autoriter hatalom lényege ugyanaz. Ezért külsőségeiben is hasonlók. A vezér pszichológiai habitusa is hasonló.

Amit én a pártok viselkedésében hiányolok éppen az, hogy ezt már nagyon régen ki kellett volna mondani... egyes emberek ki merték mondani, talán épp TGM.. Így, ahogy itt le van írva. Nem mismásolni, kenegetni. Orbán rezsimje Mussolini fasiszta rendszerére hajaz és mostanra már kész is, már csak csiszolgatni való van rajta. Pont.

És az ellenzék asszisztál, ahogy a nagykönyvben ( ebben az írásban is) leírva vagyon.

Már évekkel ezelőtt ezt kellett volna elemezni, tanulmányozni és az ellenszerét megtalálni.

Az hogy most kényszer helyzet van, senkit nem ment fel a felelősség alól. Soha nem fogja megbocsátani az utókor és mi akik itt élünk, hogy egyes embereknek, akik még időben tehettek volna valamit, fontosabb volt a saját pozíciója, pártja, egzisztenciája stb-je. Hogy nem azzal foglalkoztak, amivel kellett volna... és még most sem azzal foglalkoznak. Árulók lesznek a történelem szemében. Történelmi pillanatot mulasztottak el és a felelősségük is történelmi.
Hogy lehetne ezek után megbízni bennük? Hogyan lehetne tőlük várni, hogy most majd megvilágosodnak és alázattal állnak az ügyhöz?

Hát ezért veszett el a bizalom. Ezért van az apátia, mert hiába nézi rémülettel a még megmaradt józan ember, hogy ez nem vezet jóra... magában tehetetlen.
Ha igazak a pletykák, még a legendás Simicska is felismerte, hogy vissza kéne fogni... hogy nincs ez jól így. Hát ebben reménykedhetünk. Ha lenne egy okos politikus, kihasználhatná ezt a helyzetet arra, hogy újra egyesítse a végsőkig megosztott tömegeket egy jó cél érdekében. Létrehozhatnának egy magyar-magyar kiegyezést.
Ennek azonban semmi jelét nem látom. Aki pedig most kétségbe esetten próbálkozik a Kossuth téren, gyanakodva, finnyáskodva nézegetik és nem fogják fel, hogy nekik is érdekük lenne. A sikere az ő sikerük is lehetne. Ahelyett hogy hálásak lennének, hogy valaki helyettük is megpróbálja tartani a frontot.
Gyurcsány pedig csak mondja, hogy semmi sem fontos, a párt sem... de nem tesz semmit. Én legalábbis nem látom.
Mindenki beleragadt a régi formákba, miközben az orruk előtt épül ki egy régi/új módszerekkel kialakított rendszer.

asta írta...

Találomnak egy lépcsőházi gondolat:

A színes kaleidoszkópról: igen, ez a cél. Ma azonban az a helyzet, hogy egy monolit tömbbel szemben minden magányos harcos elbukik. Egy monolit tömbbel szemben csak egy hasonlónak van esélye. Azután pedig lehet újra kiszínesedni.

Csak ennyit kéne szem előtt tartani.

Kibic37 írta...

Ide vág a 168 óra mai cikke is:
http://www.168ora.hu/itthon/standardlendvai-hamis-karizma-a-tomegek-alantas-osztoneire-apellalva-korrumpalja-nepakaratot-130709.html
Felhívnám a figyelmet "A stílus maga az ember" fotóra, valamint a hozzá fűzött kommentekre. Tanulságosak.

talalom írta...

Asta! Miközben sok részletkérdésben egyet értek Veled (és a többiekkel), azon morfondírozom, hogy miért marad mégis bennem egy ellenkezés. Többször is újraolvastam a mondataitokat, és a következőkre jutottam (egyelőre magammal). Amivel a leginkább nem tudok egyet érteni, az a fajta mentalitás, ami megbúvik minden mondatunkban (az enyéimben is), A számonkérés hangja, akármelyik oldalról. Normális viszonyok között a kormányoldal is, meg az ellenzék is mi vagyunk. Nem vagyunk sem angyalok, sem ördögök (hogy egy "klasszikust idézzek), sőt. Az ellenzék megítélésében két, alapvetően eltérő koncepció vitázik. Az egyik szerint minden részvétel a politikai életben, az árulás és az orbánrendszer legitimitását erősíti. Van ebben az érvelésben méltányolható elem. Csakhogy. Ha elfogadjuk, hogy a politika a vágyott ideák és a lehetséges egyeztetésének művészete, akkor nem tekinthetünk el attól, hogy mégoly szép ideák is a csöndes enyészetnek vannak kitéve, ha nem jutnak el a választópolgárig. Márpedig ha nem adnak hírt e tevékenységről, akkor az nincs is. És ugyan, miért kellene egy sokakhoz szóló híradásnak foglalkozni egy "csoportocska" véleményével, ha még az országgyűlésben sem szereztek egyetlen helyet sem? És tökmindegy, hogy azért nem, mert "nem akartak", vagy azért nem, mert nem voltak képesek még annyi támogatót sem maguk mögé állítani, amennyi egy képviselő kiállításához kell. (Ez a vita már szétrobbantott egy beszélgető közösséget az Amerikai Népszava oldalain.) El sem mondhatnák: nem lenne hol. Mi itt, meg még pár helyen legfeljebb pár ezren vagyunk, miközben milliókat kellene meggyőznünk - de legalábbis elgondolkodtatnunk a magunk nézeteiről. Tegye fel a kezét, aki '89 - na jó, '85 - előtt hallott a magyar ellenzékről. És akkor mi még érdeklődőknek is számítunk.
Más oldalról meg éppen a bojkott hívei közül hányják az ellenzék szemére, hogy nincs elég szórólapjuk, hogy nem juttatják el a mondandójukat a "néphez". ehhez kérem szervezet, infrastruktúra, pénz kell. Meg munka: rengeteg aprómunka.
Ha úgy tetszik, a demokrácia szerintem interaktív dolog: a polgár nem passzívan várja, hogy megszólítsák a pártok, hanem odamegy és belepofázik. Még csak párttagnak sem kell lennie az illetőnek: a fizetett aktivisták legnagyobb gondja, hogy hogyan építsenek kapcsolatot a pártokon kívüli szavazókkal. A bolseviktori rendszerekben a politikai passzivitás (sőt undorodó elfordulás) nem gond, hanem feltétele a rendszer fennmaradásának. Amely egyébként arra épül, hogy én megmondom neked, hogy hogy élj, mi legyen a véleményed, ezt pedig színes szagos infotainment-tel nyomatékosítom is. Egy látszólag nem politikai példa. A magyar lakosságot az isten sőt, a statisztika sem tudja meggyőzni arról, hogy a bűnözés mértéke nagyjából azonos a '89 előttivel, sőt egyes szegmensekben csökkent is. Aztán tegnap megnéztem egy RTL Klub híradót - ami a hírek szerint megváltozott -, és a fél órában kivétel nélkül bűnügyekről esett szó: nem közéletiekről, hanem egy nevenincs faluban megvertek valakit, elfogtak egy régóta Debrecenben garázdálkodó betörőbandát stb. De hogy mi volt az országgyűlés nyitó ülésén, ne adj isten, mi a véleményük az ellenzéki pártoknak a minielnök ótvaros dumájáról, vagy miért zseniális ugyanez kormánypárti nézőpontból - arról egy szó se esett.
Ismétlem: itt nem arról van szó, hogy Neked, nekem megfeleljen bármelyik párt. Hanem arról, hogy azokat a milliókat kellene meggyőzni,legalább a szabad választások fontosságáról, akik szerint a politika "métely", és ebből a hamis premisszából kiindulva undorral elfordulnak tőle. Lehetővé téve ezáltal egy bolseviktori rendszer regnálását.
Az ellenzéknek amúgy is nehéz megkapaszkodnia a köznyilvánosság teljes lerablása mellett a nyilvánosságban. Ha meg önként és dalolva maguk húzzák magukra a némaság kényszerzubbonyát, egy idő után már senkit nem érdekel, hogy ezt "ellenállásibul" teszik, vagy azoknak van igazuk, akik szerint senkinek nem hiányzik az ellenzék.

asta írta...

Kedves talalom

Nem véletlenül, bennem is van ellenérzés.. még a saját mondataimmal is. A pesszimizmus és az optimizmus között ingadozom, azért igyekszem a problémát lecsupaszítani és csak a leglényegét nézni. És próbálok az optimizmus oldalán megkapaszkodni.

A számonkérés sajnos jogos. Szükség azért van rá, hogy felébredjenek azok, akiknek kéne. Na erre ma nem sok reményt látok.

Sok hasonszőrű társammal együtt ezért figyelem azokat, akik más utat próbálnak járni. Ezért próbálok buzdítani mindenkit, hogy legalább nézze meg, próbálja ki. A pártok is megkapaszkodhatnának az új formában és még az identitásukat is megtarthatnák. Én már a hagyományos párt metódusokban nem látok lehetőséget... főleg nem olyan formában, ahogy ezt előadták.
Ez tulajdonképpen nem is számonkérés már, inkább könyörgés: tegyenek már valamit, mert az utolsó pillanatban vagyunk az elmerülés előtt. Az utolsó pillanat, amikor még az ezután következő katasztrófát meg lehet akadályozni. Kiegyezést kell teremteni, mondom ezredszer is és ebben a ma jobbosnak nevezetteknek van a legnagyobb felelőssége. A jövő most már sokkal inkább tőlük függ, mivel az ellenzéket közös erővel sikerült gyakorlatilag lenullázni. És Orbánnak még ez sem elég...