HA MÁR MINDKÉT ORCÁD ODATARTOTTAD

tartsd oda a bánatos seggedet is, nehogy fáradnia kelljen tenyeres-talpas barátodnak, ha a pofánverések után még seggbe is akarna rúgni...
Talán ezt a jótanácsot adhatná az Úr a DK elnökének, kinek jóindulata parttalan, optimizmusa páratlan, altruizmusa példa nélküli, ő maga meg szinte Teréz anya reinkarnációja.
Gyurcsány Ferenc felhívta telefonon Botkát, és javaslatot tett neki: kezdjék tiszta lappal újra a tárgyalásokat egy választási együttműködésről.
Mint ez várható volt, a szocialisták nagyágyúja (v.ö: Kövér Berta) élből elutasította a javaslatot, teljesen demokratikusan azt javasolta, hogy fogadják el az ő feltételeit, melyek egyetlen pontban összegezhetők: a DK választói jöhetnek, de Gyurcsány Ferenc nem.
Ez ugyan kissé viccesen hangzik két párt tárgyalása során, de Botka nem csak tömeges, de humoros is, ami nagyon szép tulajdonság, hiszen akiben nincs csipetnyi humorérzék, az mindenféle gusztustalanságokra is képes.

Ha prognosztizálnom kellene a közeljövőt, akkor most jött el az ideje, hogy Gyurcsány elmondja, hogy igaz szerelemmel gondol Botkára, aki nagyszerű államférfi, és ha borzasztó tagsága nem kényszerítené, hát személyesen venné meg saját maga számára a két méter kenderkötelet, hiszen ennyi áldozatot - ő is tudja -, meg kell hoznia a demokrácia oltárán.
Botka egy bunkó, ezt lehet ugyan cizellálni, de a cizellált bunkó is bunkó marad.
Nem is értem, honnan veszi a bátorságot, miközben demokráciáról papol, hogy bele akarjon rondítani egy másik párt belügyeibe, nevezetesen, hogy ki az elnökük, és el kell e mennie a francba neki, ha azt ő úgy kivánja.
Arról nem szólva, hogy tulajdonképpen nagy bajban lenne, ha tételes magyarázatot kellene adnia arról, hogy mi is a baja Gyurcsánnyal, aki - mint kiderült - inkább ellenfele a szocialisták listavezetőjének, mint Orbán Viktor.
Merthogy az utca átlagembere nem is keres erre magyarázatot, az rendben van, de hogy egy választási szövetség latolgatása esetén egy vezető politikus ne tudjon erre ésszerű és értelmes magyarázatot adni, az azért mégiscsak nonszensz.

Főként, ha valaki egy erkölcsileg ezerszeresen lejáratódott mutyipártot akar eladni, amely híresebb a 70:30 - ról, mint a hajdani magyar válogatott a 6:3-ról.
Természetesen a politika már régen nem arról szól, hogy mik a tények, hanem arról, hogy mit tud valaki elfogadtatni tény gyanánt az egyre ostobább választókkal.
Így nem elképzelhetetlen, hogy a választás napján az Úr, és az ő lojális ellenzékének vezére egyaránt hófehér ruhácskában, liliommal a kezükben jelennek majd meg a választók előtt, bejelentve a választás eredményét, mely természetesen 70:30 százalék lesz, utóbbiból tizennégy százalék a Vörös Rém félelmetes szerepét próbálgató Botkáé.
Ez az egész már bohózatnak is rossz, le is kellene venni az étlapról, mellyel minket, választókat etetnek.

Sajnos nemigen várható, hogy Gyurcsány határozottan beleállna ebbe a harcba, pedig ha lagymatag lesz, akkor minden ellenérzése dacára elénekelheti, hogy ez a harc lesz a végső, az emberek ugyanis nem nagyon kedvelik a teszetoszaságot.
Valaha katona voltam, azt tanultam, hogy sikeresen védekezni lehet ugyan, de csak védekezéssel győzni nemigen.
Lehet petsze azt mondani, hogy nem is cél a szocialisták legyőzése, de csak addig, míg a kölcsönösség fennáll, és bármennyire iparkodik is Botka azt a benyomást kelteni, hogy neki nem a DK-val, hanem csak Gyurcsánnyal van baja, ezt talán még a sajátjai legbutábbjai sem hiszik el.
A cél a DK megsermmisítése, hogy szavazóit meg lehessen szerezni, imígyen felépítve a Fidesz váltópártját.
A váltás majd tizenhat év múlva lesz aktuális, ha a természet legyőzi Orbánt.

Szocialista szavazó voltam világ életemben, felénk a DK nem épített komoly szervezetet, előtte meg a liberálisokat segítettük ki, ami - tekintettel Kuncze személyére - nem okozott traumát.
Most éppen ott tartok, ahol a magyar átlagszavazó: keresem a pártom, merthogy a szocialisták mostanában nemigen tetszenek, az én ízlésemnek nem elég demokratikusak és már megint belengi őket a mutyi korántsem kellemes illata.
A DK meg nem baloldali párt, ami nem is lenne baj, ha legalább demokratikus gyüjtőpárt lenne, de még annak se mondható, én meg nem szeretek egyetlen szektavezérhez sem csatlakozni, márpedig ez a párt nem elég szakszerű, nem elég pártszerű, nem elég határozott és nem sugározza magából a győzniakarást.
Túl sokszor kerül a prügelknabe szerepébe, túl belterjes...

Mindenesetre tisztul azért a kép, és egy év hosszú idő, az alatt meghalhat az emír, megdögölhet a szamár, esetleg akár meg is tanulhat olvasni, ha Allah úgy akarja, ugye...
Meglátjuk.
A labda Gyurcsány térfelén pattog, bele kéne rúgni egyet.
Esetleg nem csak a labdába...

:O))) 

HABEMUS BOTKAM

Felszállt a fehér füst, meghozta eredményét a szorgos munka, a küldöttek kilencvenhat százaléka arra adta szavazatát, akire kellett.
Botka László lett a Szocialista Párt hivatalos miniszterelnök-jelöltje, éljen soká!
Kenyéren és vízen, a többi baloldali politikussal egyetemben, akik azt képzelik, hogy ráolvasással lehet a rákot gyógytani, vagy a szarhegyet egyedül is el lehet hordani, mert mi olyan felettébb ügyesek vagyunk...
Azokkal együtt, akik már megint azért olvassák a névsort, nehogy az ő nevüket is felolvassa valaki, akik évtizednyi strichelés után akarják magukat szűzlányként árulni.
Molnár Gyula szorgalmasan fújta a Dunát, hátha befagy, mire a nagy attrakcióra sor kerül, és akkor a Duna jegén tudják a párt kis és mégkisebb nemesei miniszterelnök-jelöltnek megválasztani a párt régi harcosát, sokak harcostársát, kik most aggódva lesnek, mint ürge a lyukból.
Vajh' rájuk is vonatkozik-e Botka kiátkozási bullája, avagy csak Gyurcsányra, aki ugyan egy másik párt elnöke, de láthatólag a legnagyobb akadály azon a fényes ösvényen, mely a szocialisták világméretű győzelméhez vezet.
Gyula vitéz  nagy túlélő, ebben az ügyben is elviselte azt, hogy az önmagában is tömeget képező jelölt nyilvánosan a fejére csináljon, ebből is látszik, hogy van érzéke a politikához.
Azonnal felismerte, hogy egy baloldali, gyakorlott messiás-jelölttel szemben halovány esélye sincs.
Az egyetlen dolgot cselekedte meg, mely ésszerűnek tűnt: ha egy elszabadult villamos rohan feléd a sínen, hát csimpaszkodj az oldalába és csinálj úgy, mintha te húznád, aztán majdcsak lesz valahogy...

Természetesen sok sikert kívánok magam is Botkának, aki kijelentette, hogy sem 2018 előtt, sem utána nem lesz mutyi a Fidesszel, ami persze azt is jelenti, hogy volt mutyi.
És ha volt, akkor erről a harcos politikusnak, mint pártja egyik megyei elnökének tudnia kellett akkor is, mikor az MSZP utolsóelőtti miniszterelnöke megpróbált fellépni a párt gazdálkodásában és finanszírozásában mutatkozó anomáliák ellen, kevés sikerrel.
Mindegy.
Lehetne persze megrázni a tabulát, ahogy a művelt francia mondja, de talán nem így.
Ezzel a módszerrel a helyiérdekű megváltó minden utolsó választás előtti szocialista politikust korrupt és pitiáner politikai gazemberként kever gyanúba, egy kivételével: akit reggelente a borotválkozás közben látni szokott a tükörben.
Márpedig nem minden szocialista politikus mutyista, vannak ott becsületes és tiszta emberek is a vezetők között, akiket kár besározni, és méltatlan is, hiszen ha idáig a Fidesz sem tudta őket összekenni, akkor talán Botkának sem kellene - kivéve, ha konkrét ügyekben konkrét dolgokról van tudomása, de akkor azt illene közkinccsé tenni.
Persze ez az MSZP kissé fülledt politikai légkörében nehezen megy, hiszen a vazallusi rendszer itt is felütötte már régen a fejét, évtizedek óta politikai klikkek próbálják érvényre juttatni érdekeiket.
Botka pedig tanult a Nagy Példaképtől, és próbálja függésben tartani a párt hangadóit, ami - hogyha van vaj a fejükön - nem is lesz nehéz.
Emellett azt is eltanulta, hogy politikai harc esetén ellenséget is kell produkálnia, és talált is.
Nem csoda, két Orbán is kijönne belőle, van benne anyag rendesen, hát akkor hogyne lelné meg az ellenséget, akit Magyarországon a politika kristálytiszta világában leginkább Gyurcsányban lel meg minden feltörekvő erő.

A követendő taktika egyszerű: ígérjünk a szomszéd ólban minden libának dupla kukorica-adagot, a gúnároknak új libákat, miközben hangoztassuk együttműködési készségünket és szándékunkat.
Természetesen közben verjünk jó nagyokat a Gyurcsány  nevű gúnár fejére, ha felénk téved, és fogjuk rá, hogy azért jött, hogy szétzilálja sorainkat.
Így majd a szomszéd ól szépen kiürül és minden liba engedelmes libasorban követi  a szocialista gúnárt, aki annyiban is más, hogy példás jó viszonyt ápol a maffiózóval, és közös villamosban utazik a Család caporegime-jével...
Botka ígérni nagyon tud, mindenkinek azt ígéri, amit az kapni szeretne, az öregecskedő férfiaknak villás farkat, a nőknek narancsbőrmentes segget, természetesen egyes szám első személyben, bár szerintem, ha ezt a stílust kifogásoljuk Orbánnál, akkor mi sem alkalmazzuk, nemde?
Ígér közmunkás béremelést, több pénzt az egészségügyre, oktatásra, és mindenkinek, aki majd megkérdezi, hogy akkor ezeket miből is, egy rollert, hogy azon mehessen gyorsan a 3,14csába.
Az elképzelés, hogy a DK választói otthagyják majd Gyurcsányt, ha csak Botka marad választási lehetőség, nagyon szép, habár nem hiszem, hogy maradéktalanul sikeres lenne, ennél azért több van az MSZP néhai kemény magja - pártpénztárnok, megyei és választmányi elnökök - rovásán, míg Gyurcsány nem tegnap gazdagodott meg, és legfőképpen nem miniszterelnökként.
Pártpénztárnok se volt, aki megvette a pártszékházat és a Népszavát, és bár rengeteg ügyetlenséget elkövetett, de egyiket sem anyagi haszonszerzés céljából.


A legutóbbi ilyen ügyetlenség, hogy amikor kiderült Botja szándéka, akkor nem jelentette be azonnal a DK versenyképes jelöltjét - nem a DK, hanem a demokratikus ellenzék közös elnökjelölti posztjára, amiből egyértelműen kiderült volna, hogy nem ő akar miniszterelnök lenni, hogy nem akar kizárólagos irányító szerepet, talán ezzel át tudta volna venni a stratégiai kezdeményezést.
Nem lehet kérdéseket hosszú idők keresztül lebegtetni, konkrétumok kellenek, különben a politikai ellenfél bohócot csinál belőle, kétségbe vonva szavahihetőségét.
Gyurcsánynak ez a legnagyobb baja - nem tanul a saját hibáiból sem.
Az őszödi beszéd árulóit is régen meg kellett volna már neveznie, aztán jöjjön, aminek jönnie kell, hiszen a rendőrség sem teljes bizonyítottság mellett indít nyomozást, elég ahhoz az alapos gyanú.
Ha meg ilyen nincs, akkor hallgatunk, mint liba a pörköltben.
De ha azt mondjuk, hogy van mindenki számára elfogadható jó jelöltünk, akkor megnevezzük, mert egy ilyen helyzetben - egy évvel a választások előtt - nem lehet tovább toszigálni a problémát.
Ha már hat éven át elfelejtettünk ütőképes pártot építeni, és megelégedtünk azzal, hogy egy harmincezres városban bejön az igehirdetésünkre ötszáz ember, akkor most kell határozottan politizálni és megpróbálni az elmulasztott lehetőségeket pótolni.

A legszörnyűbb az egészben, hogy nem Orbánnal foglalkozik Botka, hanem Gyurcsánnyal, rákényszerítve őt a konfrontációra, ami egyenes út mindkét párt számára a vereségbe.
Ha tovább folyik a belharc, jön a nevető harmadik, vagy a negyedik, de hogy a mi képünk savanyú lesz, az biztos.
Ami igazán kiábrándító, hogy nem volt az MSZP kongresszusán senki, aki fel mert volna állni, hogy most aztán elég legyen elvtársak (így szólítják egymást a szocdemek az egész világon, kivéve nálunk, ahol urak vannak...) ebből a sztálinista  vircsaftból, az ellenség nem a másik baloldali párt, az ellenség egy Orbán nevű diktátorocska, próbáljunk rá koncentrálni...
Utópia.
Orbán megmondta, a célja a magyar baloldal teljes megsemmisítése.
Vannak már szövetségesei hozzá...

:O)))

SZÁZÖT ÉV

Hosszú idő, mennyi minden történt azóta csak Magyarországon és Magyarországgal, még ha az ország nem is haladt előre ezalatt, hiszen mikor azt gondoltuk, hogy végre előre megyünk, akkor döbbenten láttuk saját nyomainkat a sárban: erre már jártunk egyszer.
De volt egy periódusa a magyar történelemnek, mely egyértelműen haladó volt, melyben előre ment a nemzet minden tekintetben, az a harmincéves időtartam, mely egyértelműen egy politikus nevéhez köthető.
Kádár Jánosnak hívták.
A Monarchiában született, százöt évvel ezelőtt, születése után kitört az első világháború, elvesztettük, s ezzel elvesztettük a történelmi Magyarországot, a Magyar Királyságot, majd kisvártatva a királyt is.
Némi forradalmi kitérő után belovagolt egy tengerész a király nélküli Magyar Királyságba, kormányzóvá tette magát, majd úgy gyarapította az ország területét, hogy a végén keserves árat fizettünk érte, viszont az ország területe egy négyzetcentiméterrel sem lett nagyobb.
Jött a fehérterror, a hárommillió koldus országa lettünk,
A bokacsattogtató magyar elit elérte, hogy megszállt ország lettünk, miközben elvesztette a második világháborút is,  minek eredményeképpen az egyik megszállásból a másikba estünk.
Kétségbe mégse estünk, pedig okunk éppen lett volna rá.
Bemutattunk egy milliós nagyságrendű emberáldozatot, de az Istenek elfordították tőlünk az arcukat, addigra valószínűleg már megismertek bennünket.
Jöttek a nyilasok, aztán - némi demokratikus erőlködés után az inga kilengett a másik szélső pontjáig, jöttek a moszkvai kommunisták és a sztálinizmus magyar változata, majd jött a forradalom/ellenforradalom/népfelkelés, aztán jött ő, és adott végre harminc nyugodt évet, melyben mindenki országára büszke magyarnak és embernek érezhette magát.
Ma pedig éppen a harmadik szobrot akarják állítani az egymillió ember haláláért felelős Horthynak, miközben éppen ma hallgattam meg a Klubrádióban, hogy az "aki nincs ellenünk, az velünk van" mennyire hazug jelszó volt, minap olvashattam valahol, hogy a Kádár nevével fémjelzett korban az ország szegényebb lett, mint annak előtte volt.
Ez tulajdonképpen nem is lenne baj - buták és ismerethiányos emberek mindíg voltak - ha nem a hajdani zsellérek és nyomorgó munkanélküliek unokái hirdetnék.

Olvasom, hogy egy rendezvényen megjelent vitéz Kutyafasszy Zebulon, a Vitézi Szék főfüttyentője, gróf Senkiházy és báró Niemand - mintha visszafordult volna az idő.
A Kossuth téren megjelent a geszti bolond, a gyujtogató. csóvás ember szobra, a miniszterelnök a Várba költözik, az urak urizálnak, a paraszt kussol, a munkás meg átképezte magát műkörmössé,
Magyarország körben jár,  száz év alatt eljutott a nyomorból a nyomorba, annyi tán a különbség, hogy Móricz Zsigmond ma trilógiát írna, első kötet lenne a Rokonok, második a Vazallusok, harmadik meg a Strómanok.
Kádárt pedig igyekszik a rendszer elfeledtetni, hiszen az összehasonlítást egyetlen területen sem bírja vele egyetlen párt színeiben egyetlen politikus sem.
Tulajdonképpen szégyen ez a javából, de mit tegyünk, a történelmet a győztesek írják - az átmeneti győztesek is.

Azért én hálás vagyok Kádárnak, hiszen a kor társadalmi mobilitása esélyt adott nekem is, és még millióknak apáink, a mi, és gyermekeink generációjából.
Úgy lehettem büszke a magyarságomra, hogy cserébe nem kellett senkit gyűlölnöm, olyan társadalomban élhettem életem egy jelentős részében, melyben az ember barátokkal volt körülvéve, relatív létbiztonságban.
Nem írt nekünk senki pályamodellt, de az életünk tervezhető volt, a szabályok egyszerűek és mindenkire nézve kötelezők voltak, a szélsőségek meg mindenkire nézve tiltottak - jobbról-balról egyaránt.
Ezt a kort visszahozni már nem lehet, de a pozitívumait elhazudni kár.
Minél jobban megyünk bele ebbe a szép új világba, ahol a gyerekek sorsa már az általános iskola végén örökre eldől, ahol az idős ember már nem kap drága gyógyszert, ahol a nyugdíjasnak nem nyugdíjemelést adnak, hanem alkalmi pénzekkel vásárolják meg választások előtt,  annál jobban látni Kádár rendszerének emberségét.
Akkor az emberek libcombot ettek, ma aprólékra se futja többségüknek,  de nem is baj, úgysincs foguk, amivel elrághatnák...
Kádár kihozta kora lehetőségeiből a legtöbbet, amit lehetett, ha kispályás utódai meg tudták volna ismételni teljesítményét, ma Ausztriával állnánk egy szinten.
Ez nem összehasonlításban a legrémesebb, hanem önmagában szörnyű - ennél már csak az ország belső állapota rettenetesebb.
Ma a magyar a magyar ellen támad, eluralkodott a mucsai tahóság, a durvaság, a tolerancia hiánya, az elit lop, rabol, a gyengét rugdalják, a kiszolgáltatottól elveszik az utolsó filléreit is - ebben az országban a szegényebb embernek, de lassan már a középosztály aljának sem lehet nyugodtan, kiegyensúlyozottan, elégedetten élni.
Eltékozolt örökség a mienk, pedig az örökhagyó kincset hagyott ránk.

Emlékezzünk hát Kádár Jánosra egy percre...

:O)))

KINT VAGYUNK A VÍZBŐL

Hosszú Katinka elégedetten nyugtázta, hogy le van a gond uszodája medencéinek feltöltéséről, hiszen maga az Úr első helyettese, bizonyos Atyaúristen gondoskodott arról, hogy a Duna Aréna névre hallgató versenyuszoda költségei csökkenjenek végre, miután az alapkő elhelyezésétől kezdve ezidáig egyre csak nőttek.
De kell is a víz, hiszen lassan mindenki, aki az úszosport közelébe kerül, nyakig úszik a szarban, így pedig még buszra sem lehet szállni, nemhogy állami gépkocsiba, kivéve tán a rabomobilt, de az még odébb van, addig mosakodni kell...

Pedig milyen szép reményekkel indultunk!
Azt gondoltuk, végre megtisztulnak a vizes sportok, és ennek érdekében tettünk is, nem is keveset!

Először is világgá hajtottuk a szövetségi kapitányt, aki az évek során a sikerek egyik kovácsa volt, aztán elkergettük az Úszószövetség sikert sikerre halmozó elnökét, nehogy a szükségesnél jobban belelásson a vizes világbajnokság pénzügyeibe, aztán építettünk Arénát az úszóknak is, mert ez az aréna szó felettébb tetszik valakinek, akinek véleményét ma még nem lehet figyelmen kívül hagyni.
A szó maga "homokos" jelentéssel bír, uszoda tekintetében a versenypályáról imígyen nem eshet szó, maradnak tehát a versenyzők, akiknek viszont magánügyük szexuális identitásuk, így aztán kissé érthetetlen, hogy az alig leplezetten homofób politikai vezetés miért pont Arénának nevezett el egy úszodát.

Még ha a Széchenyi-fürdőt, ugye, na de egy uszodát...

Az uszoda eleinte olcsónak és szépnek készült, később a Fidesz átdolgozta a koncepciót, felhasználva egy parkolóház terveit, így aztán drága és mérsékelten szép lett.
Így Vajna Tímea lett volna a névadója, addig is, míg meg nem kapja Hosszú Katinka nevét a szent keresztségben, véget vetve ezzel a mérsékletnek is.

Szóval az Aréna beázott, a folyosókon vadlibák úsztak, az emeleti irodákra meg vágyakozva néztek Darnyi Tamás úszóiskolájának nebulói, talán arra számítva, hogy végleges elhelyezést nyernek majd.
Az ünnepélyes felszentelésre még várni kell, hiszen akár a szenteltvíz is lehet az utolsó csepp az uszodába, ki merné kockáztatni a Duna vízállásának brutális megemelkedésével járó árvízeket, míg nincs kész a Nemzeti Mobilgát a Rómaiparttól - Mohácsig?
A baj csak az, hogy a károkat nekünk kell majd kifizetnünk.
Az ügymenet ismert, a beruházó, a tervező és a kivitelező közötti vita eldöntése éveket fog igénybe venni, mire aztán kiegyeznek majd egy vis maiorban és fizethet az állam, pontosabban fizethetünk te, meg én.
Viszont, ha már így esett a dolog, felvetődhet a lehetőség, hogy a megrendezendő Téli Olimpián itt kerüljön elhelyezésre a műkorcsolya és a jégtánc, hiszen csak ki kell hozzá nyitni az ablakokat.
Ha nincsenek, jöhet a légkalapács és a bontógolyó, majd épít másikat Lőrinc, gazdag ország vagyunk, Lőrinc meg egy valóságos poliészter, vagy hogyismondják, Da Vinci óta a legnagyobb és ő még él, még vannak benne tartalékok!

Még szerencse, hogy az Úszószövetség ura a helyzetnek, legutóbbi kongresszusukon éppen csak nem verték össze egymást, de lesz még második forduló.
Gyárfás nagy ellensége mondta, hogy a maiakhoz képest az exelnök minden kényes ízlést kielégített.
Ő amúgy is, talán azon kevesek közé tartozott az úszósportban, akik ezzel be is érték és nem akarták az úszólányokat is kielégíteni.
Talán az az oka a megváltozott mentalitásnak, hogy az úszósportban rengeteg pénz tűnt fel, kedvencünk pedig mint egy pénzkombájn úszik faltól-falig, és a többiek is szeretnék megnedvesíteni a csőrüket ebben a feneketlen kútban.
Persze kockázatos ott inni a verébnek, ahol a vércsék isznak...
A vizes sportok nagy családja nehéz napokat él át, mire csúcsra értek szakmailag, gödörbe estek erkölcsileg.

Drukkoljunk nekik, hogy kikeveredjenek belőle...

:O)))

SÉRTŐDÖTTEK

Nem egyszerű dolog véleményt mondani a sajátjaink politikájáról, az érzelmek és az értelem időnként konfliktusba keveredik egymással.
Aztán csak győz a józan ész, és az ember megírja - elmondja a véleményét akkor is, ha tudja, hogy ez azoknak, akik hozzá hasonlóképpen elkötelezettek egy eszme vagy egy politikai kultúra, egy gondolkodásmód mellett nem nagyon fog tetszeni, hiszen így szocializálódtunk - az ember nem teregeti ki a családi szennyest.
Mégis, azt hiszem, hogy a problémáinkkal szembe kell nézni, az aktuális helyzeteket meg kell beszélni, ki kell beszélni, és csak utána lehet továbbmenni.
Az elhallgatások, elfojtások a magánéletben is csak bajt okoznak, a politikai életben pedig egyenesen pusztító hatásal bírnak.

A politika ugyanis ritkán híres a  józan észről, hiszen emberek befolyásolásáról, sok esetben manipulálásáról szól, és akik ezzel foglalkoznak, felettébb hiú népek.
Művészek ők a maguk módján, rettenetes átéléssel játsszák szerepüket és igen bánatosak tudnak lenni, ha a közönségük nem tapsol nekik.
Merthogy általában tapsolni szokott, és csak ritkán esik meg, hogy a nézőtér kifütyüli a bonvivánt, még ritkábban, hogy egyszerre csak feláll és hazamegy - az ilyesmiért már meg kell dolgozni.
Az a színikritikus pedig, aki már akkor megírja a pocsék előadásról, hogy pocsék, mielőtt még a názőtéren ülők többségénél leesik a tantusz, hogy itt üres kulisszahasogatás  folyik, igen könnyen pórul jár.
Könnyen lesz belőle áruló, aki nem ismeri fel a legújabb ripacsban a Nagy Művészt, aki a beszédhibásra nem mondja, hogy mesterien forgatja a szót.
Egyáltalán, aki nem vesz részt az együttes illúziókergetésben, hanem megfogalmaz egy-két kritikai észrevételt, abból hamar lehet feketeseggű.
A magyar politikában még azoknak is szerepet kell játszaniuk, akik gyárilag racionális gondolkodásúak, de persze a saját pártjuk vagy politikai oldaluk stílusában, különben úgy járnak, mint az egyszeri kormányfő, aki az ellenfél stílusában adta elő koszorúzási magánszámát az örjöngő csőcselék közepén - komoly bátorságról téve tanúbizonyságot - de mégsem volt sikere.
Hiába énekelte ugyanis szívére tett kézzel a Himnuszt (vagy a Szózatot ?), ellenfelei ezt semmire nem becsülték, elvbarátai meg csak néztek rá, mint liba a piros kukoricára: mit akar ezzel a túlfűtött pátosszal, ez nem a mi ünnepünk és nem a mi stílusunk.
És nem is volt az, hiszen pátosszal nem lehetett pótolni egy modern politikai értelmezés hiányát, a "Kádár leverte a forradalmat" mondat második felének hiányát, mely szerint "aztán megvalósította a forradalom követeléseit."
A politikus hiú, mint a majom, nem szereti a bírálatot, még azt sem, amiben bírálójának nincs igaza, azt meg aztán végképp nem, mikor igaza is van.

A választó sem szereti, ha az általa favorizált politikai oldal szereplőit kritizálják, úgy gondolja, hogy ezzel csökkennek a választási esélyek, ez lesz az oka, hogy az ellenfél öthatoddal nyeri a választásokat, pedig dehogy.
A kritika nagyon fontos dolog, a társadalom bármelyik szegmensében, kezdve a családtól és befejezve az ország vezetésén.
Ha a gyereked beszéd közben túrja az orrát, rászólsz, mert ha nem szokik le róla gyermekkorában, akkor mindenki rajta fog röhögni, mikor az autójában, láthatatlannak érezve magát, a piros lámpánál sztahanovista hevülettel gyártja a kis fekete golyókat.
És ha nem szólsz a partnerednek, hogy a ruha amit felvett, roppant előnytelen, akkor vele teszel rosszat, hiszen őt fogják megszólni, vagy kinevetni a megyebálon.
Ha ott találkozol a szomszédasszonnyal és az öltözik előnytelenül, legfeljebb megjegyzed, hogy igazán izgalmas a toalettje, Nagyságos Asszonyom, de utána megbeszéled hitveseddel, hogy a dagadt Krampfensteinné felvette magára a zongoraterítőt, úgy nézett ki benne, mint Olga a híd alól...
De a tieiddel vállalod az ajtócsapkodást, a szexmentes heteket, de nem engeded, hogy nevetségessé tegyék magukat

Tudom, meg kell választani az időpontot és a stílust, ha kritizálunk, de erre nem mindig van mód, aki olvasta a Tajpan című Clavell-regényt, az pontosan tudja, mire gondolok.
Ha valaki meglepetésszerűen akarja tönkretenni önmagát és az általa vezetni szándékozott politikai oldalt, akkor nincs helye hezitálásnak, azonnal szóvá kell tenni a hibát, ha tetszik barátainknak, ha nem.
Ma ugyanis a politika belterjes műfaj lett, kis kamarillácskák ügyintézik a sorsod, nincs politikai nyilvánosság, nincsenek viták - monológok vannak és eredményhirdetések.
A Kádár-rendszerben ezerszer több fórumon volt lehetőséged hangot adni a véleményednek, mint ma.
Így aztán, ha érzel némi felelősséget az országodért, te se lehetsz finnyás, nem maszatolhatsz, nem húzhatod az időt, akkor kell véleményt mondanod, amikor a helyzet kikényszeríti belőled.
Te is, én is ezzel tudjuk segíteni az általunk kedvelt politikai erőt, a kritikátlan bólogatással legfeljebb elkísérjük a sírba vezető úton.

Senki ne mondja azt, hogy ezzel ártunk, ugyanis nem mi vagyunk a politikusokért, hanem nekik kell a mi érdekeinket képviselni, kifejezésre juttatni.
Nem az a dolgunk, hogy kritikátlanul támogassuk őket, hanem az ő dolguk, hogy számunkra kedvező politikai megoldásokat dolgozzanak ki.
Ha valaki azt mondja,  hogy számunkra az a kedvező, ha Orbán hatalmon marad, hát az hazudik.
Ha a politikus olyan gyakorlati lépéseket tesz, melynek ez az eredménye, még el is árul bennünket.

Nem sértődösködni kell, hanem úgy politizálni, hogy annak is tetsszen, aki nem elégszik meg a jelszavakkal.

Persze megsértődni egyszerűbb...

:O)))

BOTKA VIKTOR

Támogatta mindenki, még azok is, akiket ki akar hajítani, mint Frédi a kardfogú tigrist az ajtó elé, mert a párton belül senki nem mer szembemenni az aktuális megváltóval, kinek eljövetelét a szocialisták már hosszabb időn át várták, mint zsidók a Messiást.
Pedig ott volt ő eddig is, komoly pozíciókat töltött be, mégsem tett eleget semmiféle felkérésnek, mikor zengett az ég, olyannyira, hogy a végén megkapta a tagságtól - mint az Egyesült Államok a kínaiaktól hajdan - a százhetvenkettedik utolsó komoly figyelmeztetést, nem választották meg a válaszmány elnökének.
Megriadva az elnémethmiklósosodás lehetőségétől ekkor felébredt benne az ambíció, kiteljesedett demokrata mivolta, és közkinccsé tette magát, bejelentve, hogy ez itt most a soha vissza nem térő alkalom arra, hogy ő legyen a szocialisták kormányfő-jelöltje.
Ezzel egy ütemben meghirdette győzelemorientált programját, melynek egyetlen pontja volt, nevezetesen az, hogy Gyurcsányt dolgozza fel pártja kutyatápnak, egy esetleges választási szövetségnél nincs helye a listán, melyet saját deklarációjából kifolyólag ó fog vezetni, és mindenki csatlakozhat hozzá.
Botka László az MSZP jelöltje a kormányfői posztra.


Ennek az embernek fogalma sincs a parlamentáris demokrácia mibenlétéről, ez az ember dirigálni szeret, meg diktálni.
Már belépője a választási folyamatba is antidemokratikus volt, azóta pedig csak romlott a helyzet, kezdve vérpopulista jelszavától - fizessenek a gazdagok -, folytatva legújabb agymenésével a szocialisták listájáról, melyen nem szerepelhetnek azok, akiket felelősség terhel a 2010-es, fékezett habzású szereplésért - és  még nincs vége.
Hogy nem látja, vagy nem akarja látni, hogy a 2010-es eredmény egy folyamat vége, hanem úgy állítja be azt, mintha a párt politikai irányvonalának helytelensége miatt kapott  volna ki csúnyán az ellenzék, az csak azt bizonyítja, hogy nincs tisztában a helyzettel, és most kapkod, mint tót az anyja szoknyájához.
Amikor felvállalhatta volna a pártot, akkor nem tette, most meg ő szeretne lenni az MSZP Orbán Viktora,  a bot, mellyel Jézus kiverte a kufárokat a templomból, de hát - sajnos - akármekkora szép nagy darab ember, mégsem bot, csak botka.
Ezek a handabandázások nem adnak esélyt arra, hogy maga mellé állítsa a választói többséget, a tetejébe ezer sebből vérzik minden megmozdulása, a Rákosi által használt jelszó átgondolatlan beemelésétől saját politikájába, azoknak a politikusoknak homályos és differenciálatlan megítéléséig, akik a párton belül saját hátországát képezik.
Botka nem szűznemzéssel jött a világra, erős politikai múlttal rendelkezik, még ha úgy is tesz, mintha semmi köze nem lenne a szocialisták elmúlt tíz évéhez.

Az a módszer, mely szerint majd ő megmondja, kik szerepelhetnek a párt listáján, kik lehetnek képviselő-jelöltjeik, éppoly nevetséges és antidemokratikus, mint Orbán szalonnás castingja Felcsúton, legfeljebb Botka majd arany Rolexért szalajtja el a képviselőségre kandidálókat a spejzba, ennyivel jobb az ízlése. mint ellenfelének, és ennyivel óvatlanabb, mint ő.
A demokrácia arról nevezetes, hogy egy politikus azzal az alapanyaggal főz, melyet választói biztosítanak számára, a válogatásnak meg vannak demokratikus játékszabályai, melyek között nem szerepel az, hogy kijelöljük a képviselőket.
A szocialista párton belül vannak megkérdőjelezhetetlenül tisztességes politikusok, akik húzták az igát akkor is, mikor Botka sumákolt, alibizgetett és Szeged sáncai mőgül ki sem dugta a fejét, nehogy eltalálja egy eltévedt golyó.
Olyanok, akik kiálltak a nyilvánosság elé és vállalták a politikai kockázatot a párt népszerűségének csökkenése idején, mikor Botka terepszínű álcaruhában hasalt a Boszorkány-szigeten, körkörös, hevenyészett védelemben.
Természetesen értem én, hogy egy pártot nem lehet úgy működtetni, mit egy anarchista szabadcsapatot, de azért van a diktátum és az anarchia között is még lehetőség.
Rendszerváltáskor a hülye reformkommunistáknak első dolguk volt leszámolni a demokratikus centralizmus módszerével, mely azt jelentette, hogy a döntéseket demokratikus módon készítjük elő, aztán a döntés után a végrehajtás egységes, mindenkire nézve kötelező lesz.
Ezt az elvet suba vágva jött létre az a katyvasz, melyet ma Szocialista Pártnak hívunk, és amelyiknek Botka szerint az lenne a megújulása, ha ő lenne az, aki megmondja a tutifrankót, a többiek pedig végrehajtanák azt, amit ő kitalált.
Ez a modell múköőképes, hiszen Orbán is ezt alkalmazza, csak éppen nem demokratikus.


Ez így nem fog működni, vagy ha működik, akkor nem lesz sem demokratikus, sem szocialista, hanem a Fidesz populista klónja lesz, élén a tizenhatodik havi nyugdíjat és mindenkinek saját libacombot igérgető gigaviktorral, akt Orbán máris kéjesen méreget, megtippelve, hogy ha letérdel elé, megáll-e majd a söröskorsó a fején...
Szövetségese nemigen lesz, és az sem biztos, hogy a szavazók rá adják majd szavazataikat, mert a baloldali szavazó szereti ugyan az erőt, de nem szereti az erősködést, az erőlködést még kevésbé, azt pedig kimondottan utálja, ha hülyének nézik.


Na mindegy, majd meglátjuk, remélem Botka még időben észbekap és korrigál, amennyire tud, de a sebek, melyeket ezidáig okozott, nem gyógyulnak túl hamar.
Azt hiszem, hogy a magyar választónak azért előbb-utóbb kevés lesz a politikai karrierhez, hogy a jelölt szép nagy marha ember legyen, elvár valamelyes teljesítményt is.
Drukkoljunk neki, hogy tudjon ilyet felmutatni...

:O)))

A NÉP SZAVA - ISTEN SZAVA

Namármost, a kérdés az, hogy a Népszava aktuálisan kinek a szava, dehát úgyis kiderül majd.
Mindenesetre a lap főszerkesztőjét lapátra tették, bizonyítva ezzel, hogy a hála nem politikai kategória, viszont az akció humanizmusához nem férhet kétség.

Az ítélet végrehajtásánál felajánlották neki, hogy nevét belevésik az online kiadás szerverének dobozába, őt magát pedig bebalzsamozzák és a szerkesztőség teakonyhájából kialakított mauzóleumba zárják, módot adva arra, hogy az ajtóra vágott cirklin át időnként bölcs tanácsokkal lássa el azokat, akik majd a második fázisban kirúgásra kerülő munkatársak helyére jönni fognak.
Pedig Németh Péter nem volt egy kezelhetetlen krakéler, nagy szlalom-versenyző volt, talán a sport világában Gyárfás volt hozzá fogható.
Valószínűleg ennek is köszönhette, hogy tizenöt éven át a legpatinásabb magyar lap főszerkesztője tudott maradni.
Ennek dacára - de lehet, éppen ezért is - mennie kellett, méghozzá meglehetősen méltatlan körülmények között.
A lap pedig folytatja vesszőfutását, mely már a rendszerváltás óta folyik, legfőkképpen azóta, mióta Puch Lászlónak hívják a Szocialista Pártot.
Orbán Viktornak van egy Mészáros Lőrince,  míg Molnár Gyulának nincs Puchja, ellenben Puchnak van egy Molnár Gyulája, meg egy Botkája is, persze itt a mennyiség nem jelent automatikusan minőséget is...

Ami a Népszavát illeti, nem volt könnyű az életbenmaradás, és ebben elévülhetetlen érdemei vannak a kirúgott főszerkesztőnek.

Története ékesen illusztrálja a magyar baloldal vergődését, melynek vezérkara arra képes volt ugyan, hogy hívei hátán kormányra jusson - többször is, de arra, hogy eltartsa a jelkép értékű újságot, arra sajnos nem.
Huszonöt év az Orfeum kijárata előtt üldögélve telt, ahol a mindenkori főszerkesztők kezüket nyújtogatták a kifelé tartó vidám urak felé, miközben vért izzadva próbáltak eleget tenni az elveknek és a mindenkori hatalom elvárásainak.

Próbáltak sokszor egy lyukból, egyszerre hideget és meleget is fújni - nem mindíg sikerült, pedig a végén már a kormánypropagandának is helyet adtak a lapban, boldoggá téve azokat, akiknek nem jut pénze toalettpapírra és a konzultációs kérdőív már elfogyott.
Nem vállalta fel őket senki, légüres térben próbálták összeegyeztetni a baloldal maradék értékeit a mindenféle szponzorok kimondott és kimondatlan elvárásaival, miközben a feeling olyan volt, mint a libáé, amelyik a háziasszony hóna alól, a tál fölött nézelődik ijedten és a kést mustrálja gyanakodva.

Nem csoda, a Népszabadság legyilkolása után sok jóra nem lehetett számítani, főleg, ha a politika középpontjában forgolódó újságíró belegondolt, hogy a hang ez esetben is Jákobé, de a kéz Ézsaué, ha érthető, mire gondolok.
A hűbéri lánc hibátlan, a maffia fizetési listáján ott szerepelnek azok is, akiknek foggal körömmel védeniük illett volna a lapot.


Németh Péter nem volt egy Csomolungma Orbán útján, legfeljebb kis vakondtúrás, de a diadalmas menetelésben ez is zavarhatja azt, aki átgázol mindenkin.
Az csak a megbízható, aki az ő kreatúrája, ezért is rendez rituális jelöltválasztást a Kancsó Aréna tövében, a rituális szalonnáértfutással válogatva ki embereit.

Akit kiválaszt, az már neki köszönheti a pozícióját, a vagyonát, az előrehaladását - ezért nincs az emberei között egyetlen gerinces, tisztességes ember sem - olyan a pártja vezetése és holdudvara, mint egy mentális és szellemi hulladéklerakó.

Németh Péter nem neki köszönhette a beosztását, hát mennie kellett.
Jön majd helyette más, aki még szervilisebben fogja szolgálni urát, aki még annyit sem enged, amennyit ő engedett meg magának és ezen keresztül az újságnak.
Jönnek azok, akiknek már megtanították, hogy hogyan kell kulturáltan kussolni.
Azt hiszem, hogy függetlenül Németh Péter érdemeitől és hibáitól, melléfogásaitól és esetleges bűneitől, most halt meg végleg a magyar sajtószabadság, a magyar baloldali média.
Megölette egy ócska bűnöző, aki mindent a magyar baloldal harcának köszönhetett, hiszen e harc nélkül - saját bevallása szerint - traktoros lehetett volna, legfeljebb.

A gyilkosságot pedig azok hajtották végre, akik felesküdtek a magyar haladásra, és nagy pofával hirdették és hirdetik ma is.

A baloldali sajtónak ezennel vége.
Béke poraira.

:O)))

PRIMADONNÁK

Honthy Hanna szobra az Operettszínházban

Itt mindenki primadonna szeretne lenni, még ha adottságai a szubrett szerepre teszik is alkalmassá.
Ez még hagyján, de nálunk a huszomharmadik alabárdos is meg van győződve arról, hogy a világ igazságtalan hozzá, és a Sors (az Úr, vagy a nagy Fehér Elefánt, esetleg a Földönkívüliek) csak neki adtak felhatalmazást arra, hogy népét kivezesse a pusztából.

Esetleg - elnézegetve mai politikusainkat - néhányan azt képzelik, és nem is alaptalanul, hogy ahogy ezek politizálnak, úgy ő is tudna.
Csak az a baj, hogy ezzel nem vagyunk kisegítve, mert ha tíz balfék helyett tizenegy támad, legfeljebb azok száma változott, akiket nekünk kell etetni, merthogy országmentő munkájuk ellenértékét azért egytől-egyig be akarják szedni, az hóttbiztos.

Pukli pártot alapít, merthogy szerinte - valószínűleg - kevés a rendelkezésre álló pártok száma, így választások előtt ideje számukat a mértani haladvány szerint szaporítani, természetesen fennen lobogtatva Orbán leváltásának zászlaját, melynek anyaga és szabásmintája többnyire a Fidesz szabóságából származik.
Puklival nincs bajom, Pukli olyan, amilyen - amikor rááll a mérlegre akkor az mínusz hatvan kilót mér, majd felveszi Orbán baksisát, melyet a szekerét toló hasznos és haszontalan idiótáknak párttámogatás címen utal ki, aztán elfelejtjük - már, ha egyáltalán észrevettük - mint már annyi másik pártocskát.

A társadalom olyan, mint az ember, még amikor szétrágja a rák, akkor is gyógyítja a pattanásait, és jól is teszi.

Magyarország a politikusok korlátlan lehetőségeinek országa, itt minden idiótából, önjelölt váteszből, faragatlan suttyóból lehet politikus, csak néhány dologra kell odafigyelnie.
Sokszor kell emlegetnie a magyar igazságot, rá kell játszania az emberi irigységre, kenetes nyilatkozatkat kell tenni magyarság és vallásügyekben, jól megválasztott ellenségképet kell felfesteni a társadalmi üzenőfalra - akinek erre nincs ötlete, az használja bátran Gyurcsányt.
Építsen bátran a nyugdíjas nénikék unoka-komplexusára, még akkor is, ha éppen le akarja húzni ujjukról az aranygyűrűt - minek már az magának Mama - és igérjen vadul, libacombot, tizennegyedik, sőt tizenötödik havi nyugdíjat, rezsicsökkentést, hazudozzon gátlástalanul, mint a sebesült katona, viszont mondja el ezerszer, hogy ő a tisztakezű politikus, aki még soha nem hazudott.
Ez új pártok fiatal politikusainál nagyon be tud jönni, ugyanis szigorú erkölcsi elveik azon aapulnak, hogy még nem fértek hozzá a pénzeszacskóhoz, mert ha eljön ez a perc, akkor elkezdenek majd ezek is lopni, mint a gép, csak ezek még rosszabbak lesznek, mint a Fidesz, mert ezek már erre a mentalitásra szocializálódtak.

Emlékezzünk a Fideszre, Orbánra, meg a lenyúlt és az MDF-el lemutyizott Tisztiházra - a tiszta tekintetű fiatalok és a hős ellenállók első valamirevaló bulijára, melyet a Munka Érdemrend arany fokozatával kitüntetett Nemzeti Tengeralattjáró elfelejtett kifogásolni...

A kór nem csak azokat gyötri, akik eleve alkalmatlanok, hanem elkapta már minden politikai szereplő, a feltünési viszketeségben szenvedő harcimarcitól kezdve, a mutáló kamaszon át a képességes polgármesterig, plusz a Pukli, és egyik se jött még rá, hogy olyan operett még nem született, amelyikben öt-hat primadonna énekli egyidőben a maga slágerét.
Nálunk nem hiszik el, hogy az a jó előadás, amelyikben mindenki megtalálja a helyét, ami a mai helyzetben természetesen utópia.
A mai előadás problémái már a castingnál elkezdődnek, mert nem a rendező ítéli meg, hogy ki milyen szerepre alkalmas, hanem a szereplőnek jelentkezők jelentik be igényüket a főszerepre, aztán a nézők majd csak csodálkoznak, mikor az előadás pocsék lesz, de hát persze ők biztatják a szereplőket, ők fizetik a színházjegy árát.
A szereplők egymással nemigen beszélnek, akink van valóságos közönsége és hajlandó lenne a kompromisszumra, azzal nem állnak szóba, egy kézzel pedig nem lehet kezet fogni...


A másik lényeges kérdés, hogy van-e a primadonnának nézőközönsége, és kik azok, merthogy ez se mindegy.
Mindenesetre vicces, hogy mindegyikük olyan peckesen jár-kel a világban, mintha ő lenne a Nagy Művész, akinek elég felírni a nevét a plakátra, és máris tódul a nép.
De nem tódul, viszont vannak pártok, melyek a kihúzható ebédlőasztal körül meg tudják tartani kongresszusukat, az összes tag részvételével.

És nyilatkoznak, mintha lennének valakik, így manipulálják a választót, akinek fogalma sincs, hogy milyen politikai súlya van a delikvensnek.

Bejátszanak még a  dologba a közvéleménykutatók, akiket általában a pártok fizetnek, némelyiket százmilliókkal, mások meg úgy tünnek fel a semmiből, mint Afrodite a habokból, és másnap már hivatkozik rájuk a fél média...

Beteg társadalom beteg politikai felépítménye, már csak abban lehet bízni, hogy a Budapest-Belgrád vasútvonalon hamar ideérnek a kínaiak, oszt elzavarják ezeket a francba.

Azt a helyzetet legalább ismerjük, már megszoktuk, megvannak rá a bejáratott túlélési technikáink, és ha nem lenne Jobbik, akkor azt gondolnám, hogy ennél rosszabb már úgysem jöhet.

Addig meg lépjünk be Pukli pártjába, vagy a Momentumba, mindegylófax, még egyik se lopott villamost, még csak tervezik.
Ez kérem itt a mosoly országa, próbáljunk meg élni benne, éltünk mi már Rákosi országában is, nem igaz?
Nézegetem a kínai látogatásról készült képeket, a kocsmába induló suttyó meg a lepukkant mosónő sztárpárját, a természet majd megoldja a gondjainkat, aztán lehet majd megint mindent elrontani...


:O)))

FALRA HÁNYT BORSÓ

Eltűnődtem, van-e értelme annak, hogy írok, hozzájárulok-e akárcsak egy hangyányival is ahhoz, hogy ebből az országból jobb, élhetőbb hazánk legyen, és egyre pesszimistább vagyok.
Olvasgattam az ÉS-t a hét végén, és rengeteg remek írással találkoztam, melyek a társadalom számára fontos dolgokat feszegetnek, véleményt mondanak intézkedésekről, állást foglalnak a társadalom ügyeiben hivatásos újságírók, politikusok, nemmellesleg javaslatokat is tesznek.
Itt van mindjárt Bokros cikke az adórendszerről - világos gondolatok, a szakmai hozzáértéshez kétség sem férhet, javaslatokkal, mit kellene tennünk, ha akárcsak valamelyest is közelíteni szeretnénk egy igazságosnak mondható adórendszerhez.
Vagy Bruck András cikke arról, hogy ahol bűn van, ott a büntetés sem maradhat el, hiszen Orbán rendszere a bűnön alapul és az államszervezet a bűnözés szervezetévé vált.
A cikk abból az apropóból is született, hogy a Momentum rendezvényén a büntetést követelőket nem engedték kibontakozni, pedig mégcsak akasztani sem akartak, csak a börtönt emlegették volna...


De fontos gondolatokat feszeget Virág György is, aki emlékeztet arra, hogy nem biztos, hogy az a társadalom a jó, ahol a GDP a szent tehén, lehet, érdemesebb lenne a társadalom boldogságát - vagy azt is - mérni.
Karsai László is érdekes és fontos írással tesz kísérletet arra, hogy szembeállítsa a magyar holokausztról szóló kormányzati állásfoglalásokat a valósággal, a nyolcszázötven  Világ Igazát azzal az állítással, mely szerint itt ezrek és ezrek segítették, bujtatták a zsidókata vészkorszakban.
Fontos írások ezek, és ez csak egyetlen hetilap, ezen kívül is vannak még tisztességes médiumok, nem szólva a blogvilágról, melyben sokan, sokféleképpen és különféle színvonalon foglalnak állást politikai kérdésekben.
Volna honnan meríteniük a politikusoknak, mégsem teszik.


Pedig használhatnák a hagyományos és internetes médiumokat önkontrollra, kereshetnének új ötleteket, módszereket.
Egyrészt, ugye a vak tyúk is talál szemet, mondja a közmondás, másrészt meg az újságírók és a bloggerek ab ovo kreatív emberek, ezeket a műfajokat ugyanis nem lehet gondolkodás nélkül művelni, és ami egyik nap a gondolkodás hulladéka vagy mellékterméke, könnyen meglehet, másnap a politika középpontjában lesz - már persze, ha a politikust rákényszerítik a körülmények.
A politikus persze magasról pottyant az írástudókra, mint liba a tavaszi rétre, merthogy nem egy rugalmas fajta, és csak azért nem gesztikulál a pódiumon határozottabban, mert a hóna alatt tartja a korlátait, szeme előtt prekoncepciói lebegnek, meg vannak különféle szellemi becsípődései is, melyekről akkor sem hajlandó lemondani, ha kártékonyságukat saját bőrén érzi.
Persze a politikusok egy része már nem is nagyon tud olvasni, de hogy nem is akar, az tutifix.
Talán írott sajtó helyett képregényekkel kellene próbálkozni, azzal lehet, megbirkóznának.
Ebből kifolyólag többnyire el se jut hozzájuk se a kritika, se a javaslat, legfeljebb valamelyik sameszük szellemi képességein átszűrve, ez pedig nem mindig ad garanciát a lényeglátó válogatásra...


Azért írom ezt, mert idegesít, hogy miközben az életünkről van szó, a közbeszéd mégis Döbrögi Bözsi néninél tett látogatásáról szól, és jókat röhögünk azon, hogy miként ígéri meg a Dilis a nyugdíjemelést, ahelyett, hogy a Parlament azonnal felelősségre vonná a hatalmi mámorban úszó diktátorocskát.
Azért, mert idegesít, hogy politikusaink képtelenek alapvető számtani műveletek alkalmazására, nem hiszik el, hogy a kettő több az egynél, és hogy a harminc százalékot nem lehet legyőzni tizenöttel, csak harmincegyel, mert képtelenek megérteni, hogy a politika a kompromisszumokról szól, és hogy nem képesek elmondani, hogy mit terveznek tenni ezekkel, ha fordul a kocka.
Már csak a határozott álláspont is szavazatok százezreit hozhatná.


Az újságíró, a blogger ír, a politikus politizál, de a mai politika a kommunikációról szól.
Talán valaki elmondhatná ezt a politikusainknak is...


:O)))

MILLA KOMPLEXUS

Az ország csendes, újra csendes, 
Elzúgtak tüntetései...
Szégyen reá! lecsendesűlt és
Szabadságát nem vívta ki.

Magára hagyta, egy magára
A gyáva népet a magyart;
Lánc csörg minden kézen, csupán a
Viktor kezében cseng a kard.



És akkor most itt kérek bocsánatot Petőfi Sándortól a tiszetelelenségért, hogy lángolóan lelkesítő versét kissé átdolgoztam, a mai állapotoknak megfelelően.
Mentségemre szolgáljon, hogy a tavaszi tüntetések kezdetén felmerült bennem a gondolat - ennek itt-ott hangot is adtam - hogy bár a téma változott, de a módszertan maradt, aki hegedülni tanult, az legfeljebb másik darabot fog eljátszani, de nem ad zongorahangversenyt...
Tulajdonképpen a tavaszi akciók a MILLA-sémára mentek.
A rendezők nekiküldték a pofátlan hatalomnak az elégedetlen tömeget, a tömeg kiorditozta magát, majd a rendezők hazaküldték a népet, mely olyan volt, mint a tyúk a viccben - felajzott állapotában futott még két kört az utcákon, vezetés és konkrét cél nélkül, majd eleget tett a felszólításnak.
Így úgy tűnhetett, mintha elért volna valamit, jóllehet az égvilágon semmit nem ért el, a csüngőhasú meg elégedetten nyugtázhatta, hogy már megint remekül kezelte a helyztet.
Amikor a vonulászás közben valami konkrétum jutott volna a tömeg eszébe, akkor mindig akadt néhány lánglelkű forradalmár, aki elordította magát: Mennyünk tovább!
A tömeg pedig engedelmesen skandálta a jó ritmusú felszólítást, és tette, mire felszólították, ment tovább, miközben elfelejtette észlelni, hogy tulajdonképpen körbe-körbe jár.

A népszavazási kezdeményezés ugyanerre a sémára ment, lelkes aktivisták - zömében a pártok és különféle civil szervezetek aktivistái - gyüjtötték az aláírásokat, hogy legyen mire hivatkoznia Orbánnak az olimpia rendezésétől való visszalépés során.
Orbán nem hülye, csak szociopata, ő  pontosan tudta, hogy az ország mai állapotában olyan az ötlete, mintha az árokparti közmunkás pályázna a városligeti múzeumi negyed felépítésére.
Ha valaki, ő aztán tudja, hogy az ország koldulásból él, az alamizsnát pedig nem olimpia-rendezésre adják, pontosabban arra nem fognak adni a görög olimpia gazdasági eredményeit élvezve a nyugati adófizetők egy megveszekedett kanyit se, de az ország meghülyíthető része, akik zömében az ő hívei, már nyálcsorgatva várják a megdicsőülést.
Ha viszont egy elmaradt népszavazás - értsd: vereség nélküli visszavonulás - legalizálja döntését, akkor dínom-dánom, a sok ostoba kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt, a tetejébe az előkészítő munkákkal magyarázva néhány milliárdot ismét ki lehetett talicskázni a költségvetésből.
Érthető, a Keresztapának nem csak Rasi saját lábairól kell gondoskodni, hiszen olyan a család, akár a százlábú, és még senki nem látott olyan százlábút, mely a saját lábain támolygott volna, áll stabilan mindegyik, akár a római vallás...

A szörnyű ebben a mainstream magyar értelmiség viselkedése, akinek azért az lenne a történelmi feladata és felelőssége, hogy felnyissa a tanulatlan nép szemét, mely nép jelen állapotában olyan, mint a liba.
Megy a gúnár után boldogan, hiszen nem neki kell dönteni az útirányról, és egyébként is - a liba nem szokott képesújságokat olvasni a lemmingekről, és ha olvas is, szakadékot még nem látott.
Amit meg a szakadékról mesélnek neki, azt mesének is hiszi és legyint boldogan, mert lehet, hogy beleestek már néhányan, na de ő bátor és ügyes, vele ilyen nem történhet.
Az nem igaz, hogy a magyar értelmiség ne lásson át ezen az egyébként nem túl bonyolult ravaszkodáson.
Habár, ha annyi aranygyűrűm lenne, ahány olyan gagyit magyar értelmiségi megvett már az utcai ékszerboltban, mely zöld karikát festett az ujjára, meglehetősen gazdag lehetnék, még, ha nem is egy mészároslőrinc. 
Mindenesetre a magyar értelmiség is megosztott, és vagy ideológiai elkötelezettségből, vagy a korpa ellenértékének élvezetétől befolyásolva inkább egymást öli, mint, hogy kiállna az alapvető demokratikus értékek mellett.
Inkább egymással vannak elfoglalva, meg azt magyarázgatják, hogy mit, miért nem lehet, hogy miért nem lehet választáson elzavarni ezeket, vagy ha nem lehet, miért nem lehet másként, ki visz inkább, mint hoz, meg nyalintanak egyet-egyet a felséges seggen.
Várnak, és velük együtt mi is várunk, leginkább a csodára, a messiásra, egy új pártra, egy új tömegmozgalomra, Orbán megboldogulására vag megtérésére.
Már látom is lelki szemeimmel. hogy hamut szór a fejére, de előtte felépíti a Nemzeti Hamu és Pernyeműveket, természetesen uniós támogatásból, majd privatizálja - tulajdonos és az igazgatóság elnöke Mészáros Lőrinc.

Ügyes népek, de van náluk ügyesebb is, akinek a nevével nemigen lehet találkozni a médiában, pedig ezekhez a tolvajlásokhoz bank, bankár is kell.
Naivitásra vallana, ha valaki azt hinné, hogy a pozíció nincs betöltve, és a pozíció betöltője nincs megfizetve.
Az viszont kétségtelen, hogy bár ő a közpénzt magánpénzze, viszont a hálát termelő kapacitásokká konvertálja, és már ez is eredmény.
Ha odaáll is a stadionok tribünjeire, azok nem az ő gazdasági vállalkozásai, a szalámigyárnak meg nincs lelátója.
Ő is rabló ugyan, de hát az volt hajdan Morgan is Amerikában.
Olvasom az ÉS - ben a cikket, mely kilátásba helyezi a bűnösök megbüntetését.
Na, addig álljunk féllábon, meg ne vegyünk levegőt!
Itt, aki az erdőben gallyat gyüjt és hazafelé tolja az ócska kerékpárra kötve, az börtönbe vonul, aki meg ellop egy komplett erdőt, azt nagyvállalkozónak hívjuk.
Az ország gazdaságilag sincs a legfényesebb állapotban, és néhány év múlva visszavonják az engedélyét, melynek alapján ma a templom kapujában ülve nyújtogathatjuk a kezünket a gazdagok felé.
Akkor eljön majd az igazság pillanata, mi meg majd fohászkodunk, hogy bár soha meg ne értük volna.
A nagyobb gond, mégis az erkölcsi állapottal van, hiszen itt lassan már mindenki ellensége mindenkinek, pedig mindenki hallott az iskolában az "oszd meg és uralkodj!" szép elvéről.
Mindegy, majd vonulászunk kicsit, óbégatunk, aztán hazamegyünk nyomorogni, és várjuk, hogy ideérjenek a kínaiak.

Gyönyörű jövő, szép kilátások...

:O)))

PÁNCÉLGATYA, VASFÜGGÖNY

MEHÁR A NEVEM, EFFENDI!

Németh és Horn lebontatta, Orbán újjáépíttette, lehet, előbb-utóbb aknákat is telepíttet a határra ez az idióta.
Friss hír, hogy kikerültek a kerítésre a táblák, melyek szerinrt a kerítés áram alatt van, ami hálistennek hülyeség, de ijesztgetésre jó, az összes magyarul beszélő arab farokfelcsapva menekülni fog.
Az a pőre tény, hogy a dupla kerítés mögé egy harmadik kerítés is épül, melyben valóban lesz áram - gyengeáram, melynek segítségével jelezni lehet a határsértés tényét, helyét, - volt már ilyen a nap alatt, SZ-100 jelzőrendszernek hívták.
Egy ilyen berendezéshez is kell rengeteg oszlop meg tengernyi drót, viszont ahol ilyen van, oda nem kell a pengés dróttal koronázott kerítés, amiből már két sort kifeszítettek , szép profitot biztosítva a vélhetően Mészáros Lőrinc tulajdonában levő Első Nemzeti Penge és Drót Műveknek.


Bár, ha lopni kell, akkor Orbán kreativitása felülmúlhatatlan, és mint tudjuk, ő takarékos ember, a fületlen gombért is lehajol, mégis hadd adjak szaktanácsot, mint hajdani határőr.
Jelen állapotát tekintve fennáll a veszély, hogy a jelzőkerítésnek a nemzeti elkötelezettséget nélkülözni kénytelen állatok ( szarvas, őz, liberális, sorosbérenc) szándékosan nekirohannak, a határvadászt felverik legédesebb álmából (enni kap és tetőt a feje fölé, ha szakad az eső...) ez pedig rontja a harci morált és csökkenti az állomány harcértékét.
Ezért célszerűnek látszik egy újabb sor kerítést húzni a jelzőrendszer elé, nevezhetjük akár vadfogó kerítésnek is, egyet pedig a jelzőrendszer mögé a szexuális késztetéseiknek engedő ám régi szeretőiktől elkerített dühös földikutyák ellen, így a kerítésrendszer máris ötsorosra bővült
Utoljára ilyet Verdunnál látott az emberiség, mígcsak a gáztámadások miatt meg nem vakult.
Itt a gáz helyett Habonyt alkalmazunk, ő is tiszta gáz - vakulj paraszt!
A helyettesítő eljárás kétségkívül bevált, magyarember éleslátásban mára már lenyomja a vakegeret.


Ami azt illeti, ha ezt valaki elmesélte volna nekem a klubban 1989-ben, hát halálra röhögöm magam, mert ugyan már azidőtájt is voltak jelei a telhetetlen bírvágynak, darabideig még a gyanakvó népek is azt gondolhatták, hogy megérkeztek a népükért élő romlatlan fiatalok, akik majd rendet tesznek a magyar ugaron.
Ajánlom ezt azok figyelmébe, akik ma azt gondolják, hogy megérkeztek a népükért élő, stb., stb... 
Ami Orbánt illeti, három eset van: 
1. Kiszámolta az ország + Felcsút + Cinege utca körbedrótozásához szükséges drótmennyiséget, és megállapította, hogy ez jobb üzlet talán még Paksnál is.
2. A paranoiája elhatalmasodott, emellett azt szokta álmodni, hogy meztelen arab férfiak üldözik ágaskodó öntudattal, és azt kiáltozzák neki, várj meg Bucibugyi, Kadhafi sem panaszkodott!
3. 1+2
Szeretem az ilyen felvillanyozó híreket, hát még hogy szeretheti az a mélymagyar koma, aki leordította a hajat a rohatt kebabsütő migráncs fejéről, mert az angolul kérdezte meg tőle, hogy na mi kő?
Tőle, a magyartól, Magyarországon - angolul - tűrhetetlen impertinencia.
Utána még megverte azt az asszonyt is, aki szóvá tette a viselkedését, de meg is érdemli az az ostoba liba, aki egy állaton az emberséget kéri számon!
Rejtőnél persze mindenre lehet megoldást találni, az ilyen embert például egy cellába kellene zárni Mehárral, a törökkel, döntse el Mehár és kis menyasszonya egymás között az etnikai konfliktust...

:O)))

EZEKKEL VAN TELE...

Van néhány dolog, melyektől már megcsömörlöttem, de kénytelen vagyok naponta hallani, látni, műélvezni.
Ideje lenne befejezni.

1. Migránsozás
A "migráns" szó maga másik helyre költöző, vonuló személyt jelöl, nálunk meg a "Qrva annyukat" kifejezés szinonimája, Orbán médiaszemetének kulcsszava.
Azonos értelműnek kezelik az illegális bevándorló kifejezéssel, ami már önmagában is hihetetlen baromság, hiszen a bevándorlás szabályozott folyamat, akit a hatóságok nyilvántartásba vesznek, engedélyükkel lép be az országba, az eleve nem illegális, aki kéri a bevándorló státust, az meg még nem bevándorló, aki pedig a hatóságok által kijelölt vagy megtűrt helyen lépi át az államhatárt, az még határsértőnek se minősíthető.
A kifejezés nem fedi a menekült fogalmát sem, jóllehet Európa földönfutóinak jelentős része menekült, akikre mindenféle nemzetközi egyezmények vonatkoznak, melyek aláírói között ott vagyunk mi is, csak éppen hülyének tettetjük magunkat.
Természetesen van olyan is, aki gazdasági okokból keres olyan országot, ahol jobb életet remél, de ezt - ha letelepedését kérelmezi - szintúgy nem tekinthetjük illegálisnak, joga van hozzá, mint ahogy az adott országnak is joga van a kérelmet elfogadni vagy elutasítani.
Jól meg kellene az ilyet fontolni, hiszen az európai zsidóságot éppen azért is irthatták ki a nácik, mert a korabeli országok nem fogadták be őket, mikor elüldözték őket hazájukból.
A mi helyzetünk azért speciális, mert nálunk senki nem akar letelepedni, ennek oka, hogy megfogadtuk Szent István intelmeit ("Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak!")...
Mint ezt szeretjük magunkról hirdetni, vendégszerető nép vagyunk, befogadó társadalom, ami viszont a valóság, az az ország szégyene, amit a világnak mutatunk magunkból, az egy torzult lelkű, szadista koldus képe, egy beteg társadalom.

2. Többet visz, mint hoz.
És egyáltalán, ideje lenne befejezni gyurcsányozást, különösen akkor, mikor ő az egyetlen európai küllemű és mentalitású politikusunk, rajta kívül ilyen léptékben legfeljebb gerinctelen csicskákkal, tehetségtelen és infantilis pszeudo-politikusokkal, mindenoldali populistákkal vagyunk tele, meg nyeretlen és éhes, de felettébb nagy arccal rendelkező kétévesekkel, akiknek élet és munkatapasztalata nulla, és ha nem követtek el még hibát, az csak annak köszönhető, hogy nem volt rá módjuk, de majd bepótolják.
Hogy utóbbiakkal mire megyünk, arra jó példa a Fidesz, az előbbiek meg maguk a két lábon járó kontraszelekció - önjelölt váteszek és a mindenféle pártbürokraták bánatos kollektívája.
Ezzel nem kívánom azt mondani, hogy Gyurcsány hibátlan, a legnagyobb hibája az, hogy nem tanul a hibáiból, de még ezzel együtt sem két libáért megvehető megélhetési, mint azok, akik azon filozofálgatnak, hogy mennyit hoz vagy visz.

Akik ezt latolgatják, azok eddig semmit sem hoztak, de vinni minden nap visznek és torzsalkodásukkal elriasztják a választókat a demokratikus oldalhoz való csatlakozástól.

Be lehet fejezni a terméktelen siránkozást azon, hogy Orbán ilyen, vagy olyan.

Aki épeszű az tudja, hogy az ország egy szociopata rabló és bűntársai kezébe került, ha ezt ötezerszer mondjuk el, attól még nem lesz demokrácia.
Nem siránkozni kell, hanem szervezni a helyi kisközösségeket, pótolni a média hiányát, megmagyarázni a napi politikát, leleplezni a hazugságokat.

3. Ezek mind egyformák, egyik se különb a másiknál.

Ez is egy közkeletű baromság, már hogy lenne egyforma az, aki nem vette fel a fizetését sem azzal, aki lelopja az ujjadról a gyűrűt, miközben a kezed szorongatja?

Aki a semmiből az ország leggazdagabb emberévé vált magas stalluma betöltésének ideje alatt, aki szemrebbenés nélkül hazudozik, szemben azzal, aki őszintén feltárta az ország helyzetét és erre majdnem ráment a politikusi pályafutása?
Hogy lenne egyforma az, aki nyolcszáz kilométer autópályát és háromszáz ipari parkot építtetve bekapcsolta az országot az európai vérkeringésbe azzal, aki teleépíttette az országot stadionokkal, hogy ma már több a stadion, mint a nemzetközi mércét megütő játékos?
Nem, ezek nem egyformák, az egyiket - ha néha nem beszélne feleslegesen - úgy kellene hívni, hogy államférfi, a másikat meg, ha nem védené mentelmi jog, úgy kellene hívni, hogy gyanúsított, később vádlott, majd a végén, hogy elítélt.
Hogy az Orbán papagáj-kórusa miket mantráz, az nem zavar, de hogy a sajátjaink is ugyanabból a kottából énekeljenek, ez azért túlzás.

4. Az ország csődben volt.

Nem, az ország nem volt csődben, csak a pénzügyi világválság hatására a szabadpiaci hitelek elképesztő módon megdrágultak, és az ország lakosságára szinte elviselhetetlen terheket rótt volna, ha nem találunk erre megoldást.
A megoldás az IMF volt, mely sokkal olcsóbb hitelt biztosított, mint amennyiért ma vesszük fel ugyanazokat a hiteleket.
Mi ugyanis tagjai - tulajdonosai - vagyunk ennek a szervezetnek, évente fizetünk is azért, hogy ha pénzügyi nehézségeink támadnának, hát nyújtson segítséget.
A hitelt kellő időpontban vettük fel, jól használtuk fel, a maradványt tartalékba helyeztük.

Ezt aztán azok tapsolták el, akik kárhoztatták felvételét.
Ők valóban eltőzsdézték a hitel-milliárdokat, ahelyett, hogy adósságtörlesztésre fordították volna.

5. Mindennek Putyin az oka.
Lószart mama, mondaná a klasszikus, aki egyébként maga is beállt az alkalmi hülyék kórusába, de ő legalább csak politikai érdekből, az európai egységet erősítendő.
Putyin egy világhatalom elnöke, a jogköre semmivel nem terjedelmesebb az amerikai, nopláne a francia elnök jogkörénél, és mint minden tisztességes politikus, országa érdekeit szem előtt tartva politizál.
Hogy a magyar miniszterelnököt hozzá hasonlítják, az olyan, mint amikor az egeret egy elefánttal állítják párhuzamba, mondván, mindkettőnek négy lába van, s a farka a fenekére nőtt, mert az elefántnak az orra már foglalt volt.
Alsó hangon aránytévesztés ez, az oroszok nagyhangú ócsárlása pedig politikai bűn, de nagyobb baj az, hogy hiba, hiszen egy óriási piaci lehetőséget tolunk el magunktól, egy olyan piacot, melyen a mai napig volna még nevünk.

Be kellene fejezni a ruszofób hisztériázást, egyszer meg kellene nézni végre a térképet.

6. Mindennek Soros az oka.

Na, ez meg a másik baromság, merthogy Soros ugyan nem szereti a kommunistákat, nem szereti az oroszokat, ez tény, de számára Magyarország és legfőképpen Orbán nem tényező, itt meg úgy esik szó róla, mintha gondolkodása centrumában mi állnánk, kivont lángpallosunkkal a kezünkben.
Soros magasról tesz ránk, egyetemestől mindenestől, ha Orbán tovább pattog az egyetem elköltözik innen, hiszen a fogadó ország részére nem jelent költséget, viszont emeli ázsióját a nemzetközi tudományos életben.
Csak a hülye ágál ellene.

Persze, vannak még más dolgok is, melyek idegesítőek, de hadd ne egyedül dolgozzak - szerintetek mivel van még tele a nemzet töke?

:O)))

BAJSZOS SZivAR

Tulajdonképpen - már, ha az átlagot nézzük - rendben is van a dolog.
Áder János, a nemlétező Köztársaság köztársasági elnöke magas méltóságának betöltése alatt olyan terepszínű, hogy a kaméleon térdenállva könyörög neki a receptért, de aztán belehúz, és néhány hét alatt nevet szerez magának.
No, nem egy dicsőséges név, de mégiscsak név, utal nevezetes bajszára, miközben minősíti is viselőjét.
Ha Barbarossa Frigyes kaphatta nevét vörös szakálláról, akkor ő miért ne kaphatná a bajuszáról, mely ezzel az aktussal be is vonult a történelembe.

Miután Orbán másodszor is megválasztotta a nevezetes posztra, beszédet is mondott, szépet, szívhez szólót.
Ha nem ő mondta volna, felállva kellene tapsolnia mindenkinek, csak az a baj, hogy vannak mondatok, melyek nem minden szájból tűnnek hitelesnek.
Ilyenek azok is, melyekben értékeink védelméről beszél, mondván: legalább három dologban jó lenne egyetérteni: mindannyian Európa polgárai vagyunk, a magyar nemzethez tartozunk és tisztességes, becsületes, nyugodt életre vágyunk.
Azt kérte, adjuk vissza a nemzeti ünnepeink méltóságát, és ez ne egymás rendezvényeinek megzavarásáról szóljon.
Hát nem is tudom, de mintha nem emelte volna fel szavát pártja idióta plakátkampánya ellen, mely Brüsszel megállítására szólít fel, ami azért vicces, mert Brüsszel - az EU - mi is vagyunk, mint ahogy az IMF is, és mintha a Közép Európai Egyetem sem a szomáliai gerilláknak képezne parancsnokokat, hanem az Unió számára képez magasan kvalifikált vezetőket.
Utóbbi intézményt bizonyára ismeri, hiszen személyesen verte bele az utolsó szöget koporsójába.

Hogy a magyar nemzethez tartozunk, az vitán felül állna, ha nem éppen az ő pártja osztotta volna meg a nemzetet, mondván, a nemzet nem lehet ellenzékben.
Amikor nagybeteg felettese azt mondja, hogy a magyar emberek, akkor csak a magyar emberek felét érti alatta, azt a felét, mely hajlandó mindkettejüket hatalomba emelni, és eltűrni, hogy vazallusaikkal együtt úgy viselkedjenek, mint Batu kán harcosai ellenfelük legyőzése után, szabadrablás idején.
Azt hiszem, ha bűneiket rangsorolni kellene, ez lenne a listavezető, hiszen a többi már jórészt ebből következik - a kirekesztések, a rassziszmus, antiszemitizmus, a maffiózó küldetéstudatos gőgje, a gátlástalanság, a néppel szembeni alázat hiánya.
És hát igen, tisztességes, becsületes nyugodt életre vágyunk, de hogy legyen tisztességes az a vállalkozó, akinek egész élete munkája mehet tönkre, ha nem asszisztál a korrupcióhoz, mely ugyan mindig létezett, de ilyen nyílt, ilyen pofátlanul természetes még soha nem volt.
Ahogy a példabeszéd is mondja, sokan belepisilnek a fürdőmedencékbe, na de a trambulinról tenni ezt, ez azért túlzás - és itt éppen ez folyik.

És már gátlások sincsenek, Áder főnöke Mészáros Lőrinc és társai néven gátlástalanul lop magának és pereputtyának, most legutóbb a Mátrai Hőerőművet szemelték ki Európa legnagyobb napenergia előállítására épült erőművével együtt.
Hát akkor most ítéljük el azt, aki a megrendelésért cserébe visszacsorgat huszonöt százalékot a fideszes oligarchának?
Nem egyszerű dolgok ezek, de hogy ez bárkiben erkölcsi dilemmát okozhat, ennek egyértelműen ő is oka, még ha funkciója karbantartását bátran tekinthetjük fazonigazításnak is a bikinivonalon.
Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis - írja József Attila és nagy igazsága a mai társadalomban is érvényes.
Hogy ez így van, az Ádernek is köszönhető, aki azért egy bazi nagy csavar a gépezetben, és már régen eljátszotta a jogot, hogy szót emelhessen a becsület mellett.
Nyugodt életet meg olyat kívánok neki, melyben havi harmincezerből kell eltartania a családját - és nem euróban értettem.
Ami pedig az ünnepek méltóságát illeti, 2006 óta erről egyetlen Fidesz-hívő, tag vagy funkcionárius sem beszélhet, és a helyükben nagyon reménykednék abban, hogy nem kerül bevezetésre új nemzeti ünnep, melynek dátuma egy falhoz, az előtte állók mögött porzó vakolathoz kötődik.

És ezen nem változtat semmit, hogy az ellenzék gyenge, mint a májusi libapotty, hogy azzal üti el az időt, hogy Áder beszédét jeltolmácsként marionettbábúval nyomatékosítja, az sem, ha már valóban csak röhögni tudunk, mikor Orbán a hat lakosú faluban egy majd' hatszáz millióért épített csodapark, a hülyeség emlékparkja tövében idétlenkedik, mert ez az egész valahol azért már a legalja.
A plakátkampányokkal, a mémekkel, a nemlétező migránsokkal együtt, hiszen innen már csak egy lépés, hogy a marslakók támadásával hülyítsék a népet, de ha egyszer már elfogytak az ötletek...
Szánalmas ország szánalmas köztársasági elnöke úgy csinál, mintha hinne Meseországban, pedig ennél azért ő értelmesebb!
Ezért is lehet, hogy látták, mikor ült a patakparton és a kifogott keszeggel beszélgetett:
"Halacska, ha újrakezdhetem, szabadon engedlek, nem adlak oda Viktornak, nem lesz belőled sülthal!"
A keszeg nem felel, Áder meg majd hallgat tovább, mint a sülthal.
De azért a keszeget megsüti ő is...

:O)))