2019. november 12., kedd

MOCSKOS KEZEK, TISZTA ERKÖLCSÖK

Vagy mi vagyunk tiszta hülyék?

Az ország éppen olyan állapotban van, mint nyuggerei - tisztelet a szerencsés kivételnek.
Kívülnézetből még csak egyben volna, hiszen a nyugdíjasnak is van kabátja és papundekli franciaágya, többségüknek tán még cipője is, de például füle már több van, mint foga, a gyógyszereit is felírják, ha szerencséje van, de kiváltani már nem mindenki tudja.
Az országban is demokrácia van, habár a Parlament elnöke már reformerként tündököl. mivel a fékek és ellensúlyok rendszere már a fékek és egyensúlyok rendszerét ismerő jogtudós számára is tűrhetetlen.
Az ő világképében nincs hely még az egyensúlynak sem, és ez egészen addig így is lesz, míg csak el nem vesztik az egyensúlyukat és pofára nem esnek, amiben minden épeszű ember őszintén reménykedik, pedig ma már mindenki sejti, hogy ez nem nagyon fog menni véráldozatok nélkül, és a véradók jobb esetben ők lesznek.
Mindegy, majd felvésik az ő nevét is az emlékműre, melyet oly boldogan avattak fel minapában, csak úgy csillogott az az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetében kipolírozott szeme.
Nagyon utálja a kommunistákat.
Ha valaki, hát ő aztán jól ismeri őket - majd minden felmenője Lenin emlőin nevelkedett, egyetemi karrierjén pedig meglehetősen sokat lendített nagypapája Szochazás múltja.
De a másik díszmadzag is mintha elfelejtette volna a kedves papa párttitkári előéletét, nem szólva saját ifjúkommunista múltjáról - Szamuely és Korvin Ottó forognak sírjukban az osztályárulók láttán...
Miért van az vajon, hogy ezek még küllemileg is olyanok, mint amilyen a jellemük?
A zsírdisznó, a róka, a patkány, a zsúrpubi, a hájfejű - a fene tudja, ezek között talán egy normális küllemű sincs, amelyik meg kinéz valahogy, az meg hülyeségeket beszél folyamatosan.



A nép szegényebbje meg döngő léptekkel masírozik a sír felé.
Az állami egészségügynek megint lekevertek egy maflást, hogy a fal adta a másikat.
Felvételi tilalom van a kórházakban, jóllehet a munkaerőhiány óriási, lassan a betegek egymás alól húzzák ki az ágytálat.
Persze lehet, csak azért, mert ha belenéznek, látják benne a jövőt, no meg meg Viktort, a Pantokrátort.

Ki van ez találva rendesen, akinek van még öt fillér a zsebében, az hordja csak szorgalmasan a magánellátásba, akinek meg nincs, az üljön le szépen sírgödre szélére és várja meg, míg beleszédül.
Persze ehhez hatalmasságaink csapágyasra forgatják a szemüket, miközben a várólisták nem azért nőnek, mert az egészségügyi dolgozók lusták, hanem azért, mert mesterségesen korlátozzák az állami ellátórendszer teljesítményét, hadd várjon a rákos beteg a leletére, a türelem rózsát terem, olcsóbb lesz a koszorú.
Hányinger ez a banda, állandóan a legelesettebbekkel szórakoznak, élükön a gyász-szegélyes körmű miniszterrel, aki vénségére a maradék eszét is elvesztette, úgy tűnik.
Nézni is elborzasztó, mikor valaki egy élet munkáját seggnyalással és szolgalelkűséggel koronázza meg, nem irigylem a leszármazottait...



Itt járt Erdogan, a város bedugult, a két paranoiás meg csókolgathatta egymást akkordban - ilyenkor azért vagyunk nagyon türkök meg kipcsákok, hogy el tudjuk mondani, hogy mi olyan ügyesek voltunk, hogy anno képesek voltunk százötven évig megszállni magunkat, Zrínyi Miklós meg le van sz@rva.
Viktor még túl is teljesített, ő a mai napig megszállott.
Nagyurunk valóságos poliészter, vagy mi is, utoljára tán Sztálin volt ekkora tehetség.

Minap egyik éjjel a rakparton hazafelé autózva felnéztem a Várra, sötét volt, csak egy ablakban világított a lámpa: Viktor elvtárs dolgozik, sóhajtottam megkönnyebbülten.
Nincs ok az aggodalomra, jó kezekben vagyunk!
Jó, jó - kicsit enyves, kicsit mocskos, de dolgos!
Szerencsénk van, lövethetne is ránk...


:O)))

2019. november 4., hétfő

KÉSEKET A PSZICHIÁTRIÁRA

A nemzet homloklebeny nélkül is bölcs Vezére bevásárolt.
Nem, nem a gyógyszertárban, hanem a nemzetközi fegyverpiacon, így aztán ma már minden magyar állampolgár bátran számíthat arra, hogy saját aknavetője lesz, ha nem tudta volna eddig, mi hiányzott neki...
A fegyverkereskedelem óriási üzlet, ha állami tulajdonban van, úgy még nagyobb, hiszen nem ellenőrzi senki.
Szóval, vettünk fegyvergyárat, hogy legyen aknavetőnk,  és gyártunk kézifegyvert is a magyar fegyveres erők és szervezetek számára, de hogy minek, azt senki sem tudja, merthogy a nemzetközi fegyverpiac tele van márkás, bevált fegyverekkel.
Persze, mi majd megmutatjuk, hogy a magyar baka egy szál dióverő puskával is különb, mint ellenségei (kik is azok?) egy rakéta-arzenállal.

Villanyvonatja nem volt, dugóspuskája, kistankja se - mára lett, vettél neki komám, hadd örüljön a a pocakos vitéz!
Megszellőztették a vadászrepülők esetleges cseréjét is, úgy látszik nem találnak már zsákfalut, ahol ne építettek volna eddig stadiont.
Kell a lehetőség a lopásra, és erre évezredek óta legjobb eszköz a fegyverkezés, nem csodálkoznék, ha holnap hadat üzennénk Lichtensteinnek vagy Andorrának, felvirágzott vagonokban mehetsz majd megvédeni a hazát!

Ha a Gripenek helyett hadrendben tartottuk volna a MIG-eket, rengeteg pénz maradt volna az egészségügyre, azt oktatásra, a szegénység felszámolására, de nekünk Gripen kellett, hogy a Legfőbb Hadúr gazdagodásának ne álljon semmi útjába.
Ha egyszer ezeket bíróság elé állítjuk, mellettük kell állni a parlamenti többség tagjainak, akik kötelezettségüket megszegve a kormány ellenőrzése helyett a rucaseggű miniszterelnök tomporát nyalogatják, és mosolyognak hozzá, mint parasztica az angolvécén...



A másik zakkant, akire a bölcs magyar nép a pénztárcáját bízta, meg nekiment az €urónak.
Megmondta, hogy azért nem kell nekünk, mert az Unió nem állam, nincs közös költségvetése, közös pénzügyminisztériuma, nincs közös pénzügyminisztere.
Hát legyen, mert a legrosszabb államszövetség is jobb, mint a maffiaállam.
Hajdan meglehetősen jól elvoltunk a Monarchiában, akkor sem esett nagyobb csorba a szuverenitásunkon, közösen is remekül működtünk, fejlődtünk, pedig közös volt a pénzügy, hadügy, külügy...
Közben a forint ott fészkelődik a bányászbéka segge alatt, infláció nincs, csak már egy fej karalábéhoz is hitelt kell felvenni lassan - ennek a komának olyan éppen a tekintete, mint a gondolkodása.
Matolcsy sajnos nem egészen normális, de persze ez csak a véleményem, mert ezeket még egy szimpla munkaalkalmassági vizsgálatra sem lehet elküldeni, ezek helyből normálisak, mégha reggelire leharapják is a bögre fülét...
És ha megnézzük a többit, a rókaképű Rogánt, az alkotmánybíróvá nemesült Szörnyellát és társait - hát akad közöttük egy is, akire bizalommal lehetne tekinteni?
Egyszer azért végiggondolhatná a nép, hogy kiknek a kezében is adta sorsát?



A vörösterror áldozatainak emlékműve tövében veszekedik egymással két zsidó szervezet, merthogy nem hívták meg őket az avatásra.
Nevetséges, mintha a baromfifeldolgozó avatásán a libák méltatlankodnának a meghívó elmaradása okán.
Ott volt viszont az avatáson a kormányfő, akinek ősei az emlékművel ünnepelt vitézek csizmáját se pucolhatták volna, ott volt a házelnök, akinek őseit ugyanezek a vitézek hajkurászták a Tanácsköztársaság bukása után - szánalmas népség.

A vörösterror a hadban álló nemzet hátországának biztosítása volt, azok ellen léptek fel, akik zavargásokat szítottak, akik számára előbbrevaló volt a kommunisták elleni harc, mint a haza védelme.
A fehérterror meg egyszerű bosszúhadjárat volt, az áldozatok száma tízszerese volt a vörösterror áldozatainak, de ennek emlékére nem állítunk emlékművet, pedig de szép is lenne!
A felakasztott festőnő lábainál a megnyúzott pap hempereg, Franczia Kiss Mihály talpa alatt...
Ez az ország semmiből sem tanul.



Viszont  lesz mozsárágyúnk...


:O)))

2019. november 2., szombat

LÉTÜNK LÁNCSZEMEI

Akiket nem is ismertünk, jobb esetben csak hallottunk róluk.
Az apai nagymama nagypapája, aki afféle rendes dzsentri módjára elkártyázta az elődei által összeragasztott birtokot, aztán - mintha csak egy Szabó Magda regényből lépett volna ki - nem bírván megbirkózni a szégyennel, hogy fizetéssel járó állást kell vállalnia - illemtudó módon fel is akasztotta magát.
Lánya - amikor saját kislányát kézenfogva kiment a határba kapálni mindig mutogatta a nagymamámnak: ez a föld is a mienk volt, az a föld is a mienk volt - a fél falu az övék volt, merthogy az elődök, akik nem kártyáztak, azok felettébb dolgos népek voltak.
Aztán apai nagyapám apja, akiben költői véna munkálkodott - verseket írt egy füzetbe Fényes István néven jegyezve azokat.
A versek az évek során eltűntek, csak a kétely maradt - lehet, hogy nagyanyám a világirodalom legszebb verseiből csinált fidibuszt az ostrom alatt a sparhelt begyújtásához?
Ki tudja?
Nagyapámra rendszeresen ráhozta a frászt, ugyanis náluk élt élete utolsó éveiben, és hiába invitálták ebédlőasztalhoz, mindig megvárta ameddig a többiek befejezik az ebédet, majd megkérdezte, hogy jut-e számára is kis maradék, ennek utána nagyapámék önfegyelmi gyakorlatokat tartottak, vagy éppen veszekedtek vele, de a költőóriást nem lehetett kibillenteni önmaga által kreált pozíciójából, maradt továbbra is szegény eltartott rokon.


Nagyapám életrevaló ember volt, dunai hajósként kezdte - abban az időben Budapest ellátásáról részben a kofahajók gondoskodtak, Mohácstól jártak - nagyapám idejében már csak Pestig, de ez igen vékony kenyér volt, így aztán, amikor elvette nagyanyámat, a szép Halasi Esztikét más munkát keresett, így lett altiszt a Városházán, konkrétan portás, a Központi Városháza I. számú portása.
Kinevezését saját magától kapta, mikor a főkapuhoz vezényelték, újévre nyomatott magának a házinyomdában üdvözlőkártyát ezzel a titulussal, ennek utána senki nem merte kétségbe vonni, hogy az összes többi ajtónálló alacsonyabb rangú, mint ő.
Családszerető ember volt, valamennyi testvérét - volt néhány - beszerezte valamilyen nyugdíjas állásba, így aztán nagy tekintélye is volt közöttük.
Ő is igen szorgalmas ember volt, így aztán amikor nyugdíjazták, volt hova mennie.
A falusi házban malacokat nevelt, nagyanyám baromfiudvara négyszáz négyszögöl volt, a ház körüli kertben gyönyörű gyümölcsöket hoztak a fák - az óriási és felettébb ízletes őszibarackokat máig nem felejtem.

Bort is készített, mert volt egy kis szőleje is a határban, a bor rettenetes volt, legalábbis apám szerint csak guggolva lehetett meginni, de hát nem lehet mindenki polihisztor, ugye...
Apám és nagynéném így aztán meglehetősen nyugodt körülmények között nőttek fel. Nagynénéméknek a Nagyvásártelepen volt zöldség-gyümölcs nagykereskedésük, aztán a Rákosi-érában államosították őket, elvették az raktárakat, a teherautót, de még a gyerekeknek hazavitt szőlőt is.
Ezzel együtt szerencséjük volt, mert nagynéném férjét az Andrássy út 60-ban a kihallgatása előtt a folyosón felismerte egy magas rangú ávós tiszt, akinek munkát és legalitást adott a Csepel Művekben, ahol a háború alatt tisztviselőként dolgozott.
Négy fiuk volt, az első kettő után szerettek volna egy kislányt, de egy fiú ikerpár sikerült.
A nagyobb fiúk közül egyikükből vadászpilóta lett, benne volt a tízes listában, akik közül aztán kikerült a magyar űrhajós...


Anyai nagymamám ősei derék sváb népek voltak, a történelem a Dunán sodorta idáig őket, Budajenőn telepítették le őket, ott építették- szépítették a falut, gazdálkodtak, a lányok meg Budára jártak szolgálni, míg férjhez nem mentek. Ropogósra vasalt viseletben szolgáltak - és tanultak, illemet, viselkedést, nagyanyámék még írni-olvasni is.
Őseiket tisztelték, sajnos a Biblia, melyben évszázadokra visszamenően vezették felmenőik születését, halálát eltűnt a háború alatt, aztán a család többségét kitelepítették, a család maradványainak egy része ma Stuttgart mellett él, sajnos kapcsolat már alig van.
Nem volt akkortájt sem dicsőség arrafelé magyar svábnak lenni, viszont rettenetesen keményen meg kellett dolgozni a megélhetésért.
Dédapám nyolcvanhat évesen kapta kezébe a harminc kilós batyut, utána csak ült a számára kijelölt lakhely ajtajában, nem túl sokáig...
Anyukám keresztanyjának nem kellett volna kitelepülni velük, de ő család nélkül élt itthon, és hát valakinek vigyáznia kellett az öregekre...
Nagyapám zabigyerek volt, anyukája egy zsidó családnál szolgált a Felvidéken, és hát megesett a baj, meg az anyukája is, ami akkoriban valóságos sorscsapás volt, nagyapám egész életében hurcolta a terhét.
A családot Nagymama vasszorgalma és kitartása tartotta össze. a legnehezebb időkben is.
Nagyapám ott vállalt munkát, ahol tudott, a négy gyerek mellett nem lehetett válogatni, dolgozott nyomdában, taxisofőrként a kék és a szürketaxinál is, volt darukötöző, volt hadifogoly, és volt internált is, mert szerencsétlenségére a honvédségi behívója a nyilaspuccs napjára szólt, de mire ezt tisztázhatta, eltelt darab idő, a család meg itthon egyik napról a másikra élt.
Egyik lány Erdélyből jött haza, ahol óvónő volt, és abban az időben ez nem volt túl népszerű az erdélyi román hatalomnak, a fiútestvér - a nagybátyám - elesett Makónál, a két kisebb lány, anyám és nagynéném és a Nagymama kötésből és horgolásból tartották fenn magukat - szóval nem volt valami fényes élet, de tették a dolgukat szorgalmasan.


Aztán a szüleim is, akikről olyan emlékem is van, hogy Anyukám sírva fakadt örömében, mikor az első valamirevaló bútort beállíthatták a szobába...
És akik taníttattak bennünket, zenére, külön-angolra akkor, mikor ez még nem volt általános divat.
Akik a világszemléletünket adták, melyben benne van nemzedékek tapasztalata és ítélete.

Akikről írtam - meg akikről nem is írtam, mert a terjedelem korlátozott - mind-mind a gyermekeik boldogságáért tették, amit tettek, merthogy ez van belekódolva az emberbe.
Rájuk emlékeztünk ma, meg azokra, akiket a sors hosszabb-rövidebb ideig mellénk sodort, és akik saját sorsuknak megfelelően ma is szép, vagy csak kedves emlékeinket jelentik, akik miatt olyan lett életünk - amilyen.
Társainkra, akiknek nincs is szükségük külön emléknapra, hiszen mindennapjainkba, minden lépésünkbe beleégtek és formálják életünket ma is, mégha ma már nincsenek is valamennyien velünk.



Nyugodjanak mindahányan békében!


:O)))

2019. október 30., szerda

PUTYIN A VÁRSZÍNHÁZBAN

A Haza Görcse imádja magát a Karmelita Kolostor lakójának látni, nagy kár, hogy a nevezett kiemelten védett objektum léte kilenctizedében színház volt, és annak tekinthető ma is.
Különösen vicces egy magát reformátusnak tartó politikust tetten érni azon, hogy egy katolikus intézményt szeretne felhasználni saját egoja fényezéséhez, de hát ezen ne csodálkozzunk, ez az ember már minden valláshoz hozzátörleszkedett.
Hogy a circumcisio elmaradt, az csak a zsidók jó ízlésének következménye, de ez nem egy jó hír neki, lehet, hogy egyszer, szakszerűtlenebb kezekbe kerülve kissé túltolják majd a szertartást...
Mindenesetre mai hír, hogy Putyin ma barlangjában kereste fel Ali babát, aki elpanaszolta neki, hogy immáron Budapest is elesett, ma már az egyetlen európai főváros, ahol nem a baloldal irányít Madrid.
Gondolom majd ő megvédi, a megvédés egyébként is a specialitása, lásd magánnyugdíj-pénztárak, nyugdíjak reálértéke, forint, miegymás...



Mindenesetre Putyin itt kereste fel a Nemzet Malackáját, kikérni bölcs tanácsait a világpolitika kérdéseiről, a katonai fejlesztések kívánatos irányáról, a belpolitikai válságok leküzdésének hatékony módszereiről.
A látogatás gyümölcsöző volt, a gyümölcse pedig az, hogy Orbán végre eldicsekedhet azzal, hogy Putyin a Várszínházban tekintette meg a Pávatáncos című bohózatot, végtére neki is jár egy kis vidámság időnként...
Természetesen a belpolitika is felpezsdült a hírre, az összes russzofób aktivizálta magát, mindegyikük rettenetes bölcseket mondott, molinót feszítettek azt éjszakában, méltatlankodtak a lehegesztett csatornafedelek miatt, továbbá elmondták mindennek Putyint, akivel természetesen saját népének van dolga, nem nekünk.

Szerintem teljesen természetes, hogy a Jelcin és elődje által sárba rángatott világhatalmat szinte a halottaiból ismét jelentős tényezővé tevő politikust népe jobban szereti, mint az országot szétziláló kókler és megtéveszthető reformert, meg alkoholista utódját.
Ez ellen háborogni ostobaság, tudomásul kell venni és azért imádkozni, hogy Oroszország belpolitikai és gazdasági stabilitása növekedjen, mert térségünk nyugalmának ez a biztosítéka.

Hogy Putyin idejött, az megtisztelő, hogy a zárt ajtók mögött mire utasította Orbánt, az meg az ő dolguk, erről többet megtudni úgysem fogunk, csak sejthetjük, hogy Orbán a Kreml kottájából játssza a "Hogyha nékem sok pénzem lesz" című számot.
Ha zavar bennünket a dolog, akkor Orbánt kell világgá zavarni a probléma megoldásának érdekében.



A demokratikus erőknek ma azt lenne a dolguk, hogy ép ésszel dolgozzák fel a helyhatósági választásokon elért sikereket, és tartsák fenn az egységet - ha lehet, ne csak a képviselői fizetések emelésének tekintetében.
Olyan szánalmas ez, annyira kisstílű és provinciális, hogy szinte tanítani lehetne a "Hogyan veszítsük el a választók bizalmát" című kurzuson.
Rengeteg munka lenne, rengeteg nehéz döntés előtt áll a demokratikus oldal, kár ilyesmivel veszíteni a nehezen összekapart erőből...
Még egy szót Gyurcsányról.
Valóban ott tartunk, hogy lassan már kártékony lesz a politikai mozgása, mely leginkább a sajtkukacra emlékeztet.
Most például nekiment Oroszországnak, ami a múlt ismeretében egyrészt nevetséges, másrészt a jövőre tekintve kontraproduktív lehet.

Bizonyára annyira fontos politikai tényezőnek látja magát, akinek ilyen esetekben mindenképpen okosakat kell mondania.
Nos, most nem sikerült. Talán el lehetne gondolkodni Katus mama véleményén, és csak akkor lotyogni, ha az szükségszerű.
De ez már régi történet, nagy kár, hogy még mindig nem jött rá, hogy a valódi politika nem az önjáró primadonnákról szól, még ha egyébként okosak is.


Szóval, csak nyugodtan, a russzfóbok meg kérdezzék meg valakitől, hogy Ungvártól Vlagyivosztokig hány időzónán kell keresztülutazni...



:O)))

2019. október 22., kedd

ZAVAR AZ ERŐBEN

Csak néz a zember/polgár/magyarember kifele a fejéből és nem hisz a szemének, a fülének, de a többi érzékszervének se: a Fidesz propagandagépezete felkészületlenül várta az önkormányzati választásokat, láthatólag nem tud mit kezdeni a helyzettel.
Orbán is időnként demokratáskodik, máskor meg fenyegetőzik, aztán amikor nyomás alá helyezik, még a nyelvét is kidugja, bizonyítékul arra, hogy egészségügyi gondjait nem a nátha okozza, inkább a hátha.
Márhogy hátha ez egy trend első fázisa, és az elkövetkező években a trend folytatódik, ami akár ahhoz is vezethet, hogy elveszíti az országgyűlési választásokat is, az pedig komoly következményekkel járhat, azon nem segít, ha összeszámolja, hogy hány kihalt faluban szavaztak rá a megfélemlített közmunkások.


És akkor nagy a baj, mert ha jön egy-két tökösebb politikus, akkor előfordulhat, hogy a vádlottak padján nyalogathatja a szája szélét, a hozzátartozóival együtt.
Lehet, hogy a harács egy részét sikerül eldugnia külföldön, de ez legfeljebb arra lesz elég, hogy havonta kapjon élelmiszercsomagot, a család és a vazallusok pedig szorgalmasan gyűjthetik az uszadékfát, hogy legyen mivel tüzelni a határról átcsoportosított szögesdróttal ékesített ócsai lakóparkban kijelölt kényszerlakhelyükön.
Persze egy ideig távol kellene tartani az ügy kezelésétől Gyurcsányt és a többi széplelket, és már most el kellene kezdeni kidolgozni a megfelelő jogi lépéseket.

Mindenesetre nagyurunkat meglegyinthette a halál szele, és bár ő elsősorban a politikai halálra gondolhat, de sokaknak erről Ceaușescu jut eszébe, aki kisebb tróger volt, mint Szeretvetisztelt Vezérünk, ő ugyanis nem vitte haza az arany ajtókilincseket és nem építetett stadiont a saját telkére, mégis porzott mögötte a vakolat...

A Vezér láthatólag zavarban van, őt is meglephette az eredmény, mint ahogy a világgá küldött polgármestereket is.
Most vadul törheti a fejét, hogy a méz volt kevés a madzagon, vagy a félelemkeltés nem volt eléggé hatékony - mindenesetre valamin igazítani kell.
A vert hadak meg álmélkodnak és méltatlankodnak - ők ugyanis elkövetik azt a hibát, mely egyenes utat kövez a pusztulásba: elhiszik saját propagandájukat, és úgy vélik, ha nekik jut tyúk a fazékba, akkor a közmunkások, a nyugdíjasok  számára is ez minden világok legtökéletesebbike.
És elkezdik a számonkérést: miért van ilyen meleg, mikor Karácsony megígérte, hogy megoldja a klímahelyzetet.
Persze nem ezt ígérte, de kit érdekel ez, ezt kérik számon rajta, mert ez olyan jól hangzik, és valóban meleg van.
Jobb ezt számon kérni, mint megmagyarázni, hogy a gazdaság jelen állapotában miért nem adják vissza a tizenharmadik havi nyugdíjat, hogy a tizennegyedik haviról már ne is beszéljünk...



Hadházy akciója a Vezér igehirdetése közben nagyon ütős volt, rengeteg mém is tanúsítja a sikert.
A nevetségesség öl, és a pulpitusról a plakátok után hadonászó Vezér igen viccesen nézett ki, láthatólag ideges volt.
Lehet is, külföldről is, belföldről is jó nagyokat rúgnak abba a kihizlalt fenekébe, és tudja, hogy rengeteg területen igazodnia kell az Unióhoz - de a választópolgárokhoz is.
Most kellene nagyon óvni az ellenzéki egységet, és nem kellene bedőlni a szirénhangoknak.
Lehetőség lenne megállítani az eszement pénzszórást az élsportra, innentől kezdve csak iskolai sportra mehetne a közpénz.
Meg lehetne szervezni, csak elhatározás kérdése.
Be kellene fejezni a pénzszórást a határokon túl, nagyon meg kellene válogatni, mit kell az anyaországnak és mit kell nekünk finanszírozni a határon túli magyarok részére, nem kell a román, szerb, horvát állam feladatait átvállalni, neki kell látni a valós környezetvédelmi problémák megoldásának, a százhalombattai levegőszennyezés felszámolásának, az autópályák fokozott ellenőrzésének a gépjárművek károsanyag-kibocsátásának fokozott ellenőrzésének.


Volna feladat, neki kellene látni, a Fideszt meg addig ütni, míg meleg...


:O)))

2019. október 17., csütörtök

NYELVESPUSZI ERDOGANNAK

Orbán váltott egy-két nyelvespuszit Erdogannal, a pepszinvizsgálat eredménye pozitív lett, ami nem is csoda, hiszen ő volt a világon talán az egyetlen, aki támogatólag helyeselte a törökök kurdok elleni invázióját.
Hiába, Nagyurunk páratlan a világon, leszámítva persze korunk Purgly Magdolnáját, a Család birtokainak kezelőjét, a Nemzet Mosónőjét.
Persze aztán a hálátlan népek kikezdték a Haza Görcsét, és elkezdték kritizálni roppant logikus és ésszerű lépését.
Egyszerűen nem értették, hogy egy kilencmilliós ország 
(melyből öt-hatszázezer embert ő üldözött el agyament politikájával világgá) migráció-ellenes vezetőjének  miért kell egy olyan katonai lépést támogatni, mely migránsok tömegeit eredményezheti.
Különösen akkor, mikor Erdogan még zsarolja is Európa államait, mondván, hogy ráereszti az Unió államaira a nála táborozó szíriai háborús menekülteket.
Egy ember ért csak itt a világpolitikához, tudjuk ezt már régen...


Természetesen Erdogan is magyarázza a bizonyítványát, ő azt mondja, hogy a török határok szíriai oldalán egy biztonsági sávot akar létrehozni, mely alkalmas arra, hogy odatelepítse a menekülttáborok arab lakóit, és ennek útjában állnak az ominózus területek lakói, a kurdok.
Ők ezidáig az amerikaiak támogatásával fegyverrel harcoltak az Iszlám Állam fegyveresei ellen, tönkretéve az Erdogan-család jól menő nyersolaj-bizniszét.
Most persze mindenki magyarázkodik, és Erdogan is országa biztonságára hivatkozik, amiben lehet is valami, hiszen azon a tájon él úgy húszmillió kurd, akik az elmúlt időszakok következményeként valamennyien nehéz szülés eredményei, hiszen állandóan elakadt a szülőcsatornában az újszülöttek kezében tartott Kalasnyikov, ha fiúk voltak, ha lányok - mindegy.
A kurdoknak hazájuk van, - ott, ahol laknak, de államuk nincs, és a térség országai nem is nagyon díjazzák saját államiságuk megteremtésére irányuló törekvéseiket.
Ők egyébként etnikailag sem illenek bele a térség népességébe, nem arabok és nem is törökök, hanem eléggé el nem ítélhető módon kurdok, akiknél a nők nem csak az aknamezőn mehetnek néhány lépéssel a férjük előtt, de az utcán is, ha olyanjuk támad. 




Orbán helyzete nem könnyű, itthon emelgetni kezdi fejét az ellenzék, a Bűnös Város odacsinált még a Várkerületbe is, szinte a manézs közepére, most kerülgetheti Nagyurunk a büdösség forrását, és szagolgathatja rendszere illatát.
És akkor még magyarázkodhat is, hogy miért Jumurdzsákot támogatja, miért nem a kurdokat, vagy ha már felhorgad benne a Brahmaputra-menti kipcsák, hát miért nem hallgat inkább, hiszen minket ez a menekült-kérdés úgysem érint, mióta kihúztuk azt a néhány kilométernyi tyúkhálót a határon.
Kurd legyen a talpán, aki át tud mászni rajta, ha siet a biztonságba.
A darázsfészket piszkálni soha nem volt bölcs ötlet, a darazsak, akik odáig oda sem figyeltek ránk, piszkálás esetén hirtelen ráébrednek, hogy fullánkjuk is van, és képesek alaposan helybenhagyni még egy olyan Világpolitikai Tényezőt is, mint a Nemzet Félesze.

Most az a mondás, hogy a problémát ott kell megoldani, ahol felmerült, és - állítólag - éppen ezt teszi Erdogan, ezért kell őt támogatni.
Az Erdogan/Orbán féle ötlet az, hogy elkergetjük lakhelyükről - ha úgy tetszik, akkor hazájukból - a kurdokat, majd a helyükre betelepítjük a menekülttáborok arab lakóit, akik ettől kezdve pufferként szerepelhetnek a törökök és a kurdok között, megakadályozva a közeledést a szíriai kurdok és törökországi rokonaik között.
Tetszetős megoldás, a térség szokásainak megfelelően újabb ellentétek magvait hinti el, nem szólva arról, hogy a szír menekültek státuszán nem változtat semmit, csak annyit, hogy most Szíriában lesznek belső menekültek, lévén, hogy eredeti lakhelyük romokban hever, és ettől kezdve még a nemzetközi segítségben sem reménykedhetnek, hiszen szír állampolgárok Szíriában, éljenek boldogan és legyenek hálásak gondjaik megoldóinak és azok segítőinek.


Orbán -szokás szerint - hülyeségeket beszél, nem szólva arról, hogy miközben egyik végével a kurdok nemzeti önrendelkezése ellen beszél, a másik végével Erdély autonómiájáról szónokol, néha komoly dilemmát okozva, hogy atletikus teste melyik végén hordja a seggét...
A nemzetközi veszélyekről még nem is esett szó, pedig már a kurdokkal megállapodó szír csapatok is bevonultak az övezetbe, a szír hadsereg mögött pedig Oroszország áll, és csak Putyin szándékain múlik, hogy milyen fegyverekkel látja el őket.
Persze Putyin számára ez a helyzet optimális, az Unióban Orbán gerjeszti a feszültséget, a NATO pedig Erdogan briliáns lépései következtében bénul meg, hiszen miközben nekilátott harckocsival politizálni, menetből lecsinálta Trump fejét is.

Minden analógia sántít, de a helyzet emlékeztet a két világháború környéki időkre, mikor a népekkel úgy sakkoztak, hogy arról kódultak.
Trianon után elzavarták hazájukból az erdélyieket, a II. Világháború után a csángókat, majd helyet csináltak nekik a svábok kitelepítésével.
Csehszlovákia és Magyarország között lakosságcsere volt, harminc kilós batyukkal vándoroltak a szerencsések, akik legalább életben maradtak.
Másfelé sem volt jobb, a szudáétanémetek sorsa sem volt egyszerű, és Sztálin szerint nem létezett a krimi tatárok problémája, legfeljebb vagon-probléma létezett.
Putyin most hátradől és kávézgat, az amerikaiak törölgetik a sz@rt a fejükről, az Uniós politikusok szedik a fejfájás elleni tablettákat, Orbán meg bízik a magyar nép közismert, rendszereken átívelő önbizalmában, melynek ékes példája volt a bizalom, mely szerint az olajálság nem gyűrűzhet be hozzánk, emellett köztudott, hogy mi kívül tudunk maradni a világpolitikai problémákon.



Hogy Orbánnak, mint jó szociopatának nincsenek lelkiismereti problémái, azt már megszoktuk.
De egy egész ország nem lehet szociopata - gondolom.
Jó lenne, ha ennek hangot adnának politikusaink is...  



:O)))

2019. október 14., hétfő

ÚJ IDŐK ELŐSZELE

Hát akkor kapott Viktor egy rendes kis hasbarúgást.
Nagyon dicséretes, lehet okunk az örömre, az elmúlt tíz év alatt úgysem volt sok...
Legörvendetesebb a fővárosi eredmény.
A Fidesz-ellenes erők győzelme kétségbevonhatatlan.

Külön tetszik nekem, hogy az I. kerület - a Vár is elesett, a második kerületben sem sikerült megtartani pozícióját a Fidesznek.
Úgy tűnik, a budai kispolgároknak is elege van a hatalmaskodásokból, a lakáspanamákból, a hatalom pöffeszkedéséből.
Talán az is elképzelhető, hogy a helyieknek jobban tetszett a Vár kulturális központként, mint Horthy emlékhelyként, és talán a suttyót se találták kerület-konformnak a helyiek.

A vidéki nagyvárosok közül tízet elvitt az ellenzék, olyanokat is, ahol Orbán személyesen kampányolt a Fidesz mellett.
A falu maradt a Fideszé, amin túlzottan nem lehet csodálkozni, a nyolcvan éves Julcsa néni erényét Orbán védi leghatékonyabban a migránsoktól, emellett a közmunka és a kevés számú munkahely is fontos tényező.
Mint az augsburgi vallásbéke után tudjuk, cuius regio, eius religio - akié a föld, azé a vallás, és ez az 1555 óta eltelt rövid idő után sem változott nálunk, erre az Augsburgra mi folyamatosan rácseszünk...
És hát igen, a falvak zöme nem intellektuális fölényéről híres, az egyszerű ember pedig inkább a szívével gondolkodik, mint az agyával, ennélfogva inkább vevő a hazafias lózungokra, mint azok, akik a városokban élnek.



A feketeleves persze még hátra van.
Döbrögi megmondta közvetlenül a választás után is, hogy tudatában van annak, hogy a Fidesz többsége a megyei közgyűlésekben és a falvakban töretlen, ennek megfelelően fog a továbbiakban is politizálni, ami azért nem ad okot túl sok örömre.
És akkor itt van még az önkormányzati munka, melyben nehéz lesz megértetni a pártpolitikai elfogultságokkal átitatott képviselőkkel, hogy csak addig erősek, míg egy csapatban játszanak.

Annál is inkább, mert a Fidesz meglehetősen gátlástalan, és ha valaki kell neki, akkor azt iparkodik megvenni - a vételárat pedig hozzáigazítja a delikvens politikai súlyához.
Ne legyenek illúzióink, ez nem a Grál-lovagok országa, erre a Borkai-ügy a legjobb példa.

Itt, ahol ügyet csináltak abból, hogy egy rendező egy színésznő-jelöltet állítólag a csúnyájával ijesztgetett, most nem ügy, hogy valaki lopott pénzből"rendezett" pornó-videó szereplője lesz, és ebben a pornó-videó másodlagos, csak eszköz a közpénz-lopás feltárásához.
Erre most a választók tapsa adja az ütemet a polgármesteri akcióhoz.
Hogy a győriek nem prűdek, az biztos, de az is biztos, hogy túl sok eszük sincs.


Arra kell számítani, hogy a szirénhangok után Orbán megpróbálja szembefordítani egymással az ellenzék pártjait - az oszd meg és uralkodj elvének megvalósításában Röfi felülmúlhatatlan.
Persze ő sem lesz örökké legyőzhetetlen - egyszer csak elindul lefelé a lejtőn, és azt hiszem, ez az önkormányzati választás lehetne az első lépcsőfok a lefelé vezető úton.
Reménykedjünk.
Gratuláljunk a győzteseknek és adjuk meg nekik a száz nap türelmet, aztán kérjük rajtuk számon az ígéreteiket.


Sok sikert a munkájukhoz!



:O)))

2019. október 10., csütörtök

ORBÁN MIGRÁNSOKAT GYÁRT

Az Unió levélben akarta felhívni a törökök figyelmét arra, hogy a szíriai kurdok elleni háború milyen veszélyeket hordoz magában.
Ahol háború van, onnan menekülnek az emberek, ezt a törökök jól tudják, hiszen náluk majd hárommillió menekült él, aki annak idején az iszlám állam és a szíriai rezsim elől menekültek el, mivel a fiatalok mindkettőt veszélyesnek ítélték jövőjükre tekintettel - a háborúhoz ugyanis katonák kellenek.
De menekültek a bombázások elől, az ellátás összeomlása következtében, családféltésből és még ezer okból.
Most sem lesz ez másként, talán annyi a differencia, hogy akik a törökök elől menekülnek, azok nem fognak a törököktől menekült-státuszt kérni, ezért komoly a veszélye annak, hogy Európa más országai felé fordulnak.
Miután nálunk nincs különbség a menekült és a kivándorló között, egységesen illegális migránsnak nevezik őket, ezért minimálisan is nevetséges a magyar kormány vétója a tervezett levél ellen, és ezen az sem változtat, hogy a török támadás megindítása után aláírták a levelet.



Törökország számára a háború óriási kockázattal jár, körülbelül olyan, mint lőporoshordón ülve pipázni, de Erdogan számára megváltás lehet, ha a meglevő társadalmi és politikai feszültségeket a hazafiasság illúziójával álcázhatja - régi, bevált taktika ez, belpolitikai problémák megoldása mások ellen indított háború segítségével.
Ez a háború tovább élezi a török-kurd ellentéteket, és tovább erősítheti a kurdok saját állam iránti vágyát.
Negyvenmillió kurd él négy államban, melyen az IS elleni harc annyiban változtatott, hogy jelentős területek kerültek kurd ellenőrzés alá, gyakorlati autonómiát biztosítva az ott élőknek.
Törökországban húszmillió kurd él, és bár Erdogan diktatúrája kemény, de látott azért már olyat a történelem, hogy a legkeményebb diktatúra ellen is fellázadtak, nem szólva arról, hogy még a legkeményebb diktátorok is halandók.
Trump az Egyesült Államok által támogatott kurd fegyveresek feje fölül vette el az ernyőt, tudva tudván a török szándékokról, ami nem erősíti a térségben az Amerika iránti bizalmat.
A politikai vákumot pedig valaki be fogja tölteni, és ez nem biztos, hogy a törököknek, vagy az amerikaiaknak tetszeni fog.
Valódi eredményt csak egy önálló Kurdisztán hozna, de ebben nem érdekeltek azok az országok, melyekben a kurdok jelenleg élnek, nem érdekeltek a konzervatív muszlim országok sem, melyektől idegen a kurdok vallással és a nőkkel kapcsolatos álláspontja, nem érdekeltek a nyugati nagyhatalmak sem és Oroszország sem, mely Szíriában elsősorban a haditengerészete számára fontos támaszpontját félti, és amely Törökországgal meglehetősen ambivalens kapcsolatban van.
Emellett fontos számára az iszlám fundamentalizmus gyengítése is.
A térség pedig - a csillagok oroszok számára kedvező együttállása esetén - befolyásuk kiterjesztésére is alkalmas lehet - az amerikaiak - minden ezzel ellentétes propagandájuk dacára - ellenszenvesek a térség lakói számára, akik számára az amerikai fellépés a várt jólét helyett csak halált, zűrzavart, rombolást hozott.

Mindenesetre erre a helyzetre katonai megoldás csak átmenetileg létezik, a valódi megoldás csak politikai lehet, de ez manapság nemigen körvonalazódik.


Orbánnak jól jönne néhány tízezer migráns a határaink mentén.
Ha Erdogan akarja, bármikor fel is mutathatja ezeket, hiszen a törökök számára ez nem tétel, és ha ezzel tudják viszonozni a szívességet az uniós magyar vétóért, hát nem fog gondot okozni kielégíteni a magyar igényeket.
Orbánnak jó orra van a tömeghangulat megítéléséhez, már most is nyugtalan, de ha elveszti Budapestet, elesik Győr és Szegeden marad a jelenlegi polgármester, akkor várhatólag hisztériás rohamot kap, törvényeket fog módosítani, a városvezetés nyakába fogja ültetni megbízható embereit, és eldugja a pénzesláda kulcsát, majd elzarándokol Grazba.
Mindenesetre az ellenzéknek célszerű lenne kihasználni a jelenlegi helyzetben rejlő ellentmondásokat, megmutatni, hogy Orbán az az üveges, aki éjszakánként csúzlival lövöldözi az ablakokat, hogy ne maradjon munka nélkül.
A Borkai ügy segítség lehet abban, hogy a laikus számára is felismerhető legyen Orbán szavai és tettei között az ellentmondás, és akkor a következő választáson az Isten se menti meg a bukástól.
De addig még van hátra néhány év, melyeket át kellene gürcölni, nehéz körülmények között, kedvezőtlen terepen, de szívósan.
A remény hal meg utoljára...



:O)))



2019. október 7., hétfő

SZÁNALMAS ORSZÁG SZÁNALMAS POLITIKUSAI

Hát akkor válasszunk polgártársak, válasszunk!
Ki az egyik polgármestert, aki megbánta tettét, ki a másikat, aki éppen most szánja-bánja, amiről a média hangos, és akit teljes valójában látni lehet akció közben!
Azért hátulról készült róla a felvétel, hogy tudjátok miről beszél, mikor majd azt mondja, hogy bátran kinyalhatja mindeni a seggét - legalább lássátok, mit kínál a magyar választópolgárnak!
Hát tessék, tessék, a magyar társadalom elitje mutatja be szabadon választott gyakorlatait, a magyar társadalom pedig vevő rá, de nem is akármennyire.
Nem csoda, hiszen bármelyik pornóoldal fizetne is a tartalomért, mégha a felvétel színvonala amatőr is kissé.
Viszont meg lehet nézni erkölcsi aggályok nélkül, hiszen nem pornót nézünk, hanem politikát, és ha közben valakinek eszébe jut a felvételről valamelyik izgalmas élménye a dicső múltból, hát az tiszta haszon: fele munka, dupla siker.



Szokás szerint a helyzet már megint Életünk Megédesítőjének kedvez - beszéljünk inkább a kanos vazallusról, mint jelöltje döngő pofáraeséséről az Unióban.
Előbbit még protestáns puritanizmussal elítélheti, az utóbbit viszont nehéz letagadni.
Természetesen azonnal előkerülnek ilyenkor a magyar valóság ismerői, akik elmondják, hogy nem csak kefélt, de lopott is a delikvens, mert a luvnyákat uniós forrásból fizette, merthogy az ilyesmit úgy kell elképzelni, hogy az Unió egy tarisznya €urót a magyar polgármester kezébe nyom, az meg fel-alá járkálva osztogatja a pénzt, majd ha marad belőle, abból városa közepén felállítja az Ismeretlen Prostituált életnagyságú emlékművét - megbecsülése jeléül.
Ez persze mindkét oldalon érzelmeket vált ki, de a konklúzió ugyanaz: az állítás hazug, és különben is, a mi kurvánk szebb...

Persze nem kétséges, lehet fizetni pályázaton keresztül is, csak pályázni kell, aztán jön a bizottság és elbírálja, hogy lehet-e vissza nem térítendő támogatást adni feltörekvő ifjú vállalkozóknak a homlokhorpasztás új technológiájának kifejlesztéséhez.
Ez persze további szereplőket von be a történetbe, mely a civil életben általában kétszemélyes - Apu lecsíp a fizuból és odaadja azt Olgának, a híd alatt, aki ennek fejében boldoggá teszi - de politikuséknál ehhez kell még egy-két "közeli vállalkozó", akik a megfelelő körülményeket és a repedtsarkú asszisztenciát biztosítják - majdani előnyök reményében.


Felmerül a kérdés, végül is hányan sárosak egy ilyen történetben?
Szerintem mindahányan azok vagyunk, hiszen hagytuk és hagyjuk elpofátlanodni a magát elitnek tartó büdöstalpú népséget, akik jódolgukban és sérthetetlenségük tudatában már mindent megengednek maguknak, és ezek közül csak a lista legvégén található a szextett a yachton, merthogy az erkölcsnek csak igen iciri-piciri része a szexuális erkölcs.
Igaz, nagyon szórakoztató tud lenni ezen csámcsogni, de hát az ember már csak ilyen, ezt ismeri, tudja, hogy miről beszél, míg ha az áramszolgáltatók pofátlan lenyúlásáról esik szó, akkor semmiféle összefüggést nem lát az áram ára és a különféle közbeiktatott pénzcsapoló konstrukciók között.
Az áram a konnektorból jön, és ameddig jön, addig nem érdekel szinte senkit, hogy ki kezeli a főkapcsolókat.
Magyarember önző és szűklátókörű, hogy általában még ostoba is, utóbbi meg azért van, hogy ha belenéz a tükörbe, ne lógassa fel magát menten.



Végül még egy megjegyzést: Szívből utálom az árulókat.
Legyen Geréb, legyen Hegedűs hadnagy az Egri csillagokból, legyen szocialista nagyasszony, liberális ügyvéd - mindegylófax.
Semmivel sem különbek, mint akiket elárulnak, hiszen a magyar korrupciófogalom is arról szól, hogy korrupció az, amiből téged kihagynak, és a felháborodásod erőssége az említett összeggel egyenes arányban van.
Hogy egy országban a helyhatósági választások a polgármesterjelöltek farkáról szóljanak, hát ez meglehetősen kiábrándító.
Különösen akkor, ha a helyi képviselőjelöltek fantáziája csak odáig terjed, hogy idén ismét megígérik, hogy lesz majd járda a Csépi úton, és ez sacc/kb elég is a győzelemhez.
Igénytelen a társadalom, még érintőlegesen sem ismeri a demokráciát, a vitáról azt tartja, hogy az veszekedés, amiben annyiban igaza is van, hogy itt a vitakultúrát a suttyók határozzák meg, és ez nagyon kevés embernek fáj.
Az is baj, hogy ezen nem lehet hétfőről-keddre változtatni, a bunkóból nehéz szentképet faragni.
Legyünk hát türelmesek, és ne örvendezzünk túlzottan azon, hogy a szomszéd tehene is döglődik.
A tejeskanna közös...



:O)))

2019. október 5., szombat

MEGVEZETETT MÁRTÍROK

Mártírok.
Olyan emberek, akik életüket adták egy eszméért, egy álomért, olyanért, mint például a szabadság, vagy a haza, esetleg a hit vagy az emberiség.
Sok esetben abban a hitben, hogy harcuk győzedelmeskedhet, de volt olyan is, hogy tudatában voltak elkerülhetetlen bukásuknak.
Természetesen olyan is előfordult, hogy olyan emberekre aggatták ezt a jelzőt, akik nem érdemelték ki, csak éppen rosszkor voltak rossz helyen, esetleg magánérdekek  mozgatták őket, vagy mások manipulálták őket saját, önös érdekeik érvényrejuttatása érdekében.

Holnap például az aradi vértanúkról emlékezünk meg, akik a magyar népért, esetleg a világszabadságért adták életüket, mint a magyar szabadságharc katonai vezetői, tábornokai.


Bonyolult politikai helyzetben vértanúvá válni gyorsan megy, az események sokszor áttekinthetetlenek, ami ma jogszerű az holnap jogszerűtlen, ami ma szabadságharc, az holnap esetleg egyszerűen lázadás, a törvényes rend felforgatása, a legitim hatalom elleni felkelés.
Az ilyesmit egyetlen hatalom sem szokta eltűrni, és azt hiszem, hogy a hatalom jogát saját önvédelmére kétségbe vonni - igencsak nevetséges lenne.
A hatalom ugyanis attól hatalom, hogy erő áll mögötte, minimálisan is katonai erő, de sokszor még a legitimációját sem lehet kétségbe vonni, vagy csak mindenféle körmönfont jogászkodással, megpocsékolva a józan ész követelményét.



Természetesen fennáll ez a helyzet az aradi vértanúk esetében is, hiszen  a Magyar Királyság a Habsburg Birodalom részeként létezett, a felkelés a Habsburgok ellen maga volt a felségárulás - főbenjáró bűn, ha ezt katonaember követte el.
De akkor is, ha civilként került az események középpontjába, és így vett részt a hatalom elleni lázadásban - a fejét kockáztatta.
Nem kétséges, minden felkelés, lázadás létre akarja hozni a maga legitimációját, azon iparkodik, hogy tettét ne csak erkölcsileg helyesnek, de jogszerűnek is tüntesse fel, biztosítva ezáltal a lázadó helyett a honvédő minősítést.
Nem szokott sikerülni, a mi történelmünk során egyszer sem sikerült, legfeljebb a helyzet konszolidálása után a követelések egy részét a lázadást leverő hatalom saját intézkedéseként bevezette vagy elfogadta, de ez azokon, akiket az aradi erődben kivégeztek, már nemigen segített.
Kár, mert 1848 mártírjai - ellentétben más kor forradalomárnak aposztrofált lázadóinak nagy részével - tisztességes, becsületes emberek voltak, akik őszintén hittek ügyük igazában, és még mellesleg se fosztották ki a Divatcsarnokot.



1848 mártírjai nem a magyar szabadság, hanem Kossuth Lajos mártírjai, akik mellé a magát kormányzóvá tevő nagy hazafi azért nem állt oda, hanem szakállát levágva, hóna alatt a kincstárral és a koronával, női ruhában, farokfelcsapva rohant az emigrációba.
Én ugyan inkább az objektív felelősség híve vagyok, de azt hiszem, hogy azért a szándék is méltányolható, a mártírok szándéka pedig az volt, hogy a népek szabaduljanak ki a birodalmak szorításából, szabaduljanak meg a Habsburgoktól és hozzák létre saját nemzetállamukat.
Természetesen azt a kor politikusai nemigen gondolták, hogy ezzel az ambíciójukkal a saját torkukra csomózzák a kötelet, szemük előtt csak a saját szemétdomb képe lebegett, melyen a kakas szerepét majd ők tölthetik be.
Sajnálatos, de ugyanerre törekedtek oláh, tót, rác, horvát és szlovén kollégáik is,  természetesen ki-ki  saját országát a többiek rovására bővítgetve.
Azok, akik ezt a politikát támogatták, alaposan megágyaztak Trianonnak, és még ötven év múlva se jöttek rá, hogy szakadékba vezetik az országot, mint ahogy a mai Magyarország politikusainak egy része sem képes felismerni a világpolitikai tendenciákat.
Ők a lopott holmival megrakott Trabantok az autópályán, akikkel mindenki szembe jön.



Ezek a kalandok igénylik a tömegtámogatást, a tömeg meg olyan nemegyszer, mint a birka - arra megy, amerre terelik. Aztán persze csodálkozik, meg méltatlankodik, hiszen ő egészen másként képzelte - de akkor már többnyire késő.
Ezért is lenne fontos, hogy tanuljunk a mártírok sorsából, elsősorban azt, hogy ne engedjük magunkat manipulálni, félrevezetni, és ha felhangzik valahol a haza" szó, azonnal kezdjük el vizsgálni, hogy kinek, milyen érdeke van mögé rejtve.
Aztán döntsünk, lehetőleg jól.
Az aradi vértanúkra pedig emlékezzünk mint tisztességes emberekre, akik jó ügyet véltek szolgálni, és ezért életüket adták.


Nyugodjanak békében!



:O)))

2019. október 1., kedd

CSÓTÁNYOK POLOSKÁKKAL

Watergate - egy hotel Washingtonban, ahol Nixon elnök kampánycsapata illegális információgyűjtést folytatott, lebukott és a történet Nixon lemondásához vezetett - igaz, csak azután, hogy megnyerte a választást.
Kapott ugyan egérutat, de ettől kezdve egy senki lett az amerikai politikai életben.
Pedig nem is lopott, nem épített ki önkényuralmat, nem üresítette ki az amerikai politikai intézményeket, ellenben az amerikaiak nem szokták megbocsájtani, ha valaki a jogaikra tör.


Minap nálunk is kiderült, hogy a képviselői irodaházban lehallgatták az ellenzéki politikusokat, a lehallgatott szövegeket pedig fel akarták használni a választási kampányban, le akarták járatni az ellenzék politikusait, ezzel befolyásolni kívánták a választás eredményét.
A kutya nem ugat utánuk, nem háborodott fel az ország, természetes dolog az, hogy akik majd téged képviselnek, azokat a hatalom kézben akarja tartani, le akarja járatni, esélytelenné akarja tenni.

Mondhatnánk azt, hogy az ellenzéki politikusok saját magukat járatták le meggondolatlan fecsegésükkel, de persze egy zártkörű beszélgetés során az ember nemes felháborodásában mond ezt-azt, és amit mond, azt nem a nyilvánosságnak szánja.
Aztán vagy igaza van, vagy nincs - sajnálatos, hogy általában az első opció a nyerő, de ezt bizonyítani is illene, az pedig nem egyszerű, így aztán aki a megfelelő tényanyag birtokának hiányában hivatalos fórumon meggondolatlanul dumál, az hamar bajba kerülhet.
De ettől persze még a tolvaj az marad, aki volt, viszont sejtésekre és sejtetésekre nem lehet politikát építeni, különösen pártpolitikát nem, ezért sok megalkuvást inkább kompromisszumnak hívnak, hiszen egyik párt sem írhatja elő a másiknak, hogy ki legyen az a személy, akivel együtt szeretne működni.


Mindenesetre a csontvázak kidőlésének időszaka a választások utolsó heteire esik, ahol lehet bekenik az ellenfél irodájának ablakát szarral, ahol lehet, az ellenfelet is.
Előráncigálnak sokéves történeteket, a sikeres polgármestert szexuális ragadozónak próbálják bemutatni, az aktuális hatalomnak nincsenek gátlásai.
Remélhetőleg azért marad annyi józan esze a választónak, hogy átlát ezeken a gyermeteg próbálkozásokon, és lök egy aprót a zsírmalac rendszerén, hátha végre elindul lefelé a lejtőn.
Természetesen csodát nem lehet várni, hiszen a választók egy része ma már teljességgel közömbös a korrupció iránt - lop mindegyik, hát lopjanak, csak én is hadd lophassak, ha hozzáférek valamihez a nagy tülekedésben.
A demokrácia megcsúfolását pedig a választók egy része értelmezni se tudja, hiszen fogalma sincs annak mibenlétéről.
A tetejébe Izaurán szocializálódott, viselkedését a könnyzacskója állapota irányítja, ha a gaz Leonciót behelyettesítik neki a hálátlan Nyugattal, az orosz medvével vagy a sorssal, akkor mindent elborító hazafias érzelmek kerítik hatalmukba, ezek pedig tradicionálisan a jobboldalt juttatják vezető szerephez. 
Hiszen itt mindenki hazafi, mindenki keresztény, aki meg nem, az vacillál, hogy magyar-e ő egyáltalán, és hát lássuk be, minden oka meg is van a töprengésre, még akkor is, ha a hatalom óvodás módszerekkel a németek nyakába akarja varrni a felelősséget.



Nagyon sokáig reménykedtem abban, hogy a népben felülkerekedik a józan ész és világgá kergeti ezt a tolvaj bagázst, de ma már nehéz lenne hinnem ebben.
Barátaim mondják is, hogy ezeket békés úton már nem lehet eltávolítani, és persze nagyon örülnék, ha ez a választás adna erre valamiféle cáfolatot.
Sajnos, egyre többször jut eszembe Ceaușescu, a Kárpátok Géniusza, akit végül egy forradalomnak nevezett puccs távolított el a hatalomból és az életből is, de a puccs során a nép azért lelkesen tapsolt - valószínűleg ez a momentum egy hasonló esetben nálunk hiánycikk lenne, és nem azért, mert annyira szeretik a Budai Várszínház lakóját, aki mostanában kenetesebb, mint valaha és undorítóbb is, de nálunk tradíció a beszariság.
Itt mielőtt valaki leköpné, térden állva menne még a ravatalához is, és hosszan hallgatózna a szíve táján - hátha él és akkor mi lesz?
Jó lenne jó eredményeket elérni az önkormányzati választásnak nevezett szimpátia-szavazáson, merthogy ez nem választás, az biztos, az önkormányzatiság pedig halott kifejezés.
Most persze folyik a pénzszórás szívlapáttal, de közben azért mutatkoznak már a jelei annak, hogy a pénz nem oda megy, ahol arra a legnagyobb szükség lenne.
A dagadt sportgéniusz egy olimpiával akarja beírni magát a történelembe, csak ezt felejti el összeszámolni, hogy hány halott árán akarja ezt megvalósítani, de hát Nérót a római császárt sem érdekelte a polgárok sorsa, amikor - a legenda szerint - ihletszerzés céljából felgyújtatta Rómát...


Azért menjetek el választani, és gondoljátok végig, kire adjátok a szavazatotokat, mert bármennyire furcsa is, tétje van a szavazatotoknak.
A változások nem jönnek gyorsan, a győzelmet apró lépésekben kell elérni.
Ez a korrupt, korszerűtlen rendszer nem tartható fenn huzamosabb ideig, törvényszerűen buknia kell.
Persze nem lesz egyszerű időszak, a rabló tíz körömmel védi majd a zsákmányát, de persze sok lúd disznót győz, mondja a népi bölcsesség.
Ahogy szokták mondani, azt már tudjuk, mi lesz, csak azt nem tudjuk, addig mi lesz...



:O)))

2019. szeptember 21., szombat

SOKAT MEGÉLTEK DILEMMÁJA

A mi politikusunk
Elspekuláltam - időm éppen van - eltelt harminc év a rendszerváltás óta, mit hozott ez a nem kevés idő az országnak?
Rendben van, szabadok lettünk, habár elnézegetném (de azért inkább nem...), hogy mit jelentene ez a szabadság egy katonapolitikailag kiélezett helyzetben.
Demokratikus ország lettünk, ami szintúgy érdekes képet fest időnként.
Csatlósok voltunk, csatlósok lettünk, csak remélni lehet, hogy adott esetben a nyertes oldalon
Ha ma élne Petőfi, igencsak sokat kellene törnie a fejét, hogy melyik költeményét vonatkoztassa ránk, - a kutyák, vagy a farkasok dalát?



Merthogy bár a kutyák ezt éneklik:
"Az ostor, az igaz,

Hogy pattog némelykor,
És pattogása fáj,
No de: ebcsont beforr.

S harag multán urunk
Ismét magához int,
S mi nyaljuk boldogan
Kegyelmes lábait!"


No, de érvényes azért a farkasok dala is:


"Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk,
Részünk minden nyomor...
De szabadok vagyunk!


Hegel (?) tétele, - a szabadság a felismert szükségszerűség - társadalmi szinten ma igen érdekesen érvényesül, miután éppen szemben haladunk a világ fejlődésének autópályáján a forgalommal.
Avas, túlhaladott és a mai korral ellentétes társadalmi berendezkedést próbálunk megvalósítani szent buzgalommal: kormányzó urunk a királyi várban székel, miután megebédelt a Karmelita kolostornak elkeresztelt színházban, az állandónak szánt díszletek között.
Ez a mai keresztény nemzeti kurzus az a második megjelenése a tragédiának, mely ma már - ha szerencsénk van - komédia marad, habár a nemzetközi körülmények igencsak veszélyessé teszik a tűzzel való játszadozást.


Kiteljesedett a demokrácia, mondják, miközben a társadalom olyan képviselőket választ, milyenekre a kutyámat se bíznám.
Az Országgyűlés éppen olyanná silányodott, mint a Kádár korban volt, azzal a differenciával, hogy mostanában nem bíbelődnek a törvények előkészítésével, nincs társadalmi vita, ma már fórumok sincsenek, melyeken meg lehetne vitatni a törvényjavaslatokat, merthogy javaslatok sincsenek, csak egyéni képviselői indítványok, hatástanulmányok nélkül.
Az értelmiség krémje - Németh Szilárd, esetleg Kósa Lali - beterjeszt, a Parlament elfogad oszt kuss!


A rendszerváltás előtt - igaz, a pártállam keretei között - voltak mindenféle fórumok, a nyolcszázezer MSZMP tag véleményt formálhatott, horribile dictu a véleményét figyelembe is vették és beépítették a törvénykezésbe, a nagy társadalmi szervezetek véleményezték a javaslatokat, szakszervezetek, - a különféle szakmai szervezetek, Tudományos Akadémia kifejthették nézeteiket a tervezetekkel kapcsolatban - igaz léteztek nyilvános tervezetek.
Fejlődött a társadalom a rendszerváltás óta?
Javult az egyes társadalmi csoportok helyzete?
Egynek feltétlenül: a felső középosztálynak javult, merthogy a mai kurzus ezt a társadalmi réteget tekinti bázisának,  ők azok, akik az asztal lábánál boldogan zabálják az odavetett csontokat, merthogy nekik az is elég.
Nyertesnek tekintik magukat és nem érzik, hogy milyen veszélyes ez a játék.
A magyar falu gyakorlatilag halott, a nyugdíjas paraszt fogalmát bátran ki lehet vezetni az értelmező szótárból, a nagycsaládosok fogalmát is bátran behelyettesíthetjük a felső-középosztály nyúlanyóival, apu leírhatja az adójából szexuális tornamutatványainak hozadékát, a többi meg a cseléd dolga.


Hogy az emberek itt egyenlőek lennének? 
Ugyan már!
A társadalom mára visszafordíthatatlanul szétszakadt, a felső kasztba tartozók élik a maguk elkülönített és az átlagember számára elképzelhetetlen színvonalú életét, a középosztály meg abban a hitben ringatja magát, hogy attól, hogy ő megél, minden rendben van, és kézzel-lábbal iparkodik elhatárolni magát a nyomorultaktól, merthogy azok miért nem dolgoznak, ugye.
Pedig a szétszakadt, atomjaira hullott társadalom komoly veszélyeket rejt, a karib-tengeri modell, melyben négyméteres kerítések mögött őr ül a kert közepén, puskával a kezében nincs túl távol társadalmunktól.
És lehet ugyan a nincsteleneket egymás ellen fordítani, de ez csak ideig-óráig kivitelezhető.
Aztán az is kérdéses, mikor jön el az a pont, mikor saját őreik tesznek pontot vezetőik pályafutására, van erre elég példa a történelemben a pretoriánus gárdától kezdve a különféle forradalmakig.


Jobb ma gyereknek lenni?
Lebutított oktatással maximum a betanított munkás léte felé haladni nem valami túlzott élvezet, a szülő pedig bátran kalkulálhat azzal, hogy a gyermeke soha nem tud kilépni a csicska-létből.
A cseléd gyerekéből cseléd lesz.
Merthogy például a felsőoktatás felvételi követelményébe beépített nyelvvizsga kimondottan azt a célt szolgálja, hogy a pórnép pereputtyát távol tartsák a tudástól, hiszen a keresetek nem teszik lehetővé, hogy a drága nyelvoktatást az "alsóbb néprétegek" megfizessék.
És így tovább, lehetne a példákat még sorolni, miközben épülnek a stadionok, Orbán olimpiát akar rendezni, minden aggály nélkül lesöpörte Budapest térképéről a műemléki értéket képviselő  Népstadiont, mint a mesebeli Fanyüvő irtja a főváros fáit, és olyan helyre kis diktatúrát rittyentett, mely Kádár korában legfeljebb az utópiák birodalmában létezett.
Az is diktatúra volt persze, de tízmillió magyar diktatúrája, a mai meg tízezeré.,
1956 után kétszázezer ember ment világgá, zöme gazdasági okokból, mostanság meg hétszázezer, úgy, hogy a kutya se ugatott utána.

A rendszerváltás során mindenki jobbat várt, de a népi bölcsesség - jobb sose jön - már megint beigazolódott.
Igaz, ma utazhatsz - ha van rá pénzed.
Tanulhatsz - ha van rá pénzed.
Gyógyíttathatod magad - ha van rá pénzed.
Lakásod is lehet - ha van rá pénzed.
Pénz beszél - a kutya ugat.
Ennyit Petőfiről meg a magyar nép fékezett habzású farkasairól...


:O)))

2019. szeptember 17., kedd

EMANCIPUNCIK

A közelmúlt veszteséglistája egészen megdöbbentő, szinte egyszerre halt meg Konrád György, Rajk László - az ifjabbik - és Marton László, aki maga volt a Színház.
Konrád - a rendszer szerencsétlenségére - Budapest díszpolgára volt, így a Főváros kénytelen volt saját halottjának tekinteni, és a temetéséhez a megfelelő körülményeket megteremteni.
Rajk László sem volt a rendszer - egyik rendszer kedvence sem, pedig ő készítette a rendszerváltás újratemetéseinek látványtervét, hacsak azóta ki nem derült, hogy
 azt is a neves szónok tervezte meg...
Rajk édesapja révén került be a történelembe.
A család az újratemetésekben felettébb járatosnak számít, az 1956-hoz vezető út egyik fontos állomása volt az idősebbik Rajk és társai újratemetése - itt mondta állítólag egyik harcostársa: Szegény Laci, ha élne, de belénk lövetne!
Mindenesetre a sor legproblémásabb tagja kétségkívül Marton László, akit állítólagos szexuális visszaéléseiért sikerült lemondásra kényszeríteni, és a bulvár eszközeivel megalázni, szinte boszorkányüldözés áldozatává tenni.
Azon spekuláltam, hogy ez a szituáció hozzájárulhatott-e, és ha igen, akkor mennyiben járulhatott hozzá betegsége kialakulásához, végső soron halálához.
Sajnos ezt a költői kérdést - hiszen a konkrét esetben egzakt válasz nemigen adható - feltettem a facebook-oldalamra is, ahol aztán kaptam hideget-meleget, minden voltam, csak úrifiú nem, pedig én csak kérdeztem, nem állítottam semmit.



Az eset akkor került az érdeklődés középpontjába, amikor nyugaton a "me too" gyűjtőnéven emlegetett kampány folyt - a szereposztó díványok virgonc művésznői még egyszer magukra akarták irányítani a reflektorfényt, elrebegve utolsó főszerepüket a maguk által írt - de legalább is társszerzőként jegyzett - drámában.
Erre a vonulatra kapaszkodott a középszerű rendező és társa, a középszerű színésznő, akik ha a tehetségük olyan jó lett volna, mint az ütemérzékük, ma saját szobrukként állnának a világot jelentő deszkákon.
Az ellenfél megválasztása nagyon fontos, hiszen ha magas státuszú ellenfelet sikerül választanod, akkor az téged is megemel - ez az az ember, aki seggberúgta a Császárt! - suttogják a hátad mögött és csodálnak a bátorságodért, miközben az, hogy igazad volt, vagy nem, teljességgel lényegtelenné válik.
Marton a színház világában nagy ember volt, akik vádolták, azok a kultúra szakmunkásai, említésre sem érdemes művészek voltak, de a kor nekik kedvezett.
Történetük húsz éves sztori volt - vagy igaz, vagy nem -, de a közvéleményt nem az épeszűek irányítják, így aztán a meglehetősen vicces történetből egy vérnősző barom portréja kerekedett ki, a sok vitaminhiányos hölgy pedig boldogan fantáziált és konfabulálgatott.
A probléma persze elsősorban társadalmi, szokás szerint a ló egyik oldaláról a másikra esünk, ahelyett, hogy épeszű módon kezelnénk teljesen természetes élethelyzeteket.


Értem ezen a férfiak és nők kapcsolatát, az érintkezések stílusát, a társadalmi konvenciókat, melyek az egyénekhez igazodva is változhatnak, hiszen máshogy kell udvarolni egy nagypolgári család lányának, mint egy kőbányai prolilánynak - egyszerűen más és más metakommunikációra vevők, mások a hívószavak, mások a határok, ehhez kell igazodnia a szerencsétlen pasinak, aki szintúgy jött valahonnan a saját szokásrendszerével - nem egyszerű dolog ez, lássuk be.
Máshogy udvarol a rinocérosz és máshogy a kolibri, ezen segíteni senki sem tud, hát még, ha a kolibri világhírűvé is akar lenni...
A mai magyar társadalmi konvenciók szerint egy kapcsolatban a férfinak kell kezdeményezni, ha a nő kezdeményez, az meglehetősen kockázatos, eleve könnyű megszerezhetőséget feltételez.

Ez persze nem biztos, de az igen, hogy még a nők többsége is ezt feltételezi.
Namármost az, hogy mi számít kezdeményezésnek, az egyéni megítélés kérdése, van, akinél az, ha a nő állandóan a kiszemelt férfi nyomában van, ha kipakolja és beveti a rendelkezésére álló eszköztárat, ha hozzáér a pasihoz, ha hozzásimul - a metakommunikációnak komoly szakirodalma van.
Ha a férfi érti ezt, akkor nincs baj, ha nem érti még akkor is lehet korrigálni, a baj akkor van, amikor tévesen dekódolja a jeleket.
Emellett a társadalmi konvenciók elő is írnak a decens úrinők részére némi vonakodást, szempilla-rebegtetéssel egybekötve, hogy aztán a pasi következő nyomulásánál - két perc múlva - boldogan hajigálják le magukról a fehérneműjüket, és profikat megszégyenítő aktivitással vessék bele magukat a szerelmi csatározásba.
Jól teszik, a játék akkor szép, ha betartjuk a szabályait, mely engedélyez akár még egy kis szelíd erőszakoskodást is, hiszen az ember a szex során áll talán legközelebb az állatvilághoz, ahol a hím - ha tudja - rákényszerít akaratát a nőstényre. A nőnek se szokták felróni, ha véresre karmolja partnere hátát, vagy beleharap az őt csókoló ajkakba.
Ez persze nem jelent felmentést a nemi erőszaktevők számára, hiszen azért az ember mégsem állat, ugye.



Hogy valaki nem szokványos módon közeledik a partneréhez és abban ez viszolygást vált ki, ez bizony előfordulhat, de általában elég szóban tiltakozni, ha pedig ez nem segít, akkor jöhet a BTK, a nő számára pedig a keserű tapasztalatot érdemes beépíteni a személyiségébe, és legközelebb körültekintőbben választani személyt, helyet, szituációt.
Nemigen életszerű egy szerelmi - végcélként szexuális közeledést egy kérdőív kitöltésével kezdeni, melynek utolsó sora a nő kifejezett engedélye.
Nem véletlen a vicc, mely szerint a "Feljön hozzám egy kávéra, Józsi?" kérdésre az adekvát válasz: "Meg hát!"
Ma egy kicsit túlteng a nőkben a bosszúvágy, valószínűleg elégtételt szeretnének kapni sokezer generáción át tartó elnyomatásukért, aztán addig-addig szelídítik a férfiakat, míg végül az eredmény már nem is tetszik nekik, és hanyattvágják magukat egy büdöstalpú macsónak.
Sokan rettenetesen felháborodnak egy férfi közeledésén és zaklatást kiáltanak, jóllehet a zaklatás nem egyszeri alkalomról szól, hanem egy folyamatról, amikor egy ember nem hagyja abba felszólításra sem az erőszakos közeledési kísérleteket, hanem nyomul ezerrel.
Ez ellen a nők nem védtelenek, ezer mód van arra, hogy leállítsák vagy leállíttassák a kellemetlenkedőt.
Sajnos a mai világ a nők számára maga a paradicsom, hiszen ha valakit el akarnak lehetetleníteni, elég csak megvádolni, és felindulnak testvéri banyatankok, míg a férfiakban nyoma sincs a szolidaritásnak, kussolnak, némelyik még kontráz is, ők szegények valószínűleg még egy egészségeset nem keféltek életükben, és így próbálnak javítani maradék esélyeiken.
Természetesen a pasik se szentek, de a fallokrácia már a múlté, a nőké a vezető szerep, nem véletlen, hogy még a kábítószert is ginának hívják - az elejéről a használatban már lekopott a Va.
Nő és férfi - mindketten mást akarnak, mondá Karinthy - a férfi a nőt, a nő a férfit, de a győzelemért lehetne sportszerűen is küzdeni.
Talán...

:O)))

Ps: Ha valaki elkezdi itt taglalni Marton László ügyét, azt - sajnos - ki fogom moderálni...

2019. szeptember 7., szombat

SZÁZHARMINC A NYUGDÍJAS KILÓJA

Bevásárolt Szeretett Vezetőnk, és mint mindig, most is jó vásárt csinált.
Kilencezerért vett kétmillió százötvenhatezer nyuggert.
Hetven kilósnak számítva az átlagot, mindössze százharminc forintért vette a nyugdíjas kilóját, ha a nyugger csirke lenne, ilyen áron soha meg nem kapja.
Tegyük hozzá, hogy a nyugdíjasok többsége egyelőre ki sincs belezve, ki sincs csontozva, ha bontanák, akkor a nyuggerfarhát szinte ingyen lenne osztogatható, de hát ezidáig ezt még megúsztuk.
Persze lehet most azt mondani, hogy a semminél a kilencezer is jobb, aminthogy ez igaz is, csakhát sajnos még nincs minden ember abban az élethelyzetben, hogy fel kelljen adnia az önbecsülését.
Lehetne természetesen javasolni a döntéshozóknak, hogy tartsák meg maguknak, és elköltése céljából keressék fel gyógyszerészüket, ha már orvos lassan nemigen marad. Kérjenek gyógyszert pofátlanság ellen, lehetőleg ágyúgolyó méretű kúp formájában, naponta háromszori alkalmazásra.


Öregnek lenni nem leányálom, Anyukám szokott mindenféle felajánlásokat tenni azok számára, akik akárcsak egyet is tudnának mondani az öregkor szépségei közül, és ahogy korosodom, mindig meg kell állapítanom, hogy a bölcsesség valószínűleg genetikailag determinált.
Bár a teve nem bölcs, mint a bagoly, de ösztönösen ráérez a nagy igazságokra, főleg, ha az anyukájától hallja.

Az öregedéssel mindenféle bajok járnak, minden kopik, minden romlik, szegény nyugdíjas a kajapénzét a patikába hordja, de legalább a gyógyszerei kapszulája lenne rántotthúsból.
Nettó szerencse, hogy a rántotthús ízét már elfelejtette, és az Alzheimert egyelőre még nem adóztatja éber kormányunk, mint luxusbetegséget.

Jack Nicholson ugyan azt mondja, hogy a postás mindig kétszer csenget, de a nyugdíjasok életminőségét ugrásszerűen javító utalvánnyal csak egyszer, utána a nemzeti sorsfordító megy vissza a feladónak azonnal.
Az életminőség javítása azért ugrásszerű, mert ha nem ugrasz a postás hívó szavára, akkor volt-utalvány-nincs utalvány hipp és hopp, az ez esetben követendő eljárásra szintúgy a fent említett film tesz javaslatot...

Mindenesetre aki lekéste a postást, az mehet az utalványáért a sóhivatalba...


Érdekes a mi népünk, a nyakába ültet egy vérszívó, ócska, gusztustalan bandát, aztán élvhajhász mazochista módjára szinte kiköveteli, hogy a legszegényebbek és legelesettebbek rovására szórja a pénzt lapáttal idióta hobbijaira, eltűri a legpofátlanabb tolvajlásokat, rablásokat, aztán azon sopánkodik, hogy ez a kormány békés úton leválthatatlan - holott dehogy.
Ha a nyugdíjasok akarnák, bármikor lazán megbuktathatnák a kormányt, ehhez csak némi tisztánlátás és elszántság kellene.
Nem hiszem, hogy üdvözítő az ellenzéki pártoknak az ő végtelenül okos tanácsadóik javaslatára az aktív munkavállaló korúak fiatalabbjaira koncentrálniuk, az a korosztály a társadalomban betöltött helyzeténél fogva kevésbé érzékeny a jövedelmére, mint a nyugdíjas, akinek adott esetben az élete függhet attól, hogy meg tudja-e vásárolni a gyógyszerét, vagy nem.
És egyre közelebb az az idő is, amikor megjelennek a falvakban azok az öregek, akiknek nincs már semmiféle jövedelmük, egészségi állapotuk elborzasztó és a gyermekeik fidesz-szavazók, tehát nem törődnek a kihaló generációkkal, mert el vannak foglalva azzal, hogy Kövér házmester utasításait követve teleszüljék a Kárpát-medencét igaz magyar gyerekekkel - ha egyedül nem megy, majd a postás besegít, úgyis lesz most majd szabadideje...


:O)))

2019. szeptember 2., hétfő

UBORKASZEZON UTÁN

Vége a nyárnak, jönnek a hűvösebb napok, kezdődik az iskola, hála Jótevőnknek némi tanszer szétszórásával egybekötve.
Minden öntudatos gyermek vidáman siet, hogy beledughassa fejecskéjét a Nemzeti Ceruzahegyezőbe, melyből kihúzva azt éppen olyan kis rabszolgapalánta lesz, mint a többi.
És még nincs vége, hiszen sajtóértesülések szerint Nagyurunk azt tervezi, hogy az óvodák és bölcsődék sorsát is dolgos kezeibe veszi.
Már látom is lelki szemeimmel, amint a bölcsisek a narancsszínű kis biliken (M&M típus) sorban üldögélve drukkolnak a Fradi mennybemeneteléért, miközben a lakosság még épeszű része ugyanezt teszi Nagyurunkért... 



Nyári bujdosásukból visszatérnek a politikusoknak nevezett gombnyomogató robotok és visszatérnek a magukat többnyire minden alap nélkül ellenzékinek nevező társaik is, hogy tovább lökdössék ezt a szerencsétlen országot a szakadék felé, melynek alján már ott ül Lőrinc barát egy sovány pénztárcával, hogy megvegye a roncsokat az általa felkínált megszokott áron: egyrészt mindenáron, másrészt meg szarért-húgyért.
Ez  a metódus sokkal hatékonyabb lesz, mint az eddigiek, amikor minden vacakkal - energiaszektor, Balaton, miegymás - külön kellett küszködni, egyszerűbb lesz az egész hóbelevancot egy tételben megvenni, majd a család nevére íratni - egyet anyunak, egyet - egyet a gyerekeknek, tesóknak, vejkónak, unokatestvérek nevére, nem lesz gond, anyu kanálfülű, gyerek, mint a pelyva.
Talán a társadalmi nyugalom fenntartásában is segített, hogy a sok léhűtő nemigen volt szem előtt, terepszínű fürdőgatyákban költötték a pénzünket, de meg is érdemelték, addig sem csináltak újabb bajokat.
Sőt - kellemes ígéretekkel bombázták a bamba magyar nyugdíjast, a maradék néhány egészségügyi dolgozót, a mazochista pedagógusokat meg az állami alkalmazottak azon részét, aki még nem ment világgá, csodák csodájára.



Nagy változásokat nem hozott a nyár, Fodor Gábor úgy lépett ki a politikából, hogy a kutya se ugatott utána, talán csak Orbán sajnálta, hogy lezárult a "Szép Szőke Herceg akció", mely oly sok örömet okozott neki.
Már tologatják a bútorokat, Gabóca valószínűleg Szili Katalinnal szemben kap íróasztalt, lehet, még lovagkeresztet is, mint a Fideszhez átálló pesterzsébeti polgármester. Mindenesetre megélhetési gondjai nem lesznek, Nagyurunk gondoskodni szokott háziállatairól.
Ebből is látszik, mennyivel több esze van, mint ellenzékének, mely ahelyett, hogy beállt volna Hunvald mögé és tolná ezerrel a kampányát, helyette levelezget vele, meg ígérget fűt-fát, csak ne induljon.
Természetesen az eszméért többet kellett szenvedni Brüsszelben, mint a sitten, így aztán teljesen logikus, hogy Hunvaldot magára hagyják, jóllehet, alapból őt kellett volna indítani, hiszen ő ismeri a pályát és van egy kazal önkormányzati tapasztalata.
Ha úgy tetszik, még mártírnak se lenne rossz, hiszen szenvedett a diktátor börtönében...
Az ellenzék hálistennek nem mindenben béna, sok helyen létre tudta hozni a választási akcióegységet, kivéve, ahol valamelyik jelöltjüket megvették kilóra, mint a kacsát, vagy volt az LMP-nek jelöltje.



Most persze majd elindul a hemzsegés, indul a kampány.
Nem mondom, van abban valami kellemes, ha az ellenfelet bekenjük szarral, de attól tartok, ez most kevés lesz, hiszen a módszer hatékonysága még akkor is romlik, ha a Nemzetvezető úgy szórja hívei közé az aprópénzt, mint gazdasszony libáinak a kukoricát.
Természetesen a nyuggerek kilencezerért elviselik, hogy Orbán sértegesse őket, talán majd akkor felemelik az elnyomottak járókeretét, ha az anyjukat is szidja, de az se biztos, hiszen ha emel egy ezrest, akkor lehet megéri tovább kussolni.
Fontos lenne pedig minél több önkormányzatban nyerni a választást, már csak a következő országgyűlési választások miatt is, hiszen ahol ellenzéki az Önkívület, ott az ellenzék munkája is könnyebb lenne, már, ha akarnának egyáltalán dolgozni, ugye...
A jelölteknek programot kellene adniuk, de erről a politikai szféra már régen leszokott, ellenzék és kormánypárti mamelukok egyaránt, azt hiszem pedig, nem lesz elég virágzó demokráciát ígérni, meg szidni a diktatúrát úgy általában.
Persze, aki most akar választási programot gyártani, az már lekésett róla, de hát nem akarok én tanácsot adni fegyvertársaimnak, még megsértődnének, ha figyelmeztetném őket, hogy a csőre töltött  puska csöve nem kukker.



Szerencsére a hatalom sem tud már  hatékony, új jelszavakat kreálni, a régieken meg már leginkább csak röhög a nép, a legostobábbakat kivéve, de hát az is jelentős tömeg, vannak vagy másfélmillióan, meg a félmillió haszonélvező.
Még a jelöltjeik zöme is szavlejárt helyi híresség.
Sajnos az ellenzék jelöltjei mögött nincs hatalomtechnikai háttér, nincs pénz - hát várjuk a csodát, és menjünk el szavazni.

Aztán majd meglátjuk.


Egy választási győzelem lenne pedig a jobbik változat, mert ha hagyjuk, hogy a helyzet addig romoljon, míg egy jelentősebb csoportnak eszébe nem jut feldíszíteni a körúti fákat Nagyurunk vazallusaival, akkor arra mindahányan ráfizetjük a gatyánkat is.


:O)))