2015. április 29., szerda

A KÉT TÓÁSÓ

Tóásó is jó valamire, ha nem is tökéletes.
Például rettenetesen konspirált módon ki lehet menekíteni Bolíviából, hátha addig se arról szól a közbeszéd, hogy tolvajbanda, hol a lé?
Merthogy ez itt az igazi kérdés, ezt kellene valahogy feledtetni a magyarral, akinek egyébként is aranyhal a totemállata, merthogy az emlékezete öt másodpercre terjed visszafelé.
Ebben partner a média, amelyik szorgalmasan csámcsog a halálbüntetésen, a trafikfóliákon (már szeretjük a trafikosokat, eltelt az öt másodperc…) – erre megfelel Tóásó is, akinek kalandos menekülése olyan szívhezszóló történet, hogy szem nem marad szárazon.

A történet arról szól, hogy a Rózsa Flores Eduardo nevű elmebeteg kalandor felbíztatta ezt a csipetagyút, hogy menjenek Bolíviába és nyiffantsák ki az elnököt.
Rózsának szinte mindegy volt, kit merényel meg, mert hivatásos forradalmár, zsoldos, emellett az őszödi beszéd összes titkának tudója is volt.
A Nagy Csapat össze is állt ámde az illegális munka nem volt erősségük, így lebuktak, elfogásuk alkalmából az ügymenet egyszerűsítése céljából úgy lövöldözték őket halomra, mint Semjén a vadludakat.
Tóásó életben maradt, valószínűleg azért, mert ezer kilométerről ordított róla, hogy ő a gyenge láncszem, meg is kötötte aztán a vádalkut, annak rendje – módja szerint.

Hat évet ült, ahogy elnézegetem lányos arcát, nem lehetett könnyű élete, ezzel a típussal szívesen játszanak papás-mamást a nehézfiúk a világ minden táján…
Kiszabadult, és a Baptista Szeretetszolgálat „a Magyar Állam segítségével kimenekítette”.
A kimenekítés is megér egy misét, maga a 007-es ügynök se csinálhatta volna jobban!
Amikor szabadlábra helyezték, akkor a baptisták forradalmárok szabadítására szakosodott szervezete vette kezébe az ügyet, és egy teljességgel jelentéktelen napon, nagyon titkosan beültették egy taxiba.
Mellé ült a szervezet képviselője, merthogy annál volt a pénztárca – a forradalmárokat ugyan szeretik, de a pénz azért más dolog, ha pénzt adsz a kezébe, lehet, hogy évente szabadítgathatod.
A forradalmár, aki bátran viselte a kínzásokat, most minden döccenőnél felszisszent, hol felül, hol alul, a börtön feelingje még ott kísértett…
Kétszer cseréltek taxit, másodszor a határ előtt, piscora, aztán hason kúszva megközelítették a határátkelőt.

És akkor eljött a legnehezebb perc - átadták érvényes útleveleiket a tisztviselőnek, aki szúrós tekintetét előbb a forradalmárra, majd a fényképre vetette, aztán ezt megismételte fordítva is.
A légy megállt a levegőben, majd a tisztviselő unottan intett, és ők boldogan szívták be a chilei pampákok lámatrágyájának édes illatát…
Aztán már csak egy veszélyes pillanat volt, mikor – már Budapesten – a BKV ellenőrei kérték tőle a jegyet…
Szijjártó miniszter is kitett magáért, mikor rendkívüli bátorsággal kiállíttatta számára a minden magyar állampolgárt megillető útlevelet, ne feledkezzünk meg róla sem.
A TEK pedig megkezdte figyelését.
Szóval, akkor ezzel rendben is vagyunk, egy napot máris nyertünk, nem a Quaestor-pénzről beszéltünk...
Ma Orbán megígérte, hogy személyesen gurít minden hordót az Illatos útról a veszélyeshulladék-tárolóba, Rogán csodálkozott, hogy ezek a hülye trafikosok miért fóliázták le a kirakataikat, mikor ezt nem írta elő semmi – akár be is falaztathatták volna.
De a kérdés azért ma is kérdés maradt: Tolvajbanda, hol a lé?

Persze itt is közel járunk a megoldáshoz, Mészáros gázszerelőről kiderült, hogy cége tízmilliárdos megrendeléshez jutott versenyeztetés nélküli közbeszerzésen – vízügyi feladatokat kell végrehajtania,  gátakat kell rendbetenni – ő a mi második tóásónk, de neki kevés lesz hat év…
Csak arra kell vigyáznia, hogy ürgének ne nézzék.
Istenem, ha ezt Pelikán elvtárs megérhette volna!
Rendesebb országokban már ülne ez az egész banda, nekünk még várni kell erre, de hiszem, hogy jön még egy értelmes politikus, aki azzal kezdi majd a kormányzását, hogy az utolsó petákig kiforgatja ezeket a vagyonukból, az jobban fájna nekik, mintha a saját lábaikat vágnák le.
Bolíviában Morales elnök rövidítette le az igazságszolgáltatási folyamatokat, Romániában a nép, hát, majd meglátjuk, nálunk melyik kottából játsszák a gyászindulót.

Ha abból indulunk ki, hogy a sportolók bátor és egyenes jellemű emberek, és végignézzük a sportszövetségek vezetőit, azért vérmes reményeink nem lehetnek, kivéve, ha jön egy határozott jellem, aki legyilkolássza ezt a bandát.
Akkor majd ő nevezheti ki a kézilabda-szövetség elnökét.
Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország!

:O))) 

2015. április 28., kedd

BEINTÉS

Áder beintett Putyinnak – harsogta a BorsOnline ütős címsora, majd ezt a megfogalmazást átvette néhány más médium is, annak kapcsán, hogy Áder nem fogadta el Putyin meghívását a náci Németország és szövetségesei felett aratott győzelem hetvenedik évfordulóján tartott díszszemlére.
Pedig a meghívást személyesen Putyin adta át budapesti látogatása alkalmából, igaz, a nagy sietség miatt Áderral csak futtában találkozhatott e Sándor-palota előtt, talán ez lehet az oka, hogy idáig kellett törnie a fejét azon, hogy elmenjen, vagy ne menjen.
Igaz, volt egy kis zavar a meghívás környékén, de aztán ezt rutinosan rátolták a tolmácsra, merthogy először mindenki azt értette, hogy a meghívás a világ legnagyobb hadvezérének szól, aki a Németországot győző szovjet Vörös Hadsereget is kiverte Magyarországról – felkészül a NATO.

A meghívást ott, a tettek mezején, lányos zavarát leküzdve el is fogadta Viktor Győzevics.
Aztán utána beszélhetett a stáb eszével, a proletár divat diktátorával, a Senki Alfonz fiával, Senki Árpáddal - hogy mennyi a magyar állam irányítói között a Senki... -  és megfogadta ingyen adott tanácsát: Főnök, jobb az ilyet elkerülni, Barack haragos lesz, ha elmész, küldd el a Búsképűt, azon hadd röhögjenek, jobb, mint ha rajtad röhögnének, amint ott ülsz Kim Dzsong Un jobbján!
Imígyen aztán kihúzták az ügy méregfogát, rohadt ügyesnek érzik magukat, pedighát országunkat a győztesek közé hívták meg, amiért felettébb hálásak lehetnénk, ha lenne csepp eszünk, de nincs.

Angela Merkel sem megy el a díszszemlére az ukrán helyzet miatt, de ő legalább rendelkezik néminemű stílusérzékkel, és tizedikén koszorút fog elhelyezni az Ismeretlen Katona sírjánál.
Ugyanezt teszi a szlovák elnök is, csak mi lihegünk valamit túl megint, mint már annyiszor.
Ugyanis más leróni kegyeletünket, mint megtagadni a részvételt egy olyan ünnepségen, melyre mi is okot szolgáltattunk, tenger bűnt követve el a Szovjetunió polgárai ellen, és – nemmellesleg – saját polgáraink ellen is.

Jevgenyíj Jevtusenko verse, ma nem lehet nálunk fellelni a Guglival sem...

Akar-e Moszkva háborút?
Az esti csönd legyen tanúd,
kérdezd a nyírfát, s a fenyőt,
a csenddel áldott tág mezőt,
s a katonát ki ott pihen
a nyírfa alján névtelen,
s az ő fiát hívd, mint tanút,
akar-e Moszkva háborút?

Oroszország ünnepli a győzelmet, de biztos vagyok abban, hogy nem érdekelt egy újabb világégés kirobbantásában.
Az óriási áldozat, melyet a nácizmus legyőzésének oltárán hozott minden orosz családban örök nyomot hagyott, mint ahogy a mi családunk is őrzi emlékét Makónál elesett nagybátyámnak, aki értelmetlen háborúban adta fiatal életét - a semmiért.
A Győzelem Napja kiváló alkalom lenne arra, hogy a mai fiatal generációkkal megismertessük a múltat, annak minden szörnyűségével együtt, mert sokan közülük könnyen úgy járhatnak, mint a Jobbikos Szegedi Csanád, aki már régen neonáci volt, mikor megtudta, hogy nagymamája karjára a számokat nem Woodstockban tetoválták, befüvezett állapotában.

Sajnos, erre senki sem figyel oda, s ma már majdnem úgy járunk, mint az amerikaiak, akik már a százötvenedik filmjükben nyerik meg a vietnami háborút, - mi is lassan győztesen  hagyjuk el a Don-kanyart, a vidéki zsidók százezreit a németek és a nyilasok gyilkolták meg, és így tovább – nem sorolnám, elég elolvasni néhány kommentet a témával foglalkozó posztok után…
Szóval, értem én, a külpolitikai helyzet bonyolult. különösen Viktor tehetséges politizálása után, mellyel elérte, hogy két közömbös világhatalom helyett teremtett kettőt, melyek közül egy sem bízik bennünk és mindkettő utálja a mi hibbant, farkincás pávatáncosunkat.
Áder meg részben áldozat.
De a sorsát megérdemli.
Akadt már egy-két senki a világtörténelemben, akinek nyakába szakadt a hatalom, de fel tudott nőni a feladathoz.
Nos, Áder nem ez a senki, ő csak úgy, önmagában egy senki, aki most sem tagadta meg magát, bepucsított szerelmetes haverjának, mert számára is csak a saját helyzete fontos, az ország helyzete nem annyira.
Szánalmas.

Ma még az történt, hogy Orbán kinyilatkoztatta, hogy napirenden kell tartani a halálbüntetést.
Gondolom, ez reggel, borotválkozás közben jutott eszébe és nem is vonnám kétségbe esetében ennek jogosságát.
De ebben az országban első a humánum, második a Felcsút.
Néha persze fordítva…


 :O))) 

2015. április 27., hétfő

TAVASZI SALÁTA

Nem azért érdemes elolvasni a diktátorocska első felettesének kinyilatkoztatásait, mert annyira okos, mély gondolatokat tartalmazna a szöveg, inkább azért, mert Kövér - alkatából adódólag - kimondja azt, amit Vezére eltaknyolgat, vagy el se mond.
Kövér talán az egyetlen olyan ember, akinek a zombik között a tekintélye kikezdhetetlen, akihez Orbán nem nyúlna hozzá sohasem, habár ez a „sohasem” Simicska talonbatétele óta inkább „egyelőre”.

Orbán hatalmát kollégiumi diáktársai alapozták meg, ök. segítették első tétova tolvajlásait, ők adták a hátteret neki, amikor padlón volt, de ez nem segített rajtuk.
A kis erőszakgépezet, ha valakiben meglátta az ambíciónak akárcsak a morzsáját is, akkor először elénekelte a Fehérvári huszárokat, majd a Jegenyefák, jegenyefák nem nőnek az égig című slágert és visszametszette a káros jelenséget.
Úgyhogy mára már csak az maradt mellette, aki olyan terepszínű, hogy a liba is reápottyant, ha felette repül, meg a molyrágta csitri, aki lassan olyan nőben, mint Andy Vajna pasiban, - továbbá Őfelsége Udvari Bolondja…

Most viszont, hogy Süsü király hatalma kornyadozni kezdett, és mint wishful thinking felmerült az utódlás kérdése, valaki elpöttyintette Kövér nevét.
Ez a helyzet haladéktalan intézkedésre késztette a könnyen dühbe hozható Bajuszkirályt, aki így arra érzett késztetést, hogy csípőből azonnal hűségnyilatkozatot tegyen,
Ennek során kifejtette, hogy "Orbán Viktor politikai képességei a mai magyar mezőnyben páratlanok".
Továbbá, „ha más pártokban is lenne legalább egy-egy Orbán Viktorhoz hasonló képességű ember, aki nemcsak a politika napi gyakorlatának végrehajtásában kivételes, hanem a koncepcióalkotásban, a dolgok egyben- és átlátásában is, akkor az ország az elmúlt 25 évben előbbre jutott volna".
Belegondolni is rettenetes, idiótákból jól állunk, de dühöngő őrültekből talán mégiscsak hiba lenne a készletet szaporítani…
Azt nem említette, hogy ha Orbán Viktor nem lett volna, akkor talán az ország felett nem a Nagy Nemzeti Bányászbéka ülepe képezné az égboltot - igaz, stadionunk se lenne ennyi, mi is lenne velünk?

Ketteske kijelentette, hogy Egyeske az egyedüli, akit az államférfi jelzővel merne illetni, - na jó, esetleg még Napóleon - és nem gondolja azt, hogy vele – Kövérrel - vagy bárki mással a Fidesz, illetve az ország előrébb jutna.
Hát vele nemigen, ezt valószínűleg jól látja.
Azt is kifejtette, hogy "Összességében nagy, rendszerszintű átalakításokat már nem kell, sőt, már nem is lehet tenni” -  nincsen itt semmi látnivaló, lehet továbbhaladni emberek!
Viszont az emberek fejében lévő képzeteknek az átalakításához – ami egy sikeres polgári átalakuláshoz szintén elengedhetetlen lenne – a politikának kevés eszköze van. 
Hát, talán meg kellene próbálni a képzeteket bunkósbottal kiverve a fejekből új képzeteknek helyet csinálni, például, hogy legen minden vágyunk a Nagy Thelopsz Piramis felépítése, előtte pedig ő hasalhatna, mint Szfingsz vagy mi is, - megfelelő embert a megfelelő helyre, ugye.

A Jobbik generációs előnyével kapcsolatban is közzétette kutatásai eredményét is, úgymint, hogy akik ma a Jobbikot választják, idősebbek is lesznek és akkor már nem biztos, hogy arra a pártra fognak szavazni, amelyik egyébként tetszetős tőmondatokban próbálja leírni és megoldani az egyébként bonyolult világot, hanem arra, amelyik minden tökéletlensége ellenére már letett valamit az asztalra.
Gondolom, ezt a tapasztalatát a Fideszben szerezte, de hogy tökéletlenek, egytől-egyig, azt tekintsük axiómának.
Az nem derült ki, hogy az, ha valaki odszarik az asztal közepére, az letevésnek számít-e, mert ha igen, akkor az Úr sem ment meg bennünket ezektől…
Szóval az élet bonyolult.

Az osztrák szélsőjobb jelképesen lezárta a magyar határt, ezt a jelképet szeretnék felcserélni atomaknazárral, meg a magyar vendégmunkásokat szeretnék gályán dolgoztatni, tüchtig osztrák dobosok és szíjkorbáccsal serénykedő munkavezetők irányítása alatt.


Nem lesz kormányátalakítás sem, pedig éppen azon drukkoltam, hogy hogyan épít majd Orbán ebből a  rakás szarból várat, de valaki megsúghatta neki, hogy erre a célra nem alkalmas a rendelkezésére álló matéria.

A romagyilkosságok ügye is szépen halad a feledés felé, ma kiderült például, ami mindenki előtt nyilvánvaló volt – a rendőrök és az ügyészek kivételével -, hogy a Nyafi becenévre hallgató démon hamis alibit igazolt szerelmének.
De az azért még mindig nem derült ki, hogy ki segített a fegyverek beszerzésében és kik állnak a gyilkosságok mögött, merthogy ezeknek együtt összesen sincs annyi eszük, mint egy marék hangyának, ezek ócska verőlegények egytől-egyig.

Pósán képviselő a Fidesztől meg azt kérdezte képviselőtársaitól, hogy örülne-e bárki annak, ha az iskolából hazatérő gyermekét a buszon körbeállja "hat fekete-afrikai fenyegető mozdulatokkal, hanghordozással".
Szomorú lett volna, ha  1956-ban az osztrákok, amerikaiak, kanadaiak így reagálnak, merthogy ne éljünk illúziókban, a disszidensek zöme sem az elveszett magyar szabadságot kereste, hanem egy jobb élet reményében ment Nyugatra.
Szóval, megfontolásra ajánlom mindenkinek, hogy a bőrszínek közül a fehér sem veszélytelen egyes esetekben, eljöhet még olyan idő, mikor itt a többség például anyai ágon sárga lábbal és tejeskávészínű bőrrel tanulmányozza majd a kisebbségi fehéreket, nem-e lehetne-e addigra valami politikailag korrekt álláspontot kialakítani legalább a huzataink ügyében?

 Nincsenek vérmes reményeim…


:O)))  

2015. április 26., vasárnap

KONZULTÁLNÉK

Kedves Miniszterelnök Úr, Ön vette a fáradságot, hogy konzultáljon néhánymillió emberrel, én csak egy emberrel szeretnék konzultálni, Önnel.
Ön az évek során már többször megkeresett igen fontos és roppant jól fogalmazott kérdéseivel.
Úgy érzem, hogy akár a hála jelének is tekintheti, ha a szavazópolgár is megkeresi Önt kérdéseivel, melyekre feleletet adni remélhetőleg marad még ideje.

Üdvözlettel:
A választópolgár.
 
A kérdések:
-         Sokféle véleményt lehet hallani az egyeduralmi/önkényuralmi tendenciák jövőjéről a világban.
Mennyiben tartja fontosnak ennek térnyerését hazánkban, Ceausescu, Kadhafi és Szaddam Husszein sorsának tükrében - saját életkilátásai szempontjából?

-         Ön szerint az elkövetkező években lehet-e igazságtételi népmegmozdulás célpontja Ön - vazallusaival egyetemben?

-         Vannak, akik szerint a Brüsszel által rosszul kezelt támogatási összegek politikai feltételek nélküli folyósítása és az Ön személyes hajlama a mértéktelen harácsolásra összefügg a pofátlan korrupció térnyerésével, állami szintre emelésével hazánkban.
Ön egyetért ezekkel a véleményekkel?

-         Tudja-e Ön, hogy bármennyire is szeret jogászkodásba menekülve lopni mindent, libától az atomreaktorig, ettől Ön még naponta követ el törvénysértéseket, beleértve élete főművének, az Alaptörvénynek megsértését is, mely jellegét tekintve éppen olyan, mint egy középkori kalózlevél?

-         Tudja-e Ön, hogy strómanjai és vazallusai ma már ellopják azt a szeget is, mely idáig néhány esetben megakadályozta a padlóhoz szegezett értékek jogellenes eltulajdonítását?

-         Tudja-e Ön, hogy a sáp, melyet kiszabnak állami megrendelések elnyerésére, ma már nem húsz százalék?

-         Sokféle véleményt hallani a korrupció és az önkényuralom kérdésével kapcsolatban.
Vannak, akik szerint az állami szintre emelt korrupció, a demokrácia hiánya, a populista lózungok a magyarok egyes csoportjainak egymás ellen uszítása veszélyeztetik a magyar emberek munkahelyeit és megélhetését, gyermekeik jövőjét és szüleik nyugalmas öregkorát?
Ön egyetért ezekkel a véleményekkel, vagy Rasi lábai illetve édesapja kőbányája ettől eltérő vélemény kialakítására készteti?

-         Vannak, akik szerint az Ön politikája minden területen megbukott, ezért nem új politikára, hanem új politikusra lenne szüksége a társadalomnak.
Ön egyetért ezzel a véleménnyel?

-         Támogatná Ön a magyar társadalmat abban, hogy ha önként nem hajlandó távozni, akkor a hatályos jogszabályok mellőzésével erőszakot alkalmazzon további kártételei megakadályozása érdekében?

-         Támogatná Ön a magyar társadalom azon törekvését, hogy pártjának kezdeményezését törvénybe iktatva levágják a nemzeti tulajdon meglopóinak kezeit?

-         Egyetért-e Ön azzal a véleménnyel, hogy a korrupciós bűncselekményekkel vádolt elítéltek ügyét gyorsított eljárásban tárgyalják a bíróságok és az első tárgyalási napon ítéletet hozzanak, a büntetési tétel a hatályos BTK által kiszabható büntetés duplája legyen?

-         Egyetért-e Ön azzal, hogy az egymilliárd forint feletti értére elkövetett korrupciós bűncselekmények elkövetői és bűnsegédei számára állítsák vissza a halálbüntetést, valamint valamennyi hozzátartozójuk és azok hozzátartozói számára írjon elő a törvény végleges és teljes vagyonelkobzást?

-         Egyetért–e Ön azzal, hogy a korrupciós bűncselekmények elkövetői egy arra kijelölt kőbányában töltsék le büntetésüket, ahol enni csak a tudományosan és személyre szólóan meghatározott napi teljesítmény után és arányában kapjanak?

-         Egyetért-e Ön azzal, hogy támogatni kell a korrupció elleni harc minden formájának segítését, beleértve a Legfőbb Ügyész felelősségrevonását, az ügyészi szervezet átvilágítását és megtisztítását, átmenetileg speciális nyomozó hatóság felállítását?

-         Egyetért-e Ön azzal a sokak által hangoztatott véleménnyel, hogy hülye és önmagukban is korrupt konzultációk helyett a politikai és gazdasági élet megtisztítására van szükség és hogy ennek elsősorban Ön a gátja?

-         Sokan azt mondják, hogy Ön nem fél, de akkor miért hord kevlár mellényt?


Izgatottan várom válaszát!

Tisztelettel:

PuPu Steve állampolgár

2015. április 25., szombat

KONZULTÁLUNK, INZULTÁLUNK

Aki nálunk bevándorló, az máshol kivándorló.
Aki nálunk kivándorló, az máshol bevándorló.
Aki agybeteg diktátor, az mindenhol agybeteg diktátor, akin általában jókat lehet röhögni, de azért oda kell figyelni rá, merthogy uralma éppen döglődik és a hiéna is sebzetten a legveszélyesebb.
De persze lehet, hogy ez itten, kis „e”-vel nem is hiéna, hanem oroszlán, az állatok királya, mert, hogy ezt művelhette az országgal, az az alattvalóktól is függött…

Most éppen kármentési akcióba kezdett, van neki erre bevált receptje, ilyen nehéz időkben kell a legalantasabb ösztönökre játszani, mondjuk nekiküldeni barmait a bevándorlóknak, a legkiszolgáltatottabb, legnyomorultabb népének a Földnek, akik ahogy nem rendelkeznek az oxigén nélküli élet képességével, úgy érdekérvényesítő képességük még ezt a szintet sem éri el.
Konzultálni fogunk erről a kérdésről.
Az belekerül pár milliárdba, eredménye ugyan, mi lenne, de a Süsü reménykedik abban, hogy agyas népünk rácuppan a témára, mint Julcsa Jancsi fa… fantasztikus kommunikációs képességére, és nem arról beszél majd, hogy már megint mennyit lopott a kis spermahuszár, és hogy ez már a saját bandájának is megfekszi a gyomrát, hanem elkezd haragudni a marokkói bevándorlókra.
Vagy a bangladesiekre, mindegy is.
Mindenesetre, ha a konzultációkra szánt pénzt a menekültekre költenék, pár évig egészen elviselhető körülményeket lehetne teremteni számukra.

Ez a hülyegyerek azt hiszi, hogy egy ekkora nagyhatalom, mint mi is vagyunk, képes megállítani ezt a modern népvándorlást.
Valaki súgja már meg neki, hogy modellezheti a kérdést – egy kétszázas víznyomócsövet próbáljon egy kézzel befogni úgy, hogy a 8 bar nyomással kiömlő víz ne öntse el a konyháját.
Nem is jósolnám meg az eredményt, de azt azért tanácsolnám neki, hogy az ajtót a kísérlet idejére hagyja nyitva, vagy növesszen magának kopoltyút, életbenmaradás céljára, esze úgyis annyi van csak, mint egy aranyhalnak.

A kérdései, melyeket a konzultáció során fel akar tenni maradék híveinek, ostoba, demagóg és idegenellenes kérdések, emellett ha valóban érdekelné az emberek véleménye, akkor ebben a formában ezeket fel sem lehetne tenni, ezeket valószínűleg Győző bácsi fogalmazta Felcsúton, a konyhában, időnként megnyalva a tintaceruza hegyét..
A színvonal körülbelül ez: Mit szeretnél inkább, egy szép sült libacombot, vagy három nagy seggberúgást?
De az a helyzet, hogy erről meg se lenne szabad kérdezni az embereket, mert ezzel azt a hitet erősítjük bennük, hogy Magyarország képes megállítani ezt a folyamatot, ami maga a tömény hazugság.
Ha az ország elzárkózik a bevándorlástól, akkor a mai fiatalok gyermekei már megérhetik, hogy képtelenek lesznek eltartani egyszerre gyermekeiket és felmenőiket, lehet, hogy puskával akarnak majd vadászni a saját apáikra.

Szép kis ország leszünk, tele leszünk képzetlen bevándorlóval, mert az elzárkózást képtelenség lesz fenntartani, képzetlen magyarokkal, mert a mai iskolarendszer zombik képzésére van optimalizáva, képzetlen cigányokkal, akiket nagybölcsen kizártak a társadalomból, meg néhány gazdag a saját maguknak épített koncentrációs táborok ötméteres betonfalai mögött.
Viszont van egy jó hír is, Vezérünk Röszkénél, a szigorúan őrzött államhatáron a Magyarország feliratú táblára lesz kiszögezve a füleinél fogva, mint a denevér, rontás és bevándorlás ellen.

Bizony kell majd a bevándorló, mert évről évre fogy a magyar, nincs elég gyerek, emellett akinek van csepp kis esze, és valami jó szakmája, az hanyatt-homlok menekül innen, beleértve a bevándorlókat is, hiszen nem azért jöttek, mert egy kretén diktátort egy másikra akartak cserélni, hanem megélhetésért.
Nem most kellene ostoba kampányokkal megpróbálni visszacsalogatni az országba azokat, akik kimentek – gazdasági menekültnek – hanem olyan környezetet kellett volna teremteni, melyben értelmes életet élhettek volna.
Miét jönne vissza valaki egy olyan országból, ahol létbiztonsága van, amelyikben emberi életet tud élni?
Illúzió.
És, ha véletlenül visszajönnének, mit tudna kezdeni velük?

A probléma egyébként valós, a népvándorlás óriási terheket róhat a befogadó államokra, de ezzel értelmesen kellene – európai szinten - foglalkozni, ez a tökéletlen meg megint abban látná a megoldást, hogy szembemegyünk az Unióval.
Óriási kihívás előtt áll az emberiség, és a kor kérdéseire még nem születtek meg a válaszok.
Egy biztos: ez a mici még kérdezni sem tud tisztességesen, hát hogy tudna válaszolni?
Az is nagy baj, hogy egy kleptomániás bűnöző, de ennél még nagyobb baj, hogy korlátolt és ostoba is, akinek csak egyetlen dolog számít: a saját hatalma.
Ideje lenne már, de nagyon világgá zavarni.

:O)))

2015. április 24., péntek

ZONGORAVERSENY

Ha zongorázni tudnám a különbséget, mely egy demokrácia meg Magyarország állami berendezkedése között fennáll, akkor nagy valószínűséggel lenyomnám Arthur Rubinsteint.
Persze lehet, hogy a meccs még nem lefutott, hiszen az állam most vesz éppen tíz csodazongorát, ha egyhez hozzá tudnék jutni – erre egyébként kicsi az esély – akár meg is történhetne a csoda.
Szinte látom lelki szemeimmel, ahogy Matolcsy elővezeti a témát a Vezérnek…

- Führerem, van itt egy társaság, csodazongorát akarnak építeni!
A Peugeot már épített egyet, de ezek biztosítottak róla, hogy bármelyik zongoraversenyen győzni tudnánk ellene, ezen ugyanis mind a három pedál gázpedál lenne és a kanyarfekvése is sokkal jobb!
A Bogányi nevű versenyző garantálta, hogy a nevezési díj többszörösét hozhatja, persze csak megfelelő menedzseléssel!
A dizájnja tökéletes, és míg a Peugeot motorgyártója becsődölt, a mi fejlesztésünk első lehet a világban!
Ha azt is elmondhatnánk, hogy a világ első politikusa is támogatta az ügyet, nem állna meg előttünk senki.
- És hogyér aggyák majd darabját?
- A pilóta szerint kétszázezer euróból kihozható, de ha sorozatban gyártják, akkor olcsóbb is lehet.
Énekel az a zongora!
- Hát legyen, de a csurgalék is meglegyen ám rajta – el lehet azt adni kétszázötvenezer euróért is, főleg, ha mi leszünk a vevők is!
A zongora énekelhet, de ha a versenyződ is énekel, hát könnyen leeshet a létrája...

És lőn.
A zongora elkészült, a Vezér az avatás alkalmából egy ujjal elpötyögte rajta a szamárindulót, mentegetőzött, hogy az ő hangszere a nagybőgő, senki nem tud úgy beleugrani, mint ő - majd átadta a hangszert népgazdasági hasznosításra.
Most pedig eljött a szüret ideje, a Magyar Állam vett belőle tíz darabot, darabját háromszáztízezer euróért, bolondnak is megéri…
A zongora egyébként unortodox, két lábán olyan szilárdan áll, mint Rasi, karbon-kompozitból készült.
Ha vitorlát szerelnek rá, el lehet indulni vele a balatoni Kék Szalagon, Keszthelyen a kikötő előtt a mancsaft eljátssza a török indulót, majd visszafordul, átvenni a győztesnek járó díjat.
Hogy a zongorákat – sorozatgyártásban – százezer euróval drágábban vettük az áránál?
Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, ugye…

Ettől még persze a zongora lehet még kiváló, de nem tartok attól, hogy a Steinway kitűzi gyárára a gyászlobogót.
A muzsikusnép konzervatív, és hangzás ide-hangzás oda, hozzászokott a fa alkatrészek adta melegséghez, emellett – tisztesség ne essék, szólván – ez a hangszer randa is, meg csak két lába van.
És hát, akkor oda a vicc is – mi az, aminek egy lába van, és fekete?
- Hát egy féllábú néger!
- És ha két lába van, és fekete?
- Hát egy néger balesetmentesen!
- És ha három lába van és fekete?
- Hét egy féllábú, meg egy kétlábú fekete!
- Dehogy – ez egy zongora!

Szóval, lehajol a mi Vezérünk az elejtett apróért is, az embert már a hányinger kerülgeti gátlástalan lopásai láttán, de a pénz nagy úr és az őt körülvevő kleptokrácia abban a hitben tartja, hogy ez így tolerálható, a nép ostoba és nem veszi észre.
Pedig észreveszi és meg is jegyzi.
Egyszer pedig majd benyújtja a számlát, és nagyon kell örülnie, ha nem kell ebből az alkalomból Bogányi-zongorán Chopin közkedvelt dallamát játszani…
Ja!
Majd elfelejtettem, 
És liba!


:O)))

2015. április 23., csütörtök

BIRKA-E VAGY?

Felettébb csodálkozik a demokrata érzelmű ember azon, hogy az ország még mindig tűri ennek a mocskos, tolvaj bandának az ámokfutását.
Álmélkodva nézik, hogy olyan emberek irányítják a társadalom mára meglehetősen ütött-kopott szekerét, akik boldogabb országokban szurkolói klubot sem vezethetnének, itt meg – ahol emberek fagynak meg telente és gyerekek ezrei éheznek – manifeszt elmebetegek milliárdokat áldozhatnak minden kézzelfogható eredmény nélkül a hobbijukra, a köz pénzéből.
Csodálkoznak, hogy az a nép, amelynek tagjai a kocsmákban még ép erkölcsi érzékkel olyat vernek a pofájába annak, aki becsapja őket, és még ki is röhögi a szerencsétlenkedésüket, hogy seggreesik, mint liba a jégen, ezektől mindent eltűr.
És ilyenkor jön az ultima ráció: a birka nép.

Sokat törtem a fejem ezen – valóban birkák gyülekezete lennénk, akit a beszívott számadó és a néhány szarcsimbókos szőrű terelőpuli oda hajt, ahova akar?
Arra jutottam, hogy aki ezt gondolja, az téved.
Még akkor is, ha a nép látszólag beletörődve a dolgok menetébe engedelmeskedik a sok csahosnak, és megy engedelmesen akár a szakadék felé is.
Így volt ez a magyar történekem folyamán mindig, az lenne a csoda, ha most másként menne.
Magyarember szó nélkül követte urai vallását, tűrte a kizsigerelést és ritkán ellenkezett.
És ha ellenkezett is, addigi urai helyett olyanokat választott, akik a nép zsírján a saját pecsenyéjüket akarták sütögetni, majd magára hagyták, és ha nem tudta megkötni személyenként a maga kis kompromisszumait a lázadást leverő hatalommal, akkor abba akár bele is pusztulhatott.

Ha végignézünk történelmünkön, kényszerű megalkuvások sorozatával találkozunk.
Legnagyobb királyunk keresztényi szeretettől vezérelve kiirtotta azokat, akik nem fogadták el szent kezéből a szeretet vallását.
Koppányt például felnégyeltette és az imígyen megtöbbszörözött médiafelületet az ország négy várának kapujára szegeztette, hadd okosodjanak a népek.
Akit meggyőzött, abból keresztény lett, akit nem, abból halott.
A tatárjárás során a magyar uralkodó osztály magára hagyta a népet, királya elnyargalt az Adria irányába, nemessége eltűnt, mint a büdösség, és ha nem hal meg a nagykán, akkor ma már mi is ferde szemmel pislognánk a világra.
Hogy életben maradjunk meg kellett kötni a szükséges kompromisszumokat, a nőknek hanyatt kellett vágniuk magukat, ha a tatár harcos feléjük fordította világot legyőző dárdáját, a férfiaknak pedig kuss volt, mert ha pofáztak, asszonyaikon-lányaikon végigment az egész tatár sereg, aztán a levágott fejekből csodás halmokat emeltek.

Saját uraik is kiélték népnevelő hajlamaikat, például Dózsa parasztjai a szabadság röpke mámorát vezérük testének marcangolásával és örökös röghözkötéssel fizették mag.
A török elnyomást már rutinosan viselték, asszonyoknak bugyi le, férfiaknak kuss, az adófizetés meg hazaárulás.
Vezérei a maradék országért torzsalkodtak, ki a török ülepén végzett nyelvtani gyakorlatokat, ki meg a Habsburgokén, aztán tapsra csere.
Ellenállás, mint olyan nem volt, a végvárak népe Habsburg zsoldos volt, Budát sem mi vettük vissza a töröktől, ami azt illeti, olyanok voltunk ott, mint most a NATO-ban, nem mehettünk közel a harchoz, nem zavarhattuk meg a harcoló feleket, legfeljebb jelképes szerepünk volt.

Rákóczi szabadságharcában, melyet a magyar korona megszerzése érdekében folytatott – melyet egyébként felkínált az orosz cárnak is, aki bottal megpiszkálta, aztán elutasította, mondván a magyarokkal való szövetség öl, butít és nyomorba dönt – mi voltunk a kurucok is, meg a labancok is.
Abban viszont hasonlítottunk egymásra, hogy kuruc is, labanc is mások érdekeiért harcolt, de ezt a hasonlóságot a magyar a mai napig nem ismerte fel, mert neki idolok kellenek a valóság helyett.
Viszont aki nem egyezett ki a császári hatalommal. annak befejeződött a pályafutása, mehetett bujdosónak, ami csak tárogatón előadva jó buli, a valóságban éhezés, nélkülözés, nyomor és halál.

1848-ban sem sikerült a saját érdekeinket érvényesíteni, mert a lánglelkű Kossuth - egymásközt szólva – hülye volt a reálpolitikához, pattogott, mint kecskeszar a deszkán, ami szépen összecsengett a nevével, de amikor szorult a hurok, akkor leberetválta gyönyörű szakállát, pendelyt húzott és farokfelcsapva menekült, hóna alatt a pénzesládikával.
Akik itt maradtak, azok mehettek katonának Mailandba meg Lombardiába egy tízesre, ő meg a száműzetésben lelkesedhetett, meg nézegethetett kancsalul a festett egekbe.
Aztán csak ki kellett egyezni a hatalommal, mert a reálpolitika ezt követelte, de Deák ettől még nemigen kapott szobrot, míg ha eldobsz egy féltéglát, száz százalékos találati valószínűséggel ennek a bánatosképű szoknyapecérnek hősi pózban ábrázolt szobrát találod el.

A vörösterror alatt sem járt jól az, aki kiállt vélt igazáért, a fehérterror alatt még kevésbé.
Héjjas Iván, Prónay Pál, Franczia Kiss Mihály, de Cserny József, vagy Szamuely Tibor, Korvin Ottó nevére a ma embere nemigen emlékszik, de – és most tekintsünk el az ideológiai háttértől – a terror emléke a zsigerekbe égett.
Aki hallott a felakasztott festőművésznőről, vagy a böllérbicskával kiherélt, megnyúzott emberekről, az a gyermekét arra nevelte, hogy jobb az ilyesmiből kimaradni, jobb a politikától távoltartania magát.
És ez ment végig a nyilasuralommal kapcsolatban, a nyilasok felelősségrevonása után, amikor az Oktogonon tömegrendezvény keretében akasztották lámpavasra a nyilas pribékeket, ötvenhat pedig erre csak ráerősített, mikor a lábánál felakasztott, még élő katonatiszt szívét kivágták, amikor a megtorlás elérte a tetteseket, és sokszor azokat is, akik nem érdemelték meg a halált, de a történelem forgószele elvitte őket.

Szóval, nincs min csodálkozni a nép kollektív emlékezete és tapasztalata arra inti az egyént, hogy legyen óvatos – és nem mindenki születik forradalmárnak.
De a tömegmozgalmak olyanok, mint a víz, mely amikor akadállyal találkozik, akkor – ha nem talál magának szabad folyást – elkezd duzzadni, miközben a felduzzadt víz felszíne nyugodtnak tűnik.
Egészen addig, míg el nem éri a kritikus szintet, mert akkor átbukik az akadályon és utána elsodor mindent és mindenkit, ami és aki az útjába kerül.
Rengeteg kárt csinál, de amikor elvonul az ár, akkor helyreáll a természet egyensúlya, a föld ismét termékennyé válik és a nép ismét boldogul.

Úgyhogy, megértéssel, empátiával közelítsük a népet, ne várjunk tőle csodát – és legyen türelmünk kivárni, míg a történelem kialakítja azt a helyzetet, melyben az egyéni érdek és a társadalmi szükségszerűség közös utat tör magának.
Jobb, ha nem felejtjük: a népet nem lehet leváltani.
Türelem…


:O)))

2015. április 22., szerda

LETÖRÖLNI A VIGYORT

Igen, a képükről.
Orbán sunyi vigyorát, mikor letagadja kapcsolatát Habonnyal, Lázár képéről, Rogán sunyi menyét-pofájáról, mindegyikéről, egytől-egyig.
Remélem, még megérem.

Májusban kezdi tárgyalni a 2016-os költségvetést a kormány.
Kezdhette volna tárgyalni januárban is, éppen ennyi erővel, de nem, mert most kell a népet nyugtatgatni, lecsitítani, nem októberben.
Valahogy ki kell húzni nagyobb balhé nélkül a nyár elejéig, nehogy elszabaduljon az elégedetlenség.
Ehhez pedig ígérgetni kell vadul, mert az ígéreteket szereti a magyar.
Hát akkor tegyünk hangzatos ígéreteket, vakulj paraszt!

Varga Miska mindjárt neki is látott a feladat végrehajtásának és boldogan ecsetelte, hogy a 2016-os büdzsé az adócsökkentések költségvetése lesz.
A magyar gazdaság teljesítménye az elmúlt években látványosan javult, így érdemes elgondolkozni a megtermelt javak elosztásán.
Az államadósság mértéke még mindig magas, de csökkenő pályán van.
Varga szerint ezek azok a kiindulópontok, amelyek lehetővé teszik a nyugodt tervező munkát, így a megszokottnál jóval korábbi költségvetési vitát.

Lassan-lassan megszokjuk, hogy hülyének néz bennünket, mindenki beletörődően bólogat, hiszen ez valami olyasmi, mint az autogén tréning – ha valamit elég sokszor ismétlünk, akkor az igaz lesz.
Vagy kisnyúl.

A magyar gazdaság teljesítménye az elmúlt évekbe látványosan stagnált, egyedül 2014-ben javult valamelyest.
A korrnány meg úgy viselkedik, mint az a focista, aki végre egyszer eltalálta a labdát, és most labdazsonglőrként akarja eladni magát.
A tetejébe azt is pontosan tudják, hogy a 2014-es növekedés mértékét – mely alig haladja meg a 2006-os szintet – idén képtelenek leszünk tartani, pedig a tervezett számokban még nem szerepel annak hatása, hogy az Unió befagyasztotta a fejlesztési forrásokat, márpedig GDP csak gazdasági tevékenységből keletkezhet, az meg pénzből. keletkezhet…

Ami az államadósság mértékét illeti, a napi.hu „megfigyelt” nickű kommentelője igen jól összefoglalta a helyzetet.
Ezt írta: A 2010-es kormányváltáskori adósság 19 833 milliárd forint volt, a 2015 április 3.-i adósság 24 846 milliárd forint, plusz a MANYUP hatás egyszeri 3 000 milliárd és az államiba irányított járulék havi átlagban 33,33 milliárd forint,  azaz 1 700 milliárd forint, ősszesen 29 546 milliárd forint - 148 %-a a 2010 évinek.

Vagy Varga hülye vagy a népet tartja hülyének.
Én az utóbbira tippelek.

De mondott még további szépeket is a savanyúképű pénzügyér, aki már régen eladta a szakmai presztízsét.
Azt mondta, hogy az adócsökkentések éve két tételből fog állni, ebből az egyik a személyi jövedelemadó egy százalékos csökkentése lesz, ami megrázóan nagyvolumenű döntés, az ember szeme könnyes lesz tőle – leginkább a röhögéstől.
Mint tudjuk, személyi jövedelemadója annak van, akinek jövedelme is van.
Az ország több mint egyharmadának nincs, vagy csak elhanyagolható a jövedelme van, az erről szóló adóbevallást nem, hogy egy söralátéten, de egy bolha tökén is le lehet vezetni, a gazdagoknak meg egyszerűen nem tétel, több megy a szemétbe egy vasárnapi ebéd után.
Az Orbán-család meg úgyis Szlovákiában adózik a pályázatokon elnyert milliárdjai után, őket ez az egész cirkusz hidegen hagyja.

Az igazán fontos adónem államnak és polgárának egyaránt a fogyasztást terhelő ÁFA, melyet fizet mindenki a koldustól a nőgyógyászig, és amely arról nevezetes, hogy nálunk a legmagasabb az Unióban.
De most, végre véget vetünk ennek, hiszen a sertéshús ÁFÁ-ja huszonhétről öt százalékra csökkenhet.
Nem, nem a csirke és nem is a liba, de mégcsak nem is a marhahús ÁFÁ-ja, a disznóé.
Kell az új disznóhizlaldának a piac, piac meg akkor lesz, ha megvásárolható ára van a terméknek.
Ne keressünk semmi turpisságot, az a termék Orbán terméke, még akkor is, ha a disznóra rá van írva, hogy Mészáros Lőrinc, - aki nem hiszi, hogy az övé, az nézzen csak a disznóra – hasonlít is rá.

Juliska néni leginkább sertéskarajt szokott vásárolni, a közmunkások meg dagadót, ezen él a szegényember, mint tudjuk, fussa rá a családi pótlékból.
Melyet egyébként továbbra sem szándékoznak emelni, hiszen azt a legszegényebbek gyerekei kapnák, míg a gyermekek utáni adójóváírást természetesen emelik, hiszen lassan Rasi is szülni fog és a sajátláb után nem mindegy, hogy mennyit írhat jóvá, főleg, ha tartja a családi tradíciókat és négy –öt utóddal örvendezteti meg a magyar választót…

Ez az egész cirkusz felháborító, és azt tükrözi vissza, hogy a kis szociopata és seggnyalói egyáltalán nem érzékelik az ország helyzetét, a szegénységet, rengeteg ember kilátástalan nyomorát.
Löknek majd valamit a kormányzati tisztviselőknek, mint hajdan a nagyságos asszony a cselédnek – de aztán becsüld ám meg magad, Marcsa! – de a szegényekkel kapcsolatban egy tollvonásuk sincs.
Ez a gazdagok és vazallusaik költségvetése lesz, a hazugságok és szemfényvesztés költségvetése.

A bölcs előrelátáson meg csak derülni lehet.
Normális országokban a költségvetés alulról építkezik, számba véve az igényeket és a lehetőségeket.
Ez pedig itt diktátum a javából, a diktátorocska (ócska?) hagymázas álmai papírra vetve - lehet ő még talán el is hiszi, hogy az a világ rendje, hogy az ország legokosabb polihisztora kitalálja a jövőt, hálás népe meg megvalósítja.

A legizgalmasabb kérdés az, hogy engedi-e az Unió, hogy már megint kimagyarázza magát a pöcegödörből.
A vizsgálatok ugyanis azt mutatták ki, hogy Orbán kormányzása alatt az Uniós pályázatok egyharmada korrupciógyanús volt.
Ha megint pénzt adnak a kezébe, megint ellopja, ezt meg bátran lehet prognosztizálni.
Ebben az emberben semmi mértéktartás, semmi szemérem és legfőképpen semmi felelősség nincs az ország népéért.

Hogy bukni fog, az nem kérdés, hogy mikor, az viszont nem mindegy.
Ebben kellene neki a segítség, de nagyon.
Nem biztos, hogy a politikusoktól kell várni a megoldást...

:O)))

2015. április 21., kedd

BETEGSZABADSÁG





A nagy szél nem tesz jót az arcüregnek, fáj a fejem, az arcom, kis hőemelkedésem is van, egykor oly délceg púpom is lankadt - kérek egy nap szabadságot!
Gondoljátok meg - rátok is rátok fér kis pihenés!

Köszönöm!
:O)))


PuPu

2015. április 20., hétfő

TÜNTETÉS

A 30. Telekom Vivicittá városvédő futáson résztvevők száma nagyobb volt, mint a korrupció elleni országos tüntetés-sorozaton résztvevőké.
Tüntetünk, tüntetgetünk, a hatalom meg nyerítve röhög a szerencsétlenkedésünkön, szerintem teljes joggal.
Azt írta egyik kedves kommentelőm, hogy ”Más és más megközelítésben, de végső soron az "ellenzék" impotenciáját írod le, s ostorozod. Bízzunk abban, hogy nem hiába.”
Hát, ami azt illeti, én itt a borsó falrahányásának virtuóza vagyok, emellett ugyanúgy jártam, mint a szovjet babakocsigyár munkása, aki egyenként hazalopott minden alkatrészt, de akárhogy is rakta őket össze, a végén mindig harckocsi lett belőle.

Szóval akkor a tüntetések…
A tüntetés a világ minden táján a nép harci eszköze a hatalom ellen, kivéve nálunk, ahol előfordul, hogy a hatalom harci eszközévé teszik -  a nép ellen.
Boldogabb tájakon a nép, mikor tele lesz a megfelelő testrésze a hatalom pofátlankodásaival, akkor nem három köbcenti Orbán világrasegítésével könnyít magán, hanem elkezdi ijesztgetni a hatalmat.
A hatalom meg a tömeg láttán ijedezni kezd, és felkínál valamiféle kompromisszumot, mely vagy tetszik a népnek, vagy nem.
Ha nem tetszik, akkor a következő napok valamelyikén megismétli az attrakciót, de akkor mindenki visz magával még egy-két embert, és a hatalom ismét, és még inkább ijedezni kezd.
Merthogy a tömeg félelmetes és kiszámíthatatlan, jobb nem ujjat húzni vele, mert rosszabb esetben a tüntetőknek is kedve támad húzni és ehhez a megfelelő politikusok és lámpaoszlopok rendelkezésre állnak.

A tüntetésnek éppen ez a lényege: meg kell mutatnia a tömeg erejét, kifejezésre kell juttatnia azt, hogy a nép nem ért egyet a hatalom aktuális intézkedéseivel, rá kell bírnia a hatalmat a változtatásra.
Namármost a hatalom vagy okos, és akkor próbálja csillapítani a háborgást, vagy pofátlan, esetleg sárbuta, vagy mindkettő egyszerre és akkor szembemegy a tömeggel, ami nem sok jóval kecsegtet számára.
Feléve persze, ha klasszikus tüntetésről és nem puccskísérletről van szó, melynek végén kiosztásra kerül a hála jeleként egy-egy stadion.
Mert bár a tüntetés optimális esetben békés, de ez nem szentírás, van úgy, hogy a nép megvadul és dönt, borít, és nincs az a rendfenntartó erő, amely ellenállhatna neki.
2006-ban is az mutatott rá, hogy ez nem a nép megmozdulása, hogy egy pontosan behatárolható kör randalírozott, a tömeg pedig csendesen és némileg riadtan szemlélte az eseményeket.

Tehát a tüntetés – más tájakon – tömegről szól, míg nálunk többnyire önjelölt népvezérek hatalomba segítését szolgálja.
Persze, aktív politikusok is szerveznek tüntetést, de a legritkább esetben tudják felismerni a tömeghangulatot, ezért aztán nálunk minden tüntetés kissé felemás.
Vagy az erő hiányzik a megmozdulásból, vagy a szervezők bénázzák el a dolgot, vagy a tüntetés céljával van baj, vagy a helyszínével, vagy a szónokokkal
De voltam már olyan tüntetésen is, amely olyan volt, mint az Állatorvosi Egyetemen az üvegló, melyen tanulmányozható a ló összes betegsége.

A tüntetéshez szükség van valamilyen olyan dologra, mely megmozgatja az egész társadalmat, vagy annak egy jól körülhatárolható részét, egy szakmát, egy területet.
Egyszóval szükség van egy célra, mely nem árt, ha találkozik a társadalmi igényekkel, emellett konkrét és egyszerű.
A mi tüntetéseink általában a demokráciáról, a jogokról és kötelezettségekről meg a világbékéről szólnak, szónokaink megemlítik John Stuart Millt és a hasonló proletár gondolkodókat, a tüntetés céljául pedig egyszerre hetvenkét dolgot.
Ettől a népnek még a maradék kedve is elmegy attól, hogy kényelmes kis szobácskájából kimozduljon a szeles, hideg városi utcákra.

A baloldali és liberális közvélekedés szerint felettébb ostoba Jobbik nem emelkedik el a talajtól, mint liba a róka láttán, az ostoba jobbik földhözragadt módon iskolát meg kórházat véd, rendet és közbiztonságot követel, amivel azért meg lehet tölteni egy utcát.
A cél közérthető és kézzelfogható, míg például a korrupció a filmrendezőknek való, mert Julist a műkörmöst még soha, senki nem akarta milliókkal korrumpálni.
A szervezettség sem hátrányos, ez pedig szervezeteket feltételez.
A szervezetek közösségek egyben, az ember pedig olyan, mint a szardínia, tömegben érzi biztonságban magát, az övéi között.
Egyedül nem jó tüntetni, az ember a tömeg közepén is képes elmagányosodni, az igazi hangulatot a körülöttünk állókkal együtt tudjuk megteremteni, ez pedig könnyebb, ha vannak közöttük olyanok, akikkel félszavakból értjük egymást.

A tüntetésre oda kell csalogatni az embereket távoli városokból, ez még komolyabb szervezőmunkát igényel, nem elég a facebookon kiposztolni a helyszínt és az időt, mert az nem szervezés, csak hirdetmény.
A tüntetéshez kell hang és fénytechnika, kell szónoki pulpitus – és kellenek szónokok.
Szónoknak nem mindenki alkalmas, mert ehhez adottságok is kellenek – megfelelő hang, egy kevés retorikai ismeret és hiteles mondanivaló.
Ha ez utóbbi megvan, akkor lehet engedni – nem sokat! – a szónokkal szemben támasztott követelményekből, a jó gondolat elviszi a beszédet rosszabb szónokkal is, de a silány gondolatok a legtehetségesebb szónokot is sikertelenségre ítélik.

A tömegnek zömében azt kell mondani, amit hallani akar, mert a tüntetés az nem a hittérítés terepe, oda már „hívőknek” kell jönni, akik elkötelezettek egy ügy iránt.
Ehhez persze tudni kell, hogy mit akar a tömeg…
Az ember azt hinné, hogy a jó szónok kapós, de ez nem így van, mert a tüntetések szervezői magukat tekintik a legjobb szónoknak, különösen, ha politikai ambícióik is vannak.
Ezért aztán a legjobb szónokokat lerugdalják az emelvényről, ide-oda próbálják dugdosni, nehogy túl éles legyen a kontraszt a saját teljesítményük és a sztárszónok között, aki egyébként időnként beleszerelmesedik a saját hangjába és röcögtet, hajlítgat, játszik a hangszínnel, a hangerővel, amit aztán az ellenfél nagy örömmel karikíroz, idegbeteg bohócnak nyilvánítva politikai ellenfelét.
A jó tüntetést fel kell építeni, a tömeget lázba kell hozni, a szónoklatoknak egy ívet kell képezni, mindenkinek ugyanazokat a gondolatokat kell sulykolni, tömör jelszavakkal kell operálni és a beszédeket nem szabad hosszúra szabni, akkor fenn lehet tartani az érdeklődést.

És tudni kell a tüntetést lezárni, lehetőleg elmellőzve a résztvevők 3,14csába küldését, mint volt már rá példa, sajnos.
A közös ének, a jelszavak közös skandálása erősíti az összetartozást, de ez se megy spontán módon, csak a filmekben, ahol a szép, vöröshajú hősnő széttépi a mellén a pendelyt, majd cickót villantva énekelni kezd, és százezer ember veszi át a dallamot.
A tüntetésre kellenének rendezők vagy biztonsági emberek is, mert nem egy tüntetésen vettem részt, melyen megjelentek a politikai ellenfél rendőrökön érlelt futball-huligánjai, akikkel egy énektanárnő a maga ötvenkét kilójával nehezen tud szembeszállni a dörgő pofonok mezején.

Nem száz tüntetést kell rendezni az ország száz pontján, hanem egyet, de nagyot, de ezt már ezerszer leírtam, gondolom, most is hiába.
Mindenesetre a legutóbbi tapasztalatok sem arról szólnak, hogy a szervezők tanultak volna saját kárukon, de hát az ember ne várjon csodákat…
Fent a kép a felcsúti Kancsó Aréna előtti nagygyűlés összes résztvevőjéről készült, szónokostól technikai személyzetestül – szóval, ezért írtam ezt a posztot…

:O)))

2015. április 19., vasárnap

KORRUPCIÓ AZ, AMIBŐL KIHAGYNAK

Tüntetett ma néhányezer ember a korrupció ellen.
Holnap tüntetünk a rablás ellen, holnapután a gazdasági csalások ellen, a nemi erőszak ellen - akinek végképpen elege van a közállapotokból, az nemtúlsokad magával kimegy az utcára tüntetni, jól belekiabálja a világba, hogy nem ért egyet ezekkel a szemét dolgokkal, aztán hazaballag.

Hétfőn meg majd a saját városának önkormányzati képviselői összeülnek kettesével valamelyikük házának teraszán, egy presszóban, vagy a teniszpályán, és eldöntik, hogy hogyan szavazzanak, kinek adják a szennyvíz-csatorna vagy a tömbrehabilitációs beruházást, és kinek mi esik le belőle.
Nem mindenkinek szólnak persze, minden testületben akad néhány idealista marha, őket jobb az ilyesmiből kihagyni, még képesek cirkuszt rendezni, hát, aki hülye, haljon meg – gondolják - és beszélnek azzal az ellenzéki vagy független képviselővel, akinek szavazata majd meghozza a kívánt eredményt.
Ha a televízióban megnézik a tüntetésről szóló híreket, csendesen mosolyognak, lehet, még el is mennek a tüntetésre és harcos szónoklatokat tartanak tiszta közéletről, becsületről, tisztességről.

Aztán a pártok vezetői is becsukják a szemüket, mikor az általuk is megválasztott pártpénztárnokok - akiknek titulusa változhat, de feladatköre nem - elkezdenek összedolgozni a politikai ellenfél hasonló feladatot ellátó emberével.
Homokba dugva fejüket mossák kezeiket – bármelyik cirkusz nagy pénzeket fizetne a mutatványért, amint rutinosan felülmúlják Pontius Pilatust, ami nem is csoda, a helytartónak csak egyszer kellett mosnia kezeit, a pártok vezetőinek havonta többször is.

A korrupció mindig közpénzekről szól, az uralkodó modell szerint a közmegbízatást elnyerők elvállalnak egy megbízást magasabb áron, mint amennyiért a munka tisztességesen elvégezhető, majd a tisztességesen vagy trehányul elvégzett munkát kifizeti a megrendelő állam vagy önkormányzat, intézmény, a többi már a számlázók gondja.
Így kerülhet beszerzésre a világ legdrágább lemezollója, természetesen szabályos számlával, és így jut a pénz a pártokhoz, hajdan hetven-harminc százalékos arányban.
Attól függően, hogy melyik párt volt hatalmon, annak jutott az oroszlánrész.
A kétharmad ezt a helyzetet alapjaiban változtatta meg, aztán Orbán úgy döntött, hogy akkor most jóformán mindent visz, és ezt annál is könnyebben megtehette, mert a pályázatok nyertesei csak az általa kedvezményezettek - legutóbbi állás szerint szinte márt csak a családtagjai voltak.

Természetesen a maffia régi tradíciójának megfelelően megengedték azoknak is, akik az ügyek lebonyolításában segédkeztek, hogy a korrupció nektárt adó kútjánál megnedvesíthessék csőrüket, így biztosítva a hűséget és a hallgatást.
Aki ebből a pénzből vette a libát a vasárnapi libasülthöz, az már soha többé nem szabadulhatott, mert ha nem viselkedett szobatisztán, akkor gazdái elengedték a kezét, mint tették ezt az egyébként felettébb gusztustalan Zuschlaggal, akit a tetejébe még meg is fenyegethettek, hiszen azt, amiért ült, mint a túzok, Szijjártóval kéz a kézben követték el.
Az omerta – a hallgatás törvénye – hibátlanul működött.

Az emberek egy része azt gondolja, hogy a korrupció során borítékok – legfeljebb nokiásdobozok cserélnek gazdát, de tévednek.
Ez az a szint, melyet a maffia tűzzel-vassal, habár eredménytelenül irt, mert zavarja a nyugodt üzletmenetet.
Az eredménytelenség meg abból adódik, hogy az általános  szegénységben egyre kisebb összegek tűnnek krőzusi vagyonnak, melynek a nép egyszerű gyermeke nehezen tud ellenállni.
Sok esetben nem is pénzről van szó, hanem ilyen-olyan kedvezményekről, előléptetésről.
Az állam nagyonegyszerű ügyintézője nem hülye és látja, - legalábbis látni véli - mi folyik körülötte.
Ha nekik szabad, akkor nekem is, gondolja – tévesen.
Nem mai bölcsesség: Quod licet Iovi, non licet bovi…

Mindenesetre a készpénz egy bizonyos szinten túl már anakronisztikus jelenség, az összegek bankszámlákon forognak, offshore cégek számára kerülnek kifizetésre, megrendelések és döntések áraként jelennek meg, rendkívül bonyolult konstrukciókban.
Ezért is retteg Simicskától Orbán, merthogy az információ – hatalom.
És ezért nem megy neki senki Simon Gábornak, aki – valószínűleg – tisztázatlan forrású pártpénzeket dugdosott mindenféle számlákon, de senkinek nem érdeke a téma piszkálgatása, hátha felfakad a fekély és akkor belehal az egész bubopestises politikai osztály.

A korrupció ellen egyetlen helyen lehet hatékonyan harcolni, ez pedig a Parlament.
Az utcán kiabálni rettenetesen látványos tud lenni – mondjuk nem kétezer embernek – de ennél ezerszer többet érne egy korrekt pártfinanszírozási törvény, mert az kizárná a lehetőséget, hogy egyesek pártérdekekre hivatkozva lophassák a köz pénzét.
Gyurcsány belevágott volna, de már az első akadályt – saját pártja támogatásának megszerzését – sem tudta venni, itt aztán el is halt a dolog.

Miután a pénz lopott pénz volt, így a pártok pénztárnokai döntötték el, hogy mire „adnak” pénzt és mire nem, így aztán elég erősek voltak ahhoz, hogy bármit és bárkit leszavaztassanak – beleértve a mindenkori pártelnököt is.
Így jönnek aztán létre olyan tragikomédiák, hogy amikor például Gyurcsány szét akarta választani a pártelnöki és miniszterelnöki posztot, akkor a pénz beszélt, és bár csak az egyikről akart, mégis, mindkét funkcióról le kellett mondania.
A korrupció ma Orbán maffiájának monopóliuma.
A kis ragadós fröccsenés nem szívesen enged senkit sem a pénzek közelébe.
Most, hogy Dobrev Klára a cége által vezetett nemzetközi konzorcium élén megbízást kapott az Uniótól bizonyos előkészítő munkák felülvizsgálatára, Orbánék sikítófrászt kaptak, merthogy belelátnak a pénzügyeikbe, melyeknek egyébként nyilvánosnak és átláthatónak illene lenniük.

Ameddig az emberek nem értik meg, hogy a korrupció felszámolásának legelső feladata Orbán világgákergetése, ameddig a pártok nem képesek az öntisztulásra, addig lehet itt fel-alá sétálni, lehet szép jelszavakat harsogni, de ennek semmiféle eredménye nem lesz.
Nem emberekben kell bízni vagy nem bízni, mert az ember esendő,.
Intézmények kellenek, szabályok kellenek, kérlelhetetlen szigorúság az elszámoltatásokban, és dupla büntetési tétel a közpénzek tolvajainak.
A következő években napi hárommilliárd forintot kapunk az Uniótól, a tolvajoknak ez olyan, mint libának a kukorica, Vuknak a liba – ellenállhatatlan.
Hogy mégse lopják el, ahhoz kevés a szép szó, kevés a szívhezszóló szónoklat.

Ehhez másfajta politikai elit, másfajta politikai kultúra kell.
Aki nem érti, hogy milyen, az olvassa el az őszödi beszédet, abból nagyjából megértheti – ha akarja, meg, ha van hozzá esze.
Hosszú távon optimista vagyok, de a holnap-holnapután történéseit nem lesz könnyű feldolgozni.
De bízzunk, mert ha nem is túl okos, de strapabíró nép vagyunk

:O)))

2015. április 18., szombat

BALOLDAL

Bevallom töredelmesen, hogy nincs ma semmi kedvem politikáról írni, valahogy annyira kisszerű és kiábrándító ez az egész...
De, hogy azért csalódást se okozzak a kedves olvasónak, ezért megírom kissé morbid, de kedvenc viccemet.
Mikor a kedvencemmé lett, akkor még nem ismertem fel rejtett jelentését, ma már tudom, hogy a vicc a magyar baloldalról szól.


Izgatottan toporog a szülőszoba előtt a férj, nyílik az ajtó és kilép az orvos.

- Gratulálok Apuka, megszületett a baba.
- Igen? Jaj, de jó, gyorsan hozzák, az én fiam, látni akarom!
- Igen, azonnal, de el kell előtte mondanom, hogy van egy kis probléma a babával...
- Probléma?
- Igen, sajnos hiányzik az egyik keze...
- Jaj, szegény, de mindegy, gyorsan hozzák, az én fiam, látni akarom!

- Hozzuk, de még valamit el kell mondanom, sajnos a másik keze is hiányzik!
- Jaj, szegény, de mindegy, így is szeretem, gyorsan hozzák, az én fiam, látni akarom!
- Igen, de van még kis baj, amiről tájékoztatnom szükséges, ugyanis hiányoznak a lábai is!
- Jaj, szegény, de mindegy, így is szeretem, gyorsan hozzák, az én fiam, látni akarom!
- Hogyne, de el kell előtte még mondanom, hogy sajnos törzse sincs a babának...
- Jaj, szegény, de mindegy, így is szeretem, gyorsan hozzák, az én fiam, látni akarom!
- Azonnal, de fel kell hívnom a figyelmét, hogy sajnos a baba feje is hiányzik?
- Hiányzik?
- Hiányzik.

- Hát akkor mije van a babának?
- Füle, bal füle...
- Jaj, szegény, de mindegy, így is szeretem, gyorsan hozzák, az én fiam, látni akarom!
Nyílik az ajtó nővérke egy párnán kihoz egy fület...
- Kisfiam, édes kisfiam! Fülecském!

- Ne szólongassa!
- ?
- Süket...

:O)))

2015. április 17., péntek

ZŰR ÉS ZAVAR

Figyelő vette észre, hogy támogatóinak fele eltűnt a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia szponzorfaláról.
A cégek listájából február közepe óta hiányzik többek között a Közgép, a Hír TV, és a Pro-Aurum Zrt., melyek mind Simicska Lajoshoz köthetőek.
Távozott a szponzorok közül Demján Sándor és a az érdekeltségébe tartozó Trigránit Zrt. is.
Ugyanakkor nem csak ők hagyták ott a felcsúti fociakadémiát, hanem több másik cég is, köztük olyanok, mint a Coca-Cola vagy a BÁV Zrt.
Míg februárban összesen 47 támogatójuk volt, mostanra ez már csak annak kétharmadára csökkent.
 Csányi az OTP Bank első veszteséget bejelentő közgyűlésén meglehetősen élesen fogalmazott a bankokkal szemben folytatott pénzügyi politikáról, emellett elmélkedett egy sort 135 milliárd forint ellopásáról.
Az uniós támogatások elosztásának kapcsán szólt néhány baráti szót Lázár Jánosról is, mondván: nem ismeri a részleteket, de nem tartja megnyugtatónak, hogy olyan ember dönt többszáz milliárd forint sorsáról, aki egy kisváros gazdálkodását sem tudta rendben tartani.

Simicska nem ment el arra az egyeztetésre, melyre a kormány a négyes autópálya felbontott szerződése miatt, peren kívüli megegyezés előkészítése céljából hívta össze az érdekelteket.
Lázár hazafias húrokat pengetett, mondván, hogy csak lesz a spermacsepp által üldözött vállalkozóban annyi hazafiúi érzés, mint a külföldi cégekben.
Nem lesz, mert egyrészt más az üzlet, más a szerelem, másrészt meg verekedés közben nehéz zászlót lengetni, és ha az ellenség lengeti, az is gyanús – lehet, hogy csak hasba akar szúrni a zászlórúddal…
Mindeközben – és lehet, éppen emiatt - a magyar pénzügyi rendszer romokban hever, botrány-botrány hátán.
Ilyen-olyan károsultak kóborolnak egy-egy kétméteres kötéllel kezükben az éji homályban, megfelelően teherbíró faágra vadászva, a kormány kapkod, mint szlovák barátunk felmenője szoknyájához, mindent megígér.
Felemeli a Befektetésvédelmi Alap kártérítési összeghatárát százezer euróra, csillapítandó a cirkuszt, melyet azért tovább fokozott ma egy újabb brókercég bedőlése, ismét önkormányzati pénzek milliárdjai ragadtak bent.
Varga Mihály ennek kapcsán nekiment Vadai Ágnesnek – szerintem ez hiba, az ember ne ingereljen feleslegesen egy vadmacskát, mert kikaparhatja a szemét.

A brókerbotrányokkal kapcsolatos kárrendezés a pénzügyi szektornak évi 20 milliárd forintba kerülhet 6-8 évig, nem számítva a speciális Quaestor-alap „bevás” befizetés feletti feltöltését - közölte a Heti Válasszal Nagy Márton, a Magyar Nemzeti Bank pénzügyi stabilitásért és hitelösztönzésért felelős ügyvezető igazgatója.
Csányi jelezte: Strassburgban támadják meg a Quaestor-törvényt, ha aláírják.
Közben Orbán megvásároltatta Garancsival a lámpaoszlopokon elhelyezhető hirdetési felületek jogait tulajdonló ESMA céget, megtörendő Simicska monopóliumát.
A hirdetésnek ez a formája jelenleg tilos, de majd engedélyezik hamarosan, ne is legyen ez kétséges.
Meleg helyről származó információk szerint a Fidesz képviselői dühöngnek, nem dolgoznak, mert Simicska beszólása óta a Fidesz politikája szinte csak az ő kinyírásáról szól – ők még nem érzik a veszélyt.

Pedig Orbán nem véletlenül támadja ilyen vehemensen hajdani harcostársát, ő tudja, hogy személye mennyire támadható, és azt is, hogy Simicska rendelkezik annyi ismerettel, amennyi az ő politikai likvidálásához kell.
Márpedig, ha a gazdaállatnak annyi, akkor élősködőinek is új gazdát kell keresni.

Jelenleg Simicska csak játszik, légpuskával lövöldöz az égen szálló libára, de könnyen eljöhet az őzsörét ideje, abból pedig nagy puffanás lehet…
Ha a Süsü azt hiszi, hogy azzal, hogy Rasi lábacskáira aranycipellőt húzott, el tudta rejteni a vagyonát, hát téved, és a Lajos pitbull-típusú harcos.
A végeken sem könnyebb a helyzet, Orbán népe riadtan nézeget körül, nem érzik a megszokott biztonságot.
Nem bírák a stresszt, értetlenkednek, mert nem ismerik a belső harcok okát és tétjét, ők még mindig azt hiszik, hogy a nemzet felemelkedéséért harcolnak, de érzik, hogy valami nagyon nincs rendben.

Az Unió leállította a fejlesztési pénzeket, természetesen csak ideiglenesen, ha a kormány teljesíti a feltételeket, ismét kinyitják a pénzcsapot.
Manapság az ilyen verebekre nem ágyúval, hanem pénztárcával lőnek.
Lázár nekiment a Jobbiknak és ma reggel nem Orbán, hanem Gyurcsány szerepelt a rádióban, a Hírtelevízió meg nekiment Lázárnak – ez talán már a vég kezdete?
Mindenesetre a Jobboldal Megtermékenyítője olyan képet vág, mintha mi sem történt volna, szervezi az Olimpiát, leteteti a Nemzeti Kézilabda Akadémia alapkövét és töri a fejét, hogy megváltoztatja a vezetéknevét Csekonicsra…

Ez egy beteg ember.
A majdan megválasztandó demokratikus Parlament első dolga kell legyen, hogy elrendeli a politikusok elmeorvosi vizsgálatát, kizárva még a lehetőségét is annak, hogy Magyarországot még egyszer egy szociopata irányítsa.
Ez egy nehéz periódus lesz a demokratáknak, mert miközben tudjuk, hogy egy politikai hulla büdösödik a kormányfői székben, türelmesnek kell lenni – meg kell várni, míg a már nyitott bicskával végképp tökönszúrja magát.

Ehhez kívánok sok lelkierőt.

:O)))