2018. április 26., csütörtök

ÚJ PÁRTOT! EGYET...

Négy év múltán majd megint elégedetten dőlhetek hátra - már, ha megérem, ugye - mint annyiszor már itt az évek során.
Egy vátesz veszett meg bennem, méghozzá egy realista vátesz, akire ha hallgatott volna akárki, hát sokkal kevesebb bajunk lett volna, de hát a nép egérszürke, mezei bloggerére a kutya se hallgat.
Ez egyébként törvényszerű, hiszen nincs benne abban a szűkre szabott körben, mely a Nagykörúton belül tanyázva szórja az igét, és ebből lehet, hogy az "ó" betűtévesztés.
Hát vagyok én egy L.L.-hoz, a Fordított Cassandrához mérhető zseni?
Lehetek én egy C. Z.-al egy kategóriában, mikor nekem egyetlen népszerű gondolat haveri kör segítségével történő terjesztése, majd
 ugyanennek bukás esetén gyors felejtése sem adatott meg?

A magam földhözragadt módján nem foglalkozom népszerű nyugati filozófusok gondolatainak visszaböfögésével, csak az ősi magyar taalajgyökér-rögvalóságból kiindulva írom le egyszer-egyszer, hogy szerintem merre van az előre.
Ez persze nem garancia arra, hogy arra is van, amerre én mondom, még ha általában bele is trafálok a tutiba, ellentétben tanult pályatársaimmal a vátesz-mesterségben, de tekintsük ezt inkább a Szent Együgyűség diadalának a körmönfont tudományos tézisek felett, nem vagyok én egy hiú teve.
Annyira...



Most is megmondanám a tutifrankót, ehhez értek, mint Viktor a miniszterelnökséghez, azzal a differenciával, hogyy én nem akarom a zsebetekből kilopni a pénzeteket, merthogy szilárd meggyőződésem, hogy egy ország nem lehet soha sikeres, ha polgárainak fele nyomorog.
Sikeres országot sikeres emberek tudnak építeni, de a siker feltételeit meg is kell teremteni, méghozzá olyan széles körben, hogy az visszahasson az ország teljesítményére is.
Nem elég, ha Mészáros Lőrinc, a magyar Dreckberg sikeres, az se, ha Rasi mind a száz lábára aranycipellőt húz szerető hitvese - a kör szűk és a nagynéha odahajított alamizsna sem segíti az ügyet.
Igen, együgyű vagyok, és ez az egy ügy a társadalom, a polgárok legszélesebb körének jóléte, és polgáron értsük itt Kalányos Rómeót meg Gyémánt Sacit is, meg azt a húszezer migráncsot, akiknek Orbán pénzért letelepedési engedélyt adott Allah nagyobb dicsőségére.
Szerintem ennek a megteremtése az állam feladata, nem pedig mindenféle léhűtők kistafírozása vagy akárcsak eltartása is politika címszó alatt.

Persze a nép jelentős része ismerethiányos, igénytelen, imád félni és szereti, ha helyette döntenek.
De az, hogy az angolszász típusú demokrácia megfelelő berendezkedés-e egy félázsiai - félbalkáni népnek, másik bejegyzés tárgyát képezné - a liba sem tud felülni a libász öklére, hogy onnan felrepülve még a levegőben agyonverje a dögkeselyűt, ugye...
A cirkuszban talán be lehetne tanítani egy libát erre a mutatványra, de ehhez a dögkeselyűnek erősen tudatmódosult állapotba kellene kerülni, amiért a madarak kopasznyakú Németh Szilárdja nemigen lelkesedne...

A magyar politikai élet annyiban különbözik a fenti modelltől, hogy itt liba helyett verebek szerepelnek, a dögkeselyű helyett meg vércse talán a megfelelő hasonlat, és az ellenzék gerincét (?) adó verebek között jelentős számban lelhetők fel szürkére festett kistermetű dögevők és ragadozók.
A magyar ellenzék abban is hasonlít a verebekre, hogy egy lógombóc felett éktelen ricsajjal torzsalkodnak, és határtalan szerencsének tartják, ha valamelyikük ki tud belőle egy emésztetlen zabszemet piszkálni - ő a szerencse fia.
Egy évtizednél is több ment el annak jegyében, hogy a mai ellenzék segített Orbánnak, akinek első perctől kezdve deklarált célja volt a magyar baloldal teljes felszámolása.
Nagyon egyszerű lenne a magyarázat, hogy megélhetési politikusokkal van tele az ellenzék, de - sajnos - ennél az ügy sokkal bonyolultabb.
Az ellenzék egy része Orbán kreálmánya, őket használja fel arra, hogy szítsa a széthúzást, megakadályozza az egységes fellépést.
Ilyen az LMP, a Liberálisok, de szerintem a Momentum is, elég csak az indulásuk körüli finanszírozási anomáliákat szemügyre venni, mert aki azt képzeli, hogy ezek a majdani tagság adakozásából kezdték az életüket a Parlament fénybe borításával, vagy országos méretű propagandájukhoz szükséges költséges plakát és egyéb költségekkel, az vérnaiv - az hisz a szűznemzésben és a testi valónkban történő feltámadásban is.

Aztán vannak a doktriner idealisták, akik valamilyen sosem volt - sosem lesz, elképzelt társadalmi modellben hisznek, annak minden sosemvolt eleméhez ragaszkodnak, és akik az embert tökéletesnek képzelik, a politikát pedig fair play díjas tevékenyégnek, jóllehet az ő jellemük minimálisan is ezer sebből vérzik.
Vannak a múltbamerengők, akik összetévesztik a valós követelményt, mely szerint a múltat tárgyilagosan kell értékelni annak újrateremthetőségével, és vannak, akiknek tetszenek a magas, nagyorrú férfiak, akikből mostanában túlkínálat is van.

Vannak magukat demokratának hívő bolsevikok és vannak magukat liberálisnak determináló akarnokok, akik senkinek egyetlen centi eltérést sem engednek a saját maguk által meghatározott irányvonaltól.
Vannak emberek, akik magukat politikusnak tartják, de soha, semmiben nem kötnének kompromisszumot, vannak kiváló elméleti szakemberek jó beszédkészséggel, okos gondolatokkal, de nulla gyakorlati érzékkel, vannak radikálisok, akiknek a radikalizmusát az jelenti, hogy az anyádat szidják és vannak szelídlelkű idealisták, ők szokták búcsúztatni a tüntető tömeget: Menjetek haza békével, ősszel újra találkozunk!


Ezzel a szedett-vedett társasággal kellene felvenni a harcot egy hiénafalkával, de ez a társaság így harcképtelen, legfeljebb fintorgásra jó, ha megérzi a büdösséget.
Pártjaik gittegyletek, szervezettségük a nullához konvergál, vezetőik alkalmatlanok - egytől-egyig.
Ha alkalmasak lennének feladatukra, már régen nem itt tartana a demokratikus oldal.

Ezért hát a jelenlegi pártokat el kell tenni jobb napokra, mikor a társadalom megengedheti magának a permanens hülyeség luxusát, és létre kell hozni egyetlen pártot, melynek vezetői között nem lehet ott egyetlen mai pártvezér sem.
Nem mellettük - helyettük.
Egyetlen pártot, igen, jól értetted...
Anyagi bázisát a jelenlegi pártok állami támogatásának kellene adni, vezetőit pedig a tapasztalt és tehetséges, szervezőképes gazdasági szakemberek közül kell felkérni, akik képesek megszervezni egy ceruza áttolását az asztal egyik végéről a másikra, akik ismerik a kompromisszum fogalmát és akik képesek megszabadulni ideológiai korlátaiktól.
És akik tudják, hogy a fiatalság nem érdem, nem tehetség, nem szorgalom, hanem múlandó állapot.
Akik elhiszik, hogy egy jobboldali ember nem okvetlenül idióta és elhiszik, hogy egy baloldali ember is lehet hazafi, még akkor is, ha reggelire nem eszik minden nap rántottát hat turultojásból.

A párt tagsága a jelenlegi pártok demokrácia iránt elkötelezett tagjai közül kerülhetne ki, tagdíjfizetéssel egybekötve - ingyen ne akarjon senki politikát csinálni, legalább egy minimális kockázata legyen.
A parlamentben ülő képviselők közül a jelenlegi pártok vezetői lemondhatnának mandátumukról, a mezei képviselők pedig vagy visszalépnek valamelyik elkötelezett demokrata javára, vagy az új párt célkitűzéseit képviselik.
Aki ezt nem fogadja el, az nem lehet az új párt tagja.
A demokratikus oldal milliárdosai számára erősen ajánlottá kell tenni az új média - ezen belül is demokratikus nyomtatott és intenetes felületek létrehozását, televíziócsatorna indítását, rádiófrekvencia megvásárlását, a közszolgálati csatornákon való megjelenés kikényszerítését minden formális és informális lehetőség felhasználásával.

Az új párt lehetne akár Demokrata Párt is, a meglévő pártok beleszólása nélkül - "Kis populizmus nem akadály!" jeligére.


Nincs idő, meg kellene szerezni az önkormányzatokat, meg kellene szerezni Budapestet, és ha meg kívánná szüntetni Orbán az önkormányzatiságot, nos, hát akkor ki kell vinni az utcára félmillió embert, a felutaztatásukat meg kell szervezni, és a tüntetést elő kell készíteni - nem úgy, mint ezeket az amatőrör megmozdulásokat, ahol százezer embernek nem tudtak mit mondani a szokásos lózungokon kívül, és azt is csak a bennfentesek hallhatták a remek technikai előkészítés okán.
Ettől még a jobb vagy baloldali ember maradhatna megszokott elveinél, de ez a párt a következő választáson el kell, hogy takarítsa a maffiát.
Nincsenek illúzióim, ezek a pártok soha nem lesznek képesek arra, hogy felülemelkedjenek provinciális érdekeiken, de azért leírtam, mert a vége úgyis valami ilyesmi lesz, csak addig még kétszer nyerni fog Poci diktátor.



Jó lenne utóbbit elkerülni...


:O)))
 

2018. április 24., kedd

ÁRULÓK ÉS SZTÁROK

Kezdek meginogni eddig szilárd hitemben, mely szerint ez a nép birka - szerintem a magyar ellenzék vezetői birkák, úgyhogy ez egy olyan nyáj, mely bóklászik az aknamezőn erre-arra, de juhásza nincs.
Sőt, már Juhásza sincs, ami azért okot ad némi megkönnyebbülésre, hiszen aki volt, az egy gazdátlanul talált pálcával akarta vezényelni mások zenekarait, melytől azok még szomorúbb hangokat adtak ki.
Néha azért annak dacára is elképedek, hogy láttam már egyet s mást a magyar ellenzéki politikusok cirkuszi produkcióiból, például, mikor nekirohantak fejjel a falnak, amikor emberi gúlát építettek súlytalan untermannokra, vagy amikor a trambulinon a fogóember egy mosoly kíséretében elhúzta kezeit a felé repülő légtornász elől - szóval nagy meglepetések engem már nemigen érnek.
És most, lám, mégis. 
Nem mondom, ügyes, hogy éppen Szél Bernadett hívta össze a megbeszélést az ellenzéki pártoknak, melynek célja a további teendők összehangolása volt.
Ez hozzávetőleg olyan, mintha az egri várban Hegedűs hadnagy hívna össze értekezletet a török elleni harc aktuális teendőinek megvitatására, csak egy kicsit nevetségesebb.
A választáson bebizonyosodott, hogy az LMP a Fidesz ötödik hadoszlopa , épeszű ellenzéki politikusoknak szóba sem lenne szabad állniuk velük, hiszen ma már csak a legostobábbak hivatkozhatnak a szikkadt pártelnökasszony szűzies ártatlanságára ellenzéki minőségében.
Erre tessék - ő kezdi adni az ütemet, ő veri a dobot, a többiek meg békésen ballagnak utána.


Karácsony Gergely meg a szocialisták elnök-várományosa meg se várják, míg a többiek elfészkelődnek az asztal mellett, futás közben mondják meg a tutifrankót, miszerint be kell vonni a civil társadalmat és az utcán tüntetőket is az egyeztetésbe, ami édes ötlet, hiszen kivitelezése egy százezres tüntetés esetén felettébb reálisnak tűnik.
Van rá konkrét elképzelés is - ellenzéki kerekasztalt kell felállítani, annak a négy sarkára lehet majd odacsapni a körülötte ülő szedett-vedett társaságnak, ami máris előrevetíti a következő pofáraesés árnyát, a közepére meg majd odacsinál az LMP és a Momentum, mely utóbbi ezt fiatalos nekibuzdulással teszi, megnyerve ezzel magának az összes időnap előtt leépülő ellenzéki szavazót.
Tehetné ezt az ellenzék akár lendülettel is, de sajnos, az apostata szocialista dámának gondjai akadtak a versenyben, már a rajtvonalhoz se tudott odatipegni, pedig szépen mutatott volna ott letámasztott kézzel, égnek meredő öntudattal...
A pártok tekintetében egyszerű ez az ügy - miként Tóth Bertalan megfogalmazta: a kerekasztalnak nem az lenne a feladata, hogy irányt mutasson, hanem, hogy a pártok itt szembesülhessenek a választói igényekkel.
Hát nem szánalmas?
Ugyan, hát eddig mi a lófaxt csináltak, minek alapján készítették programjaikat, milyen ismeretekkel indultak a választási harcba?
Ha ez volt a szocialista frakcióvezető tisztújítási szűzbeszéde, akkor kár volt elmondania, mert ez csak kiemeli a szocialisták káder-válságát, ami egyébként is nyilvánvaló.
Tulajdonképpen beérett a belterjes politizálás, ez a termés.
Nem vigasz, hogy a Fidesz is hasonló helyzetben van, de ott legalább van valaki, aki terelgeti a sok marhát - itt még ilyen sincs.
A jelenlegi politikusokhoz képest Csintalan maga volt Robespierre...



A tetetetlenség, a tehetségtelenség és a lustaság üli torát az ellenzéki végeken, már megint pofázással akarnak eredményt elérni, ahelyett, hogy szervezetet építenének, vagy legalább az önkormányzati választásokra létrehoznának egy ernyőszervezetet, mely saját nevében indít jelölteket, és elfelejtenék végre az előválasztási idétlenkedéseiket.
Hogy nem veszik észre, hogy a tehetetlenkedéseik taszítják a választót, akiknek legalább azt a reményt illene megadni, hogy lehet még némi beleszólásuk saját országuk életébe?

Miért gondolják azt, hogy nekik kellene vállalniuk annak a gúnárnak a szerepét, mely után az összes liba vígan bemasírozik a vágóhídra?
A legszörnyűbb az, hogy láthatólag elképzelésük sincs arról, hogy mit kellene tenni, mit lehetne tenni, hanem arcrándulás nélkül tűrik, hogy Orbán röhögjön rajtuk.
Odadobták neki az egész magyar vidéket, és most éppen azon munkálkodnak, hogy a fővárost is odadobják neki.
Közben folyik a messiás-várás, a legfrissebb messiásjelölt Márki-Zay Péter, aki egészen pontosan érti saját helyzetét, mégsem vagyok biztos benne, hogy nem hajszolják bele olyan dolgokba, melynek végén két szék közül a pad alá esik - nem  ő lenne az első a magyar politikában.
Talán fel lehetne hagyni azzal is, hogy aki egyszer eltalálja a labdát, abban azonnal labdazsonglőrt lássunk...



Csak reménykedhetünk abban, hogy előbb utóbb feltűnik valaki a magyar belpolitika egén, akinek az ambíciója mellett esze és elképzelése is van a jövőről, és erről nem csak beszélni tud, de van tehetsége a szervezéshez, vezetéshez is.

Hogy lesz ilyen, az biztos.

Csak azt nem tudjuk, hogy mikor...


:O)))

2018. április 18., szerda

CSINÁLJUK AZT, HOGY NE CSINÁLJUNK SEMMIT

Megint előkerült ez az örökzöldség, miszerint nem kell az ellenzéknek beülni a Parlamentbe, mert ezzel legitimálják Orbán rendszerét.
Ezt a témát már ezerszer megrágtuk, emésztgettük, lenyeltük, kiköptük, most újra ugyanezt akarják lenyomni a torkunkon az ellenzék egyes nagyeszű ám fantáziahiányos, de túlmozgásos képviselői.
Az elképzelés a mai magyar politikai paletta ismeretében megvalósíthatatlan.
Egy olyan ellenzékkel, mely még ma is azon vitatkozik, hogy ki is ellenzéki egyáltalán, ez legfeljebb a szép álmok között értelmezhető.


Ha a javaslat erőltetőinek igaza lenne (de nincs...), akkor is elkésett az ötletük, l'esprit de l'escalier, ahogy a művelt spanyol mondaná.
Ennek akkor lett volna értelme, ha a a választás bojkottjára szólítottak volna fel, de a mai hangadók  akkortájt még nagy önbizalommal telten éppen lenyomták Vitykát, mint Süsü a cölöpöt.
Akkor még ütős lett volna a dolog, de ma már Orbán a legitimációt megszerezte - törvényes választáson szerzett kétharmadot, és csak a mértéktartásán múlt, hogy nem négyötödöt.

Aki elindult a választáson, az tudta, milyenek a szabályok, ha meg nem tudta, akkor hülye, ha elindult.
A választás előtt még lehetett volna bojkottálni és elmondani, hogy maga a törvény antidemokratikus és az egyeduralom kialakítását szolgálja, ennek lett volna nemzetközi visszhangja, ha eredménye nem is sok.

Majd indultak volna a kamupártok, az LMP meg Fodor Gábor - Orbánnak pont mindegy, hogy kinek a fejére sz@rik.
Az ország meg elviselt volna egy, még ennél is gyengébb minőségű ellenzéket, kit érdekelnek, csak torzsalkodnak, a lényeg, hogy legyen Erzsébet-utalvány, kerítés, meg nemzetiszínűre festett korbácsnyél.
Nem a parlamenti padsor legitimál, hanem a demokratikus választás, márpedig elmehettél választani, leadhattad a szavazatodat, össze is számolták, majd a választási törvény szerinti módon beledobták a számítógépbe, az elrendezte a végleges eredményt, te meg beletörődtél, hogy senki se nézhessen bele a számítógépbe, úgyse lát ott senki semmit, csak kis dobozkákat meg ventilátort.
Beleegyeztél a határontúliak szavazásába, az egy putriba bejelentett száz szavazó részvételébe, most meg hőbörögsz.

Késő.


Ha nem ülnek be az ellenzék tagjai a padsorokba, elvész az a kis maradék lehetőség is, amit a törvény megad egy képviselőnek, hogy ellenőrizhesse a kormányt, elvész az a kis médiafelület is, amit ez a helyzet ad, és legfőképpen elveszik a mentelmi joga valamennyi politikusnak - aztán majd előhúznak egy negyven évvel ezelőtti hangfelvételt, melyet egy börtöntölteléktől szereznek be, jutányos áron, ő meg ki akar jönni mindenáron, és lehet máris előzetesbe sétálni pár évre...
Az is tévedés, hogy a parlamenti munka a pártmunka lényege, jóllehet ez csak olyan, mint hajón a kürt - felhívja a figyelmet a párt munkájára, megjeleníti a párt véleményét a törvényalkotási folyamat aktuális feladatairól és véleményt mond a végrehajtó hatalom tevékenységéről.
De a pártmunka lényege nem ez, hanem a folyamatos párbeszéd a választóval, egyrészt azért, hogy megismerje az adott párt a választók problémáit és igényeit, másrészt meg, hogy megvitassa velük azt, hogy mit kellene tenni a problémák megoldása és a választói igények kielégítése érdekében.
Ehhez nem elég havonta egy gyujtó hangú beszédet mondani, benne kell élni a választók hétköznapjaiban, és meg kell hallgatni a véleményüket, esetleg helyi szinten segíteni őket gondjaik megoldásában, merthogy a párt az állampolgárért kellene, hogy legyen.
És ott kellene lenni, ahol a választó van, mert akkor hiteles a párt, ha jelen van mindenhol, ahol a képviseltjei élnek.

Az ország nem baromfiudvar, ahol a liba van a gazdasszonyért - a hatalom az emberekért kellene, hogy legyen.
A pártoknak ezt kell kikövetelni és ellenőrizni, mindenhol és mindennap, a konkrét ügyekben, és nem csak a nagykörúton belül.

Szép dolog a demokrácia meg a szabadság, de a választó annak jobban örül, ha a kenyeréért és a gyerekéért harcolsz.

Amúgy persze jó, hogy mire tüntetés lesz, addigra azt is kitalálják az okosok, hogy miért is tüntetnek, merthogy az eddigi kínálat felettébb karcsú, de persze ha szép az idő, akkor egy ilyen tüntetés mindenképpen egészséges...


Talán azért meg lehetne állni egy percre gondolkodni is, bár illúzióim nincsenek...



:O)))

2018. április 16., hétfő

MOST MÚLIK PONTOSAN...

...annak esélye, hogy az önkormányzati választásokon valamit vissza tudjunk hozni a hajdanvolt nagyságból.
Ha még egy-két hétig tüntetgetünk, vergődünk, hogy tulajdonképpen nyertünk, akkor annak megint csak rossz vége lehet.
Tudomásul kell venni, hogy veszítettünk, és nem Orbán volt ügyes, hanem mi voltunk bénák. Éppen azt kaptuk, amit megérdemeltünk.

Persze, azért vannak csodálatos dolgok, például mindjárt itt van az LMP szereplése, mely nagymértékben hozzájárult a jelenlegi helyzet kialakulásához.
Nyilvánvalóvá vált talán már a szellemi fehér bottal közlekedők számára is, hogy a kétharmadot Orbán nekik köszönheti, ennek dacára még mindig vannak, akik képtelenek elfogadni, hogy ezt a pártot Orbán szülte, az egyetlen rendelkezésére álló lyukán keresztül.



A kissé szikkadt társelnöknő ma is tudja a dolgát, és eldolgozgat a korrupció elleni harcot - minden előzetes várakozást megcáfolva - látszólag komolyan vevő társelnöke amortizálásán.
Közben történik itt-ott némi kibeszélés is, Hadházy felborítása székestől, Szél Detti frizurájának és ruhatárának taglalása
, de hát ezek belső hatalmi harcok, merthogy azért van néhány parlamenti helyük, és van még feladatuk is, addig pedig az Úr kegyelmét élvezik...
A mai napig hihetetlen média-hátszelet kapnak, miközben a DK-t meg se nagyon említik, mintha nem is létezne.

Gyurcsány persze megint belehalt saját parttalan demokrataságának szépségébe, és kis híján - egyéni jelöltként - besegítette a szikkadt szépséget a Parlamentbe.
Ha az LMP visszalép még néhány helyen, akkor a demokratáké Budapest, és a Fidesznek nincs kétharmada, de ez ettől a Fidesz-filiálétól nem várható el...



Olyanok ezek a pártéleti drámák, mintha megírták volna a szerepeket, mindenhol van bonviván, primadonna, szubrett és buffó, az csak a baj, hogy az előadásra nem nagyon vevő a közönség.
Végül is, el kellene kezdeni dolgozni, a szocialistáknak vissza kell lopakodni a falvakba, megszervezni a kommunikációt, megálmodni a vidéken is érvényes hívószavakat, gondolatokat. és ha már tüntetni akarunk, akkor tüntetni az önkormányzati rendszer tervezett átalakítása ellen, nem feledkezve meg a vidék Magyarországáról.
Nincs idő, a gatyázás most is megtette a magáét, a "hejh, ráérünk..." mentalitás is oka volt annak, hogy már megint pofára estünk, és ne higgyünk a fizetett forradalmárok saját maguknak mindent megbocsájtó magyarázkodásának.

Dolgozni kell, és nem kell ugyanazokat a hibákat újra és újra elkövetni.
Ha valaki azt hiszi, hogy ugyanúgy csinálhatja tovább is  a dolgát, mint eddig tette, akkor az kezeltesse magát.

És néhány helyen énekelgessék el a Csárdáskirálynő operettslágerét, a jányok tudják a receptet... 
Az se lenne baj, ha igénybe vennék szakemberek segítségét is, mondjuk olyanokét, akik ezidáig nem buktak meg már néhányszor - a kreativitás és a szakértelem ugyanis nem nő a bukások számával egyenes arányban, és a politika nem önképzőköri előadás...
Mindenesetre dolgozni kell, és át kell lépni a halott dolgokon.
Nem megoldás a civilkedés, a választásokat pártokra írják ki, nem a szónoki emelvények önkéntes mászóbajnokaira.


Kár, hogy ez is csak falrahányt borsó...


:O)))

2018. április 15., vasárnap

A DÖGLÖTT LÓ VERÉSÉRŐL

Gyönyörű temeté tüntetés volt, az elhunytat (leánykori neve: Remény) sokan szerettük, úgy éreztük, hogy részt kell vennünk búcsúztatásán, és hinnünk kell abban, hogy négy év múlva feltámad.
Persze ez a hit is kissé illuzórikus, mert miközben mi hiszünk, közben az ellenfél dolgozik, a hit és a munka vetélkedőjéből az esetek többségében a munka kerül ki győztesen, és itt mégcsak a sok és lelkes munka sem hozhat eredményt, ha nem jönnek létre alapvető változások a munkamódszerekben.
Jusson eszünkbe a gőzmozdony, mely kétségkívül látványosabban liheg és szuszog a szuperexpresszeknél, a hatásfoka mégis csak tizenkét százalék...

Ehhez már csak azt kell hozzátennünk, hogy a mi oldalunk bár könnyen felejt, de legalább lassan is tanul - már ha tanul - akármiből is.
A tüntetés impozáns volt, a Kossuth tér tele volt, ezexerint kétmillióan voltunk, de lehetett az kettő és fél is rákayphilippben számolva.
Ez a dolog pozitív oldala, ugyanis valamennyit visszaadott az ellenzék arcából, másrészt meg megmutatta Orbánnak, hogy a diktátoroskodás nem méznyalogatás közepes tehetségű színésznők hasáról, hanem folyamatos aggodalom.

Természetesen a tüntetés amatőr módon volt megszervezve, zenéket kerestek percekig, oda nem illő videofelvételeket kevertek szónokok hangja alá, nem lehetett látni a szónokot, stb. stb - de ez eltörpült az eredmény mellett, mely letagadhatatlan a Fidesz prominensei számára is: a tér a fiatalokkal volt tele.
Kerestem a járókereteket, a rohamnyuggereket, de helyettük jóarcú fiatalokat láttam, akik láthatólag őszintén hisznek abban, hogy a dolgokat nekik kell kézbevenni.
Remélem, megússza az ország, hogy egy Fideszhez hasonló társaságot juttasson hatalomra a hatalom, mely lázasan keresi önmaga kézbentartható utódját, hiszen őket már alaposan kilúgozták és leamortizálták az évek,  és hitelüket már régen aláásták a vagyonok felhalmozása során elkövetett disznóságok.

Ami szerintem tévedés, az a permanens tüntetés teóriája, ami jól hangzik, csak a gyakorlatban nem nagyon szokott beválni - ne legyen igazam.
A tüntetés szervezői a jövő hétre meghirdették a tüntetés folytatását, a kitűzött cél pedig egy új választás lenne, mely a jelenlegi peremfeltételekkel talán négyötödöt is hozna.
A Fidesznek.
Olyan célt kitűzni, mely eleve megvalósíthatatlan - kontraproduktív.
Lehetne mondjuk megvédeni a civileket, több értelme lenne...
Merthogy a dolgok nem a Kossuth téren dőlnek el, hanem többnyire vidéken, ahol a szabadság értelmezése kissé eltér a fővárosi modelltől, nevezetesen a szabadságról az a vélemény, hogy ha nekik szabad lopni, akkor szabad nekem is.  

Nekik pedig szabad lopni, ha nekem is csurran-cseppen.
És a kávébarna és nyomorgó polgárok is úgy vélik, hogy nekik oly mindegy, ki van hatalmon, mint a szélső háznak, hogy melyik oldalról tiszteli meg a kutya, ha viszont kap egy vasárnapi ebédre való húst, krumplit és kenyeret, akkor az egy vasárnapi ebéd és az ér annyit, mint három szép szónoklat a családon belüli erőszakról.
Ez a tüntetés fél évvel ezelőtt még hozhatott volna a konyhára, legalább Budapest a mienk lenne, így viszont mienk lett Szél Bernadett, aki minden belefektetett centet megér - majd ő is meghálálja Gyurcsánynak, mint Fodor Gábor tette volt...
Aztán itt van a mi sztár-effektusunk - ha valaki véletlenül egyszer eltalálja a labdát. akkor azt azonnal kikiáltjuk labdazsonglőrnek és vátesznek, csak az a baj, hogy maguk is elhiszik magukról, hogy mágusok.

Itt van mindjárt Márki-Zay Péter, hódmezővásárhelyi polgármester, aki levelet küldött a tüntetőknek, mely szerint első az összefogás a rendszer megdöntése érdekében, másrészt meg ezzel az ellenzékkel nem lehet és nem is kell összefogni, ami tanúsítja, hogy Piatnik csak kártyát ad, észt nem ad hozzá.
Tulajdonképpen ezt a tüntetésesdit most kellene abbahagyni, a célját elérte a visszaadott önbecsüléssel, de most már nem ezzel kellene foglalkozni.
A libaólban is befejezik a libák a gágogást, ha a gazda elzavarta a rókát, itt is a soron következő feladatot kellene megoldani - az pedig az önkormányzati választások kérdése, melynek előkészítésére a soron következő egy év szűken, de elég is lehetne, ha mondjuk nem a döglött lovat vernénk, hanem a helyi politikával foglalkoznánk.


No, az macerásabb, ott nem elég dumálni, ott dolgozni kell keményen, de hát majd a civilek megoldják jól kiépített szervezeteikkel meg szimpatizánsaikkal, persze gondosan ügyelve arra, hogy a pártokat megpróbálják a földbe gyalulni, legalább a budapesti kerületek egy részében.
De ez majd csak a választások előtt két hónappal lesz esedékes, addig el kell végezni a gyászmunkát és fel kell még mászni egyszer-kétszer a színpadra, hogy egyszer talán majd politikusok lehessünk, és a továbbiakban civileknek majd a kézimunka-szakkörök, meg a receptcsere-klubok tagjait nevezhessük, ahogy ezt a nálunk szerencsésebb országokban teszik...
Apró megjegyzés még, hogy a Parlamenten nem volt kint az Unió zászlaja, a helyén a székely zászlónak nevezett önképzőköri alkotás díszelgett, bizonyára hálából azért a kétszázezer szavazatért, mellyel a kétharmadot bebiztosítva Orbán szerint "megmentették az országot".


A téren egyébként jó volt a hangulat, én magam is nagyon jót vigyorogtam, mikor a búcsúzásnál elhangzott az obligát "menjetek haza békével!" felszólítás...
Így aztán ma este mindenki elégedett, win-win.

Ez az igazán jó üzlet...


:O)))

2018. április 11., szerda

AKI LOP, AZ HAZUDIK IS

Talpig káoszban üldögél az ellenzék, a vert hadak saját romváraik bús düledékei mögött szomorkodnak, megroskadt várkapitányok dobják el a kardot abban a hiszemben, hogy így megúszhatják kudarcos szerepvállalásuk következményeit.
Nem fogják, a hiéna már régen kinyilatkoztatta, hogy ha az ellenséget meg lehet ölni, akkor meg is kell azt tenni.

Világos szavak voltak, kár, hogy sokan már elfelejtették - nem ártana, ha emlékezetükbe idéznék.
És már megint ez az önző szűklátókörüség, a gőgös "majd én egyedül" mentalitás,
Mint amikor a hajó elsüllyed és a vízben úszó túlélők egyenként akarják megoldani a túlélés problémáját a mentőcsónakban, melyben az evezősök egymásnak háttal ülve húzzák az egymással állandóan összeakadó lapátokat, kitűzött cél nincs, vezető nincs, - igaz, erre alkalmas túlélő se nagyon van, de ha akadna, hát azt sürgősen fejbe kell verni az evezőlapáttal.


Van ennek egy nagy előnye is, hiszen végre elvált a sz@r a májtól, megmutatta magát igaz valójában az a társaság, mely más utat ígért a politikában, lörnyezetvédelmet és baloldalt énekelt fennhangon, miközben szorgalmasan tolta a diktátor szekerét - nagy kárm hogy ebben a politikai világban a szektatagok mindent megmagyaráznak maguknak.
És eltünt az Együtt, mely éveken át mindent megtett azért, hogy még véletlenül se együtt, inkább gatyaszám szerint, random.
A sebek nyalogatása hozhat egy tisztulási folyamatot is, de további fertőzések forrása is lehet, a kudarc ugyanis úgy termeli a kollaboránsokat, mint Mészáros Lőrinc a gazdaállat vagyonát - hihetetlen sebességgel...

A baloldal emblematikus pártja sem kapkod, idő kell legfrissebb hibás döntése kidolgozásához, merthogy tisztségviselőket kell választani.
Csak azt tudom ajánlani, amit a japánok gyakorolnak: meg kell tanulni teát inni üres csészéből.
A koalíció, mely megvalósítva a lehetetlent koalíciós partner nélkül koalíció, szintén vár a csodára, melyet majd a Sámán fog prezentálni, aki akkor lotyog, mikor tilos lenne, ellenben akkor marad csendben, mikor üvöltenie kellene.
Frakciót hirdet, miközben maga hirdeti, hogy nem fogadja el a választás eredményét.
Katus néni szólhatna neki, hogy nem most kellene alkalmazni a dialektikát, most a csalás leleplezésének van itt az ideje, és semmi értelme nincs saját álláspontunkat gyengíteni...
Vona is lemondott, nem várva meg, míg kirugják.
Érdekes helyzet lenne, ha kiderülne, hogy a Fidesznek nevezett Orbánviktor csalt.



Vannak persze alvezéreknek hibás döntéseik, de hibás végrehajtás - értsd ezen Orbán jóváhagyása nélküli akciókat - olyan nincs.
Olyan esetekben, mikor alkalmazottait kell fegyelmezni, a Vezér zsebreteszi a lopott pénzt, kézbe veszi a nemzetiszínű nyelű korbácsot, és végigveri a hiba elkövetőit...
Így hát ha kiderül a választási csalás - és az amatör hibák láttán ennek van reális esélye - nem lehet kimosdatni a gömbölyded diktátorocskát, legalábbis a jelenlegi európai kultúrkörben nem.
Ez a sanszot nem illene kihagyni, és ütni kell a vasat, míg meleg.
Nem akartam hinni a szememnek, mikor először olvastam, hogy milyen esetekre derült fény - ilyen hibákat csak mértéktelen elbizakodottság esetén ejt az ember, de az épeszű még akkor sem.

Persze nagy a nyomás Nagyurunkon, lehet, ezek már a keszonbetegség tünetei, és hát a nyelvét sem hiába lengette győzelme bejelentésekor.
A választási csalás nem jópofa bocsánatos bűn, hanem főbenjáró, ezért is csodálatos, hogy megengedte magának, sokkal nagyobb birkának nézve a választókat, mint azok önmagukról - jogosan egyébként - gondolják.
Az ötös számú tagkönyv bomlott agyú tulajdonosa mindta, hogy ha győz az ellenzék, akkor összeránt majd egy Békemenetet és akkor annyi a komcsiknak.
Nekünk is össze lehetne éppen rántani egyet, szombaton talán erről fog szólni a tüntetés az opera előtt.

Nagy hiba lenne, ha már megint a szabadságról meg egyéb magasztos eszmékről szólna a tüntetés, szerintem sokkal ütősebb lenne felolvasni az üres libaól közepén Orbán vagyonleltárát - momentán a véglegesre gondolok.


És a végén a szervezőknek szó nélkül át kellene adni a terepet a tüntetőknek.
Ők általában tudni szokták, merre van az előre...


:O)))

2018. április 9., hétfő

A NÉPET NEM LEHET LEVÁLTANI

Minden racionális gondolat dacára az ember már csak olyan, hogy reménykedik a csodában, jóllehet csodák nincsenek - most is éppen az történt, amire számítani lehetett.
Mégis, tele vagyok csalódottsággal, mert ami történt, az a legrosszabb változat - a nép áldását adta a rablóvezér uralmára, és kinyilvánította, hogy számára minden éppen úgy jó, ahogy van.
Az is fényesen kiderült, hogy a magyar nép, mellyel kapcsolatban szerettem volt illúziókat táplálni, egyszerűen szolganép, mely szereti, ha verik, melynek természetes állapota a zsellér-lét, mely állapotában úgy dagonyázik, mint disznó a pocsolyában.
A magyar falu pazarul vizsgázott, a mai béresek és cselédek csókkal illették uruk szentséges seggét, miközben kifejezték egyetértésüket azzal a a politikával, melynek következményeként sárba tiporjuk a magyar falu XX. századi fejlődését, eredményeit, és visszatérünk térdenállva Horthy korának társadalmi viszonyaihoz.
Az ostoba öregasszony, aki kézcsókkal illette néhány évvel ezelőtt a rucaseggű miniszterelnököt, mindössze látnok volt, aki megelőzte egy ütemmel korát, a saját mentalitása szolgaságában megőszült idióta férfi szintúgy, de ezzel még nincs vége a dolognak, hamarosan kézcsók jár a polgármesternek és a nagygazdának is, hogy úszkáltak volna kis cápák a magzatvizükben anno...


Biztos vagyok benne, hogy a fiatalok egy része elkezd most gondolkodni azon, hogy világgá megy, ami teljességgel érthető is - épeszű ember nem szeretné utódait a virágzó feudalizmus viszonyai között sem világra hozni, sem felnevelni, és bár a nyugati világ sem matyóhímzés, mégis ezerszer jobb, mint,  ez a szánalmas balkáni-ázsiai diktatúra a maga Kossuth nótát (felettébb hamisan) éneklő némethszilárdjaival és rogántónijaival.
Ami meg a hazát illeti, én hálás lehetek a sorsnak, mert élhettem olyan korban is, melyben büszkeség volt irigyelt magyarnak lenni, olyan korban, melyben az Egyesült Államokból hozzánk jártak tanulmányozni a társadalombiztosítást, Kínából a gazdasági modellt,  olyan korban, amikor ugyanez a nép jóllakott, békés és elégedett volt, és a gyűlölködést hírből sem ismerte.
Ma nincs már mire büszkének leni, szégyenre valamivel több az okunk.
Mindkét társadalmat ugyanaz a nép élte és lakta, mégis, mennyire más a világ.

Amikor ez a szerencsétlen utána kiabált a kivonuló oroszoknak, hogy vonuljanak ki, azt gondoltuk, hogy a fiatalság hozza ki belőle ezeket a marhaságokat, különös tekintettel a fölé boruló belügyminiszteri védőernyőre, de ma már láthatjuk, hogy az emberek manipulálása volt a cél akkor is és ma is az maradt.
Nem tudom, hogy el lehet-e ezt az embert békés úton takarítani, attól tartok, hogy nem.
Egy másik út viszont drága mulatság lesz az országnak, erkölcsileg-gazdaságilag egyaránt.
Már így is nagy lesz az ára annak, hogy megtanította az embereket gyűlölködni, gyanakodni, egymással szembefordulni - a mai állapotok kiheveréséhez is kell fél évszázad, és még  távol az Orbán-rendszer vége...
Még ha a legbékésebb körülmények között is elharapja a nyelvét és elvérzik, vagy elviszi a bubópestis,  akkor sem lehet egyik napról a másikra visszaállítani a demokráciát, hiszen szolgái és ágyasai ott ülnek minden kulcspozícióban, ezekkel feldíszíteni a Körutat is időigényes lenne, mert először egymással fognak leszámolni...
És hát a libasültet is beletelik kis időbe rávenni, hogy újra a tarlón sétálgasson...
Aki azt hiszi, hogy azzal, hogy gyűlöljük a cigányokat és a migránsokat, továbbá sunyin, fű alatt a zsidókat, az téved.
Ebben az országban volt már időszak, mikor éppen a svábok voltak soron, és aki németül beszélt, azt lenézték, a német neveket magyarosítani kellett - ekkor lett Hautzinger Gusztávból Jány Gusztáv, Knausz Ferencből Szombathelyi Ferenc - szóval senki se higgye, hogy neme fogja a golyó.



Ami az ellenzéket illeti, az csúfosan leszerepelt.
A konzekvenciákat egyesek levonták, mások meg nem, de én azért nem ringatnám magam illúziókba, most lesz kis jammerolás, aztán minden megy tovább, míg csak az erdőkerülő el nem hajtja valamennyi résztvevőt a francba.
A sok-sok értelmiségi okostojást egy primitíven ravaszkodó cigánygyerek úgy vezetgeti az orránál fogva, ahogy nem szégyelli, ezek meg nézegetik magukat a hülyeség forrásvizében és roppant elégedettek a fertelmesen nagy eszükkel, meg az elvi szempontjaikkal. 
Közben Orbán az országot nézegeti, és maga elé mormolja:Elviszem.Pont.
Mindenki tisztában volt vele, hogy a módszer - már, ha annak lehet nevezni egyáltalán ezt az elvetélt kormányváltási kísérletet - alkalmatlan volt a cél elérésére, de azért úgy csináltunk,mintha alkalmas lenne.
Néha egyszerre akartunk egy lyukból hideget és meleget is fújni,félig szüzek is szerettünk volna maradni meg kefélni is jó lett volna, ebbe beleszédülne mindenki.
Ami az LMP-t illeti, velük szóba se illett volna állni, ha valakit kérdeztek volna esetleg, elég  lett volna legyinteni egyet - a Fidesz kezén a kesztyűbáb, Viktor középső ujja mozgatja Bernadett fejét...
A Momentummal hasonló a helyzet, őket a Fideszből kiábrándult - vagy bele se ábránduló - fiatalok és eszement nagymamák részére hozták létre, mint az aktuális romlatlan fiatalok szerepeltek, - mintha csak a hajdani Fideszt látnánk, ugyanaz a küldetéstudat, ugyanaz az arrogancia.

Karácsonyt helyes volt kihalászni a sufnipártok leveséből, még talán Hadházy is értékes lehetne, de a többiek, legalábbis kétes értékűek.
Gyurcsány se tanul semmit - inkább csak már felejt, az MSZP jelenlegi vezérkara pedig nyomában sincs a nagy elődöknek, nem is tudom, mi lett volna velük Karácsony nélkül...
A magyar választó pedig húszezer forintot ér utalványban, a cigányságot meg meg lehet kapni már ötezerért is - sok kici purdét olcóért, mint a kínai piacon!

Szóval itt tartunk, büszkék éppen nem lehetünk magunkra, de talán kicsit tisztul a kép.
Most sürgősen abba kellene hagyni a sebek nyalogatását és az önkormányzati választásokra kellene koncentrálni, nagy kár, hogy a magyar falu azt se tudja, ki fia - borja, aki meg akarja szólítani...
A 2022-es választási kampány elindult, talán először szervezetet kellene építeni.
És közösségeket létrehozni, mert ha mindenki magányosnak érzi magát, akkor esze ágában sem lesz harcolni.
Talán el is lehetne kezdeni...



:O)))

ELVESZETT ILLÚZIÓK

Már megint.
És már megint nem ő nyert - mi vesztettünk.
Ő azt kínálta a választóknak, hogy megvédi őket Sorostól, a migránsoktól, az Európai Uniótól, az ENSZ-től.
Ennél többet csak az ultiban lehet bemondani - az önkormányzati választásokra felkészül Fedák Sári és Blaha Lujza.
És megszórta kampánya tetejét némi porcukorral, Mariska néni kapott Erzsébet-utalványt, gázszámláján jóváírást, meg ígéreteket.
És mit kínáltunk mi?
Szarmaszatolást, merthogy még azt se mertük elmondani a kerítésről, hogy attól várni a menekültkérdés megoldását - sík marhaság, azt pedig, hogy ezek mit loptak, képtelenek voltunk kommunikálni, viszont az utolsó napig öltük egymást.
Gyakorlatilag nem igértünk semmit, amit kifelé mutattunk, az kiábrándító volt.
Megérdemeltük a vereséget, eljátszottunk ismét egy lehetőséget, mert nem a választóval, hanem egymással foglalkoztunk.
A Nagy Választási Guru pártja kiesett a Parlamentből, a többiek se lehetnek büszkék az eredményeikre, kiábrándító.
Mégis, minden közélettel foglalkozó ember próbálja elhinni, hogy a padló arra való, hogy legyen honnan feltápászkodni.

A 2022-es kampány pedig holnap kezdődik.

:O(((

2018. április 8., vasárnap

HOLNAPTÓL CSAK AZ DUMÁLHAT

Aki ma elment szavazni.
Ha a Fidesz nyer, lehet, még az sem, tehát gondold meg jól, mit kell tenned - ideológiát gyártani a kényelmességedhez, a beszariságodhoz, a mindenféle becsípődéseidhez, vagy kivenni a részed a feladat megoldásából.
Hogy mi a feladat?
Hát visszavezetni az országot a demokratikus útra, visszafordíthatatlanul.
Ezek húsz évekről beszélnek a hatalomban, én meg szeretnék időszakonként felügyeletet gyakorolni azok felett, akiket a köz szolgáinak választunk, de akik mérhetetlen gőgjükben urainknak képzelik magukat.
Az ország urai mi vagyunk - mi, egyszerű, hétköznapi emberek, a buszvezető, a bolti eladó, a könyvelő, a multi alkalmazottja, a műkörmös meg a fodrász, a közmunkás meg a tanár, az orvos, a táncművész, az énektanár.
Ne te tarts a hatalomtól, tartson a hatalom tőled, mert ha megvonod tőlük a bizalmat, senkik és semmik lesznek, elszámoltatható és büntethető állampolgárok.
Visszamenőleg is, és akkor megkérdezheted tőlük: tolvajbanda, hol a pénzem?
Mert nem emlékszem arra, hogy felhatalmaztalak volna arra, hogy az én adómból építgesd meg a hobbid kellékeit, az én adómból vadászgassál és helikopterezgessél,  hogy az én pénzemből gyüjtögessed magánvagyonod ezerszer ezermillióit, hogy elvedd tőlem a Balatont, gyerekeimtől a tanulás lehetőségét, a beteg hozzátartozómtól a gyógyulást.
Szóval, jól gondold ezt át és menjél szavazni, hiszen az idő szép, még az Úr is azt üzeni, hogy menned kell!
Ne félj - féljenek inkább ők, a napjaik meg vannak számlálva.
Hiába az állami szintre emelt szervezett bűnözés, hiába a választási rendszerbe előre beépített csalás, hiába a fenyegetések, győzni fogunk, és akkor jaj lesz ezeknek.
Hosszú számukra ez a nap, hosszabb, mint a várólisták, és itt a lehetőség, hogy még hosszabbá tegyük számukra.
Mi vagyunk többen!


Süt a nap, kék az ég, tegyünk érte, hogy ez a tavasz nekünk legyen szép!


:O)))

2018. április 6., péntek

LEGYENEK KÖVETKEZMÉNYEK

A mi országunk - melyet átmenetileg kiadtunk albérletbe a szervezett bűnözésnek - következmények nélküli ország.
Csinálhat itt bárki bármit, ha a hatalom részese, akkor nyugodtan élhet, mint teve a datolyától roskadozó pálmák alatt az oázisban, vagy mint liba a mindenféle libacsemegékben dúskáló tóban, a kutya sem ugat utána.
Sőt, a birka sem béget utána, mint ezt az utóbbi húsz év során kitartóan folytatott emberkísérletek is igazolják.
Nekem személyesen rettenetesen nagyon elegem van ebből, habár én meglehetősen izgága természetű vagyok, ellentétben a Legfőbb Ügyésszel, akinek higgadtsága felülmúlhaatatlan, jogértelmezése páratlan, pofátlansága pedig mesébe illő.
Ha van valaki, aki térdenállva imádkozhat a Föld és Menny Urához, hogy véletlenül se veszítsen választást, vagy ha veszít is, akkor is, akkor is a mai ellenezéke kerüljön hatalomra,.
Hiszen, ha véletlenül egy tisztakezű és puritán, okos, emellett bátor és következetes politikus jönne, akkor ő elkezdhetné tényleges életfogytiglanja letöltését, mint kikölcsönzött kényszermunkás a Pripjaty mocsaraiban.



Nem rettegek attól, hogy ez bekövetkezne, habár a történelem produkált már egy-két meglepetést, így aztán még azt sem lehet a vágyálmok szintjén kizárni, hogy egy azonnal felállítandó, az igazságügyminiszter alárendeltségében dolgozó korrupcióellenes ügyészség vádat emel a Legfőbb Ügyész ellen - de szép is lenne!
Persze azt is el tudom képzelni, hogy Orbánra rátör a lelkiismeretfurdalás, és töredelmes, feltáró jellegű vallomást tesz, beleértve a különféle strómanok által birtokolt vagyonelemeket, a külföldi bankszámlákat, a különféle trezorokban őrzött aranyat, gyémántokat, a külföldi gazdasági érdekeltségeket, kikötőket, szigeteket, szállodákat.
Ezt persze azonnali vádemelés követné, a bárhol és bármilyen formában fellelhető vagyon azonnali zárolásával, közben a haszonélvező családtagokat ki lehetne költöztetni a korrupcióval közvetlenül, vagy származékosan szerzett lakhelyeikről az ócsai mezőgazdasági önkiszolgáló telepre, esetleg a Hős utcai Orbán Viktor Lakóparkba.

Az ítélethozatalig megélhetésükről mindegyikük maga gondoskodna, erre a legalkalmasabb a közmunka intézménye lenne.
Na, de félre az álmodozással, a rideg valóság egy esetleges választási győzelem után nem lehet más, mint a bűnszervezet irányítóinak azonnali felelősségrevonása - ha ez elmarad, akkor emberfia nem marad, aki hinne még politikusnak, széles e hazában...


Ellenzéki politikusok lelkesen helyeselnék a felelősségrevonást, jómagam meg úgy gondolom, hogy ennek a felelősségrevonásnak szektorsemlegesnek kellene lenni, ugyanis, hogy a helyzet idáig fajult, abban nagy szerepük volt  a száz kicsi birkamenet szervezőinek is, akik a mai napig azon értetlenkednek, hogy akkormost az LMP által végrehajtott szőnyegbombázás baráti tűz, avagy tényleg az ellenség nyitott tüzet ránk.
Szóval, őket is felelőssére kell vonni, ha nem is büntetőjogilag, ha nincs rá ok

Ami azt illeti, a vita idejétmúlt, még két nap és eljön az igazság pillanata.
Ha nyerünk, akkor roppant mód észnél lenni, már akinél ennek objektív feltétele fennáll, ha veszítünk, akkor pedig nem kell kétségbeesni, Orbán ma már politkai hulla, hogy a szakálla még  nő, ez ne zavarjon meg senkit.
Vagy ha meg is zavar, akkor is menjen el szavazni!
Ennyit már csak megér saját és leszármazottaink jövője - nemde?


:O)))

2018. április 3., kedd

A MI VIZIGÓTUNK

Még néhányat alszunk, aztán mehetünk az urnákhoz, ami tulajdonképpen már maga az optimista változat, hiszen mehetnénk kötvetlenül akár az urnákba is.
Mindenesetre a hatalom be van sz@rva, méghozzá annyira, hogy már az egész országot belengi a bűze.
Lassan már olyan a helyzet, mint a westernekben a pókerjátszma, melyben az egyik fél - elfogyván a zsetonja - lecsatolja és bedobja az óráját meg a gyűrűjét, és aggódva várja a lapot.

Itt is aggódva várja Orbán és bandája az utolsó lapot, miközben az asztal alatt mindkét csizmaszárában, az inge ujjában és a kalapja alatt is néhány csupa ászból összeállított pakli lapul, nemmellesleg egyedül neki van coltja a társaságból.
Mégis retteg, pedig már migránsozott, cigányozott, fenyegetőzött és pénzt hajigált bávatag tekintetű rohamnyuggerei közé - lassan elfogynak az eszközei, persze a nyílt erőszak kivételével.
Ne reménykedjen senki, miként Hari Sheldon mondá az Alapítvány-trilógiában, az erőszak a gyengék végső menedéke, és ez a fázis se fog kimaradni egy vesztes választás után.
Érezhető a Fidesz ellenes, kormány és rendszerváltó hangulat, és ha ez mégsem következik be, akkor - immáron többedszer - nem a Fidesz fog nyerni, hanem mi fogunk veszíteni.



Beérett a hatalom vetése, a külöféle pártokban és pártnak nevezett felforgató csoportocskákban a Fidesz ügynökei elérték, hogy ha két ellenzéki találkozik az utcán, akkor üdvözlés gyanánt leköpjék egymást.
Ma is folyik még az "egyeztetés" arról, hogy ki lépjen vissza, kinek a javára, jóllehet a választásokig hátralevő idő pár nap mindössze, és ez már magában megkérdőjelezi a dolog értelmét.
Vannak a folyamatban olyanok, akikkel szóba se lenne szabad állni, ilyen például az LMP, mert egyértelműen a Fidesz teremtménye és szekértolója, vannak magukat politikusnak tartó, közepesen infantilis személyek, akiket valaha, valamilyen esemény - például a Milla tüntetések valamelyike - a felszínre dobott, és azóta nagy lelkesedéssel keverik a sz@rt az ellenzéki térfélen, és vannak a kamupártok, melyek talán csak tized-százalékokat csippentenek le a demokratikus tömbről, de annyian vannak, hogy ez akár el is döntheti az egyébként is központilag manipulált választást.
És hát persze itt vannak határontúli véreink, akik jobban tudják, hogy mi a jó nekünk, mint mi, akik kalandvágyból itt élünk...
Van még egy óriási tévedés: a demokrata politikusok képtelenek kiakadni a Kádár-éra párt-modelljéből, azt gondolják valamilyen rejtélyes oknál fogva, hogy az adott párt választói egyúttal párttagok, akiket köt a demokratikus centralizmus pártfegyelme.
Hiba ezt gondolni, mondhat ugyanis az adott párt bármit is, szavazóinak egy része ökölbe szorított kezét behajlított karja végén lengetve mosolyog a buzgalmon, mondván, arra szavazok akire akarok "ezekre" meg majd akkor, ha Orbán Viktort hibátlan árja származása okán felveszik a Waffen-SS-be, vagy amikor a szépségversenyen Szél Bernadett lenyomja Monica Beluccit.
Az MSZMP-re emlékeznek, de a Hazafias Népfrontra nem annyira.
Kár.



Az a baj, az inga általában kileng a szélső pontjáig, és ha az elmúlt harminc évet nézzük, akkor éppen ez várható - jobb esetben, de persze nem bánkódnék, ha tévednék.
Egyetlen reményem van, hogy Pocakkirályt az átlag magyar választó már annyira utálja, hogy elmegy leváltani.
Erre sincs sok esély, mert a választó fél, hogy láthatatlan tintával rá van írva a szavazólapra a neve, hogy nem kap közmunkát, hogy a munkahelyét veszélyezteti egy rossz állásfoglalás, hogy elveszik a lakását, földjét, - meg hát, természetesen, hogy jönnek a migránsok.
Nincs min csodálkozni, hiszen a múlt század harmincas éveiben is tömegpánikot okozott New Yorkban Orson Welles rádiójátéka, mely  a marslakók támadásáról szólt.
Az ember száz év alatt szinte semmit nem fejlődik, nem tanul semmiből, ugyanolyan marad, mint voltak ősei száz évvel ezelőtt.
Ami még súlyosabb, hogy a történelem időnként ismétli önmagát, és szerencsénk van, ha a tragédiát bohózat szintjén ismétli.

Gyűlölni persze nem túl nehéz, mindig lehet találni gyűlölnivalót, most éppen a migránsokat.
A mi kerítésünk persze maga a technikai csúcs, beleértve a vadászlest, melyre Orbán felmászott, és büszkén kiáltotta: lám, nincs itt migráncs, sehol e vidéken.
Persze feljegyzések tanúsítják, hogy a vizigótok királya Athanaric is a kerítésre esküdött, de aztán  a hunok megkerülték, embereit lenyilazták, így stratégiája csődöt mondott.
A mi vizigótunk is ezzel a kerítéses tervvel eteti népe agyilag fékezett habzású részét, akik képtelenek felismerni a veje és vazallusai által előállított szellemi mélysötétségben azt, hogy itt csak a libaól teljes kifosztásáról szól a történet, nemzetiszínű mázzal nyakonöntve.
Ha elképzelünk egy házat, mely mondjuk a vicc kedvéért legyen Európa, a hathektáros kert közepén felhúzott tíz méteres kerítéssel, akkor nagyjából modelleztük is a helyzetet.
Persze Orbán anno a vörösiszap-katasztrófa idején (az is megérne egy komolyabb vizsgálatot...) is kőgátat emelt az elöntött terület közepén, az se védett volna meg senkit, semmitől.

Aki nem találja ki, hogy a kő honnan származott, azok között kisorsolok egy kőbölcsőt...

Hát, most éppen itt tartunk, hét végére ha okosabbak nem is leszünk, de az talán kiderül, hogy maradt-e még a magyar népben életösztön.
Érdeklődéssel várom az eredményt...

:O)))

2018. április 1., vasárnap

LOCSOLÓVERS


Meglocsollak szép virágszál,
Legyél üde szépség,
Elzavarjuk Orbán Viktort,
Nem fér ehhez kétség!


Az, ahová beutaljuk
Börtön lesz, nem pékség,
Mosolyog majd az országra
A tavaszi kék ég!



:O)))