2019. május 25., szombat

VÁLASZT6

Vége a kampánynak, éppen olyan lett, mint várható volt, semmilyen.
Ez természetesen objektív dolog, nem is szeretném a pártok nyakába varrni a felelősséget, ha az embernek hátrakötik a kezeit, meglehetősen nehezen tud tapsolni.
Nem egy öröm, de tudomásul kell venni - a mi kis mocskos diktatúrácskánkban korlátozottak a lehetőségek, ergo csak korlátozott eredmények várhatók.
És ez csak az egyik fele a történetnek, a másik - és meghatározóbb fele - a társadalom állapota.


A magyar társadalom sajnálatos módon ma egy nyálcsorgató debil képét mutatja, sikerült teljesen hülyét csinálni belőle, és erre még büszke is.
Normálisabb országokban az olyan szélhámost, mint amilyen a mi szeretett vezérünk már régen felakasztották volna a kamu-kerítésére, hadd riogassa ott a migránsokat, vagy - csak neki -  újranyitották volna a Hárshegyi Mosolygóst, ami számára egyébként is az egyetlen reális menekülési lehetőség a felelősségrevonás elől.
Persze ez nem egy normális ország, itt az emberek elhiszik, hogy a kád lefolyóját be lehet dugaszolni egy gyűszűvel, és akkor öröklétig fürödhetünk a boldogságban.
Mi itt szeretünk rettegni, és még szerencsénk is van, hogy a köpcös nem a rézfaszú bagóval kezdett ijesztgetni, hanem a migránssal, aki ellen elég, ha Juliska néni szögesdróttal háromszor körbetekeri a muffot, és a bal vállán keresztül leköpi Soros plakátját.


Bárki bármit is mond, ez a választás roppant hasznos, hiszen nem lehet tovább sunnyogni, ki kell állni, már a politika szintjén, és nyíltan kell beszélni.
Nem lehet tovább folytatni a pávatáncot, ki kell mondani, hogy mit is akar az a bűnöző, akit mi lányos zavarunkban politikusnak hívunk. 
Természetesen nem könnyű ez, hiszen a helyzet napról napra változik, ehhez alkalmazkodni még az olyan gyakorlott figura sem tud, mint Vezérünk, aki politikai viselkedését tekintve olyan, mint a sikló egy vödör takonyban, már elnézést gyengébb gyomrú olvasóimtól...
Most éppen az osztrák botrány nyomán került elő Orbán szerepe a média bekebelezésében, és nem vagyok annyira naiv, hogy azt várjam, hogy holnap bilincsben viszik el.
Ráérünk másfél év múlva is, végtére is a Watergate botránynál is kellett ennyi idő a fekély felfakadásához.
Akármi is lesz ennek a vége, az biztos, hogy tisztul a kép, még ha a Nagy Kombinátor neki is látott most visszatáncolni pártcsaládjához, melynek vezetőinek felettébb ostobának kellene lenniük, hogy visszafogadják. 



A Fidesz nevű orbánviktor nem kampányolt, leszámítva, hogy etette a plakátnyomdában érdekelt orbánviktort és tovább gyarapította a mészároslőrinc nevű orbánviktor vagyonát.
Azt hiszem, ennél többet tenni ebbe az ügybe számára felesleges is lett volna, szavazótábora tudja a dolgát, akik félnek a migránsoktól, azok úgyis elrohannak megvédeni magukat, különösen most, hogy infláció híján már a gyógyszereik kiváltására sem jut pénzük.
Azt hiszem, hogy ezen a magyar társadalmon nemigen segít már semmi és senki, ez a társadalom már ebben az állapotában adja át magát az enyészetnek, szépen, ütemesen.
A normálisabbja kivándorol, a szegény itthon marad és személyes túlélési stratégiaként keres egy nyalni való segget , a gyerekek örök életükre gyerekek maradnak, a nők meg minden nap imát mondhatnak a Szent Nyúlanyó képe előtt, melyet kötelező lesz a Vezér képe mellé akasztani a hálószobában...



Az ellenzék próbálkozott kampányolni, de a korlátozott nyilvánosságban nemigen jut el a választóhoz, legalábbis ezzel a médiamegjelenéssel annyi az esélye egy gyökeres fordulat létrehozására, mint sakktábláról a fekete lónak az epsomi derbyn.
A Jobbikot elérte az MSZP sorsa, kettészakadt és a két fél képtelen az együttműködésre.
Az ortodox náci oldal felettébb gyűlöli azokat, akik megunták a gyűlölködést.
Az MSZP képtelen találni egy karizmatikus vezetőt, a fidszes influencerek jóformán azt csinálnak a párttal, amit akarnak.
Az LMP talán kiesik, és belép helyére a Momentum - szerintem ugyanazok rendezik az új bábszínházat, akik a régit, csak a kopott figurák helyére újakat szerződtettek.
A helyzet egyetlen igazi nyertese a DK, csodálkoznék, ha nem jelenne meg szavazatokban is, hogy hiteles és okos politikus vezeti a listát, aki történetesen nő, aki ért a gazdasághoz és érdemi vitákra is alkalmas lenne, ha merne vele kiállni például a Fidesz listavezetője.
A párt kapott egy tehetséges politikust, vele egy európai programot, amiért érdemes lesz küzdeni.
Ami a többieket illeti, a magányos harcosok küzdelme gyönyörű lehet, de általában eredménytelen.



Szóval, még csak annyit, hogy a DK lista a hatos lista.
Mindenki bátran szavaz
6, ha Európát választja Azerbajdzsán helyett, merthogy a választás minden ellenkező híresztelés dacára számunkra nem Oroszország és Európa között van, mint ahogy a migránsmentes ország is illúzió, ameddig Orbán hozza be őket sunyin, tízezerszám.
El kell menni szavazni, mert el kell a gonosz törpét itthon is bizonytalanítani.


Aztán egyszer majd csak el lehet zavarni a pereputtyával, meg a bűntársaival együtt.



:O)))

2019. május 13., hétfő

LÁTOGATÁS A VELENCEI TÜKÖRNÉL

Csókolom a kezsit-lábát méltóságos Trampli Úr!
Hát ideértem végre, igaz, tíz évig tartott az út, de megérte, végre itt állhatok az Orális Irodában, és ígérhetem, jobb leszek, mint Monica volt hajdan!
Igen, jól utaztam, repülőgép-függő vagyok, azzal jöttem ide már akkor is, amikor díszmadzag lettem Bostonban, vagy amikor a nyaralásból honvédségi szállítógéppel mentem haza, lőszeres ládákon üldögélve.

Imponált az asszonynak, amikor letipegett a rámpán megígértem neki, hogy letipeghet még nagyobb gépről is, de sajnos közben ö is közéleti szerepet vállalt, most is a Mosónők Világkongresszusán vesz részt, hiányzik is nekem, ő a családban a washlady...
És igen, Mr Trampli Elnök úr, szívesen veszek részt önnel egy fekete-fehér igen-igen játékban, Gyurcsány életére esküszöm, hogy nem tud úgy csőbe húzni, hogy én akármire is nemet mondjak!
Ez nálam elvi kérdés, amúgy meg nekünk, a Világ Urainak  össze illik tartani, különösen most, hogy már itt vagyok, mert egészen idáig majd összetartottam magam, hogy már megint a macskaasztalnál kell ennem!



Igenis, naccságos Mr. Trampli Úr, mindent veszek, ahogy parancsolni méltóztatik, - tűzkő, műkő, sírkő - mindenben büfé vagyok!
Hogy F-35? Hogyne, természetesen,  tizenhatot kérek, ha F-16-os, akkor harmincötöt, és ha lehet egy csatahajót is, a Hapci a Dunán már kissé kiöregedett, a Parlament elé kötött monitor sem mai gyerek, a Mészáros névre hallgató rombolót meg állandóan dugdosni kell.
És hát kellene egy-két rakéta is, közepes hatótávolságú elég.
Igenis, veszünk gázt is Öntől!
Hogy milyen áron?
Hát mindenáron!
Igen, természetesen hálás népem imád engem, ezért is nyerhettem el, a megtisztelő geci címet, hiszen a magyar spermium fejében ott tekereg Európa DNS-e, az Önében meg az egész világé!
Igen, dolgos népem szeret engem, szereti a családomat, melyben aranyásótól a prófétáig mindenki megtalálható.

És alig várják, hogy nejem megkaphassa a Macskajáték főszerepét...
Köszönöm, hogy szóbaállt velem ezekben a nehéz időkben, - mielőtt elmegyek vethetnék még egy pillantást a képre, mely úgy hozzám nőtt?
Tudja, amelyik azt a muzsikust ábrázolja - ha jól emlékszem, Velencei tükör a
címe! 

:O)))

2019. május 7., kedd

EURÓPA DNS-E

„Én vagyok a legkeresztényebb, tehát a legeurópaibb az európaiak között. Európa DNS-e vagyok, annak az őrzője.”
Ezt találta mondani szeretett vezérünk és tanítónk Bernard-Henri Lévynek, újabb jeleként állapota súlyosbodásának.
De persze esetleg ez csak egy dícséretes coming out és közkinccsé tette, amit barátja már régen kihirdetett, miszerint O1G, de tulajdonképpen ez sem pontos meghatározás.

Merthogy vagy ondó, vagy spermium, első esetben sokmilliomod magával kell osztozni a DNS-őrző büszke címén, viszont ha ő a spermium, akkor csak azzal a petesejttel, akivel megpróbál egyesülni, nagy farokcsapdosás közepette.
A spermium feje tele van DNS-el, ami persze nem garancia arra, hogy az adott egyed normális, hiszen a spermiumok kilencven százaléka deformált, két feje, két farka van, esze meg egy szál se.
Emellett, ahogy öregszik a tulaj, egyre több a selejt, a versenyzők egyre lassabban csapkodnak farkincájukkal, veszélyeztetve ezzel a DNS célbajuttatását.
Még szerencse, hogy a természet gondoskodik a hátrányos helyzetű spermiumokról is - mint a példa is mutatja, egyetlen egy is elég, hogy világra jöjjön a nász deformált terméke.
Namármost ha viszont ő maga a DNS, akkor sok hatása nincs a folyamatokra, kutya ugat, karaván halad, mint ahogy a kamion mozgására sincs hatással a platón bőgő ökör.



Ami azt a kijelentését illeti, hogy ő a legeurópaibb az európaibbak között, hát nem is tudom.
Volt már ilyen '56-ban, állítólag, hogy amikor a kazah kiskatona meglátta a Dunát, azt hitte, hogy a Szuezi-csatorna partján áll, hát istenem, Vezérünk is eltévedt, alvezérei meg nem merik cizellálni neki a differenciát a Duna és a Gangesz között, folyó-folyó, ugyebár. 
Persze nem biztos, hogy téved, meglehet, figyelmetlenül elkotyogta a Mestertervet, melynek alapján aztán majd hozzácsatoljuk Szabolcs-Szatmárhoz Indiát, merthogy mi merünk nagyot álmodni.
Mert az, hogy európai, nem is kétséges, csak meg kell őt nézni a többi Uniós kormányfő társaságában - az a zsebreb@szott kéz, mely úgy játszik ott, mint a Queeg kapitány a Caine hadihajón az acélgolyóival, igazi európai jelenség, és akkor még nem is beszéltünk a példás eleganciáról meg a hátizsákról.
Utóbbi természetesen létszükséglet számára, hiszen éjjel-nappal abban cipeli a bankbizonylatokat meg a strómanjait az igaz úton tartó szindikátusi és egyéb szerződéseket, titkosszolgálati aktákat, továbbá egy-két radioaktív tűt, méregfiolát és néhány töltényt, melyek felébe ellenségei, másik felébe barátai nevét gravíroztatta előrelátó módon.



Aztán itt van ez a kereszténység-ügy is.
Jó, nem őskeresztényekről van szó, de akkor is.
A kereszténység mindig a szolidarításról szólt, kivéve, mikor éppen az inkák és aztékok kiirtásával volt elfoglalva, vagy éppen boszorkányokat égetett.
De hogy Szeretett Tanítónk, kinek országlása alatt gyermekeket éheztetnek a befogadó-állomásokon keresztény lenne? Na ne!...

Jézus korbáccsal verné ki a közösségből, és akkor még szó sem esett az Öregisten villámairól, hiszen ennek az embernek a léte egymagában elégséges ok az ateizmusra.
Ezt már annak a kétmillió idiótának is illene látnia, értenie, akik miatt a patkányok feldúltan tiltakoztak az MSZP vezetőinél, mert sértve érezték magukat.
Vezérünk most forgolódik, mint kutya a vackán és erősen reménykedik egy szélsőjobbos fordulatban, mely ki tudja húzni a pöcegödörből.
Pedig jó helyen van ő ott, ne nagyon akarjuk megmosdatni, csináljunk inkább másikat...

De nagyon oda kell figyelni rá, mit akar csinálni, mert a veszett kutya is akkor a legveszélyesebb, mikor sarokba szorítják.


Észnél kellene lenni!


:O)))

2019. május 4., szombat

ANYA CSAK EGY VAN

Forrás: Litera.hu
A vonatkozó vicc szerint ezt kiabálta ki a spájzból Móricka, amikor anyukája beküldte két üveg lekvárért.
Ez a felismerés a mai napig meghatározó az emberiség történetében, évente meg is ünnepeljük az erre kijelölt napon, felénk május első vasárnapján.
Jól is van ez így!
A sok gyanús előéletű, többnyire koszos talpú, vízben forralt, blansírozott, flambírozott, konfitált, orosz lányok elé vetett aszkéta szent, a bárddal, karddal, vagy egyéb gyilokkal felaprított aprószentek, valamint a nép számára jobb esetben teljességgel ismeretlen, rosszabb esetben alaposan félreismert történelmi kártevő mellé kellett egy hiteles valaki, akinek tisztességét, önzetlenségét, szerethetőségét nem vonhatja kétségbe senki.


Az anya ebbéli minőségében tökéletesen megfelel a célra, hiszen róla nem kell legendákat gyártani.
Nem kell körbehazudozni a világot, hogy a mocskos tolvajból, vagy hazáját és annak népét lépten-nyomon eláruló, hataloméhes politikusból a nép elé példaképül állítható hőst farigcsáljunk.
Az anya maga a tökéletes hős, aki naponta érdemli ki ezt a címet.
Aki normál menetben nem egyszerre hal meg, levetve magát a vár fokáról, az nem egy nagy kunszt.
Az anya minden nap egy kicsit meghal gyermekeiért, amíg csak él.
Minden napja maga az aggodalom, a féltés, a szeretet.
Ha madár vagy állat lenne, akkor magára hagyná porontyát, mihelyt az gondoskodni tud magáról, de az ember anyja addig nem hagyja magára gyermekét, amíg él.
Pedig az ember gyereke nem minden esetben adja vissza azt a szeretetet, gondoskodást, amit kapott, sőt - nem egy esetben szembe is fordul azzal, aki őt a világra hozta, pillanatnyi hangulata vagy érdeke szerint.
Megbántja azt, vagy annak emlékét, akinek jószándékát, felelősségérzetét kétségbe vonni szinte elmekórtani tünet.


Az anya  nem tart igényt magasztalásra, a legnagyobb hőstetteket is természetesnek kezelve éli életét és biztosítja leszármazottai életfeltételeit, merthogy ezt kódolta belé hajdan a Nagy Programozó.
Ő pedig e szerint hajtja végre a génjeibe kódolt parancsokat.
De azt azért ne feledjük, nem számítógép ő, aki csak a beprogramozott lépéseket hajtja végre.
A gép - meglehet - nála tökéletesebben pelenkázna fürdetés után, de adna-e a gép puszit a baba rózsaszín popsijára?
Anyák napján az édesanyákra gondolhatunk mindahányan, politikai, vallási, származási megkülönböztetések nélkül.
És ilyenkor elgondolkodhatunk azon is, hogy az, a boltban családjának élelmet, vagy bármilyen élelemre váltható dolgot lopó szerencsétlen bűnösebb-e, vagy az a társadalom, amelyik milliárdokat szór ki macskaalomra és kutyaeledelre, stadionokra vagy a szemétbe, de elnézi azt, hogy gyermekek - és felnőttek - éhezzenek, megfagyjanak telente.
Vajon, amikor nagyra tátott szájjal migránsozunk, eszünkbe jutnak-e azok az asszonyok, anyák, akik országhatárokon át hurcolják gyermeküket a halálból az élet felé?
Vajon azok, akik a befogadó-állomásokon éheztetett családokról a döntést hozzák, mikor vesztették el emberségüket?


Mert az biztos, hogy nem az anyjuktól tanulták a kegyetlenséget, az embertelenséget, az anyák ugyanis többnyire szolidárisak egymással!
Azt hiszem, hogy a mai kor nem kedvez a humanizmusnak, sajnos megint ott tartunk, ahol a múlt század első felében tartottunk, amikor az anyák jelentős részének ádáz küzdelmet kellett folytatnia gyermekeik életbenmaradásáért.
Egy gyermeket etetni nem elég, úgy kellene tudni felnevelni, hogy majdan be tudjon illeszkedni a társadalmi munkamegosztásba és meg tudjon élni, ő is, meg a családja is.
A magyar társadalom - mint már annyiszor a történelem során - hátramenetbe kapcsolt, és miután elveszítette visszapillantótükreit, helyettük görbe tükröket felszerelve eltiporja népe egy részét, miközben siránkozik, hogy kihal a magyar.
Aki anya, az nem öt napra tervez, ha módja van rá.
Hosszabb távon szeretné biztonságban tudni gyermekét, gyermekeit.
Sajnos, nem minden esetben ismeri fel érdekeit, elhiszi a személyesen számára kitalált hazugságokat, nem veszi észre, hogy egy feszültségekkel teli társadalomban még a személyes anyagi jólét sem biztosíték a kellemes életre.
Jártam egyszer a Dominiki Köztársaságban, ahol négyméteres szögesdrót kerítések mögött őr ült a kert közepén, térdén keresztbevetett puskával.
A ház szép volt, a kert gyönyörűen ápolt, az őr fess uniformisban marconáskodott, mégsem szerettem volna ott még gazdag sem lenni.


Anyának lenni felelősség, és ezt nem csak azt jelenti, hogy mindent meg kell tenni gyermeke egészségéért, ez azt is jelenti, hogy mindent meg kell tenni a társadalom, a környezet egészségéért is.
Az ember nem kis sziget a társadalom óceánjában, és az óceán, ha egészségtelenné válik, akkor a szigetek lakossága is elpusztul.
Kedves Anyák, ha tesztek, vagy éppenséggel nem tesztek valamit, annak gyermeketek számára következményei vannak, hát ennek tudatában hozzátok meg döntéseiteket!
Szép jelképei vagytok az emberi szeretetnek, egy-egy Madonna mindannyitok, és nem a popsztárra gondolok, hanem az asszonyra, aki elsiratta fiát a kereszt tövében.
Vagy egy másik asszonyra, aki ugyanezt tette egy öngyilkos merénylet után, vagy arra, aki gyermekével karjaiban menekült hajdan a trianoni döntés után, vagy aki beleőrült a látványba, mikor gyermekét a katonák behajították az égő csűr poklába. Vagy arra az anyára, aki lánya kezét fogva állt a gázkamrában, és még mindig őt próbálta óvni.


Szeretünk benneteket, mert ti is szerettetek, szerettek bennünket.
Jómagam szerencsés vagyok, mert anyukám mellettem van.
A gyermekeim már nem mondhatják el ugyanezt, azt hiszem veszteségük pótolhatatlan.
De a lányok számára ott a lehetőség, hogy saját gyermekeiknek adják vissza, amit kaptak, és ez sem kis feladat.
Kívánjunk hát nekik sok erőt, még több szerencsét ehhez, édesanyáinknak pedig hosszú, szeretetben eltöltött életet!


:O)))