2018. március 28., szerda

A HIT VÉDELMEZŐJE

Bouillon Gottfried
Tulajdonképpen a legszörnyűbb a nép tájékozatlansága.
Ha elmondják valamelyik vidéki öregasszonynak, aki csak a közmédiából hallja az igét, hogy ebben az országban ezermilliárdokat lopnak el, majd mosnak tisztára külföldön, hogy aztán hazahozva az immár veszélytelennek tűnő vagyont megvásárolják belőle az országot - meg sem érti.
Legfeljebb felháborodik, hogy a komcsiknak van pofájuk oszlopszentjüket (kicsi vagyok, székre állok...) ilyesmivel vádolni, ami egyrészt nem igaz, másrészt meg a komcsik sokkal, de sokkal többet loptak, ő viszont most is kapott Erzsébet utalványt, melyet állítólag az alcsúti Szent Erzsébetről neveztek el...
Ha a pénzmosás kerül szóba, keresi a mosógépet, ha az ezer milliárdokról esik szó, hát először az összeget megpróbálja lefordítani csirkefarhátra, de ez a művelet soha nem sikerül, így aztán sikerélmény híján nem is foglalkozik tovább az üggyel.

A gyémántról annyit tud, hogy csillog, látott már ilyet a búcsúban, a fia lőtt egyet, légpuskával, - hurkapálcikán volt egy gyűrűben, az unokája mutatta is a gyűrűt.
Nem érti, miért baj az, ha egy szegény háztartásbeli Kósa Lajosra bízza szerény öröksége kezelését, miért gond, ha Kósa támogatja az anyukáját, nem ért szinte semmit, csak amiről közvetlen tapasztalata van, és ebben hasonlít Parkinson igazgatótanácsi tagjaira, akik az atomerőmű beruházásának kérdését öt perc alatt eldöntik, ám az ehhez kapcsolódó fedett kerékpártároló költségéről napokig tudnak vitatkozni.


Orbán legjobb szövetségese az emberi ostobaság, a tájékozatlanság és a hiszékenység.
A gádzsó buta, míg Orbán ravasz, és neki bőségesen elég, ha az embereknek azon részével foglalkozik, akik megfelelnek az ideékis állampolgárról alkotott orbáni képnek, a többieket elég kordában tartani.
Ehhez képest természetesen a propaganda is nekik szól, nekik mesél a hatvanmillió vándorlásra kész szudániról, az erőszaktevő arabokról, az iszlám terjeszkedéséről, Európa elrablásáról, melyet csak a magyar Bouillon Gottfried akadályozhat meg - habár még róla se sokat hallott...
Ennek következtében becsületben megőszült vénasszonyok féltik szende asszonyiságuk hervadozó virágát a megpocsékolástól, vitatkoznak a saria és a magyar jogrend összefüggéseiről, miközben szakszavakkal dobálóznak, mint amilyen a szorgalmi út, vagy az ártatlanság védelme is, példának okáért.
És ez jó, mert félni jó és félni kell, egyrészt Orbántól, másrészt meg Orbán elvesztésének lehetőségétől, hiszen ha ő nincs, akkor kerítés sincs, ami megállíthatja a hatvanmillió szomáliait, és akkor minden magyar gyerek olyannak születik majd, mint egy sakktábla, melyen persze a világos lesz a sötét paraszt, már, ha érted...



Itt ülünk nyakig a szarban, az ellenzéki gőzleeresztő televízióban vájtfülű értelmiségiek vitatkoznak egymással, doktrinák és doktrinerek csapnak össze, szikrázik a levegő, miközben nézői között szinte kizárt, hogy feltűnjön Mariska, hiszen rendes keresztény magyar ember zsinagógába se jár, egyébként is hazudnak reggel, hazudnak délben, meg hazudnak este is.
Egyébként meg, ha a Hír24 stábja megnézné közelebbről, hogy mit villáznak a jobboldali választó elé butítói, akkor kopaszokkal tartják távol a Soros-hálózat bérenceit - a demokrácia és a szabad sajtó nagyobb dicsőségére.
És ez így helyes, habár hosszú távon azért visszaüthet, hiszen nyilvánvalóan megkezdődött a rendszer eróziója, de az erózió sehol nem jelent azonnali gátszakadást.
Viszont ha elér arra a pontra, hát itt csúnya világ lesz, legalábbis a kisemberre, aki mint liba a kukoricát, reménykedve figyeli majd a változásokat, hátha neki is leesik valami.
Le hát - az álla...
Természetesen csalódni fog, magyarember őszinte jellemével nem fér össze az önzetlen, őszinte nagyvonalúság, magyarember számára csak végletek léteznek, így ha hozzáfér valamihez, akkor azt azonnal behabzsolja, és ha mellette éhendöglik a sok élhetetlen, az se baj.


A választásokig már nincs sok idő hátra, Simicska atombombáit a világ legjobb tűzszerésze, az emberi ostobaság hatástalanítja.
Nem ezermilliárdok ellopásáról kellene itt beszélni, hanem a felcsúti juhászról, akitől elvették a megélhetését, elrabolták tőle még a húsvéti bárányka szarát is, és amikor szembe mert szállni a hatalommal, hát leesett a létrája.

Ezt megértené Mariska néni, de megértené a rezsicsökkentéstől elájult Panel Panni néni is, aki nem is tudja, hogy a rezsicsökkentés modelljét Sztálin elvtársnak köszönheti, aki visszadobta a gyerekek labdáját, pedig agyon is lövethette volna őket.
Mert lehet, hogy a világpiaci ár lecsökkent, de Orbán akár magasabb árakat is megállapíthatott volna, hiszen a törvény lehetőséget ad erre.
Hogy a törvények törvénytelenek?
Senkit sem zavar - legfeljebb néhány jogász vitatkozik ezen éjjel három és négy között Simicska televíziójában, ki nézi?
Orbán se nézi az ellenzéket, legfeljebb lenézi.

Most mit lehet erre mondani?


Mindenesetre el kell menni szavazni, aztán majd meglátjuk...


:O)))

2018. március 24., szombat

SIMICSKA POFONJAI

Volt nekem olyan ismerősöm, aki becsajozott, méghozzá nem is titkolta nagyon, viszont volt felesége is.
Kereskedő volt az istenadta, néhány bolttal, ezzel-azzal, de élt ő is, és a felesége is, mint Alízka Meseországban.
A feleség segítette a férjét mindenben, belefolyt az üzleti tevékenységébe, és hát, miután ez az ismerősöm a törvényeket is saját értelmezése szerint tartotta be - ahogy ez Magyarországon nem túl szokatlan -, vele konzultált, vele cizellálta a terveit, kiszáradt kút nem lévén a közelben valahova belekiabálni azokat.
A férj fel-alá szaladgált a környéken friss és ropogós húsú kedvesével, dürrögött, mint a fajdkakas és mindenféle ígéreteket tett bülbülszavú rózsájának, aki természetesen ismerte a mondást, miszerint addig üsd a vasat, míg meleg, és ezt is tette - iparkodott visszafordíthatatlanná tenni a folyamatot.
A feleség természetesen hamar megtudta a dolgot - a kereskedelemben nők dolgoznak, és a koma híres volt arról, hogy a felvételi tesztet igen alaposan hajtotta végre - de a balhé nem tört ki, csak akkor, amikor a feleség rájött, hogy a "jut is, marad is" elve lassan csorbát szenved, és amikor a férj bejelentette, hogy elköltözik, és vesz valahol egy házat, akkor bekeményített.
Volt némi ajtócsapkodás, tányércsörgés, majd a friss hús bánatos léptekkel elballagott a feledés felé, a férj pedig legendás farkát behúzva visszasunnyogott a hazai pályára.
Ebből az a tanulság, hogy a kiszolgáltatottság nagy úr, és a bűntársakkal jóban kell lenni, nix ugribugri, miként a tetű mondta az idomítójának...



Orbán belegyalogolt Simicska egzisztenciális érdekeibe és ezzel a hiúságába is, felrúgta az egyenrangúság látszatát, mellyel egyébként Simicska soha nem élt vissza.
Valószínűleg azt hitte, hogy ugyanolyan beszélő szerszámmal van dolga, mint amilyen a többi csicskája, csak azt felejtette el - pontosabban az zavarta fenemód -, hogy a Fideszben kettejük közül ki csinált a másikból valakit, nem volt pontosan tisztázott dolog.
Egy olyan pillanatban, , mikor eléggé  erősnek érezte magát megróbálta nyilvánvalóvá tenni, hogy ki áll a Fideszben a táplálozási lánc csúcsán, és - mintha a liba a nyertes libakiállítás után megpróbálná levágással fenyegetni a háziasszonyt - elkezdett erősködni. Erre  a jóbarát bebizonyította, hogy ő az, aki a legjobban ismeri a Vezér leglényegét, és közzé is tette ismereteit a maga rusztikus módján.

Orbán egy geci, mondá a klasszikus mondatot, és ezzel kivívta az örök haragot.
Orbán első mérgében éppen úgy viselkedett, ahogy azt Simicska kalkulálta, kicsinyes bosszúhadjáratba fogott, ellenfele viszont - miután a véleményét belesulykolta a köztudatba (mellesleg mindenki Orbánon röhögött) - elhallgatott, semmit nem mondott, nem fenyegetőzött, hallgatott.
Valószínűleg ismerte a bölcsességet, mely szerint a bosszú olyan étel, mely hidegen jó, és nem érdekelte a másik bölcsesség, mely szerint, ha bosszút akarsz állni ássál mindjárt két sírt...



És hát, ahogy az várható volt, a választások előtt meg is érkezett egy-két tockos, majd Kósa ügyével egy saller is befutott.
És ez még csak az eleje, hiszen látnivaló, hogy Simicska tudja, mit csinál.
Nem jelenik meg személyesen, kiszivárogtat, betartja a fokozatosság elvét, hagy egy-két napot az információk feldolgozására, és egyre emeli a tétet, Orbán meg áll a céltábla előtt, és behúnyt szemmel reménykedik, hogy az őrült késdobáló csak körbedobálja, de őt nem találja el.
Ez sok mindentől függ, Simicska ugyanis nem érzelemből politizál, hanem hideg számítással, és ez azért bármikor hozhat meglepetéseket,  de az, hogy degeszre tömi pénzzel a Jobbikot, azért azt jelenti, hogy számára máris megvan a Fidesz váltópártja, melyet lelkesen taszigál a közép felé.
Vona is tudja, ha nem akar élete végéig a politika peremvidékén szambázni, akkor a pártját elfogadhatóra kell sminkelni, és ha sikerülhetett a hajdan liberális Fideszből horthysta keresztény-nemzeti pártot csinálni, hát sikerülhet a Jobbikból is radikális konzervatív pártot alakítani.

A magyar néplélek ismeretében ez nem kizárt.
Sok minden hátra van még, Simicska lapjai még kézben vannak, és az Úr legyen irgalmas Orbánhoz, ha volt haverja egyszer megrántja a vállát és azt mondja, hogy nem érdeklik a következmények, amire egyébként képes is az olyan ember, aki úgy vágta ki szomszédja kerítésoszlopait fl
ex-el, mint favágó az erdőt tarvágás idején.

Simicska soha nem fog a baloldallal egyezkedni, lepaktálni, de szándékán kívül megteremtheti a feltételeket ahhoz, hogy a baloldal összekaparhassa végre magát.
Hát akkor drukkoljunk neki, és nézük érdeklődéssel az előadást...



:O)))

2018. március 20., kedd

TAVASZI ZSONGÁS

A tavaszi szél általában vizet áraszt virágom, virágom, idén viszont - úgy tűnik - kiöntött a pöcegödör.
Ma van a tavasz első napja, mire ezt a bejegyzést olvassátok, már elkezdhetitek várni a nyarat, az is eljön, meglátjátok, hacsak Orbán Viktor másként nem rendelkezik.
Még néhány hét és kiderül, kinek nyílnak a tavaszi virágok - gyanítom, a büdöske nekünk, az aranyeső meg Orbánnak és családjának, értve rajtuk vazallusait is.
De azért reménykedjünk, hátha rajtaütés-szerűen megjön szeretett népünk esze, és hirtelen felindulásból elküldi ezeket a levesbe, ami nem is lenne baj, ha közben tudnánk, hogy mi jön utána...
Sok okunk nincs az örömre, de ettől még fel kellene készülni a legvalószínűtlenebb helyzetekre is, nevezetesen, hogy a Jobbik nyer és az LMP támogatja, akár koalícióban, akár kívülről, vagy a Fidesz nyer és a Jobbik támogatja valamilyen formában, vagy az MSZP - Párbeszéd - DK - Szolidaritás nyer, és nem támogatja senki, ellenben egymással is vad torzsalkodásba kezdenek.

Egyetlen ember volt, aki erről tárgyalni akart a  pártok vezetőivel - őt Gyurcsány Ferencnek hívják -, ami azt tanúsítja, hogy Szél Bernadett ellentételezés nélküli támogatása csak italközi állapotának tudható be.
Mint tudjuk, az LMP tárgyalódelegációjának fogadásakor ott hempergett coca-cola mámorban a DK egész vezérkara, de erről már kiderült, hogy rosszul tudjuk, nem igaz, csak hát az a baj, ha valakit arcon köpnek, azt hiába törli le, a helye utána égni fog, még sokáig.
A hatalom már telecsinálta a kevlár-gatyát, ismét embereket vezetgetnek pórázon, a miniszterelnök fenyegetőzik, a politikusok meg kussolnak.
Mindegyikük egy kis számológép, aki azt kalkulálgatja, hogy hány körzetben kell győzni ahhoz, hogy bejussanak a fincsibe...



De azért bizakodjunk, hiszen úgy szokott az lenni, hogy minden forradalom kitermeli a maga vezetőit, mint ahogy minden ellenforradalom is, de ez a fázis még odébb van.
A dolgok mai állása szerint az inga itt sem fog megállni, kileng szélső pontjáig, és hatalomra juttatja a Jobbikot.

Szavunk se lehet, nem segítettük a Jobbik demokratizálódási folyamatát - és itt most tegyük félre, hogy mit gondolunk annak őszinteségéről, és spekuláljunk el annak igazságán, hogy ha valakire jelvényt tűzöl, akkor akaratlanul is elkezd annak megfelelően viselkedni.
Az a szélsőséges hiszti, amit levertek itt néhányan, teljességgel felesleges volt - hisztiztek volna akkor,  mikor a Magyar Csorda vonulászott és marconázott, de akkor általában kussoltak, és a seggükbe egy zabszemet gőzkalapáccsal se lehetett volna beleverni.

Természetesen ma már ez is másként volt, hősök tömege vonult utcára a cigányok védelmében, a demokráciáért - de lehet, rosszul emlékszem.
Nem merném találgatni Vona indítékait, de ha az a célja, hogy ultranacionalista és rasszista pártját domesztikálja, akkor neki sincs könnyű dolga, még akkor sem, ha a nép egyszerű gyermekei pártállástól függetlenül épp olyan lelkesen cigányoznak és zsidóznak, mint saját elvbarátai.
Még ha ellenségeiknek is tartják néhányan a Jobbik választóit, akkor sincs igazuk, hiszen épeszű ember az ellenségeit szereti maga mellett tudni, hogy legalább lássa, mit művelnek.

A Jobbik szavazói nem esnek egy kategóriába Gyurcsány Ferenccel, öket ha megdobják kenyérrel, visszadobnak kézigránáttal - ne feledjük, ez egy radikális, szélsőséges szavazótáborral rendelkező párt, amelyik népszerűségét annak köszönheti, hogy tagjai jó eszköznek tekintik pártjukat szélsőséges nézeteik gyakorlatba történő átültetéséhez.
Ha a Jobbik hatalomra jut, meglehetősen kiszámíthatatlanok a fejlemények, hiszen a szélsőségesek első áldozata maga Vona lesz, és csak utána jönnek a demokraták politika ellen beoltott képviselői.



És hogy ne menjünk el szó nélkül mellette, március 21.-én lesz kilencvenkilencedik évfordulója a Tanácsköztársaság kikiáltásának.
Ezt ugyan - a hőbörgés és vad zászlólengetések hiányában senki nem tartotta és ma sem tartja forradalomnak, pedig a gazdasági - társadalmi viszonyok megváltoztatásában nagyobb szerepe volt, mint az Őszirózsás Forradalomnak.
Elbukott ugyan és a kor külpolitikai és katonai környezetében ez törvényszerű volt, de semmiképpen nem lehet elbagatellizálni a törekvéseket, melyek a háborút vesztett ország konszolidálására és egy igazságosabb társadalom megteretésére vonatkoztak, melyben a nép a libacombot nem csak urai útján fogyaszthatja.

Ők folytatták az utolsó magyar honvédő háborút, melynek köszönhető talán, hogy a román-magyar határ nem a Tisza fő sodorvonalában húzódik.
És az utolsó győztes hadjárat is a Tanácsköztársaság nevéhez köthető - a tavaszi hadjárat, melyben a csehszlovákok katonai területfoglalását sikerült megakadályozni, sőt, részlegesen helyreállítani a háború előtti határvonalat.
Mindezt önállóan, a belső ellenséggel harcolva, hogy aztán az árulások miatt bekövetkezett vereség után a román hadsereg kivonulása után belovagolhasson Horthy Budapestre, a máig bűnös városba.

Ekkor vonultunk utoljára a történelem főutcáján, ekkor voltunk utoljára függetlenek és szabadok, hogy aztán Horthy visszaterelje népét az akolba.

Becsüljük meg 1919 emlékét, minden naiv törekvésével együtt, immár majd egy évszázad távlatából, tárgyilagosan!


:O)))

2018. március 19., hétfő

EZ NEM OPTIMIZMUS, EZ VALAMI MÁS...

Azt hiszem, hogy megérdemeljük a sorsunkat.
Hogy az emberek legtöbbje már eldöntötte magában, hogy el kell zavarni a maffiát, az nagyon úgy tűnik, hogy rendben van.

Hanem ott a kérdés, hogy akkor kire adjuk a voksunkat?
Na, erre a kérdsre nem talál választ ma a magyar társadalom, bár én is reménykedem, hogy a választó nem hülye, ha már ezt a politikusokról nem is lehet állítani.
Mert hát minek nevezzük azokat az embereket, akik mindig, mindent ugyanúgy csinálnak, mint annak előtte, és valamilyen érthetetlen okból abban reménykednek, hogy az eredmény más lesz - hát én bölcseknek ugyan nem nevezném őket, de persze ez csak az én magánvéleményem.

Ha ezek (kis "e"-vel...) csinálták volna az 1917-es bolsevik forradalmat, akkor Lenin tökönlőtte volna magát az Auróra hajóágyújával, Trockíj és Zinovjev célba lőttek volna egymásra, Sztálinról megírta volna a Pravda, hogy elagyabugyálta az asszonyt, mire is Krupszkaja asszony méltatlankodott volna egy sort és megalakította volna a "#Menyjatózse!" mozgalmat - és az egész csapat diadalmasan masírozhatott volna Szibériába, a cár meg boldogan él, mig meg nem hal...


Szél Bernadett elment egyeztetni a demokratikus pártokkal, de valamiért nem jött össze neki a dolog, merthogy ő majd akkor egyeztet, ha a Jobbik is egyeztet, a Jobbik meg akkor egyeztet, mikor a vulva dalra fakad - szóval eredményes volt az egyeztetés.
Vannak mazochisták, akik helybe mennek a faxért, mint vadász a medvéhez, aki a végén nem is bírta ki és megkérdezte, miután lebonyolították az orális szexet: Te vadász, most őszintén! - te most medvevadászatra jársz vagy szopni?
Hej, de szép is lenne, ha Semjéntől is megkérdezhetné ezt Mackó alezredes a vizsgálati osztályról, hej, ha őt is úgy szállítanák helikopterrel. mint a rénszarvast vagy jávorszarvast vagy gímszarvast, az lenne a lényeg, hogy a karperece ne legyen szarvasból...
De vissza a politikához!
Az azért mégiscsak vérfagyasztó, hogy a választás előtt néhány nappal még mindig a szikkadt szépség tematizálja a közbeszédet, ez maga a demokratikus ellenzék  szegénységi bizonyítványa.

És akkor még Gyurcsány méltatlankodik, hogy Szél Bernadett nem köszönte meg, hogy a DK visszaléptette a közismert választási szakértőt, Tóth Zoltánt az udvariatlan hölgy javára.
Soha nem hittem volna, hogy egyszer még horngábori mélységekbe süllyedek, de most lehetetlen megállni, hogy ne említsem meg, hogy Orbánék nagy valószínűséggel a hasukat fogták a röhögéstől, mikor meghallották Gyurcsány nagy ötletét - csak tudnám, kik a tanácsadói, mert akkor már meg is lenne a névsor, kiket kell világgá küldenie.

Mint tudjuk, a hála nem politikai kategória, ezt ma már minden politikus tudja, kivéve a gyevi bírót.
Ha az úr minden ilyen akciójánál fejbeverné Gyurcsányt pártja zászlajának rúdjával, az se segítene, ez az ember gyárilag jóindulatú, optimista és tisztességes, de akkor mit keres a politikában, amely ma inkább hasonlít varangyok harcára egy vödör takonyban, mint az angol királynő ünnepi fogadására a Buckingham palotában?
Szél Bernadett Orbánnak dolgozik, pártja egy véletlenül életben maradt kamupárt, mely egyetlen célra jött létre: a gazdátlan liberálisok befogására és integrálására a NER rendszerébe.
Ami meg a Jobbikot illeti, nagy marhaság ellenségem ellenségét a döntő csata előtt támadni, meg elvieskedni szép szólamok mentén.
A politika pragmatikus műfaj, ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van és a nyolcszázezer szavazó az éppen nyolcszázezerrel több annál, mintha a Jobbikot belelökdösnénk Orbán ágyába.
Na mindegy - ettől még lehetnek csodák, és lehet olyan dolog is, ami nem csoda, hogy az utca népe lehet okosabb a politikusoknál - majd kiderül.
Addig se mérgelődjünk nézzük a történetet bohózathoz illő mérsékelten vidám arckifejezéssel...

:O)))

2018. március 17., szombat

BOLDOGSÁG, GYERE HAZA

A boldogság világnapja március 20. ezt a dátumot az ENSZ (!!! Soros !!!) nyilvánította a Boldogság Világnapjává hat ével ezelőtt, 2012-ben.
Az ötletet egy világtól elzárt picike királyság adta a Himalája tövében, Bhutan.
Ide még nem értek el a nyugati tömegkommunikáció áldásai, így lakói nem is tudják, hogy életük egyetlen értelme a Szent GDP magasra emelése.
Teljesen helytelenül azt vallják, hogy a boldogsághoz nem elég ez az egyetlen, misztikus és felettébb könnyen manipulálható szám, melyben a te szorgalmas munkád gyümölcse éppúgy benne foglaltatik, mint Orbán Viktor bűnszervezetének és a magányos bűnözők vagyonának tőled elrabolt vagyonelemei - a boldogsághoz más dolgok is kellenek.
Így a boldogság-index mérésnél az egy főre jutó GDP mellett szerepel a várható egészséges élettartam is, továbbá az emberek véleménye négy kérdésben:
- mekkora társadalmi támogatottságra számíthatnak, ha bajba kerülnek,
- mekkora szabadságot élveznek életük fontos döntéseiben,
- mennyire korruptnak érzik a társadalmat, melyben élnek,

- mennyire gondolják nagylelkűnek magukat.
A boldogság indexet a Fenntartható Fejlődési Megoldások Hálózata (??? Soros ???) méri, és évente rangsorolja az országokat.
Mi a mért százötvenöt ország közül a hetvenötödikek voltunk tavaly.
Hogy idén hányadik helyet foglalhatjuk el, az még kérdéses.

Tisztes középszer, mondhatnánk, csak hát - sajnos - számunkra a reális viszonyítási alap a posztkommunista országok csoportja, ezek között viszont sereghajtók vagyunk.
Vajon, miért is nem csodálkozom?






Az elvvel egyébként maximálisan egyetértek, hiszen az állam célja nem lehet valamilyen elvont fogalom diadalra juttatása, az államnak egyetlen akceptálható célja lehet: polgárai jólétének, nyugodt életének és boldogságának biztosítása.
Még ha erre törekszik is az állam, akkor sem lesz mindenki maradéktalanul boldog, hiszen megcsalhatja az, akit szeret, elveszítheti jólfizető munkahelyét, megbetegedhet, meghalhat szeretett hozzátartozója - de a cél nem is mindenki állandó és maradéktalan boldogsága kellene, hogy legyen, hanem az a gazdasági-társadalmi környezet, melyben az állampolgárnak boldogsága megélésére  lehetősége van.
A boldogság nem csak az anyagi javak mennyiségétől függ, hiszen az csak egy eleme az életnek, természetesen eléggé fontos eleme, de számtalan példáját láthatjuk gazdag emberek boldogtalanségának, hogy mást ne is említsek, a Fidesz lófejű kurváinak vergődését (copyright by Szanyi Tibor) nyakig a pénzben.
Ilyen szempontból a Mi Boldogságpótlékunkat is említhetnénk, kinek pszichológiai kórképe érdekes dolgokat rejthet kisebbségi érzésekről, nagyravágyásról, gigantomániáról, deformálódott ambíciókról, miegyébről.
Övé lassan fél Magyarország, de épeszű ember nem cserélne vele, mert elrettentő lenne, ha éjjel rémálmaiban felködlene Kadhafi sorsa, és verejtékben úszva ébredne az álomból, melyben harcostársai és ellenfelei sorban állnának a seggénél, melyet egyik sem nyalni akarna...
Ezért kell aztán magyarázkodni, hogy a zakó alatt nincs golyóálló mellény, az alsőgatyáját nem kakaóálló kevlárból varrják - a diktátorok sorsa pusztulásuk előtt nem méznyalogatás.


Sajnos, nálunk a politikusok félreértelmezik a helyzetet, mindahányan azt gondolják, hgy nekik a népet boldoggá kell tenni, jóllehet nem ez lenne a feladat, hanem az, hogy olyan környezetet biztosítsanak, melyben tehetsége és ambíciói révén mindenki megteremtheti saját boldogságát.
Ha valaki a turultojás kultuszán akar serénykedni hát tegye, de ne tiltakozzon, ha a másik a vagyoni egyenlőség megteremtésében látja az élet értelmét, és legfőképpen ne akarja rákényszeríteni elképzeléseit a másikra.

Ócska diktátorocskák pedig ne akarjanak avítt eszméket a nyakába sózni, ne lopják el a libáját, és ne várják el, hogy ezért a haza megmentőjeként még ünnepeljék is őket.
Azt mondják az okosok, hogy az ember viszonyaiban az, aki - például egy számítógép-programozót nem tesz boldoggá, ha kiderül, hogy mennyit keres egy cégénydányádi közmunkáshoz képest, de boldogtalan lesz, ha megtudja, hogy a szomszéd gép előtt ülő kollegája százezerrel többet keres nála.
Számunkra sem hozza el a boldogságot, ha kiderül, hogy a boldogság-indexünk jobb, mint Szomáliának, viszont, ha belegondolunk, hogy Csehország ötvenkét hellyel van előttünk, akkor elszomorodhatunk.

És elspekulálhatunk azon, hogy mi az oka, hogy még Szerbia, Oroszország és Románia is előttünk tart.
Talán szemléletet kellene váltani, és nem az Orbán-család anyagi helyzetén kellene mérnünk az ország lakosainak boldogságát.

Merthogy az kétségtelen, hogy nagy boldogságra ad okot, hogy ilyen virtigli kis diktátorunk van, aki már kilopta a fogadból az arany tömést is - ő már boldog is talán, de talán itt lenne az ideje, hogy ebben az egyszeri és megismételhetetlen életedben neked is jusson egy kis boldogság...
Természetesen ez is olyan torta, melyból ha valaki megeszi a felét, akkor a többieknek morzsák se jutnak.
Talán ezen kellene változtatni, ha majd egyszer változtatni akarunk...
Akarunk?



:O)))

2018. március 16., péntek

LESZ KAPSZ

Budapest csendes, újra csendes, igaz, idáig se mi hangoskodtunk, hanem a Békamenet marconázott.
Talán két üdítő momentum volt erre válaszként, az egyik a kétfarkúak békemenete, a másik meg a színpad, melyről lelkesítő indulóval biztatták a menetelő honfiakat és honleányokat, kik közül a fiatalabbja vigyorgott, míg az idősebbjéből néhányan vadul anyáztak, rázták az öklüket.

Érdekes, egyikük se figyelte feszülten a szöveget, látszott rajtuk, hogy kívülről fújják, úgy menetelnek acélos tekintettel a bizonytalan jövő felé.
Ezzel együtt sokan voltak, ennyi vakegeret egy falkában ritkán látni, talán a lemmingek vonulása a szakadék felé lehet hasonló.
Talán a vaksiság az oka, hogy nem zavarja őket sem egy Tiborc, sem egy Kósa - a sötétség a sötétben nem látszik, ugye, Kósa meg lehet, hogy kapott volna édesanyja bankszámlájára nyolcszáz milliót, de az nem igaz.
Egy olyan társaságban, melyben a hit a meghatározó, egy ilyen esetnek semmi jelentősége nincs, amiben nem akarok hinni, az nincs.


Vezérünk viszont kitett magáért, megígérte, hogy ennek az ellenzéki impertinenciának meg lészen a választások után a böjtje, merthogy az elpofátlanodott ellenzék szájalni mert, némelyik még azt is megkérdőjelezte, hogy ő a legalkalmasabb az ország irányítására.

Ezeken persze a választások után elégtételt fogunk venni, mondá, amiben ne is kételékedjen senki, hiszen népe ezt várja el tőle, ez kell nekik a békességhez.
Van egy választói réteg, amelyik számára a választást nem pártok között kellene kiírni, hanem a diktatúra és a demokrácia között, merthogy pártokat csak demokráciában érdemes üzemeltetni, egyébként csak útjában vannak a diktátoroknak.
Mi egyébként ezen a területen is lengyel barátaink példáját tekintjük irányadónak, kiknél az ottani átkosban köztudomásúlag többpárt-rendszer volt, és természetesen mindegyik párt elfogadta a meghatározó erő iránymutatását.
Errefelé haladunk mi is, habár még mindig akadnak átmeneti állapotban levő tömörülések, az átmenetet egy párt és az egypárt között kell elképzelni.



A demokratikus oldal ismét nagyot alkotott, sikerült az ünnepet unalomba fullasztani, sok beszéddel, sok üresjárattal, de hát ez már megszokott errefelé.
Persze lehet mondani, hogy már megint fanyalgok, ami tulajdonképpen igaz is, de azért arra felhívnám a figyelmet, ha egy színház húszadik produkciója után is fanyalog a közönség és a kritikusok, akkor általában elhajtják a rendezőt, és nem azért, mert belecsípett a szubrett seggébe, megalázva őt női méltóságában.
Talán valaki elővehetné a 2006-os, Andrássy úti szocialista választási naggyűlésről készített videókat, akkor láthatná, hogy milyennek kellene lennie egy politikai rendezvénynek.

Igaz, itt ünnepelni kellett volna, de hát ez már régen a múlté, ez a szép tavaszi ünnep utoljára az én gyermekkoromban volt ünnep, amikor kokárdát viselt kicsi és nagy, és elandalodva néztük a televízióban a gyönyörű hazafias filmeket.
Ezeket a ma nézője tán meg sem értene, törné  a fejét, hogy Petőfi keresztneve Sárika, Sándor vagy Sámli volt, és várná, malyik huszár lova szarik aranytallért, melyik meg csak lócitromot - majd elmondaná, hogy erre én is tudtam volna felelni Anyukám, csak nem ugrott be!


Na mindegy, ezen is túl vagyunk, a demokratikus oldalon vigasztalják egymást a pártvezérek, hogy az utolsó percben is meg lehet egyezni, Gyurcsány egyoldalú lépésként helyzetbe hozza  Fodor Szél Bernadettet, aki erre hajlandó elmenni a Gyurcsány által meghirdetett egyeztetésre  - van, aki semmiből sem tanul.
Pedig csak meg kell nézni, kivel hajlandó összefogni a Jobbik - LMP és Momentum - és máris látszik, melyek azok a pártok, melyek Orbán szekerét tolják.
Remélem, elviszi őket a választás...
Mindenesetre el kell menni választani, aztán majd meglátjuk - már, ha kinyitjuk majd a szemünket, melyet becsuktunk, mikor a szájunkat kitátottuk, várva a sült libát.
Reméljük, erre repül, meg azt is, hogy nem itt nevelkedett, mert akkor elég sovány liba lesz, a kukoricát ugyanis már régen lenyúlta Nagyurunk...
Már csak huszonhármat kell aludnunk, és kiderül, rabok lettünk, vagy szabadok.
Merthogy ez a kérdés - válasszatok!



:O)))

2018. március 12., hétfő

NA HELLO, RÖFI!

Vezérünk ismét szózatot intézett népéhez.
Mint Nemzeti Harcimarci kifejtette, hogy bárkivel vállalja a csatát azért, hogy megvédje Magyarországot.
Nomármost ennek legcélravezetőbb módja az lenne, ha felvenné a harcot elméje szörnyeivel, szedné rendesen a bogyóit és autogén tréning keretében naponta százszor elmondaná: Nem én vagyok Magyarország, én csak egy esendő, beteg ember vagyok, aki oly kevés eredménnyel harcol saját  rögeszméivel!
Nem hiszem, hogy egyetértene velem, ő ugyanis a harcban ellenfelének a migrációt és az elmúlt évek eredményeinek elvesztését jelölte meg.

Hogy egy politikus hazudik, azt abból lehet tudni, hogy mozog a szája, de a Mi Büszkeségünk már úgy is tud hazudni, ha ki sem nyitja a száját, vagy nyelvecskéje éppen útjában van a szebb jövő felvázolásának.
Erre akkor van szüksége, ha éppen lop, mert olyankor koncentrál.
Mostanában keveset beszél....
Fő ellenségeink - szeinte - Brüsszel és az IMF.
Mindkettő arról nevezetes, hogy tagjai vagyunk, mondhatnánk mi vagyunk Brüsszel és mi v
agyunk az IMF.
Így legfőbb ellenségünk saját magunk vagyunk, melyet szépen példáz az is, hogy mentális kihívásokkal vitézül hadakozó miniszterelnökünket a nyakunkba ültettük.
Dehogy is skizofrénia, csak két macska ő, és játszik egymással...



De sebaj, hiszen a jövő biztató, mint említette, " Magyarország azon kevés ország közé tartozik ma Európában, ahol az emberek azt érzik, hogy a gyerekeik jobban fognak élni, mint ma ők élnek"
Az erre utaló jeleket valószínűleg saját családjában észlelte, a Nemzet Veje megvilágította számára a helyzetet, még ha egyes részletek árnyékban is maradtak átmenetileg.
Százlábú Rasi egyre stabilabban áll a Balaton vizében az ő saját lábain, és Őszerénységének, I. (Igazmondó) Viktor Mihálynak sem kell szégyenkeznie, van mit a tejbe aprítani, - tej a Bonafarmról, hálából... - már csak az a baj, hogy dugdosni kell a vagyont.

Elég nehéz, a feladat csak ahhoz mérhető, ha a bababoltban  kell takarót venni egy szumo birkózónak, merthogy Vezérünk nem elég, hogy szerény, de még telhetetlen is.
Mindenesetre magyarembert már nem érdekli mit hablatyol Orbán, az se nagyon, mit erőlködik ki magából bánatos ellenzéke, nem érdekli a választás, még kevésbé a jelöltek, akik még öt peccel záróra előtt sem képesek eldönteni, mit rendeljenek a kocsmában.
Már csak abban reménykedhetünk, hogy elmegy szavazni a Kétfarkúra, hogy bosszút álljon a sorson, és int Vezérünknek:
 Na hello, Röfi!...
Elnézegettem ma a "miniszterelnökjelölti vitát" a diákokkal, ott kavart Szél Bernadett is, akire igazán nem lehet azt mondani, hogy nem dolgozott meg a pénzéért, hiszen még az utolsó percekben is ő osztja az észt, ő szab feltételeket, jóllehet pártjához képest a Kétfarkú Kutya Párt sótlan és szomorú temetői menet.
Pedig tolják őket a közvéleménykutatók rendesen, csak az a baj, hogy élő LMP szavazót én még nem láttam, bizonyára szégyelli szomorú állapotát, ha létezik is.



A DK meg rendszeresen kimarad az esélylatolgatások során a sorból, ennek sincs visszhangja, még az érintett párt se berzenkedik..
Azért azt gondolom, ha a galamb le akar szarni, legalább be illene húzódni az eresz alá, de még jobb galamblevest főzni belőle....

Nekem a héten a legütősebb hír az volt, hogy hazatért a jeladóval felszerelt gólya, a vártnál későbben - Izraelben töltötte a telet.
Szerintem meg kellene vizsgálni, nem keveredett-e rossz társaságba, nem lett-e belőle Moszad-gólya, ugyanis ettől félt bennünket Vezérlő Csillagunk, - mint mondá:
"Nem szeretném, ha visszaadnánk a kormányrudat ismét a nemzetközi pénztőke kezébe, hogy aztán megint eladósítsanak bennünket a Nemzetközi Valutaalap vagy Brüsszel irányába. Örüljünk, hogy végre kiverekedtük, kivakartuk magunkat abból a reménytelennek látszó helyzetből, és végre a magunk urai vagyunk, nincs rajtunk nyakörv!"
Nincs hát - kötélhurok van.
Azzal megyünk Moszkva irányába.
Ami az eladósítást illeti, talán ejthetett volna néhány szót Paks II.-ről, a projekthez kapcsolódó hitelről is, meg aztán arról is, hogy mennyivel csökkent az adósságállomány uralma nyolc éve alatt - de szerintem ezekről nem véletlenül hallgatott.
Beszélni leginkább a NER libáinak négy combjáról beszélt, amit ugyan még senki sem látott, de a Fidesz szavazói már ettek is belőle!
Kettőt.
A maradék a mienk.



:O)))

2018. március 9., péntek

AZ ASSZONY INGATAG

Ha már Lévai, miért nem Anikó, ha már Katalin, miért nem Szili?
Ezt a dilemmát akarta feloldani vélhetőleg, de a sors igazságos és nem engedte...


La donna é mobile - énekli a Rigoletto halhatatlan áriáját a feledhetetlen Pavarotti, könnyedén fogalmazva meg a nagy igazságot a női állhatatosságról - tisztelet persze a kevés számú kivételnek.
Vannak persze olyan nők is, akik nem felelnek meg az előítéletnek, ők azok, akiknek úgy alakult az életük, hogy nem kísértette meg őket senki, hiszen ha mégis...
Kevés dolog van az életben, melyet Lévai Katalin, a szocialisták volt sztárpolitikusa nem ért el, megbecsült nőpolitikusként volt miniszter, az Európai Parlament képviselője, népszerű író, számtalan tiszteletreméltó kezdeményezés elindítója, támogatója - és - úgy tűnik -  mégsem volt semmi sem elég.

Nemsokára hatvannégy éves lesz, alkotóvágyát ezer formában kiélheti, felhalmozott tapasztalatait ezer szituációban kamatoztathatja, ő mégis azt az egyetlen utat választotta, melyre lépve kárt okozott volt pártjának, annak a közösségnek, melynek élete sikereit és lehetőségeit köszönhette.


Nem tudom, miért döntött úgy, hogy beáll a potrohos prímás mellé kontrásnak, hiszen ha már prímás nem lehetett saját pártján belül, akkor miért gondolta, hogy más bandában komolyabb feladatot kap, minthogy ő rághatja a gyantát.
Már Szili Katalin is meglepett, mikor kilépve a Baloldal Nagyasszonya szerepből pártot gründolt, de hát őt nem a nagy eszéért szerettük, akármelyik baromfiudvar tudna ellene esélyesebb jelöltet indítani.

De Lévai Katalin okos nőnek tűnt, széles látókörűnek, műveltnek, de lám, megzakkant szegény, jóllehet ott volt előtte a példa.
Orbánnak volt havi egymillió forintja a Bukott Nagyasszony megjutalmazására, de mi lesz, ha szerencsétlen utódja még a  Parlamentbe se fér be?
Nem nyert semmit, de rengeteget bukik - nem csak anyagilag -, és ezt a bukást nem a politikusi szerencse forgandóságának tudja be senki.


Lévai Katalint ugyanis árulónak tartja a baloldali demokratikus közösség, olyan árulónak, aki maga kereste az utat az ellenfélhez, aki felkínálta önmagát egy hatalommániás politikus velejéig rohadt rendszerének, aki a bajban árulta el társait.

Ne feledjük, amikor meggründolta szánalmas pártját, akkortájt azt latolgatta a média, hogy bekerül-e az MSZP a Parlamentbe, vagy végképp vége van a magyar baloldalnak, a legszebb orbáni tervek szerint.
A Fidesz ajánlásai megalapozzák az eldurvulás gyanúját, márpedig a Fidesz módszereit az LMP hajdani hirtelen ajánlás-özöne remekül illusztrálja.
Ha azt hitte, hogy nem tűnik fel senkinek a pitiáner trükközés, akkor egy liba hozzá képest - aki csak docens - egyetemi tanár, ami mellesleg nem is csoda - a liba okos jószág, ha látja, hgy jön a gazdasszony a késsel, hát sebesen szedi a lúdtalpait...


nem győzök álmélkodni a sajátjainkon - honnan a francból szednek össze ennyi erkölcsi hulladékot, hogy kerülhet be egy pártba vezetőként Kósáné Kovács Magda után egy Szili Katalin, egy Lendvai Ildikó után egy Lévai Katalin, hogy most a férfiak között fellelhető gyenge emberi minőséget (copyright by Gyurcsány) ne is taglaljam...
Lévai Katalinnak visszanyalt a fagyi, jelöltjeit rajtacsípték a turpisságon, vesztett.
Nem csak jelölteket, listát, de elveszítette a tisztességes baloldali szavazó rokonszenvét és tiszteletét is.
Boldogtalan lesz az öregsége...


:O)))

2018. március 7., szerda

BIZTOS, AMI BIZTOS

Az már bizos, hogy a vesztüket érzik, és megpróbálnak még mindenféle biztonsági intézkedéseket tenni, meg ellehetetleníteni az esetleges utódokat.
Merthogy a módszerek a régiek, anno a vesztett választás két fordulója között tisztára söpörték az államkasszát, elköltöttek minden pénzt öt évre előre, olyan kötelezettségeket vállaltak, melyek tönkretették az államháztartást.
Utódaik pedig ahelyett, hogy egy laza csuklómozdulattal eltörölték volna ezeket, belesétáltak a PC csapdájába és elkezdtek úgy viselkedni, ahogy a Fidesz velük szemben soha nem viselkedett volna.
Olyan eredményt értek el, mint az oroszlánidomár, aki az éhes dögöt simogatással próbálja rávenni, ugorjon át a tüzes karikán - oroszláneledel lett belőlük.
A despota mindig fél, és mindig arra készül, hogy le kell számolnia a hatalmára törőkkel, ezért hát fegyverkezik, testőrséget szervez, vagyont iparkodik felhalmozni a nehezebb időkre.



Azt gondolja, hogy rettenetesen ravasz, népe pedig rettenetesen ostoba, pedig az ő ravaszkodása a lovat a seggébe dugott nádszállal felfújó kupec szintjén áll, a nép meg csak addig ostoba, míg le nem hull szeméről a hályog.
Ha ez megtörténik, akkor viszont rettenetesen dühös lesz, ez pedig fellendíti a hazai Kender és Kócművek tevékenységét, valamint élénk érdeklődés ébred a vitorlásiskolák csomókötési oktatása iránt.

A séma ugyanaz, ma sem tesz mást Orbán, mint legutóbbi elvesztett választása után, amikor ezerötszáz lakosú településre háromezer főt befogadó kézilabdacsarnokra osztott pénzt, meg amikor finanszírozhatatlan lakásépítési támogatást vezetett be, csak most szintet lépett.
Nagyhirtelen el akarja előre költeni a honvédelmi kiadások két évre szóló összegét, hatszázötven milliárd forintot. Titkosítva, cél és forrás megjelölése nélkül, természetesen.
Az annyi mind hatszázötvenezerszer egymillió forint, ami kis menekülési vésztartaléknak nem is rossz, ennyiből már én is el tudnék menekülni valami trópusi szigetre, különösen, ha ott trópusi libacomb és csurig töltött bankszámla vár...


Folyik a harácsolás feszített ütemben, szállodák Rasinak, itt egy hotel, ott egy egészségügyi intézmény, miközben az ország szegényebbik fele afrikai állapotok között nyomorog.

Folyik az embervásár is, most éppen a nyuggerek számára igér ingyensört és örök életet az egyfarkú hiéna, mely dögevő köztudottan randa és büdös jószág, egy merő csurgó nyál a pofája, zabálna reggeltől napestig, mert ki tudja, meddig lesz rá módja, kitart-e még valameddig a demokrácia döglött elefántbébije? 
Bajban van, mert egyre nehezebb új ellenséget találnia, hiszen itt már szinte mindenki mindenkinek ellensége, az ország is már mindenkivel haragban van, Napoleon már mindenkivel összeveszett, talán még Julius Caesar és Dzsingisz kán van vele beszélőviszonyban, de gyanakodva nézik egymást az osztályon, mindegyikük a világ ura akar lenni.
Most megdobta az utolsót is, hiszen meghirdette: az aktuális ellenség az Egyesült Nemzetek Szervezete, mely gyakorlatilag az egész emberiséget takarja.

Várható volt és jó néhányan tudtuk is: Orbán és torz rendszere ember és emberiségellenes is, a majdani büntetés kiszabásánál is ezt kell majd figyelembevenni.
Eljutottunk a demokrácia végpontjára is, hiszen az a hatalmi ág, mely eddig még úgy-ahogy őrizte függetlenségét ma koncepciós perekkel hallat magáról, Már csak az Orbán-beszéd van hátra: "megvallom, sok álmatlan éjszakámba került, amíg a végrehajtás terve alakot öltött...”


Nem tudom, mi lesz a választás eredménye, lehet ezt még húzni egy darabig, de minél tovább húzzák, annál csúnyább lesz a vége, emlékezzünk csak Mussolinire, vagy Ceausescura.
Nem kívánnám ezt a végkifejletet, sokba kerülne az országnak, de időnk sincs sok - indul hamarosan az Európai Unión vonata, a mozdonyokat Német és Franciaország szállítja, ha lemaradunk róla, soha utol nem érhetjük, nem lehetünk utasok rajta, legfeljebb feltört seggel ügethetünk Etelköz felé, aztán újabb ötszáz évig siránkozhatunk, hogy bezzeg az jó volt, hogy építettünk kerítést a migráncsok ellen, stadionokat a magyar foci fellendülése ellen és államot a demokrácia ellen!
A Gellérthegy oldalában áll a mártír püspök szobra, akit azon szent helyen hajigáltak le a sziklákról a folyóba.
Lehet, lesz másik szobor is kicsit odébb, egy erkélyen: egy pocakos vitéz tart magasba egy focilabdát.

Az emlékmű majd hirdeti: itt hajigálta hálátlan népe a Dunába az Élő Istent, a Magyarok Enyveskezű Megváltóját.


Türelem, ülj le a folyó partjára,és várd meg, míg az ország tönkretevőjének tetemét előtted viszi a víz...



:O)))

2018. március 4., vasárnap

KÍSÉRT RÁKOSI

Kicsi is, kövér is, kopaszodik is, de ezt mutatni tilos, ezért zárták le a fotósok elől a parlamenti karzatot - helytelen lenne a Mi Boldogságunkról előnytelen fotókat készíteni.
Idáig például csak a szebbik profilját fényképezhették, ma meg már a feje búbját is tiltólistára tették.

Az csak a baj, hogy ennek az embernek már nincs szebbik profilja, ez az ember egyre inkább Rákosira hajzik.
Rendszere pedig a Horthy és a Rákosi korszak dialektikus elegye, és ha az általa felkorbácsolt gyűlölet-hullámra gondolunk, akkor kis Szálasi-beütést sem tagadhatunk meg tőle.
A hatalom által elkövetett gyilkosságok ezidáig soha nem a kivégzésekkel kezdődtek, hanem a verbális erőszakkal, melyet szinte törvényszerűen követett a fizikai erőszak is.
Nincs okunk azt hinni, hogy ma ez másként lenne.
Az igazságszolgáltatás felhasználása a politikai ellenfelekkel való leszámolásra sem mai találmány, ahogy a koncepciós perek sem.
Dimitrovot követte Rajk László, de - bármennyire nevetséges is - Trockíj és Berija is (ugyan más-és más módon) szintén koncepciós perek áldozata lett.
Trockijjal egy Mercador nevű ügynök jégcsákánya végzett, a mai hatalom jégcsákányát Mercedesnek vagy rendőrautónak hívják.
Berija pedig az imperialisták ügynökeként végezte, továbbá bűnei listáját szaporította külöféle hamvas szűzek megerőszakolása.

A hatalomnak ritkán van fantáziája, általában a már bejáratott és bevált paneleket használja, mondván, a nép olyan sötét, mint Fekete Pákó segge, kár ezeknek bonyolultabb történeteket kitalálni, ha oda akarunk dobni egy társadalmi csoportot vagy egy embert szétszaggatás céljára.


Persze ez egy idő után unalmas lehet, és a nép is feléledhet váratlanul a kómából, mely évek óta cselekvésképtelen állapotban tartja, és hirtelen érdeklődővé válhat, kezében egy kétméteres, megszappanozott kenderkötéllel.
Ilyenkor aztán a hatalom korrigál, levakarja a kontraproduktív plakátokat és hozzányúl a jól bevált cigánykártyához.
Emellett persze nem feledkezik meg az ősellenségekről sem, és megpróbálja rács mögé juttatni a Rettenetest, aki viszont nem látszik komolyan venni a fenyegetést, sőt - ő helyezi kilátásba a cellameszelést a Vezérnek, ajándékképpen, beköltözése alkalmából.
Komolyan mondom, Népünk Atyja végképp megzakkant, teljesen elveszítette kapcsolatát a környező világgal, lassan olyan lesz, mint Hitler a bunkerben, mikor nemlétező hadseregeknek küldözgetett üzeneteket.
Most éppen egy koncepciós pert sikerül folytatni valaki ellen, aki ezer oknál fogva veszélyes a hatalomra, beleértve ebbe azt is, hogy okos, bátor és úgy tűnik, megvásárolhatatlan.
Emellett van egy kazal papírja a hatalom képviselőinek viselt dolgairól, ami nagyon jó lenne, ha nem kerülne nyilvánosságra, hát majd elkíséri a nyomozókat átadni nekik a dokumentumokat, mielőtt megcsípi az alcsúti királykobra, melynek mérge köztudottan gyógyíthatatlan.
Orbánt mégcsak megértem, ő már régebb óta tud vízen járni és levitálni, de hogy környezete sem érzi a veszélyt, az azért meghökkentő, hiszen kipróbált, cinikus hatalomtechnikusok veszik körül, igaz, hogy éppolyan tehetségtelenek lehetnek, mint amennyire pofátlanok és agresszívak.
A Fidesz propaganda-gépezete Finkelstein halálával 
szó szerint elvesztette az eszét.


Igaz, a tehenek békés jószágok, de ölt már nem egy csorda embert és ez embercsordák esetén is előfordulhat.
Igen úgy tűnik, hogy a tarkabarka magyar marha kissé besokallt abból, hogy folyamatosan hülyének nézik mindkét oldalról, és nem biztos, hogy kritika nélkül fogja fogadni a következő hetek történéseit.
Persze felénk sem a hatalom, sem aktuális ellenfelei nem a nagy eszükről híresek, még kevésbé előrelátásukról és legkevésbé empátiájukról.
Így aztán könnyen lehet, hogy folytatódni fog a megfélemlítéssel vegyes igérgetés, melynek során 13-14-15. havi nyugdíjat helyeznek kilátásba, a libáknak négy combot, a férfiaknak négy tojást ígérnek, és nem rántottában...
Viszont soha nem lehet tudni, mi váltja ki a népharagot, még ha azon dolgozgatnak is nálunk bölcsebb országokban a szakemberek.
Ki gondolta volna Ceausescu megdöntése évének karácsonyán, hogy a következő évben már nem lesz közöttük sem a Condukator, sem a mérnök-akadémikus asszony, vagy a román forradalom kitörésekor, hogy annak kiváltó oka egy bozgor, és a tetejébe református püspök elleni fellépés lesz?
Senki - és ma sem lehet pontosan tudni, hogy nálunk mitől dől majd el a népben a borjú, de az biztos, hogy rengeteg embernek van már tele a hócipője a kis akarnok viselt dolgaival beleértve a stadionjait, a tolvajlásait, az agresszív pökhendiségét.


Lesz még ilyen helyzet, és meglehet, felszínre dob majd egy új politikust, aki képes lesz itt megint egy nyugodt, békés, európai országot teremteni.
Hiszek benne, hogy sokan vágyunk erre...


:O)))

2018. március 2., péntek

KÉTSZÁZ ÖTZI ÉVENTE

Ötzi, a gleccserbe fagyott ember, ötezer évvel ezelőtt fagyott meg, hogy ma sztár lehessen, 
mai utódai nem gleccserbe fagynak, hanem a konyhájukban, vagy egy bolt lehúzott rácsának dőlve  éri utól őket a halál.                                                                                                                           
"A fagyhalál magyarországi áldozatainak száma február végére elérte a 185-öt.
Csak február közepe óta pedig 36-an szenvedtek rendkívüli kihűléses halált."- írja a NLCAFÉ, hivatalos adatokat idézve.
Elég elborzasztó a hír, különösen, ha figyelembe veszük, hogy idén talán egy hete kezdődött el a valódi tél, előtte jó ideig egy hidegebb őszt idézett az időjárás.
Ami még borzasztóbb, hogy az áldozatok nagy része saját fűtetlen lakásában fagyott meg.
A rendszerváltás hajnalán egy rádióműsorban hangzott el a prognózis, mely szerint az emberek egy része nem fogja tudni megfizetni a gázárakat, melyre a nyilatkozó hölgy megrántotta a vállát és közölte, majd fűtenek uszadékfával.
A remek ötlet természetesen marhaság, a panel hatodik emeletén ez meglehetősen körülményes lenne, nem szólva arról, hogy a Duna a legritkább esetben  folyik az emeleteken, de még a falusi házak konyhájában is előbb tör fel a talajvíz...

Szégyen ez, Magyarország szégyene, mert ha a történelem nem bizonyította volna már az ellenkezőjét, hát mondhatnánk akár azt is, hogy hát mit tegyünk, ilyen az élet, bizony, a szegénységgel ez is együtt jár.
De volt itt harminc év, amikor senkinek nem kellett megfagyni, mert ugyanez a társadalom - bár nem ugyanez a hatalom - gondoskodott állampolgárairól, és bár senki nem keresett óránként többet, mint egyesek az egész hónap alatt, de ezt mindenki remekül kibírta.
Ha lesz itt egyszer - és lesz, csak az időpontja kérdéses - rendszerváltás, hát az első feladatok között kell, hogy legyen a szegények és elesettek életének védelme, mert vannak élethelyzetek, melyekkel a kiszolgáltatott ember nem tud mit kezdeni, legfeljebb csendben meghal.
Hála szeretett miniszterelnökünknek úgyse látja senki, merthogy a haldokló olyan, mint az állat, mikor e végét érzi közeledni, elbujik valahova és csak a legritkább esetben fekszik az Elios lámpái alá, melyeknek még a fénye sem meleg.


A felcsúti stadion gyepszönyegét fűtteti a zsírdisznó, a megfelelő hőmérséklet elérését a Makovecz-stílusú kazánház biztosítja, hogy az embernek még erről az újabb gyufavárról is a fagyhalál jusson eszébe, felidézve a kis gyufaárús lány történetét.
Andersen története a karácsonyhoz kapcsolódik, én pedig bízni szeretnék abban, hogy ha sikeres lesz, akkor ezentúl Karácsonyhoz a fagyhalál megakadályozásának története fog kötődni, vagy ha nem, hát egyszerűen nincs értelme rendszert és kormányt váltani.
Orbán rendszere kegyetlen és szegényellenes, embertelen és álságos.
Jobboldalról - de még a mi oldalunkrúl is néhányan pikirt megjegyzéseket tesznek a baloldal két pártjára, mert azok bizonyos minimális közmű-szolgáltatásokat és fűtőanyagot ingyen kívánnak biztosítani a rászorulóknak.
Tudom, némelyik idiótának vonzóbb a kétfarkúék által kínált ingyensör, de azt azért megjegyezném, hogy a két dolog nem ugyanaz.

Az egyik az életbenmaradáshoz szükséges, a másik meg a vesemosáshoz, és a gáz meg a tüzifa sem azért kell, hogy libasült sercegjen a serpenyőben, habár voltak idők, amikor ez nem tartozott az utópia kategóriájába.


Rendszert és kormányt nem azért kell váltani, hogy az elit másik fele is hozzáférjen a húsosfazékhoz, hanem azért, hogy az állam tegye a dolgát, fontossági sorrendet állítva, melyben a jégcsarnokok építése nem előzi meg a jéggéfagyni készülő emberekről való gondoskodást.

Nem könnyű  dolog társadalmi prognózisokat felállítani, de azt látni kell, hogy a mai kapitalista társadalom nehezen birkózik meg ezekkel a gondokkal, különösen az ilyen banánköztársaságokban, mint amilyen a mienk is, melyben az államot irányító majmok mohósága határtalan.
Nem ez a táradalmi rend a jövő társadalma.
Hogy milyen lesz, azt nem tudom, de azt igen, ha lesz egyáltalán jövő, akkor az a társadalom sokkal jobban fog hasonlítani a kádári magyarországra, mint a maira.


Ebben reménykedjünk...


:O)))