2018. április 18., szerda

CSINÁLJUK AZT, HOGY NE CSINÁLJUNK SEMMIT

Megint előkerült ez az örökzöldség, miszerint nem kell az ellenzéknek beülni a Parlamentbe, mert ezzel legitimálják Orbán rendszerét.
Ezt a témát már ezerszer megrágtuk, emésztgettük, lenyeltük, kiköptük, most újra ugyanezt akarják lenyomni a torkunkon az ellenzék egyes nagyeszű ám fantáziahiányos, de túlmozgásos képviselői.
Az elképzelés a mai magyar politikai paletta ismeretében megvalósíthatatlan.
Egy olyan ellenzékkel, mely még ma is azon vitatkozik, hogy ki is ellenzéki egyáltalán, ez legfeljebb a szép álmok között értelmezhető.


Ha a javaslat erőltetőinek igaza lenne (de nincs...), akkor is elkésett az ötletük, l'esprit de l'escalier, ahogy a művelt spanyol mondaná.
Ennek akkor lett volna értelme, ha a a választás bojkottjára szólítottak volna fel, de a mai hangadók  akkortájt még nagy önbizalommal telten éppen lenyomták Vitykát, mint Süsü a cölöpöt.
Akkor még ütős lett volna a dolog, de ma már Orbán a legitimációt megszerezte - törvényes választáson szerzett kétharmadot, és csak a mértéktartásán múlt, hogy nem négyötödöt.

Aki elindult a választáson, az tudta, milyenek a szabályok, ha meg nem tudta, akkor hülye, ha elindult.
A választás előtt még lehetett volna bojkottálni és elmondani, hogy maga a törvény antidemokratikus és az egyeduralom kialakítását szolgálja, ennek lett volna nemzetközi visszhangja, ha eredménye nem is sok.

Majd indultak volna a kamupártok, az LMP meg Fodor Gábor - Orbánnak pont mindegy, hogy kinek a fejére sz@rik.
Az ország meg elviselt volna egy, még ennél is gyengébb minőségű ellenzéket, kit érdekelnek, csak torzsalkodnak, a lényeg, hogy legyen Erzsébet-utalvány, kerítés, meg nemzetiszínűre festett korbácsnyél.
Nem a parlamenti padsor legitimál, hanem a demokratikus választás, márpedig elmehettél választani, leadhattad a szavazatodat, össze is számolták, majd a választási törvény szerinti módon beledobták a számítógépbe, az elrendezte a végleges eredményt, te meg beletörődtél, hogy senki se nézhessen bele a számítógépbe, úgyse lát ott senki semmit, csak kis dobozkákat meg ventilátort.
Beleegyeztél a határontúliak szavazásába, az egy putriba bejelentett száz szavazó részvételébe, most meg hőbörögsz.

Késő.


Ha nem ülnek be az ellenzék tagjai a padsorokba, elvész az a kis maradék lehetőség is, amit a törvény megad egy képviselőnek, hogy ellenőrizhesse a kormányt, elvész az a kis médiafelület is, amit ez a helyzet ad, és legfőképpen elveszik a mentelmi joga valamennyi politikusnak - aztán majd előhúznak egy negyven évvel ezelőtti hangfelvételt, melyet egy börtöntölteléktől szereznek be, jutányos áron, ő meg ki akar jönni mindenáron, és lehet máris előzetesbe sétálni pár évre...
Az is tévedés, hogy a parlamenti munka a pártmunka lényege, jóllehet ez csak olyan, mint hajón a kürt - felhívja a figyelmet a párt munkájára, megjeleníti a párt véleményét a törvényalkotási folyamat aktuális feladatairól és véleményt mond a végrehajtó hatalom tevékenységéről.
De a pártmunka lényege nem ez, hanem a folyamatos párbeszéd a választóval, egyrészt azért, hogy megismerje az adott párt a választók problémáit és igényeit, másrészt meg, hogy megvitassa velük azt, hogy mit kellene tenni a problémák megoldása és a választói igények kielégítése érdekében.
Ehhez nem elég havonta egy gyujtó hangú beszédet mondani, benne kell élni a választók hétköznapjaiban, és meg kell hallgatni a véleményüket, esetleg helyi szinten segíteni őket gondjaik megoldásában, merthogy a párt az állampolgárért kellene, hogy legyen.
És ott kellene lenni, ahol a választó van, mert akkor hiteles a párt, ha jelen van mindenhol, ahol a képviseltjei élnek.

Az ország nem baromfiudvar, ahol a liba van a gazdasszonyért - a hatalom az emberekért kellene, hogy legyen.
A pártoknak ezt kell kikövetelni és ellenőrizni, mindenhol és mindennap, a konkrét ügyekben, és nem csak a nagykörúton belül.

Szép dolog a demokrácia meg a szabadság, de a választó annak jobban örül, ha a kenyeréért és a gyerekéért harcolsz.

Amúgy persze jó, hogy mire tüntetés lesz, addigra azt is kitalálják az okosok, hogy miért is tüntetnek, merthogy az eddigi kínálat felettébb karcsú, de persze ha szép az idő, akkor egy ilyen tüntetés mindenképpen egészséges...


Talán azért meg lehetne állni egy percre gondolkodni is, bár illúzióim nincsenek...



:O)))

2018. április 16., hétfő

MOST MÚLIK PONTOSAN...

...annak esélye, hogy az önkormányzati választásokon valamit vissza tudjunk hozni a hajdanvolt nagyságból.
Ha még egy-két hétig tüntetgetünk, vergődünk, hogy tulajdonképpen nyertünk, akkor annak megint csak rossz vége lehet.
Tudomásul kell venni, hogy veszítettünk, és nem Orbán volt ügyes, hanem mi voltunk bénák. Éppen azt kaptuk, amit megérdemeltünk.

Persze, azért vannak csodálatos dolgok, például mindjárt itt van az LMP szereplése, mely nagymértékben hozzájárult a jelenlegi helyzet kialakulásához.
Nyilvánvalóvá vált talán már a szellemi fehér bottal közlekedők számára is, hogy a kétharmadot Orbán nekik köszönheti, ennek dacára még mindig vannak, akik képtelenek elfogadni, hogy ezt a pártot Orbán szülte, az egyetlen rendelkezésére álló lyukán keresztül.



A kissé szikkadt társelnöknő ma is tudja a dolgát, és eldolgozgat a korrupció elleni harcot - minden előzetes várakozást megcáfolva - látszólag komolyan vevő társelnöke amortizálásán.
Közben történik itt-ott némi kibeszélés is, Hadházy felborítása székestől, Szél Detti frizurájának és ruhatárának taglalása
, de hát ezek belső hatalmi harcok, merthogy azért van néhány parlamenti helyük, és van még feladatuk is, addig pedig az Úr kegyelmét élvezik...
A mai napig hihetetlen média-hátszelet kapnak, miközben a DK-t meg se nagyon említik, mintha nem is létezne.

Gyurcsány persze megint belehalt saját parttalan demokrataságának szépségébe, és kis híján - egyéni jelöltként - besegítette a szikkadt szépséget a Parlamentbe.
Ha az LMP visszalép még néhány helyen, akkor a demokratáké Budapest, és a Fidesznek nincs kétharmada, de ez ettől a Fidesz-filiálétól nem várható el...



Olyanok ezek a pártéleti drámák, mintha megírták volna a szerepeket, mindenhol van bonviván, primadonna, szubrett és buffó, az csak a baj, hogy az előadásra nem nagyon vevő a közönség.
Végül is, el kellene kezdeni dolgozni, a szocialistáknak vissza kell lopakodni a falvakba, megszervezni a kommunikációt, megálmodni a vidéken is érvényes hívószavakat, gondolatokat. és ha már tüntetni akarunk, akkor tüntetni az önkormányzati rendszer tervezett átalakítása ellen, nem feledkezve meg a vidék Magyarországáról.
Nincs idő, a gatyázás most is megtette a magáét, a "hejh, ráérünk..." mentalitás is oka volt annak, hogy már megint pofára estünk, és ne higgyünk a fizetett forradalmárok saját maguknak mindent megbocsájtó magyarázkodásának.

Dolgozni kell, és nem kell ugyanazokat a hibákat újra és újra elkövetni.
Ha valaki azt hiszi, hogy ugyanúgy csinálhatja tovább is  a dolgát, mint eddig tette, akkor az kezeltesse magát.

És néhány helyen énekelgessék el a Csárdáskirálynő operettslágerét, a jányok tudják a receptet... 
Az se lenne baj, ha igénybe vennék szakemberek segítségét is, mondjuk olyanokét, akik ezidáig nem buktak meg már néhányszor - a kreativitás és a szakértelem ugyanis nem nő a bukások számával egyenes arányban, és a politika nem önképzőköri előadás...
Mindenesetre dolgozni kell, és át kell lépni a halott dolgokon.
Nem megoldás a civilkedés, a választásokat pártokra írják ki, nem a szónoki emelvények önkéntes mászóbajnokaira.


Kár, hogy ez is csak falrahányt borsó...


:O)))

2018. április 15., vasárnap

A DÖGLÖTT LÓ VERÉSÉRŐL

Gyönyörű temeté tüntetés volt, az elhunytat (leánykori neve: Remény) sokan szerettük, úgy éreztük, hogy részt kell vennünk búcsúztatásán, és hinnünk kell abban, hogy négy év múlva feltámad.
Persze ez a hit is kissé illuzórikus, mert miközben mi hiszünk, közben az ellenfél dolgozik, a hit és a munka vetélkedőjéből az esetek többségében a munka kerül ki győztesen, és itt mégcsak a sok és lelkes munka sem hozhat eredményt, ha nem jönnek létre alapvető változások a munkamódszerekben.
Jusson eszünkbe a gőzmozdony, mely kétségkívül látványosabban liheg és szuszog a szuperexpresszeknél, a hatásfoka mégis csak tizenkét százalék...

Ehhez már csak azt kell hozzátennünk, hogy a mi oldalunk bár könnyen felejt, de legalább lassan is tanul - már ha tanul - akármiből is.
A tüntetés impozáns volt, a Kossuth tér tele volt, ezexerint kétmillióan voltunk, de lehetett az kettő és fél is rákayphilippben számolva.
Ez a dolog pozitív oldala, ugyanis valamennyit visszaadott az ellenzék arcából, másrészt meg megmutatta Orbánnak, hogy a diktátoroskodás nem méznyalogatás közepes tehetségű színésznők hasáról, hanem folyamatos aggodalom.

Természetesen a tüntetés amatőr módon volt megszervezve, zenéket kerestek percekig, oda nem illő videofelvételeket kevertek szónokok hangja alá, nem lehetett látni a szónokot, stb. stb - de ez eltörpült az eredmény mellett, mely letagadhatatlan a Fidesz prominensei számára is: a tér a fiatalokkal volt tele.
Kerestem a járókereteket, a rohamnyuggereket, de helyettük jóarcú fiatalokat láttam, akik láthatólag őszintén hisznek abban, hogy a dolgokat nekik kell kézbevenni.
Remélem, megússza az ország, hogy egy Fideszhez hasonló társaságot juttasson hatalomra a hatalom, mely lázasan keresi önmaga kézbentartható utódját, hiszen őket már alaposan kilúgozták és leamortizálták az évek,  és hitelüket már régen aláásták a vagyonok felhalmozása során elkövetett disznóságok.

Ami szerintem tévedés, az a permanens tüntetés teóriája, ami jól hangzik, csak a gyakorlatban nem nagyon szokott beválni - ne legyen igazam.
A tüntetés szervezői a jövő hétre meghirdették a tüntetés folytatását, a kitűzött cél pedig egy új választás lenne, mely a jelenlegi peremfeltételekkel talán négyötödöt is hozna.
A Fidesznek.
Olyan célt kitűzni, mely eleve megvalósíthatatlan - kontraproduktív.
Lehetne mondjuk megvédeni a civileket, több értelme lenne...
Merthogy a dolgok nem a Kossuth téren dőlnek el, hanem többnyire vidéken, ahol a szabadság értelmezése kissé eltér a fővárosi modelltől, nevezetesen a szabadságról az a vélemény, hogy ha nekik szabad lopni, akkor szabad nekem is.  

Nekik pedig szabad lopni, ha nekem is csurran-cseppen.
És a kávébarna és nyomorgó polgárok is úgy vélik, hogy nekik oly mindegy, ki van hatalmon, mint a szélső háznak, hogy melyik oldalról tiszteli meg a kutya, ha viszont kap egy vasárnapi ebédre való húst, krumplit és kenyeret, akkor az egy vasárnapi ebéd és az ér annyit, mint három szép szónoklat a családon belüli erőszakról.
Ez a tüntetés fél évvel ezelőtt még hozhatott volna a konyhára, legalább Budapest a mienk lenne, így viszont mienk lett Szél Bernadett, aki minden belefektetett centet megér - majd ő is meghálálja Gyurcsánynak, mint Fodor Gábor tette volt...
Aztán itt van a mi sztár-effektusunk - ha valaki véletlenül egyszer eltalálja a labdát. akkor azt azonnal kikiáltjuk labdazsonglőrnek és vátesznek, csak az a baj, hogy maguk is elhiszik magukról, hogy mágusok.

Itt van mindjárt Márki-Zay Péter, hódmezővásárhelyi polgármester, aki levelet küldött a tüntetőknek, mely szerint első az összefogás a rendszer megdöntése érdekében, másrészt meg ezzel az ellenzékkel nem lehet és nem is kell összefogni, ami tanúsítja, hogy Piatnik csak kártyát ad, észt nem ad hozzá.
Tulajdonképpen ezt a tüntetésesdit most kellene abbahagyni, a célját elérte a visszaadott önbecsüléssel, de most már nem ezzel kellene foglalkozni.
A libaólban is befejezik a libák a gágogást, ha a gazda elzavarta a rókát, itt is a soron következő feladatot kellene megoldani - az pedig az önkormányzati választások kérdése, melynek előkészítésére a soron következő egy év szűken, de elég is lehetne, ha mondjuk nem a döglött lovat vernénk, hanem a helyi politikával foglalkoznánk.


No, az macerásabb, ott nem elég dumálni, ott dolgozni kell keményen, de hát majd a civilek megoldják jól kiépített szervezeteikkel meg szimpatizánsaikkal, persze gondosan ügyelve arra, hogy a pártokat megpróbálják a földbe gyalulni, legalább a budapesti kerületek egy részében.
De ez majd csak a választások előtt két hónappal lesz esedékes, addig el kell végezni a gyászmunkát és fel kell még mászni egyszer-kétszer a színpadra, hogy egyszer talán majd politikusok lehessünk, és a továbbiakban civileknek majd a kézimunka-szakkörök, meg a receptcsere-klubok tagjait nevezhessük, ahogy ezt a nálunk szerencsésebb országokban teszik...
Apró megjegyzés még, hogy a Parlamenten nem volt kint az Unió zászlaja, a helyén a székely zászlónak nevezett önképzőköri alkotás díszelgett, bizonyára hálából azért a kétszázezer szavazatért, mellyel a kétharmadot bebiztosítva Orbán szerint "megmentették az országot".


A téren egyébként jó volt a hangulat, én magam is nagyon jót vigyorogtam, mikor a búcsúzásnál elhangzott az obligát "menjetek haza békével!" felszólítás...
Így aztán ma este mindenki elégedett, win-win.

Ez az igazán jó üzlet...


:O)))

2018. április 11., szerda

AKI LOP, AZ HAZUDIK IS

Talpig káoszban üldögél az ellenzék, a vert hadak saját romváraik bús düledékei mögött szomorkodnak, megroskadt várkapitányok dobják el a kardot abban a hiszemben, hogy így megúszhatják kudarcos szerepvállalásuk következményeit.
Nem fogják, a hiéna már régen kinyilatkoztatta, hogy ha az ellenséget meg lehet ölni, akkor meg is kell azt tenni.

Világos szavak voltak, kár, hogy sokan már elfelejtették - nem ártana, ha emlékezetükbe idéznék.
És már megint ez az önző szűklátókörüség, a gőgös "majd én egyedül" mentalitás,
Mint amikor a hajó elsüllyed és a vízben úszó túlélők egyenként akarják megoldani a túlélés problémáját a mentőcsónakban, melyben az evezősök egymásnak háttal ülve húzzák az egymással állandóan összeakadó lapátokat, kitűzött cél nincs, vezető nincs, - igaz, erre alkalmas túlélő se nagyon van, de ha akadna, hát azt sürgősen fejbe kell verni az evezőlapáttal.


Van ennek egy nagy előnye is, hiszen végre elvált a sz@r a májtól, megmutatta magát igaz valójában az a társaság, mely más utat ígért a politikában, lörnyezetvédelmet és baloldalt énekelt fennhangon, miközben szorgalmasan tolta a diktátor szekerét - nagy kárm hogy ebben a politikai világban a szektatagok mindent megmagyaráznak maguknak.
És eltünt az Együtt, mely éveken át mindent megtett azért, hogy még véletlenül se együtt, inkább gatyaszám szerint, random.
A sebek nyalogatása hozhat egy tisztulási folyamatot is, de további fertőzések forrása is lehet, a kudarc ugyanis úgy termeli a kollaboránsokat, mint Mészáros Lőrinc a gazdaállat vagyonát - hihetetlen sebességgel...

A baloldal emblematikus pártja sem kapkod, idő kell legfrissebb hibás döntése kidolgozásához, merthogy tisztségviselőket kell választani.
Csak azt tudom ajánlani, amit a japánok gyakorolnak: meg kell tanulni teát inni üres csészéből.
A koalíció, mely megvalósítva a lehetetlent koalíciós partner nélkül koalíció, szintén vár a csodára, melyet majd a Sámán fog prezentálni, aki akkor lotyog, mikor tilos lenne, ellenben akkor marad csendben, mikor üvöltenie kellene.
Frakciót hirdet, miközben maga hirdeti, hogy nem fogadja el a választás eredményét.
Katus néni szólhatna neki, hogy nem most kellene alkalmazni a dialektikát, most a csalás leleplezésének van itt az ideje, és semmi értelme nincs saját álláspontunkat gyengíteni...
Vona is lemondott, nem várva meg, míg kirugják.
Érdekes helyzet lenne, ha kiderülne, hogy a Fidesznek nevezett Orbánviktor csalt.



Vannak persze alvezéreknek hibás döntéseik, de hibás végrehajtás - értsd ezen Orbán jóváhagyása nélküli akciókat - olyan nincs.
Olyan esetekben, mikor alkalmazottait kell fegyelmezni, a Vezér zsebreteszi a lopott pénzt, kézbe veszi a nemzetiszínű nyelű korbácsot, és végigveri a hiba elkövetőit...
Így hát ha kiderül a választási csalás - és az amatör hibák láttán ennek van reális esélye - nem lehet kimosdatni a gömbölyded diktátorocskát, legalábbis a jelenlegi európai kultúrkörben nem.
Ez a sanszot nem illene kihagyni, és ütni kell a vasat, míg meleg.
Nem akartam hinni a szememnek, mikor először olvastam, hogy milyen esetekre derült fény - ilyen hibákat csak mértéktelen elbizakodottság esetén ejt az ember, de az épeszű még akkor sem.

Persze nagy a nyomás Nagyurunkon, lehet, ezek már a keszonbetegség tünetei, és hát a nyelvét sem hiába lengette győzelme bejelentésekor.
A választási csalás nem jópofa bocsánatos bűn, hanem főbenjáró, ezért is csodálatos, hogy megengedte magának, sokkal nagyobb birkának nézve a választókat, mint azok önmagukról - jogosan egyébként - gondolják.
Az ötös számú tagkönyv bomlott agyú tulajdonosa mindta, hogy ha győz az ellenzék, akkor összeránt majd egy Békemenetet és akkor annyi a komcsiknak.
Nekünk is össze lehetne éppen rántani egyet, szombaton talán erről fog szólni a tüntetés az opera előtt.

Nagy hiba lenne, ha már megint a szabadságról meg egyéb magasztos eszmékről szólna a tüntetés, szerintem sokkal ütősebb lenne felolvasni az üres libaól közepén Orbán vagyonleltárát - momentán a véglegesre gondolok.


És a végén a szervezőknek szó nélkül át kellene adni a terepet a tüntetőknek.
Ők általában tudni szokták, merre van az előre...


:O)))

2018. április 9., hétfő

A NÉPET NEM LEHET LEVÁLTANI

Minden racionális gondolat dacára az ember már csak olyan, hogy reménykedik a csodában, jóllehet csodák nincsenek - most is éppen az történt, amire számítani lehetett.
Mégis, tele vagyok csalódottsággal, mert ami történt, az a legrosszabb változat - a nép áldását adta a rablóvezér uralmára, és kinyilvánította, hogy számára minden éppen úgy jó, ahogy van.
Az is fényesen kiderült, hogy a magyar nép, mellyel kapcsolatban szerettem volt illúziókat táplálni, egyszerűen szolganép, mely szereti, ha verik, melynek természetes állapota a zsellér-lét, mely állapotában úgy dagonyázik, mint disznó a pocsolyában.
A magyar falu pazarul vizsgázott, a mai béresek és cselédek csókkal illették uruk szentséges seggét, miközben kifejezték egyetértésüket azzal a a politikával, melynek következményeként sárba tiporjuk a magyar falu XX. századi fejlődését, eredményeit, és visszatérünk térdenállva Horthy korának társadalmi viszonyaihoz.
Az ostoba öregasszony, aki kézcsókkal illette néhány évvel ezelőtt a rucaseggű miniszterelnököt, mindössze látnok volt, aki megelőzte egy ütemmel korát, a saját mentalitása szolgaságában megőszült idióta férfi szintúgy, de ezzel még nincs vége a dolognak, hamarosan kézcsók jár a polgármesternek és a nagygazdának is, hogy úszkáltak volna kis cápák a magzatvizükben anno...


Biztos vagyok benne, hogy a fiatalok egy része elkezd most gondolkodni azon, hogy világgá megy, ami teljességgel érthető is - épeszű ember nem szeretné utódait a virágzó feudalizmus viszonyai között sem világra hozni, sem felnevelni, és bár a nyugati világ sem matyóhímzés, mégis ezerszer jobb, mint,  ez a szánalmas balkáni-ázsiai diktatúra a maga Kossuth nótát (felettébb hamisan) éneklő némethszilárdjaival és rogántónijaival.
Ami meg a hazát illeti, én hálás lehetek a sorsnak, mert élhettem olyan korban is, melyben büszkeség volt irigyelt magyarnak lenni, olyan korban, melyben az Egyesült Államokból hozzánk jártak tanulmányozni a társadalombiztosítást, Kínából a gazdasági modellt,  olyan korban, amikor ugyanez a nép jóllakott, békés és elégedett volt, és a gyűlölködést hírből sem ismerte.
Ma nincs már mire büszkének leni, szégyenre valamivel több az okunk.
Mindkét társadalmat ugyanaz a nép élte és lakta, mégis, mennyire más a világ.

Amikor ez a szerencsétlen utána kiabált a kivonuló oroszoknak, hogy vonuljanak ki, azt gondoltuk, hogy a fiatalság hozza ki belőle ezeket a marhaságokat, különös tekintettel a fölé boruló belügyminiszteri védőernyőre, de ma már láthatjuk, hogy az emberek manipulálása volt a cél akkor is és ma is az maradt.
Nem tudom, hogy el lehet-e ezt az embert békés úton takarítani, attól tartok, hogy nem.
Egy másik út viszont drága mulatság lesz az országnak, erkölcsileg-gazdaságilag egyaránt.
Már így is nagy lesz az ára annak, hogy megtanította az embereket gyűlölködni, gyanakodni, egymással szembefordulni - a mai állapotok kiheveréséhez is kell fél évszázad, és még  távol az Orbán-rendszer vége...
Még ha a legbékésebb körülmények között is elharapja a nyelvét és elvérzik, vagy elviszi a bubópestis,  akkor sem lehet egyik napról a másikra visszaállítani a demokráciát, hiszen szolgái és ágyasai ott ülnek minden kulcspozícióban, ezekkel feldíszíteni a Körutat is időigényes lenne, mert először egymással fognak leszámolni...
És hát a libasültet is beletelik kis időbe rávenni, hogy újra a tarlón sétálgasson...
Aki azt hiszi, hogy azzal, hogy gyűlöljük a cigányokat és a migránsokat, továbbá sunyin, fű alatt a zsidókat, az téved.
Ebben az országban volt már időszak, mikor éppen a svábok voltak soron, és aki németül beszélt, azt lenézték, a német neveket magyarosítani kellett - ekkor lett Hautzinger Gusztávból Jány Gusztáv, Knausz Ferencből Szombathelyi Ferenc - szóval senki se higgye, hogy neme fogja a golyó.



Ami az ellenzéket illeti, az csúfosan leszerepelt.
A konzekvenciákat egyesek levonták, mások meg nem, de én azért nem ringatnám magam illúziókba, most lesz kis jammerolás, aztán minden megy tovább, míg csak az erdőkerülő el nem hajtja valamennyi résztvevőt a francba.
A sok-sok értelmiségi okostojást egy primitíven ravaszkodó cigánygyerek úgy vezetgeti az orránál fogva, ahogy nem szégyelli, ezek meg nézegetik magukat a hülyeség forrásvizében és roppant elégedettek a fertelmesen nagy eszükkel, meg az elvi szempontjaikkal. 
Közben Orbán az országot nézegeti, és maga elé mormolja:Elviszem.Pont.
Mindenki tisztában volt vele, hogy a módszer - már, ha annak lehet nevezni egyáltalán ezt az elvetélt kormányváltási kísérletet - alkalmatlan volt a cél elérésére, de azért úgy csináltunk,mintha alkalmas lenne.
Néha egyszerre akartunk egy lyukból hideget és meleget is fújni,félig szüzek is szerettünk volna maradni meg kefélni is jó lett volna, ebbe beleszédülne mindenki.
Ami az LMP-t illeti, velük szóba se illett volna állni, ha valakit kérdeztek volna esetleg, elég  lett volna legyinteni egyet - a Fidesz kezén a kesztyűbáb, Viktor középső ujja mozgatja Bernadett fejét...
A Momentummal hasonló a helyzet, őket a Fideszből kiábrándult - vagy bele se ábránduló - fiatalok és eszement nagymamák részére hozták létre, mint az aktuális romlatlan fiatalok szerepeltek, - mintha csak a hajdani Fideszt látnánk, ugyanaz a küldetéstudat, ugyanaz az arrogancia.

Karácsonyt helyes volt kihalászni a sufnipártok leveséből, még talán Hadházy is értékes lehetne, de a többiek, legalábbis kétes értékűek.
Gyurcsány se tanul semmit - inkább csak már felejt, az MSZP jelenlegi vezérkara pedig nyomában sincs a nagy elődöknek, nem is tudom, mi lett volna velük Karácsony nélkül...
A magyar választó pedig húszezer forintot ér utalványban, a cigányságot meg meg lehet kapni már ötezerért is - sok kici purdét olcóért, mint a kínai piacon!

Szóval itt tartunk, büszkék éppen nem lehetünk magunkra, de talán kicsit tisztul a kép.
Most sürgősen abba kellene hagyni a sebek nyalogatását és az önkormányzati választásokra kellene koncentrálni, nagy kár, hogy a magyar falu azt se tudja, ki fia - borja, aki meg akarja szólítani...
A 2022-es választási kampány elindult, talán először szervezetet kellene építeni.
És közösségeket létrehozni, mert ha mindenki magányosnak érzi magát, akkor esze ágában sem lesz harcolni.
Talán el is lehetne kezdeni...



:O)))

ELVESZETT ILLÚZIÓK

Már megint.
És már megint nem ő nyert - mi vesztettünk.
Ő azt kínálta a választóknak, hogy megvédi őket Sorostól, a migránsoktól, az Európai Uniótól, az ENSZ-től.
Ennél többet csak az ultiban lehet bemondani - az önkormányzati választásokra felkészül Fedák Sári és Blaha Lujza.
És megszórta kampánya tetejét némi porcukorral, Mariska néni kapott Erzsébet-utalványt, gázszámláján jóváírást, meg ígéreteket.
És mit kínáltunk mi?
Szarmaszatolást, merthogy még azt se mertük elmondani a kerítésről, hogy attól várni a menekültkérdés megoldását - sík marhaság, azt pedig, hogy ezek mit loptak, képtelenek voltunk kommunikálni, viszont az utolsó napig öltük egymást.
Gyakorlatilag nem igértünk semmit, amit kifelé mutattunk, az kiábrándító volt.
Megérdemeltük a vereséget, eljátszottunk ismét egy lehetőséget, mert nem a választóval, hanem egymással foglalkoztunk.
A Nagy Választási Guru pártja kiesett a Parlamentből, a többiek se lehetnek büszkék az eredményeikre, kiábrándító.
Mégis, minden közélettel foglalkozó ember próbálja elhinni, hogy a padló arra való, hogy legyen honnan feltápászkodni.

A 2022-es kampány pedig holnap kezdődik.

:O(((

2018. április 8., vasárnap

HOLNAPTÓL CSAK AZ DUMÁLHAT

Aki ma elment szavazni.
Ha a Fidesz nyer, lehet, még az sem, tehát gondold meg jól, mit kell tenned - ideológiát gyártani a kényelmességedhez, a beszariságodhoz, a mindenféle becsípődéseidhez, vagy kivenni a részed a feladat megoldásából.
Hogy mi a feladat?
Hát visszavezetni az országot a demokratikus útra, visszafordíthatatlanul.
Ezek húsz évekről beszélnek a hatalomban, én meg szeretnék időszakonként felügyeletet gyakorolni azok felett, akiket a köz szolgáinak választunk, de akik mérhetetlen gőgjükben urainknak képzelik magukat.
Az ország urai mi vagyunk - mi, egyszerű, hétköznapi emberek, a buszvezető, a bolti eladó, a könyvelő, a multi alkalmazottja, a műkörmös meg a fodrász, a közmunkás meg a tanár, az orvos, a táncművész, az énektanár.
Ne te tarts a hatalomtól, tartson a hatalom tőled, mert ha megvonod tőlük a bizalmat, senkik és semmik lesznek, elszámoltatható és büntethető állampolgárok.
Visszamenőleg is, és akkor megkérdezheted tőlük: tolvajbanda, hol a pénzem?
Mert nem emlékszem arra, hogy felhatalmaztalak volna arra, hogy az én adómból építgesd meg a hobbid kellékeit, az én adómból vadászgassál és helikopterezgessél,  hogy az én pénzemből gyüjtögessed magánvagyonod ezerszer ezermillióit, hogy elvedd tőlem a Balatont, gyerekeimtől a tanulás lehetőségét, a beteg hozzátartozómtól a gyógyulást.
Szóval, jól gondold ezt át és menjél szavazni, hiszen az idő szép, még az Úr is azt üzeni, hogy menned kell!
Ne félj - féljenek inkább ők, a napjaik meg vannak számlálva.
Hiába az állami szintre emelt szervezett bűnözés, hiába a választási rendszerbe előre beépített csalás, hiába a fenyegetések, győzni fogunk, és akkor jaj lesz ezeknek.
Hosszú számukra ez a nap, hosszabb, mint a várólisták, és itt a lehetőség, hogy még hosszabbá tegyük számukra.
Mi vagyunk többen!


Süt a nap, kék az ég, tegyünk érte, hogy ez a tavasz nekünk legyen szép!


:O)))

2018. április 6., péntek

LEGYENEK KÖVETKEZMÉNYEK

A mi országunk - melyet átmenetileg kiadtunk albérletbe a szervezett bűnözésnek - következmények nélküli ország.
Csinálhat itt bárki bármit, ha a hatalom részese, akkor nyugodtan élhet, mint teve a datolyától roskadozó pálmák alatt az oázisban, vagy mint liba a mindenféle libacsemegékben dúskáló tóban, a kutya sem ugat utána.
Sőt, a birka sem béget utána, mint ezt az utóbbi húsz év során kitartóan folytatott emberkísérletek is igazolják.
Nekem személyesen rettenetesen nagyon elegem van ebből, habár én meglehetősen izgága természetű vagyok, ellentétben a Legfőbb Ügyésszel, akinek higgadtsága felülmúlhaatatlan, jogértelmezése páratlan, pofátlansága pedig mesébe illő.
Ha van valaki, aki térdenállva imádkozhat a Föld és Menny Urához, hogy véletlenül se veszítsen választást, vagy ha veszít is, akkor is, akkor is a mai ellenezéke kerüljön hatalomra,.
Hiszen, ha véletlenül egy tisztakezű és puritán, okos, emellett bátor és következetes politikus jönne, akkor ő elkezdhetné tényleges életfogytiglanja letöltését, mint kikölcsönzött kényszermunkás a Pripjaty mocsaraiban.



Nem rettegek attól, hogy ez bekövetkezne, habár a történelem produkált már egy-két meglepetést, így aztán még azt sem lehet a vágyálmok szintjén kizárni, hogy egy azonnal felállítandó, az igazságügyminiszter alárendeltségében dolgozó korrupcióellenes ügyészség vádat emel a Legfőbb Ügyész ellen - de szép is lenne!
Persze azt is el tudom képzelni, hogy Orbánra rátör a lelkiismeretfurdalás, és töredelmes, feltáró jellegű vallomást tesz, beleértve a különféle strómanok által birtokolt vagyonelemeket, a külföldi bankszámlákat, a különféle trezorokban őrzött aranyat, gyémántokat, a külföldi gazdasági érdekeltségeket, kikötőket, szigeteket, szállodákat.
Ezt persze azonnali vádemelés kövené, a bárhol és bármilyen formában fellelhető vagyon azonnali zárolásával, közben a haszonélvszá családtagokat ki lehetne költöztetni a korrupcióval közvetlenül, vagy származékosan szerzett lakhelyeikről az ócsai mezőgazdasági önkiszolgáló telepre, esetleg a Hős utcai Orbán Viktor Lakóparkba.

Az ítélethozatalig megélhetésükről mindegyikük maga gondoskodna, erre a legalkalmasabb a közmunka intézménye lenne.
Na, de félre az álmodozással, a rideg valóság egy esetleges választási győzelem után nem lehet más, mint a bűnszervezet irányítóinak azonnali felelősségrevonása - ha ez elmarad, akkor emberfia nem marad, aki hinne még politikusnak, széles e hazában...


Ellenzéki politikusok lelkesen helyeselnék a felelősségrevonást, jómagam meg úgy gondolom, hogy ennek a felelősségrevonásnak szektorsemlegesnek kellene lenni, ugyanis, hogy a helyzet idáig fajult, abban nagy szerepük volt  a száz kicsi birkamenet szervezőinek is, akik a mai napig azon értetlenkednek, hogy akkormost az LMP által végrehajtott szőnyegbombázás baráti tűz, avagy tényleg az ellenség nyitott tüzet ránk.
Szóval, őket is felelőssére kell vonni, ha nem is büntetőjogilag, ha nincs rá ok

Ami azt illeti, a vita idejétmúlt, még két nap és eljön az igazság pillanata.
Ha nyerünk, akkor roppant mód észnél lenni, már akinél ennek objektív feltétele fennáll, ha veszítünk, akkor pedig nem kell kétségbeesni, Orbán ma már politkai hulla, hogy a szakálla még  nő, ez ne zavarjon meg senkit.
Vagy ha meg is zavar, akkor is menjen el szavazni!

Ennyit már csak megér saját és leszármazottaink jövője - nemde?


:O)))

2018. április 3., kedd

A MI VIZIGÓTUNK

Még néhányat alszunk, aztán mehetünk az urnákhoz, ami tulajdonképpen már maga az optimista változat, hiszen mehetnénk kötvetlenül akár az urnákba is.
Mindenesetre a hatalom be van sz@rva, méghozzá annyira, hogy már az egész országot belengi a bűze.
Lassan már olyan a helyzet, mint a westernekben a pókerjátszma, melyben az egyik fél - elfogyván a zsetonja - lecsatolja és bedobja az óráját meg a gyűrűjét, és aggódva várja a lapot.

Itt is aggódva várja Orbán és bandája az utolsó lapot, miközben az asztal alatt mindkét csizmaszárában, az inge ujjában és a kalapja alatt is néhány csupa ászból összeállított pakli lapul, nemmellesleg egyedül neki van coltja a társaságból.
Mégis retteg, pedig már migránsozott, cigányozott, fenyegetőzött és pénzt hajigált bávatag tekintetű rohamnyuggerei közé - lassan elfogynak az eszközei, persze a nyílt erőszak kivételével.
Ne reménykedjen senki, miként Hari Sheldon mondá az Alapítvány-trilógiában, az erőszak a gyengék végső menedéke, és ez a fázis se fog kimaradni egy vesztes választás után.
Érezhető a Fidesz ellenes, kormány és rendszerváltó hangulat, és ha ez mégsem következik be, akkor - immáron többedszer - nem a Fidesz fog nyerni, hanem mi fogunk veszíteni.



Beérett a hatalom vetése, a külöféle pártokban és pártnak nevezett felforgató csoportocskákban a Fidesz ügynökei elérték, hogy ha két ellenzéki találkozik az utcán, akkor üdvözlés gyanánt leköpjék egymást.
Ma is folyik még az "egyeztetés" arról, hogy ki lépjen vissza, kinek a javára, jóllehet a választásokig hátralevő idő pár nap mindössze, és ez már magában megkérdőjelezi a dolog értelmét.
Vannak a folyamatban olyanok, akikkel szóba se lenne szabad állni, ilyen például az LMP, mert egyértelműen a Fidesz teremtménye és szekértolója, vannak magukat politikusnak tartó, közepesen infantilis személyek, akiket valaha, valamilyen esemény - például a Milla tüntetések valamelyike - a felszínre dobott, és azóta nagy lelkesedéssel keverik a sz@rt az ellenzéki térfélen, és vannak a kamupártok, melyek talán csak tized-százalékokat csippentenek le a demokratikus tömbről, de annyian vannak, hogy ez akár el is döntheti az egyébként is központilag manipulált választást.
És hát persze itt vannak határontúli véreink, akik jobban tudják, hogy mi a jó nekünk, mint mi, akik kalandvágyból itt élünk...
Van még egy óriási tévedés: a demokrata politikusok képtelenek kiakadni a Kádár-éra párt-modelljéből, azt gondolják valamilyen rejtélyes oknál fogva, hogy az adott párt választói egyúttal párttagok, akiket köt a demokratikus centralizmus pártfegyelme.
Hiba ezt gondolni, mondhat ugyanis az adott párt bármit is, szavazóinak egy része ökölbe szorított kezét behajlított karja végén lengetve mosolyog a buzgalmon, mondván, arra szavazok akire akarok "ezekre" meg majd akkor, ha Orbán Viktort hibátlan árja származása okán felveszik a Waffen-SS-be, vagy amikor a szépségversenyen Szél Bernadett lenyomja Monica Beluccit.
Az MSZMP-re emlékeznek, de a Hazafias Népfrontra nem annyira.
Kár.



Az a baj, az inga általában kileng a szélső pontjáig, és ha az elmúlt harminc évet nézzük, akkor éppen ez várható - jobb esetben, de persze nem bánkódnék, ha tévednék.
Egyetlen reményem van, hogy Pocakkirályt az átlag magyar választó már annyira utálja, hogy elmegy leváltani.
Erre sincs sok esély, mert a választó fél, hogy láthatatlan tintával rá van írva a szavazólapra a neve, hogy nem kap közmunkát, hogy a munkahelyét veszélyezteti egy rossz állásfoglalás, hogy elveszik a lakását, földjét, - meg hát, természetesen, hogy jönnek a migránsok.
Nincs min csodálkozni, hiszen a múlt század harmincas éveiben is tömegpánikot okozott New Yorkban Orson Welles rádiójátéka, mely  a marslakók támadásáról szólt.
Az ember száz év alatt szinte semmit nem fejlődik, nem tanul semmiből, ugyanolyan marad, mint voltak ősei száz évvel ezelőtt.
Ami még súlyosabb, hogy a történelem időnként ismétli önmagát, és szerencsénk van, ha a tragédiát bohózat szintjén ismétli.

Gyűlölni persze nem túl nehéz, mindig lehet találni gyűlölnivalót, most éppen a migránsokat.
A mi kerítésünk persze maga a technikai csúcs, beleértve a vadászlest, melyre Orbán felmászott, és büszkén kiáltotta: lám, nincs itt migráncs, sehol e vidéken.
Persze feljegyzések tanúsítják, hogy a vizigótok királya Athanaric is a kerítésre esküdött, de aztán  a hunok megkerülték, embereit lenyilazták, így stratégiája csődöt mondott.
A mi vizigótunk is ezzel a kerítéses tervvel eteti népe agyilag fékezett habzású részét, akik képtelenek felismerni a veje és vazallusai által előállított szellemi mélysötétségben azt, hogy itt csak a libaól teljes kifosztásáról szól a történet, nemzetiszínű mázzal nyakonöntve.
Ha elképzelünk egy házat, mely mondjuk a vicc kedvéért legyen Európa, a hathektáros kert közepén felhúzott tíz méteres kerítéssel, akkor nagyjából modelleztük is a helyzetet.
Persze Orbán anno a vörösiszap-katasztrófa idején (az is megérne egy komolyabb vizsgálatot...) is kőgátat emelt az elöntött terület közepén, az se védett volna meg senkit, semmitől.

Aki nem találja ki, hogy a kő honnan származott, azok között kisorsolok egy kőbölcsőt...

Hát, most éppen itt tartunk, hét végére ha okosabbak nem is leszünk, de az talán kiderül, hogy maradt-e még a magyar népben életösztön.
Érdeklődéssel várom az eredményt...

:O)))

2018. április 1., vasárnap

LOCSOLÓVERS


Meglocsollak szép virágszál,
Legyél üde szépség,
Elzavarjuk Orbán Viktort,
Nem fér ehhez kétség!


Az, ahová beutaljuk
Börtön lesz, nem pékség,
Mosolyog majd az országra
A tavaszi kék ég!



:O)))

2018. március 28., szerda

A HIT VÉDELMEZŐJE

Bouillon Gottfried
Tulajdonképpen a legszörnyűbb a nép tájékozatlansága.
Ha elmondják valamelyik vidéki öregasszonynak, aki csak a közmédiából hallja az igét, hogy ebben az országban ezermilliárdokat lopnak el, majd mosnak tisztára külföldön, hogy aztán hazahozva az immár veszélytelennek tűnő vagyont megvásárolják belőle az országot - meg sem érti.
Legfeljebb felháborodik, hogy a komcsiknak van pofájuk oszlopszentjüket (kicsi vagyok, székre állok...) ilyesmivel vádolni, ami egyrészt nem igaz, másrészt meg a komcsik sokkal, de sokkal többet loptak, ő viszont most is kapott Erzsébet utalványt, melyet állítólag az alcsúti Szent Erzsébetről neveztek el...
Ha a pénzmosás kerül szóba, keresi a mosógépet, ha az ezer milliárdokról esik szó, hát először az összeget megpróbálja lefordítani csirkefarhátra, de ez a művelet soha nem sikerül, így aztán sikerélmény híján nem is foglalkozik tovább az üggyel.

A gyémántról annyit tud, hogy csillog, látott már ilyet a búcsúban, a fia lőtt egyet, légpuskával, - hurkapálcikán volt egy gyűrűben, az unokája mutatta is a gyűrűt.
Nem érti, miért baj az, ha egy szegény háztartásbeli Kósa Lajosra bízza szerény öröksége kezelését, miért gond, ha Kósa támogatja az anyukáját, nem ért szinte semmit, csak amiről közvetlen tapasztalata van, és ebben hasonlít Parkinson igazgatótanácsi tagjaira, akik az atomerőmű beruházásának kérdését öt perc alatt eldöntik, ám az ehhez kapcsolódó fedett kerékpártároló költségéről napokig tudnak vitatkozni.


Orbán legjobb szövetségese az emberi ostobaság, a tájékozatlanság és a hiszékenység.
A gádzsó buta, míg Orbán ravasz, és neki bőségesen elég, ha az embereknek azon részével foglalkozik, akik megfelelnek az ideékis állampolgárról alkotott orbáni képnek, a többieket elég kordában tartani.
Ehhez képest természetesen a propaganda is nekik szól, nekik mesél a hatvanmillió vándorlásra kész szudániról, az erőszaktevő arabokról, az iszlám terjeszkedéséről, Európa elrablásáról, melyet csak a magyar Bouillon Gottfried akadályozhat meg - habár még róla se sokat hallott...
Ennek következtében becsületben megőszült vénasszonyok féltik szende asszonyiságuk hervadozó virágát a megpocsékolástól, vitatkoznak a saria és a magyar jogrend összefüggéseiről, miközben szakszavakkal dobálóznak, mint amilyen a szorgalmi út, vagy az ártatlanság védelme is, példának okáért.
És ez jó, mert félni jó és félni kell, egyrészt Orbántól, másrészt meg Orbán elvesztésének lehetőségétől, hiszen ha ő nincs, akkor kerítés sincs, ami megállíthatja a hatvanmillió szomáliait, és akkor minden magyar gyerek olyannak születik majd, mint egy sakktábla, melyen persze a világos lesz a sötét paraszt, már, ha érted...



Itt ülünk nyakig a szarban, az ellenzéki gőzleeresztő televízióban vájtfülű értelmiségiek vitatkoznak egymással, doktrinák és doktrinerek csapnak össze, szikrázik a levegő, miközben nézői között szinte kizárt, hogy feltűnjön Mariska, hiszen rendes keresztény magyar ember zsinagógába se jár, egyébként is hazudnak reggel, hazudnak délben, meg hazudnak este is.
Egyébként meg, ha a Hír24 stábja megnézné közelebbről, hogy mit villáznak a jobboldali választó elé butítói, akkor kopaszokkal tartják távol a Soros-hálózat bérenceit - a demokrácia és a szabad sajtó nagyobb dicsőségére.
És ez így helyes, habár hosszú távon azért visszaüthet, hiszen nyilvánvalóan megkezdődött a rendszer eróziója, de az erózió sehol nem jelent azonnali gátszakadást.
Viszont ha elér arra a pontra, hát itt csúnya világ lesz, legalábbis a kisemberre, aki mint liba a kukoricát, reménykedve figyeli majd a változásokat, hátha neki is leesik valami.
Le hát - az álla...
Természetesen csalódni fog, magyarember őszinte jellemével nem fér össze az önzetlen, őszinte nagyvonalúság, magyarember számára csak végletek léteznek, így ha hozzáfér valamihez, akkor azt azonnal behabzsolja, és ha mellette éhendöglik a sok élhetetlen, az se baj.


A választásokig már nincs sok idő hátra, Simicska atombombáit a világ legjobb tűzszerésze, az emberi ostobaság hatástalanítja.
Nem ezermilliárdok ellopásáról kellene itt beszélni, hanem a felcsúti juhászról, akitől elvették a megélhetését, elrabolták tőle még a húsvéti bárányka szarát is, és amikor szembe mert szállni a hatalommal, hát leesett a létrája.

Ezt megértené Mariska néni, de megértené a rezsicsökkentéstől elájult Panel Panni néni is, aki nem is tudja, hogy a rezsicsökkentés modelljét Sztálin elvtársnak köszönheti, aki visszadobta a gyerekek labdáját, pedig agyon is lövethette volna őket.
Mert lehet, hogy a világpiaci ár lecsökkent, de Orbán akár magasabb árakat is megállapíthatott volna, hiszen a törvény lehetőséget ad erre.
Hogy a törvények törvénytelenek?
Senkit sem zavar - legfeljebb néhány jogász vitatkozik ezen éjjel három és négy között Simicska televíziójában, ki nézi?
Orbán se nézi az ellenzéket, legfeljebb lenézi.

Most mit lehet erre mondani?


Mindenesetre el kell menni szavazni, aztán majd meglátjuk...


:O)))

2018. március 24., szombat

SIMICSKA POFONJAI

Volt nekem olyan ismerősöm, aki becsajozott, méghozzá nem is titkolta nagyon, viszont volt felesége is.
Kereskedő volt az istenadta, néhány bolttal, ezzel-azzal, de élt ő is, és a felesége is, mint Alízka Meseországban.
A feleség segítette a férjét mindenben, belefolyt az üzleti tevékenységébe, és hát, miután ez az ismerősöm a törvényeket is saját értelmezése szerint tartotta be - ahogy ez Magyarországon nem túl szokatlan -, vele konzultált, vele cizellálta a terveit, kiszáradt kút nem lévén a közelben valahova belekiabálni azokat.
A férj fel-alá szaladgált a környéken friss és ropogós húsú kedvesével, dürrögött, mint a fajdkakas és mindenféle ígéreteket tett bülbülszavú rózsájának, aki természetesen ismerte a mondást, miszerint addig üsd a vasat, míg meleg, és ezt is tette - iparkodott visszafordíthatatlanná tenni a folyamatot.
A feleség természetesen hamar megtudta a dolgot - a kereskedelemben nők dolgoznak, és a koma híres volt arról, hogy a felvételi tesztet igen alaposan hajtotta végre - de a balhé nem tört ki, csak akkor, amikor a feleség rájött, hogy a "jut is, marad is" elve lassan csorbát szenved, és amikor a férj bejelentette, hogy elköltözik, és vesz valahol egy házat, akkor bekeményített.
Volt némi ajtócsapkodás, tányércsörgés, majd a friss hús bánatos léptekkel elballagott a feledés felé, a férj pedig legendás farkát behúzva visszasunnyogott a hazai pályára.
Ebből az a tanulság, hogy a kiszolgáltatottság nagy úr, és a bűntársakkal jóban kell lenni, nix ugribugri, miként a tetű mondta az idomítójának...



Orbán belegyalogolt Simicska egzisztenciális érdekeibe és ezzel a hiúságába is, felrúgta az egyenrangúság látszatát, mellyel egyébként Simicska soha nem élt vissza.
Valószínűleg azt hitte, hogy ugyanolyan beszélő szerszámmal van dolga, mint amilyen a többi csicskája, csak azt felejtette el - pontosabban az zavarta fenemód -, hogy a Fideszben kettejük közül ki csinált a másikból valakit, nem volt pontosan tisztázott dolog.
Egy olyan pillanatban, , mikor eléggé  erősnek érezte magát megróbálta nyilvánvalóvá tenni, hogy ki áll a Fideszben a táplálozási lánc csúcsán, és - mintha a liba a nyertes libakiállítás után megpróbálná levágással fenyegetni a háziasszonyt - elkezdett erősködni. Erre  a jóbarát bebizonyította, hogy ő az, aki a legjobban ismeri a Vezér leglényegét, és közzé is tette ismereteit a maga rusztikus módján.

Orbán egy geci, mondá a klasszikus mondatot, és ezzel kivívta az örök haragot.
Orbán első mérgében éppen úgy viselkedett, ahogy azt Simicska kalkulálta, kicsinyes bosszúhadjáratba fogott, ellenfele viszont - miután a véleményét belesulykolta a köztudatba (mellesleg mindenki Orbánon röhögött) - elhallgatott, semmit nem mondott, nem fenyegetőzött, hallgatott.
Valószínűleg ismerte a bölcsességet, mely szerint a bosszú olyan étel, mely hidegen jó, és nem érdekelte a másik bölcsesség, mely szerint, ha bosszút akarsz állni ássál mindjárt két sírt...



És hát, ahogy az várható volt, a választások előtt meg is érkezett egy-két tockos, majd Kósa ügyével egy saller is befutott.
És ez még csak az eleje, hiszen látnivaló, hogy Simicska tudja, mit csinál.
Nem jelenik meg személyesen, kiszivárogtat, betartja a fokozatosság elvét, hagy egy-két napot az információk feldolgozására, és egyre emeli a tétet, Orbán meg áll a céltábla előtt, és behúnyt szemmel reménykedik, hogy az őrült késdobáló csak körbedobálja, de őt nem találja el.
Ez sok mindentől függ, Simicska ugyanis nem érzelemből politizál, hanem hideg számítással, és ez azért bármikor hozhat meglepetéseket,  de az, hogy degeszre tömi pénzzel a Jobbikot, azért azt jelenti, hogy számára máris megvan a Fidesz váltópártja, melyet lelkesen taszigál a közép felé.
Vona is tudja, ha nem akar élete végéig a politika peremvidékén szambázni, akkor a pártját elfogadhatóra kell sminkelni, és ha sikerülhetett a hajdan liberális Fideszből horthysta keresztény-nemzeti pártot csinálni, hát sikerülhet a Jobbikból is radikális konzervatív pártot alakítani.

A magyar néplélek ismeretében ez nem kizárt.
Sok minden hátra van még, Simicska lapjai még kézben vannak, és az Úr legyen irgalmas Orbánhoz, ha volt haverja egyszer megrántja a vállát és azt mondja, hogy nem érdeklik a következmények, amire egyébként képes is az olyan ember, aki úgy vágta ki szomszédja kerítésoszlopait fl
ex-el, mint favágó az erdőt tarvágás idején.

Simicska soha nem fog a baloldallal egyezkedni, lepaktálni, de szándékán kívül megteremtheti a feltételeket ahhoz, hogy a baloldal összekaparhassa végre magát.
Hát akkor drukkoljunk neki, és nézük érdeklődéssel az előadást...



:O)))

2018. március 20., kedd

TAVASZI ZSONGÁS

A tavaszi szél általában vizet áraszt virágom, virágom, idén viszont - úgy tűnik - kiöntött a pöcegödör.
Ma van a tavasz első napja, mire ezt a bejegyzést olvassátok, már elkezdhetitek várni a nyarat, az is eljön, meglátjátok, hacsak Orbán Viktor másként nem rendelkezik.
Még néhány hét és kiderül, kinek nyílnak a tavaszi virágok - gyanítom, a büdöske nekünk, az aranyeső meg Orbánnak és családjának, értve rajtuk vazallusait is.
De azért reménykedjünk, hátha rajtaütés-szerűen megjön szeretett népünk esze, és hirtelen felindulásból elküldi ezeket a levesbe, ami nem is lenne baj, ha közben tudnánk, hogy mi jön utána...
Sok okunk nincs az örömre, de ettől még fel kellene készülni a legvalószínűtlenebb helyzetekre is, nevezetesen, hogy a Jobbik nyer és az LMP támogatja, akár koalícióban, akár kívülről, vagy a Fidesz nyer és a Jobbik támogatja valamilyen formában, vagy az MSZP - Párbeszéd - DK - Szolidaritás nyer, és nem támogatja senki, ellenben egymással is vad torzsalkodásba kezdenek.

Egyetlen ember volt, aki erről tárgyalni akart a  pártok vezetőivel - őt Gyurcsány Ferencnek hívják -, ami azt tanúsítja, hogy Szél Bernadett ellentételezés nélküli támogatása csak italközi állapotának tudható be.
Mint tudjuk, az LMP tárgyalódelegációjának fogadásakor ott hempergett coca-cola mámorban a DK egész vezérkara, de erről már kiderült, hogy rosszul tudjuk, nem igaz, csak hát az a baj, ha valakit arcon köpnek, azt hiába törli le, a helye utána égni fog, még sokáig.
A hatalom már telecsinálta a kevlár-gatyát, ismét embereket vezetgetnek pórázon, a miniszterelnök fenyegetőzik, a politikusok meg kussolnak.
Mindegyikük egy kis számológép, aki azt kalkulálgatja, hogy hány körzetben kell győzni ahhoz, hogy bejussanak a fincsibe...



De azért bizakodjunk, hiszen úgy szokott az lenni, hogy minden forradalom kitermeli a maga vezetőit, mint ahogy minden ellenforradalom is, de ez a fázis még odébb van.
A dolgok mai állása szerint az inga itt sem fog megállni, kileng szélső pontjáig, és hatalomra juttatja a Jobbikot.

Szavunk se lehet, nem segítettük a Jobbik demokratizálódási folyamatát - és itt most tegyük félre, hogy mit gondolunk annak őszinteségéről, és spekuláljunk el annak igazságán, hogy ha valakire jelvényt tűzöl, akkor akaratlanul is elkezd annak megfelelően viselkedni.
Az a szélsőséges hiszti, amit levertek itt néhányan, teljességgel felesleges volt - hisztiztek volna akkor,  mikor a Magyar Csorda vonulászott és marconázott, de akkor általában kussoltak, és a seggükbe egy zabszemet gőzkalapáccsal se lehetett volna beleverni.

Természetesen ma már ez is másként volt, hősök tömege vonult utcára a cigányok védelmében, a demokráciáért - de lehet, rosszul emlékszem.
Nem merném találgatni Vona indítékait, de ha az a célja, hogy ultranacionalista és rasszista pártját domesztikálja, akkor neki sincs könnyű dolga, még akkor sem, ha a nép egyszerű gyermekei pártállástól függetlenül épp olyan lelkesen cigányoznak és zsidóznak, mint saját elvbarátai.
Még ha ellenségeiknek is tartják néhányan a Jobbik választóit, akkor sincs igazuk, hiszen épeszű ember az ellenségeit szereti maga mellett tudni, hogy legalább lássa, mit művelnek.

A Jobbik szavazói nem esnek egy kategóriába Gyurcsány Ferenccel, öket ha megdobják kenyérrel, visszadobnak kézigránáttal - ne feledjük, ez egy radikális, szélsőséges szavazótáborral rendelkező párt, amelyik népszerűségét annak köszönheti, hogy tagjai jó eszköznek tekintik pártjukat szélsőséges nézeteik gyakorlatba történő átültetéséhez.
Ha a Jobbik hatalomra jut, meglehetősen kiszámíthatatlanok a fejlemények, hiszen a szélsőségesek első áldozata maga Vona lesz, és csak utána jönnek a demokraták politika ellen beoltott képviselői.



És hogy ne menjünk el szó nélkül mellette, március 21.-én lesz kilencvenkilencedik évfordulója a Tanácsköztársaság kikiáltásának.
Ezt ugyan - a hőbörgés és vad zászlólengetések hiányában senki nem tartotta és ma sem tartja forradalomnak, pedig a gazdasági - társadalmi viszonyok megváltoztatásában nagyobb szerepe volt, mint az Őszirózsás Forradalomnak.
Elbukott ugyan és a kor külpolitikai és katonai környezetében ez törvényszerű volt, de semmiképpen nem lehet elbagatellizálni a törekvéseket, melyek a háborút vesztett ország konszolidálására és egy igazságosabb társadalom megteretésére vonatkoztak, melyben a nép a libacombot nem csak urai útján fogyaszthatja.

Ők folytatták az utolsó magyar honvédő háborút, melynek köszönhető talán, hogy a román-magyar határ nem a Tisza fő sodorvonalában húzódik.
És az utolsó győztes hadjárat is a Tanácsköztársaság nevéhez köthető - a tavaszi hadjárat, melyben a csehszlovákok katonai területfoglalását sikerült megakadályozni, sőt, részlegesen helyreállítani a háború előtti határvonalat.
Mindezt önállóan, a belső ellenséggel harcolva, hogy aztán az árulások miatt bekövetkezett vereség után a román hadsereg kivonulása után belovagolhasson Horthy Budapestre, a máig bűnös városba.

Ekkor vonultunk utoljára a történelem főutcáján, ekkor voltunk utoljára függetlenek és szabadok, hogy aztán Horthy visszaterelje népét az akolba.

Becsüljük meg 1919 emlékét, minden naiv törekvésével együtt, immár majd egy évszázad távlatából, tárgyilagosan!


:O)))

2018. március 19., hétfő

EZ NEM OPTIMIZMUS, EZ VALAMI MÁS...

Azt hiszem, hogy megérdemeljük a sorsunkat.
Hogy az emberek legtöbbje már eldöntötte magában, hogy el kell zavarni a maffiát, az nagyon úgy tűnik, hogy rendben van.

Hanem ott a kérdés, hogy akkor kire adjuk a voksunkat?
Na, erre a kérdsre nem talál választ ma a magyar társadalom, bár én is reménykedem, hogy a választó nem hülye, ha már ezt a politikusokról nem is lehet állítani.
Mert hát minek nevezzük azokat az embereket, akik mindig, mindent ugyanúgy csinálnak, mint annak előtte, és valamilyen érthetetlen okból abban reménykednek, hogy az eredmény más lesz - hát én bölcseknek ugyan nem nevezném őket, de persze ez csak az én magánvéleményem.

Ha ezek (kis "e"-vel...) csinálták volna az 1917-es bolsevik forradalmat, akkor Lenin tökönlőtte volna magát az Auróra hajóágyújával, Trockíj és Zinovjev célba lőttek volna egymásra, Sztálinról megírta volna a Pravda, hogy elagyabugyálta az asszonyt, mire is Krupszkaja asszony méltatlankodott volna egy sort és megalakította volna a "#Menyjatózse!" mozgalmat - és az egész csapat diadalmasan masírozhatott volna Szibériába, a cár meg boldogan él, mig meg nem hal...


Szél Bernadett elment egyeztetni a demokratikus pártokkal, de valamiért nem jött össze neki a dolog, merthogy ő majd akkor egyeztet, ha a Jobbik is egyeztet, a Jobbik meg akkor egyeztet, mikor a vulva dalra fakad - szóval eredményes volt az egyeztetés.
Vannak mazochisták, akik helybe mennek a faxért, mint vadász a medvéhez, aki a végén nem is bírta ki és megkérdezte, miután lebonyolították az orális szexet: Te vadász, most őszintén! - te most medvevadászatra jársz vagy szopni?
Hej, de szép is lenne, ha Semjéntől is megkérdezhetné ezt Mackó alezredes a vizsgálati osztályról, hej, ha őt is úgy szállítanák helikopterrel. mint a rénszarvast vagy jávorszarvast vagy gímszarvast, az lenne a lényeg, hogy a karperece ne legyen szarvasból...
De vissza a politikához!
Az azért mégiscsak vérfagyasztó, hogy a választás előtt néhány nappal még mindig a szikkadt szépség tematizálja a közbeszédet, ez maga a demokratikus ellenzék  szegénységi bizonyítványa.

És akkor még Gyurcsány méltatlankodik, hogy Szél Bernadett nem köszönte meg, hogy a DK visszaléptette a közismert választási szakértőt, Tóth Zoltánt az udvariatlan hölgy javára.
Soha nem hittem volna, hogy egyszer még horngábori mélységekbe süllyedek, de most lehetetlen megállni, hogy ne említsem meg, hogy Orbánék nagy valószínűséggel a hasukat fogták a röhögéstől, mikor meghallották Gyurcsány nagy ötletét - csak tudnám, kik a tanácsadói, mert akkor már meg is lenne a névsor, kiket kell világgá küldenie.

Mint tudjuk, a hála nem politikai kategória, ezt ma már minden politikus tudja, kivéve a gyevi bírót.
Ha az úr minden ilyen akciójánál fejbeverné Gyurcsányt pártja zászlajának rúdjával, az se segítene, ez az ember gyárilag jóindulatú, optimista és tisztességes, de akkor mit keres a politikában, amely ma inkább hasonlít varangyok harcára egy vödör takonyban, mint az angol királynő ünnepi fogadására a Buckingham palotában?
Szél Bernadett Orbánnak dolgozik, pártja egy véletlenül életben maradt kamupárt, mely egyetlen célra jött létre: a gazdátlan liberálisok befogására és integrálására a NER rendszerébe.
Ami meg a Jobbikot illeti, nagy marhaság ellenségem ellenségét a döntő csata előtt támadni, meg elvieskedni szép szólamok mentén.
A politika pragmatikus műfaj, ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van és a nyolcszázezer szavazó az éppen nyolcszázezerrel több annál, mintha a Jobbikot belelökdösnénk Orbán ágyába.
Na mindegy - ettől még lehetnek csodák, és lehet olyan dolog is, ami nem csoda, hogy az utca népe lehet okosabb a politikusoknál - majd kiderül.
Addig se mérgelődjünk nézzük a történetet bohózathoz illő mérsékelten vidám arckifejezéssel...

:O)))

2018. március 17., szombat

BOLDOGSÁG, GYERE HAZA

A boldogság világnapja március 20. ezt a dátumot az ENSZ (!!! Soros !!!) nyilvánította a Boldogság Világnapjává hat ével ezelőtt, 2012-ben.
Az ötletet egy világtól elzárt picike királyság adta a Himalája tövében, Bhutan.
Ide még nem értek el a nyugati tömegkommunikáció áldásai, így lakói nem is tudják, hogy életük egyetlen értelme a Szent GDP magasra emelése.
Teljesen helytelenül azt vallják, hogy a boldogsághoz nem elég ez az egyetlen, misztikus és felettébb könnyen manipulálható szám, melyben a te szorgalmas munkád gyümölcse éppúgy benne foglaltatik, mint Orbán Viktor bűnszervezetének és a magányos bűnözők vagyonának tőled elrabolt vagyonelemei - a boldogsághoz más dolgok is kellenek.
Így a boldogság-index mérésnél az egy főre jutó GDP mellett szerepel a várható egészséges élettartam is, továbbá az emberek véleménye négy kérdésben:
- mekkora társadalmi támogatottságra számíthatnak, ha bajba kerülnek,
- mekkora szabadságot élveznek életük fontos döntéseiben,
- mennyire korruptnak érzik a társadalmat, melyben élnek,

- mennyire gondolják nagylelkűnek magukat.
A boldogság indexet a Fenntartható Fejlődési Megoldások Hálózata (??? Soros ???) méri, és évente rangsorolja az országokat.
Mi a mért százötvenöt ország közül a hetvenötödikek voltunk tavaly.
Hogy idén hányadik helyet foglalhatjuk el, az még kérdéses.

Tisztes középszer, mondhatnánk, csak hát - sajnos - számunkra a reális viszonyítási alap a posztkommunista országok csoportja, ezek között viszont sereghajtók vagyunk.
Vajon, miért is nem csodálkozom?






Az elvvel egyébként maximálisan egyetértek, hiszen az állam célja nem lehet valamilyen elvont fogalom diadalra juttatása, az államnak egyetlen akceptálható célja lehet: polgárai jólétének, nyugodt életének és boldogságának biztosítása.
Még ha erre törekszik is az állam, akkor sem lesz mindenki maradéktalanul boldog, hiszen megcsalhatja az, akit szeret, elveszítheti jólfizető munkahelyét, megbetegedhet, meghalhat szeretett hozzátartozója - de a cél nem is mindenki állandó és maradéktalan boldogsága kellene, hogy legyen, hanem az a gazdasági-társadalmi környezet, melyben az állampolgárnak boldogsága megélésére  lehetősége van.
A boldogság nem csak az anyagi javak mennyiségétől függ, hiszen az csak egy eleme az életnek, természetesen eléggé fontos eleme, de számtalan példáját láthatjuk gazdag emberek boldogtalanségának, hogy mást ne is említsek, a Fidesz lófejű kurváinak vergődését (copyright by Szanyi Tibor) nyakig a pénzben.
Ilyen szempontból a Mi Boldogságpótlékunkat is említhetnénk, kinek pszichológiai kórképe érdekes dolgokat rejthet kisebbségi érzésekről, nagyravágyásról, gigantomániáról, deformálódott ambíciókról, miegyébről.
Övé lassan fél Magyarország, de épeszű ember nem cserélne vele, mert elrettentő lenne, ha éjjel rémálmaiban felködlene Kadhafi sorsa, és verejtékben úszva ébredne az álomból, melyben harcostársai és ellenfelei sorban állnának a seggénél, melyet egyik sem nyalni akarna...
Ezért kell aztán magyarázkodni, hogy a zakó alatt nincs golyóálló mellény, az alsőgatyáját nem kakaóálló kevlárból varrják - a diktátorok sorsa pusztulásuk előtt nem méznyalogatás.


Sajnos, nálunk a politikusok félreértelmezik a helyzetet, mindahányan azt gondolják, hgy nekik a népet boldoggá kell tenni, jóllehet nem ez lenne a feladat, hanem az, hogy olyan környezetet biztosítsanak, melyben tehetsége és ambíciói révén mindenki megteremtheti saját boldogságát.
Ha valaki a turultojás kultuszán akar serénykedni hát tegye, de ne tiltakozzon, ha a másik a vagyoni egyenlőség megteremtésében látja az élet értelmét, és legfőképpen ne akarja rákényszeríteni elképzeléseit a másikra.

Ócska diktátorocskák pedig ne akarjanak avítt eszméket a nyakába sózni, ne lopják el a libáját, és ne várják el, hogy ezért a haza megmentőjeként még ünnepeljék is őket.
Azt mondják az okosok, hogy az ember viszonyaiban az, aki - például egy számítógép-programozót nem tesz boldoggá, ha kiderül, hogy mennyit keres egy cégénydányádi közmunkáshoz képest, de boldogtalan lesz, ha megtudja, hogy a szomszéd gép előtt ülő kollegája százezerrel többet keres nála.
Számunkra sem hozza el a boldogságot, ha kiderül, hogy a boldogság-indexünk jobb, mint Szomáliának, viszont, ha belegondolunk, hogy Csehország ötvenkét hellyel van előttünk, akkor elszomorodhatunk.

És elspekulálhatunk azon, hogy mi az oka, hogy még Szerbia, Oroszország és Románia is előttünk tart.
Talán szemléletet kellene váltani, és nem az Orbán-család anyagi helyzetén kellene mérnünk az ország lakosainak boldogságát.

Merthogy az kétségtelen, hogy nagy boldogságra ad okot, hogy ilyen virtigli kis diktátorunk van, aki már kilopta a fogadból az arany tömést is - ő már boldog is talán, de talán itt lenne az ideje, hogy ebben az egyszeri és megismételhetetlen életedben neked is jusson egy kis boldogság...
Természetesen ez is olyan torta, melyból ha valaki megeszi a felét, akkor a többieknek morzsák se jutnak.
Talán ezen kellene változtatni, ha majd egyszer változtatni akarunk...
Akarunk?



:O)))

2018. március 16., péntek

LESZ KAPSZ

Budapest csendes, újra csendes, igaz, idáig se mi hangoskodtunk, hanem a Békamenet marconázott.
Talán két üdítő momentum volt erre válaszként, az egyik a kétfarkúak békemenete, a másik meg a színpad, melyről lelkesítő indulóval biztatták a menetelő honfiakat és honleányokat, kik közül a fiatalabbja vigyorgott, míg az idősebbjéből néhányan vadul anyáztak, rázták az öklüket.

Érdekes, egyikük se figyelte feszülten a szöveget, látszott rajtuk, hogy kívülről fújják, úgy menetelnek acélos tekintettel a bizonytalan jövő felé.
Ezzel együtt sokan voltak, ennyi vakegeret egy falkában ritkán látni, talán a lemmingek vonulása a szakadék felé lehet hasonló.
Talán a vaksiság az oka, hogy nem zavarja őket sem egy Tiborc, sem egy Kósa - a sötétség a sötétben nem látszik, ugye, Kósa meg lehet, hogy kapott volna édesanyja bankszámlájára nyolcszáz milliót, de az nem igaz.
Egy olyan társaságban, melyben a hit a meghatározó, egy ilyen esetnek semmi jelentősége nincs, amiben nem akarok hinni, az nincs.


Vezérünk viszont kitett magáért, megígérte, hogy ennek az ellenzéki impertinenciának meg lészen a választások után a böjtje, merthogy az elpofátlanodott ellenzék szájalni mert, némelyik még azt is megkérdőjelezte, hogy ő a legalkalmasabb az ország irányítására.

Ezeken persze a választások után elégtételt fogunk venni, mondá, amiben ne is kételékedjen senki, hiszen népe ezt várja el tőle, ez kell nekik a békességhez.
Van egy választói réteg, amelyik számára a választást nem pártok között kellene kiírni, hanem a diktatúra és a demokrácia között, merthogy pártokat csak demokráciában érdemes üzemeltetni, egyébként csak útjában vannak a diktátoroknak.
Mi egyébként ezen a területen is lengyel barátaink példáját tekintjük irányadónak, kiknél az ottani átkosban köztudomásúlag többpárt-rendszer volt, és természetesen mindegyik párt elfogadta a meghatározó erő iránymutatását.
Errefelé haladunk mi is, habár még mindig akadnak átmeneti állapotban levő tömörülések, az átmenetet egy párt és az egypárt között kell elképzelni.



A demokratikus oldal ismét nagyot alkotott, sikerült az ünnepet unalomba fullasztani, sok beszéddel, sok üresjárattal, de hát ez már megszokott errefelé.
Persze lehet mondani, hogy már megint fanyalgok, ami tulajdonképpen igaz is, de azért arra felhívnám a figyelmet, ha egy színház húszadik produkciója után is fanyalog a közönség és a kritikusok, akkor általában elhajtják a rendezőt, és nem azért, mert belecsípett a szubrett seggébe, megalázva őt női méltóságában.
Talán valaki elővehetné a 2006-os, Andrássy úti szocialista választási naggyűlésről készített videókat, akkor láthatná, hogy milyennek kellene lennie egy politikai rendezvénynek.

Igaz, itt ünnepelni kellett volna, de hát ez már régen a múlté, ez a szép tavaszi ünnep utoljára az én gyermekkoromban volt ünnep, amikor kokárdát viselt kicsi és nagy, és elandalodva néztük a televízióban a gyönyörű hazafias filmeket.
Ezeket a ma nézője tán meg sem értene, törné  a fejét, hogy Petőfi keresztneve Sárika, Sándor vagy Sámli volt, és várná, malyik huszár lova szarik aranytallért, melyik meg csak lócitromot - majd elmondaná, hogy erre én is tudtam volna felelni Anyukám, csak nem ugrott be!


Na mindegy, ezen is túl vagyunk, a demokratikus oldalon vigasztalják egymást a pártvezérek, hogy az utolsó percben is meg lehet egyezni, Gyurcsány egyoldalú lépésként helyzetbe hozza  Fodor Szél Bernadettet, aki erre hajlandó elmenni a Gyurcsány által meghirdetett egyeztetésre  - van, aki semmiből sem tanul.
Pedig csak meg kell nézni, kivel hajlandó összefogni a Jobbik - LMP és Momentum - és máris látszik, melyek azok a pártok, melyek Orbán szekerét tolják.
Remélem, elviszi őket a választás...
Mindenesetre el kell menni választani, aztán majd meglátjuk - már, ha kinyitjuk majd a szemünket, melyet becsuktunk, mikor a szájunkat kitátottuk, várva a sült libát.
Reméljük, erre repül, meg azt is, hogy nem itt nevelkedett, mert akkor elég sovány liba lesz, a kukoricát ugyanis már régen lenyúlta Nagyurunk...
Már csak huszonhármat kell aludnunk, és kiderül, rabok lettünk, vagy szabadok.
Merthogy ez a kérdés - válasszatok!



:O)))

2018. március 12., hétfő

NA HELLO, RÖFI!

Vezérünk ismét szózatot intézett népéhez.
Mint Nemzeti Harcimarci kifejtette, hogy bárkivel vállalja a csatát azért, hogy megvédje Magyarországot.
Nomármost ennek legcélravezetőbb módja az lenne, ha felvenné a harcot elméje szörnyeivel, szedné rendesen a bogyóit és autogén tréning keretében naponta százszor elmondaná: Nem én vagyok Magyarország, én csak egy esendő, beteg ember vagyok, aki oly kevés eredménnyel harcol saját  rögeszméivel!
Nem hiszem, hogy egyetértene velem, ő ugyanis a harcban ellenfelének a migrációt és az elmúlt évek eredményeinek elvesztését jelölte meg.

Hogy egy politikus hazudik, azt abból lehet tudni, hogy mozog a szája, de a Mi Büszkeségünk már úgy is tud hazudni, ha ki sem nyitja a száját, vagy nyelvecskéje éppen útjában van a szebb jövő felvázolásának.
Erre akkor van szüksége, ha éppen lop, mert olyankor koncentrál.
Mostanában keveset beszél....
Fő ellenségeink - szeinte - Brüsszel és az IMF.
Mindkettő arról nevezetes, hogy tagjai vagyunk, mondhatnánk mi vagyunk Brüsszel és mi v
agyunk az IMF.
Így legfőbb ellenségünk saját magunk vagyunk, melyet szépen példáz az is, hogy mentális kihívásokkal vitézül hadakozó miniszterelnökünket a nyakunkba ültettük.
Dehogy is skizofrénia, csak két macska ő, és játszik egymással...



De sebaj, hiszen a jövő biztató, mint említette, " Magyarország azon kevés ország közé tartozik ma Európában, ahol az emberek azt érzik, hogy a gyerekeik jobban fognak élni, mint ma ők élnek"
Az erre utaló jeleket valószínűleg saját családjában észlelte, a Nemzet Veje megvilágította számára a helyzetet, még ha egyes részletek árnyékban is maradtak átmenetileg.
Százlábú Rasi egyre stabilabban áll a Balaton vizében az ő saját lábain, és Őszerénységének, I. (Igazmondó) Viktor Mihálynak sem kell szégyenkeznie, van mit a tejbe aprítani, - tej a Bonafarmról, hálából... - már csak az a baj, hogy dugdosni kell a vagyont.

Elég nehéz, a feladat csak ahhoz mérhető, ha a bababoltban  kell takarót venni egy szumo birkózónak, merthogy Vezérünk nem elég, hogy szerény, de még telhetetlen is.
Mindenesetre magyarembert már nem érdekli mit hablatyol Orbán, az se nagyon, mit erőlködik ki magából bánatos ellenzéke, nem érdekli a választás, még kevésbé a jelöltek, akik még öt peccel záróra előtt sem képesek eldönteni, mit rendeljenek a kocsmában.
Már csak abban reménykedhetünk, hogy elmegy szavazni a Kétfarkúra, hogy bosszút álljon a sorson, és int Vezérünknek:
 Na hello, Röfi!...
Elnézegettem ma a "miniszterelnökjelölti vitát" a diákokkal, ott kavart Szél Bernadett is, akire igazán nem lehet azt mondani, hogy nem dolgozott meg a pénzéért, hiszen még az utolsó percekben is ő osztja az észt, ő szab feltételeket, jóllehet pártjához képest a Kétfarkú Kutya Párt sótlan és szomorú temetői menet.
Pedig tolják őket a közvéleménykutatók rendesen, csak az a baj, hogy élő LMP szavazót én még nem láttam, bizonyára szégyelli szomorú állapotát, ha létezik is.



A DK meg rendszeresen kimarad az esélylatolgatások során a sorból, ennek sincs visszhangja, még az érintett párt se berzenkedik..
Azért azt gondolom, ha a galamb le akar szarni, legalább be illene húzódni az eresz alá, de még jobb galamblevest főzni belőle....

Nekem a héten a legütősebb hír az volt, hogy hazatért a jeladóval felszerelt gólya, a vártnál későbben - Izraelben töltötte a telet.
Szerintem meg kellene vizsgálni, nem keveredett-e rossz társaságba, nem lett-e belőle Moszad-gólya, ugyanis ettől félt bennünket Vezérlő Csillagunk, - mint mondá:
"Nem szeretném, ha visszaadnánk a kormányrudat ismét a nemzetközi pénztőke kezébe, hogy aztán megint eladósítsanak bennünket a Nemzetközi Valutaalap vagy Brüsszel irányába. Örüljünk, hogy végre kiverekedtük, kivakartuk magunkat abból a reménytelennek látszó helyzetből, és végre a magunk urai vagyunk, nincs rajtunk nyakörv!"
Nincs hát - kötélhurok van.
Azzal megyünk Moszkva irányába.
Ami az eladósítást illeti, talán ejthetett volna néhány szót Paks II.-ről, a projekthez kapcsolódó hitelről is, meg aztán arról is, hogy mennyivel csökkent az adósságállomány uralma nyolc éve alatt - de szerintem ezekről nem véletlenül hallgatott.
Beszélni leginkább a NER libáinak négy combjáról beszélt, amit ugyan még senki sem látott, de a Fidesz szavazói már ettek is belőle!
Kettőt.
A maradék a mienk.



:O)))