2015. június 25., csütörtök

VEGYÜNK KIRÁLYSÁGOT VIKTORNAK!

Eladó a világ legnagyobb telke, valamivel nagyobb, mint Magyarország - százegy ezer négyzetkilométer - nyolccal több, mint ahol jelenleg élünk.
És csak százötven lakosa van.
Az ára sem megfizethetetlen, 325 millió dollár, nincs százmilliárd forint se, a bolondnak is megéri.
Az az ötletem támadt. hogy meg kellene vennünk Viktornak.


Mindenki jól járna, még maga Merkel asszony is megkönnyebbülten lélegezhetne fel, végre egy barbárral kevesebb az Unió határain belül, már csak arra kellene vigyáznia, hogy hirtelen felindulásból fel ne vegyék tagnak az enyveskezűt, ha véletlen újra jelentkezne.
A birtok Ausztráliában található, négy szövetségi államon át húzódik, és a világ egyik legnagyobb marhafarmja egyben, így az akklimatizálódással sem lennének bajok.
A marhák a birtokkal járnak, a hazai marhákat itthonhagyhatná, új marhák mindent megzabálnak és állítólag még újságpapíron is elélnek, így aztán  a Habony féle média se veszne kárba...
A marhákhoz amúgy is különös érzéke van a Nemzet Csordásának, azok is imádják őt. Emellett a nagyapai örökséget is hasznosíthatná, inszeminálhatná saját anyagból mindahányat személyesen, ahelyett, hogy minket b@szogatna.


Az is előny, hogy a telek tíz területből áll, így el lehetne különíteni a régi harcostársakat a feltörekvő fiataloktól, Lázárt a Rogántól, Selmeczit a péksüteménytől, Rasi saját lábait az egyéb lábaktól - emellett a további leszármazottaknak is jutna egy-egy terület, és a Nagyméltóságú Őstermelő Asszony is annyit traktorolhatna, amennyit csak akarna.
És lehetne kerítést is építeni, egy marha se tiltakozna, még áramot is lehetne a szögesdrótba vezetni, itthon is csodálkoztam, hogy ez a villanypásztor-dolog eddig nem jutott eszébe szeretett hibbantunknak.
Vajna Timi férje pedig két film között gründolhatna kaszinót az őslakóknak,  meg a bevándorlóknak, merthogy az is kell oda, legalább háromszáz, hogy gond nélkül kilegyen a kétharmad.
Ha a háromszáz embert kiválogathatnánk, nagyjából meg is oldhatnánk az ország gondját, a helyiérdekű seggnyalók meg úgyis igazodnának az új kurzushoz, ahogy ezer éve teszik.


További előny, hogy a népesség - mint ahogy itthon is - tiszta turáni fajú lenne - esetleg szkíta.
A cigányprobléma fel se merülhetne, hiszen ki járna ott libát lopni az érdekeltek közül, senki - legfeljebb, ha a liba radioaktív lenne és lehetne rá atomerőművet építeni, de hát egy liba megsütéséhez nem kell erőmű.
És a zsidók se tengenének túl, egy-kettő kellene, hogy legyen kitől megvenni a kochogányt meg a bozoghányt - majd a Vajna csinál róla filmet, Új Honfoglalás - férfi főszerepben Rogán Tonya, mint Móze Árpád, női főszerepben Vajna Timi.
Hogy ne legyen semmiféle probléma, már csak a kengurukat kellene leszoktatni az ugrálásról, esetleg munkaalapú társadalommal fenyegetve őket.
Azzal a párszáz mérgeskígyó-fajjal csak elbánnának véreink, megharapnák őket és annyi a tigriskígyónak, a taipan pedig ennek láttán sikítva menekülne.
Igaz, utóbbi egy harapására jutó mérgével száz embert is meg lehetne ölni, de hol van ez a réti pocakosgeci harapásához, abba lassan az ország fele döglik bele.

Felmerülhet persze a lopott vagyon sorsának kérdése, de azt mondom, ne legyünk kicsinyesek, ha megfogta - hadd vigye.
Nekünk még így is vastagon megéri, hiszen ha csak a paksi beruházás költségeit nézzük, ami úgy hatezer milliárdra becsülhető, máris spóroltunk ötezer kilencszáz milliárdot, abból meg lehet nyugdíjat fizetgetni, meg taníttatni az alsóbb néposztályok gyermekeit, imigyen járulva hozzá Európa felvirágzásához.
Talán még a családi pótlék emelésére is fussa.
Persze itt van még az ellenzék gondja, merthogy velük is kellene kezdeni valamit, de ne akarjunk mindent egykoszból, egyszerre elintézni, csak szép sorjában...
Az ország irányítását meg bízzuk átmeneti időre Merkel asszonyra, hiszen történelmi példa van rá, lehetnénk például protektorátus vagy mandátum, a protekció fogalma úgyis elfogadott a magyar néplélekben.

Megélhetési kivándorlóink repülőit felvirágoznánk,  de ahhoz ragaszkodni kellene, hogy a gépek a Magyar Honvédség gépei közül kerüljenek ki, a Vezért viheti magával Csányi is, ahogy szokta, a különgépén, amin elhordhatná saját magát is, egyúttal.
A sok egymással torzsalkodó tolvajt meg csak beszuszakolnánk a többi gépbe, aztán bánatos képpel integetnénk nekik.
De szép is lenne!

Uram, tehetnél egy kisebb csodát, váltsd valóra álmainkat!

:O)))

2015. június 18., csütörtök

SZÖGESDRÓTOK MÖGÖTT

No, ezt se nagyon hittük volna 1989-ben!
Mikor a politikai vezetés 1989 májusában eldöntötte, hogy az új idők jeleként elbontja a nyugati határról az egyébként is elavult SZ-100 - as jelzőrendeszert, ha azt mondja valaki, hogy az elbontottnál sokkal durvábbat fog építtetni az éppen ellene ágáló  szőrmók, izgága figura ott a ravatalnál, hát mindenki röhögött volna.
Pedighát éppen ez következett be, vasfüggöny épül - egyelőre csak - a déli határon.
Szerb barátaink örülhetnek neki, szép emlékeket idéz a láncos kutya idejéből, mikor erődrendszert építettünk ellenük.
Most talán nem betonerődítmények épülnek, "
csak" négy méter magas szögesdrót kerítés, de itt is hamar rá fognak jönni, akik a pénzzel gazdálkodnak, hogy az olcsóbb hosszú távon drágább és a drótot hamarosan felváltja majd a beton.


Egyelőre a befelé tartó határsértések ellen épül a kerítés, de ez bármikor megváltozhat, ez csak politikai döntés kérdése, egy esetleges kilépés az Unióból, vagy a külföldi munkavállalás tilalma esetén kerítés lesz az kifelé is...
Egyébként is - az, hogy ki van a rácson belül és ki kívül - relatív, miként ez  a bolondok házával kapcsolatban már sokszor kiderült - momentán éppen úgy néz ki a helyzet, hogy a kerítésen kívül lézeng kilencmillió bolond, aki eltűri a gonosz törpe 
országrontó baromságait.
Ez csak az első lépés, hiszen ezt a logikát követve már megjelentek a kerítések a gazdagok és a szegények között, a gettósított népesség azzal vigasztalja magát, hogy egy előkelő lakóparkban lakik, holott csak egy luxusgettóban, melyet nevezhetnek ugyan  Pasa Parknak is, a lényegen ez semmit nem változtat.
És innen már csak egy lépés, és a paraszt elkeríti a cigányt, Miskolc az Avast, Magyarország Borsodot és a Nyírséget, fellendül a szögesdrót-ipar és a drótlopás, de szép is lesz!
Ha ezt Micsurin láthatta volna, mikor keresztezte a sündisznót az óriáskígyóval, boldogan adhatta volna vissza lelkét teremtőjének: maradandót alkotott.


Persze az ügy lényegét tekintve az erőlködés hasztalan.
Az erődök kora lejárt, azokat mostanában nem szokták ostromolni, egyszerűen kikerülik.
Hogy Orbánék azzal ijesztgetnek, hogy az Unió visszatoloncol hozzánk kétszázezer menekültet, az meg viccnek is rossz, ilyen alapon a tengerbe is fojthatnák a hajón érkezőket, arról nem szólva, hogy azokat össze is kellene szedni, ami meglehetősen körülményes.
Az Egyesült Államok valamivel gazdagabb ország, mint mi vagyunk, van neki kerítése Mexikó határán, mégis annyi a mexikói illegális bevándorlójuk, mint égen a csillag.
A kínai Nagy Fal sem volt képes betölteni a funkcióját, adott esetben mai utódai sem lesznek képesek erre.
De egyébként is - nálunk a koszovói menekültek verték ki a biztosítékot, miközben lelkesen asszisztáltunk  életképtelen államuk létrehozásához, a következményeket isteni csapásként kezeljük és egy drótostót mentalitásával reagálunk rá.

Nem egyszerű dolog ez, de nem kellene Orbánnak az ostromlott Bolondvár kapitányaként előadva magát, már megint hülyére venni a figurát.
A nálunk megjelenő szíreknek, afgánoknak bizony minden alapjuk megvan arra, hogy menekültként kérjenek bebocsátást, és ez ellen nem igazán hatékony megoldás, ha húsz éve nálunk élő embereket utasítunk ki - nálunk született gyerekeikkel együtt.
Igen, a világ és Európa számára nagy kihívás egy újkori népvándorlás, de talán a megoldást nem a szögesdrótban kell keresni, hanem a szíriai helyzet kezelésében, az ISIS támogatásának és a szír kormány támadásának beszüntetésében, a közel-keleti gazdaságok megerősítésében.
Nem jönne el onnan senki, ha lenne megélhetés, nem gyilkolnák egymást az emberek, olyan államokban, melyek akár gazdag államok is lehetnének, merthogy polgáraik egy olajtengeren ülnek...

Persze ez a kerítésesdi csak egy nagy üzlet.
Milliárdokba kerülhet, ezt már megint a te zsebedből veszik ki, merthogy ezt a projektet nem fogja támogatni az Unió, az tutifix.
Majd te támogatod a piréz bevándorlóktól való félelmedben, mígnem egyszercsak azt veszed észre, hogy be vagy kerítve, rab vagy a saját hazádban.
Kerítések vesznek körbe, elválasztva egymástól minket - úgy lehet, az egymás iránt felébresztett gyűlölet már nem elég, kell a fizikai akadály is, hogy el ne egye előled adta piréze a libahúsos piláfot.
A Rendőrség egyébként kerítés nélkül is képes megbirkózni a feladattal, megvannak a helyzet kezelésére alkalmas jogszabályok, de ahhoz, hogy milliárdokat lehessen lenyúlni az kell. hogy kerítést építs a semmi ellen.
Igaz, gát is épült már a betonkemény vörösiszap ellen.
Szép kép: tíz tróger lop, tízmillió idióta meg nézi.
Ha ezek egyszer felébrednek az éber kómából, itt kő kövön nem marad...

:O)))

2015. június 15., hétfő

NYÁRI SZÜNET

Oázis, víz, pálmafák, hurik, whisky, jégkocka, fagyihegyek - és mindez  Orbánmentesen...
Július 01-ig szénszünetet tartok, addig csak akkor írok, ha történik valami, vagy ha kedvem kerekedik.
Olvasni fogok és aludni, napozni és dagonyázni, nektek is kívánok hasonló jókat!

Ha valakinek végső elkeseredésében mégis hiányzik a blog, olvasgassátok azt, amit az elmúlt öt évben írogattam.
Az archívumot itten jobbra meglelitek, az adott évben a kis háromszögre kattintva megjelennek a dátumok, a kiválasztott dátum melletti kis háromszögre kattintva megjelennek a címek, lehet böngészni...
Ha valamelyik tetszik, kérlek, ide írjátok be a címét, hadd tetsszen nekem is!

Kellemes időtöltést nektek is, aztán kipihenten mondhatunk véleményt, gondolom, lesz miről!

Köszönöm, hogy olvasgattok, az olvasó hizlalja a blogger máját!

Gondolni fogok rátok!

PuPu

:O)))
 


2015. június 14., vasárnap

TÁRT KAROKKAL

Ez azért már beteges.

A Fidesz-frakció szerint Gyurcsány Ferenc, miközben a külhoni magyarok ellen uszító kampányt folytatott, a megélhetési bevándorlókat tárt karokkal várja.
Így reagált a kormánypárti képviselőcsoport a "Gyurcsány-párt" nyilatkozatára, amelyet cinikusnak és hazugnak nevezett.

A nyilatkozat egyébként arról szólt, hogy a Demokratikus Koalíció véleménye szerint Orbán Viktor kormányfő "plakátháborúban" is testet öltő "gyűlöletkeltő és uszító kampánya" visszaüt, és emiatt a magyar kormány nem lesz képes a nemzeti érdekeket képviselni.
A
Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) felpörgette hónapok óta folytatott gyűlöletkampányát, most éppen az Ausztriában munkát vállaló magyarokat célozza - az FPÖ több vezetője is a tatárjáráshoz hasonlította a magyarok ausztriai munkavállalását, annak ellenére, hogy az legális - említette meg Kerék-Bárczy Szabolcs.A Fidesz frakció méltatlankodik, mert bár senki sem állította, hogy az Európán belüli munkavállalás ugyanaz, mint a gazdasági bevándorlás, de ezek úgy vannak ezzel a problémával, mint Móricka a Rorschach-teszttel, neki minden kártyáról a p**@ jutott eszébe, míg a Legfürgébb Ivarsejtnek mindenről Gyurcsány.

Szánalmas ez a plakát-kampány, egyetlen dologért hasznos - jókat lehet röhögni Orbánon.
Állítólag az Omegának is megjött az esze, merthogy Felcsúton, a Kancsó Arénában a "Régi csibészek" című örökzöldjük alatt Orbánban és Simicskában gyönyörködhettek a rajongók, és közben harsányan röhögtek - na ja, nem volt létra a kocsijukon és nem a Felcsúti Nagyhercegségbe vannak bejelentkezve...
Ha nem a bőrünkre menne a játék, igen jókat lehetne röhögni ezeken, de sajnos, olyanok, mint a hiéna, nem várják meg, míg megdöglik az ország, félholtan is zabálják.
Hogy mit fognak írni róla a történelemkönyvek, ha nem Kövér Szilárd nyomtathatja majd őket, azt nem tudom, remélem a történészek meglelik az őt megillető helyet, valahol Szálasi és Rákosi között.
Közben Lázár szólt egy-két szót az állam állapotáról Szekszárdon, június nyolcadikán - ezt egyébként többen Lázár őszödi beszédének nevezték.
Lázár szép lassan leválik Orbánról, legalábbis a nyelvét már kihúzta a seggéből és láss csodát: azonnal megjavult a látása.
Vannak az emberi szervek között ilyen összefüggések - remélem megérjük még, hogy amikor seggberúgják ezeket, észlelhetjük, hogy könnybelábad majd a szemük...

Egyébként gatyarohasztó hőség volt, nekem nem volt kedvem írni, az olvasóimnak olvasni, főttünk a saját levünkben - ilyen időben kell rettenetesen figyelni, mert ilyenkor könnyebb a disznóságokat eladni.
Ellenben Veszprémben kisteve született, kétpupu, ahogy egy rendes tevétől ez elvárható. 
Szegény szülei igen le vannak rongyolódva, ami nem is csoda - bevándorlók!
De nem veszik el a datolyát a magyar tevék elől - itt tekintheted meg őket!
Hát, majdcsak csökken a hőség, ez abból tudható, hogy nyaralni indulok, és ilyenkor általában fagyveszélyt jelentenek az oázisokban.
Pedig én a hőségre vagyok optimalizálva - hát, majd meglássuk, miként a vak is mondá...
Nektek kellemes időt kívánok, viszem a laptopot, de ne legyetek velem szigorúak, ha egy-egy poszt kimarad...

:O)))

2015. június 13., szombat

DOBERDÓ

"Első világháborús emlékmű épülhet Budapesten a kormány döntése értelmében; a Magyar Közlöny pénteki számában megjelent határozat szerint a "központi" emlékművel a 100 évvel ezelőtti világháború hőseinek állítanának emléket."- írja a Világgazdaság.
Megnyugodtam.
Idáig rettenetes állapotban voltam, kínzott valami hiányérzet, magam sem tudtam megfogalmazni, hogy pontosan mi hiányzott, de ahogy elolvastam ezt a hírt felugrottam - na, végre, már csak ez hiányzott!
Meg két nagy seggberúgás, de valószínűleg azt is hamarosan megkapjuk az Uniótól, és akkor végre elhárul az utolsó akadály
 is Szálasi rehabilitációja elől.

Félreértés ne essék, nem az első világháború katonáinak emléke zavar, hiszen a családunk hősi halottainak neve is olvasható egy emléktáblán egy dunaparti település templomának falán, csak éppen nem találom okát annak, hogy miért éppen most, és egyáltalán mi célból kell százmilliókat erre a célra fordítva megemlékeznünk egy egyáltalán nem dicsőséges, vesztes háborúról.
Az áldozatok emlékműve minden településen megtalálható.
Miért nem elég az, hogy szobra lesz a vad, geszti bolondnak, a gyujtogató, csóvás embernek, úrnak, magyarnak egyként rongynak, miért kell 2015-ben erre a célra százmilliókat költeni?

Tisza szobra egyébként olyan szép,hogy a mellékalakok se bírják nézni, elfordulnak tőle.
A feje felett az anakondával birkózó oroszlán meg le se szarja, van annak baja elég - az Állatkert őrizhette volna jobban is ezt a beképzelt csúszómászót, amelyik azt gondolja, hogy egy oroszlánt is le tud egyben nyelni...
Már látom szemeimmel, milyen lesz az új emlékmű, lesz rajta hős honvéd, szuronnyal döfi keresztül a kígyót, lesz rajta zokogó özvegy Hende titkárnőjéről mintázva, a talapzat matyómintásra faragva, a felirat rovásírással - Nem! Nem! Soha! -, a fején ott víjjog a turul, lába alatt ott a hajdani - sosemvolt - Nagymagyarország-térképe, a Szentkorona - egyetlen dolog nem lesz feltüntetve rajta,.
Nevezetesen az, hogy százhatvanezer halottunk adta életét a semmiért, semmirekellő urai ábrándjaiért.

Ez persze csak a Trianon utáni Magyarország embervesztesége, a Magyar Királyság vesztesége hatszázhatvanezer ember volt, úgyhogy ha már emlékmű, ott kellene legyen rajta a horvát, a tót meg a román is.
Valamiért azt gyanítom, hogy nem lesznek ott.

Szóval örülök, hogy lesz Olimpia, meg lesz vizes világbajnokság, stadionok, meg minden, amitől büszkén dobban a honfiszív, de azért ez kissé indokolatlannak tűnik, ennél sokkal szebben is meg lehetne emlékezni a Nagy Háború centenáriumáról, majd amikor aktuális lesz, 2018-ban.
Volna is rá ötletem. például a Budai Vár fokán ott állna a Legdicsőbb Ivarsejt, bokáját fogva, majd száz ágyú száz díszlövésétől kísérve vizes, szappanos lábbal jól seggberúgnák először az Antant, majd a Kisantant első emberei, királynő fennforgása esetén a trónörökös.
Az erről készült felvétel pedig felkerülhetne az a facebookra, aholis a lájkok száma kifejezhetné a népek szolidaritását a magyar néppel, melynek megpróbáltatásai száz év elteltével sem szűnnek meg...


Tele van a lelkem már ezzel a hülye szimbolikus politizálással, amikor már a vereségeinkből is hőstettet akarunk kovácsolni.
Vegyük végre tudomásul, hogy azok a politikusok, akik elcseszett döntésének állítunk emléket, a magyar nép gyilkosai voltak.
Mint ahogy a Második Világháborúban is, nem a hazát védtük, hanem más államokat támadtunk, rossz politikai döntések alapján.
Senki és semmi sem kötelezett bennünket hadüzenetre sem Szerbia, sem a Szovjetunió ellen, mint ahogy, ha ezen a harcias egérszaron múlna, már holnap indulhatnának ütőképes csapataink az Unió ellen, most nem papírtalpú bakancsban Olaszország ellen, nem nyári felszerelésben az orosz télbe, most kardlengetve masírozhatnának, Viktort kiáltva elfoglalni Brüsszelt.

A szimbólumoknak természetesen komoly szerepe van minden közösség, így a nemzeti közösség életében is.
A jobboldal ezt mindig túlhajtotta, a baloldal meg soha nem érzékelte és használta fontosságának megfelelően, pedig minél primitívebb egy ember, annál egyszerűbb és nagyszerűbb dolgokat kell neki mutogatni, amivel azonosulhat.
Ez így volt már akkor is, mikor a turult feltalálták, most akár fel lehetne találni a kitárt szárnyú libát, mint a jólét szimbólumát, a talapzat esetleg tepsit mintázhatna.
Csak velemszületett szerénységem tart vissza attól, hogy a tevét ajánlgassam, mint a munkabírás, az egyszerűséggel párosult kritikai érzék szimbólumát, melynek elég egyszer enni adni és utána hetekig robotol.
Mindenesetre az nem kritérium, hogy a szimbólum igaz is legyen, a jó politikus azzá teszi, a nép meg falja a baromságokat.
Persze ez jobbról jobban megy, ők aztán igazán odavannak a Szentkoronáért, a hősi múltért és ha Horthy Stromfeldtől lopott fehér lova (jelzem, fehér ló nincs is, őseink mégis azt áldoztak anno - jellemző, nekünk még a mondavilágunk is hazug...) élne, a Jobbik ott hasalna alatta és vadul szopná a csődörből a kancatejet...
Nem hiszek abban, hogy az első világháborúról lehetne az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság honvédő harcai nélkül beszélni, habár...
Trianonról is lehet a szerződés jóváhagyóinak említése nélkül világfájni...


Ha már emlékmű, hát akkor elmondom ismét régi ötletem - a parlament bejárata elé egy sétány két oldalára négy emlékművet szobortatnék, egyet Mohácsnak, egyet Aradnak, egyet a két világháború áldozatainak, egyet a holokauszt áldozatainak.
Mindegyiken annyi lenne a felirat, hogy "Ne feledd!" és az áldozatok száma.
És a képviselőket, közjogi méltóságokat csak a kettő között vezető sétányon keresztül, gyalog engedném be a Parlamentbe, hátha elgondolkodnának.
A nagytétényi szoborparkot pedig kibővíttetném, legyen hely  Kossuthnak, Tiszának, Nagy Imrének, meg a többieknek, akik elfelejtették, hogy a politikus dolga nem saját szobrának megalkotása, hanem az ország felvirágoztatása.

Nem hiszem, hogy bármelyik politikus lelkesedne az ötletért.

:O)))


  

2015. június 12., péntek

VASFIRHANG VAGY DOLOMITFÜGGÖNY

Azt mondta Buta kán, hogy a kormány szerdán hallgatja meg a másik maffiózót, eldöntendő, hogy mi a teendő a határokon, beleértve a fizikai határzár lehetőségét is.
Na, ezen aztán az ember nem tudja, hogy sírjon vagy röhögjön - a szabadság lánglelkű bajnoka, aki farkincája csapkodásával olyannyira ráhozta a frászt az oroszokra, hogy azok - feledve internacionalista kötelességüket - farokfelcsapva menekültek, most fizikai határzárról értekezik caporegiméivel.
Hogy aztán lesz-e ilyen, vagy nem, az még rejtély, jelenleg az Unió tesztelése folyik, ha túl nagy az ellenállás,. akkor nem lesz, ha csendes beletörődés lesz, akkor bizony Battonyától Nemesmedvesig határzár lesz a déli államhatáron, méghozzá fizikai.


Ez azt jelenti, hogy az államhatáron olyan létesítmények lesznek, melyek fizikailag akadályozzák a határsértők mozgását.
Lehet ez például négy méter magas szögesdrót-kerítés, de ez nem igazán hatékony, a drótvágó ollónak ellenálló szögesdrót drága, emellett ugyan a gyártásához szükséges dolomitot a kedves Papa bányája szállítja, de a haszon ezen karcsúbb az optimálisnál, ezért ezt a megoldást nem valószínűsíteném.
Lehetne esetleg magasfeszültségű áramot vezetni bele, megoldva ezzel a pécsi Zsolnay Porcelángyár hiányzó rendelésállományának problémáját, egyben indokolhatóvá válna a paksi bővítés is.
Ha tízméterenként energiatakarékos reflektorokat helyeznének fel az oszlopokra, akkor a vejkó is szerepet kaphatna.
Rasi sajátlábai pedig jelentős erősödésnek indulhatnának (az elefánt ormánylengetve zokogna a receptért, a kedves Papa visszalengetne a nyelvével...), leseperve a gyanú utolsó morzsáit is - láthatná ország-világ (főként éjjel) hogy ők nem a miniszterelnök-papa hivatali hatalmával való visszaéléséből  gazdagodnak, hanem saját erejükből.
A Tiborc-gyerek a magyar Obi-Wan Kenobi, mondania se kell, mindenki tudja, hogy az erő vele van.

De az is lehet, hogy a kerítést dolomitból kellene építeni, az akár öt méter magas is lehetne, kétszáz méterenként géppuska-állásokkal, talán a Jobbik szimpatizánsait lehetne szolgálatba vezényelni a kóblikba, ott kiélhetnék ösztönéletüket, emellett amíg ott sasolnak, addig se szennyeznék a társadalmat jelenlétükkel.
Ennek a megoldásnak is vannak hagyományai - a vörösiszap-katasztrófa után (vajon hol tart a kivizsgálás?) épült egy gát dolomitból a csákánnyal fellazított vörösiszap ömlése esetére, igaz, ahhoz a Simicska - unokatestvérek bányáiból szállították a követ, ami most nem igazán időszerű.
Ott most a kibányászott követ deponálják, várják az időt, mikor elkezdhetik építeni a piramist, melybe Simicska akarja befalazni Orbánt, mint Markosék a Hugyos Józsit...
Ez már egy rendesebb üzlet lenne - ezer kilométer hosszan, egy méter szélesen, öt méter magasan, plusz a tetején a szögesdrót, szerelvények, porcelán szigetelők, kapuk - álomüzlet.
Ha tisztességes munkát akarnak végezni, akkor kell előtte nyomsáv, esetleg aknazár, de utóbbi megfontolandó, 

hiszen a cél az, hogy aki bejött, menjen ízibe vissza, namármost ehhez lábak kellenek.

A hajdani vasfüggöny nem volt komoly fizikai akadály, ennek viszont annak kellene lennie.
Merthogy itt a menekültek ellen két megoldás létezik.
Vagy az országot csukjuk be, vagy a hibbant miniszterelnököt.
Erre azért is szükség lenne, mert ezidáig megnyilatkozásai elvétve tartalmaztak értelmesnek tűnő állításokat is, de ma már ez a múlté.

Azt mondja például: az Unió rákényszerített bennünket a menekültek szűrésének lazítására, ezért az embercsempészek szemében népszerű állammá váltunk.
Persze, ha a menekült tudna repülni, mint a liba, akkor legfeljebb leszarná a Legmagasztosabb fejét, de így, ha el akar jutni vágyott uticéljához, akkor bizony keresztül kell masíroznia az országon, ha akarja, ha nem.
Azt is mondta, hogy a többezer visszatoloncolt menekültet majd megpróbáljuk továbbtoloncolni, ami egy nagy hazudozó humánus lelkére vall, merthogy ezidáig egyetlen menekültet se toloncolt vissza hozzánk senki, nemhogy többezret.

Azt is mondta, hogy a kihelyezett plakátok elsősorban az embercsempészeknek szólnak.
Hogy ennek a szellemi kihívásokkal küzdő tolvajnak milyen elképzelései lehetnek az embercsempészről, az rejtély, mindenesetre az embercsempész nem biztos megélhetést ígér a menekülteknek, hanem átjutást az államhatáron, de sok esetben ezt sem tartja be.
Van úgy, hogy elereszti őket Kelebiánál egy gáton, a feljutást akadályozó sorompónál, elveszi a pénzt, üdvözli őket Ausztriában, majd elpucol, menekült meg téblábol, mint irányt vesztett szocialista az önkényuralom elleni harc során, majd bánatos pofával leül: lesz, ami lesz...
De a legjobban az tetszett, mikor azt fejtegette. hogy ha nem az ő kormánya lenne hatalmon, akkor itt már százezer menekült lenne.
Lehet ebben valami, ha nem ő lenne hatalmon, akkor lehet, hogy ez az ország egy jól prosperáló, erős szociális hálóval rendelkező, demokratikus és humánus ország lenne, melyben a gazdaság pillanatok alatt felszívná a menekülteket, dehát, ugye...

Mondtam én, beteg ez az ember...

:O)))

2015. június 11., csütörtök

EZERKÉTSZÁZ MILLIÁRD

Állítólag ennyit hozna a budapesti olimpia, ha megrendeznénk.
Állítólag hétszázhetvennégy milliárd forintba lenne a teljes költség.
Állítólag (és megalapozott az állítás...) csaknem kétszer annyiba került az athéni olimpia, mint tervezték.

Állítólag (és ez is megalapozott állítás...) a modern kori olimpiák között nem találunk olyat, mely profitot termelt.
Állítólag (és ez sem légbőlkapott állítás...) a görög gazdasági helyzet egyik oka éppen az olimpia volt.
De természetesen a mi olimpiánk majd unortodox olimpia lesz, Tesco-gazdaságos, ha akkor még lesz Tesco - ha nem, akkor CBA gazdaságos, ha mond ez a kedves vásárlónak valamit.
Magyarország is pályázik a 2024-es Olimpiai Játékok megrendezésére. 
Történelmi lehetőség ez, mondják a hatástanulmány kidolgozói, ami igaz is, hiszen nem mindennap adatik meg rombadönteni az országot, és bár az eddigi erőfeszítések is szép eredményt hoztak, de mégis - egy építményt lerombolni nagykalapáccsal macerásabb, mint egy ügyibevaló bombával felrobbantani.


Mondjuk én még olyan hatástanulmányt nem láttam, mely bármilyen projekt szorgalmazóinak megrendelésére készült és a konklúzió az volt, hogy hülye vagy bakker?
Pedig az én ingyenes és magalapozott hatástanulmányom szerint - melyet ezennel átnyújtok - ez az ötlet csak arra jó, hogy még azok is szopjanak, akik eddig középosztálynak hitték magukat, mint ahogy éppen most történik Görögországban.
Hogy jók az esélyeink a pályázatnál?
Annál rosszabb, hiszen normális esetben nem is kerülhetnénk szóba jelenlegi állapotunkban, de a rendezők persze ezt nem így kommunikálják, hanem megdicsérik a bátorságunkat, mint az ablakmosó munkásét a felhőkarcoló üzemeltetői, aki a kezeiben két szivaccsal vállalja az ugrást a mélybe, mondván, hogy ő majd zuhanás közben mossa le az ablakokat.
Komolyan mondom, ezek idióták.


Olyan ez az egész, mintha a család ingyen felvállalná egy hatlovas hintó beszerzését a szomszéd lány lakodalmára, aztán a családfő elképzelné magát a bakon, zsinóros mentében, kezében ostorral büszkén feszítve, miközben a gyerekei mezítláb járnak télen, a nagymama gyógyszer helyett cickafarkfüvet szed az árokparton, a lány kint strichel Londonban, a fiú otthon vakargatja a vikikamiont a gatyájában, az anya meg az erdőt járja, hogy az összegyűjtött makkból kenyeret süssön.
A hintó persze nem elég, hiszen ahhoz kell út is, ahol közlekedhet, aztán kell kocsikenőcs, lószerszám, a fedezet erre pedig az erős akarat, mely a családfő sajátja.
Az csak a baj, hogy mire a nagy erőlködésbe a családfő bészarik, addigra a család létszáma erősen megcsappan, éhenhalásból kifolyólag.


Az olimpiát megnyitni persze magasztos feladat, maga Hitler is élvezte a dolgot - (érdemes ezt a cikket elolvasni, mennyi a hasonlóság...), - igaz, mögötte mellesleg ott állt a német nagytőke, és a Krupp azért kicsit ütőképesebb volt, mint Mészáros Lőrinc malacóljai.
Viszont az olimpia üzlet, és az üzletnek nálunk közmegegyezésen alapuló modellje van: a beruházások árának fele felemelkedik a mennyekbe, a felének fele a helyi hatalmasságok zsebébe vándorol, a maradékból meg a magasztos célokat bekenhetjük sárral.
Szóval, lesz itt, aki jól jár, már csak azt kellene tudni, hogy miből fog jóljárni, meg azt, hogy az egyhónapos cirkusz után mit kezdünk a hülyeség emlékműveivel, hiszen a már felépített stadionokkal se tudunk mit kezdeni.
Csak a pénzt viszi a karbantartásuk, őrzésük, kilencmillióan fizetjük egy-kétezer ember szórakozását.

Ránk marad majd a költség, ennek ellenére az építmények majd lerohadnak, utána a következő őrült le fogja bontani, és ha éppen jégkorong-buzi, akkor fedett hokicsarnokot építtet a helyére, ott aztán hokizhat majd kedvére.

Persze ez nehéz dolog, mert a népnek tetszik az ötlet, magyar ember magyar olimpián a gatyájából kilógó seggel nézheti a világ sportcirkuszának krémjét és sírva hallgathatja a himnuszt, amikor a magyar versenyző első helyezést ér - mondjuk -  félkarú rablásban, vagy ami éppen adódik.
Nehéz ezzel a tömeghangulattal szembemenni, mégis, ha jön véletlenül a zakkant helyett egy épeszű kormányfő, ez kell legyen az első dolog, melyet azonnal le kell állítani.
Anno az EXPÓ-t is leállítottuk, pedig akkor még nem volt teljesen romjaiban az ország, az embereknek még, ha nem is libasültre, de legalább csirkefarhátra futotta, emellett azt Béccsel együtt rendeztük volna
Most meg egyedül.
Ez az ország bele fog rokkanni kedvenc idiótánk ötleteléseibe, légvárépítésébe, ködevésébe, rongyrázásába, tolvajlásaiba.

Sebaj, hátha egyszer megrendezik a szellemi kihívásokkal küzdők olimpiáját - egy aranyérem már tuti...

:O)))



2015. június 9., kedd

SZAKAD A VÍZ

A nagy erőlködésbe majdnem beleszakad a Fidesz kommunikációs stábja.
Úgy tűnik, hogy a célt ugyan elérték, hiszen itt már senki sem beszél se a Quaestorról, se a többi bróker és egyéb botrányról, se a leszavazott kétharmados törvényjavaslatról, itt ma már szintre csak a plakátkampány a téma.
Mégis, a helyzet olyan, mintha a maratoni futás célegyenesében a győztes versenyzőt nem dúskeblű démonok várnák az ásványvizes palackkal, hanem egy csődör, aki egészen mást tuszkolna a szájába, mondván: cumi komám, rászolgáltál!


Az elképzelés az lehetett, hogy a politikai ellentábor máskor oly kiszámítható reakciója a sopánkodás, jammerolás és a hiszti lesz, erre tessék - az egyetlen hatásos ellenszert vetették be, mely úgy hatott a Fideszre, mint Chemotox a döglégyre - meg ugyan nem ölte, de most a hátán fekszik, helyben pörög és vadul zümmög.
Orbánt kiröhögték a plakátjaival meg az erőlködésével együtt, és mint tudjuk, a nevetségesség öl.
Ha lett volna esze, számíthatott volna rá, hogy a bornírt baromsághegyek egyike, melyeket hálás népe elé oly szorgalmasan odacsinált, egyszer a fejére fog dőlni - úgy tűnik, ez most megtörtént.
Hogy az ellenkampány sikeres lesz, arra garancia a Kétfarkú kutya Párt meg a Vastagbőr Blog, hogy lesz felület, ahol megtekintheti a nép, azt meg valószínűleg Simicska fogja garantálni régi kedves barátjának.

Orbán lassan eljut oda, hogy körülötte szinte semmi sem működik úgy, ahogyan megszokta.
A korábbi seggnyalók időnként szünetet tartanak és körbelesnek, hátha új nyalnivaló ragyog fel a horizonton.
A vazallusok acsarkodnak egymásra, ami egyébként az orbáni koreográfia része lenne, de most nem ő irányítja a belső mozgásokat, hanem a helyzet, melybe belemanőverezte magát és bandáját.
Régi fénye már a múlté, félni ugyan m ég félnek tőle, de annyira azért már nem, a tetejébe gondban van, mint a tolvaj, aki tudja, hogy a Rendőrség már a nyomában van, és csak idő kérdése, mikor tartanak házkutatást, a szajréval meg tele a kéró meg a verda, és már kenőpénzt se nagyon akar elfogadni a kezéből senki.
Még él,. még mozog, de a régi maffiózó már soha nem lesz, már csak idő kérdése, mikor veri ronggyá kihívója, aki ma még csak az edzőteremben gyúr, de már az ő elpuhult hasát nézegeti, meg az állcsúcsát.

Pedig már a csodafegyvert is bevetette, persze ebből is látszik, hogy mennyire elszakadt a valóságtól, lassan olyan, mint saját maga Hitler-paródiája.
Azt hiszi, hogy ha kimondja Gyurcsány nevét, az elég lesz a rengeteg mocskos rablás és egyéb disznóság elsikálásához, de téved.

A három idióta - Kósa, Gulyás és Tuzson - Gyurcsányt próbálja támadni - hiába, eltelt majd tíz év és a hajdani sikeres lejáratókampány fénye megkopott, és nem mindenki pártzombi - vannak már sokan, akiknek elege lett a nagyívű országmentésből.
Persze azonnali eredményt várni hiba lenne- Sztálin is három napig agonizált ágyáról leesve, míg utódai - átmenetileg - ki nem tudtak egyezni egymással...

A diktátorok elhajtása mindig strapás feladat, de mindig van egy pont a szakadék előtt, ahol nem kell nagy tudomány, elég egy kis billentés.
Hogy ez mi lesz, azt ma még nem lehet tudni.
Lehet, hogy néhány plakát, lehet, hogy Tarsoly Csaba feljegyzése, - bármi lehet.
Magam részéről annak örülnék, ha ez a billentés egy negyvenhatos cipőtől eredne, de persze lehet, hogy a cipő gazdájára megint rátör a humanizmus, az úri nagyvonalúság, ami - lássuk be - nagy baj lenne.
De az is lehetséges, hogy egy tülökorrú Brutus végez majd vele, átmenetileg az se lenne rossz.
Hát majd meglátjuk, ő meg hadd kínlódjon, Ceaușescu se gondolta volna reggel, hogy milyen gyászos véget ér a napja, a liba is örült a kezében késsel elé közelítő gazdasszonynak, vannak szép illúziók szerető népről meg gondos gazdasszonyról, aztán egyszercsak nyissz, ugye...
Mi meg mondjuk el mindenkinek, aki csak hajlandó szóbaállni velünk, hogy itt az ideje véget vetni ennek a cirkusznak.

Hátha elhiszik...

:O)))


VEZÉR ÜTI KIRÁLYT

Orbán szerint a keresztény nyugaton „kitaláltunk egy demokráciának nevezett politikai rendszert, jól el is vagyunk vele minden nyűgével, bajával együtt”, de semmi biztosítéka nincs, hogy a nyugati formák átvétele máshol is eredményre vezetne.
Ezért „ne legyünk a világ tanítói, ne adjunk leckéket emberi jogokból, demokráciából” – mondta a Nemzeti Örökítőanyag, amivel egyet is kell értenünk, hiszen a kudarc eleve kódolt: aki nem ismeri a tananyagot, az ne tanítsa.
Márpedig Orbánnak a demokrácia fogalma oly magas, mint libának a farzseb.
Nem mondom, volt idő, amikor a suttyó jó társaságba keveredett, ahol ragadt is rá valami, de ennek hamar vége szakadt.
A demokratikus gondolkodás vékony máza úgy pergett le róla, mint trágya a tehén seggéről a napon, és előtűnt a pater familias mázsás pofonjai által belévert autokrata jellem, már amennyiben vele kapcsolatban jellemről lehet egyáltalán beszélni.
De ez a kisebb baj, diktátorok jönnek-mennek, a karaván halad, ezt a történelmi léptékkel másodpercnyi negyed századot, melynek során ő buherálgatja a magyarság sorsát csak kibírjuk valahogy, még akkor is, ha a ká
rtékonyabb a tatároknál, törököknél, Habsburgoknál, oroszoknál - ők legalább ha elraboltak valamit, nem mondták, hogy a nemzet érdekében megvédik.


A nagy baj nem az, hogy a szociopata diktátorocska így gondolkodik, hanem az, hogy nem mondta az ország szemébe, hogy a demokráciáról hazánk vonatkozásában is ez a véleménye - valószínűleg sokat énekelgették otthon a "Szánt a paraszt, recece" című örökzöldet* este a pincében, melynek ő volt a nevezetessége.
Merthogy olyan pincét már sokan láttak, melyben van lopó, de hogy a lopó énekeljen, olyanra azért kevés a példa.
Mindenesetre magyarember érdekesen viszonyul az angolszászok demokrácia-felfogásához, és maga a kétlábon járó bizonyíték arra, hogy ez nálunk nem vezet eredményre.
Magyarembernek vezér kell, ez mostmár kétségtelen.
Merthogy vezérürü  után ballagni kényelmes és látszólag biztonságos, és mivel olvasni se nagyon tud, ezért fel sem tűnik neki, hogy a kapu felett, mely felé ballag az a felirat, hogy vágóhíd.
Magyarembernek apafigura kell, időnként egy-két csárdás nyakleves, viszont gondolkodnia nem kell és ez szerencsés, mert a nagy többség nem is nagyon képes erre a mutatványra.
Ha egy horgászbot segítségével az orra elé lógatnak egy marok szénát, főleg, ha még ígérnek hozzá pelletált abrakot is, miszerint lesz majd egyszer szőlő, lágy kenyér, akkor boldogan menetel a megfelelő irányba.


Magyarember demokráciafelfogása egyszerű - ha az én Vezérem mondom meg a tutifrankót, akkor az demokrácia, ha te is bele akarsz pofázni, akkor az már anarchia - jobb esetben, rosszabb esetben komcsi furfang.
Ebből demokrácia itt soha nem lesz.

Néha még sajnálom is jobboldali barátaimat, hogy ilyen apafigura jutott nekik.
Horthy még megjárja, az legalább ha tehetségtelen is volt, de tudta hozni a Harrach féle apafigurát, mely leginkább a kosztromai ökör bánatos tekintetével a számára kiismerhetetlen külvilágba gyanakvóan pislogó méltóságteljes  államférfi figuráját, ne de ez a kis csuti...
Ha ilyen apám lett volna, a pólyából kiugorva világgárohanok, elkerülve bölcsődei társaim vigyorgó tekintetét.
Persze megmagyarázni én is tudom, hogy miért fogadja el a jobboldal őt - populizmus. miegymás - de nem értem, nem értem...

A legvérfagyasztóbb az egészbe, hogy baloldalon is mutatkozik ez a jelenség, a Vezér utáni sóvárgás.
Mit mondjak, nem vagyok ettől boldog.
Idealista álmodozó vagyok, egy olyan országra vágyom, hol egymással versengő pártok vitákban kiérlelt programjai vetélkednek a választó kegyeiért, aki sikítófrászt kapna attól, ha valakinek az lenne a kormányprogramja, hogy "folytatjuk".
El sem engednék indulni egyetlen pártot sem a választásokon, ameddig nem ad választ arra, hogy mit akar kezdeni a társadalom legégetőbb kérdéseivel, és a következő ciklusban ennek érdekében milyen konkrét lépéseket tervez.
Mondjuk Orbán betartotta az ígéretét, folytatta - magasabb szinten és gátlástalanabbul azt, amit az előző ciklusban elkezdett - lopott mint a gép.


Szép világ itt akkor lesz, amikor a jobboldali szavazó ver rá egy nagyot a Vezér kezére, ha a zsebében nyúlkál és pofáncsapja a hólapáttal, ha hülyének akarja nézni.
Egyszer már csak fel kellene ébredni ebből az éber kómából...
:O)))

Ps 1: Jóistenke megbüntetett az álmodozásért, a kádba megeresztettem a vizet, aztán elfelejtettem - két vödör vizet kellett felszednem....
Ps 2:
*Szöveg:
Szánt a paraszt recece, csupa sár a gatyája
Áll a zászló a szegedi határba!

Olyan kemény, minden kislány csodálja és sikítva menekül,
Nem való a parasztnak, csak a tehén csipája!

(Finomított változat...)




2015. június 7., vasárnap

GYURCSÁNY FRIDERIKUSZNÁL

Gyurcsány Friderikusznál vendégeskedett.
Jó műsor volt,
Hogy nem lett izgalmas műsor, az elsősorban Friderikuszon múlt, nem Gyurcsányon, akiről érezni lehetett, hogy bármire válaszolni fog, ködösítés nélkül.
Viszont nyáresti szórakozásnak kiváló volt, az kétségtelen, és lehet, ez volt Friderikusz egyetlen célkitűzése.
Ha ez volt, akkor a célját el is érte.


Gyurcsányról nem sok újat tudtunk meg, ez meg talán annak köszönhető, hogy egyébként sem titkol szinte semmit, nyílt lapokkal játszik, az aztán a partnerén múlik, hogy mit tud kihozni a helyzetből.
A sztárriporter ma este nem strapálta magát, végigkérdezte a Gyurcsánnyal kapcsolatos összes szokványos kérdést, ő meg megadta rájuk az összes szokványos választ.
Ha Gyurcsány véletlenül belekezdett volna valami izgalmasabba - például miért verte el egyszer komolyabban az apja -, akkor valami teljesen közömbös kérdéssel azonnal visszaterelte a békés vizekre.
Viszont ott rugózott azon, hogy Gyurcsányról azt tartják, hogy hazudik, jóllehet ma már nincs épeszű ember ebben az országban, aki ezt komolyan gondolhatná, ezt csak azok gondolhatják, akik szerint Orbán igazat mondott, amikor azt állította, hogy ő sohasem hazudott.


Gyurcsány természetesen Orbánnal kapcsolatban is hozta szokott viselkedését - valamilyen oknál fogva azt hiszi, hogy ha ezzel a jellemtelen maffiózóval kapcsolatban kimondja az igazságot,  akkor az inkorrekt viselkedés.
Lószart Mama, hogy őt idézzem - a kímélet annyit ér vele kapcsolatban, mintha egy nyálcsorgató hiénát hiéna úrnak hívnánk.
Lehet, hogy tévedek, de sokkal markánsabban kellene állást foglalnia vele kapcsolatban, mert az udvariasság csak olaj a tűzre, az ilyen típusú ember az udvariasságot, a választékos fogalmazást a gyengeség jelének tekinti, és úgy is reagál rá.

Talán néha nem ártana a saját nyelvén kommunikálni vele, abból értene, de nem is ez lenne a lényeg.
Hanem az, hogy ebből értene sok demokratikusan gondolkodó ember is, aki szintén a gyengeség jelének tekinti a visszafogottságot, és azonosulni tudna a mondandóval.
Nem mellesleg beállna Gyurcsány mögé a választásokon és nem legyintgetne, hogy ez is csak pofázni tud.

Merthogy azt nagyon tud.
Mikor előadta a "Beugró" című műsorban is látottakhoz hasonló játékot, melynek során egy politikai beszédbe kellett illesztenie a beszéd folyamán vele közölt , a témát tekintve inadekvát szavakat, akkor ennek tanújelét is adta.
Profi színészektől elvárható színvonalú produkció volt, de ezt akár úgy is fogalmazhatjuk, hogy kiváló retorikai teljesítmény, nagyon tetszett.
A mai magyar valóságban, ahol vagy felolvas, vagy  bökög, meg ö-ö-zik a politikus, vagy pedig hadarva ontja magából a betáplált hülyeséget, üdítő jelenség, ha valaki tud beszélni.
Az meg hozzá, hogy úgy tudjon improvizálni is egy ilyen helyzetben, hogy a beszéd még értelmes és fogyasztható is maradjon, páratlan a mai politikai mezőnyben.
De hát ezt is tudtuk róla, ez csak olyan volt, mintha Ronaldo dekázgatott volna kicsit a kamerák előtt.

Természetesen szóba került az őszödi beszéd is, Friderikusz nem értette, hogy egy vezető politikus hogy lehetett ennyire naiv, meg hogy mondhatott ilyeneket a nyilvánosság előtt, hiszen tudnia kellett volna, hogy ebből baj lesz.
Hát lehet, de ő a sajátjai között beszélt és nem a nyilvánosságnak.
Még a házastársával is máshogy beszél az ember ha egymás között vannak, mint a nyilvánosság előtt.
E tekintetben megértem Gyurcsányt - nehéz úgy élni, hogy nem bízom senkiben - jelzem, úgy még nehezebb és rövidebb, ha megbízom mindenkiben.

Nekem egyetlen dologért tetszett - azon kívül, hogy természetesen szórakoztató volt - nagyon ez a műsor, mert az átjött, hogy ez az ember, akit a politika már meggyűrt, megrágott, hatszor kiköpött, akit ezerszer próbáltak megalázni és legyilkolni politikailag,  ez az ember nem adja fel.
Sokszor mondták, hogy politikai hosszútávfutó, és ez így is van.
Egyszer adott neki a történelem egy lehetőséget, élt vele és bár itt-ott hibázott, de rosszat ennek az országnak soha nem akart, politikusként soha nem élt vissza a helyzetével és soha nem vesztette el a szociális érzékenységét.
Soha nem felejtette el az egyszobás prolilakást, ahol az udvaron volt a budi.
Éppen ebben is rejlik az intelligenciája, ezért képes bárkivel egyenrangú partnerként viselkedni, merthogy nem szerepet játszik, ő azonos önmagával.
Neki nem kell sámlira állnia, hogy észrevegyék, és ezt nem a magasságára értem.
Van millió bajom néhány megnyilatkozásával, a pártjával, időnkénti leküzdhetetlen narcizmusával, de mégis: ma ő az egyetlen baloldali politikus, gazdag ember létére, egy nem kimondottan baloldali párt élén.

Drukkoljunk neki.

:O)))

2015. június 6., szombat

A KERTITÖRPE KERTITÖRPÉI

Wass Albert megkukult.

Egerben avatták fel a Vici legújabb kertitörpéjét, mely annyival haladná meg az eddigieket, hogy ezt beszédre is lehetne késztetni egy érintőképernyő intenzív toszogatásával.
De nem lehet, mert a tőrpköltő (költörp?) bedöglött.

Az alkotás a neves magyar háborús bűnöst, Wass Albertet ábrázolja, egyelőre úgy működött volna, hogy aki gyanútlanul megközelíti másfél méterre, arra rákiabál: Melyik versemet akarod meghallgatni, majom? - majd az áldozat nem mehet tovább addig, ameddig a szobor - Vona Gábor hangján - el nem mondja neki valamelyik versét - például ezt:



Talán
 Talán egy könyvben vagyok egy betű.
Talán egy szó.
Talán egy költemény.
Mit tudom én.
Csak azt tudom,
hogy nagyon szomorú lehet az a mondat,
mit kiolvas belőlem valaki,
ha letette a tollat.


Hát bizony, ez így van, nagyon szomorú az, hogy egy virtigli háborús bűnös szobrot kaphat abban az országban, ahol József Attilát kishíján búvár-átképzésre küldte ez a rendszer.

A szobor egyébként még fejlesztés előtt áll, egyrészt azért, mert lefagyott a rendszer és a szobor meg se nyikkant, másrészt mert a "Beszélő Kertitörpe 2.0" projektnek tökéletesnek kell lennie, merthogy az magát a Vezért fogja ábrázolni életnagyságban, egy méretarányos légyölő galócára támaszkodva.
A fejlesztés során a beszélő szobor kompetenciái bővülnek, aki másfél méterre megközelíti, annak két fémbilincs kattan a bokájára, és miközben a Vezér Horthy Miklós hangján érdeklődik afelől, hogy melyik beszédet mondja el, (a liberális, a konzervatív, vagy a szélsőjobbos/fideszes verziót), két flexibilis keze felkutatja a műélvező összes zsebét és elszedi a pénztárcáját.
Ha nem talál áldozatánál pénzt, akkor egy söprűt nyom a kezébe, és addig nem mehet tovább, míg a tejes foglalkoztatottság keretében körbe nem söprögeti a műalkotást, miközben fennhangon biztatja: Az élet nem keserű, dolgozzál kis seperő!
De ennek már zökkenőmentesen kell működni.

A beszélőképességért felelős chip felrobbanásának megakadályozásáért személyesen a TEK főigazgatója felel, hivatal és fővesztés terhe mellett - addigra már csak meglesz az a fránya pallosjog...

Wass Albertnek nehéz sors jutott, mivel a rendszerváltásig Magyarországon a kutya sem ismerte, most meg olyanok lelkesednek a műveiért, akik funkcionális analfabéták - ennél jobban kicseszni egy költővel nemigen lehet.
Érző lélek volt, csak egy ortodox pópa, annak felesége, három gyermeke, a szolgálójuk meg néhány helyi román lakos, a helyi zsidó kereskedő és két zsidó lány kivégzése szárad a lelkén, bagatell - de hát mit tegyünk, ez a költő-népség emocionális banda, ha módja van rá, két haiku között képes akár tömegmészárlást is rendezni egyik-másik...
Hát most éppen itt tartunk, a sok újnyilas ünnepli a régi nyilast, kinek most avatott szobra minden külső behatás nélkül lett patinás.
A szobrász szerint magának a költőnek a könnyei varázsolták a patinát a szoborra.


Vagy leszarta a galamb.

:O)))



2015. június 5., péntek

MI, MOGYORÓK

Előd Horthy-utód Orbán?
Ez az idióta úgy hordja halomba a baromságokat, hogy bátran nevezhetne a Guinness Bookba való bekerülésre az egy főre eső történelmi-politikai idiótaság kategóriában.
Komolyan felmerül a kérdés, hogy ha még sokáig szabadon mászkál a társadalomban, nem tesz-e kárt magában, mert akkor annyi az országnak, oda az igazság.
Igaz mauzóleumot nem kell építeni neki, a célra bőven megfelelne a Kancsó Aréna, köcsög a köcsögben, micsoda szimbólum!
Merthogy másokban már kárt tett, az nem kétséges, de úgy látszik az ápolószemélyzet nem képes követni szellemi tevékenységét, mert hülyeségének mozgása mint a higany.
Mire az arra hivatottak eljutnának oda, hogy egyik állítását elemezzék, ő már meg is cáfolta azt, sőt - ellenkező állításával az őrületbe kergette azokat, akik komolyan akarták venni szavait, akik normális emberként akarták kezelni őt.
Egész Európa a halálbüntetésről beszélt, de mire megfenyegették, addigra kiderült, hogy ő az első és legnagyobb magyar abolicionista, akinek soha, egy percre sem fordult meg a fejében a halálbüntetés visszaállítása - nézzék csak meg, hát van a BTK-ban lenyakazás vagy akasztás?
Na jó, méreginjekció beszúródik, mint ahogy egy zászló is felgyullad időnként magától, néha leesik egy létra, beugrik egy-egy autóbaleset vagy váratlan szívelégtelenség, de az egyik sem büntetés, hanem a kockázatos életvitel velejárója, mondhatnánk, szakmai ártalom...

Most éppen azzal tette belém az ideget, hogy az OKJ-s szakképzése során a fáraóképzési szakon a tanmenet szerint Magyarországra látogató, katonai puccsal hatalomra került egyiptomi elnöknek azt találta mondani a Nagy Benyalás során, hogy   „nem ódzkodunk a katonaemberekből lett vezetőktől”.
Mint mondta, jól emlékszik azokra az időkre, amikor „a magunkfajta, akár nyápicnak is nevezhető civilektől kemény kezű katonák vették át a hatalmat, hogy az országot megmentsék”.
Legyenek ugyanolyan jó tapasztalatai a katonákkal Egyiptomnak, mint Magyarországnak"  –mondta, és állítását hatszázezer halott támasztotta alá.
Ez az ember vagy hülye, vagy egy rohadt szélsőjobboldali tróger, vagy mindkettő egyszerre, de hogy nem rendes ember, az vitathatatlan.
Osztottam, szoroztam, összesen két katonát találtam, akikre ráillett a leírás - az egyik Horthy, a másik Szálasi.
Indult még a versenyben Rákosi is, aki a Tanácsköztársaság alatt tán egy hétig a Vörös Őrség parancsnoka volt, de
 katonai pályafutása a másik két versenyzővel egy napon sem említhető.
Horthyval és Szálasival viszont rendkívül jók a tapasztalataink, nem is csoda, hogy ez a mi egy sejtbe szorított, csapkodó farkú lángelménk Szálasi után kiradírozta a történelemkönyv lapjait, és a következő teleírt lap az ő képét ábrázolja, mint az oroszokat kiverő hőst.
Ne taglaljuk itt, hogy mit vert ki, legyen elég a hadvezéri szerep...
Persze, szerintem is megvan a jogfolytonosság, csak idő kérdése az altengernagyi előléptetés, már, ha a kalózoknál létezik ez a rang. 


De a legjobban az háborít fel, amikor a nemzet nevében nyilatkozik, teljes szereptévesztésben.
Őt ugyanis - még a saját maga összegányolt jogszabályok szerint sem a nemzet képviseletére hatalmazta fel a választás, hanem arra, hogy két választás között a Parlament által jóváhagyott kormányprogram szerint irányítsa a végrehajtó hatalom munkáját, ebbe pedig nem tartozik bele az, hogy a nevemben nyilatkozatokat tegyen.

Megőrülök, mikor kijelenti, hogy mi, magyarok ilyenek vagy olyanok vagyunk.
Lószart Mama, hogy klasszikust idézzek, mi magyarok sokfélék vagyunk, egyik ilyen, másik olyan, egyikre büszke vagyok, másikat elismerem, harmadiktól meg kiütéseket kapok, mikor meglátom belovagolni Erdélybe, aktatáskájában cipelve mindenféle szent hamvakat. 
Ezeket állítólag áhítattal tisztelnem kellene, nekem meg - franc a tiszteletlen fejembe - állandóan a régi vicc jut eszembe a levesporként hazacsempészett nagypapáról, akit -  mire hazacsempészője el tudta volna mondani a hőstettet, már megfőztek libalevesnek.
Bocsi...
Szóval, Vici az én nevemben ne nyilatkozzon, ő beszéljen a személyes véleményéről, tisztelje, ha akarja az országvesztőket, Horthyt meg Szálasit, egy pszichiáter meg legyen már elég tökös hozzá, hogy értékelje a jelenséget, melyet Orbán Viktornak hívnak, oszt küldjük rá a mentőket.

Ti meg menjetek holnap strandra, a számítógépet meg kapcsoljátok ki, mert Orbán Viktor állapotának elemzése káros az egészségre!
Hmmmm...

:O)))






2015. június 4., csütörtök

MENEKÜLTEK

Azt mondja Kósa, hogy tucatnyi charterjárattal küldik vissza nyáron Magyarországra a német, svájci és francia hatóságok azokat a menekülteket, akiket illegális határátlépés után először nálunk vettek nyilvántartásba.
Azt is mondta, hogy 
2012-ben 2500, 2013-ban 18 ezer, 2014-ben 42 ezer, az idén májusig több mint 50 ezer menekült érkezett Magyarországra; utóbbiak közül szerinte 800-nál kevesebben lehetnek azok, akiknek jogos lehet a menedékkérelmük, a többiek gazdasági menekültek. A gazdasági menekült viszont nem határrendészeti, hanem közgazdasági foglom, ameddig nem kér menedéket, addig egyszerű szabálysértő. 
Elmondta, hogy a Magyarországra érkező menekültek átlagos tartózkodási ideje három nap.
Ennyi ideig akár libasülttel is etethetnénk őket, abba sem halnánk bele - ezt meg én mondom.
De az uniós szabályok szerint a többi európai országból bármikor vissza lehet őket küldeni hozzánk, ha először itt vették őket uniós nyilvántartásba.
Aztán innen vissza a feladónak.
Szóval, tragikus lenne a helyzet, ha Kósa igazat mondana, de sajnos...
Mellesleg egy tucat az éppen tizenkettő, a tizenkét repülőgép hozzávetőleg háromezer hatszáz személyt képes szállítani, ami azért mégsem százezres nagyságrend.


A menekült pedig onnantól tekinthető menekültnek, amikortól a befogadó ország megadja neki ezt a státust, melyet kérelmezni kell, és a kérelmet az illetékes hatóság majd elbírálja.
A fogalmakat kár összemosni, mert téves fogalomhasználattal csak téves képet lehet az ország elé tárni, nem kellene még ebben a kérdésben is hülyének nézni az ország népét.
Aki a szomszédos országból határátkelőn érkezik hozzánk, azt akár azonnal vissza lehet fordítani, aki pedig az úgynevezett zöldhatáron érkezik hozzánk, az nem menekült, hanem olyan személy, aki a tiltott határátlépés szabálysértését valósítja meg, ebből kifolyólag vissza lehet toloncolni annak az államnak a területére, ahonnan érkezett.
Ehhez persze tudni kell, hogy ki érkezett ilyen módon, aztán ha menekültkérelmet nyújt be, akkor azt ki kell vizsgálni, és a döntésnek megfelelően eljárni.
Nopersze, ehhez a határt őrizni kell, méghozzá erősen, merthogy a határsértő ravasz, mint a róka, a rendőrt a határon meg csípi a szúnyog, ez pedig egy rossz felállás, mint sejthetjük.
Hogy a Határőrség megszüntetése, infrastruktúrájának szétverése mennyire bölcs döntés volt, azt már a délszláv válság eseményeiből is visszakövetkeztethettük, de nem tettük.

Mint annyi minden mást, a Határőrséget is kihajigáltuk az ablakon, a tudásával, felszerelésével, tapasztalataival, tradícióival egyetemben, most meg nézegethetünk bánatos pofával.

Vasfüggönyt nekik - gondolhatják Orbánék, de a fagyi éppen most nyal vissza, hiszen ők verték a nyálukat legjobban a hajdani
SZ-100 jelzőrendszer miatt, mely fizikai akadálynak nehezen volt mondható.
Akkor amikor az USA és Mexikó határán kilométerek százain át kanyarog a modern Amerikai Nagy Fal, tövében tűzparanccsal a katonák, mind a mai napig.
Így aztán ma csak az nem jut be Magyarországra, aki nem is akar, aztán a rendőr összeszedi őket az úton, ahol békésen ballagnak, mint hajdan a magyar gazdasági menekültek Traiskirchen felé.
Úgyhogy Határőrség nincs, határzár nincs, jelzőrendszer, kidolgozott határőrizeti, határrendészeti eljárások nincsenek - gyűlöletkeltés van.
Meg magyar nyelvű plakát a bangladesi belépni szándékozónak, talán jobb is, hogy nem értik a szerencsétlenek.


Ha valakinek, hát 1956 okán lenne némi erkölcsi kötelességünk befogadni párezer embert, persze lehetséges, hogy akkor fel kellene függeszteni a nagyüzemi lopást, melyet persze már el se kellett kezdeni, hiszen van itt vagy hárommillió ember menekültstátuszban, akik mellett már meg se kottyan párezer ember.
Viszont a Nemzeti Összetartozás Napja remek alkalom a gyűlöletkeltésre, az ország már minimálisan is kétfelé szakadt, hát akkor most találjunk külső ellenséget, erre éppen megfelel a védekezésre és érdekérvényesítésre alkalmatlan idegen.
Éljen akár húsz éve is nálunk, menjen innen, de sebesen!
Magyarember erre vevő, Gyurcsány meg a bevándorlók oldalán áll, mondja a Fidesz, mely széllel szemben, ezer kilométerről meghallja az európai hangot, és rögtön támadásba lendül.
Már csak azt nem tudjuk, hol van annak a sírja, aki a Nemzeti Összetartozás Napjának dátumát Gyurcsány születésnapjára tette, merthogy annak leesett a kocsija tetejéről a létrája, az tutifix.
De szívesen elnézegettem volna Orbán képét, mikor erre rájött!

:O)))

ITT A NYÁR

Imádom.
Gyerekkoromban egy nagy háztömbben laktunk, óriási udvart vett körül a nyolc épület, melyről a hely a nevét is kapta a Ferencvárosban - Nyolcháznak hívták.
Rengeteg gyerek volt, nyáron többnyire az udvaron, a szülők a gangról távirányították az ifjúságot, ha kész volt az ebéd vagy a vacsora, akkor a családi füttyjelekkel jelezték, hogy ideje hazamenni.
Néha azért kimentünk az udvarról, de ez mindig kockázatos volt, mert a szomszéd területek más bandák ellenőrzése alatt álltak, akik - ha olyanjuk támadt - ellenséges behatolásnak tekintették a megjelenésünket, és kitört némi csetepaté.
De jó volt, mert kint lehettünk a szabadban, koszosak voltunk, de szabadok, mindig volt elfoglaltságunk, pedig televíziónak még híre-hamva sem volt, rádiója sem volt arrafelé mindenkinek, csak a falakon a kábelrádió - két adóval: Kossuth és Petőfi rádió, Budapest...
Aztán 1959-ben a család telket vett, megelőzve korát és a nagy hétvégitelek-vásárlási hullámot. 
Apám eladta a motorkerékpárját és a fényképezőgépét és baráti segítséggel felépült egy négyszer négyes házikót előtte egy háromszor négyes terasszal, és attól kezdve mienk volt a nyár, a telek ugyanis nem volt messze a Dunától, viszont az ötvenhatos árvíz közel volt, így közvetlen vízparti telket a szüleim nem mertek venni, pedig akkor még voltak parti telkek, elérhető áron.
De ez minket nem zavart, ott volt a bicaj, amire az utolsó tanítási napot követő első reggelen felültünk és szeptember elsején szálltunk le róla.
Reggel lerobogtunk a Dunára - akkor még Kisdunának hívták a mára név-vetélkedő áldozatául esett Soroksári vagy Ráckevei Dunát, mely kevésbé előkelő neve mellett fürdésre alkalmas vízzel rendelkezett, és tele volt halakkal - naphallal, süllővel, kárásszal, ponttyal, paptetűvel.
Meg vöcsökkel, szárcsával, vadkacsával - érdekes libákra csak télről emlékszem, akkor viszont volt sok.
A stégekről ugráltunk a vízbe, szaltókat, fejeseket, ha nem jól jött ki a lépés, akkor hasasokat.

Akkor még volt menetrendszerű hajójárat Dömsöd és Budapest között, de járt naponta egy-két uszály is - beúsztunk a hajók által keltett hullámokba, ha volt az uszály mögé kötve csónak a nagyobbak rákapaszkodtak az oldalára és húzatták magukat.
A hajókikötő mellé vittem úsztatni a szomszéd Szabó bácsi lovát - Julcsának hívták, sodrott ló volt, olyan széles háttal, mint egy helikopter-leszállópálya, egyszer megijedt a töltés mellett a közeledő HÉV sípjától, én meg szőrén ültem meg, és amikor Julcsa vágtatni kezdett, legalább egy métert repültem felfelé, de mindig visszaestem a hátára.
Horgászni is jártunk, pár méter damilt meg kis horgot vettünk, könnyű buktatót, és snecikre hajtottunk, ez egy pici kis hal, kellett fognunk negyven-ötvenet, hogy érdemes legyen foglalkozni vele.
Kibeleztük, majd megforgattuk paprikás lisztben, oszt megettük szőröstől-bőröstől, pontosabban pikkelyestől-szálkástól, ma is itt az íze a számban, ha rágondolok...
Voltak nagy kalandok, a rendőr elvette a bringám, mert szabálytalanul közlekedtem és megpróbáltam ellógni előle, de ő is kerékpárral volt és szó szerint fülöncsípett - apám mehetett a kerékpárért.

Anyu volt velünk, apám dolgozott, de amikor hazajött a melóból, mindig játszott velünk, fejetünk, pingpongoztunk, birkóztunk, este a szomszéd gyerekekkel bujócskáztunk, a vacsorához a tejet tőgymelegen kaptuk Julcsa gazdájától, néztük a fejést, meg ahogy gézen keresztül elszűrték, nem is volt annak párja...
Aztán középiskolás koromban jöttek az osztálytársak, a rokongyerekek, felvertünk egy kétszemélyes katonai sátrat, volt, hogy hárman is aludtunk benne, hessegettük a szúnyogokat, dumáltunk, ökörködtünk.
Volt, hogy elmentünk azért úttörőtáborba, de tulajdonképpen nem cseréltünk volna senkivel.
A Dunaparton rengeteg barátunk volt, amikor a lányok kezdtek érdekelni bennünket, hát lányok is voltak a társaságban, nem is volt annál jobb szórakozás, mint elkapni egyet-egyet, és kezénél-lábánál fogva belehajigálni a vízbe a sikoltozó áldozatot.
Tulajdonképpen a Duna-partról nősültem, sőt, a nászutat is a Duna túlpartján tartottuk, mert a vizsgaidőszak miatt nem lehetett sehova se menni - az öcsém minden reggel megjelent a feleségem unokaöccse társaságában, és hozta a reggelit, tejet, kiflit - egyszer elkésett, akkor kikötöttük a kínzócölöphöz és körberaktuk a lábait rőzsével, nemigen tetszett neki, de aztán elengedtük, mert másnap is akartunk reggelizni...
Aztán megszülettek a gyerekek és vettünk ott egy telket, nekiláttunk építkezni és a nyaralások jódarabig elmaradtak, a hetvenes évek végétől kezdtünk el megint nyaralgatni, addig talán csak egyszer voltunk a Büdös-tón, ami ma tán' a Petőfi tó nevet viseli - az is jó volt.
Aztán voltunk az Isztrián, Bulgáriában is, voltunk Nyugat-Európai körúton is, sátorral, később lakókocsival, mindegyik kellemes élményekkel járt, például amikor a lakókocsival beszorultunk a földalatti parkolóba, ahonnan csak úgy tudtam kievickélni, hogy leeresztettem a kerekeit, aztán pumpálhattam nyakszakadásig - hol volt még akkor az elektromos pumpa?
Ma persze már mást jelent a nyaralás, de akkor az egyetlen szoba meg a pottyantós vécé maga volt a nyári paradicsom, azt hiszem ez volt a szüleim egyik legokosabb beruházása.

Mondjuk akkoriban sem volt könnyű az élet, mások voltak a lehetőségek, a célok, az igények,  mint ma, és néha elgondolkodom, hogy a mai világban mit tud adni a gyerekének egy fizikai dolgozó férj és egy háztartásbeli, vagy az, akinek százezer nettóból kell megélni?
Ma már egy villamosjegy is egy vagyon, egy strand sem olcsó egy családnak - lehet itt még egy gyereknek boldog gyermekkora, ha nem a szerencsés középosztályba pottyantja a gólya?
Ez csak arról jutott eszembe, hogy valahogy mindig feledésbe merül, hogy a politika célja végsősoron az, hogy az emberek jól érezzék magukat és a gyerekeknek boldog lehessen a gyermekkora.
Nem felejtik ezt el a politikusaink?
Dehogynem.
Nem kellene eszükbe juttatnunk?
Dehogynem.
Hát akkor miért nem?

:O)))

2015. június 2., kedd

MEGSEPPENT FOCISTÁK

Lemondott Sepp Blatter.
Jól tette, csak nem időben tette.
De még mindig jobban tette, mint Gömöri Zsolt, aki úgy kapaszkodik a pozíciójába, mint Mari néni a libájába, melyet a libaólban vendégeskedő látogató akar a hóna alá kapva kivinni a kapun.
Van az a pénz, amiért erős elhivatottságot lehet érezni a sportélet vezetésére, és van az a befolyás, melyet a sportpályák lelátóin lehet megszerezni.
A mi országunk amúgy is vicces ország, de a sportélete meg egyenesen olyan, mint a kabaré.
Máshol huszonkét játékosra esik egy stadion, nálunk lassan huszonkét stadion esik egy játékosra.
És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a nálunk első osztályban szereplő csapatok máshol a másodosztályú szintet sem ütik meg, ellenben a labdarúgásból tízszer többen élnek, mint ahány igazolt játékos van.
Ezt egyébként mi profizmusnak nevezzük.
Hááát, hacsak a tolvajlás színvonalát nem tekintjük profinak...


Azt idáig is tudtuk, hogy a labdarúgás korrupt, a meccsek jelentős részének komolyabb bundája van, mint egy jegesmedvének, azt is tudtuk, hogy nem mai a probléma, hanem több évtizedes múltra tekinthet vissza, mégis mindenki úgy csinált, mintha az eredményeket komolyan kellene venni, vagy a világtalálkozók színhelyének kiválasztása szigorú szakmai alapon történne.
A dúsabb demokratikus hagyományokkal rendelkező országokban az élsport üzlet, ennek megfelelőek a viselkedésformák is - az adok-veszek, vesztek-nyerek mentalitása a befektetők magánügye, ha nekik ez jó, hát tegyék, az ő pénzük, el is ihatnák végtére is...
Nálunk kicsit más a helyzet, mert az élsportot itt az állam tartja fenn.
Igen, nem támogatja, teljes egészében viseli összes költségét, melyből aztán nagyokat szakítanak a stadionokat építő cégek, a rendezvények szervezői, az adott sportágak körül sertepertélő fotelsportolók, meg a kiöregedett gladiátorok.
Merthogy itt a szponzori pénzek se a teljesítményre jönnek, hanem a politikai, meg az ilyen-olyan más kapcsolatokra.

Ebbe is beletörődtünk, ugyanúgy, mint a FIFA a bundázásokba, meg a rendezvény-bizniszbe, mely egyébként vidáman menne tovább, ha - sejtésem szerint - a Nyugat nem akarná valamilyen módon visszavenni az oroszoktól a 2018-as labdarúgó világbajnokság rendezésének jogát.
Blatter ment, az utódok majd megállapítják a rendezvény odaítélésének szabálytalanságát, volt már ilyesmi olimpiával kapcsolatban is, aztán később sopánkodott mindenki, hogy milyen szemetek az oroszok, miután velük szemben politikai döntést hoztak, a következő olimpiára nem mentek el.
Ez folyik éppen a kitiltások ügyében a nagypolitikában is, először kitiltottak az Unióból meg az USA -ból egy sor orosz potentátot, nemrég az oroszok tiltottak ki nyugatiakat, és  most folyik a nyugati habverés meg méltatlankodás.
Mindenesetre a foci - cirkusz remekül prosperál, a FIFA elnöke lemondott, de ettől még mindenki jól elvan.

A nyugati nagycsapatok reklámértéke magas, a jogdíjak, szponzorpénzek ezután is dőlnek majd a Reálhoz meg a Barcához, a Liverpoolhoz meg az FC Kölnhöz, folyik a játékosok adásvétele aranyáron, a néző is kap valamit a pénzéért.

De nálunk sincs baj.
Nálunk is folyik a pszeudo-foci, amennyiben itt is labdával játsszák, lábbal rugdalják, csak éppen a színvonal, meg a reklámérték éppen nulla.
De kit érdekel ez, amikor dől a pénz a stadionépítésekbe, a cégek az adójukat - amit elvileg közösségi feladatok végrehajtására szedhetne az állam - odaadományozhatják a botlábú gyerekeknek és pióca-jellegű környezetüknek, és nem csak a labdarúgásban.
Előled lopják el a pénzt, hogy kétséged ne legyen.
Ez a sajátos magyar profizmus, merthogy itt a jegybevétel, a jogdíj. a reklámpénz arra sem lenne elég, hogy a szertáros feleségének mosóport vegyenek, hogy ki tudja mosni a mezeket a mérkőzések után.
A magyar labdarúgás most éli aranykorát, mert a mi focibuzi miniszterelnökünk dönti a pénzt az élsportba, gigantomán rendezvényekre feni a fogát, jóllehet lenne éppen mire költeni azt a pénzt, amit pofátlanul erre költ - ellenzéki asszisztálással, persze.


De a legirritálóbb az, hogy ezt a gigalopást a fiatalság egészséges életmódjának előfeltételeként adja elő, miközben a fiatalok túlnyomó többsége nem jut az egészséges és elégséges fehérjéhez, gyümölcshöz.
Helyette bornírt rendszabályokat hoznak az iskolai étkeztetésre, hogy még ott se tudjon a gyere
k jóízűen enni, jóllakni - Ceausescu falansztere a példakép, valószínűleg.
A stadionokra fordított pénzből minden iskola mellé lehetett volna építeni - ha már sport - tornatermet - mivel a nagyeszű elrendelte a mindennapos testnevelést anélkül, hogy a feltételeit megteremtette volna.
Minden iskola mellé építhettünk volna sportpályát, öltözővel, zuhanyozóval, és kihasználhattuk volna a közös sportolásból adódó nevelési lehetőségeket, de mi elégedettek vagyunk a lelátón szotyolát köpködő pocakos despotácskával, akit körülvesznek rajongói.

Aki nem tudja, hogy mit jelent a szervilizmus, nézze meg őket.

Kádár azt mondta: a krumplileves legyen krumplileves és ezen azt értette, hogy mindent nevezzünk annak, ami.
A profizmus legyen profizmus, a mocskos rabló meg legyen mocskos rabló, még akkor is, ha állaga leginkább a sűrített tejre - népi nevén Bocigecire - emlékeztet.
Sepp Blatter élvezze szép nyugdíjas éveit - nem tőlünk lopott -, itthon meg adja már össze valaki, hogy mennyi pénzt sikerült ezidáig sport címén kihajigálni az ablakon - alatta persze ott várakoztak a haverok a kifeszített pokróccal.

Aztán vonjuk le a következtetéseket.

:O)))

IMA

Ó Uram, ott fenn a mennyekben, hozzád szól méltatlan szolgád imája!
Nem magamnak kérek Uram kegyet, hanem annak,  kinek léte olyan számomra, mint harmatcsepp a hajnali sivatagban, mint enyhet adó oázis kis tava a déli nap perzselő hevében, mint datolya éhségemben – a Teremtőtől kérek kegyet a Nemzeti Megtermékenyítőnek!

Uram, Te, ki oly bölcs vagy és igazságos, bizonyára nem véletlenül cseszted a nyakunkba ezt a szociopata tolvajt, kiérdemeltük mi őt, ki bizony, vastagon..
Hisz’ tudom én, bűneink számosak és megbocsáthatatlanok, és csak a problémákat okozzuk neked immáron ezer éve, állandó torzsalkodásainkkal, ostobaságainkkal, állhatatlanságunkkal és azzal, hogy az általad küldött parancsolatokat magas ívben lecsináltuk.
Igen, ezt tettük, jóllehet tudtuk, hogy bűnt követünk el.
Még szent neveddel is visszaéltünk, hiszen rád hivatkozva öldököltük embertársainkat, szegeztük felnégyelt testüket váraink kapujára, küldtük gályára őket, vagy feledve téged égettük el őket máglyán, krematóriumban, elfeledve azt, hogy ők saját véreink.
A hatalom és a pénz utáni hajszában nem egyszer fordultunk egymás ellen, akár az országot is koncként dobva bárkinek, akitől támogatást vártunk.

Pedig te figyelmeztettél, először egy rövidebb prezentációt tartva Batu kán segítségével, aztán beírattál bennünket egy hosszabb kurzusra Jumurdzsákhoz, de ez sem segített.
A saját országunkat sem voltunk képesek önerőből visszaszerezni, de aztán szinte azonnal szembefordultunk azzal, aki ezt megtette helyettünk.
Olyanok voltunk, mint a hiéna, belemartunk minden kézbe, mely adott nekünk – és ez ma is így van.
És egymással is marakodtunk, merthogy a kuruc is, a labanc is magyar volt, már amennyire magyar maradhatott itt valaki a hadak útjának kereszteződésénél – hát mi is kereszteződtünk rendesen, Micsurin a kezét dörzsölte volna örömében!

És így ment ez, egész történelmünk során, ha voltak is rövid szünetek, békés évek, hát azokat nem becsültük semmire, viszont amit felépítettünk, az első adandó alkalommal önkezünkkel leromboltuk.
Uram, ha még nem ismertél volna fel minket, mi vagyunk az a magyar paraszt, aki a jégesőre kiállva a cséphadaróval verte a búzát – lássuk Uramisten, mire megyünk ketten!

És most itt állunk a Nemzeti Lógónyelvűvel, aki még mindig rombolhat és rabolhat háborítatlanul!
Azt mondják a bölcsek, hogy akit el akarsz veszejteni, annak először elveszed az eszét, és miután ez bekövetkezett, hát ebből arra következtetek, hogy felismertem szent célodat.
Kérlek hát, légy nagylelkű, és ha már így esett, hát ne húzd sokáig a dolgot, aggy neki, mint csótánynak a papuccsal – puff, oszt menjen követ törni, legfeljebb ráver a Samuval a nyelvére - mégis kisebb a kár, ha Te is úgy akarod.
Tudod Uram, nehezen bírjuk ezt a sok trógerságot, amit előad, és egyre pofátlanabb.
Nem hinném, hogy az lenne az akaratod, hogy üssön meg bennünket a guta, hiszen mi alapvetően azért rendes népek vagyunk, habár felettébb szeretünk gyűlölködni, ami nem biztos, hogy kedves a te szemednek, de légy kegyes!

Könyörülj meg hát rajta és rajtunk, és csesszél oda egyet félelmetes villámaiddal ennek a kis genyónak, akit te rendeztél takaros spirálba, pedig jobban jártunk volna, ha a felmenőjét láttad volna el spirállal…
De persze legyen meg a te akaratod, mindörökkön-örökké!
Ámen!

:O)))