2019. szeptember 17., kedd

EMANCIPUNCIK

A közelmúlt veszteséglistája egészen megdöbbentő, szinte egyszerre halt meg Konrád György, Rajk László - az ifjabbik - és Marton László, aki maga volt a Színház.
Konrád - a rendszer szerencsétlenségére - Budapest díszpolgára volt, így a Főváros kénytelen volt saját halottjának tekinteni, és a temetéséhez a megfelelő körülményeket megteremteni.
Rajk László sem volt a rendszer - egyik rendszer kedvence sem, pedig ő készítette a rendszerváltás újratemetéseinek látványtervét, hacsak azóta ki nem derült, hogy
 azt is a neves szónok tervezte meg...
Rajk édesapja révén került be a történelembe.
A család az újratemetésekben felettébb járatosnak számít, az 1956-hoz vezető út egyik fontos állomása volt az idősebbik Rajk és társai újratemetése - itt mondta állítólag egyik harcostársa: Szegény Laci, ha élne, de belénk lövetne!
Mindenesetre a sor legproblémásabb tagja kétségkívül Marton László, akit állítólagos szexuális visszaéléseiért sikerült lemondásra kényszeríteni, és a bulvár eszközeivel megalázni, szinte boszorkányüldözés áldozatává tenni.
Azon spekuláltam, hogy ez a szituáció hozzájárulhatott-e, és ha igen, akkor mennyiben járulhatott hozzá betegsége kialakulásához, végső soron halálához.
Sajnos ezt a költői kérdést - hiszen a konkrét esetben egzakt válasz nemigen adható - feltettem a facebook-oldalamra is, ahol aztán kaptam hideget-meleget, minden voltam, csak úrifiú nem, pedig én csak kérdeztem, nem állítottam semmit.



Az eset akkor került az érdeklődés középpontjába, amikor nyugaton a "me too" gyűjtőnéven emlegetett kampány folyt - a szereposztó díványok virgonc művésznői még egyszer magukra akarták irányítani a reflektorfényt, elrebegve utolsó főszerepüket a maguk által írt - de legalább is társszerzőként jegyzett - drámában.
Erre a vonulatra kapaszkodott a középszerű rendező és társa, a középszerű színésznő, akik ha a tehetségük olyan jó lett volna, mint az ütemérzékük, ma saját szobrukként állnának a világot jelentő deszkákon.
Az ellenfél megválasztása nagyon fontos, hiszen ha magas státuszú ellenfelet sikerül választanod, akkor az téged is megemel - ez az az ember, aki seggberúgta a Császárt! - suttogják a hátad mögött és csodálnak a bátorságodért, miközben az, hogy igazad volt, vagy nem, teljességgel lényegtelenné válik.
Marton a színház világában nagy ember volt, akik vádolták, azok a kultúra szakmunkásai, említésre sem érdemes művészek voltak, de a kor nekik kedvezett.
Történetük húsz éves sztori volt - vagy igaz, vagy nem -, de a közvéleményt nem az épeszűek irányítják, így aztán a meglehetősen vicces történetből egy vérnősző barom portréja kerekedett ki, a sok vitaminhiányos hölgy pedig boldogan fantáziált és konfabulálgatott.
A probléma persze elsősorban társadalmi, szokás szerint a ló egyik oldaláról a másikra esünk, ahelyett, hogy épeszű módon kezelnénk teljesen természetes élethelyzeteket.


Értem ezen a férfiak és nők kapcsolatát, az érintkezések stílusát, a társadalmi konvenciókat, melyek az egyénekhez igazodva is változhatnak, hiszen máshogy kell udvarolni egy nagypolgári család lányának, mint egy kőbányai prolilánynak - egyszerűen más és más metakommunikációra vevők, mások a hívószavak, mások a határok, ehhez kell igazodnia a szerencsétlen pasinak, aki szintúgy jött valahonnan a saját szokásrendszerével - nem egyszerű dolog ez, lássuk be.
Máshogy udvarol a rinocérosz és máshogy a kolibri, ezen segíteni senki sem tud, hát még, ha a kolibri világhírűvé is akar lenni...
A mai magyar társadalmi konvenciók szerint egy kapcsolatban a férfinak kell kezdeményezni, ha a nő kezdeményez, az meglehetősen kockázatos, eleve könnyű megszerezhetőséget feltételez.

Ez persze nem biztos, de az igen, hogy még a nők többsége is ezt feltételezi.
Namármost az, hogy mi számít kezdeményezésnek, az egyéni megítélés kérdése, van, akinél az, ha a nő állandóan a kiszemelt férfi nyomában van, ha kipakolja és beveti a rendelkezésére álló eszköztárat, ha hozzáér a pasihoz, ha hozzásimul - a metakommunikációnak komoly szakirodalma van.
Ha a férfi érti ezt, akkor nincs baj, ha nem érti még akkor is lehet korrigálni, a baj akkor van, amikor tévesen dekódolja a jeleket.
Emellett a társadalmi konvenciók elő is írnak a decens úrinők részére némi vonakodást, szempilla-rebegtetéssel egybekötve, hogy aztán a pasi következő nyomulásánál - két perc múlva - boldogan hajigálják le magukról a fehérneműjüket, és profikat megszégyenítő aktivitással vessék bele magukat a szerelmi csatározásba.
Jól teszik, a játék akkor szép, ha betartjuk a szabályait, mely engedélyez akár még egy kis szelíd erőszakoskodást is, hiszen az ember a szex során áll talán legközelebb az állatvilághoz, ahol a hím - ha tudja - rákényszerít akaratát a nőstényre. A nőnek se szokták felróni, ha véresre karmolja partnere hátát, vagy beleharap az őt csókoló ajkakba.
Ez persze nem jelent felmentést a nemi erőszaktevők számára, hiszen azért az ember mégsem állat, ugye.



Hogy valaki nem szokványos módon közeledik a partneréhez és abban ez viszolygást vált ki, ez bizony előfordulhat, de általában elég szóban tiltakozni, ha pedig ez nem segít, akkor jöhet a BTK, a nő számára pedig a keserű tapasztalatot érdemes beépíteni a személyiségébe, és legközelebb körültekintőbben választani személyt, helyet, szituációt.
Nemigen életszerű egy szerelmi - végcélként szexuális közeledést egy kérdőív kitöltésével kezdeni, melynek utolsó sora a nő kifejezett engedélye.
Nem véletlen a vicc, mely szerint a "Feljön hozzám egy kávéra, Józsi?" kérdésre az adekvát válasz: "Meg hát!"
Ma egy kicsit túlteng a nőkben a bosszúvágy, valószínűleg elégtételt szeretnének kapni sokezer generáción át tartó elnyomatásukért, aztán addig-addig szelídítik a férfiakat, míg végül az eredmény már nem is tetszik nekik, és hanyattvágják magukat egy büdöstalpú macsónak.
Sokan rettenetesen felháborodnak egy férfi közeledésén és zaklatást kiáltanak, jóllehet a zaklatás nem egyszeri alkalomról szól, hanem egy folyamatról, amikor egy ember nem hagyja abba felszólításra sem az erőszakos közeledési kísérleteket, hanem nyomul ezerrel.
Ez ellen a nők nem védtelenek, ezer mód van arra, hogy leállítsák vagy leállíttassák a kellemetlenkedőt.
Sajnos a mai világ a nők számára maga a paradicsom, hiszen ha valakit el akarnak lehetetleníteni, elég csak megvádolni, és felindulnak testvéri banyatankok, míg a férfiakban nyoma sincs a szolidaritásnak, kussolnak, némelyik még kontráz is, ők szegények valószínűleg még egy egészségeset nem keféltek életükben, és így próbálnak javítani maradék esélyeiken.
Természetesen a pasik se szentek, de a fallokrácia már a múlté, a nőké a vezető szerep, nem véletlen, hogy még a kábítószert is ginának hívják - az elejéről a használatban már lekopott a Va.
Nő és férfi - mindketten mást akarnak, mondá Karinthy - a férfi a nőt, a nő a férfit, de a győzelemért lehetne sportszerűen is küzdeni.
Talán...

:O)))

Ps: Ha valaki elkezdi itt taglalni Marton László ügyét, azt - sajnos - ki fogom moderálni...

2019. szeptember 7., szombat

SZÁZHARMINC A NYUGDÍJAS KILÓJA

Bevásárolt Szeretett Vezetőnk, és mint mindig, most is jó vásárt csinált.
Kilencezerért vett kétmillió százötvenhatezer nyuggert.
Hetven kilósnak számítva az átlagot, mindössze százharminc forintért vette a nyugdíjas kilóját, ha a nyugger csirke lenne, ilyen áron soha meg nem kapja.
Tegyük hozzá, hogy a nyugdíjasok többsége egyelőre ki sincs belezve, ki sincs csontozva, ha bontanák, akkor a nyuggerfarhát szinte ingyen lenne osztogatható, de hát ezidáig ezt még megúsztuk.
Persze lehet most azt mondani, hogy a semminél a kilencezer is jobb, aminthogy ez igaz is, csakhát sajnos még nincs minden ember abban az élethelyzetben, hogy fel kelljen adnia az önbecsülését.
Lehetne természetesen javasolni a döntéshozóknak, hogy tartsák meg maguknak, és elköltése céljából keressék fel gyógyszerészüket, ha már orvos lassan nemigen marad. Kérjenek gyógyszert pofátlanság ellen, lehetőleg ágyúgolyó méretű kúp formájában, naponta háromszori alkalmazásra.


Öregnek lenni nem leányálom, Anyukám szokott mindenféle felajánlásokat tenni azok számára, akik akárcsak egyet is tudnának mondani az öregkor szépségei közül, és ahogy korosodom, mindig meg kell állapítanom, hogy a bölcsesség valószínűleg genetikailag determinált.
Bár a teve nem bölcs, mint a bagoly, de ösztönösen ráérez a nagy igazságokra, főleg, ha az anyukájától hallja.

Az öregedéssel mindenféle bajok járnak, minden kopik, minden romlik, szegény nyugdíjas a kajapénzét a patikába hordja, de legalább a gyógyszerei kapszulája lenne rántotthúsból.
Nettó szerencse, hogy a rántotthús ízét már elfelejtette, és az Alzheimert egyelőre még nem adóztatja éber kormányunk, mint luxusbetegséget.

Jack Nicholson ugyan azt mondja, hogy a postás mindig kétszer csenget, de a nyugdíjasok életminőségét ugrásszerűen javító utalvánnyal csak egyszer, utána a nemzeti sorsfordító megy vissza a feladónak azonnal.
Az életminőség javítása azért ugrásszerű, mert ha nem ugrasz a postás hívó szavára, akkor volt-utalvány-nincs utalvány hipp és hopp, az ez esetben követendő eljárásra szintúgy a fent említett film tesz javaslatot...

Mindenesetre aki lekéste a postást, az mehet az utalványáért a sóhivatalba...


Érdekes a mi népünk, a nyakába ültet egy vérszívó, ócska, gusztustalan bandát, aztán élvhajhász mazochista módjára szinte kiköveteli, hogy a legszegényebbek és legelesettebbek rovására szórja a pénzt lapáttal idióta hobbijaira, eltűri a legpofátlanabb tolvajlásokat, rablásokat, aztán azon sopánkodik, hogy ez a kormány békés úton leválthatatlan - holott dehogy.
Ha a nyugdíjasok akarnák, bármikor lazán megbuktathatnák a kormányt, ehhez csak némi tisztánlátás és elszántság kellene.
Nem hiszem, hogy üdvözítő az ellenzéki pártoknak az ő végtelenül okos tanácsadóik javaslatára az aktív munkavállaló korúak fiatalabbjaira koncentrálniuk, az a korosztály a társadalomban betöltött helyzeténél fogva kevésbé érzékeny a jövedelmére, mint a nyugdíjas, akinek adott esetben az élete függhet attól, hogy meg tudja-e vásárolni a gyógyszerét, vagy nem.
És egyre közelebb az az idő is, amikor megjelennek a falvakban azok az öregek, akiknek nincs már semmiféle jövedelmük, egészségi állapotuk elborzasztó és a gyermekeik fidesz-szavazók, tehát nem törődnek a kihaló generációkkal, mert el vannak foglalva azzal, hogy Kövér házmester utasításait követve teleszüljék a Kárpát-medencét igaz magyar gyerekekkel - ha egyedül nem megy, majd a postás besegít, úgyis lesz most majd szabadideje...


:O)))

2019. szeptember 2., hétfő

UBORKASZEZON UTÁN

Vége a nyárnak, jönnek a hűvösebb napok, kezdődik az iskola, hála Jótevőnknek némi tanszer szétszórásával egybekötve.
Minden öntudatos gyermek vidáman siet, hogy beledughassa fejecskéjét a Nemzeti Ceruzahegyezőbe, melyből kihúzva azt éppen olyan kis rabszolgapalánta lesz, mint a többi.
És még nincs vége, hiszen sajtóértesülések szerint Nagyurunk azt tervezi, hogy az óvodák és bölcsődék sorsát is dolgos kezeibe veszi.
Már látom is lelki szemeimmel, amint a bölcsisek a narancsszínű kis biliken (M&M típus) sorban üldögélve drukkolnak a Fradi mennybemeneteléért, miközben a lakosság még épeszű része ugyanezt teszi Nagyurunkért... 



Nyári bujdosásukból visszatérnek a politikusoknak nevezett gombnyomogató robotok és visszatérnek a magukat többnyire minden alap nélkül ellenzékinek nevező társaik is, hogy tovább lökdössék ezt a szerencsétlen országot a szakadék felé, melynek alján már ott ül Lőrinc barát egy sovány pénztárcával, hogy megvegye a roncsokat az általa felkínált megszokott áron: egyrészt mindenáron, másrészt meg szarért-húgyért.
Ez  a metódus sokkal hatékonyabb lesz, mint az eddigiek, amikor minden vacakkal - energiaszektor, Balaton, miegymás - külön kellett küszködni, egyszerűbb lesz az egész hóbelevancot egy tételben megvenni, majd a család nevére íratni - egyet anyunak, egyet - egyet a gyerekeknek, tesóknak, vejkónak, unokatestvérek nevére, nem lesz gond, anyu kanálfülű, gyerek, mint a pelyva.
Talán a társadalmi nyugalom fenntartásában is segített, hogy a sok léhűtő nemigen volt szem előtt, terepszínű fürdőgatyákban költötték a pénzünket, de meg is érdemelték, addig sem csináltak újabb bajokat.
Sőt - kellemes ígéretekkel bombázták a bamba magyar nyugdíjast, a maradék néhány egészségügyi dolgozót, a mazochista pedagógusokat meg az állami alkalmazottak azon részét, aki még nem ment világgá, csodák csodájára.



Nagy változásokat nem hozott a nyár, Fodor Gábor úgy lépett ki a politikából, hogy a kutya se ugatott utána, talán csak Orbán sajnálta, hogy lezárult a "Szép Szőke Herceg akció", mely oly sok örömet okozott neki.
Már tologatják a bútorokat, Gabóca valószínűleg Szili Katalinnal szemben kap íróasztalt, lehet, még lovagkeresztet is, mint a Fideszhez átálló pesterzsébeti polgármester. Mindenesetre megélhetési gondjai nem lesznek, Nagyurunk gondoskodni szokott háziállatairól.
Ebből is látszik, mennyivel több esze van, mint ellenzékének, mely ahelyett, hogy beállt volna Hunvald mögé és tolná ezerrel a kampányát, helyette levelezget vele, meg ígérget fűt-fát, csak ne induljon.
Természetesen az eszméért többet kellett szenvedni Brüsszelben, mint a sitten, így aztán teljesen logikus, hogy Hunvaldot magára hagyják, jóllehet, alapból őt kellett volna indítani, hiszen ő ismeri a pályát és van egy kazal önkormányzati tapasztalata.
Ha úgy tetszik, még mártírnak se lenne rossz, hiszen szenvedett a diktátor börtönében...
Az ellenzék hálistennek nem mindenben béna, sok helyen létre tudta hozni a választási akcióegységet, kivéve, ahol valamelyik jelöltjüket megvették kilóra, mint a kacsát, vagy volt az LMP-nek jelöltje.



Most persze majd elindul a hemzsegés, indul a kampány.
Nem mondom, van abban valami kellemes, ha az ellenfelet bekenjük szarral, de attól tartok, ez most kevés lesz, hiszen a módszer hatékonysága még akkor is romlik, ha a Nemzetvezető úgy szórja hívei közé az aprópénzt, mint gazdasszony libáinak a kukoricát.
Természetesen a nyuggerek kilencezerért elviselik, hogy Orbán sértegesse őket, talán majd akkor felemelik az elnyomottak járókeretét, ha az anyjukat is szidja, de az se biztos, hiszen ha emel egy ezrest, akkor lehet megéri tovább kussolni.
Fontos lenne pedig minél több önkormányzatban nyerni a választást, már csak a következő országgyűlési választások miatt is, hiszen ahol ellenzéki az Önkívület, ott az ellenzék munkája is könnyebb lenne, már, ha akarnának egyáltalán dolgozni, ugye...
A jelölteknek programot kellene adniuk, de erről a politikai szféra már régen leszokott, ellenzék és kormánypárti mamelukok egyaránt, azt hiszem pedig, nem lesz elég virágzó demokráciát ígérni, meg szidni a diktatúrát úgy általában.
Persze, aki most akar választási programot gyártani, az már lekésett róla, de hát nem akarok én tanácsot adni fegyvertársaimnak, még megsértődnének, ha figyelmeztetném őket, hogy a csőre töltött  puska csöve nem kukker.



Szerencsére a hatalom sem tud már  hatékony, új jelszavakat kreálni, a régieken meg már leginkább csak röhög a nép, a legostobábbakat kivéve, de hát az is jelentős tömeg, vannak vagy másfélmillióan, meg a félmillió haszonélvező.
Még a jelöltjeik zöme is szavlejárt helyi híresség.
Sajnos az ellenzék jelöltjei mögött nincs hatalomtechnikai háttér, nincs pénz - hát várjuk a csodát, és menjünk el szavazni.

Aztán majd meglátjuk.


Egy választási győzelem lenne pedig a jobbik változat, mert ha hagyjuk, hogy a helyzet addig romoljon, míg egy jelentősebb csoportnak eszébe nem jut feldíszíteni a körúti fákat Nagyurunk vazallusaival, akkor arra mindahányan ráfizetjük a gatyánkat is.


:O)))

2019. augusztus 7., szerda

LATENS HOMOKOSOK, IGYATOK PEPSIT!

Ez az ország egyre idiótább.
Ez még elviselhető lenne, de az már nehezebben, hogy egyre újabb és újabb célpontokat keres a gyűlölködés, vagy a régi célpontokat jelöli meg újra és újra - egyre értelmetlenebbül, egyre gyakrabban és egyre agresszívebb formában.
Lassan már egyébként is olyan az ország, mintha a Mad Max társadalomképét szeretné áthozni a magyar gyakorlatba, az erőszak kultuszával egyetemben.

A célpontot többnyire a cigányok, a jobbára csak virtuálisan létező migránsok, a liberálisok, a komcsik, no meg a buzik képezik, akik ugyan nem egyformák, hiszen vannak ugye homoszexuálisok, leszbikusok, transzneműek, biszexuálisok -  queerek, akik bármilyen módon eltérnek a féleszűek által helybenhagyott szexuális viselkedésmódtól.
Számukra a nő nem egyenrangú résztvevője, hanem tárgya a szexuális aktusnak, akinek illik kiszolgálnia a rajta fellehető összes testnyílással az egészséges szexualitású kemény magyar hazafit, továbbá legyen képes úgy szopni, hogy Atilla leszármazottjának behorpadjon a homloka...
Ha hazanőről beszélünk, akkor elég ha konzervatív (misszionárius póz, sötét szoba, behunyt szemek, hagyd magad, hamarabb szabadulsz, orgazmusa meg csak a kurváknak van, pfuj!


Mielőtt valaki feleslegesen püfölné a klavit, elmondanám, hogy heteroszexuális vagyok, referencialistám miatt nem kell szégyenkeznem, de azt is elmondanám, hogy eszemben sincs kétségbe vonni embertársaim jogát, hogy a saját ízlésük és vágyaik alapján üdvözüljenek.
Tőlem aztán az autójukkal is folytathatnak szerelmi viszonyt, legfeljebb mosolygok rajta, de azt is csak diszkréten - nem tudja szegény, hogy mi a jó...

Emellett az is érdekes, hogy a magyar köznyelvben a buzi akkor is hímnemű, ha nőként  egyébként minden doppingvizsgálat kizárná a női úszószámokból, figyelembe véve Arnold Schwarzenegger tesztoszteronszintjével való összevetésben elért győzelmét.
A leszbikus nők élete azért társadalmilag könnyebb, őket az igaz magyar hazafiak sokszor fel se ismerik, így aztán gyakran kerülnek olyan helyzetbe, mint a hülyegyerek, aki zsidónak tart előadást a zsidók undorító tulajdonságairól, vagy cigánynak a genetikailag cigányokba kódolt bűnöző életmódról. 
A magyar társadalom sikertelenségének egyik oka éppen ez a szemlélet is, mely úgy gondolja, hogy mindenkinek egyformának kell lennie.
Először ki kell selejtezni azokat, akik nem Árpád lova után szedték a lószart, utána azokat, akikről külső jelek alapján tudni lehet, hogy nem a Balaton partján barnultak le, akiknek az orr-fül egymáshoz való viszonya eltér a követelményektől, aztán azokat, akiket ideevett a fene párszáz vagy akár csak pár éve.
Ebben az országban lenézték már a svábokat is, nehogy azt gondoljuk, hogy a hülyeség akármire is tekintettel van...
Aki még ezek után is eltér az átlagtól azon keresztül kellene menni egy fűnyíróval, ha valaki kilóg felfelé, az orvosolná a problémát, utána mehet a delikvens egy szép nagy ceruzahegyezőbe, aki pedig még ezek után is más, az mehet újrahasznosításra...



Idiótáék rettegnek attól, hogy valamiféle társadalmi változás belesodorja őket egy üldözhető csoportba, emellett felettébb büszkék a pedigréjükre, minél korcsabbak, annál inkább.
Néha aztán éri őket meglepetés, mikor kiderül, hogy nagypapájuk a zsinagóga kántora volt, vagy, hogy nem csak egy-két vonóhúzás van bennük, hanem egy egész népi zenekar, vagy, hogy a kedves nagybácsi olyan meleg volt, hogy a kezében főzte a tojást a húsvéti nyuszi.
Ez az ország képtelen a türelemre, imádja mindenbe beleütni az orrát, meg és elítélni másokat, megfellebbezhetetlen álláspontot hirdetni elemi ismeretek hiányában, aztán ha úgy jár, mint az ismerősöm, aki ugyancsak sarkos véleményeket hangoztatott, mígnem egyszer kiderült, hogy a gyermekéről is beszél, akkor utána hallgat, mint a sír, egy szava sincs , hogy - mondjuk - tévedtem, merthogy az én gyerekem normális életet él, csak éppen a párja nem az ellenkező nemből kerül ki...
Megy a cirkusz a Coca Cola plakátjai körül, van halálhörgés, siralom, merthogy a plakátokon az életet ábrázolja a cég, mely - meleg helyről származó információk szerint - már évekkel ezelőtt buziport kevert az italokba, és akik ma tiltakoznak ellene, már réges-régen buzik, csak a tünetek még nem jelentek meg rajtuk, de ha bemennek egy edzőterembe, azonnal érzik a vonzódást az egészséges magyar férfi kiérlelt lábszaga iránt és kedvtelve nézegetik társaik szőrös seggét.
Ez persze csak az első fázis, hamarosan leszólítják az utcán a pizzafutárt is - szép szőke herceg, akarsz velem tangózni?
A társadalom egy része nem a klasszikus heteroszexuális minta szerint él.
Ha hisztizik valaki, akkor sem.
Ő dolguk.


Élni, és élni hagyni.
Meg lehetne talán tanulni.
A látensek meg igyanak Pepsit!



:O)))

2019. augusztus 3., szombat

A CSÁSZÁR TÁBORNOKAI

Hát nem is tudom, de valahogy nem bízom korlátlanul egyetlen katonában sem, mondta a császár kedvenc rendőrminiszterének, mire is Fouche megértően bólogatott.
Most, mikor a haderő ilyen komoly átalakításon megy keresztül, mikor a kovás puskákat kanócosra cseréljük és a társzekerekből is modernebb változatot veszünk - rengeteg pénzért, megjegyzem, - nem biztos, hogy ésszerű lenne megengedni, hogy ez a sok ostoba baka belelessen a pénztárcánkba, meg mindenféle hülye szakmai indokkal zavarja a döntéseinket.
Arról nem is szólva, hogy egy ponton túl akár el is szemtelenedhetnek, és részt kérhetnek a csurgalékból, melyet a gondosan kiválasztott cégek csatornáznak hozzánk, ez pedig helytelen lenne, hiszen pénzben nem ismerünk tréfát.
Császárom, mondta halkan Fouche, a végén még a létraiparba is be kellene szállnunk, és az idős kocsisokkal is sok a baj, nem is szólva a kocsik elé fogott lovakról, melyek eléggé nagy hibaszázalékkal tapossák csak halálra a másik kocsiról - alkalmas helyen és időpontban - lepottyanó létrája után bóklászó felesleges bajkeverőt!
Jobb az ilyet tanúk nélkül szervezni, mondá a Császár, - hajdan az abrakszőkítés idején sem tülekedtünk ezren a tál körül, hagytuk, hogy egyedül legyen öngyilkos, aki belekotort az ügyeinkbe. 



Hát akkor rendben van, elküldjük zabot hegyezni Bernadotte marsallt, úgyis azt tetováltatta a hasára, hogy "Halál a királyokra!" - hát lehet az ilyenben bízni?
Ney marsallt meg Lefebvre marsallt is - ennek úgysem tudom kimondani a nevét, hiba volt már a kinevezése is!
Gondolom, a sógorod, Murat maradhat?
Természetesen!
Ne feledd, hogy ez a családok éve, és a Bonaparte-család az első a családok között, akinek pedig más a véleménye, az kígyómérget iszik a rendőrségi hintóban a két perzekutor között!

Mindenesetre minél kevesebben látják a pénzek mozgását, annál jobb!


Jöjjenek hát a civilek, de olyanokat válasszunk, akikkel nem kell majd sokat babrálni, akik nem sokat kérdeznek, és lehetőleg rokonok is!
Azokat könnyebb kézbentartani, nix ugribugri, így lassan elérjük a vágyott célt, a középosztály létrehozását!
Mi leszünk a közép, a társadalom tetején a hab, a széle meg az alja selejtezhető bátran!

Császárom, nem lesz baj ebből? Itt van ez a golyós számológép ügy is, már a te neved is belekeverték az ügybe, nem kellene kicsit visszavennünk a buzgalomból?
Ugyan! - mondta a Császár - majd jönnek a jogászok, jogászkodnak kicsit, oszt jónapot!
A rendőrminiszter elspekulált - hát igen, ennek megint szerencséje lesz!
És miután néhány konténernyi dokumentumot elástam a Börzsönyben, nekem is szerencsém lesz!
Itt csak egy esetben lehet baj: ha valamelyik ellenségünk annyira gátlástalan lenne, mint mi, de hát ez majdnem kizárt, gondolta Fouchet, és ezzel a katonák ügye lezárult!
Majd Talleyrand elintézi,, hogy arra gyanakodjon a nép: a szerbek felé átengedett orosz fegyverszállítmányok miatt kellett menniük a hadfiaknak.
Mindenesetre a pénzünk biztonságban lesz, gondolta a Császár, majd visszasüppedt mély szomorúságába: kedvenc labdajátékosait megalázták az ellenfelek... 



:O)))



2019. július 29., hétfő

HASONLÓ A HASONLÓNAK

Similis simili gaudet, mondja a művelt francia, és ezzel el is árulta Megmentőnk világméretű sikereinek titkát.
Hasonló a hasonlónak örül - és tényleg.
Ott ül a sok bambapofájú, akinek zsebéből ez a csibész kilopta a pénztárcát, elvette gyerekei jövőjét, megpocsékolta a lányát, a feleségét, és a végén beletörölte a Simicskától elhíresült elegytől nedves, ám nemzetiszínűre mázolt farkát a frissenmosott függönybe, de szava nincs, és néz rá, mint liba az Istenre.
Közöttük és a
 halljakendek között üldögél néhány olyan is, aki haszonélvezője a Nagy Nemzeti Lélekvásárnak, akinek leesett már kis lóvé az urak asztaláról, ők legalább nem hülyék.
Orbán sem hülye, csak csibész és szociopata, megalomániás tróger, aki lassan de biztosan nevére íratja az országot, ami azért még errefelé is szokatlan, ilyet azért Horthy, Szálasi, Rákosi sem tett, Kádárról nem is szólva.


Tusványos az aktuális hülyeségek meghirdetésének helye, itt hirdet igét népének atyja minden évben, tulajdonképpen ez vette át az országértékelések szerepét, melyek szintén az ő hazudozásairól szóltak, de ez mégiscsak jobb, hiszen itt aztán végképp nem kell félnie az ellenvéleménytől, itt a szekta tagjai és szellemi és mentális kihívásokkal reménytelenül küzdő vazallusok előtt beszél.
Hogy ezt az elmeosztályt hogyan tudta összegyűjteni, az maga a csoda, de hát kétségtelen, hogy közöttük még ő is elfogadhatónak tűnik.
Senkinek nem tűnik fel, hogy minden évben mást mond, hallgatósága a hanglejtésre érzékenyebb, mint a tartalomra.
Tényleg olyan, mint egy király, és nem ő lenne a történelemben az első bolond, akit trónra emeltek hívei és ellenfelei, viszont királykodásának mintája nem az angol modell, hanem olyan ő, mintha a  a mesekönyvekből ismert király lépett volna közénk.
De az s lehet, hogy a modellek történelmünk hajnalának uralkodói, akik éppen most piszkálják ki fülükből a kihűlt ólmot, készülődve a vérfürdőre...
Merthogy, mint elmondta, van már politikai erőnk, gazdasági erőnk, és nemsokára lesz - és itt mondókáját sejtelmesen félbehagyta, a média meg elfelejtette megkérdezni, amit mindahányan tudunk, hogy a katonai erő az, amire vágyik ez a botcsinálta hadfi.
Talán ez volt tusványosi szereplésének egyetlen pozitívuma, hiszen ha elkezdi cizellálgatni haderőfejlesztésünk célját és helyzetét, akkor nem biztos, hogy nagy népszerűségre tett volna szert szövetségeseink a kisantant államainak körében.
A színpad díszletének falára mindenáron fel akarja akasztani azt a puskát, mely - a tapasztalatok szerint - az előadás során mindenképpen elsül.



Mindegy, ezen is túl vagyunk, sok újat nemigen hallhattak tőle azok, akik úgy tekintenek rá, mint a csodára, a mantra a szokásos elemekből állt össze, migránsok, Brüsszeli bürokraták, miegyéb... - ami a klímaváltozás elleni küzdelmet illeti, vagy, hogy az orvoshiány miatt kórházak válnak működésképtelenné - erről nem esett szó, ez nem téma.
Übü király új stadionokat helyezett kilátásba, új sikereket vizionált, láthatólag eljutott arra a stádiumra, amikor már el is hiszi, amit mond.

Egyelőre nappal még nem hordja a koronát, csak éjszakánként próbálgatja, és csodálkozik, hogy most nem olyan kényelmes, mint amikor még a Népszabadság is ott volt az újságok között, melyekkel kitömte, merthogy a füle nem tartotta elég szilárdan.
Azt mondják sokan, hogy a magát Magyarországnak képzelő Malackát békés úton nem lehet már eltávolítani.

Én azért reménykednék ebben.
Az önkormányzati választás majd jelzi, hogy valóban reménytelen-e a dolog, mert ha igen, akkor még hosszú ideig kell elviselnünk a magyar történelem talán legkártékonyabb politikusát.


Majd kiderül.
:O))) 

2019. július 14., vasárnap

HATALMI ÁLMOK

Innen már csak egy lépés, és körbehordoztatja a véres kardot, melyet a migránsveszélyre való tekintettel közbeszerzési eljárás és parlamenti döntés nélkül szerzett be Piréziából, vagon-tételben, kissé emelt darabáron, melyből a szállító majd visszacsurgat valamennyit.
A véred meg te adod hozzá előbb-utóbb.
Agresszív kismalac fegyverkezik vadul, ez egy jó üzlet, nem ötfilléres tételekről van szó, itt még a kerekítési összeg is tetemes, emellett az egész ügyletet úgy el lehet dugni, hogy mire észreveszed magad, már vasfazékkal a fejeden ülsz a harcmezőn, jó magyar szablyádat lengetve.
Időnként bánatosan odatéved tekinteted a MÉH-telepre, melyen éppen a kilőtt harckocsikat készítik fel funkcióváltásra: kovácsoljunk lábosokat a tankokból!

Olyan ez, mint a bolond család bevásárlása, a spejz üres, a család fele éhezik, de a fizetésből nem a tartozásokat adják meg, nem a gyereket taníttatják, nem a nagymamát gyógyíttatják meg, míg nem késő, hanem lendkerekes autókat vesznek Apukának, merthogy nem volt neki gyermekkorában és most be kell pótolni a mulasztottakat.
De veszünk harci helikoptereket is, meg törjük a fejünket harci repülőgép vásárláson is, a különösen fontos kormánygépeket már meg is vettük, kicsiket is, ha gyorsan kell menekülni, meg nagyokat is - hátha a Gyurinak lesz ideje bepakolni az aranykészletet.



Ha már egyszer bejött a dolog a Gripenekkel, miért ne jönne be a Párducokkal, most vettünk éppen kikötőt is, úgyhogy egy kisebb flotta beszerzése is aktuálissá válhat, mondjuk a vitéz nagybányai Horthy Miklós hordozó, mellé egynéhány kísérőhajó, a vitéz gumilaky Rogán Tonya cirkáló, meg a Wiking Sigyn romboló.
Közben a János Kórház sebészetén nincs délelőtt melegvíz, a frissen műtött betegeket nyári üzemmódban, hideg vízben mosdatják, nyakig szarban ül az oktatás, az egészségügy, a gyermekek negyven százaléka szegénységben él, a családi pótlékot tizenegy évvel ezelőtt emelték utoljára, a falvakban nincs már orvos, de Malacka elégedett.
Szelektív látása csak a stadionokat ismeri fel, dózerral tolja a pénzt a határontúliaknak, vakulj paraszt.
Sajnálatos, de csatlósaival együtt elvesztettek minden mértéktartást, és úgy tűnik, nem félnek, azt hiszik, hogy sunyi jogászkodással mindent meg lehet úszni.
A látszat egyébként ezt támasztja alá, de nem kellene elfeledkezniük Ceaușescu példájáról sem, a falnak szinte mindegy, ki mögött porzik, ha az előtte állóra lőnek.



Egy dolgot viszont nem értek pontosan: Ki ellen akarja bevetni ezeket a fegyvereket?
Merthogy itt körbe vagyunk véve NATO szövetségesekkel. Szerbia és Ukrajna lóg talán ki a sorból, de ezek meg annyival erősebbek, mint mi, hogy egyszerűbbnek tűnik azonnal beolvasztani a pénzedből megvásárolt technikát, mint csörömpölni vele.
Jelzem, Harcimarcitól kitelik, hogy ultimátumot intéz Ukrajnához, követelve a magyar, mint kizárólagos államnyelv bevezetését.
Nem emlékszem, hogy ért volna bennünket mostanában katonai fenyegetés, a helyzet nem is olyan, hogy ettől kellene tartanunk.
Ezeknek a beszerzéseknek kettős lehet az indoka: egyrészt megvásárolni Németország jóindulatát, aztán az amerikaiakét - meg a jutalék.
De mi van akkor, ha a megrendelést köszönettel elfogadják, de a bajkeverőtől meg akarnak mégis szabadulni?
Miniszterelnök-jelöltekből még a legreménytelenebb helyzetben levő országokban sem szokott hiány lenni - Malacka eltávolítása után is lesz, aki meghozza ezt az áldozatot a Haza oltárán.
Gondban van most , akármit is iparkodik kommunikálni, de hát ő olyan, mint a vas.



Ezért is kellene addig ütni - természetesen politikai értelemben - míg meleg...


:O)))

2019. július 9., kedd

HŐGUTA UTÁN, HŐGUTA ELŐTT

A hőség itt már mindenkinek az agyára ment, ha nem jön ez a kis enyhülés, meglehet, az ország lakosságának túlnyomó többsége már visszaugrott volna a pálmára és kókusszal dobálná a migráncsokat, hiányukban a buzikat, a zsidókat és a cigányokat - persze tetszőleges sorrendben.
De a demokráciáról vallott felfogás olyan neves embereket is kókusz-szüretelésre késztetne, mint például a nemzetközi hírű ellenzéki rádió drága-jó műsorvezetőjét, aki lassan már nem látja a nyakkendőjét sem könnyben úszó szemétől.
A könnyeket az a meghatottság csalhatta a szemébe, melyet saját mérhetetlen sportszerűsége és demokratizmusa folytán érzett, mikor egy hallgatója felvetette, hogy - véleménye szerint - Orbán manifeszt elmebeteg, ami aztán vagy igaz, vagy nem, amit elbírálni valóban az elmegyógyászok dolga lenne, de nem teszik.
Így aztán soha nem derülhet ki, hogy nevezett államférfi valóban azért harapja le a bögre fülét, mert az felettébb ízletes falat, vagy azért, mert mentálisan deviáns, ami nem nagy baj, csak kezelni kellene...

A neves műsorvezető nehezményezte, hogy beszélgetőpartnere sommás ítéletet fogalmazott meg, hiszen a minősítést nem maga a páciens fogalmazta meg (fekete, cigány, zsidó, szociopata az, aki annak vallja magát, ugye...), és diagnózisnak se mondható, hiszen nem szakember állapította meg.
Ő csak egy laikus, aki besokallt az országot elborító stadionok rögeszmés építésétől, a neves államférfi téveseszméjétől, miszerint ő személyesen Magyarország, l'etat cest moi, ahogy a művelt piréz mondja, ugye.
És a mérhetetlen és mértéktelen tolvajlásoktól, melyeket ma már nem is titkol, hülye hívei egy részé
nek még a morzsákból se pottyantva, cserébe viszont gyűlölködhet mértéktelenül és szabadon.


Ha beül valaki egy autóbuszba, akkor van némi esélye arra, hogy a buszt vezetésre alkalmas ember vezeti - még ekkor is lehet persze gond, de az esély a PÁV vizsga letételével valamelyest csökken.
Viszont annak, aki az ország gigabuszát vezeti, még jogosítvány se kell, neki elég kinyilatkoztatni, szakérteni, bölcs pofákat vágni.
Az út stadionok  és rokonai pénzhegyei, szállodái, kikötői között vezet, az út szélén az árokban néhány ezer nyomorult teteme, és egy-két gyanús hulla, akik a létrájuk után szaladgáltak a forgalomban, vagy megöngyilkolták magukat itt-ott - rendőrautóban például.
Vagy infarktust, esetleg rákot kaptak, szívroham érte őket tulajdonuk kizsarolt elvesztésének másnapján, vagy árokba rohantak a kihalt úton...
A Gigatörpe mindenhez ért, mindenben ő az illetékes.
Képzettsége alapján legfeljebb jogi előadó lehetne valamelyik strómanja egyik vállalatának valamelyik osztályán, de ő bátran dönt ezermilliárdokról, az ország sorsáról, gyermekeid jövőjéről -  egyszemélyben.
Ha valaki kártékony volt az országra, hát - azt hiszem - neki nincs párja.

Ő a gyűlölet megszállottja, a megosztottság apostola, maga az erkölcsi nihilizmus.
Ha valaki ezt szóvá teszi, akkor - ha már helyeselni nem mer - legalább hallgasson, ne végezze el azt a piszkos munkát, amit a pockosnak és tolvaj bandájának kellene elvégezni.
Ez nem sportszerűség, nem korrektség, ez maga a szervilizmus.


Természetesen az agybarázda-billegető nem válogat, az alsóbb néposztályok agyában is rendes pusztítást végez, ha reátör az éhség.
Legutóbb például az EMIH megbízásából végett közvélemény-kutatást a Medián,
melynek eredménye önmagában is elkeserítő, lévén, nem csak azt mutatja meg, hogy a magyar társadalom nem ismeri saját történelmét, de azt is, hogy nem is akarja megismerni. 
A leginkább meghökkentő az volt, hogy a megkérdezettek ötvenöt százaléka szerint „ennyi évtizeddel a holokauszt után már le kéne venni ezt a témát a napirendről”.
Nem kétséges, vannak dolgok, melyeket nem szívesen nézeget az ember, van, amire jobb lenne nem emlékezni, de elfelejteni sem lehet, mert az ember így is többnyire könnyebben felejt a szükségesnél, és nem árt hát emlékeztetni borzalmas döntéseire.
Ilyen alapon már régen el kellett volna felejtenünk a mohácsi csatát, a két világháborút, a nyilasok uralomra-juttatását, hogy például régi, dicső tetteinkről ne is beszéljünk, melyek közül - sajnos, most így hirtelen - egy se jut eszembe...
Nem azt mondom, hogy minden magyarnak minden napját azzal kell kezdenie, hogy megbánva felmenői bűneit imát mond a vészkorszakban elhunytakért, de bizony, felejteni sem lehet, mert az ember hajlamos a bűnismétlésre.
Ha az ember a délszláv háború emberiség-ellenes bűneire gondol, akkor be kell látnia, a borzalmak sem térben, sem időben nem állnak túl messze tőlünk, különösen úgy, ha ostoba és ganélelkű politikusok saját hatalmuk fenntartása érdekében élesztgetik a gyűlölet soha ki nem hunyó parazsát.
Nem vigasz az, ha tudjuk, hogy a fellobbanó láng azokat is elpusztítja, akik a lángot élesztgetik.


Oda kellene erre is figyelni...


:O)))

2019. június 29., szombat

A KIRÁNTOTT LÓ, AVAGY SZANYI KAPITÁNY ESETE TÓTH BERCIVEL

A lovat nem panírozták, egyszerűen csak kirántották Szanyi kapitány alól.
Ez lett az összes értékelhető következménye szocialista barátaink csúfos választási vereségének.
Most ott áll a kapitány felfüggesztve, mint Clint Eastwood fénykorában...
Olyan országokban, ahol a politika szó nem a szabad rablást és a mutyit jelenti, a párt vezérkara már régen lemondott volna, fejlettebb országokban már régen a Szaharában élnének, száműzetésben ropogtatva a sáskát és addig öntöznék könnyeikkel a sivatagot, míg csak virágba nem borulnak a dűnék.
Merthogy - lássuk be - az EU választás szopás volt a javából, ezt abból is lehet tudni, hogy a torkosborz döngő léptekkel jött a receptért, a magyar jobboldal prominensei meg azóta lapáttal a vállukon közlekednek, sóvárogva várva a percet, hogy felhantolhassák a sírt, melynek feneketlen gödre a magyar szocialistákat rejti.

Szanyi bűne, hogy kimondta: a király meztelen, és ezt még taglalta is, továbbá mindenféle erkölcsteleneket mondott a jelenlegi vezetés férfias lankadtságáról, és elejtett egy-két szót az anyagiakról is, ami pedig ezekben a berkekben főbenjáró bűn.
Meg is lett és lesz a következménye, Orbán pedig kipipálhatja ezt a vállalását is, mely céljai között a második helyen szerepelt: a magyar baloldal végleges és teljes felszámolását.
Az első vállalása egyébként a családja feltőkésítése volt, és lássuk be, ezt a programpontját hiánytalanul és magas színvonalon abszolválta.
Ami Szanyit illeti, természetesen egyszerűen és durván fogalmazta meg kritikáját, nem csomagolta be damaszt-szalvétába.
Nyers proletár őszinteséggel tudatta az elnökséggel, hogy szerinte mennyit érnek (lósz@rt se), továbbá hova mehetnek, ha már lemondani gyávák voltak (a jó, büdös, náthás, holdkóros 3,14csába) - emellett felajánlotta további szolgálatait pártjának, melynek lassan már minden tagja szép sorjában elnöke is volt az elmúlt évek során, kivéve őt.
Merthogy ő a szocialisták Fülig Jimmyje, emellett a nagybátyja a Börzsönyben ropogtatja a makkot, merthogy ő a vaddisznó unokaöccse.


Nem mondom, vannak politikai időszakok, amikor a párt élére hamvasarcú balett-táncosokra van szükség, de ezek nem azok az időszakok,  mégha most úgy is érzik egyesek, hogy Karácsony előválasztási győzelme az ő politikai sikerük.
Lószart Mama, hogy klasszikust idézzek, Karácsonyt a helyzet termelte ki, győzelméhez több köze van a DK kreatív vezetésének, mint a szocialisták elnökségének, beleértve a babaarcú prominenseket is.
Szanyi kapitány nem szép ember, de gavallér, alapíthatna akár saját pártot is, és akkor a szocialistáknál annyi tag sem maradna, amennyivel egy hirtelen felindulásból elkövetett pálfordulásuk esetén fel tudnák emelni a vörös zászlót, ami persze soha nem fog bekövetkezni - ők hirtelen felindulni csak Szanyi nyilatkozatai után szoktak, de akkor aztán döntenek-borítanak, vadul.
Szanyi most nézeget, mint a luki nyúl, nem is nagyon hiszi, hogy ez vele megtörténhet, pedighát igen, és még azt is megérheti, hogy példa lesz rajta statuálva: Így jár, aki igazat mond.
Szocialista barátaink rögös útra léptek, pedig már régóta botorkálnak az aszfalton is.
Talán el kellene kezdeni újragombolni a lajbit, néhány használhatatlan pitykét le is kellene vágni, keresni helyettük jobbakat, néhányat lehet találni a minap levagdaltak között is, merthogy ez az új garnitúra felettébb rosszul teljesített.
Ebből is megtanulhatná a nagyérdemű, hogy a fiatalság tehetség nélkül sz@rt se ér, és az öreg zenész is lehet jó zenész.


Persze nem tanulja meg, mert a fiatalság kultuszát éljük, mindenki megnézi a photoshop-kollekciót és azt gondolja, ő is ilyen gyönyörű, aztán letakarja a lakásában az összes tükröt, mert ha belenéz, akkor elszomorodik, a politikusnak meg összefut a nyál a szájában, mint Pavlov kutyájának a kalbász láttán - köphetnékje is támad némelyiknek.
Szanyi cseszegetése a tehetetlenség jele, mint ahogy az volt már Karácsony jelölése is - a nemlétező párt politikusa lett az agonizáló párt jelöltje, és ma már igencsak úgy néz ki, hogy ebben a helyzetben leginkább Karácsony tesz szívességet a szocialistáknak.
Ha ez így megy tovább, és a pótcselekvéseikkel felbosszantják Gerit, könnyen megérhetik, hogy ő is felkínálja: tehetnek egy szívességet neki...
Szóval, szerintem vissza kellene venni a buzgalomból és a választás után testületileg lemondani, majd alkalmat adni a bánatos tagságnak, hogy újrafogalmazza a párt célját, a képviseltek körét, a vezetők személyét - alapszervezettel bezárólag, aztán neki lehet kezdeni a szervezet újjáépítésének, ami nem lesz könnyű az előzmények után.


Sok sikert kívánok hozzá!


:O)))

2019. június 26., szerda

GYURCSÁNY TÉVEDÉSE

Nem írtam mostanában a blogba, merthogy nem élek Budapesten, viszont ismerem a várost, a zsigereimben van a pesti emberek gondolkodásmódja, hiszen ott születtem, ott éltem életem jelentős részében.
Mai fatornyos kis falum gyakorlatilag összeépült a fővárossal, a lakosság nagy része - a rokonságom is - ott dolgozik, aludni, meg a hét végét eltölteni jár haza.
Mégis, a főpolgármester választása a budapestiek ügye.
Bármennyire is elszoktak az ilyesmitől, nekik kell kiállniuk valakiért és valamiért - az önkormányzatiságért, a valódi demokráciáért.

A dolog eldőlt, az előválasztást Karácsony Gergely és a budapesti választó nyerte, gratuláljunk nekik.
Természetesen ez az attrakció felfogható akár közvéleménykutatásnak is.
Ajánlanám figyelmébe a résztvevőknek a közismert tanácsot: nem közvéleménykutatást kell nyerni, hanem választást!



Amit az előválasztás előtt a blogban írtam , az nagyjából bejött, - nagyot nem tévedtem, de semmi káröröm sincs bennem.
Kálmán Olgát újságíróként ma is nagyra tartom, és el tudom képzelni politikusnak is, a tömegkommunikáció úgyis oly távol áll a demokratikus oldal pártjaitól, beleértve a DK kommunikációját is, mint tehéntől a gepárdszerű mozgás...

Kerpel-Fronius Gábor számára ez alapfokú politikusi tanfolyam volt, egyben bevezetés a közéletbe, ezért is gondolom, hogy a Momentumot a Szüzek Kolostoraként bemutatni törekvő kommunikációs apparátus professzionistáit a Fidesz környékén kell keresni, merthogy ennek a célnak ez a rendezvény tökéletesen megfelelt.
Karácsony Gergely remekül szerepelt, megérdemelten nyert, és van néhány olyan tulajdonsága, mely komoly kihívóvá teszi.
Elsősorban kellemes jelenség, a szokásos politikusi allűrök nélkül, személyisége sugározza a tisztességet, az emberséget.

Nem felejtett el érthetően és megnyerően beszélni, tudja kezelni a nehéz helyzeteket is, képes felülemelkedni pillanatnyi érdekein, hinni lehet neki - márpedig egy politikus számára ez a legfontosabb.


Az kicsit rosszul esett, hogy Kálmán Olga nem vett részt az eredményhirdetésen, az indokát pedig - nem volt megfelelően öltözve - nevetségesnek tartom, talán meg kellene tanulnia, hogy egy politikus mit engedhet meg magának és mit nem.
Például tudnia kell veszíteni, méghozzá elegánsan, ha lehet.

De ha már ő éppen hisztis hangulatban van, akkor legalább odamehetett volna Dobrev Klára, akivel az utóbbi napokban sziámi ikrekként közlekedtek.
És ne jöjjön senki a hirtelen összedobott videóval, ez már megint kommunikációs baklövés volt - és nem Kálmán Olgáé.

A következő hetek eldönthetik a főpolgármesteri szék sorsát - ha azt ellenzék képes lesz betartani hirdetett szándékát, akkor akár győzhet is, ha nem, akkor akár le is adhatják a parlamenti belépőjüket, a hitelességüket teljesen elvesztik.
Dobrev Klára meg fél lépést elléphetne Ferkó mellől, mert mostani szereplése a Fidesz dumáját erősítette, miszerint ő Gyurcsányné, neki meg az lenne a rövid és hosszútávú érdeke egyaránt, hogy Dobrev Klára legyen.



A demokráciának jót tett talán ez az előválasztás, már persze, ha a résztvevők betartják ígéretüket, és nem derül ki, hogy az csak ma estére szólt, és ha Kálmán Olga nem ül otthon bugyiban és melltartóban, mikor zeng az ég.
Reménykedjünk, habár a mi politikusaink olyanok, mint a kiselefántok, nehezen tanulnak, viszont könnyen felejtenek.
Az se ártana, ha a választó is megtanulná végre, mi a demokrácia, és most tiszteletben tartaná a többségi döntést, és annak megfelelően járna el.
Nem vonulna passzív rezisztenciába, hanem elmenne választani és Karácsony Gergely neve mellé tenné a keresztet, mert ha nem oda teszi, akkor a demokrácia sírjára teszi.
Gyurcsányt erre a kis időre nem lehet becsukni valahova?
Majd aztán a fináléra ki lehetne ereszteni, és akkor kivághatná a magas"C"-t , az úri közönség meg tapsolhatna végre...



:O)))

2019. június 13., csütörtök

ALMA, MEG A FÁJA...

Azért rohadt nagy szerencsénk van, hogy Soros meg Gyurcsány ennyire padlóra tette az országot, ha több pénzünk van, ma talán atombombánk is van, aztán akkor katonai esküje alkalmából Orbán Gáspár nyakában nem egy gépkarabély, hanem egy bazi nagy piros gomb lóg, a közönség hátsó soraiból pedig könnybe lábadt szemekkel lesi apukája és nagypapája.

Talán csöndesen nosztalgiáznak is:
- Emlékszel fiam, mikor düllesztett mellel, hazafias érzelmektől áthatva jelentettél a sorainkban megbúvó megbízhatatlan alakokról, akik nem átallották hirdetni keresztény érzelmeiket?
Hej, én már akkor tudtam, hogy te egy valóságos Viktor Mihály Paulus vagy, kinek arany lábait a damaszkuszi út pora teszi majdan festőivé...
- Nem csoda ez Édesapám!
Az embert hóttáig lehet farigcsálni, verni, mint szódás a lovát, de hatéves korára tulajdonképpen készen van, és viselkedése hátralevő életében éppen olyan lesz, mint amilyen viselkedésmintát otthon látott!
Ezt adjuk aztán tovább leszármazottainknak örökül!
Természetesen én azért hagyok még rájuk ezt-azt, apróságokat, csecsebecsét, sajátlábra aranycipellőt, meg a génjeimet, mindet, hiszen Simicska óta tudjuk, hogy én egy két lábon járó génbank is vagyok!


Szóval leszögezhetjük: Orbán serege megnyerte első igazi csatáját, jelen esetben a józan ész ellen.
A csata a katonai alkalmasság vizsgálata alkalmából folyt, itt kellett eldönteni, hogy szabad-e emberi élet kioltására alkalmas fegyvert adni egy olyan ember kezébe, kinek életének meghatározó szakaszairól  a pszichiátriai képzés doktoranduszainak tucatjai írhatnák disszertációikat, jelentősen gyarapítva a tudományág tudásanyagát.
Persze távol áll tőlem, hogy elkezdjem diagnosztizálni elmekórtani szempontból a trónörököst - angoloknál a walesi herceget (1:0, hehe, ugye...), franciáknál a Dauphint, mely szó tulajdonképpen delfint jelent, de ez nálunk nehezen lenne alkalmazható a delfinek agyának barázdáltságát tekintve az összevetésben, ugye... - képzettségem sincs hozzá, bátorságom még annyi sem, úgyhogy maradnék a népi diagnózisnál: a trónörökös időnként szalajt, mint a rigalánc.
Lehet ebben azért szerepe a géneknek, hiszen a kedves papa szexuális vonzódása a futball-labdához sem egészen normális, de hogy ebből ki tudta hozni a stadionépítési őrületet meg Mészáros Lőrincet, az azt bizonyítja, hogy az őrült és a zseni közötti határvonalat egy fehérvári huszárvirtussal kihúzott göndör szőrszál képezi.
Ezért aztán reménykedhetünk, ha majdan - vélhetőleg nagyon sokára - a kedves papa bebalzsamozott lába örök nyugovóra tér a Kossuth Mauzóleummal szemközt felépített Tadzs Malac síremlékben, akkor gyermeke felvirágoztatja az országot, mint tette ezt Ferenc Ferdinánd néhány évtizeddel ezelőtt.

Nehéz periódusban van az ország, hőség, hajóütközés, izgága koreaiak, boldog belügyminiszter, olajtenger a homok alatt, amerikaiak az országutakon, Semjén aktivizálódása, Kásler csillagának fehér törpévé válása, ellenzéki előválasztás  - mi kell még?   
Mindegy, ez egy strapabíró ország, tatár, török, meg még aki erre járt mind szövetségesünk lett, de aztán később mindegyikről kiderült, hogy tulajdonképpen elnyomónk - és mi mégis mindet túléltük, igaz, maradék magyar porlik, mint a szikla...
Hol vannak ma már a tíz és félmillió magyar korában vizionált nemzethalál dicső napjai?
Ma vagyunk itt kilenc és félmilliónyian sem, ha levonjuk belőlünk a cigányokat és a zsidókat, akkor lehetünk úgy nyolcmillióan, lassan a tizenötmillió magyar többsége az országon kívül él, esetleg lehetne Nagyurunkat is utánuk küldeni...
Ehhez kell az erős hadsereg (régi mániám, ugye...), annak erős vezére, ki éppen most lépett a hadak útjára.
A nép meg máris más szemmel tekint reá, hiszen katonaviselt emberré tette apukája, akire mi is egyre inkább más tekintettel nézünk, és aggodalommal várjuk a napot, mikor a család sorban áll majd a Kerepesiben - az lesz az áruló aki az ajánlatot hozza Gáspárnak, aki aztán majd rendezi a Család ügyeit...


Hasonló a hasonlónak örül, Kásler, Matolcsy, Schmidt Mária, Rogán, Németh Szilárd - elképesztő, hogy mit művelnek.
Egyszer meglesz ennek a böjtje...


:O)))

2019. június 6., csütörtök

NŐK A FRONTON

Ma kiderült, hogy Kálmán Olga politikusnak áll, indul a budapesti főpolgármesteri székért folyó küzdelemben.
Egy-két tényt szögezzünk le mindjárt az elején: 

Kálmán Olgát roppant nagyra tartom, valódi médiaszemélyiség, értékes ember és csinos, okos nő.
Bírálói túlzott rámenősségét szokták felróni neki, ezzel én általában nem értek egyet, mert rámenősség tekintetében egyszerűen nincs túlzás egy műsorvezető esetében, kivéve, ha riportalanyait emberi méltóságukban sértegeti, de ilyesmi emlékezetem szerint vele kapcsolatban soha nem merült fel.
Az utóbbi pár évben érzékelhető volt azért, hogy nem akarja mindenáron összerúgni a patkót az Orbán által megvásárolt  történelmi szekta televíziójának vezetésével, óvatosabban és biztonságra törekedve dolgozott.
Nem mondanám azt sem, hogy egzisztenciális okokból lett visszafogottabb, inkább azt hiszem, hogy felmérte: az utolsó lövészárkot hagyja el, ha okot ad kirúgatására, de hát annak a hatalomnak, amelyik leszámolt Magyarország vezető napilapjával, és ennek még akkor sem lett következménye, amikor a szomszédban a kormány bukott bele egy hasonló ügy tervezgetésébe - akkor mit is várhatott a sokat tapasztalt politikai újságíró?
A tények igazolták az aggodalmakat, Kálmán Olga kiszorult a televízióból és ezzel a magyar nyilvánosságból is, hiszen interneten belpolitikát csak kevesen követnek, Julcsa néninek még mindig a királyi televízió az egyetlen hiteles hírforrás.



Karácsony Gergelyt is kedvelem, habár nem tartom sem túl kemény, sem túl harcos alkatnak, és ez nem értékítélet, hiszen az ember viselkedésmódja számos tényezőtől függ. Sok múlik a géneken, a neveltetésen, az egyéb körülményeken, ez egyszerű tényrögzítés.
Ha ez az alkat következetes politikai állásponttal párosul és nem akar mindenáron vitézkedni, akkor az emberek jelentős része szimpatizálni fog vele, Tarlós meg majd úgy jár, mint Orbán járt Medgyessyvel, akinek még a beszédhibái is szavazatokat  hoztak.
Ma csak azért nem sajnáltam meg, mert a jellemes ember nehezen viseli, ha sajnálják, és Karácsony Gergelyt annak tartom.
Mikor azt mondta,. hogy a mai napig azt hitte, hogy ő a DK főpolgármester-jelöltje is, egy percig nem csodálkoztam, lévén magam is ezt hittem, és e hitemnek nem mondott ellen semmi.

Ez olyan volt, mint amikor valakit keblünkre ölelünk, majd erős térdfelrántás módszerével megtanítjuk neki, hogy mi a férfi-lét hátránya.
Ilyet az ember az ellenségeivel csinál, nem olyanokkal, akikkel bármilyen szinten közös jövőt képzel el.
Bár jóindulatú ember vagyok, de ha velem tesznek ilyet, hátralevő életemben annyira se bíznék az elkövetőben, mint rosszlány az erkölcsrendészetben, és úgy utálnám, mint Petőfinél Harangláb a kukoricagölödint.



Eltekintve az új jelölt képességeitől, itt másról van szó: a hitelességről, az úri jó modorról, és a politikai hatásról.
Merthogy, ha az első két tényezőt félre is tesszük, akkor sem szül jó vért az ilyen cikk-cakk a célhoz vezető úton, és ezért elsősorban és szinte kizárólag Gyurcsány a felelős.

Ezer bírálója, barátai, munkatársai mondták már róla, hogy második számú hibája álláspontjának gyakori váltása, hogy mint a gyerek a játszóházban felkap egy babát, lép kettőt és eldobja, majd felkapja a kisvonatot, és azzal pöfög tovább a lovacska felé, mely a következő jó ötlet.
(Első számú hibája a lotyaszájúság, copyright by Katus néni, Ferkó anyukája...)

A politika nem lehet ötletek egymásra szórt halmaza, a politikában a következetesség szavazatszaporító tényező.
Emellett a politikában szereplő személyek hús-vér emberek, akiket nem lenne szabad tárgyként kezelni, főleg, ha ez legnagyobb politikai ellenfelünk módszere - empatikusnak és humánusnak kellene lenni.
Karácsonynak komoly választói tábora van, a DK szimpatizánsai körében is, felmérte valaki, hogy ezzel a húzással hány szavazat ment világgá?
Mert ha igen, akkor bátran hozzá lehet adni azokat a szavazatokat, akik majd azért nem szavaznak a pártra, mert taszítja őket Kálmán Olga könyörtelen rámenőssége.



És itt van végül Dobrev Klára kérdése is.
Gyurcsány nem buta, tudnia kellett, hogy ez a húzása nem arat majd egyöntetű sikert, mégis odadobta a DK, de megkockáztatom, minden demokrata egyetlen hiteles és népszerű politikusát, aki nemmellesleg a felesége is, hogy kétes kimenetelű döntésének hitelességet adjon.
Csak azt felejti el, ha van valakinek egy zsák aranya, és abból elkezd osztogatni, akkor a vagyon egyre csökken.

A mai világban a politikus hitelessége kincs, óvni, védenie kell egy felelős pártvezérnek, és nem odadobnia a semmiért, egy függetlenként induló kezdő politikusért.
A főpolgármester választása nem európai ügy, Dobrev Klára meg a párt EP képviselője, nem pedig az önkormányzati ügyek irányítója, a külvilág felé is ezt lenne célszerű kommunikálni.
Nagyon erős jóindulat kell hozzá, hogy a választó ne lássa bele ebbe a helyzetbe a kissé narcisztikus pártelnök elhárító lépéseit a potenciális riválisokkal szemben.

Talán valóban el kellene gondolkodni azokon a kibaszott jó könyveken a magyar baloldalról.
Ha az ötlet másé volt, azt az embert el kell zavarni, még a környékről is.


Ha Gyurcsányé, akkor ideje elspekulálni a jövőn.
Kálmán Olgának meg sok sikert, ha már így alakult.


Ezt írtam róla 2012-ben:  http://www.pupublogja.hu/2012/04/kalman-olga.html
Ezt meg 2015-ben:          http://www.pupublogja.hu/2015/08/kalman-olga.html



:O)))

2019. június 5., szerda

A KAPITÁNY TÖKEI

Hát, vessetek a vérnyúl elé, nekem ez a Szanyi kapitány tetszik.
Lehet, kicsit szélsőséges, de legalább nem jobbra, lehet, hogy nemigen válogatja meg a szavait, úgy beszél, ahogy te is beszélsz a hétköznapokban, ha eldurran az agyad, - lehet az is, hogy egyszer-egyszer kicsit piál is - de hát lássuk be, hogy harcostársait józanul nehéz lenne kibírni.
Emellett felhívnám figyelmeteket Churchillre.

Szanyinak a képmutatás sem erőssége, azt mondja általában, amit gondol - nem is értem, hogy képzelte a politikai karriert, amikor körülötte egytől-egyig képmutató alakok formálják azt, amit ők politikának gondolnak.
Mindenesetre így járt, politikus lett belőle, de strapabíró fajta, még ezt a szégyent is túlélte.
Most pedig mozgalmat indít a baloldali formációk és baloldali gondolkodású emberek részére, merthogy az MSZP jövőjét meglehetősen kétségbeejtőnek látja.
Nem ismételném meg azokat a megállapításokat, melyeket nyílt levélben tett közzé,  de el kell mondjam, kivétel nélkül mindegyik megalapozott.



Szanyi nem a média kedvence, ami nem is csoda, ha belegondolunk: a demokratikusnak mondott média szereplői részben a Fidesz által kitartott prostik, részben a hajdani SZDSZ  gondolkodásmódját levetni nem tudó doktrinerek, álomvilágban élő, magukat neoliberálisnak gondolt megváltóra várók, meg azok, akik nem mernek szembemenni ezekkel, mert az állásukba kerülhet.
Ma egy médiamunkásnak nem csak a hatalom, de saját "harcostársainak" retorziójától is tartania kell.
Így aztán Szanyi kap hideget-meleget, legfőképpen azért, mert ő a baloldal hagyományos értékeiben gondolkodik, ezt propagálja és ezt proponálja pártjának is, melynek ma is egyik vezetője - szinte állandó belső pártellenzékként.
Ő komolyan gondolja azt, hogy "balra át!" ez nála nem csak szlogen, hanem meggyőződés is, szerinte ezzel lehet visszahozni a szocialistákat a klinikai halál állapotából.
Ma már ott tart a párt, hogy nincs egy valamirevaló, tekintélyes politikusa sem, a mai vezetés semmiképpen nem mondható ilyennek, hiszen politikai fazonjuk sincs és a személyiségük sem teszi őket alkalmassá az átütő sikerre.
Hogy Szanyit kissé krakéler személyisége alkalmassá teszi-e, azt nem tudom, de kétségtelen, hogy a többiekkel ellentétben egyéniség, vezető alkat, minden emberi hibájával együtt.
És tökös is, ahogy az utca embere mondja.



Társai szerint jó is lenne őt kiszorítani a vezetésből, a pártból, zavarja a többieket, hiszen tisztán látja és pontosan tudja, hogy mit művelnek.
Próbálják ellehetetleníteni, mondják, hogy azért ágál, mert nem mehet ki Brüsszelbe, jóllehet soha, egy pillanatig nem kérdőjelezte meg a listán elfoglalt helyét, és a vereség után is azt mondta, hogy nincs mit eldönteni.
Kivéve a vezetés lemondásának kérdését, merthogy egy ilyen vereség után illene elbujdokolni világgá.
Igaza van.
Na ezzel persze nem népszerű, de hát mikor is volt ő népszerű az apparátusban, vagy a testületekben?
Soha, a mocsári küzdelem nem az ő műfaja, ezért talán a legjobban akkor teszi, ha közvetlenül a tagsághoz és a megmaradt szimpatizánsokhoz fordul, az az ő világa.


A Szocialista Párt igennagyon ért ahhoz, hogy hogyan lehet kiszorítani valakit a pártból, elég, ha csak Gyurcsányra gondolunk.
De gondolhatunk Kovács Lászlóra, Lendvai Ildikóra, Gőgös Zoltánra is bátran.
Első lépésként őket kellene visszahozni a pályára, nekik még ma is több a hazai és nemzetközi respektjük, mint fékezett habzású utódaiknak, ők még mindig látnak a pályán, mikor utódaik már csak járnak körbe-körbe a ködben, mint a szamár, amelyik kannabiszt legelt.
Azt írják, Szanyi Mesterházy embere, de attól tartok, Mesterházynak semmije sincs már, nemhogy embere.
Azon is el lehetne gondolkodni, hogy a választásokon nem a párttagok szerepelnek, az ő szerepük a választás napján megszűnik, a szereplés joga a választókra száll.

Ha a párt tagjai jól szerepeltek  választás előtt, akkor a párt jó pozíciót szerez a társadalomban, ha rosszul, akkor közel a vég.
Nem három irodában, egymást kell legyőzni, hanem az embereket, a választókat  kell meggyőzni arról, hogy amit a párt kínál, az jó lesz nekik is, ezért támogatásra érdemes.
De ehhez hiteles emberek kellenek, akik azt mondják, amit gondolnak, akik hisznek abban, amit mondanak, akik után szívesen megy az egyszerű választó.
Szanyi szerintem ilyen, és ennek egyáltalán nem mond ellen, hogy a belvárosi vájtagyú értelmiség, akiknek még soha, semmikor egyetlen döntése sem bizonyult jónak,  ekézi őt.
Ők kevesen vannak, szegény ember meg sok, őket kellene megnyerni.


Nehéz lesz, várjuk ki a betegség végét, hosszú lesz a folyamat.
Már, ha a beteget egyáltalán meg lehet még menteni.

Drukkoljunk ezért!


:O)))

2019. május 31., péntek

TÁJKÉP CSATA UTÁN

Az Unióban folyik a nagy osztozkodás, frakciók összeállása és összeállítása, pozíciók elosztása.
Pezseg az élet, a választók vagy megnyugodtak, vagy épphogy nyugtalanabbá váltak -  mindenesetre az kiderült, hogy merről fúj a szél, mely oly csúnyán elbánt a mi Szeretett Vezérünk pisiben ázó nadrágszárával.
Az Unió megy tovább a maga útján, tendenciájában arrafelé, amerre anno alapító atyái elindították: az Európai Egyesült Államok felé.
Kellemes fejlemény ez, minden demokratában szilárd hite mellett ott bujkált kicsit a félsz is, hiszen ismeri a választót, mely csaknem annyira következetlen és majdnem annyira ostoba, mint a magyar választók azon fele, ki boldogan tartja oda okos fejét a baseballütőnek, ha a nyele nemzetiszínűre van festve.
Ezen választók száma egy egészséges demokráciában jellemzően konstans, az emberek egy része máshogy van bekötve, mint a többség, ők a tetejében még azt is képzelik, hogy ők a többség, de legalábbis a nemzet boldogságának egyedüli letéteményese, és aki ezt vitatja, annak - szívük szerint - bevernék a fejét.
Reménykedjünk, hogy ez a választás néhány európai politikusnak is helyrebillenti a gondolkodását, és rájönnek, hogy az álmoskönyv szerint a széljobbal összebútorozni sok gondot jegyez.
Ha megtekintik Vezérünket, Viktort, a Haza Görcsét az Unió előszobájában, amint kitömött állapotában a hamutartót tartja a kijárat mellett, akkor talán eljut a tudatukig, hogy az oroszlán bajszát huzigálni egy ponton túl nem kifizetődő.

Európa győzött, a többi már részletkérdés, Orbán sorsa - és ezzel átmenetileg a mi sorsunk is, sajnos - a részletkérdés részletkérdése.
A lufi kipukkadt.


A hazai pályán nagy a zavar az erőben, természetesen Orbán megint győzelemként interpretálja a semmit, de valószínűleg menet közben sokat nőtt a ló, melynek lába kilóg, merthogy egyre többen veszik észre - talán még a Vezér táborában is.
Ékes jele ennek a Mezőhegyesi Ménesbirtok nagyratörő idegenforgalmi terveinek kinyiffantása Lázár János által.
Lázár éppen itt eszi ugyanis a száműzöttek porcukorral megszórt, mérsékelten keserű kenyerét, nem hinném, hogy tegnapelőtt tudta meg a pályázati kiírás tartalmát.
Lehet, hogy csak most értékelte úgy, hogy a szebb jövő reményében elvi alapon szembe kell fordulnia a turisztikai ágazattal, beleértve a sajátlábon álló pereputtyot is.
Jól jöhet a hős ellenállói múlt, majd ha a jövőből jelen lesz, ugye...
A Vezér egyébként visszavonulót fújt, kedvenc Közigazgatási Bíróságát úgy ejtette el, mint a tüzes parazsat, merthogy tudja, ha a harmadik hatalmi ágat is bekebelezi, akkor lőttek az anyagiaknak, ami nagy kár lenne.
Még az is meglehet, hogy Orbánné, szül. Lévai Anikó barátnője, Szájerné, szül. Handó Tünde is lapátra kerül, mikor kidobálják a ballasztot a süllyedő légballonból.

Ha nincs lóvé, nincs miből fizetni a muzsikusokat sem.
Igaz, voltam én már olyan buliban, ahol a prímásnak hegedűje volt, de vonója nem, a banda is hiányzott mögüle, a pengetést meg addig bírta az úri közönség, míg el nem fogyott a pálinka...
Érdekes lesz az is, hogy miként alakul sorsa Kovács államtitkárnak, aki ha nem ez a rendszer lenne, hát lenyomná Havas Henriket is a legrövidebb ideig államtitkárok versenyében, ugyanis ma gyereket gázolt a saját maga által vezetett autóval a Hűvösvölgyi úton.
Ilyenkor illik felajánlani a lemondását, függetlenül attól, hogy esetleg a gyerek is hibázott - persze ezek nem ismerik az illemhelyet, összevissza szarnak maguk körül mindent...



Ami a többieket illeti, a DK teljesítményét a hazai média még mindig két ujja közé csippentve, orrát előkelően fintorgatva szemléli, ebből is látszik, hogy itt még igen hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy demokratikus ország legyünk.
A média sztárja a Momentum, mely politikai (?) formáció arról nevezetes, hogy senki sem tudja honnan jött, még kevésbé, hogy hova tart, mindössze annyit lehet tudni róluk, hogy agresszívek, nagyképűek, egyetlen erényük, hogy fiatalok, és ha az általuk elképzelt társadalom rájuk hasonlít, hát nem mutatnak sokkal jobban, mint Orbán megvalósult társadalma.
Most, hogy a két értelmes nő világgá megy, nem tudni, ki tartja majd a kultúra keretei között Bandit, aki pedig nyilván alkalmas Orbán váltófigurájának, hiszen fiatal, tudtunkkal még nem lopott villamost és szakállas.
Mi igazán sikeres nemzet vagyunk, mi bele tudunk kétszer-háromszor is lépni ugyanabba a folyóba...
Ami a DK-t illeti, hát a nagy öröm indokolt, de vigyázni kellene, mert a párt vezetője primadonna alkat, és bár most hívei kifogták a lovakat kocsija elől, de talán azt nem kellene elvárni, hogy naponta igyanak pezsgőt a cipellőjéből...
Azt hiszem, hogy nagyon jól állt a pártnak, hogy Gyurcsány hátrahúzódott, és egy nagyon rokonszenves, okos nő volt a DK arca.
Kár lenne nem élni ezzel a kegyelmi állapottal.
Gyurcsány olyan helyzetben van, mint a migránsok, - ellenfelei addig mondták a magukét, míg az egyszerűbb népek fejében be nem betonozódott a kívánatos vélemény a volt kormányfőről, ezt megváltoztatni ma már alig lehetséges, talán nem is kell.
Kár pedig, mert tisztán látja a helyzetet...



Az LMP halála mérsékelten sajnálatos, jó lenne, ha nem támadna utódja...
A szocialisták helyzete is sajnálatos, de nem visszafordíthatatlan.
Talán aktivizálni kellene néhány talonba tett politikust, másrészt meg újra kellene pozicionálni a pártot.
Magyarországon a társadalom fele szegény, nekik pedig nemigen van képviseletük, lehet, feléjük kellene fordulni. 

Ujjá kellene építeni a szervezetet, és szép szerényen be kellene bizonyítani, a társadalom szegényebbik része számára, hogy  a szocialisták jól képviselhetik érdekeiket.
Talán lehetne a munkavállalóknak is pártjuk, nem csak a középosztálynak...
Ha ma fél a közmunkás, hogy retorzió éri, ha az ellenzék mellé áll, akkor akár kvázi földalatti mozgalomként kell működtetni a szervezeteket, elég, ha ott vannak az elveink és elképzeléseink a társadalomban, a többit majd a valóság elvégzi...
Macerás, fárasztó munka, de más megoldás nincs.
Fiatalok - de nem csak fiatalok - és új arcok is kellenek, nem hiszem, hogy sokáig tartható a mai helyzet, hogy a demokratikus  pártok egymás rovására növekedjenek, váltani kell.
A Jobbik sem volt sikeresnek mondható, talán az eredmény nem vezet a szélsőségek megerősödéséhez, hanem folytatódhat egy tisztességes jobboldali radikális párt építése, mert erre is szüksége van az országnak, ha másért nem, hát azért, hogy elváljon a radikalizmus az antiszemitizmustól, rasszizmustól, eszetlen sovinizmustól.


Érdekes időszakot élünk, az önkormányzati választások majd megmutatják, hogy az ezen a választáson elért eredmény kilengés volt, vagy egy trend első lépése...

Reménykedjünk...

:O)))

2019. május 27., hétfő

TÚL A CSÚCSON

Nincs meg a Fidesznek a kétharmad, ez is öröm a baloldaliak egy részének, én meg a nemzet szégyenének tartom, hogy annyi is van, amennyi.
Véget értek az európai parlamenti választások, van némi átrendeződés nemzetközi szinten, de Macron kivételével mindenki úgy interpretálhatja az eredményt, ahogy úri kedve tartja.
Az európai zöldek ünnepelnek, a liberálisok elégedettek, a többiek meg ülhetnek babérjaikon, vagy elődeik babérjain.
A nagy változás, miszerint az európai szélsőjobb markáns áttörést produkál, és ezzel megerősíti Orbán nemzetközi pozícióit nem következett be, így a nagy pávatáncosnak most főhet a feje, hogy lavírozza vissza magát az európai fősodorba.
Megoldja majd, ne legyen kétségünk, hacsak Európa új vezetői nem ütik a fejét egy bunkósbottal, mikor ki akar mászni a pöcegödörből, de ez nem valószínű, arrafelé mindenki pragmatikusan gondolkodik, és tudja, Orbán vinne magával tizenhárom szavazatot, ami magában nem sok, mégis rontaná az alkupozíciókat.
Meg aztán az se rossz tanács egy hatalmon levő politikusnak, hogy barátaidat tartsd magadtól minél távolabb, ellenséged, meg minél közelebb.

A hazai pályán – az ATV műsorát néztem – a Fidesz győzelmét természetesnek tekintik, én meg sajnos erre képtelen vagyok, mert ezt a helyzetet az eredményezte, hogy a demokratikus pártok átengedték a politikai terepet az ellenfélnek, nem ismerték fel a mai politika meghatározó sajátosságait, és mint a rossz hadvezérek még mindig a vesztett háborúkat akarták megnyerni.
Mondjuk, ezt teszi az Egyesült Államok is, csak - határtalan szerencséjére – ott a média rutinos, és ismeri a mantrák erejét, ebből kifolyólag a ma embere azt hiszi, hogy Amerika nyerte meg a II. Világháborút, és a vietnami háborút még inkább -  a legyőzhetetlen Amerika mítoszát imigyen sikerül fenntartani.
A mai magyar demokratikusnak nevezhető média nem tudja a dolgát, most meg már hiába is tudná, hiszen gyakorlatilag nem létezik.
Jellemző, hogy a demokratikus oldal kénytelen egy Fidesz által felvásárolt szekta televíziójából tájékozódni, ha a valóság távoli, elmosódott képére kíváncsi.
Orbán beszédét hallgatva, nemlétező nyakkendőjét igazgató kezét figyelve egy dolog prognosztizálható biztosan: a grazi klinikán kitakarítják a szobáját.
Orbán nem mondott semmit azon kívül, amit momomániásan ismételget, de ezt már maga is unhatja, és valószínűleg unják azon hívei is, akik nem érdekeltek anyagilag is a rendszer fenntartásában.
Félve jegyzem meg, hogy Orbán rendszerét a demokratikus oldal politikusai közül is sokan a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezik, elfeledkezve arról, hogy ebben az országban ha a mosóporra az lenne ráírva, hogy cukor, akkor a népesség negyedének kávéivás közben habzana a szája, tehát célszerűbb mindent annak nevezni, ami, - a maffiaállamot például maffiaállamnak.
Idősebbek emlékezhetnek: a krumplileves legyen krumplileves, ugye…

A Demokratikus Koalíció nevének rövidítése mostantól kezdve emlékeztessen mindenkit Dobrev Klárára is, akinek a sikert nagyrészt köszönhetjük.
A DK nem csak két új képviselői helyet nyert, de nyert egy elsőosztályú profi politikust is, akiben megvan az a pontosan körülírhatatlan politikusi „vonzizé” is, amit nagyképűék karizmának szoktak nevezni, ami vonzza a választókat, mint sörrel töltött befőttesüveg a házatlan csigákat.
A siker kétségtelen, a siker veszélye pedig egyrészt az elbizakodottság, másrészt pedig az elégedett hátradőlés, amiből könnyen lehet hanyattesés.
A DK most lendületben van, nem szabad megállni és ami még fontosabb, nem szabad most Dobrev Klárát visszavonni az első vonalból, hiszen nyakunkon az önkormányzati választás.
Neki önálló politikai szereplőként kell folyamatosan hallatni a hangját, talán még úgy is, ha Gyurcsány Ferenc most kissé halkabbra veszi a figurát.
Ő tud nagy okosságokat mondani, Dobrev Klára pedig úgy tudja elmondani ugyanezeket, hogy az átlagjózsi meg is értse, és ne legyintsen az egészre, ha beleütközik az első – számára érthetetlen – fogalomba.
Csak gratulálni tudok, mert igaz, hogy Gyurcsány nélkül nincs DK, de Dobrev Klára nélkül ma az egy mandátumnak örülhetnénk…

A Momentum eredménye várható volt, ez az új párt az új szem a láncban.
Amikor a szabad madarak szárnyaikat lógatták, akkor jött számukra az új fészek, az LMP, majd amikor azt a fészket is telerondították, már készen állt a Momentum, most folyik a beköltözés és a fészek belakása, ennek üzemszerű működésére a következő parlamenti választásnál lesz szükség.
A társadalom számára két dolgot üzennek: dögöljenek meg, akik idősebbek náluk, és mindenki maradjon fiatal - ennek az a titka, hogy rájuk szavaz.
A másik üzenetük: Mi vagyunk a fiatalok, a tiszták, a fiatal demokraták - ebben a momentumban. A következőben olyanok leszünk, mint elődeink, csak addigra már senki nem lepődik majd meg, mikor mi kezdünk el lopni…

Ami a szocialistákat illeti, nagy hiba lenne örülni a kudarcuknak, az lenne a jó, ha magukhoz térnének, és az önkormányzati választásra összekapnák magukat.
Az egész ellenzék pedig felhagyhatna a kannibalizmussal, nem egymásból kellene kiharapni darabokat, hanem a hallgatag tömegből kellene új szavazókat toborozni.
Mondjuk ez a nehezebb, de hosszabb távon csak ez érné meg.
Persze a mai nap végre nem egy gyásznap, mint lenni szokott minden választás után, de látni kell: van még dolog dögivel.
Ehhez kívánjunk most sok sikert…

:O)))