2014. szeptember 11., csütörtök

DÍSZDOKTOROK EGYMÁSKÖZT

Beadás?
Itt járt Barroso, és jó diplomatához méltó módon jópofizott egyet a Mi Boldogságunkkal, majd felkereste a halálraítélt Corvinus Egyetemet, a vörös métely fészkét, ahol díszdoktorrá avatták.
Ideje volt, hiszen akinek szeme van a látáshoz, az már akkor látta, mikor a repülőgépből kiszállt, hogy kínosan érzi magát, feszeng, mint akinek a gyík felszaladt a lábszárán a nadrágja alatt.

Kevesen tudtuk, hogy ez a vendéglátójával szemben érzett kisebbségi érzésből adódik, mégiscsak zsenánt, hogy egy valódi díszdoktor fogadja, neki meg eddig csak az jutott, ami a hetedik gyereknek.
De ennek hamar vége lett, hiszen az Egyetem megajándékozta vágyai tárgyával, a díszdoktori oklevéllel.
Neki még fizetnie sem volt szükséges érte, legfeljebb karcosabb mondatait kellett kihúzni a beszédéből, már ha lettek volna benne ilyenek egyáltalán, amit erősen kétlek.

Barroso szelíd volt, mint egy kangalamb, nem sok időt pazarolt Magyarország politikájára, ami nem is csoda, hiszen lakodalomban sem csinálunk oda az örömapa asztalára, meg aztán most éppen békésebb időszakát éli a mi kis bipoláris zavarodottunk, alig van a rovásán valami.
Az a néhány T-72 -es harckocsi, amit Ukrajnának küldött, az Európai Bíróság döntésének fikázása, az Uniós tánogatások haveri zsebekbe tolása, Paks Putyinizálása semmi ahhoz, hogy mind a mai napig nem üzent hadat az Egyesült Államoknak és akkor sem rúgta fenéken Barrosot, mikor az lehajolt az elejtett tolláért – meg kell a jószándékot becsülni.

Mindössze arra hívta fel a figyelmet, hogy az európai értékeket tisztelni kell, de ezzel amúgy sincs hiba, hiszen ha nem küldenék az értékeket, már régen kilovagoltunk volna az Unióból, nyergünk alatt az utolsó, tányéralapú támogatásként kapott bécsiszeletekkel.
Hálistennek ezt pontosan tudja Barroso is, és miután mi vagyunk az Unió koronáján a féltett fekete gyémánt, így hozta is magával a papírt, melyen fehéren feketével ott állt, hogy mennyi a zsozsó a következő hét évre.
Igaz, a repülőgépből csak úgy szállhatott ki, hogy előtte a pilótafülke ablakán keresztül bemutatta az okmányt, de végtére is valamit-valamiért – legyen rá büszke, hogy hazánk szent földjére léphetett.

Hiányoltam ugyan a kiscserkészek sorfalát a virágcsokrokkal, melyekből egy a vendéget, egy pedig Orbán pajtást illette volna – beleeshettem a telhetetlenség undorító bűnébe.
Ellenben az Egyetem előtt a Bizottság leköszönő elnökét baloldali tömeggyűlés várta, tele volt a járda egyik fele, voltak akár vagy harmincan is, akik lelkesen skandálták az adott helyzetben nehezen értelmezhető „Szabad ország, szabad egyetem" jelszavát.
Helyette talán találóbb lett volna a régi „Szabad országban, szabad emberek azt csinálnak, amit szabad” mondatot harsogni, de persze gyakorlatilag mindegy, Barroso azt sem értette volna.
A tolmácsnak meg mibe kerül úgy fordítani, hogy Barrosonak is kedves legyen az eredmény?
Harminc tüntető meg se kottyan neki, aki talán látta 2006 Budapestjét is, harminc tüntető látványa még az ingerküszöbét sem érte el.

Megették a díszebéden a töltött libanyakat, nagyokat nyalintottak egymás fenekébe, majd Barroso balra el, a Mi Büszkeségünk meg elégedetten mondhatta otthon Anikó asszonynak, hogy elhajtotta az ostoba gádzsót a malac farkára…

Ami ebből roppant tanulságos az, hogy végre illene leszámolni az illúziókkal.
Itt az Unió nem fog semmit tenni Orbán ellen, főként azért, mert jellegénél fogva nem is tud, hiszen valójában nem is Unió, jelenleg csak egy laza katyvasz, és Orbán ezt pontosan tudja.
Másrészt azért nem, mert kis ország vagyunk, még agyoncsapni sem érdemes bennünket, a mi súlyunk a tavaszi lepkeszellentés súlyával esik egy kategóriába.
Harmadrészt meg az Unió nem pelenkázásra szerződött bébiszitter – a nyugati demokráciák a saját politikai problémáikat önállóan szokták megoldani, nekünk is így kellene tenni, csak nehezen barátkozgatunk a gondolattal.

Hosszú és kínos lesz a tanulási folyamat, változásra majd akkor lesz esély, ha egy tüntetésen százezrek ordítják dühösen a követeléseiket, és a Pozsonyi Pikniken nem lesz több ember, mint a demokraták Egyetem téri nagygyűlésén.
Addig sajnos állandóan azzal a szomorú érzéssel kell szemlélni a világot, hogy esetleg Kertész Ákosnak igaza van.

Fáradt az ország, apatikus és kiégett, a nép elvesztette a hitét, a politikusok elvesztették a hitelüket, a Mi Hörcsögünk meg szorgalmasan hordja a magot a kamrájába, készülve a téli nehéz napokra…
Bajban van az elkötelezett blogger is, mert tudja, hogy ezen a választáson legalább Budapestet meg kellene nyerni, de kevésnek tűnik a lelkes ember.
Azért reménykedjünk, hátha összeszedik magukat a demokraták és elmennek a szavazóurnákhoz véleményt mondani – fontos lenne.
Talán még a gyerekeik is, velük mennek, ha szépen megkérik őket - mégiscsak közelebb vannak a szavazófülkék, mint London, és még csak mosogatni sem kell bennük - nem igaz?

:O)))

7 megjegyzés:

Bengocska2 írta...

Kedves PuPu!
Nagyon mélyen érintettek szavaid. Tudod én csak egy örök álmodozó vagyok, aki nagyon, nagyon szeretné azt, hogy hazáját végre egy igazán normális, a lehetőségekhez mérten, becsületes emberek irányítsák. Bár lehet, hogy az örök álmodó helyett az ostoba kifejezés jobban illet volna. Tudom, hogy úgy igazán Te sem hiszed el, hogy az EU bármilyen retorziót is alkalmazna hazánk (kormányunk) ellen. Sajnos. Tehát marad a kivárás, hogy egyszer majdcsak felegyenesedik a nép, és úgy elzavarja ezt a pondró vityucikát, mint a cunami.

talalom írta...

A hírek szerint volt ennek az aktusnak egy szégyenletes részlete: Baroso ugyanis állítólag olyasmit mondott, hogy reméli, a magyar szövegben is ugyanaz van, mint a másikban (nem tudom milyen nyelvű volt a másik szöveg). Azért ez nem semmi, de a mi szégyenünk is, akik
nem választottuk ezt a pojácát. Ja, Bengocska2! A kivárás kevés lesz!

hello írta...

Azért az érdekes infó, amit tegnap az Egyenesben Molnár Csaba mondott el, hogy Juncker első helyettesének lesz egyben a feladata figyelemmel kisérni a magyar helyzet alakulását.

És ez vajon mit fog eredményezni?

Miután láttuk az önelégült mosolyt az aláírt okmány átvételekor OV képén, az jutott eszembe, vajon ebben a pénzfolyósítási kötelezettségben van-e bármi hozzá rendelt feltétel is, vagy kvázi egy bianco csekként működik. Vagy hogy Szabó Lőrinc egyik verscímét idézzem: "Semmiért egészen"?

grund írta...

Igen, talalom és Barroso ezzel a megjegyzésével - a szokásos diplomáciai jópofizások között - finoman odabökött Fényességünknek. Ebben benne volt, hogy mennyire megbízható partnernek tekintenek bennünket az Únióban. Csak az a baj, hogy rajta keresztül sajnos bennünket is, mindannyiunkat minősítenek...

asta írta...

PuPu! Szuper írás! Megnevettettél, ahogy régen.

És igen! Ideje lenne már szembenézni azzal, hogy senki nem fogja megtenni nekünk azt a szívességet, hogy megoldja a problémáinkat.

Mindaddig míg elszórt csoportocskák skandálják a nekik való tutit, addig a hörcsög zavartalanul gyűjtögethet: ma a civileket, holnap a bíróságokat, holnapután... holnapután pedig már bármi megtörténhet, amit el sem merek képzelni. Szép lassan és módszeresen kebelezi be azt, ami még megmaradt... ne legyen kétség: minden és mindenki sorra fog kerülni.

Ha olvasom a sikerpropagandát.. és olyan jó lenne elhinni... eszembe villannak a stadionok, amelyeket majd el kell tartani, mert a szurkoló egyre fogy. Vagy a költözés a várba... ( és nem is beszéltem a súlyosabb dolgokról mint pl. Paks2, ami bűn), csak ez a kettő is világossá teheti bárki számára, hogy nem normális,ami itt folyik. Stadionok helyett a tömegsportra kellett volna koncentrálni, annak kellett volna megteremteni a feltételeit, mert nem elég napi tornaórákat elrendelni tornatermek nélkül... ez kb. olyan, mintha azt mondták volna: legyen világosság és nem lőn, mert elszakadt a drót. A királyok ideje meg lejárt... egy polgárnak talán a parlament is megfelelhetne, nem?
N apersze lehet itt puffogni, morogni, egyfelől-másfelől, ahogy szokták manapság, nehogy bajuk legyen.
Ha valaki pedig tesz valamit, fanyalgás és hallgatás van. Tessék kimenni a Kossuth térre bárkinek... ott van a lefoglalt tér, ott mindenki jobban látszana... lehet ott hirdetni az igét közösen és külön külön is. Lehet performancolni, lehet énekelni,táncolni lehet vitatkozni, előadni... vajon miért nem használja ki senki a lehetőséget. Okt.30-ig állandóan lefoglalt hely van. Pártok nélkül, de azokkal is, civilek, jobb és baloldaliak egymás közt.

Mintha nem akarnátok tudomást venni róla..?? Pedig ki kellene próbálni, és csak azután elutasítani...(elferdíteni,ahogy PuPu mondja)

csakafidesz? írta...

T.Kommentelők!
Nehéz manapság blogírónak lenni. Akkora az apály az emberek tudatállapotában, hogy szinte feleslegesnek látszik minden erőlködés.
Tegnap PuPu fiatalokhoz - egyetemistákhoz szólt. Egyetlen érdemi reakciót nem kapott ez, az egyébként szinvonalas írás.
Három hozzászólás volt mindösszesen. Ezek közül egy sem a témával foglalkozott.
Tegnapi blogjában Tuareg is arról panaszkodott, hogy a blogját naponta kb. 20.000 ember olvassa, de az összejöveteleken mindennek ellenére csak 250-300 verődik csak össze.
Apály van és hogy mikor jön a dagály ember nincs aki megmondja.

Egy maffiaállamot nehéz lebontani - még kikezdeni is - és az vágyott állapot helyreállítása sem lesz pofonegyszerű.
Aztán, hogy lesz-e erre egy vagy több bátor vállalkozó ma még nem lehet tudni.
Mindenesetre ennek-ezeknek még a körvonalai sem látszanak.
Külső segítség egy ilyen megosztott világban nem várható.
Ezt valahogy így fogalmazza meg a népi bölcsesség: -"Embers segíts magadon és az Isten is megsegít!"
Ehhez én egyéni izlésem szerint még hozzáteszem a "talán" kifejezést, hogy a kijelentő módból feltételes mód legyen.
Szerintem ugyanis "Isten" nem velünk van!

D .Elemér írta...

Nincs olyan nap, hogy orbán páva táncos ne köpné szembe magát.

orbán páva táncos velejéig hazug ember !!!!