2018. december 31., hétfő

BUÉK 2019

Minden kedves olvasómnak, kommentelőmnek boldog új évet kívánok!
O1G, legyen az új év a hattyúdala...

:O)))

2018. december 26., szerda

KÁDÁRTÓL ORBÁNIG - LEMMINGTÚRA A SZAKADÉK FELÉ


Tulajdonképpen a gyerekeken nem lehet csodálkozni, hiszen a mesék világa az ő világuk, de az idősebb generációkon azért álmélkodom néha, hiszen ők megéltek már egyet-mást, ennek ellenére fátyolos tekintettel hallgatják a hülyeségeket, időnként ábrándos tekintettel böfögik vissza azokat a baromságokat, melyeket azok adnak a szájukba, akik éppen lopják az életüket, ellehetetlenítik leszármazottaik jövőjét, dőzsölnek és urizálnak az ő vérükön és verejtékükön.
Gyermekkoromban hoztak nyugatról olyan játékbabákat, melyeknek mondtunk valamit, és a baba megismételte a mondatot – csodájára jártunk.
Most nekünk jár csodánkra a világ, mi ismételgetjük szorgalmasan, amit belebeszélnek a hasunkba, jóllehet naponta látjuk, éljük meg a mondatok hazugságait.
Persze én egy őskövület vagyok, aki képtelen trendi lenni, mint az öreg paraszt, aki hányingert kap a Való Világ ócska kurváitól és idióta jabrancaitól, aki ahelyett, hogy elájulna művészetük magaslatai láttán elszomorodik, hogy milyen lesz a világ, ha ezek adják a viselkedésmintát.
Időnként kimegy az istállóba, megtekinteni, hogy a Riska szempillája még az igazi, vagy már az is műszempilla, és megnyugszik, mikor kiderül, hogy ennek a tehénnek a körmei még nem porcelánból készültek.
Félreértés ne essék, a nők a szépségükért már nagyobb ostobaságokat is műveltek, pedig hol voltak akkor még a hozzáértő sztájlisztok, némelyiket az első nyafogása után kékre-zöldre verték volna, nevelési célzattal.
Nem szeretnék én a világ haladásával szembe menni, de van néhány dolog, melyet másként látok, mint az éppen divatos igazlátók.


Kezdjük talán mindjárt a társadalmi rendszerek problémáinál.
A rendszerváltás idején a rendszerváltók mint axiómát hirdették meg a kapitalista társadalmi rend, ezen belül az angolszász típusú parlamentarizmus felsőbbrendűségét, majd neki is láttak annak világrasegítéséhez.
Mit mondjak, a kapitalizmus legszebb formájában sem mutatósabb, mint Gobbi Hilda, amit pedig itt sikerült világrahozni kapitalizmus címen, ahhoz képest a neves színésznő valódi szépségkirálynő, aki a tetejébe még okos is volt, míg a mi kis újszülött kapitalizmusunk vízfejjel született, önmagában életképtelen.
Amikor szétverték a gazdaságot, azt ismételgették akik a csákány forgatóit instruálták, hogy az a  gazdaság életképtelen, nagy jót teszünk az országgal, ha hozzáértő kezekbe adjuk, merthogy mi nem értünk a termeléshez.
Azóta nincs mezőgazdaságunk, a földeken területalapú támogatás terem, a növényolajipar megszűnt, a cukorgyártás megszűnt, az állattenyésztés gyakorlatilag semmivé lett, csak Csányi tehenei hallgatnak Mozartot a klimatizált istállókban.
Nem lenne hátrány, ha az egyszerű emberek kényeztetését is kipróbálnák, hátha náluk is nő a hozam…
Oda az Ikarusz, az úszódaru-gyártás, a magyar alma, a bányászat, a kohászat jó része, a műszeripar, oda a felhalmozott tudás, oda a goodwill, maradt a rabszolgamunka - most már rabszolgatörvény is akad hozzá.


A rendszerváltozás óta azon töröm a fejem, hogy miben magasabbrendű ez a társadalom, mint Kádár világa volt?
Nemigen sikerül választ találnom a kérdésemre, hiszen még a mai oktatási viszonyok között sem kell túliskolázottnak lenni ahhoz, hogy belássuk, az átlagpolgár számára, akinek csak puszta munkaereje van, még az is sokkal több, ha a társadalom által birtokolt javakból egytízmillomodnyi résszel bír, mintha az ország vagyonából semmije sincs.
Munkája nem gyarapítja a vagyonát és annyit löknek elé, amennyi munkaereje fenntartásához és  családja fenntartásához kell, hiszen a munkaerőt is újra kell termelni.
Amikor boldogan lihegve elnyúlik az ágyon – Definom voltál Juliskám! – eszébe sem jut, hogy az újabb kis rabszolga megtermelésén fáradozott, aki majd húzhatja az igát Mészáros Buxa birtokán, hogy legyen Rasinak brüsszeli csipke pelenkáravaló.
Szidja a komcsikat, pedig amije van, amije maradt még, az leginkább a komcsiknak köszönhető, nem pedig a remek magyar vadkapitalizmusnak, mely harminc év alatt csak rombolni tudott, adni az átlagpolgárnak semmit sem adott - a létbizonytalanságon kívül.
Persze a demokrácia, meg persze az diktatúra volt.
Az hát – a dolgozó többség diktatúrája a kisebbség felett, míg ma egy parvenü kisebbség diktatúráját élhetjük meg a többségi társadalom felett.
Ami meg a demokráciát illeti, nehezen nevezhető annak az egyéni képviselői indítványokra egy nap alatt hozott törvény, mellyel valamelyik oligarcha lopását készítik elő, teszik törvényessé.
Annyira tetszik mai urainknak ez az eljárás, hogy szakmai ügyekben is alkalmazzák – kinek az Úr hivatalt ád, észt is ad hozzá mostanság…
A „diktatúrában” a törvényeket társadalmi vita előzte meg, igaz, nem is fosták azokat, mint a ricinust legelő kecske, az éppen valamiért kedves fideszes kénye-kedve szerint.
Parlamenti képviselőket rángatnak biztonsági őrök, miközben Orbán bandája nagy szemforgatások közepette rendről beszél, szemkilövetést emleget, feledve 2006 puccskísérletét, a futballhuligánok bevetését, a tankot, az előre bekészített  viakolor-hegyeket, rendőr megkéselését és az ország megszégyenítését ötven ország állam és kormányfői előtt…
Hol van a hatalmi ágak elkülönítése, hol vannak azok a fékek és ellensúlyok, melyek megakadályozhatnák újabb diktátorok hatalomra kerülését?

A társadalom állapota olyan, mint Drezdáé, szőnyegbombázás után, az emberek félnek a hatalomtól és egymástól, legrosszabb reflexeik jönnek elő.
Hol van már a munkatársak szolidarítása, segítőkészsége, mikor egymás házának építésében segítettünk, mikor kommunista szombaton az is csiszolta – festegette az óvoda kerítését, akinek nem is volt gyereke?
Hol van az a létbiztonság, amikor a ma az utcákon megfagyó lecsúszott népek a munkásszállókon laktak, mikor volt munkájuk, igaz, csak olyan-amilyen, de még a gyárudvar söprögetése is hasznosabb volt, mint a hajléktalanok számának gyarapítása.
Kaptak egészségügyi ellátást, olcsó üzemi konyhát és mellé egy adag önérzetet – dolgozó emberek voltak, nem kellett a társadalom szemetjének tartani magukat.
És a cigány se volt a társadalom számkivetettje, tehetséges gyermekei számára megnyílt a felemelkedés útja.
És dolgoztak.
Ha ma hirtelen kiporlana a falakból a cigányok által kevert malter és kiugranának a földből az általuk épített csatornák, közművek, be se jutna senki a műköröm-stúdióba…
Régen volt hadseregünk, ma azt is ki akarjuk hajigálni az ablakon, amire képesek vagyunk: a nemzetközi békefenntartásra, helyette újra akarjuk játszani az I. és II. Világháborút, ezért veszünk negyven tankot, hadd idegeskedjenek a szomszédok!


Ami a takarékos államot illeti, több ma az államtitkár, mint kutyában a bolha, mellesleg olyanok is: élősködők.
A közigazgatásban egyre romlik a színvonal, az államkincstár képtelen kiadni egy törlési engedélyt húsz évvel ezelőtt felvett szocpol kedvezmény földhivatali törléséhez, a közigazgatásban dolgozók a hatalom rabszolgái, akiket mellesleg mélységesen lenéznek.
Persze a pedagógusokkal együtt, akikből folyamatosan hülyét csinálnak – jelzem, sokat erőlködniük nem kell, megölik ők egymást boldogan.
Az egészségügyben a pénzhiány és szervezetlenség vetélkedője zajlik, melyik lesz a győztes nem tudni, de hogy a vesztesek mi leszünk, az biztos.
Hol vannak már azok az idők, amikor Amerikából ide jöttek tanulmányozni az állampolgári jogon járó egészségügyi ellátást?
Amikor nem voltak várólisták, amikor a paraszolvenciát adhattad, merthogy ez mindig is mutyi-ország volt, de követelni nemigen merte senki – ma meg szóba se állnak a nővel, ha szülni akar pénz nélkül…
A közbiztonság ott a legrosszabb, ahol a legszegényebbek élnek, a rendőr rasszista, mert a cigány lopja a fát, az meg ugyan mivel fűtene, ha nem lopna?
A társadalom hangadói meg Pesten élnek, és olyanok, mint Maria Antoinette, - ha nincs a népnek kenyere, hát egyen kalácsot - mondják.
Meg, hogy aki akar, az talál munkát, ami persze részben igaz is, csak amit a „talált” munkával megkeresne, az el is menne utazási költségre, ételre, albérletre – még elég se lenne, közben meg otthon a gyerekek…


Szóval, aki tudja valami előnyét a rendszerváltásnak, az bátran írja meg – hadd tanuljak!
Attól tartok, nem sok érv lesz mellette, de lehet, hogy tévedek, és kiderül, hogy hályog van a szememen és nem látom a létező világok legjobbikát.
Hogy mikor lesz itt normális ország?
Tán sohasem, hiszen jó ez nekünk így is.
Orbán keresgélt a Lipótmező romjai között és megtalált egy naplót a betegek neveivel, hát gyorsan kinevezte őket miniszterré, államtitkárrá – similis simili gaudet, ugye – még szerencse, hogy nem a dühöngő őrültek névsora került a kezébe.
Az ország vezetése – bátran megállapíthatjuk – klinikai eset, vagy gerinctelen karrierista.
Némelyik meg rágcsáló jellegű, de hogy normálisat lámpással kell keresni közöttük, az biztos.
Harminc éve játszanak az életünkkel, ennyi idő alatt Kádár egy élhető, virágzó országot teremtett ott, ahol ilyen előtte soha nem volt.
Most már – úgy tűnik – nem is lesz darabideig.

Kár…

:O)))

2018. december 24., hétfő

KELLEMES KARÁCSONYT

Ismét itt a karácsony, repülnek a napok, hónapok még a fiataloknak is, nemhogy az idősebb generációnak.
Azért szép napok ezek, ha nem is mindenkinek egyformán szépek, de például azoknak a családoknak, melyeknek hazajönnek saját migránsaik, bizonyára nincs szebb.
Nincs, hiszen végre megint együtt a család, a nagymamák kézbe tudják kapni addig csak a skype útján megszeretgetett unokáikat, meggyömöszölhetik, megszagolhatják őket, és reménykedhetnek benne, hogy nem fog majd vadidegenként felnőni, maradandó élmény lesz neki a nagyszülői ház, az ízek, a hangok, a karácsonyi illatok.
Szép napok ezek itthon is, talán a legszegényebbek kivételével, mert ne felejtsük, a budapesti szegény valóságos nábob a falvak elesettjeihez képest, akiknek nem oszt senki semmit, akik a fűtetlen szobákban rettegnek az éjszakától, akiknek a fehér karácsony kopogó hidegben nem gyönyörű hangulatot, hanem halálos veszélyt jelent minden áldott és minden áldatlan napon.


Aki azt mondja, hogy ez nem érint mindenkit, annak ugyan igaza van, de ettől még azok a tízezrek, akiknek ez jutott a sors szerencsekerekétől, semmivel sem lehetnek nyugodtabbak.
Most talán rájuk mosolygott a szerencse, hiszen az idő melegebbre fordult, de éjjel azért az öt-hat fokban is örökre ki lehet hűlni.
Nem nagyon ad okot nemzeti büszkeségre, ha egy országban tízezrek vannak, akiknek az ad boldogságot, hogy ma sem fagytak meg, még élnek, még vergődnek.
Nekik minden bizonnyal megnyugvást jelent, hogy azt a pénzt, melyet akár az ő életük jobbrafordítására költhetnénk, határon túli és határon inneni stadionokra, lánctalpas konzervdobozokra, kerítésekre meg a felső tízezer jólétének fokozására költi az ország, melyet még ennek dacára is sajátjuknak vallanak.
Felettébb csodálkoznék, ha az Úrnak jobban tetszene ez a Mária Országának aposztrofált ország, mint Kádár Népköztársasága.


Azoknak, akiknek van munkájuk, vagy volt, ebben az évben, természetesen szép a karácsony, habár akiket éppen most rugdaltak ki a közszolgálatból, nem lehet túl őszinte a mosolyuk a karácsonyfa tövében.
Ők most megtapasztalhatták az aranyhal életérzését, melytől a hatalom kívánt hármat, aztán a kérések teljesítése után a nyárson találta magát, a nyárs végét meg 1 pOcakos buGris tartja kezében.
Persze van munka ebben az országban, de nem mindegy, hogy ezen ki mit ért.
Aki ezidáig hivatali munkát végzett, nem lesz boldog az árokparton, de még az elárusítópult mögött sem, ahol semmi hasznát nem veszi más területeken szerzett képességeinek,
Ha látna az ember koncepciót ezekben az intézkedésekben, még talán próbálna is megbarátkozni velük, de amikor a koncepció mindössze az, hogy mindig a legkiszolgáltatottabbakon kell ütni, tőlük kell elvenni, akkor ezzel azért maradéktalanul nem lehet egyetérteni.
Rugdalnak ki embereket az ELTE TTK és BTK -ról is, természetesen ezzel is javítva az ország versenyképességét és a fiatalok jövőjét, de ki törődik ezzel?
A fiatalokba fektetett tőkéből nem lehet lenyúlni semmit, ez pedig ebben a tolvajparadicsomban éppen elég ahhoz, hogy szűkítsék az oktatás kereteit.


Aki ma még biztosnak látja a helyzetét, az sem lehet nyugodt, két kézzel kell kapaszkodnia az íróasztalába, egyetlen vigasza maradt, hogy tagja az Új Magyar Úri Középosztálynak.
Nagy dolog ez, csak állandóan figyelni kell a kegyencekre, mert igen könnyen le lehet csúszni, és visszakapaszkodásra még nemigen volt példa.
Ezért is költ, mint a bolond Karácsonyra - ki tudja, meddig lesz rá módja?
Egy enyhe recesszió az Unióban, és ott találhatja magát a padlón küszködők között, ami nem egy vidám perspektíva.
Ezzel együtt a nép optimista, - a kommunista eleve optimista, a többi meg parancsszóra, - tapsolja Orbánt, aztán kirúgják, de ez se zavarja, ha részt vehet a Nemzeti Konzultációban...
Jó lenne ezeket a dolgokat legalább karácsonykor elfelejteni, de nagyon nehéz, mert a problémák olyan természetűek, hogy akkor is foglalkoztatják az embert, ha nem akarja.
Régen is volt szegénység, de volt mellé minimális létbiztonság is, ez pedig ma hiánycikk.
Azért persze ünnepeljetek jól, jusson az asztalotokra étel, legyen meleg a szobátok és szeressétek egymást.
Mostanában divat ebben az áldatlan országban áldott karácsonyt kívánni.
Én nem vagyok ennyire nagyigényű, én mindössze kellemes, nyugodt, szép karácsonyt kívánok Nektek, csendes kis boldogságot mindenkinek.
A családot szeretni persze ma könnyű lesz, évszázados tradíciók vannak ezzel kapcsolatban belénk kódolva, de ne felejtsétek szeretni egymást a hétköznapokban sem, amikor ez talán kissé nehezebb...



Kellemes Karácsonyt, kellemes pihenést mindenkinek, aki állít karácsonyfát, meg aki nem, annak is.
Közben persze lehet elspekulálni a hatalom kenetesen nyálas szavainak és tetteinek egységén, ami legalábbis kétséges.
Várjunk türelemmel, hiszen eljöhet még ez is egyszer...



:O)))

2018. december 20., csütörtök

LÁNCTALPAS STADIONOK

Végre fegyverkezünk!
Veszünk helikoptergyárat, igaz, nem helikoptert, csak egy-két műszert tudunk benne gyártani, melyek csak akkor repülnek, ha kihajítjuk az ablakon.
Viszont gyártani fogunk kézifegyvereket, felkészültségünk alapján valószínűleg számszeríjat gépesített nyilasainknak, a nyilakat a keleti nyitás jegyében majd Kínából szerezzük be, kínai hitelből.
És önjáró löveget, mert a magyar munkás - akinek a havi átlagkeresetből átlagosan tizennyolcezer forint jut élelmiszerre havonta - ezt követeli szeretett kormányától. És az átlagban benne van az Onyxban vacsorázó gázszerelő számlája is.
És Leopárd2 harckocsikat, mert az az igazi, a széljobbos portálok kommentelői rövid szövegeket írnak, két lelkesedés között gyakran elélveznek, merthogy ezek a harckocsik a hajdani Tigrisek, mit Tigrisek - Királytigrisek reinkarnációi, melyhez képest az oroszok fataligái sehol sincsenek, és nekünk lesz ilyen!
Negyvennégy is, pedig négyszáznegyvennégy kellene, és akkor tankkal végigmennénk Románián, Pirézián meg Izraelen, Borneón és Celebeszen - így meg nem végig, hanem tönkremegyünk, de ez is egy lépés hátra, és ha így folytatjuk, a század végére honvéd áll majd a Hargitán!
Vagy kisnyúl.


Erős hadsereg, ez kell nekünk, bár, hogy mi a fenének, azt nem tudja senki. 

Olyan ez kissé, mint amikor az üzemi konyha szakácsnője nagyestélyit vásárol - egyszerűen kell!
Repülőgépekben már jók vagyunk, van már egy az Agyamentnek, egy Anyunak, egy Rasinak, egy a Leháznak (szerencse fel, szerencse le, ugye...), van egy a sleppnek, van egy a bankárnak, van egy Lőrincnek, a pénztárcának, meg az államkasszának - a koronát Viktor a fején viszi, mint pilótasisakot, azokat a fityegőket meg majd beledugja a fülébe, biztosan fülesek, kell az a kommunikációhoz.
Fent kísérik őket a nagyonszükséges helikopterek, alant a neogermán Wotan Panther2 tankjai dübörögnek, habár szerintem Wotan már tanult valamicskét az első dübörgés tanulságaiból.
Ámbátor hülyék mindig akadnak, legfeljebb nálunk gyakrabban....
Anno Kádár felettébb iparkodott a honvédelmi költségvetést a legalacsonyabbra szorítani, így aztán a szovjetekkel felesben láttuk el a légvédelmi feladatokat, ugyanez vonatkozott a harckocsikra, a repülőkre, és Brezsnyev éppen úgy dünnyögött ezért, mint Trump.
A zenészt az fizeti, aki a zenét rendeli - régi igazság ez...
Nem mondom, hogy most amerikai támaszpontokra lenne szükség, de negyven harckocsi a mai európai hadszíntéren éppen annyit ér, mint p*nán a szőr, legfeljebb arra jó, hogy az ellenfelet akcióra ingerelje.
A Magyar Honvédség - mai állapotában nem ér egy kalap sz@rt sem, ami meg a Nagy Hadvezért illeti, aki láthatólag a múlt csatáinak megvívására készül, kétszer vesz ki ezzel pénzt a a zsebetekből - egyszer, amit ellop direktben, mint a Gripen beszerzéseknél, egyszer meg közvetve, felesleges és céltalan kiadásokra pazarolva adótokat.
Egyébként ti tudtok valami olyasmiről, hogy az országgyűlés megvitatta és elfogadta volna az eddigiektől gyökeresen eltérő új katonai doktrínát?
Mert az én figyelmemet elkerülte...



Ha az ellenzék most kitart, akkor akár még eredményt is érhet el, és akkor még azt is megérhetjük, hogy az új Legfőbb Ügyész vádat emel a tékozlás valamelyik eleme miatt, de ehhez az kell, hogy ne legyünk kishitűek.
Ma már meghallgathattuk a "Beszéljük meg" betelefonálójától, hogy a Fideszen kívül nincs kormányképes erő Magyarországon, ami egy nagy hülyeség.
Meg, hogy Gyurcsány lépjen egyet hátra.
Mert neki nem rokonszenves?
Viszont ütésálló és kitartó.
A Fideszt meg a hülyeség tartja hatalmon, a végtelen tájékozatlanság és a korlátolt butaság.
A magyar választó az a francia férj, akitől megkérdezi a felesége a postás alól, hogy akkor most nekem hiszel drágám, vagy a szemednek?
Hogy a szerepekről ne kelljen találgatni, a postás alatt Viktor ficánkol...
Kint éppen mínusz kilenc van, a rádióban  - tán tegnap? - valamelyik széplélek a tűzhelyet körülülő családról, a pattogó tűzről nyáladzott, hogy az Úr adjon könnyű halált a ma éjjel megfagyó hajléktalanoknak, lakásaikban megfagyó öregeknek, szegényeknek.

Ameddig a nép nem talál összefüggést a politika, meg a saját helyzete között, addig nehéz lesz itt ezeket az embertelen állatokat elzavarni, hiszen sokkal jobban lehet ijesztgetni Mari nénit a migránssal, aki jön és majd jól megerőszakolja, mint azzal, hogy jön a fagy, és az élelem és gyógyszerhiány miatt legyengült teste nem bírja tovább és meghal.
Ezért kellene szervezeteket építeni, hogy az emberek megértsék saját sorsukat, és segíteni tudjanak egymáson addig is, ameddig a társadalom nem veszi kézbe saját sorsát.



Mintha valami változott volna, mintha rájöttek volna politikusok, hogy nincs hova hátrálni.
De lehet, csak a vágyainkról ábrándozom?
Meglátjuk...


:O)))

2018. december 15., szombat

TÖKÖS NŐK

Hajdan Kósáné Kovács Magdára mondták, hogy ő a kormányban az egyetlen férfi, és ezzel nem a nemi identitását vonták kétségbe, hanem máig emlékezetes politikusi viselkedését, elvhűségét, elvei melletti kemény kiállását méltatták.
A társadalom becsüli ezeket a tulajdonságokat egy politikusban, ez pedig szavazatokban is visszaköszönhet.
Női politikusnak lenni, aki nem kimondottan nőpolitikával foglalkozik, mindig nehéz mesterségnek számított, mégis voltak nagy nevek a világpolitikában, akiket nem Józsinak vagy Gyurinak hívtak, ennek dacára meghatározó szerepet töltöttek be egy adott térségben, vagy akár a világban is.
Hadd emlékeztessek Golda Meirre, Indira Ghandira, Bandanaraike asszonyra, akik a maguk világában kivételeknek számítottak, és a mai korban Angela Merkelre, vagy Theresa Mayre, az izlandi Katrin Jakobsdottirra, vagy a felettébb csinos horvát Kolinda Grabar-Kitarovicra, aki olyan lelkesen ölelgette a világbajnokságon jól szereplő csapat játékosait, hogy az felért egy különdíjjal.



Nálunk azért nem ilyen rózsás a helyzet, nemhogy vezető politikusa, de még női minisztere sincsen a kormánynak, a Fideszben pedig Novák Katalinon kívül említésreméltó női politikai szereplő nincs.
Novák Katalinnak három gyermeke van, de többet szeretett volna vállalni, őt valószínűleg a Fidesz anyanyúl-programja vonzotta a politikai szektához, ami nem is baj, hiszen az ő képzettségével néhány gyermek eltartása és felnevelése nem rendkívüli mutatvány.
Már csak az ő családi adókedvezményének összegét kellene szembeállítani egy háromgyermekes, közmunkákból tengődő asszony családi pótlékának összegével - mondjuk rászorultsági, vagy gyermekvédelmi alapon...
Ez nem jelenti azt, hogy a Fidesz-közigazgatásban szerepet vállaló nők ostobák, vagy tehetségtelenek lennének, de azért többségük bátran vállalhatna szerepet a Head and Shoulders reklámokban.
És persze akad ott is nő, aki az elveivel összeegyeztethetetlen dolgokat nem vállalja fel - mint például a Heim Pál Gyermekkórház főigazgatójából lett államtitkár, aki minisztere idiótaságait megunva visszakérte korábbi állását.
Tisztelem is ezért.
A többi párt valamennyivel jobban áll, mindegyikben ott vannak a nők, mégha a politika időnként ki is húzza formás fenekük alól a pártjukat - lásd a Jobbik esetét.



De most valami megváltozott.
Az ellenzék rájött, hogy nem egymást kell gyilkolni, hanem a mentális kihívásokkal küzdő és e tekintetben láthatólag állandóan vesztésre álló miniszterelnököt - természetesen, csak politikai értelemben.
A rabszolga-törvény és az annak leple alatt átsuvasztott egyéb törvényi változások alkalmat is adtak arra, hogy a pártok végre visszataláljanak a demokráciához és a normalitáshoz vezető göröngyös ösvényre, ami igen dicséretes, de még dicséretesebb, hogy a tiltakozások élére nők álltak.
Keményen, következetesen és bátran, nem riadva meg a Fidesz csicskások agresszív dumájától, a miniszterelnök dúlt arckifejezésétől, tették a dolgukat.
És remek a kontraszt, a sok értelmes, okos nő remekül ellenpontozza a jobboldal avas, unalmas, hazug politikusait.
Harrach láttán Isten sírvafakad és a terhes nők elvetélnek - egy ilyen politikushoz képest még a KDNP székház takarítónője is dúskál a tapasztalatokban.
És akkor még nem is beszéltünk Nagyurunkról, aki ezekkel a nőkkel szemben úgy néz ki és úgy is viselkedik, mint egy szavlejárt kandisznó a Mészáros nevén üzemelő mangalicatelepen.
Egyértelmű a nők intellektuális fölénye, nyilvánvaló az igazuk, pedig még csak a törvényhozás egy szűk szeletéről esett szó.



Orbán Viktorra csúnyákat mondtak és lefütyülték.
Érdekes volt látni az utcai harcost, aki általában nagy pofával macsóskodik, de a parlamenti patkóban teletrottyantotta a kevlárgatyát.

Jellemző jelenet volt az is, mikor testőrei berontottak a padsorok közé, megvédeni ezt a szerencsétlent, akkor, amikor senki nem bántotta, sőt, még erre utaló magatartást se tanúsított.
Hogy a testőrök jelenléte törvénysértő volt?

Ez lenne a legkisebb a törvénysértések és a törvények kijátszásának hosszú sorában - egyel több, vagy kevesebb - mit számít?
Vazallusai persze most mosdatják, hőscincér jellegét hangsúlyozva,  de aki látta, nem felejti zavarodott ábrázatát, műmosolyát.
Remélhetőleg ezzel nem fullad ki a nők harci kedve, mert mostani viselkedésük és fellépésük legalább annyira rokonszenves, mint amennyire ellenszenves volt a sok életidegen emancipunci hisztériája bánatos muffja húsz évre visszamenő védelmében.
Ezzel tud egy férfi azonosulni, kivéve a gyevi bírót, aki láthatólag nehezen dolgozta fel, hogy egy nő szembeszegül az akaratával, és még csak pofánverni sem lehet, igaz, ezzel megtakarítva egy kecskeméti kiruccanás költségét...



Kellenek a nők a közéletbe, okos és felvilágosult lányok, asszonyok, nem olyanok, mint a nemzet durva anyja, hanem olyanok, mint akik mostanság kézbe vették a dolgok irányítását.
És kellene egy női miniszterelnök, aki mellé odaállnának a pártok, bízva a női kompromisszum-képességben és empátiában.
Ezeket a zárvány-jellegű büdöstalpúakat meg el kell zavarni.



Minél előbb, annál jobb...
Szerintem.




:O)))

2018. december 10., hétfő

HORTHY RELOAD

A mai eset előtt utoljára kilencvennyolc évvel ezelőtt fordult elő, hogy a Parlament munkáját fegyveresek - horthysta különítményesek - fenyegető jelenléte mellett végezte.
Akkor választották kormányzónak Horthyt, a nagy magyar demokratát, aki mellesleg Orbán és Kövér nagy és dédszüleibe a sáros csizmáját se törölte volna bele.
Akkor is azt gondolták a fegyvereseket kivezénylő urak, hogy roppant demokratikusan kormányoznak, hiszen az Országgyűlés megszavazta az általuk kívánt változtatásokat.
Akkor sem a nép érdekében serénykedtek, és most sem, amikor a házmester kivezényelte fegyvereseit, teljesen feleslegesen egyébként, hiszen semmi olyan nem történt, ami ezt indokolhatta volna.
Egyáltalán - minek az országgyűlés ülésterme környékére fegyveres?
Rendben, őrizzék az épületet, hatáskörük terjedjen ki a beléptetőkapukig, de ne tovább, - az Országgyűlés munkájához semmi közük.


Akkor is azt gondolták az urak, hogy hatalmuk térben és időben végtelen, de nem kellett harminc év ahhoz, hogy közülük sokan a bitófán lengedezzenek, és bár ma már nincs halálbüntetés, a nép nem a BTK-ból szokott ítélkezni.
És remek lenne, ha ezen az érintett erőszak-szervezetek - TEK, Parlamenti Őrség meg az MNB-elnök kis magánhadseregének tagjai is elspekulálnának, mert amikor kitör a gyalázat, akkor a nép nemigen válogat, és általában nem azok szoktak ráfázni, akik egy épület körül szteppelnek nap-nap után, vagy a folyosókon pengetik a sarkantyút és csörgetik a kardot a Nemzeti Jelmezbálban.
Magyarország szégyene, ami ma itt történt, beleértve az ellenzék obstrukciójának megakadályozását is, a hatalom végletes és végleges elpofátlanodásának jele.
Mint ahogy a Gömböc repülőgépezgetése is.
Magában az, hogy a kormánynak van repülőgépe, ugyan vitatható, de nem ördögtől való.
Hogy megpróbálja letagadni, az etikailag erősen megkérdőjelezhető, elszámolása viszont felveti a költségvetési csalás lehetőségét.
Az pedig, hogy a kis kövér focibuzi meccsekre repked velük, az színtiszta bűncselekmény, emellett a te nyálcsorgató hülyének nézésed, melyre a Fidesz szavazó még büszke is - azt hiszi ugyanis szegény debil, hogy ezzel a libsibolsi söpredékkel tolt ki a Nemzetvezető, pedig a lóvé kétharmadát tőle lopja az aranyszájú.


Szóval - visszatérve a tegnapi posztra - lesz itt még forradalmi helyzet, de ahogy a rendszerváltozást sem a jobb, hanem a baloldal csinálta, úgy most a diktatúrával való leszámolást a jobboldalnak köszönhetjük majd, ők dolgoznak a projekten serényen.
Aztán, mikor majd elült az Orbán házaspár háta mögötti falról felszálló por, akkor kiderül majd, mennyi demokrata is volt a jobboldalon, persze, csak ha megérik...
Szóval, türelem, a történelem nem kapkodó idegbolond, de semmi nem örök.
A képviselők meg addig jobb, ha kussolnak, mert kétharmaddal megszavazza a kormányoldal a botbüntetést, oszt Vadai Ági sopánkodhat majd, mikor a domina szerepe helyett hurkás popsival  áldozatot kell játsznia...

Türelem, az idő nekünk dolgozik...

:O)))

MÁR MEGINT ELMARADT

Már megint elmaradt a forradalom.
Mondjuk várható volt, a forradalmak ugyanis nem maguktól szokta kitörni, és aki itt 1848-ra meg 1956-ra mutogat, az súlyos ismerethiányban szenved.
A forradalmakat szervezni kell, aztán majd a majdani győztesek eldöntik, hogy forradalom volt, vagy puccs, a résztvevők forradalmárok vagy lázadók, esetleg hőbörgők voltak.

A minősítések a szerencse forgandóságának megfelelően az évtizedek során változgatnak, és szerencsés az a nép, aki történelmileg legalább egyetlen valamirevaló forradalmi garnitúrát ki tud termelni - mi nem tartozunk a szerencsés népek közé...
A klasszikusok megmondták, hogy a forradalomnak vannak mindenféle feltételei, egyrészt a hatalmon levők ne tudjanak a megszokott módon kormányozni, a nép meg ne akarjon a megszokott módon élni.
Ha ez fennáll, akkor kialakulhat forradalmi helyzet, melyet kihasználni csak akkor lehet, ha van egy olyan erő, mely képes vezetni a hatalom megdöntéséért indított harcot.
Nézzetek magatokba feleim - hát most ilyen helyzet van?
Nincs ilyen helyzet, mégis erőlködnek itt néhányan, ennek pedig csak egyetlen szégyenteljes és büdös esemény lehet a vége, hát kell ez itt akárkinek?



Tudjuk, a nép lassú és kissé nehézkes gondolkodású, ő szokta megkérdezni, mikor hátbaszúrják a vasvillával, hogy akkor ez most komoly volt? Mert viccnek kicsit erős...
Hogy értse is, hogy miért rossz neki, ha lecsúszó középosztálybeliként tapsol ezeknek a gátlástalan rablóknak, ahhoz el kell neki magyarázni, de egyelőre azok is a sötét, sűrű erdőben bolyonganak, akiknek ez lenne a dolguk.
Legfőképpen meg fel kellene világosítani azokat, akikkel szóbaállni is derogál a művelt középosztálynak - merthogy mi köze van neki az árokparti gereblye-virtuózokhoz, a cigányokhoz, a műkörmösökhöz, pedagógusokhoz, mentőápolókhoz, meg az egyéb szedett-vedett népekhez?
Miután itt médium nincs azok kezében, akiknek egy forradalmat szervezni kellene, más megoldást kell keresni.
Tetszik-nem tetszik, meg kell szólítani a kelkáposzta/macskahúgyszagú lépcsőházak népét, a csóringereket, a lecsúszni készülő rétegeket - de ehhez szervezet kell.
Minimálisan olyan, amilyet buzgón szétvertek szocialista barátaink, mert akkor lehet pótolni a média nevű ismeretterjesztő szervezetet, melyet Gyurcsány engedett kiénekeltetni a szájából.

A mozgalom minden, mondta - talán - Gyilasz Milován hajdan, de lehet persze, hogy tévedek, de akárki mondta, értett a néplélekhez.


Fegyvert fogunk gyártani, megvédünk mindent, ami védhető, habár a katonai stratégia szerint soha senki nem nyert még háborút védekezéssel.
Lehet, ezt az Alcsúti Generalisszimusz is tudja, akkor pedig az Isten legyen nekünk irgalmas, mert amilyen idióta, képes hadat üzenni a szomszédoknak, és akkor vége az országnak, mehet a fiad, unokád is katonának, természetesen a hazáért, melynek összes részvénye már a Legfőbb Hadúr zsebében van ma is.
Szóval félre az illúziókkal, és lehet nekiállni az aprómunkának, lehet szervezeteket létrehozni mind a háromezer településen, mert azé lesz a politikai haszon, aki először felismeri ezt, és nem ragaszkodik hamvukbahótt tüntetések szervezéséhez.
A szervezet lehet népdalkör és kugli-kör, hazafias legényegylet - mindegy, minek hívjuk, lényeg az, hogy olyanok vezessék, akik képesek másokkal együttműködni és elmagyarázni az embereknek, hogy hol verik őket át éppen a szép szólamokkal.
Közösségek kellenek, mert a hatalommal szemben az egyén mindig kiszolgáltatott, viszont a hatalom retteg az ellene forduló tömeghangulattól.
Mindennek megvan a maga technikája, a társadalmi mozgások sem önjáróak, nem véletlen az egyház nyomulása az iskolákban, a közéletben.


Tudom, nem túl rokonszenves, amit mondok, de ragaszkodjunk a reális megoldásokhoz, ne növeljük a kiábrándultak egyébként is magas számát!
Szerintem...


:O)))

2018. december 5., szerda

EJH, DÖNTSD A TŐKÉT, NE SIRÁNKOZZ...

Barátaimmal beszélgettünk, hogy számba kellene venni, milyen módszerekkel lehetne véget vetni ennek a megalázó helyzetnek, melybe a magyar baloldal és a magyar liberálisok kerültek, nevezetesen, hogy egy maffiózó pofozóbábuivá küzdötték le magukat.
Lehet persze ezt a helyzetet világpolitikai konstellációba helyezni, csak azt nem szabad elfelejteni, hogy a helyzet egyrészt világpolitikailag is ugyanazoknak az okoknak köszönhető, másrészt meg, hogy ennek azért helyileg mi vagyunk felelősei, értem ezen a magyar ellenzék azon részét, mely  nem Orbán seggéből bújt elő, mely utóbbit a mai napig Orbán kutyái instruálnak.
Azt nem ismerte fel a progresszív oldal, hogy a háború ma két dologért folyik - egyrészt a gazdasági hatalomért, másrészt a lelkekért.


A gazdasági hatalomért folyó harc módszere ma az, hogy először törvényt hoznak, melyben a kiszemelt vagyontárgyakat, pénzt, paripát fegyvert saját maguk számára könnyen hozzáférhetővé teszik, utána pedig törvényesen lopnak mindent, mi szem-szájnak ingere, termőföldeket, erdőket, vizeket, jogokat, a föld kincseit meg mindent, amire szemet vetettek.

Ha háborogsz, akkor a pofádba röhögnek, és nem csak a tiedbe, hanem az Európai Unió összes magasztos testületének pofájába is, hiszen őket te választottad meg Istenbarma, hát akkor most ne siránkozz.
Ellenben túlórázgass ingyen, kapard az árkot éhbérért, gazsulálj a Döbrögi-stílusú helyi kiskirálynak, vagy szedd a sátorfádat és indulj bele a bizonytalanságba!
A nácik saját áldozataikkal ásatták ki a gödröt, melybe belelőtték őket.
Ma és itt még a golyóval is spórolnak, de ha mégsem, akkor abban biztos lehetsz, hogy a lőszergyár tulajdonosai között ott lesz a Legfőbb Hadúr - Mészáros Lőrinc néven.


Hogy az ominózus gödör ásása gyors és zökkenőmentes legyen, ahhoz az kell, hogy alkalmi kubikosai lelkesen forgassák az ásót, melynek nyelét ehhez nemzeti színűre kell festeni.
Magyarember egyrészt ostoba, másrészt büszke, és hogy melyik tulajdonsága múlja felül a másikat, azt leginkább esetenként lehet csak eldönteni.
És hát persze rövid távú célokat kell kitűzni neki, mint az apportírozó kutyának, mely ha visszahozza az eldobott faágat, akkor kap egy szalonnakockát, mint nyugdíjprémiumot.
Magyarember általában nem éri fel ésszel, hogy a saját padlásfeljárójából leakasztott szalonnából nagyvonalúskodnak vele, azt hiszi, hogy éppen jól járt, merthogy jóljárni nagyon szeret, ezen kívül a pénzt is szereti, és két forintért Dorozsmáig b@ßa a kecskét.
Miután a csupasz seggén kívül nincs már neki semmije, hát kapva kap a lehetőségen, ha felkínálják neki, hogy mégiscsak büszke lehet valamire, nevezetesen arra, hogy magyar, még ha csak ázsiai vagy türk is.
Magyarember eladja a lelkét, de legalább megkérné az árát - nem annyiért, amennyiért ő szokta az árképzését körülírni, általában szarért-húgyért.



Balmagyarunk meg szidja a pártokat meg az ellenzéket, mert lelke mélyén ő is alattvaló-mentalitású, azt várja, hogy valaki megmondja neki "felülről", hogy mit is kellene tennie.
Nemigen jut el a tudatáig, hogy neki kellene megmondania, hogy mit is akarjon, képviseljen, szervezzen a pártja.
Várja a csodát, de hiába, időnként fenyegetőzik, de nincs a kezében fegyver, márpedig hülye ember az, aki erő nélkül fenyeget egy randalírozó szociopatát, ennek csak az lehet a vége, hogy szaladni kell a láncfűrészes vitéz elől.
A jobboldali kommunikáció tervezői felkészültek, elolvasták a vonatkozó szakirodalmat Hitlertől - Sztálinig, nem a másik tehetségtelentől kérdezték meg, hogy mi a teendő, hanem Lenintől, lett is itt virtigli kis naconálbolsevik maffiaállam, hogy a fal adja a másikat.
És még most sem tanulnak, nem veszik észre, hogy felesleges a mai pártokat szidni, a média hiányán siránkozni, magunkat sajnálni, nem veszik észre, hogy eljött az a sajnálatos perc, mikor neki kell látni egy borzasztóan kellemetlen és szokatlan dolognak: dolgozni kell.


Szervezeteket kell építeni vagy visszaépíteni, mozgalmat szervezni, ezeken keresztül kommunikálni, ismereteket adni, és közösségeket szervezni, a mozgalmaknak egy-egy célt kitűzni, mert aki sokat markol, ugye...
A nép a zsigereiben érzi, hogy ezek szemét tolvajok, de nagy része nem érti, hogy hogyan tudnak úgy lopni tőle, mintha adnának - hát ezt kell elmagyarázni szépen, türelmesen és okosan.
Ez bizony strapás aprómunka, de más út jelenleg nincs.
És egy idő után már lehet akkor olyan tömegmegmozdulásokat is szervezni, melyek nem kétszáz tüntetővel akarják ráhozni a frászt szeretett, ám beszari Vezérünkre, hanem kétszázezer dühöngő kisemmizettel.
Akkor majd telesz@rja a kevlár-alsógatyáját, de addig csak röhög rajtunk - joggal, egyébként.


El kellene ezen spekulálni...

:O)))

2018. november 24., szombat

TÖRTÉNELEMOKTATÁS - SZEMMAGASSÁGBÓL

Ez most nem Orbán Viktorról és népi zenekaráról szól, nem is tudom, nem lesz-e bajom belőle...
Merrefelé megy a világ, ez itt a kérdés, kérdezé Hamlet a harmadik felvonásban, de válaszolni ő se igen tudott rá.
Én sem tudok, igaz, nem is vagyok egy Shakespeare, emellett a világ is bonyolultabb mintázatot mutat, mint az ő korában, de hát ez nem mentség annak, aki szinte határtalan tudásbázishoz fér hozzá.
Márpedig ma az emberiség jelentős része a zsebében hordja az eszét, csak előkapja és máris megjelenik Gugli, a barátja, aki minden ravasz, fogós kérdésre hibátlanul megfelel.
Mégis, ha valaki megkérdezné tőletek, milyen lesz a magyarok élete 2125-ben, kötve hiszem, tudna valaki válaszolni rá.
Onnan jutott ez eszembe, hogy a cseles tekintetű történész-asszony azt javasolta, hogy meg kell változtatni történelemoktatásunkat, le a vörös métellyel, le a világtörténelemmel, általános iskolákban csak magyar történelmet kell tanítani, melynek célja "öntudatos és büszke magyar polgárok nevelése. Múltunk megismertetése és értő elemzése révén minden tanuló erőt meríthet nemzetünk nagyjai, hősei és példaképei tetteiből, melyeknek eredményeként több mint ezer éve megmaradtunk és megőriztük nemzetünket itt a Kárpát-medencében. A diákokat jogos önbizalommal kell felvérteznünk, és azzal a tudattal, hogy nem kell senkivel szemben kisebbségi érzést táplálniuk, mindenkivel szemmagasságból beszélhetnek."

Bár nem vagyok történelemtanár, azért engedtessék meg nekem egy kis mosolygás.
Ha ezt a követelményt összefésüljük a NER valóságával, meglehetősen érdekes képet kapunk az eljövendő évtizedek magyarjairól.
A magyar diákok zöme ugyanis csak tizenhat éves koráig diák, utána az útja vagy az árokpartra, vagy a szakképzésnek nevezett szecskavágóba vezet, ahonnan olyan szakmával kellett kijönniük, mely megfelel egy hajdani adóvirtuóz csempekereskedő igényeinek.
Az Iparkamara volt oktatási igazgatója szerint 
"Ahhoz, hogy a kormány 2010 után egymillió új munkahely létrehozását ígérje – amivel választást nyertek –, kellett egy szakképzési modell is. Ez arról szólt, hogy minél több fiatal kapjon szakmunkás végzettséget.
Funkcionális analfabéta, alapkészségekkel nem bíró fiatalok jöttek be a szakiskolai képzésbe, tehát nekik kellett szakmát adni. Ezért vezették be a kék galléros, lebutított, egyszer használatos szakmunkásképzési modellt.
Ezzel összefüggésben viszont nőtt a korai iskolaelhagyás, de mivel a fiatalok bementek a közmunkába, felére csökkent az ifjúsági munkanélküliség.
Tehát a kormány jó gazdasági számokat állított elő, de nem vette észre, hogy hosszú távon is kellene gondolkodni" - magyarázta.



Szerintem észrevette, de ez a kormány mindig focizott, soha nem sakkozott, ezért most mindig csak egy lépéssel lát előre, szóval a mi Viktorunk nem egy Korcsnoj, inkább csak a libalegelő Puskása - a pocakja megvan hozzá, de az esze nem annyira...
A történelemoktatás egyébként is a bányászbéka fenekénél tanyázik, a jelenlegi hatalom mindent megtesz, hogy nettó hülyéket neveljen, a zegzugos pillantású NER-dáma jelenlegi kísérlete is erre irányul - minek annak a gyereknek összefüggéseket keresni a világ dolgaival, legyen neki elég annyi, hogy ki itt intézi az ő sorsát, mind hős és hazaffy, a mi országunk a létező országok legjobbika, Isten kalapján a bokréta rajta, kréta rajta...
Mondja ezt akkor mikor a világ összement, mint gatya a mosásban, amikor olyan elméletek terjednek, melyek szerint 
a pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő a másikon.
Bár ezt azért nem kell szó szerint venni, de komolyan venni érdemes, és ha a világot meg akarjuk érteni, akkor nem lehet magunkra csukni a budiajtót, és ott tanulmányozni a széljárást.
Érdemes néha-néha kikukucskálni is - ki tudja, hátha kint éppen tombol az ominózus tornádó, mely könnyen felkaphat bennünket az építménnyel együtt, szarba borítva kis világunkat.


Az összefüggések felismerésének fontosságára ezek majd akkor jönnek rá, mikor kiderül, hogy még a szemük és a seggük között is létezik összefüggés - mikor
 majd seggberúgjuk őket, könnybe lábad a szemük.

De addig persze igazuk van, ha a népet szervilis hülyének nevelik, hosszabb az út, míg felismerik bennük a hiéna-falkát.
Schmidt Mária nem történész, hanem egy tehetségtelen pártideológus, aki örökölt egy zsák pénzt, ebből kifolyólag viszonylagos védettsége és mozgástere 
van a NER egyébként is szolgalelkűségre optimalizált körülményei között.

Viszont történésznek lenni nem beosztás és nem iskolai végzettség kérdése, hanem világ és történelemszemléleté.
Alapíthatnak neki még száz múzeumnak kinevezett panoptikumot, kiállíthat még ötven levegőszűrőt kéjgázdemizsonként, delegálhatja fiát a Hétfarkú Macska Párt Politikai Bizottságába, próbálkozhat pirézebb lenni a pirézeknél - belőle történész soha nem lesz. Marad az, ki ma is: egy önértékelési és szerepzavarokkal küzdő pártpropagandista.
Akiket pedig félt a gondolkodás luxusának elsajátításától, azok egyszer majd gondolkodás nélkül leszámolnak vele.
Ő a történelemkönyvekbe soha nem fog bekerülni, legfeljebb a tetejükre.
Érdemes lenne ezen elgondolkodnia.


Úgy szemmagasságból...



:O)))

2018. november 22., csütörtök

MADARAT TOLLÁRÓL

...embert barátjáról ismerhetjük meg, habár a mostani esetben sokat megérne tudni, hogy konkrétan mit is jelent a barátság észak-macedón relációban.
Merthogy Orbán számára semmit, az majdnem biztos, ez az ember olyan mint Disraeli Angliája: nincsenek ellenségei és nincsenek barátai, csak érdekei vannak.
Majdnem biztos vagyok benne, ha megkapirgálná valaki a felszínt, találna alatta valami értéket, és ne tessék ezt erkölcsi értelemben képzelni.
Jómagam inkább egy-két hotelre tippelnék Ohridban...
Rossz nyelvek szerint a baltás gyilkos kiadatása mögött is egy-két üzemelő azeri olajkút állt, de lehetett szállongó pletykákat hallani horvátországi szigetről, yacht-kikötőről, ukrajnai ingatlanokról, erdélyi kastélyról, és magyarember szerint nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja.
Hogy ezt az egész akciót körbehazudozta, az nem okoz meglepetést, ez az ember még azt sem fogja soha beismerni, amit rábizonyítanak, nemhogy az ilyen csűrhető-csavarható ügyeket.
Viszont ha létezne pofátlanságmérő, hát annak már annyi lenne régóta, túlterhelésből kifolyólag.


Ez ez ember a grundfocin szocializálódott, először felpofozta a tornából felmentett labdatulajdonost, majd az így megszerzett labda új tulajdonosaként megmondta, hogy ki játszhat vele, persze azzal a feltétellel, hogy ő lesz a gólkirály és ő írja a szabálykönyvet.
A többiek meg belátták, hogy nem érdemes vele ujjat húzni, ez az ember ugyanis semmitől sem riad vissza, ez (kis "e"-vel...) bizony elmegy a falig, sőt néha-néha - elszántsága bizonyítékaképpen bele is veregeti a fejét - persze óvatosan, de látványosan.
Aki meg nem látta be, az sok virágot szokott kapni Mindenszentekkor...
Amit ezzel a szerencsétlen macedón miniszterelnökkel tett, az a nemzetközi jog és az európai közösség arculköpésével egyenlő.
A diktátoroknak az a szerencséjük, hogy ellenfeleik betartják a szabályokat, ők meg késsel - baltával hadonászva érvényesítik érdekeiket.
Egészen addig lesz ez így, mígcsak egyszer a demokratikus közösség túl nem lép a doktriner megalkuváson és nem húzza meg azt a két lépést, melyet az állás már évek óta felkínál az azonnali matt érdekében.
Ha nem ezt teszik, akkor az ő játékszabályai szerint játszanak, azok szerint pedig csak ő nyerhet.



Persze nem egyszerű dolgok ezek, de ha nem merik kimondani, hogy legutóbbi attrakciója olyannyira szembe megy az Unió alapértékeivel, hogy a helyzet nem teszi lehetővé a német, francia, és a többi uniós adófizető pénzének további folyósítását, akkor a helyzet olyan, mint amikor etetjük gyermekeink óvodájába beköltözött hiénát.
Ha elveszik a pénzt, akkor már csak a schengeni övezetből kell ideiglenesen kizárni, meg a kávét kell kikérni, a többit elvégzik a törvényszerűen bekövetkező társadalmi mozgások.
Azt mondják, akit az Úr el akar veszejteni, annak először elveszi az eszét.
Azt hiszem, ezen a fázison már túl vagyunk.
Hát legyünk türelmesen - már a vazallusai is marják egymást, próbálnak elragadni ezt-azt egymástól is, közben esik szét az államszervezet, az oktatás, az egészségügy, manifeszt elmebetegek intézik közügyeinket, megfélemlített hivatalnokok kontráznak nekik, a többség meg kussol, vagy nyal, mint a gép.



Egyszer nagyon fogjuk emiatt szégyellni magunkat...


:O)))

2018. november 17., szombat

JÁTÉK A TŰZZEL

Ma kigyulladt az az irodaház, melyben a DK irodái voltak - most már nincsenek.
Mint ahogy a DK parlamenti képviselőinek irodái is megsemmisültek a tűzben.
Érdekesek ezek a tűzesetek, valahogy mindig a Fidesz uralma alatt törnek ki, és az ő érdeküket szolgálják.
Természetesen a tűz okának kivizsgálásánál ki fog derülni, hogy Gyurcsányt látták az épület folyosóján egy Soros által ajándékozott gyufásdobozzal sompolyogni. A baloldal szereplőivel ez szokott történni, szegény Mező Imre is hátbalőtte magát.
Különben is, a dolgokat a maguk komplexitásában kell értékelni, mint például Tóth Ilona gyilkosságát, aki ugyan benzint fecskendezett áldozata szívébe, majd amikor vonakodott meghalni, akkor bicskával besegített az egyébként természetes folyamatnak, de mindezt lángoló hazaszeretettel tette, így aztán tulajdonképpen hazafias tett volt a bestiális gyilkosság.
A tűzesetet is a maga komplexitásában kell vizsgálni, különös tekintettel arra, hogy ez politikai tűzeset, és akinek eszébe jut a Reichstag, az sürgősen verje ki a fejéből, legfeljebb Kövér házmester tilthatja csak ki Gyurcsányt a parlamentből, mondván, hogy piromániás.



Az előző tűzesetek legalább tiszták voltak, a tűz fellobbanása a Budapest Sportcsarnok esetében tisztán gazdasági érdek volt, ami járt némi politikai hozadékkal is.
Mindenesetre egy nagyléptékű, és nagy jövedelmet biztosító zöldmezős beruházáshoz elsősorban zöld mező kell, és ha ezen ott áll egy sportcsarnok, akkor az rossz helyen áll.
Akkor éppen egy karácsonyi vásár volt az épületben, nap közben többszáz kisiparos meg kiskereskedő árulta ott a portékáját, aztán este mindenki hazament, az épületet pedig úgy, ahogy volt őrizetlenül hagyták, egy árva éjjeliőr nem sok, de annyi sem figyelt az épületre.
Aztán - mint írták anno, egy égve felejtett gyertyától lángra lobbant a tízezer négyzetméteres épület, majd villámsebesen felépült helyén az akkor Budapest Sportarénának nevezett objektum.
A bontási törmeléket is eltakarították hamar, a tűzvizsgálati jegyzőkönyvet pedig - ha jól emlékszem - hatvan évre titkosították.

Hasonlóan érdekes volt a TF hajdani sportcsarnokának leégése, de ott legalább nem kellett gyufával bíbelődni, mivel ott a tűz "villamos áram gyújtóhatása" miatt keletkezett, állítólag egy kapcsolószekrény égett, aztán a sportcsarnok - háromezer négyzetméteren, de éppen jókor, hiszen a Testnevelési Egyetem így el tudta helyezni új kampuszát, és mindenki tapsolt, az is szép, zsíros falat volt...
A tűz most is ott pusztított, ahol ez hasznot hozott az érdekelteknek, valószínűleg a közismerten jobboldali Atyaúristen rendelkezett úgy, hogy most az izgága politikai ellenfélbe vágja haragos villámait, ki tudja...
Sokat lopni mindenesetre csak onnan lehet, ahol sok pénz van.




A népi hiedelem szerint aki a tűzzel játszik az bepisil.
A vonatkozó viccben a kis, köpcös beteg - ha már úgyis ott van - elpanaszolja pszichiáterének, hogy minden éjjel megjelenik álmában egy nagyorrú gigatörpe, és azt mondja neki: Most pedig be fogunk pisilni!
És ez történik.
A gyógyszeres  kezelés nem segít, pedig már földig lóg a nyelve.
Marad az autogén tréning - pszichiátere szerint ha megjelenik a törpe, kitartóan ismételgetni kell: Nem fogunk bepisilni, nem fogunk bepisilni!
Másnap a pszichiáter érdeklődik az eredmény felől.
A páciens szerint remekül bevált a módszer, jött a gigatörpe, mondta neki, hogy nem fogunk bepisilni, és valóban nem - csak az a baj, hogy erre a törpe vállat vont és mondta: Hát jó!
Akkor most be fogunk kakilni!



A vége ez lesz, és akkor majd sokmindenre magyarázatot kell adni, de addig is, ha lángol az ég, akkor gyanakodjunk, hátha az a hír terjedt el, hogy a DK az adatállományát a felhőben tárolja...


:O)))

2018. november 16., péntek

DRÁGA NEKÜNK NAGYURUNK EGÉSZSÉGE

Vannak dolgok, melyeket nem nagyon vagyok képes megérteni, úgy látszik ez a hardware, amit itt a fejemben hordok, ezekhez kevés, de az is lehet, hogy a software elavult, legyen bár az agyam bármennyire soft.
Pedig hányszor ütögettem meg a kobakom büszkén, mondván, hogy van itt egy arzenál, vénségemre kiderült, hogy nem csak a deriválás és a női gondolkodás marad örök rejtély számomra.
Jó, tudom, igaza van Mária kérem, nincs női és férfi gondolkodásmód, gender-szak sincs, csak nyugodjon meg kérem és vakargassa tovább bátran a tökeit!
Szóval kiderült, hogy a tömegek lélektana is megfejthetetlen számomra, de persze nem adom fel, és ehhez Lánglelkű Vezérünk ad számomra fogódzót.
Persze először meg kell fogalmazni a problémát, mit is nem értek?
Hát van egynéhány dolog.


Itt van például elsőként mindjárt Miniszterelnök Urunk személye.
Nagyurunk - mint ezt már szakemberek is megállapították - komoly mentális kihívásokkal küzd.
Nem sültbolond ő, sőt, meglehetősen okos is, amikor a sok ostobát ráveszi arra, hogy fonják meg a nemzet számára azt a kötelet, melyen aztán maguk is lengedezni fognak, és kössenek erre a kötélre kisebb hurkokat, hogy legyen helye unokáik buksi kis fejének is.
Igaz, a kötél háromfonatú, piros, fehér és zöld pászmákból áll, de ez csak addig érdekes, míg rajta nem lengedezik a delikvens, utána ennek jelentősége azért már némileg csökken.
A Nemzet Esze vélhetőleg antiszociális személyiségzavarban szenved, ami egy pszichiátriai betegség, vélhetőleg genetikai háttérrel, a betegségek nemzetközi osztályozása is ismeri, F6020 a BNO kódja.
Nem lehet rá alkalmazni azt, amit Shakespeare III. Richárdnál kegyetlensége kiváltó okának vélt: "Úgy döntöttem, hogy gazember leszek!" - ez nem elhatározás kérdése, hanem a betegség tünete.
Erre az emberre egy házinyulat se szabadna rábízni, mégis büszkén masírozva vezeti a nemzetet a megsemmisülés felé.
Ez idáig rendben is lenne, a nemzet boldogan röhigcsél azon, hogy a grazi klinikán ő az Egyeske, csak az a baj, hogy ez a dolog nem ilyen nevetséges.
Amit nem értek az az, hogy ameddig egy autóbusz vezetőjének egészségi állapotát rendszeresen vizsgálni kell, addig annak az állapota, aki mögött képletesen szólva tízmillióan ülünk, közömbös a népnek, közömbös a pártoknak, egyházaknak, majdnem mindenkinek.
Már régen népszavazást kellett volna kezdeményezni azért, hogy az ország vezetői - képviselővel  bezárólag - kinevezésük vagy megválasztásuk előtt essenek át orvosi vizsgálatokon, és csak a testileg-lelkileg arra képes és alkalmas  emberek vezethessék az országot.



Azt sem értem, hogy az ország miniszterelnöke hogyan kerülheti ki a nemzetbiztonsági átvilágítást, már persze, ha nem kezeljük Nagyurunkat XIV. Lajossal egy kategóriában: L'etat c'est moi - az állam én vagyok.
Ehhez képest még saját hívei szerint is lop, mint a kamionos szarka, csal és hazudozik, krimibe illő külföldi kapcsolatai vannak, és főállásban foglalkozik pénzmosással.
Krőzusi vagyona van strómanok nevén, tisztázatlan halálesetek kötődnek hatalmához, egyszemélyi diktatúrát épített ki, és ezen az sem változtat, hogy a demokrácia formai követelményeinek eleget tesz.
Ha sz@rból formázunk tortát, lehet, hogy barna lesz, de élvezeti értéke kissé azért lemarad a csokitortától.
Mégsem háborog szorgos népünk, csendesen szemléli, hogy Vezérük kilopja a szemüket is, csak kapjanak egy Erzsébet-utalványt...


Az is vicces, hogy az ellen se háborog senki, hogy ki akarja vezetni az országot az Unióból, jóllehet még saját hívei se szeretnék ezt.
Ez hozzávetőleg a nemzethalállal lenne egyenlő.
Az se fáj senkinek, hogy a nemzet morális állapota rettenetes, az emberek már félnek - nem csak beszélni, de olvasni, kommentelni is, és azt hiszik, ezzel el tudnak tűnni a hiéna-falka szeme elől.
Szép példa erre a közszolgálat, ahol éppen mostanában hálálják meg a lojalitást, pedig ez a terület aztán igazán a hatalom bástyája volt.
A sérült zebrák mosolyognak a hiéna-falkára, az meg visszamosolyog rájuk - vagy vicsorgatja a fogait? - nem is látják pontosan.
A nyugdíjasok is mosolyognak, megkapták a pofaféket, lehet a Fideszre szavazni, elégedetten, hiszen ajándékot kaptak a Vezértől, nem életük munkájának ellenértékét - persze majd az infláció elviszi fél év alatt.
Miért is jut eszembe az okos lány, aki adott is ajándékot Mátyás királynak, meg nem is?
Ha nemzeti konzultációt rendeznék, én egyet kérdeznék a néptől: Miért jó hülyének lenni?
Majd persze válaszolnának szolgalelkű nyuggerek, de azok, akiknek jó, hogy a nép ostoba, egy szavuk se lenne - meg aztán nem is érnének rá, hiszen felelősen gondoskodniuk kellene a folyamatosan csörgedező pénz-patakról...


Érdekes ország a mienk...



:O)))

2018. november 12., hétfő

MENTÁLIS KEMOTERÁPIA

Megosztottam egy bejegyzést, melyet egy rákbeteg társunk  a facebookon tett közzé, mert kíváncsi volt arra, hogy azok, akik egy bejegyzést lájkolnak, egyáltalán elolvassák-e azt,  vagy csak automatikusan nyomják a lájkot, mikor elérnek az olvasásban a bejegyzés címéig.
Miután az, aki ezt a bejegyzést tette maga is érintettnek tűnik, ezért aztán úgy gondoltam, lehet, jól esik neki, ha látja, hogy nem kell kép ahhoz, hogy valaki végigolvassa a posztját, hát bemásoltam, és drukkolok neki, hogy a lehető legkisebb kárral megússza  a bajt.
Személyes indokom is van, hiszen sokszorosan érintett vagyok a rákbetegség terén, nem taglalnám, ha nem kötelező, de hozzátartozóimat, barátaimat vitte el a rettenetes kór, és  van olyan rokonom is, aki megküzdött az életéért, olyan áldozatokat hozva prevenciós céllal, melyek külön-külön is rettenetesek.
De él.
És, hogy él, az saját küzdőképességén túl leginkább hozzátartozóinak, barátainak köszönhető, akik ott voltak mellette, mikor az ég zengett.
Vannak erős jellemek, akik magukban rendezik el ezeket a dolgokat, de vannak gyengébbek is, akik egyedül képtelenek viselni a nyomasztó, gerincroppantó terhet.
Ha neki jelent valamit, ha érzi, hogy melléálltak, akkor mellé kell állnunk, és abban a formában, mely számára elfogadható és kedvező.


Természetesen, amit félre lehet érteni, azt félre is értik, és többen azt hitték, hogy én vagyok érintett, nekik köszönöm az együttérző szavakat, ha majd bármilyen okból aktuális lesz az együttérzés, eszembe fog jutni, hogy hány barátom van - olyanok is, akikkel személyesen sohasem találkoztam.
Summa summarum,talán próbáljunk emberként viselkedni, amikor valamelyik ismerősünk bajban van.
Ezer formája lehet a segítségnek, van, amikor elég, ha csak éreztetjük az együttérzésünket, de van akinek az segít, ha naponta rányitjuk az ajtót, ha elvisszük a vizsgálatokra, ha érdeklődünk a hogyléte felől, ha viszünk egy tányér levest.
És nem csak a rákbetegnek, hanem bevásárolhatunk a mozgássérültnek, kiválthatjuk a látássérült szomszédasszony gyógyszerét, és így tovább.
A betegségek - és nem csak a rákbetegség - leginkább az öregeket érik el, és a bajt csak tetézi az öregek elszigeteltsége, a kommunikációs lehetőségek hiánya, a magány.
Ezért aztán az is sokat tud javítani egy beteg ember életminőségén, ha csak meghallgatjuk, ha beszélgetünk vele kicsit, ha abból adunk annak, akinek már kevés van belőle, amiből nekünk esetleg még több van - időből.


Persze, igazlátók mindig akadnak, akik fene nagy fensőbbséggel és tiltásokkal kommunikálnak, csak, mert valakinek eltért a véleménye az övéktől, vagy mert a beszélgetőpartnerük  érzelmileg máshogy van bekötve.
Durván nekimennek azoknak, akik még képesek az empátiára, akik még képesek emberek maradni.
Szép dolog a racionalitás, hasznos is az életben, de a kisbabának és a z öregnek, a bajban levő embernek kell a simogatás is a gyógyszer mellé, mert az embernek nem csak testi szükségletei vannak, hanem lelkiek is - természetesen egyénileg más és más lehet ez.
Azt is gondolom, hogy a betegségekkel való szembenézésben mindenkinek meg kellene hagyni a lehetőséget, hogy saját módján tegye, amit tennie kell.
Ha valakinek, aki beteg, vagy valamelyik hozzátartozóján keresztül érintett a bajban, egy ilyen írás, mint az ominózus poszt jólesik, már megérte a közzététele.

Ez  - bármi volt is elindítójának célja - nem lájkgyüjtő oldal lett, hanem egy poszt, melynek kommentelői kifejezik együttérzésüket és segíteniakarásukat azoknak, akik bajban vannak.


Ma nekem, holnap neked - mondta Jumurdzsák az Egri csillagokban.
Jó lenne nem elfelejteni...

:O)))

2018. november 7., szerda

ORBÁN VIKTOR KATONÁJA

Miután gyermekkora elmaradt kisvonatát már megszerezte, még hátra van a pléhkard, a dugóspuska, a csákó meg az ágyú.
Harcolni szeret, de mit ér az egész, ha nincs kéznél néhány ezer golyófogó?
Ő maga is az - a keze állandóan a zsebében van, ott morzsolgatja, és azon töri a fejét, hogy miként tudná visszahozni a sorkatonaságot anélkül, hogy elveszítené legendás népszerűségét.
Mert rendben van, hogy a banyák lelkesednek érte, de azért a banyatank mégsem egy Abrams vagy egy Armata, a TEK-es janicsárok meg nem katonák, mert a katona a külső ellenséggel szembeni harcra van kiképezve, ők meg saját népük kordában tartására.
Ők a NER ökle, mindössze egy betűvel eltérve Semjén miniszterelnök-helyettes besorolásától - jelzem, a helyettes mindig minősíti a felette állót is...
Szóval, folyik a közvélemény kóstolgatása, hogy mit szólna a nép, ha ismét sorkatonaság védené a hazát mindenféle fenyegetéssel - Brüsszellel, de elsősorban a migránsokkal szemben.
Hogy a Honvédséget ezidáig sem volt jogszerű bevetni a Nemzet Szögesdrótja mellett, azt most felejtsük is el, hiszen olyan jól mutattak ott a végeken, amint Rambónak öltöztetve marconáztak a kisgyereküket vonszoló félelmetes migránsokat ijesztgetve, már maga a látvány is megérte...



Komolyra fordítva a szót, a mai hadsereggel szemben más a követelmény, mint volt harminc évvel ezelőtt, hiszen a világ sokat haladt előre (vagy hátra?) ezen a téren is.
Ma már a háborúkat nem tömeghadseregek vívják, mert a korszerű fegyverrendszerek kezelését nem lehet az "egy bokor-egy ugrásra" kiképzett jakumókra bízni, a mai kor katonájától az általuk kezelt technika más ismereteket igényel.
Az se kell, hogy sokan legyenek, hiszen a mellén a ruhát feltépő és az ellenséges géppuskával bátran szembeszálló harcos kiment a divatból, és parancsnoka sem üvöltözik vérbe borult szemekkel, merthogy nincs értelme - mire üvölteni kezdene, már véget ért a harc, ő pedig elpárolgott, mint könnycsepp a napsütésben.
Régi igazság, hogy a ma hadvezérei a tegnapi háborúkat akarják megnyerni, de ami ma nálunk folyik, az mintha az Isonzóról és Doberdóról szólna.
A Legfőbb Hadúr valószínűleg a nagypapájától tanulta a történelmet, aki könyékig a tehénben azokat a történeteket mesélte neki, melyeket a saját nagypapájától hallott a kivágott nyárfán üldögélve.
Vezérünk maga is ismeri a katonaságot, hiszen táposként maga is részt vett a katonai mélylélek alapos megismerésében, állítólag hozzá is járult ezen ismeretek közkinccsé tételéhez.
A "legyen úgy, mint régen volt!" jegyében vágya egy Visegrádi Szerződés, hadgyakorlatokkal (például Tótágas néven...) a testvéri érzések jegyében, lapos hasú tábornokokkal és döngő léptű, marcona hadfikkal.
Nagy kár, hogy a szabályzatokat lassan képregényként kellene kiadni, mivel a jövőbeni sorállomány többsége olvasni se igen tud, a holnap harcosának szövegértési problémái vannak, ezenkívül viselkedési normáit a televíziók valóság-show-iból tette magáévá, ezért aztán nehéz elképzelni, hogy a parancs kiadása után ne azt tenné, amihez kedve van, azt meg végképp, hogy adott esetben befogná a pofáját.

Persze ilyen katonát ismert már a Varsói Szerződés is, Orbán Viktornak hívták.
Ezért a típusért éltek-haltak a kor elhárító-tisztjei, az ilyennek lehetett úgy megcsavargatni a tökeit, hogy mind a mai napig a zsebében pátyolgatja őket.


A mai háború nem a lövészárkokban folyik, hanem a médiában, a számítógépek világában, az űrben, az energia-szektorban, a diplomáciában, a választási irodák háza táján -legkevésbé a harcmezőn.
Ott a legprimitívebb törzsi harcosok vívják meg a nagyhatalmak csatáit, egyébként is koldusszegény országaikat további szenvedésekbe taszítva.
Egyébként meg a nagyhatalmak egymás dezinformálásával, hátországának tönkretételével,  számítógépeinek működésképtelenné tételével, energiarendszerének lerombolásával kísérletezgetnek, váltakozó sikerrel.
És mesteri tökélyre fejlesztik a tömegmanipulációt, tömegpusztító fegyvert hazudva oda, ahol nincs, majd erre való hivatkozással elteszik láb alól azt a diktátorocskát, aki útban van multinacionális olajvállalataiknak.
Ezt hívják mostanság hibrid háborúnak, merthogy a hibrid egy használható kifejezés, kifejezi a lényeget: ha keresztezzük a sündisznót az anakondával, lesz ötven méter szögesdrótunk  például...
Egyébként meg azért lenne jó sorkatonának lenni, mert azt a párezer/párszázezer embert hivatalosan is ki lehetne vonni a munkaerő-piacról, ez tovább javítaná a statisztikát és a NER újabb győzelmét lehetne kommunikálni.
Addig se hőbörögne a fiatal nagy unalmában otthon, vagy az árokparti gereblyézés közben...


És lehetne díszszemléket rendezni, a tisztek lengetnék a micsodájukat - na..., - a szablyájukat, míg a honvédek - előreszegezve nyílpuskáikat - dacos tekintettel gyakorolnák a szembenézést a halállal.
Persze nagy biznyák az ilyesmi, egy csomó új egyenruha, bakancsok, lábszártekerők, szép selymes lódingok, dali pár pisztolyok, a Vezér a ló alól a ló hátára kerül bronzba öntve, párduckacagánya panyókára vetve - de szép is lesz!
És ha valakinek nem tetszik majd csinálunk haditengerészetet is a Balatonra, egy repülőgép hordozót, arról indulhatna a Köpcös a meccsekre, egy Semjén osztályú tengeralattjárót, alacsony toronnyal s két vadászpuskával, ettől lenne lopakodó, aztán két Hapci osztályú rombolót - a Káslert meg a Matolcsyt, egy helikopter-hordozót, a Rogánt...
Méltó testvérei lesznek a magyar TGV-nek, mely Felcsúttól-Felcsútig gyorsabb, mint a magyar nyugger a járókeretével friss csirke-farhát érkezése idején...


Most szép lenni katonának, mert Viktornak verbuválnak, készüljetek fiatalok!


:O)))

2018. november 5., hétfő

AZ OROSZOK KIJÖTTEK A SPÁJZBÓL

Már túl voltunk a lelkesedésen, a zászlólengetésen, egymás csókolgatásán, az utcákról és a terekről már eltűntek a normális emberek, helyüket elfoglalták az adrenalinfüggő erősködők, megjelent közöttük a börtönök népe, a különféle haszonlesők, a revánsra vágyók serege.
Túl voltunk Sztálin szobrának ledöntésén,  a Rádió őreinek lemészárlásán, a helyi tanácsok adó-okmányainak elégetésén, a tanácselnökök elzavarásán, az ügyészek kiléptetésén az emeleti ablakon.
Már túl voltunk Nagy Imre beszédén, a Parlament előtti lövöldözésen, melyre az ott álló szovjet tankok válaszoltak, túl voltunk a Ferencvárosi Pályaudvar hősies kifosztásán, az oroszok kivonulásán Budapestről.
Túl voltunk a fosztogatásokon, Mindszenty nevezetes beszédén, melyben bejelentette igényét az államosított egyházi javakra és megfenyegette Nagy Imrét és társait azzal, hogy felelősségre lesznek vonva, mint a letűnt rendszer örökösei.
Túl voltunk már a különféle pártok feltámadásán és új pártok alapításán, a nép már megszemlélte a Corvin-köz mellett a másfél méteresre zsugorodott szovjet harckocsizót, sokan sajnálták szegényt.
Túl voltunk már a kifosztott boltokon, azon is, hogy kenyérért teherautóval kellett menni a Százados úti kenyérgyárba, túl voltunk a Munkástanácsok megalakulásán.
Túl voltunk a Köztársaság téri bestiális lincselésen, Nagy Imre árulásán, melynek áldozatai honvédtisztek, a pártbizottság polgári alkalmazottai, néhány pártmunkás, egy szakasznyi sorozott állományú áv (államvédelmi) őr, és hivatásos állományú szakaszparancsnokuk volt, - mintha ma a Készenléti Rendőrök holttesteit köpködnék és gyaláznák a környék bárcás kurvái, akik ezután elmentek, begyűjteni a kommunistákat.



És túl voltunk Nagy Imre majd mindegyik szerencsétlenkedésén, a magukat felkelőknek tartók torzsalkodásán, Mindszenty politikai ambícióinak szárba szökkenésén.
A falvak népe meg kussolt, ők a történelmi tapasztalataikat génjeikben hordozták, a katolikus  egyház vezetőjének alig burkolt agresszivitása taszította őket, hiszen sokuk számára a földet az egyházi birtokok felosztása biztosította.
Az ország vezetői természetes kiválasztódás útján kerültek meghatározó pozíciókba, minél inkompetensebb volt valaki, annál nagyobb eséllyel.
Tudtak és mertek nagyot álmodni, a cigány vak lovának bátorságával rohantak fejjel a falnak, mert képtelenek voltak felérni ésszel azt, amit Görgey hajdan azonnal átlátott, hogy a katonai erőviszonyok nem teszik lehetővé a fegyveres megoldást.

A politikusok meg azt nem látták át, amit a legostobábbnak is látni kellett volna: a világháború után a világ újrafelosztására nincs lehetőség egy újabb világháború kirobbantása nélkül - és ez senkinek nem volt ínyére.
Így aztán hősi szózatok után - amikor mi már hallottuk a lánctalpak csörgését az ablakaink alatt - farokfelcsapva elmenekültek, élükön a két hét alatt ezer politikai pofont begyűjtő Nagy Imrével, aki még ennek utána is azt hitte, hogy nem fogja a golyó.



A bukás törvényszerű volt, még szerencse, hogy a honvédség épeszű magatartást tanúsított - nagy áldozatoktól menekült meg az ország.
Hogy aztán ma mit ér 56 emléke, ez már egy másik kérdés, de hogy sokat nem, az biztos.
A hősökről kiderül, hogy nem is ők voltak hősök, a kurzus történészei egyetlen valamirevaló hőst sem tudtak felmutatni, mert a jelöltek vagy köztörvényesek, vagy ócska kurvák, vagy kommunisták voltak - alkalmatlanok NER - idolnak.
Az ebrudalja ki - miután a Forradalom Lángját már eltávolította - most Nagy Imrét a Kossuth térről, aki annak idején a koporsója mellett hőbörgött, verte a döglött lovat, követelve a szovjet katonák akkor már eldöntött kivonulását.
Aztán az élet szépen lassan konszolidálódott, és egy kommunista politikus megvalósította 56 minden követelését - gúzsba kötve is remekül táncolva a csárdást.
Egyetlen utódja sem bírja a vele való összevetést.
Mai tolvaj utódai persze kiabálnak rá kígyót-békát, jól lehet ők azok a táncosok, akiket még a tökük is zavar a táncban, és akik ennek az országnak sem barátokat, sem szövetségeseket, sem tisztelőket, sem megbecsülést nem szereztek.
1956 rengeteg tanulságot hordoz magában, sokat segíthetne a mai Magyarországon, ha megpróbálnánk megérteni üzenetét a mai kornak - többek között például a világpolitikai realitások figyelembevételének szükségességét, a nép demokrácia iránti elkötelezettségét és alapvető gyanakvását enyveskezű vezetőivel szemben.
És azt, hogy van, amikor elpattan a húr.


Az évforduló egyben kemény figyelmeztetés is, de persze úgysem értik azok, akiknek érteni illene, így aztán ki tudja, mi lesz a vége.
Jó lenne, ha békés vége lenne...


:O)))