Kezdő vezetőkkel szokott előfordulni, hogy egyszerre nyomják a gázt és tapossák a féket, de olyanokkal is előfordulhat ilyesmi, akiket gépkocsivezető fuvaroz már hosszabb ideje.
És hát, a politikában is tapasztalhatunk ilyesmit, mikor az elbizonytalanodott politikus szeretne mindenképpen jól jönni ki egy olyan helyzetből, melyet ő idézett elő, és most mégis, mintha ellene fordultak volna a dolgok.
Mindenesetre Vityka most pávatáncol egyet hívei előtt is, hadd lássák kifinomult mozgását, hadd nézzék áhítattal, ahogy elegánsan pucsít híveinek, majd ugrik egyet-egyet, az általa győztesnek vélt koreográfia szerint.
Egyrészt minden erőt mozgósít, hogy a választókat is mozgósítani tudja, bevetette csodafegyverét, Kósa Lalit is, aki elmondta, hogy ha a népszavazásin az igenek győznek, akkor a kormány - praktikusan a kormányfő - lemond, merthogy akkor nem képviselhetné "az emberek álláspontját".
Bátor kijelentés, Fideszék szokás szerint - haláltmegvető bátorsággal - kivetették magukat a földszinti ablakon.
Mennyivel szebb lett volna ez a vállalás, ha az érvénytelen népszavazás esetére vonatkozik...
Mondjuk, ha a nemek győznek, akkor sem az emberek, hanem a megtévesztett vagy ab ovo ostoba majmok álláspontját képviseli, ugyanis már a népszavazás kérdése is hazug, hiszen az Unió nem betelepítést kért, hanem azt, hogy menedékkérelmük elbírálásáig vegyük át a menekültek egy részét - elhelyezésüket, ellátásukat - a leginkább érintett államoktól - Görögországtól és Olaszországtól.
Ez nem betelepítést jelent, hanem átmeneti elhelyezést, konkrétan ezerháromszáz menedékkérő elhelyezését, természetesen csak addig, míg kérelmüket el nem bírálják az illetékes hatóságok.
Ami a betelepítést illeti, ez csak a szokásos játék a szavakkal, fogalmakkal, mint ahogy maga a migráns kifejezés is hazug, az összes hozzátapadt, manipulatív fogalommal együtt.
Az ötlet, hogy a felettébb ostoba választót ijesztgessük halálra, majd a népszavazással legitimáljuk Orbán hazug és megosztó, emberiségellenes politikáját, első ránézésre jónak tűnt.
Az emberi előítéletességre, butaságra építeni egy ötletet szinte holtbiztos eredményt ígér, de a kivitelezésbe hiba csúszott, az emberek torkán olyan mennyiségben akarták letolni a hülyeséget, hogy az értelmesebbje fuldokolni kezdett tőle, és kis töprengés után elutasította.
Természetesen a professzionális tömegmanipulációs stáb ezt érzékelte, és elbizonytalanodott - lehet, mégsem tudják megugrani az érvényességi küszöböt?
Akkor pedig nagy a baj, hiszen amit idáig élet-halál kérdésének kommunikáltak, az méretes saller látszatát keltheti, akár még azt is hiheti valamelyik libsi, hogy elverték Vikkancsot, ilyen pedig a világon nincs, ez a népszavazás nem lehet Viktor vízilova (water ló).
Ennek az egésznek nincs politikai jelentősége, mindössze érzelmi kérdés, mondta el a Katolikus Rádiónak, mely boldogan fényezte kissé hibbant első szolgánkat, ahelyett, hogy Várszegi Asztrik pannonhalmi apát nézeteivel ismertette volna meg a híveket.
Mindenesetre tizenöt milliárdért kiderült, hogy ennek az egésznek sok értelme nincs, ami egybevág sokunk véleményével, de hát akkor ez az egész nem a közpénz herdálása magáncélok érdekében?
Érdemes volt erre ennyi pénzt költeni?
Érdemes volt ismét felkorbácsolni a gyűlöletet, embert ember, magyart magyar ellen ellen fordítani?
Érdemes volt az országról olyan képet kialakítani, melyhez képest egy koreai munkatábor képe maga a paradicsom?
Érdemes volt megfélemlíteni az embereket, a polgármestereket, a közalkalmazottakat, köztisztviselőket, a közmunkásokat, a cigányokat, a segélyezetteket - hozzátartozóikkal együtt?
Érdemes volt meghülyíteni a hazaszerető, otthonukat, gyermekeiket féltő tisztességes emberek ezreit?
Érdemes volt össze-vissza hazudozva becsapni a társadalom képzetlenebb, politikában járatlanabb részét?
Ha erről kellene szavazni, hát szavazz nemmel.
És minden alkalommal, mikor módod van rá, szavazz Orbán ellen, hiszen ismét lépett egyet hátra, a nácizmus felé, nevezze ő ezt bárminek is: kinyilvánította, hogy önkéntes alapon szerveződő területvédelmi egységeket állítana fel.
Ha mond valakinek ez a betűszó: SA valamit, akkor annak nem kell tovább magyarázni, és ha felállítják ezeket az alakulatokat, akkor már csak a Kristallnacht és a cigánypogromok helyének és időpontjának kihirdetése van hátra.
Die Fahne hoch...
SA marschiert...
Megkérdezném jobboldali barátaimtól: erre adtatok ennek a féleszűnek felhatalmazást?
Megkérdezném keresztény barátaimtól: Az ő véleménye áll közelebb a krisztusi tanokhoz, vagy a pannonhalmi főapáté, aki azt mondja: "Keresztény ember nem vállalhatja, hogy semmilyen segítséget sem kíván adni.
Még az életünk árán sem.
Még az ellenségemet is szeretnem kell!"
A pávatáncos belezavarodott mutatványába, mint macska a házicérnába.
Teljességgel elveszítette realitásérzékét, kapkod, ötletel, rögtönöz.
Kicsit engem arra a libára emlékeztet, melyet a nagymamám levágott, és - gyakorlatilag már hóttan - kiugrott a tálból és végigmasírozott a konyhán, csak éppen a feje leffegett bánatosan.
Vazallusai persze tolják a baromságot ezerrel, de ez érthető, ők képesek felmérni, hogy többségük számára a választás esetleg a gazdagság és a börtön közötti választást is jelentheti.
Ócska egy banda, a vezérükkel együtt.
Igaza van Volner Jánosnak, aki a Hír Tv-ben kijelentette: "Simicskának igaza volt, ezek tényleg g**ik"
Volnernak is igaza volt.
:O)))
2016. szeptember 30., péntek
2016. szeptember 28., szerda
A MAGYAR TITKOSSZOLGÁLATOK DICSŐSÉGE
A terroristák, akik a párizsi és a brüsszeli merényleteket végrehajtották, itt grasszáltak a magyar titkosszolgálatok orra előtt Budapesten, több hotelben is feltűntek, tízen voltak, éppen csak alakzatban nem közlekedtek.
Titkosszolgálatunk annyi van, hogy mindegyikükre jutott volna egy, de itt - ellentétben a szexre utaló állításokkal - igaz a hír, hogy nem a mennyiség számít.
Tíz titkosszolgálat = egy kalap sz@r.
Anno a magyar titkosszolgálat ütőképességéhez nem férhetett kétség, és bár a KGB fiók-szervezete volt, de ebben a minőségében jól tette a dolgát, mely minden országban egyforma.
Miután Vezérünk állítólag már kora ifjúságában bensőséges kapcsolatot épített ki a magyar katonai elhárítással, vonzalma a kémesdihez legyűrhetetlenné vált, és tettestársai sem panaszkodhatnak - Kövér házelnök úr egyenesen függő lett a műfajtól.
Magán titkosszolgálatot gründolt és csalhatatlan szimattal választotta ki minőségi embereit, a nagytehetségű Földi műveleti igazgatót például.
Egy biztos, az összes titkosszolgálati disznóság valahol a jelenlegi kormánypárt prominenseihez köthető, és azok is, melyekről még nem derült ki, hogy a titkosszolgálatoknak közük van hozzá - Vancsik halálától a minapi robbantásig, Györgyi Kálmán megzsarolásától Dávid Ibolya megfélemlítéséig.
Természetesen bizonyíték nincs, de sokatmondó, hogy az esetek többsége a Fidesz számára járt haszonnal, míg a szocialisták részére a titkosszolgálatok munkájának politikai hozadéka nincs.
Ami a terroristákat illeti, most migránsoznak ezerrel, jóllehet a merényleteket általában nem migránsok követték el.
A francia történelem felületes ismeretében is tudható, hogy az algériai származású terroristák nem Szíriából, Líbiából, még kevésbé Kabulból menekültek, francia állampolgárok voltak, miként a brüsszeli merénylet végrehajtói között is akadt belga állampolgár, viszont a mostani menekülthullámhoz kapcsolódó terrorista nemigen.
Bár, ha akadna ilyen, azon sem lehetne csodálkozni a francia kormány kétarcú politikája miatt, merthogy sokaknak nem jut eszébe, hogy Kadhafi sátra az Élysée-palota kertjében volt felállítva...
A lényeg mégiscsak az, hogy kudarcot vallottunk, még akkor is, ha a külföldi szolgálatok nem osztották meg velünk, csak két év után információikat.
Meg kell jegyezzem, nem csodálkozom, túl komoly dolgok ezek ahhoz, hogy mentális kihívásokkal küzdő, gátlástalan bűnözők használhassák őket.
Jellemző, hogy a hivatalos kommunikáció most is a félelemkeltésre akarja felhasználni a tényeket, mondván, hogy itt utaztak át, itt beszélték meg a merénylet terveit, ezek a migránsok már csak ilyenek.
Én meg azt mondom, ha Párizst és Brüsszelt hazánkból az M5-M1 autópályákon keresztül lehet megközelíteni hamis szíriai útlevéllel, akkor ettől még nem kell nekiesni légkalapáccsal az említett autópályáknak, hiszen hol máshol közlekedne az, aki a szír menekült benyomását akarja kelteni, mert hazájában, saját nevén már valószínűleg a terrorelhárítás látókörébe került?
Az ugyanis nem Magyarország.
Anno a kuncsaft belépésnél is kapott egy cetlit az adataival és kilépéskor is regisztráltuk a mozgását.
És nem érdemes schengenezni, mivel a szír, az afgán és a líbiai egyaránt vízumköteles, és itt ilyen személyekről van szó.
Ha Orbán nem rendeli el a zűrzavart, és a határ mentén talpaló rendőrök egyharmadát a határra vezényli adminisztrálni, akkor mindenkinek fel lehetett volna venni az adatait és az Unió terror-szempontból legérzékenyebb országaival együttműködve fel lehetett volna deríteni a hamis útleveleket, azok tulajdonosait.
A cél nem ez volt, hanem az, hogy te, kedves állampolgár telecsináld a gatyád vagy a bugyid, és ma is itt tartunk még.
De az azért aranyos, hogy a magyar titkosszolgálatok úgy viselkednek, mint a húszéves létére impotens férfi, aki házassági hirdetéssel keresi párját. "Bomba szex" jeligére...
A titkosszolgálatok léte szükségszerű, és jellemző, hogy a magyar titkosszolgálatokat éppen azok verték szilánkjaira, akik aztán utódszervezeteiket magáncélokra használták és használják folyamatosan.
Ha valaki hallott olyat, hogy anno Kádár magáncélokra használta volna ezeket, tudassa velem.
Most meg, ugye...
Még pár nap, és vége ennek az őrületnek, éppen ideje már.
Utána talán lehet azzal is foglalkozni, hogy miért csúsztunk az országok versenyképességi rangsorában, merthogy ez lenne a lényeg...
:O)))
Titkosszolgálatunk annyi van, hogy mindegyikükre jutott volna egy, de itt - ellentétben a szexre utaló állításokkal - igaz a hír, hogy nem a mennyiség számít.
Tíz titkosszolgálat = egy kalap sz@r.
Anno a magyar titkosszolgálat ütőképességéhez nem férhetett kétség, és bár a KGB fiók-szervezete volt, de ebben a minőségében jól tette a dolgát, mely minden országban egyforma.
Miután Vezérünk állítólag már kora ifjúságában bensőséges kapcsolatot épített ki a magyar katonai elhárítással, vonzalma a kémesdihez legyűrhetetlenné vált, és tettestársai sem panaszkodhatnak - Kövér házelnök úr egyenesen függő lett a műfajtól.
Magán titkosszolgálatot gründolt és csalhatatlan szimattal választotta ki minőségi embereit, a nagytehetségű Földi műveleti igazgatót például.
Egy biztos, az összes titkosszolgálati disznóság valahol a jelenlegi kormánypárt prominenseihez köthető, és azok is, melyekről még nem derült ki, hogy a titkosszolgálatoknak közük van hozzá - Vancsik halálától a minapi robbantásig, Györgyi Kálmán megzsarolásától Dávid Ibolya megfélemlítéséig.
Természetesen bizonyíték nincs, de sokatmondó, hogy az esetek többsége a Fidesz számára járt haszonnal, míg a szocialisták részére a titkosszolgálatok munkájának politikai hozadéka nincs.
Ami a terroristákat illeti, most migránsoznak ezerrel, jóllehet a merényleteket általában nem migránsok követték el.
A francia történelem felületes ismeretében is tudható, hogy az algériai származású terroristák nem Szíriából, Líbiából, még kevésbé Kabulból menekültek, francia állampolgárok voltak, miként a brüsszeli merénylet végrehajtói között is akadt belga állampolgár, viszont a mostani menekülthullámhoz kapcsolódó terrorista nemigen.
Bár, ha akadna ilyen, azon sem lehetne csodálkozni a francia kormány kétarcú politikája miatt, merthogy sokaknak nem jut eszébe, hogy Kadhafi sátra az Élysée-palota kertjében volt felállítva...
A lényeg mégiscsak az, hogy kudarcot vallottunk, még akkor is, ha a külföldi szolgálatok nem osztották meg velünk, csak két év után információikat.
Meg kell jegyezzem, nem csodálkozom, túl komoly dolgok ezek ahhoz, hogy mentális kihívásokkal küzdő, gátlástalan bűnözők használhassák őket.
Jellemző, hogy a hivatalos kommunikáció most is a félelemkeltésre akarja felhasználni a tényeket, mondván, hogy itt utaztak át, itt beszélték meg a merénylet terveit, ezek a migránsok már csak ilyenek.
Én meg azt mondom, ha Párizst és Brüsszelt hazánkból az M5-M1 autópályákon keresztül lehet megközelíteni hamis szíriai útlevéllel, akkor ettől még nem kell nekiesni légkalapáccsal az említett autópályáknak, hiszen hol máshol közlekedne az, aki a szír menekült benyomását akarja kelteni, mert hazájában, saját nevén már valószínűleg a terrorelhárítás látókörébe került?
Az ugyanis nem Magyarország.
Anno a kuncsaft belépésnél is kapott egy cetlit az adataival és kilépéskor is regisztráltuk a mozgását.
És nem érdemes schengenezni, mivel a szír, az afgán és a líbiai egyaránt vízumköteles, és itt ilyen személyekről van szó.
Ha Orbán nem rendeli el a zűrzavart, és a határ mentén talpaló rendőrök egyharmadát a határra vezényli adminisztrálni, akkor mindenkinek fel lehetett volna venni az adatait és az Unió terror-szempontból legérzékenyebb országaival együttműködve fel lehetett volna deríteni a hamis útleveleket, azok tulajdonosait.
A cél nem ez volt, hanem az, hogy te, kedves állampolgár telecsináld a gatyád vagy a bugyid, és ma is itt tartunk még.
De az azért aranyos, hogy a magyar titkosszolgálatok úgy viselkednek, mint a húszéves létére impotens férfi, aki házassági hirdetéssel keresi párját. "Bomba szex" jeligére...
A titkosszolgálatok léte szükségszerű, és jellemző, hogy a magyar titkosszolgálatokat éppen azok verték szilánkjaira, akik aztán utódszervezeteiket magáncélokra használták és használják folyamatosan.
Ha valaki hallott olyat, hogy anno Kádár magáncélokra használta volna ezeket, tudassa velem.
Most meg, ugye...
Még pár nap, és vége ennek az őrületnek, éppen ideje már.
Utána talán lehet azzal is foglalkozni, hogy miért csúsztunk az országok versenyképességi rangsorában, merthogy ez lenne a lényeg...
:O)))
2016. szeptember 27., kedd
FEHÉR KALAP, KRUMPLIORR
Éppen akkorát durrant a Teréz körúti robbantás, amekkorára ahhoz volt szükség, hogy a Fidesz tematizálni tudja a közbeszédet a népszavazás előtti napokban.
A rendőrök sebesülése valószínűleg a szándékon túli károkozás műfajába tartoznak, habár, ki tudja?
Lehet, ők voltak a műveleti hulladék.
Talán eredetileg hajléktalanra lett optimalizálva az ügy, de menet közben koncepciót kellett váltani.
Mindenesetre ebben a történetben több a kérdőjel, mint a betű, a hatóságok pedig meglehetősen csúfos szerepet töltenek be, - ők a csodálkozó majom figuráját hozzák.
A rendőrfőkapitány hajtóvadászatot emleget, ami meglehetősen nevetséges.
Olyan, mint amikor a szavannára kicsődülnek a hajtók, de senki sem tudja, hogy milyen állatra is vadásznak éppen, merthogy nem mindegy, hogy antilop vagy rinocérosz az a vad, amelyik szembefordulhat velük.
Még Semjénnek is is tudnia kell, hogy a reggeli ima után milyen puskát vigyen a hóna alatt, ha libára megy, és milyet, ha a kereszténység ellenségeire vadászik.
A Rendőrség, mint fegyveres szervezet ritkán válik célponttá, most mégis azt a helyzetet akarjuk modellezni, mikor a nyúl viszi a puskát.
Olyan eset előfordult már, hogy egy adott rendőrre megharagudott egy bűnöző és elhatározta, hogy bosszút áll, de a Rendőrségre ezidáig még nem haragudtak meg, mint ahogy az időjárásra sem lehet megharagudni, merthogy a léte adottság, mellyel számolni kell.
Állítólag a két sérült járőrszolgálatot látott el, nem konkrét helyszínre és nem konkrét parancsra mentek, de én azért meghallgatnám erről az őket szolgálatba indító és eligazító parancsnok verzióját is, merthogy ez a történet így nem túl életszerű.
Lehet, nem sétálok eleget az éjszakai fővárosban, de a klasszikus rendőrjárőr (két talpas sétál az utcán és jelenlétével elrettenti a bűnt...) előfordulása ritkább, mint a fehér holló, vagy a tisztességes politikus, és erre most kiderül, hogy mégis létezik ilyen.
Innen már csak egy kis lépés a posztos rendőr, aki az utcasarkon álldogál és az eső elől névadójába - a fakabátba - menekül.
Aztán itt van a merénylő is, aki fehér kalapban közlekedik az éjszakai utcán a kamerák erdejében, nehogy ne tudja a nagyközönség követni a mozgását, ha megjelenik majd a médiában.
Ennyi erővel vörös villogót is szerelhetett volna a gatyájára, kerékpárüzletekben olcsóér megkapja, és nem néz ki hülyén, mint aki a nagykörúti csatornában akar süllőre horgászni.
Aztán bebújik egy szomszédos kapualjba és megnyomja a távirányító gombját akkor, mikor látja, hogy áldozata rendőr.
Aztán eltűnik, mint a büdösség.
Rendőrt megmerényelni valamennyi álmoskönyv szerint rossz ómen, a testület tagjait roppant morcossá teszi és nem biztos, hogy az elfogásnál a tettes nem kezd el menekülni, miközben a kezében fegyvernek látszó tárgyat tart, melyről halála után kiderül, hogy a tízórais zacskója.
Szóval kockázatos.
Ellenben merénylőnek lenni nálunk nem kockázatos, merthogy ezidáig a politikai hátterű merényletek tettesei vígan megúszták a dolgot, aki rajtavesztett, az is önkezével gyújtotta magára a Trabantot, mikor éppen bizonyíték gyártásával foglalatoskodott a titkosszolgálat műveleti igazgatójának eszmei irányítása alatt.
De aki rálőtt a Teve utcai Rendőrpalotára, az is megúszta, aki gránátot dobott a Lendvay utcai Fidesz-székház erkélyére az is, aki felrobbantotta Torgyán kukáját, az is, Szájer merénylője sem ül nehéz vasban, az Országház kapujának berobbantója is felszívódott - szóval az esély arra, hogy kalapos emberünket elkapják, meglehetősen csekély.
Mondjuk, ha a Rendőrség kezében lenne a nyomozás, még lenne esély, de itt az ügyészség fog nyomozni, márpedig Tuskó Hopkins is megmondta, ha nem akarsz egy névsorba bekerülni, fontos, hogy te olvasd a névsort...
Szegény rendőrlány remélhetőleg felgyógyul, majd kap valamilyen medált, mert humanizmus is van a világon, de Sztálin elvtárs óta tudjuk: ahol fát vágnak, hullik a forgács.
Márpedig errefelé fát azt aztán vágnak szorgalmasan, meg álszent pofákat is vágnak, míg csak a nép nem vágja pofán őket is.
A cél persze nem ez, a cél, hogy a nép féljen, mert aki fél az biztonságra vágyik, és hajlamos elhinni, hogy éppen ezek a gengszterek fogják megvédeni őt, meg a pénztárcáját.
Hát, majd meglátjuk.
Mindenesetre romlik a fiúk idegállapota, nem elég összeszedettek, régen azért jobban kidolgozták az akcióikat, most meg kiszámíthatóvá váltak, legalább ötven helyen prognosztizálták politikával foglalkozó közírók a várható terrorcselekményt.
Hiába, öregszenek ők is...
:O)))
2016. szeptember 25., vasárnap
STO GYELATY II.
Mielőtt belevágnánk abba, hogy mit is kellene csinálni, hogy ne csak a szájunkat jártassuk Orbán eltakarítása érdekében, kell néhány szót szólni a tegnap éjjel történt robbantásról, melynek két sebesült áldozata van - két rendőr, egy férfi és egy nő.
Hogy itt lesz valamiféle terrorcselekmény, az könnyen kikövetkeztethető volt, végülis ez a hatalom egyszerű, mint a százas szög, mely a bomba alkatrésze volt.
Hogy rendőrök sérültek meg, az is beleillik a képbe, hiszen a gyűlölet fokozása mellett fontos a hatalom melletti rokonszenv növelése is, és itt a két rendőr jelkép volt: a Vezér jelképe, aki bátran teszi a dolgát Magyarország védelmében.
Nagyon sajnálom őket, hiszen valószínűleg soha nem fog kiderülni, hogy ki volt a robbantás elrendelője, mint ahogy nem derült ki az sem, ki rendelte el a Parlament kapujának berobbantását, Szájer lakásajtajának és Torgyán kukájának felrobbantását, de azt tudjuk, hogy a robbantás akkor is, most is kinek a politikai érdekét szolgálta, szolgálja.
Hogy alvilági figurák voltak a tettesek?
Lehet, de ez még mindig nem válasz arra, hogy ki volt az aki a parancsot kiadta annak, aki a robbantásra a parancsot kiadta...
A lényeg, hogy a terrorcselekmény lehetőségét a népszavazásig lebegtetni kell, hadd érezze Julcsa, hogy vészhelyzet van és csak az erőskezű Vezér képes hatékonyan fellépni védelmében.
Senki nem fogja az elkövetkező napokban azt állítani, hogy migráns volt az elkövető, ez túl átlátszó lenne, ezen még Julcsa is röhögne, bőven elég a veszélyeztetettség légkörének megteremtése is.
Matuska Szilveszter és Marinus van der Lubbe elégedett lehet, a műfaj, melynek megteremtői voltak, nem halt ki...
De vissza az eredeti témához.
Nem könnyű a feladat, mert a diktatúra mindenre képes, és nem csak erkölcsi, de anyagi értelemben is.
Ennek tudatában kell megszervezni a feladat végrehajtását.
Kérdezték többen, miért azzal kell kezdeni, hogy arcot választunk a mozgalomhoz?
Hát azért, mert az ember nehezen azonosul elvont elvekkel, melyeket meg se nagyon ért sok esetben, de kell neki valaki, akinek és akiben hihet.
Nem okvetlen vezér, de olyan ember, akiről el tudja képzelni, hogy jót akar neki.
Ez az ember lehet asszony is, sőt, legjobb lenne, ha asszony lenne, de ehhez tudni kell, hogy a magyar társadalom eredendően konzervatív és vezetőjének leginkább férfit képes elképzelni.
A sok mucsai macsó még véletlenül sem képes elképzelni, hogy neki egy nő mondja meg, hogy mit tegyen, ellenben rendszeresen eljár a kutyakiállításokra, hogy a komondorok szemébe nézve megkeresse a számára megfelelőt.
Annak a vezetőnek, aki le akarja győzni Orbánt, nyugodtnak és határozottnak kell lenni, azt kell sugároznia magából, hogy tudja mit akar, sőt, azt is tudja, hogy hogyan akarja a célját elérni.
Nem lehet túl fiatal, nem lehet túl értelmiségi, ha érthető, hogy mire gondolok - tudnia kell megszólítani az egyszerű embereket,a saját nyelvükön
Legyen sportosan elegáns, legyen humora, de ne az orbáni "esik a hó, fingik a ló, hehehe..." szinten, tudjon mosolyogni, és tudjon erőt sugározni, ha kell.
Személye ne legyen kizáró ok egyik oldal választói számára sem, de ez ne jelentsen jellegtelenséget.
Legyen demokrata, a szó klasszikus értelmében.
Ne legyen a politikai harcban elkoptatott figura, de ne legyen nyeretlen kétéves se.
Ha sikerül megtalálni, akkor fogalmazza meg, mit akar elérni a következő választási ciklusban, és ezt úgy hangsúlyozza, hogy világosan kiderüljön, hogy az azt követő ciklusban már a pártok programjai fognak versenyezni.
Kíméletlenül és pontosan mutasson rá az ország problémáira, és csak akkor vállalja a feladatot, ha tudja, hogy korrupció és nepotizmus tekintetében kikezdhetetlen.
A programjával forduljon közvetlenül a választókhoz, tegye világossá, hogy ez nem pártok szövetsége meg összefogása, hanem az egyszerű emberek szövetsége egy nyugodt, békés ország megteremtése érdekében.
Ha ezt az embert megtaláltuk, meg kell találni a csapatát is.
Nem kell gigastáb, de aki bekerül, az legyen szakterületének elismert képviselője, párthovatartozástól függetlenül.
A személyeket a választási párt vezetője válogatja ki, ők pedig elkészítik szakterületük programját.
Ezek összessége adja a párt választási programját, mely ebben az esetben egybe kell, hogy essen a majdani kormányprogrammal, melyben pontosan meg kell határozni a feladatokat.
Természetesen a megfelelő viták és megbeszélések után, mert az egyes területek programjához fedezetet is kell biztosítani, és meg kell mondani, ha adunk valakinek, akkor kitől vesszük el az ehhez szükséges forrásokat.
Arra kell figyelni, hogy a programnak több legyen a nyertese, mint a vesztese, de tudatosítani kell, hogy lesznek vesztesei is az átalakulásnak.
És azt is, hogy ezek nem a szegények és nem a nyugdíjasok, betegek és haldoklók lesznek.
Külön stábnak kell foglalkoznia a fegyveres erőkkel és testületekkel, meg kell keresni azokat a rendészeti és honvédelmi szakembereket, akik képesek a kormányalakítás után azonnal átvenni az irányítást és ha kell, nem riadnak vissza attól sem, hogy a volt puccsistákat, a diktatúra képviselőit adott esetben kiiktassák.
Arra vigyázni kell azonban, hogy az államigazgatás dolgozóit, a fegyvereseket ne kezeljük ab ovo ellenségnek, ne engedjük, hogy ellenséget kreáljon belőlük akárki is.
Van néhány intézkedés, melyet azonnal meg kell lépni, és van néhány szimbolikus feladat is, például a Budai Vár és a Városliget helyzetének azonnali rendezése, a családi pótlék többszörösére emelése, a nyugdíjasok számára garancia, hogy ellátásuk nem csökken, a vállalkozók számára a tisztességes verseny ígérete.
Kiemelten kell kezelni a fékek és ellensúlyok helyreállítását, a hatalmi ágak szétválasztását, az állam és az egyházak szerepének szétválasztását, stb.
Első lépésként ki kell mondani, hogy Orbán rendszere alkotmányos puccs eredménye, az általa megalkotott Alaptörvény érvénytelen, az új megalkotására még a cikluson belül Alkotmányozó Nemzetgyűlést kell összehívni, mely nem azonos az Országgyűléssel.
Ki kell használni a diktatúra törvényeit az alkotmányos rend helyreállítása érdekében, és nem szabad hezitálni a vádemeléssel a rendszer prominensei ellen, míg azt érzékeltetni kell, hogy az egyszerű embert nem érheti retorzió, ha nem követett el bűncselekményt - viszont az elkótyavetyélt vagyont visszaadni tartozik - gondolok itt a földekre, a vissza nem térítendő támogatásokra, a személyre szabott pályázati pénzekre.
Meg kell semmisíteni a visszamenőleges hatályú törvényeket, vissza kell adni az orbáni hatalom által elvett szolgálati és nyugdíj-kedvezményeket, ellátásokat, meg kell alkotni a Munka Törvénykönyvét, hogy csak néhányat említsek a feladatokból.
Azonnal fel kell emelni az egészségügyre és oktatásra fordítható forrásokat, népszavazást kell tartani az olimpiai részvételről, a stadionok, labdarúgó akadémiák fenntartási költségeit az utolsó petákig a fenntartó egyesületekre kell testálni, egyúttal beszüntetve ezek önkormányzati támogatásának lehetőségét.
És ezt nem titokban kell tartani, hanem erre kérni felhatalmazást, hogy a szavak és tettek egységét itt soha többé senki ne bonthassa meg.
Szakértelmet kell vinni a politikai munkába, elsősorban a kommunikációba.
Ha kell, drasztikus intézkedéseket kell hozni a tájékoztatás fideszes monopóliumának felszámolására.
Minden területnek felelőse kell, hogy legyen, akikből akár miniszter is lehet a későbbiekben, de nem kell árnyékkormányt felállítani, mert ennek a rendszernek nem árnyéka, hanem felszámolója akarunk lenni.
És meg kell rendezni Orbán rendszerének felcsúti perét, a nürnbergi per analógiájára.
Aztán, ha esetleg választást nyerünk, akkor a teendők menetrendjét előre el kell dönteni.
Mint ahogy azt is, hogy az önkormányzatiságot helyre akarjuk-e állítani azonnal, vagy csak az önkormányzati választások után.
Ahogy így spekulálok a feladatokon - természetesen nem tudományos igénnyel, csak mint liba a tarlón, szemezgetve a feladatokból - most látom a maga teljes valójában, hogy mekkora kárt okozott ez a banda, és mekkora feladat lesz rendbehozni az országot.
Mégis, valahogy el kellene kezdeni...
Lehet, hogy álom, de az álmainkat nem szabad feladni...
:O)))
Hogy itt lesz valamiféle terrorcselekmény, az könnyen kikövetkeztethető volt, végülis ez a hatalom egyszerű, mint a százas szög, mely a bomba alkatrésze volt.
Hogy rendőrök sérültek meg, az is beleillik a képbe, hiszen a gyűlölet fokozása mellett fontos a hatalom melletti rokonszenv növelése is, és itt a két rendőr jelkép volt: a Vezér jelképe, aki bátran teszi a dolgát Magyarország védelmében.
Nagyon sajnálom őket, hiszen valószínűleg soha nem fog kiderülni, hogy ki volt a robbantás elrendelője, mint ahogy nem derült ki az sem, ki rendelte el a Parlament kapujának berobbantását, Szájer lakásajtajának és Torgyán kukájának felrobbantását, de azt tudjuk, hogy a robbantás akkor is, most is kinek a politikai érdekét szolgálta, szolgálja.
Hogy alvilági figurák voltak a tettesek?
Lehet, de ez még mindig nem válasz arra, hogy ki volt az aki a parancsot kiadta annak, aki a robbantásra a parancsot kiadta...
A lényeg, hogy a terrorcselekmény lehetőségét a népszavazásig lebegtetni kell, hadd érezze Julcsa, hogy vészhelyzet van és csak az erőskezű Vezér képes hatékonyan fellépni védelmében.
Senki nem fogja az elkövetkező napokban azt állítani, hogy migráns volt az elkövető, ez túl átlátszó lenne, ezen még Julcsa is röhögne, bőven elég a veszélyeztetettség légkörének megteremtése is.
Matuska Szilveszter és Marinus van der Lubbe elégedett lehet, a műfaj, melynek megteremtői voltak, nem halt ki...
De vissza az eredeti témához.
Nem könnyű a feladat, mert a diktatúra mindenre képes, és nem csak erkölcsi, de anyagi értelemben is.
Ennek tudatában kell megszervezni a feladat végrehajtását.
Kérdezték többen, miért azzal kell kezdeni, hogy arcot választunk a mozgalomhoz?
Hát azért, mert az ember nehezen azonosul elvont elvekkel, melyeket meg se nagyon ért sok esetben, de kell neki valaki, akinek és akiben hihet.
Nem okvetlen vezér, de olyan ember, akiről el tudja képzelni, hogy jót akar neki.
Ez az ember lehet asszony is, sőt, legjobb lenne, ha asszony lenne, de ehhez tudni kell, hogy a magyar társadalom eredendően konzervatív és vezetőjének leginkább férfit képes elképzelni.
A sok mucsai macsó még véletlenül sem képes elképzelni, hogy neki egy nő mondja meg, hogy mit tegyen, ellenben rendszeresen eljár a kutyakiállításokra, hogy a komondorok szemébe nézve megkeresse a számára megfelelőt.
Annak a vezetőnek, aki le akarja győzni Orbánt, nyugodtnak és határozottnak kell lenni, azt kell sugároznia magából, hogy tudja mit akar, sőt, azt is tudja, hogy hogyan akarja a célját elérni.
Nem lehet túl fiatal, nem lehet túl értelmiségi, ha érthető, hogy mire gondolok - tudnia kell megszólítani az egyszerű embereket,a saját nyelvükön
Legyen sportosan elegáns, legyen humora, de ne az orbáni "esik a hó, fingik a ló, hehehe..." szinten, tudjon mosolyogni, és tudjon erőt sugározni, ha kell.
Személye ne legyen kizáró ok egyik oldal választói számára sem, de ez ne jelentsen jellegtelenséget.
Legyen demokrata, a szó klasszikus értelmében.
Ne legyen a politikai harcban elkoptatott figura, de ne legyen nyeretlen kétéves se.
Ha sikerül megtalálni, akkor fogalmazza meg, mit akar elérni a következő választási ciklusban, és ezt úgy hangsúlyozza, hogy világosan kiderüljön, hogy az azt követő ciklusban már a pártok programjai fognak versenyezni.
Kíméletlenül és pontosan mutasson rá az ország problémáira, és csak akkor vállalja a feladatot, ha tudja, hogy korrupció és nepotizmus tekintetében kikezdhetetlen.
A programjával forduljon közvetlenül a választókhoz, tegye világossá, hogy ez nem pártok szövetsége meg összefogása, hanem az egyszerű emberek szövetsége egy nyugodt, békés ország megteremtése érdekében.
Ha ezt az embert megtaláltuk, meg kell találni a csapatát is.
Nem kell gigastáb, de aki bekerül, az legyen szakterületének elismert képviselője, párthovatartozástól függetlenül.
A személyeket a választási párt vezetője válogatja ki, ők pedig elkészítik szakterületük programját.
Ezek összessége adja a párt választási programját, mely ebben az esetben egybe kell, hogy essen a majdani kormányprogrammal, melyben pontosan meg kell határozni a feladatokat.
Természetesen a megfelelő viták és megbeszélések után, mert az egyes területek programjához fedezetet is kell biztosítani, és meg kell mondani, ha adunk valakinek, akkor kitől vesszük el az ehhez szükséges forrásokat.
Arra kell figyelni, hogy a programnak több legyen a nyertese, mint a vesztese, de tudatosítani kell, hogy lesznek vesztesei is az átalakulásnak.
És azt is, hogy ezek nem a szegények és nem a nyugdíjasok, betegek és haldoklók lesznek.
Külön stábnak kell foglalkoznia a fegyveres erőkkel és testületekkel, meg kell keresni azokat a rendészeti és honvédelmi szakembereket, akik képesek a kormányalakítás után azonnal átvenni az irányítást és ha kell, nem riadnak vissza attól sem, hogy a volt puccsistákat, a diktatúra képviselőit adott esetben kiiktassák.
Arra vigyázni kell azonban, hogy az államigazgatás dolgozóit, a fegyvereseket ne kezeljük ab ovo ellenségnek, ne engedjük, hogy ellenséget kreáljon belőlük akárki is.
Van néhány intézkedés, melyet azonnal meg kell lépni, és van néhány szimbolikus feladat is, például a Budai Vár és a Városliget helyzetének azonnali rendezése, a családi pótlék többszörösére emelése, a nyugdíjasok számára garancia, hogy ellátásuk nem csökken, a vállalkozók számára a tisztességes verseny ígérete.
Kiemelten kell kezelni a fékek és ellensúlyok helyreállítását, a hatalmi ágak szétválasztását, az állam és az egyházak szerepének szétválasztását, stb.
Első lépésként ki kell mondani, hogy Orbán rendszere alkotmányos puccs eredménye, az általa megalkotott Alaptörvény érvénytelen, az új megalkotására még a cikluson belül Alkotmányozó Nemzetgyűlést kell összehívni, mely nem azonos az Országgyűléssel.
Ki kell használni a diktatúra törvényeit az alkotmányos rend helyreállítása érdekében, és nem szabad hezitálni a vádemeléssel a rendszer prominensei ellen, míg azt érzékeltetni kell, hogy az egyszerű embert nem érheti retorzió, ha nem követett el bűncselekményt - viszont az elkótyavetyélt vagyont visszaadni tartozik - gondolok itt a földekre, a vissza nem térítendő támogatásokra, a személyre szabott pályázati pénzekre.
Meg kell semmisíteni a visszamenőleges hatályú törvényeket, vissza kell adni az orbáni hatalom által elvett szolgálati és nyugdíj-kedvezményeket, ellátásokat, meg kell alkotni a Munka Törvénykönyvét, hogy csak néhányat említsek a feladatokból.
Azonnal fel kell emelni az egészségügyre és oktatásra fordítható forrásokat, népszavazást kell tartani az olimpiai részvételről, a stadionok, labdarúgó akadémiák fenntartási költségeit az utolsó petákig a fenntartó egyesületekre kell testálni, egyúttal beszüntetve ezek önkormányzati támogatásának lehetőségét.
És ezt nem titokban kell tartani, hanem erre kérni felhatalmazást, hogy a szavak és tettek egységét itt soha többé senki ne bonthassa meg.
Szakértelmet kell vinni a politikai munkába, elsősorban a kommunikációba.
Ha kell, drasztikus intézkedéseket kell hozni a tájékoztatás fideszes monopóliumának felszámolására.
Minden területnek felelőse kell, hogy legyen, akikből akár miniszter is lehet a későbbiekben, de nem kell árnyékkormányt felállítani, mert ennek a rendszernek nem árnyéka, hanem felszámolója akarunk lenni.
És meg kell rendezni Orbán rendszerének felcsúti perét, a nürnbergi per analógiájára.
Aztán, ha esetleg választást nyerünk, akkor a teendők menetrendjét előre el kell dönteni.
Mint ahogy azt is, hogy az önkormányzatiságot helyre akarjuk-e állítani azonnal, vagy csak az önkormányzati választások után.
Ahogy így spekulálok a feladatokon - természetesen nem tudományos igénnyel, csak mint liba a tarlón, szemezgetve a feladatokból - most látom a maga teljes valójában, hogy mekkora kárt okozott ez a banda, és mekkora feladat lesz rendbehozni az országot.
Mégis, valahogy el kellene kezdeni...
Lehet, hogy álom, de az álmainkat nem szabad feladni...
:O)))
2016. szeptember 24., szombat
STO GYELATY I.
Hogy a széljobbos elmeroggyantak csak egy végletekig kiélezett politikai mezőben tudják elképzelni azt, amit ők politizálásnak hisznek, az engem nem zavar, hiszen ők olyanok, mint a skorpió a béka hátán - a vonatkozó vicc szerint.
A skorpió hosszan könyörgött a békának, hogy vigye át a folyón, majd amikor partot értek, belemart a békába, aki megdöbbenten kérdezte: miért?
Nem tehetek róla, ez a természetem, mondta a skorpió, miközben lemászott a béka hullájáról.
A szélsőjobbostól is erre kell számítanunk, mert ő a saját élete jobbrafordítását más emberek kiirtásától reméli, azt hiszi, hogy attól neki több jut, és mire kiderül, hogy nem, addigra neki és országának már annyi, meg egy bambi.
De az határozottan zavar, mikor magukat demokratáknak tartó emberek sem tudnak kilépni a vagy ők, vagy mi keretei közül és nem a diktatúrát és annak képviselőit, hanem mindenféle bűnbakokat akarnak legyőzni, megsemmisíteni, lealázni.
Onnan jutott ez eszembe, hogy amikor felvetettem egy kompromisszum lehetőségét, egy olyan személy nevét, aki elképzelhető, hogy össze tudja fogni az épeszűek táborát, aki pontosan tisztában van a diktatúra veszélyeivel, sokan éppen úgy reagáltak, mint az ellenfél szokott.
Hibás ez a gondolkodás, ezzel nem fogunk egyről-kettőre vergődni.
Tudomásul kell vennünk, hogy Magyarország évszázadnyira visszatekintve is megosztott ország, ahol sokkal fontosabb a saját szekérvár védelme az ország sorsánál.
Jobb és baloldal, népies és urbánus, falu és város, ország és fővárosa nézi gyanakodva egymást, és miközben értelmetlen harcuk folyik, az ország tönkremegy.
Kádár diktatúrájának kulcsmondata az volt, hogy "aki nincs ellenünk, az velünk van", értve ezen, hogy aki nem támad erőszakosan a fennálló társadalmi rendre, az - valljon bármit is - az ország javát szolgálja.
A mai diktatúra pedig már megint elvezette a népet az "aki nincs velünk, az ellenünk" Rákosi által is vallott elvéig, ami szépen kifejezi, hogy az ezt valló politikus egy birkanyájat akar maga mögött látni, mely szó nélkül engedelmeskedik a pásztor nyájat terelő pulijainak csaholását hallva.
A mai helyzet nem ismeretlen, az öregek emlékezhetnek az ütemes vastapsra, mely Rákosi éltetését kísérte, de emlékezhetnek arra is, hogy egy pillanat alatt vége lett a tapsnak és a diktátor száműzetésben tengethette élete maradékát.
Most olyan a helyzet, hogy bátran lehet arra számítani, hogy Orbán hatalma előbb-utóbb kipukkad, vagy a külvilág - értem ezen az Uniót és Amerikát, vagy a belső hatalmi torzsalkodások vetnek véget a hatalmának, de ha lesz egy csepp eszünk, hát mi is hozzájárulhatunk a bukásához, rendszerré fejlesztett maffia-uralmának lerombolásához.
Ha lesz egy csepp eszünk, ami egyáltalán nem biztos...
Ha lesz egy csepp eszünk, akkor felszámoljuk a megosztottságot az alapvető társadalmi kérdésekben, és helyreállítjuk a demokratikus államrendet.
De ahogy mindenhol, itt is - a rendcsinálást a saját portánkon illik kezdeni, ha a kérdést praktikusan szemléljük, akkor két párton és három személyen.
A két párt az MSZP és a DK, a három személy meg Bokros, Gyurcsány és Molnár - az abc sorrendjében, ahogy illik...
Ami a két pártot illeti, az ellentétek a pártszakadásig nyúlnak vissza, amit ideje lenne mindannyiunknak tényként kezelni.
Bizony, van olyan, hogy az ellentétek másként nem oldhatók, csak az elválással, és hogy a pártszakadás ilyen
helyzet volt-e, az ma már mindegy is.
Viszont nem mindegy a két párt egymáshoz való viszonya.
Ha ellenségnek tekintik egymást, régen rossz, akkor el is felejthetjük azt, hogy valaha is súlyunk lesz a magyar közéletben, ha képesek lesznek megkötni a szükséges kompromisszumokat és a megállapodásokat képesek lesznek tisztességesen és jóhiszeműen betartani, akkor bármi is elképzelhető.
Ehhez természetesen mindkét pártnak le kell vetnie hibás berögződéseit.
Az MSZP-nek meg kell szabadulni közismert kollaboránsaitól és vissza kell, szereznie az erősen megkopott társadalmi bizalmat.
Ezt gyorsan és drasztikusan kellene meglépnie, még mielőtt Orbánék észbekapnak, mert percig ne legyen kétséges, hogy a párton belüli ügynökei keresztbetennének a szándéknak.
Szükség lenne a tetszhalott alapszervezetek felélesztésére, mert a szavazatszedő bizottságokba delegáltak száma megmutatta, hogy a szervezettség alulról üti a béka seggét.
A Demokratikus Koalíciónak pedig erősen el kell gondolkodnia azon, hogy akkor most párt, vagy szekta akar lenni, mert ha párt, akkor nem engedhetné meg magának a Kerék-Bárczy Szabolcs ügyéhez hasonló jelenségeket, még ha kellemetlen is a látvány, melyet egyik-másik bírálójuk által eléjük tartott tükörben látnak.
Eltelt már annyi idő, hogy pontosan fel lehet mérni, hogy milyen a párt társadalmi elfogadottsága, és ehhez kell igazítani a munkát.
Az nem megy tovább, hogy one man show keretében üzemelnek, és ha Gyurcsány tüsszent kettőt, hát megáll a pártélet.
Az se megy, hogy soha, senki nem játszhat szólót az egyébként sem erős hangú zenekarban, csak a karmester hadonászhat - időnként ötletszerűen - a pulpituson.
És itt is szervezetet kellene építeni, mert Pesttől öt kilométerre már nehezen felfedezhető a párt jelenléte, ami azért jelent valamit Zalaborzasztó tekintetében is...
A három közismert személyiség közül Bokros jó szakember, hiteles személyiség, de követőket nem tud maga mögé állítani, legalábbis szervezetten nemigen.
Az ő pártja nem tényező, és várhatóan nem is lesz az, mert az értelmiség nyelvén beszél akkor is, mikor éppen érzelmi húrokat kellene pengetni, és nincs médiajelenléte sem.
A fiatalabb emberek nem tudják azt se jóformán, hogy a világon van, az idősebbek pedig a csomagjára emlékeznek, amely értékét tekintve 170 milliárd forint volt - csak összehasonlításul, a nyugdíjpénztárak einstandolása 3000 milliárd forintra rúgott...
Bokros úgy kell a közéletnek, mint falat kenyér, de csak, mint szakember, mert politikusként leamortizálták Orbánék, az elvesztett bizalmat nagyon nehéz visszaszerezni.
Gyurcsány kemény dió, mert ragyogó tehetség, okos, mint a nap, de jótulajdonságai mellett akad ezer rossztulajdonsága is.
Elsősorban lotyaszájú, miként - saját állítása szerint - édesanyja szokta volt mondogatni.
Orbán még azt se mondja, amit tud, ő meg már akkor lotyog, amikor még nem is tudja, hogy mi az álláspontja.
Idealizmusából talán már kiöregedett, de nárcizmusa a régi, ezt környezete boldogan táplálja kritikátlan rajongásával.
Káderpolitikai antitalentum, olyan emberekkel veszi körül magát, akik átérzik, hogy mennyivel okosabb náluk és ezt kifejezésre is juttatják, ami elég is ahhoz, hogy pozícióban maradjanak.
Ha valaki ellentmond neki, hamar a talpasok között találja magát, vagy a barlangon kívül, mint a kardfogú tigris, mikor Frédi kirakta az ajtón.
Hívei úgy viselkednek vele, mint egy szenttel, akit csak dicsérettel lehet illetni, ha valaki bántja a langaléta váteszt, akkor annak rövid úton annyi.
Pártja sem pártként üzemel, inkább vallási alapú, a Szent tiszteletén nyugszik, mint kősziklán...
Molnár új versenyző a pályán, ő a fekete ló, merthogy a sikereit önkormányzati pályán érte el ezidáig.
de kompromisszumkésznek látszik, és a hiúsága se múlja felül a két másik meghatározó személyiség hasonló tulajdonságát.
Neki lenne legnagyobb és legnehezebb a feladata, mert úgy kellene kihajigálnia pártjából Orbán embereit, hogy közben ne essen fenékre.
Nekik kellene átmenetileg visszaszorítaniuk személyes ambícióikat és beállni egy közösen vállalható jelölt mögé egy olyan pártban, mely ma még nem is létezik, de ha lesz, akkor abban nem ők lesznek a halljakendek...
Nehéz feladat ez, csak az tud jó főnök lenni, aki képes arra, hogy jó beosztott legyen, de ehhez elszántság is kell.
Namármost feladat lenne itt bőven, például ki kellene egyezni a jobboldal Orbán-ellenes erőivel, és az új pártnak, vagy nevezzük bárminek a választáson való részvételre felhatalmazott szervezetet, kezet kellene nyújtani mindenkinek, aki a diktatúra ellensége.
Nem más pártokkal, nem más személyekkel kellene népszerűsíteni a diktatúraellenes megmozdulást, nem kellene közel engedni a vezetéshez a nagypofájú pszeudo-civileket sem, ez nem egy ideológiai párt lenne, hanem egy pragmatikus, demokrata választási párt, mely konkrét feladatok elvégzésére vállalkozna a választás utáni években.
Másfél év alatt ki lehetne munkálni a programot, meg lehetne keresni a programot képviselni képes hiteles embereket, fel lehetne őket építeni kommunikációs szempontból, mert a nép amúgy is új arcokra vágyik.
Ez persze helytelen, hiszen az ismeretlenség nem a tehetség szinonimája, de lehetne olyan testületeket is létrehozni, melyekben az ismert arcok mondhatják el véleményüket.
Jómagam hiszek abban, hogy a tapasztalat is lehet kincs, mely megóv a tévedésektől.
Na, a libák már bóbiskolnak a fészkükön és miután ez az írás már így is hosszúra sikeredett, majd inkább holnap írom meg, hogy szerintem mit kellene tenni egy nyertes választás után...
:O)))
A skorpió hosszan könyörgött a békának, hogy vigye át a folyón, majd amikor partot értek, belemart a békába, aki megdöbbenten kérdezte: miért?
Nem tehetek róla, ez a természetem, mondta a skorpió, miközben lemászott a béka hullájáról.
A szélsőjobbostól is erre kell számítanunk, mert ő a saját élete jobbrafordítását más emberek kiirtásától reméli, azt hiszi, hogy attól neki több jut, és mire kiderül, hogy nem, addigra neki és országának már annyi, meg egy bambi.
De az határozottan zavar, mikor magukat demokratáknak tartó emberek sem tudnak kilépni a vagy ők, vagy mi keretei közül és nem a diktatúrát és annak képviselőit, hanem mindenféle bűnbakokat akarnak legyőzni, megsemmisíteni, lealázni.
Onnan jutott ez eszembe, hogy amikor felvetettem egy kompromisszum lehetőségét, egy olyan személy nevét, aki elképzelhető, hogy össze tudja fogni az épeszűek táborát, aki pontosan tisztában van a diktatúra veszélyeivel, sokan éppen úgy reagáltak, mint az ellenfél szokott.
Hibás ez a gondolkodás, ezzel nem fogunk egyről-kettőre vergődni.
Tudomásul kell vennünk, hogy Magyarország évszázadnyira visszatekintve is megosztott ország, ahol sokkal fontosabb a saját szekérvár védelme az ország sorsánál.
Jobb és baloldal, népies és urbánus, falu és város, ország és fővárosa nézi gyanakodva egymást, és miközben értelmetlen harcuk folyik, az ország tönkremegy.
Kádár diktatúrájának kulcsmondata az volt, hogy "aki nincs ellenünk, az velünk van", értve ezen, hogy aki nem támad erőszakosan a fennálló társadalmi rendre, az - valljon bármit is - az ország javát szolgálja.
A mai diktatúra pedig már megint elvezette a népet az "aki nincs velünk, az ellenünk" Rákosi által is vallott elvéig, ami szépen kifejezi, hogy az ezt valló politikus egy birkanyájat akar maga mögött látni, mely szó nélkül engedelmeskedik a pásztor nyájat terelő pulijainak csaholását hallva.
A mai helyzet nem ismeretlen, az öregek emlékezhetnek az ütemes vastapsra, mely Rákosi éltetését kísérte, de emlékezhetnek arra is, hogy egy pillanat alatt vége lett a tapsnak és a diktátor száműzetésben tengethette élete maradékát.
Most olyan a helyzet, hogy bátran lehet arra számítani, hogy Orbán hatalma előbb-utóbb kipukkad, vagy a külvilág - értem ezen az Uniót és Amerikát, vagy a belső hatalmi torzsalkodások vetnek véget a hatalmának, de ha lesz egy csepp eszünk, hát mi is hozzájárulhatunk a bukásához, rendszerré fejlesztett maffia-uralmának lerombolásához.
Ha lesz egy csepp eszünk, ami egyáltalán nem biztos...
Ha lesz egy csepp eszünk, akkor felszámoljuk a megosztottságot az alapvető társadalmi kérdésekben, és helyreállítjuk a demokratikus államrendet.
De ahogy mindenhol, itt is - a rendcsinálást a saját portánkon illik kezdeni, ha a kérdést praktikusan szemléljük, akkor két párton és három személyen.
A két párt az MSZP és a DK, a három személy meg Bokros, Gyurcsány és Molnár - az abc sorrendjében, ahogy illik...
Ami a két pártot illeti, az ellentétek a pártszakadásig nyúlnak vissza, amit ideje lenne mindannyiunknak tényként kezelni.
Bizony, van olyan, hogy az ellentétek másként nem oldhatók, csak az elválással, és hogy a pártszakadás ilyen
helyzet volt-e, az ma már mindegy is.
Viszont nem mindegy a két párt egymáshoz való viszonya.
Ha ellenségnek tekintik egymást, régen rossz, akkor el is felejthetjük azt, hogy valaha is súlyunk lesz a magyar közéletben, ha képesek lesznek megkötni a szükséges kompromisszumokat és a megállapodásokat képesek lesznek tisztességesen és jóhiszeműen betartani, akkor bármi is elképzelhető.
Ehhez természetesen mindkét pártnak le kell vetnie hibás berögződéseit.
Az MSZP-nek meg kell szabadulni közismert kollaboránsaitól és vissza kell, szereznie az erősen megkopott társadalmi bizalmat.
Ezt gyorsan és drasztikusan kellene meglépnie, még mielőtt Orbánék észbekapnak, mert percig ne legyen kétséges, hogy a párton belüli ügynökei keresztbetennének a szándéknak.
Szükség lenne a tetszhalott alapszervezetek felélesztésére, mert a szavazatszedő bizottságokba delegáltak száma megmutatta, hogy a szervezettség alulról üti a béka seggét.
A Demokratikus Koalíciónak pedig erősen el kell gondolkodnia azon, hogy akkor most párt, vagy szekta akar lenni, mert ha párt, akkor nem engedhetné meg magának a Kerék-Bárczy Szabolcs ügyéhez hasonló jelenségeket, még ha kellemetlen is a látvány, melyet egyik-másik bírálójuk által eléjük tartott tükörben látnak.
Eltelt már annyi idő, hogy pontosan fel lehet mérni, hogy milyen a párt társadalmi elfogadottsága, és ehhez kell igazítani a munkát.
Az nem megy tovább, hogy one man show keretében üzemelnek, és ha Gyurcsány tüsszent kettőt, hát megáll a pártélet.
Az se megy, hogy soha, senki nem játszhat szólót az egyébként sem erős hangú zenekarban, csak a karmester hadonászhat - időnként ötletszerűen - a pulpituson.
És itt is szervezetet kellene építeni, mert Pesttől öt kilométerre már nehezen felfedezhető a párt jelenléte, ami azért jelent valamit Zalaborzasztó tekintetében is...
A három közismert személyiség közül Bokros jó szakember, hiteles személyiség, de követőket nem tud maga mögé állítani, legalábbis szervezetten nemigen.
Az ő pártja nem tényező, és várhatóan nem is lesz az, mert az értelmiség nyelvén beszél akkor is, mikor éppen érzelmi húrokat kellene pengetni, és nincs médiajelenléte sem.
A fiatalabb emberek nem tudják azt se jóformán, hogy a világon van, az idősebbek pedig a csomagjára emlékeznek, amely értékét tekintve 170 milliárd forint volt - csak összehasonlításul, a nyugdíjpénztárak einstandolása 3000 milliárd forintra rúgott...
Bokros úgy kell a közéletnek, mint falat kenyér, de csak, mint szakember, mert politikusként leamortizálták Orbánék, az elvesztett bizalmat nagyon nehéz visszaszerezni.
Gyurcsány kemény dió, mert ragyogó tehetség, okos, mint a nap, de jótulajdonságai mellett akad ezer rossztulajdonsága is.
Elsősorban lotyaszájú, miként - saját állítása szerint - édesanyja szokta volt mondogatni.
Orbán még azt se mondja, amit tud, ő meg már akkor lotyog, amikor még nem is tudja, hogy mi az álláspontja.
Idealizmusából talán már kiöregedett, de nárcizmusa a régi, ezt környezete boldogan táplálja kritikátlan rajongásával.
Káderpolitikai antitalentum, olyan emberekkel veszi körül magát, akik átérzik, hogy mennyivel okosabb náluk és ezt kifejezésre is juttatják, ami elég is ahhoz, hogy pozícióban maradjanak.
Ha valaki ellentmond neki, hamar a talpasok között találja magát, vagy a barlangon kívül, mint a kardfogú tigris, mikor Frédi kirakta az ajtón.
Hívei úgy viselkednek vele, mint egy szenttel, akit csak dicsérettel lehet illetni, ha valaki bántja a langaléta váteszt, akkor annak rövid úton annyi.
Pártja sem pártként üzemel, inkább vallási alapú, a Szent tiszteletén nyugszik, mint kősziklán...
Molnár új versenyző a pályán, ő a fekete ló, merthogy a sikereit önkormányzati pályán érte el ezidáig.
de kompromisszumkésznek látszik, és a hiúsága se múlja felül a két másik meghatározó személyiség hasonló tulajdonságát.
Neki lenne legnagyobb és legnehezebb a feladata, mert úgy kellene kihajigálnia pártjából Orbán embereit, hogy közben ne essen fenékre.
Nekik kellene átmenetileg visszaszorítaniuk személyes ambícióikat és beállni egy közösen vállalható jelölt mögé egy olyan pártban, mely ma még nem is létezik, de ha lesz, akkor abban nem ők lesznek a halljakendek...
Nehéz feladat ez, csak az tud jó főnök lenni, aki képes arra, hogy jó beosztott legyen, de ehhez elszántság is kell.
Namármost feladat lenne itt bőven, például ki kellene egyezni a jobboldal Orbán-ellenes erőivel, és az új pártnak, vagy nevezzük bárminek a választáson való részvételre felhatalmazott szervezetet, kezet kellene nyújtani mindenkinek, aki a diktatúra ellensége.
Nem más pártokkal, nem más személyekkel kellene népszerűsíteni a diktatúraellenes megmozdulást, nem kellene közel engedni a vezetéshez a nagypofájú pszeudo-civileket sem, ez nem egy ideológiai párt lenne, hanem egy pragmatikus, demokrata választási párt, mely konkrét feladatok elvégzésére vállalkozna a választás utáni években.
Másfél év alatt ki lehetne munkálni a programot, meg lehetne keresni a programot képviselni képes hiteles embereket, fel lehetne őket építeni kommunikációs szempontból, mert a nép amúgy is új arcokra vágyik.
Ez persze helytelen, hiszen az ismeretlenség nem a tehetség szinonimája, de lehetne olyan testületeket is létrehozni, melyekben az ismert arcok mondhatják el véleményüket.
Jómagam hiszek abban, hogy a tapasztalat is lehet kincs, mely megóv a tévedésektől.
Na, a libák már bóbiskolnak a fészkükön és miután ez az írás már így is hosszúra sikeredett, majd inkább holnap írom meg, hogy szerintem mit kellene tenni egy nyertes választás után...
:O)))
2016. szeptember 22., csütörtök
ESETLEG GÉMESI?
Foto: Végh L. MNO |
A legutóbbi kommunikációs irányelvek alapján a Fidesz most az önkormányzati lakások bérlőit riogatja, mondván, ha jönnek a migráncsok, akkor az önkormányzati lakások bérlői mehetnek sátorba, míg a migráncsoknak a polgármester köteles lesz libacombot nyomni a kezébe, és beköltöztetni őket Józsi kecójába, ahova aztán a postás minden hónapban kézbesítheti számukra a kvótapénzt, melynek összege a mindenkori átlagnyugdíj tízszerese lesz.
A legjobb vicc,hogy ez nem vicc, hiszen a kormányszóvivő nem zárta ki ennek lehetőségét, merthogy lassan már kétmilliárd migránsra számíthatunk.
Persze félnünk nem kell, hiszen Viktor drótkerítése megvéd minket, jöjjenek bárhonnan, bármely irányból, magyarember a kerítéssel kerített kerítés mögött tökéletes biztonságban végezheti közmunkáját a jól megérdemelt éhbérért.
Ellenben a munkavállalási és tartózkodási engedéllyel, pénzért betelepülő afrikai embertársunk nem migráns, hanem atomfizikus, aki tőlünk kapja útlevelét és legitimitását szerte Európában.
Ha azt mondom, hogy ez az ország Abszurdisztán, akkor abban semmi túlzás sincs.
Gödöllőn a fideszes országgyűlési képviselő vádolta meg a polgármestert azzal, hogy migránsok tízezreit akarja betelepíteni a városba, pedig a polgármester, Gémesi György nem kimondottan a Téli Palota elől jött T-34-es harckocsin utazva, nem egy elvetemült komcsi.
Ha őt be kellene valahova sorolni (nem kell...), akkor őt a konzervatív polgári demokratákhoz sorolnám.
Huszonéve polgármestere városának, a települési önkormányzatok szövetségének elnöke, nem keveredett soha korrupciós ügybe, nem hőbörög, nem handabandázik.
Sikeres, pedig sokan próbálták már meg ellehetetleníteni.
Higgadt, nyugodt ember, harcedzett, tapasztalt, európai figura.
Sportolói múltja is sikeres, nem kell neki Gerevich Aladár zokniját gyűjteni ahhoz, hogy választott sportágában neve legyen
Kardvívó olimpikon, mégha a Los Angelesi olimpiára politikai okokból nem is juthatott ki.
Mindenesetre nem úgy, nem a kardja miatt hasonlít Gerevichre, mint egyesek Puskásra, a pocakos őrnagyra.
A kultúrához is vonzódik, színházi előadáson Cyrano szerepét játszotta, remélhetőleg a szerepet magáénak érezve:
"Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!"
Nem egy forradalmár alkat, nem várhatjuk tőle, hogy felállíttatja a guillotine-t a Parlament előtt, de azt igen, hogy minden törvényszegést kivizsgáltatna és az igazságszolgáltatást nem akadályozná, nem ülne egyik zsebében a Legfőbb Ügyész, és a másikban sem a bíróságokat irányító hivatal vezetője.
Itt szerencsétlenkedünk, többedik éve, mert nem találunk tisztességes embert a feladatra, hogy az országot - a megfelelő fékek és ellensúlyok mellett - vezesse.
És akkor itt van az orrunk előtt egy ember, aki ezerszer bizonyított, aki évtizedek alatt sem sározta be magát, akiben az általa irányított közösség bízott és bízik ma is - mi meg várjuk a csodagyereket, aki szűziesen kipattan majd valamelyik politikus fejéből, aki még semmit sem lopott ezidáig.
Ami azt illeti, ez nem egy nagy kunszt attól, akinek nem volt módja sem lopni, soha nem kísértette meg senki, nem szeretett bele a hatalomba, mert egy fikarcnyi sem volt neki soha.
De ha valaki évtizedeken át őrizgette közössége pénzesládikójának kulcsát, és mégsem nyúlt bele soha, jóllehet alkalma és lehetősége is lett volna rá - na, az már valami.
Attól se kell tartani, hogy teleépítteti az országot vívótermekkel, őt nem kezelik sem Gödöllőn, sem Grazban...
Bevallom, ha nem nézem meg ma Kálmán Olga műsorában, nem spekulálom végig ezt a személyével kapcsolatos dolgot.
De ha józanul végiggondoljuk a helyzetet, talán ő lenne a tökéletes jelölt egy választási párt élére, mert neki hinnének, jobbról - balról egyaránt.
Tőle nem rettegne az átlag-jobboldali, hogy bevezeti a csajkarendszert, a kolhozt és a nők kollektív megművelését, attól sem, hogy teletelepítené az országot szírrel, afgánnal, attól sem, hogy az önkormányzatokban tisztességesen, közösségükért dolgozó polgármestereket és köztisztviselőket kiseprűzné az országból.
A baloldaliaknak sem kellene félniük attól, hogy semmi sem változik, hogy Gémesi képében Orbán és Kövér viszi az üzletet, hogy ez az új jobboldal elpusztítja a baloldalt, és a szélsőség jut hatalomra.
De attól sem, hogy minden változatlan marad, hogy Mutyiország továbbra is virágozni fog.
Kérdés persze, hogy elvállalná-e, és ha igen, szövetségesei hagyják-e dolgozni a saját ritmusa és elvei szerint.
Jobb lenne az ország, ha ő vezetné - talán.
Egy kísérletet megérne...
:O)))
* KÉRLEK BENNETEKET, SZAVAZZATOK A KÖZVÉLEMÉNYKUTATÁSOMON!!!
2016. szeptember 21., szerda
CSÖMÖR A POLITIKÁTÓL
Mindig csodálkoztam, amikor valaki azt mondta, hogy belecsömörlött a politikába.
Hát hogy lehet ilyet mondani, amikor a közélet olyan izgalmas dolog, kezdve a közösségi célok kitűzésétől a fontossági sorrendek megállapításán keresztül a politikusok jelleméig vagy jellemtelenségéig - megannyi érdekes dolog.
És lám - sose hittem volna - belecsömörlöttem abba, amit ebben az országban politikának hívunk, a tömegmanipulációba, a hirdetett elvek és eszmék és a gyakorlat ellentmondásiba, a politikusok hazudozásaiba, ostobaságaiba, önzésébe, pénzhajhászásába, az empátia teljes hiányába.
Belecsömörlöttem a mai Magyarországba.
Pedig igazán szeretem ezt az országot, no persze nem mai formájában, mert ezen sok szeretnivaló nincs.
Én azt a Magyarországot szerettem, melyben az emberek ha nem is gondtalanul, de megéltek, ahol a nép jókedvűen, de kritikusan szemlélte a hatalmat, ahol az embernek tartása volt, mert lehetett, ahol nem kellett koldusokat kerülgetnem, ahol a tisztességesen dolgozó cigányember gyerekéből tanár, orvos, gyógyszerész lehetett, ahol az ember felemelhette a hangját, ha igazságtalanság történt vele.
Ami itt ma politika - közélet - címen megy, az egy rossz kabarétréfa és egy még rosszabb történelmi forgatókönyv újjáéledése, egyszerre tréfás és szánalmas, de valahol félelmetes is.
A jelenlegi kurzus ugyanis rászabadította a társadalomra a gyűlöletet, az egyik legutálatosabb és legkártékonyabb emberi érzelmet, mely elveszi az ember eszét, megszünteti a gátlásokat, előhozza az emberből az állatot, és bár ma még csak a majmot, de egy majomcsorda is éppen elég kegyetlen tud lenni, ha nekiveselkedik.
Tulajdonképpen unalmasnak lenne mondható, ha nem lenne olyan embertelen.
Orbán bajban van, hiszen reményeivel ellentétben egy istennek se akart elindulni az egymillió menekült Líbiából, kihegyezett szexuális vággyal, hogy megerőszakolja Sári nénit Jászkarakószörcsögön, elvegye a munkahelyedet és végigkergesse a plébános urat a falun.
Az ilyen, ha meglát egy szoknyát, nem bír magával, aztán ha kiderül az igazság, legfeljebb legyint egyet, mint az öreg székely, mikor a fiához vágott balta az anyósa fejébe áll bele: esse rossz!
De a néphülyítés is olyan, mint a szotyolaköpködés: nem lehet abbahagyni, és ha nem akarjuk, hogy a nép gyanút fogjon, hogy hülyének nézték, egyre emelni kell a tétet.
Első ütemben a kerítést kerítéssel kell körbevenni, amelyik öt méterrel magasabb lesz, mint az égig érő vascsicsergő, aztán a tövébe toborozni kell őröket, akik arra vigyáznak, hogy szorgos népünk ne szállíthassa a drótot a MÉH-be.
Minőségi állomány kell erre a feladatra, alapkövetelmény, hogy a jelentkező pofozni tudja a migráncsokat, a gyerekeiket meg rugdalni, ne sajnáljon senkit, de dolgozzon meg a sztárgázsiért az Orbán-huszárok soraiban!
Ha kész az új kerítés is, hát jöhet a terrorcselekmény.
első ütemben fel lehet robbantani Semjén kukáját, aztán jöhet Handó Tünde küszöbje, majd be lehet bizonyítani, hogy az Orbánt megmerényleni szándékozók egyenesen Aleppóból érkeztek, esetleg be lehet robbantani a Parlament egyik kapuját, vagy a Nemzeti Bank üdvöskéjének hamvas ártatlanságát.
Olyan unalmasak már ezek a primitív furfangoskodások, az ócska hazudozások, a faluszéli rongyrázás, hogy az ember (pláne a teve...) csak csodálkozik - van még ember, aki elhiszi ezeket a hülyeségeket?
De van, sajnos, és egyre többen vannak, mert a szép új világ már kinevelt egy új, jelszavakon szocializálódott generációt, akik előregyártott propaganda-paneleket esznek és hülye sztereotípiákat böfögnek vissza.
De unalmas az ellenzék is, amikor egy párt négytagú vezetősége képezi a tagságot is egyúttal, és a párttagság egynegyede kilép magából nagyhirtelen...
Vagy itt ez a választási bizottsági részvétel: nem igaz, hogy nem lehetne minden szavazókörbe delegálni egy nyugdíjast, csak az a baj, hogy az ellenzéki pártok képtelenek megszólítani saját szimpatizánsaikat, olyan pedig, hogy az ellenzék közösen állítson ellenőröket, nem is létezik.
Mint ahogy az sem, hogy kiverekedjék a levélben, vagy elektronikus úton végrehajtható szavazás lehetőségét a külföldön dolgozók részére.
Ellenben előhúzzuk a kalapból Putyint, mint ellenséget.
Néha már azt hiszem, hogy egy-egy politikusnak nem arról kellene orvosi bizonyítványt hoznia, hogy épeszű, hanem az a politikusi pálya előfeltétele, hogy szalajtson a delikvens, mint a rigalánc.
Közben megy a sikerpropaganda: ez a világ a létező világok legjobbika, mindenki remekül él, a fizetések emelkednek, az egyetemeken tanuló cigányok száma megduplázódott, pedig saját lábra állt már az az évfolyam, amelyikben felülreprezentált volt a részvételük...
Hogy honnan tudják, hogy hány cigány hallgató van?
Fogós, ravasz kérdés.
Egyelőre még nem kötelező a származás és a vallás feltüntetése az osztálynaplókban, pedig igény volna rá...
Olvasgatom naponta a híreket, de nehéz témát találni.
Ijesztgetik a népet, a cigányokat azzal, hogy a migráncs miatt kevesebb lesz a segély, kényszer-betelepítésekről delirálnak, jóllehet, akiket be kellene fogadnunk, azokkal csak addig lenne dolgunk, míg el nem bíráljuk a menedékkérelmüket.
Határvadászokat követelnek, szögesdrótot a menekültek köré, miközben pénzért itt maga Oszama bin Laden is vehetett volna magának letelepedési lehetőséget, és a mai napig itt ehetné a piláfot libamellel.
Nem oly régen még azt hittem, hogy ez a helyzet a demokrácia eszközrendszerével is megoldható, de ma már nem vagyok ebben annyira biztos.
Erdélyből áttelepült ismerőseim, barátaim szerint a helyzet egyre inkább Ceaușescu idejére emlékeztet, csak itt blokkházak helyett stadionok épülnek, viszont a házfalon a vakolat itt is ugyanúgy porzik, ha lövedék éri.
A blogokat, újságcikkeket középosztálybeli emberek írják - általában.
Közülük sokan olyanok, mint Marie Antoinette - nincs kenyere a népnek?
Hát egyen kalácsot!
A szegény lassan már írni sem tud, és akinek kommunikációs problémái vannak, az ütni fog, mert ahhoz ért.
A mai helyzetben markáns változásra várni - illúzió.
Legfeljebb az amerikai elnökválasztás hozhat be új elemeket ebbe a mocsárba, de hogy azok kinek az érdekeit fogják szolgálni, az ma még titok.
Már az is pozitívum lesz, ha nem gyorsulnak fel a harmadik világháborúhoz vezető folyamatok.
Sok optimizmusra nincs okunk.
De azért jó lenne nem eljutni odáig...
:O)))
Hát hogy lehet ilyet mondani, amikor a közélet olyan izgalmas dolog, kezdve a közösségi célok kitűzésétől a fontossági sorrendek megállapításán keresztül a politikusok jelleméig vagy jellemtelenségéig - megannyi érdekes dolog.
És lám - sose hittem volna - belecsömörlöttem abba, amit ebben az országban politikának hívunk, a tömegmanipulációba, a hirdetett elvek és eszmék és a gyakorlat ellentmondásiba, a politikusok hazudozásaiba, ostobaságaiba, önzésébe, pénzhajhászásába, az empátia teljes hiányába.
Belecsömörlöttem a mai Magyarországba.
Pedig igazán szeretem ezt az országot, no persze nem mai formájában, mert ezen sok szeretnivaló nincs.
Én azt a Magyarországot szerettem, melyben az emberek ha nem is gondtalanul, de megéltek, ahol a nép jókedvűen, de kritikusan szemlélte a hatalmat, ahol az embernek tartása volt, mert lehetett, ahol nem kellett koldusokat kerülgetnem, ahol a tisztességesen dolgozó cigányember gyerekéből tanár, orvos, gyógyszerész lehetett, ahol az ember felemelhette a hangját, ha igazságtalanság történt vele.
Ami itt ma politika - közélet - címen megy, az egy rossz kabarétréfa és egy még rosszabb történelmi forgatókönyv újjáéledése, egyszerre tréfás és szánalmas, de valahol félelmetes is.
A jelenlegi kurzus ugyanis rászabadította a társadalomra a gyűlöletet, az egyik legutálatosabb és legkártékonyabb emberi érzelmet, mely elveszi az ember eszét, megszünteti a gátlásokat, előhozza az emberből az állatot, és bár ma még csak a majmot, de egy majomcsorda is éppen elég kegyetlen tud lenni, ha nekiveselkedik.
Tulajdonképpen unalmasnak lenne mondható, ha nem lenne olyan embertelen.
Orbán bajban van, hiszen reményeivel ellentétben egy istennek se akart elindulni az egymillió menekült Líbiából, kihegyezett szexuális vággyal, hogy megerőszakolja Sári nénit Jászkarakószörcsögön, elvegye a munkahelyedet és végigkergesse a plébános urat a falun.
Az ilyen, ha meglát egy szoknyát, nem bír magával, aztán ha kiderül az igazság, legfeljebb legyint egyet, mint az öreg székely, mikor a fiához vágott balta az anyósa fejébe áll bele: esse rossz!
De a néphülyítés is olyan, mint a szotyolaköpködés: nem lehet abbahagyni, és ha nem akarjuk, hogy a nép gyanút fogjon, hogy hülyének nézték, egyre emelni kell a tétet.
Első ütemben a kerítést kerítéssel kell körbevenni, amelyik öt méterrel magasabb lesz, mint az égig érő vascsicsergő, aztán a tövébe toborozni kell őröket, akik arra vigyáznak, hogy szorgos népünk ne szállíthassa a drótot a MÉH-be.
Minőségi állomány kell erre a feladatra, alapkövetelmény, hogy a jelentkező pofozni tudja a migráncsokat, a gyerekeiket meg rugdalni, ne sajnáljon senkit, de dolgozzon meg a sztárgázsiért az Orbán-huszárok soraiban!
Ha kész az új kerítés is, hát jöhet a terrorcselekmény.
első ütemben fel lehet robbantani Semjén kukáját, aztán jöhet Handó Tünde küszöbje, majd be lehet bizonyítani, hogy az Orbánt megmerényleni szándékozók egyenesen Aleppóból érkeztek, esetleg be lehet robbantani a Parlament egyik kapuját, vagy a Nemzeti Bank üdvöskéjének hamvas ártatlanságát.
Olyan unalmasak már ezek a primitív furfangoskodások, az ócska hazudozások, a faluszéli rongyrázás, hogy az ember (pláne a teve...) csak csodálkozik - van még ember, aki elhiszi ezeket a hülyeségeket?
De van, sajnos, és egyre többen vannak, mert a szép új világ már kinevelt egy új, jelszavakon szocializálódott generációt, akik előregyártott propaganda-paneleket esznek és hülye sztereotípiákat böfögnek vissza.
De unalmas az ellenzék is, amikor egy párt négytagú vezetősége képezi a tagságot is egyúttal, és a párttagság egynegyede kilép magából nagyhirtelen...
Vagy itt ez a választási bizottsági részvétel: nem igaz, hogy nem lehetne minden szavazókörbe delegálni egy nyugdíjast, csak az a baj, hogy az ellenzéki pártok képtelenek megszólítani saját szimpatizánsaikat, olyan pedig, hogy az ellenzék közösen állítson ellenőröket, nem is létezik.
Mint ahogy az sem, hogy kiverekedjék a levélben, vagy elektronikus úton végrehajtható szavazás lehetőségét a külföldön dolgozók részére.
Ellenben előhúzzuk a kalapból Putyint, mint ellenséget.
Néha már azt hiszem, hogy egy-egy politikusnak nem arról kellene orvosi bizonyítványt hoznia, hogy épeszű, hanem az a politikusi pálya előfeltétele, hogy szalajtson a delikvens, mint a rigalánc.
Közben megy a sikerpropaganda: ez a világ a létező világok legjobbika, mindenki remekül él, a fizetések emelkednek, az egyetemeken tanuló cigányok száma megduplázódott, pedig saját lábra állt már az az évfolyam, amelyikben felülreprezentált volt a részvételük...
Hogy honnan tudják, hogy hány cigány hallgató van?
Fogós, ravasz kérdés.
Egyelőre még nem kötelező a származás és a vallás feltüntetése az osztálynaplókban, pedig igény volna rá...
Olvasgatom naponta a híreket, de nehéz témát találni.
Ijesztgetik a népet, a cigányokat azzal, hogy a migráncs miatt kevesebb lesz a segély, kényszer-betelepítésekről delirálnak, jóllehet, akiket be kellene fogadnunk, azokkal csak addig lenne dolgunk, míg el nem bíráljuk a menedékkérelmüket.
Határvadászokat követelnek, szögesdrótot a menekültek köré, miközben pénzért itt maga Oszama bin Laden is vehetett volna magának letelepedési lehetőséget, és a mai napig itt ehetné a piláfot libamellel.
Nem oly régen még azt hittem, hogy ez a helyzet a demokrácia eszközrendszerével is megoldható, de ma már nem vagyok ebben annyira biztos.
Erdélyből áttelepült ismerőseim, barátaim szerint a helyzet egyre inkább Ceaușescu idejére emlékeztet, csak itt blokkházak helyett stadionok épülnek, viszont a házfalon a vakolat itt is ugyanúgy porzik, ha lövedék éri.
A blogokat, újságcikkeket középosztálybeli emberek írják - általában.
Közülük sokan olyanok, mint Marie Antoinette - nincs kenyere a népnek?
Hát egyen kalácsot!
A szegény lassan már írni sem tud, és akinek kommunikációs problémái vannak, az ütni fog, mert ahhoz ért.
A mai helyzetben markáns változásra várni - illúzió.
Legfeljebb az amerikai elnökválasztás hozhat be új elemeket ebbe a mocsárba, de hogy azok kinek az érdekeit fogják szolgálni, az ma még titok.
Már az is pozitívum lesz, ha nem gyorsulnak fel a harmadik világháborúhoz vezető folyamatok.
Sok optimizmusra nincs okunk.
De azért jó lenne nem eljutni odáig...
:O)))
2016. szeptember 19., hétfő
CIGÁNYÚTON
Mostanában keveset cigányozunk, jobboldali barátaink el vannak foglalva a migráncsokkal, másrészt meg saját hősiességükkel, mellyel - és entestükkel - megvédik Európát tőlük.
Hogy Európa ez ellen berzenkedik időnként, ez csak azt bizonyítja, hogy az ott élő népek elmaradottak, képtelenek saját érdekeik felismerésére és nem látják át a NER célkitűzéseinek (Számszeríjat mindenkinek! Fokhagymát a népnek! Vegyen áldást Viktortól, nagy tételben engedmény! stb...) fontosságát
Szerencsés népek vagyunk, nincs sok eszünk, nem kell gondolkodnunk - marad hát időnk arra, hogy megteremtsük Nagyurunk és vazallusainak minimálisan elégséges életfeltételeit, kastélyok, yachtok, stadionok, szotyola, miegyéb...
Kocsi, kutya, kurva, külföldi út, Kútvölgyi út, Kerepesi temető - hol vannak már a letűnt korok státus-szimbólumai...
A lista kiegészült a kevlár, kaviár, költségvetés, közbeszerzés, korrupció, kaparj kurta, koldus, komondor szavakkal...
De vissza a cigányokhoz.
Két dolog miatt érdekes a téma.
Egyrészt "A cigányok felhasználása szavazatoptimalizálási céllal" címen meghirdetett állami projekt miatt, mely némileg humánusabb a fémdobozos kiszerelésben forgalmazni tervezett "Brown flesh for the lions" konzerveknél.
Miután szeretett vezérünk, az Egyfejű Sárkány kissé elbizonytalanodott a népszavazás kimenetelét tekintve, hát minden eszközt fel kíván használni arra, hogy a népszavazási részvétel teljes legyen, mint a foglalkoztatottság.
Tudja, hogy nincs az a szavlejárt száraztészta-mennyiség, ami ezt szavatolhatná, de azt is tudja, hogy ebben a pitypangoktól övezett kis paradicsomban a tudatmódosítás könnyebben megy, mint a halódó nyugati államokban, itt magyarember a génkészletével együtt ajándékba kapja a valóságon való felülemelkedésre való képességet.
És ez nem csak a régi magyarokra érvényes, de - talán még fokozottabban - az újmagyarokra is, akik különösen fogékonyak a szép, színes mesékre.
Emellett felettébb pragmatikusan közelítik a világot, tehát ha az éhenhalás és a szavazat eladása + egyszeri jóllakás között kell választani, akkor - még, ha tudják is, hogy maguk és gyermekeik jövője ellen szavaznak, ami nem biztos, hiszen ez az egész csak gádzsó trükközés - az azonnali, egyszeri jóllakást választják az éhenhalással egybekötött seggberugdalás helyett.
Szeretett Vezérünk ezért elrendelte, hogy a cigányok között a tömegpropaganda középpontjába a segélyt a cigány elől elevő migráncs fertelmes figuráját kell állítani, aki miatt neki kevesebb segély fog jutni, jóllehet ennek lassan fizikai korlátai lesznek.
De hát mára már tudjuk, hogy az atomnál is vannak kisebb részecskék, például a kvarkok, hát miért ne lehetne a jelenlegi szociális támogatásnál is kisebb támogatás - elméletileg?
Nevezzük kvarglinak, ennek legalább van értelme, és a szaga maga a mai magyar szociális valóság esszenciája.
Némileg nehezíti a helyzetet, hogy a feladatra légalkalmasabbjainkat dugdosni kell az újságírók elől, de hát a kihívások azért vannak, hogy megfeleljünk nekik, és pótolhatatlan ember talán egy, ha van az országban és az is emberfeletti...
Így aztán a tervek szerint a cigányok szépen, rendezett sorokban, mint libák a gúnár után menetelnek majd szavazni az Egyfejű etnikai helytartója után, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk Uzsi bácsinak.
Személye a hónap végén és a hónap elején megkerülhetetlen, mint Orbán számára a Horn-fok.
Utána lesz birkapörkölt, tablettásbor, sör, énekelnek kazettáról a Kisgrofoék, lesz tánc, tea, aprósütemény meg bicskázás, és ha nem lesz emberhalál, másnap megismétlik a rendezvényt.
Gyönyörű lesz és demokratikus, a mozdonyszőke potentátok elégedetten böfögve paroláznak a végén Leoncióval, a helyiérdekű Isaura pedig csábosan kivillantja mind az öt fogát.
Ha ezután sem nyer a Vezér, hát sohasem...
A másik ok a cigánykérdés felmelegítésére, hogy az Európa Tanács vizsgálatot folytatott a nemzeti kisebbségek helyzetéről.
Az MTI közleményt adott ki ezzel kapcsolatban, a megállapítások között szerepel, hogy a romák Magyarországon az élet minden területén hátrányos helyzetben vannak.
"A közel 50 oldalas értékelésben kiemelték, hogy a hatóságok erőfeszítései ellenére a magyar társadalomban még mindig jelen van egyfajta idegenellenes, intoleráns hozzáállás, különösképpen a romákkal szemben. Az utóbbi években több esetben is a származásuk miatt bántalmaztak romákat Magyarországon, egyes radikális pártok és mozgalmak továbbra is gyűlöletet keltenek a népcsoport tagjai ellen."
Nekem ezzel a megállapítással két bajom is van.
Az egyik, hogy - nehezen hihetem, hogy ezt írták le - a hatóságok erőfeszítéseiről szóló részt cizellálhatták volna jobban is, például milyen erőfeszítéseket tettek a hatóságok az utóbbi negyedszázadban, azon kívül, hogy felmásztak a rőzsetolvaj cigány hátára, mikor át kellett kelni az úton található pocsolyán?
Vagy például, amikor megbírságolták a kerékpárja miatt, mert nem volt a kormányon csengő?
Vagy amikor belelőtt a cigányba a mezőőr?
Azt hiszem, ettől az erőfeszítéstől senkinek nem lesz jobb, sőt, a helyzet csak egyre rosszabb lesz.
A másik, ami zavaró, a cigányokkal kapcsolatban idegenellenességet emlegetni.
A cigányok évszázadok óta élnek velünk, magyar identitásúak, magyar anyanyelvűek, és attól tartok, hogy sok cigányellenes politikus felettébb meglepődne, ha utánanézne saját származásának, merthogy valószínűleg több cigány Szegedi Csanád van közöttük, mint gondolnák.
Érdemes lenne ezen elgondolkodni, meg ezen az egész problémán, melyet a magyar állam ma államilag elfogadottan szegregált, és alacsony színvonalú oktatással akar felszámolni.
Nem mondom, hogy könnyű a probléma, de neki kellene látni egyszer már komolyan foglalkozni vele, például azzal kezdve, hogy meghatározzuk: kit is nevezünk cigánynak?
Aztán - ha egyszer előre akarunk lépni - bele kell törődnünk, hogy néhány generációt visszafordíthatatlanul elvesztettünk, viszont minden erőt, eszközt, erőforrást a gyerekek felemelésére kell fordítanunk.
Ha a cigányságot, mint vélelmezett és általánosított életvitelt, életmódot, társadalmi helyzetet kezeljük, akkor talán még azt se kell vizsgálnunk, hogy ki barnult szoláriumban, ki meg gyárilag napbarnított.
De kezdeni kell valamit ezzel a gonddal, és ennek semmi köze a migránsokhoz, meg a migránsokra fordított költségekhez, melyek beszedését Nagyurunk úgyse feledi, hiszen kell a pénz, a pereputty százlábú, ahogy elnézem...
Nem hiszem, hogy az Európa Tanács Kisebbségvédelmi keretegyezményének Tanácsadó Bizottsága elégedett azzal a válasszal, melyet a magyar kormány adott az értékelésre.
Talán nekünk sem kellene elégedettnek lennünk vele...
:O)))
Hogy Európa ez ellen berzenkedik időnként, ez csak azt bizonyítja, hogy az ott élő népek elmaradottak, képtelenek saját érdekeik felismerésére és nem látják át a NER célkitűzéseinek (Számszeríjat mindenkinek! Fokhagymát a népnek! Vegyen áldást Viktortól, nagy tételben engedmény! stb...) fontosságát
Szerencsés népek vagyunk, nincs sok eszünk, nem kell gondolkodnunk - marad hát időnk arra, hogy megteremtsük Nagyurunk és vazallusainak minimálisan elégséges életfeltételeit, kastélyok, yachtok, stadionok, szotyola, miegyéb...
Kocsi, kutya, kurva, külföldi út, Kútvölgyi út, Kerepesi temető - hol vannak már a letűnt korok státus-szimbólumai...
A lista kiegészült a kevlár, kaviár, költségvetés, közbeszerzés, korrupció, kaparj kurta, koldus, komondor szavakkal...
De vissza a cigányokhoz.
Két dolog miatt érdekes a téma.
Egyrészt "A cigányok felhasználása szavazatoptimalizálási céllal" címen meghirdetett állami projekt miatt, mely némileg humánusabb a fémdobozos kiszerelésben forgalmazni tervezett "Brown flesh for the lions" konzerveknél.
Miután szeretett vezérünk, az Egyfejű Sárkány kissé elbizonytalanodott a népszavazás kimenetelét tekintve, hát minden eszközt fel kíván használni arra, hogy a népszavazási részvétel teljes legyen, mint a foglalkoztatottság.
Tudja, hogy nincs az a szavlejárt száraztészta-mennyiség, ami ezt szavatolhatná, de azt is tudja, hogy ebben a pitypangoktól övezett kis paradicsomban a tudatmódosítás könnyebben megy, mint a halódó nyugati államokban, itt magyarember a génkészletével együtt ajándékba kapja a valóságon való felülemelkedésre való képességet.
És ez nem csak a régi magyarokra érvényes, de - talán még fokozottabban - az újmagyarokra is, akik különösen fogékonyak a szép, színes mesékre.
Emellett felettébb pragmatikusan közelítik a világot, tehát ha az éhenhalás és a szavazat eladása + egyszeri jóllakás között kell választani, akkor - még, ha tudják is, hogy maguk és gyermekeik jövője ellen szavaznak, ami nem biztos, hiszen ez az egész csak gádzsó trükközés - az azonnali, egyszeri jóllakást választják az éhenhalással egybekötött seggberugdalás helyett.
Szeretett Vezérünk ezért elrendelte, hogy a cigányok között a tömegpropaganda középpontjába a segélyt a cigány elől elevő migráncs fertelmes figuráját kell állítani, aki miatt neki kevesebb segély fog jutni, jóllehet ennek lassan fizikai korlátai lesznek.
De hát mára már tudjuk, hogy az atomnál is vannak kisebb részecskék, például a kvarkok, hát miért ne lehetne a jelenlegi szociális támogatásnál is kisebb támogatás - elméletileg?
Nevezzük kvarglinak, ennek legalább van értelme, és a szaga maga a mai magyar szociális valóság esszenciája.
Némileg nehezíti a helyzetet, hogy a feladatra légalkalmasabbjainkat dugdosni kell az újságírók elől, de hát a kihívások azért vannak, hogy megfeleljünk nekik, és pótolhatatlan ember talán egy, ha van az országban és az is emberfeletti...
Így aztán a tervek szerint a cigányok szépen, rendezett sorokban, mint libák a gúnár után menetelnek majd szavazni az Egyfejű etnikai helytartója után, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk Uzsi bácsinak.
Személye a hónap végén és a hónap elején megkerülhetetlen, mint Orbán számára a Horn-fok.
Utána lesz birkapörkölt, tablettásbor, sör, énekelnek kazettáról a Kisgrofoék, lesz tánc, tea, aprósütemény meg bicskázás, és ha nem lesz emberhalál, másnap megismétlik a rendezvényt.
Gyönyörű lesz és demokratikus, a mozdonyszőke potentátok elégedetten böfögve paroláznak a végén Leoncióval, a helyiérdekű Isaura pedig csábosan kivillantja mind az öt fogát.
Ha ezután sem nyer a Vezér, hát sohasem...
A másik ok a cigánykérdés felmelegítésére, hogy az Európa Tanács vizsgálatot folytatott a nemzeti kisebbségek helyzetéről.
Az MTI közleményt adott ki ezzel kapcsolatban, a megállapítások között szerepel, hogy a romák Magyarországon az élet minden területén hátrányos helyzetben vannak.
"A közel 50 oldalas értékelésben kiemelték, hogy a hatóságok erőfeszítései ellenére a magyar társadalomban még mindig jelen van egyfajta idegenellenes, intoleráns hozzáállás, különösképpen a romákkal szemben. Az utóbbi években több esetben is a származásuk miatt bántalmaztak romákat Magyarországon, egyes radikális pártok és mozgalmak továbbra is gyűlöletet keltenek a népcsoport tagjai ellen."
Nekem ezzel a megállapítással két bajom is van.
Az egyik, hogy - nehezen hihetem, hogy ezt írták le - a hatóságok erőfeszítéseiről szóló részt cizellálhatták volna jobban is, például milyen erőfeszítéseket tettek a hatóságok az utóbbi negyedszázadban, azon kívül, hogy felmásztak a rőzsetolvaj cigány hátára, mikor át kellett kelni az úton található pocsolyán?
Vagy például, amikor megbírságolták a kerékpárja miatt, mert nem volt a kormányon csengő?
Vagy amikor belelőtt a cigányba a mezőőr?
Azt hiszem, ettől az erőfeszítéstől senkinek nem lesz jobb, sőt, a helyzet csak egyre rosszabb lesz.
A másik, ami zavaró, a cigányokkal kapcsolatban idegenellenességet emlegetni.
A cigányok évszázadok óta élnek velünk, magyar identitásúak, magyar anyanyelvűek, és attól tartok, hogy sok cigányellenes politikus felettébb meglepődne, ha utánanézne saját származásának, merthogy valószínűleg több cigány Szegedi Csanád van közöttük, mint gondolnák.
Érdemes lenne ezen elgondolkodni, meg ezen az egész problémán, melyet a magyar állam ma államilag elfogadottan szegregált, és alacsony színvonalú oktatással akar felszámolni.
Nem mondom, hogy könnyű a probléma, de neki kellene látni egyszer már komolyan foglalkozni vele, például azzal kezdve, hogy meghatározzuk: kit is nevezünk cigánynak?
Aztán - ha egyszer előre akarunk lépni - bele kell törődnünk, hogy néhány generációt visszafordíthatatlanul elvesztettünk, viszont minden erőt, eszközt, erőforrást a gyerekek felemelésére kell fordítanunk.
Ha a cigányságot, mint vélelmezett és általánosított életvitelt, életmódot, társadalmi helyzetet kezeljük, akkor talán még azt se kell vizsgálnunk, hogy ki barnult szoláriumban, ki meg gyárilag napbarnított.
De kezdeni kell valamit ezzel a gonddal, és ennek semmi köze a migránsokhoz, meg a migránsokra fordított költségekhez, melyek beszedését Nagyurunk úgyse feledi, hiszen kell a pénz, a pereputty százlábú, ahogy elnézem...
Nem hiszem, hogy az Európa Tanács Kisebbségvédelmi keretegyezményének Tanácsadó Bizottsága elégedett azzal a válasszal, melyet a magyar kormány adott az értékelésre.
Talán nekünk sem kellene elégedettnek lennünk vele...
:O)))
2016. szeptember 16., péntek
NEMZETI EGYSÉG
Sok helyen lehet olvasni a kétségkívül rokonszenves, de velejéig idealista és naiv véleményt, hogy bajaink oka a pártok és híveik képtelensége a megegyezésre.
Merthogy akkor jön el itt a Kánaán, ha mindenki egy jobb országot akar, melyben nem is lesz szükség a pártok által gerjesztett mesterséges megosztottságra, fejünk felett száll a kékmadár, és a váci fegyintézet fúvószenekara a szentek bevonulását abszolválja vasárnaponként.
Okos, tisztességes emberek kábítják magukat és egymást hasonló szövegekkel, jóllehet ezzel csak azt bizonyítják, hogy nem ismerik a társadalmak történetét, működését.
Ameddig két ember él a Földön - tegyük hozzá, két jószándékú, tisztességes ember - addig mindig különbözni fognak a vélemények arról, hogy hogyan kellene létezni és ügyködni a társadalomnak.
Az egyikük az almát akarja megenni, másikuk a kígyóra vágyik, aztán vagy meg tudnak egyezni, vagy jön Gábriel a lángpallosával és világgá kergeti őket.
Szóval, ne éljünk álomvilágban és ne akarjuk a pártokat kikiáltani bűnbaknak, ne akarjunk pártok nélküli társadalmat bütykölni, már persze, ha demokráciában szeretnénk élni.
Képzeljük el a társadalmat úgy, mint egy nagy-nagy piacot, ahol a kofák (ezek a pártok...) hangosan óbégatva kínálgatják portékájukat.
Ezzel idáig még csak rendben is lennénk, de a magyar piac érdekes hely, itt nem nézegeti senki az árut, itt az árust nézegetik, és ha az szépen óbégat, attól megveszik a lottyadt paradicsomot is, örömmel.
Némelyik kofa olyan ügyes, hogy el tudja még azt is hitetni, hogy akkor jár jól a naccsocsosasszony, ha nem is jár piacra, hanem csak az ő kertjében felállított standot keresi fel, mert ott ő garantáltan szép és jó árut árusít, emellett árengedményt is ad, minimálisan harminc százalékot, plusz rezsicsökkentést.
Sajnos, a kedves vevő nem ismeri fel, hogy ahol egyetlen eladó árul, ott az árat is egyetlen eladó határozza meg, és miután mástól nincs mód vásárolni, ezért aztán határt csak az eladó lelkiismerete szab, ha van neki olyan.
Általában nincs, ezért aztán rohadt drágán méri a kukoricát, a vevő libája meg éhendöglik, de nem érdekes, mert ez a kofa minden pénzt megér, és tőle garantáltan magyar árut vehetünk, nem mindenféle dán meg holland, osztrák, svájci meg német szemetet.
A társadalom működése nem a szép lózungokon múlik, azon sem, hogy minden szirre-szarra nemzetiszínű zászlókat aggatunk, vagy ezt a nemzeti szimbólum leértékelésének tartjuk, a társadalmat ugyanis érdekek működtetik, melyeket normális esetben a pártok fogalmaznak meg és képviselnek.
No, nem nálunk, mert itt érdekeket emlegetni hazafiatlan tett.
Mégis, csak akkor fogunk előrelépni, ha elfogadjuk és bevalljuk, hogy más az érdeke a közmunkás Lacinak, Nórinak, a műkörmösnek, Ica nővérnek a szájsebészetről, Nagy Jóska nyugdíjasnak, meg a polgármesternek, a nagyvállalkozónak, de legfőképpen Orbánnak.
Ők mindahányan magyarok, és ez már önmagában is szép dolog, de ha Orbán abból lesz gazdag, hogy sok-sok közmunkás szegény marad, akkor magyarságunk ténye legfeljebb egy háború esetén lehet kohéziós erő, békeidőben nem írja felül sem az egyéni, sem a csoportérdekeket.
Ezért is kell állandóan harcolnunk, nehogy ideje legyen Nórinak meg Ica nővérnek elgondolkodnia azon, hogy felemelő dolog ugyan magyarnak lenni, de azért jó lenne valamelyes kis létbiztonságban és csipetnyi jólétben élni...
Szóval, kellenek a pártok, méghozzá vagy olyanok, melyek társadalmi csoportok érdekeit fejezik ki, vagy választási pártok, melyek egy választási ciklusra előre állapítanak meg elérendő célokat, aztán jöjjön a politikai harc.
Ehhez persze elsősorban a pártokon belül kellene rendet csinálni, de ez meglehetősen nehéz lesz, hiszen a választó belefáradt a sok néphülyítésbe, és már annak se hisz, akinek hihetne.
Az olyan férfira emlékeztet, akit megcsalt a felesége, elváltak, kisemmiztek, és meggyőződéssel állítja, hogy minden asszony egy büdös durva, pedig hát természetesen vannak kedves, tisztességes asszonyok is, akik kitartanak párjuk mellett, és ugyan ők is megcsalják a férjüket, de eszükben sincs válni, kisemmizni meg aztán végképp nem akarják...
Abban igaza van a választónak, hogy a pártok nálunk zuhanórepülésben vannak, az egyik a maffia segédcsapata, a másik a klérus naftalinszagú kiszolgálója, a harmadik nemigen tudja magáról, hogy mit és kiket is akar képviselni, de a pénzt nagyon szereti, a negyedik azon küszködik, hogy mit rákentek a századok, lemossa a gyalázatot, az ötödik azt a feladványt akarja megoldani, hogy hogyan lehet nyilas - micimackó-jelmezben.
És vannak, akik látva a vergődést, olyan pártok akarnak lenni, akik nem pártok, vezetőik önjelölt, jobb sorsra érdemes, ám zavaros gondolkodású váteszek, a futottak még kategóriából.
A rendrakást itt kellene kezdeni.
Leszámolni az illúziókkal, az amatörizmussal, a vezérekkel, a kilóra megvehető politikai hullákkal, a bűnözőkkel.
Ameddig a pártok nem tesznek rendet a saját házuktáján, addig a társadalomban sem lesz rend, mert nem lesz tisztességes érdekképviselet, csak önérdek-képviselet, nem lesz politikai kínálat, csak pénzvadászat, politikai jelmezben.
Ezen kellene töprengeniük fizetett forradalmárainknak, ha meg akarnak szabadulni a maffiától.
Ehhez persze bátorság és következetesség kellene.
Talán egyszer szert tesznek rá - de akár rá is lehetne szorítani őket...
?
:O)))
Merthogy akkor jön el itt a Kánaán, ha mindenki egy jobb országot akar, melyben nem is lesz szükség a pártok által gerjesztett mesterséges megosztottságra, fejünk felett száll a kékmadár, és a váci fegyintézet fúvószenekara a szentek bevonulását abszolválja vasárnaponként.
Okos, tisztességes emberek kábítják magukat és egymást hasonló szövegekkel, jóllehet ezzel csak azt bizonyítják, hogy nem ismerik a társadalmak történetét, működését.
Ameddig két ember él a Földön - tegyük hozzá, két jószándékú, tisztességes ember - addig mindig különbözni fognak a vélemények arról, hogy hogyan kellene létezni és ügyködni a társadalomnak.
Az egyikük az almát akarja megenni, másikuk a kígyóra vágyik, aztán vagy meg tudnak egyezni, vagy jön Gábriel a lángpallosával és világgá kergeti őket.
Szóval, ne éljünk álomvilágban és ne akarjuk a pártokat kikiáltani bűnbaknak, ne akarjunk pártok nélküli társadalmat bütykölni, már persze, ha demokráciában szeretnénk élni.
Képzeljük el a társadalmat úgy, mint egy nagy-nagy piacot, ahol a kofák (ezek a pártok...) hangosan óbégatva kínálgatják portékájukat.
Ezzel idáig még csak rendben is lennénk, de a magyar piac érdekes hely, itt nem nézegeti senki az árut, itt az árust nézegetik, és ha az szépen óbégat, attól megveszik a lottyadt paradicsomot is, örömmel.
Némelyik kofa olyan ügyes, hogy el tudja még azt is hitetni, hogy akkor jár jól a naccsocsosasszony, ha nem is jár piacra, hanem csak az ő kertjében felállított standot keresi fel, mert ott ő garantáltan szép és jó árut árusít, emellett árengedményt is ad, minimálisan harminc százalékot, plusz rezsicsökkentést.
Sajnos, a kedves vevő nem ismeri fel, hogy ahol egyetlen eladó árul, ott az árat is egyetlen eladó határozza meg, és miután mástól nincs mód vásárolni, ezért aztán határt csak az eladó lelkiismerete szab, ha van neki olyan.
Általában nincs, ezért aztán rohadt drágán méri a kukoricát, a vevő libája meg éhendöglik, de nem érdekes, mert ez a kofa minden pénzt megér, és tőle garantáltan magyar árut vehetünk, nem mindenféle dán meg holland, osztrák, svájci meg német szemetet.
A társadalom működése nem a szép lózungokon múlik, azon sem, hogy minden szirre-szarra nemzetiszínű zászlókat aggatunk, vagy ezt a nemzeti szimbólum leértékelésének tartjuk, a társadalmat ugyanis érdekek működtetik, melyeket normális esetben a pártok fogalmaznak meg és képviselnek.
No, nem nálunk, mert itt érdekeket emlegetni hazafiatlan tett.
Mégis, csak akkor fogunk előrelépni, ha elfogadjuk és bevalljuk, hogy más az érdeke a közmunkás Lacinak, Nórinak, a műkörmösnek, Ica nővérnek a szájsebészetről, Nagy Jóska nyugdíjasnak, meg a polgármesternek, a nagyvállalkozónak, de legfőképpen Orbánnak.
Ők mindahányan magyarok, és ez már önmagában is szép dolog, de ha Orbán abból lesz gazdag, hogy sok-sok közmunkás szegény marad, akkor magyarságunk ténye legfeljebb egy háború esetén lehet kohéziós erő, békeidőben nem írja felül sem az egyéni, sem a csoportérdekeket.
Ezért is kell állandóan harcolnunk, nehogy ideje legyen Nórinak meg Ica nővérnek elgondolkodnia azon, hogy felemelő dolog ugyan magyarnak lenni, de azért jó lenne valamelyes kis létbiztonságban és csipetnyi jólétben élni...
Szóval, kellenek a pártok, méghozzá vagy olyanok, melyek társadalmi csoportok érdekeit fejezik ki, vagy választási pártok, melyek egy választási ciklusra előre állapítanak meg elérendő célokat, aztán jöjjön a politikai harc.
Ehhez persze elsősorban a pártokon belül kellene rendet csinálni, de ez meglehetősen nehéz lesz, hiszen a választó belefáradt a sok néphülyítésbe, és már annak se hisz, akinek hihetne.
Az olyan férfira emlékeztet, akit megcsalt a felesége, elváltak, kisemmiztek, és meggyőződéssel állítja, hogy minden asszony egy büdös durva, pedig hát természetesen vannak kedves, tisztességes asszonyok is, akik kitartanak párjuk mellett, és ugyan ők is megcsalják a férjüket, de eszükben sincs válni, kisemmizni meg aztán végképp nem akarják...
Abban igaza van a választónak, hogy a pártok nálunk zuhanórepülésben vannak, az egyik a maffia segédcsapata, a másik a klérus naftalinszagú kiszolgálója, a harmadik nemigen tudja magáról, hogy mit és kiket is akar képviselni, de a pénzt nagyon szereti, a negyedik azon küszködik, hogy mit rákentek a századok, lemossa a gyalázatot, az ötödik azt a feladványt akarja megoldani, hogy hogyan lehet nyilas - micimackó-jelmezben.
És vannak, akik látva a vergődést, olyan pártok akarnak lenni, akik nem pártok, vezetőik önjelölt, jobb sorsra érdemes, ám zavaros gondolkodású váteszek, a futottak még kategóriából.
A rendrakást itt kellene kezdeni.
Leszámolni az illúziókkal, az amatörizmussal, a vezérekkel, a kilóra megvehető politikai hullákkal, a bűnözőkkel.
Ameddig a pártok nem tesznek rendet a saját házuktáján, addig a társadalomban sem lesz rend, mert nem lesz tisztességes érdekképviselet, csak önérdek-képviselet, nem lesz politikai kínálat, csak pénzvadászat, politikai jelmezben.
Ezen kellene töprengeniük fizetett forradalmárainknak, ha meg akarnak szabadulni a maffiától.
Ehhez persze bátorság és következetesség kellene.
Talán egyszer szert tesznek rá - de akár rá is lehetne szorítani őket...
?
:O)))
2016. szeptember 15., csütörtök
MIÉRT VAGYUNK LÚZEREK?
Mióta ez a maffia irányítja az országot, a demokratikus oldal folyamatosan vesztésben van.
Ennyire lúzerek lennénk?
Vagy esetleg valami alapvető kérdésben nincs igazunk, a nép mégsem a demokráciára vágyik?
Ennek ellentmond, hogy még soha nem találkoztam olyan Orbán-hívővel, aki ne tartotta volna magát velejéig demokratának, és ha itt megállunk a vizsgálattal, akkor bizony nézegethetünk bambán, mint liba a Márton-napi étlapra.
Aztán azon gondolkodtam el, hogy hibás az érvelésünk, mikor a fékek és ellensúlyok hiányáról, Orbánista ellenforradalomról beszélünk?
Azt hiszem, nem, hiszen a demokrácia elmélete meglehetősen kimunkált, jóllehet természetesen sokan sokféleképpen írják körül mibenlétét, ebből aztán néha tréfás eredmények születnek.
Például Orbán rendszerét nem tekintik diktatúrának azért, merthogy a demokratikus intézményrendszer névleg létezik.
Természetesen létezik, csak éppen nem tölti be funkcióját.
Mintha egy tevét állítanának rajthoz az epsomi derbin egy telivér helyett, mintha egy vak töltené be a figyelő-matróz posztját a vitorlás árbockosarában - a poszt betöltött, csak éppen funkcionálisan alkalmatlan arra, amiért létrehozták.
Mégis azt hiszem, az eb máshol van elhantolva.
Véleményem szerint a gond a probléma jellegének megértésével van.
Akik a demokrata oldalról ma hivatásszerűen politikával foglalkoznak, és még nem árulnak letelepedési kötvényt, azok az aktuális harcról, melyben a pofozóbaba szerepét játsszák azt gondolják, hogy ez politikai harc.
Adottak az ellenfél érvei, meg adott a mi politikai álláspontunk, és a két elmélet harcának eredménye dönti el, hogy ki lesz a választók döntésének nyertese.
Lószart Mama.
Ma a küzdelem ugyanis nem politikai harc, hanem kommunikációs küzdelem, és ettől lesz ez az egész olyan, mintha a pályán mi a ritmikus sportgimnasztika szabályai szerint hercigeskednénk, miközben az ellenfél ketrecharcosai pépesre verik a pofánkat.
A mi maradék tisztességes politikusaink belevetik magukat a politikai elmélet mélyvizébe, és ha veszítenek, akkor is elégedettek maradnak a verseny végén, mivel meggyőződéssel vallják, hogy igazuk volt, erkölcsi és politikai értelemben egyaránt.
Ha most nem jött össze, hát majd legközelebb, de legközelebb már lehet, hogy ők sem lesznek, nemhogy az elméleteik.
Ellenfeleik viszont nem az elméleti igazságra összpontosítanak, hanem a hatalomra.
Azt gondolják, hogy ha igazuk lenne, de nem lennének hatalmon, semmit sem tudnának megvalósítani elképzeléseikből, melyek jelenleg - szerencsétlenségünkre - egy rablóbanda erkölcsiségét és cél és eszközrendszerét hordozzák magukban.
Ennek érdekében aztán félretesznek minden magasztos és kevésbé magasztos elvet, és a pőre gyakorlati hasznot helyezik előtérbe.
Gátlásaik, erkölcseik nincsenek, lopnak, hazudnak, zsarolnak, fenyegetnek, megvásárolnak, ellehetetlenítenek, és közben nagyokat röhögnek az erkölcs bajnokain, akik ezzel nem tudnak mit kezdeni, mert olyanok, mint úrilányok akiket sorsuk egy kuplerájba hajított: zsebkendővel fogják a faxt, míg ellenfeleik marokra kapják, mint rosszlány a liliomot.
Nem kétséges, ki lesz nyerő ebben a helyzetben.
A primitivizmus egyébként is győzni szokott a kultúra felett, egy filosz és a strici párharcából ritkán jön ki a dzsigoló a teletetovált kopasz fejével vesztesen, és Róma sem kultúrharcban vesztett a barbárokkal szemben.
A baj az, hogy Orbán ezt már húsz évvel ezelőtt felismerte, mondhatnánk hozta magával gyermekkorából, amikor apukája megtanította neki, hogy hiába érvel okosan, ha utána hülyére verve, fekete karikákkal a szeme körül szipoghat a sarokban.
Megtanulta, hogy azt kell mondani, amit hallani akarnak tőle, aztán később azt is megtanulta, hogy a választó olyan, mint amilyenek a nők - ha udvarolsz nekik, nem kiskanállal, hanem szívlapáttal kell rájuk önteni a bókokat, nincs az a baromság, amit el ne hinnének, vagy úgy ne tennének, mintha elhinnék őket...
Mi még azt se ismertük fel, hogy a kommunikációs győzelem mindent visz, hanem előkelően eltartott kisujjal fintorgunk ellenfeleink kommunikációs trükkjein: Piha! Populista!
Az hát, és neki van igaza, mert a nép - a populus - nekik fog igazat adni, hiszen ők dicsérik és védelmezik magyarembert, asszonyait, lányait, krumpliföldjét meg panellakását, míg mi oda akarjuk adni mindezt a töröknek, és ezentúl neki akkor Allahhoz kellene imádkoznia, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is...
Azon meg kár csodálkozni, hogy a nép erre vevő, egyszer kell csak belenézni a televíziók főműsoridőben adott remekeibe, ahol részben egy képernyőnyi kulcslyukon kukkolhat a nép, részben meg nagyokat röhöghet olyan bohóctréfákon, melyeken ezelőtt ötven évvel már mosolyra sem húzta a nép a száját, nem volt vevő arra, hogy Szamóca seggberúgja Kelement...
Ma a nép a Szultánán andalodik el, miközben szidja a muszlimokat, Berki és barátai idétlenségein nyeherészik, virsliszájú démonok tejeszacskóit és Berki vasalt zacskóját bámulja sóváran.
A népet nem lehet leváltani, a választót meg ki kell szolgálni.
Ha az ellenfeled durva, hát te se tétovázz, ne hívd híveit drága honfitársaidnak, hanem hívd Orbán bohócainak, ne azt taglald, hogy elvi síkon miért nincs igaza a maffiózónak, hanem mondd azt, és ha lehet öles plakátokon és a gerilla-marketing eszközeivel egyaránt, hogy aki okos, az nem szavaz, akiből meg majmot csináltak, az nemmel.
Mondd azt, ha kizárnak minket az Unióból, akkor milliónyi munkanélküli lesz, mondd azt, hogy ezek sokkal rosszabbak a migránsoknál, mert azok csak jobban szeretnének élni, míg ezek már jobban is élnek a te adódból.
Mondd azt, hogy a magyar tehetséges nép, de ezeknek nem tehetség kell, hanem szolga, kérdezd azt, hogy Cseléd! Akarsz újra szabad ember lenni?
Ha nemmel szavazol - soha nem leszel az!
És így tovább, vannak okos emberek közöttünk is, hát bízd rájuk a kampányt.
Hívd a fiatalokat, mert ők már más nyelven beszélnek, számukra más fontos, és lehet, hogy neked van igazad, de ők a jövő.
Megnyerni őket nehéz, elveszíteni egy pillanat műve.
Ne pártba hívd őket, hanem ügyek mellé, ne csak a fővárosban, de vidéken is.
Szóval, kedves, értelmes politikus, kommunikálj, folytass pártbeszédet a társadalommal, az igehirdetést meg hagyd meg Viktornak, aki egy kiöregedett, ócska bohóc, telhetetlen és rettegő zsarnok, egy mentális romhalmaz.
Azt hitesd el az emberekkel, hogy a moly a díszmagyarba is beleeshet, és ennek az esélye nagyobb, mint, hogy Zara pólót egyen.
Tedd az ostobaságot és az elmaradottságot az orbánizmus szinonimájává, legyél a szó jó értelmében agresszív és következetes, üss minden nap egyet ezen a recsegő-ropogó tolvaj rendszeren, ne hagyj nekik egyetlen perc békét sem.
Adj hitet az embereknek, mert hinni akarnak valamiben, hát hadd hihessék, hogy ők a haladás és ők a jövő, és alakítsd úgy aztán a politikád, ha nyertél, hogy ezt igazzá is tedd.
Ne felejtsd: a politikai győzelem a kommunikációs győzelem hozadéka lesz.
Fordítva ez manapság nem működik...
:O)))
Ennyire lúzerek lennénk?
Vagy esetleg valami alapvető kérdésben nincs igazunk, a nép mégsem a demokráciára vágyik?
Ennek ellentmond, hogy még soha nem találkoztam olyan Orbán-hívővel, aki ne tartotta volna magát velejéig demokratának, és ha itt megállunk a vizsgálattal, akkor bizony nézegethetünk bambán, mint liba a Márton-napi étlapra.
Aztán azon gondolkodtam el, hogy hibás az érvelésünk, mikor a fékek és ellensúlyok hiányáról, Orbánista ellenforradalomról beszélünk?
Azt hiszem, nem, hiszen a demokrácia elmélete meglehetősen kimunkált, jóllehet természetesen sokan sokféleképpen írják körül mibenlétét, ebből aztán néha tréfás eredmények születnek.
Például Orbán rendszerét nem tekintik diktatúrának azért, merthogy a demokratikus intézményrendszer névleg létezik.
Természetesen létezik, csak éppen nem tölti be funkcióját.
Mintha egy tevét állítanának rajthoz az epsomi derbin egy telivér helyett, mintha egy vak töltené be a figyelő-matróz posztját a vitorlás árbockosarában - a poszt betöltött, csak éppen funkcionálisan alkalmatlan arra, amiért létrehozták.
Mégis azt hiszem, az eb máshol van elhantolva.
Véleményem szerint a gond a probléma jellegének megértésével van.
Akik a demokrata oldalról ma hivatásszerűen politikával foglalkoznak, és még nem árulnak letelepedési kötvényt, azok az aktuális harcról, melyben a pofozóbaba szerepét játsszák azt gondolják, hogy ez politikai harc.
Adottak az ellenfél érvei, meg adott a mi politikai álláspontunk, és a két elmélet harcának eredménye dönti el, hogy ki lesz a választók döntésének nyertese.
Lószart Mama.
Ma a küzdelem ugyanis nem politikai harc, hanem kommunikációs küzdelem, és ettől lesz ez az egész olyan, mintha a pályán mi a ritmikus sportgimnasztika szabályai szerint hercigeskednénk, miközben az ellenfél ketrecharcosai pépesre verik a pofánkat.
A mi maradék tisztességes politikusaink belevetik magukat a politikai elmélet mélyvizébe, és ha veszítenek, akkor is elégedettek maradnak a verseny végén, mivel meggyőződéssel vallják, hogy igazuk volt, erkölcsi és politikai értelemben egyaránt.
Ha most nem jött össze, hát majd legközelebb, de legközelebb már lehet, hogy ők sem lesznek, nemhogy az elméleteik.
Ellenfeleik viszont nem az elméleti igazságra összpontosítanak, hanem a hatalomra.
Azt gondolják, hogy ha igazuk lenne, de nem lennének hatalmon, semmit sem tudnának megvalósítani elképzeléseikből, melyek jelenleg - szerencsétlenségünkre - egy rablóbanda erkölcsiségét és cél és eszközrendszerét hordozzák magukban.
Ennek érdekében aztán félretesznek minden magasztos és kevésbé magasztos elvet, és a pőre gyakorlati hasznot helyezik előtérbe.
Gátlásaik, erkölcseik nincsenek, lopnak, hazudnak, zsarolnak, fenyegetnek, megvásárolnak, ellehetetlenítenek, és közben nagyokat röhögnek az erkölcs bajnokain, akik ezzel nem tudnak mit kezdeni, mert olyanok, mint úrilányok akiket sorsuk egy kuplerájba hajított: zsebkendővel fogják a faxt, míg ellenfeleik marokra kapják, mint rosszlány a liliomot.
Nem kétséges, ki lesz nyerő ebben a helyzetben.
A primitivizmus egyébként is győzni szokott a kultúra felett, egy filosz és a strici párharcából ritkán jön ki a dzsigoló a teletetovált kopasz fejével vesztesen, és Róma sem kultúrharcban vesztett a barbárokkal szemben.
A baj az, hogy Orbán ezt már húsz évvel ezelőtt felismerte, mondhatnánk hozta magával gyermekkorából, amikor apukája megtanította neki, hogy hiába érvel okosan, ha utána hülyére verve, fekete karikákkal a szeme körül szipoghat a sarokban.
Megtanulta, hogy azt kell mondani, amit hallani akarnak tőle, aztán később azt is megtanulta, hogy a választó olyan, mint amilyenek a nők - ha udvarolsz nekik, nem kiskanállal, hanem szívlapáttal kell rájuk önteni a bókokat, nincs az a baromság, amit el ne hinnének, vagy úgy ne tennének, mintha elhinnék őket...
Mi még azt se ismertük fel, hogy a kommunikációs győzelem mindent visz, hanem előkelően eltartott kisujjal fintorgunk ellenfeleink kommunikációs trükkjein: Piha! Populista!
Az hát, és neki van igaza, mert a nép - a populus - nekik fog igazat adni, hiszen ők dicsérik és védelmezik magyarembert, asszonyait, lányait, krumpliföldjét meg panellakását, míg mi oda akarjuk adni mindezt a töröknek, és ezentúl neki akkor Allahhoz kellene imádkoznia, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is...
Azon meg kár csodálkozni, hogy a nép erre vevő, egyszer kell csak belenézni a televíziók főműsoridőben adott remekeibe, ahol részben egy képernyőnyi kulcslyukon kukkolhat a nép, részben meg nagyokat röhöghet olyan bohóctréfákon, melyeken ezelőtt ötven évvel már mosolyra sem húzta a nép a száját, nem volt vevő arra, hogy Szamóca seggberúgja Kelement...
Ma a nép a Szultánán andalodik el, miközben szidja a muszlimokat, Berki és barátai idétlenségein nyeherészik, virsliszájú démonok tejeszacskóit és Berki vasalt zacskóját bámulja sóváran.
A népet nem lehet leváltani, a választót meg ki kell szolgálni.
Ha az ellenfeled durva, hát te se tétovázz, ne hívd híveit drága honfitársaidnak, hanem hívd Orbán bohócainak, ne azt taglald, hogy elvi síkon miért nincs igaza a maffiózónak, hanem mondd azt, és ha lehet öles plakátokon és a gerilla-marketing eszközeivel egyaránt, hogy aki okos, az nem szavaz, akiből meg majmot csináltak, az nemmel.
Mondd azt, ha kizárnak minket az Unióból, akkor milliónyi munkanélküli lesz, mondd azt, hogy ezek sokkal rosszabbak a migránsoknál, mert azok csak jobban szeretnének élni, míg ezek már jobban is élnek a te adódból.
Mondd azt, hogy a magyar tehetséges nép, de ezeknek nem tehetség kell, hanem szolga, kérdezd azt, hogy Cseléd! Akarsz újra szabad ember lenni?
Ha nemmel szavazol - soha nem leszel az!
És így tovább, vannak okos emberek közöttünk is, hát bízd rájuk a kampányt.
Hívd a fiatalokat, mert ők már más nyelven beszélnek, számukra más fontos, és lehet, hogy neked van igazad, de ők a jövő.
Megnyerni őket nehéz, elveszíteni egy pillanat műve.
Ne pártba hívd őket, hanem ügyek mellé, ne csak a fővárosban, de vidéken is.
Szóval, kedves, értelmes politikus, kommunikálj, folytass pártbeszédet a társadalommal, az igehirdetést meg hagyd meg Viktornak, aki egy kiöregedett, ócska bohóc, telhetetlen és rettegő zsarnok, egy mentális romhalmaz.
Azt hitesd el az emberekkel, hogy a moly a díszmagyarba is beleeshet, és ennek az esélye nagyobb, mint, hogy Zara pólót egyen.
Tedd az ostobaságot és az elmaradottságot az orbánizmus szinonimájává, legyél a szó jó értelmében agresszív és következetes, üss minden nap egyet ezen a recsegő-ropogó tolvaj rendszeren, ne hagyj nekik egyetlen perc békét sem.
Adj hitet az embereknek, mert hinni akarnak valamiben, hát hadd hihessék, hogy ők a haladás és ők a jövő, és alakítsd úgy aztán a politikád, ha nyertél, hogy ezt igazzá is tedd.
Ne felejtsd: a politikai győzelem a kommunikációs győzelem hozadéka lesz.
Fordítva ez manapság nem működik...
:O)))
2016. szeptember 14., szerda
ADOK-KAPOK. AVAGY CSAK KAPNI SZERETÜNK?
A luxemburgi külügyminiszter javasolta Magyarország
kizárását az Európai Unióból.
Magyarországot ideiglenesen vagy akár véglegesen ki kellene zárni az Európai Unióból a menedékkérőkhöz való hozzáállása és más ügyek miatt – ezt a luxemburgi külügyminiszter mondta a német Die Welt című lapnak adott interjúban. Jean Asselborn szerint az EU nem tűrheti, hogy alapvető értékeit sértsék meg.
„Mindenkit, aki Magyarországhoz hasonlóan kerítéseket épít a háború elől menekülő emberek ellen, vagy megsérti a sajtószabadságot és az igazságszolgáltatás függetlenségét, ideiglenesen, vagy ha szükséges, örökre ki kellene zárni az Európai Unióból” – jelentette ki a luxemburgi politikus, aki szerint csak így lehet megőrizni az Európai Unió értékeit és kohézióját.
Akit ez a fejlemény meglepett, az valamilyen szép álomvilágban él, melyet most még tovább erősítget az, hogy néhány európai állam egyes politikusai kifejezték azt, hogy nem értenek egyet a luxemburgi külügyminiszterrel, ezzel azt a benyomást keltve, hogy egyedi és egyszeri véleményről van szó.
Attól tartok, tévednek.
Magyarországot ideiglenesen vagy akár véglegesen ki kellene zárni az Európai Unióból a menedékkérőkhöz való hozzáállása és más ügyek miatt – ezt a luxemburgi külügyminiszter mondta a német Die Welt című lapnak adott interjúban. Jean Asselborn szerint az EU nem tűrheti, hogy alapvető értékeit sértsék meg.
„Mindenkit, aki Magyarországhoz hasonlóan kerítéseket épít a háború elől menekülő emberek ellen, vagy megsérti a sajtószabadságot és az igazságszolgáltatás függetlenségét, ideiglenesen, vagy ha szükséges, örökre ki kellene zárni az Európai Unióból” – jelentette ki a luxemburgi politikus, aki szerint csak így lehet megőrizni az Európai Unió értékeit és kohézióját.
Akit ez a fejlemény meglepett, az valamilyen szép álomvilágban él, melyet most még tovább erősítget az, hogy néhány európai állam egyes politikusai kifejezték azt, hogy nem értenek egyet a luxemburgi külügyminiszterrel, ezzel azt a benyomást keltve, hogy egyedi és egyszeri véleményről van szó.
Attól tartok, tévednek.
Mint ahogy Orbán is téved, mikor azt gondolja, hogy primitív
kis játéka a végtelenségig folytatható.
Európa uniója ugyanis nem kizárólag gazdasági, de értékközösség is, mely értékek mellett a belépéssel Magyarország is letette a voksát – már csak igazodnia illene hozzájuk.
Asselborn nem Magyarország és a magyar emberek ellen lépett fel, hanem kimondottan Orbán és a nevéhez köthető kurzus ellen.
Ameddig ez az ő véleménye, addig Orbán nyugodtan alhat, akkor kell majd nyugtalankodnia, ha az Unió országaiban a népnek lesz elege abból, hogy etessenek egy olyan kutyát, amelyik az ő harapdálásukban látja feladatát.
Amikor majd az adófizetők megkérdezik saját politikusaikat, hogy ésszerűnek tartják-e adójuk ilyen felhasználását, megteremtve az Unió fizetett ellenségének érdekes státuszát.
Európa uniója ugyanis nem kizárólag gazdasági, de értékközösség is, mely értékek mellett a belépéssel Magyarország is letette a voksát – már csak igazodnia illene hozzájuk.
Asselborn nem Magyarország és a magyar emberek ellen lépett fel, hanem kimondottan Orbán és a nevéhez köthető kurzus ellen.
Ameddig ez az ő véleménye, addig Orbán nyugodtan alhat, akkor kell majd nyugtalankodnia, ha az Unió országaiban a népnek lesz elege abból, hogy etessenek egy olyan kutyát, amelyik az ő harapdálásukban látja feladatát.
Amikor majd az adófizetők megkérdezik saját politikusaikat, hogy ésszerűnek tartják-e adójuk ilyen felhasználását, megteremtve az Unió fizetett ellenségének érdekes státuszát.
Az élet mindig és mindenhol
cserekereskedelem.
Ha adok valamit, akkor azért ellenszolgáltatást várok, ha szeretek valakit, akkor azt várom, hogy viszontszeressenek, ha virágot adok egy nőnek, mosolyt várok cserébe, ha a libának kukoricát adok, minimálisan is az egyik combját szeretném körbeharapdálni.
Az önzetlenség – néhány felettébb ritka esettől eltekintve – a rózsaszín leányszobácskák szép illúziója.
Amikor beléptünk az Unióba, akkor nekünk esélyt adtak a gazdasági felemelkedésre, védelmet ígértek és adtak – cserébe mi szuverenitásunk egy szeletét és piacot adtunk a többieknek, ez korrekt politikusok közötti korrekt értékcserének tűnt.
Orbán minden, csak nem korrekt politikus, ő az archetípusa annak az erőszakosan buta embernek, aki mindig és mindenütt csak jól akar járni.
Ilyen felállás sehol sincs, aki ilyenre törekszik, előbb- utóbb pórul jár.
Ha adok valamit, akkor azért ellenszolgáltatást várok, ha szeretek valakit, akkor azt várom, hogy viszontszeressenek, ha virágot adok egy nőnek, mosolyt várok cserébe, ha a libának kukoricát adok, minimálisan is az egyik combját szeretném körbeharapdálni.
Az önzetlenség – néhány felettébb ritka esettől eltekintve – a rózsaszín leányszobácskák szép illúziója.
Amikor beléptünk az Unióba, akkor nekünk esélyt adtak a gazdasági felemelkedésre, védelmet ígértek és adtak – cserébe mi szuverenitásunk egy szeletét és piacot adtunk a többieknek, ez korrekt politikusok közötti korrekt értékcserének tűnt.
Orbán minden, csak nem korrekt politikus, ő az archetípusa annak az erőszakosan buta embernek, aki mindig és mindenütt csak jól akar járni.
Ilyen felállás sehol sincs, aki ilyenre törekszik, előbb- utóbb pórul jár.
Nagyon jellemző, hogy sikereink között
miket emleget.
Itt van például az IMF, melyről Julcsa néni azt se tudja, eszik, avagy isszák, de azt - hál Orbánnak - tudja, hogy a magyarságra nézve kellemetlen következményekkel jár, tisztviselői a nemzetközi tőke profithajhászása érdekében kiszívják csontjainkból a velőt és furulyát csinálnak belőlük.
Az csak a baj, hogy az Unió, és az IMF is mi - mi is vagyunk, amikor Brüsszelt szidjuk, magunkat is szidjuk, de így van ez az IMF-el is.
Az összes brüsszeli döntésben benne van a mi véleményünk is, hogy aztán nem hallgatják meg?
Nem biztos, hogy nem járunk jobban...
Ha viszont ennyire nem tetszik nekünk, akkor nem kellene tagnak lenni, ha meg tagok vagyunk, akkor el kellene fogadni a belépéskor pontosan tisztázott feltételeket.
Nevezetesen, hogy az IMF-kölcsönt nem lehet magánpénzzé konvertálni, hogy az uniós politikához, melyet egyébként a tagok együtt alakítanak ki, csatlakozni kell, ha tetszik az aktuális döntés, ha nem - vitatkozni meg a döntés előtt kell…
Itt van például az IMF, melyről Julcsa néni azt se tudja, eszik, avagy isszák, de azt - hál Orbánnak - tudja, hogy a magyarságra nézve kellemetlen következményekkel jár, tisztviselői a nemzetközi tőke profithajhászása érdekében kiszívják csontjainkból a velőt és furulyát csinálnak belőlük.
Az csak a baj, hogy az Unió, és az IMF is mi - mi is vagyunk, amikor Brüsszelt szidjuk, magunkat is szidjuk, de így van ez az IMF-el is.
Az összes brüsszeli döntésben benne van a mi véleményünk is, hogy aztán nem hallgatják meg?
Nem biztos, hogy nem járunk jobban...
Ha viszont ennyire nem tetszik nekünk, akkor nem kellene tagnak lenni, ha meg tagok vagyunk, akkor el kellene fogadni a belépéskor pontosan tisztázott feltételeket.
Nevezetesen, hogy az IMF-kölcsönt nem lehet magánpénzzé konvertálni, hogy az uniós politikához, melyet egyébként a tagok együtt alakítanak ki, csatlakozni kell, ha tetszik az aktuális döntés, ha nem - vitatkozni meg a döntés előtt kell…
Orbán – és nem Magyarország - mindig jól
akar járni.
Hogy állandóan az országra hivatkozik, az ma már inkább vicces, hiszen minden lépéséből kilóg magánérdekeinek lólába.
Magyarország leggazdagabb embere nem a munkájából gazdagodott meg, már amennyiben egy rablóbanda fővezérének fosztogatásait nem tekintjük munkának.
Itthon még el tud adni ezt-azt nemzeti érdeknek, de az nehezen fog sikerülni, hogy a német adófizető adójának ellopását német nemzeti érdeknek tudja elfogadtatni, és ebből előbb-utóbb elege lesz az áldozatnak.
Ennek első jele a luxemburgi külügyér megnyilatkozása, aki státuszánál fogva nem nevezheti nevén a gyereket, de rámutathat ujjal.
Akik pedig most szavai ellen tiltakoznak, mindahányan tudják, hogy I. Enyveskezű Viktor egy mindenféle morál nélküli szociopata, de ők sem nevezhetik nevén a gyereket, emellett nem hiányzik nekik a Brexit mellé a komoly nemzetközi cirkusszal járó kirugásunk és nemigen akarhatják Magyarországot Putyin ölelő karjaiba lökni.
Egy biztos: ez a nyilatkozat az első olyan szög Orbán politikai koporsójában, melyet uniós vezető kalapált bele.
Viszont nem az utolsó, ezt megjósolhatom…
Hogy állandóan az országra hivatkozik, az ma már inkább vicces, hiszen minden lépéséből kilóg magánérdekeinek lólába.
Magyarország leggazdagabb embere nem a munkájából gazdagodott meg, már amennyiben egy rablóbanda fővezérének fosztogatásait nem tekintjük munkának.
Itthon még el tud adni ezt-azt nemzeti érdeknek, de az nehezen fog sikerülni, hogy a német adófizető adójának ellopását német nemzeti érdeknek tudja elfogadtatni, és ebből előbb-utóbb elege lesz az áldozatnak.
Ennek első jele a luxemburgi külügyér megnyilatkozása, aki státuszánál fogva nem nevezheti nevén a gyereket, de rámutathat ujjal.
Akik pedig most szavai ellen tiltakoznak, mindahányan tudják, hogy I. Enyveskezű Viktor egy mindenféle morál nélküli szociopata, de ők sem nevezhetik nevén a gyereket, emellett nem hiányzik nekik a Brexit mellé a komoly nemzetközi cirkusszal járó kirugásunk és nemigen akarhatják Magyarországot Putyin ölelő karjaiba lökni.
Egy biztos: ez a nyilatkozat az első olyan szög Orbán politikai koporsójában, melyet uniós vezető kalapált bele.
Viszont nem az utolsó, ezt megjósolhatom…
:O)))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)