KARÁCSONYI KÍVÁNSÁGOK

Tulajdonképpen jók ezek az évvégi ünnepek.

Ha Hanuka, ha Karácsony, egyik se jár együtt böjtöléssel, az istentelen meg egy istennek se akarja megvonni a szájától a falatot - ez a nagy zabálások időszaka.
Az Úr ezt a lehető legjobban találta ki, valamivel meg kell édesítenie hívei száját, akik egész évben keserű szájízzel húzták az igát, miközben a világ egyre sötétebb lett körülöttük.
De ennek vége, mától hosszabbak a nappalok, csak a rendszer sötétsége borul a továbbiakban ránk, de kibírjuk, mi ez a török uralomhoz képest, habár mai szpáhijaink azért felveszik a versenyt elődjeikkel.
Mindegy, most jönnek a szép napok, mindjárt holnap kezdhetünk is csipegetni.

Felénk évtizedeken keresztül a hal volt a divat.
A karácsonyi vacsora rántott ponty volt, céklával, krumplipürével, de aztán a szokások felhígultak.
Jöttek a vők és menyek, mindenféle vegyes szokásokkal, meg igényekkel, így aztán ma már a karácsonyi vacsora kibővült halászlével, de miután nem szereti mindegyikük, így lesz húsleves is.
Aztán aki nem szereti a rántott halat, az kap rántott husit, és aki nem szereti egyiket sem, az ehet sült pulykamellet, valami csodaszósszal leöntve, amelyikben van áfonya, meg alma, fahéj meg még a fenetudja, hogy mi, de mindegy is, mert a végén le kell turmixolni...
Az egyetlen szokás, ami nem változott, az a bejglihez kapcsolódik, merthogy azt csak 24.-én lehet felvágni - nem mondom, hogy könnyű betartatni a szabályokat.

Fene tudja, valahogy nem érzem a karácsonyi hangulatot, az utcák sem olyanok, mint régen voltak, mikor a háziasszonyok karácsony előtt - kilógva a munkahelyeikről - úgy cipelték a cekkereiket, hogy leszakadt a kezük, de persze lehet, hogy rossz helyre járok életet szagolni.
Valahogy az az érzésem mégis, hogy ahol én lakom, az valamivel jobb helyzetben levő település, mint egy borsodi zsákfalu, itt ugyanis a nép Pestre jár dolgozni, ott meg sehova sem.
Így aztán ott fizetés sincs, ebből kifolyólag tömött cekkerek sincsenek, és a régi vicc is - mely szerint a cigányszendvics két rántottszelet között egy bécsiszelet - érvényét vesztette.
A mai cigányszendvics két jajgatás között egy gyomorkorgás.
Ezen az Istenen is elcsodálkozom néha.
Szerintem tartozna annyi felelősséggel teremtményeiért, mint amennyit a kis hercegről feltételezünk idealista pillanatainkban - persze, ha mélyebben belegondolunk, az embereket az Isten se tudta megszelídíteni.

De ami a legjobban hiányzik, az a mosoly az arcokról.
Én még ennyi fásult, enervált embert, ennyi mosolytalan arcot nem láttam életemben, pedig megértem már egy-két évet.
Úgy érzem, az emberek bezárkóznak, visszahúzódnak egyszemélyes csigaházaikba és hallgatnak.
Mint a bárányok, azok is hallgatnak, a mi Hannibál Lecterünk meg a nagy méla csendben lop, mint a gép.
Hogy szociopata, az biztos., hogy pszichopata-e, azt a szakembereknek kellene eldönteni.
Azt pedig, hogy sorozatgyilkos-e, majd egyszer kiderítik az illetékes hatóságok, mindenesetre jómagam nem szállítok létrát a kocsim tetején, ha bottal ütnek, akkor sem...

Talán a fiatalok lógnak kicsit ki a sorból, nekik - tapasztalatlanságuk okán - talán még vidámabb az élet, de nem kell félni, hamar megtapasztalják majd a mai magyar valóságot, ahol az ember annyit ér, amennyit kapart magának, márpedig itt az egyszerű embernek nincs semmije.
Annyit is ér.

Ebből is látszik, hogy Lázár nem egy Széchenyi, aki szerint az ember csak annyit ér, amennyi hasznot hajt embertársainak, hazájának s ezáltal az egész emberiségnek.
Lázár és környezete úgy és annyit kapar magának, hogy egy lépegető exkavátor a szégyentől sírva dobná el a kanalát.

Mondjuk semmi sem tart örökké, ezek is mennek a levesbe, csak az időpont kérdéses, meg, hogy marad-e utánuk ország, de reménykedjünk.
Ami jobban aggaszt, az a demokratikus oldal egyre romló állapota, a messziről is érzékelhető tehetetlenség, az ostobasággal határos megalkuvás, a soha nem kopó agyatlan doktrinerség, a gyávaság.
És a nagy személyiségek hiánya, főként az új arcoké, akik talán sikeressé tudnának tenni egy-két arra érdemes régi arcot is.
Még akikben lenne lehetőség, azokat is leamortizálják, mert ők is kénytelenek belesimulni saját pártjuk megalvadt struktúrájába, kénytelenek igazodni - és ezt nem rovom fel bűnükként, csak talán magyarázatként említem...

Nehéz lett a blogger élete is, merthogy lassan nincs miről írni.
Írjam le ezerhatszázadszor, hogy milyen jellemtelen bűnözők ezek egytől-egyig?
Hogy a XXI. század Magyarországa semmiben sem különbözik Móricz Zsigmond világától?
Hogy az ország már megint tele van törött gerincű zsellérekkel, kiknek fiaiból ugyancsak zsellérek lesznek, csak nekik már gumigerincük lesz?
Hogy évente egy kisvárosnyi emberrel leszünk kevesebben, és ebben nincsenek benne azok, akik külföldön próbálnak szerencsét?
Vagy azt, hogy ismét a legalantasabb ösztönökre építkezik a politika?
Hát mit lehet ilyen alapokra építeni?

Persze félni nem kell, a történelem majd kitermeli azokat a vezetőket, akik eltakarítják ezt a trágyadombot, de hogy addig mi lesz?...
Mindenesetre most jön a Karácsony, nem baj, ha három napra elfelejtjük a bajainkat, körülálljuk a karácsonyfát és boldogan nézzük gyermekeink, unokáink kipirult arcát.
De ne feledjük, vannak, akik a karácsonyfát eltüzelik, mert a legnagyobb ajándék a  meleg nekik - konkrétan, de átvitt értelemben is.
Abban azért biztosak lehetünk, hogy ők is boldogan nézik gyermekeik, unokáik melegtől kipirult arcát, és ha még valami étel is kerül – még ha nem libacomb is az -, hát az számukra maga lesz a Karácsony.

Adja meg ezt az ég minél több rászorulónak.
És az Isten verje meg azokat, akik ide juttatták ezt az országot.

:O)))