2017. március 30., csütörtök

A DISZNÓK

Hatmillió sertés lenne kívánatos 2019-re, de jelenleg még hárommillió sincs, pedig ebbe a számba már belekalkuláltuk a Fidesz összes prominensét is.
Sertéstartási kedv még csak lenne, csak éppen malac nincs, márpedig a disznó malacból lesz, ezt pedig tudnia kell annak, akinek a nagypapája inszeminátorként harcolt a kommunisták és a migránsok ellen.
Volt idő, mikor minden magyar állampolgárra jutott egy disznó, de ez az idő nem a mai idő, ma legfeljebb baromfiból állunk ilyen jól, mert a malac hiánycikk.
Ahogy ez már lenni szokott, lesz majd malac tengernyi, de ehhez idő kell, akkor majd a túltermelésen siránkozik a paraszt, akinek egyként ellensége az árvíz, az aszály meg a muszáj, de nem tud ellene semmit tenni, mert a szabályokat itt olyan neves állattartókhoz igazítják, mint a Mészáros Lőrinc nevű Orbán Viktor, meg Csányi Sándor vágóhíd és tehéntulajdonos.

Most a népet éppen okosítják, hogy vegyen részt mindenfajta termelői együttműködésekben, integrációkban, de a lényeg azért ott van elásva, hogy azt javasolják: állami támogatást csak az kapjon, aki tagja egy ilyen integrációnak.
Ehhez persze több kell, mint szándék, tőke is kell a megfelelő körülmények kialakításához, az pedig nincs, és a szegényeknek nem is lesz, így aztán a lóvé a gazdagokhoz vándorol, akik ettől úgy híznak majd, mint disznók az integrációban.



Hajdan is volt ilyesmi, csak akkor a nagyüzem nem azt mondta, hogy Jóskanéni, teremtsél versenyképes feltételeket, majd aztán megmondom neked, milyen malacot vegyél tőlem, milyen tápot vegyél tőlem, mennyit fizess a vakcinákért, és mennyiért vesszük át tőled a konnektororrú versenyzőt, hanem adott sertés-alapanyagot, ezt nép egyszerű gyermeke mindközönségesen  malacnak hívta, adott tápot, állatorvosi felügyeletet, aztán a szerződött áron átvette a hízót és elszállította a vágóhídra.
Az már csak a hab volt a tortán, hogy a nagyüzemi nyereség is végső soron a termelőnél csapódott le, míg ma az integrátor tulajdonosa teszi zsebre a lóvét, és ne tévesszen meg senkit, hogy részvénytársaságnak hívják, van annak leánykori neve is...
Nem az irigység beszél belőlem, hiszen tudom, hogy a kapitalista ebben a rendszerben olyan, mint traktorban a motor, azt is értem, hogy számára az az előnyös, ha a malac olyan egyforma, mint a tojás méretválogatás után, csak az a baj, hogy a falusi nép egy istennek se akarja beledugni a fejét a ceruzahegyezőbe, hogy szabványos kinézetet öltsön, továbbá a szegénység okán egy esetleges malacosztási akció után a citromfogyasztás is fellendülne és a faluban egy hétig szilveszter lenne...
A falusi disznótartásnak van tradíciója, élni kellene az ebben rejlő lehetőségekkel.


Na, mindegy, úgy áll a helyzet, hogy hatmillió disznó országa egyelőre nem leszünk, már csak nem szavaznak ennyien a Fideszre '18-ban...
Annál is inkább, mert a Fidesz is csak egy termék, egy politikai termék, melynek életciklusa - ameddig a piacon tartózkodik - éppen olyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint egy mosópor:

bevezetés (piacra való bevezetés)
növekedés (piacon való elfogadás)
érettség (termék piaca lassan telítődik)
hanyatlás (termék kivonása a piacról)
Ez a termék ma már túlérett, ha egy körtéhez hasonlítanánk, bátran állíthatnánk, hogy már szotykos, így előbb-utóbb megy a cefrébe.
A brand tulajdonosai lázasan kutatnak valamilyen váltótermék után, de ebben az esetben is áll a régi bölcsesség: ha nem megy a kupleráj, nem a bőrdíványt kell kicserélni...
És hát a rosszlányok sem lehetnek ugyanolyanok, mint elődeik voltak, mert akkor szintúgy veszteséges lesz az üzemeltetés.
Hát, majd meglátjuk.


Addig se lenne baj, ha a kormányváltásra vágyó politikusok átgondolnák a falu helyzetét, kezdve a termelés reális feltételeinek megteremtésétől a felvásárlás és az értékesítés megszervezéséig, és valakinek eszébe juthatna már végre, hogy a Kádár-rendszer világhírű mezőgazdaságának alapja nem a vissza nem térítendő támogatások osztogatása volt, hanem a nagyüzem és a háztáji gazdaság integrációja, az emberek vállalkozókedvének és tehetségének kibontakoztatása.
Ha 2018-ban ezek (kis "e"-vel) maradnak, akkor a kormányprogram is marad: a család és a haveri kör feltőkésítését folytatják tovább.

Kérdés az, hogy hány évig kell még tanulgatnia magyarembernek, hogy ha kilopják a zsebéből a pénzét, hát éhenhal előbb-utóbb.


Csak úgy ne járjon szegény, mint az etnikum lova: az is már majdnem megtanulta, hogyan lehet takarmány nélkül élni, mikor megdöglött...



:O)))

4 megjegyzés:

Névtelen írta...


https://www.youtube.com/watch?v=bVAKkeLg3mE
.
Hofi
.
.
abramovics voltam, s vagyok

1970 írta...

(Különösen aktuális ez a gondolatsor, hiszen a napokban hunyt el Dimény Imre, aki a Kádár-korszak egyik meghatározó agrárpolitikusa volt.)

Azt mondják, amikor 10 millió alá csökkent hazánkban a sertésszám, Kádár azonnal összehívta a Központi Bizottságot:)A mai politikai elit tagjai ezzel szemben azt sem tudják, mi a mezőgazdaság (nem mintha más ágazatokról lenne valamiféle ismeretük; lásd azt, amit az oktatás területén "művelnek"!). A mezőgazdaság lepusztítása azonban 1990-ben indult, nem ma. Sajnos más területek is intenzíven pusztultak ebben az országban az elmúlt 27 évben:(

olili írta...

Pupu, szerinted volt itt már valaha demokrácia?

PuPu írta...

Hát, talán néha, egyszer-egyszer délután három és öt között...
:O)))