2020. december 1., kedd

AZ APA FÉRFI, AZ ANYA SZÁJER

Vagy az anya férfi és az apa nő?
Most akkor Szájer az Alaptörvény apja, vagy anyja?
Azannya!

Komoly dilemma ez, ennél már csak az súlyosabb, hogy akkor most minden fidesz-potentát narkózik, vagy csak a Párt Krémje?
És azoknak kötelező, vagy opcionális?
Mert ha kötelező, akkor az rendben van, akkor már csak a csendes orgiázgatás vet fel néhány elhanyagolható kérdést, továbbá az, hogy nőket gyakni (sok kislányt meghágtak...) dícséretes, míg ha pasi pasit hág, az akkor most Szodoma vagy Gonorrhea, és az Európa Parlament képviselőjének írói munkássága részét képezi, vagy munkaköri kötelessége? 
Megmondta már Viktor régen, hogy az EU Parlamentje buzik gyülekezete, ott van ez a Donáth-lány is,  ugye...
Igaz, ő még nem mászott eresztcsatornán a rendőrök elől menekülve, de állítólag már beiratkozott egy rúdtánc-tanfolyamra abból a pénzből, melyet az Origótol nyer majd a hamis vád miatt...
Aztán a gyülekezési szabályok megszegése akkor is bűn, ha maszkban hancúroznak a huncut fiúk, és egyik se tüsszög a csúcsponton.
No, meg a kábítószer-birtoklás, ugye...


Félreértés ne essék, nem forog itten fenn a kettős mérce, szerintem Szájernak is szíve joga, hogy önmaga válassza meg szexuális irányultságát, de azért az visszás - nem is kicsit - ahogy a Fidesz és prominensei az LMBTQ közösség, esetenként tagjainak helyzetét kezelik.
Ebben az ügyben, azon túl, hogy végtelenül vicces, benne van az egész Fidesz, az álszentségük, a folyamatos hazudozásuk, a szemtelenségük, minden kritikán aluli erkölcsi állapotuk - és nem elsősorban szexuális erkölcseikre gondolok.
De, hogy az Alaptörvény elnevezésű elaborátum - talán így pontos - szűlőjeként kussol, és nem emeli fel a szavát az ilyen "az apa férfi, az anya nő" típusú idétlenségek ellen, mikor beleapplikálják az ő gránit-szilárdságú művébe, no, az azért szánalmas.
Még akkor is, ha a megfogalmazás némileg hízelgőbb, mintha Németh Szilárdságúnak neveznék...
A Fidesz úgy dugdosta őt, mint tolvaj az ellopott pénztárcát, és még most is, mikor bukott, mint Rottenbiller azt az erkölcsi nagyságot próbálják felmutatni, mellyel lemondott a mandátumáról - egy hülye, aki a rendőrök elől az ereszcsatornán lemászva menekült, táskájában kábítószerrel.
Felesége egyébként a miniszterelnök feleségének legjobb barátnője, az alkotmánybíró.Szájermár akkor bűnöző lett, mikor az 1998-as választások előtti máig tisztázatlan robbantás-sorozatban felrobbantották üres lakásának küszöbét.
Megvan a véleményem a nemzetbiztonsági átvilágításokról is, hiszen a homoszexualitás az egyént könnyű célponttá teszi idegen hatalmak hírszerző szervezetei számára, különösen, ha titkolja valaki ilyen szexuális irányultságát.
A családi élet szentsége, ugye...
Nem a Szájer-Handó házaspár az egyetlen a magyar politikai életben, ahol a házasság csak álcázza a valós viszonyokat, természetesen Orbán tudtával.
A Vezér csapágyasra forgatja áhitatosan a szemeit, ha a család szóba kerül, jóllehet ez őt csak annyiban érdekli, hogy így könnyebb kézben tartani a vazallusokat, hiszen tud róluk valamit, amit azok szeretnének titokban tartani.
Ez pedig máshol is bejött már, valószínűleg ez Pintér belügyér hosszú távú (politikai) életbenmaradásának is a titka, és a Fidesz képmutatásának remek illusztrációja.


Persze ez az egész helyzet a magyar társadalom sajnálatos állapotát tükrözi.
Egy olyan országban, melyet egy manifeszt elmebeteg vezet, és ez ellen senki nem mer tiltakozni, eegy-egy ilyen Szájer-ügy csak a jéghegy csúcsa.
Minden illetékes, sőt, szinte minden illetéktelen is tudott róla, hogy Szájer maga a két lábon járó nemzetbiztonsági kockázat, mégis hagyták, hogy a helyzet idáig fajuljon, hogy közröhej tárgyává váljunk Európában.
Mint ahogy miniszterelnökünkkel is már azzá váltunk, csak éppen a diplomácia játékszabályai szerint Európa politikusai elfordulnak, mikor röhögnek.
De ettől ez még kár marad, mert oda az ország tekintélye, a magyar politika komolysága, mert ez lett az az az ország, melyben Putifárné írja a Bibliát és a legnagyobb rablónál van a kincstár kulcsa.
Természetesen az ügynek következménye még annyi sem lesz, mint a pedofil képgyüjtemény esetében, vagy a lyukaszoknis olimpikon földpanamával dúsított szexakrobatikai  mutatványai esetén volt.
O tempora, o mores, ahogy a művelt francia mondja...
Folyik a  Nemzet Színházának előadása, rengeteg felvonásban, nézőkkel akik nem tudják, hogy ők a főszereplők...


Tartuffe szerepében Orbán Viktor...


:O))) 

2020. november 30., hétfő

EGY BOLOND KÉTMILLIÓT CSINÁL


Hol vannak már azok a régi szép idők, mikor egy bolond százat csinált?
Ma már a mi egy bolondunk képes akár kétmillió bolondot is teremteni, és a folyamatnak még nincs vége.
Ha így folytatódik, akkor a Minden Pálinka Atyja meghirdeti, hogy sikeresen megoldotta az örök élet titkát és feltalálta az örökmozgót, ez újabb félmillió szavazathoz juttatja majd...
Tulajdonképpen magyarember az idők kezdete óta keresi az ígéret földjét, hát most aztán rátalált. 
És nem csak az ígéret földjére, hanem a boldogságra is, legyen az bármi is, hiszen minden hivatalos megnyilatkozásból azt hallja, hogy milyen sikeresek vagyunk az élet és a halál minden területén.
Milyen remekül kezeljük a járványt, milyen kiválóan óvjuk az Európai Uniót a tévelygésektől, milyen sikeres a mi nemzetállamunk, és hogy ami pénzt kapunk az Uniótól, az csak alamizsna, ahhoz képest, amit adunk, merethogy az Unió olyan, mint hajdan a Barátság kőolajvezeték volt: jött be a Barátság és ment ki az olaj.
Még a kórházak proszektúráin is mi tudjuk a legszebb rakatot építeni a covidos hullákból, és nekünk van a legtöbb lélegeztetőgépünk is!

Mindenesetre mikor felveszünk egy gigahitelt a pénzpiacról, a nyakadba akasztva a törlesztés terhét, akkor sem kérdi meg senki, hogy mire is kellett ez nekünk Jóbarát?
Hiszen állítólag az állam működtetésének fedezete az örökkévalóságig, de minimálisan is két évre előre biztosított, mint ezt savanyúképű pénzügyminiszterünk közölte minap is, miközben a koldus ajándékozgat ezt-azt az Unió adományából, focicsapatot szponzorál Eszéken, melyben még annyi magyar származású játékos sincs, mint a Fradiban, pedig abban sincs sok. 
Hiába, élni tudni kell - így mulat egy magyar úr!
Hogy itt a tél, és már megint a legszegényebbeken csattan az ostor?
Kit érdekel?
A népnek nincs kenyere?
Egyen kalácsot, nemde?
Hogy a kisgyerek mit fog enni a tanítási szünetben, az lényegtelen, a munka társadalma nem tűri a henyélést - dolgozzon, aztán majd ha hasznot hajtott, zabálhat is a lusta kis tolvajpalánta!
Mert rendnek muszáj lenni!
Katonás rendnek, pofa súlyba, kérhetsz meg jelenthetsz, persze kapni legfeljebb a pofádra kapsz!
Nyugger vagy?
A nyugdíjadat nem te eszed meg, hanem az infláció, melynek hivatalos mértéke legfeljebb vicclapokban állná meg a helyét, de statisztikailag biztosan nem - hacsak a kreatív statisztikát nem támogatjuk...

A nép meg egyre hülyébb, pedog már a bázis se volt semmi...
Emellett mindenki egyre idegesebb, feszültebb, lassan már csak úgy mehetsz ki az utcára, ha a zsebedben kibiztosított kézigránátot markolsz, mint Viktor a bölcsek kövét, mert az élelmiszerboltba vezető másfél kilométeren biztosan találkozol néhány önkéntes rendőrrel, egy-két idegbeteg honfitársunkkal, agresszív testépítővel, kutyasétáltató hölggyel, ki hangosabban ugat, mint a kutyája - rengeteg frusztrált szerencsétlennel, akiknek legalább ott és akkor igazuk kell, hogy legyen, akik legalább ott és akkor kiordibálhatják magukból a feszültséget.
A maszk ellen tiltakozók többen vannak, mint azok, akik az ellen tiltakoznak, hogy a Nemzet Csüngőhasú Atyja, a Nemzeti Ártány kinavigál bennünket az Unióból, mert akkor végre tudná a lopott vagyont élvezni, megmutatni, esetleg élni a saját magának megszavaztatni vágyott pallosjoggal, lecsapatva ellenfelei fejét.
Persze, hogy ártány, hiszen árt az országnak, a nemzetnek, és még lop, még rabol is, miközben a hazára hivatkozik, minden nagystílű tolvaj ultima rációjára...
Vajon miért nem állítja meg senki?
Vagy miért nem állítjuk meg mindahányan, hiszen ma már mindenki láthatja, hogy gátlástalan szemfényvesztő!
Tíz évvel ezelőtt még hihettek benne a jószándékú emberek, de ma már?
Mikor lesz már elég belőle?
Lassan elfogy a levegő ebben az országban - lehet, ezért kellett a tízmillió lélegeztetőgép?


Beteg ez az ország, és ez független a covid-járványtól.
De járvány azért ez a javából, a vírus a Karmelita Színházból fertőz.
Talán - nem is túl sokára - lesz ellene vakcina...


:O)))

2020. november 20., péntek

HUSZÁRCSÁKÓ A KOLDUSON


Mit mondjak? Viccesen néz ki...
Most mégis ezt találta ki Süsü király, a Nemzet Félesze.
Létrehozta az Országos Kórházi Főigazgatóságot, élén az Országos Kórházi Főigazgatóval, aki történetesen tábornok, tehát kiválóan ért a mai világban legfontosabb dolgokhoz, például úgy tudja csattogtatni a bokáját, mint spanyol flamencotáncos a kasztanyettát.
Eleve halva született ez a szervezet.
Országos...
Még, hogy Országos!
Egy valamirevaló intézmény adjon magára, és legyen Nemzeti!
Persze csak addig, ameddig Nagyurunk meg nem hódítja a világot, mert onnantól legyen minden intézményünk minimálisan is Galaktikus!
És az se helyes, hogy egy mezei dandártábornok kommandírozza a halálgyárakat, már a Harmadik Birodalomban is egy ilyen volumenű munkára Reichsführert rendszeresítettek, nálunk meg dandártábornok... -  jó, hogy nem őrvezető!
És ha már a kórházak nyakába akasztottak egy ilyen intézményt, hol marad a Nemzeti Elmegyógyintézeti Főigazgatóság Főigazgatójának kinevezése?
Ja, hogy a Nemzeti Elmegyógyintézet lassan Magyarország lesz, és annak főigazgatója már ki van nevezve? 
De azért, bár határtalanul demokratikus, de talán mégsem helyes, hogy az ápoltak közül választották ki...
A mai kórházi főigazgatókat ezentúl intézményvezetőknek hívják, örülni fognak neki.
Jelzem, a II. Világháború előtt Sztálin is visszaadta a katonai rendfokozatokat, nincs ez a mi Üdvösségünk fázistévesztésben? 



A kórházak dögrováson, az orvosok és az egészségügyi dolgozók teljesítőképességük határán, erre most a nyakukba akasztottak egy hivatalt, mely a munka mennyiségét csökkenteni nem képes, sőt.
Vezetője kórházat belülről akkor látott, amikor a nagymamát látogatta a VIP kórteremben, és akit ha szabadon engednek mindjuk a Korányiban, mert már nagyon kell pisilnie, mire a mosdót megtalálja, addigra már nyakig nedves a lampasza...
A kis potrohos élvezi, hogy tábornokokat csicskáztathat, aki ha nem Sztálin mentalitását favorizálná, azt hinném,. olyan, mint Napoleon - Bernadotte, szaladj már el gyufáért!
Hadszintéri szállító repülőgépek, harckocsik, légvédelmi rakétarendszer az elengedhetetlenül kell.
A vírus miatti többletmunkát és a fokozott egészségügyi veszélyt kompenzálni ugyan nem képes, de gesztusként talán elfogadható pénzt az érintett pedagógusoknak kifizetni képtelen az egyre súlyosabb tüneteket produkáló Egyeske, a Nemzet Betege.
Vagy a nemzet betegedett bele az ő létezésébe?
Százezreket vesz ki a zsebedből, ami nem szokatlan, mert idáig is kivette, de most már a látszatra sem ügyel.
Már nem mondja azt az általa és bűntársai által ellopott pénzre, hogy az Magyarországé, ha nem engedik lopni, akkor nagyvonalúan lemond - a te pénzedről.
Ha magyarember megértené, hogy a pénzét lopják, akkor agyonverné ezt az öntelt, két lábon járó lipomát.
Igaz, ha  megértette volna magyarember, hogy nem csak az az ő pénze, ami a pénztárcájában van,  lehet, elmaradt volna a rendszerváltás is...


Lehet, még kis ideig húzza, hiszen Brazilia is támogat minket, meg Azerbajdzsán, és nagyon baráti a kapcsolatunk Tonga népével is.
A helyében én azért, mikor leszállnak a hadszíntéri szállítógépek, azonnal bepakoltatnám Anikóval a cuccot, amit már talán el is kezdtek bedobozolni, biztos, ami biztos.
Igaz, anno Ceausescunak sem a felszállással volt baja, inkább a leszállóhelyek fogytak el.
És most, hogy már elfogynak lassan a baráti szomszédos országok, neki sem marad sok leszállóhely, adott esetben repülhet majd a migránsok felé - migránsnak.
Egy biztos, szerintem nem kell bántania a gondolatnak, mint Petőfit - ágyban, párnák közt halni meg -lehet, hogy elhalálozás esetén még a vízszintes helyzet is megváltás lenne egyszer neki.
Nem fél ez az ember?
Igaz, a valósággal már lassan minden kapcsolatát elvesztette, lehet, hogy úgy képzeli, ha minden part szakad, felszáll majd a mennyekbe...
Érdekes meglepetés lesz majd, mikor találkozik egy szőrös, kecskeszarvú, patás teremtménnyel, aki vasvillájával barátságosan terelgeti a kondér felé.
Úri társaságban lesz, a tolvajok kondérjában.
Merthogy a bűnös politikusok azért fintorognának, ha közéjük dobnák be - végtére is minden megpróbáltatásnak van határa...


:O)))

2020. november 17., kedd

ORBÁN - A PRIMADONNA

Igaz, kissé punnyadt primadonna, de primadonna.
Lehetne éppen bonviván is, de ezen a tipuson a nők már kora ifjúságukban is jókat derülnek - a harcias kiskakas, aki mindig a farktollaival dicsekszik inkább nevetséges, mint ellenállhatatlan.
Maradjunk annyiban, leginkább a nyugdíjas Honthy Hannára emlékeztet, akit lassan már támogatni kell, mint Brezsnyevet...
A sajtkukac című operettben domborít, ez hasban már nagyon megy neki.
Eleinte A mosoly országa című opuszt nézte ki magának, de ebből hamar kész röhej lett, így aztán amit nem bírt tehetséggel, azt áriákkal és mozgással pótolta és pótolja mind a mai napig.
Márpedig tehetséggel nemigen bírja korunk megpróbáltatásait, ezért aztán hajdani árokparti élményeiből táplálkozva katonásdit játszik, időnként meg-megszakítva azt Christiano Ronaldo gólörömének  előadásával, csak éppen a gólok hiányoznak.
Ez nem is csoda, hiszen már ez első tíz percben ellopta a kapukat és a második félidő első percében a kezdőkörből ellopta a labdát is.
Lőrinc haverja vágta a hóna alá és elszaladt vele, mint Novák Előd a szivárványos zászlóval, mely - kár is tagadni - igen jól passzolt hozzá.
Bírja a strapát, már csak az a kérdés, mi meddig bírjuk még, túléljük, vagy mi is áldozatául esünk a nép gyérítésének, jóllehet itt a vérszívók nem mi vagyunk, hanem ő.
És napról-napra romlik az állapota, lassan már minden kapcsolatát elveszti a valósággal, egy általa álmodott mesevilágban éli mindennapjait, melyben száznyolcvanhat centi magas (de még növésben van...), karcsú, snájdig és kékszemű, mint a plakátokon, és a Barcában ontja a gólokat, miközben hálás népe stoplijai nyomát csókolgatva királynak kiáltja ki a Duna jegén, melynek már csak az az akadálya, hogy arra is fel van festve Karácsony Gergely kerékpárútja...
De bírja a strapát, mert alapvető élelmiszerrel - pálinkával - pótolja a felégetett kalóriákat.
Hogy a felégetett társadalmat mivel akarja pótolni, az még kérdéses, de már folynak a tárgyalások a kipcsák célcsoporttal, kiket családegyesítés címen tudnánk behívni.
Milyen szép is lesz Duró Dóra hidzsabban.


Leginkább a nyugdíjas Hügel Hajnalkára emlékeztet, óvatosan lépeget jobbra-balra a pávatánc szabályai szerint, és aggódva várja a dal végét, nehogy időnap előtt hasra essen...
Ő nem Honthy Hanna szeretne lenni, hanem Horthy majma, ami lassan össze is jön neki, hiszen ma már tengernagy marha, csak éppen ezt félnek a szemébe mondani - senki nem akar rendőrautóban öngyilkosságot elkövetni, ugye...
És énekel, énekel, andalítóan szép dalokat, például "Kétezerharmincra nagyok leszünk és erősek, hajmási pityke Péter Pál!" meg "Mindenkit meggyógyítunk, akit lehet, akit meg nem, annak nincs szerencséje, a kis ügyefogyott!"
Akkor aztán eltöprenghetünk azon, hogy érdemes-e tagnak maradni az Unióban, megaztán addigra megdögölhat a szamár és felrobbanhat az unió is, ha szorgalmasan dolgozunk, mint ezt kipcsák testvérünk, Naszreddin Hodzsa oly szépen kifejtette volt...
Az viszont elbűvölt, ahogy összevetette az uniós támogatásokat a külföldi tulajdonú magyar cégek adózott nyereségének kivitelével az országból.
Ami adózás után már nem adózott nyereség, hanem például a Lidl Stiftung & Co. KG vagyona, amit oda visz, ahova akar, hiszen minden törvényes kötelezettségének eleget tett az a cég, melyet mi Lidl-nek ismerünk és minden ellenkező híresztelés dacára magyar cég, csak éppen német pénzből hozták létre.
Ennek a pénznek semmi köze sincs az Unió felzárkóztatási és egyéb támogatásaihoz, merthogy azt az uniós befizető országok állampolgárainak és vállalkozásainak adójából folyósítja az Unió, nem kimomdottan ellopás céljára.
Pedig az adó nem kevés, ahol meg kevés, az valószínűleg egyenesben gazdagítja a Családot stratégiai együttműködés keretében,  vagy egyéb okosság által, Parragh adótanácsadó még csempekereskedő korában szerzett némi adóügyi tapasztalatot.
Az ilyen okos enberek által kidolgozott koreográfia a primadonna sikerének záloga, márpedig, hogy okos, azt az is bizonyítja, hogy a kamarai tagdíjak elengedésére nem tett javaslatot.


Mindenesetre a mi primadonnánk botladozgat, lengyel tettestársával most éppen egy új Pa-dö-dö-t kísérelnek meg létrehozni, de ennek várható sikere csekély.
Hol vannak már a visegrádi négyek? 
Itt csak a varsói és budapesti balfékek vitézkednek.
Merthogy az Unió politikusainak egyre inkább elege lesz a nagypofájú kiskakasból, és hogy ne tévesszen meg senkit, hogy nem ordítoznak vele, abban segít, ha Kadhafi sorsára gondolunk, akinek sátra az Elysee Palota kertjébn állt és a francia elnökkel éppcsak nyelvespuszit nem váltottak, hogy aztán nem sokra rá Kadhafit egy teherautó platoján gyakja halálra szivárványos fantáziájú népe...
Reggel még Ceausescu se gondolta, hogy estére porzik majd a háta mögött a vakolat - még a diktátorokat is érik néha meglepetések.
Érdekes módon Orbán vitézkedésének hírére nem az €uro árfolyama zuhant, hanem a magyar forinté - csak, hogy tudjad, a differenciát neked kell majd megfizetni.
Közben lassan elfogy a Magyar Honvédség.
Egy része mozsárágyúval a hátán szaladgál a főútvonalakon, egy része lázat mér a kórházakban, egy része a kiképzésre vár, hogy nyitott szívműtétek végzésére is képes legyen.
De nincs baj, mert vásárolunk hadszíntéri szállító repülőgépeket - na honnan? - Braziliából!
Majd ezzel szállítjuk a halottakat.
Csak azt nem tudom, hol hagyta a magyar nép az eszét, és hogy tűrheti el azt, hogy naponta az arcába köpjön ez a bohóc?


"Több dolgok vannak földön és egen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes..."


:O)))

2020. november 13., péntek

HA MUNKA VAN, MINDEN VAN...


Ezt a veretes bölcsességet volt képes előadni minden magyarok miniszterelnöke, a Haza Görcse...
Rendben van, habár kissé azért pontosítani lehetne a dolgot.
Ha munka van, minden van, esetleg egészség nincs, a gyereknek oktatás nincs, a fertőzöttek elkülönítése is hiánycikk, itt-ott orvos sincs, a szakdolgozók is hiányoznak, lassan már a tartalékok is elfogynak a családoknál, de úgy egyébként minden van. 
Például új kisvasút épül Tokajban, merthogy a borászat majdnem akkora kedvenc, mint a foci, és a NER arisztokráciájának szőlőbirtokai Tokaj környékén vannak.
Kell a kisvasút, hogy legyen mivel szállítani az államkasszából kilapátolt  pénzt a csókosoknak.


Ha munka van - minden van. 
Például géppisztolyos katonák az utcákon, vakulj paraszt, itt nem fog a vírus éjszakánként vakcinaellenes jelszavakat skandálva terjedni, majd mi megmutatjuk!
És van labdarugó-mérkőzés is, nézőkkel és boldogsággal, hiszen a Csapat ott lehet a nagyok között, ami igen dícséretes eredmény, rengeteg munka van benne.
Nopersze rengeteg pénz is, és nagyot téved az, aki azt hiszi, hogy a játékosok zsebében kell ez után keresgélnie.
De az utánpótlás-nevelés sikeres, mint ezt Nego - szép, napbarnított magyar gyerek - példája is mutatja, aki az egyenlítő gólt szerezte, és hát Szoboszlai nevelőegyesülete se a Puskás Akadémia volt, ahova a másik kisvasúttal lehet hordani a milliárdokat.
Vajon hány forintunkba került ez a két gól?
Rákosi különb eredményeket ért el fociban, és mellesleg felépítette Sztálinvárost és a nehézipart. 
Ha munka van - minden van, és némelyeknek munka és teljesítmény nélkül is.
Például a szállodaipari vállakozóknak, akik nemzeti ajándékot kapnak Nagyurunktól, igaz, a szállodák zöme már az ő enyves kezében van.

Ha munka van-minden van.
Bölcs mondás, méltó Nagyurunkhoz.
És akkor most izgatottan várhatjuk, hátha mond még egy bölcset arról is, hogy akinek nincs munkája, annak mi van? 
Nem, nem segít, ha a statisztikákban nem szerepeltetjük Józsit és Józsinét, mert ettől a gyerekeik még éhenhalhatnak.
Nekik nem segít az, ha Nagyurunk adót csökkent, kivéve, ha ÁFÁ-t, mert azt a hajléktalan is fizeti, de erről valahogy nem esik szó.
És mondhatna arról is egy nagyjelentőségűt, hogy azokkal mi van, akiknek annyi a munkájuk, hogy belegebednek, de a mindenhez hiányzik nekik azért még egy-két dolog, például védőfelszerelés, pihenés, a család, a biztonságérzet, miegyéb.
Talán egy ilyen tömör bölcsesség segíthetne azokon a pedagógusokon is, akik a mai napig a katedrán állnak és reménykednek, hogy a lurkók nem hoznak otthonról ajándékba egy adag vírust, mely a gyerekekre tán kevésbé veszélyes(?), de Nóri nénire, a maga ötvenkét évével azért nem hatna jól.


Ha munka van - minden van.
Például felelősségvállalás is van.
Nagyurunk vállalta a felelősséget azért, hogy a magyar egészségügy ennyi emberrel is működni tud, és minden ember megkapja a tisztességes egészségügyi ellátást.
Új fejlemény, hogy minden élet számít, az időseké is, és az orvosmatematikusok kiszámolták, hogy még így is esély marad a gyógyulásra. 
Ja, meg remény, merthogy az hal meg utoljára.
A helyzet kulcsa a kijárási tilalom, mondá a Vezér és Kancellár, miközben zsebében morzsolgatta a Bölcsek Kövét, persze ő tudja a titkot, hogy mi értelme van az éjszakai kijárási tilalomnak.
Lehet, hogy brit tudósok már megállapították, hogy a vírus, Soros és Gyurcsány éjjel aktív, nappal csak a Fidesz fertőz?...

Ha munka van - minden van.
Például Alaptörvény-módosítás is, meg egyéb pofátlanságok.
Azzal is van munka, de ez semmi ahhoz, amit akkor kell majd elvégezni, mikor eltakarítjuk ezt a szartengert, amit Fidesz-érának, Orbánizmusnak nevezünk.
El lehetne kezdeni dolgozni rajta, konkrétan, hogy ne úgy nézzünk majd egy esetleges kedvező helyzetre, mint Julcsa Jancsira, mikor az a kazal tövében előkapja a csúnyáját.
Akkorra tudni illene, hogy mi a teendő.
Tudni kellene, hogy melyik szövetségesünktől mire számíthatunk...
Ha munka van, minden van - akár még Orbántalanított ország is lehet.


:O)))

2020. november 10., kedd

TÁLIB JUDIT ÉS AZ ALAPTÖRVÉNY


Az anya nő, az apa férfi!

Igazságügy-miniszterünk alkotmányt módosít.
Mecsoda kristálytiszta logika, mecsoda bölcsesség, ez a Judit olyan okos, hogy lehet, talán nem is nő, hanem férfi!
Merthogy ha nem akarsz egy listán szerepelni, annak legbiztosabb módja Rejtő szerint is, ha te olvasod fel a listát!
Márpedig itt lista lesz, ez már csak idő kérdése, és azt a listát nem a CEU gender-szakán okosodott libernyákok fogják felolvasni, hanem a Nemzet Juditja, akadályoztatása esetén esetleg még Szájer alaptörvény-szakértő, esetleg Kósa Lajosné, mint az utca hangja fogja közkinccsé tenni...
A többi már csak technikai kérdés, aki nem lép egyszerre, az megy a levesbe, esetleg kimondja rá az ítéletet a rámpa-bizottság, mely addigra remekül belejön a szelektálásba, kit érdemes megmenteni a koronavírus-fertőzöttek közül és kit nem.
Ezekkel genderemberekkel nem sok dolguk lesz, csak meg kell nekik mutatni a megfelelő irányt.
Vírus, gender, mindegylófax, a vallás viszont - természetesen a keresztény vallások valamelyike -  megmondja a tutit, igazodj ahhoz, ha jót akarsz.
A gyerekedre ezentúl kevesebb a gond, őt majd ölébe ülteti a Józsi atya és gondoskodik Magyarország keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti neveléséről, egyúttal garantálja gyermeked születési nemének megfelelő háborítatlan fejlődését.
Ennek szilárd biztosítéka az atya házvezetőnője, gyermekei anyja, aki ha rájön, hogy ez a szent ember pedofilkózza a gyerekeket, akkor letépi a fejét.
Hogy ez az értékrend református püspökök esetében hogy érvényesül, majd még kiderül, de lehet, hogy a magasrangú egyházi személyek példamutató módon csak írásban kommunikálhatnak családjukkal és az Úr jerkéit válogatás nélkül lesznek kötelesek az íróasztalukon meghágni, mint bővérű erdélyi atyánkfia tette volt a rossz nyelvek szerint.


Az anya nő, az apa férfi!

Itt volt az ideje ezt tisztázni, mert az tény, hogy úgy tűnik - a jelenleg regnáló kormánypárt egyes prominenseit az apjuk hozta volna nagy nyögések között a világra, a számára rendelkezésre álló legalkalmasabb lyukon keresztül. 
Elindultunk a fejlődés útján Irán, Szomália és Afganisztán felé.
Meg is kellene vizsgálni, hogy az afgán migránsok között nincsenek e beépített ügynökök, mert ha volnának, akkor nagy hasznot tudnának hajtani az országnak.
Például azokat a nőket, akik a jogi karon tanulnak, és a csadort felhúzva, gömbölyű térdüket kivillantva dekázás címen kínálgatják magukat a - mondjuk ki bolsevik nyíltsággal - futballbuzi férfiaknak, rövid úton megkövezhetnék, miként tették azt a tuggyukkik a Brian élete című, a magyar viszonyokra igencsak áthallásos oktatófilmben.
Természetesen a vallási állam mégoly halk kikiáltása is eredmény, és még hálát is adhatunk az Istennek, hogy hátranyilazó népünk nem a sámánokat kapta a nyakába, mert akkor most püfölhetnéd a dobot - igaz, remek kábítószerekhez juthatnál hozzá, jutányos áron.


A pofátlanságból sosem elég, ezért aztán a dolomitba vésett Alaptörvény kilencedik módosításába belecsinálta a labdavirtuóz a közpénz újraszabályozását is.
Normális politikus egy olyan országban, ahol a közpénzek lenyúlása a legfelsőbb ötszáz nemzeti sportja, ahol a korrupció nem opció, hanem kötelesség ilyen esetben szigorítaná a hozzáférés feltételeit.
De hol itt a normális politikus?
Ha elfogadják a beterjesztett javaslatot, még megkérdezni sem lesz jogod, hogy a Nemzeti Bank alapítványai, a sportegyesületek, a különféle erre szakosodott pénznyelők mit tettek a pénzeddel, melyet még azelőtt vettek ki a közösből, hogy te, vagy a költségvetés a pénztárcádba tette volna.
Közpénz ugyanis csak az lesz, ami az állam bevétele, követelése és kiadása.
Amit már kiloptak onnan attól orrod fokhagymás.
És hát a rendkívüli helyzetek közé bekerült a hadiállapot is - reszkess Biden, reszkess.
Persze előbb még a pocakos harcimarci feltámasztja a kisantantot, de szép is lesz a román csapatok díszszemléje a Parlament előtt!
Szíjjártó miniszter meg menet közben megfertőzte Kambodzsát, kormányostul. mindenestül.
Ilyenkor látni csak, mecsoda szerencse, hogy a hülyeség nem fertőz, a világ már kihalt volna, amilyen aktív a mi kakadú-jellegű miniszterünk két jachtozás között!

Közben a BME kollégiumában a  diákok már szétverték a berendezést. 
Szerintem rossz helyen kezdtek hozzá.

:O)))

2020. november 9., hétfő

A VÍRUS MÁR ESTE NYOLCTÓL GYILKOL

 


Egyre megnyugtatóbb a helyzet, csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van, a kormányfő nem annyira, tudnék neki számára megfelelőbb helyet javasolni...
Mindegy, a végén úgyis győzni fogunk, bátor népünk szembeszáll a vírussal. 
A Vezér ma megnyugtatóan marcona volt, aki hallotta az érezhette: amikor a zsebében kotorászik, akkor nem tökmagot számlálgat, hanem torkon ragadja a probléma lémyegét.
Aztán dönt, meg borít, kanyargó gondolatmenetével őrületbe kergeti lojális ellenzékét, majd immáron saját híveit is, akiknek lassan több fantázia kell tettei megnyugtató magyarázatához, mint az örökmozgó feltalálásához.
Mert azt ugye, már mégsem mondhatják éretetlenkedő családtagjaiknak, hogy Anyukám, a Vezér egy szociopata, aki nem törődik semmivel a személyes érdekein és hasznán kívül. 
Azt sem, hogy egy általa megálmodott menetrendhez igazodik, a valós menetrend viszont nem hajlandó hozzá igazodni, hanem - valószínűleg Sorossal való konzultáció után - öli az alattvalókat, méghozzá  korra, nemre, felekezetre és pártállásra tekintet nélkül.


Így aztán eljutottunk oda, hogy meg kellett hozni egy sor intézkedést, melyeket meg kellett volna hozni már hetekkel, hónapokkal ezelőtt.
El kellett kezdeni a tömeges tesztelést, melyet már el kellett volna kezdeni hetekkel ezelőtt, még a Szent Focimeccseket is zárt kapuk mögé kellett utasítani, mint kellett volna már hónapokkal ezelőtt, és mintha most rákényszerült volna a Vírusölő Szent Viktor, hogy meghozzon néhány értelmes intézkedést is.
Például a középiskolások digitális oiktatásra állnak át, ami nagyon helyes, mindössze az a kérdés, hogy hány tanárnak kellett meghalnia ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, és hány általános iskolai tanárnak kell majd meghalnia ahhoz, hogy az általános iskolák felső tagozataira is vonatkozzon ez az előírás.
Persze az is érdekes kérdés, hogy miért nem volt a járvány első hulláma óta eltelt nem kevés idő elég ahhoz, hogy megteremtsék a digitális oktatás technikai feltételeit, miért templomfelújításra meg újabb stadionokra költik a pénzt a gyermekek digitális eszközeinek beszerzése és  internet-költségeik térítése helyett?
Nem tartanám Istentől-embertől elrugaszkodott dolognak, ha az általános iskolák alsó tagozatát egyszerűen bezárnák, egyik szülőt dotálnák, annál is inkább, mert a Vezér a gyerekcsináláshoz kétségkívül ért, de a pedagóguscsináláshoz már nem annyira.
Nem ez az ország lenne, ha a hatalom nem kötné össze a kellemest a hasznossal, bezáratva a kollégiumokat is, azt sugallva ezzel, hogy tudja, a járványt képtelenek lesznek megfékezni, de legalább a csepürágóktól megszabadulhatunk. Az első félévük máris érvénytelen, második meg ne is legyen
A kollégium a diákok otthona, lakása, lakatot rá azonnal, menjen haza, oszt ott lázadozzon - este nyolcig...


Természetesen a Kereskedelmi és Iparkamara elnökét már nem kell érzékenyíteni a szállodaipar gondjai iránt, ezért a szállodák immáron nem realizálható foglalásait nyolcvan százalékban téríti az állam, a maradék húsz százalék meg bőven kijön a költségek elmaradásából, sőt, még haszon is keletkezhet, hacsak menet közben el nem lopja valaki, de ki merne Nagyurunktól lopni?.
Divat-ipar, szállodaipar - jajjdeszép, zenész, színész, rendezvényszervező, fodrász-műkörmös-kulturális szféra meg a többi - jaj, de rút...
És mi lesz azokkal, akik már elvesztették a munkájukat?
Akik már tartalékaik utóját élik fel, akik számára egyre nagyobb rejtély, hogy télen mitől lesz meleg a lakásukban, hacsak nem a láztól? 
Igaz, a templomok nem zárnak be, mert az Úr a szakrális térben nem engedi hogy a vírus - mely a Sátán/Soros teremtménye és melyet Semjén Zsolt és a Vezér álszent megnyilatkozásainak büntetéseképpen zúdított az emberiség nyakába - megfertőzze a buzgón imádkozó és a tízparancsolatot mormoló gyülekezetet.
Legalábbis a köztudottan emberközpontú magyar püspökök erre építik a hitéletet...

Komolyan mondom, ez az ország megérett a pusztulásra.
Megnyugtató az is, hogy bár csapatsport nem űzhető, a profi csapatok számára nem tilos a közös munka, hiszen rajtuk sem fogy a vírus, így ők nem hurcolhatják szanaszéjjel az országban.
Mert Viktor úgy döntött.
Ez a féleszű Karácsony meg azzal akart tesztelni, amivel most Viktor - kíváncsi vagyok neki is ír majd levelet a Nemzeti Népegészségügyi Központ?
Jó lenne ezt az egészet ép elmével megúszni, és jó lenne, ha a magyar kozervatív oldal még a temetése előtt rájönne, hogy csak eszköz egy tömegmanipulátor kezében.

Illúzió lenne?


:O)))

2020. október 30., péntek

ASSZONYNAK SZÜLNI KÖTELESSÉG



A Nemzet Házmestere ismét alapvetett, megmutatta a szekta híveinek, hogy merre van az előre.
Már csak az hiányzott, hogy a Gurut példaképül állítsa a személyi állomány elé, de ezt most mellőzte, csakúgy, mint a javaslatot, mely szerint a Fidesz logója a továbbiakban narancs helyett egy narancssárga nyúl legyen.
Azt találta mondani a nemzet sorsa feletti rettentő aggodalmában, hogy "az egy megfellebbezhetetlen igazság, hogy a világ azoké, akik teleszülik".
Ez persze tartalmazza az igazság elemeit, mégis erősen vitatható.
De a szektában nem szokás a dolgok vitatása, ott az igehirdetés és az alleluja között nincs semmi.
Volt is vad tülekedés azonnal a hitvesi ágyak környékén, némelyek még a misét is kihagyták, de jobb is, - nehéz lett volna a templomot megközelíteni az elhajigált fogamzásgátlók térdig érő halmai miatt, és aki eljutott volna a kapuig, az se biztos, hogy nem bukik el ott, a felelőtlenül és szakszerűtlenül herdált síkosítók eredményeképpen. 
Persze voltak, akik megint a dolgok könnyebbik végét markolták meg, és pőre élvhajhászsásból estek neki az asszonynak, kinek szülnie ismét kötelességnek tűnik, a leányokról egyelőre még nem esett szó. Viszont lengyel véreink példáján felbuzdulva ideje lenne már kicsit az abortuszok kérdését is feszegetni, ez egy valódi, férfihoz méltó feladat, és nekünk se jönne rosszul - ameddig a nők bugyijában turkálnak, addig se lopnak - bár ki tudja?

Régi problémát feszeget a dúsbajszú beteg, évszázadokkal ezelőtt is a nemzethalálon búsongott a magyar, főként, ha berúgott, mint állat, mely állapota ab ovo megakadályozta a nemzet létszámbéli gyarapodását.
Másrészt meg ránézett az asszony, miközben a lavórt tartotta: ennek a görénynek szüljek?
Majd, ha meszet ettem, mondá és elkezdte tanulmányozni a "Gyűjtsünk gombát erdőn, mezőn!" című szakirodalmat, nehogy összetévessze a gyilkos galócát az erdei csiperkével, oszt potyába kússzon-másszon az avarban - másnap ebédre gombapörköltet tervezett...
De azért az igaz, hogy a népszaporulat nem közömbös egy nép fennmaradása szempontjából, erre vannak itt a közelben szép példák, például Erdély, vagy Rigómező, melyet manapság egyszerűen csak Koszovónak hívunk.
Persze egy térség "teleszülése" nem megy egyik napról a másikra, parancsszóra meg végképp nem.
Régi igazság, hogy az életszínvonal növekedésével csökken az utódok száma, ez a világ minden országában így van.
A növekvő jövedelem mellett nő a felelősségtudat is, csökken a gyermekhalálozás.
Lassan megváltoznak a kulturális szokások is és ha a nőnek van mi között választania, akkor lehet, hogy inkább választ egy érdekesebb, színesebb és kellemesebb életet, mint a hatgyerekes, főállású anya szerepét egy szoba-konyhás lakásban, napi anyagi gondokkal küzdve.
Hamar eljut odáig, hogy annyi gyereket akar szülni, amennyit el tudnak tartani, ezzel eleget tesz a Vezér irányelveinek is, aki láthatólag nincs tisztában azzal, hogy a gyerekek felnevelése pénzbe kerül.

Ha nincs jövedelem, nem lesz gyermekáldás se, kivéve a legszegényebb rétegeket, melyek számára mindegy, hogy öt vagy hat gyerek ül az üres tányérok mellett éhesen az asztalnál, melyek számára a fogamzásgátló luxuscikk, melyeknél a nő értékét évszázadokra visszamenőleg termékenysége adta, melyeknél az alkohol és drogok elveszik a józan mérlegelés lehetőségét.
Megváltozott a fiatalok szemlélete is, ma már az iskolázottabbak nem szülnek anyagi megalapozottság nélkül, a lakhatás, a megfelelő életszínvonal előfeltételként jelenik meg a gyermekvállalásnál.
Bár Orbánék azt gondolják, hogy majd a középosztály tele fogja nekik szülni a Kárpát-medencét tökös kis magyar leventékkel, szerintem rosszul gondolják.
A felső középosztály egyrészt létszámát tekintve meglehetősen karcsú, másrészt a vagyoni helyzetét mérlegelve sem fogja szétporlasztani nehezen összelopott vagyonát, kivéve a Vezér közvetlen környezetét.
A kevésbé vagyonosokat sem készteti semmi a gyermekvállalásra, kivéve, ha ígérnek neki ötmilliót fülenként, ha gyermeket vállal.
Az értelmesebbje elkezd számolni, és azonnal rájön, hogy ez - üzletileg - nem éri meg.
És ha értelmes, akkor a hazát is hiába emlegetik neki, sőt - akkor kezd csak igazán gyanakodni.
Szóval, ha eredményt akar elérni, akkor Házelnökünknek személyesen kell bevetnie magát, de nagyon kell iparkodnia, hogy a regnálásuk eredményeként külföldön élők pótlását megoldja, így talán meg tudja fordítani a nemzetet a demográfiai lejtőn, meg tudja akadályozni a nemzethalált - elsőként úgy kétszáz éve...

A hajdani vöröskatona unokája kicsit még szidta 1919-et, de burkoltan megdicsérte a Tanácsköztársaságot is, mert vezetőinek igen tehetségesnek kellett lenniük ahhoz, hogy négy és fél hónap alatt romokba döntsék az országot, ez elődeiknek - szerinte - négy és fél év alatt sem sikerült.
Kövér beteg ember, zavaros elme zavaros gondolatokkal és határtalan agresszivitással.
Nem biztos, hogy egy tisztességes orvos vizsgálat után jogosítványt adnának neki, így aztán sofőrrel jár és két ostoba igehirdetése között az országot vezeti.


Bele a szakadékba, a tettestársaival együtt...


:O)))

2020. október 27., kedd

GOEBBELS DOKTOR HONOSÍTVA



Az ÉS november 22.-i számában található Gyenge Zoltán cikke, Goebbels doktor intelmei címmel.
Tanulságos olvasmány, ha módomban állna, kötelezővé tenném a középiskolai tananyagban, de lehet, már az általános iskola felső tagozatának vége felé, hadd tanulja meg időben a nebuló, hogy a világ tele van ármánnyal, hogy a hatalom sokszor hülyének nézi és felhasználja majd őt.
Igaz, ha ezt tudja, akkor sem lesz ez másként, de talán akkor nem lelkesedik és tapsol, nem nyílnak lelkében a gyűlölet kis virágai és talán nem lehet majd késnek használni egy olyan mészárszéken, ahol a hozzá hasonlók módszeres legyilkolása folyik.
Vagy ki tudja...
De azért az vérfagyasztó, hogy az írásban említett náci propagandista  módszerei mennyire hasonlítanak korunk hazai propaganda-módszereihez, és mennyire hatékonyak még ma is ezek.
Persze a diktatúra csak tartalmában azonos a Harmadik Birodalom diktatúrájával, a Századik Pofáraesés Birodalma ma még nem látja időszerűnek a náci ideológia nyílt vállalását, jelenleg még élhet cigány és zsidó is az országban, ha meghúzza magát.
Ma még csak az iskolai hittanon tanítják az unokámnak, hogy ide akarnak jönni "valahonnan Arábiábol" valakik, akik el akarják venni az édesvíz-készleteinket, de ezt nem szabad elmesélni a szülőknek, mert abból baj lehet.
A nácizmus nem a koncentrációs táborokkal kezdődik, a nácizmus először csak szavakkal, kifejezésekkel mérgezi a lelkeket, a fizikai erőszakra csak később kerül majd sor.
Ne legyenek illúzióink - az erőszak ma is jelen van, csak éppen nem jelenik meg döngő léptekkel, de nem véletlen, hogy Simicska Lajos kegyvesztését követően sugárzásmérővel támogatta meg személyes biztonságát...


A náci propaganda bizonyos tekintetben igen tehetséges irányítója - természetesen csak a Führer után - doktor Goebbels volt - nekünk szerencsénk van, hiszen többen is léteznek, akik ezen a területen szorgoskodnak - és most nem a Kovács Zoltán, vagy Révész Mártiriusz féle másodosztályú szellemi pribékekre kell gondolni.
A bimbódzó nácizmus - fasizmus  Horthy autoriter rendszerével megtermékenyített katyvaszának kialakításán jelenleg a Habony-Rogán duó szorgoskodik, ugyancsak nem tehetségtelenül.
Külön érdekesség, bár meglepőnek nem mondható, hogy a magyar belpolitikában meghatározó szerephez juthatott valaki, aki semmiféle állami, de még párt-tisztséget sem visel, ezért senkinek nem tartozik elszámolással, kivéve természetesen a trottyos Legfőbb Hadurat, aki a Királyi Várból szemléli félkész művét, mellyel sikerült a kártékonysági listán beelőznie a szintúgy a Várból induló Nemzetvezetőt.
Szálasi csak az országot rombolta le, utódja az emberek lelkében végzett szinte jóvátehetetlen pusztítást, ami persze előbb-utóbb az ország lerombolását is magával hozza, de ez esetben a pusztítást önkezűleg végezzük majd el, mint ahogy a gyilkosságokat is házilagos kivitelezésben kell majd elvégeznünk.

Orbán egyik legerősebb tulajdonsága az, hogy képes tanulni.
Hogy kitől, az nem kérdés, de az biztos, hogy kedvenc olvasmányai között vezető helyen áll Mario Puzo A keresztapa című műve, ha elolvasod meg fogsz döbbenni mai helyzetünkhöz való hasolóságokon
Talán csak abban van némi differencia, hogy a regény hőse igyekezett ésszerűen viselkedni és némi szerénységet mutatni, míg a regényt tanulmányozó maffiózó egyre gátlástalanabb és erőszakosabb, amiben van némi szerepe ellenfelei töketlenkedésének is.
Mindenesetre ez is hasznos olvasmány, ha meg akarod érteni az ország helyzetét, emellett persze végtelenül szórakoztató is - igaz, a regényben nem  a mi bőrünkre megy a játék.
Talán azért - ha lassan is , de - tanulunk.
Nem lenne ártalmas...


:O)))

2020. október 23., péntek

HŐS FORRADALMÁRT FELVESZÜNK!

Versenyképes jövedelem, cafateria, nyelvpótlék.
Utóbbi akkor illetményes, ha az ominózus nyelv megfelelő történészi és hatalmi hátsókban teszi a dolgát.
A jelölt legyen, ha nő, akkor dekoratív, ha férfiú, akkor délceg, ha nem annyira délceg lehet esetleg nyalka.
Legyen mindenképpen mérsékelten iszákos, mértéktelenül hazudós, természetesen legyen keresztény és nemzeti, továbbá lehetőleg rendelkezzen határontúli kötődéssel.
Legyen lehetőleg csángó, de legjobb, ha székely.
Jeruzsálemi székelyek kizárólag Köves rabbi áldásával adhatják be jelentkezési kérelmeiket, egyben nyilatkozniuk kell, hogy pontosan mikor ismerték fel szeretett miniszterelnökünkben a Messiást.
Hősnők esetén a bárca bemutatása opcionális, de feltétel, hogy láthassuk küllemükön a nehéz testi munka megpróbáltatásainak nyomát.
Mai futtatóik ajánlólevele a pozíció betöltésének előfeltétele.

Nagyurunk megtalálta a mai koszorúzáson való részvételhez az ideális tettestársat, szépen mutattak egymás mellett, ő és a nép durva anyja.
A felállás is klasszikus volt, hiszen a hős forradalmár leány mellé remekül passzolt kényes ízlésű védelmezője - hirtelen nem jut eszembe, hogyan is hívják ezt a szakmát a nyolcadik kerületben...
Azért valahol nagyon szánalmas ez az egész - úgy kell a hatalomnak hősöket hazudnia, hogy a nagy erőlködésbe majd be leszakad.
Igaz, ma már 1956  a jobboldalon sem a régi, Orbán meg csak annyiban törődik vele, amennyiben hatalma fenntartásához szükség van rá - ma már nem nagyon.
Nem volt ez mindig így, hiszen 2006-ban még igen fontos lett volna, hogy az elvetélt puccsot (hugyos forradalom) össze lehessen kötni ideológiailag az 1956-os felkeléssel, de ma már jobb 2006 történéseit is hagyni a feledés jótékony homályába veszni, hiszen ha valaki tárgyilagosan feldolgozza a történéseket, nem sok hízelgőt talál a mai rendszer uraira nézvést.
Orbán ezt is úgy használja, mint mindent - ő az, aki ellopja a halott pénztárcáját, aztán abból adakozik az özvegynek, igen mérsékelten.

Lett volna pedig hősnek való szereplője 1956-nak, de - sajnálatos módon - a zsidó Angyal István a jobboldalnak nemigen felel meg, a tetejébe még kommunista is volt.
Tulajdonképpen Nagy Imrével is utóbbi a baj, ezt az új idők kissé anyagias és a történelmi ismeretek ellen beoltott forradalmárai sem megérteni, sem megbocsájtani nem tudják.
Így aztán van még egy hazug ünnepünk, amit ma már nemigen ünnepel senki, már ha egyetérthetünk abban, hogy ünnep az, amikor az ember a szívében ünnepel, ha igaz érzésekkel közelít a múlthoz.
Soha nem felejtem gyermekkorom március tizenötödikéit, az ünnep nekem azt az érzést jelenti, amelyet akkor éreztem, gyermekként.
Szükség lenne pedig ünnepekre, a nemzet összetartozásának érzését az ilyen események alakítják ki - már persze, ha egyetértünk abban is, hogy a nemzet fogalmába még talán a libernyákok is beletartoznak.
Na sebaj, majd amikor elkezdjük közösen ünnepelni Nagyurunk születésnapját...


A forradalmakat leginkább fiatalok csinálják, náluk a cél az élhető és barátságos jövő.
 Az öregek legfeljebb bosszút állnak, a cél itt inkább saját szerepük fényezése és valós és vélt ellenfeleik- azt ne mondjam, ellenségeik - maradékának elpusztítása.
A nemzetet a rombolás soha, csak az építkezés viszi előre.
A forradalmak néha lerombolnak meglévő struktúrákat, de csak akkor használnak, akkor nevezhetjük őket forradalomnak, ha a romok helyén maradandó és valós értékeket alkotnak.
Egyetemet szétverni egyszerű dolog, de egyetemet - hagyományokkal, értékekkel - alapítani nem lehet, legfeljebb csak épületet lehet adni egy új kurzus tehetségtelenjeinek.
Ők kinevezéssel lesznek művészek, ami azért nem egyenértékű a tehetséggel.

Nem ártana néha ezt is figyelembe venni...


:O)))

2020. október 19., hétfő

KRISZTUS KUFÁRAI




"Amikor az állam forrást ad egy egyházi intézmény építésére vagy fenntartására, akkor a pénzt a legjobb helyre teszi – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök szombaton..." - tudatta büszke népünkkel az MTI nevű kézibeszélő, amivé a hajdan oly nagyhírű és megbízható Magyar Távirati Irodát sikerült silányítani.
Szerintem meg az állam tartsa fenn a saját intézményeit, épületeit, az egyház meg annyi intézményt működtessen, amennyit hívei képesek önszántukból finanszírozni.
Sajnálatos módon a mai egyházak többet törődnek a vagyonfelhalmozással, mint a hívők lelki üdvével és az elesettek felkarolásával, ami a hirdetett elvek nettó megcsúfolása.
A rendszerváltás óta más se igen folyik, mint a kapzsi harácsolás felekezetre tekintet nélkül, miközben a hitélet fellendülése elmaradt, az erkölcsök a bányászbéka segge alatt, a karitatív tevékenységben bármelyik nagy vallás szervezetét veri az egyházi rangjától Orbán személyes bosszúja miatt megfosztott Evangéliumi Testvérközösség és a Krisna-tudatúak kis közössége.
Szégyen ez a kétmillió nincstelen, a nyolcszázezer jogaiból és gyermekei jövőjéből kirabolt cigány, az egymillió alkoholista és ki tudja hány drogfogyasztó országában, ahol évente száz-kétszáz ember fagy meg az utcákon, vagy a saját lakásában, ahol gyerekek maradnak fűtött szoba és hétvégente élelem nélkül.
Közben a Tolvajok Fejedelme stadionokat és templomokat épít - egyik jobban kong az ürességtől, mint a másik, az egyikbe nem jut épkézláb csapat, a másikba ma már pap se nagyon, az épületek nem Isten templomai, hanem a képmutatásé, melyben Nagyurunk élen jár, de hátulról szorosan felzárkóznak rá a főpapok, csak baj ne legyen belőle...


Elszomorító, hogy a katolikus egyház magyar tagozata a legreakciósabb, legkonzervatívabb egyházi vonulathoz tartozik, akik a katolikus egyház fejének véleményét és törekvéseit is figyelmen kívül hagyják - sajnos.
T
anulhatnának tőle szerénységet, alázatot, Isten-hitet, mert ennek igencsak szűkében vannak.
Ha az élelemnek és az elemi igények kielégítésének is oly szűkében lennének, mint híveik jelentős része, talán változna a szemléletük, de addig... 
Pedig Máté evangéliuma megírja: "Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el.
Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. 
Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.”
Kár, hogy a főpapok is jobban szeretik az igét hirdetni, mint ragozni...


Amit Orbán csinál, az a lopakodó deszekularizáció - az állam és egyház szétválasztása maradékának felszámolása, az Egyház és a Hatalom összeolvadása.
Nem kétséges, ez Orbán érdekeit szolgálja, hiszen például a katolikusok "add meg Istennek, ami Istené és a császárnak, ami a császáré" elve remekül kifejezi a vágyott helyzetet, másrészt pedig évezredes tapasztalat, hogy a vallás segítségével remekül kézben lehet tartani a nincstelen tömegeket.
Nem véletlen, hogy a bolsevikok előszeretettel csináltak takarmánytárolót a templomokból, hiszen ők felismerték, hogy a vallás a nép ópiuma, merthogy akkor még nem volt divatban a heroin...
Az sem véletlen, hogy a nagy világvallások ma - szinte kivétel nélkül - válságban vannak, az internet és a televízió korában már kevésnek tűnik hálóingben és tökmagsipkában ájtatoskodni, a nép ma azonnali megváltást akar és nemigen éri be a halál utáni mennyország ígéretével.
Emellett az Isten-kép is átalakulóban van, a ma Istene márt nem annyira az a kaporszakállú öregember, aki a felhő szélén lógázza a lábát és azt kukkolja, megcsalod-e a házastársadat, a ma istene inkább rezeg, vagy hullámzik és a vonatkozó vicc szerint lehet, hogy fekete.
És nő.
Hosszú út vezetett
 Orbán Viktornak a kereszténydemokrata képviselőknek odahajított felszólítástól  - "Csuhások, térdre, imához!" - a mai gusztustalan nyáladzásig, a liberalizmustól a Sorosozás nem is nagyon burkolt antiszemitizmusáig, de a magyarországi nagyegyházak az erkölcsök elhajításának útján döngő léptekkel vele tartottak, beleértve, a reformátusok Horthy-imádatát is.
Orbánnak mindegy, ha a hatalom ára a vallás, akkor ő betér szívesen még zsidónak is, még ha két értékes centibe kerülne is a körülmetélés, majd az orvosok meghosszabbítják ha kell, akár Bicskéig is...

Sok jóval nem lehet biztatni a híveket, a vallásokat is igazítani kell majd a korhoz, és abban nem lesz helyük a harácsoló kufároknak, akik az emberi lelkekkel kereskednek, helyettük inkább társadalmi közösségek szervezőire lesz igény, olyanokra, akik érzékenyek az emberek valós gondjaira, akik képesek valós segítséget adni lelki kérdésekben, akik támaszt adnak a szegényeknek, elesetteknek.
Ha ebben jut hely Istennek, hát drukkoljunk neki...
Bízzunk ebben, hiszen ha a hajléktalanoknak épített volna annyi melegedőt és nappali tartózkodót Orbán, mint amennyi templomot és stadiont épített, ha annyi pénzt fordított volna a szegénység felszámolására, mint amennyit különféle jótékonykodásoknak álcázott szavazatvásárlásra, akkor nálunk lenne a szociális mennyország.
Szomorú ügyek ezek...


:O)))






2020. október 16., péntek

KURÁZSI



Hiszen, ha az egészségügy szereplői és a tanarak, a szociális szféra dolgozói olyan tökösek lennének, mint a színművészetis fiatalok, Orbán holnap reggelre összecsinálná a lába szárát és levelet írna Ilham Alijevnek, segítségét kérve állandó letelepedése adminisztratív meggyorsításához.
Nem kellene sajnálni, az olajkútja, mellyel állítólag a baltás gyilkos hazatelepítését
 honorálták, megtermelné neki a lekvárt a vajaskenyérre, csak attól kellene tartania, hogy ha egyszer barátját is világgá zavarja hálás népe, akkor az utód majd kiadja Magyarországnak, oszt akkor annyit ülhet, mint a kitömött túzok...

Ne legyünk telhetetlenek, ez a tüntetés már önmagában is nagy eredmény, végképp lerántja a leplet a diktátorocska berendezkedéséről és szépen demonstrálja a magyar önkényuralmat, melyet nevezhetünk akár sunyi diktatúrának is.


Azt hiszem, brutális akcióktól nem kell most tartani, az egyetem a figyelem középpontjában áll és oktatói, hallgatói tudnak bánni a közönséggel, mely jelen esetben Magyarország állampolgárait jelenti.
Természetesen lesznek majd olyanok, akik vért szeretnének látni, leginkább a diákok vérét, de nekik nem lesz szerencséjük, vagy ha mégis, akkor azért a hatalom a saját vérével fog fizetni.
Merthogy a fiatalokkal nem érdemes szórakozni, ők ugyanis nem úgy érzékelik a veszélyeket, mint az idősebb korosztályok, nincs annyi vesztenivalójuk sem, hiszen a színészt, a művészt nem annyira az iskola teszi, mint amennyire a tehetség, és az itt tanulók túlnyomó többsége ennek bővében van.
Ellenfeleik meg hivatalnokok, bürokraták meg janicsárok, akik teszik amit tudnak, de az igazság mellett a kreativitás, a még romlatlan igazságérzet és a bátorság is a fiatal művészek, művészjelöltek mellett van.
De persze nem jó ez a feszült hangulat a országnak, még ha esetenként lehet is derülni a hatalom kicsinyes és idióta piszkálódásain, mint amilyen az internetszolgáltatás kikapcsolása, hiszen a diák csak a zsebébe nyúl és előveszi az okostelefonját, mely sokkal okosabb, annál, aki az internet lekapcsolását elrendelte.


Azt gondoltam, hogy Orbán azért trükközik a járvány számaival, mert szeretne túl lenni október 23.-án, merthogy a naphoz forradalmi legenda társul és nem szeretne senkinek alkalmat adni a forradalmárkodásra, de hogy ő fogja utcára vinni ezen a napon a diákokat, azt nem gondoltam volna.
Napersze, ott lesznek majd Kubatov pribékjei is, gyilkosostól, mindenestől, de jelen esetben ez is kevés lesz, a Színművészeti népe ugyanis hivatalból bátor és szimpatizánsaik között ott vannak az artisták, a kaszkadőrök, úgyhogy a B-közép népe egy verekedés esetén könnyen beleszaladhat egy-két minőségi pofonba - sose kerüljön rá sor.
A nép pedig a fiatalok mellett áll, mert ők nem kívánnak mást, csak hogy hagyják őket békén és ne kísérletezzenek rajtuk, mint az egereken.
Jó lenne, ha ez a gondolkodásmód teret nyerne az egészségügyben is, - mondjuk ott a hasonlat egereit fehér egerekre lehetne cserélni.


Drukkoljunk a fiatalok sikeréért,érezzék a támogatásunkat, meg fogják hálálni...


:O)))

2020. október 10., szombat

HELYEZKEDÉS


Még nem menekülés, még csak óvatos sasszézás, még nem rettegés, csak álmatlan éjszakákon kis szorongás, de a NER elitjének környékén elindult az elbizonytalanodás.
Messze ugyan még a pánik, de az óvatosabbak már visszafogják szereplésüket, már árnyaltabban fogalmaznak, mégha a közvetlen utasításoknak látványosan eleget is tesznek.
De ez már nem a nincsteleneknek az a lelkesedése, mikor megnyitották előttük az édességbolt ajtaját, ma már nem csak a habzsolás mellékhatásai nyomasztják őket, hanem a vesztenivalóért érzett aggodalom is.
És ez egyre erősebb, mert ugyan ők is elszakadtak már a való világtól, de annyira azért nem, hogy elhiggyék: ez minden világok legjobbika, ahol a nép elégedetten tunkolja a foszlós kalácsot a habos kakaóba.
Ők is érzékelik a közhangulatot.
Az pedig egyre inkább ellenük fordul, és tudják, hogy sem a járványhelyzet romlása, sem a gazdaság visszaesése nem nekik dolgozik, és óhatatlanul eljön az az időpont, amikor valaki tesz egy barátságos javaslatot a jelenlegi rezsim szétverésére.
Márpedig az őket is érinteni fogja, és ez a helyzet nem a bakancslistájukon szerepel, hanem a rémálmaikban.


Azt szokták mondani, hogy azt már tudjuk, hogy mi lesz, csak azt nem tudjuk, hogy addig mi lesz.
A mai helyzet annyival bonyolultabb, hogy azt se nagyon tudjuk, hogy mi lesz.
Mindenre van esély és mindennek az ellenkezőjére is.
Lehet akár egy olyan verzió is, hogy Egyeske megvadul és a hatalmát nyílt diktatúrával és fegyveres erőszakkal próbálja fenntartani, ami ugyan perspektívában eleve bukásra van ítélve, de arra számítani nem lehet, hogy megindulnak a NATO harckocsijai és meghívják őt Brüsszelbe, elvtársi-baráti beszélgetésre.
Eltartana egy darabig, ameddig a gazdasági szankciók térdre, vagy Putyin lábához kényszerítenék a megvadult despotácskát - és akkor még az is kétséges, hogy kellene-e Putyinnak a szavlejárt diktátor.
Merthogy Orbán értékét Putyin számára csak az adja, hogy egy uniós országban halljakend, aki meg azt hiszi, hogy Paks a varázsige, az nincs tisztában a méretekkel meg az erőviszonyokkal.
Abban nem reménykednék, hogy a nép kezébe veszi sorsát, ötvenhatban sem tette ezt, minden legendagyártói erőlködés dacára, a söpredék meg nem a nép, mint tudjuk és reméljük.
És a román forradalom is leginkább puccs volt, ezért is kellett a conducatort sebesen falhoz állítani - túl sokat tudott a hatalmát megdöntő erők prominenseiről.

Másik verzió egy nyertes választás, kétharmados győzelem.
Ez esetben ha egy tökös és határozott politikus kapja a kormányfői tisztséget, aki akár nő is lehet, akkor az eskütétel után negyed órával harminc napra kihirdeti a rendkívüli állapotot, megbízottai  átveszik az ellenőrzést az állami média felett, 
fél órával egyszemélyi uralom bevezetésének és támogatásának vádjával őrizetbe veszik a rendszer prominenseit, új parancsnok kerül a fegyveres erők és testületek, valamint nagyobb egységeik, a hatalom megtartásában kiemelt jelentőséggel bíró alegységeik élére, egyúttal őrizetbe veszik a jobboldali szélsőséges és a paramilitáris csoportok vezetőit és ezzel kezdetét veszi az elszámoltatás.
A TEK-et feloszlatják, állományát átveszi a Rendőrség.
Azonnal törvényt alkotnak a nyugdíjak és a családi pótlékok emeléséről, a szociális ellátás reformjáról, azonnali hatállyal megszüntetik a TAO-t, és megkezdik a stadionok fenntartásáról szóló tárgyalásokat a sportszövetségekkel.
Felülvizsgálják a folyamatban levő beruházásokat, a szükségteleneket azonnal leállítják.
Figyelem, Paks nem szükségtelen, mint ahogy Bős-Nagymaros sem volt az, az áram nem a konnektorból jön...
Visszaállítják az egészségügy biztosítási rendszerét,  további intézkedésig zárolják azokat a vagyonokat, melyek létrejöttében a visszatérítés nélküli támogatásoknak szerepe volt.
Az őrizetbe vettek vagyonát is.
És kell még egy sor azonnali intézkedés a gazdaságban a járvány gazdasági hatásainak enyhítésére.
A kisnereseket célszerű futni hagyni, a gazdálkodó szervek vezetőit meg kell nyugtatni, a leggazdagabbakat le kell ültetni egy tisztázó beszélgetésre, a nagy állami részesedéssel működő cégek vezetőit szintúgy, és egyenként meg kell vizsgálni, volt-e szerepük és milyen a diktatúra létrehozásában.
Ügyelni kell arra, hogy ne mártírok sorozatgyártásába kezdjen az új vezetés, csak a valós bűnöket szankcionálja.
Mindez persze rettenetesen bonyolult és kényes feladat, előkészítése hónapokat, ha nem éveket igényel, de egy épeszű ellenzék erre a helyzetre felkészül tervekkel és megfelelő személyek kiválasztásával, és nem kezd vad improvizációkba ha szembetalálkozik a lehetőőséggel.
Nem reménykedem abban, hogy erre a mai ellenzék képes lenne.


Egy kis arányú győzelem esetén a feladat bonyolultabb, de a feladatok egy része így is végrehajtható, hiszen a vádhatóság képes lenne lefejezni a maffiát, de itt is követelmény lenne, hogy a vádiratokat ne akkor kezdjék összeállítani és a vagyonok mozgatását átmenetileg azonnal állítsák le.
Ezt technikailag meg lehet oldani, mint ahogy a közmédia azonnali visszavételét is.
Ha a Fidesz nyer, akkor viszont szopás van ezerrel, és a helyzetet tényleg csak az tudja majd megoldani, ha már a legsötétebb orbánista is a saját bőrén érzi a bajt és sajátkezűleg akarja fellógatni az ország tönkretevőit.
Ez nem jelenti azt, hogy ez lenne a kívánatos, csak azt, hogy a helyzet romlása során ilyen szituáció is kialakulhat, erre is fel kellene készülni.
Az átlagember ugyanis rendpárti, nem szereti a randalírozást, ez 2006-ban is bebizonyosodott.
Természetesen itt lotyogásnak nincs helye, akik Orbán rendszerének lebontásában szerepet vállalnak, azoknak illik egyúttal belépni a karthauzi rendbe is.


A realitás meg az, hogy nem lesz itt semmiféle előkészítés, az együttműködés kimerül majd mindenféle lózungok óbégatásában, a célegyenesben a Momentum valami jól hangzó jelszóval kiszáll és Orbán a nagy hasát csapkodva röhöghet a sok amatőrön.
A libernyákok meg majd bólogatnak, és hirdetik a megbékélést, aki pedig mást gondol, az mind feketeseggű vagy náci, esetleg bolsi lesz.
Az öregek elhullanak, a cigánygyerekek vénségükre is a szegregátumokban maradnak, Horthy Miklóst pedig csak azért nem avatják szentté, mert református volt.
Aztán a mi puccsal hatalomra jutott diktátorocskánkat egyszer majd megdönti valaki, szintén puccsal, utódaink meg nézegethetik negyven méter magas aranyszobrát Magyarisztánban.


Ne legyen igazam.


:O)))

2020. október 8., csütörtök

REFORM HELYETT BARKÁCSOLÁS


A tűzoltó barkácsol.
Szokás szerint gigantikus eredménynek állítja be azt, amit csak azért csinál, mert a körülmények rákényszerítik.
Amit tesz, azt is csak valamiféle felcsúti konyhaasztalnál kispekulált elképzelés alapján teszi, ahol a szakértők éppúgy értenek a véreshurka készítéséhez, mint a XXI. századi egészségügy követelményeihez, de legfőképpen a lopáshoz.
Az egészségügyi válságkezelés módszere a szokásos: ahol ég a ház, odaborítunk egy kis pénzt, ígérünk még többet, az idomított majmokat ráküldjük a társadalomra, hadd hirdessék az intézkedések nagyszerűségét, aztán elkezdünk szaglászni, a társadalom melyik szegmensében érzünk még füstszagot.
A bohóc tányérpörgetése folytatódik, de egyre több a vészesen billegő tányér, a nézőközönség egyre nagyobb része nevet a látható erőlködésen és várja, mikor esnek a tányérok a porondra.


Az egészségügy minden politikus számára komoly falat, többnyire meg is fekszi a gyomrukat. 
Ennek oka elsősorban az, hogy az egészségügy drága, de nagyon.
Tetejébe állandóan fejlődik, a kutatások rengeteg pénzt emésztenek fel, és mivel ezeket a kapitalizmus körülményei között folytatják, a kutatások finanszírozói nem csak a pénzüket szeretnék viszontlátni, hanem profitot is, méghozzá jelentős profitot, hiszen a műfaj zsarolási potenciálja szinte felülmúlhatatlan.
Kezeltesd magad a legmodernebb módszerekkel, különben meghalsz, esetleg csak egész életedben hascsikarásod lesz, de ha a mi módszerünkkel kezelteted magad, akkor az Úr kegyelme rádmosolyog és tiéd az örök élet, persze azért ingyensörre ne számíts.
Hajdan a doktorbácsi megkopogtatta a hátad és meghallgatta belsőségeid hangjait a fonendoszkópjával, majd felírta neked a forgalomban levő tíz gyógyszerből az egyiket, megköszönte a tíz tojást, mellyel a hálánkat fejeztük ki, aztán vagy meggyógyultál, vagy nem.
Ma a doktorbácsi elküld a doktornénik és doktorbácsik hadához, akik mind aggodalmasan csóválják a fejüket és rákötnek különféle gépekre, hogy trolibusznak érzed magad.
Betolnak mindenféle alagutakba, némelyik kattog meg berreg, mintha a lövészárok főpróbája lenne a dolog, mikor kihúznak a csőből, félig máris gyógyultnak érzed magad.
Aztán fizetsz, pontosabban fizetünk helyetted, abban a reményben, hogy ha mi érezzük azt, hogyha a szemünket nyomjuk az fáj, akkor mi is hasonlóan gondos ellátásban fogunk részesülni.
Aztán vagy igen, vagy nem, a bizonytalansági tényezőt itt Nagyurunk mindenre (is) kiterjedő univerzális tudása képezi, melyet a Család anyagi érdekei is árnyalnak, így könnyen megeshet, hogy a köldöksérvedet lélegeztetőgép bevetésével fogják gyógyítani.


Amit itt manapság egészségügyi reform címen előadnak, az maga a tömény dilettantizmus, vagy a tömény cinizmus - tessék választani.
Merthogy a doktorok fizetésének emelése ugyan nélkülözhetetlen eleme lehet egy egészségügyi reformnak, de önmagában annyit ér, mint halottnak a csók.
Már persze a páciens szemszögéből, mert az érintett kispénzű orvosoknak igazán kedvező fejlemény, de hát a magyar egészségügyre is illik a Hofi által közkinccsé tett bon-mot: Tudsz úszni? És ha megfizetem?
A mai intézkedések populizmusa egyszer majd tananyag lesz a "XXI. századi bimbózó fasizmus" című kurzuson, beleértve a hálapénz adásának és elfogadásának büntethetőségét is.
Gondoljunk bele: a ma hatályos törvények szerint büntethető a korrumpálható és a korrumpáló személy is - ettől változott itt valami? Sőt!  Hazánk kevés dologban élenjáró a világon, de korrupció tekintetében mi vagyunk a példa a feltörekvő európai diktatúrácskák előtt, rólunk vesz példát minden zsebnapóleon.


Amit ezek reformnak vélnek, az egy töketlen marhaság.
Katonai mintára szervezzék meg a katasztrófa-elhárítás hivatásos állományát, de az orvosok - kivéve bánatos Honvédségünk orvosait - maradjanak civilek, akiket ne a tábornoki kar, hanem a szaktárca és az egészségügyi piac szervezzen a lehető leghatékonyabb formában.
A sereg orvosai maradjanak katonák, hogy legyen, aki ellássa azokat, akik a tisztavatások kardlengetéseinél kiszúrják egymás szemét.
Ha az egészségügyi kormányzat valakit valamiféle nemszeretem helyre akar vezényelni, például a dzsungelbe, vagy a szabolcsi szegregátumokba, akkor csábítsa őt oda ellenállhatatlan fizetéssel, oda fog majd menni aki szereti a kalandot meg a lóvét, de ha a bokáját is csattogtatni kell hozzá, akkor feltartott középső ujjával fog Nagyurunkra szavazni - nincs ezekben a mai fiatalokban szemernyi tisztelet se már...
Apropó fizetések.
A magyar bölcs nép és tudja: kétszer ad, ki gyorsan ad, márpedig Pocak vitéz csak egyszer akar adni, aztán a többit majd rábízza az inflációra,
Mire a bére vége eléri az orvost, addigra kiderül: azt kapott, amit a hetedik gyerek, de közben még bilincset is raktak rá.

És akkor itt van a Nagy Trükk: mindig azokról kell lenyúzni a bőrt, akiknek gyenge az érdekérvényesítő  képessége, vagy akiről ezt feltételezi az utolsó magyar poliészter, vagy hogyishívják.
Így aztán nem kaptak semmit a háziorvosok, a  szakdolgozók, sem a technikai és adminisztratív dolgozók sem, pedig a magyar egészségügy nagyrészt az ő elkötelezettségükön múlik. Nem kellene kipróbálni, milyen az, mikor ők leállnak egy pillanatra, mondjuk akkor, mikor erre szoruló vezető politikusunkon meg kellene lazítani a zubbony pántjait, vagy éppen oda kellene neki adni azt a nyugibogyót, amelyik megakadályozza őt abban, hogy valamelyik lelkesítő beszéde közben leharapja a mikrofont, miközben letépi magáról a kevlár-mellényt..
Azt amelyik derékig lógó nyelve visszahúzására készteti, akár el is hagyhatják - míg rá nem lép, nincs nagyobb baj.
Az orvos-béremelés szép sztálinista módon került ígérgetésre, a szolgálati évek számával együtt nő a javadalmazás.
Ez például nagyon jól fog jönni a sebészeten, ahol a hetvenéves, kezdődő Parkinsonos, nagytudású és piszkos körmű professzor kétmillióért metéli majd szecskává kedves betegeit - havonta, míg ezidáig műtétenként kapott ennyit.
Továbbra is állítom: van jó zenész és van öreg zenész - a kettő nem mindig esik egybe.
Amúgy meg, ameddig a struktúrához nem nyúlnak, addig nem lesz itt semmiféle fejlődés.
Az, hogy börtönnel fenyegetik az orvosokat meg a betegeket, nem fog változtatni semmin, hajdan az abortuszt is büntették, nem sokat használt, habár erről a Ratkó-gyerekeknek lehet, más a véleménye.


Mégis, szerintem fejéről a talpára kellene állítani az egészségügyi rendszert, miként ezt Marx tette a hegeli dialektikával.
Nem az egészségügyi ellátó szervezeteket kellene finanszírozni, hanem a beteget.
A többit idővel elvégzi a gazdaság, a jók megerősödnek a gyengék kiesnek, és ehhez nem kell egy Lángeszű Vezér, elég hozzá a józan paraszti ész.
És persze a szektorsemleges finanszírozás, ahol ára van minden orvosi beavatkozásnak, az árakat a piac határozza meg és a biztosítási alapú támogatás - kis önrészt is magában foglalva - éppen fedezi az állami ellátás költségeit.
Természetesen ehhez az is kell, hogy pontosan meghatározzuk azt, hogy milyen kezeléseket és beavatkozásokat térít a betegnek a biztosító, milyen hotelszolgáltatásokat térít, aki meg mást akar, az forduljon a magánszférához, és viselje a költség-különbözetet.
A biztosító pedig fizessen a magánkórháznak éppen úgy, mint az állami, vagy önkormányzati  fenntartásúnak.
Amelyik csődbe megy, azt minden sajnálkozás nélkül fel kell számolni, mert életben tartani azt jelentené, hogy a betegek életesélyeit csökkentjük, hisz olyan intézményektől szívja el a pénzt, ahol képesek gazdaságosan, magas színvonalon dolgozni.
Ez esetben a politikus abban lesz érdekelt, hogy választói magas színvonalú ellátást kapjanak és nem abban, hogy az ő falujában is működjön egy halálgyár.
Persze ehhez értelmes politikusok is kellenének, de hát ez már az utópiák világa.
Kellene, hogy a betegnek "gazdája" legyen, erre a háziorvosa lenne a legalkalmasabb, ő írná elő a vizsgálatokat, ő rendelné el a kórházi kezelést, ő hagyná jóvá az alkalmazott gyógyszereket, melyek ártámogatását az állam szabályozná, a háziorvos pedig a szakmai protokollok függvényében engedélyezné.
Manapság a gyógyszergyárak korrumpálják az orvosokat és az intézményvezetőket, ezt a helyzetet is fel illene számolni, csakúgy, mint a beteg állami egészségüggyel szembeni irreális követelménytámasztását.
Nátha ellen nem minden esetben kell PET-CT, de az is tűrhetetlen, hogy a képalkotó eljárások és a laboratóriumi vizsgálatok 
 zöme magánkézben legyen, az állami egészségügynek onnan kelljen bérelni kapacitásokat.
Az állami ellátásnak éppen olyan jól felszereltnek illene lennie, mint a magánellátásnak, és az orvosainak is versenyképes jövedelemmel kellene rendelkezniük, mert bokázással meg sarkantyúpengetéssel nem oldható meg a magyar lakosság nagy többségének egészségügyi ellátása.


Egyre nő az átlagéletkor, egyre több az idős ember, a krónikus beteg, az ellátórendszert ehhez is hozzá kellene igazítani.
Egyre több a demens beteg, ezek egy része ellátatlan, vagy a hozzátartozó is vele pusztul, egy elenyésző részükből meg miniszterelnök lesz - ebbe meg a társadalom betegszik bele.
Szóval, a különféle szakmai testületek, szakszervezetek és vezető egészségpolitikusok egyetértő bólogatásával három nap alatt adtunk egy pofont a szarnak, de ellene szólni senki sem mer, mert a tény az tény: kevés az orvos és rosszulfizetett, ideje nagy részében szaladgál mind, mint pók a falon, hogy negyvenkét munkahelyén helytálljon.
Ideje lenne a reformnak, mert az ilyen téblábolás és a  probléma kenegetése semmit nem visz előre, miközben az egészségügy feladatai egyre nőnek.
Sokat lehetne erről beszélgetni, de a szakma is egy olyan belterjes közeg, ahol harminc évvel ezelőtt is ugyanazok mutatták, hogy merre van az előre, mint ma.
Jusson eszünkbe Kásler, és szomorodjunk el - a kórházak meg szerezzenek be sámándobokat, forgalmazza a Mészáros & Mészáros Rt.
Egyelőre még nem ZRt, de remélhetőleg előbb-utóbb be lehet majd zárni őket...


:O)))

2020. szeptember 28., hétfő

ÖN KORMÁNYOZ?


Szerencsésebb tájakon az állam ahol csak lehet, kivonul a lakosság idomításából, az ügyek jelentős többségét rábízza az érintettekre.
Ki is találtak erre egy szép kifejezést: önkormányzatiságról beszélnek, mely az állam igazgatásának fontos része.
Természetesen nem nálunk, mert hát hogy jön ahhoz egy koszos falu vagy poros kisváros, hogy azt képzelje, okosabb mint Nagyurunk és sleppje, akik - mint ez nyilvánvaló - olyan okosak, hogy a szelídlelkű költő róluk írta: olyan okosak, hogy a seggükben is fejük van.
A kollektív tapasztalat szerint némelyeknek pedig a fejük helyén seggük, de törődjünk bele: nekünk őket dobta a gép...
A NER magasztos eszméjével természetesen nem fér össze az önkormányzatiság anarchiája, nem tűrhető, hogy olyan emberek döntsenek saját sorsukról, akik képtelenek átlátni és szőni a nemzeti érdekek gubancos szövevényét, legfeljebb saját önös érdekeik mentén képesek hibát hibára halmozni.
A hüje civil azt gondolja, hogy az állam célja polgárainak biztonsága és jóléte, pedig igazán tudhatná, hogy a jólét is olyan, mint az átkosban a francia konyak, a dolgozó nép itala, melyet képviselői útján fogyasztott.
A rendszerváltásnak túl sok haszna nemigen volt, a sok nyomorúság között, mely a kettéfűrészelt Napóleon által abszolvált hősi szabadságharccal járt üdítő kivétel volt az önkormányzatiság, még akkor is, ha megalkotói hagytak rajta csiszolnivalót bőségesen...

Miután a pénz nem terem az uborkafán - habár lehet, egyeseknek úgy tűnik, merthogy Nagyurunkat általában ott látják szüretelni a lombok között - ezért talán nem lenne istentől-embertől elrugaszkodott dolog ott dönteni a felhasználásáról, ahol megtermelték.
Természetesen vannak olyan feladatok, melyeket nem lehet a helyi bevételekből finanszírozni, ezekre tisztességesebb államokban komolyabb összegeket különítenek el, ezt a bukszát költségvetésnek hívják és tisztességesen elmondják mindenkinek, hogy mire kívánják költeni a pénzt.
Mi ebben is mások vagyunk, merthogy a költségvetési bevételeket általában alultervezzük, míg a kiadásokat felülbecsüljük, így aztán a tervezhető többlet azonnal egy homályos zónába kerül, melynek neve költségvetési tartalék és ebben szeretett Vezérünk hónaljig és még tovább is turkálhat, neki kedves célokra és hosszú és sima nyelvű vazallusok megvásárlására költve a közösség pénzét.
így lesz azután repülőgépgyárunk Csehországban, aknavető-manufakturánk Ausztriában, futballakadémiák a környező országokban, 
Természetesen ezeket gazdasági társaságok tulajdonolják, melyek tulajdonosai a NER felkaroltjai, strómanjai.
De költségvetési forrásból öntjük a pénzt a szállodaiparba, a baráti zsebekbe, lesz belőle kastély Rasinak, zenélő tehénistálló a bankvezérnek, balatoni ingatlan-fejlesztés és még sok más, merthogy a lopás ma már olyan nagyságrendben folyik, ami eleddig azért elképzelhetetlen volt.
Az átlagember el se tudja képzelni, azokat az összegeket, melyet az ország barna és büdös krémje magántulajdonná lényegít a hatóságok, ügyészség, bíróságok asszisztálásával, miközben neked virslire se telik.

Ami azt illeti, az is vicces, hogy arról, hogy ki tanítsa a gyermekedet, egy hét határon túl élő, esetleg tejfeles szájú, a helyi viszonyokról konkrét ismeretekkel nem rendelkező akárki dönt, felülbírálva a tantestületet, a szülőket, hogy a számára kedves politikai oldal jelöltjét tolja pozícióba.
De ez a dolog szebbik oldala.
A csúnyább, hogy a rezsim az iskolákat az egyházak kezére játssza át, a társadalom egyetértésének kikérése nélkül, visszaélve azzal, hogy a finanszírozás szabályait ők hozzák és azok előnyös helyzetbe hozzák az egyházi fenntartású intézményeket.
Akkor, mikor a katolikus egyháznak papja sincs elég arra, hogy neked az utolsó kenetet feladja.
Prominensei erkölcseiről meg ne is beszéljünk - és akkor a helyzet még súlyosítva van a Birodalmi Fővadásszal.
A reformátusok meg meg vannak verve Horthy-imádó vezetőikkel, kik számára a néhai kormányzó reformátussága felülírja a magyar történelemben betöltött dicstelen szerepét.
A zsidók között is van, aki a NER napja alatt megvilágosodott, van is neki médiája!
A magyar társadalom meg van verve egyházaival, amelyik meg normális volt, attól elvették az egyházi státuszt, és majdnem elzárták a gáz-vízcsapokat.
Valószínűleg abban reménykedtek, hogy az utolsó majd lekapcsolja a villanyt a speciális Fideszes rezsicsökkentés keretében.

Szóval az egész önkormányzatiságnak annyi meg egy Bambi, kezdheted úgy érezni, hogy a Nemzet Atyjának rakoncátlan gyermeke vagy, és várhatod a pofont vagy a jutalmat.
Az önkormányzatiság olyan errefelé, mint p*nán a szőr, van, de minek?
Kivéve a megyei önkormányzatokat, mert azok veszik el a helyi önkormányzatoktól azt a pénzt, amit Nagyurunk nem tud közvetlenül elvenni...
Ha te erre szavaztál a rendszerváltás alkalmából, hát akkor nagyon hülye lehettél.


Talán korrigálni illene...


:O)))

2020. szeptember 22., kedd

PUTYIN OROSZORSZÁGA


Mit tegyek - kedvelem Putyint.
Bizonyára valami rossz becsípődés, de én szeretem az orosz népet is, talán éppen azért, mert ők is képesek szeretetre.
Tele vannak lélekkel, szeretik Oroszország Anyácskát, szeretik a békét, szeretik a katonáikat, szerették Sztálint és ma szeretik Putyint is.
Mondjuk ugyanez Gorbacsovról nem mondható el, őt nem annyira szeretik, de hát lássuk be: ha orosz lennék én is úgy utálnám őt, mint Harangláb a kukoricagölödint, és egy szerencsétlen ostobának tartanám, aki bedőlt a Nyugat szirénhangjainak.
És éppen ezért szeretném Putyint is, aki visszaadta népének hitét Oroszország nagyságában, megmutatta erejét, és levezényelte a rendszerváltást úgy, hogy közben nem tört ki polgárháború.
Megregulázta az oligarchákat és hozott némi fejlődést szociális téren is.
Igaz, az ő demokráciája eltér az Egyesült Államok vagy az Egyesült Királyság demokráciájától, de végtére is minden demokrácia-modell csak a társadalom csúcsán álló kevesek érdekeinek leplezésére szolgál, és módszerei attól függnek, hogy mennyire birka az a nép, melyet hasba kell akasztani a zökkenőmentes kizsákmányoláshoz.
Általában sikítófrászt kapok, mikor Orbánt Putyinhoz hasonlítják, szerintem ez olyan, mintha egyenlőségjelet tennénk a versenyló és a sörényébe ragadt tetű között, és akinek ez nem elég világos, annak csak annyit: a hasonlatban nem Orbán a versenyló.


Persze a propaganda mindent megtesz azért, hogy így emelje meg a pocakos Nemzetvezető súlyát - egy oldalról, a másik oldalról meg vidáman szemlélhetjük a libernyákok végzetes képtelenségét a tanulásra, ők ugyanis az igét csak hirdetni szeretik, ragozni nem annyira.
Ha tetszik, ha nem, ma is csak Oroszország képez valódi ellensúlyt a nyugati világ imperializmusával szemben, és ezen semmit nem változtat, ha a média naponta mutogat is sok pici Rambót, meg magas technikai színvonalon álló varázskütyüket, a következő világháborút nem a levegőben bukfencet vető harckocsik fogják eldönteni, hanem az interkontinentális rakéták nukleáris robbanófejei, mondjon akárki akármit.
Azokból pedig a két fél egyenlően halmozott fel készleteket, és a világ léte csak addig kérdéses, ameddig ezeket be nem vetik, mert a győztest a vesztestől pár perc fogja elválasztani, és az eredmény mindenképpen holtverseny lesz - a végén halott lesz a nyertes és a vesztes is.
Régebben legalább ideológiákkal próbálták leplezni a nyílt hatalmi játszmákat, ami persze jót is hozhatott, hiszen aki a többségi társadalom mellett érvelt, az nem írathatta rá az állam vagyonát a strómanja nevére, de ma már megszűnt a szemérem, hivatalos ideológia a Nemzeti Középosztály felemelése, név szerint a Lőrincnek csúfolt Viktoré, Rasié, meg a vazallusoké.
A birkák meg bánatosan rágják a kopár szik sarját, és üdvözülten bégetnek a birkanyírási tervszámok elfogadása alkalmából, pedig már a nyáj kétharmada puci, és még hol vannak a nehéz napok, mikor a szárnyasbetétet is nekik kell majd finanszírozni...


Olvasgatom a sajtót, nézem a médiát - mindenhonnan ruszofób és Putyint savazó tartalom zúdul a gyanútlan fogyasztóra.
Legutóbb Bokros Lajos is jobbnak látta, ha a magyar gazdaság kritikája helyett a külpolitika ingoványos talaján veti meg a lábát - Kína és Oroszország helyzetét elemzi, egyenesen Oroszország hanyatlását vizionálva.
Rossz hírt mondok: Oroszország köszöni, de jól van, Kína meg méginkább, és a világra ma a legnagyobb veszélyt az jelentené, ha a nyugati stratégák addig akarnának katonai győzelmet aratni, ameddig még egyáltalán módjuk van rá - bár szerintem máris elkéstek.
Igaz, a világtengereken még ott úsznak az amerikai repülőgéphordozók, de hát a II. Világháborúban sem kapott senki hideglelést, ha megjelent egy csapat számszeríjas katona. Merthogy abban biztosak lehetünk, hogy sem az orosz, sem a kínai vezetők nem a II. Világháborút akarják megnyerni, mint idióta Vezérünk.

Szóval, nem az a baj, ha a magyar külpolitika kölcsönös előnyökön alapuló jó kapcsolatokat szeretne kiépíteni a két országgal, a baj az, hogy a maffia érdekei és az ország érdekei nemigen esnek egybe.
És az sem baj, hogy a kínai vagy orosz vezetők megvásárolják országuk érdekeinek megfelelő lépéseket, a baj az, hogy a vételár nem az államkasszába folyik be, hanem a legkeresztényibb elvált házaspárok (mit Isten összeköt... - ugye) és hűbéruruk vagyonát hizlalja.
Kína ígéretekért vett vasutat - a külügyminiszteri apuka vasútépítésben érdekelt, itt a morzsák is millárdok, Orbán tankokért meg a multik adószintjéért vette meg a hatalmát Merkeltől, Putyin meg lehet, a legjobb üzletet csinálta, ő nem vett semmit az EU belső bomlasztásáért, lehet, csak a Vezér koronaékszereit tekergeti rendszeres időközönként.
Mi meg páriák lettünk saját országunkban, bár ez ellen nagyon nehéz tenni. 

Nem kell elájulnunk a nyugati demokráciáktól, gondoljunk Irakra, Szíriára, Líbiára, Iránra, Afganisztánra, Szomáliára, stb... - és amikor Navalníjozunk, akkor jusson eszünkbe, hogy arra semmiféle bizonyíték nincs, hogy Putyin rendelte volna el a mérgezést - nota bene a mérgezés sincs bizonyítva, hacsak a brit tudósok nyilatkozatait nem számítjuk annak, akik megtalálták Irak tömegpusztító fegyvereit és amerikai barátaikat,. akik kivégeztették Szaddam Huszeint, Kadhafit meg a többi útjukba és konszernjeik útjában álló politikust, katonát.
Ha lehet, nálunk se feledkezzünk meg a rendőrkocsiban mérget eszegető kellemetlen figuráról, és nem ő az egyetlen...
Szóval az élet bonyolult, ha Putyin meg akarta volna öletni Navalníjt, az most nem a ruháját követelné (megkapta...), hanem az utolsó kenetet.

Van olyan a pravoszlávoknál?


:O)))