2019. július 14., vasárnap

HATALMI ÁLMOK

Innen már csak egy lépés, és körbehordoztatja a véres kardot, melyet a migránsveszélyre való tekintettel közbeszerzési eljárás és parlamenti döntés nélkül szerzett be Piréziából, vagon-tételben, kissé emelt darabáron, melyből a szállító majd visszacsurgat valamennyit.
A véred meg te adod hozzá előbb-utóbb.
Agresszív kismalac fegyverkezik vadul, ez egy jó üzlet, nem ötfilléres tételekről van szó, itt még a kerekítési összeg is tetemes, emellett az egész ügyletet úgy el lehet dugni, hogy mire észreveszed magad, már vasfazékkal a fejeden ülsz a harcmezőn, jó magyar szablyádat lengetve.
Időnként bánatosan odatéved tekinteted a MÉH-telepre, melyen éppen a kilőtt harckocsikat készítik fel funkcióváltásra: kovácsoljunk lábosokat a tankokból!

Olyan ez, mint a bolond család bevásárlása, a spejz üres, a család fele éhezik, de a fizetésből nem a tartozásokat adják meg, nem a gyereket taníttatják, nem a nagymamát gyógyíttatják meg, míg nem késő, hanem lendkerekes autókat vesznek Apukának, merthogy nem volt neki gyermekkorában és most be kell pótolni a mulasztottakat.
De veszünk harci helikoptereket is, meg törjük a fejünket harci repülőgép vásárláson is, a különösen fontos kormánygépeket már meg is vettük, kicsiket is, ha gyorsan kell menekülni, meg nagyokat is - hátha a Gyurinak lesz ideje bepakolni az aranykészletet.



Ha már egyszer bejött a dolog a Gripenekkel, miért ne jönne be a Párducokkal, most vettünk éppen kikötőt is, úgyhogy egy kisebb flotta beszerzése is aktuálissá válhat, mondjuk a vitéz nagybányai Horthy Miklós hordozó, mellé egynéhány kísérőhajó, a vitéz gumilaky Rogán Tonya cirkáló, meg a Wiking Sigyn romboló.
Közben a János Kórház sebészetén nincs délelőtt melegvíz, a frissen műtött betegeket nyári üzemmódban, hideg vízben mosdatják, nyakig szarban ül az oktatás, az egészségügy, a gyermekek negyven százaléka szegénységben él, a családi pótlékot tizenegy évvel ezelőtt emelték utoljára, a falvakban nincs már orvos, de Malacka elégedett.
Szelektív látása csak a stadionokat ismeri fel, dózerral tolja a pénzt a határontúliaknak, vakulj paraszt.
Sajnálatos, de csatlósaival együtt elvesztettek minden mértéktartást, és úgy tűnik, nem félnek, azt hiszik, hogy sunyi jogászkodással mindent meg lehet úszni.
A látszat egyébként ezt támasztja alá, de nem kellene elfeledkezniük Ceaușescu példájáról sem, a falnak szinte mindegy, ki mögött porzik, ha az előtte állóra lőnek.



Egy dolgot viszont nem értek pontosan: Ki ellen akarja bevetni ezeket a fegyvereket?
Merthogy itt körbe vagyunk véve NATO szövetségesekkel. Szerbia és Ukrajna lóg talán ki a sorból, de ezek meg annyival erősebbek, mint mi, hogy egyszerűbbnek tűnik azonnal beolvasztani a pénzedből megvásárolt technikát, mint csörömpölni vele.
Jelzem, Harcimarcitól kitelik, hogy ultimátumot intéz Ukrajnához, követelve a magyar, mint kizárólagos államnyelv bevezetését.
Nem emlékszem, hogy ért volna bennünket mostanában katonai fenyegetés, a helyzet nem is olyan, hogy ettől kellene tartanunk.
Ezeknek a beszerzéseknek kettős lehet az indoka: egyrészt megvásárolni Németország jóindulatát, aztán az amerikaiakét - meg a jutalék.
De mi van akkor, ha a megrendelést köszönettel elfogadják, de a bajkeverőtől meg akarnak mégis szabadulni?
Miniszterelnök-jelöltekből még a legreménytelenebb helyzetben levő országokban sem szokott hiány lenni - Malacka eltávolítása után is lesz, aki meghozza ezt az áldozatot a Haza oltárán.
Gondban van most , akármit is iparkodik kommunikálni, de hát ő olyan, mint a vas.



Ezért is kellene addig ütni - természetesen politikai értelemben - míg meleg...


:O)))

2019. július 9., kedd

HŐGUTA UTÁN, HŐGUTA ELŐTT

A hőség itt már mindenkinek az agyára ment, ha nem jön ez a kis enyhülés, meglehet, az ország lakosságának túlnyomó többsége már visszaugrott volna a pálmára és kókusszal dobálná a migráncsokat, hiányukban a buzikat, a zsidókat és a cigányokat - persze tetszőleges sorrendben.
De a demokráciáról vallott felfogás olyan neves embereket is kókusz-szüretelésre késztetne, mint például a nemzetközi hírű ellenzéki rádió drága-jó műsorvezetőjét, aki lassan már nem látja a nyakkendőjét sem könnyben úszó szemétől.
A könnyeket az a meghatottság csalhatta a szemébe, melyet saját mérhetetlen sportszerűsége és demokratizmusa folytán érzett, mikor egy hallgatója felvetette, hogy - véleménye szerint - Orbán manifeszt elmebeteg, ami aztán vagy igaz, vagy nem, amit elbírálni valóban az elmegyógyászok dolga lenne, de nem teszik.
Így aztán soha nem derülhet ki, hogy nevezett államférfi valóban azért harapja le a bögre fülét, mert az felettébb ízletes falat, vagy azért, mert mentálisan deviáns, ami nem nagy baj, csak kezelni kellene...

A neves műsorvezető nehezményezte, hogy beszélgetőpartnere sommás ítéletet fogalmazott meg, hiszen a minősítést nem maga a páciens fogalmazta meg (fekete, cigány, zsidó, szociopata az, aki annak vallja magát, ugye...), és diagnózisnak se mondható, hiszen nem szakember állapította meg.
Ő csak egy laikus, aki besokallt az országot elborító stadionok rögeszmés építésétől, a neves államférfi téveseszméjétől, miszerint ő személyesen Magyarország, l'etat cest moi, ahogy a művelt piréz mondja, ugye.
És a mérhetetlen és mértéktelen tolvajlásoktól, melyeket ma már nem is titkol, hülye hívei egy részé
nek még a morzsákból se pottyantva, cserébe viszont gyűlölködhet mértéktelenül és szabadon.


Ha beül valaki egy autóbuszba, akkor van némi esélye arra, hogy a buszt vezetésre alkalmas ember vezeti - még ekkor is lehet persze gond, de az esély a PÁV vizsga letételével valamelyest csökken.
Viszont annak, aki az ország gigabuszát vezeti, még jogosítvány se kell, neki elég kinyilatkoztatni, szakérteni, bölcs pofákat vágni.
Az út stadionok  és rokonai pénzhegyei, szállodái, kikötői között vezet, az út szélén az árokban néhány ezer nyomorult teteme, és egy-két gyanús hulla, akik a létrájuk után szaladgáltak a forgalomban, vagy megöngyilkolták magukat itt-ott - rendőrautóban például.
Vagy infarktust, esetleg rákot kaptak, szívroham érte őket tulajdonuk kizsarolt elvesztésének másnapján, vagy árokba rohantak a kihalt úton...
A Gigatörpe mindenhez ért, mindenben ő az illetékes.
Képzettsége alapján legfeljebb jogi előadó lehetne valamelyik strómanja egyik vállalatának valamelyik osztályán, de ő bátran dönt ezermilliárdokról, az ország sorsáról, gyermekeid jövőjéről -  egyszemélyben.
Ha valaki kártékony volt az országra, hát - azt hiszem - neki nincs párja.

Ő a gyűlölet megszállottja, a megosztottság apostola, maga az erkölcsi nihilizmus.
Ha valaki ezt szóvá teszi, akkor - ha már helyeselni nem mer - legalább hallgasson, ne végezze el azt a piszkos munkát, amit a pockosnak és tolvaj bandájának kellene elvégezni.
Ez nem sportszerűség, nem korrektség, ez maga a szervilizmus.


Természetesen az agybarázda-billegető nem válogat, az alsóbb néposztályok agyában is rendes pusztítást végez, ha reátör az éhség.
Legutóbb például az EMIH megbízásából végett közvélemény-kutatást a Medián,
melynek eredménye önmagában is elkeserítő, lévén, nem csak azt mutatja meg, hogy a magyar társadalom nem ismeri saját történelmét, de azt is, hogy nem is akarja megismerni. 
A leginkább meghökkentő az volt, hogy a megkérdezettek ötvenöt százaléka szerint „ennyi évtizeddel a holokauszt után már le kéne venni ezt a témát a napirendről”.
Nem kétséges, vannak dolgok, melyeket nem szívesen nézeget az ember, van, amire jobb lenne nem emlékezni, de elfelejteni sem lehet, mert az ember így is többnyire könnyebben felejt a szükségesnél, és nem árt hát emlékeztetni borzalmas döntéseire.
Ilyen alapon már régen el kellett volna felejtenünk a mohácsi csatát, a két világháborút, a nyilasok uralomra-juttatását, hogy például régi, dicső tetteinkről ne is beszéljünk, melyek közül - sajnos, most így hirtelen - egy se jut eszembe...
Nem azt mondom, hogy minden magyarnak minden napját azzal kell kezdenie, hogy megbánva felmenői bűneit imát mond a vészkorszakban elhunytakért, de bizony, felejteni sem lehet, mert az ember hajlamos a bűnismétlésre.
Ha az ember a délszláv háború emberiség-ellenes bűneire gondol, akkor be kell látnia, a borzalmak sem térben, sem időben nem állnak túl messze tőlünk, különösen úgy, ha ostoba és ganélelkű politikusok saját hatalmuk fenntartása érdekében élesztgetik a gyűlölet soha ki nem hunyó parazsát.
Nem vigasz az, ha tudjuk, hogy a fellobbanó láng azokat is elpusztítja, akik a lángot élesztgetik.


Oda kellene erre is figyelni...


:O)))

2019. június 29., szombat

A KIRÁNTOTT LÓ, AVAGY SZANYI KAPITÁNY ESETE TÓTH BERCIVEL

A lovat nem panírozták, egyszerűen csak kirántották Szanyi kapitány alól.
Ez lett az összes értékelhető következménye szocialista barátaink csúfos választási vereségének.
Most ott áll a kapitány felfüggesztve, mint Clint Eastwood fénykorában...
Olyan országokban, ahol a politika szó nem a szabad rablást és a mutyit jelenti, a párt vezérkara már régen lemondott volna, fejlettebb országokban már régen a Szaharában élnének, száműzetésben ropogtatva a sáskát és addig öntöznék könnyeikkel a sivatagot, míg csak virágba nem borulnak a dűnék.
Merthogy - lássuk be - az EU választás szopás volt a javából, ezt abból is lehet tudni, hogy a torkosborz döngő léptekkel jött a receptért, a magyar jobboldal prominensei meg azóta lapáttal a vállukon közlekednek, sóvárogva várva a percet, hogy felhantolhassák a sírt, melynek feneketlen gödre a magyar szocialistákat rejti.

Szanyi bűne, hogy kimondta: a király meztelen, és ezt még taglalta is, továbbá mindenféle erkölcsteleneket mondott a jelenlegi vezetés férfias lankadtságáról, és elejtett egy-két szót az anyagiakról is, ami pedig ezekben a berkekben főbenjáró bűn.
Meg is lett és lesz a következménye, Orbán pedig kipipálhatja ezt a vállalását is, mely céljai között a második helyen szerepelt: a magyar baloldal végleges és teljes felszámolását.
Az első vállalása egyébként a családja feltőkésítése volt, és lássuk be, ezt a programpontját hiánytalanul és magas színvonalon abszolválta.
Ami Szanyit illeti, természetesen egyszerűen és durván fogalmazta meg kritikáját, nem csomagolta be damaszt-szalvétába.
Nyers proletár őszinteséggel tudatta az elnökséggel, hogy szerinte mennyit érnek (lósz@rt se), továbbá hova mehetnek, ha már lemondani gyávák voltak (a jó, büdös, náthás, holdkóros 3,14csába) - emellett felajánlotta további szolgálatait pártjának, melynek lassan már minden tagja szép sorjában elnöke is volt az elmúlt évek során, kivéve őt.
Merthogy ő a szocialisták Fülig Jimmyje, emellett a nagybátyja a Börzsönyben ropogtatja a makkot, merthogy ő a vaddisznó unokaöccse.


Nem mondom, vannak politikai időszakok, amikor a párt élére hamvasarcú balett-táncosokra van szükség, de ezek nem azok az időszakok,  mégha most úgy is érzik egyesek, hogy Karácsony előválasztási győzelme az ő politikai sikerük.
Lószart Mama, hogy klasszikust idézzek, Karácsonyt a helyzet termelte ki, győzelméhez több köze van a DK kreatív vezetésének, mint a szocialisták elnökségének, beleértve a babaarcú prominenseket is.
Szanyi kapitány nem szép ember, de gavallér, alapíthatna akár saját pártot is, és akkor a szocialistáknál annyi tag sem maradna, amennyivel egy hirtelen felindulásból elkövetett pálfordulásuk esetén fel tudnák emelni a vörös zászlót, ami persze soha nem fog bekövetkezni - ők hirtelen felindulni csak Szanyi nyilatkozatai után szoktak, de akkor aztán döntenek-borítanak, vadul.
Szanyi most nézeget, mint a luki nyúl, nem is nagyon hiszi, hogy ez vele megtörténhet, pedighát igen, és még azt is megérheti, hogy példa lesz rajta statuálva: Így jár, aki igazat mond.
Szocialista barátaink rögös útra léptek, pedig már régóta botorkálnak az aszfalton is.
Talán el kellene kezdeni újragombolni a lajbit, néhány használhatatlan pitykét le is kellene vágni, keresni helyettük jobbakat, néhányat lehet találni a minap levagdaltak között is, merthogy ez az új garnitúra felettébb rosszul teljesített.
Ebből is megtanulhatná a nagyérdemű, hogy a fiatalság tehetség nélkül sz@rt se ér, és az öreg zenész is lehet jó zenész.


Persze nem tanulja meg, mert a fiatalság kultuszát éljük, mindenki megnézi a photoshop-kollekciót és azt gondolja, ő is ilyen gyönyörű, aztán letakarja a lakásában az összes tükröt, mert ha belenéz, akkor elszomorodik, a politikusnak meg összefut a nyál a szájában, mint Pavlov kutyájának a kalbász láttán - köphetnékje is támad némelyiknek.
Szanyi cseszegetése a tehetetlenség jele, mint ahogy az volt már Karácsony jelölése is - a nemlétező párt politikusa lett az agonizáló párt jelöltje, és ma már igencsak úgy néz ki, hogy ebben a helyzetben leginkább Karácsony tesz szívességet a szocialistáknak.
Ha ez így megy tovább, és a pótcselekvéseikkel felbosszantják Gerit, könnyen megérhetik, hogy ő is felkínálja: tehetnek egy szívességet neki...
Szóval, szerintem vissza kellene venni a buzgalomból és a választás után testületileg lemondani, majd alkalmat adni a bánatos tagságnak, hogy újrafogalmazza a párt célját, a képviseltek körét, a vezetők személyét - alapszervezettel bezárólag, aztán neki lehet kezdeni a szervezet újjáépítésének, ami nem lesz könnyű az előzmények után.


Sok sikert kívánok hozzá!


:O)))

2019. június 26., szerda

GYURCSÁNY TÉVEDÉSE

Nem írtam mostanában a blogba, merthogy nem élek Budapesten, viszont ismerem a várost, a zsigereimben van a pesti emberek gondolkodásmódja, hiszen ott születtem, ott éltem életem jelentős részében.
Mai fatornyos kis falum gyakorlatilag összeépült a fővárossal, a lakosság nagy része - a rokonságom is - ott dolgozik, aludni, meg a hét végét eltölteni jár haza.
Mégis, a főpolgármester választása a budapestiek ügye.
Bármennyire is elszoktak az ilyesmitől, nekik kell kiállniuk valakiért és valamiért - az önkormányzatiságért, a valódi demokráciáért.

A dolog eldőlt, az előválasztást Karácsony Gergely és a budapesti választó nyerte, gratuláljunk nekik.
Természetesen ez az attrakció felfogható akár közvéleménykutatásnak is.
Ajánlanám figyelmébe a résztvevőknek a közismert tanácsot: nem közvéleménykutatást kell nyerni, hanem választást!



Amit az előválasztás előtt a blogban írtam , az nagyjából bejött, - nagyot nem tévedtem, de semmi káröröm sincs bennem.
Kálmán Olgát újságíróként ma is nagyra tartom, és el tudom képzelni politikusnak is, a tömegkommunikáció úgyis oly távol áll a demokratikus oldal pártjaitól, beleértve a DK kommunikációját is, mint tehéntől a gepárdszerű mozgás...

Kerpel-Fronius Gábor számára ez alapfokú politikusi tanfolyam volt, egyben bevezetés a közéletbe, ezért is gondolom, hogy a Momentumot a Szüzek Kolostoraként bemutatni törekvő kommunikációs apparátus professzionistáit a Fidesz környékén kell keresni, merthogy ennek a célnak ez a rendezvény tökéletesen megfelelt.
Karácsony Gergely remekül szerepelt, megérdemelten nyert, és van néhány olyan tulajdonsága, mely komoly kihívóvá teszi.
Elsősorban kellemes jelenség, a szokásos politikusi allűrök nélkül, személyisége sugározza a tisztességet, az emberséget.

Nem felejtett el érthetően és megnyerően beszélni, tudja kezelni a nehéz helyzeteket is, képes felülemelkedni pillanatnyi érdekein, hinni lehet neki - márpedig egy politikus számára ez a legfontosabb.


Az kicsit rosszul esett, hogy Kálmán Olga nem vett részt az eredményhirdetésen, az indokát pedig - nem volt megfelelően öltözve - nevetségesnek tartom, talán meg kellene tanulnia, hogy egy politikus mit engedhet meg magának és mit nem.
Például tudnia kell veszíteni, méghozzá elegánsan, ha lehet.

De ha már ő éppen hisztis hangulatban van, akkor legalább odamehetett volna Dobrev Klára, akivel az utóbbi napokban sziámi ikrekként közlekedtek.
És ne jöjjön senki a hirtelen összedobott videóval, ez már megint kommunikációs baklövés volt - és nem Kálmán Olgáé.

A következő hetek eldönthetik a főpolgármesteri szék sorsát - ha azt ellenzék képes lesz betartani hirdetett szándékát, akkor akár győzhet is, ha nem, akkor akár le is adhatják a parlamenti belépőjüket, a hitelességüket teljesen elvesztik.
Dobrev Klára meg fél lépést elléphetne Ferkó mellől, mert mostani szereplése a Fidesz dumáját erősítette, miszerint ő Gyurcsányné, neki meg az lenne a rövid és hosszútávú érdeke egyaránt, hogy Dobrev Klára legyen.



A demokráciának jót tett talán ez az előválasztás, már persze, ha a résztvevők betartják ígéretüket, és nem derül ki, hogy az csak ma estére szólt, és ha Kálmán Olga nem ül otthon bugyiban és melltartóban, mikor zeng az ég.
Reménykedjünk, habár a mi politikusaink olyanok, mint a kiselefántok, nehezen tanulnak, viszont könnyen felejtenek.
Az se ártana, ha a választó is megtanulná végre, mi a demokrácia, és most tiszteletben tartaná a többségi döntést, és annak megfelelően járna el.
Nem vonulna passzív rezisztenciába, hanem elmenne választani és Karácsony Gergely neve mellé tenné a keresztet, mert ha nem oda teszi, akkor a demokrácia sírjára teszi.
Gyurcsányt erre a kis időre nem lehet becsukni valahova?
Majd aztán a fináléra ki lehetne ereszteni, és akkor kivághatná a magas"C"-t , az úri közönség meg tapsolhatna végre...



:O)))

2019. június 13., csütörtök

ALMA, MEG A FÁJA...

Azért rohadt nagy szerencsénk van, hogy Soros meg Gyurcsány ennyire padlóra tette az országot, ha több pénzünk van, ma talán atombombánk is van, aztán akkor katonai esküje alkalmából Orbán Gáspár nyakában nem egy gépkarabély, hanem egy bazi nagy piros gomb lóg, a közönség hátsó soraiból pedig könnybe lábadt szemekkel lesi apukája és nagypapája.

Talán csöndesen nosztalgiáznak is:
- Emlékszel fiam, mikor düllesztett mellel, hazafias érzelmektől áthatva jelentettél a sorainkban megbúvó megbízhatatlan alakokról, akik nem átallották hirdetni keresztény érzelmeiket?
Hej, én már akkor tudtam, hogy te egy valóságos Viktor Mihály Paulus vagy, kinek arany lábait a damaszkuszi út pora teszi majdan festőivé...
- Nem csoda ez Édesapám!
Az embert hóttáig lehet farigcsálni, verni, mint szódás a lovát, de hatéves korára tulajdonképpen készen van, és viselkedése hátralevő életében éppen olyan lesz, mint amilyen viselkedésmintát otthon látott!
Ezt adjuk aztán tovább leszármazottainknak örökül!
Természetesen én azért hagyok még rájuk ezt-azt, apróságokat, csecsebecsét, sajátlábra aranycipellőt, meg a génjeimet, mindet, hiszen Simicska óta tudjuk, hogy én egy két lábon járó génbank is vagyok!


Szóval leszögezhetjük: Orbán serege megnyerte első igazi csatáját, jelen esetben a józan ész ellen.
A csata a katonai alkalmasság vizsgálata alkalmából folyt, itt kellett eldönteni, hogy szabad-e emberi élet kioltására alkalmas fegyvert adni egy olyan ember kezébe, kinek életének meghatározó szakaszairól  a pszichiátriai képzés doktoranduszainak tucatjai írhatnák disszertációikat, jelentősen gyarapítva a tudományág tudásanyagát.
Persze távol áll tőlem, hogy elkezdjem diagnosztizálni elmekórtani szempontból a trónörököst - angoloknál a walesi herceget (1:0, hehe, ugye...), franciáknál a Dauphint, mely szó tulajdonképpen delfint jelent, de ez nálunk nehezen lenne alkalmazható a delfinek agyának barázdáltságát tekintve az összevetésben, ugye... - képzettségem sincs hozzá, bátorságom még annyi sem, úgyhogy maradnék a népi diagnózisnál: a trónörökös időnként szalajt, mint a rigalánc.
Lehet ebben azért szerepe a géneknek, hiszen a kedves papa szexuális vonzódása a futball-labdához sem egészen normális, de hogy ebből ki tudta hozni a stadionépítési őrületet meg Mészáros Lőrincet, az azt bizonyítja, hogy az őrült és a zseni közötti határvonalat egy fehérvári huszárvirtussal kihúzott göndör szőrszál képezi.
Ezért aztán reménykedhetünk, ha majdan - vélhetőleg nagyon sokára - a kedves papa bebalzsamozott lába örök nyugovóra tér a Kossuth Mauzóleummal szemközt felépített Tadzs Malac síremlékben, akkor gyermeke felvirágoztatja az országot, mint tette ezt Ferenc Ferdinánd néhány évtizeddel ezelőtt.

Nehéz periódusban van az ország, hőség, hajóütközés, izgága koreaiak, boldog belügyminiszter, olajtenger a homok alatt, amerikaiak az országutakon, Semjén aktivizálódása, Kásler csillagának fehér törpévé válása, ellenzéki előválasztás  - mi kell még?   
Mindegy, ez egy strapabíró ország, tatár, török, meg még aki erre járt mind szövetségesünk lett, de aztán később mindegyikről kiderült, hogy tulajdonképpen elnyomónk - és mi mégis mindet túléltük, igaz, maradék magyar porlik, mint a szikla...
Hol vannak ma már a tíz és félmillió magyar korában vizionált nemzethalál dicső napjai?
Ma vagyunk itt kilenc és félmilliónyian sem, ha levonjuk belőlünk a cigányokat és a zsidókat, akkor lehetünk úgy nyolcmillióan, lassan a tizenötmillió magyar többsége az országon kívül él, esetleg lehetne Nagyurunkat is utánuk küldeni...
Ehhez kell az erős hadsereg (régi mániám, ugye...), annak erős vezére, ki éppen most lépett a hadak útjára.
A nép meg máris más szemmel tekint reá, hiszen katonaviselt emberré tette apukája, akire mi is egyre inkább más tekintettel nézünk, és aggodalommal várjuk a napot, mikor a család sorban áll majd a Kerepesiben - az lesz az áruló aki az ajánlatot hozza Gáspárnak, aki aztán majd rendezi a Család ügyeit...


Hasonló a hasonlónak örül, Kásler, Matolcsy, Schmidt Mária, Rogán, Németh Szilárd - elképesztő, hogy mit művelnek.
Egyszer meglesz ennek a böjtje...


:O)))

2019. június 6., csütörtök

NŐK A FRONTON

Ma kiderült, hogy Kálmán Olga politikusnak áll, indul a budapesti főpolgármesteri székért folyó küzdelemben.
Egy-két tényt szögezzünk le mindjárt az elején: 

Kálmán Olgát roppant nagyra tartom, valódi médiaszemélyiség, értékes ember és csinos, okos nő.
Bírálói túlzott rámenősségét szokták felróni neki, ezzel én általában nem értek egyet, mert rámenősség tekintetében egyszerűen nincs túlzás egy műsorvezető esetében, kivéve, ha riportalanyait emberi méltóságukban sértegeti, de ilyesmi emlékezetem szerint vele kapcsolatban soha nem merült fel.
Az utóbbi pár évben érzékelhető volt azért, hogy nem akarja mindenáron összerúgni a patkót az Orbán által megvásárolt  történelmi szekta televíziójának vezetésével, óvatosabban és biztonságra törekedve dolgozott.
Nem mondanám azt sem, hogy egzisztenciális okokból lett visszafogottabb, inkább azt hiszem, hogy felmérte: az utolsó lövészárkot hagyja el, ha okot ad kirúgatására, de hát annak a hatalomnak, amelyik leszámolt Magyarország vezető napilapjával, és ennek még akkor sem lett következménye, amikor a szomszédban a kormány bukott bele egy hasonló ügy tervezgetésébe - akkor mit is várhatott a sokat tapasztalt politikai újságíró?
A tények igazolták az aggodalmakat, Kálmán Olga kiszorult a televízióból és ezzel a magyar nyilvánosságból is, hiszen interneten belpolitikát csak kevesen követnek, Julcsa néninek még mindig a királyi televízió az egyetlen hiteles hírforrás.



Karácsony Gergelyt is kedvelem, habár nem tartom sem túl kemény, sem túl harcos alkatnak, és ez nem értékítélet, hiszen az ember viselkedésmódja számos tényezőtől függ. Sok múlik a géneken, a neveltetésen, az egyéb körülményeken, ez egyszerű tényrögzítés.
Ha ez az alkat következetes politikai állásponttal párosul és nem akar mindenáron vitézkedni, akkor az emberek jelentős része szimpatizálni fog vele, Tarlós meg majd úgy jár, mint Orbán járt Medgyessyvel, akinek még a beszédhibái is szavazatokat  hoztak.
Ma csak azért nem sajnáltam meg, mert a jellemes ember nehezen viseli, ha sajnálják, és Karácsony Gergelyt annak tartom.
Mikor azt mondta,. hogy a mai napig azt hitte, hogy ő a DK főpolgármester-jelöltje is, egy percig nem csodálkoztam, lévén magam is ezt hittem, és e hitemnek nem mondott ellen semmi.

Ez olyan volt, mint amikor valakit keblünkre ölelünk, majd erős térdfelrántás módszerével megtanítjuk neki, hogy mi a férfi-lét hátránya.
Ilyet az ember az ellenségeivel csinál, nem olyanokkal, akikkel bármilyen szinten közös jövőt képzel el.
Bár jóindulatú ember vagyok, de ha velem tesznek ilyet, hátralevő életemben annyira se bíznék az elkövetőben, mint rosszlány az erkölcsrendészetben, és úgy utálnám, mint Petőfinél Harangláb a kukoricagölödint.



Eltekintve az új jelölt képességeitől, itt másról van szó: a hitelességről, az úri jó modorról, és a politikai hatásról.
Merthogy, ha az első két tényezőt félre is tesszük, akkor sem szül jó vért az ilyen cikk-cakk a célhoz vezető úton, és ezért elsősorban és szinte kizárólag Gyurcsány a felelős.

Ezer bírálója, barátai, munkatársai mondták már róla, hogy második számú hibája álláspontjának gyakori váltása, hogy mint a gyerek a játszóházban felkap egy babát, lép kettőt és eldobja, majd felkapja a kisvonatot, és azzal pöfög tovább a lovacska felé, mely a következő jó ötlet.
(Első számú hibája a lotyaszájúság, copyright by Katus néni, Ferkó anyukája...)

A politika nem lehet ötletek egymásra szórt halmaza, a politikában a következetesség szavazatszaporító tényező.
Emellett a politikában szereplő személyek hús-vér emberek, akiket nem lenne szabad tárgyként kezelni, főleg, ha ez legnagyobb politikai ellenfelünk módszere - empatikusnak és humánusnak kellene lenni.
Karácsonynak komoly választói tábora van, a DK szimpatizánsai körében is, felmérte valaki, hogy ezzel a húzással hány szavazat ment világgá?
Mert ha igen, akkor bátran hozzá lehet adni azokat a szavazatokat, akik majd azért nem szavaznak a pártra, mert taszítja őket Kálmán Olga könyörtelen rámenőssége.



És itt van végül Dobrev Klára kérdése is.
Gyurcsány nem buta, tudnia kellett, hogy ez a húzása nem arat majd egyöntetű sikert, mégis odadobta a DK, de megkockáztatom, minden demokrata egyetlen hiteles és népszerű politikusát, aki nemmellesleg a felesége is, hogy kétes kimenetelű döntésének hitelességet adjon.
Csak azt felejti el, ha van valakinek egy zsák aranya, és abból elkezd osztogatni, akkor a vagyon egyre csökken.

A mai világban a politikus hitelessége kincs, óvni, védenie kell egy felelős pártvezérnek, és nem odadobnia a semmiért, egy függetlenként induló kezdő politikusért.
A főpolgármester választása nem európai ügy, Dobrev Klára meg a párt EP képviselője, nem pedig az önkormányzati ügyek irányítója, a külvilág felé is ezt lenne célszerű kommunikálni.
Nagyon erős jóindulat kell hozzá, hogy a választó ne lássa bele ebbe a helyzetbe a kissé narcisztikus pártelnök elhárító lépéseit a potenciális riválisokkal szemben.

Talán valóban el kellene gondolkodni azokon a kibaszott jó könyveken a magyar baloldalról.
Ha az ötlet másé volt, azt az embert el kell zavarni, még a környékről is.


Ha Gyurcsányé, akkor ideje elspekulálni a jövőn.
Kálmán Olgának meg sok sikert, ha már így alakult.


Ezt írtam róla 2012-ben:  http://www.pupublogja.hu/2012/04/kalman-olga.html
Ezt meg 2015-ben:          http://www.pupublogja.hu/2015/08/kalman-olga.html



:O)))

2019. június 5., szerda

A KAPITÁNY TÖKEI

Hát, vessetek a vérnyúl elé, nekem ez a Szanyi kapitány tetszik.
Lehet, kicsit szélsőséges, de legalább nem jobbra, lehet, hogy nemigen válogatja meg a szavait, úgy beszél, ahogy te is beszélsz a hétköznapokban, ha eldurran az agyad, - lehet az is, hogy egyszer-egyszer kicsit piál is - de hát lássuk be, hogy harcostársait józanul nehéz lenne kibírni.
Emellett felhívnám figyelmeteket Churchillre.

Szanyinak a képmutatás sem erőssége, azt mondja általában, amit gondol - nem is értem, hogy képzelte a politikai karriert, amikor körülötte egytől-egyig képmutató alakok formálják azt, amit ők politikának gondolnak.
Mindenesetre így járt, politikus lett belőle, de strapabíró fajta, még ezt a szégyent is túlélte.
Most pedig mozgalmat indít a baloldali formációk és baloldali gondolkodású emberek részére, merthogy az MSZP jövőjét meglehetősen kétségbeejtőnek látja.
Nem ismételném meg azokat a megállapításokat, melyeket nyílt levélben tett közzé,  de el kell mondjam, kivétel nélkül mindegyik megalapozott.



Szanyi nem a média kedvence, ami nem is csoda, ha belegondolunk: a demokratikusnak mondott média szereplői részben a Fidesz által kitartott prostik, részben a hajdani SZDSZ  gondolkodásmódját levetni nem tudó doktrinerek, álomvilágban élő, magukat neoliberálisnak gondolt megváltóra várók, meg azok, akik nem mernek szembemenni ezekkel, mert az állásukba kerülhet.
Ma egy médiamunkásnak nem csak a hatalom, de saját "harcostársainak" retorziójától is tartania kell.
Így aztán Szanyi kap hideget-meleget, legfőképpen azért, mert ő a baloldal hagyományos értékeiben gondolkodik, ezt propagálja és ezt proponálja pártjának is, melynek ma is egyik vezetője - szinte állandó belső pártellenzékként.
Ő komolyan gondolja azt, hogy "balra át!" ez nála nem csak szlogen, hanem meggyőződés is, szerinte ezzel lehet visszahozni a szocialistákat a klinikai halál állapotából.
Ma már ott tart a párt, hogy nincs egy valamirevaló, tekintélyes politikusa sem, a mai vezetés semmiképpen nem mondható ilyennek, hiszen politikai fazonjuk sincs és a személyiségük sem teszi őket alkalmassá az átütő sikerre.
Hogy Szanyit kissé krakéler személyisége alkalmassá teszi-e, azt nem tudom, de kétségtelen, hogy a többiekkel ellentétben egyéniség, vezető alkat, minden emberi hibájával együtt.
És tökös is, ahogy az utca embere mondja.



Társai szerint jó is lenne őt kiszorítani a vezetésből, a pártból, zavarja a többieket, hiszen tisztán látja és pontosan tudja, hogy mit művelnek.
Próbálják ellehetetleníteni, mondják, hogy azért ágál, mert nem mehet ki Brüsszelbe, jóllehet soha, egy pillanatig nem kérdőjelezte meg a listán elfoglalt helyét, és a vereség után is azt mondta, hogy nincs mit eldönteni.
Kivéve a vezetés lemondásának kérdését, merthogy egy ilyen vereség után illene elbujdokolni világgá.
Igaza van.
Na ezzel persze nem népszerű, de hát mikor is volt ő népszerű az apparátusban, vagy a testületekben?
Soha, a mocsári küzdelem nem az ő műfaja, ezért talán a legjobban akkor teszi, ha közvetlenül a tagsághoz és a megmaradt szimpatizánsokhoz fordul, az az ő világa.


A Szocialista Párt igennagyon ért ahhoz, hogy hogyan lehet kiszorítani valakit a pártból, elég, ha csak Gyurcsányra gondolunk.
De gondolhatunk Kovács Lászlóra, Lendvai Ildikóra, Gőgös Zoltánra is bátran.
Első lépésként őket kellene visszahozni a pályára, nekik még ma is több a hazai és nemzetközi respektjük, mint fékezett habzású utódaiknak, ők még mindig látnak a pályán, mikor utódaik már csak járnak körbe-körbe a ködben, mint a szamár, amelyik kannabiszt legelt.
Azt írják, Szanyi Mesterházy embere, de attól tartok, Mesterházynak semmije sincs már, nemhogy embere.
Azon is el lehetne gondolkodni, hogy a választásokon nem a párttagok szerepelnek, az ő szerepük a választás napján megszűnik, a szereplés joga a választókra száll.

Ha a párt tagjai jól szerepeltek  választás előtt, akkor a párt jó pozíciót szerez a társadalomban, ha rosszul, akkor közel a vég.
Nem három irodában, egymást kell legyőzni, hanem az embereket, a választókat  kell meggyőzni arról, hogy amit a párt kínál, az jó lesz nekik is, ezért támogatásra érdemes.
De ehhez hiteles emberek kellenek, akik azt mondják, amit gondolnak, akik hisznek abban, amit mondanak, akik után szívesen megy az egyszerű választó.
Szanyi szerintem ilyen, és ennek egyáltalán nem mond ellen, hogy a belvárosi vájtagyú értelmiség, akiknek még soha, semmikor egyetlen döntése sem bizonyult jónak,  ekézi őt.
Ők kevesen vannak, szegény ember meg sok, őket kellene megnyerni.


Nehéz lesz, várjuk ki a betegség végét, hosszú lesz a folyamat.
Már, ha a beteget egyáltalán meg lehet még menteni.

Drukkoljunk ezért!


:O)))

2019. május 31., péntek

TÁJKÉP CSATA UTÁN

Az Unióban folyik a nagy osztozkodás, frakciók összeállása és összeállítása, pozíciók elosztása.
Pezseg az élet, a választók vagy megnyugodtak, vagy épphogy nyugtalanabbá váltak -  mindenesetre az kiderült, hogy merről fúj a szél, mely oly csúnyán elbánt a mi Szeretett Vezérünk pisiben ázó nadrágszárával.
Az Unió megy tovább a maga útján, tendenciájában arrafelé, amerre anno alapító atyái elindították: az Európai Egyesült Államok felé.
Kellemes fejlemény ez, minden demokratában szilárd hite mellett ott bujkált kicsit a félsz is, hiszen ismeri a választót, mely csaknem annyira következetlen és majdnem annyira ostoba, mint a magyar választók azon fele, ki boldogan tartja oda okos fejét a baseballütőnek, ha a nyele nemzetiszínűre van festve.
Ezen választók száma egy egészséges demokráciában jellemzően konstans, az emberek egy része máshogy van bekötve, mint a többség, ők a tetejében még azt is képzelik, hogy ők a többség, de legalábbis a nemzet boldogságának egyedüli letéteményese, és aki ezt vitatja, annak - szívük szerint - bevernék a fejét.
Reménykedjünk, hogy ez a választás néhány európai politikusnak is helyrebillenti a gondolkodását, és rájönnek, hogy az álmoskönyv szerint a széljobbal összebútorozni sok gondot jegyez.
Ha megtekintik Vezérünket, Viktort, a Haza Görcsét az Unió előszobájában, amint kitömött állapotában a hamutartót tartja a kijárat mellett, akkor talán eljut a tudatukig, hogy az oroszlán bajszát huzigálni egy ponton túl nem kifizetődő.

Európa győzött, a többi már részletkérdés, Orbán sorsa - és ezzel átmenetileg a mi sorsunk is, sajnos - a részletkérdés részletkérdése.
A lufi kipukkadt.


A hazai pályán nagy a zavar az erőben, természetesen Orbán megint győzelemként interpretálja a semmit, de valószínűleg menet közben sokat nőtt a ló, melynek lába kilóg, merthogy egyre többen veszik észre - talán még a Vezér táborában is.
Ékes jele ennek a Mezőhegyesi Ménesbirtok nagyratörő idegenforgalmi terveinek kinyiffantása Lázár János által.
Lázár éppen itt eszi ugyanis a száműzöttek porcukorral megszórt, mérsékelten keserű kenyerét, nem hinném, hogy tegnapelőtt tudta meg a pályázati kiírás tartalmát.
Lehet, hogy csak most értékelte úgy, hogy a szebb jövő reményében elvi alapon szembe kell fordulnia a turisztikai ágazattal, beleértve a sajátlábon álló pereputtyot is.
Jól jöhet a hős ellenállói múlt, majd ha a jövőből jelen lesz, ugye...
A Vezér egyébként visszavonulót fújt, kedvenc Közigazgatási Bíróságát úgy ejtette el, mint a tüzes parazsat, merthogy tudja, ha a harmadik hatalmi ágat is bekebelezi, akkor lőttek az anyagiaknak, ami nagy kár lenne.
Még az is meglehet, hogy Orbánné, szül. Lévai Anikó barátnője, Szájerné, szül. Handó Tünde is lapátra kerül, mikor kidobálják a ballasztot a süllyedő légballonból.

Ha nincs lóvé, nincs miből fizetni a muzsikusokat sem.
Igaz, voltam én már olyan buliban, ahol a prímásnak hegedűje volt, de vonója nem, a banda is hiányzott mögüle, a pengetést meg addig bírta az úri közönség, míg el nem fogyott a pálinka...
Érdekes lesz az is, hogy miként alakul sorsa Kovács államtitkárnak, aki ha nem ez a rendszer lenne, hát lenyomná Havas Henriket is a legrövidebb ideig államtitkárok versenyében, ugyanis ma gyereket gázolt a saját maga által vezetett autóval a Hűvösvölgyi úton.
Ilyenkor illik felajánlani a lemondását, függetlenül attól, hogy esetleg a gyerek is hibázott - persze ezek nem ismerik az illemhelyet, összevissza szarnak maguk körül mindent...



Ami a többieket illeti, a DK teljesítményét a hazai média még mindig két ujja közé csippentve, orrát előkelően fintorgatva szemléli, ebből is látszik, hogy itt még igen hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy demokratikus ország legyünk.
A média sztárja a Momentum, mely politikai (?) formáció arról nevezetes, hogy senki sem tudja honnan jött, még kevésbé, hogy hova tart, mindössze annyit lehet tudni róluk, hogy agresszívek, nagyképűek, egyetlen erényük, hogy fiatalok, és ha az általuk elképzelt társadalom rájuk hasonlít, hát nem mutatnak sokkal jobban, mint Orbán megvalósult társadalma.
Most, hogy a két értelmes nő világgá megy, nem tudni, ki tartja majd a kultúra keretei között Bandit, aki pedig nyilván alkalmas Orbán váltófigurájának, hiszen fiatal, tudtunkkal még nem lopott villamost és szakállas.
Mi igazán sikeres nemzet vagyunk, mi bele tudunk kétszer-háromszor is lépni ugyanabba a folyóba...
Ami a DK-t illeti, hát a nagy öröm indokolt, de vigyázni kellene, mert a párt vezetője primadonna alkat, és bár most hívei kifogták a lovakat kocsija elől, de talán azt nem kellene elvárni, hogy naponta igyanak pezsgőt a cipellőjéből...
Azt hiszem, hogy nagyon jól állt a pártnak, hogy Gyurcsány hátrahúzódott, és egy nagyon rokonszenves, okos nő volt a DK arca.
Kár lenne nem élni ezzel a kegyelmi állapottal.
Gyurcsány olyan helyzetben van, mint a migránsok, - ellenfelei addig mondták a magukét, míg az egyszerűbb népek fejében be nem betonozódott a kívánatos vélemény a volt kormányfőről, ezt megváltoztatni ma már alig lehetséges, talán nem is kell.
Kár pedig, mert tisztán látja a helyzetet...



Az LMP halála mérsékelten sajnálatos, jó lenne, ha nem támadna utódja...
A szocialisták helyzete is sajnálatos, de nem visszafordíthatatlan.
Talán aktivizálni kellene néhány talonba tett politikust, másrészt meg újra kellene pozicionálni a pártot.
Magyarországon a társadalom fele szegény, nekik pedig nemigen van képviseletük, lehet, feléjük kellene fordulni. 

Ujjá kellene építeni a szervezetet, és szép szerényen be kellene bizonyítani, a társadalom szegényebbik része számára, hogy  a szocialisták jól képviselhetik érdekeiket.
Talán lehetne a munkavállalóknak is pártjuk, nem csak a középosztálynak...
Ha ma fél a közmunkás, hogy retorzió éri, ha az ellenzék mellé áll, akkor akár kvázi földalatti mozgalomként kell működtetni a szervezeteket, elég, ha ott vannak az elveink és elképzeléseink a társadalomban, a többit majd a valóság elvégzi...
Macerás, fárasztó munka, de más megoldás nincs.
Fiatalok - de nem csak fiatalok - és új arcok is kellenek, nem hiszem, hogy sokáig tartható a mai helyzet, hogy a demokratikus  pártok egymás rovására növekedjenek, váltani kell.
A Jobbik sem volt sikeresnek mondható, talán az eredmény nem vezet a szélsőségek megerősödéséhez, hanem folytatódhat egy tisztességes jobboldali radikális párt építése, mert erre is szüksége van az országnak, ha másért nem, hát azért, hogy elváljon a radikalizmus az antiszemitizmustól, rasszizmustól, eszetlen sovinizmustól.


Érdekes időszakot élünk, az önkormányzati választások majd megmutatják, hogy az ezen a választáson elért eredmény kilengés volt, vagy egy trend első lépése...

Reménykedjünk...

:O)))

2019. május 27., hétfő

TÚL A CSÚCSON

Nincs meg a Fidesznek a kétharmad, ez is öröm a baloldaliak egy részének, én meg a nemzet szégyenének tartom, hogy annyi is van, amennyi.
Véget értek az európai parlamenti választások, van némi átrendeződés nemzetközi szinten, de Macron kivételével mindenki úgy interpretálhatja az eredményt, ahogy úri kedve tartja.
Az európai zöldek ünnepelnek, a liberálisok elégedettek, a többiek meg ülhetnek babérjaikon, vagy elődeik babérjain.
A nagy változás, miszerint az európai szélsőjobb markáns áttörést produkál, és ezzel megerősíti Orbán nemzetközi pozícióit nem következett be, így a nagy pávatáncosnak most főhet a feje, hogy lavírozza vissza magát az európai fősodorba.
Megoldja majd, ne legyen kétségünk, hacsak Európa új vezetői nem ütik a fejét egy bunkósbottal, mikor ki akar mászni a pöcegödörből, de ez nem valószínű, arrafelé mindenki pragmatikusan gondolkodik, és tudja, Orbán vinne magával tizenhárom szavazatot, ami magában nem sok, mégis rontaná az alkupozíciókat.
Meg aztán az se rossz tanács egy hatalmon levő politikusnak, hogy barátaidat tartsd magadtól minél távolabb, ellenséged, meg minél közelebb.

A hazai pályán – az ATV műsorát néztem – a Fidesz győzelmét természetesnek tekintik, én meg sajnos erre képtelen vagyok, mert ezt a helyzetet az eredményezte, hogy a demokratikus pártok átengedték a politikai terepet az ellenfélnek, nem ismerték fel a mai politika meghatározó sajátosságait, és mint a rossz hadvezérek még mindig a vesztett háborúkat akarták megnyerni.
Mondjuk, ezt teszi az Egyesült Államok is, csak - határtalan szerencséjére – ott a média rutinos, és ismeri a mantrák erejét, ebből kifolyólag a ma embere azt hiszi, hogy Amerika nyerte meg a II. Világháborút, és a vietnami háborút még inkább -  a legyőzhetetlen Amerika mítoszát imigyen sikerül fenntartani.
A mai magyar demokratikusnak nevezhető média nem tudja a dolgát, most meg már hiába is tudná, hiszen gyakorlatilag nem létezik.
Jellemző, hogy a demokratikus oldal kénytelen egy Fidesz által felvásárolt szekta televíziójából tájékozódni, ha a valóság távoli, elmosódott képére kíváncsi.
Orbán beszédét hallgatva, nemlétező nyakkendőjét igazgató kezét figyelve egy dolog prognosztizálható biztosan: a grazi klinikán kitakarítják a szobáját.
Orbán nem mondott semmit azon kívül, amit momomániásan ismételget, de ezt már maga is unhatja, és valószínűleg unják azon hívei is, akik nem érdekeltek anyagilag is a rendszer fenntartásában.
Félve jegyzem meg, hogy Orbán rendszerét a demokratikus oldal politikusai közül is sokan a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezik, elfeledkezve arról, hogy ebben az országban ha a mosóporra az lenne ráírva, hogy cukor, akkor a népesség negyedének kávéivás közben habzana a szája, tehát célszerűbb mindent annak nevezni, ami, - a maffiaállamot például maffiaállamnak.
Idősebbek emlékezhetnek: a krumplileves legyen krumplileves, ugye…

A Demokratikus Koalíció nevének rövidítése mostantól kezdve emlékeztessen mindenkit Dobrev Klárára is, akinek a sikert nagyrészt köszönhetjük.
A DK nem csak két új képviselői helyet nyert, de nyert egy elsőosztályú profi politikust is, akiben megvan az a pontosan körülírhatatlan politikusi „vonzizé” is, amit nagyképűék karizmának szoktak nevezni, ami vonzza a választókat, mint sörrel töltött befőttesüveg a házatlan csigákat.
A siker kétségtelen, a siker veszélye pedig egyrészt az elbizakodottság, másrészt pedig az elégedett hátradőlés, amiből könnyen lehet hanyattesés.
A DK most lendületben van, nem szabad megállni és ami még fontosabb, nem szabad most Dobrev Klárát visszavonni az első vonalból, hiszen nyakunkon az önkormányzati választás.
Neki önálló politikai szereplőként kell folyamatosan hallatni a hangját, talán még úgy is, ha Gyurcsány Ferenc most kissé halkabbra veszi a figurát.
Ő tud nagy okosságokat mondani, Dobrev Klára pedig úgy tudja elmondani ugyanezeket, hogy az átlagjózsi meg is értse, és ne legyintsen az egészre, ha beleütközik az első – számára érthetetlen – fogalomba.
Csak gratulálni tudok, mert igaz, hogy Gyurcsány nélkül nincs DK, de Dobrev Klára nélkül ma az egy mandátumnak örülhetnénk…

A Momentum eredménye várható volt, ez az új párt az új szem a láncban.
Amikor a szabad madarak szárnyaikat lógatták, akkor jött számukra az új fészek, az LMP, majd amikor azt a fészket is telerondították, már készen állt a Momentum, most folyik a beköltözés és a fészek belakása, ennek üzemszerű működésére a következő parlamenti választásnál lesz szükség.
A társadalom számára két dolgot üzennek: dögöljenek meg, akik idősebbek náluk, és mindenki maradjon fiatal - ennek az a titka, hogy rájuk szavaz.
A másik üzenetük: Mi vagyunk a fiatalok, a tiszták, a fiatal demokraták - ebben a momentumban. A következőben olyanok leszünk, mint elődeink, csak addigra már senki nem lepődik majd meg, mikor mi kezdünk el lopni…

Ami a szocialistákat illeti, nagy hiba lenne örülni a kudarcuknak, az lenne a jó, ha magukhoz térnének, és az önkormányzati választásra összekapnák magukat.
Az egész ellenzék pedig felhagyhatna a kannibalizmussal, nem egymásból kellene kiharapni darabokat, hanem a hallgatag tömegből kellene új szavazókat toborozni.
Mondjuk ez a nehezebb, de hosszabb távon csak ez érné meg.
Persze a mai nap végre nem egy gyásznap, mint lenni szokott minden választás után, de látni kell: van még dolog dögivel.
Ehhez kívánjunk most sok sikert…

:O)))

2019. május 25., szombat

VÁLASZT6

Vége a kampánynak, éppen olyan lett, mint várható volt, semmilyen.
Ez természetesen objektív dolog, nem is szeretném a pártok nyakába varrni a felelősséget, ha az embernek hátrakötik a kezeit, meglehetősen nehezen tud tapsolni.
Nem egy öröm, de tudomásul kell venni - a mi kis mocskos diktatúrácskánkban korlátozottak a lehetőségek, ergo csak korlátozott eredmények várhatók.
És ez csak az egyik fele a történetnek, a másik - és meghatározóbb fele - a társadalom állapota.


A magyar társadalom sajnálatos módon ma egy nyálcsorgató debil képét mutatja, sikerült teljesen hülyét csinálni belőle, és erre még büszke is.
Normálisabb országokban az olyan szélhámost, mint amilyen a mi szeretett vezérünk már régen felakasztották volna a kamu-kerítésére, hadd riogassa ott a migránsokat, vagy - csak neki -  újranyitották volna a Hárshegyi Mosolygóst, ami számára egyébként is az egyetlen reális menekülési lehetőség a felelősségrevonás elől.
Persze ez nem egy normális ország, itt az emberek elhiszik, hogy a kád lefolyóját be lehet dugaszolni egy gyűszűvel, és akkor öröklétig fürödhetünk a boldogságban.
Mi itt szeretünk rettegni, és még szerencsénk is van, hogy a köpcös nem a rézfaszú bagóval kezdett ijesztgetni, hanem a migránssal, aki ellen elég, ha Juliska néni szögesdróttal háromszor körbetekeri a muffot, és a bal vállán keresztül leköpi Soros plakátját.


Bárki bármit is mond, ez a választás roppant hasznos, hiszen nem lehet tovább sunnyogni, ki kell állni, már a politika szintjén, és nyíltan kell beszélni.
Nem lehet tovább folytatni a pávatáncot, ki kell mondani, hogy mit is akar az a bűnöző, akit mi lányos zavarunkban politikusnak hívunk. 
Természetesen nem könnyű ez, hiszen a helyzet napról napra változik, ehhez alkalmazkodni még az olyan gyakorlott figura sem tud, mint Vezérünk, aki politikai viselkedését tekintve olyan, mint a sikló egy vödör takonyban, már elnézést gyengébb gyomrú olvasóimtól...
Most éppen az osztrák botrány nyomán került elő Orbán szerepe a média bekebelezésében, és nem vagyok annyira naiv, hogy azt várjam, hogy holnap bilincsben viszik el.
Ráérünk másfél év múlva is, végtére is a Watergate botránynál is kellett ennyi idő a fekély felfakadásához.
Akármi is lesz ennek a vége, az biztos, hogy tisztul a kép, még ha a Nagy Kombinátor neki is látott most visszatáncolni pártcsaládjához, melynek vezetőinek felettébb ostobának kellene lenniük, hogy visszafogadják. 



A Fidesz nevű orbánviktor nem kampányolt, leszámítva, hogy etette a plakátnyomdában érdekelt orbánviktort és tovább gyarapította a mészároslőrinc nevű orbánviktor vagyonát.
Azt hiszem, ennél többet tenni ebbe az ügybe számára felesleges is lett volna, szavazótábora tudja a dolgát, akik félnek a migránsoktól, azok úgyis elrohannak megvédeni magukat, különösen most, hogy infláció híján már a gyógyszereik kiváltására sem jut pénzük.
Azt hiszem, hogy ezen a magyar társadalmon nemigen segít már semmi és senki, ez a társadalom már ebben az állapotában adja át magát az enyészetnek, szépen, ütemesen.
A normálisabbja kivándorol, a szegény itthon marad és személyes túlélési stratégiaként keres egy nyalni való segget , a gyerekek örök életükre gyerekek maradnak, a nők meg minden nap imát mondhatnak a Szent Nyúlanyó képe előtt, melyet kötelező lesz a Vezér képe mellé akasztani a hálószobában...



Az ellenzék próbálkozott kampányolni, de a korlátozott nyilvánosságban nemigen jut el a választóhoz, legalábbis ezzel a médiamegjelenéssel annyi az esélye egy gyökeres fordulat létrehozására, mint sakktábláról a fekete lónak az epsomi derbyn.
A Jobbikot elérte az MSZP sorsa, kettészakadt és a két fél képtelen az együttműködésre.
Az ortodox náci oldal felettébb gyűlöli azokat, akik megunták a gyűlölködést.
Az MSZP képtelen találni egy karizmatikus vezetőt, a fidszes influencerek jóformán azt csinálnak a párttal, amit akarnak.
Az LMP talán kiesik, és belép helyére a Momentum - szerintem ugyanazok rendezik az új bábszínházat, akik a régit, csak a kopott figurák helyére újakat szerződtettek.
A helyzet egyetlen igazi nyertese a DK, csodálkoznék, ha nem jelenne meg szavazatokban is, hogy hiteles és okos politikus vezeti a listát, aki történetesen nő, aki ért a gazdasághoz és érdemi vitákra is alkalmas lenne, ha merne vele kiállni például a Fidesz listavezetője.
A párt kapott egy tehetséges politikust, vele egy európai programot, amiért érdemes lesz küzdeni.
Ami a többieket illeti, a magányos harcosok küzdelme gyönyörű lehet, de általában eredménytelen.



Szóval, még csak annyit, hogy a DK lista a hatos lista.
Mindenki bátran szavaz
6, ha Európát választja Azerbajdzsán helyett, merthogy a választás minden ellenkező híresztelés dacára számunkra nem Oroszország és Európa között van, mint ahogy a migránsmentes ország is illúzió, ameddig Orbán hozza be őket sunyin, tízezerszám.
El kell menni szavazni, mert el kell a gonosz törpét itthon is bizonytalanítani.


Aztán egyszer majd csak el lehet zavarni a pereputtyával, meg a bűntársaival együtt.



:O)))

2019. május 13., hétfő

LÁTOGATÁS A VELENCEI TÜKÖRNÉL

Csókolom a kezsit-lábát méltóságos Trampli Úr!
Hát ideértem végre, igaz, tíz évig tartott az út, de megérte, végre itt állhatok az Orális Irodában, és ígérhetem, jobb leszek, mint Monica volt hajdan!
Igen, jól utaztam, repülőgép-függő vagyok, azzal jöttem ide már akkor is, amikor díszmadzag lettem Bostonban, vagy amikor a nyaralásból honvédségi szállítógéppel mentem haza, lőszeres ládákon üldögélve.

Imponált az asszonynak, amikor letipegett a rámpán megígértem neki, hogy letipeghet még nagyobb gépről is, de sajnos közben ö is közéleti szerepet vállalt, most is a Mosónők Világkongresszusán vesz részt, hiányzik is nekem, ő a családban a washlady...
És igen, Mr Trampli Elnök úr, szívesen veszek részt önnel egy fekete-fehér igen-igen játékban, Gyurcsány életére esküszöm, hogy nem tud úgy csőbe húzni, hogy én akármire is nemet mondjak!
Ez nálam elvi kérdés, amúgy meg nekünk, a Világ Urainak  össze illik tartani, különösen most, hogy már itt vagyok, mert egészen idáig majd összetartottam magam, hogy már megint a macskaasztalnál kell ennem!



Igenis, naccságos Mr. Trampli Úr, mindent veszek, ahogy parancsolni méltóztatik, - tűzkő, műkő, sírkő - mindenben büfé vagyok!
Hogy F-35? Hogyne, természetesen,  tizenhatot kérek, ha F-16-os, akkor harmincötöt, és ha lehet egy csatahajót is, a Hapci a Dunán már kissé kiöregedett, a Parlament elé kötött monitor sem mai gyerek, a Mészáros névre hallgató rombolót meg állandóan dugdosni kell.
És hát kellene egy-két rakéta is, közepes hatótávolságú elég.
Igenis, veszünk gázt is Öntől!
Hogy milyen áron?
Hát mindenáron!
Igen, természetesen hálás népem imád engem, ezért is nyerhettem el, a megtisztelő geci címet, hiszen a magyar spermium fejében ott tekereg Európa DNS-e, az Önében meg az egész világé!
Igen, dolgos népem szeret engem, szereti a családomat, melyben aranyásótól a prófétáig mindenki megtalálható.

És alig várják, hogy nejem megkaphassa a Macskajáték főszerepét...
Köszönöm, hogy szóbaállt velem ezekben a nehéz időkben, - mielőtt elmegyek vethetnék még egy pillantást a képre, mely úgy hozzám nőtt?
Tudja, amelyik azt a muzsikust ábrázolja - ha jól emlékszem, Velencei tükör a
címe! 

:O)))

2019. május 7., kedd

EURÓPA DNS-E

„Én vagyok a legkeresztényebb, tehát a legeurópaibb az európaiak között. Európa DNS-e vagyok, annak az őrzője.”
Ezt találta mondani szeretett vezérünk és tanítónk Bernard-Henri Lévynek, újabb jeleként állapota súlyosbodásának.
De persze esetleg ez csak egy dícséretes coming out és közkinccsé tette, amit barátja már régen kihirdetett, miszerint O1G, de tulajdonképpen ez sem pontos meghatározás.

Merthogy vagy ondó, vagy spermium, első esetben sokmilliomod magával kell osztozni a DNS-őrző büszke címén, viszont ha ő a spermium, akkor csak azzal a petesejttel, akivel megpróbál egyesülni, nagy farokcsapdosás közepette.
A spermium feje tele van DNS-el, ami persze nem garancia arra, hogy az adott egyed normális, hiszen a spermiumok kilencven százaléka deformált, két feje, két farka van, esze meg egy szál se.
Emellett, ahogy öregszik a tulaj, egyre több a selejt, a versenyzők egyre lassabban csapkodnak farkincájukkal, veszélyeztetve ezzel a DNS célbajuttatását.
Még szerencse, hogy a természet gondoskodik a hátrányos helyzetű spermiumokról is - mint a példa is mutatja, egyetlen egy is elég, hogy világra jöjjön a nász deformált terméke.
Namármost ha viszont ő maga a DNS, akkor sok hatása nincs a folyamatokra, kutya ugat, karaván halad, mint ahogy a kamion mozgására sincs hatással a platón bőgő ökör.



Ami azt a kijelentését illeti, hogy ő a legeurópaibb az európaibbak között, hát nem is tudom.
Volt már ilyen '56-ban, állítólag, hogy amikor a kazah kiskatona meglátta a Dunát, azt hitte, hogy a Szuezi-csatorna partján áll, hát istenem, Vezérünk is eltévedt, alvezérei meg nem merik cizellálni neki a differenciát a Duna és a Gangesz között, folyó-folyó, ugyebár. 
Persze nem biztos, hogy téved, meglehet, figyelmetlenül elkotyogta a Mestertervet, melynek alapján aztán majd hozzácsatoljuk Szabolcs-Szatmárhoz Indiát, merthogy mi merünk nagyot álmodni.
Mert az, hogy európai, nem is kétséges, csak meg kell őt nézni a többi Uniós kormányfő társaságában - az a zsebreb@szott kéz, mely úgy játszik ott, mint a Queeg kapitány a Caine hadihajón az acélgolyóival, igazi európai jelenség, és akkor még nem is beszéltünk a példás eleganciáról meg a hátizsákról.
Utóbbi természetesen létszükséglet számára, hiszen éjjel-nappal abban cipeli a bankbizonylatokat meg a strómanjait az igaz úton tartó szindikátusi és egyéb szerződéseket, titkosszolgálati aktákat, továbbá egy-két radioaktív tűt, méregfiolát és néhány töltényt, melyek felébe ellenségei, másik felébe barátai nevét gravíroztatta előrelátó módon.



Aztán itt van ez a kereszténység-ügy is.
Jó, nem őskeresztényekről van szó, de akkor is.
A kereszténység mindig a szolidarításról szólt, kivéve, mikor éppen az inkák és aztékok kiirtásával volt elfoglalva, vagy éppen boszorkányokat égetett.
De hogy Szeretett Tanítónk, kinek országlása alatt gyermekeket éheztetnek a befogadó-állomásokon keresztény lenne? Na ne!...

Jézus korbáccsal verné ki a közösségből, és akkor még szó sem esett az Öregisten villámairól, hiszen ennek az embernek a léte egymagában elégséges ok az ateizmusra.
Ezt már annak a kétmillió idiótának is illene látnia, értenie, akik miatt a patkányok feldúltan tiltakoztak az MSZP vezetőinél, mert sértve érezték magukat.
Vezérünk most forgolódik, mint kutya a vackán és erősen reménykedik egy szélsőjobbos fordulatban, mely ki tudja húzni a pöcegödörből.
Pedig jó helyen van ő ott, ne nagyon akarjuk megmosdatni, csináljunk inkább másikat...

De nagyon oda kell figyelni rá, mit akar csinálni, mert a veszett kutya is akkor a legveszélyesebb, mikor sarokba szorítják.


Észnél kellene lenni!


:O)))

2019. május 4., szombat

ANYA CSAK EGY VAN

Forrás: Litera.hu
A vonatkozó vicc szerint ezt kiabálta ki a spájzból Móricka, amikor anyukája beküldte két üveg lekvárért.
Ez a felismerés a mai napig meghatározó az emberiség történetében, évente meg is ünnepeljük az erre kijelölt napon, felénk május első vasárnapján.
Jól is van ez így!
A sok gyanús előéletű, többnyire koszos talpú, vízben forralt, blansírozott, flambírozott, konfitált, orosz lányok elé vetett aszkéta szent, a bárddal, karddal, vagy egyéb gyilokkal felaprított aprószentek, valamint a nép számára jobb esetben teljességgel ismeretlen, rosszabb esetben alaposan félreismert történelmi kártevő mellé kellett egy hiteles valaki, akinek tisztességét, önzetlenségét, szerethetőségét nem vonhatja kétségbe senki.


Az anya ebbéli minőségében tökéletesen megfelel a célra, hiszen róla nem kell legendákat gyártani.
Nem kell körbehazudozni a világot, hogy a mocskos tolvajból, vagy hazáját és annak népét lépten-nyomon eláruló, hataloméhes politikusból a nép elé példaképül állítható hőst farigcsáljunk.
Az anya maga a tökéletes hős, aki naponta érdemli ki ezt a címet.
Aki normál menetben nem egyszerre hal meg, levetve magát a vár fokáról, az nem egy nagy kunszt.
Az anya minden nap egy kicsit meghal gyermekeiért, amíg csak él.
Minden napja maga az aggodalom, a féltés, a szeretet.
Ha madár vagy állat lenne, akkor magára hagyná porontyát, mihelyt az gondoskodni tud magáról, de az ember anyja addig nem hagyja magára gyermekét, amíg él.
Pedig az ember gyereke nem minden esetben adja vissza azt a szeretetet, gondoskodást, amit kapott, sőt - nem egy esetben szembe is fordul azzal, aki őt a világra hozta, pillanatnyi hangulata vagy érdeke szerint.
Megbántja azt, vagy annak emlékét, akinek jószándékát, felelősségérzetét kétségbe vonni szinte elmekórtani tünet.


Az anya  nem tart igényt magasztalásra, a legnagyobb hőstetteket is természetesnek kezelve éli életét és biztosítja leszármazottai életfeltételeit, merthogy ezt kódolta belé hajdan a Nagy Programozó.
Ő pedig e szerint hajtja végre a génjeibe kódolt parancsokat.
De azt azért ne feledjük, nem számítógép ő, aki csak a beprogramozott lépéseket hajtja végre.
A gép - meglehet - nála tökéletesebben pelenkázna fürdetés után, de adna-e a gép puszit a baba rózsaszín popsijára?
Anyák napján az édesanyákra gondolhatunk mindahányan, politikai, vallási, származási megkülönböztetések nélkül.
És ilyenkor elgondolkodhatunk azon is, hogy az, a boltban családjának élelmet, vagy bármilyen élelemre váltható dolgot lopó szerencsétlen bűnösebb-e, vagy az a társadalom, amelyik milliárdokat szór ki macskaalomra és kutyaeledelre, stadionokra vagy a szemétbe, de elnézi azt, hogy gyermekek - és felnőttek - éhezzenek, megfagyjanak telente.
Vajon, amikor nagyra tátott szájjal migránsozunk, eszünkbe jutnak-e azok az asszonyok, anyák, akik országhatárokon át hurcolják gyermeküket a halálból az élet felé?
Vajon azok, akik a befogadó-állomásokon éheztetett családokról a döntést hozzák, mikor vesztették el emberségüket?


Mert az biztos, hogy nem az anyjuktól tanulták a kegyetlenséget, az embertelenséget, az anyák ugyanis többnyire szolidárisak egymással!
Azt hiszem, hogy a mai kor nem kedvez a humanizmusnak, sajnos megint ott tartunk, ahol a múlt század első felében tartottunk, amikor az anyák jelentős részének ádáz küzdelmet kellett folytatnia gyermekeik életbenmaradásáért.
Egy gyermeket etetni nem elég, úgy kellene tudni felnevelni, hogy majdan be tudjon illeszkedni a társadalmi munkamegosztásba és meg tudjon élni, ő is, meg a családja is.
A magyar társadalom - mint már annyiszor a történelem során - hátramenetbe kapcsolt, és miután elveszítette visszapillantótükreit, helyettük görbe tükröket felszerelve eltiporja népe egy részét, miközben siránkozik, hogy kihal a magyar.
Aki anya, az nem öt napra tervez, ha módja van rá.
Hosszabb távon szeretné biztonságban tudni gyermekét, gyermekeit.
Sajnos, nem minden esetben ismeri fel érdekeit, elhiszi a személyesen számára kitalált hazugságokat, nem veszi észre, hogy egy feszültségekkel teli társadalomban még a személyes anyagi jólét sem biztosíték a kellemes életre.
Jártam egyszer a Dominiki Köztársaságban, ahol négyméteres szögesdrót kerítések mögött őr ült a kert közepén, térdén keresztbevetett puskával.
A ház szép volt, a kert gyönyörűen ápolt, az őr fess uniformisban marconáskodott, mégsem szerettem volna ott még gazdag sem lenni.


Anyának lenni felelősség, és ezt nem csak azt jelenti, hogy mindent meg kell tenni gyermeke egészségéért, ez azt is jelenti, hogy mindent meg kell tenni a társadalom, a környezet egészségéért is.
Az ember nem kis sziget a társadalom óceánjában, és az óceán, ha egészségtelenné válik, akkor a szigetek lakossága is elpusztul.
Kedves Anyák, ha tesztek, vagy éppenséggel nem tesztek valamit, annak gyermeketek számára következményei vannak, hát ennek tudatában hozzátok meg döntéseiteket!
Szép jelképei vagytok az emberi szeretetnek, egy-egy Madonna mindannyitok, és nem a popsztárra gondolok, hanem az asszonyra, aki elsiratta fiát a kereszt tövében.
Vagy egy másik asszonyra, aki ugyanezt tette egy öngyilkos merénylet után, vagy arra, aki gyermekével karjaiban menekült hajdan a trianoni döntés után, vagy aki beleőrült a látványba, mikor gyermekét a katonák behajították az égő csűr poklába. Vagy arra az anyára, aki lánya kezét fogva állt a gázkamrában, és még mindig őt próbálta óvni.


Szeretünk benneteket, mert ti is szerettetek, szerettek bennünket.
Jómagam szerencsés vagyok, mert anyukám mellettem van.
A gyermekeim már nem mondhatják el ugyanezt, azt hiszem veszteségük pótolhatatlan.
De a lányok számára ott a lehetőség, hogy saját gyermekeiknek adják vissza, amit kaptak, és ez sem kis feladat.
Kívánjunk hát nekik sok erőt, még több szerencsét ehhez, édesanyáinknak pedig hosszú, szeretetben eltöltött életet!


:O)))

2019. április 20., szombat

KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET!

BÉKÉS, NYUGALMAS, KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK MINDENKINEK!



:O)))

A NYÚL FOHÁSZA

Legszentebb Kanálfülű, ott fenn a mennyben!
Bocsáss meg nekem arcátlanságomért, hogy én, a legeslegszürkébb házinyúl hozzád fordulok fohászommal!
Hozzád, ki  mindennapi káposztánkat adod minékünk, s ki úr vagy minden cselekedetünk felett!

Jól tudom, rengeteg a te dolgod, nem törődhetsz minden tapsifüles egyéni problémájával, mégis úgy érzem, talán segítek neked, ha beszámolok kiterjedt családom gondjairól.
Mi, magyar nyulak itt élünk, rágjuk az árvalányhajat, a sárgarépát, a káposztát, kinek mikor mit juttatsz a te végtelen kegyelmedben már egy évezrede a Kárpát-medence rónáin.
Hogy sorsunk felhőtlen lett volna, azt nem mondhatom, hiszen migránsként érkeztünk ide, aztán invaziv módon reátelepedtünk az itt őshonos luki nyulak nyakára, úton-útfélen elháltuk leányaikat, asszonyaikat, sőt nagymamáikat is - jó nyúl - mint tudjuk - nem válogat, ugye...
Aztán az élet persze nem csak dínom-dánom, jöttek errefelé mások is - flamand nyulak, német nyulak, orosz óriás nyulak, és egyik sem tagadta meg fajtánk jellemzőit, dobbantottak szorgalmasan, mi meg szaporodtunk és keveredtünk, mint a nyulak, mára már valódi magyar nyúl nincs is, csak mindenféle turmix.
Népünk javát háziasította az ember, aki ez ellen tiltakozott, azt tarkóncsapta, és pörköltté lényegítette, így aztán aki a népnevelést túlélte, az génjeibe írta a konformizmust, a megalkuvást.
Mi ritkán lázadtunk, eredményesen meg soha, a mi forradalmáraink általában elakadtak forradalmáraink  saját érdekeinek érvényesítésénél - tisztelet a kevés számú kivételnek.
Azért elvergődtünk valahogy, gyermekeink kijárták az ugróiskolát, okosodtak a torzsatudományokban, egy darabig úgy érezték, hogy sorsuk minden évben egyre jobb lesz, egyre kevesebbszer került elő a bogrács, melyben oly sok derék tapsifüles végezte hajdan - békésen festegethettük pirosra tojásainkat, rághattuk a sárgarépát.


De mostanság valami megváltozott, ó Nyulak Ura! 
Ez a változás nem sorsunk jobbra fordulását hozta, ellenkezőleg!
Tudom, bűnösök vagyunk mi - a mohóság és önelégültség bűnébe estünk.
Elfeledve múltunk megpróbáltatásait hittünk a rókák és mohó társaink szavának, nem becsültük meg azt, ami a mienk volt, hanem a számunkra festett szép, színes légketrecek iránt lelkesedtünk, mígcsak ránk nem csapták annak rácsos ajtaját. 

Dús káposztaföldjeinket privatizálták, gyönyörű sárgarépamezőinken megjelentek a külföldi nyulak, akik megvették azokat néhány fabatkáért, mígnem a végén ott álltunk csupasz farkincával, nem maradt semmink, és még örülni is illett ennek.
Túléltük ezt is, hiszen igényeink nem túl magasak, és mint már említettem, génjeinkben ott lapul az óvatos és sunyi megalkuvás, no, meg az irigység is, mely akadálya annak, hogy egymást segítve mindannyiunk számára élhető rétet hozzunk létre.  

De még ennek dacára is, egymás szőrét tépve és sok felesleges makogással, lassan és döccenőkkel haladtunk azért előre, egészen a legutóbbi időkig, mikor is megjelent körünkben és megszerezte a hatalmat a Vérnyúl.
Nem mondom, ravasz egy dög, a róka iparitanuló lehetne nála, de ravaszságát nem a mi felkelkáposztásíttatásunkra használja, hanem a saját családja érdekében - tegyük hozzá, mértéktelenül és gátlástalanul.

A vérnyúl kezdetben olyan volt, mint egy közülünk, elkápráztatott bennünket éles eszével és fiatalságával, majd néhány logopédus segítségével megtanult beszélni is, ettől kezdve pedig nem volt megállás. 
Lopni ugyan az első perctől lopott, de azt hittük, mértéktartó lesz - hát nem így alakult.
Amit nem vitt el a német meg a holland óriás, azt mind ő lopja el, tavat, földet, erdőt, és nincs apelláta, az adásvételi szerződések megkötésének módját a Keresztapa című filmből tanulta.
Mi meg közben egyre szegényebbek leszünk, kivéve azokat, akiket felhasznál, hogy hazudjanak helyette, mert egyedül nem bírja már a megterhelést.
Közülünk sokan még ma sem látják, hogy kihasználja és kifosztja őket.
Arra hivatkozva, hogy a magyar nyúl a legszebb, legokosabb a világon kiforgatja őket a gereznájukból.
A nyúlság kevésbé értelmes részére ráhozza a frászt, azzal riogatva őket, hogy a káposztaföldjeinket el akarja orozni egy idegen nyúl, mely nem téged imád, hanem más Istent favorizál.
Közben teleépítette az országot futópályákkal, mert azt hallotta, hogy volt valaha itt egy nyúl, melyik az agárversenyek sztárja volt, és azt képzeli, hogy hasonlít rá.

Azzal is ámítja a nyúlságot ó Nagy Tapsifüles, hogy nem te hozod el nekik a fényt, hanem egy új fajta, a Keleti Paksifüles, mely nem csak fut, de világít is...
Mostanában a gazdagabbaknak állandóan dobbantani is kell, hát ki bírja ezt energiával?
A szegény meg dobbanthat éjjel-nappal, akkor sem ad neki semmit, egy tépett káposztalevelet sem.
És mi lesz, ha valaki egyszer tarkóncsapja? 

Ki neveli fel a pénzértcsinált árvákat?
Uram, kérlek, mihamarább vesd be ellene Antiochiai Szent Kézigránátodat, még mielőtt az országunkat úgy, ahogy van, felpakolja ás átköltöztetni Ázsiába, mi meg itt maradunk széna, káposzta, répa és ország nélkül.


Tudom, sokat vétettünk ellened, de a te nagylelkűséged határtalan, hát tedd meg nekünk, hogy a mi potrohos vérnyulunkat áthelyezed a Pokolba, az üstökhöz tesztpilótának, a repüléshez úgyis vonzódik.
Kérlek, adj nekünk kis nyugalmat, és ha mellé jut még kis káposztatorzsa is, hát annál jobb!



Imádlak Uram, tekints barátságosan a te kanálfülű, gombfarkú népedre!

:O)))