2017. június 30., péntek

TISZTELET ERDOGANNAK

Érdekes, Kádár nemigen emlegette igényét a tiszteletre, sem Magyarország, sem a magyarok vonatkozásában, mégis, ugye...
A tisztelet ugyanis érdekes portéka, nem lehet megvásárolni, nem lehet kikövetelni, csak kiérdemelni lehet, az meg nem azon múlik, hogy mit pofázunk, hanem azon, hogy mit teszünk.

Most éppen Törökországgal barátkozunk, ami természetes is, a százötven éves együttlakás meghozta gyümölcsét, még ha kissé megkésve, és talán nem is a legjobb ütemben, de hát ne elégedetlenkedjünk.


"Magyarország kitart a barátai mellett, és Törökország oldalán áll" - mondta Orbán Viktor miniszterelnök a magyar-török üzleti fórumnak nevezett koldus road-show megnyitóján, pénteken Ankarában.
A kormányfő beszédében kiemelte: Magyarország kiállása Törökország mellett nem egyszeri eset, hanem annak a stratégiának a következménye, hogy Magyarországnak - konzervatív országként - az emberi értékek számítanak. Fontos az üzlet, a pénz, de a legfontosabb az, hogy az embernek legyenek barátai - mondta. Hozzáfűzte: ebből kötelezettségek is fakadnak, és Magyarország kitart a barátai mellett, még "ha kényelmetlen" is.Kijelentette: "akármilyen törökellenes megnyilatkozások is lesznek jelentős európai uniós országokban, Magyarország ezekhez sohasem fog csatlakozni", hanem Törökország oldalán áll" - írja a kormányzati portál.

Van néhány kedvenc könyvem, nem a világirodalom csúcspontja egyik sem, de óriási igazságokat írnak le bennük, miközben még izgalmas és érdekfeszítő olvasmányok is maradnak, ezek egyike Mario Puzo A keresztapa című regénye.
Aki meg akarja érteni Orbán rendszerének lényegét, annak ez kötelező olvasmány kell legyen, hihetetlen hasonlóságokkal találkozhatunk benne a Cosa Nostra és a NER módszereit és világát tekintve.
Ebben a könyvben a maffiózók állandóan az egymás iránt tanúsított tiszteletre hivatkoznak, miközben egymást is ölik, gyilkolják a pénzért, melyet ott is az állampolgároktól rabolnak el.
Igaz, a mi bűnözőink nem aprózzák el, nem egyenként rabolják ki az állampolgárokat, hanem először elrabolták az államot, mely elvégzi helyettük a pénzbeszedés fáradságos munkáját.
Az állam vet, arat, eladja a termést, a maffia meg zsebreteszi a vételárat.
Ja!
És megköveteli a tiszteletet...
Nincs nekem semmi bajom a tradicionális török-magyar barátsággal, melyben az a tradicionális, hogy talán az egy tatárjárás kivételével mindig barátainkká avanzsáltak megszállóink.
Talán csak az időzítés tűnik kissé elkapkodottnak, hiszen egész Európa sziszeg, mint az óriáskígyó, merthogy nemigen tetszik Erdogan török elnök eljárása a puccs során.
A puccsal sincs semmi baj, az valós, létező dolog, csak még az nem tisztázódott teljesen, hogy ki követte el - a bebörtönzöttek, vagy Erdogan, így kaparintva meg a teljhatalmat.
Orbán kihasználta az alkalmat, hogy végre valaki szóbaállt vele és egy rakás baromságot hordott össze, ami azért is óriási teljesítmény, mert közben folyamatosan Erdogan alfelét kényeztette sokat próbált nyelvével, ezenközben emlegette a tiszteletet is - többek között.

Ezt a kis hörcsögöt a harc élteti, ha kitörne a világbéke, két nap alatt elhalálozna.Olyan, mint a szervezetben a rákos sejt, nem a szervezet harmonikus működését szolgálja, hanem el akar uralkodni minden szerven, és fel akarja zabálni az egész szervezetet.Ott, abban a párhuzamos univerzumban, ahol életét tölti, ez a természetes viselkedés, ezt tanulta otthon.És ezt adta tovább fiának, aki beteljesítette a királyok örök balsorsát: alkalmatlannak mutatkozik az uralkodásra.Ő sem ebben az univerzumban keresi jövőjét, ezért hát jelentkezett a Kétfarkú Kutya Párt felcsúti űrkikötő avatására, végtére is nem lehet mindenki százlábú, még a Keresztapa családjában sem.Talán ki lehetne lőni az egész családot az űrbe, sokat hozna ezen az országon...
Majd a Jumurdzsákról elnevezett Közszolgálati Egyetem kutatói megoldják a magyar janicsárok nagy problémáját: hogyan lehet úgy harcolni az iszlám ellen, hogy közben a törökök jatagánját szopjuk - a Padisah leleményes, Allah pedig kegyes.
A Putyin-Orbán felállásban van valami a macska és az egér viszonyából, a kínaiak pedig mindenkit lenéznek, minket legfeljebb még jobban, de talán a törökökben reménykedhetünk.
Nekik annak idején tetszett ez az ország, hátha még mindig kellünk nekik, ha Európa úgy dönt, hogy a földrajzot felülírja a kultúra...
Felkészül Szomália, az örök és megbonthatatlan magyar-szomál barátságra...
Nincs már sok időnk, tehát mindenki jelölje be a konyhában, hogy merrefelé esik Mekka, a libákat képezzük át piláf libanezzé, a katolikusok meg adják át a templomokat mecsetnek, végtére is egy az Isten, és Krisztus az ő prófétája, még, ha csak a másodosztályban is játszik...


Orbán effendi fantáziája végtelen...


:O)))

2017. június 29., csütörtök

MAGYAR AGÓNIA

Molnár Gyulát néztem az ATV-ben tegnap, ma reggel meg Vadai Ágnest.
Mindkettejüknél szó esett Gyurcsány Ferenc akciójáról, mellyel megvásárolna egy információt Orbán korruptságát bizonyítandó.
Ennek ugyan van némi axioma-jellege, de mégis, más azt mondani, hogy például Harrach inkvizitor maga a tartalom és forma testet öltött dialektikus egysége, meg más ezt élőben látni, hiszen ez esetben minden további magyarázkodás feleslegessé válik.
Molnár Gyula elmondta, hogy Gyurrcsánynak  ideje lenne abbahagyni a dokumentumokkal kapcsolatos műsort, és akkor nyilatkozni, ha kézben van a bizonyíték, mert így az ügy komolytalanná válik, Vadai pedig elmondta, hogy mit is mondott a vásárlásról Gyurcsány.
Már csak az van hátra, hogy írjon róla egy könyvet Frei Tamás.
Ami érdekes, hogy az egyébként igen hatékony Fidesz-propaganda nem tud mit kezdeni az üggyel, ami nem is csoda, hiszen ilyen tömegű korrupció mellett óhatatlanul becsúszik néhány hiba, még a jól olajozott gépezetbe is.
Mégis,   annak dacára, hogy Gyurcsánynak drukkolok, azt mondom, valószínűleg Molnár Gyulának van igaza, kivéve, ha a dokumentumok már Gyurcsány birtokában vannak, akkor ugyanis ugyanúgy el lehetne játszani nyilvánosságra hozatalának időpontjával, mint ez az őszödi beszéd esetében történt.
Nem ringatom magam abba az illúzióba, hogy Gyurcsány magábaszáll és visszafogja magát, Katus néni ismeri őt a legjobban, ő minősítette lotyaszájúnak, mely információt természetesen maga Gyurcsány személyesen osztotta meg velünk, demonstrálva az állítás igazságát.


Molnár azt is elmondta, hogy pártja Tóbiás vezetésével egyenként felméri a választókörzeteket és megvizsgálja a szóbajöhető jelöltek esélyeit, imigyen alulról építve fel azt, amit felülről nem sikerült, ami nem is csoda, hiszen Mekk mester is kudarcot vallott, mikor a tető felől kezdte az építkezést ...
Nem is lenne ezzel baj, ha a munkát az a pártszövetség végezné, melynek a sajátjainál jobb eséllyel induló jelöltjeit a szocialisták integrálni szeretnék saját pártlistájukra.
Na, ez így, ebben a formában biztosan nem fog menni, ez megint csak a kudarcba vezető egyenes út, és ha ezt a szocialisták kampányát irányító stáb nem látja, akkor még nem késő elhajtani őket a bánatos hervadásba, alkalmatlanságuk okán.
Orbán emberei remek munkát végeznek, az ellenzék már megint atomjaira hullott, a PM alsógatyában bohóckodik a hármas metrón, követelik a klimatizálást, miközben az alagút meg a pálya felújítására sincs pénz, lassan a szerelvényeket négy vakondnak kell húzni.
Ez valószínűleg megnöveli kissé a menetidőt, de legalább lesz alagút...

Tarlóst csesztetik, pedig Orbánt kellene, de az nem cél, hiszen áldozatnak ő választja ki a megfelelő embereket, Tarlós meg a maga sprőd modorával optimális választásnak tűnik...


Közben Európa szép csendesen elindult a szorosabb integráció felé, ebből mi ki fogunk maradni, ahogy elnézegetem.
Nem, nem lépünk ki, mindössze kiszorulunk a szélre, ahol olyanok leszünk, mint a liba, mely a tyúkudvarban egy ketrecbe elrekesztve nézegeti, míg a többiek a kukoricát szedegetik.
Orbán nem hülye, tudja, hogy az Unio népszerű a magyarok körében, és a saját pozíciója kerülne veszélybe a kilépés kezdeményezésével
Népszava grafika
Hajdan az Osztrák-Magyar Monarchia sikeres állam volt, közös külügy, hadügy és pénzügyekkel, hogy elbukott, az is a mi lelkünkön szárad, hiszen mi voltunk a legfőbb ellenzői egy, a császár által kezdeményezett szövetségi államnak, melyben a csehek és a nemzetiségek is egyenrangú tagjai lettek volna a z új államnak,  de mi inkább Trianont választottuk.
Az ország az Unió országai között az egyik leggyengébb az egyéni fogyasztás tekintetében, magyarul, mi vagyunk a templomi segédegér, abból is az egyik legkisebb vakegér, de ordítozni azt tudunk, kétségtelenül.
Folyik a habverés a plakát-törvény körül is, ami szerintem értelmetlen - hát nem politikai plakátokat kell csinálni, hanem oktatóplakátokat, a demokráciáról, a korrupcióról, és meg sem kell emlteni egyik pártot sem, hálistennek ma már úgyis csk a Fidesznek van módja a lopásra...


Hát ilyenek a mi kis dolgaink így uborkaszezonben, emellett néha döglesztő a hőség, viharok vannak, fúj a szél, fáj a fejem, Trump handabandázik, Putyin mosolyog, a kínaiak pedig hallgatnak, náluk az időt évszázadokban, évezredekben mérik.


Érdekes országban élünk...


:O)))

2017. június 28., szerda

PORLUNK, MINT A SZIKLA


Lenyomjuk a székelyeket, fogy a magyar évről évre, egyre nagyobb ütemben.
Az idei év első negyedében negyvenkilencezer ember halt meg, és ez mintegy ötezer ötszázzal több, mint az előző év azonos időszakában elhalálozottak száma.
Egy kisebb falu...
A KSH szerint az influenzajárvány a kiváltó ok, de a szakemberek szerint ez nem valós magyarázat a trendre, mely igen baljós jövőt vetíthet elénk, ha nem sikerül valahogy megállítani a folyamatot.
Már látom lelki szemeimmel, amint szeretett miniszterelnökünk áll a kerítés mellett és promincli-cukorkával csalogatja befelé a migránsokat, akik nem átallanak vonakodni a szeretetteljes invitálástól.

Azt is mondják a szakemberek, hogy meg kellene vizsgálni a kiváltó okokat, ami nagy igazság, habár rengeteg pénzt és fáradságot meg lehet spórolni, ha körülnézünk a világban.


Azt gondolom, két oka van ennek a helyzetnek.
Az egyik a lakosság egészségügyi ellátásának romlása, mely a születéskor várható élettartamot erőteljesen csökkenti, míg a másik az ország általános állapota.
Az egészségügyi várólistákról, a finanszírozás elégtelenségéről beszélni is felesleges, már mindenkinek a könyökén jönnek ki a magyarázkodások, tenni meg nem tesz ellene senki.
A kormány visszafelé mutogat, de mindenki szívesen elfogadná a 2006-os állapotokat, akkor még volt itthon orvos is, ma meg már alig.
Hiányzik rengeteg körzeti orvos, vagy nevezd, ahogy akarod, a lényeg, hogy az alapellátás a halálán van.

A még dolgozó orvosok zöme öreg, a fiataloknak eszük ágában sincs elmenni Bivalytosznádra egy szakvizsga után, inkább elmennek a lenyugvó nap irányába, normális körülmények közé, pénzért dolgozni.


Ha valahol, hát az egészségügyben döntő szerepe van a múló időnek, hiszen akit ma még sikeresen gyógyítani tudnának, azt három hónap múlva már legfeljebb fájdalomcsillapítóval láthatják el.
A betegtársadalom kettészakadt, van, aki meg tudja magának venni a megfelelő egészségügyi ellátást, de a társadalom több, mint fele erre képtelen, nincsenek megtakarításai, nincs miből fedezni saját gyógyíttatása költségeit.
A Gyurcsány-kormány próbálta a kérdést kezelni, a Fidesz szétverte a kezdeményezést, és ingyenes gészségügyről hazudozott, a már akkor sem túl okos magyarember meg bedőlt a populizmusnak, mely a kétfarkúak ingyensörével vetekedett.
A várólista tulajdonképpen egy rövidítés, a halálra váró lista rövidítése.
A kórházak még a mai, igen gyenge kapacitásukat se tudják kihasználni, hiszen ha elfogy az adott hónapra kiutalt pénz, akkor a kórház alacsony fordulatszámon várja a következő hónapot.
Az alapellátásban sem rózsás a helyzet, ma már a parszolvencia sem segít, hiszen mi várható egy baranyai zsákfaluban, ahol nincs munkalehetőség, nincs kereset, nincs háztáji, nincs már nyugdíj se nagyon, csak nyomor van, meg közmunkának nevezett szemfényvesztés.


A Budapesten élő embereknek ritkán van fogalma arról, hogy milyen mélységei vannak a nyomornak, ebből kifolyólag igen hamar alkot elhamarkodott véleményt az ország állapotáról - persze előbb-utóbb hozzá is elér majd a szép új világ...
Nem szabad elfeledkezni a gyerekekről sem, akik nem kapják meg azokat a szervezetüknek fontos táplálékokat, melyek szükségesek lennének a normális fejlődéshez.
A társadalom egyre betegebb, a gyerekek egyre butábbak lesznek, most éljük fel éppen azt, ami a Kádár-korból még a lábas alján, ha odakozmálva is, de megmaradt.
Ha valaki nem érti, hogy miről van szó, gondoljon a cigányok helyzetére, akik ab ovo vagy tíz évvel 
kevesebbet élnek a társadalmi átlaghoz képest, mert az életszínvonaluk és az életmódjuk miatt sokkal több a beteg közöttük.
Ez vár a többségi társadalom alsó rétegeire is, nem libasült...
És ha lehet, akkor most ne szórakoztasson senki azzal, hogy az emberek kocsmába hordják a pénzüket, mert sok helyen már a kocsma is bezárt fizetőképes kereslet híján, és bolt sincs, csak nyomor és uzsora van.

 

Másik halálozási ok a létbizonytalanságból, a munkanélküliségből és kiszolgáltatottságból adódó frusztráció, mely megmérgezi a lelket, elemészti a testet és rengeteg betegséget okoz, mellyel aztán nincs aki megbirkózzon.
Az életminőség és az egészségügyi állapot között szoros összefüggés van.
Ha valaki emberhez méltó, nyugodt életet tud élni, akkor sokáig fog élni, ha azt látja, hogy már az unokái is nyomorognak, ő meg nem tud rajtuk segíteni, abba bizony bele tud halni az ember.
A rendszerváltás után volt egy időszak, amikor a felszámolt üzemek, bányák dolgozói hullottak, mint a legyek, mert képtelenek voltak feldolgozni feleslegességük és haszontalanságuk tudatát.
Ma már milliók élik meg ezt, a jövőtlenséget, a tehetetlenséget, a feleslegességet, ez pedig egyenes út a halálba.
Nem véletlen, hogy nem mindenhol a GDP a legfontosabb mérőszám, hanem a boldogság-index, az emberek elégedettségének szintje - saját életükkel.
Na, ezt nálunk talán jobb nem is mérni...



Ha egyszer ezeket elzavarja végre valaki, akkor rengeteg lesz a tennivaló, és ha lesz esze a következő politikusi generációnak, akkor először ezekkel a problémákkal fog foglalkozni, a többi ráér...
Szóval, nem kutatni kellene a halálozások számának megugrását előidéző okokat, hanem orvosolni kellene, de gyorsan, mert minden késlekedés ezrekkel és ezrekkel fog végezni.


Miért van az, hogy nem tudok optimista lenni?


:O)))

2017. június 26., hétfő

LENIN UTOLSÓ BOSSZÚJA

Természetesen a budapesti Metro, melyet Putyin személyesen babrált meg, ebből kifolyólag hol nyílik az ajtaja, mikor nem kell, hol nem nyílik, mikor kell, de aztán valahogy mindig rendeződik a dolog.
Amúgy is nagy barátja vagyok a mindenféle összeesküvés-elméleteknek, nem hiszek szinte egyetlen mai forradalomban sem, az utolsó talán Castro forradalma volt, de az ukrán, az arab és a mindenféle más forradalmak már az idegeimre mennek, merthogy annyira kilóg a lóláb.
Persze a véleményem nem mérvadó, hiszen annyira szembemegy a közizléssel, hogy bátran figyelmen kívül hagyható.

Így aztán azt sem hiszem el, hogy a felújított orosz metro olyan borzalmasan pocsék minőség lenne, mint amilyennek a média kikiáltja, sőt, arra is gyanakszom, hogy a műszaki hibák esetleg gazdasági/politikai okokból következnek be.
Budapest harmincnyolc és fél kilométernyi metrohálózattal rendelkezik, a moszkvai Mása néni háromszázharminchárom kilométert tud utazni a föld alatt, a szentpétervári Vászja bácsi száztizenhármat, de ha a metroüzemeltetési tapasztalatot nézzük, akkor ehhez bátran hozzáadhatjuk a volt Szovjetunió utódállamainak metrohálózatait is, Kievtől - Taskentig.
A felújított szerelvények elődei 1970 óta járják útjukat, ami azt illeti, túl sok pénzt nem pazaroltak a kerbentartásukra-felújításukra, hiszen mentek, szállították a  ma már napi másfélmillió utast, az 1985-ben forgalomba állított szerelvényekből még ma is forgalomban van vagy hatvan darab.



Az mostanában a sláger, hogy ugyanennyi pénzből már új szerelvényeket is lehetett volna venni, ami egy nagy marhaság, egy új szerelvény másfélszer annyiba kerülne, mint a felújítás, melyet az oroszok egyébknt kiváló minőségben oldottak meg, gyakorlatilag talán az azonosító tábla maradt, az orosz szerelvényeket hívhatnánk akár kőlevesnek is.
Ha valami ismeri a vonatkozó mesét, tudja, miért írom...

A gondok az ajtónyitással adódnak, ami nem szerkezeti, hanem szoftver-probléma.
Ez viszont nem hangzik valami túl ütősen, így aztán a média ad a témának, mintha a szerelvényeket maga Putyin tervezte volna.

Az oroszok lenézése egyébként is ősi magyar sport, ennek fő oka talán a földrajz-oktatás elégtelenségében keresendő.
Anno, mikor a kis Hans megnézte a világtérképet, megkérdezte az anyukáját, Mutti, ezt látta már a Führer?

Hát az lehet, hogy látta, de hogy a magyar hazafi nem látta, az tutifix.
Nekem az is furcsa, hogy komoly emberek, komoly pofával beszélnek hülyeségeket, mikor az orosz technika ezer területen bizonyította már magas színvonalát.
Ha Iván képes számítógéppel megtervezni egy légicsapást az Azovi tengerről Szíriába egy kisméreű célpont ellen, akkor valószínűleg meg tudja oldani a metrokocsik ajtóműködtetésének bobnyolult problémáját is.
Nagy a gyanúm, hogy a problémában mi is benne vagyunk, mint ahogy az Alstom-kocsik oldalát is meg kellett kenni az illetékes miniszter feleségének sikosítójával, hogy beleférjenek az alagútba, az illetékeseket már előbb megkenhették...


Hogy miért gyanítok mégis kis magyar összeesküvést?

Merthogy itt azért nagy pénzekről van szó, és ahol nagy pénzek vannak, ott azonnal felsejlenek szeretett oligarcháink is, akik mohóbbak, mint a liba a kidöntött kukoricás-garabó mellett, és lehet, éppen érdekérvényesítenek - ki tudja?
A hiba előállításához nem kell lefizetni az orosz Metrowagonmash teljes személyi állományát, elég a hiba előidézéséhez egy-két számítástechnikus a megfelelő helyen.
Mégcsak az se biztos, hogy magyarnak kell lenni, hiszen a globalizmus korában könnyen megeshet, hogy a tulajdonosok között amerikaiak, franciák, orosz oligarchák és tisztakezű nyugati üzletemberek vannak, gondoljunk csak a Gripen-üzletre...
Szóval, kár a habverésért, a BKK érdekelt a kötbér érvényesítésében, a nyugati politika érdekelt az oroszok lejáratásában, a magyar politia meg kompenzálgat Paks miatt, nincs itt semmi látnivaló, lehet emberek békésen továbbmenni.


Akár a felújított orosz metróval is, mely olyan problémákkal küzd, mint az új lakás, melynek bejárati ajtaja szorul és hiányzik a fürdőszobából a törölközőakasztó kampócska.
Ettől még a lakás nem ócska, még ha nincs is a Rózsadombon.
Majd ha egyszer sok pénzünk lesz, akkor a japánoktól veszünk az alagutakba mágnesvasutat.
Ha még lesznek alagutak, ahogy a magyar karbantartási szokásokat ismerjük, ugye...



:O)))

2017. június 23., péntek

A KÖZBESZÉD TEMATIZÁLÁSA


Folyik a habverés a plakáttörvény körül, fontoskodnak a pártok megmondóemberei, beszélnek mindenről ezzel kapcsolatban, csak arról nem, ami fontos lenne.
Nevezetesen arról nem esik szó, hogy a magyar Országgyűlés asszisztál a miniszterelnök magánháborújához, melyet egykori tettestársa ellen folytat.

Nagy az ő bűne, államtitkot árult el, azt, hogy szeretett miniszterelnökünk - már elnézést a rusztikus kifejezésért - egy geci.
Namármost, ezt mindenki tudja ebben az országban, mint ahogy azt is, hogy szalajt szegény, mint a rigalánc, és időnként elviszik olajcserére vagy elektrosokkra, vagy a fene tudj mire, és utána egy darabig csak a nyelvét lógázza, de nem harapja le a bögre fülét, mondván, ez a legfinomabb az egész reggeliből.
De hogy nem csak ő bolond, hanem mi is, az remekül kikövetkeztethető abból, hogy úgy csinálunk, mintha normális lenne és hagyjuk, hogy ebben az állapotában intézze az ország dolgát, jóllehet erre már régen nem alkalmas, már ha alkalmas volt is valaha egyáltalán.

Ha egyszer majd nyilvánosságra kerül a diagnózisa, rengetegen csinálnak majd úgy, mintha meglepődnének és rengetegen emlékszenek vissza arra, hogy ők már akkor is megmondták, de hát a politikus már csak ilyen - vagy vak, vagy a múltban okos.
Olyan politikus nincs, aki a jelenben is okos és őszinte lenne.
A politikust arról lehet felismerni, hogy úgy forgatja a fejét a közéletben, mint a dél-afrikai veld szurikátája, lesi állandóan, merről fenyegetheti veszély.

Most mindenesetre iparkodnak azt a látszatot kelteni, hogy az óriás és egyéb plakátok ügye politikai ügy, ami persze hazugság, hiszen leginkább arról van szó, hogy a geci - higgyük el, hogy az, hiszen az állította róla aki évtizedeken át a legjobb barátja, szövetségese és harcostársa volt - ki akarja rántani kritikusa alól a szőnyeget.


Namármost ez önmagában is nevetséges dolog, a felszólalásoknak a Parlamentben azzal kellene kezdődni, hogy elmész te Viktor a búbánatos csipába, nem vagyunk mi a te hatalmi tébolyod eszközei!

Ha bajod van a Lajossal, aki kifecsegte a családi titkot, hát hívd ki a kocsmaudvarra és játsszátok le a dolgot, de ne minket szórakoztass a magánügyeiddel.
És legfőképpen ne csinálj úgy, mintha ez politikai ügy lenne, mikor csak tönkre akarod tenni és kicsavarni a kezéből a nyilvánosság fegyverét.
Tudod te jól, hogy ez hatékony eszköz bárki ellen, csak hát a Lajos sem most jött a hathuszas alcsuti gyorssal, úgyhogy vele nem lesz olyan könnyű dolgod, mint a sarkon álldogáló szocialista korifeusokkal, vagy a maguk szépségében és elvhűségében gyönyörködő demokrata értelmiséggel.
Lajos ugyanis olyan, mint te vagy, sőt olyanabb, végtére is belőle fakadtál, csak később lettél magas viszkozitású Gólem...



Szánalmas ez az egész, hiszen amíg a plakátok tartalmáról nem állapította meg a bíróság, hogy törvényellenesek, addig ez egyszerű gazdasági ügy, valaki hirdetni akar valamit, akkor bérel felületet attól, aki annak tulajdonosa, majd felragasztja az üzenetét: Kabbe Viktor!
Ez a kis erőszakgépezet meg első kanyarban ki akarta vágatni a hirdetőoszlopokat, most meg a plakátokkal buherálna, holnapután majdkötelezővé teszi, hogy a pulóvered hátán tíz centis betűkkel hirdesd az ő nagyságát.
De a közbeszéd mégsem erről szól, hanem arról, hogy hogyan lehet megakadályozni a szabad véleménynyilvánítást, és ehhez asszisztálnak a pártok, meg behurcolják a politikust a halálos ágyáról, meg kétoldali tüdőgyuszival szavazni, és akit mentő visz el a szavazás előtt, azt szerető elvtársai árulónak nyilvánítják.
A szocialisták meg arra használják fel a a remek alkalmat, hogy a választók körében tovább rombolják a róluk kialakított szánalmas képet, aztán próbálnak korrigálni, de ezzel csak tovább rontják a megítélésüket, lassan ők lesznek a rendőr, aki nem tud úszni.
(Rendőr a vízen járva átmegy Pestről Budára, mire is a nép: Ni, a bunkó, nem tud úszni!)


Lófax lesz itt, nem Orbán leváltása,  mikor kidobjuk majd egyszer a Durexben, még külön ki kell klopfolni a gumiszobájában.

Addig azért próbáljátok túlélni, de vigyázzatok, meg ne vezessen benneteket a sok hazaffyas süketelésével.
De azért ne adjuk fel a harcot, szálljunk szembe az önkénnyel, mint liba  a gazdasszonnyal, és izguljunk!
De jó lehet most plakátcégnél dolgozni, nincs is szebb a biztos egzisztenciánál!



:O))) 

2017. június 22., csütörtök

SAKKBAJNOKSÁG A HÁRSHEGYEN

Orbánsakk
Mint amikor a bolondokházában sakkbajnokság van, olyan mostanában a politika, és sajnos nem csak helyi, de nemzetközi szinten is.
Amerika Trump elnök alatt eljutott arra a szintre, hogy a világ úgy kezeli, mintha egy bolond ülne egy harckocsi kormányánál, rettegve figyeli, hogy merre rángatja a botkormányokat, merre forgatja a lövegtornyot, kire lő legközelebb.
Egyelőre megúsztuk, mert a rengeteg provokáció még nem lépte át az oroszok tűréshatárát, de ki tudja, hogy meddig marad még ez így.
Ezidáig a közvetlen támadások még csak Oroszország szövetségesét érték, leszámítva a törökök légi-akcióját, mely némi canossajárás után rendeződött.
Az amerikai hadsereg eddig még gondosan vigyázott arra, hogy csak a szíriai kormányerők muzeális értékű repülőgépei ellen forduljon, ami lényegesen csökkentette a komolyabb konfrontáció kockázatát, de soha nem lehet tudni, hogy valamelyik idióta amerikai tábornok mikor akciózik egy jóízűt, közvetlenül az orosz hadsereg ellen.
Az, hogy Trump Putyin kedvére alakítaná Amerika politikáját, barokkos túlzásnak bizonyult, a látvány inkább olyan, mint amikor a búcsúban a falu erős embere jól berúgva támolyog és minden szembejövőbe beleköt.
Lehet persze a saját állama érdekeit képviselő Putyinra mindenféléket mondani, de az biztos, hogy politikusként sokkal komolyabb képet mutat magáról a világnak, mint Trump, aki legfeljebb Jelcinnel lehetett volna egy kategóriában.
Mindenesetre az orosz hadsereg már átrendezi csapatait nyugati határain, elejét véve talán annak, hogy Trumpnak meggondolatlan ötletei támadjanak Ukrajnával, vagy a Krímmel  kapcsolatban.
A fagyi visszanyalt, Amerika ezerszer avatkozott be katonailag a világ különféle tájain az ott élő amerikai állampolgárok érdekeire vagy védelmére hivatkozva - most szembetalálkozhatott ezzel, orosz változatban.


Európa is mutatja az elmebaj tüneteit, elsősorban a Brexit kapcsán.
A szigetország politikáját ezidáig a hűvös szakszerűség és célszerűség jellemezte, saját érdekeinek előtérbe helyezésével.
Most viszont a Brexit nem az Egyesült Királyság érdeke, hanem Amerikáé, melynek úgy hiányzik egy erős és konkurens Európa, mint tevének a homokozó.
Így aztán most a "kint is vagyok, bent is vagyok, hej, de hülye csicsa vagyok!" című dalt énekelgeti a brit miniszterelnök, aki ugyan kemény nyilatkozatokat tesz, de olyan, mint a macska a forró bádogtetőn, bárhova teszi le a lábát, égeti.
Némi reményt ad, hogy úgy néz ki, Európa nem enged a szélsőségeknek, és talán szorosabbra zárja sorait, de a veszteség óriási - gazdasági súlya kisebb lesz, az amerikaiak elsősorban saját hadseregükkel foglalkoznak és a NATO jelentőségét iparkodnak csökkenteni, illetve rákényszeríteni a tagországokat védelmi kiadásaik növelésére.
A menekültellenes hisztéria lemúlóban van, de semmi jele annak, hogy a menekülés okainak felszámolására eltökélte volna magát Amerika, inkább úgy tűnik, hogy a káosz fenntartásában érdekelt, miközben a terrorizmus felszámolásáról szónokol.
Továbbra is támogat mindenféle kontrollálatlan erőket, vallási fanatikusokat.
Anélkül, hogy levonta volna Irak, vagy a tálibok afganisztáni támogatásának tanulságait, a világ olajoshordójának tetején játszik a tűzzel.
Közben persze a világ más területein sem képes visszafogni magát, Kínát próbálja visszaszorítani, ami reménytelen kísérlet, hiszen ez a Kína már nem Mao elnök Kínája, hanem egy világhatalom, mely képes katonailag is megvédeni magát.
Ebből a konfrontációból sem jöhet jól ki Amerika, attól tartok.


Mi meg itt a nemzeti elmekórtani esetünkkel vagyunk elfoglalva, aki itthon már nem is lát gondot, ezért unalmas napjait világpolitikai háborúkban tölti.
A térképet nem nagyon ismeri, a nagyságrendekkel sincs tisztában, de magabiztosan menetel előre, mint eszement liba a konyha felé, ahol már várja a kés.

Nem akarja észrevenni, merrefelé készülődnek Európa országai, és bár már ezerszer pofáraesett Oroszországgal és Kínával kapcsolatban, mégis, sorra köti a jobbnál jobb üzleteket, a mi zsebünkben kotorászva.
Hogy mi lesz ebből a katyvaszból, nehéz lenne megjósolni, mindenesetre jó lenne a világháborút elkerülni, nálunk meg normális országot építeni, melyben a legfőbb gond a határon belüli magyarok életminőségének javítása.
Merthogy ez lenne a magyar kormány legfőbb feladata.
A magyar pártok ülnek a sakkasztal mellett, az egyik felkiált: kéz volt, tizenegyes!
A másik szabadrúgást reklamál, a harmadik bemondja a tök negyven-száz ultit, aztán néznek hülyén egymásra, mikor kiderül, hogy a pénz már megint a csodacsatár zsebében landolt...


Lesz még egyszer normális élet errefelé?

:O)))

2017. június 20., kedd

JOBBIK: ISZONY VAGY VISZONY...

Tetszik, nem tetszik, a következő választás kulcs-pártja a Jobbik.
Az a párt, melynek neve hallatán minden magát demokratának tartó ember sikítófrászt kap, mely éveken át a nácizmus szinonímája volt, melynek hívei fel-alá vonulásztak paramilitáris alakulataikkal az erre fogékony falvakban, pitbullokkal és karikásostorokkal ijesztgetve a legszegényebb cigányokat.
Még az apraját se kímélték, kísérgették őket az iskolába, marcona pofákat vágva és fenyegetőzve, aztán méltatlankodva, ha a magukat veszélyben érző cigányok összeálltak harmincan-negyvenen és érthetővé tették, hogy nem fogják hagyni családjaikat, gyermekeiket.
A falvak cigánytelepein őrtüzek égtek, melyek mellett ismeretlen autók húztak el lépésben, provokálva a cigányokat, akik nemigen tudtak mit kezdeni a problémával, hiszen a hatalom által kiszemelt és kiemelt  vezetőik addigra már Orbán zsebében voltak, és vannak a mai napig is, merthogy megvették őket kilóra, mint a kacsát.

Közben emberhalál is esett itt-ott, a szélsőjobb puskával lövöldözött a cigányokra, hátha ki tud provokálni egy ügyibevaló kis cigánylázadást, aztán jöhet a pogrom, merthogy arra nagy igény mutatkozott azidőtájt, de a cigányok közül is aktivizálódott az a réteg, mely primitiv reakciókkal próbálta megvédeni magát, ennek áldozata lett szegény Szögi Lajos, akinek egyébként közös emlékműve kellene legyen a cigánygyilkosságok áldozataival.
Persze a szélsőjobboldali mozgolódások nem csak a cigányok ellen irányultak, csak éppen a holokauszt után igen körülményes lett volna nekimenni a zsidóknak, akiknek érdekérvényesítő képessége a cigányokét többszörösen meghaladja és támadásuk mindenféle kockázatokkal jár, az anyagiaktól az F-16-os vadászbombázók légi utántöltésének teszteléséig a Dimona-Budapest útvonalon.
A cigányok megpróbálják nem hagyni, hogy kiirtsák őket, a zsidók nem hagyják kipróbálni, hogy hagyják-e kiirtani őket, és ez nagy differencia, de közös bennük az, hogy a magyar állam asszisztenciájávaal történnek a dolgok.

Merthogy a rendőr, aki körbehugyozza a cigánygyilkosság nyomozásánál a helyszínt, vagy a tüzoltó, aki elektromos zárlat eredményének tulajdonítja a benzinespalackkal felgyújtott házban fellángoló tűzvészt, az éppúgy a magyar állam személyesen, mint a zsidókat és cigányokat náci haláltáborokba szállító vonatokba puskatussal beterelő csendőr volt, és a Sorosozó-spekulánsozó-migránsozó miniszterelnök éppúgy náci, mint a zsidók deportálásának megágyazó horthysta elődjei voltak.
Közben persze annyit azért változott a világ, hogy valamelyest alkalmazkodni kell azokhoz, akik etetnek bennünket, és akik módot adnak arra, hogy a magyar maffiaállam vezetői úgy fosztogassák a közvagyont, mint hajdan Gőring Európa múzeumait, magyar csatlósaik pedig a zsidó vagyont.
Hányinger, ami itt megy, és nagyon lassan jön meg Európa esze, elfelejtette már régen Chamberlain töketlenkedésének eredményeit, és már megint hagyja, hogy a nácik a benzineshordó tetején a tűzzel játsszanak, sőt, ők adják hozzá a gyufáravalót.
Az állam elveszi a cigányok megélhetését, majd cinikusan figyeli, hogy a szerencsétlen fát lop, ha nem akarja, hogy a családja megfagyjon a hidegben.
Ha a mezőőr elkapja a szerencsétlent és a hátára ülve viteti át magát a pocsolyán, hát jókat röhög, de vicces is ez, micsoda humorérzék.
Hogy szakadt volna az anyjába a feje annak, aki az ilyesmihez asszisztál.

Az államnak természetesen meg illene őriznie kultúr-ábrázatát, mert az még csak megy, hogy szögesdróttal körbekerítse az országot, de egy miniszterelnöknek  körbeszarani - már mégiscsak túlzás lenne.
Viszont, ha ki akarjuk elégíteni a tömegek rasszizmus és antiszemitizmus iránti igényét, hát akkor azt iparszerűen illik tenni, az ilyen célra rendelt ipari szervezetet pedig pártnak hívjuk.
A hatalmon levő pártnak a politikai paletta közepén kell állni, mert a szavazók derékhadát taszítja a nyers erőszak, legalábbis szereti a fejét csóválva fintorogva elnézni, hogy az erre szakosodott emberi állatok elvégzik a piszkos munkát, mellyel ugyan egyetért, csak éppen látni nem szereti, meg aztán a vér meg a szar, a durva erőszak olyan zsenánt is…
Kellett hát egy széljobbon vitézkedő párt, amelyik a Fidesztől jobbra állva elvégzi a piszkos munkát, így Orbán bandája vígan parádézhat glaszékesztyűben.
Minden ment is rendben, csak  a vonzó programon (rugdaljuk a cigány seggét kockázatmentesen…) a párt megerősödött és vezetői elgondolkodtak azon, hogy miért is ne lehetnének ők azok, akik az országot kézben tartják?
És ez volt az a pont, mikor belemartak az őket etető kézbe, és a párt a saját érdekeit kezdte érvényre juttani.

Ez természetesen ellentétes volt Orbán érdekeivel, de a helyzet már elmérgesedett és a hiénák szembefordultak a krokodilokkal - kitört a harc az uralomért.
Miután a baloldal elgyengült, egyedül nem képes eltakarítani Orbán rendszerét, ezért szövetségesre van szüksége.
A magyar politikai tér ezer éve kétosztatú, Árpádpárti – Koppányhívő, törökpárti-Habsburgpárti, kuruc-labanc, népies-urbánus, népnemzeti-szocialista - a többi már csak az árnyalatokról szól.
Ma sincs ez másként, a demokratával szemjben ott áll Orbánon kívül a Jobbik is, de pillanatnyi érdekei egybeesnek a demokraták érdekeivel, Orbánt el kell takarítani.
Ehhez a maguk részéről meg szeretnének tenni mindent, elkezdtek behúzódni a politikai középre, cukiságkampány, miegyéb, miközben Orbán még rá is tesz egy lapáttal, lepubizza őket, hogy macsó szavazóik világgá menjenek.
Választani kell, nekünk is és nekik is, vagy Orbán még húsz évig, vagy küldjük sittre a diktátort együtt, majd utána vívjuk meg egymással a politikai harcot.
Nem lenne egyszerű dolog, mert a népnek bűnbak kell, erre pedig felettébb beváltak a migránsokkal kiegészített régi versenyzők, mégis, nagyobb az esély egy sikeres harcra, mint Orbán ellen, aki sunyi módon a nép hazafias érzületén játszik a középső ujjával, márpedig ez a technika már Julisnál is bevált…

Hát, ide jutott a világ, Simicskától várjuk a média maradék függetlenségének megőrzését, a Hír tv-t nézzük, a Jobbikkal való taktikai szövetség az egyetlen reális esély Orbán világgákergetésére.
Közben azon törjük a fejünket, hogy melyik a nagyobb veszély, a kétharmadra hajtó sunyi náci maffiózó, vagy a húsz százalékos nemzeti radikálisnak álcázott cukipofa neonyilas.
De hát Churchillnek se lehetett könnyű, végtére is a politizálás se méznyalogatás, aki libát akar lőni, annak bizony el kell viselni a szúnyogcsípéseket is, miközben a nádasban ülve utánozza a kukorica hangját…
És akkor még a technikai részletek, olyan felállást kitalálni, melyben egyik fél sem veszíti el az arcát saját tábora előtt…
Volna min gondolkodni, mert a szögesdróttal körbevett stadionokban már késő lesz…
Praktikus, pragmatikus ügyek ezek, ha úgy tetszik, taktikai kérdések.
De csak az tud stratégiai győzelmet aratni, aki sok-sok taktikai győzelmet arat.


Lehet, átmenetileg le kell mondani a világbékéért folytatott harcról?


:O)))

2017. június 18., vasárnap

NYITNI KÉK

Mielőtt belekezdesz az olvasásba, ő nyájas olvasó, kérlek végezz némi önvizsgálatot, és csak akkor folytasd, ha megállapítottad magadról, hogy sem korlátolt, sem doktriner nem vagy, ellenben nyitott vagy az előítéletmentes gondolkodásra és nem a megbélyegzéseket, hanem a megoldásokat kedveled.
A téma itt ugyanis éppen az, hogy azoknak, akik önmagukat baloldalinak vagy liberálisnak tartják, itt a legfőbb ideje szembenézni az ország és benne saját helyzetükkel virágzó diktatúrácskánk napjaiban.
Amiről itt beszélnünk kellene, az az Orbán-rendszer lebontása, elsősorban annak  reális lehetőségét vizsgálva.
Nem túl bonyolult matek ez, meg kell határozni, hogy hány szavazója van a Fidesznek nevezett Orbánnak, aztán meg kell vizsgálni, hogy hányan szavaznának az MSZP-re, ezt a számot megnövelni azokkal, akik Botka új jelszavaira vevők - lásd: Arccal a vasút felé, A föld azé, aki megműveli, Gyertek lányok traktorra!
Gondolom, hamar kiderül, hogy a párt egyedül is képes győzni egy választáson, úgy lenyomja a Fideszt, mint Süsü a cölöpöt.
Az ehhez szükséges úgy kétmilliónyi választópolgár a Nagy Megvilágosodás terméke lesz, mely a Materialista Világszellem és a Katolikus Egyház internacionalista és morganatikus frigyéből fogan, vagy kisnyúl.


Erre a történelmi szükségszerűségből fakadó fejleményre bátran lehet építkezni, első lépésként megtervezve a szebb jövőt, melyben a választók - ráébredve tévelygéseik káros voltára - megtérnek Ábrahám kebelére, mely jelen esetben Botka szőrös mellével esik egybe.
Hogy a hagyományosan baloldalinak nevezhető választók jelentős része úgy utálja a hitelességét naponta kockára tevő, múltjában egy egyetemi biológiai kar szertárának csontváz-mennyiségét felhalmozó, erősen mutyista benyomást keltő pártot, mint Harangláb a kukoricagölödint, ezt hagyjuk most figyelmen kívül, mint ahogy azt az ideológiai támolygást is, melyet felülmúlni még a kocsmából hazafelé tartva az árokban kerékpározni kísérletező atyafi se igen tud.
Az a mentalitás sem segíti az ügyet, mely szerint kell Gyurcsány pártja - Gyurcsány nélkül és kell Szanyi "Balra át! -ja - Szanyi nélkül - a választó nem politikus, nem szeret segget csinálni a szájából.

Hát, ha egyedül nem megy, akkor szövetségest kell keresni, leginkább azokban a pártokban, melyek már jelen vannak a Parlamentben.
A kereszténydemokraták kiesnek, merthogy ők gyakorlatilag csak a párttámogatások kifizetési jegyzékén léteznek, képviselőik pedig inkább riasztanak, mint vonzanak.
Semjén Zsolt egy tánciskolába járt Farkas Flóriánnal, metakommunikációjában mindkét szervilis politikus gennyesebb, mint egy rozsdás szög által okozott és lótrágyával kezelt nyílt seb.
Harrach kereszténydemokrata pedig leginkább terhes anyák ijesztgetésére alkalmas, továbbá ha a fejét letakarjuk, akkor a torzszülöttek számának statisztikailag értékelhető, markáns csökkentésére.
Számításba jöhet még az LMP névre hallgató pszeudopárt, melynek tagjai nincsenek, támogatói pedig a szétvert liberálisok szellemileg kihívásokkal küzdő maradékából kerültek ki, akiket megfogott a sok zöldség, meg a szívükhöz oly közel álló akciózások özöne.
Legutóbb pedig a delegált társelnök mentalista mutatványa, a nyíltszíni átváltozás, avagy hogyan lesz a farkasból birka a többi birka között?
Velük egy a baj: szövetségkötésre alkalmatlanok, merthogy hiányzik ehhez a szándék, választóik pedig ezt zajos helyesléssel fogadják, hiszen ők elsősorban antibolsevisták és csak másodsorban demokraták, ezért is támogatják az Orbán-féle rablóbandát.
Ha számolgatunk, őket még véletlenül se szabad a demokratákhoz számítani, hanem bátran hozzá lehet számítani Orbán segédcsapataihoz.


A többi párt nem sok vizet zavar - a Párbeszéd attól párbeszéd, hogy a kongresszusukon Karácsony Gergely beszélget Szabó Tímeával, a párt erőssége Karácsony magassága.
A magyar választó azt hiszi, hogy a magas ember okos is, pedig ez nem igazán hiteles korreláció - továbbá nem csak elhanyagolt mucusokból áll a szavazók masszája.

Az Együtt is arról nevezetes, hogy még véletlenül se akar együttműködni senkivel, a párt nevét Egyedül - re illene változtatni, ha a cél nem éppen az együttműködési szándék lejáratása lenne.
Agilis pártelnökük pedig ha megszakad, se tudja lemosni magáról a gyanút, hogy pártját betépett állapotában hozta létre, célja pedig a kiskorú magyarok megrontása és kábítószerfüggővé tétele.
Akikről idáig szó volt, azokban egy közös: mindahányan Orbán szekerét tolják, ezekkel szövetségre lépni olyan, mint egy éppen induló autón a féket taposni.
Marad még a Demokratikus Koalíció, melynek elnöke sokat fejlődött az elmúlt időszakban -már nem csak Orbán ősellensége, hanem immáron Botkáé is, aki valamilyen rejtélyes oknál fogva azt képzeli, hogy kidobhat az ablakon közel félmillió szavazatot.
Persze ezen lehet számháborúzni, de ez mindenesetre sokkal több, mint a Fodor féle párt hat tagja, de még az új csodapárt, a semmiből feltűnt Momentum várható szavazóinak száma is.
Utóbbi párt olyan, mint Mészáros Lőrinc - rettenetes tehetségének köszönheti felívelő karrierjét.
Hálistennek meglehetősen ellenszenvesek még a budapesti választónak is, és az se biztos, hogy megint el lehet adni a romlatlan fiatalok imázsát, de persze
 a mainstream média meg fogja próbálni ezt, ismét és sokadszor hülyének nézve a választót...


A DK hajlana az összefogásra bárkivel, akinek célja Orbán eltakarítása, sajnos rajtuk kívül ebben igazán csak a Jobbik érdekelt, de a Jobbikkal való összefogáshoz a pártnak át kellene lépnie saját árnyékát, és ez nemigen fog menni, hiszen az átlag DK szavazó hitéleti úton kötődik pártjához, doktriner és sehol egy deka pragmatizmus.
Ez jellemző egyébként a Jobbik szavazóira is, akiknek politikai nézetei kimerülnek a cigányozásban és zsidózásban, merthogy az mégsem lehet, hogy egy tisztességes magyarember olyan ostoba tinó legyen, mint amilyennek magukat borotválkozás/szemöldökszedés közben látják, oka kell annak lenni!

Az ok pedig a fenti népcsoportok tulajdonságaiban és a migránsok által keltett fenyegetésben rejlik, ezeknek a mohamedánoknak aztán mindegy, hogy fiú vagy lány, csak luk legyen rajta - és a hosszas udvarlásokat sem kedvelik.
A gyűlöletnél csak a félelem a komolyabb kohéziós erő, magyarember meg amúgy is imád rettegni, és imádja, mikor a seggét rugdalják, ezért sem tud mit kezdeni a demokráciával, mely szerinte akkor van, amikor ő mondja meg a frankót.

A Jobbikot úgy hozta létre Orbán, mint Thürmer pártját Horn Gyula, csak éppen Vona őnálló életre kelt, mint a prágai Gólem és teremtője ellen fordult - mostanában éppen arra készül, hogy maga alá temesse.
Ezért szeretné magát bejátszani a politikai középre, merthogy választást nyerni csak onnan lehet, pontosabban akkor, ha el sikerül hitetni a választóval, hogy ott van a közép, ahol az adott politikai erő áll.



A rendszerváltó érdek egyedül velük esik egybe, ezért hát velük lenne természetes összefogni ennek érdekében, de ez maga lenne az eredendő bűn, hiszen a Jobbik zsidót és cigányt eszik, és ezekkel nem lehetne együtt kormányozni.
Nem hát, még szerencse, hogy nem is kellene.
Mindössze a közös érdektől áthatva le kellene váltani Orbánt, be kellene csukni a vazallusaival együtt, elkobozni a vagyonukat és elzárni a pénzcsapjaikat, aztán helyreállítani a jogállami intézményeket és egy új választás után folytatni a politikai harcot.
És hogy ne lehessenek aggályok, egy választási tömörüléssel kellene ebbe az akcióba belevágni, melyben a mandátumkat nem a pártok, hanem ez a tömörülés kapja, a jelöltek pedig az ő jelöltjei, nem a pártoké.

A pártoknak és szavazóiknak ezt a tömörülést kellene támogatniuk.
Nem kell együtt kormányozni, nem kell nyelvespuszikat osztogatni, el kell zavarni a maffiát és visszavenni a lopott holmit.
Ez egy átmeneti időszakot feltételez, melynek hossza egy választási ciklus lehetne, addig félre kellene tenni az ellentéteket és operatív államirányításra kellene szorítkozni.
Illúzió, tudom.
Mégis, több a realitása, mint a süketeléseknek a passzív szavazók mozgósításáról, mely ha sikerülne is, nagyjából a mai pártpaletta mentén realizálódhatna, visszatükrözve annak arányait.


És még valamit: a Jobbik számára reális lehetőség a Fidesszel kötött koalíció is, márpedig, ha ebbe hajszoljuk bele, akkor ebből az országból puszta és mocsár lesz, ütközőállam  az Unión kívül, az Orosz Birodalom peremvidékén.
Az se nagyon fér össze a demokráciáról vallott felfogásommal, hogy a Jobbik egymilliós szavazótáborát egységesen kirekesszem a társadalomból, hiszen ezek az emberek éppen olyanok, mint mi, csak éppen a fejükbe mást töltögetett be a környezetük, másból vezetik le saját nyomorúságukat, mint mi - ez ellen nem kiátkozással, hanem okos szóval kell harcolni.


Végig kellene ezt gondolni, mert lassan késő lesz már...


:O)))

2017. június 16., péntek

GYILKOLNÁK A RABLÓT

Merthogy másként nehéz értelmezni a gyanúsítást a két férfi ellen, akiket még 2015-ben fogtak el, és azóta úgy ülnek, mint jóllakott liba a vetésben.
A beteg elleni merénylet előkészítésének leírása roppant életszerű.
2015 novemberében fülelték le az akkor 62 éves gödöllői M. Pétert és a 60 éves budapesti R. Gyulát, akik akkor éppen Budapest felé autóztak. A két férfi állítólag Orbán Viktor ellen tervezett merényletet, de a Magyar Idők szerint ezzel eddig nem tudták meggyanúsítani őket, noha a házkutatásnál - felettébb életszerűen - ezt bizonyító feljegyzések kerültek elő.
A 63 éves gyanúsított kirendelt védője, Pintér András megerősítette a Magyar Idők információját, azt mondta: a gyanúsítás rablógyilkosság előkészületéről szól.
Meg akarták gyilkolni a rablót az elvetemültek.
A TEK robotzsarui november 20-án a XI. kerületben állították meg a 60 éves M. Péter és a 62 éves gödöllői R. Gyula Volvóját, az autó csomagtartójában két géppisztoly, több tucat lőszer és hangtompító is volt. 
A Blikk úgy tudta
, másnap készültek használni a fegyvereket. 



Orbán november 21-i programja - mint jó reformátusnak - szentmisével kezdődött a Szent Imre templomban, majd a Derkovits Gyula Általános Iskola udvarára ment a kommunizmus áldozatairól való megemlékezésre. 
Orbán az iskola udvarán tartott beszédet, majd koszorút helyezett el. 
Ezután kegyeleti séta indult a Terror Háza Múzeumhoz, ezen azonban a miniszterelnök nem vett részt, ez a lap szerint vélhetően összefüggésben állhat a fegyveresek elfogásával.
Ki tudja, nem árt az elővigyázatosság, hiszen Gyurcsány is szabadlábon maradt...

A média azzal sokkolta a nagyérdeműt, hogy a TEK még a merénylet előtt kimenekítette a miniszterelnököt, de hát ezt már megszoktuk.

Mikor hazahoztak a közel-keletről rosszkor rossz helyen kóválygó magyarokat, akkor azokból is túszok lettek, akiket az értük tökfeleslegesen kiutazó TEK-legények kimenekítettek.
A vérfagyasztó akció abból állt, hogy a repülőtéren kezet ráztak a helyi hatóság embereivel és az érintettekkel, majd becsekkoltak és felültek a repülőre.
Ehhez nem kellett megvárniuk, míg sok pénzük lett, elég volt nekik a mi pénzünk.



Hogy a Vezér paranoiás is (egyéb mentális devianciái mellett), ez régóta közismert.
Már akkor gyanús volt, mikor szlovéniai látogatásán előfutó mozdony haladt vonatszerelvénye előtt, felette harci helikopter repült, a népet pedig beterelték a peronokról a várótermekbe - Rákosi halálra röhögte magát az urnában...
Ami pedig a miniszterelnök gigászi küzdelmét illeti saját démonaival, Lázár János maga validálta a hírt, mikor így nyilatkozott: „Én úgy látom, hogy a miniszterelnök kiváló szellemi állapotban van, a hanyatlás jeleit a legkevésbé sem vélem felfedezni.”
Kell ennél jobb bizonyíték?
Naugye!
Megalapozottnak tűnik a gyanú, hogy az Orbán biztonságáért felelős személyek az ehhez szükséges operatív intézkedési tervet összecserélték a Tanú forgatókönyvével, és most tartanak ott, hogy "hát Bástya elvtárs már egy senki?"


A dolgok jelenlegi állása szerint a merénylet terve akár az is lehetett volna, hogy a 60 éves M. Péter és a 62 éves gödöllői R. Gyula a járókeretük után kötött 48 mintájú Gábor Áron típusú rézágyúval akarták volna megmerényelni a neves politikust, aki egyébként - köszönhetően a zakója alatt viselt kevlár otthonkának - már úgy néz ki, mint a hajdan a kamionok tetejére szerelt világító és integető Michelin-baba.

Az elfogáskor találtak a kocsijukban két gépkarabélyt, több tucat lőszert, ami a gyakorlatban AK-47 -et jelent, melynek tárjába 30 lőszert lehet betárazni, és miután egy tucat az éppen tizenkettő, így a tárban két és fél tucat lőszer van.
Mit mondjak, az AK-47 nem egy mesterlövész-puska, habár közvetlen közelről remek teljesítményt nyújt, de ha figyelembe vesszük a Beszari szokásait, akkor közelébe jutni egy ilyen fegyverrel, annak annyi a valószínűsége, mint annak, hogy a beteg felgyógyul, önkritikát gyakorol, mint Péter Gábor bírái előtt, majd rajtütésszerűen  Krisna-tudatúvá válik, s koldulni kezd mások érdekében...



A két gyanúsított nemzeti érzelmű magyaremberek nemzeti érzelmű paramilitáris szervezetének tagja, ők meg köztudottan szeretnek gyakorlatozni, akár éles lőszerrel is, futócigányra.
A hatóságok meg nemzeti érzelmektől áthatva becsukják a szemüket, mígcsak nem magát a Legnemzetibb Érzelmű Táltost fenyegeti a megmerénylés réme, mert akkor aztán keményen odacsapnak, mint Jancsi nemzetiszínű fakanalával Juliska formás seggére a szentkúti búcsúban.
De az is lehet, hogy egyszerű teszt az egész, a két félnótásról tudják a beépített III/3 ügynökök, hogy a kocsijukban gépkarabélyt hurcolnak, így kiválóan alkalmasak arra, hogy meggyanúsítsák őket a merénnyel.
Utána lehet tesztelni a közhangulatot, mérni a kiontott könnyek mennyiségét, egyes társadalmi csoportok reakcióit, továbbá táplálni a Vezér paranoiáját, mely remek üzleti lehetőségeket rejt a közvetlen környezet számára.
Lehet ennek okán például a TEK harcosait úgy felszerszámozni, mint egy-egy temetői lovat, lehet bérigényeket előterjeszteni, lehet még néhány csingilingivel kisalnizni a TEK már így is csörömpölve settenkedő parancsnokát, és akkor még meg sem találtuk a felbujtók között Sorost és Gyurcsányt...


Nekem legjobban az a vicc tetszik, melyben a CÖF nagygyűlésén a tömegben megveregeti hátulról az egyik lelkes tag vállát a mögötte álló: 
- Kérem, lehetne kicsit balra dőlni? Nem látom Viktort!

- Távcsövet ne adjak?
- Köszönöm, az van a puskámon!


Az a szerencse, hogy néha-néha akadnak vidám percek is Übü király országában.


:O)))

2017. június 15., csütörtök

FELSZÍVÓDOTT MUNKAVÁLLALÓK

Beszélgetek kedves ismerősömmel, aki kertész vállalkozó, panaszkodik, hogy három munkása egyszerűen felszívódott, este még elbúcsúztak aztán reggel már hírük-hamvuk se volt, még a telefonjukat is kikapcsolták.
Másik ismerős gépi földmunkákkal foglalkozik, akár húsz embert is képes lenne azonnal foglalkoztatni, de nincsenek jelentkezők, hiába hirdet.
Ha keresek egy szakembert valami javításra, akkor még szerencsésnek mondhatom magam, ha egy kontárt találok, számlaképes iparosról ne is álmodjak, mert nincs.
A Balatonon lassan már a vécésnéni szervírozza a konyhán sajátkezűleg alkotott r
észeges szarvaspörköltet, aszalt szilvával, Turbigo módra, mert az összes szakács és pincér már régen Ausztriában dolgozik.
Közben persze olvashatom, hogy aki bármiféle szakmát művel, az már mind-mind külföldön van, de ez nem csak az alap vagy középfokú végzettségűekre vonatkozik, hanem a felsőfokú végzettségűekre is, már, akinek a munkája nyugaton is keresett.
Nincs orvos a kórházakban, a várólisták hosszabbak a vonatfüttynél, informatikust egyszerűen nem lehet találni.
Nincs postás, nincsenek gépkocsivezetők - elképesztő helyzetbe jutott az ország.


El van ez itt kérem rettenetesen cseszve, és ebbe bele kell érteni a bérpolitikát éppannyira, mint az adópolitikát, az oktatáspolitikát éppúgy, mint az érdekvédelmi szervezetek - leánykori nevükön szakszervezetek - működését.
Hogy kinek mi és mennyi a szerepe ebben, az a mai helyzetben már szinte mindegy is, lassan az ország működőképességének fenntartása forog kockán, és kilátás sincs arra, hogy a helyzet hamarosan változni fog.
Merthogy a probléma nem csak gazdasági, de társadalmi is.
Másik ismerősöm fia besokallt, mert dolgoznia kellett, és meleg van, hát otthagyta a munkahelyét és most éppen az édesanyjával tartatja el magát, mert pihen, aztán majd egy hónap múlva keres munkát...
Alapítványt látogattunk meg, ahol azért nem lehet bevonni a közös munkába azokat, akik jelenleg közmunkások, mert az alapítványi fizetés alig haladja meg a közmunkás pénzét, de a közmunkások gyakorlatilag csak jelenléti ívet aláírni járnak be, míg az alapítványnál dolgozni is kell a pénzért.
Belegondoltam, tényleg nem várható el, hogy valaki merő öntudatból dolgozzon,  kellene némi motiváció is, erre már régen kitalálták a megfelelő eszközt, még Föníciában...
Sajnos, ezen is nehéz lesz változtatni, mert a rendszerváltás a legrosszabbat hozta ki az emberek jelentős részéből.
A rendszerváltás előtt a társadalom természetes állapota a munka volt.
Az ember elment reggel a munkahelyére, a munkabéréből bevásárolt, evett, ivott, elvolt.
A gyerek is elment az iskolába, aztán ha megkérdezték a kőbányász fiától, hogy mi akar lenni, akkor vagy azt mondta, hogy jogász, vagy azt, hogy miniszterelnök.
Okos gyerek volt, nemhiába faragott neki édesapja kőbölcsőt...

Mindenesetre azt látta az apjától, hogy dolgozni kell, a tüzelőt meg lehet és meg kell venni, az ételt ugyancsak, és nem kell túlélőversenyen beszerezni az uborkát a nemzeti hős kettőhússzal őrzött kertjéből.
Nem is szólva a libáról, melyért nem kellett közelharcot vívni Vukkal Julcsa nénje baromfióljában.
Mára persze ebből azt már elfelejtette, hogy a munkát meg is illik fizetni, a közmunkát személyes jótékonykodásnak tekintve erről persze könnyű megfeledkezni.


Drágán fogunk még ezért fizetni, nem is túl sokára.
A probléma egy része bele volt kódolva a rendszerváltásba.
Ma már csak derülni lehet azokon a szerencsétleneken, akik a szocializmus teljes foglalkoztatottságán sápítoztak, meg kapun belüli munkanélküliséget emlegettek, mint eredendő bűnt.

Tudnám nekik javasolni, hogy számolgassanak, mibe került az országnak a munkanélküliek ellátása, az állampolgári jogon járó egészségügyi ellátás szétverése, a korrupció több nagyságrenddel történő megemelkedése, a rablókapitalizmus - és akkor arról még ne is beszéljünk, hogy mi történt a nemzeti vagyonnal.
Amikor utánaolvas az ember, hogy mire is vagyunk büszkék, mik a hungarikumok, hát vagy sírni lehet,, vagy röhögni, de nagyon.
A legfőbb gond, hogy semmi nem mutat arra, hogy az aktuális politikai vezetés felismerte volna a helyzetet és tenne érdemben ellene, ez az ország ugyanis a jelszavak és a tömény hülyeség földje.
Itt a plakátokat olvasva azt gondolhatná a gyanútlan polgár, hogy a cipője nem azért cuppog, mert kutyaszarba lépett, hanem a tej és méz keveréke adja ezt a furcsa hangot. Az érdekes illat pedig a helyiérdekű Kánaánt megédesítő ambrózia és a szantál illata, nem pedig a szája széléig érő társadalmi szarságokból származik. 

A Klubrádióban szokták felolvasni, hogy egyszer a világ összes rádiója bemondta: Szégyelljétek magatokat.
A világ összes embere elszégyellte magát, kivéve a magyarokat, ők kikapcsolták a rádiót.

Ugyanígy vagyunk a munkaerő-problémával is, bemondták, hogy a munkavállalók képzettebb része világgá ment, erre lecsökkentettük a képzés színvonalát, nehogy már versenyképesek legyünk véletlenül!


Egyetlen pozitív hozadéka azért van a dolognak: most, hogy kevés a munkavállaló, erősödött az érdekvédelmi tevékenység, ma már nem vonogathatja a vállát a munkaadó, mert egy esetleges sztrájk padlóra teheti a céget, legyen az bármekkora is.
Így aztán reménykedhetünk, hogy legalább a bérek egy idő után képesek lesznek meghaladni a közmunkás-paradicsom bérszínvonalát és vonzóvá válik a munka világa.
Ha pedig vonzó lesz, akkor majd a képzés is vonzóvá válik minden szinten, és javul talán a színvonala.
Akkor pedig értékesebb munkára leszünk képesek, mint az összeszerelő-tevékenység, ami olyan forrásokat fog adni az országnak, melyet már nem a templom előtt, kalapba dobva adnak Berlinben meg Párizsban.



De addig még sok víz lefolyik a Dunán.
Reménykedjünk, hogy mi is megússzuk addig...

:O)))

2017. június 13., kedd

BÉLYEG A HOMLOKON

A frakció megkapta a parancsot, nyomott egy nagyot és világra jött a kisded, a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló törvény.
Nagy a zaj, a civilek és az ellenzéki pártok is méltatlankodnak, az érintetteknek pedig ezentúl minden kiadványukon szerepeltetniük kell, hogy ők külföldről támogatott szervezetek, melynek hatása hozzávetőleg "A dohányzás káros az egészségre!" felirattal lesz egyenlő.
Mari néni, aki még a töpörtyűs pogácsa receptjét is szótagolva olvassa nemigen fog ezen megbotránkozni, aki meg érzékeny az ilyesmire, az két opció között választhat és választhatott eddig is: vagy azt hiszi, hogy ha valaki a szegénység ellen külföldi pénzből harcol, az emberbarát cselekedetet hajt végre, vagy azt hiszi, hogy aki külföldről támogat egy szervezetet, az a romlást és rothadást hozza az országra.
Lássuk be, aki anno a Fideszt és Orbán Viktort támogatta, az minimálisan is hibázott.
De meglehet, hogy a tuggyukmilyen karvalytőke spekuláns képviselőjeként csak a nemzetközi tuggyukkit támogatta abban, hogy a folyamat végén elihassa a magyar elől édes hazánk édesvizét, mely nagy szerencsénkre azért a magyar fejekben is komoly mennyiségben lelhető fel.
Így aztán igazuk van a törvény megalkotóinak, Soros is jót akart, mikor a pártállam ellenzékét, a romlatlan fiatalokat, a Momen... - ja, nem, a Fideszt támogatta, osz mi lett belőle!
De minden bűn magában hordozza büntetését, most a hála időszaka jött el, láthatólag...



Szavam nem lenne a törvény ellen, ha minden szervezetnek fel kellene tüntetnie kiadványain támogatása forrásait.
Például a CÖF köteles lenne feltüntetni a molinóin, hogy minket a kormány tart el, vagy minden lengyelre a határon rástempliznék a határvadászok, hogy minket Orbán Viktor importál, de te fizeted az árunkat.
Semjén is ráírhatná minden töltényre, mellyel a libákat irtja, hogy a töltényt a katolikus klérus támogtásából vette, mely aztán külföldi hatalom ügynöke a javából, még szerencse, hogy fogynak, mint Juliska a piperintől, így már csak pár évtized, és a hülye pártokon túl idióta szektákkal is együtt lehet majd élnünk - már utódainkban, gondolom...
De a legszebb az lenne, ha mindenki köteles lenne feltüntetni vagyona eredetét, például: "Ezt a negyvenhárom szállodát a magyar adófizetőktől lopott pénzből vásároltam!"

Jelzem, ezt sem lesz egyszerű visszaszerezni, mert porlasztják a lóvét, nem csak szállodát lopnak, de a lopott pénzt kicsit megmosdatják, majd építenek rajta autómosót, miegyebet, a Nagy Elszámoltatásnál az ilyesmi könnyen elkerüli az aktuális igazlátók figyelmét.
Én persze a h
atóság élére Császy Zsoltot állítanám, ő ért is hozzá, meg valószínűleg eléggé motivált is lenne...



A politika iránt érdeklődő közönség meg lelkesedik az újabb gumicsontért, addig se kell komoly problémákkal foglalkoznia, például nem kell megkérnie senkinek a szocialisták miniszterelnök-jelöltjét, hogy Óh, Nemzet Gulliverje, matekozd már ki nekünk, hogy hogyan akarod egyedül kardélre hányni a Hétfejű Viktort, vagy mégis, hogyan képzeled ezt az egészet?
A kérdést érdemes lenne feltenni a romlatlanok legújabb, 
háromnevű sztárjának is, aki már megint azt taglalja, kivel nem, viszont azt elárulja, kivel focizna, ami lassan szinte lehetetlen lesz, hiszen nem olyan hosszú a lába, hogy Orbán hasa alól ki tudná vele piszkálni a labdát.
Legújabb attrakciója az, hogy megvádolta a szocialistákat, hogy a kormány zsebéből élnek.
Eltekintve ennek valóságtartalmától volna azért egy ideális menetrend, merthogy azt mi is sejtjük, hogy a Momentum kinek a seggéből pottyant közénk, de ilyen megállapítások közzététele előtt a romlatlan ifjak minimálisan is közzétehetnék, hogy ők kinek a zsebéből élnek?
Merthogy ő a megtakarításaiból, ugye, merthogy nem túl régen végzett sztárjogászként rengeteget kereshet, igaz, a család eléggé jól van eleresztve, valamennyi felmenője Orbán zsebéből csipkedi a szotyolát, de akkor talán neki is ki kellene írnia a hasára, hogy eltartott...


Bonyolult ez a világ és utálatos a politika, és nemigen akar a kép tisztulni.
De hát nem is az a cél, hogy te átlásd ezt a katyvaszt, kedves olvasó, te csak örülj, hogy Botka megnyugtatott: a kerítés marad.
Ha a majomház ajtaja véletlen nyitva marad, mindig vannak majmok, akik ott ülnek a rácsok mögött, a vélt biztonságban és várják a banánt.
Hogyan leszünk egyszer európai ország, tán még a Jóisten se tudja...


:O)))