SZÍNHÁZ AZ EGÉSZ VILÁG

És színész benne minden férfi és nő:
Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár
Életében.

Aztán vagy megkapja, vagy nem, sok mindentől függ - közöttük első a tehetség, de lehetnek éppen más szempontok is.
Azt szokták mondani, hogy a tehetség eget kér, de az is eget kér, akinél ez hiánycikk, aztán ki ezzel, ki azzal pótolja hiányosságait.
Van, aki személyes adottságait használja, van, aki dolgozik vadul, de a művészeti szakmákban ez kevés, a kistehetségű delikvensből a sok munka sem csinál szobrászt, legfeljebb ügyes kőfaragót.
A megkeseredett emberek aztán bosszút állnak a világon, a kisemberek a nagyokon és az első adandó alkalmat kihasználva magyarázatot találnak saját sorsukra.
A magyarázat egyetlen bekezdése sem tartalmazza a "nem voltam eléggé tehetséges" szófordulatot...

Nem szeretem a húsz év utáni igazlátókat, még akkor sem, ha esetleg igazuk lenne.
Nem szeretem őket, mert ott bújkál bennem a gondolat, hogy bizonyára azon morfondíroznak, hogy mi lett volna, ha megpuszilják a Nagyhatalmú Főrendező kukacát, lehet, ma ők lennének Jászai  Mari vagy Blaha Lujza.
De az is lehet, hogy a puszi elmaradása csak a meghökkenés műve volt - nem volt idő alaposan átgondolni a dolgot, ez okozhatta a balesetet.
Tulajdonképpen egy férfi és egy nő között annyi minden dolog megeshet, és aki meg tudja nekem mondani, hogy húsz évvel ezelőtt egy nő milyen előzmények után és milyen reményekkel szállt be egy neves és a szakmában hatalommal bíró ember autójába, az valószínűleg hazudik.

Lehet, előtte ivott kicsit, lehet, bolondozott kicsit, kacérkodott a kocsi tulajdonosával, de meghökkent az elé táruló látványtól, és tiltakozott.

Olyan ez kicsit, mint amikor egy nő felmegy egy férfi lakására - ha a nő női mivoltában teszi ezt, lehet, hogy nem fekszik le, de határozottan megsértődik, ha még csak kísérlet sem történik megpocsékolására.

Vajon mire számít egy nő ilyen helyzetben?

Olvasópróbára a BMW-ben?
Vagy lágy szerelmi vallomásra?
Ugyan - az ominózus történetben az "áldozat" elmúlt húsz éves, és nem a XIX. századról beszélünk, nem a Szűzanya Bánatos Leányainak zárdájáról, hanem színművész iparitanulókról, akik abban a közegben, melyben éltek meglehetősen szabadosan viselkedtek.
Erőszak nem történt, a neves rendező javasolt valamit, a névtelen színésznő-palánta nem fogadta el a javaslatot, erre a neves rendező megrántotta a vállát - ha nem, hát nem... - és részéről az ügy el lett felejtve.
Nem hiszem, hogy a kocsisorra kellett volna járnia az esettől meghasonulva...
Azt hiszem, a polgári életben is vannak ilyen helyzetek, főnökök és beosztottak, neves emberek és névtelen rajongóik könnyen keveredhetnek ilyen történetekbe.

Még csak ekkora nagy embernek sem kell lenni, mint amekkora a mocskosrohadtszemétláda rendező volt, sokkal kisebb emberek előtt is rázzák a seggüket a szépasszonyok, ha azoknak van kis hatalmuk.

A hatalom ugyanis erős afrodiziákum, vonzza a nőket, és azok képesek sok mindenre, beleértve csáberejük latba vetését is  ( persze nem mindenki...) azért, hogy bizonyítsák - legfőképpen a többi nő előtt -, hogy a legerősebb hím bojtos farka az ő kezükben van...
Még csak nem is anyagi előnyökért, hanem hiúságból, vélt presztízsből, abból, hogy így azt érzékelhet a külvilág, hogy ők is részesei a hatalomnak.
Mint amikor az alezredes felesége elkezdi utasítgatni a beosztottakat, mígcsak egy tökös főhadnagy el nem küldi a csillagokat fényesíteni a férje paroliján...
A dolog egyébként érdektelen, de jellemző a magyar viszonyokra.
Torgyán doktor mondta egyszer, hogy szépasszonyt f@sszal, ügyvédet perrel fenyegetni nem lehet - most valószínűleg egy kivételről van szó.
Tovább csökkenti az ügy szépségét, hogy a "sértett" férje színházi rendezőként azon a pályán a harmadik alabárdos, melyen a "gyanúsított" Lear királyt adja, ha érti a kedves olvasó, mire gondolok.

Viszont már megint van min sopánkodni, hiszen a "sértett" elmondta, hogy "A Margit hídnál – sosem feledem a képet – oldara nézek, látom a parlamentet, és előttem a nagyrendező térdel a kocsiülésen, letolt sliccel, pici löttyedt hímtagja limbál a szemem előtt, “Puszild meg!“ – hallom az instrukciòt."
De ő hősiesen nem puszilta meg, ami nem is csoda, a szerkezet mérete és állapota maga lehetett a sértett női mivoltának tömény kritikája.
A "sértett" nem volt beosztottja, a szerep, amit kínált neki éppen az volt, amit az instrukció tartalmazott, se több, se kevesebb, ő pedig valószínűleg a sajnálatos kivétel volt a rendező szexuális pályafutása során.


Persze van olyan, ha valaki tíz éven át nem kap jelentős szerepet, hát csinál magának.
Nem vagyok nagy híve annak, hogy végigdolgozott, eredményes éveket tönkretegyenek olyanok, akiknek egy ilyen eset életük hőstette, a tetejébe még bocsánatot is kért, hogy elkövette ezt a minősíthetetlen tettet: visszautasította Élete Lehetőségét.
A Nagy Rendező is elkövetett egy hibát: mikor mostanában találkoztak, nem ismerte meg a Színésznőt, és ezzel megejtette rajta a második, minősített becsületsértést is.

Jaj, nők, csodálatosak vagytok, ha szerettek, de még csodálatosabbak, ha sértettek vagytok...

:O)))