2015. október 7., szerda

GÖNCZ ÁRPÁD

Nem is tudom, létezett-e politikus a belátható közelmúltban, akit szerettek volna az egyszerű emberek - rajta kívül.
Igaz, nem mindenki.
A jobboldal, de főként a szélsőjobb nem szerette, talán azért, mert veszélyes volt rájuk.
Őt ugyanis nehéz lett volna beletuszkolni bármilyen lövészárokba, jóllehet ott sokan szívesen várták volna, olyanok, akiknek legfelebb a Kossuth-díj súlya nyomhatta hősi mellét az életből ellopott börtönévek helyett.


Nem volt hajlandó gyűlölködni, hangoskodni,neki nem volt mit kompenzálni, nem kellett a múltját retusálni, nem volt szüksége szép rablómesékre, az ő élete nyitott könyv volt.
Ő úgy volt politikus, hogy nem volt politikus, ő egyszerűen a Köztársasági Elnök volt, aki nem szállt el önmaga frissen felismert nagyságától, magas méltóságában is olyan tudott maradni, mint amilyen akkor volt, amikor élte a műfordító csendes, értelmiségi életét.

Nem zavarodott bele a rendszerváltás örömébe, nem kiáltott vérért és bosszúért, mert polntosan tudta, hogy a történelem mennyire bonyolult és veszélyes üzem.
A történelem veszteseinek köztársasági elnöke kívánt lenni, ez pedig megbocsájthatatlan azok számára, akik vesztesek ugyan soha nem voltak, legfeljebb nem lophattak eleget.
Amikor a jobboldal némi belügyi segítséggel belefojtotta a szót a Parlament előtt, akkor sem alkudott, legfeljebb sajnálkozott, mert tudta, hogy a nép mennyire könnyen manipulálható.
Akkor sem hezitált, amikor voltak, akik a taxisblokád résztvevőit bele akarták tolni a Dunába, mert tiszta erkölcsi érzékkel tudta, hogy a politikai konfliktust politikai módszerekkel kell megoldani.
Ha sok-sok Göncz Árpád lett volna, talán kevesebb veszteséggel ússzuk meg a kapitalizmus alapjainak lerakását - de sajnos, nem volt.

Kevés volt az ember, sok volt a haszonleső és a revansvágyó gyűlölködő, mint ahogy ma is olyanok vezetik az országot, akikből hiányzik az emberség szép luxusa.
Errefelé embernek lenni nem népszerű dolog, errefelé az számít politikusnak, akit füldugós gorillák kísérgetnek.
Akihez szabadon oda lehet menni, az ritkább errefelé, mint a bánáti bazsarózsa.

Utódai között voltak okos értelmiségiek, küldetéstudatos politikusok, de ember - mondjuk nagybetűvel - nemigen akadt.
Hogy a Köztársasági Elnök címe mára ennyire amortizálódott, hogy lassan egy pingvin is alkalmas a betöltésére, nem ő tehet róla.
Amikor ő töltötte be a posztot, akkor még súlya volt a Köztársasági Elnök szavának.
A fejlett demokráciákban vannak hozzá hasoló politikusok, kerékpározó királynők, tömegközlekedést igénybe vevő miniszterelnökök, humorérzékkel rendelkező államférfiak és magas méltóságokat betöltő nők.
Nálunk a fajtája egyelőre hiánycikk.

Neki határozott véleménye volt a világról, és ez a vélemény nem valamelyik párt vagy valamelyik másik politikus véleménye volt.
Azt mondják, ami nem öl meg, az erősebbé tesz.
Így volt ő is a börtönévekkel, nem tört és nem keseredett meg, mosolygós, joviális figurája úgy hiányzik a magyar közéletből, mint egy falat kenyér.
És most már örökre hiányozni is fog.

Meghalt Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság Köztársasági Elnöke, az Ember, aki ember tudott maradni.
Nyugodjék békében.



37 megjegyzés:

peti írta...

TGM: Göncz Árpád halálára

asta írta...

Megsirattam, és vele sirattam az álmainkat és reményeinket, hogy lesz egyszer egy mosolygós országunk... Megsirattam, nem mint politikust, hanem mint embert, akit volt szerencsém, ha futólag is, személyesen megismerni és kezet fogni vele. Aki képes volt egy ünnepségen kilépni a protokollból és üdvözölni a rég nem látott kollégáját. Aki gondolkodás nélkül, azonnal és örömmel segített, mikor a segítségét kértük. Ez minden elmond róla.
Ember volt és az maradt a magas méltóságban is.
Nyugodjon békében!

asta írta...

Petinek:
TGM ( akit az utóbbi időben nem nagyon kedvelek) remekelt ezzel az írásával.

Kovács Erzsébet írta...

Szerette az embereket, szeretett élni,élete során megjárta a politikai élet poklát is.Átlátott minden kis stílű emberen, bölcs volt a szeretet erejével igyekezett mindenkiből a legjobb énjét előhozni.Nagyon hiányozni fog a hazai politikai palettáról, mert a mentalitása nagyon
felemelő, nagyon emberbarát volt.Nemzetközi elismertsége a kvalitásainak rendkívüliségét igazolja.Pártok feletti békeszeretete nagy ajándék volt az országunknak.Ragyogó tekintetével
átölelte az embereket.Ha mindenki ilyen volna, békesség honolna Magyarországon.Béke poraira!

Kapat írta...

Minden ember élete nyomot hagy a világban. A homokban hagyott nyomokat elfújja a szél, elmossa az eső.
Az Ő nyíltsága, egyszerűsége, embersége, kőbevésett nyomként marad az emberek emlékezetében, nemzedékeken át, történelmünk részeként.
A megértés és szeretet vezérelte, bölcsessége kísérte tetteit.
Nagy űrt hagyott az Őt szerető emberek szívében, nem feledjük, nyugodjon békében!

hello írta...

Volt szerencsém vele többször is találkozni, melengető emlékként őrzöm mindegyik alkalmat. Pl. az egyik augusztus 20-án fenn a Várban a sokadalomban ő is ott sétált és nézelődött az árusok portékái között. Felteszem, vigyáztak rá, de diszkréten, észrevétlenül. Ahogy ez a személyiségéhez illett. Velem együtt mindenki szeretettel rámosolygott, köszöntötte, Árpi bácsinak szólítva, ő meg kedvesen és fáradhatatlanul visszaköszönt, mosolyogva.
Rengetegen tiszteltük, szerettük, a magunkénak, hozzánk tartozónak éreztük.

Más alkalommal egy kötete dedikációjakor. Sokan álltunk sorba, mindenféle korosztályból.

A legemlékezetesebb pedig, hogy ott lehettem, amikor MSZOSZ Érdeméremmel tüntették ki 2001-ben. Büszke volt rá, mert ez a civil szférától érkező, tisztelgő elismerés volt.

Kibic37 írta...

Belefásulva a jelen kilátástalanságába, szinte már a történelem kisiklásának tekinthető, hogy egy ilyen ember is adatott Magyarországnak.

"Szerettük őt, s nehéz bevallani, hogy szerettük azt, ami jóvátehetetlenül elmúlt, s ami azt ígérte, hogy nemcsak szabadság lesz itt és jólét, hanem lesz ebben az új életben nagyság és szépség. Nem lett se szabadság, se jólét, se nagyság, se szépség. A magyar plebejusok szabad Magyarországából nem lett semmi. A vereség teljes. /TGM"

Nyugodj békében Árpi Bácsi!

Yola írta...

A nevét rövid ö-vel írta.

pleinair írta...

Az Árpi bácsi lényéből fakadt, hogy az emberek spontán "Árpi bácsija" volt.

A mai napig, és ameddig emlékünkben él, ez a titulus jelenti egy ország polgárai részéről a legnagyobb elismerést, mert szeretetet, tiszteletet és az összetartozás érzését fejezi ki.
Árpi bácsit példamutató emberi nagysága se emelte elérhetetlen egekbe.
Soha se tetszelgett a mártír szerepében, nem akarta bebörtönzését a régi párttagokon megtorolni.
Elismerte, hogy a börtönben kiváló szellemi társakkal tették egy cellába.
És ez nem csak az Ő esetében volt így. Figyeltek arra, hogy hasonló mentalitású emberek kerüljenek egymás társaságába. Festő szobrásszal, filozófussal került egy cellába. Vásznat, festéket, könyvet adtak, a festő festhetett, a szobrász faraghatott, ha másból nem, hát szappanból. Vásárolni is lehetett pl. könyvet, amit a rab megrendelt.
(Még mindig megvan az a képzőművészeti sorozat, amit édesapám a váci börtönben rendelt és vett meg nekem)
Kádár nem volt híve az öncélú vérengzésnek, a forradalom után - miután a rendszer megszilárdult - lazított a börtönviszonyokon, és sok politikai foglyot részesített amnesztiában. Így szabadult Göncz Árpád is.
Természetesen szabad azért jóideig nem lett, mert egy író szólásszabadságot elnyomó rendszerben csak belülről, lélekben lehet szabad.
Árpi bácsi a börtönben és diktatúrában egyaránt, élete végéig független és szabad maradt.

A magyar társadalom legnagyobb baja,hogy nem képes a szellemi és erkölcsi szabadságra.
Ha kívülről megadatna neki, visszaél vele, rombol, fölgyújtja a várost,
Egyenesen kívánja a személyes döntések alól felmentő diktatúrát.






Névtelen írta...

vallfaarus:
az ember aki miatt ma sincs rendezve '56..:((

PuPu írta...

566-ot nem rendezni kell, hanem megismerni.
Szerintem...
De nem ebben a posztban...
:O)))

Cereus írta...

Árpi bácsi!

Szerintem Ő, az örök köztársasági elnök, akihez hasonlót a mai napig sem találunk.
Nyugodjon békében, legyen számára könnyű a föld ami betakarja.

Geza írta...

Nem sokmindent lehet ehhez hozzatenni. A helyzet meltosagat megtartva, en azert orultem volna neki, ha kivizsgaltatta volna annak a bizonyos Kossuth-teri gyalazatossagnak a korulmenyeit. Gondolom tobben emlekeznek ra, amikor egy ~10 evvel az esemeny utan keszult riportfilmben arra a kerdesre, hogy tudta-e, hogy ki szervezte a balhet, azt felelte, hogy igen. Ennek a dolognak akarmilyen okbeli elhallgatasa szerintem aztan atnyult a kesobbi evekbe is, amelynek vegso hatasa aztan a 2006-ban teljesedett ki. A nep rosszabbik fele maar akkor is enyhe mosollyal nezegette, ahogy a Koztarsasagi Elnok visszavonul, es enged a "neep nyomasanak". Es ez 2 evvel az elso szabad valasztasok utan tortent …

Most meg persze azok az emberek, akik maar regota utaaltaak, mondanak hosszu kenetes mondatokat, es halalos ellenfelei is leaarpibacsizzak. Franko szep nagy temetes lesz, es biztos vagyok benne, hogy a csalad majd megengedi ezeknek a lookotoknek, hogy ott bohockodjanak a temetes kozben - hiszen szep kis polgari demokraciaban elunk …

dolores írta...

PuPu írta..
"Ha sok-sok Göncz Árpád lett volna, talán kevesebb veszteséggel ússzuk meg a kapitalizmus alapjainak lerakását - de sajnos, nem volt.
Kevés volt az ember, sok volt a haszonleső és a revansvágyó gyűlölködő, mint ahogy ma is olyanok vezetik az országot, akikből hiányzik az emberség szép luxusa."

Sajnos."Kevés az ember,
sok az emberszerű lény.
Sötét szobában épp csak
dereng a lámpafény.
Az élet szép, csak te, Világ, vagy beteg,
megfertőzte valami az embereket,
szomorú, de fél az, aki szeret,
zokog a bohóc, a macska kihányta az egeret "
Sajnos az még nagyobb hányingert kelt, ha kiderül,(márpedig tudjuk, itt idővel minden kiderül) hogy Molnár Zsolt,aki a nemzetbiztonsági bizottság elnöke és a szocialisták kampányfőnöke volt,a mostani jobbikos volt szkinhedvezér, Sneider Roy Tamás házalelnök cimboráival együtt álldogált Göncz Árpád kifütyülése közben 1992-ben a Kossuth téren. Kapucnis szkinheddzsekiben. Ez már nem csak az emberség hiányáról, hanem valami másról szól.

peti írta...

Őszinte részvétem a Családjának, s valamennyiünknek! Mert valamennyien legnagyobb kortársaink egyikét veszítettük el személyében. Ő volt az, aki bizonyította számunkra, hogy politikusként is lehet embernek maradni. Emlékezzünk rá szeretettel:

"Magyarország legszeretettebb embere lett"

Göncz Árpád 90. születésnapján

"Vissza, vissza!" - Így köszöntötték Göncz Árpádot

Szerintem volna méltó utód jelölt, akit érdemes volna ebben tömegesen támogatni. Olyan, aki emberileg méltó volna és aki eddigi tettei által bizonyítottan felkészült is erre a feladatra. Iványi Gáborra gondolok. Csak rajtunk múlik, lesz-e méltó folytatás. Lesz-e újra köztársaság, s lesz-e újra a feladathoz emberileg is méltó köztársasági elnökünk. Biztos vagyok benne, hogy Göncz Árpád egyetértene a javaslatommal, mint ahogy azzal is, hogy OV mélyégesen nem. De ez utóbbi is csak azt bizonyítja a számomra, hogy jófele keresgélnénk Árpi bácsi utódját Iványi Gábor személyében.

Indoklás helyett:

Orbán dogmája vs. Iványi gerince

peti írta...

Halála másnapján több ezer ember gyűlt össze a Kossuth téren, hogy Göncz Árpádra emlékezzen

peti írta...

Több ezren mentek el szerda este a Kossuth térre, hogy egy szál virággal, csendben emlékezzenek a kedden 94. évében elhunyt Göncz Árpád volt köztársasági elnökre. A külföldi sajtó a magyarországi demokratikus átalakulás egyik vezéralakjától búcsúzott...

Ezrek emlékeztek Göncz Árpádra

Névtelen írta...

Távozásával szegényebbek lettünk. Családja fájdalmát őszintén átérezzük, hiszen kicsit mindannyian úgy tekintettünk rá, mint apára vagy nagypapára...

peti írta...

Göncz Árpád Magyarország legnépszerűbb politikusa volt, aki emberségével, személyiségéből áradó derűjével, közvetlenségével és kedvességével az utolsó magyar közjogi méltóság volt, aki megtestesítette a nemzetet és a magyarság jobbik arcát. Kiváló ember, irodalmár, művész és demokratikus politikus volt, aki a rendszerváltás egyedüli tiszta jelképének megmaradt. Halála az egész nemzet vesztesége...

Amerikai Népszava: Elhunyt Göncz Árpás

peti írta...

Megrendülten búcsúzom az igaz embertől, akinek értékrendjét nem torzították el a hányattatások, a megpróbáltatások, az elszenvedett igazságtalanságok, de nem szédítette meg a köztársasági elnökséggel járó hatalom és a példátlan méretű népszerűség sem. Nem szédítette meg az a sok kitüntetés sem, amelyeket külföldi kormányoktól és neves nemzetközi intézményektől kapott...

...Befejezésül idézem Göncz Árpád 1990. augusztusi beiktatásakor mondott beszédének egy mondatát: „Ha szolgálni kívánok valakit, azokat kívánom szolgálni, kiknek szolgájuk nincsen: a védteleneket. Akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott jó szó.”

Dornbach Alajos: Nekrológ egy igaz emberről

peti írta...

Amikor Göncz Árpádra gondolok, ez a Balassi-sor jut eszembe: „Emberségről példát, vitézségről formát / mindeneknek ők adnak”. Igaz, itt Balassi Bálint a végvári vitézekre gondolt, de ha kicsit átalakítjuk a sort, és a „vitézség” helyére a „bátorságot” tesszük, jól alkalmazható Göncz életére. Bátorságról példát adott 1956-ban és utána, emberségről pedig, úgy hiszem, teljes életében, így hosszú elnöksége idején is...

...Göncz Árpád elhunytával egy gazdag élettől búcsúzunk. Olyan magyartól, akinek szülőföldjén és külföldön egyaránt volt és marad becsülete.

Gömöri György: Emberségről példát

peti írta...

http://www.gonczarpad.hu/

peti írta...

„Erkölcsi és politikai késztetést éreztem, hogy „plebejus” államfő legyek, aki a magyar politikai élet színpadára képes visszahozni a mosolyt, - mert anélkül nemcsak politizálni, hanem élni sem lehet -, aki minden döntésénél mindkét fél, kormány és ellenzék szempontjait figyelembe veszi, akinek nemcsak tiszte, de kötelessége is az egyensúly őrzése, a mérséklet, a politikai jó modor meghatározása.”

Göncz Árpád:
Bibó öröksége

peti írta...

„A hatalomhoz való viszonyunk az, amin megmérettetünk. Azon, hogy ki mire használta. És hogyan."

Göncz Árpád

peti írta...

„Az igaznak emlékezete áldott…”
(Példabeszédek 10,7)

Kevés emberre illik jobban a Szentírás fenti mondata, mint Göncz Árpádra, a Magyar Köztársaság tíz éven át volt elnökére. Személyes bátorsága, a II. Világháború alatt szerzett sebei, az 56 utáni megtorlások börtönévei, és azután megszakítás nélkül mindig az igazság, a szolidaritás, a szegények és megbántottak melletti nyílt elkötelezettsége, de emberi közvetlensége is pótolhatatlan űrt hagy a szívünkben. Amikor megválasztását követően a Parlament plenáris ülésén rövid köszönetet mondott, az egyik mondata arról szólt, hogy azok hangja kíván lenni, akiknek szószólójuk nincsen. Hűséges volt ehhez a vállalásához, és ezért, de sok más dolog miatt és különleges kedvessége okán is az ország nagy része szerette pártállásra és más szempontokra való tekintet nélkül. Emléke legyen valóban áldott. Az Úr vigasztalja meg feleségét, Zsuzsa asszonyt, gyermekeit, unokáit, szeretteit és nagy családját, az igazakra figyelő honfitársainkat és külföldi tisztelőit is.

Budapest, 2015. október 7.

Iványi Gábor, lelkész
a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnöke

Emléke legyen valóban áldott - Iványi Gábor Göncz Árpádról

peti írta...

A nagykövet asszony a következőket írta az emlékkönyvbe: „Obama elnök nevében szeretném kifejezni az Egyesült Államok mély szimpátiáját Göncz Árpád elhunyta alkalmából. Tisztelettel Magyarország iránt, Colleen Bell, az Egyesült Államok budapesti nagykövete"

Colleen Bell is megemlékezett Göncz Árpádról

peti írta...

Magyarországon a vezető állami tisztségek betöltőit közjogi méltóságokként emlegetik, a köztársasági elnököt az ország első közjogi méltóságaként. Göncz Árpádhoz minden titulus illett, csak ez nem. Mélyről jövő meggyőződése volt, hogy a méltóság nem az előkelők kiváltsága, hanem az emberi létezés minősége. Nem megkülönböztet, hanem egyenlővé tesz. Demokratikus politikai közösségben nincs közjogi méltóság, csak egyenlő emberi méltóság van. Az alkotmány szerint,melyre fölesküdött, „a köztársasági elnök kifejezi a nemzet egységét”. A nemzet egysége az ő felfogásában azt jelentette, hogy a magyar állam számára minden polgára egyenlően fontos. A roma ugyanúgy,mint a nem roma. A munkapiacról kiszorult ember ugyanúgy, mint a sikeres vállalkozó. A nem hívő ugyanúgy, mint a hívő. A zsidó ugyanúgy, mint a keresztény. A politikai közösség minden magyar honpolgárt – származásától, társadalmi helyzetétől, hitétől, világnézetétől, személyes életfelfogásától függetlenül – egyenrangú tagjának ismer el.
Felelősséget vállal azokért, akik az ország emelkedése során a margóra sodródnak vagy megrekednek hátrányos helyzetükben...

...A köztársaság elbukott. De nem bukott meg. Hibáival és botlásaival együtt is a legszebb korszaka volt az elmúlt száz év magyar történelmének. S ami nagyság volt benne, az ebben a szerény, barátságos, tisztességes emberben öltött alakot, akitől most búcsút veszünk. Nyugodjék békében!

Kis János: Búcsú elnökünktől

peti írta...

Nem volt nála szerethetőbb politikus mifelénk. Tisztább kezű sem. „Képtelenség pöckösen lépegetnem” - mondta egyszer. Galériával emlékezett a Népszabadság a 94. életévében kedden elhunyt Göncz Árpádra:

Fényképek Göncz Árpádról

peti írta...

Volt hegesztő, agronómus, fordító, író, államelnök. A háborúban embereket mentett, a forradalom után életfogytiglanra ítélték, és állt azok újratemetésén, akikkel együtt majdnem kivégezték. A magyar történelem legmozgalmasabb századát élte át, aktív részese volt a legnagyobb fordulatoknak, és mindezt íróként hihetetlen plasztikusan tudta elmondani...

HVG: Mondatok Göncz Árpádtól

peti írta...

Az ember attól függően tekinti az életét sikeresnek vagy sikertelennek, hogy milyen kályhától indul el. Én el tudom mondani, hogy az életem a csődök, bukások és mellékutak sorozata volt. És el tudom mondani, hogy különféle kanyarok után oda kötött ki, ahova szerettem volna, s hogy életem végére azt csinálom, amit akarok, szabadon. [...] Nincs önmagammal konfliktusom. A világgal van konfliktusom, a közérzetem nekem éppúgy nem jó, mint másnak, de úgy érzem, hogy a hátralévő időben is megengedhetem magamnak, hogy a jövőben éljek, és ne a múltban. S ha lesz valamikor öt perc, politikai öt perc Magyarországon, amikor egy formálódó időszakban szükség lesz olyan emberre, aki kommunistával és népivel egyaránt szót tud érteni, és akinek a lapja tiszta, ha kellek, én ott leszek, ha nem kellek, akkor nem...

Részlet Hegedűs B. András Göncz Árpáddal készített interjújából. 1985. február 14.)

Hegedűs B. András: Interjú Göncz Árpáddal

peti írta...

Lesz-e még igaz szolgája a védteleneknek?

Névtelen írta...

Göncz Árpádról és rólunk – kicsit másképp

peti írta...

Öt anekdota, amit még nem hallott Göncz Árpádról

peti írta...

...többek között neki köszönhetjük Magyarország történetének legszabadabb két évtizedét, azt, hogy Orbán kétharmados hatalomra jutásáig Magyarországon hatalommegosztásra épülő többpárti demokrácia volt.

Bauer Tamás: A politikus Göncz Árpád

peti írta...

Az életének 94. évében, október 6-án elhunyt Göncz Árpád temetése november 6-án, pénteken 15 órakor kezdődik az Óbudai temető 16-os parcellájánál. A Magyar Írószövetség, az Országgyűlés és a Magyar Köztársaság volt elnökének ravatalánál egykori rabtársa, Mécs Imre mond búcsúbeszédet, és Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát vesz búcsút tőle római katolikus szertartás keretében. A temetésen közreműködik Koncz Zsuzsa, Bródy János és Bálint András.

"Mindenkit várunk, aki tisztelettel kíván adózni Göncz Árpád emlékének" - olvasható a gyászjelentésben, amelyben azt kérik, hogy a búcsúzók csak egy-egy szál virággal róják le kegyeletüket, a koszorúra szánt összeggel pedig a Kézenfogva Alapítványt támogassák.

Koncz, Bródy és Bálint András szerepel Göncz Árpád temetésén

peti írta...

Konstruktív elnök volt, megteremtette a magyar köztársasági elnök közvetlen, szeretetreméltó, egyúttal méltóságteljes alakját. Magasra tette a mércét, amelyet eddig még senki sem tudott megközelíteni, nemhogy meghaladni. Valódi, értékes példaképpé vált. Isten adja Magyarországnak, hogy sok Göncz Árpád formátumú politikusa legyen...

Mécs Imre: Hosszú futásod véget ért

peti írta...

...Nem akarom elmondani életem valamennyi vargabetűjét, érje be azzal, hogy mezítláb jártam végig a magyar társadalmat.

- A fogalmazás költői, de mit jelentett ez a gyakorlatban?

- Életrajzom stációit. Hogy istennek hála, voltam ipari munkás - hegesztő -, és végigjártam az utat lentről, a segédmunkás léttől a magasan kvalifikált szakmunkás státuszáig. A mezőgazdaságban talajvédőként sikerült megismerném hazánk dombos vidékét, egy méter húsz centis mélységig - mert addig terjedt a talajmintavétel. Munkás koromban dolgoztam maszeknál, akit később államosítottak, de az ipari fellegvárnak számító Mátrai Erőműben is. Tudom, mi a különbség a munkásarisztokrácia zárt világa és egy főként bejárókat foglalkoztató proligyár között. Értelmiségi pályámról annyit, hogy hajdan újságíróként én lehettem az országban a legfiatalabb felelős szerkesztő, a „Nemzedék" című kisgazda ifjúsági hetilap élén. Négy évet elvégeztem az Agráregyetemen - 56 után rúgtak ki -, de kitapasztaltam azt is, mit jelent banktisztviselőnek lenni. Később - és ezt már többen tudják - évekig szabadúszó műfordítóként kerestem meg a kenyerem, amikor már talán író is voltam. Elmondhatom, hogy nem szociológiai ismeretszerzés céljából csináltam végig mindezt. Nem azért, mert társadalomtudományi tapasztalatokat akartam szerezni, hanem mert meg kellett élnem, el kellett tartanom a négy gyerekemet...

Göncz Árpád: Az én forradalmam(Népszava/Földes Anna interjúja)