2020. január 29., szerda

KRISZTUS NEVÉBEN KENJÜK BE SZARRAL

Niedermüller Péter az ATV egyik vitaműsorában megjegyzést tett a magyar nacionalizmusra, mondván: "mi marad, hogyha lehántod ezeket a gyűlöletvalamiket, ugye felsoroltuk, a nem magyarok, a mások, a migránsok, a romák, a nem tudom én mik, akkor ott marad egy rémisztő képződmény középen, ezek a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak és nők is vannak közöttük, ez a családelképzelés, és ez azért borzalmas, mert hogyha megnézzük, hogy a világon mindenütt az úgynevezett fehér nacionalisták miből állnak össze, ebből."
Hát, mondjuk fogalmazhatott volna feszesebben is a DK politikusa, de hát ezt egy élő vitaműsorban tette, ahol a szereplők szükségszerűen pongyolábban fogalmaznak, mint írásban tennék, de a lényeg azért érthető: a gyűlöletkeltés politikája jellemzi ezt a társadalmi irányzatot, melynek képviselői természetesen szeretik magukat szentéletűnek és erkölcsösnek feltüntetni.
Fel is horgadtak azonnyomban, élükön a kétlábon járó biológiai csodával, a száján át szaró Bayer Zsolttal, aki tüntetést szervezett a polgármester hivatala elé, így követelve azonnali távozását a közéletből.
Joga van hozzá, tegye.


Ami megdöbbentett, az a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia reakciója az ügyre.
Ha nem is értettem vele egyet, hogy a neves testület nem nyilvánít véleményt a migránsokkal való bánásmódról, a nem is nagyon burkolt rasszizmusról, az esélyegyenlőség romjainak ledózerolásáról, de tudomásul vettem, hogy a Katolikus Egyház nem akarja magát besározni a napi politikával. 
Azt is gondoltam, hogy a mai helyzet egyik legfőbb haszonélvezőjeként nem akarja kockára tenni a regnáló hatalom jóindulatát, a dús anyagiakat, melyeket oly szorgalmasan gyűjtöget a rendszerváltás hajnala óta, megpróbáltam megmagyarázni, hogy Isten szolgái is emberek, erényeik mellett hibákkal is.
Hogy bele-belemásztak azért a napi politikába, azt a választási harc kiélezett légkörének tudtam be, mondván, a papok között miért ne lehetnének sajtkukacok, akik nem képesek megmaradni a számukra kijelölt úton, Isten szolgálatát a maguk sajátos módján képzelik el.
Híveik egy részének ez tetszik, ők szívesen gyűjtenék és hordanák a rőzsét az ellenkező politikai oldal képviselőinek máglyájához, még ha a rőzséért közelharcot is kellene vívni a büdös cigánnyal, aki nem átall tüzelőt gyűjteni, hogy  didergő purdéja meg ne fagyjon.



Messze nem vagyok olyan okos, mint az a püspöki konferenciának nevezett agytröszt, amely a mai magyar katolikusokat irányítja és képviseli, mégis azt hiszem, hogy a magyar katolikusok rossz irányba mennek.
Hogy elfelejtették Krisztus tanításait a szegényekhez való viszonyról, az irgalmasságról, hogy elfelejtették, hogy maga Krisztus is menekültek gyermekeként érkezett Betlehembe, nem rovom fel nekik, azt viszont nagyon is, hogy saját egyházuk ellenségei.
Ez az ország hagyományosan két többé-kevésbé egyenlő részre van osztva, és ha az egyház a baloldal ellen fordul, saját hívei számát csökkenti.
Dél-Amerikában és a világ szegényebb tájain a katolikus egyház a szegények, elesettek, üldözöttek mellé áll, nálunk lassan már nemcsak híveket nehéz találni, de papokat se nagyon.
Ha tovább folytatódik ez a tendencia, akkor az Egyház magyar kirendeltsége társadalomidegen képződmény lesz, és egy idő után ülhetnek hívek nélkül a templomaikban, kissé el
magányosodva.
Hogy a magyar főpapok Bayer Zsoltban és a gyűlöletkeltés magyar apostolában találják meg szellemi partnerüket, az meglehetősen szánalmas dolog.



Talán vissza lehetne találniuk a szolgáló egyházhoz, ahol a szolgálat ez emberek szolgálatát jelenti.
Akár úgy is, hogy ők emelik fel elsőként szavukat az iskolai szegregáció ellen és lemondanak az egyházi iskolák igazságtalan finanszírozásáról, egészen addig, míg az utolsó cigánygyerek is meg nem tanul olvasni, írni, számolni.
Akár úgy is, hogy a falvakban a szegények szószólói lesznek.
Akkor talán elfelejti a társadalom a pedofil papokat, a nép szenvedése iránt érzéketlen főpapságot, a sok álszent szemforgatást és megint Isten szolgáit látja majd bennük.

Nem sok reményt látok rá, sajnos...


:O)))

2020. január 25., szombat

KÁSLER MŰTŐJE

Vaszilíj Vaszilijevics meglátogatta a Moszkva legelőkelőbb nyilvánosházát, majd kifejezte csalódását a neki kiutalt hölgy miatt.
A nyilvánosház vezetője értetlenkedett - mi a gond? Az elvtársnő a legjobbak közül való, hiszen ott állt már Lenin elvtárs mellett is az Aurórán!
Hozzávetőleg ilyen érvekkel védték a Margit kórház sebész főorvosát a Nemzeti Főorvosi Maffia tagjai, nem törődve sem a betegekkel, sem a kórházzal, mely mellesleg igen jó fizetést biztosított sebészeinek akkor is, amikor más szakmákban dolgozó, hozzájuk hasonlóan sokat és lelkiismeretesen dolgozó kollégáikat az egészségügyi kormányzat pitykékkel fizette ki.
Természetesen ettől még az érintett felettébb kiváló szakember lehet, de kiváló szakemberek voltak azok az egészségügyi vezetők is, akiket néhány évvel ezelőtt úgy vágtak ki beosztásukból nyugdíj-korhatáron túli korukra hivatkozva, mint az ominózus macskát.
Ha az említett főorvos még nem áldozata sem az Alzheimer-kórnak, sem a Parkinson kórnak, ha nincs rá jogszabályi tilalom - hát operáljon kedvére, és ha szerencséje van, akkor mire manualitása a múlté lesz, addigra a számítógépek precizitása úgyis kiszorítja a megbízhatatlan és hibázásra hajlamos emberi kezet.
De a kettős mérce alkalmazása azért meghökkentő.
Persze az is lehet, hogy kire vonatkozik a szabályozás, kire meg nem, alma játszik - körte nem, a jogbiztonság nagyobb dicsőségére...


A magyar közéleti sakktábla nagyon speciális, a bábuk felállításánál hiába mondják valakinek, hogy te ebben a játszmában bástya leszel, egy pillanat alatt kiderülhet, hogy egyszerű paraszt vagy, sőt, már le is vett egy koszos körmű kéz a tábláról, természetesen nem tisztességes érvekkel, hanem megvádolva azzal, hogy összerondítottad a táblát, összevissza léptél, nem vagy méltó a funkcióra, melyet betöltöttél.
Még örülhetsz is, mert hasonló helyzetekben az első lépés a Fidesz eljárási rendje szerint az szokott lenni, hogy megvádolnak mindenféle köztörvényes bűncselekménnyel, aztán boldogan nézegetik, ahogy védekezel - mintha leöntenének egy vödör szarral, aztán mosakodj komám, valami kicsi úgyis rajtad marad, ha más nem, a bűz emléke.
Hogy a NER számára az ember nem számít, az régi dolog, hogy az emberek iparkodnak nem beleártani magukat más ember bajába, azt is ismerjük, hiszen a társadalmi tapasztalat, mely szerint nem jár túl jól, aki a hatalommal szembefordul, ezt szinte indokolja is.
Mégis, ad reményre némi okot, hogy a kórház dolgozói kiálltak munkahelyük és vezetőjük mellett, még ha ez gyakorlatilag semmiféle eredménnyel nem is járt, a nagytudású miniszter tette, amit megkövetelt a brancs szelleme.


Sajnos, az ilyen esetek a karrieristáknak kedveznek, hiszen megkérdőjelezik, hogy érdemes-e egy állami intézmény vezetőjének beletenni szívét-lelkét a munkájába.
Merthogy lehet más beosztást kapni, lehet akár még jól is keresni, de a vezetői munka fizetsége nem csak az anyagiakban mérhető, mégha az is fejezi ki, a vezetői munka fizetsége a társadalmi elismertség, a tudat, hogy pozícióra és pártállásra tekintet nélkül tudja és elismeri mindenki az elvégzett munkát.
Na, erre itt ne számítson senki, hiszen ha ráküldik valakire a vizsgálóbizottságnak nevezett kivégzőosztagot, akkor annak igencsak fel kell kötnie a textilt ahhoz, hogy megvédje magát azoktól, akiknek sok esetben sem képzettsége, sem gyakorlati ismeretei nincsenek meg az adott helyzet reális értékeléséhez.
Tegyük hozzá, nem is ez a feladatuk, hanem indoklást keresni az előre megírt ítélethez.
Tanulság kellene legyen ez minden vezető számára, aki szerencsétlenségére ebben a rendszerben állami intézményt vezet.
Tudnia kell, hogy hiába teljesít, hiába próbál megfelelni mindenféle követelményeknek, hiába öltöztetik vezér-jelmezbe, ettől még paraszt marad, aki szívfájdalom nélkül feláldozható, hiszen mindig akad másik - ez is a történelem egy nagy tanulsága.


Diktatúrában nehéz szakembernek maradni - egyáltalán, embernek maradni sem egyszerű.
Habonyok és Káslerek mindig akadnak, és sajnos olyan emberek is, akik anyagi előnyökért elveszítik gátlásaikat - már, ha voltak nekik egyáltalán.
A diktatúra mindenkit megnyomorít, kiszolgáltatottjait és haszonélvezőit egyaránt.
Meg kellene szabadulni tőle mielőbb...

:O)))

2020. január 13., hétfő

NEKÜNK MESZELTEK

Az álmoskönyv szerint a meszelés jegyzi a meszelő ember halálát.
Hát mi most meszelünk, így aztán nekünk is meszeltek, annyi nekünk.
A népi hit arra utal, hogy a halott ember után ki szokták meszelni a házat, de legalább azt a szobát, ahol felravatalozták.
Az önkormányzati választás utáni bosszúhadjárat keretében a nemzet félesze meghirdette, hogy az egészségügyben semmiféle fejlesztés nem történhet, ameddig az ország összes rendelőjét és váróját ki nem tatarozzák az egészségügyi intézmények.
Természetesen az ötletéhez nem rendelt pénzt, ezért a nemes célt elérni csak akkor van mód, ha az intézmények ezt más célok - leginkább a gyógyító-megelőző tevékenység  rovására valósítják meg.


Természetesen a tárgyi feltételek fejlesztése is fontos lehet egy-egy intézmény életében, de messze nem ez a meghatározó, és ezt minden egészségüggyel foglalkozó szakember pontosan tudja.
Mint ahogy azt is, hogy építhetünk még akárhány kórházat, telepíthetünk egy rendelőbe három CT-t is egymás tetejére, nem ér az egész semmit, ha nincsenek szakemberek, akik ki tudnák értékelni a műszerek adatait.
Ha nincs elég pénz a vizsgálatok elvégzésére, ha a teljesítményeket mesterségesen korlátozzák, várólistákat hosszabbítanak vagy rövidítenek meg úri kedvük szerint, ha az egészségügy egyes vezetői személyesen is abban érdekeltek, hogy a vizsgálatokat az állami egészségügy ne legyen képes elvégezni.
Ha az a cél, hogyha valaki gyors eredményt akar, akkor vegye igénybe a magánszolgáltatást, melynek működtetésében ilyen-olyan érdekeltségük van, akkor hiú remény változásokat vizionálni...



Olvasom Kásler miniszter büszke nyilatkozatát, mely szerint ma hatezerrel több orvos van a magyar egészségügyben, min tíz évvel ezelőtt, ami lehet akár igaz is, csak az a baj, hogy a rendelőjük Londonban van, a magyar egészségügy meg oszlóban.
Az se mindegy, hogy az orvoslétszámon belül melyik szakma milyen hányadot képvisel, tehát hány sebész vagy hány radiológus orvos található az országban, merthogy hiába van száz helyett ezer CT, ha azokon ugyanaz az ezerkétszáz orvos tud csak dolgozni.
Ezek a szakmák óriási gyakorlatot igényelnek, azt megszerezni drága és időigényes, az állam meg nem készült fel erre a kihívásra, mint ahogy nemigen foglalkozik a nyugdíjba készülő háziorvosok  utánpótlásával sem.
Minden évben belelendül az ágazat vezetése a fenyegetőzésbe, hogy mi fog történni azokkal a kórházigazgatókkal, akik eladósítják intézményeiket, de ez csak arra jó, hogy indokot teremtsenek a rendszer számára nemkívánatos vezetők eltávolítására.
Hogy megteremtenék a szektorsemleges finanszírozást? Ugyan!
Olyan istenfia pedig nincs, hogy megszüntetnék a maszekolást állami eszközökön, állami munkaidőben, lehet, ezentúl még meszelési díjat is felszámítanak a személyzet nélküli kórtermek igénybevételéért.
Jelzem, szakdolgozó sincs elegendő, és aki van, az túlterhelt és alulbecsült és alulfizetett.



Az egészségügy állapotával egyedül a koszoskörmű miniszter és a professzori maffia elégedett, meg azok, akik meg tudják fizetni a magánellátás meglehetősen borsos árait.
Viszont gigászi tervek vannak új megakórházak építésére, melyekben majd ki tudja kik, ki tudja kiket fognak ellátni.
Népünk nagyobb dicséretére az állami egészségügyi ellátás kiváltság lesz, aki fizet megmarad, a többi megy a levesbe.
Korózs Lajos szerint a TB törvény szigorításnak nevezett fosztogatása miatt majdnem hatszázezer ember marad ellátás nélkül, őket majd nemzeti vajákosok és füvesasszonyok gyógyítgatják, vagy az anyatermészet.
Úgy tűnik, itt az ideje a 
 a rohamosan növekvő keresletbővülésre tekintettel a temetkezési vállalkozások Mészáros-tulajdonba vételének is, ahol majd állva temetik a halottakat hatékonyságnövelés céljából.
A budai kispolgárt ez nemigen érdekli, - jelzem, a pesti prolit sem, ameddig azt hiszi, ez őt személyesen nem érinti.
Pedig érint ez mindannyiunkat, a családokat, a szülő nélkül maradó gyerekeket, a fiatalokat, akik az ellátás hiánya miatt most fogják megalapozni krónikus betegségeiket, melyek aztán majd időnap előtt elviszik őket.


Azt mondják a NER okostojásai, hogy egészségügy terén a legfontosabb a prevenció - a betegségek megelőzése.
Ha belegondolunk, akkor ebben az országban minden ez ellen szól, viszont a gyógyítás lehetőségeit is beszűkíti a zsírmalac és bandája.
Ha azt mondjuk rájuk, hogy tömeggyilkosok, nem sokat tévedünk, hiszen  a társadalom alsó rétegeit gyakorlatilag halálra ítélik.
Már így sem tudja mindenki kiváltani a felírt gyógyszereit, persze Orbán megtalálta a megoldást: ha fel sem írják azt a gyógyszert, akkor nincs mit a patikában hagyni, javul a statisztika, nő a magánvagyon.
Sajnos ezzel párhuzamosan nem nő a társadalom dühe, a sok birka csendben ballag a vágóhídra, pedig itt még a legcsóróbb munkanélküli is adózik, mikor ennivalót vásárol, és ha ki tudja váltani a gyógyszerét, akkor is.
Sajnálatos, de a társadalmi szolidaritás csak a cicák és kutyusok vonatkozásában működik, emberek esetében komoly hiányosságok vannak.
És itt ne adakozásokra tessék gondolni, hanem arra, hogy a tehetősebbek is felemelik szavukat százezrek halálba terelése ellen, és felteszik a kérdést: mi a fontosabb?
Új stadion a már meglévők mellé, esetleg a határokon túlra, vagy a határokon belül embernek nézni az embert és esélyt adni a gyerekeknek egy boldogabb életre, mint ami rájuk vár.
Ne tessék luxuspalotára gondolni, mindössze csak fűtött lakásra, iskolára, oktatásra, ételre, ruhára - szóval elemi létfeltételekre, ami nekünk természetes, némelyeknek meg maga az utópia - luxus és dőzsölés.


Éltem már ennél sokkal humánusabb, igazságosabb, tisztességesebb országban is, pedig a lakcímem változatlan.
Csak tudnám, mire olyan büszkék, akik itt "kivívták a szabadságot"?



Szegény Solt Ottilia bocsánatért zokogva térdelhetne Kádár sírjánál...

:O)))

2020. január 11., szombat

SZEGÉNY KIRÁLYNŐ ÉS MÁS TÖRTÉNETEK

Szívből sajnálom II. Erzsébet királynőt, Isten kegyelméből  Nagy-Britannia és Észak-Írország  Egyesült Királyság  és más királyságai és területei királynőjét, a Nemzetközösség fejét.
Nem csak kora miatt tiszteletreméltó ő, hanem mert egész életében nagy alázattal szolgálta országait, hosszú életét kizárólag hazája szolgálatának szentelte és mindig mindent megtett azért, hogy saját és családja sajátos és fontos szerepét az angolszász demokrácia működtetésében közmegelégedésre lássa el.
Először Diana hercegné viselkedésével és halálával próbálta meg a sors, most meg szegényt Meghan Markle -el veri az Isten - lehet jobban járna, ha bottal verné.



Az angol királyi család tagjának lenni kétségkívül komoly feladat, ez egyik - másik tagjának képességeit meg is haladja, akik számára hiba esetén mentő körülmény, hogy beleszülettek a helyzetbe.
Viszont a házasságkötések által bekerült nők pontosan tudhatták, hogy mire vállalkoznak, ha hibáznak, hát az teljesen az ő felelősségük.
Persze Lady Di nem tehetett róla, hogy gyenge idegei nemigen bírták a szolgálattal járó gyűrődést.
Talán egy hat hónapos mosogatónői munkavállalás a királyi konyhán, és élet az ebből szerzett jövedelemből segíthetett volna rajta, de ezt már soha meg nem tudjuk, merthogy anglikán szentté avanzsált, mikor éppen a királyság intézményének rombadöntésén munkálkodott és meghalt.
Meghan Markle sem túl nagy nyereség az Egyesült Királyság számára, ahogy elnézegetem. Képtelen felnőni a feladathoz, felelősséget sem érez sem Anglia népe, sem a monarchia iránt.
Az amerikai középosztály hőbörgő leánya maradt, aki remekül tudja manipulálni a vélhetőleg különféle komplexusokkal küzdő Harry herceget.

Az elvált színésznőnek semmi sem elég, tulajdonképpen nem képes vállalni helyét a táplálkozási láncban, márpedig egy monarchia a szigorú hierarchiára épül, és nem lehet tekintettel arra, hogy őt sérti az egyébként szerepét kitűnően játszó Katalin hercegné pozíciója.
Persze, ha abban a pozícióban lenne, akkor a királynő helyzete okozna neki megbocsáthatatlan sérelmet, de hát persze az is lehet, hogy a sussexi hercegné újabb válását is megérhetjük
 még, ha kicsit türelmesek vagyunk.
Jellemző azért, hogy sem a walesi hercegné, sem sussexi pályatársa nem hamarkodta el a szakítást a királyi családdal, a hetedhét határra szóló esküvők tetszettek szerény lelküknek.
Sokat várni nem lehetett ettől a nőtől, akinek gátlástalanságát már saját rokonai is megtapasztalhatták, és még nincs vége pályafutásának.

Pedig a királynő minden tradíció ellenére iparkodott elfogadni a - kis túlzással - proli dámát, az elvált nőt, aki szinesbőrűként tagja lett a királyi családnak, és aki nem érez felelősséget semmi iránt, csak pénzt akar csinálni helyzetéből, lehetőleg kötelezettségek nélkül.
Szegény királynő, pályája végét nem igazán aranyozza be környezete, és lassan - lassan hiábavalóvá válik igyekezete, hogy a monarchiát hozzáigazítsa a XXI. századhoz.


Ezekkel a felkapaszkodott parvenükkel csak a baj van, felelősségérzetük nulla, csak a vagyon számít, de nem ám a nemzet vagyona, hanem amit haza lehet vinni.
Emellett lépten-nyomon  megtagadják a saját múltjukat, sanyargatják a szegényeket, a nincsteleneket, az öregeket - az alacsony érdekérvényesítő képességgel rendelkezőket, hogy kissé fennkölten nevezzük néven a nyomorultakat.
És még uszítanak is ellenük, mint legutóbb Orbán, aki azt találta mondani, hogy a gyöngyöspatai cigányok, akiknek gyermekei elől elvették a normális oktatás lehetőségét most - egy bírósági ítélet következtében munka nélkül jutnak pénzhez.
Namármost ez a pénz kártérítés, és messze nem korrigálja azt a sajnálatos helyzetet, hogy az érintett gyerekek munkaerőpiaci értéke a nullához közelít.
Ez esetben mindegy, hogy ezek a gyerekek messze nem olyan okosak, mint a diploma nélküli helyettes államtitkár, annyira meg főleg nem, hogy alkalmasak lennének svájci magániskolára, mint az ő lánya, pedig a közmunkából futná rá vastagon...
Sajnos, visszamenőleg nem lehet elintézni, hogy ő is olyan oktatást kapjon, mint az érintett gyerekek, pedig szép kísérlet lenne, és az eredménnyel is (Orbán az árokparton kutyaszart  kapirgál...) elégedett lehetne szorgos népünk.


Most, hogy megmutatta, ki az úr a háznál, míg rá nem borítják a tetőt, Trump meghirdette a NATO bővítését .
A Közel-Keletre gondolt, azt kellene átvennie az USA-tól a NATO-nak, már csak az a kérdés, hogy ki adta eddig oda nekik a területet, mely egyébként puskaporos hordó, és mi sem lenne jobb, mint a NATO égisze alatt magyar katonákat küldeni oda golyófogónak.
Mondjuk az Egyesült Államoknak jó lenne, és hát Mesterházy Attila is megmondta, önmérsékletre és további elkötelezett kommunikációra van szükség a térség államai tekintetében - ilyen szépen is régen mondták, hogy tovább kell hazudozni.
Természetesen oka van a nagy ötletrohamnak, - Irak felszólította Amerikát, hogy vigye onnan a csapatait - nem lesz jó vége annak, ha a bolha köhög...


Orbán egyre rosszabb állapotban van, szereplései előtt még fel lehet ugyan turbózni, elemet lehet benne cserélni, mint hajdan Brezsnyevben, de sokáig már nem húzza - de sajnálom!
Ha végre sikerül beültetni egy jól kipárnázott szobába, majd kedélyesen elnézzük, ahogy utódai megeszik egymást, aztán szódabikarbónát osztunk azoknak, akiknek megviselte a gyomrát a dolog...



Csak egészség legyen, a többi már csak idő kérdése...


:O))) 



2020. január 4., szombat

JÁTÉK AZ ÉLETÜNKKEL

Mintha a világ sík idiótákat alkalmazna kormányzására.
Olyanok mind, mint a gorilláknál az Ezüsthátúak, ordítanak, döngetik a mellüket, a kisebbek leginkább csak ordibálnak, emellett ezüst hát helyett csüngő pocakot viselnek.
Elképesztő.
A világ megbolondult, vezetőiként pedig sültbolondok tucatjai hülyítik hálás népüket.
Itt van mindjárt Trump, akit az amerikai polgárok juttattak hatalomba, és akiről első perctől kezdve - sőt, már az előtt is - látszott, hogy nála alkalmatlanabb arra, hogy a világ legerősebb hatalmát vezesse, talán nincs is.
A történelemben nem példátlan ez a helyzet, talán Nero és Caligula római császárok ennek meggyőző bizonyítékai.
Korunk csak annyiban mutat súlyosabb tüneteket, hogy ma a születésnek csekélyebb a szerepe, így a népnek fáradságos munkával ki kell választania saját idiótáit, akik aztán nem egyszer vágóhídra küldik azokat, akik ki és megválasztották őket.


Legutóbb például Trump meggyilkoltatta az iráni hírszerzés és különleges erők vezetőjét, Kasszem Szulejmani tábornokot, aki a legbefolyásosabb iráni politikus volt.
A gyilkosságot az USA különleges alakulatai hajtották végre, drónnal bombázták le a tábornok gépkocsioszlopát - Irakban.
Beláthatatlanok az eset következményei, különös tekintettel arra, hogy Trump láthatólag nem tanult semmit az amerikai külpolitika közel-keleti kudarcaiból, nem látta be, hogy egyes - Amerika számára nemkívánatos - személyek eltávolítása nem old meg semmit.
Nem oldja meg a társadalmi-vallási feszültségeket, nem oldja meg az USA nyilvánvalóan antidemokratikus és imperialista világpolitikai szerepfelfogását - inkább csak olaj a tűzre.
Olaj pedig van arrafelé éppen elég, ahol az események történtek, begyújtásukhoz sokszor egy gyufaszál is elég, az előidézett tűz viszont úgy száguldhat végig a világon, mint az ausztrál bozóttüzek, melyek oltása a reménytelen kategóriába tartozik.

Természetesen, ahogy az első világháború kitörésének sem volt oka Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolása, a második világháborúnak sem a gleiwitzi rádióadó megtámadása, sőt, még a Molotov-Ribbentrop paktum sem, úgy egy esetleges harmadik világháború kitörésének sem Szulejmani meggyilkolása lesz az oka, legfeljebb csak az indoka.
A valóságos ok az olaj lesz, és az, hogy a világ olajszállításának jelentős része Irán orra előtt és befolyási övezetében, a Hormuzi szoroson keresztül bonyolódik, ami természetesen idegessé teszi az olaj-üzletben érdekelt multinacionális cégeket.
Ezek a cégek már meggyilkolásuk előtt felosztották maguk között Kadhafi és Szaddam Huszein majdani hagyatékát, melynek kitermelése ma ennek alapján folyik.
Eddig a status quo megfelelt a nagyhatalmi érdekeknek, kivéve Amerikát, mert egyik állam se veszélyeztette azokat, kivéve Iránt, amely zsigerből gyűlöli az Egyesült Államokat, de engedve a többi nagyhatalom nyomásának lelassította atomhatalmi státuszának kiépítését.
Na, ennek van vége ezzel a gyilkossággal.
Mától kezdve nem lehet tudni, mikor blokkolja  Irán az olajszállításokat, mikor támadja indirekt módon az amerikai intézményeket, mikor akarja az USA megdönteni az iráni kormányt, mikor kezdi ezt Oroszország fenyegetésként kezelni, mikor érzi úgy Kína, hogy Amerika pozíciója eléggé meggyengült ahhoz, hogy kihasználva ezt rendezze a tajvani és hongkongi helyzetet - saját szájíze szerint.


Trump azt mondja, hogy Amerika nem akarja megdönteni az iráni rendszert, de hát ki hisz Amerikának, a gyengeelméjűeken kívül?
Az iraki diktátor kivégeztetése után kiderült, hogy a nyugati államok hazudtak, Kadhafi esetében detto.
Gorbacsov elhitte azt, hogy a NATO nem terjeszkedik az orosz érdekszférában, nem telepít fegyvereket az orosz határok mentén, aztán csak NATO-tagok lettek a balti államok, a Varsói Nagyhercegség fegyverkezik, a kisoroszok - leánykori nevükön ukránok - háborúban állnak az oroszokkal, nem is nagyon titkolt amerikai támogatással.
Az Arab Tavasz zűrzavart és háborúkat hozott, úgy-ahogy nyugvóponton levő problémákat ismét előkapart - lásd a síita-szunnita ellentéteket, vagy a kurd kérdést, a lehetőségét is elvéve a békés rendezésnek úgy további száz évre.
Nagy baj, hogy Amerika elveszített realitás-érzékét, közben pedig az oroszok katonailag erősebbek, mint valaha és megjelent egy új, ma szinte mindenkinél gazdaságilag erősebb világhatalom - Kínának hívják.

Egy ilyen helyzetben arcoskodik ez a sárgahajú őrült, aki azt hiszi, hogy egy esetleges harmadik világháborúban a repülőgép-hordozói többet érnek majd egy kalap szarnál...

Nálunk sem jobb a helyzet, még szerencse, hogy nemhogy világpolitikai, de még európai tényezők se vagyunk, hálistennek.
De ha rosszul alakulnak a dolgok, mi se maradunk ki.
Így is fennáll a veszély, hogy a Nagyeszű hadat üzen valakinek, hirtelen felindulásában.
Jó lenne már tanulni valamicskét a történelemből...


:O)))