ORBÁN NAGYDOLGOZIK

"Ez egy tiszta, megőrzött, zöld ország.."

Orbán Viktor miniszterelnök, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, Matolcsy György jegybankelnök és Parragh László MKIK-elnök részvételével zajlott kedden a Gazdasági Évnyitó.
Megvilágosodtunk végre, ami nem is csoda, ha a minőségi előadók névsorát szemügyre vesszük, csupa-csupa nemzetközi szaktekintély.
Persze könnyű nekik, hiszen a miniszterelnök irányt mutat, miként hajdan Ceaușescu tette, nekik pedig csak végig kell menni a fényesre nyalt csapáson, alátámasztva a miniszterelnöki bölcsességeket, melyek száma végtelen.
Bár a hála nem politikai kategória, mindahányan jól tudják, hogy nincs a világon még egy olyan államszervezet, melyben ők hasonló pozíciót kaphatnának, ezért hát elemi érdekük, hogy a gazdaállat jól érezze magát, ők pedig zavartalanul élvezhessék az életet.


Hogy a szolgák miről csacsogtak, az szinte mindegy is, a lényeg a kormányfői kinyilatkoztatás volt.
Az étteremben sem érdekel senkit, hogy mi a véleménye a kuktáknak az étolaj minőségéről, a séf véleménye érdekes a libáról, hiszen ő írja alá a fizetési jegyzéket, tehát véleménye sokkal fontosabb még a zavaró tényezőt képező vendégek véleményénél is.
De aggodalomra semmi ok, egybehangzó véleményük szerint a magyar gazdaság teljesen rendben van, már majdnem puma.
A miniszterelnök persze kissé óvatosabban fogalmaz, szerinte a helyzet nem jó, a helyzet biztató, a mostani állapotot el is lehet rontani.
A prognózistól kivert a hideg veríték, merthogy ezidáig látható volt, hogy a magyar gazdaság egy olyan autóbusz-roncsra hasonlít, mely lefelé rohan egy lejtőn, de a sofőr még berreg és tekergeti a kormányt, erre most kiderül, hogy a kormány olyan, mint a hajdani körhintán a kisautóban - tekergetheted, de minek?
Miután magyar gazdaság gyakorlatilag nem létezik, ez az egész arra emlékeztet, mint amikor a halott ágya felett konzíliumra gyűlik össze a főorvosi stáb, és optimista nyilatkozatokat ad ki - a néhai Lajos bácsi kicsit büdös ugyan, de van még remény, majd adunk neki nagy feladatokat és felpattan, mint a rugós-krampusz a dobozból.


Merthogy az olimpiai álmok bukása után itt ülünk nyakig a kishitűségben, ilyen mentalitással soha nem fogunk kitörni a közepesen fejlett országok csapdahelyzetéből, maradunk örökre középhatalom, ami helytelen, hiszen országunkban benne van a nagyhatalmi státusz lehetősége, csak élni kellene vele.
Nagy álmok kellenek, nagydolgozzunk hát bátran, az eredmény mindent megér majd!
Tíz pontban foglalta össze, mi a teendő,  majd mind a tíz ponton végigment, és amelyiket megemlítette, azt teljesítettnek is vette, jóllehet leginkább csak a bankszektor államosítására lehet büszke, mely azzal jár, ha bármilyen gond mutatkozik, hát majd fizethetsz te, kedves adófizető, és ebben a rendszerben bármilyen gond bármikor adódhat.
Amúgy meg a munkaalapú társadalmat favorizálta, szavaiból az derült ki, hogy fogalma sincs arról, merre megy a világ és miért spekulálnak sokat egy mindenki számára járó alapjövedelem bevezetéséről.
Láthatólag meg van győződve arról, hogy a világ a kényszermunka-alapú társadalom felé tart, emellett nagy szükség van a kamarák áldásos tevékenységére is, de hát ezt már Benito Mussolini óta mindenki tudja, ugye...


Mindenesetre a rendezvény remekül sikerült, megtudhattuk, hogy Magyarország egy tiszta, zöld ország, továbbá etnikailag homogén, habár a cigókkal állandóan baj van, például van egy kommunisztikus, szocialisztikus, gyurcsányisztikus gondolkodás, hogy adjunk mindenkinek alapjövedelmet - mondta.
Magyarországnak az etnikai viszonyai bonyolultak, ezért ez egy nem könnyű kérdés, mondá sajátos bájjal.
Még a végén véletlenül életben maradnak a kokerók, ami rontja a versenyképességet, oda a fejlett Magyarország álma, pedig ez egy kultúrnemzet, falun például művelik a földet...
Szükség van az ilyen rendezvényekre, ilyenkor láthatja ugyanis a nép, hogy kiknek a kezében van a jövője.
Nagy kár, hogy az átlagpolgár nem foglalkozik ezekkel a világrengető eseményekkel, így aztán néhány emberen kívül senki sem mondja a szemükbe, hogy elmehetnek a francba a nagy terveikkel és a még nagyobb tolvajlásaikkal együtt, és ezt tanácsos is lenne megtenniük, míg a négymillió ember, aki az emberi lét perifériáján tengődik, kapára-kaszára nem kap.


Persze addig még sok víz lefolyik a Dunán, de a rendezvény nem fog elmaradni, attól tartok.

:O)))

NYERETLEN KÉTÉVESEK

A kifejezés a lóversenyek világából származik.
A telivérek kétéves korukban kezdenek versenyezni, a kifejezés erre utal.
De van jelentése a szlengben is - a fiatal, tapasztalatlan emberre szokták némi pejoratív felhanggal alkalmazni.
Magyarországon nincs nagy tradíciója a lóversenyzésnek, Széchenyi is hiába erőlködött, jobban járt volna, ha az "Itt a piros-hol a piros" nevű szerencsejátékot népszerűsíti, ez sokkal közelebb áll a magyar néplélekhez, mint az olyan fogadások, ahol a tehetség és a rátermettség is szerepet kaphat.
De nyeretlen kétévesek azért vannak, akik nálunk komoly eséllyel indulhatnak a politikai pályán, merthogy a magyar választópolgár szerint ők még szűziesen ártatlanok, és a választó szerint van rá esély, hogy azok is maradnak, még ha miden tapasztalat ennek ellenkezőjét is erősíti.
Hogy miért hiszi azt a magyar választó, hogy egy ilyen ifjú politikus megváltást hozhat az országra, az maga a rejtély.
Különösen akkor, ha az egyik ilyen megváltó már kilopta a nép szemét is, ezt mindenki tudja is róla, hiszen iparszerűen kleptomániás.
Ma már az államalapító szent ereklyeként őrzött kezén is csak négy ujj van, mióta Vezérünk a körmeneten kezet nyújtott neki.
A Szent Koronán a drágakövet - Rejtő által megihletve - egy kerékpár macskaszemével helyettesítette, éppen csak nem villog a kanyarban.


Nem vagyok annak híve, hogy a tehetséget a korral szoros korrelációba hozzuk, van, ugye öreg zenész, meg van jó zenész, de azért a kiskutya sem tud eltekinteni az ugatás gyakorlásától, a politikusi pálya meg kimondottan olyan, hogy be kell érni rá, ha valaki nem csak sikeres, de hasznos is szeretne lenni.
Namármost az érés nem keverendő össze a megrothadással, amit remekül tanulmányozhatunk a mai politikus-generációkon, melyekben már sem szemérem, sem mértéktartás nincs.
Ezek - kis "e"-vel -  ma már, ha libát lopnak, akkor elbontják és ellopják a libaólat is, és bekopognak a tulajdonoshoz gyufáért, hogy meggyújtsák a libaól deszkájából rakott  tüzet, melyen a lopott libát sütik.
És lám, a magát nagyon okosnak és ravasznak tartó magyar nép képtelen mértéktartással kezelni, ha elépottyantanak tíz-tizenöt fiatalt, azonnal felismerik bennük a megváltót.
Merthogy ezek még nem loptak.
Hogy aztán ez magas erkölcsiségük okán maradt el, vagy csak nem fértek hozzá a javakhoz, az már mindegy is, habár könnyű erkölcsösnek maradni annak a szépasszonynak, akit bottal sem piszkál meg senki...


Az emberek zöme szeret hinni, én meg azt hiszem, hogy ezzel a hatalom rútul visszaél.
Az új megváltók léte elhanyagolható momentum az ország életében, a lényeg itt az, hogy nem kellett belegyalogolni egy eleve vesztes olimpiai pályázatba, nem kellett viselni ennek presztízsveszteségét, viszont az előkészítésre szánt pénzből le lehetett csippenteni annyit, hogy elégedetten hajthassák álomra fejüket azok, akik a nagyüzemi rablásra specializálódtak.
Könnyes szemmel nézzük a megtért fideszes fiatalt, könnyeinken át elfelejtjük észrevenni, hogy a háttérben már harmadikat fordulnak a kamionok, melyek a lopott pénzt szállítják.
Meghatottan hüppögünk, mikor látjuk, hogy a mozgalom, mely inkább izgalom volt, falujárásra indul Mécs Imre gyerekének ütős szatírájával abban az országban, melyben minden mondatot szó szerint értelmeznek, legalábbis, ha a hatalom érdekei úgy kívánják.
De legalább a szerző észrevenné, hogy hülyére vették, de nem, továbbra is büszkén hirdeti, hogy nem kedveli a parasztokat, nagy kedvet csinálva a vidék népének a csatlakozáshoz.
És ezt nem állítja le sem a szerző édesapja, sem barátaik, akik tán tudtukon kívül, de lelkesen asszisztálnak a Fidesz céljainak eléréséhez, merthogy a Momentum megtette kötelességét, a Momentum mehet, még mielőtt veszélyessé válhatna a hatalomra valamiféle nem tervezett önmozgása.
Így most zavartalanul lehet a liberális értelmiségre mutogatni, a hazaárulókra, akik megakadályozták az Olimpiát, minden magyarok vágyát, nemzeti nagylétünk nagy temetőjévé téve a Stadionok Földjét...


Nem vágyom egy olyan politikai berendezkedésre, melyben egy elvetélt generációs párt ismét degenerációssá válik, jóllehet belátom, hogy az "ifjúság", meg a "fiatal" remek hívószó.
Mégis azt gondolom, hogy egy egészséges társadalomban a politikai döntéshozóknak a társadalom minden szegmenséből és minden korosztályából illik kikerülni, torz az a politika, melyben az időseknek vagy a fiataloknak nincs szava.
Torz, még akkor is, ha homályos tekintetű nagymamák ikszelgetnek boldogan arra a szervezetre, melyben unokáikat vélik felfedezni, miközben nem veszik észre, hogy éppen unokáik jövőjét teszik tönkre meggondolatlan választásukkal.
Abban igaza van Orbán Viktornak, hogy nem azt kell nézni, hogy mit mond, hanem azt, hogy mit tesz - de ez valamennyi politikussal kapcsolatban igaz.
A politika nem csak a közélet, hanem a tömegmanipuláció terepe is, és ebben vannak, akik profik - jelenleg éppen ők vannak hatalmon - és vannak amatőrök,  akik észre sem veszik, hogy már megint hülyét csináltak belőlük - ők ma - a beépített trógereket leszámítva - a mai ellenzék.
Személy szerint engem jobban bosszant ez, mint a hatalom hazudozásai, mert hazudni egyoldalúan is lehet, de az ostobaság ilyen minősített eseteihez már mindkét fél közreműködésére is szükség van.


Aki azt gondolja, hogy a fiatalság ellen vagyok, mint begyepesedett vénember, az rettenetesen nagyot téved.
De nem hiszem, hogy nekik kellene helyből meghirdetni a frankót, melyet tisztességben megőszült politikusok nem képesek nekifutásból sem megfogalmazni, mert a játék, melyet ritmikus sportgimnasztikaként ismertek, menet közben ketrecharccá változott, annak minden ódiumával.
Talán el lehetne gondolkodni, hogy a fiatalok számára a politizálás terepe milyen szervezet legyen, milyen feladatokkal, mert nem okvetlen az elméleti munka fekszik számukra legjobban, de a gyakorlati aktivitáshoz a mai ellenzéki pártok nem nagyon adnak terepet.
A választót meg gyanakvásra kell nevelni, mert a szép jelszavak mögött egyre többször van más hátsó szándék.
Érni kell a társadalomnak még sokat, talán a következő száz év is rámegy.
Ami nem is lenne baj, de vajon egyben tartható addig ez az ország?
És ha egyben tartható, a magyarok országa lesz, melyben helye van örménynek, tótnak, svábnak, zsidónak, cigánynak, vagy egy műmagyar, műanyag ország lesz, Európa peremvidékén?


Nagy a tét, nem lenne baj, ha megtanulnánk gyorsan tanulni... 


:O)))

MÍG ÖN ALSZIK, A DARMOL DOLGOZIK

A hajdani hashajtót népszerűsítő szlogen a mai Magyarországra is remekül ráillik.
Elnézegetem a média által a figyelem középpontjába állított dolgokat és elkeserítő képet látok.
Lényegtelen, vagy alig lényeges eseményeken csámcsog a tömegtájékoztatás, elképesztően primitív celebek nevetséges történeteivel tömik a minden eszközzel erre kondicionált átlagember fejét, közben pedig azokról a dolgokról, melyek sok esetben létfontosságúak, tudomása sincs.
Bármennyire abszurdnak is tűnik, a politikával egyáltalán foglalkozni hajlandó átlagember, amikor a stadionépítéseken, vagy Mészáros Lőrinc meggazdagodásán szörnyülködik, éppen ebben a csapdában vergődik, sokszor úgy, hogy maga sem tud róla.
A stadionépítéseket le lehet állítani, Mészáros Lőrincet be lehet csukni, de azokat a társadalmi változásokat, melyek évtizedekre, évszázadokra meghatározzák az ország - gyermekeink, unokáink - jövőjét, csak nagyon nehezen, sok esetben egyáltalán nem lehetne visszafordítani.
Míg a bulvárt majszolgatva csendesen szunyókálsz, addig az ország menthetetlenül tönkremegy.


Itt van mindjárt a magyar falu, a vidéki Magyarország sorsa.
Akárki akármit mond, a Kádár-kor a magyar falu aranykora volt.
Korszerű épületek tízezrei épültek, a nagyüzem és a családi gazdaság integrációja remekül működött, a gazdaságok egyben a falu kulturális és szociális helyzetének meghatározó tényezői voltak, a paraszt munkaidőben dolgozott, nyugdíjra vált jogosulttá, az egészségügyi ellátórendszer lefedte a teljes népességet.
Megszűnt az a helyzet, hogy a beteg tehénhez előbb hívtak orvost, minta gazdájához.
A társadalmi mobilitás felerősödött, a paraszt gyereke középiskolát, egyetemet végzett, a magyar agrár-értelmiség világszínvonalú mezőgazdaságot hozott létre, a világon az egyik volt a kettőből, mely nettó költségvetési befizető volt.
A kézimunka-igényes ágazatok felszívták a képzetlenebb munkaerőt is, mindenki ehetett hasfakadásig, dolgozhatott és kereshetett, emberi életet élhetett.
Az öregasszonyoknak sem kellett megfagyniuk fűtetlen lakásaikban, mert nem rezsicsökkentéssel fűtöttek, hanem, ha olyan helyzetbe kerültek, hogy rászorultak a segítségre, hát megállt a Tsz  Ifája és odabillentett az ajtó elé annyi tüzelőt, amennyire éppen szükség volt.


A rendszerváltozás aztán véget vetett ennek, a falu ma is már csak azért tengődik úgy-ahogy, mert a nyugdíjasoknál még havonta csenget a postás, és ők tartják el sok esetben gyermekeiket, unokáikat is.
Azok az emberek, akik ezelőtt harminc évvel annyit ehettek, amennyi beléjük fért, ma nem tudnak az unokáik elé tenni egy tányér meleg ételt sem, és ha valaha olvastak a kizsákmányolásról, hát ma szembetalálkozhatnak vele - saját életükben.
Ha egykor azt hitték, hogy a Horthy-korszak embernyomorító világa csak szépirodalom, akkor most tanulmányozhatják annak valóságát, a maga teljes szépségében.
Ez még csak a kezdet, mert lassan megjelennek azok a generációk, kikre koruk miatt már nem tart igényt a gazdasági élet, a társadalom, akik kiszorulnak a hétköznapokból, akiknek meg kell tanulniuk, hogy amikor a cigányokról beszéltek, akik munka nélkül "ingyenélősködnek" a társadalmon, mekkora marhák is voltak, hiszen most már ők is ugyanoda jutottak, merthogy semmiféle bevételük nem lesz.
És nem lesz egészségügyi ellátásuk sem, merthogy nem lesz orvos, aki a sok éhenkórász közé megy gyógyítani, nem lesz szociális háló, merthogy az a háló, mely átszakad a benne vergődő első mozdulatánál, az nem háló.
És ha majd ránéz a fűtetlen és omladozó háza konyhájában kuporgó unokájára, hát minden oka meglesz a zokogásra, hiszen a saját sorsát láthatja ismétlődni azzal a különbséggel, hogy a kisgyereknek még annyi lehetősége sem lesz soha, amennyit ő hajdan elszalasztott.


Szóval, miközben jól elvagyunk a hatalom által elénk villázott lényegtelen dolgokon való kérődzéssel, az ország a szemünk előtt megy tönkre, a hajdan világhírű magyar mezőgazdaság területalapú támogatást termel, miközben az új földesurak éppen azt próbálják feltalálni, hogy hogyan lehet vetés nélkül aratni.
Itt libacombot akkor lát majd a nép, ha költözéskor felnéz az égre.
Míg mi alszunk, a Darmol dolgozik, és hogy mi lesz ennek a vége, nem is kétséges.
A bajt sokan nem is érzékelik, a fővárostól való távolság viszont szemnyitogató hatással van.
A magyar középosztály éppannyira főváros-centrikus, mint minden ebben az országban, és miután itt nem a mezőgazdaságból él a kispolgár, hát azt hiszi, hogy minden rendben, jön a havi fizetés, a nyugdíj, az áru hegyekben áll, szóval, rendben az ország.
Pedig nincs, és mire kiderül, hogy ha a parasztnak rosszul megy, az bizony hat a városi életszínvonalra is, addigra már késő lesz.
Alig van a mai politikai életben néhány politikus, aki  a falusiak életével foglalkozik, a demokratikus pártok teljesen átengedték a terepet a Jobbiknak.
Nagy hiba.


Talán ma még lehetne korrigálni...


:O)))

KAMUBASÜLT POGÁTSA

Új segg tűnt fel a láthatáron, partján pedig azonnal megkezdődött a magyar értelmiség színe-virágának gyülekezése, hogy le ne késsenek a nyelvcsiszoló akcióról.
Ez magában nem lenne baj, hiszen már megszoktuk, hogy a magyar értelmiség képviselői nyakra-faxra új és újabb pozitív tulajdonságokat fedeznek fel magukban, azt is tudjuk, hogy a csoport, mely körbeáll és vadul dicsérgeti egymást nem alakul ki azonnal, de mi türelmesek vagyunk.
Idő kell ahhoz, hogy valaki kinevelje tudományos munkásságában a megfelelő kártékonyságot, de megéri kivárni, lám, Lengyel László sem máról holnapra lett az aki...

De most essék szó az ifjú titánról, Pogátsa Zoltánról, aki ezidáig tévelygett csak az ideológiák zűrzavaros bozótjában, ám most a Botka nevű fáklya megvilágította számára a követendő ösvényt.
Ez a Fényes Ösvény balra vezet, ám ez a bal nem arra van, mint amerre például Szanyi Tibor javasolta akkor, mikor a választmány elnökét Botkának hívták, mert az a bal rossz bal volt, míg ez a bal jóbal, ez vezet a győzelem és a kisember felemelkedése felé - éppen úgy, mintha a sült liba a tepsiből szárnyra kelne.
De hát ez a neves közgazdász dolga, mindenki úgy populista, ahogy akar.
Mindössze az a kérdés, hogy kötelező-e egy szakmai vitában agresszív bunkósággal pótolni az érveket, vagy esetleg lehetséges lenne érveket ütköztetni érvekkel?
Nem hiszem, hogy Bauer Tamás az én védelmemre szorulna, nem is ez a cél itt, egyszerűen csak felháborít a bárdolatlan udvariatlanság és a hazudozás.


Az ATV műsorában Mészáros Antónia megemlítette, hogy Bauer Tamás aggályait fejezte ki, hogy az ígérgetések fedezet nélküliek, legalábbis nem láthatók tisztán azok a források, melyek reálissá tennék Botka programját.
Pogátsa Zoltán a maga szárba szökkenő intelligenciáját bevetve elmondta, hogy Bauer, mint liberális politikus évtizedeken keresztül meghatározta a magyar kormányzatok politikáját, de mostmár kuss neki.
Namármost ez egyrészt tényszerűen nem igaz, merthogy Bauer nem vezette a népszerűségi listát saját pártján belül sem, nem szólva arról, hogy pártja a kisebbik koalíciós partner volt egy nagyobb párt mellett, melyet egészen véletlenül Szocialista Pártnak hívtak.
Engem felettébb felingerel, mikor valaki úgy száll be egy politikai/közgazdasági vitába, hogy érvek helyett személyeskedni kezd, különösen olyan valakivel kapcsolatban, aki nem tegnap kezdte a megvilágosodást, hanem szakmai-politikai véleményét konzekvensen képviseli évtizedek óta.
Hogy Pogátsa nagy ellenszenve oda vezetett, hogy jóformán magát a gazdasági világválságot is Bauer nyakába akasztotta, meg az IMF hitelről echte orbánista véleményt erőltetgetett - az rendben van, de a jó modor legyen már alapkövetelmény a baloldalon, ha kérhetem.
Pogátsa Zoltán publikációs listája hosszú, mint a vonatfütty, mégis el kell mondani, hogy ez csak azt bizonyítja, hogy szorgalmas ember, habár van olyan párosítás, melyben a szorgalom hiánya talán hasznosabb lenne...

Mészáros Antóniának másodszor is rá kellett kérdeznie arra, hogy akkor végül is, mi a forrás az ígéretekre, és akkor jöttek a meggyőző mondatok: Magyarország az egész visegrádi régióban a legrosszabbul viselte a válságot - ami egyszerűen nem igaz - az ország rendezetten, jó állapotban került ki a válságból, a nyertesek között emlegették világszerte.
A források Pogátsa szerint: az egykulcsos adó felszámolása - ez hoz ötszáz milliárdot szerinte.
Úgy legyen!
A korrupció ezer milliárd, ezt bevételként elszámolni valódi teljesítmény egy közgazdásztól, mint ahogy a beszedni tervezett de be nem szedett ÁFA sem folyik be máról-holnapra, az pedig nehezen értelmezhető, hogy e tekintetben miért az adóalapot akarja bevételként elszámolni, de hát ő a közgazdász, ugye...
Egy idő után fel is adja a felsorolást és arról beszél, hogy mennyit kellene költeni egészségügyre meg oktatásra ahhoz, hogy az európai átlagot hozzuk.


Arról nem ejt szót, hogy a gazdaság gyenge, mint a nyári harmat, és arról sem, hogy ahhoz, hogy valakinek adjunk, valakitől el kell venni, márpedig itt el kell venni a családi adókedvezmények jelentős részét, progresszív adót kell bevezetni, ami a vékony középosztály vastagját érintené, de ezt kimondani veszélyes és tilos.
Vagy ha nem, hát akkor az nem baloldali politika, hanem szarmaszatolás, mint ahogy annak sincs értelme, hogy az így elszedett pénzeket beleöntsük egy idejétmúlt oktatási rendszerbe és egy lepukkant egészségügybe, mely képtelen lesz a pénzeket hatékonyan és okosan felhasználni.
Ezekről a kérdésekről lehet vitatkozni, de szerintem alapvetően rossz megközelítés az, ha valaki kijelenti, hogy mostantól kezdve majd ő mondja meg a tutifrankót, arról nem szólva, hogy az udvariatlan emberek soha nem lesznek hasznára az ügynek,  már, ha közügyet képviselnek egyáltalán.
Botka lendületesen kezdett, hogy aztán ez a verseny javára szolgál-e, vagy pofáraesés lesz a vége - majd meglátjuk.
Egyelőre úgy tűnik, az ellenfél nem a diktatúra, hanem inkább Gyurcsány, meg a liberálisok, ami azért helytelen, mert egy közgazdásznak illik tudni, hogy egy kiélezett politikai helyzetben a barátaink számát illene gyarapítani, nem az ellenfeleinkét.


Kár erről elfeledkezni a szocializmus gründolása közben...


:O)))

MÁTÓL KEZDVE EZ GYURCSÁNY OLIMPIÁJA!

Ez az a fáklya, melynek tüzénél szénné égsz, Viktor!

Uramisten, mi történt?
Orbán ésszerű döntést hozott?
Nem lehet igaz, biztosan kiderül még, hogy ez egy félreértés volt, vagy a liberálsorosok összeesküvése, de az biztos, hogy ennek így nem lehet vége, mert akkor a világnak is vége van!
Ennyire soha nem volt eredményes a grazi kezelés, miért éppen most lenne az?
Most jönnek majd a levezető mozgások, először egy plakátkampány, középpontban egy Stürmerből kivágott Sorossal: "Aki ellopta a nemzettől a dicsőséget" címmel, aztán egy nemzeti konzultáció: "Akarsz-e kárpótlást az ellopott dicsőségért?"
Mint tudjuk, az olimpiai pályázat lemondása ne m jelent semmit, hiszen az olimpiára szánt létesítményeket akkor is megépíti az ország, ha a rendezvény elmarad, bizonyítva a magyarság képességeit, ésszerű gondolkodását és gazdaságunk teljesítményének növekedését.
Legfeljebb rendezünk majd Nemzetközi Kurultájt, hiszen a feltételek adottak, a létesítmények addigra elkészülnek, olyan lesz, mint a szpartakiád, csak vörös zászlók nélkül.


Tulajdonképpen így a legjobb, hiszen a hasznot le lehet húzni, míg a nyűgös része a dolognak elmarad, például fel lehet építeni a gyeplabda-stadiont , majd azonnal el is lehet bontani, és a folyamat lehet akár olyan gyors is, mint a villámgyorsan farkaló farkas esetében, akitől mikor megkérdezték, hogy mikor kezdi, akkor közölte, hogy már be is fejezte, nem véletlenül ő a bajnok...
Különben is, sportnagyhatalom vagyunk mi így is, hiszen tudunk olyan parkolóházat is építeni, mely alkalmas vizes világbajnokság lebonyolítására.
A kulcsát el lehet kérni Hosszú Katinkától, de persze nem adja, hiszen ez az övé, te meg fürödj a kádban, istenmajma!
Ilyen sportrendezvény nem volt, nem lesz és nem van, megmondta Tarlós is, aki csak amiatt bánatos, hogy a projekt keretében ki kellett szabadítani a gaztengerből a mártír-emlékművet a Viza utcánál, most majd bajlódhat az áthelyezésével...

Most itt állunk olimpia nélkül, és valahogy semmi sem sikerül úgy, ahogy azt Vezérünk megálmodta, jóllehet az egész országot teleplakátolta, hogy mennyire remek eredményeket ért el - de mégsem...
Persze ezért az egészért Gyurcsány a hibás, ebben egyetért a szocialistáktól Jobbikig mindenki, itt az ideje. hogy visszavonuljon a közéletből.
Kell kis idő, mire Boldogságunk visszakapaszkodik a fellegekbe, de bízzunk benne,  kitartó és harcos jelleme nem engedi, hogy bárki vesztesnek lássa.
Tulajdonképpen győzött, hiszen megakadályozta a pályázat elutasítását, és ez alig néhány tízmilliárdba került,  igaz, nem neki, hanem neked.
Hogy ezzel majd elszámol?
Hát persze, ahogy szokott, majd kétszáz év múlva, mikor a titkosítás lejár...
Azért ne szomorkodjunk, az ügy tanulságos.
Kiderült belőle, hogy a mi kis diktátorunkat le lehet győzni.
Akár választáson is.

Ki kellene próbálni...


:O)))

OLIMPIAI MAJMOK

Folyik az adok-kapok, olyanok a résztvevők, mint a pákosztos kukták, akik loptak a tűzforró szilvásgombócból, és most égeti a kezüket, ezért egymásnak dobálják, nagy sziszegések közepette.
Hirtelen mindegyikük a másikban találja meg az olimpia gazdáját, jóllehet ezidáig a kormány úgy ölelgette, mint saját ölbéli gyermekét.
Az igaz, hogy az olimpiát városok rendezik, de az is igaz, hogy a mai olimpia már nem egyszerű sportverseny, hanem világcirkusz, a legnagyobb médiaesemény, és hatalmas üzlet.
No, nem a rendezőknek, mert azok általában ráfizetnek, mint a liba, akit a róka vacsorára hívott, de a különféle építő cégeknek, ilyen-olyan beszállítóknak mindenképpen.
Egy olyan országban pedig, mely államosította a korrupciót, melyben a maffia diktálja az üzleti feltételeket, előre lehet tudni, hogy a rendezési költségek jelentős része kinek a zsebébe vándorol.
A haszon magánzsebekben képződik, míg a veszteséget mi viseljük, mindahányan, merthogy az adósságokat meg kell fizetni, ha esik, ha fúj.

Természetesen olimpiát rendezni felemelő érzés, különösen, ha még keres is rajta az ember.
Ha tudja, hogy miközben kiáll a pódiumra és felolvassa a bonyolult mondatot az olimpiai játékok megnyitásáról, közben csörög a kasszában a pénz, az ő pénze.
Ha valaki úgy szocializálódik, hogy a szotyolát köpködi minden áldott hétvégén, az bizony könnyen hiheti azt, hogy az élet a fociról szól, főleg, ha közben ő is, meg a családja is degeszre zabálhatja magát minden áldott nap.
Akkor számára a karrier csúcsa egy szerződés a nagycsapathoz, és ha a tehetsége kevés ehhez, akkor pótszerekkel él.
Sportvezető lesz, vagy sportot irányító helyi politikus, a pálya környékén sertepertélő önkormányzati tag, akinek senki nem mer nemet mondani, hiszen egy faluban párszáz focibuzi jelentős lobbierővel rendelkezik, és lehet őket nem szeretni, de szembefordulni velük nem tanácsos.
Ha pedig a történelem véletlenül a felszínre dobja a komát és országos politikus lesz, aki az államkassza felett is diszponál, akkor teleszarja az országot drága focipályákkal, miközben a gyerekek poros folyosókon ugrálnak, testnevelést parodizálva, merthogy a szép pályákat nem nekik építették, hanem a helyi negyedosztályú botlábú gyerekeknek, akikből se tömegsport, se élsport nem lesz soha.

Aki gyárilag enyveskezű, az természetesen a saját érdekeire is gondol, futballakadémiának nevezett feneketlen kútba dönti a te pénzed, hogy aztán majd az ott kinevelt tehetségeket eladja a piacon és a bevételből a saját zsebébe csordogáljon a pénz.
Ha nem csordogál, akkor építeni kell, mert abból mindig le lehet szakajtani egy tisztességes sápot, de ezt is csak nagyban szabad csinálni, mert iskolai sportpályák építéséből nem lehet nagyot akasztani. Atomerőművet, meg uszodákat kell építeni, melyeket majd fenn is kell tartani, de ez már legyen mások gondja.
És olimpiát kell rendezni, mert az további stadionokat jelent, további pénzek lenyúlásával, és itt ne a te léptékeidben gondolkodj, kedves olvasó, akinek már a százezer forint is nagy pénz, hanem százezerszer százezres nagyságrendekben, melynek a nevét sem tudod, le sem tudod írni, a nullákba meg belegabalyodsz, mint macska a házicérnába.
Nyugodt lehetsz, e tekintetben a gázszerelő gazdája kész matematikus, de most valaki beledurrantott a nulláslisztbe.
Hacsak nem üzentek neki valahonnan valamit – nevezetesen, hogy akkor fog ő olimpiát rendezni, mikor a puma dalol, és ezt ő tudja is, ezért addig kell kihátrálnia a projectből, míg el nem veszti a versenyt, hiszen egy örök győzteshez nem illik a bánat.
Akkor inkább mondja le a pályázatot az ideiglenesen Torgyán helyét betöltő főpolgármester, akiből nem túl nehéz hülyét csinálni, viszont általános népszerűtlensége okán ez kockázatot sem jelent senki részére.

Azért is jó ez a megoldás, mert lehet a demokrata szerepében tetszelegni, sopánkodni, hogy a pályázó város nem mérte fel helyesen a társadalmi igényeket, lám, milyen butuska ez a Pisti, el is kell gondolkodni, hogy a következő önkormányzati választáson lehet-e egy ilyen tehetségtelen, herda alak mögé odaállni – vélhetőleg nem.
A kormány természetesen mindent megtett, hogy ha a nép úgy dönt, akkor megteremtse a feltételeket, de ha már így esett, akkor a népszavazás is felesleges pénzkidobás, felejtsük is el, az olimpiával egykoszból.
Járulékos haszon, hogy útjára lehet indítani az új Fideszt, mely nyolc év múlva lehet akár váltópárt is, mindenesetre eszébe sem fog jutni semmiféle elszámoltatás, felelősségrevonás, a NER keretein belül el lehet mindent békésen rendezni, abban meg, hogy hogyan kell fogni más pártok vezetőit, a Fidesznek már nagy gyakorlata van.

Nem hiszek a véletlenekben, nem az égből pottyant közénk sem a sikeres aláírásgyűjtés, sem a Momentum, sem Botka, és vessetek a mókusok elé, de azt sem hiszem, hogy Gyurcsány üldöztetésének reneszánszát a népben tíz éve fortyogó vad gyűlölet okozza.

Hát, majd meglátjuk.
De örülni nem fogunk neki.

:O)))

A JÓLLAKOTT NAPKÖZIS ÁLMA A KAKAÓSBÖGRÉRŐL

Hát akkor Botka is alapot vetett, jól megmondta a tutifrankót, majd ígért potenciális választóinak fűt-fát, éppencsak Budapest-Brüsszel villamost nem, belerúgott három nagyot meg két kicsit Gyurcsányba, majd megpihent, miként az Úr a hetedik napon.
Legsikeresebb teremtési akciója az volt, mikor meghirdette: Legyen sötétség, és lőn, és az Úrnak ez tetszett.
Ha Botka olyan magas lenne, mint amekkora hülyeségeket mond... - szóval, olyan magas.
Kérdezhetnétek, milyen alapon kritizálom a haladás villamosáról állandóan lemaradó reménységünket, akkor én meg elmondhatnám, hogy azon az alapon, hogy én akkor is kitartottam a Szocialista Párt mellett,. mikor ez számomra valóságos egzisztenciális kockázatot jelentett, választójuk voltam a rendszerváltás első napjától, megalakulásuk óta, de nagy a gyanúm, hogy ennek is vége.
Úgy vagyok ezzel, mint Királyhegyi Pál, mikor fenéken rúgta a keretlegény: Most ment el a kedvem az egésztől.


Valamit ugyanis elmond, hogy valaki, aki el akar világgá küldeni egy diktátort, az többször említse meg potenciális szövetségesét negatív szövegösszefüggésben, mint a diktátor nevét, és az ország szétzüllesztését adóztatással akarja szankcionálni.
Az is sokat elárul, hogy azt állítja, hogy választási győzelme esetén az állami korrupció felszámolásával és az "oligarchák és kiváltságosok" vagyonának közteherviselésbe vonásával meg lehet oldani az egészségügy és az oktatás problémáit.
Hogyne.
Vagy kisnyúl, hiszen a gond ezer, és nem csak anyagi gondok vannak, hanem millió más probléma is, talán oda kellett volna figyelni az érintettekre, mikor kint szaladgáltak az utcán, de meg kellett várni, míg felvágják az ereiket, vagy feladják a reménytelen harcot.
Aztán itt ez az esélyegyenlőségi kérdés is.
Ez - állítólag - tévút volt, merthogy ez nem megoldás, a baloldali kormányok adósak maradtak a vagyoni különbségek felszámolásával, ami egy igazán helyes célkitűzés.
Nem akarom elkeseríteni a Nagy Elméleti Szakértőt, de ezzel már kísérletezett egy kis kecskeszakállas próféta is, követve mindenféle nagyszakállúak tanait - mindegyikük ezerszer okosabb volt a szegedi polgármesternél, mégse nagyon sikerült megoldani a problémát, másrészt meg talán meg kellene kérdezni a népet, akar-e ilyen társadalmat, vagy mégis maradjunk meg a kapitalizmusnál, ha már így esett?


Nem egészen tiszta a kép, akkor most osszuk fel Csányi és Mészáros vagyonát a szegények között, vagy mégis, hogy lesz ebből vagyoni egyenlőség?
Azt se nagyon értem, miért képzeli azt, hogy a rendszer már eljutott arra a mélypontra, amikor már csak az egy fehér elefánt - nevezetesen ő - között lehet választani, és holnaptól mindenki rohan majd jobbról-balról rá szavazni, merthogy kiérlelt és reális programjának senki nem tud ellenállni?
Hát - nem akarok vészmadár lenni - ha már madár, legyen liba - de attól tartok, hogy az emberek ennél azért okosabbak, meg elkötelezettebbek ide-oda, és nem fognak Botka ujjának egy csettintésére pártot, elvet, véleményt váltani.
Azt mondta: A jövőben mindent másképp kell csinálni, hozzátéve: se Horthy, se Kádár retróra nincs szüksége a magyaroknak, de még a rendszerváltás utáni kormányok elhibázott politikájára sem.Rá van szükség, gondolom...
Talán az alapoknál illene kezdeni: kitől származik egyáltalán Botka felhatalmazása a miniszterelnök-jelöltségre?
Mert ha a jelölése nem volt demokratikus, akkor mi a biztosíték arra, hogy esetleges győzelme esetén demokratikusan fog viselkedni?
Aztán az is érdekelne, hogy miután meghirdette a többfrontos harcot, biztos benne, hogy ez az ország és benne a baloldal meg a demokratikus oldal további harcra vágyik?
Mi van akkor, ha az átlag-választó nem harcolni akar, hanem nyugalmat, békés életet, csendes gyarapodást és a handabandázások abbahagyását kívánja?
Ha megunta már az ellenségkeresést, a vicsorgást és a fogcsattogtatást, hanem egyszerűen csak élni szeretne?


Nem mondanám, hogy Botkában csalódtam, mert nem lenne igaz, legfeljebb színvonalasabb elképzeléseket vártam volna tőle, de ez már egy olyan ember kapkodása, aki még azelőtt realizálni akarja a lehetőségeit, hogy pártja atomjaira esne.
Ezzel persze sietteti ezt a folyamatot, ami nagy kár, mert a Magyar Szocialista Párt maga a magyar munkásmozgalom, a tradíció - és lehetne a magyar progresszió is - de nem így.
A közönség bemelegítését maga a pártelnök végezte, na, ő aztán csalódás a javából, ha valakinek, hát neki nem lett volna szabad asszisztálnia Botka kis pártpuccsához - már, ha a pártjáért érez némi felelősséget.
Botka meg záró-gondolatként azt üzente tárgyalópartnereinek, hogy fogadják el feltételeit, ha egy győztes csapat tagjai szeretnének lenni.
Szép, demokratikus gondolat, de az a lényeg, hogy végül is sikerült kialakítani az Orbán számára legkedvezőbb helyzetet.
Úgyhogy kezdjünk el szép lassan búcsúzni a Szocialista Párttól, az emberarcú kapitalizmus illúziójától, a társadalmi mobilitástól, a relatív esélyegyenlőségtől, és várjuk meg, mit hoz a történelem.


De sok jóra azért ne számítsunk...


:O)))

MOLNÁR GYULA POHARA

Molnár Gyulánál - a Népszava szerint - betelt a pohár.
Ez a - rossz nyelvek szerint - ritka helyzet azért következett be, merthogy az ellenzéki pártok rosszul viselkednek, egyedül a Szocialista Párt a makulátlan, ami lehet, hogy igaz is, ha az ember belegondol, hogy a Trónok harcában mi is volt a Makulátlanok legjellemzőbb tulajdonsága...
 „A vasárnapi ebéd gondolata ma is áll: mindenki jöhet, de az asztal alatt rugdosódást egyszer és mindenkorra be kell fejezni - fogalmaz Molnár Gyula az elmúlt hetek zavarkeltő eseményeit lezárandó. Az MSZP elnöke tisztán kimondja: Orbán Viktor nem maradhat hatalmon azért, mert valaki rosszul taktikázott.
Visszautasít minden olyan lebegtetett, szivárogtatott, vagy épp sajtón keresztül megüzent vádat, hogy az MSZP, vagy annak bármely vezetője lenne az akadálya annak, hogy a legütőképesebb, a kormányváltás legnagyobb esélyét nyújtó egyéni jelölti, illetve közös listás névsor összeálljon a demokratikus oldalon.
Eddig - mondja - épp a szocialisták az egyetlenek, akik tiszta lapokkal megtették személyi ajánlatunkat Botka László esetében, s készen állnak arra is, hogy minden szükséges személyi kérdésben ezt tegyék.” – írja a Népszava a ma megjelent Molnár Gyula interjúban, a gyanútlan olvasó meg csak néz, mint Rozi a moziban – rosszul emlékezne valamire?

Valami olyasmiről volt hajdan szó, hogy az ellenzéki pártok egyeztetnek, majd megállapodnak a választás során követendő eljárásról, beleértve az előválasztásnak nevezett rémálom ügyét is, melyről aztán a pártok értelmiségi megmondóemberei hosszasan polemizáltak, de egyezségre vergődni nem tudtak.
Odáig el se jutottak, hogy ki finanszírozná ezt a kedves kis játékot, azon se nagyon törték a fejüket, hogy kik azok, akik közül előválasztani kellene, így aztán az emberben felmerül a gyanú, hogy tulajdonképpen már megint csak arról van szó, hogy ki legyen a választási halljakend, aki mögött ott kellene sorakozniuk a „futottak még” mezőny tagjainak - bokacsattogtatás, ütemes taps, stb.
A szokásos menetrend szerint a folyamat egyik tetszőleges pontján előáll az MSZP és eredményt hirdet.
Jelen esetben Botka berúgja a lengőajtót és kettőt a levegőbe lő, mire is mindenki az asztalok alatt keres menedéket.
Aki akar, az csatlakozhat, mondja, kivéve azt a langalétát ott a sarokban, mert az nem néz fel rám, pedig ez lenne a dolga.
Ennek utána marcona pofákat vág és bejelenti, hogy megkezdi az egyeztetést, elsőként azzal a párttal, melynek édesanyját Viktornak hívják, társelnökét meg ravasz furfanggal a Fidesz delegálta, csak előtte kicsit átfényezte.
Szeretem én az ilyen villámkarriereket, mikor a farkasfalka egyik tagja hirtelen a birkanyáj főkolomposaként jelenik meg - de hát adjunk egy esélyt azért…
Közben, a háttérben a Lengyel-szalonban világrengető események történnek, felkérik Niedermüller Pétert, hogy ugyan, puccsolja már meg Gyurcsányt.
Ezzel mindent el is mondtunk a szocialisták valósághoz való viszonyáról, a pártdemokráciáról meg az előválasztásról.

Ezeken az alapokon áll az a ebédmeghívás, melyet Molnár Gyula kézbesített az érdekelteknek, kifejtve, hogy aki akar, az jöhet az asztalához, de aztán illedelmesen egyen ám, és azt a menüt, amit a szocialisták feltálalnak nekik.
Liba nincs, mert azt ők már elosztották egymás közt, de kaphatnak vöröskáposztát, csócsálják lelkesen.
Demokratikusan, hiszen az étlapot is így állították össze, habár Botka belépőjéről pár napig azt se lehetett tudni, hogy a párt elnöke tudott-e róla.
Merthogy Botka kiválasztása nem a tagság bevonásával történt, az tutifix.
Akkor lesz csúf világ, mikor a tagság rájön, hogy puszta dekorációnak tekintik, rá hivatkozva adnak el mindent és mindennek az ellenkezőjét is.
A pártelnök meg olyan, mint pin@n a szőr, sok vizet nem zavar, esztétikai értéke is kérdéses, de ha már van, hát legyen.
Nem szeretnék olyan párt elnöke lenni, melyben a posztokat úgy osztják, mint a grundon, és melyben valaki képes az akaratát erőszakosan ráerőltetni a testületekre, mert azt ne mondja senki, hogy Botka hirtelen előtérbe kerülése demokratikus folyamat eredménye volt.
De hát ők tudják, mindenesetre a Fidesz éppen Botkasimogatót tart, miközben még mindig Gyurcsányt ekézik, Botka társaságában.

Azt is nyilatkozza Molnár Gyula, hogy „az MSZP minden vezetője és meghatározó politikusa elkötelezett abban, hogy véget vessen az Orbán-kormány 2010 óta tartó ámokfutásának 2018-ban.
Van a győzelemnek egy forgatókönyve is, amit Botka László vázolt.
Ő feltételnek nevezte a forgatókönyve megvalósulását, én célnak nevezem az abban foglaltakat. Márpedig a cél szent.
Ha valaki nem ért egyet, akkor közölje, miért nem, s hogy mit gondol helyette. Mindenről lehet vitázni, de csak a megállapodás szándékával.
Aki ugyanis nem akar megállapodni, az nem akar kormányt váltani.”
Szép gondolatok, csak én Botka programjából nemigen kerekedik ki az a katarzist kiváltó élményt, mely a demokratikus oldal számára a győzelmet elhozná, különösen úgy, hogy nem felejti el Gyurcsány méltatását sem – érdekes úgy várni a megállapodást, hogy bevezetőként rúgunk kettőt-hármat a partnernek kiszemelt párt vezetőjébe.
Maga a program pedig kissé populista, kissé jelszógyűjtemény, de hát nehezen szabadul a megszokástól az, aki belenőtt egy politikai kultúrába, mely felett láthatólag eljárt az idő.
És mi van, ha Gyurcsány mégiscsak rajta akar lenni a listán?
Akkor Botka majd azt mondja, hogy jó, hát akkor én megyek?
Ugyan már...

„A baloldal még soha nem volt ilyen viharvert, miközben Magyarországnak sosem volt még ekkora szüksége a baloldalra.”
Botka szerint ezentúl erkölcsi alapon kell politizálni, véget vetve „az elvtelen kompromisszumok, a meghátrálás, a kibekkelés időszakának”.
Miért, eddig hogy politizált a Szocialista Párt?
És kötöttek elvtelen kompromisszumokat?
Meghátráltak volna, és kibekkelésre játszottak volna?
Érik meglepetések az embert…
Botkával a többi párt egy esetben tudna irgalmatlanul kicseszni: ha teljesítenék a feltételeit, merthogy, ugye akkor a baloldal szerinte nyerhetne a választásokon.
Na, ezt kellene neki valahogy levezetnie, kockás papíron, ceruza, radír segítségével, utána mindjárt jelentkezhetne a Nobel-díjért is, mert nekem sehogy sem jön ki a matek, abban pedig nem hiszek, hogy a következő egy évben a magyar társadalom hirtelen megvilágosodik és öntudatra ébred, különös tekintettel arra, hogy az osztogatás napjai jönnek, mint tudjuk…

Molnár Gyulát kedvelem, de egyre jobban csodálkozom rajta, hiszen ő azért még Lenin emlőin nevelkedett, aki okos ember és sikeres hatalomtechnikus volt, aki tudta, hogy mielőtt bármibe belekezdünk, a konkrét helyzet konkrét elemzéséből kell elindulnunk, nem a vágyainkból.
Nekem pedig úgy tűnik, hogy a vágyak ismét felülírják a realitásokat.

Kár…

:O)))

UTÓPISTA SZOCIALISTÁK

Mészáros Antóniánál járt Hiller István, a szocialisták pártválasztmányának elnöke.
A látogatás apropóját a szocik újkeletű aktivitása adta, beleértve Botka érdekes mozgását és a Gyurcsány elleni egység megteremtésére tett pancser kísérleteket.
Az, hogy Botka teljességgel alkalmatlan a demokratikus oldal miniszterelnök-jelöltjének, azonnal kiderült, hiszen annak, aki ilyen pozícióra tör, semmiképpen nem lehet a realitásoktól elszakadt érzelmi politikát folytatni.
Márpedig Botkának első dolga volt a DK elnökének ekézése, arra mutat, hogy Botka megrekedt valahol egy kisdiák szintjén, aki képtelen túllépni azon, hogy valaki, még  az óvodában elvette a berregős autót tőle, pedig az neki járt volna.
Ahogy visszahozták az előtérbe, jól mutatja a párton belüli állapotokat: a sértődős kisgyerek kapott egy nyalókát és megígérték neki, hogy ha szépen viselkedik, továbbra is ő lesz a vigyázó az osztályban.
Ő mondta ki elsőként magáról, hogy nem alkalmas miniszterelnök-jelöltnek, hiszen párttársai választmányi elnöknek sem tartották alkalmasnak, és milyen hülyén nézne ki ezek után miniszterelnök-jelöltnek?
Aztán mégis úgy döntött, hogy kipróbálja, és amit látott, az igennagyon megtetszett neki, egy szép, nagy marha ember a tömegek élén, ha jól hajrázik, az ezüst is szépen fog csillogni.
Hogy közben a NER szekerét is lökdösni kell kicsit - hát istenem, Lenin koporsóját sem őrizték ingyen, csak Lenin rendszeres felújítása vagyonokba került...

Most elkezdett egyeztetni a pártoknak nevezett Fidesz-filiálékkal, elsőként az LMP-t nevezve meg.
Ők persze azonnal keresztet formáztak ujjaikból és felkiáltottak: Apage Satanas! majd a bal válluk felett háromszor hátraköptek, remélve, hogy legalább egyszer eltalálják a találkozó kezdeményezőjét.
Mondjuk az LMP is határeset, mint a boszorkány vállán a delfin (ha eltalálod mi ül a vállamon, tied leszek, szép királyfi, mondta a banya, púpján egy macskával.
A királyfi delfinre tippelt, olyan randa volt a banya, de az megvigasztalta: határeset...), de a többiekhez már valami parttalan jóakarat kell, hogy pártként azonosítsa őket bárki.
Ezek a baráti társaságok létezésüket a tagadásra építik, ők azok, akiknek el kell hitetni legalább a söröző törzsgárdájával, hogy van valamiféle önálló identitásuk, és más céljuk is, mint az állami támogatás lenyúlása.
És most lesz szezonja az új pártok alapításának, már alakulófélben van a nyuggerpárt a közepesen leépült nyugdíjasoknak, a Momentum Párt a nyeretlen kétéveseknek, és még kiderül majd, ki mindenki fúrja a pesti aszfaltot, hátha feltör a pénz.
Párt itt kettő van még a szocikon kívül a pályán, abból az egyik a DK.
Na, velük nem egyeztet Botka, mert őket a szocik nem szeretik, míg a másik valóságos párttal, a Jobbikkal azért nem, mert azt meg Viktor nem szereti, márpedig akit Viktor nem szeret, az éhendöglik, mint tudjuk....
De - természetesen - választási győzelemről beszél, jóllehet ez matematikailag kizárt, és ha ő azt hiszi, hogy az elmagányosodott  szocialistákért él-hal ma a nép, hát téved.



Ennek utána magyarázza a bizonyítványt Hiller, tagadva azt, hogy ki akarták volna szorítani a DK-t és Gyurcsányt a partvonalon túlra.
Összeesküvés-elméletből sok van, mondja, már hajdan, Budavár visszafoglalásakor is mindenféléket kitaláltak, hogy a haditanácsra miért nem ment el Batthyány Ádám, pedig csak beleesett a pöcegödörbe.
A helyzet az, hogy a példa roppant szemléletes, csak éppen itt az egész haditanács ül nyakig a szarban, egymást nézegetik és fintorognak.
Ugyanez a helyzet országosan is, hiszen összeesküvés-elmélet van itt még rogyásig.
Itt van mindjárt az állítólag Putyin birtokában levő videó, melyen a Mi Reménységünk a főszereplő, amint aktatáskával vesztegetési pénzt vesz át Dietmar Clodótól, a bombagyárostól.
Aztán itt van a másik is, mely szerint az olajszőkítésekben nyakig sáros volt Pintér belügyminiszter, aki aktatáskával vette át a részesedést a később egy pusztai kútban fellelt maffiózótól - utóbbi fiának hivatalos tanúvallomása szerint.
Érdekesek ezek az összeesküvés-elméletek, habár a wikileaks iratok nyilvánosságra hozatala óta érdemes elgondolkodni az összeesküvés-elméletek valóságtartalmának kérdésén - lehet, nem mindegyik légbőlkapott?

Hiller Istvánt kedvelem, tisztességes embernek tartom, kár, hogy néha méltatlan feladatokat kell ellátnia.
Azok lesznek szép idők, mikor majd azzal foglalkozhat, amihez ért: az oktatással.
Odébb van ez még, attól tartok...


:O)))

A VEZETŐ ÉRTELMISÉGI

A két Laci elrendezte a választások problémáját.
Mármint Botka Laci meg a Lengyel Laci, a vár fokán meg feltűnt, mint Hamlet atyjának szelleme Puch Laci, talpig lepedőben, de róla később kiderült, hogy csak egy báb, melyet a paraván mögül a negyedik Laci mozgat, ő korántsem sovány, bár a zsírját nem saját magánál tárolja, mert Szilárd meggyőződése, hogy egy politikus nem adhat maga ellen túl nagy támadási felületet.
Lám, elég hozzá négy Laci, és további négy évre el van kapálva a baloldal politikai feltámasztásának projektje, szórhatunk is gyászos képpel földet a koporsóra.


Közben a második Laci - igazsága teljes tudatában - méltatja eredményes tevékenységüket, meglehetősen egyedi taktikát követve: először tagadja, hogy ő részt vett volna egy DK és Gyurcsány kiszorítása érdekében gründolt kis összeesküvésben, majd elmondja:
"Kit érdekel ő és az egész DK-ja? Hogy lehet valaki ennyire felelőtlen, hogy az ország sorsa helyett kizárólag a saját sorsával törődik?
A DK szavazói eldönthetik, hogy ragaszkodnak-e ahhoz a Gyurcsány Ferenchez, aki azon túlmenően, hogy vádaskodott össze-vissza, nem mondott egyetlen érdemi jelöltet, egyetlen érdemi programpontot Orbán Viktor rendszerével szemben.
Ha valaki csődbe vitt egy országot, az lehetőleg ne kívánjon vezető értelmiségiekkel találkozni.
Mert én bizony nem kívánok."
Ebből kiderül, hogy mit dönthetnek el a DK szavazói, mire ad engedélyt Lengyel László, meg az is, hogy ő vezető értelmiséginek tartja magát, ami abból derül ki, hogy hazudni már remekül tud, mint a "csődbe vitt ország" szófordulatból is kiderül.


Önértékelési zavarai vannak Lengyel Lászlónak, merthogy olyan értelmiség ma nemigen létezik Magyarországon, melynek ő vezetői közé tartozna, ellenben az "értelmiség szégyene" megtisztelő címre akár már holnap is igénybejelentést tehetne.
Itt lenne az ideje levonni a tanulságokat neki is az elmúlt tizenöt-húsz év történéseiből, és csak azért nem mondom, hogy egész pályafutásából, mert nem akarok igazságtalan lenni hozzá.
Bár egyetlen prognózisa se jött be idáig, de eleinte még elképzelhető, hogy jó szándékkal nyilatkozgatott, ha túl nagy találati pontossággal nem is.
Lengyel László kiment a divatból, gyönyörű mellénykéivel együtt, ma már inkább kártékony a demokratikus oldalra nézve, mint hasznos.
És, hogy Botka éppen tőle kér tanácsot, az eleve magában hordozza a bukást.
Akciójuk után a demokratikus oldal esélye - hacsak nem korrigálnak ezerrel - éppen annyi, mint Szálasinak volt Kőszegen, a Kálvária utcában - praktikusan semmi.
Ezek politikával foglalkoznak?
Hiszen egy liba hozzájuk képest atomfizikus és szívsebész egyszerre, és még a liba lehet sértődött egyáltalán az összehasonlítás miatt...
Nem is tudom, hogy felméri-e a két nagystílű politikai tényező, hogy mekkora kárt okoztak, anélkül, hogy a demokrácia ügyét akárcsak jottányit is előrevitték volna - nem hiszem.


Ma házi őrizetbe helyezték a nem jogerősen 13 évre ítélt terroristát, Budaházy Györgyöt, aki ugyan nem Laci, de éppen olyan kártékony.
Ő a mi terroristánk, ő terrorszervezetet működtethet, szabadon robbantgathat az országban, miközben szeretett Vezérünk Szíriában még meg sem született potenciális terroristákkal riogatva építi az égigérő kerítést - hát nem egy hülye ország ez?
Szerintem elég lenne rövidebb és alacsonyabb kerítés is, elég lenne mögé zárni ezt a sok pénzéhes, kártékony dögöt, aztán élhetnénk boldogan, mint Alizka Meseországban...


Érdekes ország vagyunk, nem igaz?


:O)))

MÚMIAFESZTIVÁL

Tudni kellene szépen öregedni.
A magyar celeb nincs ennek a tudásnak a birtokában.
Hogy miért nem érti meg, hogy saját magát alázza a sok aggbakfis és prosztatahuszár, mikor saját maga paródiájaként parádézik egy olyan rendezvényen, melyre tudja, hogy kíváncsi lesz az a rengeteg ember, aki saját élete szürkeségét - vagy szürkeségének érzetét - azzal próbálja oldani, hogy feltűnési viszketegségben szenvedő média-hurkatöltelékek magánéletnek álcázott szerepjátékát figyeli csorgó nyállal.
Tulajdonképpen sajnálni lehet őket, hiszen maguk is azt hiszik, hogy személyük fontos, míg csak egyszer ki nem kísérik őket a rendezvényről, mint a naptárdívát, aki meghívó nélkül akart bejutni ezekbe az előkelő körökbe.
Nem kell sznobnak lenni ahhoz, hogy az ember gyaníthassa, hogy kevés közöttük a komoly művészi teljesítményt nyújtó személyiség, leginkább azok számára fontos egy ilyen megjelenés, akiknek saját maga a legkiválóbb teljesítménye.
Persze van azért közöttük, aki saját jogán is elismert lehetne, mint a bártáncosnő, aki fiatalkorunk éteri magasságokban lakozó sztárja volt, vagy a producer, aki felfedezte nekünk Bunyós Pityut, de ez kevés nekik.


Nem mondom, nehéz lehet lemondani a fényről és a csillogásról, nehéz lehet belátni, hogy elszaladt felettünk az idő, oda a fiatalság, de azt is be kellene látni, hogy ezt nem pótolja semmi, a pótlására tett kísérletek eredménye meg olyan lesz, mint a kormány plakátja: Magyarország erőlködik...
Mégis, letagadhatatlan, hogy az emberek többsége szeret kíváncsiskodni, a bennfentesség látszatát kelteni, és büszkének lenni arra, hogy tudja, ki a Sarka farka, meg hogyan lehet olyan gyönyörűnek lenni, mint Norbi Update.
Az ember esendő, utálni hát nem kell őket, legfeljebb csendesen szánakozni a talmi csillogáson, a kiszolgáltatottságukon.
Idén ismét volt Story-gála, a lap teremtett egy eseményt vásárlóinak, ebből is el lehet tolni a szekeret néhány hétig.
Kell ez a népnek, a cirkusz része, és minél kevesebb a kenyér, annál több cirkuszra van szükség, merthogy erre van kereslet.
A celebek történetei könnyen elképzelhetők, hiszen Maris is veszett már össze a férjével, esetleg voltak már nyaralni is, ha nem is Barbudán, de Nyíregyháza-Sóstón, de a víz víz, a homok meg homok, és lényegi különbség egy libaúsztató meg a tenger között igazán elhanyagolható, - na jó, liba helyett albatrosz, de mindkettő repül...


Hogy ebben az országban már csak képes újságot érdemes kiadni, ez tény, de lehet, hogy ez a fejlődés.
Hogy a legnagyobb könyvkiadó csődbe került, az is tény - de lehet, csak a haladás útján elesett vitéz.
Merthogy a regény helyét átveszi szappanopera, a sorozat, és ha jó iparosok készítik, akkor akár még a műveltségre is áldásos hatással lehet.
A mi korunk a vizuális kultúra kora, és ez a mai celebek tragédiája.
Merthogy az ő igazi életterük a képes hetilapok világa, no, meg a televízió, de ott kevés az adó és magas a túljelentkezés, celeb legyen a könyökén, aki be tud oda törni.
Azért vannak celebek, akiket lehet tisztelni.
Itt van például Majka, aki az évek során a suttyó proliból értelmes emberré nevelte magát, mert fogékony volt a világra és nem szégyellt tanulni, úgyhogy ma már csepp szégyenkeznivalója sincs egy hivatásos és iskolázott művész mellett egy zsűriben, a véleménye miatt, tartalmilag-formailag is megállja a helyét.


És akkor néhány szót a korról.
Azt hiszem, elmúlt már az az idő, mikor a lánynak más viselet dukált, mint az asszonynak, az özvegynek más, mint a férjes asszonynak, de a megjelenés méltóságának követelménye ma sem változott.
Lehet idős korban is fiatalosan öltözni, de csak az egyéniséget, alkatot, alakot is figyelembe véve, mert ha nem tartjuk be ezt a szabályt, könnyen nevetségessé válhatunk.
Férfinak lenni könnyebb, kivéve, ha ragaszkodunk hippi-korszakunk relikviáihoz, a fonott szakállhoz, vagy a kopasz fej tarkóján lengedező bánatos copfocskához.
Mondhatnám, hogy mindenki öltözzön és viselkedjen úgy, ahogy jól érzi magát, mégis azt mondom, hogy megéri alkalmazkodni a bennünket körülvevő világhoz.
Celebnek lenni strapás élet, legyünk hát velük elnézőek legalább fesztiváljuk idején...

:O)))

HEVENYÉSZETT VÉDELEMBEN

Ötfrontos harcot kell vívnunk ebben az évben, hirdette meg helyzetértékelését a Vezérlő Fejedelem, hívei előtt tartott évértékelőjén.
A távolból a sok fütyülő hangja hallott, úgy látszott, ez az ötszáz fő stabilizálódott, gondolom ez a minimállétszám, mely ahhoz kell, hogy a média megmutathassa: ebben az országban demokrácia van, hiszen lám, ott az ötszáz fütyi, és sehol egy diszkréten kattogó géppuska.
Az öt front tulajdonképpen egy: az Unió ne akarjon belepofázni a dolgainkba, csak utalja a lóvét pontosan, megbízhatóan, hiszen láthatja: elköltésének bejáratott útja van.
Természetesen remek szólamok, népies kifejezések tarkították a beszédet, ami a maga nemében remek volt, hiszen az is művészet, hogy valaki a beszédében ne mondjon semmit.

Tulajdonképpen ezzel el is mondtunk mindent Harci Marci legújabb beszédéről, habár én inkább arra lennék kíváncsi, mit is fog mondani az utolsó szó jogán.
Amúgy meg a fenének sincs kedve ennek az idiótának a semmitmondását elemezni, miközben bánatos kormánya pénzt fizet az Irgalmatlanoknak azért, hogy ne végezzenek abortuszokat, ellenben ne kérjenek hálapénzt.
Elfogadni elfogadhatnak, a buta beteget kiokosíthatják annak mértékét illetőleg, de kérni nem szabad.
Namindegy, ez is csak egy jele annak, hogy az ország végérvényesen a totális elhülyülés és a vallási fanatizmus felé tart.
Közben a hajdani fóti gyermekvárosból ismét főúri kastély lesz, majd aztán Rasi vagy valamelyik családi stróman megvásárolja, a gyerekek meg mehetnek világgá.


Nem is taglalom tovább, legfőbb kincsünk a gyermek, mármint Viktor unokája.
Náthás vagyok, köhögök, elegem van a világból.
Legyen kellemes az estétek!


:O)))

SÁNDOR MÁRIA TÉVEDÉSE

A feketeruhás nővér felvágta az ereit, de megmentették.
Öngyilkossági kísérletének oka csalódottsága volt:
"Nem vagyok alkalmas vezetőnek.
Mindenkinek hiszek, aztán rájövök, mások csak saját céljaikra akarnak felhasználni. 
Azt hittem, az emberek jók. Rájöttem, nem azok" - mondta

"A legtöbben önzők, épp a nyomor miatt, amiben élnek: az állandó nélkülözés, az állandó igazságtalanságok miatt.
Csalódtak bennem, csalódtam bennük...”
Már első mondatából is kiderült, hogy nem érdemelte meg a sorsát, hiszen a mai magyar társadalmi-politikai életben nincs helye ilyen mértékű önkritikának, itt ma nyomulni és tülekedni kell, és ha módod van rá, akkor ellenfeled meg kell semmisítened, mint ezt Nagy Tanítónk már régen kifejtette.
Ezen a pályán ma már a tisztesség inkább hátrány, mint előny, a lelkesedés és a szorgalom kevés.
A ma közéleti szereplő ha éppen nem hazudozásra, akkor harapásra használja a száját, nem érvelésre, és közönsége sem erre kíváncsi, inkább a csontok reccsenését és a kiontott vért nézi bódultan, miközben észre sem veszi, hogy a világ, melyben biztonságban érezte magát már régen halott, és ő egy hullán éldegél, melyet hiénák tépnek.

Sándor Mária korunk áldozata, sorsa pedig tipikus.
A hiba nem annyira benne, mint inkább a társadalomban van, mely a szocializmusban elveszítette természetes képességét a védekezésre, a harcra, hiszen tulajdonképpen nem volt miért és ki ellen harcolnia.
Bizonyára lesz itt halálhörgés-siralom, de az a társadalom a kisemberek társadalma volt, egy olyan tó, melyben vígan élt a keszeg meg a compó, de a harcsák és a csukák ambícióját erősen korlátozták.
Rendszerváltáskor hiába hirdették meg a lehetőséget, egyik keszegből sem lett rablóhal, maradt keszeg, és eszébe sem jutott lázadni, mikor a tóra ráengedték a csukákat meg a paptetűt.

Azt gondolta, hogy ez a világ sora, ki ő, hogy lázadjon, de majdcsak kibírja ezt is.
Sándor Mária is ezt hitte, meg azt, hogy az igazság győzedelmeskedik, hiszen az egészségügyet ők, az orvosok, a rezidensek meg az ápolónők működtetik, ha ők mondják, hogy rossz a rendszer, hát nekik már csak elhiszik a döntéshozók.
Ő nem politizálni akart, csak jobb egészségügyet, jobb munkakörülményeket.

Tévedett, mert illúziókat kergetett.
Társak addig álltak mellé, míg esélyét látták a győzelemnek, szövetségeseket ott keresett, ahol ebben érdekeltek nem voltak.
Aztán szép apránként megvették potenciális társait kilóra, mint a libát, ide kis béremelés, oda kis pozíció, szirénhangok, miegymás, és mire körülnézett, egymagában álldogált, a többiek meg elhúzódtak tőle, mintha leprás lenne.


Eleinte úgy nézett ki, hogy majd a pedagógusokkal együtt elég lobbierejük lesz, de ez az elképzelés sem vált valóra, a pedagógusok mozgalma is megfeneklett, mert vezetőik azt gondolták, hogy lehet egy olyan fontos társadalmi kérdésben, mint amilyen az oktatás, politikamentes, tisztán szakmai vitát folytatni.
Nem lehet, mert a látszólag szakmai döntések mögött kemény politikai döntések bújnak meg.
Az egészségügyben a négymilliós ballaszt ellátásának problematikája, akiktől legjobb lenne a legegyszerűbben megszabadulni, és hát mi is lenne egyszerűbb a halálnál?
Ha hosszú a várólista, a fele páciens meghal, mire sorrakerülne, nagyszerű takarékossági intézkedés, nem igaz?
Ha jár az egészségügyi ellátás, akkor azt számon lehet kérni, ha adható, akkor azért hálásnak lehet lenni, a hatalom számára nem kétséges, melyik a kedvesebb megoldás.
Oktatásnál sem más a helyzet: ha a kormányzat alattvalókat akar képezni, akkor a cseléd gyereke maradjon cseléd, szűnjön meg a társadalmi mobilitás, és akkor Százlábú Rasi gyereke élvezni tudja majd társadalmi osztálya előnyeit, Cselédjankó gyereke meg cseléd marad, meg még a dédunokája is.
Jobb a selejtre éretteket már az általános iskola első három osztályában elkülöníteni, a büdös cigány gyereke maradjon az, mi apja volt, végtére amúgy is egyre kevesebb fizikai munkás kell.
Ha nem adunk nekik enni - még jobb.
Az asztal alá vetett csontért is marakodni fognak, és nem jut idejük elgondolkodni sem a helyzetükön.


Sándor Mária nem akart politizálni, mint ahogy a Tanítanék Mozgalom vezető aktivistái, meg a szakszervezeteik sem, pedig tőlük igazán elvárta volna az ember azt, hogy átlássák a helyzetet és megértsék, hogy a szakmai munkát csak megfelelő politikai feltételek között lehet megváltoztatni.
Ahol a társadalom felét hulladéknak kezelik, ott esély sincs korszerű egészségügyre, oktatásra.
És ha egyszer kilépünk az Unióból, akkor az összes kapu bezárul - még a mozgékonyabbja sem fog tudni elmenekülni ebből az országból.
Mindenki pedig nem vághatja fel az ereit sem, hogy felhívja a figyelmet a problémára.

Sándor Máriának nincs munkája, mert ma nincs olyan egészségügyi intézmény, ahol a vezető alkalmazni merné.
A félelem nagy úr, habár csak felbátorítja a hatalmat a visszaélésekre, ezért kontraproduktív is - ma Sándor Mária, holnap az adott intézmény vezetője - volt már ilyesmire precedens.
De akkor legalább a szakszervezetek kelnének a védelmére, hiszen egymaga többet tett le az egészségügyi érdekvédelem asztalára, mint az egészségügyi szakszervezetek tíz év alatt.
El kellene ezen gondolkodni a fizetett érdekvédőknek, és ha van még bennük kis erkölcs, hát tenni azért, hogy ne lehessen egy embert, aki a közös célért küzdött, teljesen ellehetetleníteni.

Talán mégiscsak akad valahol munka, akad tisztességes visszavonulási lehetőség egy tisztességes embernek, akit megégetett a politika - még a mai Magyarországon is.

Hátha...

:O)))

MEGÉRKEZTÜNK

A  vonat befutott az állomásra, a kis köpcös masiniszta lekászálódott az ülésből, majd elővette a géprongyot, megtörölgette a kezeit, aztán lekászálódott a vezérállásból, habár a gépet nem állította le.
Elégedetten nézett körül a pályaudvaron, ugyanott vagyunk, mint 2014-ben - mondta - tartottuk a tervezett menetidőt, habár lehet, a menetrendet kicsit elrontottuk, elég lett volna ide decemberre is elérni.
Aztán legyintett egyet - a pálya tiszta, a gépet kicsit megolajozgatom, aztán 2018-tól indulhatunk vissza, csak marad még valami arra ciklusra is, habár lassan már csak magamtól tudok lopni... - morfondírozott, de hát nem baj, a feeling megvan, a vagyon meg már annyi, hogy a fülemen csordogál kifelé...
Ezzel felemelte táskáját, melyben svájci bankszámlaszerződéseit, tongai befektetési okmányait meg a strómanjaival kötött szindikátusi szerződéseit tartotta - alig bírta el -, nyakán focistacsomóra kötötte a sálat - ettől gyönyörűnek érezte magát -  és elindult a vasutasszálló felé - jól végzett munka után édes a pihenés.


Hát megérkezett a mi kis demokrata vicinálisunk, éppen oda, ahonnan elindult ezelőtt néhány évvel.
Nagy szerencsénk van, mert mikor jöttünk, a mozdonyvezető emberei a vonat után felszedték a síneket és eladták a Népi Kínának, csatahajó-alapanyagnak, cserébe kaptunk tőlük sok kici zokni, ballábas mind - az osztályharc jegyében.
Hálistennek, itt két sínpáron száguld a magyar TGV, melynek gyártásában részt vesz az Alstom is, a minőség tehát megfelelő, mint ahogy a finanszírozás is valószínűleg, mármint a döntéshozók finanszírozása.
A demokratikus oldal egy centivel sincs előrébb, mint amikor a Fidesz beletaposta a padlóba, pedig elmúlt már azóta egy-két nap.
Akkor a demokratikus oldal egy veszekedő, verekedő óvodai csapatra hajzott, mígellenben most egy veszekedő, verekedő óvodai csapatra hajzik, aki meg nem verekszik meg veszekszik, az a homokozó sarkában ülve homokba pipiskét játszik.
Jellemző, hogy a Gyurcsány elleni összeesküvés résztvevői, ha pártjaikkal összevont kongresszust akarnának tartani, elég lenne kibérelniük a Négycsöcsű kártyatermét, mégis komolyan veszi őket szinte mindenki.
A PISA-teszt megmutatta, hogy nem képesek olvasni, most kellene valamilyen olyan teszt is, melyből kiderül, hogy számolni sem tudnak.


Márpedig a számolás fontos dolog.
Megkérdezte a székely is a szekéren a lánytól:
Aztán leány, tucc-é számolni?
Tudok bátyám, miért kérdi?
Mert akkor számoljál vele, mire Vásárhelyre érünk háromszor is meg leszel pocsékolva!
Itt persze senki nem mond semmit, csak mutogatnak, mint Áder mellett a széplány újév alkalmából, ennek dacára mindenki tudja, ha ez így megy tovább, mire a választásokhoz érünk, annyi a szüzességünknek.
Az első menetet már el is kezdték, a négyes metró ügyében gyakják éppen az ellenzéket, az meg még csak nem is sikoltozik, inkább csak nyögdécsel, mély átéléssel.
Hogy most ki lesz a Simon, azt még nem tudni, de hogy lesz, és hogy pórázon fog sétálni, az hóttziher, hadd lássa a nép, hogy errefelé korrupciós ügyekben szigorúság van, nem vagyunk mi Románia, ahol már mindenki tudja, hogy kik lopnak!
Nálunk csak azok tudják, akiknek el kell dönteniük, hogy a mi strómanunk az illető, vagy valaki másé, és ha a mienk, akkor hol a helye a táplálkozási láncban.


Szóval, lehet izgulni a választások miatt, a masiniszta éppen új pályát építtet Bicske felé, a pályamunkásai már dolgoznak a nyomvonalon, - éppen azon folyik a brainstorming, hogy hogyan lehetne Felcsúttól egy Szemlőhegy úti villa kertjén keresztül vezetni a nyomvonalat Bicske felé.
De szép is lenne, a mozdony barátságosan füttyentene, a család meg integetne, talán csak Feri szemét csípné kicsit a füst.
A hátralevő év olyan lesz, mit egy hajdani Omega koncert, a színpadot elborítja az átláthatatlan füstköd, belőle csörömpölés hallik majd a végén kijön Presser és learatja a babérokat - csak most ne rá számítsunk, még ha jobban is járnánk vele.


Olyanok vagyunk, mint a váci vasútvonal, melyen 1846-ban gyorsabban haladt a szerelvény, mint ma.
De azért ne adjuk fel, ha majd egyszer a magyar demokraták nem a sípra adják a gőzt, hanem a kerekekre, még meglódulhat a mi vonatunk is.
Mondjuk, nem holnapra jövendölném ezt...


:O))))