2016. június 14., kedd

AJÁNLAT, MELYET NEM LEHET VISSZAUTASÍTANI

A Keresztapa magával vitte Luca Brasit, majd a zenekarvezető fejéhez pisztolyt szorított és közölte: vagy az aláírása kerül az asztalon fekvő szerződésre, vagy az agyveleje.
Persze ez a múlt század első harmadában történt Amerikában, ahol az amerikai olasz maffia tartotta kezében New Yorkot, ahol az üzleti ügyek egy részét pisztollyal intézték el.
Magyarország mindig néhány évtizedes késéssel követte Amerikát, ide most ért el a Cosa Nostra, de most aztán rendesen.
Rálőttek Bachar Na
jradi a pécsi Zsolnay Manufaktura többségi tulajdonosának irodájára, feltehetőleg figyelmeztetésképpen, miután az 1980 óta hazánkban élő, svájci állampolgárságú, magyarul tökéletesen beszélő üzletember nem kért bocsánatot, hogy most, amikor jönnek az EU-s pénzek és nagy kereslet támadt épületkerámiára (Budapest sok szép műemléke Zsolnay cserepekkel fedett és díszített...) nem ajánlotta fel azonnal Orbán embereinek a gyárat.
Valószínűleg ezt kellett volna tennie, és úgy, mint Brezsnyev macskájának - önként és dalolva...

Csak említeném: a Zsolnay nemzeti kincsünk, a magyar porcelán tekintetében tulajdonképpen két márkát lehet említeni, mely világszerte elismert, a másik Herend.
Szép porcelánt gyárt Hollóháza is, de egy brand felépítése évtizedekig tart, porig rombolása néhány év alatt megoldható, ha szorgalmasak az ebben érdekeltek.
Ez a gyár most két tulajdonos kezében van, az említett üzletember mellett kisebbségi tulajdonos Pécs városa, mely ebben az ügyben úgy viselkedik, mint a legócskább üzleti hiéna a magánszektorból, jól tetten érhető, hogy a módszerek onnan származnak.
Talán csak azzal a különbséggel, hogy a maffia először azért ajánlani szokott egy ésszerű árat a megszerezni kívánt vagyontárgyért, de hát az csak a Cosa Nostra volt, a mieink nem szorulnak rá az ilyen, gyengeséget sugárzó . megoldásokra.


Ami igazán szomorú ebben, az a hivatalos Magyarország szerepe az ügyben, mely már nem is titkolja a szomorú tényt, hogy a szervezett bűnözés megszállta az államot.
Sokunk előtt ez eddig sem volt titok, hiszen az olajszőkítések óta a politikusok ott voltak a bűnelkövetők között, és a törvények egy réészében tettenérhető volt, hogy az állam bizonyos bűnözői köröknek kedvez.

Ezt akkor is látta mindenki, mint ahogy ma is látja a választópolgár, de akkor sem történt semmi és ma sem fog ez másként lenni, hiszen ma már a hatóságok még hivatástudattal rendelkező tagjai sem tudnak már mit tenni - az egész hatalmi szféra mindenestől a maffia zsebében van.
Kezdetekben a politikusok iparkodtak titokban tartani kapcsolatukat a szervezett bűnözéssel, mikor valamelyiküket lefényképezték valamilyen rendevényen a közéleti szerepre vágyó bűnözővel, akkor még tiltakoztak, ma már erre sincs szükség.


Azt lehet csak nehezen megérteni, hogy miért közömbös ennyire a magyar választópolgár, miért nem érti meg, hogy amikor a nemzeti értékeket fosztogatják, akkor az ő vagyonát herdálják.

Amikor a Budai Várból kihajigálják a kultúrát és a tudományt, akkor őt rövidítik meg, amikor a nemzeti örökség részét képező porcelán-manufaktúrát lenullázzák, akkor az ő múltját és jövőjét veszik el, amikor úgy akarják megkaparintani a márkajelzést, hogy nem fizetnek érte, akkor az ő zsebében kotorásznak.
Ha egy hódfarkú cserépbe bele lehet nyomni a Zsolnay-logót, tízszeres áron lehet elszámolni az Unió felé, márpedig tízszeres bevételből tízszer többet lehet ellopni, átterelni a magánzsebekbe.
Az Önkormányzat ebben az esetben csak egy közbenső állomás, de fontos állomás, mert nélküle nem lehet végrehajtani a Nagy Biznyákot, nem lehet elzavarni világgá azt az üzletembert, aki komolyan gondolta a gyár nemzetközi hírének helyreállítását, és aki EU és egyéb támogatások nélkül is megvásárolta azt.


Pécs érdekes város, lehetne éppen az ország büszkesége is, történelme és múltja erre predesztinálja.
Valamiért mégsem az.
Inkább olyan, mint a hajdani széplány, aki a politika kurvája lett, és különböző színek alatt mindenféle sarkokon kínálgatja bájait az arrajáróknak.
És züllik, egyre lejjebb.

Nem profitált semmit abból, hogy Európa Kulturális Fővárosa lett, csak a botrányok hírét hallhatta a világ, a NATO radar ügyében sem remekeltek a helyiek, a politikából meg csak két jellemző nevet említenék: Páva Zsolt és Szili Katalin.
Most a Zsolnay van soron, Luca Brasi már meghozta a Keresztapa üzenetét, a SvájcNagykövetsége pedig érdeklődéssel tanulmányozza az eseményeket.
Hírünk a világban egyre jobb.
Nemzeti elkötelezettségünk pedig kikezdhetetlen, vigyázunk nemzeti értékeinkre, mint Vahur a libára.


Hazavisszük őket, az egyszerűség kedvéért lehetőleg ingyen.
Hogy lassan senkinek se lesz kedve a pénzét nálunk befektetni?

Nem baj, amíg ad az Unió, addig gurul a szekér, aztán ha nem ad, majd lesz valahogy.
Mert hogy olyan, hogy ne lett volna valahogy, még soha nem volt - nem igaz?



:O)))

7 megjegyzés:

Erzsébet Kovács írta...

Lélegzet elállítóan jó írás.Találó.Fájdalmas.Igaz.

Neked5 írta...

http://www.atv.hu/videok/video-20160613-bachar-najradi

Érdemes megnézni.

Anikó írta...

Pupu tiszta katasztrófa amiről írsz, de minden mondatod ül. Sajnos igazságod vagyon a témában.

Promenad írta...

" A hordó nem áll meg !" /by Hofi Géza /

góbé írta...


Ma meghallgattam Kálmán Olgánál...

Szégyen, hogy egy szir, aki svájci állampolgár, s a jobb időkben nálunk élt, tanult, Ő mutat példát. Magyarabb, hazafibb mint "felelős" kormányunk még akkor is ha a fanyalgók előbb megfelezik majd gyököt vonnak az általa elmondottakból.

Néztem egyéb médiákat is... Az még nagyobb szégyen hogy e nyilvánvaló harács-motiválta gusztustalanság nem érte el a "mi pártjaink" ingerküszöbét.

István Ille írta...

mégis, mit vártatok? Páva első dolga volt, hogy minden kórusprogramból letiltotta Kodály: Felszállott a páva...c. dalát.
díszburkolatot Olaszországból szereztek be, mondván, Pécs mediterrán város, azután jól meglepődtek, hogy mégis felfagyott.
a Pécsi Kesztyűgyárat nemes egyszerűséggel bezárták, pedig világszerte elismert terméket exportált.

hello írta...

Hihetetlen, mi megy ebben az országban.

És megtehetik.
Ha most lennék 20-30 éves, menekülnék innen, amíg nem késő.