2014. október 31., péntek

NEM VAGYUNK KOMMUNISTÁK

Mondta a miniszterelnök, miután hazatért legutóbbi svájci magánlátogatásáról, melyeknek természetesen semmi közük sincs ahhoz, hogy Svájc a jövő évtől kiadhatja a bankszámlák adatait.
„Több dúsgazdag magyar levelet kapott a svájci bankjától – állítja a napi.hu – melyben az eddig maximális diszkrécióról és titoktartásról híres magánbankok, mint amilyen a UBS vagy a Credit Suisse, arra figyelmezteti a címzetteket, hogy a magyar hatóságok megkeresésére kiadhatják az adataikat.
Mindennek következtében megindult, és az elmúlt hetekben felerősödött a svájci bankokban tárolt többszáz milliárd forintra becsült magánvagyonok kiáramlása.”   
Ami igaz – igaz, kommunistáknak ezek az erkölcsileg-politikailag lepukkantak semmiképpen nem mondhatók, elég csak összehasonlítani azt a vagyont, melyet a most elhunyt Lázár György (nyugodjék békében)- aki tizenhét évig volt miniszterelnök - halmozott fel Lázár János (csak a látható) vagyonával, aki természetesen csak saját személyes értékéhez igazította felhalmozásait...
Így a kijelentés masszívan megállja a helyét, különösen akkor, ha eszünkbe jut, hogy az amerikai Cosa Nostra alapításánál Don Corleone szó szerint ezekkel a szavakkal fordult a többi maffiózóhoz.

Csapataink harcban állnak, lerövidítjük a frontvonalat, gondolta, hiszen még a szomszéd kórterem lakója, Napóleon sem bírt el egyszerre több ellenséggel, úgyhogy itt volt az ideje a tehermentesítésnek.
Már csak egy biztonsági intézkedés van hátra, a futball-ultrák lecsendesítése.
Nem kétséges, hamar ki fog derülni, hogy a véna-szkenner alkalmazása nem fér össze az egyenes magyar néplélekkel, ezért azokat gyóntatófülkékkel fogják helyettesíteni, melyben a vétkes szurkoló megvallhatja s egyben meg is bánhatja bűneit.
Mea klumpa, mea klumpa, ugye, majd a hangszóróból felhangzik Kubatov baritonja: ego te absolvo in nomine Viktor et Gáspár et spiritus sancti – feloldozlak fiam, mondj el három mocskos zsidót meg énekeld el az indul a vonat Auschwitzba című szent zsoltárt…
Megoldjuk a problémákat, azért vagyunk, nem igaz?
Persze nem kell azt hinni, hogy ezzel az ügy le lesz zárva, majd kettészedjük a problémát és amit nem tudtunk egyben lenyomni a társadalom torkán, azt majd letuszkoljuk apránként.
Merthogy a pénz igennagyon kellene, ugyanis el kellene kezdeni kicsit félretenni is, vészterhesebb időkre, ha esetleg béütne a szentkuti búcsú, oszt megvadulna az Unió is.
Merthogy a saját teljesítményből fakadó pénzforrásokkal adott esetben hordhatnák ki a leveleket a kormány tagjai, a kisműtéteket az államtitkárok végezhetnék halkéssel és cukorspárgával, míg a nyitott szívműtéteknél Lázár Jankó asszisztálhatna a Vezérnek - majd kérnek kölcsön lovassági kardot a koronát őrző délceg vitézektől.
Egyébként is, ez csak egy apró félreértés volt, merthogy az emberek ugye hülyék, hiszen internetadót látnak, miközben a kormány egy technikai módosítással a távközlési adót akarta kiterjeszteni – mert “a távközlés áthúzódik az internetre” -, ráadásul ezt is a szolgáltatóknak kellett volna fizetniük, fogalmazta meg a Vezér.
Amit aztán majd ráterheltek volna a fogyasztóra, ami teljesen logikus lépés, hiszen ha például a magyar társadalom szaporítani akarja a jólképzett hotel-menedzserek számát, akkor is a szülők fizetik Orbán Ráhel tizenötmilliós képzésének számláját, de ők előrelátóbbak, mint az internet-szolgáltatók, és már jóelőre áthárították ezt a költséget a magyar fogyasztóra – te is fizetsz belőle másfél forintot.
Ne legyenek illúzióink, az internet keresztény-nemzeti alapon szabályozva lesz, visszaállítjuk az internet 1944. március 19. előtti állapotát, az internetadó helyett bevezetjük az egér-adót, úgyis sok kárt tettek idén a termésben, elették a libák elől a kukoricát, megérdemlik!
Akinek egere van, az fizetni fog, mint a katonatiszt.
Eleinte csak havidíjat, majd később napidíjat, ami azért lesz humánus, mert míg az egérért havonta akár hatezret is kell fizetni, addig a napidíj csak négyszáz forint lesz annak, akinek lesz egértartási engedélye.

Kétféle egér lesz, az egyik cincog, ha a fenekét nyomkodják, míg a másik nem csinál semmit, ez kicsit többe kerül majd, mert nem idegesíti a felhasználót.
Az internetre anyagot feltölteni pedig az eddigi anarchisztikus állapotoktól eltérően csak egy helyen, a Gyorskocsi utcában lehet majd, ezzel az eljárások egyszerűsítésének és a bürokrácia csökkentésének követelményét is teljesítjük.
A Vezér tudatta népével azt is - és itt van az eb elhantolva - hogy január közepén nemzeti konzultációt kell indítani az internetről, benne az internet szabályozásáról és a pénzügyi kérdésekről, mert “választ kell kapnunk arra a kérdésre, hogy az interneten keletkező hatalmas extra profit hova lesz, és nem lehetne-e annak egy részét itt tartani Magyarországon, és bevonni a költségvetésbe”.
A konzultáció vége 2015 első negyedévének, félévének végére várható – fűzte hozzá.
Hogy mitől extra az a profit, azt nem tudom, másrészt meg ez a szép fogalmazás bizony-bizony azt takarja, hogy csak meg akarják adóztatni az internetet, merthogy a „nem lehetne-e annak egy részét itt tartani Magyarországon, és bevonni a költségvetésbe” – bizony ez adóztatást jelent.
Pofátlanság, kér magának háromnegyed év egérutat, addigra az amerikaiak csak elkussolnak, aztán verheti a nyálát a sok geek, vagy gyík, vagy ki is, - úgy a nyakába csördítjük az adót, hogy még a nagymamája is zokogni fog!
És már megint ki fog szopni: hát a csóringer, mert a gazdagnak fussa, ugye, majd kicsit mélyebben merít a közpénzből, oszt jónapot, de a nagymama, aki azért fizeti a netet, hogy lássa a gyerekét meg az unokáit legalább a képernyőn, az bizony nagyokat fog cuppantani vénségére, főleg, ha megadóztatják a nyugdíját, vagy elveszik, amit szegény papa után kapott idáig.
Szegény, szegény hülye népem, megint hasbaakaszt téged ez a gátlástalan maffiózó.
Majd azért menjél tapsolni neki, meg ordítsd, hogy Vik-tor, Vik-tor, most meg ússzál egyet diadalmámorban, hiszen győztél, mint a Márton napi lúd a szépségversenyen.
De már neked is serceg a zsír a serpenyőben, párolódik a káposzta - lila, nem vörös, hiszen nem vagyunk mi kommunisták, megmondta Don Viktor Corleone is!

Azért, mielőtt nekiállsz békamenetelni, olvasd el figyelmesen a jövő évi adójogszabályok tervezetét is, és ha nyugdíjas vagy, számold ki az 1.8 százalékos nyugdíjemelésedet, aztán hidd el, hogy ez fedezi az inflációt.
A hit, az nagyon fontos.
Tulajdonképpen miért jó az neked, ha látsz, ha nem vakon botorkálsz a világban?
Nézni is rossz ezt a sok szemétséget, nemde?


Hinni kell.
Vagy inni...


:O)))


2014. október 30., csütörtök

STRATÉGIAI PARTNEREK

Ez az ország – azon túl, hogy következmények nélküli ország – az elvarratlan szálak országa is.
Nem elemezgetnék, csak ami úgy hirtelen eszembe jut…
Itt van például a stratégiai partnerekkel kötött megállapodások ügye.
A legutóbbi, 12625. sorszámú balhé során, melynek kapcsán az amerikaiakban eldőlt a borjú kiderült, hogy a megzsarolni próbált amerikai cégeknek a magyar illetékesek stratégiai partnerséget ajánlottak annak fejében, ha támogatnak bizonyos magyar alapítványokat, vagy rendelnek egy-két hasznos tanulmányt, mely elősegíti sikeres működésüket a magyar piacon.
El is tudom képzelni a tanulmányt: Fedőlap – tanulmány szövege egy oldal – zárólap.
A tanulmány szövege sem hosszú, egy számot és a dollár nemzetközi jelét tartalmazza, míg a zárólap egy naptári ütemtervet, narancssárga mezőben jelölve a kormányfő rezsicsökkentésének fizetési határidőit, éves bontásban.
A fedőlap lehet kicsit díszesebb, például egy rézkarc, antik betűkkel a Stratégiai megállapodás felirat, a rézkarcon Vuk lopja a libát.
Normális országban a sajtó már ott lihegne valamennyi olyan cégnél, mellyel a kormány stratégiai megállapodást kötött, és melegen érdeklődne, hogy nekik mennyibe fájt ez az aktus, melyet akár a kocsisoron is előadhattak volna, ha még üzemelne a nevezetes tetthely.
De nálunk nem érdekel ez senkit, jóllehet az amerikai cégekkel szemben alkalmazott módszer valószínűleg bevált eljárás, hiszen a magyar szólásmondások gyűjteménye szerint járt utat ne hagyj el járatlanért.
Ez is egy évszázadok alatt kiérlelt magyar bölcsesség, ezért is olyan vonzó a jobbágy-lét.
Mindenesetre ebben az országban csupa zseni él, akik helyből tudják, amit én nekifutásból sem vagyok képes megérteni már hosszabb ideje, nevezetesen mi az a stratégiai megállapodás?
Merthogy úgy vagyok vele, mint öreg székely a sündisznóval: ez most itten vagy valami, vagy megyen valahová…
A stratégiai megállapodást az állam magánvállalatokkal köti, hogy milyen célból, az idáig homályos volt, de innen kezdve már világos, mint a nap.
Ez egy olyan intézmény, mint a bunkósbot a rabló kezében, aki éppen stratégiai megállapodást köt az áldozattal: pénzt, vagy életet.
Normális állapotok között ez persze elképzelhetetlen lenne, hiszen egy állam ilyet nem tesz, de ha az államot éppen megkaparintotta a maffia, akkor ez egy teljesen természetes állapot, nincs ezen mit csodálkozni.
Csodálkozni inkább azon lehet, hogy azok a vállalkozások, melyek ilyen módon vásárolták meg a nyugalmukat, nem bátorodtak most fel.
Erre serkenthetné őket persze egy ellenzéki ígéret, mely szerint ezeknek a megállapodásoknak a körülményeit – bármikor is lesz vége Ketyós Miska országlásának - tételesen felül fogják vizsgálni, és ha korrupciónak csak halvány nyomát is találják, a tettesekre rárohad a műanyaglakat.

Egymás közt: mi köze van az államnak egyes vállalatok tevékenységéhez?
Elárulom: semmi, merthogy az állami irányítás a gazdaság szabályozásán keresztül valósul meg, az állam szabályozza a gazdasági környezetet a törvényekkel az adókkal, de hogy a kiskunbürgözdi „Golden Poplar” Wooden Spoon Works mit és mennyiért gyárt, ahhoz konkrétan semmi köze.
Régebben a korrupcióra fordított összeget "alkotmányos költség" néven emlegették, ma - úgy tűnik - stratégiai partnerség a neve.
Legjobban az újságírókon csodálkozom, akik hagynak ilyen szép témákat elillanni a nagy semmibe, mert ha meghallják ennek a gátlástalan csürhének a ragadványnevét, hát összecsinálják magukat.
Az egy Ferenczi Krisztinán kívül tökös és felkészült politikai tényfeltáró újságíró nemigen van a pályán, ő pedig már – amúgy érthetően – belefáradt abba, hogy állandóan nadrágszerepet játsszon, nevezetesen ő legyen La Mancha lovagja a szélmalmos jelenetből…
Nem akarom sértegetni a magyar politikai újságírást, de boldogabb tájakon a bűnbeesett politikus fél a sajtótól, nálunk meg a sajtó fél a politikusoktól,  de hát ezer dolog van még, ami nálunk nem úgy működik, mint kellene…
Itt van például mindjárt a magyar film, melyet a szocializmus vérzivataros esztendei alatt olyan jelentéktelen nevek fémjeleztek, mint Jancsó vagy Fábry (nem a tökvakarós Fábry, hanem Fábry Zoltán…) ma meg itt van nekünk a filmkereskedő Vajna, akinek mindenki a seggét nyalja, még a magyar Wikipédia is ilyeneket ír róla:  „Magyarságát őrizve kapcsolatot tart a hazai filmélet szereplőivel, tevékenyen hozzájárult az 1996- os októberi filmes magyar világtalálkozó előkészítéséhez. Gesztusnak tekinthető az is, hogy Budapesten forgatták az Evita című Vajna-szuperprodukció számos jelenetét.”
Ez magyarra fordítva annyit jelent, hogy ő osztja el azokat a pénzeket, melyeket a te adódból a filmipar támogatására szán a kormány.
A gesztusról meg annyit, hogy évtizedek óta szeretnek Magyarországon forgatni a produkciók, merthogy itt olcsó az ember, mindenre találni megfelelő környezetet, amúgy meg  a világ összes nagyvárosa közül Budapest hasonlít legjobban Buenos Airesre.
A stratégiai megállapodás feltételezhetően itt az lehet, hogy a folyósított állami támogatásból visszacsurgatnak az arra érdemeseknek, ennek fejében akár a fél várost is le lehet zárni, bérbe lehet adni a világverő magyar haderőt Hendéstől-lovastól-helikopterestől, ha szükséges.
De azért még magyar újságíró még nem akadt, aki meg merte volna kérdezni: azt már tudjuk, miért jó ez a helyzet + a szerencsejáték-ipar tokkal-vonóval Vajnának - de vajon miért jó ez nekünk?
Na jó, elvitte Palácsik Tímeát, de őt azért olcsóbban is elvitte volna valaki, drága nekünk ez a dagadt film-mogul és valószínűleg felesleges is.
Vagy itt van a felcsúti juhász esete is – az is szép csendben várja a feledést, pedig ha valakiknek, hát a Fideszeseknek érdekükben állna bizonyítani, hogy az ügy tiszta és nem politikai gyilkosság történt, de nem.
A gázolónak még nemhogy neve, de még a nevének kezdőbetűi sem nyilvánosak, és eltelt már kis idő, ugye.
Akik behajítottak egy XX. századból itfelejtett monitort a Fidesz székház ablakán, azokat már majdnem el is ítélték, a gázolót még meg sem gyanúsították.
Emlékszik még valaki Welsz Tamás halálára a rendőrautóban?
Vagy a magyar banki átutalási rendszert üzemeltető szoftver tulajdonosának hirtelen halálára a szoftver eladásának (vagy az aláírása kerül a szerződésre, vagy az agyveleje, vázolta fel Don Corleone...) másnapján?
Sajnos, a magyar nép olyan, mint az aranyhal, a memóriája három másodpercre visszamenőleg működik, az újságírói meg olyanok, mint amilyeneket megérdemel.
Ők azok, akik terjedelmes cikkeket írnak az ÁVH sosemvolt húsdarálójáról meg a kövér halakról, de egy sem kérdezte még meg, hogy például a TEK működésének mi a törvényi alapja?
Vagy, hogy az Ügyészség kinek tartozik elszámolással?
Pedig ezek lennének az értelmes témák, de hát persze a gyereknek be kell fizetni a különórákat, a kocsit is le kellene cserélni, nem könnyű ma újságírónak lenni.

 Tisztességesnek maradni sem.


 :O)))  

2014. október 29., szerda

MILLA 2.0

Nagyon lelkesítő tüntetés volt.
Az előző tüntetés is nagyon lelkesítő volt.
Nekem csak az a nagy fájdalmam, hogy miközben a lelkes amatőrök azon aggodalmaskodtak, hogy a tömeg rálép a villamossínekre, addigra érzékelhetően odaértek a Fidesz egy pillanatra meghökkent profi ügynökei, és kezdik átvenni az irányítást az események felett.

Jönnek az okos jóbarátok, akik magyarul írják a nevüket és ingyérbe adják a bölcs tanácsokat, melyek középpontjában az áll, hogy fűre lépni tilos, meg, hogy nem kell kapkodni, ha eddig hetente tüntettünk, hát ezentúl első lépcsőben tüntessünk háromhetente, aztán meg majd évente kétszer, ordítozzunk kicsit, Orbántakaroggy, jólmegmondtuk, aztán nevetgélve menjünk haza.
MILLA reload.
Az eredmény is olyan lesz.

Nézzük csak meg közelebbről, hogy mi lett a Millából a szakértők keze nyomán - a spindoktorok a demokrácia reményteljes vőlegényét kiherélték, és maradt belőle egy pőre fax, aki ma már minden nap attól retteghet, hogy kihajigálják abból a csapatból, melyben az erőt hajdan a Milla tömege képviselte.
Azok, akik azért mentek ki hajdan az Erzsébet-hídhoz, mert vagy rokonszenveztek valamelyik párttal, vagy nem, de az felülírta a klubsovinizmusukat, hogy egy valamivel nem rokonszenveztek: Orbán bimbózó diktatúrájával, a demokrácia sárbatiprásával.

A tömeg, melyet mindközönségesen népnek is nevezhetünk akár, most ismét felháborodott és ismét joggal.
Már nem csak a demokráciát veszik el tőle, de a fiatalság tájékozódásának utolsó bástyáját is be akarja kebelezni a hatalom, beleértve ebbe közösségi kapcsolatait, megnehezítve a barátaival való kapcsolattartást, tovább atomizálva a társadalmat.
A hatalom nem szereti a közösségeket, mert ellenőrizhetetlenek.
A hatalom tízmillió kis szigetembert szeretne látni, akik aztán hőböröghetnek magukban, amennyit csak akarnak, kit érdekel?
A hatalom a hatalmat szereti, és ez a szeretet nem tűr semmit, ami veszélyeztethetné törekvéseit.

Hogy már megint hülyének néznek mindenkit?
Megszokhattuk, de beletörődni azért nem kellene – vagy felvonulászni nem kellene.
Vannak mindenféle népi igazságok, kevés közülük a hülyeség, hiszen évszázados tapasztalatok érleltek ki olyan mondatokat, mint például az „addig üsd a vasat, míg meleg” igazsága.
Ha most három hétig békén hagyják az adó híveit, hát megnézhetik majd november tizenhetedikén, amint a cselédek megszavazzák az adót, utána meg hőböröghet bárki bátran, mert az adót be fogják hajtani, és ezt már nem lesz könnyű megakadályozni.
Addig kellene serénykedni, és elérni, hogy a hatalom féljen.
Ma megbénítani valahol a közlekedést, holnap lefagyasztani érzékeny honlapokat, holnapután plakátokon népszerűsíteni a kormányfőt, utána az illetékes minisztérium ajtajában tartani ülősztrájkot – a jogszerű tiltakozások minden formáját igénybevéve kellene egy rettenetesen kényelmetlen időszakot teremteni a kormány számára.

És közben elmondani a nagymamáknak, hogyha nincs net, nem lesz skype sem, melyen keresztül  láthatják az unokát Londonban.
Elmondani a vállalkozóknak, hogy ha a kis cégének azért is fizetnie kell, hogy havonta feltöltse az adóbevallását a kormányzati portálra, ha fizetni kell a megrendelésekért, a szállítások megszervezéséért, meg azért a kis és kétes hatékonyságú reklámért is, amire az internet lehetőséget ad, akkor bizony nem lesz költségcsökkentés, nem lesz nyereségnövekedés, akkor bizony szopás lesz, már megint.

Tán még a pénztárgépek adóhivatali jelentéseinek továbbításáért is fizetni kell, ami azért a pofátlanság minősített esete…
Nem csak azt fogja érinteni ez az adó, akinek van számítógépe, hanem mindenkit.
És nem csak a vállalkozások fogják fizetni, hanem én is, te is, meg a kilencvenéves nagymamád is – ha akarja, ha nem.
Nem fogsz csetelni, nem fogsz lotyogni a facebookon, még a munkahelyedről sem, mert a munkáltatód is érinteni fogja a fizetési kötelezettség.

Mindenesetre már feltűntek azok az emberek, akik minden rontásnál-bontásnál ott mozogtak, előtérben, vagy háttérben.
Ott van Oszkó, ott van a baloldali hagyományok túltáplált meggyalázója, Schmuck Andor, a liberalizmus lejárt szavatosságú üdvöskéje Ungár Klára, a minden demokratikus megmozdulástól elhatárolódó LMP-ből átigazolt Karácsony Gergely.
És ott van Kunhalmi Ágnes is, aki talán még nincs teljesen megrontva az MSZP cukrosbácsijai által.

A három hét arra is elég lesz, hogy megjelenjenek az aggodalmaskodók, akik beállnak a Fidesz mögé, melynek emberei máris megkezdték kedvenc sportjukat, az eseményeken résztvevők kriminalizálását.
Majd nyafognak, jajgatnak, elegánsan elhatárolódnak, mint tették, mikor lerúgták Orbán hungarocell-karikatúrájának fejét – azt gondolják, hogy ezzel meg lehet akadályozni, hogy egyszer a feldühödött tömeg ezt a modellen hajtsa végre.
Nem lehet, ne is reménykedjenek.

Két bevert ablakból csinálják a tragédiát, jóllehet annak volt igaza, aki azt mondta, hogy még jól meg is úszták.
Hát, majd meglátjuk, mert az igaz, hogy Orbán most elqrta, hogy klasszikust idézzek, de az is igaz, hogy a demokratáknak ezidáig még nem volt olyan akciójuk, melyből ne tudtak volna vesztesen kikeveredni.
Ideje lenne felszámolni ezt a szép tradíciót – talán ez lehetne az első alkalom, mikor akár győzni is lehetne…

 Talán próbáljuk meg…

:O)))

2014. október 28., kedd

ERŐSZAK

Mindenki forgatja a szemét amiatt, hogy a tüntetés során – valószínűleg a foci-ultrák – beverték a Fidesz székház néhány ablakát, meg a kerítést is ledöntötték.
A kár iszonyatos, a Fidesz szóvivője szerint húszmillióba is belekerülhet a helyreállítás, ami azért érdekes, mert menet közben nem hallottunk arról, hogy ennyire megdrágult volna az ablaküveg, vagy emelték volna a lakatosok bérét.

Persze a Fidesz-közeli vállalkozások még abból is hasznot húznának, ha anyjukat megpocsékolnák, a világ legdrágább küretkanalát szállítanák a költségvetésnek, hogy aztán a műtétet leveseskanállal végezzék.
A rendőrök hagyták tombolni minD a hat embert, merthogy a Fidesz kommunikátorai szerint nem akartak nagyobb balhét.

 Ez ugyan veretes baromság, hiszen a rendőr, a Rendőrség nem mérlegelhet a közrend megzavarása esetén, attól rendőr, de valakiknek éppen ez jött jól, hiszen így – összemosva hibbant drukkert a felháborodott fiatallal, akitől éppen el akarják venni kedvenc kütyüit – lehet kicsit sajnáltatni a Fideszt.
És lehet a rend mellett szónokolni, meg elítélni, hümmögni meg nyámmogni, sipákolni meg Békamenettel fenyegetőzni, vakulj paraszt!

Én nem sajnálom a Fideszt, sőt, azt kívánom nekik, hogy legyen módjuk megmutatni, hogyan kezelnek egy olyan problémát, amilyet maguk okoztak 2006-ban.
Én ugyanis még emlékszem arra, amikor az ultrák és néhány adrenalinfüggő harcos forradalmi hevületében szétverte a MTV-székházat, megerőszakolta a tévémacit és magáévá tette a büféből a túrórudit, száz sebesült rendőrt hagyva maguk után.
Akkor forradalomról ugatéroztak, meg rendőrségről, amely rátolta a tömeget a Fidesz ártatlan rendezvényére.

Most, itt nem kellett rátolni senkit semmire, csak a felelősséget a szocialistákra, mert azt azért nem hagyhatták. hogy a nép képesnek tűnjön önállóan megvédeni az érdekeit.
Dobálók és randalírozók sebesmalac-vágtában rohantak a székház ablakaihoz, melyet már oly sok szép provokációhoz fel tudtak használni a fiúk - ennek teraszára dobtak kézigránátot választások előtt, itt hurcolta a gyilkos, aki Kubatov alkalmazottja volt, ölben a negyvenkilós bölcsészlányokat, megvédendő tőlük a székházat.
Most is szépen alakul a dolog, túljutottunk az első percek zavarodottságán, majd most jön az oszd meg, utána meg az uralkodás, - már, ha a nép tud majd uralkodni magán…

Kíváncsi vagyok, hogy folytatódik a dolog, habár illúzióim nincsenek.
Mindenesetre mi, I, Orbán Viktor Mihály megmutattuk, hogy kemények vagyunk, mint a vídia.
Úgyhogy féljétek szavam, és rettegve engedelmeskedjetek…
És úgy is lesz.
Vagy kisnyúl...
:O)))

2014. október 26., vasárnap

ULTIMÁTUMOK

Kettőt,de lehet, hogy hármat is kapott ma Orbán, hogy a fal adta a másikat.
Nem a romkocsmák népe, nem a csak pofázó, de gyakorlati cselekvésre képtelen értelmiségi népek üzenték meg neki, hogy akkor most hátrálni kellene egy cseppet, hanem olyanok, akik nem riadnak vissza kis randalírozástól sem.
Orbán hibázott, nem kicsit – nagyon.
Két olyan társadalmi csoportot sértett vérig, akik képesek megkeseríteni az életét, komoly tömegeket mozgósíthatnak ellene, legkellemesebb esetben pedig akár el is zavarhatják a malac kacskaringós farkára – de ez persze egyelőre csak ábránd.
De azért áll a bál.

A könnyebb feladatnak a fiatalok megnyugtatása tűnik, velük szemben a Nagy Pávatáncos már megtette a nyitólépést, meghajolt és felajánlotta, hogy az adónak felső korlátot szabnak, ami hétszáz forint lesz, ami igazán bagatell összeg, ha valakinek milliós fizetése van, mely mellett még a csőröcskéjét is megnedvesítheti a Nagy Korrupciós Lavórból – természetesen a táplálkozási láncban elfoglalt helye mértékében.
A diáknak, a kiskeresetű fiatalnak, a nyuggernek viszont hétszáz forint maga a gazdagság, ha átváltja sörre, libanyakra vagy csirkefarhátra.

Gondolom, az elképzelés az lehetett, hogy majd elkezdenek valakivel alkudozni, jobb esetben az tüntetők közé telepített saját ügynökükkel, és megállnak valahol ötszáz forintnál, majd bejelentik, hogy a kormány kompromisszumkészsége és felelősségérzete meghozta az eredményét, úgyhogy a győztesek szépen hazaballaghatnak.
Nagy kár, hogy a pszichiátriák lakóin kívül tulajdonképpen már senki sem hisz neki, mindenki ismeri a sunyiságait, így nem tűnik valószínűnek, hogy az érdekeltek a feltételnélküli kapituláción kívül bármit is elfogadjanak, és minél tovább húzza ennek bejelentését Viktor, annál nagyobb lesz a bukás.

Már ma este is sokan türelmetlenkedtek, és elkezdték leamortizálni a Fidesz Lendvay utcai székházát, - ha Orbán ránéz a homlokzatra, és elképzeli, hogy az ő ábrázata is hasonlóképpen fog kinézni, sírva fakadhat.
Az is meglehetősen érdekes, hogy egy egyszerű vizitdíj-típusú ügy milyen hamar kapott politikai tartalmat, társadalomkritikai jelleget.
Ha ezt a vonalat erősítik a tüntetők – nem fizetnek adót tolvajoknak – akkor lehet ebből akár még politikai kibontakozás is, ha visszatérnek az adó problémájára, akkor hosszabb távon vesztenek.
Ameddig a – tüntetők véleménye szerint - Digitális Analfabéta és vazallusai irányítják az államot, itt XXI. század soha nem lesz.
Ma persze még hazasétálnak a hétvégi forradalmárok, de nem biztos, hogy a hatalom packázása nem bőszíti fel őket annyira, hogy ne csak a székház berendezését törjék össze, de adjanak a lakóinak is.

Orbán másik nagy hibája a labdarúgó-szurkolók megsértése volt.
A szurkolók nehezményezik a stadionok beléptetési rendszerének szigorítását, a vénaszkennert feleslegesnek ítélik, idegenkednek személyazonosságuk nyilvántartásától és nem hiszik el, hogy egy meccs után adataikat megsemmisítik.
Tény, ami tény, innen már csak egy lépés, hogy mindenkinek a bőre alá chipet ültessenek be, mint a Bodrinak, amúgy meg – bízva Kubatov Gábornak, az FTC elnökének képességeiben és rutinjában – valóban, kissé túlzottnak tűnik az eljárás, habár kétségkívül megkönnyíti a rendezők életét.

A drukkereket viszont ez idegesíti, hiszen kit érdekel a stadion, kit érdekel a meccs, őket az az adrenalin érdekli, ami egy jó kis bunyó alkalmából elönti a szervezetüket, boldog eufóriába ringatva őket.
Így viszont a bunyó kockázatos, és ha a vénaszkenner dolgozik, akkor akár örökre ki lehet őket tiltani a stadionokból, sőt, el is lehet őket raktározni, ki lehet fizettetni velük a kártételeiket, szóval kényelmetlenné válik ez a szép, madárdalos élet.
Ők sem fogják beérni félmegoldással, ők is adtak ultimátumot, az ő szankcióik pedig meredekebbek lesznek a civilek amatőr és humánus megoldásainál, hiszen ők gyakorlottak a randalírozásban és a rendőrökkel vívott harcban.
Saját irányítási rendszerük van, a maguk módján fegyelmezettek is.
Ha ma ők balhéznak a Lendvay utcában, lehet, égnek a függönyök, az íróasztalok, a berendezés.
A rendőrök sem állnak olyan békésen a fallal a hátuk mögött, hogy semerre se tudjanak mozdulni - jelzem, a parancsnokot jól seggbe kellene rúgni és elküldeni továbbképzésre, de azonnal.
Hát, most van negyvennyolc óra szünet, a fiatalok ötletesek, majd kitalálnak valamit, a köménymag meg elkezdi töltögetni az üvegeket, meg rendelnek egy raklap viacolort…

De a legnagyobb hiba volt akkor kiprovokálni a cirkuszt, mikor a világ összes médiuma Magyarországra figyel, és amikor a szövetségeseink is árgus szemekkel figyelik, hogy mit lép a Kettéfűrészelt Gigász.
Mást ne mondjak, az USA ideiglenes ügyvivője is ott sétált a fiatalok között, hátizsákkal a hátán és beszélgetett.
Ha ez nem kristálytiszta üzenet, és még ezt sem érti, akkor Orbán beszámíthatatlan.
És úgy tűnik, hogy akkor most akkor van…

:O)))

2014. október 25., szombat

FEJÉTŐL BÜDÖSÖDIK A LÁB

Eltelt már pár nap azóta, mióta az Egyesült Államok egy volt elnök és a jelenlegi elnök udvarias figyelmeztetése  és az arra adandó válasz hiánya miatt beleköpte véleményét – lassan, szótagolva, hogy még ő is érthesse - Orbán Viktor pofájába: korrupt, harmadik világbeli rendszert építettél, nem marad következmények nélkül!
Nem örülöm neki túlzottan, mert ez már csak úgy szokott lenni, hogy ami jó – például The Famous Goose whisky – azt a nép képviselői útján fogyasztja, akik ennek fejében a borfogyasztást szívesen átengedik hálás népüknek, felkínálva neki a Sóska Tablettás Cuvéet, mely fele részben sóskából, fele részben meg cirokseprűből, borkősavból, Viagrából és használt tornacipők extraktumából lett házasítva.
A végén mindig a kisember feje fáj, ősi tapasztalat ez…

Jellemző a magyar mentalitásra, hogy a korrupció mibenléte tulajdonképpen senkit sem érdekelt, valaki bedobta a köztudatba, hogy két amerikai céget akart megzsarolni hat ember, köztük Habony Árpád és Vida Ildikó, a NAV elnöke, és őket az Egyesült Államok kitiltotta a területéről.
Orbán is megszólalt, szerinte magánszemélyek és a kormány alkalmazottai is vannak a listán, ezért szerinte részben magánügy, részben pedig közügy az amerikaiak eljárása.

Szerintem meg ez tisztán közügy, merthogy az államnak a törvénysértést hivatalból üldöznie kell, és ilyen szempontból közömbös, hogy a bűnt Kalányos Gáspárné követte el egy tyúk ellopásával vasárnapi ebéd jogellenes elkészítése céljából, vagy Vida Ildikó, az adóhatóság vezetője, hivatali beosztásával visszaélve, saját és tettestársai vagyonának gyarapítása céljából.
Emellett csak a cowboy-filmeken van olyan, hogy a rablóbanda hat tagja látványosan egymás mellett lovagol a prérin, hogy elvegye a Világszép Mary tehénitatóját, megpocsékolja őt, húgát, hű öreg béresüket és az örömét nehezen leplező nagymamát.
A korrupciónál inkább a négyszemközti beszélgetések jöhetnek szóba, ezért is oly nehéz rábizonyítani a tettesekre a dolgot.
Ha itt az elkövetők hatan vannak, akkor az nem egy korrupciót valószínűsít, hanem minimálisan is hatot, de ezt értsük csak az Egyesült Államok cégeire, mert a német, francia és a többi cég kapcsán egyelőre még nem tiltottak ki senkit az érintett államokból.

Azt mondják, hogy az érintetteknek stratégiai partnerséget kínálnak, ha kis pénzzel megtámogatják a magyar maffiát – ha a stratégiai partnerek számából következtetünk vissza a bűncselekmények számára, akkor nagy a valószínűsége, hogy a kitiltások befejeztével a magyar politikai elit számára már csak a Plutón marad beutazásra alkalmas hely.
A tettesek jelenleg hatan vannak, pedig a gonoszoknak heten illik lenniük, habár ha hozzáadjuk a létszámhoz a bűnbanda vezérét is, akkor ki is van a létszám.
De itt ez sem érdekel senkit, mert itt az érdekel mindenkit, hogy ki dobta fel őket, pedig az kellene, hogy érdekeljen mindenkit, hogy mi a helyzet a kormányfő érintettségével az ügyben.
Merthogy az érintettek mind-mind az ő emberei, Vida Ildikóstól, Habony Árpádostól, és csak a nagyonhülyék hiszik azt, hogy nem az ő tudtával, engedélyével, utasítására próbálkoztak a pénzverdén kívül pénzt csinálni a Család megbízottai.
Habony nélkül a mellékhelyiséget sem keresi fel Orbán, akinek Vida Ildikó is régi bizalmasa, jogász, aki egykori Bibó-kollégistaként Orbán és Simicska közvetlen harcostársa volt - jelenleg éppen szökik az újságírók elől.
Mindenesetre érdekes és jellemző, hogy az USA budapesti ideiglenes ügyvivője úgy beszél a magyar tisztviselőkkel és tisztviselőkről, ahogy a tolvaj cseléddel szokás, aki nem csak lop, de nagy a pofája is.
Hát, most majd kisebb lesz.

Azt is mondta az amúgy jogvégzett, de azóta sokat felejtett Orbán, hogy “miután Magyarország jogállam, bizonyíték nélkül nem lehet eljárást indítani, ez azt jelentené, hogy nem tudjuk megvédeni a saját állampolgárainkat”.
Meg, hogy
“Magyarországon zéró tolerancia van, így ha korrupció gyanúja merül fel, és bizonyítékok kerülnek elő, akkor a magyar hatóságoknak kötelességük lépni az ügyben.”
No, ez így sík marhaság, innen már csak egy lépés, hogy egyenesen beismerő vallomást írjon elő egy eljárás megindításának előfeltételéül.
Ha állami vezető ellen gyanú merül fel, akkor nyomozást kell indítani, ha a gyanú beigazolódik - alapossá válik - akkor át kell adni az ügyet vádemelésre az ügyészségnek, ha az vádat emel, akkor lesz a gyanúsítottból vádlott, majd a bírósági eljárás végén elítélt, vagy felmentett.
Habony esetében képzeljük el, hogy Kissinger lehúzza valamelyik külföldi vállalatot, csak Kissingernek nem volt akkora befolyása az Elnökre, mint Habonynak van a kis hepciásra.
Hagyta volna szó nélkül Amerika?
És Kissingert vonták volna felelősségre?
Ugyan…

És nem kell az amerikaiakra mutogatni, nem Azerbajdzsánból tiltottak ki korrupció miatt kormányközeli embereket és magas beosztású állami tisztviselőket, hanem a világ vezető hatalmának területéről, ez pedig éppen elégséges ok és indok lenne az eljárás megindítására.
Bizonyítékokat meg majd produkál a nyomozás, mert ha nem, akkor Amerika azt is hiheti, hogy Orbán hazugsággal vádolja Obama adminisztrációját.
Emiatt lehet, felúszna a Dunán az USS Enterprise repülőgéphordozó is, mely ellen természetesen be tudnánk vetni a Hapcit, de kockázatos, kétesélyes játszma lenne.

Egyszóval, nem lenne baj, ha valaki végre feljelentést tenne, egyrészt az Ügyészség ellen kötelességszegés miatt, másrészt a kormányfő ellen, korrupcióban való részvétel gyanúja miatt, mert ne feledjük, ezek nem tervezett, hanem részben végrehajtott cselekmények voltak, és egyelőre élnek még a tanúk.
Lehet, ez annak is köszönhető, hogy amerikai állampolgárok.
Ha magyarok lennének, lehet, már leesett volna egy karton Vénusz, meg egy flakon Floriol a magánrepülőgépükről, és mikor kiszállnak összeszedni a cuccot, akkor egy ismeretlen felségjelű MI-24-es, melyet egy Lindbergh nevű kettős állampolgár emlékműve vezetett, halálra gázolta volna őket.

Szarban van a Vezér, ez az internetadós terelés se jött be.
A vicc az lenne, ha ebbe bukna bele, nem a korrupcióba, de hát így jár, aki nem emlékszik a Vizitdíj nevű, rendkívül hülye szellemre, melyet pedig ő szabadított ki a palackból.
Ki miben vétkezik, abban bűnhődik, tartja a nép bölcsessége.
Az USA kiadta a „Meghunyászkodni!” parancsot, Orbánnak nem sok választása maradt, hiszen annyi kedves ügyet gyűjtött össze az idők folyamán, hogy túl sokat okoskodni nemigen áll módjában.
Már csak attól kell tartani, hogy Habony hasbarúgja az amerikai ügyvivőt.
Vagy Obamát.
Ez egy erős kurzus, majd meglátjuk, ki nevet a végén!

:O)))

2014. október 23., csütörtök

VÁLASZCSAPÁS

Főnök, Főnök, megvan a megoldás!
Nem volt rossz húzás az internetadó belengetése sem, ezek a buzeráns liberálisok meg a szoci nagymamák ugrottak is rá rendesen, de ez várható volt.
Ezek a neten élnek, hát majd most drága lesz a lakbér!
Némelyiküknek 
már a lakcíme is  2014 Facebook-City, Tuaregblog 2. fszt 1. – ha veszélybe kertül a lakhatásuk, hát gyilkosságra is képesek!
Javaslom, első lépésként adóztassuk meg a puska-távcsöveket is!
Ja - meg a szemüvegeket!

De ez még semmi, képzed Főnök, Schmitt fővezérigazgató asszony házi történészei érdekes dokumentumokra bukkantak!
Felásták a Panoptikum pincéjét és a Gyilkos Légszűrőberendezés alatt elásva találtak egy PVC-dobozt teflonnal bélelve – tele volt dokumentumokkal!
Nem, nem olyan dokumentumokkal, mint Torgyán idejében, már régen leszoktunk a készpénz-forgalomról, számlapénzzel dolgozunk, hanem fontos történelmi iratokkal, melyek megváltoztatják a magyar történelmet!
Persze, hogy visszamenőleg, odafelémenőleg nem kunszt, ahhoz nem kell felásni a pincét, legfeljebb el kell ásni a képviselőt, ha elfelejti, hogy mi is volt az ő egyéni indítványa!
Mindenesetre javaslom, első lépésként adóztassuk meg a PVC-dobozokat, a teflonfóliát  meg az írógép-papírt!
Hogy azt éppen most adóztatjuk meg?
Hát akkor az ásót meg a lapátot!
Nanehogymá azt higgyék ezek a macskajancsik, hogy bármi is elkerüli a figyelmünket!

Hogy mi van a dobozban?
Hát iratok, színesben kiprintelve, 1956-ból!
Hogy akkor még nem is volt printer?
Mit tudják azt ezek, ezek mindent beszopnak, mint kismalac a cumisüveget, - jut eszembe Főnök, első lépésben adóztassuk meg a cumisüveget, meg a malacot is, és ha már emlősökkel foglalkozunk, akkor a libát is!
Már hogyne lenne emlős a liba, nézze csak meg Főnök a szenátorasszony kebleit, - hát az már csak liba a javából, nem?

Hogy mit találtak a Fővezérigazató asszony történészei?
Három történelmi iratot rejtett a láda, rá is volt írva: Történelmi iratok!
Jut eszembe Főnök, adóztassuk meg a kisállattartást is - ebadó, macskadó, történészadó, mecsoda bevétel!

Igenis, a lényegre!
Az első irat egy kinevezési okmány melyben egy bizonyos Orbán Viktor nevű pesti srác kinevezi Nagy Imrét miniszterelnöknek!
Hogy legyen a forradalom szívcsakrája Felcsúton?
Semmi gond – kijelöl, Budapest Del, Felcsút Insert, Rozinácska secperc alatt megcsinálja, mire kettőt dekázol, már készen is van!
Javaslom Főnök, egyúttal adóztassuk meg a szívet, a pacalt, meg az összes belsőséget is!

A második okmány egy lőszer-felhasználási jelentés, melyet bizonyos Orbán Viktor forradalmár, Felcsút és a csatolt országrészek főparancsnoka írt alá, s melyben száz láda 7,62-es, acélmagvas lőszer felhasználását jelenti, bizonyos G.K. Zsukov nevű elszemtelenedett muszka megsemmisítése céljából.
Javaslom Főnök, adóztassuk meg az olajos magvakat is, a szotyola kivételével, amennyiben az lelátón kerül felhasználásra!
A harmadik okmány egy kitüntetési javaslat, valami Maléter nevű fószer terjesztette elő – fene tudja, ki az, majd a Főzeneigazgató Asszony megmondja.
Ebben egy Orbán Viktor nevű forradalmár felruházását javasolja a Júda Oroszlánja és a Hit Védelmezője címmel, továbbá a "Bipoláris Depresszió a Kardokkal és a Tölgyfalombbal" kitüntetés gyémántokkal ékített Nagykeresztjének adományozását a hős forradalmárnak!
Javaslom Főnök az oroszláneledel megadóztatását is, kivéve, ha a száraztáp Gyurcsány-granulátum!


Hogy mire jó ez az egész?
Hát elküldjük a fénymásolatokat az USA illetékeseinek, oszt rágódjanak rajtuk!
Süljön a pofájukról a rinocéroszbőr, hogy egy hős forradalmárt, korunk Kun Béláját, a szabadság magyar bajnokát támadják, aki kiverte innen az oroszokat!
Talán a bőröket is meg lehetne adóztatni, Főnök...
Arról az Obamáról meg kezdjük el terjeszteni, hogy az Orális Irodában meg nem engedhető kapcsolatra lépett Clintonnal – nem, nem a Hillaryvel, a Billel!
De azt egyelőre lebegtessük, hogy melyikük volt az akció kedvezőtlenebb végén!
Ja, és a Vaskefét meg lebontjuk, a helyére meg majd szobortatunk valami rendesebb emlékművet, a főalak te leszel rajta Főnök, ezentúl évente ott koszorúzunk!
Ja igen, és javaslom Főnök, hogy a koszorúkat, meg a TOI-TOI fülkéket is adóztassuk meg!

 Köszönöm Főnök, és csak arra kérlek, ne feledkezz meg rólam, mikor a Nemzeti Italbolt koncessziókat osztod!


:O)))

2014. október 22., szerda

A SZABADSÁG NÉPE

Komolyan mondom, ez a Semjén klinikai eset ezzel az idétlen magyarkodásával.
Azt találta mondani legutóbb is, hogy a magyarságnak vissza kell szereznie önbecsülését, mert minden oka megvan arra, hogy büszke legyen magára.
Valaki az övéi közül végre egyszer elmondhatná neki, hogy lehet, hogy ő elveszítette az önbecsülését, de - habár dicséretes önkritikai érzékre vall - az jogos is volt, hiszen az egész világ hülyének nézi őt is, meg ezt az egész rohadt rablóbandát, akiket ő szokott nyakonönteni katolikus mázzal.


Jézus forog a sírjában, kellene is szólni Semjénnek, hogy oda kell rá figyelni, mert ezek a zsidók még képesek lesznek generátort kötni rá, oszt ők láthatják el az egész Közel-Keletet árammal, és még csak nem is adják le a
たくさんのお金, amilyen megbízhatatlanok.


Az atv.hu szerint a politikus kifejtette: a magyarság legnagyobb baja, hogy nem szereti eléggé önmagát, s ezen változtatni kell.
Ez apró módosításra szorul.
A magyarság szereti önmagát, sőt, többségünk leginkább csak önmagát szereti, de annyiban igaza van, hogy a magyarság értelmesebb fele őket, mint magyarokat sem szereti.
Ha cizellálni szeretnénk a problémát, akkor akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy utálja őket, mint a szar… szar… - megvan! - mint a szarkalábot a liba a vetésben!


Még azt is fejtegeti, hogy a magyar az önbecsülését nem magától hagyta el, mint mostanság a józan eszét, hanem a tuggyukkik, meg a külföldi megszállók késztetésére, akik „évtizedeken keresztül politikai megrendelésre a magyar nemzet értékeit megpróbálták relativizálni.
Megpróbálták belénk sulykolni, hogy bűnös nemzet vagyunk a történelmünket tekintve, s a magyar termékek nem olyan jók, mint a külföldiek.
Folyamatosan, tudatosan külső megszálló ellenségeink rombolták a magyarság önbecsülését - mondta a miniszterelnök-helyettes, aki szerint minden oka megvan a magyaroknak arra, hogy büszke legyen kultúrájára, történelmére.” – írja a hírportál.


Kezdjük talán a politikai megrendeléssel, ami nem egészen világos, habár bizonyára én vagyok értetlen.
Kik voltak a megrendelők, és kitől rendelték meg a magyar nemzet értékeinek relativizálását?
Konkrétan pedig, ha úgy tetszik, bűnös nemzet vagyunk, ezen Kamenyec-Podolszk és Auschwitz, a Don-kanyar után nincs értelme vitatkozni történelmünket tekintve, és hogy szellemi képességeinket tekintve milyenek vagyunk, azt meg jobb talán nem taglalni, azt háromszáz forint vizitdíjért már régebben megtudhattuk.


Erkölcsi értékeink tekintetében is remekül állunk, különösen most, hogy Obama kiballagott festékszóró kannácskájával a Fehér Ház elé, majd ráfújta a falra narancssárgával: Magyar, ne lopj!
A magyar termékek tekintetében pedig a világ elfogadott minket, Amerika nem mondta, hogy a japán atombomba jobb lett volna, mint amit a magyarok fabrikáltak neki megrendelésére, de a Szovjetunió sem panaszkodott az Ikarus autóbuszokra, sőt, még a magyar mezőgazdaság terményeire sem.


Megszálló ellenségünk száz évre visszamenőleg kettő volt, abból is az egyik szövetségesünk: a német, a másikat meg mi támadtuk meg - a szovjet.
A német azzal rongálta az önbecsülésünket, hogy rábírta a magyar államot, hogy irtsa ki és/vagy küldje vágóhídra milliónyi polgárát, a szovjet meg azzal, hogy megszállta a megszállóját, és mégcsak bosszút sem állt tisztességesen – nem is tudom, melyiket szégyelljük jobban.
Valóban, minden okunk megvan ara, hogy büszkék legyünk magunkra.


És még vannak rejtett tartalékaink, merthogy mi viseljük Európában legjobban a leigázást, mi vagyunk azok, akik tovább bírják levegő, mint nyalnivaló segg nélkül.
Aki nem értené, hogy miről beszélek, nézze meg a korrupcióellenes lánchídi tüntetés képeit.
Nézze a cselédmentalitást, a gátlástalan agresszivitást, a buta önzés szép példáit.
Embereket, akik képtelenek tíz percet szánni arra, hogy emberszámba vegyék őket, Orbán jobbágyait.
Semjénnek ezt elengedem, ő úgysem értené mi a baj azzal, hogy büszke népünk rátámad azokra, akik szót emelnek az ellen, hogy Európa tolvajaiként, korrupt, bűnöző nemzetként tartsanak számon bennünket.
Azokra, kik szégyellik, hogy nem engedik meg nekünk, hogy büszkék lehessünk a hazánkra.


Azok támadnak, akik elfeledtették a néppel, hogy minimálisan is két évtizedig jó volt magyarnak lenni, hogy a rendszerváltáskor mi voltunk a „bezzegország”, a példa a többiek előtt, most meg páriák lettünk, a nyugati világ szégyenfoltja, maffiaállam.
Hogy Európa tiszta hülyének tart bennünket, annak csak az az oka, hogy ezidáig a szappant nem adóztatták a huszonhét százalékon felül, de most ennek is vége, adó kerül a szappanra, a shamponra is, mert adó nélkül az nem is habzik.
Terveztem, ha az internetet megadóztatják, akkor a posztokat öntapadós etikettekre írom, esetleg kinyomtatom papírra, de a hatalom bölcs és előrelátó – a papírt is adóztatni fogja.


Kreatív népség ez, nem kétséges, a külpolitikai botrányt beteríti egy belpolitikaival, aztán ülj le magyar és bogozgasd bánatos pofával, hogy mi is történik veled.

A Parlament elől ellopták a Forradalom Lángját.
Persze ez legyen a legkevesebb, ellopták ezek a forradalmat is tőled, lett belőle fülkeforradalom.
És hogy eszedbe se jusson forradalmárkodni, hát a forradalomnak még az emlékművét is eltakarják előled egy sor szép TOI-TOI illemhely-fülkével, ezzel üzennek is egyúttal: ha felkelsz – beszarsz!


Van, aki elhiszi nekik, van, aki fél tőlük, van, aki csak nem szeretne kockáztatni, és ma még ők vannak többen.
De ennek vége lesz.


És akkor nekik is végük lesz.

:O)))

2014. október 21., kedd

DOKTOR ÚR, DOKTOR ÚR, ITT BENT VALAMI FÁJ...

Amikor gyerekek voltunk, egyszer, egy nyaralás alkalmával történt, hogy apámék nagynénémékkel kártyáztak, kopogós ulti, tízfilléres alapon, rabló – önrabló.
Mi ketten, öcsémmel, jól elvoltunk közben, mert nagynéném férje kártyás mondókákkal kísérte a játékot, például „szamár, szamár, osszamár”, meg „jobb ma egy túzok, mint holnap, ha púzok”, meg „jöszte, jöszte, kis halacska, bácsi kukacára”.
Iparosember volt, nem sokat adott a fentebb stílre, nekünk meg nagyon tetszett a dolog…


Én közben olvasgattam, öcsém meg egy csavarhúzóval felszerelkezve elmélyült valami szerelgetésben – olyan öt-hatéves lehetett –, majd egyszer elégedetten felsóhajtott és bejelentette: Na! Megcsináltam, hogy ne ketyegjen! - és ezzel felmutatta a vekkerórát.

Nagy siker volt.

Onnan jutott ez eszembe, hogy olvasom, a Nagy Elefánt, Kinek Léptei Alatt Döng Európa Földje előszedte a csavarhúzóját és nekiállt, hogy szétszerelje azokat a dolgokat, melyek – ugyan megbízhatatlanul és pontatlanul, – még ketyegnek.
Tanulságos ez a dolog nagyon, elsősorban emberismereti szempontból.
A memória sajátos működésére mutat rá, azt demonstrálja, hogy hogyan lesz valaki rohadtul feledékeny, anélkül, hogy Alzheimer-kórban szenvedne.
Merthogy most éppen két terület szétszerelése van célkeresztben, és ahogy elnézegetem, egyik sem olyan módon, hogy abból a szegényember gyereke számára valami kedvező következhessen.

Bár – ismerve a delikvens jellemét, pontosabban jellemtelenségét – olyan nagyon csodálkozni nem lehet, én mégsem vagyok képes felhagyni az álmélkodással azon, hogy ez az uborkafára felkapaszkodott pocakos parvenü milyen laza könnyedéggel képes elfeledkezni arról, hogy hogyan és honnan indult, miért és miként tanulhatott ő is, felmenői is.

Hogy milyen laza könnyedséggel esik neki az egészségügynek, miközben az egészségügy haldoklik, az orvosok külföldre mennek, és a Morbus Hungaricus ismét népbetegséggé vált abban az országban, mely egyszer már elfelejthette, hogy milyen is a TBC.
Hát, majd most eszébe juttatják.
Az első dolog, ami ebben a egészben zavar, az a határtalan önbizalom, mellyel utoljára talán Sztálin rendelkezett, de lám, a magyar nem hagyja magát lenyomni, itt van közöttünk az Utolsó Poliészter, vagy mi is, aki mindenhez ért, de nagyon.


Olyan ez a koma, mint aki elméleti továbbképzésre a felcsúti kocsmába jár, ahol a száztíz éves Józsi bácsitól szerzi be a modern ismereteket, melyek kísértetiesen emlékeztetnek a Horthy-rendszer gyakorlatára, nem vonva kétségbe azt, hogy volt akkor is bevált, jó módszer, intézményrendszer, csak azóta eltelt majd száz év…
Úgyhogy, amikor a Vezér a tanoncrendszert favorizálja éppen, meg inasokról delirál, akkor talán fejbeverhetné valaki egy hólapáttal, hátha helyrebillentené az agyát.


Már idáig is roppant kártékony volt a közismereti tantárgyak óraszámának csökkentése, merénylet a fiatalok ellen.
Egy olyan világban, melyben a megszerzett tudás nem tudja kiszolgálni haláláig az embert, elvenni a fiataltól az általános műveltség megszerzésének lehetőségét, maga a felelőtlenség netovábbja attól, aki végsősoron némi felelősséggel tartozna a jövőért.
Nem mondom azt, hogy a mai szakképzési rendszer tökéletes, de annál biztosan jobb, mint a tervezett struktúra, melyben a vegyes felkészültségű mesterek – mestervizsga kötelező lesz? – és segédek ingyenmunkaerőként hajkurásszák a tanoncokat, mint anno Horthy rendszerében, vagy a szocializmus korai periódusában.
Talán még a minisztériumot is visszakeresztelik MÜM-re, hogy a régi szép megnevezéseket lehessen használni pl. MÜM 288. számú Iparitanuló Intézet, de azért lesz fejlődés is a rendszerben.


A szakközépiskolák is ide fognak tartozni ugyanis, és ezzel a kis mondatocskával hipp-hopp, máris kizárnak kétszázezer fiatalt a felsőfokú oktatásból.
Egyetemre állítólag csak azok mehetnek majd, akik gimnáziumot végeznek, a fenének kell ennek az országnak az a sok okoskodó macskajancsi!
Közülük sem mehetnek államilag finanszírozott szakokra azok, akik mondjuk, jogászok akarnak lenni, mert az állam szerint aki jogász akar lenni, az fizesse meg az árát.
Rendben, az várható volt, hogy az uralkodó osztályok visszaveszik a büdös prolitól meg a tetves paraszttól a művelődés monopóliumát, de attól azért sugárban hány az ember, hogy ezt a szép akciót egy, a faluszéli "kétszobás kis vályogházból" indult,
magát demokratának képzelő ember hajtja végre.

Gyanítom, a két szobából az egyiket szobának, a másikat meg konyhának hívták...

Úgyhogy, kedves szülő, aki úgy gondoltad, hogy utódaid majd felkapaszkodnak a társadalmi ranglétrán, törődj bele, hogy ez nemigen fog menni, ha te a vasat vered, a fiad is azt fogja verni, soha nem lesz belőle nadrágos ember ebben az országban.


Az egészségügyben is meghirdették, hogy több pénzt kapnak a háziorvosok,
mert megnő a feladatuk.
Lefordítanám neked magyarra: korlátozni fogják az igénybevehető szakorvosi ellátást, a kórházi ellátást, a műszeres vizsgálatok számát, ellenben doktorbácsinak adnak pénzt spatulára, nyújtsd ki a nyelved bakker, majd a ő megmondja, mi bajod: ha fehér, akkor diétázz, ha sárga, akkor eltilt a kávétól és a cigitől, ha meg barna, akkor megkérdezi, hogy mi újság a Fideszben, nagyméltóságú uram?


Most, hogy a társadalom nagy álmélkodására kiderült, hogy az ország vezetői közül némelyek korruptak, talán lehetne az ügyészséget is megreformálni, mert nehéz lesz megbirkózni a feladatokkal, ha kiderül, hogy nemcsak némelyek korruptak, hanem ez a bagázs egytől-egyig, hiszen ők maguk a maffia.

A keleti nyitás jut eszembe – Kínában ezek már mind-mind lógnának, a Vezérrel az élen.
De hát mi a dekadens nyugathoz tartozunk, ne ápolgassunk hiú reményeket…

:O)))

2014. október 19., vasárnap

ARCCAL A JÖVŐ FELÉ

A politika szervezetek műfaja, ebben a világban a magányos próféták eleve vereségre vannak ítélve.
Esetleg helyi szinten labdába
 rúghatnak a magukat függetlennek deklaráló, de a gyakorlatban többnyire mégiscsak valamelyik párt hallgatólagos támogatásával induló polgármester-jelöltek, de a klubsovinizmus bármikor leveri a személyes hitelességet.

Nem is csoda ez, hiszen együtt, egy csapatban minden cél könnyebben valósítható meg, ezt még a libák is tudják, csak a mai magyar demokratikus oldal politikusai nem - tisztelet a kivételnek.
Olyan hülye liba ugyanis nincs a világon, amely egyedül indulna neki a hosszú vándorútnak, amelyik pedig becefrézett, tudatmódosult állapotában megpróbálná, igen hamar Vuk serpenyőjében végezné.


Szóval, a politikának - még a legtehetségesebb és soha nem hibázó politikusoknak is - kell egy szervezet, melynek segítségével sikerre tudja vinni politikáját, valóra tudja váltani a társadalomról alkotott elképzeléseit.
Szervezet, mert a természet sem látott még olyan élőlényt, amelyiknek csak agya van, és ez elég is ahhoz, hogy életben maradjon.


A társadalmak a szervezetépítés rengeteg változatát kipróbálták, a mai pártok is ügyeskedtek e téren, kivéve a demokratikusnak nevezett pártokat, merthogy ők azért nem annyira - kivéve az MSZP-t, amelyik megcsókolhatta volna Kádár sírkövét a rájuk hagyott pártstruktúráért.
Ők viszont nem csókoltak meg semmit, pedig javaslatom lett volna a célterületre, ellenben hagyták szétesni a valaha jól működő rendszert, a struktúra, mely normális esetben folyamatosan változik, alkalmazkodik a helyzethez megmerevedett.
A tagság elöregedett, a sok akolmelegre vágyó öreg bolsevikot hízelgéssel, jólhangzó szlogenekkel, bűnbakképzéssel, néhány tányér pacallal magához édesgette a pártbürokrácia, mely maga sem lett fiatalabb, aki pedig fiatal létére közéjük került, az hamar hozzájuk öregedett.


Ha valaki itt a következő választáson tényező akar lenni, annak szervezetet kell építeni - autóversenyen sem lehet autó nélkül nyerni, ugye.
Nem tartanám jó ötletnek a hajdani alapszervezeti rendszer felmelegítését, és azt sem, ha elkezdenénk egy évtizednyi késéssel másolni a Fidesz ökör-köreit, más irányba kellene elindulni, más formát kellene találni.
Hogy milyet, az persze függ attól is, hogy milyen pártot akar az, aki szervezi: aktív, cselekvésre törekvő közösséget, vagy kritika nélküli, ide-oda terelgethető nyájat, mely bármit mond a pártvezetés, csak bólogat: beee kedveseeen terelsz lelkeeeem, megyeeek, merre vezeeetsz!


Mindenesetre azt tudomásul kell venni, hogy a fiatal ember nem szeret értekezleteken ülni, nem szereti folyvást Zseleznyák partizán beszámolóját  hallgatni a nácik elleni harcról, a fiatal tele van igazságérzettel, tettvággyal, a fiatal nem dumálni, cselekedni akar.
Módot kell rá adni, és az se túl nagy baj, ha ők a mainál radikálisabbra veszik a műsort, ami persze nem jelenti azt, hogy ha találkoznak egy fideszessel, akkor azt le kell köpni.

De még a jó állapotban levő nyugdíjas is tenni szeretne valamit, és mindahányan szeretnének egy olyan közösséghez tartozni, mely valamilyen magasztos eszmét követ.
Mindenesetre unatkozni mindenki tud magában is, habár még ezt is jobb társaságban tenni.


Közösség kell, a közösségnek pedig vezetők, akik képesek összefogni a társaság tagjait.
Nem okvetlen kell túlbürokratizálni a dolgot, de a célokat pontosan és közérthetően meg kell jelölni, és az akciókat irányítani kell.
Ha valaki azt gondolná, hogy ezzel ráérünk még, akkor téved, a közösségépítés az egyik legfáradságosabb és legidőigényesebb dolog, már, ha nem alkalmi csürhe összetereléséről van szó.
A kommunikációs forradalom idején nem igaz, hogy ne lehetne megtalálni azokat az eszközöket és módszereket, melyekkel el lehet juttatni üzeneteinket a választókhoz, csak nem szabad tehetetlenül széttárni a kezünket.


Ami viszont kétségtelen, hogy a személyes meggyőzésnek nincs párja.
Meggyőzni viszont csak az tud, aki maga is hisz abban, amit mond, emellett felkészült is, mert a világ legszomorúbb dolga lenne, ha odamegy a jobberhez Tóbiás szent nevével az ajkán, de visszafelé már Viktorozgat.
Mindenesetre kisközösségek kellenek, a fiataloknak is, öregeknek is, kinek-kinek igényei szerint, de nem mereven elkülönülve, nem csak politizálva, de más közös programokkal is,  - kell ennek a megszervezéséhez is érzék...
Ezekre a szervezetekre kell felépíteni a pártstruktúrát, nekik kell választani a közülük kikerülő vezetőket, mert a jelenlegi rendszer, melyben egy szűk kör oktrojálja rá akaratát egy szűkkörű tagságra, miközben tömegeket szeretnének maguk mellé állítani, láthatólag nem jött be.


Konkrétabban erről nem érdemes itt beszélni, mert - hacsak nem vadonatúj pártról van szó - akkor az adott állapotokhoz kell igazítani a módszereket.
Sajnos úgy néz ki, hogy sokan, akikben buzog az ambíció, de ilyen-olyan okok folytán nem tudtak karriert csinálni, a pártokban vélik felfedezni felvirágzásuk színterét.
Közülük meglehetősen kevesen értenek ahhoz, amit csinálnak, az olyan istenáldotta tehetségeket, mint egy szocialista vagy demokrata Kubatov pedig azonnal a víz alá nyomják - sok az eszkimó, kevés a fóka mostanában a baloldalon, többek között ezért is van annyi életképtelen párt a mi térfelünkön, mint Vukban a bolha...

Aki olvasta Asimov Alapítvány-trilógiáját, az emlékezhet rá, hogy a címadó Alapítványt azért hozták létre, hogy a káosz és pusztulás korát lerövidítsék.
Nem lenne baj egy ilyet létrehozni a demokratáknak sem.
Vajon ki lesz a magyar Hari Seldon?

:O)))

2014. október 18., szombat

TÜRELEM

Mottó: Ülj le a folyó partján és várd meg, míg ellenséged tetemét előtted viszi a víz…

Na, de most aztán már hagyjuk abba a múlton való nyámmogást, valaki mondja meg, hogy mit kell tenni, aztán veselkedjünk neki és zavarjuk el végre ezt az Orbántot és bűnbandáját! – mondják sokan itt is, meg szertefelé a neten.
Rossz hírt kell mondjak, sajnos, ez nem fog menni.
Nem ússzuk meg a kemény és kitartó munkát, mellyel meg lehet teremteni a kétségkívül szép cél elérésének előfeltételeit.

Ha magunkat, demokratákat egy politikai táborként határozzuk meg, akkor a feladatok sorrendje valószínűleg a következő:
- Teremtsünk rendet a saját csapatunkban.
- Győzzük meg a választót, hogy ránk van szüksége, mert éppen ilyen megváltót írt neki elő az Úr.
- Aztán, mire ezt elhiszi, készen kell állnia a változást megvalósító eszközrendszernek, az erre alkalmas szervezetnek, a változás megvalósítására képes, felkészült személyeknek, és birtokunkban kell legyenek az ehhez szükséges erőforrások.

Aki azt hiszi, hogy ez olyan „gyere cipó, hamm bekaplak” típusú feladat, az becsapja saját magát és mindazokat, akik változást akarnak.
A felsoroltak közül egyik sem egyszerű dolog, és arra kell készülni, hogy a hatalom – ahogy már ma is teszi – mindent meg fog tenni, hogy dolgunkat megnehezítse, pedig, ha körülnézünk, akkor be kell látnunk, nehéz ez Viktor nélkül is, eléggé.
Nem kétséges, kellett Orbán tevékenysége is a bukáshoz, de azért a munka oroszlánrészét mi végeztük el – hogy kissé profán legyek, elvégeztük azt a komoly felkészültséget kívánó cirkuszi mutatványt, hogy seggberúgtuk magunkat.

Ha elvégzünk egy gyors helyzetértékelést, akkor azt látjuk, hogy egy jólszervezett, szinte korlátlan anyagi erőforrásokkal rendelkező, eszközökben és jól felkészített aktivistákban gazdag, vezetői szinten erősen motivált ellenféllel állunk szemben.
Abban a táborban a vezetők mindahányan tudják, hogy Orbán bukása egyben az ő bukásukat is jelentené, hiszen szinte valamennyien Orbán kezéből vehették át a stallumot, az ő kreálmányai, aki pedig nem, azok Orbán kreálmányainak kreálmányai, akik túl sok jóra nem számíthatnak egy ilyen esetben.
Feltéve persze, hogy nem Gyurcsány vezeti a változást végrehajtó erőket, mert ő képes a rókát kinevezni a libaólba közegészségügyi államtitkárnak, már csak a demokrácia jegyében is, ugye.

A hideg szaladgál a hátamon, amikor eszembe jut Polt Péter pályaíve, aki a szocialisták kormányzása alatt is ott maradhatott magas beosztásban az Ügyészségen, megőrizhette informális befolyását és magával a jelenlétével is figyelmeztette az ott dolgozókat arra, hogy holnap akár vissza is térhet.
Pedig nem kellett volna erkölcsi skrupulusoknak lenni, hiszen elődjét úgy vágták ki Viktorék, mint a macskát fosni.
De vonatkozik ez más, magas beosztásban levő tisztviselőkre is, akik mind-mind kerékkötői voltak a Gyurcsány-kormány által bevezetni kívánt változásoknak.
Rendben, szép elv az, hogy a köztisztviselő a mindenkori kormányhoz legyen lojális, de ha a köztisztviselőket a politikai ellenfél a portásig bezárólag lecseréli, akkor az ellenzék győzelme után logikusan ugyanezt kell lépnie az új hatalomnak is, ha hosszúéletű akar lenni ezen a földön.

Az ellenfél totális médiafölénnyel rendelkezik, és informálisan kezében van még az úgynevezett ellenzéki média is, hiszen a médiumok is olyanok, mint a választópolgárok, élni akarnak, és ehhez pénzre van szükségük.
A mai média a reklámbevételekből és, a magyar reklámpiac kicsi, az ellenzéki médiumok egyike sem olyan tőkeerős, mint a német RTL, mely megengedheti magának a hosszas perelgetések luxusát - mire megnyerne egy pert, vélhetőleg az Unióban, addigra már régen az enyészeté lesz, már a nevére sem emlékszik senki.
Új módszerekre vagy új médiumokra lenne szükség, ami nem biztos, hogy reménytelen, de az viszont biztos, hogy el kell érni a választót annak, aki kormányra akar kerülni.

Valaki azt is elmondhatná már a demokratikus oldal kommunikációját irányítóknak, hogy a kommunikáció nem az, hogy a Fidesz mond valamit, mi meg reagálunk rá, mert így majmot csinálnak belőlünk, úgyhogy ideje eldobni a banánt és nekikezdeni a saját mondanivalónkat hirdetni, amennyiben az nem a saját táboron belüli torzsalkodásról, hanem a választóról szól.

Rendbe kell tenni a szervezeti kérdéseket is, mert az nyilvánvaló, hogy a jelenlegi helyzetben a szövetségi politika erőltetése felesleges, a jelenlegi pártok vezetői valószínűleg egy konkrét igénynek eleget téve ellenzik az összefogást, híveik meg abban az illúzióban ringatják magukat, hogy egyedül is menni fog a dolog.
Nem fog menni, de az is egy elképzelhető eljárás, hogy a pártok építsék fel és erősítsék meg saját szervezeteiket, erősítsék meg aktívahálózatukat, ha tudják, elsősorban fiatalokkal. mert négy-öt év múlva a kitelepüléseken már valóban csak járókeretekkel vesznek majd részt a ma lelkes nyugdíjasai.
Aztán majd ráérünk a választások előtt összefogni, ami természetesen nem fog menni, hiszen Gyurcsány… stb. stb.

De szervezetet azért kell építeni, hiszen ott kellene lenni az ezer lelkes falvakban is, csak hát azért az vicces lenne, ha minden tíz portára jutna egy párt és a helyi Jobbikkal szemben öt magányos harcos ötféleképpen magyarázná, hogy miben téved Juliska néni libalopás ügyben.
Majd jönne Fodor Gábor személyesen, és elmagyarázná, hogy a libának demokratikus jogában áll ellopódni.
Az MSZP hajdani sikereinek záloga a szervezettség volt, valóban minden településen létezett alapszervezet, de menet közben a körülmények megváltoztak, akkoriban a pártéletnek még nem az éhhalál volt a következménye.

A hajdani alapszervezeteket szét sem kellett verni, szétestek azok maguktól is, a tagság elöregedett, az utánpótlásról nem gondoskodott senki, aki kitartott, azt is demoralizálta a pártvezetésen belüli ostoba torzsalkodás, a vezetők egy részének árulása, a szervezetlenség és vezetetlenség, a céltalan és kilátástalan sodródás.
De nem csak szervezetet, egyben közösséget is kell építeni, mert a választó számára ez adhat valamiféle biztonságot, ad egy teret, ahol nem kell alakoskodnia, őszintén elmondhatja a véleményét és egy közösséget, melytől elvárhatja, hogy szükség esetén kiálljon mellette.
Talán folytassuk holnap, jó?

:O)))

2014. október 17., péntek

ADDIG ÜSD A GYURCSÁNYT, MÍG MELEG!

A RÁHEL ESKÜVŐJÉN ELLOPOTT TELEFONOKON
EZ AZ APPLIKÁCIÓ VOLT...
Vége a választásoknak, hálistennek, Orbán elégedett pofákat vág, ami nem is csoda, pisilés céljából kutatott a gatyájában és két faxt talált benne.
Most, hogy kiderült, hogy róla beszélnek a Miatyánkban (Mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen") tulajdonképpen elégedett is lehetne, a gempa se viszket a bőre alatt, már a nyelvét is vissza tudja húzni, pedig nemrég még minden tekintetben leverte a kaméleont – és mégsem.
Pedig hány álmatlan éjszakájába került, hogy kitaláljon valami ütőset a Nagyorrú eltárolására a Gyorskocsi utcában, hozzá képest Rákosi elvtárs a Rajk-per előkészítése során egy mormota volt.
Nem jött össze semmi.

Pedig élete során ilyen-olyan eszközökkel, jogásztól-juhászig szinte több embert nyírt ki, mint amennyit megvett, pedighát utóbbiakból is kijönne az új főváros, New Alcsút lakossága, mely a Várhegyen kerül majd kialakításra, uniós forrásokból.
Mindenesetre Ferkó ügyében kőbe szaladt a kasza, és ez egy olyan embernek, mint amilyen a Mi Világítótornyunk – aki, mint ma megtudhattuk, alkohol nélkül csinálta végig a kampányt – tűrhetetlen.
Akkor lett volna pedig igazáncsak hatékony, ha a depresszió elleni bogyóira ráküld egy-két házifőzésű felest, akkor talán repült is volna egy-két kört, úgyis hiányzik még a csoda a szentté avatásához.
Igaz, hogy ez az ország még úgy-ahogy áll, az elszámolható lenne csodaként szentügyileg, de azt is figyelembe kell venni, hogy ő lesz az első református szent, Szent Lopácius néven.
Az úttörőkkel szemben mindig magasabbak a követelmények, ezt pedig ő pontosan tudja, hiszen nemhogy csak úttörő volt, de KISZ-titkár, sőt Ifjú Gárdista is - igaz, akkor a Gárda még nem volt Magyar…

Viktor, szegény, a Gyurcsány-fóbiájába fog végképp belebolondulni.
Úgy kezeli a problémát, mint az egyszeri ember, aki nem hitte el, hogy amikor becsukta a hűtőszekrény ajtaját, kialudt a lámpa, ezért hopp! – hirtelen kinyitotta és lám, igaza is volt!
Normális ember a helyében elégedetten hátradőlne a Centrális Erőtér kellős közepén, ölébe fektetné fénykardját és fürdene az erőben, mely vele van, de ő egyrészt ugye nem, másrészt meg maximalista.
És – mint nyilatkozta – azt tanulta politikai pályafutása során, hogy az ellenfelet, ha mód van rá, akkor meg kell ölni.

És úgy érzi, hogy most mód van rá, hiszen zombiserege diadalmaskodott, számuk a győzelemmel gyarapodott, az ellenség csapatait – mint Zsukov Sztálingrádnál – először részekre szabdalta, majd egyenként megsemmisítette, ügynökei ott vannak minden politikai pártban és az államélet minden területén, meg minden kilométerkőnél.
Ha egyszer megszületik majd Orbán ügynökeinek listája, Kádár lelke zokogni fog – a lista hosszabb lesz, mint ide Lacháza.
Így aztán, most, a nagy csalódás után, hogy a választások során mégsem semmisült meg a Deutálom Koalíció, frontális támadást rendelt el, melyben részt vesznek segédcsapatai is.


Ott vannak a szocialisták, élükön Tóbiás tábornokkal, aki arról nevezetes, hogy harminc évig mozdulatlanul tudott ülni a seggén, közben dúdolgatott:
Éliás -Tóbiás, mit csinálsz?
Vakarom a talpam, talpam,
Vakarom a talpam halkan!
Rendkívüli képességéért el is nyerte a marsallbotot, és végre megjelölhette a célt a szocialisták megizmosodott szavazótáborának - aki kitalálja, hogy ki ellen harcolt a választások során és ki ellen fog harcolni a választások után, az jogosult egy hangszóróra…
Ha valaki azt mondaná neki, hogy jóember, de nagy marha vagy te, bizonyára megsértődne, pedig ebben a relációban a marhának lenne erre jogalapja.
De nincs mit tenni, ha a Pukk Laci bácsi ezt írta elő, akkor ezt kell tenni, mertmivelhogy amint ezt a külvilág tudomására hozta, a pénzesláda kulcsa immár a pártelnöknél van, ami akkor is nagyon szép, ha a láda üres.
Viszont azért pénz mindig akad, de az nem ládában van, hanem zsebben, onnan osztogatja a szürke eminenciás.


Mindenesetre hivatalosan is vége az együttműködésnek, és a szocik 
vezérkara innentől kezdve  lengetni fogja a vérnarancs színű zászlót,  falusi talpasaik meg ellesznek a Gyurcsányozással, természetesen elvi alapon.
Az egész Szocialista Párt jelenleg éppen olyan, mint a lejtőn elszabadult autó, melyben a bolond sofőr itt a piros-hol a pirost játszik a három pedállal, hátha eltalálja a féket, a motorházon ülő Orbán meg röhög rajta, hiszen a fékekben nincs is fékbetét…

Fodor is odanyilatkozott egyet – nem tudni, ez az ember magasabb vagy szánalmasabb, de hogy nevetséges, az vitathatatlan.

Viszont ő is utálja Ferkót és ezzel szépen beleillik a kórusba, mint drámai szoprán.
Az Együtt-PM most hallgat, majd megszólal, ha a többiek elhallgattak, ők gyárilag és nagyon szeretik a célszemélyt.
Gyurcsány is hallgat, igaza is van, ezekkel már felesleges vitatkozni, ki a franc társalog a levesbetéttel?

Ellenben megrendelheti a hatfogásos vacsorát annak örömére, hogy gond nélkül megszabadulhat tőlük, ha szeretnék, kínos lenne ezt a sok tehetségtelent a francba küldeni.

Ami azt illeti, valószínűleg senki nem fogja elhinni, de én a szocialistáknak drukkoltam, hogy találjanak magukra végre – mint megrögzött baloldali szerettem volna rájuk szavazni, melléjük állni, szerettem volna elhinni, hogy ők képviselik az átlagembert, a kiszolgáltatott kisembert, de nem hagyják.

Ez a sorsunk - Orbán és a szocialisták arra kényszerítenek bennünket, hogy Gyurcsányra szavazzunk, őt támogassuk, nem hagynak számunkra más választást.
Őneki meg most adott az élet egy utolsó esélyt, hogy korrigálja a rengeteg hibát és ügyetlenséget, és felépítsen a bonviván kulisszái helyett egy pártkinézetű pártot, minél kevesebb ideológiával és minél erőteljesebb baloldali értékkel a programjában.
Meg építsen szervezetet, keressen hozzáértő embereket, szakértőket, és lehetőleg ne csak olyanokat, akik bólogatnak neki, meg ájult szerelemmel tapogatják a zakója hajtókáját.
Okos emberek kellenek mellé és meg kell tanulnia végre, hogy egy párt nem dodzsem, amit egyedül vezet és bátran rángathatja ide-oda a kormányát, hanem egy olyan autóbusz, melyen sokan ülnek, és a sofőrnek roppant észnél kell lennie.
Kíváncsi vagyok, él-e a lehetőséggel…

:O)))