2018. július 15., vasárnap

SÜRÜ NAPOK

Holnap vége a labdarúgó világbajnokságnak, drukkolunk a horvátoknak, akik voltaképpen a mi kutyánk kölykei,  sikereik a mi sikereink is, mégha a mi kutyánk koszos, girhes, rühes, tetves, és  szopornyicás is, de a kölyke...
Van mire büszkék lennünk, és még nincs itt a vége, a világ egy lépésre van a csodától, a magyarok világbajnokságot nyernek, kiköszörülve a hajdani berni csorbát!
Aki nem hiszi, nézze meg nemzeti érzelmű honfitársaink autóit, rajtuk van a hajdani Nagy-Magyarország térképe, melyről egyértelműen kiderül, hogy Horvátország tulajdonképpen Magyarország, csak a hülyének nem világos ímmár, hogy mire is kell büszkének lennünk a NER felülmúlhatatlan sikerein túl.
Természetesen a Kormányzó ott fog ülni a díszpáholyban, jobbján az orosz elnökkel, akivel menet közben megejtenek egy hivatalos találkozót is.
Ezt a szituációt a mi boldogságunk ismerheti még katona korából, mikor tartótisztjének be kellett számolnia a legénységi állomány hangulatáról - csak most az EU csúcs titkairól kell beszámolnia, ami nem lesz könnyű, habár Merkel és Macron kitüntetett figyelmet szenteltek neki...
A világbajnokság győztese ki lesz, az még nem tudható, de hogy Putyin a nyertese, azt már tudjuk.
A rendezvény jól sikerült, zökkenőmentes volt, habár a brit kutatók megállapították, hogy az orosz válogatott dopping nélkül nem lett volna képes ilyen teljesítményre, valószínűleg marokszám ették a herbált és a Csernobil mellett, a Pripjaty mocsaraiban gyüjtött varázsgombát.
A magyar válogatott persze hiába rágta a mákgubót, egyedül Orbánon látszik meg a pszichedelikus befolyásoltság,  de ez részben állam, részben meg családi titok, néhány nap múlva nem is említhető, mert a gatyánkat is lepereli rólunk a miniszterelnökség...



Putyinnak egyébként lesz egy kisebb jelentőségű találkozója is a VB döntőt követően. Donald Trumppal találkozik, aki pávatáncol neki egyet, és megpróbálja rávenni, hogy segítsen Iránt eltávolítani Szíriából.
Ez a project Trumpnak Izrael miatt fontos, merthogy felmondta az iráni atomalkut.
Izrael meg Irán úgy útálják egymást, mint Harangláb a kukoricagölödint.
Izraelnek van már atombombája, Iránnak meg ha lesz, lehet, képes lesz le is dobni, -Trump meg ezt nem hagyhatja.
Putyin meg azt nem hagyhatja, hogy Trumpnak ne legyenek égető gondjai.
Szíria a térség kulcsa, az irániak ott nyujtanak testvéri segítséget Aszad elnöknek, Amerika meg nem akarja vállalni a szárazföldi erők bevetését, mert fél egy esetleges Irak-Afanisztán szindromától.
Rájár a rúd az amerikaiakra, szépen eltervezett hatalomcseréjük a közel-keleten totális kudarcot vallott, a megszokott diktátorokat kiismerhetetlen figurák váltották, semmi nem zárult le, nyugalom meg végképp nincs.
Kína egyre erősebb, az oroszok fegyverek tekintetében technológiai fölényben vannak, Amerikát a világ minden táján utálják, egyre több helyen, egyre több konfliktussal kell szembenézniük, a tetejében Európa sem a régi már, lásd az import-vámok ügyét, melynek kapcsán világosan kiderült, hogy Amerika lehetőségei korlátozottak.
Legutóbbi fenyegetőzése a NATO kapcsán nevetséges.
Azt mondja, hogy Amerika védőernyőt tart Európa felett, de az igazság az, hogy egyszerűen nem lenne képes egy valóságos orosz támadást hagyományos háborúban feltartóztatni, a nukleáris fegyverek bevetése meg maga az öngyilkosság - ne feledjük a megváltozott orosz katonai képességeket sem...
És akkor még ott van Kína is, nem lehet nem számolni vele.
Trump fenn akarja tartani az orosz fenyegetés rémképét, ehhez persze az érintett országokban partnerei is akadnak, és hát egyre nehezebb bebizonyítani, hogy Oroszország fenyeget, lévén inkább Amerika kavirnyászik folyvást az orosz határok környékén...

Szóval, nagyon jó megállapodást kellene kötnie Putyinnal, mert túl sok idő nincs már hátra a következő elnökválasztásig.


Európának sincs már sok ideje a vacillálásra, mert távlatot kellene adni a népnek, nem pedig terméketlen szócsépléssel múlatni az időt.
Az Unió vagy elkezd végre államszerűen viselkedni, vagy oda jut, hogy senki nem veszi komolyan - lásd Sztálin kérdését a Pápáról - hány hadosztálya van?

Amerika hanyatlóban van, Kína emelkedőben, ez a száz év az övé,  a következő száz év Indiáé.
Ma realitás Oroszország ereje, és a világ kihívása Afrika.
Európának a globális versenyben csak egységes államként van esélye, értve ezen pénzügyi, külpolitikai, katonai képességeit is.
És hadd fantáziáljak egy jót: Kínával, az USA-val, Indiával szemben csak akkor van esélye, ha végre valaki ránéz a térképre, és rájön, hogy Oroszország is Európához tartozik.
Erre most jobbak az esélyek, mert a Brexittel az angolszász imperializmus gyengébb pozicióba került.
Trump nem véletlenül adja elő az elefántot a porcelánboltban - de hiába, a világ megváltozott és ahogy hajdan Róma sem tudott versenyezni a barbárokkal, úgy Trumpnak sincs sok esélye...

A mi jövőnk, vagy halálunk Európához kötődik, az nemigen segítené a túlélést, ha menet közben agyonvernénk egymást.
Végig kellene ezt a dolgot gondolni, ha nem akarjuk, hogy mi legyünk e kor vizigótjai...


:O)))

2018. július 13., péntek

TÖRÖK MONIKA EMLÉKÉRE

A Huppa.hu főszerkesztője, a baloldali újságírás intézménye tegnap örökre elhagyott bennünket.
Igen, intézmény volt ő, kiapadhatatlan humorával, sprőd, de az embert soha szem elől nem vesztő stílusával, biztos politikai érzékével.
Számtalan jó percet adott nekünk, köszönjük meg neki - legalább így, utólag.
Koránál fogva még sokág élhetett volna, de neki ennyi jutott.

Hiányozni fog.



2018. július 11., szerda

RÖFIT MEGESZI A PENÉSZ A SÁRGA IRIGYSÉGTŐL

Horvátország VB döntőben!
Hadd ne taglaljam, mi meg hol vagyunk.
És akkor még arról nem is esett szó, hogy mi a differencia Reménységünk, és a horvát elnökasszony között, de érdemes lenne lefényképezni mindkettejüket fürdőruhában...
Nem csak esztétikai a differencia...
Jómagam a horvátoknak drukkolok, tudjátok, Zrinyi, Frangepán, Jellasi - ja, ő nem...
Jó kis világbajnokság ez, tetszik!


:O)))

2018. július 9., hétfő

A MAGYAR BÉKA

A magyar politikában totemállatnak leginkább a béka felel meg.
Nem, nem a helyes kis levelibéka, inkább a varangyosbéka az, mely a célnak megfelel, hiszen randa, undorító, nyálkás, mérgező és gusztustalan, bátran azonosulhat vele hatalom és társadalom.


A hatalom számára a béka szerepének tanulmányozására bátran használható Phaedrus békája, mely a Rana rupta et bos című fabulájában lelhető fel.
A tanmese a békáról szól, mely elirigyelte az ökör délceg termetét, majd utánozni kívánva felfújta magát, mígcsak szét nem pukkadt.
Amikor Orbán Merkelnél járt, óhatatlanul ez a tanmese juthatott eszünkbe, hiszen eléggé vicces, ahogy a mi varangyunk emberkedik ott, ahonnan lepottyan a kenyérrevaló, és felfuvalkodottságában nem veszi észre nevetségességét.
Mikor az utat értékeli, elmondja, hogy amikor kifejtette álláspontját, akkor a német partner ezt is, azt is tudomásul vette.
Nem, nem értett vele egyet - tudomásul vette.
Ha máshonnan nem is, de kultúrájának ősforrásából, a kocsmai viselkedésből pedig ismerhetné a különbséget.
Mikor beszól a helyi erősfiúnak, az még inni akar egy sört, ezért tudomásul veszi a pofátlankodást, de felejteni azért nem felejti, és amikor az igazlátó kilép a kocsmaajtón, akkor először pofán veri, majd még kicsit meg is rugdossa, ettől csak az a megfontolás tarthatja vissza, hogy a cipőtalpát nem akarja összekenni Orbánnal.
Magyarország az Unióból él, onnan kapja a pénzt, és amikor arról beszél szeretett miniszterelnökünk, hogy a magyar gazdaság megáll a saját lábán, mint Rasi, akkor elfelejti hogy az a láb Kecskeméten és Győrben áll, nemmellesleg fehér strimfliben...



A magyar társadalom pedig bátran alkalmazhatja totemállatnak a forróvízben fődögélő békát, melyet hideg vízben dobtak a kondérba, és apránként, fokozatosan emelték a vízhőmérsékletet, mely eleinte felettébb tetszett az ostobatekintetű hidegvérűnek, egészen addig, mígcsak meg nem döglött.
A magyar társadalom éppen ilyen, apránként veszti el nemcsak jogait, de szabadságát is, és döngő léptekkel halad visszafelé, a múlt századba, a lovastengerész országa felé.
Már csak a ló hiányzik, de azt majd pótolja a család, nem lesz nehéz, erős a lovakhoz való affinitás, végtére is a nagypapa lófelcser volt, ha jól emlékszem - hogy visszább ne is menjünk a családtörténetben...
A mi varangyunk kétségkívül ügyes, nyaralási szezonban elintéz egy-két dolgot, mely esetleg ősszel már kellemetlen lenne, most viszont a kutya se figyel rá - nem a mi ügyünk. .
Kafateria, keresztény államiság, bírói függetlenség, a Miniszterelnök közigazgatási különbírósága, Kálmán Olga (igen, várhatólag megy a hírtévével a levesbe ő is, és ha szakmai szolidaritásra számít, akkor nagyot fog tévedni...), és még jó néhány dolog sorsa eldől, a táradalom békája alatt zubog már a víz a kondérban, de nem érdekli, - majd kihűl, nem igaz?



Szánalmas világ ez, szánalmas szereplőkkel, de mit tehetünk, - ezt az önképzőköri előadást olyan szereplőkkel kell előadnunk, amilyenek rendelkezésre állnak.
A hatalom szereplői megkapják a gázsijukat, a statiszták serege meg nyugodtan dögöljön éhen, és örüljön annak, hogy idáig is élhetett.
A magyar társadalom pedig  hiszi, hogy ebben s színdarabban néző.
Téved, mint ahogy tévedtek az angolok is, akik a brexitről döntöttek.

Majd amikor mi is hasonló helyzetbe kerülünk, mi is megtudjuk.


Sosem tudtunk más kárán tanulni, nekünk úgy ötvenévente romba kell dönteni az országot.
Most sem lesz másként...

****



Rana rupta et bos   

Inops, potentem dum vult imitari, perit.
In prato quondam rana conspexit bovem
et tacta invidia tantae magnitudinis
rugosam inflavit pellem. Tum natos suos
interrogavit, an bove esset latior.
Illi negarunt. Rursus intendit cutem
maiore nisu et simili quaesivit modo,
quis maior esset. Illi dixerunt bovem.
Novissime indignata, dum vult validius
inflare sese, rupto iacuit corpore.

A szétpukkadt béka és az ökör

A gyenge elpusztul, amikor utánozni akarja az erőset.
Egyszer a béka a réten meglátta az ökröt
és megirigyelvén hatalmas termetét
felfújta ráncos bőrét. Ekkor megkérdezte
porontyait, hogy nagyobb-e az ökörnél.
Ők azt mondták, hogy nem. Ismét megfeszítette bőrét
nagyobb erőfeszítéssel és újból megkérdezte,
hogy ki a nagyobb. Ők azt mondták, hogy az ökör.
Megint méltatlankodott és amikor erősebben fel akarta fújni magát, szétpukkadt testtel elterült.”

:O)))

2018. június 29., péntek

RÖFI HÁBORÚBA MEGY

Bevetjük a mumusokat is!
Tudja, ha valami nagy disznóságot akar véghezvinni, akkor azt a ciklus elején kell tenni, mert ha a végére halasztja, úgy járhat, mint Gyurcsány hajdan, aki majdnem beledöglött abba, hogy úgy kellett tennie, mintha kormányozna.
Ciklus második felében már csak a nyugdíjas-simogatót meg a középosztály-nyalodát lehet látogatni, merthogy a választó ugyan olyan, mint az aranyhal - memóriája felettébb korlátos - de egy-másfél évre azért még vissza tud emlékezni, akkor meg annyi a választásnak oszt akár migráncsgyerekek is potyoghatnak az égből.


Egész pályás letámadás folyik, ha valaki nem vette volna még észre.
Pocak nekiesett a maradék demokratikus jogoknak is, piszkálgatja a gyülekezési jogot, az internet szabadságát, és hihetetlenül odafigyel saját személyes biztonságára is.
Betiltatja a tüntetéseket a háza környékén, pedig szerintem olyan az, mint a róka kotoréka, egy bejárata, de sok kijárata van, nehogy egyszer elkapja a feldühödött tömeg.
Merthogy ő talán az egyetlen a Fideszben, aki tudja, hogy mennyire ingatag az a bizonyos kétharmad, és ha egyszer a sok ostoba rájön, hogy - szép germanizmussal élve - hülyének lett nézve, akkor itt kő-kövön nem marad.
Persze majd a kedves papa elszállítja a következményeket útalapnak, ahogy ismerem a famíliát...


Általában zavartalan ügymenet esetén bármilyen szakmában alábbszáll a veszélyérzet.
Ilyenkor szokta agyoncsapni a háromnyolcvan a villanyszerelőt, ilyenkor kap hepatitiszt az orvos, ilyenkor pottyan le a légtornász és ilyenkor kötik fel vagy állítják falhoz vidám flashmob keretében a politikust, aztán csak úgy porzik a vakolat a háta mögött.
Sajnos, a tolvajlás olyan vacsora, amelyik állandóan fokozza az éhséget, nincs olyan, hogy valaki azt mondja magának: loptam már eleget, hadd lopjon már más is - a szokásos folyamat az, hogy a zsákmányolható javak fogytán a tolvajok egymásnak esnek és kifosztják egymást is, merthogy nem szeretik a konkurenciát.
Nálunk is ez a folyamat zajlik, most éppen a bankárt kóstolgatják - csak egymásnak esnek előbb-utóbb...
A bankár eszes ember, tudja, hogy a jó üzletmenethez nyugalom kell, de a mi pockos harcimarcink számára ilyen élethelyzet nem létezik, neki harcolni kell, míg csak seggbe nem lövi az ármány.



Közben persze keresni kell a még ellopható javakat, ha ilyenek már ritkák, hát teremteni kell, és mi lenne jobb hely erre egy hadseregnél?
Mecsoda remek, pályáztatás nélküli közbeszerzéseket lehet majd kiírni helikopterekre, tengeralattjárókra meg repülőgép-hordozókra, mecsoda remek arzenált lehet majd létrehozni, merthogy a hon védelme (plusz Julcsa tanti kopott muffjának védelme) érdekében semmi sem drága!
Mi fogjuk gyártani a világ legkorszerűbb számszeríját - szépen mutat majd rajta az M&M logó, és ki emlékszik majd évtizedek múltán a kis, színes bogyókra, hacsak a gyártásukat addigra már nem a Mészáros és Mészáros cég végzi...
De megmondta a Disznófejű  Nagyúr, hogy mienk lesz a térség legerősebb hadserege, ezentúl már csak kettővel lesz több harckocsi, mint katona, mi leszünk a NATO gerince, - olyan, mint a hatalomé. Ezek a tankok  is gumiból készülnek, csak ezek felfújhatók lesznek...
Már maga a hír is rémületet keltett, össze is hívták az orosz-kínai hadászati vegyesbizottságot...

Közben a forint döngőléptekkel halad a pengő nyomdokain, felkészülnek az utcaseprők!.
De ez csak nekünk baj, akinek vagyon, annak már régen ingatlanban, valutában, meg a párnacihában, aranyban  vagyon...
Azt mondják a bölcsek, hogy akit az Úr el akar veszejteni, annak először elveszi az eszét.

Úgy érzékelem, ezek már túl vannak ezen a fázison, jöhet a következő lépés, Uram!


:O)))

2018. június 19., kedd

MERRE, MERRE, SZOCIALISTÁK?

Mesterházy vesztett, Tóth Bertalan pedig lábujjhegyen odamasírozott a szocialisták élére.
Nyomában ott lihegett a szavlejárt D'Artagnan, meg a szocialisták kissé sértődött üdvöskéje, aki láthatólag azt hiszi, hogy egyszerű lesz egy táborba terelni a szocialistákat, akik ma olyanok, mint a nyugger kosarából szerteszaladt csigabigák.
A szocialisták választmányának se lesz egyszerű visszaszerezni hajdani rangját, a pártok mostaanában a jól bevált Führer-elv mentén szerveződnek szektákká.
Az együttműködés demonstrálására mindenki kapott cafrangot - Mesterházy ezt volt kabinetfőnöke útján haszonélvezi, de Szanyi is alelnök lett, ami a szocialista pártstrukturában éppen annyit ér, mint pin@n a szőr - jajdeszép, ha lángvörös.


A gondot abban látom, hogy fogalmam sincs, mitől jobb vagy rosszabb Tóth Bertalan Szanyinál vagy Kunhalmi Ágnesnél, már persze, ha félreteszem a hölgy esztétikai előnyeit.
De program-szinten mindenki ugyanazokkal a lózungokkal él, és felettébb kiváncsi lennék, hogy az egyszerű, egérszürke mezei szocialista miben látja a különbségeket, és most mi az az ok, melytől majd hazarohan és kitűzi házára a szocialisták vérbordó zászlaját, a kertjében pedig két marokkal szórja szét a fehér szegfű drága pénzen beszerzett magvait.
Mondani kellene talán valmit a választónak is, első lépésként talán meg lehetett volna határozni, hogy kinek a pártja is a Szocialista Párt, kiket kíván képviselni.
Merthogy aki mindenkit képvisel, az nem képvisel senkit - saját magán kívül, ami egyénileg ugyan üdvös lehet, de pártként maga a halál.

Lehetne néhány szót szólni arról is, hogy a magát újragondoló párt kit-mit vállal a múltból, milyen a viszonya a többi demokratikus párthoz, de elsősorban a Demokratikus Koalícióhoz, mi a közös a két pártban és miben tér el a nézőpontjuk.
Aztán arról is lehetne beszélni, hogy mennyire valósak a Fidesz beépített embereiről szóló talányos és ködös megjegyzések, meg, hogy mit is kellene elérni az önkormányzati  és ami ennél talán ma fontosabb, az Európai Parlamenti választásokig, választásokon.
Mindeközben a párt kommunikációs szakembereinek vadul kellene törni okos fejecskéiket, hogy hogyan lehetne elhitetni a néppel, hogy Orbán hazudozik, lop, eszköznek használja még az Atyaúristent is, és a nép pénzén urizál.
Legutóbbi lázas víziója a térség legerősebb hadseregéről azon kívül, hogy nevetséges, a legjobb alkalom a lopásra, mert a sírköves műfogását lehet alkalmazni: csak nem sajnálja a pénzt a drága halottjától?
Csak nem sajnálja a pénzt arra, hogy szűzeinket megvédjük, mint tettük ezt 1945-ben is, és arra, hogy megvédjük anyáink, nagyanyáink kissé már hervadozó nőiességét?


Az egyik legfontosabb dolog: azonnal tisztázni a Szocialista Párt volt elnökhelyettesének, Simon Gábornak  pénzügyi botrányát, melyet - feltehetőleg valamilyen szívességért cserébe - a Fidesz sem piszkál, a szocialisták is hallgatnak, a bárányok pedig nem is tudják, hogy a szocialisták mindenkori elnöke egy, a herezacskója alá kötözött tojásgránáttal járkál, melyet Orbán akkor robbant fel, amikor kedve tartja.
Éppen jó alkalom lenne ez a morális megtisztulás manifesztálására, egyúttal a Fidesz zsarolási potenciáljának erőteljes csökkentésére, persze ehhez kellenének jó kommunikációs szakemberek is...
Még millió más feladat lenne, ezek között fontossági sorrendet kellene meghatározni, a pártközpont  bezárt irodáinak kulcsait pedig átmenetileg el kellene dobni, míg a vidéki irodák ajtajait szélesre kellene tárni azok előtt, akik meg akarják dönteni Orbán Patyomkin-országát.


Mindenkinek jár egy esély, Tóth Bertalannak is - adjuk hát meg neki, és kívánjunk hozzá sikereket.
Aztán majd meglátjuk, hogy az igét csak hirdetni tudja-e, vagy netán ragozni is...
Könnyű dolga nem lesz...


:O)))

2018. június 16., szombat

NAGY IMRE EMLÉKE

Ő az, aki ma senkinek sem kell, egyúttal ő annak az eseménynek emblematikus figurája, melyből - teljesen tévesen ugyan - mindegyik mai politikai erő saját legitimációját eredezteti.
A mai politikai világ se lenyelni, se kiköpni nem tudja, viszonyukat hozzá a mai politikai erők elkenik, mint lekvárt a palacsintán, próbálják saját szájuk íze szerint értékelni, de valahogy sehogy sem sikerül, valahogy mindig előbukkan a rákent máz alól a sztálinista bolsevik.
Talán az az oka ennek, hogy az életbenmaradáshoz egészen más tulajdonságokra volt szükség Sztálin Szovjetuniójában, mint amilyen tulajdonságokra egy szocialista/kommunista forradalmárnak szüksége lehetett.

Így adódott aztán, hogy aki elvhű forradalmár volt, vagy csak tehetséges politikus, vagy hithű forradalmár volt, az általában áldozatául esett a sztálini tisztogatásoknak.
Sztálin birodalmában nem elvhű, nem hithű embrekre volt igény, hanem a Gazdához hű emberekre - sokszor még ez sem volt elég.

Bizony, aki túlélő szeretett volna lenni, annak erősen figyelnie kellett a széljárásra, és lépten-nyomon bizonyítania kellett rendíthetetlen hűségét.
Ebben Nagy Imre kétségkívül remekül teljesített, és nem is volt vele semmi baj Sztálin haláláig, amikor aztán eljött az idő, mikor az alkalmazkodóképessége csődöt mondott.



Sorsát maga kovácsolta, halálát egyes-egyedül önmagának köszönheti, még akkor is, ha kívülnézetből igen impozáns kiállása a fene tudja mi mellett, merthogy konzekvens politikai álláspontja nemigen volt.
A magyar történelem egyik legtehetségtelenebb politikusa volt, nem is csoda, hogy bekerült a magyar politikai Pantheonba, Kossuth Lajos, II. Rákóczi Ferenc és Hunyadi Mátyás mellé, akik - csakúgy, mint ő - képtelenek voltak adekvát választ adni koruk sorskérdéseire.
Magyarember ugyanis nem azokat tartja nagyra, akik a reálpolitika göröngyös ösvényein vezetik előre a nemzetet, nekünk a nagypofájú öngyilkosok tetszenek, akiket aztán úgy követünk, mint a lemmingek az élen haladókat, bele a szakadékba.

Nagy Imre állítólag részt vett a cári család kivégzésében, és ez - ha igaz - párthűségét megkérdőjelezhetetlenné tette, de önmagűban kevés volt a túléléshez, lásd Jezsov és Jagoda sorsát.  Hogy hogyan élte túl a sztálini "csisztka" nehéz időszakát, azt csak ő tudhatta, mindenesetre ügyesebb - esetleg szerencsésebb - volt, mint Kun Béla és társai, akik eltűntek a Nagy Tisztogatás időszakában.
Mint moszkovita pártvezér élvezett bizonyos védelmet Rákosival szemben, de ki is szolgálta a rendszert, söpörtette a padlásokat, majd miután Sztálin meghalt, megpróbálta kiszorítani Rákosit a hatalomból - váltakozó sikerrel.

Kényszer-reformer volt, mert azt ugyan látta, hogy a sztálinizmusnak befellegzett, de a kivezető utat nem lelte.


1956-ban a törtéánelem felszínre dobta, de érthetetlen módon nem volt képes felmérni a jaltai osztozkodás utáni erőviszonyokat, és azt hitte, hogy a Szovjetunió megengedi hangyafaxnyi szövetségesének az önálló politizálás luxusát.
Illúzió volt, ő pedig a viharos tengeren, az éles sziklák között toronyiránt akarta átvinni az ország meglehetősen rozoga bárkáját egy olyan kikötőbe, mely csak az ő képzeletében létezett.
Nem kétséges, a semlegesség eszméje rokonszenves volt a népnek, csak éppen kivitelezhetetlen - 1989-ben sem sikerült megvalósítani, mert a mai világban szükségszerű, hogy valahova tartozni kell.
Úgy gondolom, a helyzetre felkészületlen is volt, nem ő irányította az eseményeket, hanem az események sodorták őt, emellett hiányzott belőle a határozottság is.
Megpróbált mindenáron megfelelni a különféle irányzatok, a nagyrészt lumpen elemekből álló fegyveresek és a magukat ismét aktivizáló pártmaradványok igényeinek.
A fegyveres felkelés után nem volt képes azonnal katonai erőt alkalmazni, megtagadta a Corvin-közi fegyveres góc felszámolását, nem tudott világos irányt szabni az eseményeknek, hagyta, hogy mindenféle irányzatok hívei ide-oda rángassák, jóllehet ismerte a jaltai döntést, ismernie kellett a szovjet álláspontot és ismerte a szovjet vezetést is.
Tudnia kellett, hogy vagy kiegyezik az oroszokkal, vagy megbukik.
A határvonalat a politikai hiba és a bűn között akkor lépte át, mikor hagyta meglincselni a Köztársaság téri pártház védőit, a kommunista Mező Imrét és társait, nem nyújtott nekik segítséget.

Amikor bejelentette az ország kilépését a Varsói Szerződésből, akkor már csak egy nem létező szalmaszálba kapaszkodott, ismét illúziókat kergetve.
Halála törvényszerű volt, miután a felkínált mentőkötelet se volt hajlandó elkapni, maga hurkolta azt saját nyakára.



Mit gondolhatott?
Ki tudja, talán abban reménykedett, hogy szovjet elvtársai majd megmentik, talán a nemzetközi nyomásban bízott, de szerintem ismét csak rosszul ítélte meg - ezúttal a saját helyzetét.
Meghalt, és ezzel példát adott - talán akarata ellenére - a szabadságvágyról, a nemzeti önrendelkezésről, a kommunista elvhűségről.

Merthogy kommunista volt halálában is, ez ne is legyen kétséges.
Ezzel van a legfőbb baja a mai hatalomnak, mely szeretné egy antikommunista felkelés ikonjaként felmutatni, de hát a felkelés nem antikommunista volt, Nagy Imre meg kommunista, így alkalmatlan a neki szánt szerepre.
Elválasztani őt 1956 történetétől nem lehet, nélküle nincs 1956, anélkül meg ki kellene mondani, hogy a mai hatalom egy fehér ló seggében született, melyen egy olyan politikus ült, aki odadobta országát a náciknak, egymillió állampolgárát meg halálba küldte - ezt kimondani azért még ma is kellemetlen...
Rákóczi elügetett Rodostóba, Kossuth rokolyát húzott, leborotválta szakállát és Görgeyre hagyta az általa összelapátolt csődtömeget, Mátyást meg a császári trón izgatta, miközben népét sanyargatta.
Mindennek dacára adjuk meg a tiszteletett annak, aki halálával legitimálta életét, aki talán jót akart, csak rosszul.
Most éppen el akarják távolítani a szobrát a Parlament mellől, ami azért is sajnálatos, mert ezzel  - József Attila szobra után - az utolsó színvonalas műalkotás tűnik el a Kossuth térről.
Marad a politikai és képzőművészeti giccs - úgy látszik, ezt érdemeljük...


:O)))

SZEGÉNY GAZDAGOK

Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint a szegényebb államoktól vonna el pénzt az új uniós költségvetés, ami teljességgel elfogadhatatlan.
Hát bizony, nem szép dolog az ilyesmi, viszont a nemzetközi orbánizmus újabb nagy győzelme, hiszen a magyar gyakorlatot követi, mely szerint az állam felemelkedésének útját a legszegényebbek folyamatos és növekvő nyomorgatására lehet alapozni.
Van annak valami hamvas bája, hogy a választások utáni első tervek között a hajléktalanok zargatása szerepel, őket el kell tüntetni az utcákról, és ennek legjobb módja törvényen kívül helyezni őket.
De ezt a célt szolgálja a családi pótlék emelésének megtagadása is, jóllehet, akit be lehetett sorozni rabszolgának a közmunkások seregébe, annak a kilábalás a nyomorból jószerivel már csak gyermekei felemelkedése által képzelhető el. 

De ez a rendszer nem akar ilyet elképzelni, ez a rendszer csak a nyálas kollaboránsokat és lófejű kurváikat (copyright by Szanyi Tibor)  támogatja, merthogy az érvényes ideológia szerint ők emelik majd fel az alsóbb osztályok életszínvonalát is, csak ehhez előbb meg kell erősödniük, ami konkrétan még több lopást és rablást jelent.


Nézem a labdarúgó világbajnokságot és eltöprengek: ezekben a csapatokban rengeteg a migráns, akik remek teljesítményt nyujtanak, mi meg itt állunk a Puskás Akadémia színmagyar játékosaival, oszt nem jutottunk ki a világbajnokságra.
Volt, hogy tizenegy játékosból tíz migráncs volt, de úgy látszik, elég volt az az egy is, aki magyar volt, hogy a csapat beverekedje magát a levesbe.
Egyébként is érdekes nézni a mérkőzéseket, első lépésként felvirágoztatásunk ügyében vizsgálatot kellene elrendelni, hogy biztosan ugyanazt a játékot játsszuk-e, mint a világbajnokságon szereplő csapatok?
Nem vagyok naiv, a profi sport a pénzről szól, és szavam se lenne, ha a Puskás Akadémia évente tíz-húsz jó játékost adna a világnak, de ez csak álom, a Gömböc Álma, mely után nedves kézzel ébred.
Egyébként sem lehetnek könnyű napjai, hiszen egy lépésnyire áll attól, hogy Trump fogadja őt a Fehér Házban, és ismét megtekinthesse a cigány lótolvaj portréját a Fehér Ház falán - nem lenne jó az esélyt elpackázni...



Apropo, Szanyi.
Visszalépett a pártelnök-jelöltségtől, és ezzel utolsó politikai lehetőségét dobta el.
Mások is visszaléptek, akik meg maradtak, hááááát...
Tóth Bertalan még csak-csak, róla még nincsenek rémisztő tapasztalatok, de ez nem igazán mondható el Mesterháziról, aki azért már bizonyította a rátermettség hiányát.
Kiváncsi leszek, lesz-e aki kivezeti az MSZP-t a gödörből, vagy most választják meg az MSZP utolsó elnökét...
DK hívek most ne lelkendezzenek, nekik is lenne mit felülvizsgálni politikájukon, bőven...


Érdekes kis ország ez a mienk, és érdekesek a politikusaink is, továbbá érdekes a kor, melyben élünk.
Utóbbival kecsegtetni a népet (élj érdekes korban...) - közismert kínai átok is egyben...



:O)))

2018. június 11., hétfő

SEHOL SEMMI

Na persze, itt a nyár, az uborkaszezon, amikor minden valamirevaló politikus békésen üldögél a seggén, heverészik a strandon, persze a kormánypártiak Balin vagy Mauritiuson, míg az ellenzékieknek be kell érniük Ciprussal, vagy a Török Riviérával, hadd szokják a klímát...
Persze van, aki itthon is jól tudja érezni magát - készít kurvajó madártejeket és időnként ír húsz sort híveinek, melyből tizenötben saját szobrát smirglizi, ötben meg Viktorról tesz bátor  megállapításokat, melyre viszont az érintett tesz magasról, igaza is van.
Kutya ugat, a karaván halad, Büszkeségünk meg egyébként is leszokott már a fehérvári huszárok életvitelét propagáló dalokról, mostanában a "kicsi nekem ez a ház, kirúgom az oldalát" dalt énekelve iparkodik éppen világpolitikai tényezővé válni.



Mindenesetre, mintha minden rendben lenne, mintha nem fogyna rohamosan az önkormányzati választásokig hátralevő idő, mintha az ellenzék prominensei megszerették volna a mazochista lét szépségeit, és boldogan várják, hogy mikor csapják már végre megint pofán őket a hólapáttal.
Tudom, a nyár nem a hatalmas politikai megmozdulások ideje, de a háttérmunkát azért el lehetne már kezdeni, például nem csak a szokásos módszer szerint egymásközt egyezkedni a jelöltről, de lehetne akár elkezdeni a megegyezést arról, hogy melyik körzetben ki lesz a jelölt, aztán, ha valami csoda folytán sikerülne megállapodnunk a személyről, akkor karikát az orrába, kötelet a nyakába és lehet felvezetni, hadd tekintse meg a vásárló, mit is akar megvásárolni.
A nyár erre roppant alkalmas lenne, most lehetne meghirdetni a bogrács melletti kiscsoportos beszélgetéseket, öt kiló krumplit majd megszponzorál valamelyik helyi ellenzéki nagyvállalkozó, nem kell ehhez Sorosnak lenni, de még Mészáros Lőrincnek sem.
Alkalmas ez az időszak kis költségvetésű sportrendezvények szervezésére is, például lábtenisz-bajnokságra, augusztus huszadikán is meg lehetne jelenni - mindenesetre mire elkezdődik az, amit nálunk választási küzdelemnek hívnak, addigra legalább néhányan ismerjék fel a jelöltünket, akivel élőben már találkoztak és nem plakátokról vigyorog, mint - na, ezt nem merem leírni...



Persze ezt az egészet szervezni kell, beleértve a választásra mozgósítást is, meg a szavazatszedő bizottságban helyet foglaló képviselőket is.
De itt a legfontosabb a hiteles jelölt felkutatása, merthogy helyileg ismerik egymást a népek, és a disznóságok helyben is folynak, a sötétbe borított utcák lakói fogékonyabbak arra, ha megmutatják nekik, hogy kik rendelték meg a  helyi elsötétítést egy zsák pénzért.
Egy biztos - ha nincs ennek a munkának felelős szervezője, akkor győz a kényelem, meg a hatalomhoz törleszkedés, a vesztesek pedig mi leszünk.
Nem kell mindenkivel erőltetni a közösködést, közösüljön az LMP-vel meg a Momentummal az, akinek Németh Szilárd volt az anyja, persze helyileg a személyes ismeretség felülírhatja a pártok handabandázásait.
De a munkát nem lehet megúszni, mert ha helyileg, távolabbról kisebbnek is látszik, azért az országos sz@rhegy akkora, hogy idő kell az ellapátolásához, és hát nem lehet elég korán hozzákezdeni.


Nem lenne baj, ha ezt szeretett politikusaink is felismernék...



:O)))

2018. június 7., csütörtök

PÁRHUZAMOS UNIVERZUMOK

Egymás mellett él itt két népesség, melyeknek semmi közük sincs egymáshoz.
Az egyik halmaz a hatalom imádóit és seggnyalóikat tartalmazza, míg a másik - és vélhetőleg nagyobb - közösség a többieket, akik elszenvedői csak a történéseknek, mert a társadalom alakításában csak annyira vesznek részt, mint a párna formázásában a libapehely - töltőanyagok.

Igaz, nélkülük kényelmetlen fekvés esne, de ez bennük nem tudatosult, azt hiszik, hogy ez a helyzet eleve elrendeltetett, melyen változtatni nem lehet, mert a természet örök rendjével száll szembe, aki ellene tesz.
Meg egyébként is - ki védené meg őket a migráncsok szűnni nem akaró áradatától, a magyarság belehajigálásától az Európai Egybesült Államok fertelmes olvasztótégelyébe, melyből egy-egy Sorosként kerülnének ki, és ki védené meg őket az önálló gondolkodás fárasztó feladatától?
Naugye!


Így aztán a két univerzum békésen eléldegél egymás mellett, szinte nem is tudva helyzetükről, hiszen a töltőanyag-jellegű társadalmi csoport politikai vezetői inkább tartoznak a hatalomhoz, mint azokhoz, akiket hangzatos jelszavaik tanúsága szerint képviselni szándékoznak.
Emellett a hatalom se rest felhasználni az ellenoldal pozitívumait, például a Bölcs Vezért előszeretettel, és az ostoba értelmiség zajos helyeslése mellett hasonlítgatja Kádárhoz, ahelyett, hogy Rákosihoz hasonlítgatná, ez legalább valósághűbb lenne - de kit is érdekel itt már a valóság?

Pedig nagy baj lesz még ebből, hiszen a társadalom bonyolult szövete károsodik, ugyanis a kialakult helyzetben megszűnik - talán már meg is szűnt a társadalmi mobilitás, és helyreállt az alaphelyzet: a szolga gyermeke is szolgaságra ítéltetett, hetedíziglen.
A halmozottan hátrányos helyzetű népességről most ne is essék szó, hiszen ma arra hivatkoznak látszatra értelmes emberek, hogy a cigányokat eddig még egyetlen társadalomnak sem lehetett integrálni - és mondják ezt a szocializmus negyven éve után, amikor a cigány sem volt örök nyomorúságra ítélve, még ha nem is történt a társadalmi integráció máról-holnapra.


"Retteg a szegénytől a gazdag s a gazdagtól fél a szegény."
Írhatta volna ezt ma is József Attila, de nyolcvanegy esztendeje írta, azóta tettünk ugyan egy érdekes kanyart, melyben az ember emberhez méltó életet élhetett, gyermeke kiemelkedhetett, ha volt szorgalma és ambíciója, nem volt koldus, nem volt hajléktalan, viszont voltak munkahelyek és volt közveszélyes munkakerülés, fürdőszoba és nyugdíj a parasztnak, állampolgári jogon járó egészségügyi ellátás mindenkinek - ma meg állampolgári jogon az jár, ami a hetedik gyereknek.
Már a szája sem járhat, mert veszélybe kerül a munkahely, az egzisztencia, a gyerek továbbtanulása, a megélhetés.
Meglehetősen sötét a kép, és még sötétebb, ha a társadalom egyéb bajait - a közbiztonság és a létbiztonság helyzetét is hozzávesszük, meg azt, hogy a világ összes országa közül a negyedik helyen állunk a daganatos megbetegedések gyakoriságát tekintve, nálunk már csak Zimbabwében és a Dominikai Köztársaságban rosszabb a helyzet.
Hogy a rákra hajlamosító tényezők között hányadik helyen áll a megélhetési stressz, azt nem tudom, de azt igen, hogy aki állandóan a holnapért aggódik, az hamar beteg lesz, márpedig  itt a beteg maga Magyarország.



Ennek a betegségnek egy csúnya kiütése a nacionalizmus, a sovinizmus meg az idegengyűlölet.
Ha nem lenne olyan rettenetes, még lehetne is röhögni jókat, csak meg kellene kérni a gyűlöletet szítókat, hogy nagyszüleik születési nevét tegyék a saját nevük mellé - persze a forinton vett neveket eredeti formájukban.

De persze ez az egész nem nevetséges, inkább szomorú.
Mint ahogy az ellenzék állapota is.
Utolsó esély a helyhatósági választások előtt az MSZP elnökválasztó kongresszusa, ha ott egy markánsan baloldali, értelmes és tehetséges jelöltet sikerülne befuttatni, talán még le lehetne fékezni a magyar baloldal zuhanó liftjét.
Nem kedves kislány, nem simulékony úrifiú kellene, hanem egy robusztus személyiség, akit nem lehet félkézzel félretolni.
Botka jó lett volna, de ő elkúrta.
Nem kicsit, nagyon - rámehet a polgármestersége is...
Jó lenne egy Egységes Baloldali Demokrata Párt is - tökös férfi híján lehetne az elnöke akár Dobrev Klára is, ha a hatalom képviselői halálhörögnének, annál jobb lenne.



Ami ma van, a csendes közöny és a győztesekhez igazodás, a lehető legrosszabb, ami ma a magyar demokratákkal történhet.
Talán alternatívát kellene mutatni, kedves ellenzék, mert a semmittevésből csak a semmi szökkenhet szárba...


:O)))

2018. május 31., csütörtök

SÖRBICIKLI

Megvan a nemzet legfrissebb ellensége,  a sörbicikli.
Már nekem is régóta gyanús volt ez a ránézésre is közösségellenes szerkezet, arról nem szólva, hogy latens veszélyforrás is, hiszen bármikor előfordulhat, hogy  kirohan a dzsámiból hat-nyolc migráns, nyeregbe pattan és elkezd vadul tekerni Jászkarajenő felé, ahol is a nyolcvankét éves Juliska néni már letolt bugyival várja őket, kárenyhítési indíttatásból.
A sörbicikli korunk legnagyobb veszélye, éppen itt volt az ideje a betiltásának.
Ott röhigcsél a bicajon az eszement turista, a kormányos meg ide-oda tekergeti a kormányt, qrva jól érzik magukat, ahelyett, hogy magukba szállva együtt siratnák velünk Trianont a Hősök terén.

A hülye polgár azt hiszi, hogy tudja, neki mi a jó, meg tud vigyázni is magára, embertársaira, de téved, nem ő tudja, hanem a faxkalap bürokraták, akik, ha meglátnak egy embert mosolyogni, akkor legszívesebben jól pofán vernék egy - nyáron egyébként is funkcióját vesztett - hólapáttal.

Szálljon csak le a rohatt sajtfejű, meg a békazabáló is a magas sörtalicskáról és szépen rúgjon be a már jól becsatornázott belvárosi kocsmatulajdonosok műintézményeiben, aztán ordítozzon éjjel, hányás után, és huggyantsa ki a drága nedűt valamelyik kapualjba, az már hungarokonform, sörbicikliről hugyozni egyébként is körülményes.
A sörbicikli a kocsmárosok és polgármesterek szimbiózisának rovására megy, meg egyébként is - az alattvaló éljen minden elemében szabályozott életet, ne zenéljen a tereken, ne bohóckodjon, sört meg csak illedelmesen, asztalnál igyon.
Most, hogy már betiltják a segway névre hallgató, a fiatalok körében igen népszerű kétkerekűt is, a budapesti belváros nyitva áll a modernizáció előtt, lehet majd lovon ügetve közlekedni, igaz ugyan, hogy az meg rúg, meg szarik, ami egy segway-vel soha elő nem fordulhat.
Még, hogy seg! 

A tetejébe hejesirási hubával!


Érdemes volt a drága pénzeden kiképezni idegenforgalomra a Nemzeti Százlábút, nagy hozzáértéssel szervezik a jövő húzóágazatát, melynek fő attrakciója Nemzeti Nagyságunk nyilvános temetése lesz, naponta háromszor, vasárnap matiné.
Hogy ezek mekkora barmok - mint ide Lacháza...

Persze a mieinket sem kell félteni - Karácsony Gergely is beállt  a sorba, lehet, mikor betiltják a libasort meg a lúdtalpat, akkor is ott lesz a haladás képviselői között...
Botka is megszólalt, de szerintem kár volt - az ellenzéki vezetőket hibáztatta a választási eredményekért.
Mondta: "az ellenzéki vezetők aktívan hozzájárultak ahhoz – ki ostobaságból, ki érdekből -, hogy Orbán Viktor lényegében egypártrendszert épített ki.
És amíg nem értik meg, hogy miért nyert harmadszor is a Fidesz, addig semmi sem változik"
Mennyivel elegánsabb lett volna, ha azt mondja: Mi, 
ellenzéki vezetők aktívan hozzájárultunk ahhoz – ki ostobaságból, ki érdekből -, hogy Orbán Viktor lényegében egypártrendszert épített ki.
És amíg nem értjük meg, hogy miért nyert harmadszor is a Fidesz, addig semmi sem változik.
Persze ettől a tenyeres-talpas, nagyranőtt óvodástól ezt várni - illúzió.
Szerintem jöjjön Szanyi, ő legalább tökös.-

Ha már meg kell halni, hát haljunk meg dicső harcban, ne szarmaszatolás közben érjen minket a halál - nemgaz?


:O)))

2018. május 28., hétfő

FALRA HÁNYT BORSÓ

Ha valaki, hát én aztán szorgalmas voltam, hánytam a borsót a falra lankadatlanul, és még most, a vesztett választás után is iparkodtam volna felülemelkedni a csalódásomon, de aztán kis idő múltán úgy lettem vele, mint Királyhegyi Pál a munkaszolgálattal, mikor a keretlegény fenéken rúgta: na, most ment el a kedvem az egésztől...
Mintha mi sem történt volna, a pártok hallgatnak
A közbeszédet már megint az LMP szikkadt üdvöskéje iparkodik tematizálni, a DK elnöke rázza az öklét Orbán felé, mint hajdan az albán légvédelem harcosai az imprilisták B-52-esei felé, az MSZP-ben a leköszönt pártelnököt csesztetik - jelzem joggal - felelősségről már szó sem esik egyetlen pártnál sem, talán csak a szinte egyetlen újnak mondható szereplő, Bősz Anett ügye a kivétel, aki bugyikáját elegánsan a bokjára tolva odacsinált az ellenzék ebédlőasztalának közepére.
Már megint mindeki mindenkit hülyének néz, legfőképpen a választót, viszont ez igencsak úgy tűnik, indokolt is.



Ez egy furcsa ország, egy gigantikus Hit Gyülekezete, ahol a realitások és a hit küzdelméből mindig is a hit került ki győztesen, és itt most ne az Istenbe vetett hitre tessenek gondolni, mert az Úrnak minden türelmére szüksége lehet, hogy ne verje belénk mennydörgős, cikkcakkos villámait képmutatásunk, álszentségünk, megalkuvásaink, ravaszkodásaink és ostoba előítéleteink láttán.
Ebben az országban a hülye kokeró arra szavaz, aki őt nyomorban tartja, gyermekét rövid és boldogtalan életre ítéli, ahol egy ország megy el jóformán reakció nélkül amellett, hogy két idióta miatt félmilliárdot dob ki egy település az ablakon pusztán azért, mert a cigányok helyzetének javítására kellett volna felhasználni.
Jogos -  lehetett volna a pénzből tizenkét kilátót is építeni az Alföldre, ahonnan szemlélhettük volna a páratlan idegenforgalmi látványosságot, a nagy magyar selejtet, mely erre se lejt, meg arra se lejt.
Igaz, a kilátókból keménytökű magyar gyerekek leshették volna a horizontot, mikor jön már a migráncs, amelyik arról ismerhető fel, hogy fekete a pofája és hetvenéves öreglányokat üldöz azzal a rettenetes farkával, fene aa furxcsa ízlését!


Ebben az országban a buta paraszt teli pofával szidja a komcsikat, jóllehet soha nem volt olyan dolga - és mostanában nem is lesz -, mint akkor, amikor a paraszt nyugdíjjogosultságot, egészségügyi ellátást kaphatott saját jogán, amikor a gyerekéből agrármérnök lehetett
Mint kiderült, neki ez nem volt jó, ő zsellér szeretett volna lenni.
Az ostoba cseléd meg könnyes szemmel emlegette Purgly Magdát, akitől egyszer kapott egy pár cipőt, és habzó szájjal szidja a komcsikat, akik alatt annyi cipője lehetett, ha százlábú lett volna, akkor sem fázott volna meg egyik lába sem...
A sok suttyó. akiket a komcsik iskoláztak, hozzáférést adva nekik a kultúrához, most úgy viselkednek, mintha a pelenkájuk csücskébe grófi címer lett volna belehímezve, mocskolják apáik múltját, munkáját, lemondásit, melynek eredménye egy élhető ország volt, habár ez - mint kiderült -  ma már nem igaz.

Tulajdonképpen megérdemeljük a sorsunkat, hiszen mit is várunk egy olyan országban, ahol még a baloldali szavazók sem tartják fontosnak a cigányság hátrányainak felszámolását, ugyanakkor miniszterelnökké - de lehet, hogy királlyá - tesznek egy olyan tolvajt, akiben nem hogy egy-két vonóhúzás, de egy egész népi zenekar nyekteti a húrt.
Erre - ha nem lopna - még büszkék is lehetnénk, mint Amerika Obamára, de hát lop, mint a gép, és már teljesen vérszemet kapott.


Naszóval, ha az elenzék a pofázáson túl nem kezd valamit magával, akkor nagy baj lesz itt, kérem, merthogy egyszer csak lehull a hályog a szemekről, és nem biztos, hogy röhögni fog a nép, ha meglátja a királyt, amint meztelenül, kókadt pöcsét lóbálva a nyaka közé szedi a lábát és menekül.
Akkor menekülhetnek majd vele ők is, mert megy a levesbe mindenki, aki tönkretette ezt az országot.
Merthogy ezt az országot nem Viktor tette tönkre egyedül, habár szerepe megkérdőjelezhetetlen, ez azért közös munka volt.
Férfimunka.

Hogy jó mulatság is lett volna, az azért nem biztos.


Nem lenne baj, ha ellenzéki politikusaink elgondolkodnának rajta...

:O)))

2018. május 24., csütörtök

SALÁTAPOSZT

Kerecsend egy heves megyei település, önkormányzata pályázatot nyert - úgy félmilliárd forintot.
A cél az volt, hogy a település negyven százalékát kitevő cigányság szegregátumokban élő tagjai számára valamiféle kitörési lehetőséget alakítsanak ki, különféle technikákkal, és legalább a gyerekek számára adjanak valami esélyt.
A képviselőtestület nem engedélyezte a polgármester számára a megvalósításhoz szükséges szerződések aláírását, ezzel a pénz és az esély egyazon csobbanással esett kútba.
Sajnálatos és nagyon magyar.
Azt mondták, bár ilyen pályázatot nem nyertek, hogy inkább a turizmus fejlesztésére kellene költeni a pénzt, ami igen reális célkitűzés, miután a település Eger mellett található.
Vélhetőleg a Szépasszony-völgy helyett Kerecsendre tódulnának Eger szerelmesei.
Azt olvastam, a település lakosságának negyven százaléka cigány.
Belátható időn belül az arányok megfordulhatnak, és rendkívül érdekes lesz elnézegetni, ahogy a majdani többség a kisebbségi létben szerzett tapasztalatokkal és módszerekkel bánik majd a majdani kisebbséggel.
Ezt Erdélyben egyszer már megéltük...



Trump elnök lemondta az észak-koreai vezetővel szervezett találkozóját, mert a duci diktátor nem volt hajlandó már a találkozó előtt lemondani atomfegyvereiről, csak azok alkalmazásáról.
A koreai háborúnak sok évvel ezelőtt lett vége, igaz, fegyverszünettel és nem békekötéssel, de ez túl sokat nem jelent - kis izmozásokon túl semmi komoly nem történt arrafelé évek óta, csak az ENSZ cégére alatt tevéékenykedő amerikaiak idegesítették északi ellenfeleiket rendszeres erőfitogtatásaikkal.
Addig-addig, míg Észak meg nem mutatta, hogy a koreai, ha nekiveselkedik, nemcsak világszínvonalú autót, de rakétát és atomfegyvert is tud építeni, ami rendkívül felidegesítette azt az Ameerikát, mely nagyon nyugodtan elviselte Pakisztán és Izrael atomfegyver fejlesztését, de nem akadékoskodott sokat Dél-Afrika vagy Brazilia tekintetében sem.
Most sem hangzott el semmi azzal kapcsolatban, hogy Amerika esetleg kivonja atomfegyvereit a térségből, merthogy ez valós alku-alap lehetne, azokkal az amerikai csapatokkal együtt, melyek koreai állomásoztatása már évtizedek óta okafogyottá vált.

Tulajdonképpen Kínáról van szó, ehhez hídfőállás az USA számára Dél-Korea, egészen addig, míg a kínai óriás megengedi.
Mindenesetre a Jeruzsálem ügyében mutatott porceelánbolti elefánt-tangó,  az iráni atomegyezmény felmondása után ez újabb lépés egy világégés felé, és a gyufát itt Trump gyújtogatja szorgalmasan.
Kim Dzsong Un számára intő példa lehet az iraki elnök és a líbiai diktátor esete - mindketten feladták pozícióikat, mindketten meghaltak, és egyikük sem dicső körülmények között, országaik pedig azóta az ebek harmincadjára jutottak.



A belpolitika a helybenjárást gyakorolja, az ellenzék el van foglalva belső harcaival, miközben Budapestet éppen most einstandolja Orbán, Tarlós csendes asszisztálásával.
Az önkormányzatiságnak befellegzett, a települések olyan libacsapatra hasonlítanak, melyet egy róka vezet, döntési jogosultságuk lassan már arra sem terjed ki, hogy mit legeljenek a tarlón, azt is a rőka fogja megmondani.
Tulajdonképpen azoknak van igazuk, akik kifogásolják, hogy ugyanaz az ellenzéki csapat tehetetlenkedik évtizedek óta, az ismert eredménnyel.
Itt lenne az ideje új arcokat keresni, az elfáradt arcoknak pedig visszamenni karosszéria-lakatosnak, esetleg a privatizált vagyont működtetni.
Nagy reményeim nincsenek, a jelenlegi ellenzékiek mindent megbocsájtanak maguknak - egészen addig, míg mi is, nekik.

Azt hiszem ideje lenne ennek a határtalan humanizmusunknak is véget vetni.
Jöhetnének mások.

Nem, nem a fiatalok, mert azok egyszer már jöttek, az ország a mai napig szopja cumijukat, a torkosborz meg térdenállva könyörög a technikai leírásért.


Az Újpest elvette a lehetőséget a Puskás Aadémia elől, hogy indulhasson az Európa Ligában.
Hiába minden, Orbán sem nyerhet meg minden meccset - szegénynek a térdéig fog lógni a nyelve...


:O)))

2018. május 19., szombat

LIBERÁLISOK A LEVESBEN

Bősz Anett kilépett a Párbeszéd frakciójából, de ezzel láthatólag nem bőszített fel senkit, pedig hát talán meg lehetett volna várni a liberális képviselőnő szűzbeszédét a Parlamentben, hátha mond valami olyasmit, ami esetleg hasznára vált volna a magyar liberalizmusnak.
Mondjuk esélye ennek annyi volt, mint pupostevének az epsomi derbin, de csodák bármikor történhetnek -  például, ha az Úr úgy akarja, akkor az új Balogh is megokosodhat átmenetileg.
Ezek a professzorok különös népek, volt már ilyenje a Fidesznek szívsebészben is, erre most egy onkológus kettyent be - hát csoda, hogy még mindig küzdünk a leukémiával?
Bősz Anett a magánéletben csinos, okos, megnyerő fiatal hölgy, szerezhetne sikerélményt bármilyen más téren is, de ő pont a liberálisokat - vagy Fodor Gábort/Orbán Viktort -  akarja boldoggá tenni, mindenáron.


Miután Fodor már az összes valaha létezett hitelességét eljátszotta, viszont valószínűleg ígéretet tett tartójának, hogy megismétli a DK-val már egyszer előadott attrakciót, hát tér nyílt Bősz Anett előtt, aki most négy évig azt hiheti magáról, hogy politikus.
A PM frakciójának ezzel annyi, meg egy bambi, mint ez várható volt, ismerve a szereplőket.
Ők ugyan vonogatják a vállukat, hogy nem is érdekes annyira ez a dolog, de ezzel a szocialisták szereplési lehetősége a Parlamentben a felére csökkent, és éppen úgy jártak, mint Gyurcsány, akit ők vágtak át a palánkon.
Az Úr igazságos, ki miben vétkezik, abban bűnhődik.
Hogy miért jobb Bősz Anettnek Orbán szekerét tolni, mint tisztességes politikusnak lenni - ő tudja, mindenesetre ingyen nem tűnik reálisnak valakinek olyanná válni, mint Vona kezében az édikutya.
Amikor a hölgy majd harcol a nők tárgyként kezelése ellen, akkor gondoljon arra, hogy a reklámban a cukicica meg a kisgyerek mellett a fiatal pulyka is szerepel a sorban.
Ő éppen egy ilyen szerepet vállalt be - szerintem olcsóért, mint a kínai piacon.


Valamelyik liberális barátom elmagyarázhatná nekem, hogy miért is jó a liberálisoknak, ha felszámolják utolsó szervezetüket is, ahelyett, hogy Fodort elzavarnák a a francba.
Valamelyik szocialista barátom pedig azt, hogy miért jó nekik, ha beleléphetnek egy olyan csapdába, melyre messziről jól láthatóan kiírták, hogy veszélyes.
Itt egyedül Orbán Viktor röhöghet a markába, aki igazolva láthatja azt is, hogy nem tévedett, mikor politikáját az emberi butaságra és kapzsiságra építette, merthogy azért nem tenném tűzbe a kezem, hogy a döntéshozók között nincs olyan, aki különösen vonzódik a számokkal jelölt kis, színes képecskékhez...
Szegény Bősz Anett politikai karrierjének is annyi, a hátralevő éveket mint liba az úsztatóban, biodíszletként töltheti a T. Házban, igaz viszont, hogy fogyókúrára soha nem lesz szüksége, annyira súlytalan lesz.
A magyar társadalom jelentős része egyébként liberális, legfeljebb nagy részük nem tud róla.
Most csodálkozhatnak, mikor vert hadaik maradékai új ruhában, a 2 Rule-ban masírozhatnak a Nagy Semmibe.

Magyarország meg - azonkívül, hogy halszagú - ismét szegényebb lesz egy politikai közösséggel, de hát tudhattuk: "Csak a Fidesz!"


:O)))

2018. május 17., csütörtök

BOLOND VILÁG

A világ egyre bolondabb, a politika iránt kevésbé érdeklődő átlagember számára egyre kevésbé érthető és átlátható, akik meg érdeklődnek, azok számára örök talány, hogy az ellenőrizhetetlen állítások világában mi az igazság és mi a manipuláció.
Gondoljunk csak az iraki háborúra, vagy akár Líbiára, a világ vezető hatalmainak vezetői mindkét esetben lazán belehazudtak a világ népeinek pofájába, ennek következtében mind a mai napig emberek százai halnak meg naponta, és a folyamat elindítóinak semmiféle bajuk nem támadt belőle.
De eszünkbe juthat Jugoszlávia feldarabolása, vagy Koszovó ügye is, mindkét esetben pénzzel és fegyverrel is támogatták a Balkán egységének szétverését, a nacionalizmusok újjáélesztését, miközben a törvényes jugoszláv kormányból bűnbakot csináltak.


Ugyanez megy most Szíriában, és ment az Iszlám Állammal kapcsolatban is, melynek felfegyverzéséért ugyanolyan felelősség terheli a nagyhatalmak vezetőit, mint az afganisztáni helyzetért.
Oroszország megúszta egy Jelcinnel.
Az USA helyzete rosszabb, nekik egy Trump jutott, aki most éppen az atomháború előszobájában nyomkod mindenféle - számára láthatólag idegen - gombokat.

Rövid pályafutása során sikerült nagyot alkotnia Szíriával kapcsolatban, most legutóbb pedig az izraeli-arab konfliktushoz járult hozzá a maga sajátos módján.
Tulajdonképpen egy jelképes ügyért forrósította fel a hangulatot ott, ahol egyébként sem volt nyugalom, de legalább viszonylagos béke volt.
Nem hinném, hogy jó szolgálatot tett a zsidóságnak, nála már csak az tett rosszabbat, aki kiadta a parancsot éles lőszer alkalmazására, ami hatvan palesztin halálával és két és félezer sebesülésével járt.
Kevesebbért is ítéltek már el politikust Hágában, és nem hiszem, hogy a bosszú elmarad, szokás szerint nem azt büntetve, aki kiérdemelte.


Mi se maradunk ki a jóból.
Eddig egy elmebeteg vezette a kormányt, lehetett reménykedni, hogy végszükségben majd társai megfékezik.
Mostantól társai is csendes bolondok, például a tízparancsolattal gyógyító onkológus, vagy az erős honvédség iránti igényt szomszédaink - mellesleg többségében szövetségeseink - fegyverkezésével indokló katona.
Sajnos igaz a mondás - egy bolond százat csinál - de itt azért megdöntöttük a Guinness-rekordot - a mi bolondunk milliószámra állította elő a bolondokat, de még azokból is bolondot csinált, aki a gyógyítására, - de legalább az elkülönítésére - lettek volna hivatottak.
A csendes többség meg azon töri a fejét, hogy vállalkozást indít Kényszerzubbony és Gumiszoba Kft. néven, természetesen odafigyelve az alkotmányos költség megfizetésére Egyeske részére.
Persze minden választónak olyan hatalom jár, amilyet megérdemel, mégis hihetetlenül fárasztó nézni, hogy ismét ugyanazokat a hibákat követik el Őfelsége lojális ellenzékének tagjai, mint idáig tették, és várják a csodát, hogy más eredmény jöjjön ki ebből a sajátos matekból..


Orbán végelgyengülésben fog kimúlni, de a dinasztia már tettrekész, a következmények nélküli ország veje által biztosított mély sötétjében már folyik az utód felkészítése, várhatólag így lesz végre női miniszterelnöke is az országnak.
A libák persze méltatlankodnak, mondván, képességek tekintetében lenyomják az aktuális jelöltet, de hát a nemes vér felülírja majd a szimpla praktikumot.
Mindig mondtam, a különféle egyházak csak a bajt csinálják - addig-addig imádkozott Mi urunk, míg elhitte, hogy ha már egyszer ő az Isten, akkor övé az ország, a hatalom és a dicsőség, a népek meg éppen most tanulják a  térdre ereszkedést meg a lehajtott fejet...


Hát akkor most várjuk meg a szabóinast, aki ki meri majd mondani, hogy a király meztelen - hátha utána a többiek is a szemüknek kezdenek hinni, addig meg térdre, imához!

:O)))

2018. május 12., szombat

AZ ELVESZTEGETETT IDŐ NYOMÁBAN

Az ember sokféle dologgal pazarolhat, de semmivel nem bánik olyan felelőtlenül, mint az idővel.
Érthető, hiszen - mint tudható - az idő végtelen, se eleje, se vége, van miből pazarolni.
Mi, magyarok mint mindenben a világon ebben is elsők vagyunk, szépen, komótosan tesszük a dolgunkat - hát vagyunk mi kapkodó idegbolondok?
Naugye!
Mi még elveinkkel sem vágunk a világ elébe, de ha véletlenül mégis, hát sürgősen korrigálunk.
Jelenleg vágyott  társadalomszervezési modellünket momentán a XX. század első felében elért négysikerű teljesítményünk újragondolására alapozzuk - persze itt is igaz, hogy ami először dráma volt, az ma leginkább bohózat, viszont csak reményünk lehet arra, hogy a folyamat végén a mai rendszer vezetői úgy végzik, mint példaképeik.
Nemzetünket tekintve reményeink szerint most jobban fogunk teljesíteni, és kétmillió halott helyett mindahányan mehetünk majd a levesbe, száz év múltán a magyar lesz az aktuális vizigót, vagy talán az alán...
De ez még távoli időpont, eljöttét siettetni nem lehet, a szerves fejlődésnek nincsen párja, és mint Pató Pál, a neves magyar időgazdálkodási szakértő mondotta volt a kapkodókhoz intézett levelében, nem kell nekünk eltűnnünk Európa térképéről időnap előtt, hej, ráérünk arra még!


Most is éppen az időt pazaroljuk.
Jönnek az önkormányzati választások, és még egy hangot sem lehet hallani arról, hogy a kékre-zöldre vert ellenzék meg a nagyreményű civil szféra mit akar tenni, arról sincs hír, hogy amiről nem tudja, hogy mit, azt hogyan akarja tenni, vezetőik el vannak foglalva a parlamenti székeken való elhelyezkedéssel, - nem könnyű, egyik sem bársonyszék...
A civilek is hallgatnak, jóllehet, ha van valami, ami nem elsősorban pártpolitikai kérdés, az éppen az önkormányzatok ügye, és leszámítva a legutóbbi időszak középkori, vazallusi státusz szerint osztogatott támogatásait, általában azok a települések voltak sikeresek, melyekben a polgármester és testülete nem pártpolitikával, hanem településpolitikával foglalkozott.
Ezt kellene elérni országos szinten is, és minden ellenkező kísértést legyőzve nem elsősorban a polgármesterek személyét kell előtérbe helyezni, hanem a súlypontot a testületekre kell helyezni, hiszen minden példa azt mutatja, hogy egyetlen ellenzéki polgármester sem tud kiemelkedő sikereket elérni kormánypárti testülettel - vélhetőleg Márki-Zay napjai is meg vannak számlálva, legyenek bármennyire is jó elképzelései települése jövőjéről.
Jó lenne, ha a jelöltek egy ernyőszervezet támogatását tudhatnák magukénak, mely nem a hagyományos módon kötődik pártokhoz, hanem elsősorban települési célok megvalósítását ígéri - de ehhez persze ezeket a célokat meg is kellene fogalmazni.
Az kontraproduktív, ha irreális célokat tűzünk ki, viszont a lakosság egyetértésével találkozó céloknak hihetetlen mozgósító ereje lehet.

Azt hiszem, a célok megfogalmazásának most lenne az ideje, ehhez kell helyismeret és fantázia is - megfelelő arányban.


Helyi programot készíteni egy önkormányzati képviselő számára nem is olyan egyszerű dolog, hiszen ennek során  a nagy szavak értéke lecsökken, a haza meg a migráncsok itt kevésbé hatásos hívószavak, mint a buszmegálló vagy a falugondnoki státusz, vagy éppen valamelyik közintézmény nyitvatartási idejének szabályozása, egy járda megépítése, csatornázás vagy a közmunka megszervezésének ügye.
A másik nagyon fontos dolog a személy helyes kiválasztása, ami egyrészt könnyebb, mint az országgyűlési választásoknál, hiszen egy településrészen ismer majdhogynem mindenki - mindenkit, másrészt meg nehéz, mert a jelenlegi hatalom embereinek zsarolási potenciálja igen nagy - ez főleg a kisebb falvak esetén okozhat komoly problémákat.
Javasolnám azt is talán, hogy a jelenlegi önkormányzati képviselőt sem kell mindenáron kihagyni a lehetőségek latolgatásánál, mert vannak születetten közéleti emberek, akik a stallumot valóban településük felvirágoztatására szeretnék használni, ezt mindenhol tudják is róluk választóik, ehhez képest kellene jelölhetőségüket vizsgálni.
Meg kellene vizsgálni azt is, hogy a leköszönő képviselőtestület mit realizált az ígéreteiből, mennyi volt a város költségvetése, mennyi jutott a forrásokból az adott településrésznek, mire használták a pénzt és a kivitelezést ki végezte, milyen áron...
Nem kell kötözködni mindenáron, a kritikáknak reálisnak illik lenni.


Ezeket az információkat el is kell juttatni a választókhoz, ami nem jelenthet valami óriási kihívást, hiszen ebben a körben eljutni a választóhoz nem megoldhatatlan feladat.
Fennáll persze a veszély, hogy a kétharmad birtokában Orbán át akarja majd szabni az önkormányzati törvényt, megszüntetve a maradék önkormányzatiságot is, elérve, hogy az önkormányzat olyan legyen, mint pin@n a szőr, tulajdonképpen valódi funkció nélküli dísz.
Az Orbán számára kívánatos modell a Horthy-kor elöljáróságainak világa, ahol a helyi intézmények csak a központi hatalom végrehajtó szervei, valóságos feladatok és hatáskörök nélkül.
Nem határozhatják meg, hogy hol legyen a libalegelő, de bírságolhatják a gazdát, ha a libája összerondítja a pázsitot...
Budapest van e tekintetben legnagyobb veszélyben, itt arra kell készülni, hogy a változtatási törekvések egy harmatgyenge fővárosi vezetésre irányulnak majd, felszámolva a közvetlen főpolgármester-választást is, meggyengítve ezzel a főpolgármesteri pozíciót is - Orbán nem tűri a potenciális ellenfeleket sem.
Csak egyetlen jelöltet érdemes az ő jelöltjével szembeállítani, méghozzá egy olyan valakit, aki képes egybefogni az ellenzéket, pártpolitikus itt szóba se jöhet.



Szóval, van itt feladat bőven, ezeket pedig nem lehet öt perc alatt megoldani, hozzá kellene kezdeni.
Elsősorban az elvekben kellene megállapodni pártoknak, civileknek együtt.
Ez sem lesz könnyű, mert ott lesznek a tárgyalók között Orbán ügynökei, és időben fel kell ismerni a törekvéseiket.
Fel kell készülni arra is, hogy lesznek egyéni jelöltek csőstül, hiszen itt is működni fog az "Oszd meg és uralkodj!" szép elve.
Mondjon bármit is Pató Pál, de Orbán ráér, mi meg nem érünk rá, mert Orbán bandája szervezett, mi meg jelenleg szervezetlenek vagyunk, és az alapfeladat a szervezetépítés, amihez idő kell.
Merthogy meg kell találnia  megfelelő embereket is, nehogy úgy járjunk, mint Felcsúton jártak az ellenzéki pártok, akik nem a megfelelő minőségű emberekkel próbáltak összehozni valamit Orbánnal szemben, az ismert sikerrel.
Szóval, el kellene végezni az időszámvetést, mert már így is késésben vagyunk, aztán neki kellene kezdeni dolgozni.
Nem csak a pártközpontokban, a romkocsmák mélyén, nem csak Budapesten,  hanem a településeken, az utcákon, a lakosság körében is.
Meg kellene ezt végre tanulni...

:O))) 

2018. május 8., kedd

A LÓ ELPATKOLT

Erről ma már mindenki meggyőződhetett.
Nem, nem tetszhalott, nem fog felpattanni, ha még verjük egy darabig, ez bizony megdöglött, és még örülhet, ha nem jár úgy, mint kollegája a Nemzeti Vágta alkalmából, mely bukott, aztán kegyelemből megölték, lábait eltörték és lenyúzták a bőrét.
Erre persze semmi biztosítékunk nincs, mint tudjuk, hőn szeretett Vezérünk nem egy nagyvonalú típus, kicsinyes és bosszúálló,  már várom, hogy mikor viszik el vezetőszáron Dobrev Klárát és mikor kerül be a BTk-ba - egyéni képviselői indítványra -  a felségsértés bűncselekménye.
Most ismét jól kiordítoztuk magunkat, a tetejébe az Úr is megelégelte a hülyeségünket és jégesőt zúdított a tüntetők nyakába, jelezve az ütemtévesztés felett érzett haragját.
Közben a képviselők felesküdtek Szájer Józsi laptopjára, melyben a Szent Szöveg 1.0 található, Gyurcsányék még túl is teljesítették a kötelező gyakorlatot.
"Minden törekvésemmel azon leszek, hogy helyreállítsuk a Köztársaságot, és új demokratikus Alkotmányt adjunk a Hazának!"
Helyes, habár a fogalmazás pongyola és hatékonysága minimálisan is megkérdőjelezhető, a többit meg le sem írom, nem akarok ötleteket adni Kövér házmesternek...



Mindegy, ezen is túl vagyunk, a nép egyszerű gyermeke kiordítozta magát, zengett a "diktátor", jóllehet az érintett nem diktátor, hanem az utolsó magyar szuverén,  mellesleg a magyar szervezett bűnözés feje, ebbéli minőségében pedig eszébe sincs holmi bagatell társadalmi problémákkal foglalkozni, őt a pénz érdekli csupán, és ebben maradandót alkotott.
Mikor meghallottam, hogy hivatalosan is Mészáros Viktor az ország leggazdagabb embere, elismerően csettintettem: ez az ember - nem Mészáros - a pofátlanság olyan csúcsaira jutott, hogy az már szinte esztétikai élmény.
Ez úgy köpi szembe a társadalmat, hogy a szeme se rebben, a társadalom meg olyan alázattal tűri, hogy az szinte hihetetlen, még a csulát se törölgeti magáról.
Hogy azt óbégatják neki, hogy diktátor?
Ez számára egyáltalán nem pejoratív minősítés.
Igen, diktátor vagyok, mondja - bekap6játok egytől-egyig, de lehet, hogy ezért a kegyért még adót is vetek ki rátok.
Inkább azt kellett volna kiabálni, hogy tolvaj gazember, azt Jóska bátyánk is érti a végeken, merthogy neki a diktátor kifejezés nem mond semmit, ennyi erővel óbégathatták volna azt is, hogy pankrátor . igaz, ez magában hordozta volna a veszélyt, hogy inkább pantokrátort kiáltottak volna, ami szintúgy alapot adott volna Nagyurunk elégedettségére...
Mindenesetre - miután elcsesztünk egy hónapot kevéske időnkből - most talán ráfordulhatunk majd a helyhatósági választásokra, hacsak bele nem ütközünk ellenfelünkbe, aki már egy hónapja azon a pályán sertepertél.


Majd lesz valahogy, végül is a libák is lejutnak egyszer a tóra, pedig száz róka lesi minden mozdulatukat, de a sok lúd azért előbb-utóbb érvényre juttatja igazságát.
A jobbágyfelszabadítás se ment hipp-hopp, pedig a jobbágy egyetemi tanár volt a mai magyar választópolgárhoz képest - a jobbágy legalább nem félt a mumustól...
Minap megint kezembe került Pratkanis-Aronson könyve, A rábeszélőgép - mely első ízben 1992-ben jelent meg, akkortájt nagy visszhangot keltve.
Nem az a baj, hogy Orbánék olvasták ezt a művet, a baj az, hogy a mieink nem - pedig hasznos lett volna.
Ha tudjuk, hogy az ellenfél milyen kottából játszik, sokkal egyszerűbb felvenni vele a harcot, csak hát a mieink amellett, hogy vakok, süketek is.
Pedig hát az ellenfeleink egyre silányabb minőséget képviselnek, ha jól megnézzük, lassan több közöttük az elmebeteg, mint a normális.

Hasonló a hasonlónak örül, hát, mostanában körbeállhatnak, oszt örvendezhetnek egymásnak...
Az csak a baj, hogy lassan mi sem vagyunk különbek...



:O)))

2018. május 5., szombat

JÓKÍVÁNSÁG ANYÁK NAPJÁRA

Ez egy különleges nap - az anyák, édesanyák, nevelőanyák, pótanyák, édes mostohák és az anyák és apák anyáinak napja.
Öreg vagyok, akár az országút, de olyan szerencsés, hogy anyukám mind a mai napig nevelget, csiszolgatja viselkedésem, nyesegeti stílusom vadhajtásait, figyelmeztet, ha nem az időjárásnak megfelelően öltözöm, megvitatja velem a politikai helyzetet, szóval igazi anyuka - idén lesz kilencven, tartsa az ég bis hundert und zwanzig.
Szerencsés vagyok, szerencsésebb, mint a gyerekeim, akik már nem tudják köszönteni anyukájukat ezen a napon, mint tették ezt az elmúlt évtizedekben mindig, de hogy szeretettel gondolnak rá ezen a napon, az biztos. 

Az ünnep talán kicsit formális, mégis az az egy-két puszi amit adunk és kapunk, lehet igazán bensőséges. Fedezete az érzés, mely nem szorítkozik erre az egyetlen napra.
Boldog az a gyermek, aki kimutathatja szeretetét ezen a napon, és boldogok azok az anyák, akiket fiaik, lányaik ma őszinte szívvel köszöntenek.
Talán még boldogabbak a nagymamák, ha unokáik felkeresik őket is, vagy akárcsak egy
telefonhívással tudatják, hogy nem feledkeztek meg róluk, szeretik őket.
A fiatal persze módfelett elfoglalt, a füléről úgy kell leoperálni a mobilt, de talán két perc azért a nagymamákra is juthat.
Egy anya rengeteget ad és igen kevéssel beéri, a szeretet éreztetéséhez pedig igazán kevés idő kell.
Ne feledkezzünk meg hát azokról, akik az életet adták nekünk, akik az életet adták anyáinknak, apáinknak, gyermekeinknek - vonuljunk hát hozzájuk szépen, libasorban, és öleljük meg őket, megérdemlik.
Kedves anyukák, sok boldogságot kívánunk nektek!

:O)))