2018. szeptember 23., vasárnap

MI LESZ VELED MAGYARORSZÁG?

Hogy a társadalom állapota borzalmas, az nem is kétséges.
A rendszerváltozás utn eltelt harminc év tapasztalatait leszűrve bátran megállapíthatjuk, hogy társadalmi szinten nemhogy előreléptünk volna, de egyértelműen visszacsúsztunk majd' száz évet - anyagi és szellemi tekintetben egyaránt.
Az ország diktatúrában él, egy olyan diktátorocska rendszerében, aki csak azért nem gyilkol látványosan, mert Európa ebből azért többé-kevésbé kinőtt - bár ha Srebrenicára gondolok, akkor azért ebben sem lehetünk egészen biztosak.
A társadalom kettészakadt, a tőke egyre kevesebb ember kezében koncentrálódik, a társadalmi szolidaritás a nulla felé konvergál.
Talán egyéni szinten úgy-ahogy még jelen van, de a magyar társadalom a kutyáira-macskáira többet költ, mint nyomorgóira.
A társadalmi mobilitás megszűnt, a cseléd gyermeke törvényszerűen cseléd lesz, esélye sincs a szegény ember gyermekének a kiemelkedésre, legyen bármennyire brilliáns esze, szorgalma, kitartása.
Orbán mondta egy világosabb pillanatában, hogy a Horthy-rendszerben belőle legfeljebb traktoros lehetett volna, ami persze nem igaz, belőle abban a rendszerben még az sem lehetett volna.
Az ország jelentős része rasszista, meglehetősen magas az antiszemiták száma, erre az érintettek bezárkózással reagálnak - a nyomortelepeken belül legalább valami relatív biztonságot érezhetnek, míg mások a kétlaki életben érzik a megoldást - ha itt élhetetlen lesz a világ, élhető marad Haifában.
Talán.



A gyermekekből az állam nem akar gondolkodó polgárokat nevelni, az iskolarendszer szépen leképezi a csempekereskedő agyrémeit, az egészségügy éppen felkészül a nyugdíjaskérdés végső megoldására.
Kultúrpolitika gyakorlatilag nincs, futószalagon gyártjuk a giccset kezdve a Nemzeti Színházon, folytatva a csiricsáré hombárral, amit a művészetek palotájának nevezünk, és ami minden, csak nem palota.
Ha kimegyünk a szoborparkba, minőséget találunk, a köztereken pedig gombolyaggal játszó macskákat, vagy ahhoz koncepcionálisan kísértetiesen hasonló "műveket".
Virul a korrupció, a nepotizmus, a nemzet hülyítése iparszerűen folyik, miközben a történelemről is kiderült, hogy minden máshogy volt.
A zsidók például részben idegenrendészetileg haltak meg, mások meg 
csak korlátozásokat szenvedtek el, a korlátok egyébként a Dob utca vonalában húzódtak, ahol bent lehetett tartózkodni akár tizenkét embernek egy szobában, korlátlanul.
Megint másokat meg nem a csendőrök puskatussal, nem is a magyar állami szervek, hanem a hozzánk delegált húsz német terelte vagonokba.
Erre mondják, hogy sajátos magyar észjárás, melyet a magyar nyelv egyszerűen csak cigánykodásként azonosít...
Folyik a rongyrázás, miközben a hajléktalanokat kitiltják a közterületekről, fagyjanak meg máshol télen!
Közben olyan avitt eszmék kerülnek elő, melyekről azt hittük, hogy már csak a történelemkönyvek sorstragédiáinkat magyarázó részeinél olvashatunk.
És akkor még a különféle futóbolondokról nem is beszéltünk, akiknek szintén tág tere nyílik a társadalom hülyeséggel történő fertőzésére.

Azt hiszem, nem tudunk olyan területet találni, ahol a jelenlegi társadalom erkölcsileg - de bármilyen tekintetben - magasabbrendű, mint elődje volt, ami meg a lét és jogbiztonságot illeti, fényévekkel vagyunk leszakadva az akkori állapotoktól. 
Erre a tragikus szarkupacra telepszik rá a külpolitika.


Nemzetközi kapcsolataink talán még rosszabb állapotban vannak, mint az ország általános állapota.
A nemzet kakadúja, aki mindig rá tud hangolódni szociopata főnöke gondolatmenetének aktuális periódusára, úgy veri szét nemzetközi kapcsolatainkat, mint az egyszeri paraszt, aki a jégesőben cséphadaróval verte a búzát: lássuk Uramisten, mire megyünk ketten!
Hajdan a Magyar Népköztáraságnak volt nemzetközi tekintélye, a mai Magyarország meg Európa bohóca, vezetője a magyar Ceausescu, akin a világ hol röhög, hol bosszankodik.

Hogy bekerülhettünk az Unióba, azt jórészt a szocializmus éveinek teljesítménye és külpolitikája indokolta.
Hajdani előnyünk elfogyott, mai állapotunkban senkinek nem jutna eszébe befogadnia bennünket Európa kultúrnemzetei közé.
Közvetlen szomszédainkkal kapcsolatban a XIX. század téves és kártékony politikáját, a magyar szupremáciát erőltetnénk, csak hát menet közben történt egy s más, ami ezt a törekvést illuzórikussá teszi.
Trianont siratjuk, miközben székely testvéreink (tudod, székely szarta a magyart...) önrendelkezési jogáról papolunk, évente felcaplatunk a hegyre, hogy onnan osszuk az észt a románoknak, zacskókban csempésszük hajdani nacionalista politikusunk maradványait, merényleteket tervezgetünk,   szánalmas.
Az ukrán államot pofánköpjük, mikor az általuk tiltott kettős állampolgárságot erőltetjük, hatvan-hetvenezer Fidesz-szavazatért, ezért csalunk, hazudozunk, és amikor megbukunk, akkor felháborodunk.

Adjunk hálát az Úrnak és a nemzetiségi vezetők józanságának azért, hogy a délszláv háborút megúsztuk a vajdasági magyarok lemészárlása nélkül, nem sok hiányzott, már éppen pedzegették, hogy milyen kiváló alkalom lenne a terület visszacsatolására - jelzem, ez Ukrajnával kapcsolatban is elhangzott, miközben a Krim visszacsatolásáról harsányan hirdetik, hogy igazságtalan és jogszerűtlen.
Koszovó átadásához buzgón asszisztáltunk, miközben a szerbekkel történelmünk ezer szálon fonódik össze, de a szerb ortodoxiát még ma sem veszi be a hatalom gyomra, miközben a favorizált római katolikus vallás vezetőjét savazzák - a magyar felsőpapságnak pedig nincs ehhez egy rossz szava sem.


Mindemellett az Uniót is próbáljuk bomlasztani, míg csak egyszer meg nem únják, és pofán nem vernek benünket a hólapáttal, jelzem, kiérdemeltük...
Tipikus példája viselkedésünk annak, mikor valaki arra az asztalra szarik, amelyikről eszik.

Orbán retteg attól, hogy az egyeduralma veszélybe kerül, pedig nem az uniótól kellene rettegnie, hanem saját népétől, mely ha kialussza egyszer ezt a harminc évnyi részegséget, lehet, hogy miszlikbe szaggatja a családtagjaival együtt, hiszen bőven kiérdemelte közülük is nem egy, hogy a cellájáról lerohadjon a műanyaglakat, úgy száz év múlva - aztán majd imádkozhatnak a Felházban...
A világ a globalizáció felé halad, mi is megyünk a történelem sztrádáján, csak mi a forgalommal szemben.
Magyarország egész történelme során szerencsétlenkedett, általában saját rezsiben.
Azt mondják, akinek magyar a barátja, annak nem kell ellenség, hát magyarnak magyar a barátja, de mi azért bebizonyítjuk, hogy képesek vagyunk megmerényelni önmagunkat.
Sajnos a szellemi képességeinkre se lehetünk büszkék, a magyart a világ legprimitívebb hazugágaival is meg lehet vezetni.


Hogy mi lesz így velünk?
Sajnos, úgy tűnik, eltűnünk elább-utóbb, mint a vizigótok, de büszkén állapíthatjuk majd meg, hogy megdolgoztunk érte.
Sajnos...



:O)))

2018. szeptember 21., péntek

EGYRE NEHEZEBB

Egyre nehezebb azonosulni a mieinkkel, azt hiszem, hogy valóban másoknak kellene jönniük, pedig ezt idáig marhaságnak tartottam, de azokkal menni tovább, akik semmiből sem tanulnak, legfeljebb a lemmingek számára lehet vonzó.
itt volt ez a remek lehetőség - Európa véleményt mondott Magyarországról, és most ne kínlódjunk azon, hogy nem is Magyarországról, hanem a magyar kormányról, ez evidens.


Mégis, a vélemény mindahányunkat minősít, a hatalom seggnyalóit és a bárgyú ellenzéket is, mert ezt a helyzetet nem lehetett volna előállítani nélkülünk.
A magyar baloldal nem áldozat, hanem idióta, és ez nem csak az MSZP-re, de a DK-ra is igaz, jóllehet, még az is kérdéses, hogy ez a két párt egyáltalán baloldali párt-e?
Sajnálatos módon ezt a kérdést joggal lehet feltenni a szocialistákkal kapcsolatban is, akik hiába keresik magukat, soha nem találják, de lassan lehet, hogy ez egy szerencsés helyzetnek minősíthető.
Itt volt a lehetőség, hogy megerősítsük pozíciónkat, erre elindul a megszokott műsor: mindenki mindenki ellen, mindenki Gyurcsány ellen, Gyurcsány a józan ész ellen - ez az egész katyvasz elképesztő.

Hogy miből vonta le Gyurcsány azt a következtetést, hogy itt ma forradalmi helyzet van, azt nem lehet tudni, de azt igen, hogy a vágyvezérelt ötletek ritkán sikeresek.
Hogy a szocialisták vezetői miért nem képesek túllépni Gyurcsány semmi hasznot nem hozó gyűlöletén, az sem igen érthető, hiszen arra már régen rá kellett volna jönniük, hogy saját készletből egyetlen valamirevaló kommunikátort sem tudnak kiállítani.
A szoci Demosthenesek ott tartanak, hogy kaviccsal a szájukban szónokolnak - még senki nem mesélte el nekik, hogy tanulmányai végén a neves szónok azért kiköpte a kavicsot - nemmellesleg tudta, miről akar beszélni.

Gyurcsány nehéz helyzetben van, mert rengeteg hibát vétett, szerintem ő tudja legjobban, de ezek között egy sincs, amivel a Fidesz mamelukjai vádolják, viszont sikerült őt teljesen leamortizálni
A nép csak legyint a neve hallatán.

A liberálisok eltűntek, mint szürke szamár a ködben, visszahúzódtak megszokott csigaházaikba, ahol egymást szórakoztatják végtelen bölcsességük szilánkjaival, és vörösre tapsolják a tenyerüket, mikor valamelyik fideszes zombi belerúg egyet Gyurcsányba.
A fiatal versenyzők közül a Momentum zavaros elvei mellé még felettébb ellenszenves is - beképzelt kis pöcsök gyülekezete, rosszabbul néznek ki, mint a Fidesz az elején, ez pedig nem sok jóval kecsegtet.
És még mindig színen van az LMP, nem is tudom, hogy még hány árulást kell elkövetniük az ország népe ellen, hogy végre megértse a nép: ezek Orbán ügynökei.
Nem, nem a talpasaik, hanem a vezetőik.
A kiürült baloldali politikai teret pedig valaki be fogja tölteni, hiszen ilyen a politika természete.



Az egész baloldali politizálás arról szól, hogy Orbán szemétségeit mantrázza az aktuális szónok, akit hajlandó meghallgatni háromszáz/háromezer ember, akik meg hallgatják őket, azért vannak ott, mert tudják, itt Orbánt fogják szidni, és ez kellemes érzéseket kelt bennük, melyeket persze egy tábla csoki is kiválthatna, de a pofázás ingyen van.
A DK legnagyobb baja az, ami az erőssége is egyben: Gyurcsány pártja.

Namármost vannak emberek, akik nem szeretnek senkinek a pártjában lenni, akik egy párttól nem gurut, hanem olyan társadalmi modellt várnak, melyért érdemes dolgozni, melyet érdemes lenne megvalósítani.
Melyik párt ad erre ma lehetőséget?
Egyik sem, mert ha van is valami víziójuk a jövő társadalmáról, azt olyan szerencsétlenül képesek tolmácsolni, amit Józsi meg sem ért, de azt bezzeg igen, hogy báncsák a magyart!

Gyurcsány roppant tehetséges ember, okos is, remek könyveket tudna írni a XXI. század szociáldemokráciájáról, lát is a pályán, alkalmas is lenne arra, hogy vezesse a népet a szebb jövőbe vezető úton, az csak a baj, hogy ritkán néz hátra, hogy követik-e még.
Persze követik, ugyanaz a háromezer ember, de ezzel sokra nem megy, neki hatmilliót kellene meggyőznie, ez viszont láthatólag nem megy.

Ilyen esetben vagy a programnak kell mennie, vagy a vezetőnek, már ha valaki változást akar elérni.
Csak hát Gyurcsány küldetéstudatos, és egyszerűen nem képes elképzelni, hogy neki le kell szednie pártjáról a saját cégérét és tehetséges embereket kell keresnie, ezeknek kell körülvenni az új vezetőt, neki meg hátrébb kellene lépnie - akár a felesége javára, már az is sokat segítene...

És bár csak az ökör következetes, de annak a népnek, melyet ezzel a hiperprimitív migránsozással meg lehet hülyíteni, nem lehet hetente új nótát énekelni, mert még az előzőt se tanulták meg, érteni meg nopláne nem értik...
Ehhez a helyzethez még adjuk hozzá a vérbunkó és gátlástalan Fideszt, mely hálistennek ma már úgy el van pofátlanodva, hogy azt hiszi, nem fogja a golyó, persze Ceausescu is ezt gondolta...



Hogy Orbán ki akar vinni bennünket az Unióból, az szinte biztos, csak még nem kapott megfelelő ajánlatot, de Putyin nem szívbajos, ha azt látja, hogy az érdekeit szolgálja az Unió felbomlasztása, meg fogja tenni az ajánlatát.
Még csak fel sem tudom róni neki, hiszen neki Oroszország kell legyen az első, és az kétségtelen, hogy Putyin minden tette Oroszországot szolgálja.
A mázlink az, hogy neki Magyarország vélhetőleg az Unión belül kell, és azt hiszem, ez jobb nekünk is...
A koronahercegnő szaros pelenkája sokkal gusztusosabb és tisztább, mint a magyar politika, de ez nem éri el Józsi bácsi ingerküszöbét.

Hatmilliárdért plakátolunk az Unió ellen, ez valami olyasmi, mint amikor oadszarsz más ajtaja elé, majd becsöngetsz papírért...
Hatmilliárd plakátkampányra, miközben folynak a kilakoltatások, ezzel embereket ítélnek halálra - ez a rideg valóság.
Aki hajléktalan lesz az nem élhet az utcán, gondolom akkor jár a legjobban, ha mielőbb meghal.



Hogy szakadt volna ezeknek anyjukba a fejük...



:O)))

2018. szeptember 16., vasárnap

FOLTOZOTT IRHÁJÚ NÉMET ZSOLDOSOK

Szegény vagyontalan, mentális kihívásokkal láthatólag eredménytelenül küzdő, ám pofátlan Vezérünk megijesztgette hálás népét, miszerint Brüsszel a határ védelmét ki akarja venni a nemzet kezéből.
Helyette Brüsszel zsoldosokat akar küldeni a feladat ellátására, akik majd jól beeresztik az országba a migránsokat.
Ha csak hülyíti a népet - azért baj, ha komolyan gondolja, akkor azért - ez esetben még nagyobb is a gond, hiszen ilyesmi a zárt osztályon szokott téma lenni Napóleon és a Szinuszról agyhullámokkal irányított ufó-áldozatok magánbeszélgetésein.
Zsoldnak a katonák illetményét, fizetését nevezzük.
A  magyar határt ezidáig is zsoldosok őrizték, vélhetően ezután is azok fogják, ha csak Harcimarci meg nem hirdeti a népfelkelést, melynek során köteles lesz mindenki saját fegyverével és lovával, saját költségére hadba szállni a Hazát két oldalról marcangoló támadók - északról Brüsszel, délről a migráncsok - ellen!


Zsoldosnak azt a katonát nevezzük, aki tevékenységéért pénzt kap, mint a Magyar Honvédség minden tagja ma is.
Évezredekre visszamenő hagyománya van ennek, voltak népek, melyek híresek lettek zsoldosaikról, mint például a svájciak, a vallonok, de sok híres olasz és spanyol zsoldosról is hallani lehetett, akik a különböző szuverének szolgálatában szakértelemmel vagdalták le munkaadójuk ellenségének fejét.
Ők ehhez értettek, ezt a tudásukat árulták a piacon, kereslet sokszor volt rájuk.
Zsoldoskatonának lenni nem lealázó dolog, hanem  szakma, merthogy a katonásdi nem abból áll, hogy a harcos felugrik és nekirohan az ellenségnek, ugyanis az ilyen harcos nem Rambo, hanem Bimbó, ha vannak még emlékek, hogyan is szokták hívni falun az ökröket.

Nálunk nincs sorkatonaság még néhány hónapig, addig itt a zsoldosok kezében van a haza védelme, és hogy ezek adott esetben magyar nemzetiségűek, nem jelent semmit, hiszen lehetnek közöttük olyanok is, akikből hiányzik a haza iránti áldozatos elkötelezettség, és nem azért, mert liberális férgek, hanem azért, mert hiányzik belőlük az erre való képesség, - mondhatnánk, kisipari szociopaták.
Ők nem egyben adják el az országot, hanem aprópénzért adják egy-egy darabját, ha megfelelő pénzt kínálnak nekik érte.



Ha Brüsszel zsoldosokat alkalmaz az európai határok ellenőrzésére, akkor azok lehetnek akár magyarok is, hiszen ez a legésszerűbb megoldás, de ha éppen hiány van magyar jelentkezőkben, a többi uniós tagállamból is lehet alkalmazni munkavállalókat, hivatásos katonákat - zsoldosokat.
És, hogy beengednék a migránsokat?
Természetesen, azokat, akik megfelelnek a hatályos törvényi szabályozásnak, akiknek erre az illetékes magyar hatóság engedélyt adott, akiknek menedék-kérelmét jóváhagyólag elbírálták.
Viszont vélhetőleg nem éheztetnék az élbírálásra várókat és emberként bánnának velük.
Merthogy a katona parancsot teljesit, és ha a parancs következetesen szigorú, de emberséges, akkor a katona ennek megfelelően fog viselkedni, különösen, ha odafigyelnek rá és esetleges túlkapásait megtorolják.
Azt hiszem, itt mégiscsak az a baj, hogy Vezérünk nehezen birja a korlátokat, úgy döntött, hogy ez az ország az övé, és itt azt csinál, amit akar.
Ha ezt veszélyben érzi, azonnal nemzetről meg hazáról és rémként fenyegető ellenségekről papol, holott itt ő a legfőbb ellensége mindahányunknak.


Nehezen fogja tűrni a zárkát...


:O)))

2018. szeptember 15., szombat

AZ EGÉSZSÉG ÁRA

A téma mostanában mindenfelé Orbán nemzetközi szereplése, mely meglehetősen gyászos volt, de már  megint magához ragadta a kezdeményezést, és a szavazás eredményének meghamisításáról beszél.
Meg arról, hogy a magyar kormány, - mely egyébként személyesen őt jelenti, mint ahogy a "magyar emberek" kifejezés is, nem fogadja el a szavazás eredményét.
Sag schon, nem fogadja el, és akkor mi van?
Ha egyszer megindul Magyarországgal szemben a rettegett eljárás, amelynek eredménye akár a pénzcsap elzárása is lehet, akkor oly mindegy, hogy mit fogad el Orbán és mit nem.
Már megint minden hülye szembe jön vele az autópályán...
Azt hiszem, elsikkad emellett, hogy tovább akarja csavargatni a szegények nyakán az általa rátekert kötelet.

Mikor nem a migránsokon siránkozik a társadalom, akkor első helyen az egészségügy áll, melyet legutóbbi bejelentése szerint Orbán meg akar reformálni, nevezetesen el akarja választani az állami és a magán-egészségügyet, mely utóbbi tulajdonképpen nincs is, hiszen az emlékezetes népszavazáson éppen ő és pártja kampányolt azzal. hogy nem adják magánkézbe a magyar egészségügyet.
Ennek utána ma már mindenki rákényszerül, hogy magán-szolgáltatót vegyen igénybe, ha tud róla, ha nem, hiszen gyakorlatilag mnden modern képalkotó eljárás magánkézben van, csak éppen kényelmesebb állami segítséggel elfedni ezt a tényt, mint bevallani, hogy a leletekért nem a zsebünkből, hanem adóinkon keresztül magáncégeket finanszírozunk.
Ez a modell terjed más, gazdaságosan üzemeltethető területeken is, a dialízis-centrumok zöme sem állami működtetésű, és a laborok is erre a sorsra jutnak.
Az orvoshiány elképesztő, a várólistákkal is arrafelé terelik a beteget, hogy magán-szolgáltatást vegyen igénybe, mert egy rák-gyanú esetén senki nem szereti megvárni a távoli időpontot, míg sorra kerül.
Az orvosok is maszekolnak - az állami intézményben elvégeztetik a számukra szükséges drága vizsgálatokat, aztán a magánrendelésen közlik a diagnózist és beszedik az árát - és ez így megy évtizedek óta.
Most majd lesz hivatalos magán-egészségügy is, és végre talán a társadalombiztosításnak nevezett állam finanszírozni fogja a magán-kórházakat is, szektorsemlegesen, éppen annyit ad nekik kezelésenként, mint az állami intézményeknek.
Természetesen oda szegényember be nem fog jutni, hiszen a költségtérítéses rendszert megfizetni soha nem lesz képes.


Oda fogunk jutni, ahol a fogorvoslás tart, ahol a betegnek fizetni kell, ebből kifolyólag a legtöbb magyarnak mára már több a füle, mint a foga.
A finanszírozás megoldása nem minden, hiszen ma egy orvos negyvenkét helyről szedi össze a jövedelmét, az altatóorvosok úgy cirkulálnak az intézmények között, mint földigiliszta a kacsában, ha beledugja a csőrét a fenekébe.
Ki fog az állami egészségügyben maradni, nevetséges fizetésekért?
Ki fog a betegágyak mellett állni, ha a legalizált magánszféra elszívja a szakembereket?

Az is baj, hogy a viszonyok zűrzavarosak, például a kezeléseknek nincs egzakt ára, ami meg van, az sokszor hasraütés-szerű.
Egy röntgen a kutyádnak az állatorvosnál tizenhétezer forint, a fogászati panoráma-röntgen tb-re hatezer - majd a fogorvosod elküld, hogy harcold ki magadnak, oszt jónapot!
A műtétek még húzósabbak, egy-egy nagy név százezreket kér el a pácienstől, a szülés sem olcsó - persze megy az magától is, a vakbelet meg a szovjet hajóorvos is tükörből műtötte, legyél találékony.
Ez nem is annyira vicces, mert volt már olyan beteg, aki elkezdte magát vagdalni, mert a várólista eleje kilátástalan távolságban volt.

Orbán kórházat épít, mert az jó üzlet, a felújítás meg nem.
Az István Kórház területén építi a délpesti centrumkórházat, és az akasztófák hegyén a délbudait, merthogy ez olyan logikus.
Igaz, ott áll délpesten a Jahn Ferenc kórház, rengeteg üres területtel, kész infrastrukturával, meg budán ott a János Kórház, de kit érdekel, Orbán úgy van ezekkel, mint mikor a purdé beleesett a pöcegödörbe: jobb újat csinálni, mint a  meglévőt megfürdetni.
Természetesen a régi kórházakat bezárni nem lehet, mert az országgyűlési képviselőt egy ilyen intézkedés után elhajtaná a nép, de természetesen működtetni se lehet, hiszen kevés az orvos és a szakdolgozó, hogy a kiszolgáló személyzetről ne is essen szó...
Vesztesek megint a szegények lesznek, akiket a lepukkant állami intézményekben kezelnek majd kontraszelektált orvosok, akik ugyanúgy fogják nyújtogatni a tenyerüket, mint eddig, hiszen a bérrendezés szinte biztos, hogy elmarad.
Közhely a hálapénzt kárhoztatni az ellátás helyzete miatt.
Ha az állampolgároktól ellopott, meg a felesleges és ostoba beruházásokra költött pénzt az egészségügy dolgozóinak anyagi megbecsülésére költötték volna. akkor a paraszolvencia kérdése fel sem merülne, vagy ha igen, lenne erkölcsi alap a büntetésre.



Korrekt árak, korrekt finanszírozás, korrekt bérek - ez vezethetne korrekt ellátáshoz, ha bármelyik is hiányzik, akkor megette a fene az egészet.
Persze ehhez még korrekt beteg is kellene, mert ma még úgy rendelik az MRI-t a betegek, mintha valamennyien orvosprofesszorok lennének.
Ennek oka az is többek között, hogy nincs pontosan szabályozva, hogy mi jár a betegnek az állami ellátás keretében, és mi nem.
Meg az sem, hogy milyen diagnózishoz milyen kezelés tartozik, így aztán a kísérleti fehéregér bátran jelentkezhet sorstársnak a magyar beteg mellé, az orvosa meg bátran és következmények nélkül barkácsolhat rajta...
A betegutak szabályozása is nevetséges.

Régen egyszerű volt a dolog - az indokolt legmagasabb szintű ellátás járt minden betegnek a területi elv szerint, aztán lehet, hogy bürokratikus eljárás után, de hozzájutott a szükséges kezeléshez - de nem az adott intézmény pénzügyi helyzete volt a gond, ha mégsem.
És hát ugye, az ősi magyar baj - felépítünk valamit, aztán nem jut pénz az állagmegóvásra, és a legszebb intézmény is lepusztul tíz év alatt.



Kíváncsi vagyok, mit takar majd a nagyívű reformterv, de sok reményt nem fűzök hozzá.
Ismerem ugyanis azt, aki reformál, pedig még reformátusnak is gyenge...



:O)))

2018. szeptember 13., csütörtök

A VESZTES KAKAS

Micsoda hülyék, minden autó szembejön az autópályán, de majd jól ráfizetnek!
Ez a buta tyúk is összeírkált mindent "jelentés" címen, aztán majd csodálkozik, ha piréz migránsok  jól megerőszakolják egy kebab-büfé szolgálati wc-jében, ameddig a telefonját tölti!
Aztán majd spekulálhat két hétig, hogy tegyen-e feljelentést vagy ne... - az ember csak rácsodálkozik a kebab-büfékre, ahova esténként pisilni meg telefont tölteni járnak honunk gyanútlan leányai, aztán török gyerek televágja, a magyar gyerek meg le se sajnálja, ugye...
Elvtársak, a helyzet fokozódik!
Éberség, hit, remény, szeretet!

Nagyurunk kapott ma a pofájára Strasbourgban olyanokat, mint gyermekkorában, csak most nem a kedves Papa próbálta illemre tanítani, hanem Európa vezető politikusai.
Hát nem kész szerencsétlenség, hogy mire megtanulta az Apuka által körvonalazott illemet, addigra kiderült, hogy az európai illem nem egészen csereszabatos ezzel, és most éppen ezt próbálják a fejébe verni?
És ez még csak az első lépés lefelé a lépcsőn, aminek végülis nagyon örülhet, hiszen lépcsőn lefelé nem csak elegánsan lépegetni lehet, egy lépcsőről akár le is lehet zuhanni, és azt nem biztos, hogy túléli a politikus, ha nincs szerencséje.
Még csak nem is reklamálhat, hiszen ő tette a magyar társadalmat ilyen végtelenül durvává, agresszívvé, önzővé.


Aki azt gondolja, hogy ezután majd visszahúzódik a harci tökmag, az nagyon téved, - betegsége csak súlyosbodik, a szociopata leletet megspékeli majd üldözési mániával, a CEU kapuit ácskapcsokkal teszik hivogatóvá, a migránsozás a belső migránsok - értsd cigányok - ellen fordul, annyira keresztények leszünk, hogy a Pápa térdenállva könyörög majd a receptért, Obán pedig az őt ért bírálatokat a kisebbségi jogok korlátozásának tekinti.
Az Unió viszont nem kapkodó idegbolond, ha meg is indítja az eljárást, évekbe telhet, míg eredménye lesz - már ha lesz, hiszen annyi minden történhet addig, és az Európai Parlamentbe is kerülhetek be még ezeknél a széljobboknál is ostobább széljobb népek.



Szóval, most a választásig ajánlanám Lendvai Ildikó cikkét mantrázni, és az se lenne nagy baj, ha nem világraszóló reformokat akarnánk megvalósítani, hanem csak úgy, nagyon egyszerűen, helyre kellene állítani a jogállamot.
Persze ez nem egy humánus ötlet, ebbe Vezérünk belebetegedne...
Lehetne tüntetni is, de csak konrét cél érdekében tüntessünk, mert ígéretekkel tele a padlás!
Orbánt elkergetni nem az Unió fogja, nekünk kellene megtennünk, lehetőleg még királlyá koronázása előtt - neki kellene látni végre...



:O)))

2018. szeptember 5., szerda

SZENT PÉNZTÁRCA NAPJA

Nevezetes nap a mai, ma ünnepeljük a Viktor és a Lőrinc napot.
Mint tudjuk, a névnap a szentek ünnepléséhez kapcsolódik, a középkorban rengeteg ünnepelnivaló volt, addig se kellett robotolni.
Az emberek nevüket valamelyik szent nevéről kapták, aki aztán védőszentjükké is lett egész életükben.
Saját nevenapját mindenki megünnepelte, íly módon is azonosulva az Egyház tanításaival, az Úr pedig türelemmel tűrte, hogy hívei eljátszadozzanak a nevekkel, cserébe ő is eljátszadozott időnként.

Így eshetett meg, hogy Viktort és Pénztárcáját egy napon dicsőithetjük, remélhetőleg most már örökre összenőttek, így ünneplésük Tesco-gazdaságos maradhat, míg csak az Úr magához nem szólítja őket.
Vannak olyan fák, melyeknek ágai alkalmasak is lennének a felmagasztalásukra, de erre még sokáig kell várni, a nép nem kapkodó idegbolond, mint vezetői - megfontoltsága legendás.
Hála az Úrnak, nem minden esetben védi meg a pénztárcája sem a politikust, ezer és ezer példa van erre más banánköztársaságokban is...

Igyunk hát az egészségükre, a hajdani cselédlányok lúgkövet meg gyufát ittak végső elkeseredésükben, nekünk viszont már rendelkezésünkre áll a modern vegyészet megannyi eredménye...


Közben azért gondoljunk szeretettel az egészségügyre is, mely lassan, ha akarná se tudná megakadályozni az önmerényt, és ha esetleg a kibeszélős sztár-orvosnak leesne a létrája a kocsija tetejéről, legfeljebb a szovjet hajóorvos módszerében bízva műthetné meg magát, ha lenne hol.
Nagybeteg rokonunk rosszul lett, dőlt belőle a vér, de a kórházban ne tudták felírni neki a szükséges gyógyszert, mert a nyilvántartásuk szerint egy másik kórházban fekvőbeteg, miközben szegény otthon szenved, de a nyilvántartás szent, ami abban van, az a tuti - a beteg meg utazzon haza és próbálja meg felíratni a bogyókat a háziorvosával, aztán - ha sikerült - utazzon vissza a fővárosba, mert ezt a gyógyszert csak ott lehet kiváltani.
Hogy a jelenlegi rendszer alkalmatlan a betegellátás adminisztrációjára, az mindegy is, de az már nem annyira, hogy az egészségügyi dolgozók az ilyen helyzeteket természetesnek veszik.
Humanizmus? Empátia? Orvosi eskü?
Ugyan már, ha nem tetszik, menjen a magánszférába, oszt jónapot!
Anno a Fidesz és Szeretett Betegünk népszavazást szervezett az állami egészségügyi ellátás ingyenessége mellett, mert a páciensnek háromszáz - kórházban, ha jól emlékszem hatszáz forintot kellett fizetnie egy rövid ideig, most meg ha leletet akarsz, mielőtt meghalsz,  masírozz a magánszférába, s fizesd a sokszorosát!
Az állami ellátás ugyan ingyenes, de a várólisták hosszabbak, mint a vonatfütty, mire sorra kerülsz, már régen alulról szagolod az ibolyát.


Az egészségügyben a mai napig zűrzavar uralkodik, nincsenek kötelező betegutak, nincsenek reális árak, az orvosok egy része az állami intézményekben "magánrendel", közben zöldmezősen építgetik a gigamegakórházakat, mert abból lehet jelentősebb összegeket átcsoportosítani a magánzsebekbe.
Például a délpesti terület ellátására az István Kórház területén építenek új kórházat, miközben a Délpesti Jahn Ferenc kórház területén, mint dinoszaurusz-csontváz áll egy félbehagyott épület, közművekkel területtel jó megközelíthetőséggel, meg egy óriási kórház, mely igencsak megérett a felújításra.
Van ott nővérszálló is, az M5 autópálya mellett fekszik, ami a mai fővárosi közlekedési helyzetet tekintve maga lehetne a megváltás.
Mintha a lakásod felújítása és kifestése helyett telket vennél és építkeznél, miközben pénzed nincs.
Akik az új kórházakba kerülnek majd, ugyancsak várólisták áldozatai lesznek,  miközben az üzemeltetési költségeket fizetni kell - vagy be kell zárni kórházakat.
Így is be kellene zárni a meglevők egy részét, vagy más funkcióra alkalmazni, de a politika ezt szavazat-optimalizálási okoból nem engedi, itt minden halálgyárat üzemeltetni kell egészen addig, míg főigazgatóját is meg nem eszik a húsevő baktériumok.
Utoljára itt koherens és átfogó elképzelése az egészségügy átalakításáról szegény néhai Molnár Lajosnak volt, ki is nyírták őt annak rendje-módja szerint, mert ezeket az átszervezéseket lehetetlen érdeksérelmek nélkül végrehajtani.
Ha valaki azt gondolja, hogy Zacher Gábor magánszáma után elég, ha odaszórnak egy kis pénzt a dolgozók közé, hát nagyon téved.
Ez ugyan biztosít néhány hónap nyugalmat, de utána kezdődik minden előlről, és egyre súlyosabb lesz a helyzet.
Ez természetesen megfelel az aktuális hatalomnak, de neked nem annyira, ha csak nincsenek öngyilkossági terveid.


Szóval, ahogy nagyjaink is tanácsolják: Ora & Labora - imádkozz és dolgozz!
Imádkozz azért, hogy ne kelljen igénybe venned az állami egészségügyi ellátást és dolgozz azért, ha mégis beteg leszel, legyen pénzed megfizetni a magánellátást.
Persze, az se lenne baj, ha a kettő nem mosódna össze, ha nem zavarna be a hálapénz és ha lenne némi érdekérvényesítő képességed.
Ha nincs, Isten veled!



:O)))

2018. augusztus 30., csütörtök

VAKÁCIÓ VÉGE, LEMERÜLNI!

Régi a vicc: az elhunyt kopog a Mennyország kapuján, Szent Péter mondja neki, hogy nem engedi be, mert nem élt Istennek tetsző életet, - igaz, túl nagy disznóságokat se követett el, ezért választhat, a Pokol melyik bugyrában kíván bűnhődni.
Az első bugyorban egy kondérban ülnek a bűnösök, az ördögök szorgalmasan hordják a fát a tűzre a kondér alá, a Sátán pedig egy vasvillával bele-beleszúr a fenekükbe.
Nem tetszik.

A második bugyorban a bűnösök üvegtörmeléken sétálva, mezítláb, óriási kőtáblát cipelnek a hátukon, rajta a felirat: Legközelebb jó leszek!
Körülöttük az ördögök ordítoznak, korbáccsal és tüzes piszkavasakkal serkentik őket futásra, közben a hangszórókból Orbán beszédei hallatszanak a kereszténydemokráciáról, a lelki fájdalom, melyet ezzel okoznak, meghaladja a kilences fokozatot a Richter-skálán.

Ez sem tetszik.
Az utolsó bugyorban halk zene szól, az ördögök barátságosan beszélgetnek a bűnösökkel, akik egy szarral teli tó partján heverészve iszogatnak, parfümmel permetezik magukat, cigarettáznak, társalognak.
No, ez se maga a kéjhömpöly, de ez jó lesz!
Szent Péter bólint, magára hagyja, bűnösünk elheveredik, de ekkor felhangzik a hangszórókból: Cigarettaszünetnek vége, lemerülni!



Ebben az állapotban van ma az ellenzék, és attól tartok, hogy a nyár elmúltával akik még ma úgy is érzik, hogy nincs nagy baj, nemsokára fuldokolni fognak Orbán intézkedéseinek szartengerében, és ne legyen kétségünk, Vezérünk kreatív, lelke pedig szelíd.
Ez már kora gyermekkorában is megmutatkozott, amikor az iskolapadban legyeket fogdosott, és egyenként kitépte - először a szárnyaikat, majd a lábaikat, a macska farkához hosszú madzagon sörösdobozokat kötött, a kutya etetőtálját pedig tíz centivel a lánca végétől helyezte el.
Az ellenzék itt nyugat felé pislog, de könnyen lehet, hogy arrafelé is fog épülni kerítés, ez csak annak kérdése, hogy mikor fogy el annyira a munkaerő a Nemzet Menekülése során, hogy már személyzet se jut Rogán villájába, mely együtt tágul a világegyetemmel, csak gyorsabb ütemben.
Ebben az országban mostanában már állítottak le útépítést azért, mert a kialakult forgalmi dugó miatt a helyi polgármester nem jutott el a Fővárosi Közgyűlésbe időre, ő pedig csak egy mitugrász kis polgármester, mi lesz, ha nemzeti nagyjaink érzik magukat akadályoztatva?


Indul a tanítás az iskolákban is, remek hírekről lehet olvasni, például össze akarják vonni a kémia. a fizika és a biológia tantárgyakat, továbbá kétféle tankönyv készülne, egy állami és egy egyházi szemléletű, az állami ugyanazt tartalmazná, mint az egyházi, csak olvasása közben nem kellene térdelni és tömjént szagolni.
Felül akarják vizsgálni a száz fő alatti létszámú iskolák létjogosultságát is, segítve ezzel is a kitelepülések lakosságmegtartó képességét, a magyar falu felvirágoztatását is - a bolt, a kocsma, az orvos, a védőnői hálózat megszüntetése után a lépés logikusnak mondható, és innen már csak egy lépés a tanulók felszámolása.
Az oktatási rendszer irányítóit úgyis csak zavarja ez a sok rendetlen, fecsegő kölyök.
Aki úgy mellesleg fél évszázada olyan táskákkal jár iskolába, mely alatt egy tengerészgyalogos is roskadozna, és olyan remek tankönyvekből tanul a még remekebb tantervek alapján, hogy mire befejezi az iskolát, legfeljebb képregények olvasására képes, már, ha nincs a buborékban szöveg.
Viszont elvileg tud titrálni és deriválni, igaz, gyakorlatilag azt se tudja, hogy a száznak hány százaléka a kettő.
De természetesen az összevont tantárgyat - mely jó magyar szokás szerint felöleli majd a Larousse Enciklopédia teljes anyagát, kiegészítve a Nagy Brehm aktuális kiadásával, továbbá a Scollen-Wright-Berry féle Fizika Enciklopédiával - éppen olyan sikeresen fogják oktatni lelkes pedagógusaink, mint hajdan az orosz nyelvet.
Igaz, az angol nyelv oktatására sem lehetünk túl büszkék, ezzel körülbelül úgy vagyunk, mintha elrendelnénk, hogy mindenki tudjon úszni, aztán a medence és úszómester híján a homokozóban vízilabdázó gyerekeket belelöknénk a mélyvízbe, amelyik életben marad, az meg is érdemli.

Szóval, még nyílnak a völgyben a kerti virágok, de lesznek itt még szélviharok meg fogcsikorgató hideg is, persze életrevaló ellenzékünk még mindig egymás legyilkolásával van elfoglalva, ahelyett, hogy az útszéli fákat nézegetné, melyik mire alkalmas.
Nyugodtak lehetnek, Kubatovnak erről is lehet már listája, személyekhez rendelve.
Hát jöjjön akkor az ősz, lesz, ami lesz...

:O)))

2018. augusztus 24., péntek

ZSIDÓZZUNK EGYET

Drúz szent hely Nebi Shoaib-ban, drúz cserkészcsapat látogatja.
Leírtam az előző posztban egy mondatot, eleven parazsat gyűjtve a fejemre, jóllehet fogalmam sem volt, hogy ezzel bármelyik olvasóm lelkivilágába gázolnék.
Az ominózus mondat ez volt: "
A Parlamenten ismét megjelent a vörös zászló, igaz, a közepén kereszttel, mintha Bouillon Viktor éppen kereszteseit toborozná Jeruzsálem megmentésére, természetesen Netanjahu izraeli miniszterelnök egyetértésével, aki éppen most munkálkodik Izrael szétcincálásán."
Hát bizony, nem gondoltam volna, hogy mi lesz erre a reakció, azt hittem, az én olvasóim felvilágosult, XXI. századi emberek, akik a nacionalizmust nemigen kedvelik, de kiderült, hogy rosszul hittem.
Először a blogon kaptam meg a magamét, aztán a facebookon is, mondván, hogy fogalmam sincs arról, hogy mi folyik Izraelben, egyébként se írjak róla, merthogy augusztus 20. a magyarság ünnepe, és hogy jön ide Netanjahu, egyébként meg semmi sem változott az izraeli törvények terén, és egyébként is kuss.
Volt egy pont, amiikor úgy gondoltam, nem érdemes folytatni a süketek párbeszédét, de néhányan képtelenek abbahagyni, mondják a magukét, Frizette 45 egyenesen ezt írta: "
Jo volt egyet zsidozni-persze csak burkoltan......hat nem gratulalok hozza...."
Hát nem is kell, de ha már, akkor zsidózzunk egyet!



Drúz tiltakozó nagygyűlés Tel Avivban.
Izraelben, - elsősorban belpolitikai okokból - a sokfelől (többek között korrupciós vádakkal) szorongatott Netanjahu az ősi recept szerint kijátszotta a nacionalista kártyát, mely vagy tetszett az izraeli állampolgároknak, vagy nem, de mindenképpen különbséget tett zsidó és egyéb származású állampolgárok között.
Utóbbiaknak a "nemzetállam" meghatározás egyértelműen nem tetszett, legfőképpen a drúzoknak nem, akik úgy százhúszezren élnek Izraelben teljes jogú állampolgárként, a környező országokban pedig további másfélmilliónyian.
Aki ebből nem képes értelmes következtetéseket levonni, az itt nyugodtan abbahagyhatja az olvasást, nekik írok majd egy édicicás-cukikutyás posztot.
Amikor azt írtam, hogy Netanjahu éppen most készül szétcincálni Izraelt, azzal azt próbáltam érzékeltetni, hogy éppen úgy próbálja megosztani a társadalmat, mint Orbán itthon a mi társadalmunkat, melyet az engem itt bírálók igen vehemensen szoktak szidni - jelzem joggal, és nekem eszemben sincs ezt a jogukat kétségbe vonni, hiszen a vélemény szabad - egyelőre...




Nem nekem tesz rosszat, aki itt Netanjahu mellett ágál, hanem a zsidóságnak is, hiszen szerintem számukra is a demokrácia a követendő út, a demokrácia pedig nem egyeztethető össze a nemzetállami nacionalizmussal, melynek oly szép  példáját mutatta Ceaușescu hajdan.
A zsidó nacionalizmus egy fikarcnyival sem jobb az összes többi nacionalizmusnál, de nem vonom kétségbe, hogy ennek ugyanúgy vannak hívei a zsidók között, mint a nagymagyar nacionalizmusnak itthon.
Attól, hogy valami támadhatatlan, mert Netanjahu mást gondol róla, az éppen olyan tévedés, mint az Orbán-hívők hasonló megnyilatkozásai -  nem vall valamiféle következetes gondolkodásra, de hát mindenkinek megvan a joga a saját véleményhez - idáig úgy gondoltam, nekem is.
A blog egy vélemény-műfaj, amit leírok, az az én véleményem, amit lehet vitatni, lehet kritizálni, de ha kérhetem, ne ilyen óvodás szinten, miszerint: hüje vagy.
Mert ha az is lennék, nem köteles senki olvasni, Pósalaky úrnál a recept, lehet kölcsönkérni Nyilas Misitől...
Egyébként meg Izrael történelme érdekelt, elolvastam az összes magyarul is hozzáférhető írást, elemzést, regényt, vannak a családban zsidók is és nekik is vannak történeteik, nem szólva arról, hogy köztudottan tágítom a látóköröm színes képesújságokból szerzett ismeretekkel és keresztrejtvény-fejtéssel is.


Van egy régi vicc: a Moszkvai Filharmonikusok koncertet adnak New Yorkban, Hruscsov büszkén mondja Kennedynek: látja, negyvenhat zsidó játszik közöttük.
És a New Yorki Filharmonikusok között hány zsidó van?
?

Mi nem számoljuk...
Per tangentem említeném, nekem nincsenek zsidó barátaim sem, nekem barátaim vannak, lehet közöttük olyan, akinek történetesen zsidó felmenői vannak, de nem ez a szempont, mikor barátot választok, hanem az emberi minőség.
Amikor Vágó István valamiről véleményt mond, és a kedves kommentelő azt írja, hogy csodálkozik, hiszen Vágó is a mieink közül való, akkor elkeseredem, hiszen ez azt jelenti, hogy ebben a halmazban én nem vagyok benne, hiszen a mieink ab ovo feltételezi a  tieiteket is, és ezzel akkor se fogok egyetérteni, ha maga Bibi hirdeti meg az Olajfák Hegyén.
Nálunk családi álláspont a filoszemitizmus, apám 1943-ban a villamoson beszélgetésbe keveredett egy emberrel, aki elkezdett zsidózni, erre a kalauz részvételével ledobták a villamosról az Erzsébet híd közepén, mert apám mondta, hogy nem érti mi a baja a zsidókkal, ő is az, és mégis milyen szépen elbeszélgettek...
Aztán fellépett a hátsó ütközőre (tujázás - ismerős még valakinek a szó?), de hirtelen kinyílt a villamos hátsó ablaka és a kalauz a sin-homokozó ládából vigyorogva lapátolta fejére a homokot.
De 1944 telén mint magyar katona őrzött néhány társával egy zárdát, melyben az apácák zsidó gyerekeket bujtattak, és ez akkor nem volt már túl vicces..
Semmiféle elismerést sem kaptak érte, igaz, nem is tartottak igényt ilyesmire, tették, amit a lelkiismeretük diktált.

Szóval, engem talán nem kellene nevelgetni, általában elégedett vagyok magammal, és egyébként is - kiesek már a nevelhetőségi korból.

Kéretik tudomásul venni...

:O)))

2018. augusztus 21., kedd

TÚL AZ ÜNNEPEN ÉS A JÓZAN ÉSZ HATÁRÁN

Szerintem az ünnepek nem a világ nagy kérdéseinek eldöntésére valók, hanem arra, hogy együtt örüljünk annak, hogy két fülünk van, mégsem vagyunk fazekak, ellenben mint nemzet még létezünk, ellentétben a longobárdokkal, akik hajdan komolyabb világpolitikai tényezők voltak, mint maga Orbán Viktor.
Mifelénk viszont az ünnep harcra való, mindenkinek ott kell harcolnia, ahová a nemzet állította, kinek az Adrián, a szigetén, kinek meg az árokparton, a közmunka közben, a háziasszonynak fakanállal kezében - a sors és a Fidesz rendelése szerint.
Azért az ünnep csak ünnep, ilyenkor ünnepelni kell - mikor-mit.
Augusztus 20. eleinte egyházi ünnep volt, államalapító Szent István királyunk ünnepe, aki idegen csapatok élén, kötésig vérben gázolva, rokonait is irtva hozta létre a magyar államot, melyhez az engedélyt és a koronát a pápától kapta.

A tényt azonnal közzé is tette a korabeli médiában, a nagybácsi felnégyelt testének egy-egy darabját a korabeli erősségek kapujára szegeztette - szép látvány lehetett, melyből mindenki megtudhatta, hogy a szeretetet hirdető egyház megkezdte áldásos tevékenységét hazánkban.
Az idők változtak, a szentek neve napját az emberek lelkesen ünnepelték - addig se kellett robotolni, aztán jöttek a komcsik, és az ünnepből az Új Kenyér Ünnepét, majd a Magyar Népköztársaság Alkotmányának ünnepét kreálták.
Ma az újságírók nagy része a hatalomhoz való hűségéért kap felületet a néphülyítésre, a szakmaiság bolsevista ármány, így aztán olvasni se igen tudnak, de buzgón írkálják, hogy augusztus 20. a Magyar Népköztársaság ünnepe volt.
Nem volt - az Alkotmány ünnepe volt, merthogy akkortájt még volt alkotmány, ami egy olyan törvény, melynek rendelkezéseivel szemben semmiféle más törvény nem állhat, még fülkeforradalmi jelleggel sem, mert az maga az államcsíny, mégha a csínytevők ezt legalább olyan gondosan titkolják is, mint nagyüzemi tolvajlásaikat.



Azért szép volt az ünnep.
Volt nagyívű ünnepi beszéd, a Nagy Ho-Ho-Horgász tartotta, aki az idők folyamán megvalósította a lehetetlent, senkibbé tette magát, mint nagy elődje, aki úgy volt doktor, hogy nem volt doktor.
De a dekor gyönyörű volt.
A Parlamenten ismét megjelent a vörös zászló, igaz, a közepén kereszttel, mintha Bouillon Viktor éppen kereszteseit toborozná Jeruzsálem megmentésére, természetesen Netanjahu izraeli miniszterelnök egyetértésével, aki éppen most munkálkodik Izrael szétcincálásán.
Nagyon tetszett, még jobban tetszett volna, ha a két zászló a Szent István Bazilikán lógott volna, merthogy ott éppen a megfelelő helyen nézegethette volna a nép, de a Parlamenten, a nemzeti és a székely zászló társaságában kissé nevetséges volt - ezeknek cseppnyi érzékük sincs a szimbólumokhoz.
Ha lenne, pártjuk címere már régen egy szarka lenne, csőrében az országgal...
Mindenesetre megnyugtató, hogy az Unió zászlaja nincs a sokat próbált épületen, még akkor sem, ha az egész épületet be lehetne burkoni öteurós bankjegyekkel, amivel arra akartak rábírni bennünket, hogy viselkedjünk végre európai módon.
De mi persze nem, mi még mindig azon vacillálunk, hogy kik is vagyunk tulajdonképpen - most éppen keresztény konzervatívok, és a kereszténység itt a katolikus egyházat jelenti.
Ha benne lennének a protestáns egyházak is, akkor legalább az egyik zászlón a nyársra tűzött sündisznó is ott lenne, de nincs, hogy a Dávid-csillagról már szó se essék.
És hát van párszáz magyar muszlim is, szerintem ők is a nemzet részei, tetszik-nem tetszik a regnáló hatalomnak, akkor is.

Persze lehet itt ágálni, de felesleges.
Mi majd kihalunk, de a kilencvenes évek nemzedéke elülteti a bölcsődések buksijába, hogy a felhő szélén maga az Atyaúristen lógázza a lábát, mellette jobbján Jézus Krisztus, balján Mészáros Viktor, így aztán hamar megtanulják, hol lakik a jóisten...



A tüzijáték kissé karcsúra sikeredett, jóllehet indulásként drónok népesítették be az égboltot, kis lámpácskáikkal először a Dunaújvárosi Vasmű logóját varázsolták az égre - ott ragyogott a csoda szar vas, aztán a kereszt is megjelent, forgott, mint majom farkán a stanicli, Szent Péter megdöbbenve szemlélhette a profán attrakciót.
Régen a tüzijáték centruma a Gellérthegy volt, onnan 235 méterrel magasabbra szálltak a rakéták, mint manapság az uszályokról, de hát azt még a csepeli proli is láthatta, ami hedonista életvitelre serkentette volna, ami a munkaalapú társadalom megcsúfolásával lenne egyenlő.

Ma a fő szempont, hogy a NER lágy, barna krémje a Parlamentből tudja nézni a tűzijátékot, hallgatni a vízizenét, a proli meg kapcsolja be a tévéjét, vagy vándoroljon, mintha az El Camino utját járná, kit érdekel, nem igaz?
Elmaradt a görögtűz is, török barátainkra való tekintettel, akik úgy szeretik a görögöket, mint mi román szomszédainkat, hála kormányunk áldásos tevékenységének.



Szóval, szerintem jók a ünnepek, de talán jobb lenne úgy száz évig szüneteltetni az ünneplést és mélyen hallgatni történelmi hőseinkről - nem kizárt, hogy jobban járnánk...


:O)))

2018. augusztus 19., vasárnap

NYÁRVÉGI VEGYESSALÁTA

Hát itt most összevissza írok mindenről, merthogy politika ugyan minden, ami a társadalom életével összefügg, de a mai Magyarországon politika címén eredményhirdetés folyik, arról meg nemigen lehet eszmét cserélni, merthogy minek?
A suttyók álma állammá vált, olyan is ez a társadalom, mint egy falusi disznótor, hatalomtól megrészegült böllér, magukat hülyére zabáló, szájuk szélén zsírt folyató családtagok, zsíros poharakból vedelt homályos boroktól részeg haszonlesők, akikből ketrecharcost farag a lehetőség, hogy hozzáférnek a pecsenyéstálhoz.
Miután mindened ellopták már tőled, beleértve a gyermekeid jövőjét is, lassan elkezdenek egymásra acsarkodni, ami egyébként nagyon helyes,
Simicska már a padlón és viszi magával vazallusait is, de persze ezzel nincs még vége a történetnek, hiszen ezzel Mészáros Viktor a harmadik helyre csúszott a mezőgazdaság új urai között, ami - lássuk be - tűrhetetlen.
Viszont tied lesz a malaszt, és ha nem tudod mi az, ne bánkódj, hiszen unokád már az óvodában megkapja a szükséges ismereteket, ha nem figyelsz oda rá két percig, már hercig szoknyácskában rázza a csengettyűt plebános úr ölében.
Bizony mondom néktek, ez a gender-tudomány egyre hasznosabb lesz, betiltás ide vagy oda.
Alapvetően büszkék lehetünk, hiszen Sztálin elvtárshoz mért tettet hajtottunk végre - a Gazda a geneikát tiltotta be, Egyeske meg a gender-kutatásokat.
Pedig hajdan elég jó híre volt, szorgalmasan - bár állítólag kissé erőszakosan - kutatta a nemek titkait a bugyikban.
Már várom, mikor jön elő az első szűz, akivel a Vezér maga erőszakoskodott, mondván me too!



De beszéltünk már eleget sérült személyiségekről, beszéljünk most másról.
Tegnap esküvőn voltam, angyalarcú unokahúgom ment férjhez.
Unokahugom divatos alkatú, a bulimia szobrát nem róla fogják mintázni, a rendőrség tízezer forintra büntett
e mert egy közlekedési vita során ellenfele mozdulatait támadó-jellegűnek értékelte, megijedt és ezért kénytelen volt megverni a száztíz kilós pasit, aki feljelentette.
A szabálysértési eljárás során a rendőrségen rendfokozatra és beosztásra tekintet nélkül mindenki hülyére röhögte magát.
Aki elvette feleségül, szintén szeret verekedni, ezt mindketten sporttevékenység keretében gyakorolják, de a boldog házasság titkát azért fel lehet fedezni a kapcsolatukban, ha a lány elszemtelenedik, akkor Ákos meghívja edzeni, ott aztán földhöz csapkodja néhányszor és azonnal helyreáll a táplálkozási lánc kívánatos rendje.
Az esküvő Etyeken volt, ahol is mostanában teremtik meg a hagyományos borkultúrát, lévén, hogy a filoxera végzett a szőlővel ezelőtt kétszáz évvel, a történelem meg a sváb gazdákkal úgy hetven évvel ezelőtt.
Miután a bort mostanában nem kedvelem, így aztán nekem a tőkén Jameson whiskey termett - az "e" nem elütés, ez ír ital, az írek meg mindig különcök voltak.
A rendezvény jól sikerült, lehetett beszélgetni, sőt, táncolni is, aminek Anyukám nagyon örült, hiszen az ember kilencven éves korában kívánja még a mozgást, és az esküvőre való tekintettel elmulasztotta reggeli nordic-edzését.
Kicsit meglegeltettem a szemem a vendég-hölgyeken, öreg ember már érje be ennyivel, nem igaz?


Most meg élvezem a nyár utolsó napjait, a jövő héten még lemegyek kicsit a Balatonra, jóllehet ott huszadika után megszűnik a nyár, az időjárás átalakul, még ha hőség van is napközben, az éjszakák már hűvösebbek, viszont jobban harap a hal, ami egy eufemizmus, merthogy a halak többsége nem harap, hanem inkább beszopja, amit elé lógatnak, ebben is hasonlít a magyar választóra.
Mondjuk nekem ez mindegy, merthogy idegenkedem a sikos, csúszós fickándozó dögöktől, ezért a csoportos horgászat híve vagyok, kell. hogy legyen a társaságban valaki, aki leszedi a halat a horogról, ha valamilyen csoda folytán fognék egyet, aminek persze kevés a valószínűsége.

Nyakunkon augusztus 20, a NER ünnepe, ezt is sikerül persze tönkretennünk.
A tűzijáték hagyományosan a Gellérthegy felett szokott lenni az ántivilágban, de most feljebb vitték a Margitsziget felé, így aztán a Parlamentből nézheti a NER elitje, amint puffannak a szép, színes tűzvirágok, melyek remekül fogják aláfesteni Áder szóvirágait, ha még tudja valaki, ki az az Áder.
Azért nézzétek meg, fele időtartamban, dupla költséggel tesz csodát Viktor, a prolik meg nézzék tévén.

A fincsi az lenne, ha Vezérünk - bevezetésképpen - előtte tenne néhány lépést a vízen, aztán ha véletlenül elsüllyedne, az lenne az igazi ünnep!
Élvezzétek ki ezt a pár napot még, mert szeptembertől jön a szép új világ, állítólag átrendezzük az államot, csinálunk kis inflációt és készülünk az Európa-Parlamenti választásokra, úgyhogy sok szép új mesét hallhattok majd a migráncsokról, meg a világ vezető politikusairól, Trumpról, Putyinról meg Orbánról.

Aki egy Falcon gépet is kapott hálás népétől, természetesen strómanon keresztül, az aktuális Mészáros Lőrincet Magyar Honvédségnek hívják.


A lengyelekkel tett már jót repülőgép - ki tudja, esetleg nálunk...


:O)))

2018. augusztus 12., vasárnap

SOROS 88

Na tessék, most még ez is!
Lenyúlja az ikonikus számot, a 88-at, ami köztudottan a német ABC nyolcadik betüjének megduplázása, és a HH rövidítésre utal, mely a skinhead és neonáci szlengben a Heil Hitler rövidítésével vág egybe.
Ha ezt hallja a náci, akkor fejét büszkén felveti, karját az ég felé lendíti és elszánt tekintettel néz a szebb jövőbe, végtére is nem lehet mindenkinek a világ egyik legnagyobb tömeggyilkosa az idolja.
Leshetnek most a nácik, egy platformra kerültek az Antikrisztussal, aki maga a Sátán, egy túldimenzionált Gyurcsány, aki annyival kártékonyabb, mint amennyivel több pénze van Gyurcsánynál.



Én nem szerettem, - nem népnemzeti oldalról, hanem komcsi oldalról, de Orbán megszerettette velem.
Van az úgy, hogy valaki az elképzelésével ellentétes eredményt ér el, mint a példa is mutatja.

Ha Orbán szándéka érvényesült volna, ez az öreg, okos zsidó ma olyan lenne számomra, mint a Helység kalapácsában Harangláb számára a kukoricagölödin, erre egyre több rokonszenvvel figyelem Sorost, elismerve lankadatlan buzgalmát és áldozatkészségét, melyet ideája, az angolszász típusú polgári demokrácia világméretű elterjesztése ügyében tanúsít.


Soros - akárhonnan is nézzük - rendkívüli jelenség, aki egyszerre ért a pénzcsináláshoz - és ezen most ne a magyar értelemben vett pénzcsinálást értsük, ami a közvagyon ellopásával egyenlő, hanem a pénzügyi befektetői tehetséget, mely optimális esetben milliárdokat fialhat, s melyet a magyar hivatalosságok a spekuláció szóval szoktak pejoratíve illetni.
Hogy a világon minden pénzügyi szakember röhög rajtuk emiatt, az persze nem jelent semmit, kutya ugat, karaván halad, emellett ezek a magyar kisdiákok sem tartják magukat távol a pénzügyi spekulációtól.
Emlékezzünk csak vissza, hogy milyen ügyeskék voltak, mikor néhány évvel ezelőtt a görögökéhez hasonló helyzetünkről értekezve rövid időre bedöntötték a forintot - elég lenne a családnak néhányszáz évre, amit ezzel a trükkel némelyek kerestek - magánszámlákra.



Soros nem olyan, mint Dagobert bácsi, ő nem abban leli élvezetét, hogy ül az aranyain, vagy lubickol bennük, ha kedve tartja, hanem abban, hogy pénze segítségével a világot megpróbálja saját szája íze szerint megjobbítani, ami a világra rá is férne, hiszen egyre lepukkantabb, egyre élhetetlenebb és egyre embertelenebb.
Hogy abban igaza van-e, hogy ezt kapitalista alapon és a parlamentáris demokrácia keretei között képzeli - ebben nem vagyok biztos, de még az sem kizárt, hogy így is lehet emberbarát világot létrehozni.
Persze egy olyan világ, melynek hajtóereje az emberi irigység és kapzsiság, nem okvetlen tetszik mindenkinek, még ha úgy működik is, mint egy svájci óra.
És Soros tevékenysége sem tetszik mindenkinek, különösen, ha valaki diktátorosdit vagy alattvalósdit játszik, hiszen ha sikeres, akkor korlátok közé szorítja a magánérdekeket, melyek most dúsan burjánzanak, biztosítva ezzel a csüngőhasú uralmát ezer évre.



Soros, mint a polgári demokrácia híve, ab ovo ellenfele a mai hatalomnak.
És ezt a suttyó diktátor nem nézi jó szemmel, viszont jól jön neki, hiszen van ki ellen harcolni, van végre a népvándorlásért felelőssé tehető konkrét személy,  mert gyűlölködni általában is fincsi, de konkrétan azért sokkal jobb.
Ki lenne az általános rossz megszemélyesítésére alkalmasabb, mint ez a spekuláns, okos öreg zsidó, hiszen még száz év sem telt el az antiszemitizmus magyarországi szárbaszökkenése óta.
Történelmileg ez egy másodperc sincs talán.
Valakit megmérgezni egy másodperc is elég lehet - egy társadalomnak a mérgezésből felgyógyulni évtizedeket, sokszor évszázadokat vesz igénybe.

Soros komolyan gondolja, amit csinál, ő nem az állam pénzéből osztogat kegyeket, visszavéve magánszámlára a kiosztott pénz egy részét, ő a sajátjából adja, amit ad, és nem viakolorra.
Valószínűleg lesznek később is még néhányan, akik mindenüket felteszik társadalmi céljaik elérése érdekében, de attól tartok, a modellel van itt baj, azon kellene igazítani.
Sajnos persze, az érdekérvényesítésre képesek elsősorban a saját érdekeiket fogják érvényesíteni...



Most azért kívánjunk Soros Györgynek jó egészséget, tisztelegjünk elvhűsége és elkötelezettsége előtt, talán nem lenne baj, ha a világon még sok, a társadalmi haladás iránt elkötelezett ember lenne...


:O)))

2018. augusztus 9., csütörtök

ELSZALASZTOTT LEHETŐSÉGEK

Most éppen Európa Megváltója miatt, de itt nem ez a békétlen beteg, hanem a jelenség a fontos.
Nagy Imre szobrának áthelyezéséről van szó, mely a jelenlegi helyzetben szimpla történelmi bunkóság, kispályás ostobaság, a történelemszemlélet szemtengelyferdülése, gyermetegség.
Mint a kisgyerek, aki a fejére húzza a terítőt, és azt hiszi, hogy akkor most ő jól elbújt.
Akik ezt tervezik, végképp kihúzzák a szőnyeget saját eredetmítoszuk talpa alól, és '56 általuk interpretált szép története buta pofával nézve maga elé, seggreül a történelem pádimentumán.

Olyan forradalommá válik ugyanis, melyből hiányoznak a forradalmárok, és maradnak a köztörvényes bűnözők, a lincselők, a gyilkosok, meg egy-két kisiklott élet.
Nagy Imrével együtt mennek a levesbe még a maradék forradalmárok is, akiknek zöme - mily sajnálatos - kommunista volt.
De menniük kell, mert a vezető politikusok között van, akinek minden felmenője kommunista volt, és ezt nehéz feldolgoznia annak, akinek nincs színlátása, akinek a világ csak fekete-fehér, viszont - talán éppen családi érintettsége miatt - neofita buzgalommal dolgozik azon, hogy a legnagyobb magyar komcsifaló címet kiérdemelje.
Nincs szerencséje - a társadalom ma már magasról tesz a komcsizásra meg "az elmúlt negyven év" gyalázására, tudja, amit tud és nem érdekli a dolog, merthogy ennie kellene, meg fűteni,meg egy kis létbiztonság kellene, esetleg még nyugdíj is.
Nem csak a baloldal issza meg a levét annak, hogy a "fázunk és éhezünk, átlőve oldalunk, de szabadok vagyunk" farkasaként a nép nem funkcionál megfelelően,  magasról tesz ezekre az ócska hazugságokra, de ráfizet erre a mai hatalom is, hiszen eljön az az idő, mikor a sorosozás és a migránsozás éppoly nevetséges lesz, mint a Kádár-rendszer békeévei utáni komcsizás.



De azért ne bagatellizáljuk el a problémát, hiszen az tény, hogy a magyar társadalom olyan, mint a Nescafé kettő az egyben elnevezésű terméke.
A mai Magyarországban is két ország van, sokféle tekintetben.
Van egy ország, mely bele akar simulni Európába, mely tagja akar lenni az európai államok erős és a földrész iránt elkötelezett közösségének, és van egy ország, mely - tévesen bár, de - azt hiszi, hogy a globalizálódó világban helyük van az apró kis nemzetállamoknak, a maguk - helyzetükből fakadó -mitugrász kivagyiságával.
Van egy ország, mely az állam és a vallás szétválasztásának következetes képviseletét vallja, és van egy ország, melynek polgárai könnybe lábadt szemekkel értetlenkednek, hogy mi a baj azzal, ha az egyház már az óvodában nekilát az evangelizációnak, méghozzá úgy térítve a gyermekeket a XXI. században, hogy a felhőkről lábát lógató kaporszakállú atyaúristen képét plántálja el a gyermekkobakokba.

Van egy ország, mely önellátásra próbálna berendezkedni, mint hajdan Albánia vagy Románia, és van egy, mely be szeretne illeszkedni a nemzetközi munkamegosztásba, méghozzá nem az összeszerelőüzemek szintjén.
Ezek az országok, és még néhány ilyen párosítás itt él, ezen a kilencvenháromezer négyzetkilométeren, mely Kanada területébe éppen százhétszer férne bele, és azt a benyomást próbálja kelteni, hogy egyenrangú partnere az egy és egynegyed milliárd lakosú Kínának.  Ha beállnánk egy sorba, minden magyar mögött százharminc kínai - és ugyanennyi indiai állna, úgyhogy csak csínján a cigányozással is, ha javasolhatom.
Mi meg már kétszer ötmilliónyian se vagyunk, és aki ma még van, holnap meglehet, már nem lesz, mert elege van a mindenből ideológiai kérdést csináló államból.
Merthogy az igaz, hogy majd' minden ügy politika, de az már egyáltalán nem igaz, hogy minden dologból ideológiai kérdést kell csinálni.
Nem tartható a végtelenségig, hogy itt az állam, melynek egyetlen feladata lenne: megszervezni a közügyeket valamennyi állampolgár érdekében, állandóan szenteskedik, meg a világ dolgait akarja megoldani, még ha nálunk van alkalmazásban a Világ Esze, akkor sem. 



Egyszer végre újra kellene gombolni a pitykés lajbit, és azt mondani, hogy te Józsi! Vannak nekünk közös dolgaink, például, hogy legyen nyugdíjunk, legyen orvos, aki gyógyít, legyen lakás a gyerekeknek, legyen télre tüzelő, legalább ezeken a dolgokon dolgozzunk együtt, aztán ha elfogadható állapotokat teremtettünk, akkor akár a szobrokat is cipelhetjük ide-oda.
Persze jobb lenne nem cipelni, hanem ha már emléket akarunk állítani a vörösterror áldozatainak, állítsunk egyet a fehérterror áldozatainak is - jó, rendben, tízszer annyit kellene fizetni a kőfaragónak, ha ugyanannak az emlékműnek a másik oldalára vésnénk fel a darutollasok áldozatainak neveit is, de megérné, mert ez elgondolkodtató lenne.
Lehetne akár az Országház elé is állítani, jobban odaillik, mint a sármos Andrássy gróf lovasszobra, akiről még az sem biztos, hogy kardélre hányta hajdan a szép, anorexiás királynét, más jót meg nemigen tett az ország javára.
Jelenlegi uraink persze délceg önmagukat látják benne, jóllehet erre a célra alkalmasabb lenne Hókuszpók és egy kazal Ügyifogyi szoborcsoportja...
Lehetne itt még emlékműpárokat felállítani a kurucok és labancok, a 2. Magyar Hadsereg meg a Holokauszt áldozatainak, a dögkeselyűt meg nyugodtan el lehetne vinni a Szabadság térről a Szoborparkba, ahonnan viszont ki kellene szabadítani a Tanácsköztársasági emlékművet, meg az utolsó magyar honvédő háború döngő léptű vöröskatonáját.
Egyébként is, az események, melyekről ezek, meg a felszabadulási emlékművek szólnak, a mi történelmünk eseményei.
Hagyni kellene mindet, békében.



Aztán már csak azt kellene elintézni, hogy ne hazudhasson róluk senki.
Az igazat, csakis az igazat és a teljes igazat kellene tanítani...
Talán majd egyszer, ha a jelenlegi kettő helyén eljön egy harmadik Magyarország...



:O)))

2018. augusztus 6., hétfő

NEMZETI DISZNÓSÁGOK

Fene tudja, lehet, romlik a memóriám, de mintha régebben is ettünk volna disznóhúst.
Igaz, akkor semmi tudományosságot nem vittünk a dologba, csak zabáltunk, mint az állat, talán ennek köszönkető az is, hogy félrevezetett népünk a mangalicát nem sokra tartotta, mondván, hogy az négy lábon járó zsírosbödön, a húsa még büdös is, de hát annyi mindenről derült már ki, hogy rosszul tudtuk - nincs ok a csodálkozásra.
Persze a dolog nem megy felvilágosító kampány nélkül, de O1G gondoskodik róla, hogy ne éljünk sötétségben.
"A többek között B-vitaminok tárházát és számtalan ásványi anyagot (például vas és foszfor) tartalmazó sertéshús fogyasztásának ösztönzésére, és a tudatos vásárlás fontosságának hangsúlyozására indított kampányt Magyarország Kormánya az Agármarketing Centrummal együttműködve. A nagyszabású médiakampány során az elsődleges cél, hogy felhívja a figyelmet a sertéshús kiemelt szerepére a táplálkozásban, valamint arra, hogy vásárláskor érdemes odafigyelni a frissesség mellett a hús származására és minőségi tanúsítványaira is" - írja a kormány által alapított és szaxerűen felhizlalt szervezet honlapja, mely beszámol a szemléletformáló és fogyasztásösztönző kampányról, melynek jelmondata "Sertéshús - a velünk élő hagyomány".
Még két hétig tart a szemléletformálás, ú
gyhogy aki még nem evett echte magyar, csavaros mangalicafarkat, hát gyorsan kapja be, nehogy lemaradjon a jóról.



Mint most is kiderült, sikerült meghaladnunk az átkos Kádár-rendszert, ahol az egy magyar-egy malac elve érvényesült, ma kevés a disznónk, de az legalább mind nemzeti.
És hát persze meg kell néznünk, honnan származik az a disznó, mert nem mindegy, hogy Alcsútról, vagy esetleg Bagdadból, horribile dictu egyenesen Mekkából importáltuk.
Szóba jöhet akár még Izrael is, mint a migráns sertések származási helye, de ezt nem emlegetjük, hiszen tegnap érkezett baráti látogatásra Horvátországba két izraeli felségjelű F-16-os vadászbombázó, jobb a békesség...
Az igazi magyar nemzeti disznó szülőhelye a Mészáros család mangalica-farmja, melyet maga Miniszterelnök Urunk avatott fel, és gondosságára jellemző, hogy máig sem engedte el a mangalica-csülköt, hiszen számára a mangalica egy valóságos malacpersely, ő pedig nem az az ember, aki ne hajolna le a fillérekért is, ha megfelelő szorzószámmal lehet felkapkodni.
Egy ilyen reklámkampány nem öt fillér, továbbá a reklám fele mindig kidobott pénz, csak az a kérdés, melyik fele az, de attól tartok, annál jobb kampány nincs, mint amikor saját disznóságainkat reklámozzuk, és hát lássuk be, 
ebben az országban kétségkívül  Miniszterelnök Urunk - kinek szakállát Allah növessze hosszúra - ért legjobban a nemzeti disznókhoz.  

Merthogy a nemzeti marhákhoz Csányi Sándor ért a legjobban - nem lehet csak úgy össze-vissza öldökölni a vágóhidakon, tenni is kell azért, hogy megfelelően viselkedj a boltban.
Mint kiderült, a csirkét nem kell reklámozni, meg aztán mégis hülyén jönne ki, ha megjelenne az óriásplakát a visszafoglalt nemzeti plakáthelyeken meg a Hírtévében: "Csirkefarhát - a velünk élő hagyomány", oszt kiderülne, hogy Julcsa néni nem szegény, mint a templomi segédegér, hanem trendi.


Ady Endre látnok volt, mikor megírta a versét: Harc a Nagyúrral - pedig ő még nem ismerhette Vezérünket, és mégis:

Megöl a
disznófejű Nagyúr,
Éreztem, megöl, ha hagyom,
Vigyorgott rám és ült meredten:
Az aranyon ült, az aranyon,
Éreztem, megöl, ha hagyom.


Persze egyelőre csak átvitt értelemben, csak a lelked, a jövőd, a gyermekeid és az ország jövőjét viszi vágóhídra, ezekhez természetesen neked semmi közöd nincs, erről nálad okosabb emberek döntenek, te csak zabáld boldogan a mangalicát.
Ha te vagy a nemzeti középosztály - és nem csak annak tartod magad, merthogy az nem ugyanaz - akkor talán fussa is rá, hogy a kedvelt népi kifejezéssel éljek.
Ha nem, hát magadra vess, te csak egy csirkefarhátnyit érsz.
És ne kapcsolgassad a tévéd, ne kérdezd meg, hogy hol van Kálmán Olga, hogy holnap senkinek se kelljen megkérdezni, hogy hol vagy te...
Hogy itt még nem tartunk?
Az inga ki szokott lengeni a szélső pontjáig, aztán visszaleng a másik szélső pontig, esetleg más lesz rajta a függeszték, de ez téged már nem fog vigasztalni, attól tartok...



:O)))