2019. szeptember 7., szombat

SZÁZHARMINC A NYUGDÍJAS KILÓJA

Bevásárolt Szeretett Vezetőnk, és mint mindig, most is jó vásárt csinált.
Kilencezerért vett kétmillió százötvenhatezer nyuggert.
Hetven kilósnak számítva az átlagot, mindössze százharminc forintért vette a nyugdíjas kilóját, ha a nyugger csirke lenne, ilyen áron soha meg nem kapja.
Tegyük hozzá, hogy a nyugdíjasok többsége egyelőre ki sincs belezve, ki sincs csontozva, ha bontanák, akkor a nyuggerfarhát szinte ingyen lenne osztogatható, de hát ezidáig ezt még megúsztuk.
Persze lehet most azt mondani, hogy a semminél a kilencezer is jobb, aminthogy ez igaz is, csakhát sajnos még nincs minden ember abban az élethelyzetben, hogy fel kelljen adnia az önbecsülését.
Lehetne természetesen javasolni a döntéshozóknak, hogy tartsák meg maguknak, és elköltése céljából keressék fel gyógyszerészüket, ha már orvos lassan nemigen marad. Kérjenek gyógyszert pofátlanság ellen, lehetőleg ágyúgolyó méretű kúp formájában, naponta háromszori alkalmazásra.


Öregnek lenni nem leányálom, Anyukám szokott mindenféle felajánlásokat tenni azok számára, akik akárcsak egyet is tudnának mondani az öregkor szépségei közül, és ahogy korosodom, mindig meg kell állapítanom, hogy a bölcsesség valószínűleg genetikailag determinált.
Bár a teve nem bölcs, mint a bagoly, de ösztönösen ráérez a nagy igazságokra, főleg, ha az anyukájától hallja.

Az öregedéssel mindenféle bajok járnak, minden kopik, minden romlik, szegény nyugdíjas a kajapénzét a patikába hordja, de legalább a gyógyszerei kapszulája lenne rántotthúsból.
Nettó szerencse, hogy a rántotthús ízét már elfelejtette, és az Alzheimert egyelőre még nem adóztatja éber kormányunk, mint luxusbetegséget.

Jack Nicholson ugyan azt mondja, hogy a postás mindig kétszer csenget, de a nyugdíjasok életminőségét ugrásszerűen javító utalvánnyal csak egyszer, utána a nemzeti sorsfordító megy vissza a feladónak azonnal.
Az életminőség javítása azért ugrásszerű, mert ha nem ugrasz a postás hívó szavára, akkor volt-utalvány-nincs utalvány hipp és hopp, az ez esetben követendő eljárásra szintúgy a fent említett film tesz javaslatot...

Mindenesetre aki lekéste a postást, az mehet az utalványáért a sóhivatalba...


Érdekes a mi népünk, a nyakába ültet egy vérszívó, ócska, gusztustalan bandát, aztán élvhajhász mazochista módjára szinte kiköveteli, hogy a legszegényebbek és legelesettebbek rovására szórja a pénzt lapáttal idióta hobbijaira, eltűri a legpofátlanabb tolvajlásokat, rablásokat, aztán azon sopánkodik, hogy ez a kormány békés úton leválthatatlan - holott dehogy.
Ha a nyugdíjasok akarnák, bármikor lazán megbuktathatnák a kormányt, ehhez csak némi tisztánlátás és elszántság kellene.
Nem hiszem, hogy üdvözítő az ellenzéki pártoknak az ő végtelenül okos tanácsadóik javaslatára az aktív munkavállaló korúak fiatalabbjaira koncentrálniuk, az a korosztály a társadalomban betöltött helyzeténél fogva kevésbé érzékeny a jövedelmére, mint a nyugdíjas, akinek adott esetben az élete függhet attól, hogy meg tudja-e vásárolni a gyógyszerét, vagy nem.
És egyre közelebb az az idő is, amikor megjelennek a falvakban azok az öregek, akiknek nincs már semmiféle jövedelmük, egészségi állapotuk elborzasztó és a gyermekeik fidesz-szavazók, tehát nem törődnek a kihaló generációkkal, mert el vannak foglalva azzal, hogy Kövér házmester utasításait követve teleszüljék a Kárpát-medencét igaz magyar gyerekekkel - ha egyedül nem megy, majd a postás besegít, úgyis lesz most majd szabadideje...


:O)))

2019. szeptember 2., hétfő

UBORKASZEZON UTÁN

Vége a nyárnak, jönnek a hűvösebb napok, kezdődik az iskola, hála Jótevőnknek némi tanszer szétszórásával egybekötve.
Minden öntudatos gyermek vidáman siet, hogy beledughassa fejecskéjét a Nemzeti Ceruzahegyezőbe, melyből kihúzva azt éppen olyan kis rabszolgapalánta lesz, mint a többi.
És még nincs vége, hiszen sajtóértesülések szerint Nagyurunk azt tervezi, hogy az óvodák és bölcsődék sorsát is dolgos kezeibe veszi.
Már látom is lelki szemeimmel, amint a bölcsisek a narancsszínű kis biliken (M&M típus) sorban üldögélve drukkolnak a Fradi mennybemeneteléért, miközben a lakosság még épeszű része ugyanezt teszi Nagyurunkért... 



Nyári bujdosásukból visszatérnek a politikusoknak nevezett gombnyomogató robotok és visszatérnek a magukat többnyire minden alap nélkül ellenzékinek nevező társaik is, hogy tovább lökdössék ezt a szerencsétlen országot a szakadék felé, melynek alján már ott ül Lőrinc barát egy sovány pénztárcával, hogy megvegye a roncsokat az általa felkínált megszokott áron: egyrészt mindenáron, másrészt meg szarért-húgyért.
Ez  a metódus sokkal hatékonyabb lesz, mint az eddigiek, amikor minden vacakkal - energiaszektor, Balaton, miegymás - külön kellett küszködni, egyszerűbb lesz az egész hóbelevancot egy tételben megvenni, majd a család nevére íratni - egyet anyunak, egyet - egyet a gyerekeknek, tesóknak, vejkónak, unokatestvérek nevére, nem lesz gond, anyu kanálfülű, gyerek, mint a pelyva.
Talán a társadalmi nyugalom fenntartásában is segített, hogy a sok léhűtő nemigen volt szem előtt, terepszínű fürdőgatyákban költötték a pénzünket, de meg is érdemelték, addig sem csináltak újabb bajokat.
Sőt - kellemes ígéretekkel bombázták a bamba magyar nyugdíjast, a maradék néhány egészségügyi dolgozót, a mazochista pedagógusokat meg az állami alkalmazottak azon részét, aki még nem ment világgá, csodák csodájára.



Nagy változásokat nem hozott a nyár, Fodor Gábor úgy lépett ki a politikából, hogy a kutya se ugatott utána, talán csak Orbán sajnálta, hogy lezárult a "Szép Szőke Herceg akció", mely oly sok örömet okozott neki.
Már tologatják a bútorokat, Gabóca valószínűleg Szili Katalinnal szemben kap íróasztalt, lehet, még lovagkeresztet is, mint a Fideszhez átálló pesterzsébeti polgármester. Mindenesetre megélhetési gondjai nem lesznek, Nagyurunk gondoskodni szokott háziállatairól.
Ebből is látszik, mennyivel több esze van, mint ellenzékének, mely ahelyett, hogy beállt volna Hunvald mögé és tolná ezerrel a kampányát, helyette levelezget vele, meg ígérget fűt-fát, csak ne induljon.
Természetesen az eszméért többet kellett szenvedni Brüsszelben, mint a sitten, így aztán teljesen logikus, hogy Hunvaldot magára hagyják, jóllehet, alapból őt kellett volna indítani, hiszen ő ismeri a pályát és van egy kazal önkormányzati tapasztalata.
Ha úgy tetszik, még mártírnak se lenne rossz, hiszen szenvedett a diktátor börtönében...
Az ellenzék hálistennek nem mindenben béna, sok helyen létre tudta hozni a választási akcióegységet, kivéve, ahol valamelyik jelöltjüket megvették kilóra, mint a kacsát, vagy volt az LMP-nek jelöltje.



Most persze majd elindul a hemzsegés, indul a kampány.
Nem mondom, van abban valami kellemes, ha az ellenfelet bekenjük szarral, de attól tartok, ez most kevés lesz, hiszen a módszer hatékonysága még akkor is romlik, ha a Nemzetvezető úgy szórja hívei közé az aprópénzt, mint gazdasszony libáinak a kukoricát.
Természetesen a nyuggerek kilencezerért elviselik, hogy Orbán sértegesse őket, talán majd akkor felemelik az elnyomottak járókeretét, ha az anyjukat is szidja, de az se biztos, hiszen ha emel egy ezrest, akkor lehet megéri tovább kussolni.
Fontos lenne pedig minél több önkormányzatban nyerni a választást, már csak a következő országgyűlési választások miatt is, hiszen ahol ellenzéki az Önkívület, ott az ellenzék munkája is könnyebb lenne, már, ha akarnának egyáltalán dolgozni, ugye...
A jelölteknek programot kellene adniuk, de erről a politikai szféra már régen leszokott, ellenzék és kormánypárti mamelukok egyaránt, azt hiszem pedig, nem lesz elég virágzó demokráciát ígérni, meg szidni a diktatúrát úgy általában.
Persze, aki most akar választási programot gyártani, az már lekésett róla, de hát nem akarok én tanácsot adni fegyvertársaimnak, még megsértődnének, ha figyelmeztetném őket, hogy a csőre töltött  puska csöve nem kukker.



Szerencsére a hatalom sem tud már  hatékony, új jelszavakat kreálni, a régieken meg már leginkább csak röhög a nép, a legostobábbakat kivéve, de hát az is jelentős tömeg, vannak vagy másfélmillióan, meg a félmillió haszonélvező.
Még a jelöltjeik zöme is szavlejárt helyi híresség.
Sajnos az ellenzék jelöltjei mögött nincs hatalomtechnikai háttér, nincs pénz - hát várjuk a csodát, és menjünk el szavazni.

Aztán majd meglátjuk.


Egy választási győzelem lenne pedig a jobbik változat, mert ha hagyjuk, hogy a helyzet addig romoljon, míg egy jelentősebb csoportnak eszébe nem jut feldíszíteni a körúti fákat Nagyurunk vazallusaival, akkor arra mindahányan ráfizetjük a gatyánkat is.


:O)))