2014. szeptember 28., vasárnap

SZÍNHÁZ AZ EGÉSZ VILÁG

No, ez egy rövid poszt lesz – egyrészt nem történt semmi, hacsak nem tartjuk eseménynek a KDNP jubileumi választmányi ülését, ahol jól kibabráltak a miniszterelnökkel, mert csak a háromórás rendezvény vége felé engedték megszólalni, nehogy meglógjon menet közben.
De érdemes is volt várni, hiszen negyed óra alatt temérdek magvasat mondott, például leszámolt a politikai korrektség kategóriájával és magasabbra emelte a keresztet, mint hajdan Bouillon Gottfried.
Előtte azonban olyan fajsúlyos szövetségesi megnyilatkozásokat hallgathatott meg, mint Harrach Péteré, kire, ha rácsodálkoznak a terhes nők, utána a fél országnak le kell magát öntenie jeges narancsbóléval, vagy Surján Lászlóé (van-e, ki e nevet nem ismeri…), de – leszállva magas lováról - meghintette Isten eme virágos rétjét szavaival maga Tömjén Zsolt is, úgyhogy az esemény nagyjelentőségűnek minősíthető.

Kormánydöntés született, megalakul a Nemzeti Közműszolgáltató, amelyik nem a profitban érdekelt, mint az eddig veszteséges közműszolgáltatók, hanem állami pénzek felhasználásával tömi meg a haverok zsebét és módot nyújt mindenféle üzletek (baltásgyilkos, harckocsik, miegyéb…) nyom nélküli ellentételezésére, Fideszhez közeli oligarchák és a vezérkar zsebeinek kisámfázására, hogy fusson a mindennapi libamájra.
Valószínűleg az új gründolás kistafírozásához volt szükség a gáztörvénnyel kapcsolatos egyéni képviselői indítványra is.

Még egy nagyjelentőségű esemény történt ma: a Puskás Akadémia labdarúgó csapata megverte a másik sereghajtót, bátran állíthatjuk, hogy minden góljuk százmilliókat ért.

Én meg meguntam ezt a színházat és elmentem egy valódi színházba, ott legalább nem nézik hülyének a nézőt.
Vágási Feri színházába mentem el, meg kell mondjam, hogy ehhez a színházhoz érzelmileg is kötődöm, a szüleimnek ide volt bérletük hajdan, jártam ide rendszeresen középiskolás koromban, láttam itt Darvas Ivánt, Sinkovitsot,  , a II. Józsefet, Tennessee Williamstől az Üvegfigurákat, Bodrogit Törőcsik Marival,  Bodrogit Voith Ágival, - nem sorolnám a csodálatos színészeket, akik segítettek felnőni és megismerni a világot.

Ma megint láthattam Bodrogit, ezúttal Esztergályos Cecíliával a Mici néni két élete című kellemes limonádé-darabban.
Mit mondjak, a darabhoz nem kell felmászni a színpadi művészet csúcsaira, de nem is ez volt a cél, hanem egy esti könnyed kikapcsolódás, nevetés – mellesleg egy kis támogatás egy gyermekekért dolgozó alapítványnak, merthogy a jegyet tőlük vettük.
Nem méltatnám az előadást, a történet közismert, filmen is láthattuk a felejthetetlen Kiss Manyival a címszerepben, nagyon jól lehet szórakozni.

Én mégis, egész este nem annyira a cselekményt, inkább a színészeket figyeltem, akik hihetetlen odaadással iparkodtak előbányászni szerepükből a kihozható maximumot.
Ez nem csak a nagynevű művészekre igaz, hanem a darab legkisebb szerepét játszó művészekre is - mindahányan megpróbáltak valami apróságot odatenni saját személyiségükből is a szerephez, szerintem ez tesz igazán sikeressé egy előadást.
Elnézést, hogy nem említek mindenkit név szerint, de el kell mondanom, hogy Esztergályos Cecília az egyik legnagyobb magyar clown, született bohóc, aki úgy lubickolt Mici néni szerepében, mint hal a vízben – egy aranyhal.
Bodrogi meg ehhez méltó partner volt, aki nem riadt vissza egy kis színpadi rögtönzéstől sem.

Amikor Galambos Erzsi kérdezte tőle, hogy nem találkoztak-e már valahol, és a magát orvosnak kiadó Bodrogi válasza az volt, hogy bemutatkozott, mint Semmelweis Ignác doktor, az előadás befejezése komoly veszélybe került, mert Galambos Erzsi alig tudta abbahagyni a nevetést.
Az előadás során az is nagy sikert aratott, mikor telefonos elérhetőségeként egy Nemzeti Dohányboltot adott meg…
Hadd említsem még meg az előadás zongoristáját, akit Erős Csabának hívnak, és aki a legszebb presszó-zongorista hagyományok szerint muzsikálva visszahozott valamit a múlt század hatvanas éveinek hangulatából.

Kellemes este volt, bár az ember azért elgondolkodott, hogy milyen ország az, amelyikben ilyen eszközökkel kell a pénzt összekalapozni beteg kisgyerekek gyógyítására, miközben…
Belebotlottam miközben írtam a posztot  Domján Edit élete kapcsán a magyar színházi élet történetébe a múlt század második felében.
Micsoda tehetségek, micsoda szerzők, micsoda előadások – azt hiszem, aranykora volt az a színházi életnek.

Kellemes este volt…

:O)))

8 megjegyzés:

MoonRiver írta...

Kedves Pupu! Felüdülés volt ezt olvasni. Semmi mással, ezzel kellene foglalkoznunk nekünk, "közembereknek". Hofi mesélte egy műsorában még a rádió "Csúcs László érájában", hogy hazajött egy turnéról (Kanadából?) és a legfőbb poénja az volt, hogy ott kint a legtöbb ember nem tudta, ki az "ELNÖK", azaz a rádió, vagy TV elnöke. Nem is érdekelte, mert a politika és csatolmányai nem kúsztak be a mindennapi életükbe. Valahogy az évek során elszállt az egészséges és szükséges egyensúly, ami a normál állampolgári érdeklődést jellemezte az állam hivatalos ügyei iránt és a normál civil élet között. Olyan abszurddá vált az egész, lassan már csak az amerikai elnök szól, hogy ti még normálisnak érzitek magatokat? (Őt meg lebénázzák, hogy nem tud semmit.)
Visszatérve, legutolsó könnyezve végigkacagott előadást a Madách Színházban láttam, Benedek Miklóssal és Gálvölgyi Jánossal. A Napsugár fiúkban lubickoltak legalább olyan nívósan, szellemesen és könnyeden, mint a legendás Walter Matthau, Jack Lemmon páros. Benedek Miklósnak pedig ma van van a születésnapja. Isten éltesse őket és persze minden csodálatos művészt, akik nélkül még sötétebb lenne. Köszönöm ezt a bejegyzésedet.

morzsi írta...

Kedves Pupu bácsi!
Képzeld el, pénteken az első óra után azt mondta Ildi néni, a matematika tanárnőnk, hogy keressem meg a tanáriban.
Úgy is történt, bementem ahol leültetett egy hosszú asztalhoz, majd elővette egy nagy paksamétából a legutolsó házi feladatomat és kérdőn nézett rám. Ezt hogyan számoltad ki, hogy 5x10=70, meg 8x9=86,4, kérdezte, hiszen tavaly a három legjobb matekos között voltál, - ki tanított erre? Ez egy nagy "egyes!"
Kicsit gondolkoztam, hogy megmondjam, aztán megmondtam, hogy - az apukám. Ő kicsoda, kérdezte, csak nem a Neumann János? Nem, - válaszoltam és odaadtam apu névjegykártyáját.
Átfutotta, elvörösödött és annyit mondott, hogy - bahha meg, jóval kezdtem ki. Magyarázatul hozzátettem, hogy apukám mondta, hogy el kell végezni a szorzást, majd hozzá kell tenni 20 %-ot...
Igen értem, mondta. Úgy jó, akkor így ez "kettes" - és elengedett.

A "tíz órás" szünetben szóltak, hogy az igazgató bácsi hivat. Nagyon meg voltam ijedve, mert közelről még sosem láttam. Az ajtajára ki volt téve egy tábla, hogy: dr IGMÁNDHY Vizi E. Csongor igazgató. Nagyon féltem, de ő nagyon kedvesen fogadott, leültetett és mellém húzta a székét. Megsimogatta a fejem és a kezét rátette a combomra. Aztán gyorsan elvette.
Beszélt arról, hogy milyen "sokrétű" munkát kell neki végeznie és hogy az előző rendszerben mennyire nehéz dolga volt, egyszer még el is tanácsolták a pályáról.
Aztán szóba hozta, hogy a matematika házi feladatomat Ildi néni nem a "tények alapján" kettesre osztályozta de azóta kijavította "ötösre" és nyugtassam meg az apukámat, hogy úgy van, ahogy ő tanított. Még hozzátette, hogy ha nem felejtem el, említsem meg apukámnak az ő nevét, mint aki tisztában van a kabinos, vagy kabinet vezető - ezt a kettőt állandóan összekeverem - munkájával.
Hát ez történt Pupu bácsi a héten.

talalom írta...

Kedves Holdfolyó! Miközben köszi Pupu a pár perc mosolyért - imádom a Mici nénihez hasonló kedves bohóságokat színházban, filmen, tévében, könyvben. Aközben csöndben szólnék, hogy Hofi sem volt a tökéletes bölcsesség kútforrása, legalábbis ebben a politika-versus-civil élet ügyben. Bolseviktornak az lenne a legnagyobb boldogsága, ha lehetőleg senki nem szólna bele a "politikájába". Ha tudna, osztana ő is "krumplilevest", csakhogy nem tud, egyrészt mert fogytán a krumpli, másrészt meg úgy véli, ő puszta karizmájával tudna krumplit sokasítani,ha nem lenne ez a sok éhes okvetetlenkedő. A "politikával boldogan nem foglalkozó közember" aztán igen meg tud lepődni, amikor arra ébred, hogy míg ő a tányérja alján kalamol a kanalával, addig az "ügyesebbje" libazsírtól fénylő ajkakkal röhög rajta. Ja, egyébként ez is egyfajta politika.

Móric írta...

Kedves PuPu!

Valami más...

Anagramma Esztergályos Cecília nevére:

Oltári Szeles Egy Cica...

:-)

talalom írta...

Móric! DDDD!

civilhuszár írta...

Minden elismerésem, hogy egészségi állapota ellenére hivatásának él.

Óriási fájdalmakkal küzd Esztergályos Cecília - Nők Lapja ...
www.nlcafe.hu/tv.../esztergalyos-cecilia-betegseg-szinpad-gyogyszer/
2014. szept. 10. - Összecsúsztak a csigolyái, és a csípője is elkopott, ami hatalmas fájdalmat okoz Esztergályos Cecíliának.

Pár filmszerepétől eltérően, a Familia Kft tévésorozat által kedveltem meg. Szerintem a műsort rá szabták.
Kívánom, hogy gyógyítása sikeres legyen, hogy még sokáig tudjon szerepelni a közönség és saját örömére.

Anikó írta...

Képzeld Pupu nekünk is családi színház volt a József Attila, nekünk is volt bérletünk, minden darabnál ott ültünk, 5 percre laktunk gyalog a színházhoz.
Imádtam. Az akkori idők egyik legjobb színháza volt /meg a Víg is, meg a Madách is, ezekbe jártam a legtöbbet/.
Hát nem kicsi a világ????
De.

PuPu írta...

Kicsi a világ bizony!
Amikor Cipruson nyaraltunk, egyszer láttunk egy cégtáblát: Kürtőskalács.
Bementünk elbeszélgettünk a fiatalemberrel, a végén kiderült, hogy itthon a szomszéd utcában lakik...
:)