Tehetséges
gyerekeink és unokáink menekülnek Nyugatra, tehetségtelen és ostoba kormányunk
menetel Keletre, írja Lengyel László a Népszabadság május 23.-i számában.
Minden tiszteletem Lengyel Lászlóé, de szerintem téved.
Nem csak tehetséges gyerekeink és unokáink menekülnek Nyugatra, hanem minden fiatal, akiben van csipetnyi vállalkozó szellem, függetlenül attól, hogy tehetséges-e vagy sem.
Mennek a képzettek, de mennek a képzetlenek is a feketemosogatókba, a köztisztaságba – mindenhova, ahol csak munkához és megélhetéshez jutnak.
Így dupla a veszteségünk, hiszen a tehetséges és a tehetségtelen fiatal egyforma lehetőségekkel érkezik Londonba, és általában egyformán csak a segédmunka jut neki, még ha adott esetben a szellemi segédmunka is.
Vagy a képzettebb dolgozhat ugyan a szakmájában, de vezető rendkívül ritkán lehet, függetlenül tehetségétől.
A Nyugat mentalitásáról lehet néha érdekes dolgokat olvasni, beleértve olyanokat is, hogy a kelet-európai – köztük a magyar - munkavállalót kevesebbre tartják, mint a Nemzetközösség országaiból érkezetteket, akik úgy-ahogy, de a brit kultúra emlőin nevelkedtek.
A magyar szeret lenézni másokat, megrázó élmény lehet, amikor szembetalálkozik azzal a helyzettel, hogy még a lenézett pakisztáni is feljebb áll a ranglétrán, mint ő.
Minden tiszteletem Lengyel Lászlóé, de szerintem téved.
Nem csak tehetséges gyerekeink és unokáink menekülnek Nyugatra, hanem minden fiatal, akiben van csipetnyi vállalkozó szellem, függetlenül attól, hogy tehetséges-e vagy sem.
Mennek a képzettek, de mennek a képzetlenek is a feketemosogatókba, a köztisztaságba – mindenhova, ahol csak munkához és megélhetéshez jutnak.
Így dupla a veszteségünk, hiszen a tehetséges és a tehetségtelen fiatal egyforma lehetőségekkel érkezik Londonba, és általában egyformán csak a segédmunka jut neki, még ha adott esetben a szellemi segédmunka is.
Vagy a képzettebb dolgozhat ugyan a szakmájában, de vezető rendkívül ritkán lehet, függetlenül tehetségétől.
A Nyugat mentalitásáról lehet néha érdekes dolgokat olvasni, beleértve olyanokat is, hogy a kelet-európai – köztük a magyar - munkavállalót kevesebbre tartják, mint a Nemzetközösség országaiból érkezetteket, akik úgy-ahogy, de a brit kultúra emlőin nevelkedtek.
A magyar szeret lenézni másokat, megrázó élmény lehet, amikor szembetalálkozik azzal a helyzettel, hogy még a lenézett pakisztáni is feljebb áll a ranglétrán, mint ő.
Persze
vannak más nyugati országok is, de a bevándorló szinte mindenütt bevándorló
marad, és ezt egy-két szerencsésebb ország – Kanada, Ausztrália (igaz, ezekben
az országokban is előnyben vannak a WASP betűszóval körülírható munkavállalók) –
kivételével mindenhol éreztetik is.
Vagy, ha nem is éreztetik, a kulturális hagyományok mások, mint nálunk, az emberek általában távolságtartóbbak, a baráti kapcsolatok felszínesebbek, nem egyszerű a beilleszkedés.
Mikor a lányom Németországban dolgozott, nem tudta elviselni, hogy bár mindenki kedves volt velük, mégis eléggé elszigeteltnek érezték magukat, pedighát a férje – küllemét tekintve - bármelyik háborús filmben eljátszhatta volna egy SS Obersturmbannführer szerepét.
Lehet, ha kint maradnak, az évek során javult volna ez a helyzet, de kétségkívül ez volt a fő oka annak, hogy egy év után hazajöttek, pedig a szakmájukban dolgoztak, jó pénzért.
Aki nem eredeti foglalkozásában dolgozik, annak rosszabb a helyzete, hiszen a mai világban egyetlen komolyabb szakmában sem lehet büntetlenül kihagyni éveket.
Ha bárki azt hiszi, hogy majd hazatérnek a fiatalok és itthon kamatoztathatják megszerzett tudásukat, az bizony tévedésben van, hiszen egy bölcsész, aki hotelszobákat takarít, legfeljebb anyagiakban és élettapasztalatban profitál, szakmailag semmit sem.
Vagy, ha nem is éreztetik, a kulturális hagyományok mások, mint nálunk, az emberek általában távolságtartóbbak, a baráti kapcsolatok felszínesebbek, nem egyszerű a beilleszkedés.
Mikor a lányom Németországban dolgozott, nem tudta elviselni, hogy bár mindenki kedves volt velük, mégis eléggé elszigeteltnek érezték magukat, pedighát a férje – küllemét tekintve - bármelyik háborús filmben eljátszhatta volna egy SS Obersturmbannführer szerepét.
Lehet, ha kint maradnak, az évek során javult volna ez a helyzet, de kétségkívül ez volt a fő oka annak, hogy egy év után hazajöttek, pedig a szakmájukban dolgoztak, jó pénzért.
Aki nem eredeti foglalkozásában dolgozik, annak rosszabb a helyzete, hiszen a mai világban egyetlen komolyabb szakmában sem lehet büntetlenül kihagyni éveket.
Ha bárki azt hiszi, hogy majd hazatérnek a fiatalok és itthon kamatoztathatják megszerzett tudásukat, az bizony tévedésben van, hiszen egy bölcsész, aki hotelszobákat takarít, legfeljebb anyagiakban és élettapasztalatban profitál, szakmailag semmit sem.
Ami
meg a keletre menetelést illeti, tehetségtelen és ostoba kormányunk nem menetel
semerre sem, hanem egy érdekes kísérletet folytat - meg akarja valósítani a
despotikus államvezetést az Unió keretein belül.
Ennek természetesen vannak keleties elemei, és méginkább lennének, ha a pénz nem kizárólag az Unióból csordogálna, de így, sajnos kénytelen redukálni vágyait a Nemzeti Lámpagyújtogató, ki utóbbi tevékenységét Rasi leánya sajátlábairól elrugaszkodva végzi.
Mindenesetre a korrupció már keleti mértékű és keleti mintára állami szintre emelt, az állam pedig ő, személyesen.
Ha a Kelet adott volna pénzt értünk, már régen a hatvanas évek Albániájának pozíciójában lennénk, lehetne építeni sok szép bunkert – igaz, nem olcsóért – de sajnos, az a helyzet, hogy a Kelet már kiismerte a Nemzet Sebesencsapkodó Farkincáját, így aztán még Észak-Koreának sem kellenénk.
Ami meg a dolog üzleti oldalát illeti, ezidáig a Paksi bővítés a legnagyobb sikerünk, melyre orosz hitelt kapnak túlnyomórészt orosz vállalatok, a hitelt pedig nekünk kell visszafizetni, még az első kapavágás előtt megkezdve annak törlesztését.
Csak szólok – az oroszok se rosszak kereskedelemben, de a kínaiakhoz senki se mérhető e tekintetben, ehhez tegyük még hozzá, hogy a mi külügyi-külkereskedelmi tevékenységünket egy Szijjártó vezényli - ennekutána prognosztizáljuk kilátásainkat…
Ennek természetesen vannak keleties elemei, és méginkább lennének, ha a pénz nem kizárólag az Unióból csordogálna, de így, sajnos kénytelen redukálni vágyait a Nemzeti Lámpagyújtogató, ki utóbbi tevékenységét Rasi leánya sajátlábairól elrugaszkodva végzi.
Mindenesetre a korrupció már keleti mértékű és keleti mintára állami szintre emelt, az állam pedig ő, személyesen.
Ha a Kelet adott volna pénzt értünk, már régen a hatvanas évek Albániájának pozíciójában lennénk, lehetne építeni sok szép bunkert – igaz, nem olcsóért – de sajnos, az a helyzet, hogy a Kelet már kiismerte a Nemzet Sebesencsapkodó Farkincáját, így aztán még Észak-Koreának sem kellenénk.
Ami meg a dolog üzleti oldalát illeti, ezidáig a Paksi bővítés a legnagyobb sikerünk, melyre orosz hitelt kapnak túlnyomórészt orosz vállalatok, a hitelt pedig nekünk kell visszafizetni, még az első kapavágás előtt megkezdve annak törlesztését.
Csak szólok – az oroszok se rosszak kereskedelemben, de a kínaiakhoz senki se mérhető e tekintetben, ehhez tegyük még hozzá, hogy a mi külügyi-külkereskedelmi tevékenységünket egy Szijjártó vezényli - ennekutána prognosztizáljuk kilátásainkat…
Nopersze,
a gazdasági mutatók közül egy-kettő javul, de ez csak olyan, mintha nemzeti autóbuszok
versenyeznének az autópályán, és a magyar autóbusz kissé gyorsulni kezdene.
Ami szép eredmény lenne, nagy kár, hogy az autóbusz vezetője a hátsó ajtón tízesével lökdösi le az utasokat, hogy könnyebb legyen a busz, repülnek a cigányok, a kiskeresetűek, a nyuggerek, az alsó középosztály…
Ha az új irányzatoknak megfelelően az ország életminőségét vizsgáljuk , akkor azért a kép már nem túl rózsás.
Mutatja a komoly társadalmi feszültségeket, a gazdagok és szegények közötti feszültségeket, melyek igen félelmetes jövőt fest elénk.
Retteg a szegénytől a gazdag, s a gazdagtól fél a szegény, írja a költő, és napjaink Magyarországa visszaigazolja az ezerkilencszázharminchétben írt vers érvényességét a XXI. század első negyedében, ma.
Szóval, ha megyünk ma valahova, hát
tönkremegyünk, és ebben a folyamatban szép részeredményeink már vannak, hiszen
morálisan már a bányászbékát használjuk fejfedőnek, virágzik a szolgalelkűség,
az emberek – és sajnos gyermekeik is - egyre butábbak, műveletlenebbek – és
egyre kiszolgáltatottabbak.Ami szép eredmény lenne, nagy kár, hogy az autóbusz vezetője a hátsó ajtón tízesével lökdösi le az utasokat, hogy könnyebb legyen a busz, repülnek a cigányok, a kiskeresetűek, a nyuggerek, az alsó középosztály…
Ha az új irányzatoknak megfelelően az ország életminőségét vizsgáljuk , akkor azért a kép már nem túl rózsás.
Mutatja a komoly társadalmi feszültségeket, a gazdagok és szegények közötti feszültségeket, melyek igen félelmetes jövőt fest elénk.
Retteg a szegénytől a gazdag, s a gazdagtól fél a szegény, írja a költő, és napjaink Magyarországa visszaigazolja az ezerkilencszázharminchétben írt vers érvényességét a XXI. század első negyedében, ma.
Vajon mennyi idő kell majd ahhoz, hogy a senki földjéről visszaérkezzünk Európába?
:O)))
8 megjegyzés:
Kedves PuPu !
Bízom benne, hogy a fejlődés kierőszakol majd egy olyan változást, amely majd megoldja a gondjainkat.
Persze, lehet, hogy mi már ezt nem érjük meg, sajnos.
Az is eszembe jutott, hogy teljesen potyára szapuljuk az ellenzéket is a tesze toszaságért.
Tulajdonképpen ki akarna Orbán után kormányozni és a biztos bukást felvállalni.
Mert akik Orbán után jönnek, azoknak igen csak fel kell kötni a gatyát, hogy ne bukjanak bele és ne tűnjenek el örökre !
Lehet, ez is meghúzódik a sok tehetetlenség mögött.
Valahogy mindig az jön ki, hogy a jó, garantáltan elbukik és a rossz győz !
Ilyenkor mit lehet tenni ?
Üdv sphagin.
Hát harcolni kell, kedves Sphagin, nem a vereségen merengve elfutni!
Aztán meg nem kell szívbajosnak lenni, az első nap be kell csukni a krémet, a kollaboránsokra rá kell hozni a frászt, előre be kell jelenteni a visszaélésekkel szerzett vagyon elkonfiskálását, a bűnrészesek gyorsított felelősségrevonását és végre is kell hajtani, méghozzá kegyetlen következetességgel.
És az államszervezetet azonnal meg kell tisztítani, első lépésként vissza kell állítani az Alkotmányt és utána az Alaptörvény alapján hozott törvényeket azonnal hatályon kívül kell helyezni.
És addig meg kell találni, hogy ki alkalmas ennek a végrehajtására, mert itt nem lehet szépelegni meg alkudozni, finnyázni - ütni kell, erősen, célratörően és következetesen.
Nem kell mindenkit bántani, de az összes haszonélvezőre le kell csapni, nem szabad nekik időt hagyni.
Álom, ugye?
:O)
Nem találjuk, ki alkalmas erre. :) Te tudnál valakit említeni? Egy ismerős azt írta a múltkor, keressem meg a Párbeszéd Magyarországért oldalt, Karácsony Gergely alkalmas volna rá. Nem volt hozzá kedvem.
Azt kérdezed, PuPu, hogy "vajon mennyi idő kell majd ahhoz, hogy a senki földjéről visszaérkezzünk Európába?". Nem tudom (én sem). De előfordulhat, hogy mire visszaérkezünk, csak egy cédulát találunk majd egy üzenettel: "Helló, semmirekellők! Megjöttetek? Kár. Mert mi elmentünk. Egy másik bolygóra. De nehogy utánunk gyertek!"
Ezekben a reggeli álmos percekben próbáltam keresni a történelemben olyan példákat, amikor a diktátorokat a saját népük buktatta meg, s nem akadtam ilyen eseményre. Ha nem jön a Vörös Hadsereg, Szálasi még nagyon sokáig hirdethette volna barom nézeteit az ország élén. Hitler uralmát sem a saját népe szüntette meg, kellett hozzá jelentős külföldi segítség. Sztálin úgy bukott meg, hogy meghalt, s csak három év múltán merték bírálni kegyetlen rendszerét. A mi esetünkben itt lenne az EU Orbán megbuktatására, de az csak egy nyaklevesig tudott eddig eljutni.
Kedves PuPu !
Nem az a kérdés, hogy mit kellene csinálni, hanem az, hogy mit lehet.
Egy gyenge kormány és egy erős ellenzék pl. mit tesz lehetővé ?
Egy Gyenge FIDESZ és egy erős JOBBIK felállás esetén mit tud kezdeni a demokratikus oldal, pláne, ha csak kevés a különbség a két tábor között.?
Elvégre egy demokrácia nem engedheti meg magának azokat az eszközöket, amit egy illiberális kormányzás gátlás nélkül megtehet.
Lehetne ezt taglalni, de szerintem, már a Polt eltávolítása se menne simán !
Meg a többi, meg a többi.
Igazad van, nem szabad latolgatni, hanem tenni kell.
Még akkor is, ha elbukunk.
Az lenne az igazi nyereség Orbánéknak !
Minden rosszat amit tettek, rá fognák a győztesekre és a kiürített kasszából csak a nyomort lehetne bővíteni. Ők meg jöhetnének a rezsi csökkentéssel, meg a többivel.
Még a ciklust se igen töltené ki a demokratikus kormány.
Nem jött még el az idő, nem utálják még eléggé őket a választók ahhoz, hogy el lehessen takarítani őket.
Üdv saphagin.
Ha kemény kéz kell, akkor én se látok mást mint Gyurcsányt. Ha kulturált megoldás+ demokrácia kell akkor Karácsony Gergely.
Ha Gyurcsánynak lenne legalább egyetlenegy, kakaóba áztatott babapiskóta keménységű kacsója akkor A Mi Sohanemhazudó Sasmadarunk még a Csillagban tolná a felmosófát a 2006-os puccskísérletért kijáró 20 év okán, a teljes sleppjével. De legalábbis legkésőbb 2006 november végén pártfegyelmivel kirúgja a puchokat, bajákat, sziliket, mindenkit aki bármilyen okból (sajátzseb vagy 50 alatti IQ) szabotálta a reformokat, előzetesbe polpotpetyát és a rendőrség, ügyészség, nemzetbiztonság beépített fidesznyikhajait, feloszlatja a parlamentet és kiírja az új választásokat!
Igen, a fidesz simán nyerte volna _DE NEM KÉTHARMADDAL!_ és a szocik, liberráltak kaptak volna lehetőséget a megújulásra!
Megjegyzés küldése