Ez most nem Orbán Viktorról és népi zenekaráról szól, nem is tudom, nem lesz-e bajom belőle...
Merrefelé megy a világ, ez itt a kérdés, kérdezé Hamlet a harmadik felvonásban, de válaszolni ő se igen tudott rá.
Én sem tudok, igaz, nem is vagyok egy Shakespeare, emellett a világ is bonyolultabb mintázatot mutat, mint az ő korában, de hát ez nem mentség annak, aki szinte határtalan tudásbázishoz fér hozzá.
Márpedig ma az emberiség jelentős része a zsebében hordja az eszét, csak előkapja és máris megjelenik Gugli, a barátja, aki minden ravasz, fogós kérdésre hibátlanul megfelel.
Mégis, ha valaki megkérdezné tőletek, milyen lesz a magyarok élete 2125-ben, kötve hiszem, tudna valaki válaszolni rá.
Onnan jutott ez eszembe, hogy a cseles tekintetű történész-asszony azt javasolta, hogy meg kell változtatni történelemoktatásunkat, le a vörös métellyel, le a világtörténelemmel, általános iskolákban csak magyar történelmet kell tanítani, melynek célja "öntudatos és büszke magyar polgárok nevelése. Múltunk megismertetése és értő elemzése révén minden tanuló erőt meríthet nemzetünk nagyjai, hősei és példaképei tetteiből, melyeknek eredményeként több mint ezer éve megmaradtunk és megőriztük nemzetünket itt a Kárpát-medencében. A diákokat jogos önbizalommal kell felvérteznünk, és azzal a tudattal, hogy nem kell senkivel szemben kisebbségi érzést táplálniuk, mindenkivel szemmagasságból beszélhetnek."
Bár nem vagyok történelemtanár, azért engedtessék meg nekem egy kis mosolygás.
Ha ezt a követelményt összefésüljük a NER valóságával, meglehetősen érdekes képet kapunk az eljövendő évtizedek magyarjairól.
A magyar diákok zöme ugyanis csak tizenhat éves koráig diák, utána az útja vagy az árokpartra, vagy a szakképzésnek nevezett szecskavágóba vezet, ahonnan olyan szakmával kellett kijönniük, mely megfelel egy hajdani adóvirtuóz csempekereskedő igényeinek.
Az Iparkamara volt oktatási igazgatója szerint "Ahhoz, hogy a kormány 2010 után egymillió új munkahely létrehozását ígérje – amivel választást nyertek –, kellett egy szakképzési modell is. Ez arról szólt, hogy minél több fiatal kapjon szakmunkás végzettséget.
Funkcionális analfabéta, alapkészségekkel nem bíró fiatalok jöttek be a szakiskolai képzésbe, tehát nekik kellett szakmát adni. Ezért vezették be a kék galléros, lebutított, egyszer használatos szakmunkásképzési modellt.
Ezzel összefüggésben viszont nőtt a korai iskolaelhagyás, de mivel a fiatalok bementek a közmunkába, felére csökkent az ifjúsági munkanélküliség.
Tehát a kormány jó gazdasági számokat állított elő, de nem vette észre, hogy hosszú távon is kellene gondolkodni" - magyarázta.
Szerintem észrevette, de ez a kormány mindig focizott, soha nem sakkozott, ezért most mindig csak egy lépéssel lát előre, szóval a mi Viktorunk nem egy Korcsnoj, inkább csak a libalegelő Puskása - a pocakja megvan hozzá, de az esze nem annyira...
A történelemoktatás egyébként is a bányászbéka fenekénél tanyázik, a jelenlegi hatalom mindent megtesz, hogy nettó hülyéket neveljen, a zegzugos pillantású NER-dáma jelenlegi kísérlete is erre irányul - minek annak a gyereknek összefüggéseket keresni a világ dolgaival, legyen neki elég annyi, hogy ki itt intézi az ő sorsát, mind hős és hazaffy, a mi országunk a létező országok legjobbika, Isten kalapján a bokréta rajta, kréta rajta...
Mondja ezt akkor mikor a világ összement, mint gatya a mosásban, amikor olyan elméletek terjednek, melyek szerint a pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő a másikon.
Bár ezt azért nem kell szó szerint venni, de komolyan venni érdemes, és ha a világot meg akarjuk érteni, akkor nem lehet magunkra csukni a budiajtót, és ott tanulmányozni a széljárást.
Érdemes néha-néha kikukucskálni is - ki tudja, hátha kint éppen tombol az ominózus tornádó, mely könnyen felkaphat bennünket az építménnyel együtt, szarba borítva kis világunkat.
Az összefüggések felismerésének fontosságára ezek majd akkor jönnek rá, mikor kiderül, hogy még a szemük és a seggük között is létezik összefüggés - mikor majd seggberúgjuk őket, könnybe lábad a szemük.
De addig persze igazuk van, ha a népet szervilis hülyének nevelik, hosszabb az út, míg felismerik bennük a hiéna-falkát.
Schmidt Mária nem történész, hanem egy tehetségtelen pártideológus, aki örökölt egy zsák pénzt, ebből kifolyólag viszonylagos védettsége és mozgástere van a NER egyébként is szolgalelkűségre optimalizált körülményei között.
Viszont történésznek lenni nem beosztás és nem iskolai végzettség kérdése, hanem világ és történelemszemléleté.
Alapíthatnak neki még száz múzeumnak kinevezett panoptikumot, kiállíthat még ötven levegőszűrőt kéjgázdemizsonként, delegálhatja fiát a Hétfarkú Macska Párt Politikai Bizottságába, próbálkozhat pirézebb lenni a pirézeknél - belőle történész soha nem lesz. Marad az, ki ma is: egy önértékelési és szerepzavarokkal küzdő pártpropagandista.
Akiket pedig félt a gondolkodás luxusának elsajátításától, azok egyszer majd gondolkodás nélkül leszámolnak vele.
Ő a történelemkönyvekbe soha nem fog bekerülni, legfeljebb a tetejükre.
Érdemes lenne ezen elgondolkodnia.
Úgy szemmagasságból...
:O)))
2018. november 24., szombat
2018. november 22., csütörtök
MADARAT TOLLÁRÓL
...embert barátjáról ismerhetjük meg, habár a mostani esetben sokat megérne tudni, hogy konkrétan mit is jelent a barátság észak-macedón relációban.
Merthogy Orbán számára semmit, az majdnem biztos, ez az ember olyan mint Disraeli Angliája: nincsenek ellenségei és nincsenek barátai, csak érdekei vannak.
Majdnem biztos vagyok benne, ha megkapirgálná valaki a felszínt, találna alatta valami értéket, és ne tessék ezt erkölcsi értelemben képzelni.
Jómagam inkább egy-két hotelre tippelnék Ohridban...
Rossz nyelvek szerint a baltás gyilkos kiadatása mögött is egy-két üzemelő azeri olajkút állt, de lehetett szállongó pletykákat hallani horvátországi szigetről, yacht-kikötőről, ukrajnai ingatlanokról, erdélyi kastélyról, és magyarember szerint nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja.
Hogy ezt az egész akciót körbehazudozta, az nem okoz meglepetést, ez az ember még azt sem fogja soha beismerni, amit rábizonyítanak, nemhogy az ilyen csűrhető-csavarható ügyeket.
Viszont ha létezne pofátlanságmérő, hát annak már annyi lenne régóta, túlterhelésből kifolyólag.
Ez ez ember a grundfocin szocializálódott, először felpofozta a tornából felmentett labdatulajdonost, majd az így megszerzett labda új tulajdonosaként megmondta, hogy ki játszhat vele, persze azzal a feltétellel, hogy ő lesz a gólkirály és ő írja a szabálykönyvet.
A többiek meg belátták, hogy nem érdemes vele ujjat húzni, ez az ember ugyanis semmitől sem riad vissza, ez (kis "e"-vel...) bizony elmegy a falig, sőt néha-néha - elszántsága bizonyítékaképpen bele is veregeti a fejét - persze óvatosan, de látványosan.
Aki meg nem látta be, az sok virágot szokott kapni Mindenszentekkor...
Amit ezzel a szerencsétlen macedón miniszterelnökkel tett, az a nemzetközi jog és az európai közösség arculköpésével egyenlő.
A diktátoroknak az a szerencséjük, hogy ellenfeleik betartják a szabályokat, ők meg késsel - baltával hadonászva érvényesítik érdekeiket.
Egészen addig lesz ez így, mígcsak egyszer a demokratikus közösség túl nem lép a doktriner megalkuváson és nem húzza meg azt a két lépést, melyet az állás már évek óta felkínál az azonnali matt érdekében.
Ha nem ezt teszik, akkor az ő játékszabályai szerint játszanak, azok szerint pedig csak ő nyerhet.
Persze nem egyszerű dolgok ezek, de ha nem merik kimondani, hogy legutóbbi attrakciója olyannyira szembe megy az Unió alapértékeivel, hogy a helyzet nem teszi lehetővé a német, francia, és a többi uniós adófizető pénzének további folyósítását, akkor a helyzet olyan, mint amikor etetjük gyermekeink óvodájába beköltözött hiénát.
Ha elveszik a pénzt, akkor már csak a schengeni övezetből kell ideiglenesen kizárni, meg a kávét kell kikérni, a többit elvégzik a törvényszerűen bekövetkező társadalmi mozgások.
Azt mondják, akit az Úr el akar veszejteni, annak először elveszi az eszét.
Azt hiszem, ezen a fázison már túl vagyunk.
Hát legyünk türelmesen - már a vazallusai is marják egymást, próbálnak elragadni ezt-azt egymástól is, közben esik szét az államszervezet, az oktatás, az egészségügy, manifeszt elmebetegek intézik közügyeinket, megfélemlített hivatalnokok kontráznak nekik, a többség meg kussol, vagy nyal, mint a gép.
Egyszer nagyon fogjuk emiatt szégyellni magunkat...
:O)))
Merthogy Orbán számára semmit, az majdnem biztos, ez az ember olyan mint Disraeli Angliája: nincsenek ellenségei és nincsenek barátai, csak érdekei vannak.
Majdnem biztos vagyok benne, ha megkapirgálná valaki a felszínt, találna alatta valami értéket, és ne tessék ezt erkölcsi értelemben képzelni.
Jómagam inkább egy-két hotelre tippelnék Ohridban...
Rossz nyelvek szerint a baltás gyilkos kiadatása mögött is egy-két üzemelő azeri olajkút állt, de lehetett szállongó pletykákat hallani horvátországi szigetről, yacht-kikötőről, ukrajnai ingatlanokról, erdélyi kastélyról, és magyarember szerint nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja.
Hogy ezt az egész akciót körbehazudozta, az nem okoz meglepetést, ez az ember még azt sem fogja soha beismerni, amit rábizonyítanak, nemhogy az ilyen csűrhető-csavarható ügyeket.
Viszont ha létezne pofátlanságmérő, hát annak már annyi lenne régóta, túlterhelésből kifolyólag.
Ez ez ember a grundfocin szocializálódott, először felpofozta a tornából felmentett labdatulajdonost, majd az így megszerzett labda új tulajdonosaként megmondta, hogy ki játszhat vele, persze azzal a feltétellel, hogy ő lesz a gólkirály és ő írja a szabálykönyvet.
A többiek meg belátták, hogy nem érdemes vele ujjat húzni, ez az ember ugyanis semmitől sem riad vissza, ez (kis "e"-vel...) bizony elmegy a falig, sőt néha-néha - elszántsága bizonyítékaképpen bele is veregeti a fejét - persze óvatosan, de látványosan.
Aki meg nem látta be, az sok virágot szokott kapni Mindenszentekkor...
Amit ezzel a szerencsétlen macedón miniszterelnökkel tett, az a nemzetközi jog és az európai közösség arculköpésével egyenlő.
A diktátoroknak az a szerencséjük, hogy ellenfeleik betartják a szabályokat, ők meg késsel - baltával hadonászva érvényesítik érdekeiket.
Egészen addig lesz ez így, mígcsak egyszer a demokratikus közösség túl nem lép a doktriner megalkuváson és nem húzza meg azt a két lépést, melyet az állás már évek óta felkínál az azonnali matt érdekében.
Ha nem ezt teszik, akkor az ő játékszabályai szerint játszanak, azok szerint pedig csak ő nyerhet.
Persze nem egyszerű dolgok ezek, de ha nem merik kimondani, hogy legutóbbi attrakciója olyannyira szembe megy az Unió alapértékeivel, hogy a helyzet nem teszi lehetővé a német, francia, és a többi uniós adófizető pénzének további folyósítását, akkor a helyzet olyan, mint amikor etetjük gyermekeink óvodájába beköltözött hiénát.
Ha elveszik a pénzt, akkor már csak a schengeni övezetből kell ideiglenesen kizárni, meg a kávét kell kikérni, a többit elvégzik a törvényszerűen bekövetkező társadalmi mozgások.
Azt mondják, akit az Úr el akar veszejteni, annak először elveszi az eszét.
Azt hiszem, ezen a fázison már túl vagyunk.
Hát legyünk türelmesen - már a vazallusai is marják egymást, próbálnak elragadni ezt-azt egymástól is, közben esik szét az államszervezet, az oktatás, az egészségügy, manifeszt elmebetegek intézik közügyeinket, megfélemlített hivatalnokok kontráznak nekik, a többség meg kussol, vagy nyal, mint a gép.
Egyszer nagyon fogjuk emiatt szégyellni magunkat...
:O)))
2018. november 17., szombat
JÁTÉK A TŰZZEL
Ma kigyulladt az az irodaház, melyben a DK irodái voltak - most már nincsenek.
Mint ahogy a DK parlamenti képviselőinek irodái is megsemmisültek a tűzben.
Érdekesek ezek a tűzesetek, valahogy mindig a Fidesz uralma alatt törnek ki, és az ő érdeküket szolgálják.
Természetesen a tűz okának kivizsgálásánál ki fog derülni, hogy Gyurcsányt látták az épület folyosóján egy Soros által ajándékozott gyufásdobozzal sompolyogni. A baloldal szereplőivel ez szokott történni, szegény Mező Imre is hátbalőtte magát.
Különben is, a dolgokat a maguk komplexitásában kell értékelni, mint például Tóth Ilona gyilkosságát, aki ugyan benzint fecskendezett áldozata szívébe, majd amikor vonakodott meghalni, akkor bicskával besegített az egyébként természetes folyamatnak, de mindezt lángoló hazaszeretettel tette, így aztán tulajdonképpen hazafias tett volt a bestiális gyilkosság.
A tűzesetet is a maga komplexitásában kell vizsgálni, különös tekintettel arra, hogy ez politikai tűzeset, és akinek eszébe jut a Reichstag, az sürgősen verje ki a fejéből, legfeljebb Kövér házmester tilthatja csak ki Gyurcsányt a parlamentből, mondván, hogy piromániás.
Az előző tűzesetek legalább tiszták voltak, a tűz fellobbanása a Budapest Sportcsarnok esetében tisztán gazdasági érdek volt, ami járt némi politikai hozadékkal is.
Mindenesetre egy nagyléptékű, és nagy jövedelmet biztosító zöldmezős beruházáshoz elsősorban zöld mező kell, és ha ezen ott áll egy sportcsarnok, akkor az rossz helyen áll.
Akkor éppen egy karácsonyi vásár volt az épületben, nap közben többszáz kisiparos meg kiskereskedő árulta ott a portékáját, aztán este mindenki hazament, az épületet pedig úgy, ahogy volt őrizetlenül hagyták, egy árva éjjeliőr nem sok, de annyi sem figyelt az épületre.
Aztán - mint írták anno, egy égve felejtett gyertyától lángra lobbant a tízezer négyzetméteres épület, majd villámsebesen felépült helyén az akkor Budapest Sportarénának nevezett objektum.
A bontási törmeléket is eltakarították hamar, a tűzvizsgálati jegyzőkönyvet pedig - ha jól emlékszem - hatvan évre titkosították.
Hasonlóan érdekes volt a TF hajdani sportcsarnokának leégése, de ott legalább nem kellett gyufával bíbelődni, mivel ott a tűz "villamos áram gyújtóhatása" miatt keletkezett, állítólag egy kapcsolószekrény égett, aztán a sportcsarnok - háromezer négyzetméteren, de éppen jókor, hiszen a Testnevelési Egyetem így el tudta helyezni új kampuszát, és mindenki tapsolt, az is szép, zsíros falat volt...
A tűz most is ott pusztított, ahol ez hasznot hozott az érdekelteknek, valószínűleg a közismerten jobboldali Atyaúristen rendelkezett úgy, hogy most az izgága politikai ellenfélbe vágja haragos villámait, ki tudja...
Sokat lopni mindenesetre csak onnan lehet, ahol sok pénz van.
A népi hiedelem szerint aki a tűzzel játszik az bepisil.
A vonatkozó viccben a kis, köpcös beteg - ha már úgyis ott van - elpanaszolja pszichiáterének, hogy minden éjjel megjelenik álmában egy nagyorrú gigatörpe, és azt mondja neki: Most pedig be fogunk pisilni!
És ez történik.
A gyógyszeres kezelés nem segít, pedig már földig lóg a nyelve.
Marad az autogén tréning - pszichiátere szerint ha megjelenik a törpe, kitartóan ismételgetni kell: Nem fogunk bepisilni, nem fogunk bepisilni!
Másnap a pszichiáter érdeklődik az eredmény felől.
A páciens szerint remekül bevált a módszer, jött a gigatörpe, mondta neki, hogy nem fogunk bepisilni, és valóban nem - csak az a baj, hogy erre a törpe vállat vont és mondta: Hát jó!
Akkor most be fogunk kakilni!
A vége ez lesz, és akkor majd sokmindenre magyarázatot kell adni, de addig is, ha lángol az ég, akkor gyanakodjunk, hátha az a hír terjedt el, hogy a DK az adatállományát a felhőben tárolja...
:O)))
Mint ahogy a DK parlamenti képviselőinek irodái is megsemmisültek a tűzben.
Érdekesek ezek a tűzesetek, valahogy mindig a Fidesz uralma alatt törnek ki, és az ő érdeküket szolgálják.
Természetesen a tűz okának kivizsgálásánál ki fog derülni, hogy Gyurcsányt látták az épület folyosóján egy Soros által ajándékozott gyufásdobozzal sompolyogni. A baloldal szereplőivel ez szokott történni, szegény Mező Imre is hátbalőtte magát.
Különben is, a dolgokat a maguk komplexitásában kell értékelni, mint például Tóth Ilona gyilkosságát, aki ugyan benzint fecskendezett áldozata szívébe, majd amikor vonakodott meghalni, akkor bicskával besegített az egyébként természetes folyamatnak, de mindezt lángoló hazaszeretettel tette, így aztán tulajdonképpen hazafias tett volt a bestiális gyilkosság.
A tűzesetet is a maga komplexitásában kell vizsgálni, különös tekintettel arra, hogy ez politikai tűzeset, és akinek eszébe jut a Reichstag, az sürgősen verje ki a fejéből, legfeljebb Kövér házmester tilthatja csak ki Gyurcsányt a parlamentből, mondván, hogy piromániás.
Az előző tűzesetek legalább tiszták voltak, a tűz fellobbanása a Budapest Sportcsarnok esetében tisztán gazdasági érdek volt, ami járt némi politikai hozadékkal is.
Mindenesetre egy nagyléptékű, és nagy jövedelmet biztosító zöldmezős beruházáshoz elsősorban zöld mező kell, és ha ezen ott áll egy sportcsarnok, akkor az rossz helyen áll.
Akkor éppen egy karácsonyi vásár volt az épületben, nap közben többszáz kisiparos meg kiskereskedő árulta ott a portékáját, aztán este mindenki hazament, az épületet pedig úgy, ahogy volt őrizetlenül hagyták, egy árva éjjeliőr nem sok, de annyi sem figyelt az épületre.
Aztán - mint írták anno, egy égve felejtett gyertyától lángra lobbant a tízezer négyzetméteres épület, majd villámsebesen felépült helyén az akkor Budapest Sportarénának nevezett objektum.
A bontási törmeléket is eltakarították hamar, a tűzvizsgálati jegyzőkönyvet pedig - ha jól emlékszem - hatvan évre titkosították.
Hasonlóan érdekes volt a TF hajdani sportcsarnokának leégése, de ott legalább nem kellett gyufával bíbelődni, mivel ott a tűz "villamos áram gyújtóhatása" miatt keletkezett, állítólag egy kapcsolószekrény égett, aztán a sportcsarnok - háromezer négyzetméteren, de éppen jókor, hiszen a Testnevelési Egyetem így el tudta helyezni új kampuszát, és mindenki tapsolt, az is szép, zsíros falat volt...
A tűz most is ott pusztított, ahol ez hasznot hozott az érdekelteknek, valószínűleg a közismerten jobboldali Atyaúristen rendelkezett úgy, hogy most az izgága politikai ellenfélbe vágja haragos villámait, ki tudja...
Sokat lopni mindenesetre csak onnan lehet, ahol sok pénz van.
A népi hiedelem szerint aki a tűzzel játszik az bepisil.
A vonatkozó viccben a kis, köpcös beteg - ha már úgyis ott van - elpanaszolja pszichiáterének, hogy minden éjjel megjelenik álmában egy nagyorrú gigatörpe, és azt mondja neki: Most pedig be fogunk pisilni!
És ez történik.
A gyógyszeres kezelés nem segít, pedig már földig lóg a nyelve.
Marad az autogén tréning - pszichiátere szerint ha megjelenik a törpe, kitartóan ismételgetni kell: Nem fogunk bepisilni, nem fogunk bepisilni!
Másnap a pszichiáter érdeklődik az eredmény felől.
A páciens szerint remekül bevált a módszer, jött a gigatörpe, mondta neki, hogy nem fogunk bepisilni, és valóban nem - csak az a baj, hogy erre a törpe vállat vont és mondta: Hát jó!
Akkor most be fogunk kakilni!
A vége ez lesz, és akkor majd sokmindenre magyarázatot kell adni, de addig is, ha lángol az ég, akkor gyanakodjunk, hátha az a hír terjedt el, hogy a DK az adatállományát a felhőben tárolja...
:O)))
2018. november 16., péntek
DRÁGA NEKÜNK NAGYURUNK EGÉSZSÉGE
Vannak dolgok, melyeket nem nagyon vagyok képes megérteni, úgy látszik ez a hardware, amit itt a fejemben hordok, ezekhez kevés, de az is lehet, hogy a software elavult, legyen bár az agyam bármennyire soft.
Pedig hányszor ütögettem meg a kobakom büszkén, mondván, hogy van itt egy arzenál, vénségemre kiderült, hogy nem csak a deriválás és a női gondolkodás marad örök rejtély számomra.
Jó, tudom, igaza van Mária kérem, nincs női és férfi gondolkodásmód, gender-szak sincs, csak nyugodjon meg kérem és vakargassa tovább bátran a tökeit!
Szóval kiderült, hogy a tömegek lélektana is megfejthetetlen számomra, de persze nem adom fel, és ehhez Lánglelkű Vezérünk ad számomra fogódzót.
Persze először meg kell fogalmazni a problémát, mit is nem értek?
Hát van egynéhány dolog.
Itt van például elsőként mindjárt Miniszterelnök Urunk személye.
Nagyurunk - mint ezt már szakemberek is megállapították - komoly mentális kihívásokkal küzd.
Nem sültbolond ő, sőt, meglehetősen okos is, amikor a sok ostobát ráveszi arra, hogy fonják meg a nemzet számára azt a kötelet, melyen aztán maguk is lengedezni fognak, és kössenek erre a kötélre kisebb hurkokat, hogy legyen helye unokáik buksi kis fejének is.
Igaz, a kötél háromfonatú, piros, fehér és zöld pászmákból áll, de ez csak addig érdekes, míg rajta nem lengedezik a delikvens, utána ennek jelentősége azért már némileg csökken.
A Nemzet Esze vélhetőleg antiszociális személyiségzavarban szenved, ami egy pszichiátriai betegség, vélhetőleg genetikai háttérrel, a betegségek nemzetközi osztályozása is ismeri, F6020 a BNO kódja.
Nem lehet rá alkalmazni azt, amit Shakespeare III. Richárdnál kegyetlensége kiváltó okának vélt: "Úgy döntöttem, hogy gazember leszek!" - ez nem elhatározás kérdése, hanem a betegség tünete.
Erre az emberre egy házinyulat se szabadna rábízni, mégis büszkén masírozva vezeti a nemzetet a megsemmisülés felé.
Ez idáig rendben is lenne, a nemzet boldogan röhigcsél azon, hogy a grazi klinikán ő az Egyeske, csak az a baj, hogy ez a dolog nem ilyen nevetséges.
Amit nem értek az az, hogy ameddig egy autóbusz vezetőjének egészségi állapotát rendszeresen vizsgálni kell, addig annak az állapota, aki mögött képletesen szólva tízmillióan ülünk, közömbös a népnek, közömbös a pártoknak, egyházaknak, majdnem mindenkinek.
Már régen népszavazást kellett volna kezdeményezni azért, hogy az ország vezetői - képviselővel bezárólag - kinevezésük vagy megválasztásuk előtt essenek át orvosi vizsgálatokon, és csak a testileg-lelkileg arra képes és alkalmas emberek vezethessék az országot.
Azt sem értem, hogy az ország miniszterelnöke hogyan kerülheti ki a nemzetbiztonsági átvilágítást, már persze, ha nem kezeljük Nagyurunkat XIV. Lajossal egy kategóriában: L'etat c'est moi - az állam én vagyok.
Ehhez képest még saját hívei szerint is lop, mint a kamionos szarka, csal és hazudozik, krimibe illő külföldi kapcsolatai vannak, és főállásban foglalkozik pénzmosással.
Krőzusi vagyona van strómanok nevén, tisztázatlan halálesetek kötődnek hatalmához, egyszemélyi diktatúrát épített ki, és ezen az sem változtat, hogy a demokrácia formai követelményeinek eleget tesz.
Ha sz@rból formázunk tortát, lehet, hogy barna lesz, de élvezeti értéke kissé azért lemarad a csokitortától.
Mégsem háborog szorgos népünk, csendesen szemléli, hogy Vezérük kilopja a szemüket is, csak kapjanak egy Erzsébet-utalványt...
Az is vicces, hogy az ellen se háborog senki, hogy ki akarja vezetni az országot az Unióból, jóllehet még saját hívei se szeretnék ezt.
Ez hozzávetőleg a nemzethalállal lenne egyenlő.
Az se fáj senkinek, hogy a nemzet morális állapota rettenetes, az emberek már félnek - nem csak beszélni, de olvasni, kommentelni is, és azt hiszik, ezzel el tudnak tűnni a hiéna-falka szeme elől.
Szép példa erre a közszolgálat, ahol éppen mostanában hálálják meg a lojalitást, pedig ez a terület aztán igazán a hatalom bástyája volt.
A sérült zebrák mosolyognak a hiéna-falkára, az meg visszamosolyog rájuk - vagy vicsorgatja a fogait? - nem is látják pontosan.
A nyugdíjasok is mosolyognak, megkapták a pofaféket, lehet a Fideszre szavazni, elégedetten, hiszen ajándékot kaptak a Vezértől, nem életük munkájának ellenértékét - persze majd az infláció elviszi fél év alatt.
Miért is jut eszembe az okos lány, aki adott is ajándékot Mátyás királynak, meg nem is?
Ha nemzeti konzultációt rendeznék, én egyet kérdeznék a néptől: Miért jó hülyének lenni?
Majd persze válaszolnának szolgalelkű nyuggerek, de azok, akiknek jó, hogy a nép ostoba, egy szavuk se lenne - meg aztán nem is érnének rá, hiszen felelősen gondoskodniuk kellene a folyamatosan csörgedező pénz-patakról...
Érdekes ország a mienk...
:O)))
Pedig hányszor ütögettem meg a kobakom büszkén, mondván, hogy van itt egy arzenál, vénségemre kiderült, hogy nem csak a deriválás és a női gondolkodás marad örök rejtély számomra.
Jó, tudom, igaza van Mária kérem, nincs női és férfi gondolkodásmód, gender-szak sincs, csak nyugodjon meg kérem és vakargassa tovább bátran a tökeit!
Szóval kiderült, hogy a tömegek lélektana is megfejthetetlen számomra, de persze nem adom fel, és ehhez Lánglelkű Vezérünk ad számomra fogódzót.
Persze először meg kell fogalmazni a problémát, mit is nem értek?
Hát van egynéhány dolog.
Itt van például elsőként mindjárt Miniszterelnök Urunk személye.
Nagyurunk - mint ezt már szakemberek is megállapították - komoly mentális kihívásokkal küzd.
Nem sültbolond ő, sőt, meglehetősen okos is, amikor a sok ostobát ráveszi arra, hogy fonják meg a nemzet számára azt a kötelet, melyen aztán maguk is lengedezni fognak, és kössenek erre a kötélre kisebb hurkokat, hogy legyen helye unokáik buksi kis fejének is.
Igaz, a kötél háromfonatú, piros, fehér és zöld pászmákból áll, de ez csak addig érdekes, míg rajta nem lengedezik a delikvens, utána ennek jelentősége azért már némileg csökken.
A Nemzet Esze vélhetőleg antiszociális személyiségzavarban szenved, ami egy pszichiátriai betegség, vélhetőleg genetikai háttérrel, a betegségek nemzetközi osztályozása is ismeri, F6020 a BNO kódja.
Nem lehet rá alkalmazni azt, amit Shakespeare III. Richárdnál kegyetlensége kiváltó okának vélt: "Úgy döntöttem, hogy gazember leszek!" - ez nem elhatározás kérdése, hanem a betegség tünete.
Erre az emberre egy házinyulat se szabadna rábízni, mégis büszkén masírozva vezeti a nemzetet a megsemmisülés felé.
Ez idáig rendben is lenne, a nemzet boldogan röhigcsél azon, hogy a grazi klinikán ő az Egyeske, csak az a baj, hogy ez a dolog nem ilyen nevetséges.
Amit nem értek az az, hogy ameddig egy autóbusz vezetőjének egészségi állapotát rendszeresen vizsgálni kell, addig annak az állapota, aki mögött képletesen szólva tízmillióan ülünk, közömbös a népnek, közömbös a pártoknak, egyházaknak, majdnem mindenkinek.
Már régen népszavazást kellett volna kezdeményezni azért, hogy az ország vezetői - képviselővel bezárólag - kinevezésük vagy megválasztásuk előtt essenek át orvosi vizsgálatokon, és csak a testileg-lelkileg arra képes és alkalmas emberek vezethessék az országot.
Azt sem értem, hogy az ország miniszterelnöke hogyan kerülheti ki a nemzetbiztonsági átvilágítást, már persze, ha nem kezeljük Nagyurunkat XIV. Lajossal egy kategóriában: L'etat c'est moi - az állam én vagyok.
Ehhez képest még saját hívei szerint is lop, mint a kamionos szarka, csal és hazudozik, krimibe illő külföldi kapcsolatai vannak, és főállásban foglalkozik pénzmosással.
Krőzusi vagyona van strómanok nevén, tisztázatlan halálesetek kötődnek hatalmához, egyszemélyi diktatúrát épített ki, és ezen az sem változtat, hogy a demokrácia formai követelményeinek eleget tesz.
Ha sz@rból formázunk tortát, lehet, hogy barna lesz, de élvezeti értéke kissé azért lemarad a csokitortától.
Mégsem háborog szorgos népünk, csendesen szemléli, hogy Vezérük kilopja a szemüket is, csak kapjanak egy Erzsébet-utalványt...
Az is vicces, hogy az ellen se háborog senki, hogy ki akarja vezetni az országot az Unióból, jóllehet még saját hívei se szeretnék ezt.
Ez hozzávetőleg a nemzethalállal lenne egyenlő.
Az se fáj senkinek, hogy a nemzet morális állapota rettenetes, az emberek már félnek - nem csak beszélni, de olvasni, kommentelni is, és azt hiszik, ezzel el tudnak tűnni a hiéna-falka szeme elől.
Szép példa erre a közszolgálat, ahol éppen mostanában hálálják meg a lojalitást, pedig ez a terület aztán igazán a hatalom bástyája volt.
A sérült zebrák mosolyognak a hiéna-falkára, az meg visszamosolyog rájuk - vagy vicsorgatja a fogait? - nem is látják pontosan.
A nyugdíjasok is mosolyognak, megkapták a pofaféket, lehet a Fideszre szavazni, elégedetten, hiszen ajándékot kaptak a Vezértől, nem életük munkájának ellenértékét - persze majd az infláció elviszi fél év alatt.
Miért is jut eszembe az okos lány, aki adott is ajándékot Mátyás királynak, meg nem is?
Ha nemzeti konzultációt rendeznék, én egyet kérdeznék a néptől: Miért jó hülyének lenni?
Majd persze válaszolnának szolgalelkű nyuggerek, de azok, akiknek jó, hogy a nép ostoba, egy szavuk se lenne - meg aztán nem is érnének rá, hiszen felelősen gondoskodniuk kellene a folyamatosan csörgedező pénz-patakról...
Érdekes ország a mienk...
:O)))
2018. november 12., hétfő
MENTÁLIS KEMOTERÁPIA
Megosztottam egy bejegyzést, melyet egy rákbeteg társunk a facebookon tett közzé, mert kíváncsi volt arra, hogy azok, akik egy bejegyzést lájkolnak, egyáltalán elolvassák-e azt, vagy csak automatikusan nyomják a lájkot, mikor elérnek az olvasásban a bejegyzés címéig.
Miután az, aki ezt a bejegyzést tette maga is érintettnek tűnik, ezért aztán úgy gondoltam, lehet, jól esik neki, ha látja, hogy nem kell kép ahhoz, hogy valaki végigolvassa a posztját, hát bemásoltam, és drukkolok neki, hogy a lehető legkisebb kárral megússza a bajt.
Személyes indokom is van, hiszen sokszorosan érintett vagyok a rákbetegség terén, nem taglalnám, ha nem kötelező, de hozzátartozóimat, barátaimat vitte el a rettenetes kór, és van olyan rokonom is, aki megküzdött az életéért, olyan áldozatokat hozva prevenciós céllal, melyek külön-külön is rettenetesek.
De él.
És, hogy él, az saját küzdőképességén túl leginkább hozzátartozóinak, barátainak köszönhető, akik ott voltak mellette, mikor az ég zengett.
Vannak erős jellemek, akik magukban rendezik el ezeket a dolgokat, de vannak gyengébbek is, akik egyedül képtelenek viselni a nyomasztó, gerincroppantó terhet.
Ha neki jelent valamit, ha érzi, hogy melléálltak, akkor mellé kell állnunk, és abban a formában, mely számára elfogadható és kedvező.
Természetesen, amit félre lehet érteni, azt félre is értik, és többen azt hitték, hogy én vagyok érintett, nekik köszönöm az együttérző szavakat, ha majd bármilyen okból aktuális lesz az együttérzés, eszembe fog jutni, hogy hány barátom van - olyanok is, akikkel személyesen sohasem találkoztam.
Summa summarum,talán próbáljunk emberként viselkedni, amikor valamelyik ismerősünk bajban van.
Ezer formája lehet a segítségnek, van, amikor elég, ha csak éreztetjük az együttérzésünket, de van akinek az segít, ha naponta rányitjuk az ajtót, ha elvisszük a vizsgálatokra, ha érdeklődünk a hogyléte felől, ha viszünk egy tányér levest.
És nem csak a rákbetegnek, hanem bevásárolhatunk a mozgássérültnek, kiválthatjuk a látássérült szomszédasszony gyógyszerét, és így tovább.
A betegségek - és nem csak a rákbetegség - leginkább az öregeket érik el, és a bajt csak tetézi az öregek elszigeteltsége, a kommunikációs lehetőségek hiánya, a magány.
Ezért aztán az is sokat tud javítani egy beteg ember életminőségén, ha csak meghallgatjuk, ha beszélgetünk vele kicsit, ha abból adunk annak, akinek már kevés van belőle, amiből nekünk esetleg még több van - időből.
Persze, igazlátók mindig akadnak, akik fene nagy fensőbbséggel és tiltásokkal kommunikálnak, csak, mert valakinek eltért a véleménye az övéktől, vagy mert a beszélgetőpartnerük érzelmileg máshogy van bekötve.
Durván nekimennek azoknak, akik még képesek az empátiára, akik még képesek emberek maradni.
Szép dolog a racionalitás, hasznos is az életben, de a kisbabának és a z öregnek, a bajban levő embernek kell a simogatás is a gyógyszer mellé, mert az embernek nem csak testi szükségletei vannak, hanem lelkiek is - természetesen egyénileg más és más lehet ez.
Azt is gondolom, hogy a betegségekkel való szembenézésben mindenkinek meg kellene hagyni a lehetőséget, hogy saját módján tegye, amit tennie kell.
Ha valakinek, aki beteg, vagy valamelyik hozzátartozóján keresztül érintett a bajban, egy ilyen írás, mint az ominózus poszt jólesik, már megérte a közzététele.
Ez - bármi volt is elindítójának célja - nem lájkgyüjtő oldal lett, hanem egy poszt, melynek kommentelői kifejezik együttérzésüket és segíteniakarásukat azoknak, akik bajban vannak.
Ma nekem, holnap neked - mondta Jumurdzsák az Egri csillagokban.
Jó lenne nem elfelejteni...
:O)))
Miután az, aki ezt a bejegyzést tette maga is érintettnek tűnik, ezért aztán úgy gondoltam, lehet, jól esik neki, ha látja, hogy nem kell kép ahhoz, hogy valaki végigolvassa a posztját, hát bemásoltam, és drukkolok neki, hogy a lehető legkisebb kárral megússza a bajt.
Személyes indokom is van, hiszen sokszorosan érintett vagyok a rákbetegség terén, nem taglalnám, ha nem kötelező, de hozzátartozóimat, barátaimat vitte el a rettenetes kór, és van olyan rokonom is, aki megküzdött az életéért, olyan áldozatokat hozva prevenciós céllal, melyek külön-külön is rettenetesek.
De él.
És, hogy él, az saját küzdőképességén túl leginkább hozzátartozóinak, barátainak köszönhető, akik ott voltak mellette, mikor az ég zengett.
Vannak erős jellemek, akik magukban rendezik el ezeket a dolgokat, de vannak gyengébbek is, akik egyedül képtelenek viselni a nyomasztó, gerincroppantó terhet.
Ha neki jelent valamit, ha érzi, hogy melléálltak, akkor mellé kell állnunk, és abban a formában, mely számára elfogadható és kedvező.
Természetesen, amit félre lehet érteni, azt félre is értik, és többen azt hitték, hogy én vagyok érintett, nekik köszönöm az együttérző szavakat, ha majd bármilyen okból aktuális lesz az együttérzés, eszembe fog jutni, hogy hány barátom van - olyanok is, akikkel személyesen sohasem találkoztam.
Summa summarum,talán próbáljunk emberként viselkedni, amikor valamelyik ismerősünk bajban van.
Ezer formája lehet a segítségnek, van, amikor elég, ha csak éreztetjük az együttérzésünket, de van akinek az segít, ha naponta rányitjuk az ajtót, ha elvisszük a vizsgálatokra, ha érdeklődünk a hogyléte felől, ha viszünk egy tányér levest.
És nem csak a rákbetegnek, hanem bevásárolhatunk a mozgássérültnek, kiválthatjuk a látássérült szomszédasszony gyógyszerét, és így tovább.
A betegségek - és nem csak a rákbetegség - leginkább az öregeket érik el, és a bajt csak tetézi az öregek elszigeteltsége, a kommunikációs lehetőségek hiánya, a magány.
Ezért aztán az is sokat tud javítani egy beteg ember életminőségén, ha csak meghallgatjuk, ha beszélgetünk vele kicsit, ha abból adunk annak, akinek már kevés van belőle, amiből nekünk esetleg még több van - időből.
Persze, igazlátók mindig akadnak, akik fene nagy fensőbbséggel és tiltásokkal kommunikálnak, csak, mert valakinek eltért a véleménye az övéktől, vagy mert a beszélgetőpartnerük érzelmileg máshogy van bekötve.
Durván nekimennek azoknak, akik még képesek az empátiára, akik még képesek emberek maradni.
Szép dolog a racionalitás, hasznos is az életben, de a kisbabának és a z öregnek, a bajban levő embernek kell a simogatás is a gyógyszer mellé, mert az embernek nem csak testi szükségletei vannak, hanem lelkiek is - természetesen egyénileg más és más lehet ez.
Azt is gondolom, hogy a betegségekkel való szembenézésben mindenkinek meg kellene hagyni a lehetőséget, hogy saját módján tegye, amit tennie kell.
Ha valakinek, aki beteg, vagy valamelyik hozzátartozóján keresztül érintett a bajban, egy ilyen írás, mint az ominózus poszt jólesik, már megérte a közzététele.
Ez - bármi volt is elindítójának célja - nem lájkgyüjtő oldal lett, hanem egy poszt, melynek kommentelői kifejezik együttérzésüket és segíteniakarásukat azoknak, akik bajban vannak.
Ma nekem, holnap neked - mondta Jumurdzsák az Egri csillagokban.
Jó lenne nem elfelejteni...
:O)))
2018. november 7., szerda
ORBÁN VIKTOR KATONÁJA
Miután gyermekkora elmaradt kisvonatát már megszerezte, még hátra van a pléhkard, a dugóspuska, a csákó meg az ágyú.
Harcolni szeret, de mit ér az egész, ha nincs kéznél néhány ezer golyófogó?
Ő maga is az - a keze állandóan a zsebében van, ott morzsolgatja, és azon töri a fejét, hogy miként tudná visszahozni a sorkatonaságot anélkül, hogy elveszítené legendás népszerűségét.
Mert rendben van, hogy a banyák lelkesednek érte, de azért a banyatank mégsem egy Abrams vagy egy Armata, a TEK-es janicsárok meg nem katonák, mert a katona a külső ellenséggel szembeni harcra van kiképezve, ők meg saját népük kordában tartására.
Ők a NER ökle, mindössze egy betűvel eltérve Semjén miniszterelnök-helyettes besorolásától - jelzem, a helyettes mindig minősíti a felette állót is...
Szóval, folyik a közvélemény kóstolgatása, hogy mit szólna a nép, ha ismét sorkatonaság védené a hazát mindenféle fenyegetéssel - Brüsszellel, de elsősorban a migránsokkal szemben.
Hogy a Honvédséget ezidáig sem volt jogszerű bevetni a Nemzet Szögesdrótja mellett, azt most felejtsük is el, hiszen olyan jól mutattak ott a végeken, amint Rambónak öltöztetve marconáztak a kisgyereküket vonszoló félelmetes migránsokat ijesztgetve, már maga a látvány is megérte...
Komolyra fordítva a szót, a mai hadsereggel szemben más a követelmény, mint volt harminc évvel ezelőtt, hiszen a világ sokat haladt előre (vagy hátra?) ezen a téren is.
Ma már a háborúkat nem tömeghadseregek vívják, mert a korszerű fegyverrendszerek kezelését nem lehet az "egy bokor-egy ugrásra" kiképzett jakumókra bízni, a mai kor katonájától az általuk kezelt technika más ismereteket igényel.
Az se kell, hogy sokan legyenek, hiszen a mellén a ruhát feltépő és az ellenséges géppuskával bátran szembeszálló harcos kiment a divatból, és parancsnoka sem üvöltözik vérbe borult szemekkel, merthogy nincs értelme - mire üvölteni kezdene, már véget ért a harc, ő pedig elpárolgott, mint könnycsepp a napsütésben.
Régi igazság, hogy a ma hadvezérei a tegnapi háborúkat akarják megnyerni, de ami ma nálunk folyik, az mintha az Isonzóról és Doberdóról szólna.
A Legfőbb Hadúr valószínűleg a nagypapájától tanulta a történelmet, aki könyékig a tehénben azokat a történeteket mesélte neki, melyeket a saját nagypapájától hallott a kivágott nyárfán üldögélve.
Vezérünk maga is ismeri a katonaságot, hiszen táposként maga is részt vett a katonai mélylélek alapos megismerésében, állítólag hozzá is járult ezen ismeretek közkinccsé tételéhez.
A "legyen úgy, mint régen volt!" jegyében vágya egy Visegrádi Szerződés, hadgyakorlatokkal (például Tótágas néven...) a testvéri érzések jegyében, lapos hasú tábornokokkal és döngő léptű, marcona hadfikkal.
Nagy kár, hogy a szabályzatokat lassan képregényként kellene kiadni, mivel a jövőbeni sorállomány többsége olvasni se igen tud, a holnap harcosának szövegértési problémái vannak, ezenkívül viselkedési normáit a televíziók valóság-show-iból tette magáévá, ezért aztán nehéz elképzelni, hogy a parancs kiadása után ne azt tenné, amihez kedve van, azt meg végképp, hogy adott esetben befogná a pofáját.
Persze ilyen katonát ismert már a Varsói Szerződés is, Orbán Viktornak hívták.
Ezért a típusért éltek-haltak a kor elhárító-tisztjei, az ilyennek lehetett úgy megcsavargatni a tökeit, hogy mind a mai napig a zsebében pátyolgatja őket.
A mai háború nem a lövészárkokban folyik, hanem a médiában, a számítógépek világában, az űrben, az energia-szektorban, a diplomáciában, a választási irodák háza táján -legkevésbé a harcmezőn.
Ott a legprimitívebb törzsi harcosok vívják meg a nagyhatalmak csatáit, egyébként is koldusszegény országaikat további szenvedésekbe taszítva.
Egyébként meg a nagyhatalmak egymás dezinformálásával, hátországának tönkretételével, számítógépeinek működésképtelenné tételével, energiarendszerének lerombolásával kísérletezgetnek, váltakozó sikerrel.
És mesteri tökélyre fejlesztik a tömegmanipulációt, tömegpusztító fegyvert hazudva oda, ahol nincs, majd erre való hivatkozással elteszik láb alól azt a diktátorocskát, aki útban van multinacionális olajvállalataiknak.
Ezt hívják mostanság hibrid háborúnak, merthogy a hibrid egy használható kifejezés, kifejezi a lényeget: ha keresztezzük a sündisznót az anakondával, lesz ötven méter szögesdrótunk például...
Egyébként meg azért lenne jó sorkatonának lenni, mert azt a párezer/párszázezer embert hivatalosan is ki lehetne vonni a munkaerő-piacról, ez tovább javítaná a statisztikát és a NER újabb győzelmét lehetne kommunikálni.
Addig se hőbörögne a fiatal nagy unalmában otthon, vagy az árokparti gereblyézés közben...
És lehetne díszszemléket rendezni, a tisztek lengetnék a micsodájukat - na..., - a szablyájukat, míg a honvédek - előreszegezve nyílpuskáikat - dacos tekintettel gyakorolnák a szembenézést a halállal.
Persze nagy biznyák az ilyesmi, egy csomó új egyenruha, bakancsok, lábszártekerők, szép selymes lódingok, dali pár pisztolyok, a Vezér a ló alól a ló hátára kerül bronzba öntve, párduckacagánya panyókára vetve - de szép is lesz!
És ha valakinek nem tetszik majd csinálunk haditengerészetet is a Balatonra, egy repülőgép hordozót, arról indulhatna a Köpcös a meccsekre, egy Semjén osztályú tengeralattjárót, alacsony toronnyal s két vadászpuskával, ettől lenne lopakodó, aztán két Hapci osztályú rombolót - a Káslert meg a Matolcsyt, egy helikopter-hordozót, a Rogánt...
Méltó testvérei lesznek a magyar TGV-nek, mely Felcsúttól-Felcsútig gyorsabb, mint a magyar nyugger a járókeretével friss csirke-farhát érkezése idején...
Most szép lenni katonának, mert Viktornak verbuválnak, készüljetek fiatalok!
:O)))
Harcolni szeret, de mit ér az egész, ha nincs kéznél néhány ezer golyófogó?
Ő maga is az - a keze állandóan a zsebében van, ott morzsolgatja, és azon töri a fejét, hogy miként tudná visszahozni a sorkatonaságot anélkül, hogy elveszítené legendás népszerűségét.
Mert rendben van, hogy a banyák lelkesednek érte, de azért a banyatank mégsem egy Abrams vagy egy Armata, a TEK-es janicsárok meg nem katonák, mert a katona a külső ellenséggel szembeni harcra van kiképezve, ők meg saját népük kordában tartására.
Ők a NER ökle, mindössze egy betűvel eltérve Semjén miniszterelnök-helyettes besorolásától - jelzem, a helyettes mindig minősíti a felette állót is...
Szóval, folyik a közvélemény kóstolgatása, hogy mit szólna a nép, ha ismét sorkatonaság védené a hazát mindenféle fenyegetéssel - Brüsszellel, de elsősorban a migránsokkal szemben.
Hogy a Honvédséget ezidáig sem volt jogszerű bevetni a Nemzet Szögesdrótja mellett, azt most felejtsük is el, hiszen olyan jól mutattak ott a végeken, amint Rambónak öltöztetve marconáztak a kisgyereküket vonszoló félelmetes migránsokat ijesztgetve, már maga a látvány is megérte...
Komolyra fordítva a szót, a mai hadsereggel szemben más a követelmény, mint volt harminc évvel ezelőtt, hiszen a világ sokat haladt előre (vagy hátra?) ezen a téren is.
Ma már a háborúkat nem tömeghadseregek vívják, mert a korszerű fegyverrendszerek kezelését nem lehet az "egy bokor-egy ugrásra" kiképzett jakumókra bízni, a mai kor katonájától az általuk kezelt technika más ismereteket igényel.
Az se kell, hogy sokan legyenek, hiszen a mellén a ruhát feltépő és az ellenséges géppuskával bátran szembeszálló harcos kiment a divatból, és parancsnoka sem üvöltözik vérbe borult szemekkel, merthogy nincs értelme - mire üvölteni kezdene, már véget ért a harc, ő pedig elpárolgott, mint könnycsepp a napsütésben.
Régi igazság, hogy a ma hadvezérei a tegnapi háborúkat akarják megnyerni, de ami ma nálunk folyik, az mintha az Isonzóról és Doberdóról szólna.
A Legfőbb Hadúr valószínűleg a nagypapájától tanulta a történelmet, aki könyékig a tehénben azokat a történeteket mesélte neki, melyeket a saját nagypapájától hallott a kivágott nyárfán üldögélve.
Vezérünk maga is ismeri a katonaságot, hiszen táposként maga is részt vett a katonai mélylélek alapos megismerésében, állítólag hozzá is járult ezen ismeretek közkinccsé tételéhez.
A "legyen úgy, mint régen volt!" jegyében vágya egy Visegrádi Szerződés, hadgyakorlatokkal (például Tótágas néven...) a testvéri érzések jegyében, lapos hasú tábornokokkal és döngő léptű, marcona hadfikkal.
Nagy kár, hogy a szabályzatokat lassan képregényként kellene kiadni, mivel a jövőbeni sorállomány többsége olvasni se igen tud, a holnap harcosának szövegértési problémái vannak, ezenkívül viselkedési normáit a televíziók valóság-show-iból tette magáévá, ezért aztán nehéz elképzelni, hogy a parancs kiadása után ne azt tenné, amihez kedve van, azt meg végképp, hogy adott esetben befogná a pofáját.
Persze ilyen katonát ismert már a Varsói Szerződés is, Orbán Viktornak hívták.
Ezért a típusért éltek-haltak a kor elhárító-tisztjei, az ilyennek lehetett úgy megcsavargatni a tökeit, hogy mind a mai napig a zsebében pátyolgatja őket.
A mai háború nem a lövészárkokban folyik, hanem a médiában, a számítógépek világában, az űrben, az energia-szektorban, a diplomáciában, a választási irodák háza táján -legkevésbé a harcmezőn.
Ott a legprimitívebb törzsi harcosok vívják meg a nagyhatalmak csatáit, egyébként is koldusszegény országaikat további szenvedésekbe taszítva.
Egyébként meg a nagyhatalmak egymás dezinformálásával, hátországának tönkretételével, számítógépeinek működésképtelenné tételével, energiarendszerének lerombolásával kísérletezgetnek, váltakozó sikerrel.
És mesteri tökélyre fejlesztik a tömegmanipulációt, tömegpusztító fegyvert hazudva oda, ahol nincs, majd erre való hivatkozással elteszik láb alól azt a diktátorocskát, aki útban van multinacionális olajvállalataiknak.
Ezt hívják mostanság hibrid háborúnak, merthogy a hibrid egy használható kifejezés, kifejezi a lényeget: ha keresztezzük a sündisznót az anakondával, lesz ötven méter szögesdrótunk például...
Egyébként meg azért lenne jó sorkatonának lenni, mert azt a párezer/párszázezer embert hivatalosan is ki lehetne vonni a munkaerő-piacról, ez tovább javítaná a statisztikát és a NER újabb győzelmét lehetne kommunikálni.
Addig se hőbörögne a fiatal nagy unalmában otthon, vagy az árokparti gereblyézés közben...
És lehetne díszszemléket rendezni, a tisztek lengetnék a micsodájukat - na..., - a szablyájukat, míg a honvédek - előreszegezve nyílpuskáikat - dacos tekintettel gyakorolnák a szembenézést a halállal.
Persze nagy biznyák az ilyesmi, egy csomó új egyenruha, bakancsok, lábszártekerők, szép selymes lódingok, dali pár pisztolyok, a Vezér a ló alól a ló hátára kerül bronzba öntve, párduckacagánya panyókára vetve - de szép is lesz!
És ha valakinek nem tetszik majd csinálunk haditengerészetet is a Balatonra, egy repülőgép hordozót, arról indulhatna a Köpcös a meccsekre, egy Semjén osztályú tengeralattjárót, alacsony toronnyal s két vadászpuskával, ettől lenne lopakodó, aztán két Hapci osztályú rombolót - a Káslert meg a Matolcsyt, egy helikopter-hordozót, a Rogánt...
Méltó testvérei lesznek a magyar TGV-nek, mely Felcsúttól-Felcsútig gyorsabb, mint a magyar nyugger a járókeretével friss csirke-farhát érkezése idején...
Most szép lenni katonának, mert Viktornak verbuválnak, készüljetek fiatalok!
:O)))
2018. november 5., hétfő
AZ OROSZOK KIJÖTTEK A SPÁJZBÓL
Már túl voltunk a lelkesedésen, a zászlólengetésen, egymás csókolgatásán, az utcákról és a terekről már eltűntek a normális emberek, helyüket elfoglalták az adrenalinfüggő erősködők, megjelent közöttük a börtönök népe, a különféle haszonlesők, a revánsra vágyók serege.
Túl voltunk Sztálin szobrának ledöntésén, a Rádió őreinek lemészárlásán, a helyi tanácsok adó-okmányainak elégetésén, a tanácselnökök elzavarásán, az ügyészek kiléptetésén az emeleti ablakon.
Már túl voltunk Nagy Imre beszédén, a Parlament előtti lövöldözésen, melyre az ott álló szovjet tankok válaszoltak, túl voltunk a Ferencvárosi Pályaudvar hősies kifosztásán, az oroszok kivonulásán Budapestről.
Túl voltunk a fosztogatásokon, Mindszenty nevezetes beszédén, melyben bejelentette igényét az államosított egyházi javakra és megfenyegette Nagy Imrét és társait azzal, hogy felelősségre lesznek vonva, mint a letűnt rendszer örökösei.
Túl voltunk már a különféle pártok feltámadásán és új pártok alapításán, a nép már megszemlélte a Corvin-köz mellett a másfél méteresre zsugorodott szovjet harckocsizót, sokan sajnálták szegényt.
Túl voltunk már a kifosztott boltokon, azon is, hogy kenyérért teherautóval kellett menni a Százados úti kenyérgyárba, túl voltunk a Munkástanácsok megalakulásán.
Túl voltunk a Köztársaság téri bestiális lincselésen, Nagy Imre árulásán, melynek áldozatai honvédtisztek, a pártbizottság polgári alkalmazottai, néhány pártmunkás, egy szakasznyi sorozott állományú áv (államvédelmi) őr, és hivatásos állományú szakaszparancsnokuk volt, - mintha ma a Készenléti Rendőrök holttesteit köpködnék és gyaláznák a környék bárcás kurvái, akik ezután elmentek, begyűjteni a kommunistákat.
És túl voltunk Nagy Imre majd mindegyik szerencsétlenkedésén, a magukat felkelőknek tartók torzsalkodásán, Mindszenty politikai ambícióinak szárba szökkenésén.
A falvak népe meg kussolt, ők a történelmi tapasztalataikat génjeikben hordozták, a katolikus egyház vezetőjének alig burkolt agresszivitása taszította őket, hiszen sokuk számára a földet az egyházi birtokok felosztása biztosította.
Az ország vezetői természetes kiválasztódás útján kerültek meghatározó pozíciókba, minél inkompetensebb volt valaki, annál nagyobb eséllyel.
Tudtak és mertek nagyot álmodni, a cigány vak lovának bátorságával rohantak fejjel a falnak, mert képtelenek voltak felérni ésszel azt, amit Görgey hajdan azonnal átlátott, hogy a katonai erőviszonyok nem teszik lehetővé a fegyveres megoldást.
A politikusok meg azt nem látták át, amit a legostobábbnak is látni kellett volna: a világháború után a világ újrafelosztására nincs lehetőség egy újabb világháború kirobbantása nélkül - és ez senkinek nem volt ínyére.
Így aztán hősi szózatok után - amikor mi már hallottuk a lánctalpak csörgését az ablakaink alatt - farokfelcsapva elmenekültek, élükön a két hét alatt ezer politikai pofont begyűjtő Nagy Imrével, aki még ennek utána is azt hitte, hogy nem fogja a golyó.
A bukás törvényszerű volt, még szerencse, hogy a honvédség épeszű magatartást tanúsított - nagy áldozatoktól menekült meg az ország.
Hogy aztán ma mit ér 56 emléke, ez már egy másik kérdés, de hogy sokat nem, az biztos.
A hősökről kiderül, hogy nem is ők voltak hősök, a kurzus történészei egyetlen valamirevaló hőst sem tudtak felmutatni, mert a jelöltek vagy köztörvényesek, vagy ócska kurvák, vagy kommunisták voltak - alkalmatlanok NER - idolnak.
Az ebrudalja ki - miután a Forradalom Lángját már eltávolította - most Nagy Imrét a Kossuth térről, aki annak idején a koporsója mellett hőbörgött, verte a döglött lovat, követelve a szovjet katonák akkor már eldöntött kivonulását.
Aztán az élet szépen lassan konszolidálódott, és egy kommunista politikus megvalósította 56 minden követelését - gúzsba kötve is remekül táncolva a csárdást.
Egyetlen utódja sem bírja a vele való összevetést.
Mai tolvaj utódai persze kiabálnak rá kígyót-békát, jól lehet ők azok a táncosok, akiket még a tökük is zavar a táncban, és akik ennek az országnak sem barátokat, sem szövetségeseket, sem tisztelőket, sem megbecsülést nem szereztek.
1956 rengeteg tanulságot hordoz magában, sokat segíthetne a mai Magyarországon, ha megpróbálnánk megérteni üzenetét a mai kornak - többek között például a világpolitikai realitások figyelembevételének szükségességét, a nép demokrácia iránti elkötelezettségét és alapvető gyanakvását enyveskezű vezetőivel szemben.
És azt, hogy van, amikor elpattan a húr.
Az évforduló egyben kemény figyelmeztetés is, de persze úgysem értik azok, akiknek érteni illene, így aztán ki tudja, mi lesz a vége.
Jó lenne, ha békés vége lenne...
:O)))
Túl voltunk Sztálin szobrának ledöntésén, a Rádió őreinek lemészárlásán, a helyi tanácsok adó-okmányainak elégetésén, a tanácselnökök elzavarásán, az ügyészek kiléptetésén az emeleti ablakon.
Már túl voltunk Nagy Imre beszédén, a Parlament előtti lövöldözésen, melyre az ott álló szovjet tankok válaszoltak, túl voltunk a Ferencvárosi Pályaudvar hősies kifosztásán, az oroszok kivonulásán Budapestről.
Túl voltunk a fosztogatásokon, Mindszenty nevezetes beszédén, melyben bejelentette igényét az államosított egyházi javakra és megfenyegette Nagy Imrét és társait azzal, hogy felelősségre lesznek vonva, mint a letűnt rendszer örökösei.
Túl voltunk már a különféle pártok feltámadásán és új pártok alapításán, a nép már megszemlélte a Corvin-köz mellett a másfél méteresre zsugorodott szovjet harckocsizót, sokan sajnálták szegényt.
Túl voltunk már a kifosztott boltokon, azon is, hogy kenyérért teherautóval kellett menni a Százados úti kenyérgyárba, túl voltunk a Munkástanácsok megalakulásán.
Túl voltunk a Köztársaság téri bestiális lincselésen, Nagy Imre árulásán, melynek áldozatai honvédtisztek, a pártbizottság polgári alkalmazottai, néhány pártmunkás, egy szakasznyi sorozott állományú áv (államvédelmi) őr, és hivatásos állományú szakaszparancsnokuk volt, - mintha ma a Készenléti Rendőrök holttesteit köpködnék és gyaláznák a környék bárcás kurvái, akik ezután elmentek, begyűjteni a kommunistákat.
És túl voltunk Nagy Imre majd mindegyik szerencsétlenkedésén, a magukat felkelőknek tartók torzsalkodásán, Mindszenty politikai ambícióinak szárba szökkenésén.
A falvak népe meg kussolt, ők a történelmi tapasztalataikat génjeikben hordozták, a katolikus egyház vezetőjének alig burkolt agresszivitása taszította őket, hiszen sokuk számára a földet az egyházi birtokok felosztása biztosította.
Az ország vezetői természetes kiválasztódás útján kerültek meghatározó pozíciókba, minél inkompetensebb volt valaki, annál nagyobb eséllyel.
Tudtak és mertek nagyot álmodni, a cigány vak lovának bátorságával rohantak fejjel a falnak, mert képtelenek voltak felérni ésszel azt, amit Görgey hajdan azonnal átlátott, hogy a katonai erőviszonyok nem teszik lehetővé a fegyveres megoldást.
A politikusok meg azt nem látták át, amit a legostobábbnak is látni kellett volna: a világháború után a világ újrafelosztására nincs lehetőség egy újabb világháború kirobbantása nélkül - és ez senkinek nem volt ínyére.
Így aztán hősi szózatok után - amikor mi már hallottuk a lánctalpak csörgését az ablakaink alatt - farokfelcsapva elmenekültek, élükön a két hét alatt ezer politikai pofont begyűjtő Nagy Imrével, aki még ennek utána is azt hitte, hogy nem fogja a golyó.
A bukás törvényszerű volt, még szerencse, hogy a honvédség épeszű magatartást tanúsított - nagy áldozatoktól menekült meg az ország.
Hogy aztán ma mit ér 56 emléke, ez már egy másik kérdés, de hogy sokat nem, az biztos.
A hősökről kiderül, hogy nem is ők voltak hősök, a kurzus történészei egyetlen valamirevaló hőst sem tudtak felmutatni, mert a jelöltek vagy köztörvényesek, vagy ócska kurvák, vagy kommunisták voltak - alkalmatlanok NER - idolnak.
Az ebrudalja ki - miután a Forradalom Lángját már eltávolította - most Nagy Imrét a Kossuth térről, aki annak idején a koporsója mellett hőbörgött, verte a döglött lovat, követelve a szovjet katonák akkor már eldöntött kivonulását.
Aztán az élet szépen lassan konszolidálódott, és egy kommunista politikus megvalósította 56 minden követelését - gúzsba kötve is remekül táncolva a csárdást.
Egyetlen utódja sem bírja a vele való összevetést.
Mai tolvaj utódai persze kiabálnak rá kígyót-békát, jól lehet ők azok a táncosok, akiket még a tökük is zavar a táncban, és akik ennek az országnak sem barátokat, sem szövetségeseket, sem tisztelőket, sem megbecsülést nem szereztek.
1956 rengeteg tanulságot hordoz magában, sokat segíthetne a mai Magyarországon, ha megpróbálnánk megérteni üzenetét a mai kornak - többek között például a világpolitikai realitások figyelembevételének szükségességét, a nép demokrácia iránti elkötelezettségét és alapvető gyanakvását enyveskezű vezetőivel szemben.
És azt, hogy van, amikor elpattan a húr.
Az évforduló egyben kemény figyelmeztetés is, de persze úgysem értik azok, akiknek érteni illene, így aztán ki tudja, mi lesz a vége.
Jó lenne, ha békés vége lenne...
:O)))
2018. november 1., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)