2019. május 31., péntek

TÁJKÉP CSATA UTÁN

Az Unióban folyik a nagy osztozkodás, frakciók összeállása és összeállítása, pozíciók elosztása.
Pezseg az élet, a választók vagy megnyugodtak, vagy épphogy nyugtalanabbá váltak -  mindenesetre az kiderült, hogy merről fúj a szél, mely oly csúnyán elbánt a mi Szeretett Vezérünk pisiben ázó nadrágszárával.
Az Unió megy tovább a maga útján, tendenciájában arrafelé, amerre anno alapító atyái elindították: az Európai Egyesült Államok felé.
Kellemes fejlemény ez, minden demokratában szilárd hite mellett ott bujkált kicsit a félsz is, hiszen ismeri a választót, mely csaknem annyira következetlen és majdnem annyira ostoba, mint a magyar választók azon fele, ki boldogan tartja oda okos fejét a baseballütőnek, ha a nyele nemzetiszínűre van festve.
Ezen választók száma egy egészséges demokráciában jellemzően konstans, az emberek egy része máshogy van bekötve, mint a többség, ők a tetejében még azt is képzelik, hogy ők a többség, de legalábbis a nemzet boldogságának egyedüli letéteményese, és aki ezt vitatja, annak - szívük szerint - bevernék a fejét.
Reménykedjünk, hogy ez a választás néhány európai politikusnak is helyrebillenti a gondolkodását, és rájönnek, hogy az álmoskönyv szerint a széljobbal összebútorozni sok gondot jegyez.
Ha megtekintik Vezérünket, Viktort, a Haza Görcsét az Unió előszobájában, amint kitömött állapotában a hamutartót tartja a kijárat mellett, akkor talán eljut a tudatukig, hogy az oroszlán bajszát huzigálni egy ponton túl nem kifizetődő.

Európa győzött, a többi már részletkérdés, Orbán sorsa - és ezzel átmenetileg a mi sorsunk is, sajnos - a részletkérdés részletkérdése.
A lufi kipukkadt.


A hazai pályán nagy a zavar az erőben, természetesen Orbán megint győzelemként interpretálja a semmit, de valószínűleg menet közben sokat nőtt a ló, melynek lába kilóg, merthogy egyre többen veszik észre - talán még a Vezér táborában is.
Ékes jele ennek a Mezőhegyesi Ménesbirtok nagyratörő idegenforgalmi terveinek kinyiffantása Lázár János által.
Lázár éppen itt eszi ugyanis a száműzöttek porcukorral megszórt, mérsékelten keserű kenyerét, nem hinném, hogy tegnapelőtt tudta meg a pályázati kiírás tartalmát.
Lehet, hogy csak most értékelte úgy, hogy a szebb jövő reményében elvi alapon szembe kell fordulnia a turisztikai ágazattal, beleértve a sajátlábon álló pereputtyot is.
Jól jöhet a hős ellenállói múlt, majd ha a jövőből jelen lesz, ugye...
A Vezér egyébként visszavonulót fújt, kedvenc Közigazgatási Bíróságát úgy ejtette el, mint a tüzes parazsat, merthogy tudja, ha a harmadik hatalmi ágat is bekebelezi, akkor lőttek az anyagiaknak, ami nagy kár lenne.
Még az is meglehet, hogy Orbánné, szül. Lévai Anikó barátnője, Szájerné, szül. Handó Tünde is lapátra kerül, mikor kidobálják a ballasztot a süllyedő légballonból.

Ha nincs lóvé, nincs miből fizetni a muzsikusokat sem.
Igaz, voltam én már olyan buliban, ahol a prímásnak hegedűje volt, de vonója nem, a banda is hiányzott mögüle, a pengetést meg addig bírta az úri közönség, míg el nem fogyott a pálinka...
Érdekes lesz az is, hogy miként alakul sorsa Kovács államtitkárnak, aki ha nem ez a rendszer lenne, hát lenyomná Havas Henriket is a legrövidebb ideig államtitkárok versenyében, ugyanis ma gyereket gázolt a saját maga által vezetett autóval a Hűvösvölgyi úton.
Ilyenkor illik felajánlani a lemondását, függetlenül attól, hogy esetleg a gyerek is hibázott - persze ezek nem ismerik az illemhelyet, összevissza szarnak maguk körül mindent...



Ami a többieket illeti, a DK teljesítményét a hazai média még mindig két ujja közé csippentve, orrát előkelően fintorgatva szemléli, ebből is látszik, hogy itt még igen hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy demokratikus ország legyünk.
A média sztárja a Momentum, mely politikai (?) formáció arról nevezetes, hogy senki sem tudja honnan jött, még kevésbé, hogy hova tart, mindössze annyit lehet tudni róluk, hogy agresszívek, nagyképűek, egyetlen erényük, hogy fiatalok, és ha az általuk elképzelt társadalom rájuk hasonlít, hát nem mutatnak sokkal jobban, mint Orbán megvalósult társadalma.
Most, hogy a két értelmes nő világgá megy, nem tudni, ki tartja majd a kultúra keretei között Bandit, aki pedig nyilván alkalmas Orbán váltófigurájának, hiszen fiatal, tudtunkkal még nem lopott villamost és szakállas.
Mi igazán sikeres nemzet vagyunk, mi bele tudunk kétszer-háromszor is lépni ugyanabba a folyóba...
Ami a DK-t illeti, hát a nagy öröm indokolt, de vigyázni kellene, mert a párt vezetője primadonna alkat, és bár most hívei kifogták a lovakat kocsija elől, de talán azt nem kellene elvárni, hogy naponta igyanak pezsgőt a cipellőjéből...
Azt hiszem, hogy nagyon jól állt a pártnak, hogy Gyurcsány hátrahúzódott, és egy nagyon rokonszenves, okos nő volt a DK arca.
Kár lenne nem élni ezzel a kegyelmi állapottal.
Gyurcsány olyan helyzetben van, mint a migránsok, - ellenfelei addig mondták a magukét, míg az egyszerűbb népek fejében be nem betonozódott a kívánatos vélemény a volt kormányfőről, ezt megváltoztatni ma már alig lehetséges, talán nem is kell.
Kár pedig, mert tisztán látja a helyzetet...



Az LMP halála mérsékelten sajnálatos, jó lenne, ha nem támadna utódja...
A szocialisták helyzete is sajnálatos, de nem visszafordíthatatlan.
Talán aktivizálni kellene néhány talonba tett politikust, másrészt meg újra kellene pozicionálni a pártot.
Magyarországon a társadalom fele szegény, nekik pedig nemigen van képviseletük, lehet, feléjük kellene fordulni. 

Ujjá kellene építeni a szervezetet, és szép szerényen be kellene bizonyítani, a társadalom szegényebbik része számára, hogy  a szocialisták jól képviselhetik érdekeiket.
Talán lehetne a munkavállalóknak is pártjuk, nem csak a középosztálynak...
Ha ma fél a közmunkás, hogy retorzió éri, ha az ellenzék mellé áll, akkor akár kvázi földalatti mozgalomként kell működtetni a szervezeteket, elég, ha ott vannak az elveink és elképzeléseink a társadalomban, a többit majd a valóság elvégzi...
Macerás, fárasztó munka, de más megoldás nincs.
Fiatalok - de nem csak fiatalok - és új arcok is kellenek, nem hiszem, hogy sokáig tartható a mai helyzet, hogy a demokratikus  pártok egymás rovására növekedjenek, váltani kell.
A Jobbik sem volt sikeresnek mondható, talán az eredmény nem vezet a szélsőségek megerősödéséhez, hanem folytatódhat egy tisztességes jobboldali radikális párt építése, mert erre is szüksége van az országnak, ha másért nem, hát azért, hogy elváljon a radikalizmus az antiszemitizmustól, rasszizmustól, eszetlen sovinizmustól.


Érdekes időszakot élünk, az önkormányzati választások majd megmutatják, hogy az ezen a választáson elért eredmény kilengés volt, vagy egy trend első lépése...

Reménykedjünk...

:O)))

2019. május 27., hétfő

TÚL A CSÚCSON

Nincs meg a Fidesznek a kétharmad, ez is öröm a baloldaliak egy részének, én meg a nemzet szégyenének tartom, hogy annyi is van, amennyi.
Véget értek az európai parlamenti választások, van némi átrendeződés nemzetközi szinten, de Macron kivételével mindenki úgy interpretálhatja az eredményt, ahogy úri kedve tartja.
Az európai zöldek ünnepelnek, a liberálisok elégedettek, a többiek meg ülhetnek babérjaikon, vagy elődeik babérjain.
A nagy változás, miszerint az európai szélsőjobb markáns áttörést produkál, és ezzel megerősíti Orbán nemzetközi pozícióit nem következett be, így a nagy pávatáncosnak most főhet a feje, hogy lavírozza vissza magát az európai fősodorba.
Megoldja majd, ne legyen kétségünk, hacsak Európa új vezetői nem ütik a fejét egy bunkósbottal, mikor ki akar mászni a pöcegödörből, de ez nem valószínű, arrafelé mindenki pragmatikusan gondolkodik, és tudja, Orbán vinne magával tizenhárom szavazatot, ami magában nem sok, mégis rontaná az alkupozíciókat.
Meg aztán az se rossz tanács egy hatalmon levő politikusnak, hogy barátaidat tartsd magadtól minél távolabb, ellenséged, meg minél közelebb.

A hazai pályán – az ATV műsorát néztem – a Fidesz győzelmét természetesnek tekintik, én meg sajnos erre képtelen vagyok, mert ezt a helyzetet az eredményezte, hogy a demokratikus pártok átengedték a politikai terepet az ellenfélnek, nem ismerték fel a mai politika meghatározó sajátosságait, és mint a rossz hadvezérek még mindig a vesztett háborúkat akarták megnyerni.
Mondjuk, ezt teszi az Egyesült Államok is, csak - határtalan szerencséjére – ott a média rutinos, és ismeri a mantrák erejét, ebből kifolyólag a ma embere azt hiszi, hogy Amerika nyerte meg a II. Világháborút, és a vietnami háborút még inkább -  a legyőzhetetlen Amerika mítoszát imigyen sikerül fenntartani.
A mai magyar demokratikusnak nevezhető média nem tudja a dolgát, most meg már hiába is tudná, hiszen gyakorlatilag nem létezik.
Jellemző, hogy a demokratikus oldal kénytelen egy Fidesz által felvásárolt szekta televíziójából tájékozódni, ha a valóság távoli, elmosódott képére kíváncsi.
Orbán beszédét hallgatva, nemlétező nyakkendőjét igazgató kezét figyelve egy dolog prognosztizálható biztosan: a grazi klinikán kitakarítják a szobáját.
Orbán nem mondott semmit azon kívül, amit momomániásan ismételget, de ezt már maga is unhatja, és valószínűleg unják azon hívei is, akik nem érdekeltek anyagilag is a rendszer fenntartásában.
Félve jegyzem meg, hogy Orbán rendszerét a demokratikus oldal politikusai közül is sokan a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezik, elfeledkezve arról, hogy ebben az országban ha a mosóporra az lenne ráírva, hogy cukor, akkor a népesség negyedének kávéivás közben habzana a szája, tehát célszerűbb mindent annak nevezni, ami, - a maffiaállamot például maffiaállamnak.
Idősebbek emlékezhetnek: a krumplileves legyen krumplileves, ugye…

A Demokratikus Koalíció nevének rövidítése mostantól kezdve emlékeztessen mindenkit Dobrev Klárára is, akinek a sikert nagyrészt köszönhetjük.
A DK nem csak két új képviselői helyet nyert, de nyert egy elsőosztályú profi politikust is, akiben megvan az a pontosan körülírhatatlan politikusi „vonzizé” is, amit nagyképűék karizmának szoktak nevezni, ami vonzza a választókat, mint sörrel töltött befőttesüveg a házatlan csigákat.
A siker kétségtelen, a siker veszélye pedig egyrészt az elbizakodottság, másrészt pedig az elégedett hátradőlés, amiből könnyen lehet hanyattesés.
A DK most lendületben van, nem szabad megállni és ami még fontosabb, nem szabad most Dobrev Klárát visszavonni az első vonalból, hiszen nyakunkon az önkormányzati választás.
Neki önálló politikai szereplőként kell folyamatosan hallatni a hangját, talán még úgy is, ha Gyurcsány Ferenc most kissé halkabbra veszi a figurát.
Ő tud nagy okosságokat mondani, Dobrev Klára pedig úgy tudja elmondani ugyanezeket, hogy az átlagjózsi meg is értse, és ne legyintsen az egészre, ha beleütközik az első – számára érthetetlen – fogalomba.
Csak gratulálni tudok, mert igaz, hogy Gyurcsány nélkül nincs DK, de Dobrev Klára nélkül ma az egy mandátumnak örülhetnénk…

A Momentum eredménye várható volt, ez az új párt az új szem a láncban.
Amikor a szabad madarak szárnyaikat lógatták, akkor jött számukra az új fészek, az LMP, majd amikor azt a fészket is telerondították, már készen állt a Momentum, most folyik a beköltözés és a fészek belakása, ennek üzemszerű működésére a következő parlamenti választásnál lesz szükség.
A társadalom számára két dolgot üzennek: dögöljenek meg, akik idősebbek náluk, és mindenki maradjon fiatal - ennek az a titka, hogy rájuk szavaz.
A másik üzenetük: Mi vagyunk a fiatalok, a tiszták, a fiatal demokraták - ebben a momentumban. A következőben olyanok leszünk, mint elődeink, csak addigra már senki nem lepődik majd meg, mikor mi kezdünk el lopni…

Ami a szocialistákat illeti, nagy hiba lenne örülni a kudarcuknak, az lenne a jó, ha magukhoz térnének, és az önkormányzati választásra összekapnák magukat.
Az egész ellenzék pedig felhagyhatna a kannibalizmussal, nem egymásból kellene kiharapni darabokat, hanem a hallgatag tömegből kellene új szavazókat toborozni.
Mondjuk ez a nehezebb, de hosszabb távon csak ez érné meg.
Persze a mai nap végre nem egy gyásznap, mint lenni szokott minden választás után, de látni kell: van még dolog dögivel.
Ehhez kívánjunk most sok sikert…

:O)))

2019. május 25., szombat

VÁLASZT6

Vége a kampánynak, éppen olyan lett, mint várható volt, semmilyen.
Ez természetesen objektív dolog, nem is szeretném a pártok nyakába varrni a felelősséget, ha az embernek hátrakötik a kezeit, meglehetősen nehezen tud tapsolni.
Nem egy öröm, de tudomásul kell venni - a mi kis mocskos diktatúrácskánkban korlátozottak a lehetőségek, ergo csak korlátozott eredmények várhatók.
És ez csak az egyik fele a történetnek, a másik - és meghatározóbb fele - a társadalom állapota.


A magyar társadalom sajnálatos módon ma egy nyálcsorgató debil képét mutatja, sikerült teljesen hülyét csinálni belőle, és erre még büszke is.
Normálisabb országokban az olyan szélhámost, mint amilyen a mi szeretett vezérünk már régen felakasztották volna a kamu-kerítésére, hadd riogassa ott a migránsokat, vagy - csak neki -  újranyitották volna a Hárshegyi Mosolygóst, ami számára egyébként is az egyetlen reális menekülési lehetőség a felelősségrevonás elől.
Persze ez nem egy normális ország, itt az emberek elhiszik, hogy a kád lefolyóját be lehet dugaszolni egy gyűszűvel, és akkor öröklétig fürödhetünk a boldogságban.
Mi itt szeretünk rettegni, és még szerencsénk is van, hogy a köpcös nem a rézfaszú bagóval kezdett ijesztgetni, hanem a migránssal, aki ellen elég, ha Juliska néni szögesdróttal háromszor körbetekeri a muffot, és a bal vállán keresztül leköpi Soros plakátját.


Bárki bármit is mond, ez a választás roppant hasznos, hiszen nem lehet tovább sunnyogni, ki kell állni, már a politika szintjén, és nyíltan kell beszélni.
Nem lehet tovább folytatni a pávatáncot, ki kell mondani, hogy mit is akar az a bűnöző, akit mi lányos zavarunkban politikusnak hívunk. 
Természetesen nem könnyű ez, hiszen a helyzet napról napra változik, ehhez alkalmazkodni még az olyan gyakorlott figura sem tud, mint Vezérünk, aki politikai viselkedését tekintve olyan, mint a sikló egy vödör takonyban, már elnézést gyengébb gyomrú olvasóimtól...
Most éppen az osztrák botrány nyomán került elő Orbán szerepe a média bekebelezésében, és nem vagyok annyira naiv, hogy azt várjam, hogy holnap bilincsben viszik el.
Ráérünk másfél év múlva is, végtére is a Watergate botránynál is kellett ennyi idő a fekély felfakadásához.
Akármi is lesz ennek a vége, az biztos, hogy tisztul a kép, még ha a Nagy Kombinátor neki is látott most visszatáncolni pártcsaládjához, melynek vezetőinek felettébb ostobának kellene lenniük, hogy visszafogadják. 



A Fidesz nevű orbánviktor nem kampányolt, leszámítva, hogy etette a plakátnyomdában érdekelt orbánviktort és tovább gyarapította a mészároslőrinc nevű orbánviktor vagyonát.
Azt hiszem, ennél többet tenni ebbe az ügybe számára felesleges is lett volna, szavazótábora tudja a dolgát, akik félnek a migránsoktól, azok úgyis elrohannak megvédeni magukat, különösen most, hogy infláció híján már a gyógyszereik kiváltására sem jut pénzük.
Azt hiszem, hogy ezen a magyar társadalmon nemigen segít már semmi és senki, ez a társadalom már ebben az állapotában adja át magát az enyészetnek, szépen, ütemesen.
A normálisabbja kivándorol, a szegény itthon marad és személyes túlélési stratégiaként keres egy nyalni való segget , a gyerekek örök életükre gyerekek maradnak, a nők meg minden nap imát mondhatnak a Szent Nyúlanyó képe előtt, melyet kötelező lesz a Vezér képe mellé akasztani a hálószobában...



Az ellenzék próbálkozott kampányolni, de a korlátozott nyilvánosságban nemigen jut el a választóhoz, legalábbis ezzel a médiamegjelenéssel annyi az esélye egy gyökeres fordulat létrehozására, mint sakktábláról a fekete lónak az epsomi derbyn.
A Jobbikot elérte az MSZP sorsa, kettészakadt és a két fél képtelen az együttműködésre.
Az ortodox náci oldal felettébb gyűlöli azokat, akik megunták a gyűlölködést.
Az MSZP képtelen találni egy karizmatikus vezetőt, a fidszes influencerek jóformán azt csinálnak a párttal, amit akarnak.
Az LMP talán kiesik, és belép helyére a Momentum - szerintem ugyanazok rendezik az új bábszínházat, akik a régit, csak a kopott figurák helyére újakat szerződtettek.
A helyzet egyetlen igazi nyertese a DK, csodálkoznék, ha nem jelenne meg szavazatokban is, hogy hiteles és okos politikus vezeti a listát, aki történetesen nő, aki ért a gazdasághoz és érdemi vitákra is alkalmas lenne, ha merne vele kiállni például a Fidesz listavezetője.
A párt kapott egy tehetséges politikust, vele egy európai programot, amiért érdemes lesz küzdeni.
Ami a többieket illeti, a magányos harcosok küzdelme gyönyörű lehet, de általában eredménytelen.



Szóval, még csak annyit, hogy a DK lista a hatos lista.
Mindenki bátran szavaz
6, ha Európát választja Azerbajdzsán helyett, merthogy a választás minden ellenkező híresztelés dacára számunkra nem Oroszország és Európa között van, mint ahogy a migránsmentes ország is illúzió, ameddig Orbán hozza be őket sunyin, tízezerszám.
El kell menni szavazni, mert el kell a gonosz törpét itthon is bizonytalanítani.


Aztán egyszer majd csak el lehet zavarni a pereputtyával, meg a bűntársaival együtt.



:O)))

2019. május 13., hétfő

LÁTOGATÁS A VELENCEI TÜKÖRNÉL

Csókolom a kezsit-lábát méltóságos Trampli Úr!
Hát ideértem végre, igaz, tíz évig tartott az út, de megérte, végre itt állhatok az Orális Irodában, és ígérhetem, jobb leszek, mint Monica volt hajdan!
Igen, jól utaztam, repülőgép-függő vagyok, azzal jöttem ide már akkor is, amikor díszmadzag lettem Bostonban, vagy amikor a nyaralásból honvédségi szállítógéppel mentem haza, lőszeres ládákon üldögélve.

Imponált az asszonynak, amikor letipegett a rámpán megígértem neki, hogy letipeghet még nagyobb gépről is, de sajnos közben ö is közéleti szerepet vállalt, most is a Mosónők Világkongresszusán vesz részt, hiányzik is nekem, ő a családban a washlady...
És igen, Mr Trampli Elnök úr, szívesen veszek részt önnel egy fekete-fehér igen-igen játékban, Gyurcsány életére esküszöm, hogy nem tud úgy csőbe húzni, hogy én akármire is nemet mondjak!
Ez nálam elvi kérdés, amúgy meg nekünk, a Világ Urainak  össze illik tartani, különösen most, hogy már itt vagyok, mert egészen idáig majd összetartottam magam, hogy már megint a macskaasztalnál kell ennem!



Igenis, naccságos Mr. Trampli Úr, mindent veszek, ahogy parancsolni méltóztatik, - tűzkő, műkő, sírkő - mindenben büfé vagyok!
Hogy F-35? Hogyne, természetesen,  tizenhatot kérek, ha F-16-os, akkor harmincötöt, és ha lehet egy csatahajót is, a Hapci a Dunán már kissé kiöregedett, a Parlament elé kötött monitor sem mai gyerek, a Mészáros névre hallgató rombolót meg állandóan dugdosni kell.
És hát kellene egy-két rakéta is, közepes hatótávolságú elég.
Igenis, veszünk gázt is Öntől!
Hogy milyen áron?
Hát mindenáron!
Igen, természetesen hálás népem imád engem, ezért is nyerhettem el, a megtisztelő geci címet, hiszen a magyar spermium fejében ott tekereg Európa DNS-e, az Önében meg az egész világé!
Igen, dolgos népem szeret engem, szereti a családomat, melyben aranyásótól a prófétáig mindenki megtalálható.

És alig várják, hogy nejem megkaphassa a Macskajáték főszerepét...
Köszönöm, hogy szóbaállt velem ezekben a nehéz időkben, - mielőtt elmegyek vethetnék még egy pillantást a képre, mely úgy hozzám nőtt?
Tudja, amelyik azt a muzsikust ábrázolja - ha jól emlékszem, Velencei tükör a
címe! 

:O)))

2019. május 7., kedd

EURÓPA DNS-E

„Én vagyok a legkeresztényebb, tehát a legeurópaibb az európaiak között. Európa DNS-e vagyok, annak az őrzője.”
Ezt találta mondani szeretett vezérünk és tanítónk Bernard-Henri Lévynek, újabb jeleként állapota súlyosbodásának.
De persze esetleg ez csak egy dícséretes coming out és közkinccsé tette, amit barátja már régen kihirdetett, miszerint O1G, de tulajdonképpen ez sem pontos meghatározás.

Merthogy vagy ondó, vagy spermium, első esetben sokmilliomod magával kell osztozni a DNS-őrző büszke címén, viszont ha ő a spermium, akkor csak azzal a petesejttel, akivel megpróbál egyesülni, nagy farokcsapdosás közepette.
A spermium feje tele van DNS-el, ami persze nem garancia arra, hogy az adott egyed normális, hiszen a spermiumok kilencven százaléka deformált, két feje, két farka van, esze meg egy szál se.
Emellett, ahogy öregszik a tulaj, egyre több a selejt, a versenyzők egyre lassabban csapkodnak farkincájukkal, veszélyeztetve ezzel a DNS célbajuttatását.
Még szerencse, hogy a természet gondoskodik a hátrányos helyzetű spermiumokról is - mint a példa is mutatja, egyetlen egy is elég, hogy világra jöjjön a nász deformált terméke.
Namármost ha viszont ő maga a DNS, akkor sok hatása nincs a folyamatokra, kutya ugat, karaván halad, mint ahogy a kamion mozgására sincs hatással a platón bőgő ökör.



Ami azt a kijelentését illeti, hogy ő a legeurópaibb az európaibbak között, hát nem is tudom.
Volt már ilyen '56-ban, állítólag, hogy amikor a kazah kiskatona meglátta a Dunát, azt hitte, hogy a Szuezi-csatorna partján áll, hát istenem, Vezérünk is eltévedt, alvezérei meg nem merik cizellálni neki a differenciát a Duna és a Gangesz között, folyó-folyó, ugyebár. 
Persze nem biztos, hogy téved, meglehet, figyelmetlenül elkotyogta a Mestertervet, melynek alapján aztán majd hozzácsatoljuk Szabolcs-Szatmárhoz Indiát, merthogy mi merünk nagyot álmodni.
Mert az, hogy európai, nem is kétséges, csak meg kell őt nézni a többi Uniós kormányfő társaságában - az a zsebreb@szott kéz, mely úgy játszik ott, mint a Queeg kapitány a Caine hadihajón az acélgolyóival, igazi európai jelenség, és akkor még nem is beszéltünk a példás eleganciáról meg a hátizsákról.
Utóbbi természetesen létszükséglet számára, hiszen éjjel-nappal abban cipeli a bankbizonylatokat meg a strómanjait az igaz úton tartó szindikátusi és egyéb szerződéseket, titkosszolgálati aktákat, továbbá egy-két radioaktív tűt, méregfiolát és néhány töltényt, melyek felébe ellenségei, másik felébe barátai nevét gravíroztatta előrelátó módon.



Aztán itt van ez a kereszténység-ügy is.
Jó, nem őskeresztényekről van szó, de akkor is.
A kereszténység mindig a szolidarításról szólt, kivéve, mikor éppen az inkák és aztékok kiirtásával volt elfoglalva, vagy éppen boszorkányokat égetett.
De hogy Szeretett Tanítónk, kinek országlása alatt gyermekeket éheztetnek a befogadó-állomásokon keresztény lenne? Na ne!...

Jézus korbáccsal verné ki a közösségből, és akkor még szó sem esett az Öregisten villámairól, hiszen ennek az embernek a léte egymagában elégséges ok az ateizmusra.
Ezt már annak a kétmillió idiótának is illene látnia, értenie, akik miatt a patkányok feldúltan tiltakoztak az MSZP vezetőinél, mert sértve érezték magukat.
Vezérünk most forgolódik, mint kutya a vackán és erősen reménykedik egy szélsőjobbos fordulatban, mely ki tudja húzni a pöcegödörből.
Pedig jó helyen van ő ott, ne nagyon akarjuk megmosdatni, csináljunk inkább másikat...

De nagyon oda kell figyelni rá, mit akar csinálni, mert a veszett kutya is akkor a legveszélyesebb, mikor sarokba szorítják.


Észnél kellene lenni!


:O)))

2019. május 4., szombat

ANYA CSAK EGY VAN

Forrás: Litera.hu
A vonatkozó vicc szerint ezt kiabálta ki a spájzból Móricka, amikor anyukája beküldte két üveg lekvárért.
Ez a felismerés a mai napig meghatározó az emberiség történetében, évente meg is ünnepeljük az erre kijelölt napon, felénk május első vasárnapján.
Jól is van ez így!
A sok gyanús előéletű, többnyire koszos talpú, vízben forralt, blansírozott, flambírozott, konfitált, orosz lányok elé vetett aszkéta szent, a bárddal, karddal, vagy egyéb gyilokkal felaprított aprószentek, valamint a nép számára jobb esetben teljességgel ismeretlen, rosszabb esetben alaposan félreismert történelmi kártevő mellé kellett egy hiteles valaki, akinek tisztességét, önzetlenségét, szerethetőségét nem vonhatja kétségbe senki.


Az anya ebbéli minőségében tökéletesen megfelel a célra, hiszen róla nem kell legendákat gyártani.
Nem kell körbehazudozni a világot, hogy a mocskos tolvajból, vagy hazáját és annak népét lépten-nyomon eláruló, hataloméhes politikusból a nép elé példaképül állítható hőst farigcsáljunk.
Az anya maga a tökéletes hős, aki naponta érdemli ki ezt a címet.
Aki normál menetben nem egyszerre hal meg, levetve magát a vár fokáról, az nem egy nagy kunszt.
Az anya minden nap egy kicsit meghal gyermekeiért, amíg csak él.
Minden napja maga az aggodalom, a féltés, a szeretet.
Ha madár vagy állat lenne, akkor magára hagyná porontyát, mihelyt az gondoskodni tud magáról, de az ember anyja addig nem hagyja magára gyermekét, amíg él.
Pedig az ember gyereke nem minden esetben adja vissza azt a szeretetet, gondoskodást, amit kapott, sőt - nem egy esetben szembe is fordul azzal, aki őt a világra hozta, pillanatnyi hangulata vagy érdeke szerint.
Megbántja azt, vagy annak emlékét, akinek jószándékát, felelősségérzetét kétségbe vonni szinte elmekórtani tünet.


Az anya  nem tart igényt magasztalásra, a legnagyobb hőstetteket is természetesnek kezelve éli életét és biztosítja leszármazottai életfeltételeit, merthogy ezt kódolta belé hajdan a Nagy Programozó.
Ő pedig e szerint hajtja végre a génjeibe kódolt parancsokat.
De azt azért ne feledjük, nem számítógép ő, aki csak a beprogramozott lépéseket hajtja végre.
A gép - meglehet - nála tökéletesebben pelenkázna fürdetés után, de adna-e a gép puszit a baba rózsaszín popsijára?
Anyák napján az édesanyákra gondolhatunk mindahányan, politikai, vallási, származási megkülönböztetések nélkül.
És ilyenkor elgondolkodhatunk azon is, hogy az, a boltban családjának élelmet, vagy bármilyen élelemre váltható dolgot lopó szerencsétlen bűnösebb-e, vagy az a társadalom, amelyik milliárdokat szór ki macskaalomra és kutyaeledelre, stadionokra vagy a szemétbe, de elnézi azt, hogy gyermekek - és felnőttek - éhezzenek, megfagyjanak telente.
Vajon, amikor nagyra tátott szájjal migránsozunk, eszünkbe jutnak-e azok az asszonyok, anyák, akik országhatárokon át hurcolják gyermeküket a halálból az élet felé?
Vajon azok, akik a befogadó-állomásokon éheztetett családokról a döntést hozzák, mikor vesztették el emberségüket?


Mert az biztos, hogy nem az anyjuktól tanulták a kegyetlenséget, az embertelenséget, az anyák ugyanis többnyire szolidárisak egymással!
Azt hiszem, hogy a mai kor nem kedvez a humanizmusnak, sajnos megint ott tartunk, ahol a múlt század első felében tartottunk, amikor az anyák jelentős részének ádáz küzdelmet kellett folytatnia gyermekeik életbenmaradásáért.
Egy gyermeket etetni nem elég, úgy kellene tudni felnevelni, hogy majdan be tudjon illeszkedni a társadalmi munkamegosztásba és meg tudjon élni, ő is, meg a családja is.
A magyar társadalom - mint már annyiszor a történelem során - hátramenetbe kapcsolt, és miután elveszítette visszapillantótükreit, helyettük görbe tükröket felszerelve eltiporja népe egy részét, miközben siránkozik, hogy kihal a magyar.
Aki anya, az nem öt napra tervez, ha módja van rá.
Hosszabb távon szeretné biztonságban tudni gyermekét, gyermekeit.
Sajnos, nem minden esetben ismeri fel érdekeit, elhiszi a személyesen számára kitalált hazugságokat, nem veszi észre, hogy egy feszültségekkel teli társadalomban még a személyes anyagi jólét sem biztosíték a kellemes életre.
Jártam egyszer a Dominiki Köztársaságban, ahol négyméteres szögesdrót kerítések mögött őr ült a kert közepén, térdén keresztbevetett puskával.
A ház szép volt, a kert gyönyörűen ápolt, az őr fess uniformisban marconáskodott, mégsem szerettem volna ott még gazdag sem lenni.


Anyának lenni felelősség, és ezt nem csak azt jelenti, hogy mindent meg kell tenni gyermeke egészségéért, ez azt is jelenti, hogy mindent meg kell tenni a társadalom, a környezet egészségéért is.
Az ember nem kis sziget a társadalom óceánjában, és az óceán, ha egészségtelenné válik, akkor a szigetek lakossága is elpusztul.
Kedves Anyák, ha tesztek, vagy éppenséggel nem tesztek valamit, annak gyermeketek számára következményei vannak, hát ennek tudatában hozzátok meg döntéseiteket!
Szép jelképei vagytok az emberi szeretetnek, egy-egy Madonna mindannyitok, és nem a popsztárra gondolok, hanem az asszonyra, aki elsiratta fiát a kereszt tövében.
Vagy egy másik asszonyra, aki ugyanezt tette egy öngyilkos merénylet után, vagy arra, aki gyermekével karjaiban menekült hajdan a trianoni döntés után, vagy aki beleőrült a látványba, mikor gyermekét a katonák behajították az égő csűr poklába. Vagy arra az anyára, aki lánya kezét fogva állt a gázkamrában, és még mindig őt próbálta óvni.


Szeretünk benneteket, mert ti is szerettetek, szerettek bennünket.
Jómagam szerencsés vagyok, mert anyukám mellettem van.
A gyermekeim már nem mondhatják el ugyanezt, azt hiszem veszteségük pótolhatatlan.
De a lányok számára ott a lehetőség, hogy saját gyermekeiknek adják vissza, amit kaptak, és ez sem kis feladat.
Kívánjunk hát nekik sok erőt, még több szerencsét ehhez, édesanyáinknak pedig hosszú, szeretetben eltöltött életet!


:O)))