2015. december 31., csütörtök

BOLONDNAK VAN SZERENCSÉJE

Hát itt van az év vége.
Mit ne mondjak, szebb évei is voltak már ennek az országnak, olyanok, melyekben a számvetésnél el tudtuk mondani, hogy épültek hidak, utak, kórházak, rendelőintézetek, ipari parkok, iskolák.
Most ilyesmiről nemigen lehet beszámolni, legfeljebb rész-sikerekről, például, hogy leégett a Testnevelési Egyetem sportcsarnoka, hogy helyet adjon egy újnak, - ezeknek már új gondolataik sincsenek, csak a régi ötleteiket ismételgetik...
Igaz, kijutottunk a labdarúgó Európa-bajnokságra, persze, ehhez ki kellett bővíteni a jogosultak listáját a benevezők létszámáig, de mégis...
Olyanok leszünk ott, mint a csepel-szigeti kásakolbászban a rizs, növeljük a tömeget, de igazából csak rontunk azon, amit arrafelé hurkának neveznek...
És ehhez is, annyi stadiont kellett építeni, ahány játékos van egy csapatban - a tartalékokkal együtt, továbbá alá kellett fűteni az összes felcsúti faluszéli libalegelőt.
Most meg kisvasutat kell építeni, ha az első fordulóban kiesünk, legyen mivel elmenni a pi... pi... Pistinek, a Kancsó Arénába, tovább gyakorolni, még harminc évig 


Ja!
És még kivertük innen a muszlimokat!
Kiverésben jók vagyunk, megvan ehhez mindenünk, ami kell, a szorgos kezünk meg a Vezér, aki irányt mutat nekünk, mint tette ezt népének hajdan Ceaușescu is, mígcsak le nem kellett porolni a télikabátjáról a vakolatot.
De nem ez az első eset, vertük mi ki innen náci megszá... - ja, azokat nem mi, akkor a törö... - ja, azokat se mi, akkor a tatáro... - azok meg maguktól mentek...
De az oroszokat már csak mi vertük ki, az már igaz - maga a Vezér tette ezt, a Hősök terén verte ki, de élvezett is a fél ország - a hülyébbik fele, de mégiscsak a fele, nem igaz?
Magyarember úgy tartja, a bolondnak van szerencséje, és valóban -  a Lánglelkűnek már megint szerencséje lett.
Mikor már szinte alig maradt ellopnivaló holmi, mikor már az összes hazai használatra szánt baromságot elmondta, akkor - Deus ex Machina - megjelentek a menekültek.


Igen, a menekültek.
Menekültnek azt nevezzük, aki az életkörülményei életét is fenyegető változásai elől menekül és túléli.
Ha nem éli túl. akkor halottnak nevezzük, mint a kétéves, partravetett kisfiút a tengerparton.
Habár nem biztos, mert ha mi is ócska, lelkiismeretlen politikai haszonlesők vagyunk, akkor őt is kis migránsnak, meg gazdasági bevándorlónak nevezzük, mint azokat a százezreket, akik szíriai és iraki háború elől menekülve rajtunk keresztül iparkodtak elérni vágyaik országát, melyről azt hallották, hogy igényt tart a munkájukra és ahol majd békében élhetnek, gyermekeikkel együtt.
Hogy illúziókat kergetnek, meglehet, de még így is ezerszer jobbak a lehetőségeik, mintha otthon maradtak volna a romok között, vagy épségben, de attól rettegve, hogy melyik fegyveres csoport katonái erőszakolják meg asszonyaikat, lányaikat, kik nyomnak a kezükbe fegyvert, hogy harcoljanak azok ellen, akikre alkalmi uraik rámutatnak.

De arra jó volt ez a helyzet, hogy az egyébként köztudottan oroszlán bátorságú és  virtusos magyarember némi ijesztgetés után combtőtől-bokáig összefossa a lábaszárát és beálljon a sültbolond mögé, aki azt hiszi, hogy egy lyukasfenekű lábossal egyedül is ki tudja meregetni a tengert.
Az ország persze közben pusztul, emberek százezrei élnek embertelen körülmények között, emberek hűlnek ki saját lakásaikban, állnak sorban a Blahán egy tál ételért, miközben a propaganda azt harsogja, hogy minden szép és minden jó.
Egészségügy a működőképesség határán, oktatás a béka segge alatt, az adórendszer alkalmatlan a feladatára, az állam elembertelenedett, a versenyszféra tönkrenyomorított, de közben milliárdokat akarnak nyusziprogramokba tolni, ahelyett, hogy az oktatásra fordítanának több pénzt.
Becsukják Lagzi Lajcsit, mert százezrekért lopott gázt, de nem csukják be azt, aki lehetővé tette, hogy a magyar állam által olcsón vásárolható gázt valakik ne adják el busás felárral magyarembernek, miközben rezsicsökkentésről papolnak neki.
A valaha virágzó magyar falu haldoklik, az új földesurak rosszabbul gondoskodnak az új cselédekről és zsellérekről, mint a középkori magyar állam a jobbágyokról gondoskodott volt annak idején - és ez nem csak ütős szófordulat, hanem a kegyetlen mai valóság.
Hosszútávon működőképes nyugdíjrendszer nincs, a mai Magyarország dolgozóinak nincs pénze megtakarításokra, hiszen egyik napról a másikra él, a falu népének  a nyugdíj a mesék világába tartozik - egyszer volt, hol nem volt...

Ha Marx azt állította, hogy a kapitalizmusban ember embernek farkasa, akkor azt csak azért írta, mert nem ismerte a hiénát és a XXI. század Magyarországát.

Sajnos, a magunk mögött hagyott évben a jobboldal és a szélsőjobb megerősödött, a Fidesz kihozta az emberekből a legrosszabbat, a Jobbik pedig ehhez hozzáadta a szélsőséges radikalizmusba vetett hitet.
Egyelőre árnyékok ellen hadakoznak, merthogy az országban jószerivel egyetlen menekült sincs, de ha erre ráébred a nép, majdcsak találnak bevagonírozható ellenséget.
A cigányokat például csak talonba tették, mint az ultinál - a következő leosztásnál akár ismét játékba is kerülhetnek.
A baloldal - de nevezzük tágabb értelemben demokratikus oldalnak - szétesett,  örök dicsőség a hősöknek, akik ezt lehetővé tették, akik ehhez asszisztáltak, akik a nevüket és arcukat adták ehhez a szomorú folyamathoz.
A helyzet már olyan, mint amikor a purdé beleesik a pöcegödörbe és Gazsi elmélázik: megfürdessük, vagy csináljunk másikat?
Ma már ez szinte nem is kérdés, hiszen olyan ember még csak akad, aki a hagyaték fejében vállalkozna a fürdetésre, de olyan, aki erre képes is lenne, nemigen van, aki képes lenne, az pedig a saját gyerekét pátyolgatja.


A világ körülöttünk egyre bonyolultabb, hiszen a közel-keleten sokáig eljátszadoztak az angolszászok magukban, odapisiltek a sivatag közepére és az ujjacskájukkal kevergették: kelj ki pipiske!
Menet közben Iván rájött, ha nem verik szanaszéjjel a szélsőséges iszlám fegyvereseit, akkor abból neki sok baja származhat Oroszországban meg közvetlen szomszédságában, ezt megtanulta már Afganisztánban, ahol egyúttal a Nyugat jóindulatáról is képet kaphatott, tehát illúziói nincsenek.
Nemmellesleg a szélsőségesek rontják az olajüzletet is, így aztán - sokak meglepetésére -Putyin lépett, pontosabban nekiállt bombázni, és azt bombázta, amit kell.
Erre aztán a nyugatiaknak is kellett valamit mutatni, még mielőtt Putyin elbombázza előlük a dicsőséget.
Az angolszászok és a franciák szépen elképzelt iraki és szír jövőből is próbálják menteni a menthetőt, sok sikert nem jósolnék nekik.
A világ icipici lett, és egyre bonyolultabb, egyes politikai lépések következményeit egyre nehezebb kiszámítani, engem speciel kirázott a hideg, mikor a törökökre testáltuk a menekültkérdés rendezését, ennyi erővel adhattunk volna a kezükbe atombombát is.


A közelünkben sincs rendben a világ, Romániában állítólag viccből robbantgatni akartak szélsőséges magyarok - a legszörnyűbb az egészben az, hogy hihetőnek tartom.
Ukrajna is romokban, az ukrajnai magyar kisebbség sincs biztonságban, hiszen az ukrán nacionalisták/neonácik legalább annyira utálnak bennünket, mint az oroszokat.
Barátunk egy sincs, mindenki gyanakodva pislog ránk, csapatokban lesik  minden lépésünket, mint eladók az ABC-ben, amikor a cigánycsalád vásárolni megy.
Egyre többen mennek külföldre dolgozni, ezzel együtt egyre nagyobb  nálunk az idegenellenesség, nem lenne csoda, ha egyszerre minden magyart hazazsuppolnának, minket meg kivágnának, mint együttműködésre képtelen, kártékony kelést az Unió seggén...

Hát akkor - szerintem - ma itt tartunk.
Már csak abban reménykedhetünk, hogy ez egy bolond ország, hiszen manifeszt elmebetegekkel intézteti dolgait, egy tolvajt kér fel pénztárcája őrzésére, azt imádja, aki rojtosra rugdalja a seggét és nem érti az értelmes beszédet.
Ha pedig bolond ország vagyunk, akár szerencsénk is lehet, nem igaz?
Hát, akkor reménykedjünk 2016-ban, erre igyunk éjfélkor, meg az egészségre, gyerekeink boldogságára és boldogulására, és egy boldog - az ideinél boldogabb új évre!



Boldog Új Évet 2016-ban!

:O)))



2015. december 25., péntek

KARÁCSONYI AJÁNDÉK

Szép karácsonyi szokás az ajándékozás, a szeretet jele.
Általában egyénileg gyakoroljuk, de nem zárható ki, hogy a nemzet ajándékozzon szeretteinek.
Most éppen az Eximbanknak, ennek a kedves és jóindulatú pénzintézetnek, mely az állam szeretett gyermeke, kinek hibátlan pedigréjéhez kétség sem férhet, hiszen száz százalékos állami tulajdon.
Neki tolt most a Szeretett Vezér húsz milliárdot, feltőkésítésre, mert jól viselkedett az éppen az elmúló évben...
A bank csak eltátotta a száját a nagy meglepetéstől, de rajta kívül a kutya sem törődött az üggyel, hiszen ajándékozni szép, ajándékozni jó, és különben is, - ez az ajándékozás időszaka.
Nem is hallotta meg senki, hiszen mindenki el van foglalva saját csomagocskája bontogatásával, ki a franc foglalkozik ilyesmivel bejglimámorban fetrengve néhány szomorúszemű bloggeren kívül.
Mert adni tudni kell, viszont a megfelelően kiválasztott időpont sok többletörömet hozhat az érintetteknek.


De meg is érdemli ez a derék Eximbank az ajándékot, merthogy ő sem volt zsugori, ő is ajándékozott Andy Vajnának úgy hétmilliárdnyi hitelt, kihangsúlyozva, hogy állami pénzt nem érint  hitelnyujtás, ami egy állami tulajdonú banknál igazán érdekes fejlemény - persze az is lehet, hogy menet közben a Bank már Mészáros Lőrinc tulajdonába került, csak még nem adták be a papírokat a cégbíróságra, vagy valami hasonló.
De, ha "az állam én vagyok" kitételből indulunk el, akkor erre nincs is szükség, a Bank tudja, hogy ki előtt kell csattogtatni virtuális bokáit.
Minő érdekes véletlen, hogy Andy egy másik állami tulajdonú banktól is kapott hitelt - az MKB Banktól.

Az MKB egy szerény bank, nem hivalkodott, hogy neki futotta erre a bagatell kétmilliárdos ajándékra, sőt, kikérte magának, hogy bárki is a családi ügyeiben kotorásszon.
Ha nem adott volna a költségvetés egymilliárdot kormányzati kommunikációra is, talán igazságtalannak is tarthatnánk az elosztást, de így már semmi gond, az egymilliárdon vásárol majd reklámfelületet a kormány egy baráti tévécsatornánál, és helyreáll az igazság - ez a lóvé is Andy zsebében landol...

Elméláztam a bankok érdekes üzletpolitikáján - ha én kérnék hitelt egy olyan cég megvásárlására, mely vagy tíz éve egy fitying nyereséget nem termelt, vesztesége viszont minden évben óriási, akkor vajon én is kaphatnék-e hitelt egy állami tulajdonú banktól?
Persze tudom, kaphatnék, csak ehhez ott kellene köpködnöm a szotyolát a VIP-páholyban, optimista ábrázattal, bízva a nagyar futball felvirágzásában, melynek jelei már szabad szemmel is láthatók.
Megyünk Párizsba, az Európa-bajnokságra, először az osztrákok állnak majd bosszút rajtunk miniszterelnökük fikázása miatt, de a tény ettől még tény marad, bekerültünk a labdarúgó-annalesekbe, a futottak még ktegóriában...
Az is érdekes kérdés, hogy mi erre a hitelre a fedezet, merthogy a Lumumba utcai objektum nem ér két fillért sem, Andy is igen rozoga, Palácsik Timi is elcsodálkozna, ha megtudná, mennyit is érne a szabadpiacon, úgyhogy el nem tudok képzelni egy épeszű bankárt, aki hitelezné ezt a szép elképzelést.
Nem véletlen, hogy csak állami bank adott hitelt erre a projectre, a magánbankok bizonyára beárazták a Nagy Patrónus jövőjét is, méghozzá reálértéken...

Mindenesetre, most van már pénz a vásárlásra, kérdés, hogy mit lehet kezdeni Simicskával, aki egy Istennek se akar létrát kötöztetni a kocsija tetejére, viszont tenger pénze lesz volt barátja jóvoltából, aki nem tudja türelmesen kivárni, hogy Simi hibázzon.
Így aztán kigyomláltatja Simicska hirdetőoszlopait Budapestről, ami igen érdekes tényállást fog képezni bármelyik bíróságon, többet lehet keresni vele, mint egy autópálya-építésen, és itt még aszfalttal sem kell vesződni...
Persze ezt is karácsony előttre időzítve.
Ez is egy ajándék Simicskának, aki ugyan jogi úton iparkodik megakadályozni a bontást, de azt hiszem, azért csak elbontják azokat, merthogy ha veszít is a Fővárosi Önkormányzat az ügyön, hát úgysem Tarlós fizeti az árát, hanem te, meg én, meg az Ottó - a Tótottó.


Hát ennyit a szeretet ünnepéről, melyről oly szépen énekel Hajós András ...
Nálunk pedig elfogyott a mákosbejgli, mert a fiam olvasási nehézségekkel küzd - hiába mondtam neki, hogy a sütőpapírra írt KJ az azt jelenti, hogy apukájé, nem tudta értelmezni a világos szöveget.
Sajnos, már kiesett a nevelhető korból, jövőre kénytelen leszek a bejglirudat beágyazni, oszt majd éjjelente elcsipegetem, mint liba a kukoricát...
Ha nektek még van, rontsatok rá, mint baloldal a nemzetre és tegyétek magatokévá, mintha gólyatábori szatírok lennétek.
Vagy szatirinák.

A lényeg, hogy tietek legyen a maradék bejgli!

:O)))


2015. december 23., szerda

KARÁCSONYI KÍVÁNSÁGOK

Tulajdonképpen jók ezek az évvégi ünnepek.
Ha Hanuka, ha Karácsony, egyik se jár együtt böjtöléssel, az istentelen meg egy istennek se akarja megvonni a szájától a falatot - ez a nagy zabálások időszaka.
Az Úr ezt a lehető legjobban találta ki, valamivel meg kell édesítenie hívei száját, akik egész évben keserű szájízzel húzták az igát, miközben a világ egyre sötétebb lett körülöttük.
De ennek vége, mától hosszabbak a nappalok, csak a rendszer sötétsége borul a továbbiakban ránk, de kibírjuk, mi ez a török uralomhoz képest, habár mai szpáhijaink azért felveszik a versenyt elődjeikkel.
Mindegy, most jönnek a szép napok, mindjárt holnap kezdhetünk is csipegetni.

Felénk évtizedeken keresztül a hal volt a divat.
A karácsonyi vacsora rántott ponty volt, céklával, krumplipürével, de aztán a szokások felhígultak.
Jöttek a vők és menyek, mindenféle vegyes szokásokkal, meg igényekkel, így aztán ma már a karácsonyi vacsora kibővült halászlével, de miután nem szereti mindegyikük, így lesz húsleves is.
Aztán aki nem szereti a rántott halat, az kap rántott husit, és aki nem szereti egyiket sem, az ehet sült pulykamellet, valami csodaszósszal leöntve, amelyikben van áfonya, meg alma, fahéj meg még a fenetudja, hogy mi, de mindegy is, mert a végén le kell turmixolni...
Az egyetlen szokás, ami nem változott, az a bejglihez kapcsolódik, merthogy azt csak 24.-én lehet felvágni - nem mondom, hogy könnyű betartatni a szabályokat.

Fene tudja, valahogy nem érzem a karácsonyi hangulatot, az utcák sem olyanok, mint régen voltak, mikor a háziasszonyok karácsony előtt - kilógva a munkahelyeikről - úgy cipelték a cekkereiket, hogy leszakadt a kezük, de persze lehet, hogy rossz helyre járok életet szagolni.
Valahogy az az érzésem mégis, hogy ahol én lakom, az valamivel jobb helyzetben levő település, mint egy borsodi zsákfalu, itt ugyanis a nép Pestre jár dolgozni, ott meg sehova sem.
Így aztán ott fizetés sincs, ebből kifolyólag tömött cekkerek sincsenek, és a régi vicc is - mely szerint a cigányszendvics két rántottszelet között egy bécsiszelet - érvényét vesztette.
A mai cigányszendvics két jajgatás között egy gyomorkorgás.
Ezen az Istenen is elcsodálkozom néha.
Szerintem tartozna annyi felelősséggel teremtményeiért, mint amennyit a kis hercegről feltételezünk idealista pillanatainkban - persze, ha mélyebben belegondolunk, az embereket az Isten se tudta megszelídíteni.

De ami a legjobban hiányzik, az a mosoly az arcokról.
Én még ennyi fásult, enervált embert, ennyi mosolytalan arcot nem láttam életemben, pedig megértem már egy-két évet.
Úgy érzem, az emberek bezárkóznak, visszahúzódnak egyszemélyes csigaházaikba és hallgatnak.
Mint a bárányok, azok is hallgatnak, a mi Hannibál Lecterünk meg a nagy méla csendben lop, mint a gép.
Hogy szociopata, az biztos., hogy pszichopata-e, azt a szakembereknek kellene eldönteni.
Azt pedig, hogy sorozatgyilkos-e, majd egyszer kiderítik az illetékes hatóságok, mindenesetre jómagam nem szállítok létrát a kocsim tetején, ha bottal ütnek, akkor sem...
Talán a fiatalok lógnak kicsit ki a sorból, nekik - tapasztalatlanságuk okán - talán még vidámabb az élet, de nem kell félni, hamar megtapasztalják majd a mai magyar valóságot, ahol az ember annyit ér, amennyit kapart magának, márpedig itt az egyszerű embernek nincs semmije.
Annyit is ér.
Ebből is látszik, hogy Lázár nem egy Széchenyi, aki szerint az ember csak annyit ér, amennyi hasznot hajt embertársainak, hazájának s ezáltal az egész emberiségnek.
Lázár és környezete úgy és annyit kapar magának, hogy egy lépegető exkavátor a szégyentől sírva dobná el a kanalát.

Mondjuk semmi sem tart örökké, ezek is mennek a levesbe, csak az időpont kérdéses, meg, hogy marad-e utánuk ország, de reménykedjünk.
Ami jobban aggaszt, az a demokratikus oldal egyre romló állapota, a messziről is érzékelhető tehetetlenség, az ostobasággal határos megalkuvás, a soha nem kopó agyatlan doktrinerség, a gyávaság.
És a nagy személyiségek hiánya, főként az új arcoké, akik talán sikeressé tudnának tenni egy-két arra érdemes régi arcot is.
Még akikben lenne lehetőség, azokat is leamortizálják, mert ők is kénytelenek belesimulni saját pártjuk megalvadt struktúrájába, kénytelenek igazodni - és ezt nem rovom fel bűnükként, csak talán magyarázatként említem...

Nehéz lett a blogger élete is, merthogy lassan nincs miről írni.
Írjam le ezerhatszázadszor, hogy milyen jellemtelen bűnözők ezek egytől-egyig?
Hogy a XXI. század Magyarországa semmiben sem különbözik Móricz Zsigmond világától?
Hogy az ország már megint tele van törött gerincű zsellérekkel, kiknek fiaiból ugyancsak zsellérek lesznek, csak nekik már gumigerincük lesz?
Hogy évente egy kisvárosnyi emberrel leszünk kevesebben, és ebben nincsenek benne azok, akik külföldön próbálnak szerencsét?
Vagy azt, hogy ismét a legalantasabb ösztönökre építkezik a politika?

Hát mit lehet ilyen alapokra építeni?

Persze félni nem kell, a történelem majd kitermeli azokat a vezetőket, akik eltakarítják ezt a trágyadombot, de hogy addig mi lesz?...
Mindenesetre most jön a Karácsony, nem baj, ha három napra elfelejtjük a bajainkat, körülálljuk a karácsonyfát és boldogan nézzük gyermekeink, unokáink kipirult arcát.
De ne feledjük, vannak, akik a karácsonyfát eltüzelik, mert a legnagyobb ajándék a  meleg nekik - konkrétan, de átvitt értelemben is.
Abban azért biztosak lehetünk, hogy ők is boldogan nézik gyermekeik, unokáik melegtől kipirult arcát, és ha még valami étel is kerül – még ha nem libacomb is az -, hát az számukra maga lesz a Karácsony.


Adja meg ezt az ég minél több rászorulónak.
És az Isten verje meg azokat, akik ide juttatták ezt az országot.


:O)))





2015. december 21., hétfő

KONRÁD GYÖRGY TÉVEDÉSE

Konrád György író nyilatkozott a New York Times-nak.
Már a tény maga is mutatja az író nagyságát, a nyilatkozata pedig azt, hogy a legnagyobbak sem mentesek a tévedésektől.
Ettől még a véleménye természetesen tiszteletben tartandó, de egyetérteni azért nem kötelező vele.

Az író azt nyilatkozta a lapnak, hogy Magyarország bölcsen tette, hogy lezárta határait és megkongatta a vészharangot, figyelmeztetve Európát arra, hogy főként muszlim bevándorlók százezrei érkeznek, akár tetszik, akár nem.
Menekültügyben - Merkellel ellentétben Orbánnak van igaza..

A lap szerint Orbán menekültpolitikáját - miszerint a görögöknél kellene megfogni az áradatot és le kéne zárni Európa külső határait - lassan más európai vezetők is felkarolják, és Orbán egyes mondatait visszhangozzák, bár nem olyan "csúnyán vicsorogva", mint a magyar kormányfő.
Természetesen védeni és őrizni kell az Unió határait, de ez nem megy a megszokott módon, mint éppen Orbán viselkedése is mutatja.
Furcsán hangzik a szögesdrót-kerítés helyeslése egy zsidó szájából, mint ahogy az sem tűnik túl nagy dicsőségnek, hogy a menekülteket vallásuk alapján szelektálja, de hát ki vagyok én, hogy kritikát merjek megfogalmazni egy ilyen jeles személyiséggel szemben?

Orbánnak egyébként nincs igaza.
Nem ez az első eset, hogy Konrád kiáll a kormányfő mellett, az olasz La Repubblica is kapott tőle néhány gondolatot, többek között azt, hogy
megérthető Németország helyzete, hogy egyre több képzett migránsra van szüksége, hogy a jövőben is fenn tudja tartani a gazdaságát és nyugdíjrendszerét.
Viszont nekünk, magyaroknak nincs szükségünk szíriai orvosokra és mérnökökre.
„Ha növekedik a gazdaságunk, a környező országok magyar népességét is meghívhatjuk Magyarországra”.http://mandiner.hu/images/ga2.gif
Hát ez valószínűleg így is van, meghívhatunk ide akárkit, de aki ide jöhetne, az inkább elmegy a világ más tájaira, tízszeres fizetésért - migránsnak.
Feltéve, hogy addigra – én úgy száz évet saccolok várakozási időként – nem lesz tele Európa pengés dróttal, hála Orbánnak és támogatóinak.

Az olasz interjúban azt nyilatkozta, hogy ma is sok fal áll a világban, például az amerikai-mexikói határon, Izrael határán, a spanyol-marokkói határon is.
Ausztrália kemény migránspolitikájára is utalt, amely meg akarja akadályozni az illegális migránsok beérkezését.
„Erkölcsileg ez nagyon különbözik a berlini faltól, amely az NDK állampolgárait fosztotta meg attól a lehetőségtől, hogy kitegyék a lábukat a valódi szocializmusból”.
Nem tudom, de valahogy én egyik falra sem lennék büszke, sőt, még ennyire megértő sem.
A falaknak az a tulajdonságuk, hogy azokat is rabbá teszik, akik a fal másik oldalán állnak, csak éppen hitegetik magukat, hogy ők szabadok.
Erkölcsileg pedig nincs semmi különbség, ha valakit meggátolok abban, hogy elmenjen egy országból, vagy ha meggátolok valakit, hogy amikor menekülnie kell, belépjen hozzánk.
Természetesen a bevándorlást szabályozni kell, de azért egy ilyen kaliberű embertől elvárható lenne, hogy különbséget tudjon tenni menekült és bevándorló között.

Aki zsidó, annak minden üldözöttel empatikusnak és szolidárisnak illene lenni, Konrád György pedig nem az.
Nem voltak sem empatikusak, sem szolidárisak a nyugati demokráciák sem a Hitler által üldözött zsidókkal, a német zsidók halála az ő lelkükön szárad.
Angliáén, Amerikáén, meg azon államokén, melyek - mikor segíthettek volna - nem segítettek, hanem lezárták a határaikat.
A határzárnak csak jelképe a szögesdrót, ha Orbán elmebeteg víziója valóra válna a milliószámra érkező migránsokról, annyit sem számítana, mint libának a dűlőút.
A probléma valós, és aki elfedi ezt azzal, hogy a bezárkózást dicsőíti, az maga is részesévé válik a bűnnek.
Európa problémáját Európának kell megoldania, a megoldás pedig nem az, hogy agyament módon ijesztgetjük a népet a terroristákkal, vezető értelmiségünk kontrázása mellett.

A terrorista nem gyalogol Szíriától Németországig, hanem felül a repülőre és keresgélhetnek a poggyászában bármit is, úgyse találnak.
A terrorista ugyanis nem hülye, hanem terrorista.
Hülye pedig az, aki azt hiszi, hogy a tizenkét másodpercenkénti egy ellenőrizetlen illegális bevándorlóval való ijesztgetésnek a belpolitikai célokon kívül máshoz is köze van.
Meg az, aki azt hiszi, hogy ennek a problémának a rendezéséből kimaradhatunk.
Azon is csodálkozom, hogy senki nem kérdezi meg, hogy amikor rajtunk keresztül közlekedtek a menekültek, miért nem tettünk eleget ellenőrzési kötelezettségünknek, de persze ez a csodálkozás mérsékelt – ez Orbán Magyarországa.

Hogy Konrád György aggódik az arab áradat miatt, azt természetesnek tartom, hogy nem azért emel szót, hogy a problémát azok oldják meg a probléma keletkezésének helyén, akik létrehozták, azt viszont sajnálatosnak.
Konrád Györgynek pontosan tudnia kell, hogy nyilatkozatát nem arra fogják felhasználni, mint amire szánta, a főcím ebből az lesz: Orbánnak igaza volt.
A többit akár el se mondta volna.
Ezt is kár volt.

Szomorú vagyok.

:O)))

2015. december 19., szombat

BISZKU ÉLT, BISZKU ÉL, BISZKU ÉLNI FOG...

Már megint nem a kívánt eredmény.
Minap a bíróság két év felfüggesztette börtönbüntetésre ítélte a volt belügyminisztert, egyben felmentette a a salgótarjáni és a budapesti sortűzek miatt emelt vád alól, mondván, hogy az ügyészség nem tudta bizonyítani, hogy a vádlottnak bárminemű köze lett volna az ominózus eseményekhez.
Ami azt illeti, jogilag az sem áll valami rasilábakon, ami miatt két évre ítélték, hiszen a vád - a kommunista rendszer bűneinek tagadása - igencsak képlékeny fogalom.
Biszku nem tartja 1956-ot forradalomnak, hanem ellenforradalomról beszél, ez pedig egy vélemény, és azt is állítja, hogy 1956-ban nem folytak koncepciós perek, ez utóbbi pedig ténynek tűnik.

Nem szertetném ugyanazt a hibát elkövetni, mint azok, akik a Biszku-pert valódi pernek tartják, csak elgondolkodtam: ha az 56-os perek koncepciós perek voltak, akkor ez a per ugyan, micsoda?

Ne legyünk naiv népek, talán lássuk meg a lényeget.
Itt a pertben nem Biszku ül a vádlottak tolószékében, hanem a Kádár-rendszer emlékét próbálják meg a büntetőjog eszközeivel "árnyalni".
A szándék érthető, hiszen Kádár rendszerének árnya rávetül az egész rendszerváltásra, és nincs az az összevetés, melyből ne jönnne ki jobban, mint az utána következő kurzusok.

Szép törekvés, csak nehéz feladat, egyenes gerincű ember ne is nagyon menjen el bírónak egy ilyen ügyben, ha nem akarja, hogy megroppanjon az a gerinc, vagy hogy pályafutása hátralevő részében tyúk és libalopási pereket tárgyaljon.
Orbánék a jogot nem első esetben használják fel arra, hogy érdekeiket érvényre juttassák, ez esetben sincs másról szó. 

Erről volt már akkor is szó, amikor új alkotmányt barkácsoltak maguknak, amikor megsszüntették a történelmet, mondván, hogy mindaz, ami a nyilasok hatalomrajutása óta történt, az törvénytelen, jóllehet, azért törvénytelenül szerzett diplomáikat nem adták vissza, pedig igen indokolt lett volna.
Biszku nem a Kádár-rendszer legszebb arca, de hát Pintér belügyminiszter sem egy matyóhímzés.
A belügminiszterek sehol sem népszerűek, különösen társadalmi zavargások idején nem.

Jövőre lesz hatvan éve, hogy 1956-ban egy délutánra kitört a forradalom, hogy aztán míg - a vonatkozó vicc szerint -  nem jött a csősz, hogy hazazavarjon mindenkit, össze is mocskoljanak benne mindent, ami szép és felemelő volt.
Forradalom?
Ellenforradalom?
Népfelkelés?

Lázadás?
Nem a bíróság dolga ebben ítéletet mondani, ez ma már a történészek dolga.
Nem is lenne szabad már az ilyen kérdésekben ítéletet mondani, főleg, ha nem lehet konkretizálni a vádat.
A bíróságnak ilyen esetben az a dolga, hogy elővegye a korabeli Büntető Törvénykönyvet, és vesse össze annak rendelkezéseit a vád tárgyává tett cselekménnyel.
Minden más törekvés jogellenes, még akkor is, ha majd egyéni képviselői indítványra törvényt hoznak arról, hogy büntetendő a jelenlegi rendszert megelőző rendszerekben a hivatalviselés.


Recseg-ropog ez az egész vádkonstrukció, hiszen háborús bűntettel vádolnak valakit akkor, amikor senki nem állt háborúban senkivel, merthogy még a  Hős Disznópásztor, sőt, még  a nép Nemzet Durva Anyja is elszelelt, és éppen a rend helyreállítása folyt.
Igen, a rendé, merthogy egyetlen hatalom sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy engedjen lesből lövöldözni a hatalom fegyvereseire, vagy, hogy engedje büntetlenül meggyilkolni az államigazgatás szervezetét helyreállítani kívánó tisztségviselőjét.
Hogy az a rend nem a polgári demokráciák szabályai szerinti rend volt?

Hát nem, de ettől még rend volt, és semmi sem írja elő, hogy mindig, mindenhol az angolszász modellnek kell érvényre jutnia, legutóbb éppen a Közel-kelet bizonyította ennek működésképtelenségét.
De az a rend is törvényes rend volt, az állampolgárok cselekedeteit törvények szabályozták, és azok megszegőit a bíróságok törvényesen ítélték el.
Az olyan trükkök pedig, hogy az ítéleteket hatályon kívül helyezték csak azért, mert a rendkívüli helyzetre létrehozott bíróságok tárgyalták, csak visszaütnek, erre szép péda Hóman Bálint ügye is, de említhetném Tóth Ilonát, meg egy-két rehabilitációs ügyet, ahol nettó gyilkosokból és valódi háborús bűnösökből farigcsáltak hősöket.


Orbán az úgynevezett keresztény, úri középosztályban véli felfedezni politikai bázisát, minden intézkedése erről beszél.
Látnivaló,hogy nem tudja a szerencsétlen, hogy lenézik őt, még, ha szemben dícsérik és hajbókolnak neki, akkor is.

Ettől ő még a szemükben egy nevetséges, felkapaszkodott senki marad, aki nagy pénzek felett diszponál, hát jó pofát vágnak hozzá.
De befogadni soha nem fogják, de még a lányait se.
Pervenü.
Olyan, mint Kabos Gyula, aki libamáj helyett hagymát eszik hagymával.
De ez az ő baja.
A mi bajubnk meg a történelemhamisítás, meg a múlttal való szembenézés képtelensége.

Ehhez eszköz Biszku, de alkalmatlan eszköz - hiszen ha el akarják ítélni - márpedig el akarják - akkor meg kell próbálni igazolni koncepciójukat.
A per - ebből kifolyólag - koncepciós per lesz, azzal a kis hibával, hogy semmit nem fognak elérni vele, még talán Boros Péter elégedettségét sem, ha a vezérigazgatóként harcoló hős ellenálló egyáltalán megéri az ítélethirdetést.


Szóval, így mennek itt a dolgok manapság, az ítélethirdetés után a főügyész értetlenkedett, jóllehet az alkalmatlan vádirat az ő nevéhez fűződik, és Lázár János is véleményezte az ítéletet, jóllehet neki aztán ehhez semmiféle joga nincs, tekintettel a hatalmi ágak állítólagos elkülönülésére a mai Magyarországon.
A per folytatódik, Biszkut valószínűleg elítélik majd valamilyen nagy keservesen összegányolt váddal, aztán az élet megy tovább.
A mai fiatalok nemhogy azt nem tudják, hogy kicsoda Biszku Béla, de azt sem, hogy mi volt 1956-ban, legfeljebb azt, hogy akkor fejezték le Kossuth Lajost, de nem is érdekli őket - el vannak foglalva azzal, hogy mennyit keres Londoban egy autómosó...
A történelem meg majd egyszer - úgy száz év múlva - igazságot tesz, addig várjunk türelemmel.

Lehet, Biszku Béla is megéri, ezzel állva bosszút vádlóin, akik bíztak abban, hogy a természet majd megoldja a problémájukat, utána meg végre azt mondhatnak, amit akarnak.

Augiász istállója maga volt a higiénia csúcsa ahhoz képest, amit ezek itt az utolsó negyedszázadban összetrágyáztak.
Nem irigylem a vállakozót, akinek majd takarítania kell utánuk...

:O)))

2015. december 18., péntek

RÉTVÁRIAK ORSZÁGA

Valami elképesztő interjút adott Kálmán Olgának Rétvári Bence.
Nem is érdemes mondatonként szétcincálni, annyira szánalmas ez az egész.
A Magyar Telekom szponzorált egy - szerintem - fapados énekest, az énekes ahelyett, hogy a szerelemről vagy a zord télben bimbózó rózsáról énekelt volna, benyalt egy méretest a Keresztapának, és kiállt Kacor király XVI. századi nőpolitikája mellett, hogy a fal adta a másikat.
A Magyar Telekom úgy vélte, hogy az énekes a szponzoráció révén a cég egyik arca.
Ostoba kijelentésével összekente ezt az arcot szarral, így aztán nem kívánatos, hogy azok, akik a nőket nem gépnyúlnak képzelik el, azt gondolják, hogy a cég filozófiája és az énekes agyroggyanása között bárminemű egybeesés van.

A Telekom európai cég, az énekes meg mucsai tahó, akinek - remélem - hozzátartozóit megkíméli a sors attól, hogy apjuk elvei szerint kelljen leélni életüket.

Sajnos, a kormány - élén Büszkeségünkkel - annyira el van már pofátlanodva, hogy azt gondolja, joga van beleavatkozni egy cég és szponzoráltja kapcsolatába.
Ez egy magántermészetű kapcsolat, a szponzor a dolog természetéből adódóan támogat, pénzel, pártfogol, mert azt gondolja, hogy a két név - a brand és a művész nevének összefonódása mindkét fél számára előnyös, hisz mindkettő pozitív érzelmeket kelt a társadalomban.
Ha az egyiknek romlik az imázsa, akkor a másik automatikusan követi, vagy megszakítja a kapcsolatot.
A cégnek nem egyetlen szponzoráltja a dalnok, rajta kívül a Magyar Olimpiai Bizottságot, a Veszprém kézilabdázóit is támogatja, gondolom még másokat is, akiktől csak jó teljesítményt vár el, meg helyet néhány reklámfelületen.

És azt, hogy ne szarjanak az ünnepi asztal közepére.
Az énekes fontossági sorrendet állított, úgy érezte, hogy fel kell másznia az asztal tetejére, és amikor letolta a gatyáját, a szponzor megköszönte az együttműködést.
Az ő pénze, az ő joga eldönteni, hogy kit támogat.


Rétvári a szólásszabadságra hivatkozott, ami egy akkora ostobaság, mint ide Lacháza.
Senki nem mondta azt, hogy az előadóművész nem mondhatja el a véleményét, de ha elmondta egy olyan cég egyik arcaként, melynek ügyfeleinek legalább a fele nőből van, akkor ne várja azt, hogy a cég vezetése a földhöz csapkodja a fenekét nagy boldogságában.
Merthogy a nők túlnyomó többsége - bármit is hisz Rétvári - helyteleníti, hogy azonos munkáért kevesebb bér illeti meg, mint nála esetleg lustább és butább férfi-kollégáját, és nem tartja élete értelmének azt, hogy gyereket (nem lányt, gyereket !!!) szüljön urának, hanem lát még ezen kívül is elérendő célokat életében.
Azt idáig is tudtam, hogy a suttyó mentalitást melengetve őrzi szívén elsőgenerációs faluszéli értelmiségünk.
Tulajdonképpen el is nézem nekik, hiszen ezt kódolták génjeikbe az évszázadok, ezt az életvezetési modellt adta át apjuk, miközben édesanyjuk a kőbölcsőben (dolomit) ringatta őket, ez a természetes számukra, meg a disznósajt.
Azt is tudtam, hogy a magyar kispolgár buzgón veri a családot, elsősorban a feleségét, merthogy valakin le kell verni elcseszett élete összes boldogtalanságát, de abban azért tévedtem, mikor azt gondoltam, hogy az ilyen Rérvári-féle szerencsétlenek számára, ha jó körülménnyek közé veti őket a sors, tán kinyílik a világ, és megérkeznek - ha nem is a XXI., de legalább a XX. századba.

Nem érkeztek meg, számukra még mindig apa olvas, anya főz és a tyúkból övék a comb, míg az anya rágcsálja csak buzgón a nyakat, meg a "koldusesernyőjét".
Úgy látszik. hiába jut nekik liba, az elosztás ugyanolyan marad, ami szép bizonyítéka annak, hogy csak a pénztől senki nem lesz se jobb, se okosabb, de még erkölcsösebb sem.


Szánalmas ez banda, vakkomondorostól, Rétváristól, Orbánviktorostól - merthogy ebben az országban az elképzelhetetlen lenne, hogy csicskásai gazdájuk tudta nélkül nekimennének az egyik meghatározó távközlési cégnek.
Rétvári keresztényezett is egy sort, meg liberálisozott - ezeknek fogalmuk nincs arról, hogy egy kormánytisztviselő számára nem lehetnének liberálisok meg keresztények, számukra csak magyar állampolgárok lehetnek, és ehhez mérten szabadna megnyilatkozniuk.
Reménytelen.
Kíváncsi leszek, ki nyeri majd a közbeszerzési pályázatot, melyet a kormányzat a távközlési szolgáltatásra ír ki, de - állítólag - Mészáros Lőrinc már átkiabált a szomszédjához.
Ha a szomszéd meghallotta, akkor megoldódott minden gond, alkalmas távközlési szolgáltatás biztosítására.

Csak arra kellene valahogy vigyázni, ha egyszer sikerül ezeket világgázavarni, nehogy ugyanilyeneket húzzunk a nyakunkba, merthogy a bunkók mozgása a hatalom mozgását követi.
Sajnos, a világ nem kedvez a fejlődésnek, az ember mintakövető élőlény, utánoz, mint a majom.

Sokszor nem is lehet észrevenni a differenciát...
Sajnos...

:O)))

2015. december 16., szerda

VESZEDELMES VISZONYOK

Kövér beszólt a nőknek, ebből is látszik, hogy nem az eszéért, hanem azért a kedves, simulékony modoráért szeretjük.
Gyüjti itt a parazsat a fejére, nyereség meg semmi, mert ha azt hiszi, hogy használt a magyar társadalom erkölcseinek, vagy helyes útra terelte a spinkókat, hát akkor elég nagyot téved.
Kis produkciója semmire nem volt jó azon kívül, hogy ráirányította a figyelmet a magyar társadalom egy apró problémájára, a férfiak és nők viszonyának tisztázatlanságára.
Sok ilyen tisztázatlan viszonya van a magyar társadalomnak, melyek nagyrészt okai annak is, hogy itt tartunk, ahol tartunk.

Kezdhetjükk mindjárt állam és polgára viszonyával - az állam uralkodik polgára felett, vagy a polgár uralkodik az állam felett?
Az államapparátus elnyomója-e polgárának, vagy szolgálója - jaj, de régi problémák ezek, de nálunk mégcsak nem is problémák.
Esetleg az állam - polgára megbízásából - ellát mindenféle funkciókat, vagy csak azokat látja el, melyek a működtető apparátus számára kedvezőek?

Például ellátja az építésrendészeti tevékenységet, vagy majd évszázados tradíciókat felrúgva a lovak közé hajítja a gyeplőt, mondván, háromszáz négyzetméterig mindenki azt épít, amit akar?
Hogy ennek lesznek mindenféle egészségügyi, tűzrendészeti, városrendezési következményei, az nem érdekes, viszont a felszabaduló munkaerőt át lehet irányítani az adó és sóhivatalokba, ez pedig kedves a hivatal szívének, hiszen hatékonyabbá válik a polgár sanyargatása.


De tisztázatlan viszonyok ezreivel vagyunk körülvéve, pedagógus és tanítványa, pedagógus és szülő, szülő és iskola, orvos és beteg, beteg és az állam, állam és az egészségügy, orvos és egészségügyi intézmény, intézmény és társadalom, rendőr és állampolgár, állampolgár és hivatalnok, hivatalnok és hivatala - napestig lehetne folytatni.
Ezeket a viszonyokat esetenként lehet tisztázni jogszabályos segítségével, de rengeteg az olyan viszony, melyeket a társadalmi tradíciók, a beidegződések szabályoznak, és még több az olyan, melyeket a társadalom nem tart szükségesnek szabályozni.
Vagy, ha szabályoz is, a konvenciók felülírják a szabályozást.

Erre példa a nemi erőszak, melynek során az erőszaktevő és áldozatának viszonya szép csendben megfordul, az erőszaktevőből az áldozat kihívó viselkedésének mártírja, míg áldozatából apránként büdös kurva lesz.

Ezek a viszonyok olyanok, mint a senkiföldje, például a hívő és papja viszonyát sem szabályozza a társadalom, a pap ab ovo szent ember - akkor is, ha havonta ront meg kisgyerekeket és naponta pocsékol meg szentéletű menyecskéket, rá sem hederít a házasság szentségére. Vagy a házasság helyett házvezetőnőjét megművelve saját egyháza szabályaira sem, a hívők szemének szemérmes behúnyása mellett.
A főnök-beosztott viszony is necces, hiszen semmi kis főnököcskék basáskodnak beosztottaikon, csöcsörészik a nőket, akik nem merik francba küldeni őket, mert kell a kenyér a családnak, vagy csak azért mert viselkedésükben visszaköszön a jószágigazgató és a cselédmári viszonya, aki a zsellérek asszonyait nagy természetességel hányta kardélre, ha rájött a nagy magyar kanos hevület.


És hát akkor talán beszélhetünk a férfiak és nők viszonyáról a mai magyar társadalomban is.
Az országos potentát feleségéről, akit rossz nyelvek szerint meglehetős rendszerességgel ver az ura, merthogy a nőnek abban a kultúrkörben ura van, nem férje.
Vagy a vak komondoron áteső nőről, aki szóvá merte tenni tökrészeg házastársa viselkedését.

Nők tízezreiről. akiket teljes természetességgel pofoz fel társuk, és akik a pofonokat csendes beletörődéssel tűrik - a jó háziasszony köténye a családon belül mindent eltakar, ugye...
Ha napvilágra kerül egy-egy ilyen eset, akkor a nőnek, aki sodrófával kékre-zöldre verte a férjét, annyira se kell szégyellnie magát, mintha az orrát piszkálná nyilvánosan - azért hozom ezt a példát, merthogy azért a nők sem csupa Teréz anya...
Ebbe a helyzetbe rondított bele Kövér, aki éppen csak egy hajszál választott el attól, hogy meghirdesse a Kinder, Kirche, Küche mesterhármasát, megérkezve, és megpihenve  végre a hitleri társadalom alapjain.

Magam részéről nem tanácsolnám egy politikusnak sem, hogy munka, érvényesülés, célkitűzések tekintetében férfiakra és nőkre ossza a társadalmat, és azt se, hogy szerepeket osszon nekik.
Rengeteg olyan nőt ismerek, akik remekül helytállnak a hétköznapokban egészen férfiasként nyilvántarott pozíciókban, vezetőként, szakértőként, emberként.

Nálunk mégis megengedhetik maguknak némely politikusok, hogy bánatos pöcsükre hivatkozással felsőbbrendűként tekintsenek a gyengébbnek kikiáltott, de a valóságban hosszabb életű, nagyobb munkabírású és alkalmazkodóképesebb nőre.
Ezt látták otthon, ezt tartják helyesnek, ezért aztán mindent megtesznek egy ilyen állapot létrehozásáért és fenntartásáért.
A nő biológiai adottságai miatt gyermeket tud világra hozni, a férfi legfeljebb néhány köbcenti orbánviktort, de ez nem jelenti azt, hogy egyik is különb lenne a másiknál, hogy az egyiknek joga lenne erre való hivatkozással kikiáltani, hogy miben teljesedjen ki másikuk élete.

A rendszerváltás a sok-sok jótéteménye mellett e területen nem hozott pozitívumokat, a nők minden területen háttérbe szorultak, a közéletiségüket is beleértve.
Magyarország a férfi-nő kapcsolat terén is visszaballagott egy évszázadot, egy olyan korba, amikor az asszony nem ehetett az asztalnál, hanem kiszolgálta az urát, majd a kezében tartott tányérból kanalazott egyet-kettőt, éberen lesve, nehogy valamiféle probléma támadjon.
Itt még polgári minta sincs, a kispolgár meg éppen olyan lelkesen püfölte asszonyát Horthy, Kádár alatt, mint mai utódai teszik.

Viszont a Kádár-korban aki nem akarta, annak nem volt kötelező ezt eltűrni, a nő építgethettett karriert is, persze dupla annyi energiával, rengeteg szorgalommal és itt-ott megalkuvással.
A munkahelyi pozíciót nem vihette haza, de mégcsak egy egyenrangú kapcsolatot se álmodhatott, ha hazament, általában a tradicionális szerepet kellett eljátszania - apa olvas, anya főz.
Persze ez helytelen, de azért arra is van példa, hogy a nő szeretne megvalósítani egy új családmodellt: anya olvas, apa főz, és ezt önmegvalósításnak nevezi.

Nagy szerencse kell még ma is ahhoz, hogy két értelmes ember találkozzon és túllépve a társadalmi beidegződéseken egyenrangú, együttműködésre képes kapcsolatot tudjon kialakítani.

Az ideális kapcsolatban férfi és nő kiegészíti egymást, lásd két kicsi lego.
És még ilyenkor is akad probléma bőven, az ambíciók talán nem mindig egyformák, a betöltött pozíciók különböző kötelezettségei nem mindig hangolhatók össze, az önfeladás sem mindenkinek nagy erénye - és akkor még a kémiáról meg feromonokról nem is esett szó.
Nem minden férj egy Joachim Sauer, aki képes helyiérdekű Merkel asszonya mögött ellenni a szürkezónában, hiszen magyarember még a lakodalomban is azt húzatja, hogy nékem olyan asszony kell...
A szomorú az egészben, hogy a Fidesz vezetői képtelenek túllépni ezen a faluvégi suttyó mentalitáson, az ősi tradíciókon.
Nem arra törekednek, hogy a XXI. század követelményeinek megfelelően teret nyissanak a nőknek - ellenkezőleg.
Szüljél csak nyuszikám, teljesítsed ki magad, mondja a sok kőbaltás bunkó, aki a politizálásra alkalmatlannak tartja a nőket.


Ha ezen túl tudna lépni az ország, elindulhatna lassanEurópa felé.
Persze ehhez ezeken (kis "e"-vel...) is túl kellene lépni.
Asszonyok, lányok, gondoljátok meg...


:O)))



2015. december 14., hétfő

A MERÉNY ERÉNY?

PÁPAI GÁBOR RAJZA
Hát nem meg akarták itten merényleni Jövőnket és Boldogságunkat?
Amikor a hírt először meghallottam, éppen egy nappal voltam túl azon, hogy a fertelmes és rettenetes esemény bekövetkeztét megjósoltam volt, és lám, a merény menetrend szerint meg is érkezett, mint a Wiener Walzer nevű expresszvonat hajdan!
És milyen kifinomultan, milyen szagszerű titkosszolgálati munkával előkészítve - von Stauffenberg báró is megnyalta volna mind a tíz trotiltöltetét, ha tanulhatott volna tőlük!

Hálistennek, a TEK, mely egy másik, szintén három betűs testület örököse - egyben a NER Ökle - éber volt, mint liba a Capitóliumon és rajtaütött az elvetemült bandán.
De előtte kimenekítette a Vezért a tűzvonalból.
Praktikusan ez úgy történt, hogy a Vezérőrnagy Úr odasasszézott hozzá, és halkan azt moondta: Főnök, ezek már rendben vannak, de most gyere, mert rettenetes veszélyben forogsz, éppen folyik ellened a merénylet, ha nem tudunk innen elvinni az ütemterv szerint, hát oda a hatás!

Egy ilyen intézkedésnek nem lehet ellenállni, habár én jobban kedveltem volna, ha a TEK harcosai - mint az amerikai elnököt - nyitott golyálló esernyőkkel és leporello-szerű aktatáskáikkal körbeállják, majd gyengéd mozdulattal földrelökik és becseszik a páncélautóba, - esetleg a BTR-80 padlólemezére és meg se állnak vele Targovistéig.
De hát ez Magyarország, a paprikáskrumpli pedig nem robban.
A kimenekítést kissé nehezítette, hogy a védett személy kevlár alsógatyájában és golyóálló mellényében úgy tudott csak küözlekedni, mint a horrorfilmekben a láncfűrészes zombi, de aztán csak belehajtogatták valahogy a kocsijába, még szerencse, hogy nem törték el a lábát, mert akkor olyan lett volna, mint Fásy Ádám az Irigy Hónaljmirigy paródiájában...

A merénylők hatvan év feletti migránsok - mint tudjuk, minden merénylő migráns.

Egyikük felmenői Bajorországból jöttek, elvenni a magyar merénylők munkáját, a másik ősei echte erdélyi népek voltak, habár a gatyavizitnél kiderült - nem kizárt, hogy jeruzsálemi székelyek, de a származás pontosítása még hátra van, tervek szerint Bayer Zsolt fogja végrehajtani, ő ért a tuggyukkik kezelésének módszertanához.
A kimenekítés idején otthon ültek, és két pofára zabálták a liba(!)tepertőt piros hagymával, és sunyi pofával tervezgették a merényletet.
Haláltmegvető elszántsággal eldöntötték, hogy meglepetéssszerűen körbekiabálják a célszemélyt. majd megdobálják kutyatáppal és leöntik ablaktisztító folyadékkal.


Mikor a földre teperték őket, azonnal vad tagadásba kezdtek, még a kezeikkel is hadonásztak volna, ha a Rohamosztagot vezető tábornok parancsot nem ad, hogy bilincseljék meg őket, a radiátorhoz, természetesen, szaxerűen.
Nem tettek töredelmes beismerő vallomást, pedig hamar előkerültek a fegyverek és a halálos eszközök, úgymint két liter hypo, Pedigree Pal kutyatáp, szidol, második világháborús német géppuskalövedék, alumíniumkulacs, fadugós kézigránát, Fidesz jelvény, gázálorca, Orbán összegyűjtött beszédei - cím áthúzva, alatta filccel: Harcom...
A merénylők rvaszságára jellemző, hogy kommunista múltjukat eltagadták, helyette a Magyar Nemzeti Hadsereg tagjának vallották magukat.
És hirtelen elszántan és fegyelmezetten kezdtek viselkedni, ami maga a megdönthetetlen bizonyíték.


A merény szervezői hosszasan kerestek megfelelő, hiteles  baloldali szervezetet , de ilyen a mai Magyarországon nincs, ezért kénytelenek voltak a szélsőségeseket saját készletből biztosítani.
Ha balooldali merénylőket neveztek volna meg, azt még a saját hívei se hiszik el, pedig felettébb okosak, választóinak van vagy másfélmillió agysejtjük.

Összesen.
1/fő...

Jelzem, ha egyszer komoly merényletkísérletre kerülne sor, akkor a csúzlit, mellyel az atombombát kilövik a Szeretett Vezetőre, valószínűleg Hajdú vezérőrnagy alsógatyájából kihúzott gumiból készítik...
Lehet, hogy a tábornok testőrnek kiváló volt - habár mostanában inog a széke, hi
szen a Gazda nem kedveli a pocakos tábornokokat, Hajdú meg kipofásodott, mint a kölyökgőlya - de hogy ez a TEK nem ér egy kalap szart se, az tutibiztos.
Ez nem politika, ahol a pofázással meg lehet hülyíteni az országot, különösen nem egy olyan helyzetben, mikor ez a féleszű ráhúzza az országra a terroristákat.

Hogy beszari, azt régen tudjuk, hogy költség nem számít, ha arról van szó, hogy ő biztonságban érezze magát - ami nem egyenlő azzal, hogy biztonságban is lenne - azt is.
A magányos merénylő ellen gyakorlatilag nem lehet védekezni, legfeljebb a szerencsében lehet bízni.
Orbán fóbiásan retteg a merényletektől, hát most kiszolgálják, hadd örüljön - és ez az attrakció egyéb politikai célokra is kiválóan felhasználható hivatkozási alapként...

De ezt most megúsztuk, a következő harminc év rendben van, pánikszoba van mindenfelé, menekülési útvonalak dettó, aktatáska a segéádtiszt csuklójához láncolva, benne a gyógyszerek - szóval nem kell aggódnunk, a nyakunkon fog ülni még egy ideig.

Hacsak meg nem jön a nép esze, vagy nem kerül elő a Moldova féle kéjgázdemizsonos gyilkos...

:O))))






A MAFFIA KONGRESSZUSA

A kongresszus impozáns volt, jelentőségéhez mért nyilvánosságot kapott, a köztelevízió adását megszakítva közvetítette a miniszterelnök-keresztapa szózatát szeretett alattvalóihoz, a caporegimékhez, a katonákhoz és a megvédelmezett egyszerű polgárokhoz.
De érdemes is volt odafigyelni rá, mert megtudhattuk, további harminc évig abban a megtiszteltetésben tervez részeltetni bennünket, hogy ő lesz a miniszterelnökünk - már, ha a felesége megengedi.

Nincs kétségünk, meg fogja engedni, kell még egy kis ezt-azt hozzáragasztani a családi vagyonhoz, és még az állami erdőket se privatizáltuk...
Elképesztő, ennyi ember egykupacban, es egy se akad, aki elröhögné magát ezen a tenger baromságon, amit szeretett vezérünk összehordott.
Ami azt illeti, annak van igaza, aki azt mondta, hogy nem érdemes erre szót vesztegetni, Orbán egy más síkon éli életét, és ha véletlen elkezd szédülni, hogy le ne essen róla, hát bekapja azt az egy pirosat, egy hosszúkás zöldet, meg a kerek, nagy fehér tablettát és az élet lebeg tovább.


Sajnos az átlagember a világban azt hiszi, hogy nem egészen kétmillió valóságos támogatója  helyett tízmilliónyian támogatjuk, jóllehet a nyolcmillió küzül legalább négy defektesnek tartja, a másik négy pedig nem mer szembemenni vele, merthogy olyan szépeket mond, nomeg fél, merthogy magyarember imád rettegni.

Beszél terroristákról, akik mind migránsok, de nem utal szóval sem arra, hogy nem minden migráns terrorista, és arról sem, hogy a terrorizmus éppen azért olyan félelmetes, mert nem kellenek tömegek hozzá, elég nyolc ember, és kétségbe lehet ejteni Európát.
De ez nem is érdekes, hiszen ez a probléma nála csak egy azon gondok hosszú sorából, melyek alkalmasak arra, hogy ellenségképet mutasson fel a népnek, akitől félni lehet, és aki ellen - természetesen az ő vezetésével - harcolni kell, minden igaz magyarnak.


„A liberalizmus szembefordult a szabadsággal, az emberekkel, a demokráciával… kifejlesztette a politikailag korrekt beszédet. Ezt a papír elbírja, de az emberek nem”- mondá, miközben ő is haszonélvezője a politikailag korrekt beszédnek, hiszen azt meg lehet kockáztatni, hogy leírják róla, hogy egy szociopata gengszter, de ha valaki leírná róla, hogy cigány, hát politikai ellenfelei lennének az elsők, akik ez ellen tiltakoznának.
Pedig cigánynak lenni nem lealacsonyító, viszont a gengszter egy átmenetileg szabadlábon tartózkodó börtöntöltelék - ha van, ami becsületsértő, hát ez valóban az.

 „Mi azt javasoljuk vissza a demokratikus Európához… Az EU-nak új szabályokra van szüksége. Eljárt az idő, huszonnyolc ország nem tud ugyanazon szabályok szerint működni, mint hat ország tudott.” - okosította fel népét, csak azt nem mondta meg, ha mindenki a saját szekerét húzza, akkor mi értelme van az Uniónak, mitől Unió az - hacsak nem a támogatástól, amely tulajdonképpen a mi lélegeztetőgépünk, amit a német, holland, dán és osztrák adófizető ad nekünk azért, hogy fejlődjünk, de idáig leginkább csak a Nemzet Gömböcét hizlaltuk rajta.
A cél a teljes foglalkoztatottság - ezt is delirálta. 
Gondolom, ezt részben kényszermunka formájában, részben minimálbéren képzeli el.
“Kevesebb adó, több válallkozás, nemzeti ipar”, ebből születnek meg a következő munkahelyek.
A kevesebb adót azonnal lehetne is produkálni, mondjuk az ÁFA mértékének jelentős csökkentésével, de erre nem látszik törekvés, helyette inkább látszat-intézkedések születnek.
A nemzeti ipar meg lassan ismét a teknővájás szintjén fog realizálódni.
Vállalkozások indításához pénz kell, és - sajnos nem mindenki olyan ügyes, mint Mészáros Lőrinc, aki fel se tudná sorolni a tulajdonában levő vállalkozásokat, pedig talán egy se öregebb öt évesnél.
De a nemzeti iparra már van remény, szögedrótgyártó nagyhatalom leszünk, a szöget meg a drótot importáljuk, a készterméket meg maguk a rabok állítják elő.
És épül már az Első Magyar Királyi Gumibot Művek is...

De fontos a család is, velük állítható meg a népességfogyás. “Minden magyar családnak lehessen saját otthona, ami a saját tulajdona.”
Na, ezen aztán igazán csak röhögni lehet, nemhogy a házra, de egy villanyóra felszereltetésére is képtelen anyagilag az emberek jelentős része, és a helyzet egyre csak romlani fog, hiszen a falu öregszik, munka nincs, nyugdíj meg miből lenne?
A lakásépítés áfáját 27 százalékról 5 százalékra csökkentik, ezt hétfőn be is terjesztik a ház elé, ígérte, merthát milyen kongresszus az olyan, ahol az uralkodó nem ajándékozza meg hű alattvalóit, a vállalás nem is azonnalra szól, hanem négy évre, vagy tán ötre, ha jól értelmezem, úgyhogy aki ma kezd építkezni és elkezd örülni, az később igennagyon pofára fog esni.
Ígérni egyszerűbb, mint minden választó kezébe libacombot nyomni...
Cél továbbá az is, hogy a magyarok ne éljenek félelemben, ezért a Fidesz megvédi az embereket a bűnözőktől, ehhez kell a rendőrség, a TEK.
A fociultrákat elfelejtette említeni, pedighát...
Hamvába hótt dolog ez, hiszen ha igaz lenne, akkor éppen ez a kongresszus lenne a legjobb alkalom az összes bűnöző egyidejű letartóztatására - láttatok talán egy rendőrt is a helyszínen?
És bűnözőt?

Szóval, volt kongresszus is, a neten ezer más dologgal foglalkozik a nép, ez meg, mintha nem is lett volna.
És ez talán így is helyes, nem kell ezt túldimenzionálni.
Csak türelem kell, míg a nép el nem spekulál, hogy a bicska a hátában komoly volt-e, mert viccnek kissé erős lett volna.
Ez az ország olyan, mint a kiselefánt, nehezen tanul. de könnyen felejt.
Majd később eszébe jutnak a dolgok, de addig azért még el kell telnie kis időnek, de Kelly Anna ezt énekelte:
Hogy mikor?

Türelem, - ki gondolta volna 1988-ban komolyan a rendszerváltozást?

:O)))

2015. december 13., vasárnap

A FELCSÚTI EXPRESSZ

Nagy szerelme a magyar jobboldalnak a budapesti expressz, mellyel a jobboldali, sőt diktatórikus változást ünneplik időről-időre.
Merthogy a varsói változások visszaigazolják - állítólag - Orbán politikájának helyességét, a lengyel vezetés törevései a demokrácia legázolására megmutatják az orbáni út elfogadhatóságát, hiszen lám, a lengyelek is...
Márpedig lengyel magyar dva bratanki, együtt harcol s issza borát - aztán jól berúgnak és némi hőbörgés után együtt szívják meg a következményeket.

Ebből adódólag aztán a múltban, évszázadokon keresztül sem nekik, sem nekünk független államunk nem volt, és ezt az optimális állapotot mindkét nemzet annyira megszokta, hogy amikor kezébe adták a  szabadságot, nem is tudtak mit kezdeni vele, csak nézegették, forgatták a kezükben, mint Juliska néni az okostelefont.
A két nemzet mentalitása igencsak hasonló.
Lengyel barátaink sem a nagy nemzeti összefogásról nevezetesek, és hát lássuk be, mi magyarok is szeretjük az ellenségeinket saját házunk táján megtalálni.
Magyar nyilas magyar zsidót gyilkol, magyar náci magyar ellenállót koncol fel, miközben hangosan hirdeti, hogy "magyar a magyart nem báncsa", jobb esetben pedig az "aki magyar velünk tart" megfogalmazású bunkósággal kívánja szelid lelki terrorral poshadt nézetei mellé állítani az ország lakosságát.

A jobboldali logika szerint ugyanis ez fordítva is igaz - aki nem tart velünk, az nem magyar -, márpedig akkor menjen innen, a mi árvalányhajjal és varjúhájjal virágzó végtelen rónáinkról a francba a büdöstalpú migránsa!
Valamilyen rejtélyes kór pusztít a politikusok között, egytől-egyig mind azt hiszi, hogy ő találta meg a bölcsek kövét, ő a társadalomszervezés apostola, kinek szent kötelessége világmegváltó elveit az ország határain túl is érvényre juttatni, ne csak nekünk legyen szar, dögöljön meg a lengyelek tehene is!

Volt is dínom-dánom a lengyel választások után, hiszen többséget kapott a lengyel jobboldal.
A budapesti gyors, - melyről lengyel barátaink még nem tudták, hogy az már régen a felcsúti keskeny nyomtávú Shinkanzen - elért végre Varsóba.
Varsóban is voltak, akik erre gondoltak, hiszen a hatalom soha nem kedveli a korlátokat, a Magyar Modell pedig e tekintetben a legvonzóbbak közé tartozik, itt aztán nincs lacafaca, a miniszterelnök - amellett, hogy úgy lop, mint a gép - úgy osztogatja a stallumokat, mint hajdani uralkodónk a Szentföldi Túra előtt.
Oroszlánszagú Viktor példája lebegett a lengyelek előtt, mikor az új alkotmánybírák kinevezésével átléptek a tradíciókon.
Az újonnan megválasztott lengyel képviselők új, számukra kedvező törvényeket hoztak, és a régi parlament által megválasztott alkotmánybírák kinevezését semmisnek tekintve a saját jelöltjeiket iktatták be.

Aztán arra hivatkoztak, ha a korábban megválasztottakat is kineveznék, akkor a létszám túllépné az alkotmányban rögzített tizenöt főt.
Mintha Magyarországon történt volna az eset.


Azért lenne még mit tanulniuk tőlünk a lengyeleknek, hiszen ha létezik Alkotmánybíróság, hát azzal csak a baj, a bú, meg a bánat van, hiszen bármelyikük bíra megvadulhat, ha kedve kerekedik.
Így aztán a létszámot nem jogtudósokkal, hanem vazallusokkal kell feltölteni, esetleg létszámot emelni, ha szükséges, de ott aztán ellenzéket igazoló vagy támogató döntés nem születhet.

Utána is kellene nézni már, hogy mi van a mi alkotmánybíráink nyakában lógó aranymedálra vésve, régen az Aranybulla pecsétje volt, ha jól emlékszem, de abban ott van az ellenállási záradék, lehet azóta már lecserélték egy Dózsa György ábrázolásra, körben fut a felirat: Ha lázadsz, forró lesz a szék a segged alatt...
Úgyhogy van egy testület, melyet Alkotmánybíróságnak nevezünk, de sok vizet nem zavar, és bármikor deportálni lehet őket Esztergomba, ott aztán okoskodhatnak, és ha túl okosak lennének, majd kikapcsoljuk a villanyt.
De hát ilyen veszély nem fenyeget, hacsak rájuk nézel is, már megrendül a hited a jogállamban.


Ellenben Varsóban a nép nem hajlandó elfogadni a változást, minap tömegtüntetést rendeztek és az elnöki palota előtt azt találta skandálni a tömeg, hogy Varsó nem Budapest.
Amiben igazuk is van - egyelőre -, de ki tudja meddig?
Ha ott is olyan alkotmánybíróság lesz, mint nálunk, akkor az Alkotmánynak ott is annyi, lesz helyette alaptörvény meg sarkalatos törvények, vagy - tekintettel lengyel barátaink mélyen katolikus elkötelezettségére - Szent Szöveg és az Úr Hangja, vagy valmi ilyesmi, hacsak a lengyel társadalom nem húzza ki magát, habár ebben nem lehetünk biztosak, sajnos.

Franciaországban sem egyszerű a helyzet, a szélsőjobboldali Marine Le Pen pártja megnyerte a regionális választások első fordulóját, ami hozzávetőleg olyan, mintha a magyar helyhatósági választásokon Vona pártja győzne.

Kétségtelen, előretört Európában a jobboldal.
Ennek vannak gazdasági okai, a munkanélküliség és a szegénység növekedése, hiszen nem minden ország olyan szerencsés, mint Magyarország, ahol máról-holnapra sikerült kiemelni kétmillió magyart a szegénységből és középosztállyá tenni őket.
Ahol a szegénység és kilátástalanság az úr, ott az emberek elkeseredésükben a radikális politizálás felé fordulnak, ezzel egy ütemben keresve maguknak ellenségeket.
Vannak régi, jól bejáratott ellenségek, mint a komcsik meg a zsidók, de a jobboldal kreatív, és ad újakat is, mint például a menekültek és bevándorlók, esetenként össze-össze keverve őket, adagolva hozzájuk csipetnyi antiszemitizmust is, természetesen azonosítva a zsidókat a liberálisokkal.

Innen már csak egy libalépés a Vezér iránti igény, hiszen ő lesz az a kiválasztott, aki majd irányt mutat ködben botorkáló, libasültet sosem látott népének.
Ha az Úr reá ruházta a döntés jogát, akkor majd nem megy terméketlen vitákkal az idő, nem kell fárasztani az agyakat, nem kell gondolkodni, ami nagy megkönnyebbülés egy ilyen helyzetben, mikor a nemzet agytekervényei lassan eltűnnek, és agya olyan lesz, mint egy focilabda - belül levegő, kívül meg síma...

Persze azért emlékezzünk meg a demokratikus oldalról is, mely idáig legalább pofázott, meg próbált mocorogni, de most olybá tűnik, felhagyott ezzel, hiszen ő is talál magának ellenségeket saját körein belül.

Rákosi elvtárs is megmondta: az ellenség közöttünk van, hát öljök egymást szent buzgalommal, attól lesz édesebb a jobboldal léte...
És reménykedjünk, hogy menet közben megjön az emberek esze, habár erre meglehetősen kevés az esély, ez az ország nemigen szeret gondolkodni, inkább hinni szeret.


Talán éljünk akkor politizálás helyett hitéletet, nem igaz?

2015. december 11., péntek

A KORMÁNY MÉG MÉRLEGEL

Hóman Bálint szobrával kapcsolatban folyik a mérlegelés.
Merthogy a mű kész, az alkotó pihen, így aztán jut idő a mérlegre tenni a dolgokat.
Egyrészt a szobor modelljét, másrészt a szélesfehérvári önkormányzatot és most már a kormányt is.
Hóman Bálint antiszemita, nyilasbarát politikus volt, magas állami tisztségek betöltője, az átlagosnál mrssze tájékozottabb politikus.
Nem mondhatta, hogy nem tudott arról 1944 végén, hogy mi folyik körülötte, hiszen a háború végének őrületében már mindenki láthatta a budapesti gettót, tudhatott a vidéki zsidóság sorsáról, a nyilasok eszement gyilkosságairól, a teljesen értelmetlen ellenállásról, Budapest lerombolásáról.
Mégis elment Szálasival parlamentesdit játszani, pedig történészként is tudnia kellett volna, hogy megbocsáthatatlan bűnök pártolója.

Okos ember volt, nagytudású történész, de gyenge jellem, aki képtelen volt szembenézni a valósággal, aki tevékenyen járult hozzá az ország szétszakításához, a zsidók legyilkolásának szellemi előkészítéséhez, a magyarság tragédiájához.
Tette ezt nacionalista jelszavakat hirdetve, úgy állítva be a dolgokat, mint a magyar nép érdekeinek érvényrejuttatását.
A nyilas keretlegénynek, aki a Dunaparton meghúzta géppisztolya elsütőbillentyűjét, kisebb a felelőssége, mint neki, a tanult, művelt embernek a szakembernek, akinek inkább figyelmeztetnie kellett volna népét a veszélyekre, mint belehajszolni a megbocsáthatatlanba.

Hóman Bálint szélsőjobboldali nyilas volt, még akkor is, ha formálisan talán nem is volt a Nyilaskeresztes Párt tagja, olyan ember, aki embert ember ellen fordított, aki személyes tekintélyének latbavetésével emberek sokaságát győzte meg arról, hogy az antiszemitizmus és a nácizmus elfogadható, a kereszténységgel és a humanizmussal összeegyeztethető elvek.
A háború után elítélték háborús bűnösként, kizárták a Tudományos Akadémiáról és életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték.
Öt év alatt fogyott el az élete.
Ebben az évben a Fővárosi Törvényszék felmentette őt - bűncselekmény hiányában.
Majd hetven év telt el büntetése kiszabása óta, akik akkor elítélték, szerintem jobban tudták értékelni cselekedeteit, mint azok, akik ma súlyos szereptévesztésbe esve bíróként a történelmet akarják átírni.

Teszik ezt abban az országban, melyben a német megszállás ellen harcolók hősét megalázták, elvették utcáit, széttörték emléktábláját.
Igen, Ságvári Endréről van szó.
Szerintem Bajcsy-Zsilinszky Endrének is csak azért maradt meg az útja, mert enyhítő körülményként vették figyelembe, hogy részt vett a parasztvezér Áchim András meggyilkolásában.
Érdekes a történelem, Bajcsy-Zsilinszky jobboldali elkötelezettsége dacára tudott helyes választ adni, mikor a történelem állásfoglalásra kényszerítette, Hóman Bálint meg megbukott az emberség vizsgáján.
És most a kormány mérlegel, hogy lehet-e neki szobra Székesfehérváron, merthogy ő a példakép, akire fel kell néznünk.
Szánalmas dolgok ezek, a suttyók keresgélik a példaképeket a jobboldalon, de nem találnak senkit.
Legfeljebb a csóvás geszti bolondot, az úrnak, magyarnak egyként rongy Tiszát, meg Hómant.
Meg a bicskával gyilkoló Tóth Ilonát, és a többi fékezett habzású hőst.

A kormány vacillál, ami érthető is, hiszen parlamentje egyre inkább közelít a nyilas idők parlamentjéhez, a poshadt eszmék vagy ostoba, vagy végrtelenül cinikus és pénzhajhász képviselői úgyis rábólintanak mindenre, mint elődeik Szálasi parlamentjében tették.
És mérlegelnek, miközben nem veszik észre, hogy a történelem már őket is odacsapta mérlegére, mint egy kiló állott, kissé már stiches libamellet.
Éppen mérik őket is.
És nekik is ki van írva az ítélet, mint hajdan  Bél-sar-uszur babiloni királynak, aki lakomát rendezett előljáróinak, melyen előhozatta az elődje, II. Nabú-kudurri-uszur által a jeruzsálemi templomból elrabolt szent edényeket, és melyből bort ittak, megszentségtelenítve azokat. Ivászat közben „dicsérék az arany-, ezüst-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket”.
Ekkor egy test nélküli emberi kézfej jelent meg, amely a következő feliratot írta a palota falára: מנא ,מנא, תקל, ופרסין (mene, mene, tekel, ufarszin). 
Senki nem tudta megfejteni a jelentését, mígnem Dániel prófétához fordultak, aki így adta meg a megfejtést: „És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!
Ez pedig e szavaknak az értelme: Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak. Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál.
Peresz, azaz elosztatott a te országod és adatott a médeknek és persáknak.

A mi Bélsarunk is láthatja a feliratot stadionjai falain.
Manapság úgy szoktuk fordítani: megmérettél és könnyűnek találtattál.

:O)))