Sok minden borzalmas ebben az országban, majd megszokjuk.
De van valami, amit nem lehet megszokni: nevezetesen ahogy ezek a bulibárók és celebnek nevezett szexuális szolgáltatók a gyerekekkel intézményesen bánnak - már amennyiben nem a sajátjukról esik szó.
Ami azt illeti, nekik sem lehet könnyű az életük, és még nehezebb lesz, ha egyszer esetleg normális életet (munka, család, emberi kapcsolatok, stb...) akarnak élni, vagy az élet rákényszeríti őket, hogy az átlagember szintjén próbálják meg fenntartani magukat.
Nem rónám én fel azt a mindenféle Ciliknek, Timiknek, Katáknak, ha van módjuk fenejól élni, hát hülyék lennének, ha pályázatot nyújtanának be a nyomorra, de a politikusokkal már más a helyzet, hiszen az ember sugárban hányni kezd, ha megnéz egy maihoz hasonló riportot a pincelejáróban majdnem halálra hűtött kétéves kisgyerekről, és utána meghallgat egy kereszténydemokratát, aki a rendszerváltás óta veszélyezteti - már csak megjelenésével is - a várandós anyákat...
Hogy egy ország kultúrállamnak nevezhető-e, vagy inkább a harmadik világhoz sorolható, azt felmérve lehet legegyszerűbben eldönteni, hogy hogyan bánik az öregekkel és a gyerekekkel.
Hát - túl büszkék nem lehetünk.
Az idősekkel való bánásmód nagy odafigyelést igényel, hiszen állandó egyensúlyozás a lét és nemlét határán - valamennyit adni kell nekik, hiszen választópolgárok és egyre többen vannak, de túl sokat odalökni nekik pénzpocsékolás, van annak jobb helye is, mint tudjuk...
Jelentős részüket már csak egy lépés választja el a nincstelen cigányoktól, akiket egy zacskó szavlejárt száraztésztával és két kiló csirkefarháttal meg egy literes tablettással meg lehet venni tokkal-vonóval, hogy stílszerű legyek.
Ez vár a nyuggerekre is, ha alázatosak, ha nem, hiszen számuk növekedni fog, a nyugdíjalapok bevétele meg nem, és rengetegen lesznek, akik már nyugdíjra sem lesznek jogosultak.
Ők már most kinézhetik maguknak kényelmes helyüket az árokban, ahova a hatalom be fogja rugdalni őket, hiszen, mint tudjuk, uraink senkit nem hagynak az útszélen.
Helyzetük a rendszerváltás előtti időkhöz képest egy hangyafülnyit se javult, az biztos, és aki ezt nem hiszi, az beszélgessen el egy Fidesz-szavazó kisnyugdíjassal, merthogy egy dolog a hazafiság, másik meg a krumpli ára.
De valódi áldozatai ennek a rendszernek a gyerekek, hiszen őket nem védi már szinte semmi.
És mi nem is igen tudjuk, hogy mitől kellene megvédeni őket, hiszen az internet népe - még a legszegényebbek is - jobban él, mint a társadalom számkivetettjei.
Az átlag internet-használó a középosztály tagja, az ő gyermekeik, unokáik angol tagozatra járnak, sportolnak, különórákon és felkészítőkön töltik a fejükbe a felvételikhez szükséges ismereteket, és ameddig erre jut pénz, addig nehezen érzik át a lecsúszott tömegek gyermekeinek helyzetét.
Meg se nagyon értik, hogy az első osztályos kislány sorsa már el is dőlt, mikor először nem érti, hogy a tanítónéni mit magyaráz, merthogy náluk a családban a kommunikáció háromszáz szót ölel fel, a tanítónéni meg ezerrel kommunikál.
Amikor azt mondják neki, hogy a házi feladatot készítse el, még nekiveselkedik, da ha jönnek a hűvös idők és otthon nincs fűtés, hát lelohad a lelkesedés.
A szegénység rettenetes pusztítást tud végezni...
A szegények legritkább esetben grál-lovagok, bizony, több közöttük a light-erkölcsökkel rendelkező, magát verbálisan kifejezni képtelen, ezért agresszív erőszak-gépezet, a gyerek pedig a példából tanul, nem a süket dumákból.
Az állam feladata lenne, hogy az ilyen környezetben élő gyerekek esélyeit legalább minimális szinten kiegyenlítse, hogy legalább arra adjon nekik esélyt, hogy felnőve a társadalom elfogadott tagjai legyenek, de a mai állam legfeljebb a látszatot akarja fenntartani, érdemben nem foglakozik a rászorulókkal.
Jól jellemzi a helyzetet a gyámhatóságok példátlanul alacsony színvonalú munkája, mely leginkább a problémaelhárításban mutatkozik meg, ez pedig olyan, mintha egy tűzoltóautó vezetőjét locsolókannával a kézben az álló motor melletti berregésre képeznék ki, merthogy a sziréna működtetése már a pozitív tettek közé lenne sorolható.
Voltak itt elfogadható színvonalon működő gyermekvédelmi intézmények, védőnői hálózat például, de a gyámhatóság sem volt mindig ennyire alacsony színvonalú.
Ma ott tartunk, hogy a tisztviselők kisistent játszanak, egyéni kapcsolatok és rokonszenv alapján hozzák meg azokat a döntéseket, melyek aztán a kisgyerek és szüleik egész életére kihatással lesznek, esetleg melyek a kisgyereket normális élet helyett a börtön, vagy a kamionparkoló felé terelik.
Itt lehet a nevelőotthonban pedofil az igazgató, engedheti a gyámhatóság, hogy szó szerint szarral etessék a gyerekeket, hogy a kétéves gyereket hideg pincébe zárják, itt a gyámhatóság elveheti a 14 éves gyermekét annak, aki a munkája miatt egy estére magára hagyja a lányát, akiről egyébként példásan gondoskodott, és az adott esetben felügyeletről is.
A gyámhatóság asszisztál ahhoz, hogy az apákat megfosszák a gyermekeikkel való kapcsolattartás lehetőségétől, cserébe azokkal az apákkal sem foglalkozik, akik a gyermekeik életét pokollá téve ütik-verik őket, meg az anyát, és ha az apa reklamál, akkor az általában női hivatalnokok valamiféle tévesen értelmezett női szolidaritásból elhajtják, mint Julis a libát a vetésből...
Az iskolák a miniszter segítségével boldogan szegregálnak, jóllehet minden pedagógiával foglalkozó ember tudja, hogy a példamutatás a legjobb tanító, mert a gyermekek egymástól többet tanulnak, mint még akár a legjobb pedagógustól is.
Ha jó példát látnak - azt próbálják majd meg követni.
Ha csak egymás nyomorát, hát ahhoz alkalmazkodnak majd.
Az ok pedig - azon túl, hogy a pénzeket általában a leggyengébbektől veszi el ez a rendszer - a hatalom közömbössége.
Ha valaki akár a legkisebb közösséget is vezeti, hamar rájöhet, hogy a beosztottai azokat a feladatokat, melyekért nem lelkesedik, maguk is csak immel-ámmal fogják elvégezni, és hát ez a társalom nem lelkesedik a szegényekért, a szegény gyerekekért mégannyira sem.
Jellemző, hogy amikor átvonult az országon a rengeteg menekült, a hatalom megtiltotta a kezében levő médiának, hogy a gyerekeket fényképezzék, nehogy magyaremberben felébredjen a szánalom, a segíteniakarás, hadd gyűlölködjön korhatár nélkül.
Most éppen a tanodákat számolták fel, melyek a mélyszegénységben élők utolsó reményei voltak arra, hogy gyermekeik majd valamilyen szinten be tudnak illeszkedni a XXI. század magyar társadalmába, még ha az a XIX. század végének színvonalán áll is.
Sajnos.
A tanodákra szánt pénz is megy a csókosoknak, Orbán telhetetlen rendszere kénytelen etetni vazallusait, nehogy ellene forduljanak.
Egyszer ennek meg lesz még a böjtje, a szánalmasan ócska, ostoba, hazaáruló magyar elit részére is...
Legfőbb kincsünk a gyermek.
Vagy mégsem?
:O)))
15 megjegyzés:
PuPukám, gondolom, nem az érdektelenség miatt nincs még komment, hanem ez egy olyan szomorú téma, hogy nehezen szólal meg az ember.
Alaposan körbejártad, csak ismételni tudnálak.
Közös szégyenünk, még akkor is ha a tehetetlenség érzése feszít, bizonyára nem csak engem.
Mi maradt az embereknek Pandóra szelencéjében, amikor Prométheusz (= Előreokos) észrevette, hogy öccse Epimétheusz (= Utólagokos) szétosztogatta az istenek ajándékait?
A remény.
"Ha majd egyszer..."
Nem hogy érnének a harag gyümölcsei - még a vetés sem ért véget.
Még a vetés sem? Az hogy' lehet? Hiszen régen késő már mindenkinek.
Ezzel nem a reményt akarnám elvenni, csak látok, hallok, ÉLEK.
Tenni, tenni kell! Bármit, de tenni kell!
Csók a család.
Ha még ez sem veri ki a biztosítékot......
Kicsit OFF, de ha elolvassátok, talán megbocsátjátok:
http://444.hu/2016/10/13/friderikusz-szerint-hajos-es-tilla-tartja-eletben-orban-viktor-rendszeret
Soha nem volt az eldugott, kis falvakban, mélyszegénységben élő embereknek annyira szükségük ránk, mint mostanában. Ezt a jobbik már felismerte. Segít az öregeknek, fát, vág, vásárol, stb. Ez olyan úttörős dolog, de jelenleg csak az efféle segítségnyújtásban fejezhetjük ki a szolidaritásunkat, csak ezzel próbálhatunk segíteni néhány szegény család túlélését.
Ezt viszont szervezetten kellene csinálni. A szociálisan érzékeny pártoknak segítő csoportokat kellene az ország legszegényebb megyéinek legellehetetlenültebb településeire rendszeres időközönként küldeni. Ott aztán ezek csoportok a hivatalos ügyek intézésétől, az oktatás problémáiig, a napi megélhetési gondok enyhítésétől, ruhaosztástól a fűtésig, stb, mindenben próbálnának segíteni. Cserdi polgármesterének a véleményét is kikérhetnék Bogdán László módszerét, amennyire lehet, az egész országra ki lehetne terjeszteni. A szegénység nem csak cigánykérdés.
Köszönöm Kibic a cikket.
Egyetértek Fridivel. A tehetséges, de morálisan labilis emberek sokszor válnak a hatalom alázatos szolgáivá. Ezek a legártóbbak, mert rossz irányba befolyásolják a közvéleményt.
@pleinair
Azt hiszem nagyon tisztán és világosan látja az összefüggéseket. Ráadásul "belülről".
Panaszáradat napról-napra, hétről-hétre, évről-évre mindenhonnan szinte megállás nélkül. Sehol egy pozitív gondolat, sehol egy a megoldásra utaló javaslat, előremutató ötlet.
Szidjuk a pártvezetőket, pártokat ahelyett, hogy segítenénk őket. Kérdés, hogy ki fogja a pontos és hatásos terápiát megfogalmazni és legfóképpen végrehajtani.
Talán mi, akik már elhagytuk a 70.évet is. Persze lehetne segíteni az unokák érdekeit előtérbe helyezve, ha az ember azt látná, hogy a gyerekei is igyekeznek bármit is ezért tenni.
Valamikor azt hallottuk, hogy azon az emberen érdemes segíteni aki maga is mindent megtesz azért, hogy a helyzete megváltozzék. Az aki egyedül tőlem(tölünk) várja a megoldást az rossz nyomon jár. Belőlünk már lassan teljesen kihal az ambíció és lassan elfogy az erő is.
Visszatérve a megoldáshoz. A megoldáshoz az ötletelés kevés ennél sokkal több kell.
Pleinair-ral egyetértve a közvetlen segítségnyújtás biztosan magas reklámértékkel bírna és nem csak azoknál, akiket ez közvetlenül érintene.
Ehhek végrehajtásához magas szervezettség és elsősorban pénz kellene, ami persze nincs.
A szervezettségre azért, hogy a segítséget a közeli településekről össze lehessen toborozni, a pénz pedig apró figyelmességre és a költségek fedezésére kellene.
Nem is kell mondanom, hogy a pártoknak már szinte egyáltalán nincsenek aktivistái, mert akik voltak kiöregedtek és "boldogabb vadászmezőkre költöztek", gyerekeik vastagon tesznek az egészre a fiatalok meg mintha nem is lennének, ergo hiányzik a folytonosság.
A baloldali győzelem 2006.tól várat magára, nincs meg a győzteshez tartozás érzése és erre a közeljövőben nagyon még remény sincs. Hiányzik a sikerélmény, pedig a siker reménye a legnagyobb szervező és mozgósító erő. Ez lehetne most is a kiindulási alap, ha a tisztelt demokratikus oldal - ideértve a civileket is - nem kapna sikítófrászt attól, hogy valakivel együtt kell működnie és, hogy használni és múködtetni kell s Fidesznél már jól bevált eredményteremtő eszközöket. A demokratikus oldal példát vehetett volna már régen arról, hogy - hacsak valaki nem szépségversenyt akar nyerni - miként kell "ellenzékben viselkedni". Mert ha bárki azt hiszi, hogy ebbe az országban nincs megsértett, kifosztott ember az messze jár a valóságtól. Ha ezeket sikerülne egybeszervezni és megmozdítani, akkor a Fidesz félve nézhetné a közvéleménykutatási eredményeit.
Ha a tüntetéseken nem csak pár ezren vennének rész, hanem embertömegek hömpölyögnének az utcákon, akkor az érdekérvényesítés is könyebben menne. A panasz a tehetetlenség , a reményvesztettség és a gyengeség jele. Az eredmény eléréséhez ennél lényegesen több kell.
A rendszer problémáit, az emberek többségének helyzetét már sokan feltárták, de arról még senki sem beszélt, hogy konkrétan, a győzelem érdekében mit kellene tenni.
Félek attól, hogy ez már a "veszett fejsze nyele", mert sajnos erre ma még azok a pártok, pártvezetők sem tudják a választ, akiktől mi "balgák" a segítséget várnánk.
A helyzet nem tegnap alakult ki és éppen ezért ennek megváltoztatása normál körülmények között is hosszú időt és kitartást igényel.
Most már csak abban lehet reménykedni, hogy kialakul egy változtatásra irányuló igény és a kormányzópártok kénytelenek lesznek átadni a hatalmat.
Nagy kérdés, hogy van-e, lesz-e kormányzóképes erő, aki vállalva a hagyaték eltakarításának nehézségeit rendezni tudja a politikai, gazdasági viszonyokat is!
Barátaim' Akkor reménykedjünk!
Attól félek, lesz.
Ma kérdőívet kaptunk a Jobbiktól, eü, korrupció, oktatásra vonatkozóan várják a véleményünket valahol Ózdon, a " Híd a Nemzetért Egyesületnek" címezve.
Szervusztok, jó napot !
Talán sokakban felmerül:
Biztos, hogy a gyerekek és a jövőnk érdekében a Jobbiktól félni kell?
Vagy inkább "befolyásolni", hogy ne a szélsőséges gondolataik lehessenek dominánsak?
Ha már a pártok (vezetői és "mondó" emberek) azt sulykolják, hogy választásokon csak pártok indulhatnak; nem egy létezőt kellene domesztikálni?
Legalább addig amíg egy olyan mozgalom meg nem jelenik (erősödik), amely tevékenységének dinamikája van (kényszerítő (tömeg)ereje és világos célja)?
A kérdőívet én egyébként kitöltöttem, feladtam.
Azt meg kíváncsian várom, hogy az alaptörvény módosítás kapcsán mit tesz Vona. Milyen árat szab a támogatásért cserébe? Felmossa-e a padlót a felcsúti szájhőssel?
Gyurcsány legnagyobb hibája az volt, hogy regnálása alatt 4-5 gyerek önmagában simán eltartotta a családot. A családi pótlék meg a szoc. segély összesitve egy jó átlagfizetésnek felelt meg.
Kineveltek egy "minek dógozni, a fasommal eltartom magam" rendszert. Ez nem megoldás volt, főleg nem a gyerek szempontjából a ki nem is láthatott maga körül rendet, rendszert, a szülők - jobb esetben otthoni semmitevése örökithető életformává vált. Ráadásul 8 éves koruk után - a nevelési segély, a főállásu anyaság eddig tartott, - sorra kerültek be állami gondozásba, helyettük meg csináltak apuék másikat, mert utána többet fizetett a állam. Sajnos az is igaz volt, hogy nem egy esetben próbáltak meg "előállitani" jobban fizető, fogyatékos ujszülöttet.
Orbán rapid módon "oldotta meg" a dolgot, mostmár nem csak a szellemi, morális táplálék hiányzik, a tényleges fizikai megszerzése is szinte lehetetlenné vált. Kedvenc Bogár nevü közgazdásza megmondta, a leszakadó rétegekre se pénz, sem igény nincs részükről.
Tiszteletreméltó tüzoltás csupán amit Iványiék, L Ritók Nóra, és még sokan mások csinálnak, ráadásul totális kormányzati ellenszélben.
Mi az oka, hogy a dem. oldal képtelen megtalálni, megszólitani azt a kb. 3 milliós magyart s elhitetni velük, ez nem szükségképpen van igy, ezen lehet és kell is változtatni.
Más ! Látom PuPu, a korábbi posztot rendesen kiegyelted. Volt már ilyen vagy másfél éve, a kommentelő határozott felszólitása nyomán. Csak nem az történt, hogy Abramovics barátunk Bartussal azonos???
nemóvatos
Ha visszaküldted, akkor egy leszel a 4,2 millió közül (érvényes népszavazás), akik felhatalmazzák a Jobbikot a Fidesz lebontására.
Csak nehogy eben gubát cseréljünk !
Szervusztok, jó napot !
Üdv! Kedves Góbé! Az,hogy egy jó rendeletet a sokgyermekesek érdekében hoz egy kormány,nem jelenti azt,hogy aljas,gusztustalan mòdon kell kihasználni.Nem a Gyurcsány tehet róla,hogy a bunkó rohadék a farkával akarja eltartani magát,de csak saját magát még nem is a családját,annyira önző. A Gyurcsány-ellenességed más témában utat találhat,mert hibázott eleget,nem védem. De , hogy felfogd,végre- a fidesz mostani urainak akkori hisztériái vezettek a mostani állapothoz,mivel a Gyurcsány mögül kihátráltak, egy fecske pedig nem csinál nyarat. El kellene már jutni az objektivitáshoz,és abbahagyni a szádba adott valótlan mantrázását. Magyarországon nincs és nem is volt még olyan hatalom a 2ooo év alatt, kivéve a " szocializmus építése " alatti időszakot,ahol a szegénysęggel,ill.a mélyszegénységgel folalkoztak volna. Akkor sikerűlt visszaszorítani a mélyszegénységet egy elfogadhatø szintre. Még el sem telt egy év a nagy,hatalmas ovációval ünnepelt rendszerváltás után,amikor megjelentek a koldusok még tiszta ruhákban a belvárosban!!!!!!???? A munkanélküliek tömegesen koldultak,mert nem kaptak munkát. Még mindig csak a statisztikában dolgoznak az emberek. Kár a szóért. Lenin azért tudta megcsinálni a forradalmat,mert az orosz nép hihetelen nyomorban élt. Ùgy látom,te is addig polemizálsz, amíg nálunk is az lesz. De nekünk már nem lesz Leninünk. Nem oroszpárti vagyok,hanem szociális érzékenységem sérti a kialakult helyzet... fel kell állni a fotelből és meg kell szervezni a szegények segítését pártokkal együtt. Ez pedig kortalan!
Megjegyzés küldése