2019. június 13., csütörtök

ALMA, MEG A FÁJA...

Azért rohadt nagy szerencsénk van, hogy Soros meg Gyurcsány ennyire padlóra tette az országot, ha több pénzünk van, ma talán atombombánk is van, aztán akkor katonai esküje alkalmából Orbán Gáspár nyakában nem egy gépkarabély, hanem egy bazi nagy piros gomb lóg, a közönség hátsó soraiból pedig könnybe lábadt szemekkel lesi apukája és nagypapája.

Talán csöndesen nosztalgiáznak is:
- Emlékszel fiam, mikor düllesztett mellel, hazafias érzelmektől áthatva jelentettél a sorainkban megbúvó megbízhatatlan alakokról, akik nem átallották hirdetni keresztény érzelmeiket?
Hej, én már akkor tudtam, hogy te egy valóságos Viktor Mihály Paulus vagy, kinek arany lábait a damaszkuszi út pora teszi majdan festőivé...
- Nem csoda ez Édesapám!
Az embert hóttáig lehet farigcsálni, verni, mint szódás a lovát, de hatéves korára tulajdonképpen készen van, és viselkedése hátralevő életében éppen olyan lesz, mint amilyen viselkedésmintát otthon látott!
Ezt adjuk aztán tovább leszármazottainknak örökül!
Természetesen én azért hagyok még rájuk ezt-azt, apróságokat, csecsebecsét, sajátlábra aranycipellőt, meg a génjeimet, mindet, hiszen Simicska óta tudjuk, hogy én egy két lábon járó génbank is vagyok!


Szóval leszögezhetjük: Orbán serege megnyerte első igazi csatáját, jelen esetben a józan ész ellen.
A csata a katonai alkalmasság vizsgálata alkalmából folyt, itt kellett eldönteni, hogy szabad-e emberi élet kioltására alkalmas fegyvert adni egy olyan ember kezébe, kinek életének meghatározó szakaszairól  a pszichiátriai képzés doktoranduszainak tucatjai írhatnák disszertációikat, jelentősen gyarapítva a tudományág tudásanyagát.
Persze távol áll tőlem, hogy elkezdjem diagnosztizálni elmekórtani szempontból a trónörököst - angoloknál a walesi herceget (1:0, hehe, ugye...), franciáknál a Dauphint, mely szó tulajdonképpen delfint jelent, de ez nálunk nehezen lenne alkalmazható a delfinek agyának barázdáltságát tekintve az összevetésben, ugye... - képzettségem sincs hozzá, bátorságom még annyi sem, úgyhogy maradnék a népi diagnózisnál: a trónörökös időnként szalajt, mint a rigalánc.
Lehet ebben azért szerepe a géneknek, hiszen a kedves papa szexuális vonzódása a futball-labdához sem egészen normális, de hogy ebből ki tudta hozni a stadionépítési őrületet meg Mészáros Lőrincet, az azt bizonyítja, hogy az őrült és a zseni közötti határvonalat egy fehérvári huszárvirtussal kihúzott göndör szőrszál képezi.
Ezért aztán reménykedhetünk, ha majdan - vélhetőleg nagyon sokára - a kedves papa bebalzsamozott lába örök nyugovóra tér a Kossuth Mauzóleummal szemközt felépített Tadzs Malac síremlékben, akkor gyermeke felvirágoztatja az országot, mint tette ezt Ferenc Ferdinánd néhány évtizeddel ezelőtt.

Nehéz periódusban van az ország, hőség, hajóütközés, izgága koreaiak, boldog belügyminiszter, olajtenger a homok alatt, amerikaiak az országutakon, Semjén aktivizálódása, Kásler csillagának fehér törpévé válása, ellenzéki előválasztás  - mi kell még?   
Mindegy, ez egy strapabíró ország, tatár, török, meg még aki erre járt mind szövetségesünk lett, de aztán később mindegyikről kiderült, hogy tulajdonképpen elnyomónk - és mi mégis mindet túléltük, igaz, maradék magyar porlik, mint a szikla...
Hol vannak ma már a tíz és félmillió magyar korában vizionált nemzethalál dicső napjai?
Ma vagyunk itt kilenc és félmilliónyian sem, ha levonjuk belőlünk a cigányokat és a zsidókat, akkor lehetünk úgy nyolcmillióan, lassan a tizenötmillió magyar többsége az országon kívül él, esetleg lehetne Nagyurunkat is utánuk küldeni...
Ehhez kell az erős hadsereg (régi mániám, ugye...), annak erős vezére, ki éppen most lépett a hadak útjára.
A nép meg máris más szemmel tekint reá, hiszen katonaviselt emberré tette apukája, akire mi is egyre inkább más tekintettel nézünk, és aggodalommal várjuk a napot, mikor a család sorban áll majd a Kerepesiben - az lesz az áruló aki az ajánlatot hozza Gáspárnak, aki aztán majd rendezi a Család ügyeit...


Hasonló a hasonlónak örül, Kásler, Matolcsy, Schmidt Mária, Rogán, Németh Szilárd - elképesztő, hogy mit művelnek.
Egyszer meglesz ennek a böjtje...


:O)))

2019. június 6., csütörtök

NŐK A FRONTON

Ma kiderült, hogy Kálmán Olga politikusnak áll, indul a budapesti főpolgármesteri székért folyó küzdelemben.
Egy-két tényt szögezzünk le mindjárt az elején: 

Kálmán Olgát roppant nagyra tartom, valódi médiaszemélyiség, értékes ember és csinos, okos nő.
Bírálói túlzott rámenősségét szokták felróni neki, ezzel én általában nem értek egyet, mert rámenősség tekintetében egyszerűen nincs túlzás egy műsorvezető esetében, kivéve, ha riportalanyait emberi méltóságukban sértegeti, de ilyesmi emlékezetem szerint vele kapcsolatban soha nem merült fel.
Az utóbbi pár évben érzékelhető volt azért, hogy nem akarja mindenáron összerúgni a patkót az Orbán által megvásárolt  történelmi szekta televíziójának vezetésével, óvatosabban és biztonságra törekedve dolgozott.
Nem mondanám azt sem, hogy egzisztenciális okokból lett visszafogottabb, inkább azt hiszem, hogy felmérte: az utolsó lövészárkot hagyja el, ha okot ad kirúgatására, de hát annak a hatalomnak, amelyik leszámolt Magyarország vezető napilapjával, és ennek még akkor sem lett következménye, amikor a szomszédban a kormány bukott bele egy hasonló ügy tervezgetésébe - akkor mit is várhatott a sokat tapasztalt politikai újságíró?
A tények igazolták az aggodalmakat, Kálmán Olga kiszorult a televízióból és ezzel a magyar nyilvánosságból is, hiszen interneten belpolitikát csak kevesen követnek, Julcsa néninek még mindig a királyi televízió az egyetlen hiteles hírforrás.



Karácsony Gergelyt is kedvelem, habár nem tartom sem túl kemény, sem túl harcos alkatnak, és ez nem értékítélet, hiszen az ember viselkedésmódja számos tényezőtől függ. Sok múlik a géneken, a neveltetésen, az egyéb körülményeken, ez egyszerű tényrögzítés.
Ha ez az alkat következetes politikai állásponttal párosul és nem akar mindenáron vitézkedni, akkor az emberek jelentős része szimpatizálni fog vele, Tarlós meg majd úgy jár, mint Orbán járt Medgyessyvel, akinek még a beszédhibái is szavazatokat  hoztak.
Ma csak azért nem sajnáltam meg, mert a jellemes ember nehezen viseli, ha sajnálják, és Karácsony Gergelyt annak tartom.
Mikor azt mondta,. hogy a mai napig azt hitte, hogy ő a DK főpolgármester-jelöltje is, egy percig nem csodálkoztam, lévén magam is ezt hittem, és e hitemnek nem mondott ellen semmi.

Ez olyan volt, mint amikor valakit keblünkre ölelünk, majd erős térdfelrántás módszerével megtanítjuk neki, hogy mi a férfi-lét hátránya.
Ilyet az ember az ellenségeivel csinál, nem olyanokkal, akikkel bármilyen szinten közös jövőt képzel el.
Bár jóindulatú ember vagyok, de ha velem tesznek ilyet, hátralevő életemben annyira se bíznék az elkövetőben, mint rosszlány az erkölcsrendészetben, és úgy utálnám, mint Petőfinél Harangláb a kukoricagölödint.



Eltekintve az új jelölt képességeitől, itt másról van szó: a hitelességről, az úri jó modorról, és a politikai hatásról.
Merthogy, ha az első két tényezőt félre is tesszük, akkor sem szül jó vért az ilyen cikk-cakk a célhoz vezető úton, és ezért elsősorban és szinte kizárólag Gyurcsány a felelős.

Ezer bírálója, barátai, munkatársai mondták már róla, hogy második számú hibája álláspontjának gyakori váltása, hogy mint a gyerek a játszóházban felkap egy babát, lép kettőt és eldobja, majd felkapja a kisvonatot, és azzal pöfög tovább a lovacska felé, mely a következő jó ötlet.
(Első számú hibája a lotyaszájúság, copyright by Katus néni, Ferkó anyukája...)

A politika nem lehet ötletek egymásra szórt halmaza, a politikában a következetesség szavazatszaporító tényező.
Emellett a politikában szereplő személyek hús-vér emberek, akiket nem lenne szabad tárgyként kezelni, főleg, ha ez legnagyobb politikai ellenfelünk módszere - empatikusnak és humánusnak kellene lenni.
Karácsonynak komoly választói tábora van, a DK szimpatizánsai körében is, felmérte valaki, hogy ezzel a húzással hány szavazat ment világgá?
Mert ha igen, akkor bátran hozzá lehet adni azokat a szavazatokat, akik majd azért nem szavaznak a pártra, mert taszítja őket Kálmán Olga könyörtelen rámenőssége.



És itt van végül Dobrev Klára kérdése is.
Gyurcsány nem buta, tudnia kellett, hogy ez a húzása nem arat majd egyöntetű sikert, mégis odadobta a DK, de megkockáztatom, minden demokrata egyetlen hiteles és népszerű politikusát, aki nemmellesleg a felesége is, hogy kétes kimenetelű döntésének hitelességet adjon.
Csak azt felejti el, ha van valakinek egy zsák aranya, és abból elkezd osztogatni, akkor a vagyon egyre csökken.

A mai világban a politikus hitelessége kincs, óvni, védenie kell egy felelős pártvezérnek, és nem odadobnia a semmiért, egy függetlenként induló kezdő politikusért.
A főpolgármester választása nem európai ügy, Dobrev Klára meg a párt EP képviselője, nem pedig az önkormányzati ügyek irányítója, a külvilág felé is ezt lenne célszerű kommunikálni.
Nagyon erős jóindulat kell hozzá, hogy a választó ne lássa bele ebbe a helyzetbe a kissé narcisztikus pártelnök elhárító lépéseit a potenciális riválisokkal szemben.

Talán valóban el kellene gondolkodni azokon a kibaszott jó könyveken a magyar baloldalról.
Ha az ötlet másé volt, azt az embert el kell zavarni, még a környékről is.


Ha Gyurcsányé, akkor ideje elspekulálni a jövőn.
Kálmán Olgának meg sok sikert, ha már így alakult.


Ezt írtam róla 2012-ben:  http://www.pupublogja.hu/2012/04/kalman-olga.html
Ezt meg 2015-ben:          http://www.pupublogja.hu/2015/08/kalman-olga.html



:O)))

2019. június 5., szerda

A KAPITÁNY TÖKEI

Hát, vessetek a vérnyúl elé, nekem ez a Szanyi kapitány tetszik.
Lehet, kicsit szélsőséges, de legalább nem jobbra, lehet, hogy nemigen válogatja meg a szavait, úgy beszél, ahogy te is beszélsz a hétköznapokban, ha eldurran az agyad, - lehet az is, hogy egyszer-egyszer kicsit piál is - de hát lássuk be, hogy harcostársait józanul nehéz lenne kibírni.
Emellett felhívnám figyelmeteket Churchillre.

Szanyinak a képmutatás sem erőssége, azt mondja általában, amit gondol - nem is értem, hogy képzelte a politikai karriert, amikor körülötte egytől-egyig képmutató alakok formálják azt, amit ők politikának gondolnak.
Mindenesetre így járt, politikus lett belőle, de strapabíró fajta, még ezt a szégyent is túlélte.
Most pedig mozgalmat indít a baloldali formációk és baloldali gondolkodású emberek részére, merthogy az MSZP jövőjét meglehetősen kétségbeejtőnek látja.
Nem ismételném meg azokat a megállapításokat, melyeket nyílt levélben tett közzé,  de el kell mondjam, kivétel nélkül mindegyik megalapozott.



Szanyi nem a média kedvence, ami nem is csoda, ha belegondolunk: a demokratikusnak mondott média szereplői részben a Fidesz által kitartott prostik, részben a hajdani SZDSZ  gondolkodásmódját levetni nem tudó doktrinerek, álomvilágban élő, magukat neoliberálisnak gondolt megváltóra várók, meg azok, akik nem mernek szembemenni ezekkel, mert az állásukba kerülhet.
Ma egy médiamunkásnak nem csak a hatalom, de saját "harcostársainak" retorziójától is tartania kell.
Így aztán Szanyi kap hideget-meleget, legfőképpen azért, mert ő a baloldal hagyományos értékeiben gondolkodik, ezt propagálja és ezt proponálja pártjának is, melynek ma is egyik vezetője - szinte állandó belső pártellenzékként.
Ő komolyan gondolja azt, hogy "balra át!" ez nála nem csak szlogen, hanem meggyőződés is, szerinte ezzel lehet visszahozni a szocialistákat a klinikai halál állapotából.
Ma már ott tart a párt, hogy nincs egy valamirevaló, tekintélyes politikusa sem, a mai vezetés semmiképpen nem mondható ilyennek, hiszen politikai fazonjuk sincs és a személyiségük sem teszi őket alkalmassá az átütő sikerre.
Hogy Szanyit kissé krakéler személyisége alkalmassá teszi-e, azt nem tudom, de kétségtelen, hogy a többiekkel ellentétben egyéniség, vezető alkat, minden emberi hibájával együtt.
És tökös is, ahogy az utca embere mondja.



Társai szerint jó is lenne őt kiszorítani a vezetésből, a pártból, zavarja a többieket, hiszen tisztán látja és pontosan tudja, hogy mit művelnek.
Próbálják ellehetetleníteni, mondják, hogy azért ágál, mert nem mehet ki Brüsszelbe, jóllehet soha, egy pillanatig nem kérdőjelezte meg a listán elfoglalt helyét, és a vereség után is azt mondta, hogy nincs mit eldönteni.
Kivéve a vezetés lemondásának kérdését, merthogy egy ilyen vereség után illene elbujdokolni világgá.
Igaza van.
Na ezzel persze nem népszerű, de hát mikor is volt ő népszerű az apparátusban, vagy a testületekben?
Soha, a mocsári küzdelem nem az ő műfaja, ezért talán a legjobban akkor teszi, ha közvetlenül a tagsághoz és a megmaradt szimpatizánsokhoz fordul, az az ő világa.


A Szocialista Párt igennagyon ért ahhoz, hogy hogyan lehet kiszorítani valakit a pártból, elég, ha csak Gyurcsányra gondolunk.
De gondolhatunk Kovács Lászlóra, Lendvai Ildikóra, Gőgös Zoltánra is bátran.
Első lépésként őket kellene visszahozni a pályára, nekik még ma is több a hazai és nemzetközi respektjük, mint fékezett habzású utódaiknak, ők még mindig látnak a pályán, mikor utódaik már csak járnak körbe-körbe a ködben, mint a szamár, amelyik kannabiszt legelt.
Azt írják, Szanyi Mesterházy embere, de attól tartok, Mesterházynak semmije sincs már, nemhogy embere.
Azon is el lehetne gondolkodni, hogy a választásokon nem a párttagok szerepelnek, az ő szerepük a választás napján megszűnik, a szereplés joga a választókra száll.

Ha a párt tagjai jól szerepeltek  választás előtt, akkor a párt jó pozíciót szerez a társadalomban, ha rosszul, akkor közel a vég.
Nem három irodában, egymást kell legyőzni, hanem az embereket, a választókat  kell meggyőzni arról, hogy amit a párt kínál, az jó lesz nekik is, ezért támogatásra érdemes.
De ehhez hiteles emberek kellenek, akik azt mondják, amit gondolnak, akik hisznek abban, amit mondanak, akik után szívesen megy az egyszerű választó.
Szanyi szerintem ilyen, és ennek egyáltalán nem mond ellen, hogy a belvárosi vájtagyú értelmiség, akiknek még soha, semmikor egyetlen döntése sem bizonyult jónak,  ekézi őt.
Ők kevesen vannak, szegény ember meg sok, őket kellene megnyerni.


Nehéz lesz, várjuk ki a betegség végét, hosszú lesz a folyamat.
Már, ha a beteget egyáltalán meg lehet még menteni.

Drukkoljunk ezért!


:O)))