2016. augusztus 1., hétfő

SZERENCSE, SZEGÉNYEK, SZEMETEK...

Szerencséje van a katolikus egyháznak, úgy látszik az Úr azért nem fordította el arcát tőlük teljesen.
A szerencse neve Ferenc pápa.
Ő azon kevesek egyike, aki ember tudott maradni magas stallumában is, ő az, akire az Úr rábízta kősziklára emelt egyházának renoválását, adhatna neki szerencsét és sok sikert is hozzá.A katolikus egyház bajai nálunk főképp a rendszerváltás után ütköztek ki - nemhiába tartja a nép, hogy az ember is jódolgában bolondul meg.

A puha diktatúra évei alatt a katolikusok csendben élték hitüket, tették a dolgukat, melyet a vallásalapító előírt számukra, de a változás után elszabadultak legrosszabb ösztöneik, a hitélet helyett a hatalomra és a vagyonra koncentráltak, harácsoltak és erőszakos térítésbe kezdtek, nekiláttak a közvetlen politizálásnak, és - valamiféle lelkifurdalástól gyötörve - a múlt felé fordultak.
Miközben emberek milliói szegényedtek el, nem vették őket észre, miközben a társadalom viselkedése elembertelenedett, ők átléptek a sárba rugdalt gyerekeken és kritika nélkül támogatták és támogatják azokat az erőket, melyek hangzatos antikommunizmusukat hangoztatva porig pusztították és kirabolták az országot.
Azt hitték, hogy a templomaik megtöltéséhez elég a kereszt felmutatása, pedig ezzel legfeljebb a társadalomnak azt a részét tudták behúzni a templomokba, mely anyagi érdekektől vezérelve maradt kívül a szocializmus évei alatt, és most ugyanezen motivációtól inspirálva csúszott hason a templom bejáratától az oltárig.
Aztán a régi és új építésű templomok éppoly üresek maradtak, mint az egyház honi vezetőinek lelke - tisztelet a kevés számú kivételnek - , merthogy menet közben itt ember embernek farkasa lett és ők - hogy, hogy nem - valamiért az utóbbiak falkájában találták magukat.
Közben a templomokban nincs elég pap, a misék nem a gyülekezetek lelki békéjének elősegítését és a krisztusi tanok megértésének és az azokból fakadó feladatok gyakorlására való buzdítást szolgálják, hanem üres szertartások, néha némi aktuálpolitika, csilingelés és füstölőlóbálás, aztán menj haza keresztény testvérem és szolgáld uraid csendben, add meg a császárnak, ami a császáré és ne feledkezz meg az egyházi adóról se!



Az egyház vezetői összetévesztik a tradíciót a lényeggel, híveik egy része pedig elhiszi, hogy vezetői felettük állnak, hiszen ezt segíti elő a püspökök mára már meglehetősen mosolyra fakasztó fövege, - lám, magasabb vagyok, mint te!
Az emberek a magasabbakról hajlamosabbak elhinni, hogy okosabbak, erősebbek, szebbek, erre pedig nem az az örökös kompenzálás a válasz, melyet - és melynek eredményét -  van szerencsétlenségünk ismerni.
Ferenc pápa legutóbb a katolikus fiatalok világtalálkozóján is az egyén felelősségéről beszélt, és aki nem ismeri fel napjaink egyik legaktuálisabb kérdésére adott tanácsát a zárómisén elmondottakban, az süket a jóra.
"Álmodozóknak bélyegezhetnek titeket, amiért hisztek egy új emberiségben, olyanban, amely nem fogadja el a népek közötti gyűlölködést, az országhatárokban nem korlátokat lát, és őrzi hagyományait önzés és neheztelés nélkül. Ne csüggedjetek: mosolyotokkal és nyitott karotokkal reményt hirdettek, és áldás vagytok az emberiség egyetlen családja számára, melyet itt oly szépen képviseltek!" 

Azoknak egy része, akik hívőnek mondják magukat ma a kisegyházakban találja meg a reményt, ahol a közösségek együtt gondolkodva keresik az Istent, nem is nagyon tetszik ez a hatalomnak, hiszen számára nem a gondolkodó ember, hanem a programozható, humán alapú robot az optimális.
Ferenc pápa az egyén szerepét hangsúlyozza, te tudod megváltoztatni a világot és úgy, hogy teszel egy jobb világért!
Nagy szerencséje van a katolikus egyháznak Ferenc pápával, hiszen egy ekkora szervezetet nem könnyű és roppant időigényes új irányba állítani.
Olyan, mintha egy repülőgép-hordozót akarnánk elfordítani a viharos tengeren.

Neme elég átfesteni, meg a személyzetet újszabású egyenruhába öltöztetni, de új célokat kell meghatározni, a vallásalapító által kitűzött célok újragondolásával, XXI. századhoz igazításával.
Adjon munkáltatója ehhez hosszú életet, bátorságot és kitartást Ferencnek, az embernek, a pápának.



A szegények gyámolítása nem csak a vallások parancsa, hanem általános humánus követelmény.
A magyar parlament tagjainak többsége viszont olyan, mint róka a libaólban, csak a saját gyarapodásával törődik és mára már mindenfajta empátiát kiölt a lelkéből.
Akiben meg van ilyen tulajdonság, azt iparkodnak ellehetetleníteni, és nem mernek megálljt mondani a mentális kihívásokkal küzdő kormányfőnek, aki azt hiszi, hogy ő a képviselők munkáltatója, jóllehet a dolog éppen fordítva áll.
Mikor kell egyet húzni a gatyamadzagon, akkor derék képviselőnk valahogy a sajátját soha nem találja, hanem mindig a legelesettebbek gatyakorcánál kotorászik.
Most például az átmeneti otthonok bezárását tűzték ki célul, mondván, hogy az itt elhelyezetteknek nem átmeneti, hanem tartós ellátásra van szükségük, és nem mondván, hogy ezek finanszírozására a településeket kötelezték, miközben a forrásokat elvonták tőlük.
Közben pedig az igény valós.
Ahogy ez már lenni szokott, most elvesznek a rászorulóktól valamit és cserébe csak ígéreteket adnak, aztán lesz belőlük valami,  vagy nem lesz semmi - akik a döntéseket hozzák, azoknak ez hótmindegy, míg a rászorulóknak ez sokszor élet-halál kérdése.



A magyar maffia le sem tudja tagadni, hogy nemzeti.
A világon nem ez lenne az első hely, ahol a szemétgyűjtés a maffia kezében van, klasszikus tevékenysége ez a szervezett bűnözésnek.
Nálunk is szépen alakul a dolog, csak éppen nemigen működik - ettől nemzeti.
Még néhány hét, és ha nem szedi össze magát a szemét, akkor nem lesz, aki összeszedje, mert a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelőnek erre sem gépe, sem munkaereje nincs, cserébe viszont a számla kiállítására is képtelen.
Szemét ügyek a szemétügyek, de valaki nagyot kaszál rajtuk...


Közben azért jut idő Gyurcsányra is, a ripost.hu kiderítette, hogy nem elég, hogy általános felelős, de még alkoholista is.
Következik a tv2, melyben majd Kunfalvi Nóra először leönti egy pohár borral, majd leköpi.





De lehet, hogy Orbán demizsonját kéri kölcsön...

:O)))

5 megjegyzés:

hello írta...

Én nem vagyok vallásos, de Ferenc pápát az egész habitusáért, gondokodásmódjáért, minden megnyilatkozásáért nagyon becsülöm és tisztelem, hosszú életet, jó egészséget kívánok neki!

Kapat írta...

Kedves "hello"!
Egyetértünk! Neki nem a pápai csillogás, a vallást népszerűsítő igehírdetés a legfontosabb, ember maradt, egyszerű, mint bármelyikünk. Segít, ahol tud, ahol szükségét érzi, hivatását felhasználva hat az emberek jobbik énjére.
Hogy milyen sikerrel? Nem az a lényeg, hanem a szándék! Az pedig szép és nemes. Csak remélhetjük, hogy hatása is lesz!

Czékus Lajos írta...

Az talán elgondolkodtató jelenség is lehet ebben az országban, ahol a kormány magát keresztény jelzővel illeti, hogy Jézus tanításait, amelyek az elesettek, szegények, üldözöttek gyámolítására utaltak, az istentelennek bélyegzett liberálisok és baloldaliak próbálják gyakorolni (de nem nagyon engedik).

Amit viszont Bayer, az 5. számú tagkönyv tulajdonosa fröcsögött Ferenc pápát gyalázva, az az egész országra szégyen, hogy egy ilyen förmedvény megjelenhetett (amennyiben a Magyar Hírlapban megjelenésnek számít).

Erzsébet Kovács írta...

Kedves Pupu!
Én nem vagyok egy óbudai Juliska, se egy öreg Jósnő, de ez a sok nemzeti már egy kicsit sok lenni.
Amit itt a szemét ügyben szemétkednek, ez szeptemberre lesz egy nagy kupac.Amikor, ahol gyerek van szeptember mindig is az anyagi lét mindenféle baját a felszínre hozza, újsütetű kiadások promt fizetendő tételek.
Miért csinálják ezt, hogy az egész ország arra kényszerüljön hogy félévi szemétpénzt egyszerre fizessen, közben tulajdonos váltások elhalálozások miatt sok fizetetlen csekk lesz.Nem tudom, ezt nem akarják e mindját NAV követelésként a bérekből járandóságokból nyugdíjakból a kifizetésre váró tételekből azonnal levonják, mondván jogos.És ha ehhez besorol a víz, meg a gáz,meg az áram, akkor megrázó élményként csak a maradékot kapjuk kézhez.Ezután már akármire is gondolhatsz....vihar előtti a dolog...
Aztán régen elmehettél panaszra a Szakszervezethez.Most max az eget fenyegetheted meg, ha egyáltalán fel bírod emelni a fejed...Porba vagyunk már így is alázva.Úgy ráznak bennünket, mint kutya a rongyot.

Wolk írta...

A kádári időkben sokszor voltam templomban. Mostanra ez a nullára redukálódott pont azok miatt amit Pu-Pu ír.