2021. szeptember 14., kedd

FIATAL ZENÉSZEK TÜRELMETLENSÉGE



Vagy a menet közben megöregedett zenészek bölcs előrelátása az oka, hogy még ez az előválasztás se tudott normálisan végiggurulni, bele kellett rondítani azoknak, akiknek azért is kevés kockázatot kellett csak vállalniuk, mert a miniszterelnöki posztra annyi az esélyük, mint hajdan Szálasinak volt a főtárgyaláson...
Egyre inkább az az érzésem, hogy az előválasztás résztvevői közül néhányuknak az a célja, hogy megbontsa az ellenzék egységét, mondjon hivatalosan bármit is.
Nagyurunk megmondta a nyugati újságíróknak: ne azt nézzék, amit mond, azt nézzék, amit tesz.
Igaza volt, és ezt kell néznünk a saját csapatunkban is.
Ketten lógnak ki látványosan a csapatból, Márki-Zay Péter és Fekete-Győr András.



Márki-Zay mögött feltehetően egy ugyanolyan, vagy ugyanaz az értelmiségi csoportosulás állhat, mint állt hajdan Róna Péter mögött, a módszer is szinte ugyanaz: hangsúlyozza a pártoktól való különállást.
Mindenki számára alkalmas jelöltté igyekszik pozícionálni magát, kiemelve magas végzettségét és diplomái számát, még ha Oxfordra nem is tud hivatkozni.
Van egy társadalmi réteg, mely ettől üzemszerű megbízhatósággal ejakulál, nők esetében egész testében rázkódó, sikítozással felturbózott orgazmust él át, de az átlag-választó ettől nem esik transzba.
A választó ugyanis ugyanis látott már multifunkciós csavarnyúzót, mely egyben sörnyitó, fúrógép, vibrátor, önvédelmi fegyver, fűnyíró és almareszelő is, mely a prospektusban remekül mutat, de a gyakorlatban valamennyi funkciójára alkalmatlan, kivéve önvédelmi feladatát, mert ha hozzávágják ahhoz, aki megvételre ajánlotta, akkor egészen szép eredményeket lehet vele elérni.
A választó mindössze egy vezetésre alkalmas személyt keres, az se baj, ha karizmatikus kissé, de leginkább egy gyakorlatias jelöltre vágyik, az pedig nem hatja meg, ha valaki néhány évig egy multinál dolgozott senior polcmenedzseri funkcióban, továbbá a gyermekek száma sem képez politikai potenciáról meggyőző tényezőt, jóllehet a buzgalom mindenképpen dicséretes.
Mindenesetre javára írható, hogy szűkebb hazájában már bizonyított, igaz, hogy az ellenszelét se mondhatjuk cunaminak, már ha a politikai ellenszelet a Karácsony Gergely által megélt széljáráshoz  viszonyítjuk.
Ha valaki a lágyabb kenyér beszerzésének céljából hazájától távol kereste kenyerét, az is adhatott egyfajta tágabb világlátást, de azért a transzszibériai expressz hálókocsi-kalauzait sem szoktuk Marco Polóval együtt emlegetni.
Ami a lényeg: hősünk egyetlen feladatra alkalmas - az előválasztás szétzilálására, manipulálására,  amit szorgalmasan gyakorol is két dolgos önfényezése között.
Szerepe akkor lesz igazán fontos, amikor kiesik az első fordulóból, és híveit megkísérli arra a jelöltre hagyni, aki a leginkább alkalmas arra, hogy Orbán szecskát aprítson belőle egy esetleges választási győzelme után.


Fekete-Győr András mozgalma a korai Fidesz megismételt és korunkhoz igazított változata. Vélhetőleg ez a mozgalom sem szűznemzés eredményeként jött létre, inkább a klónozásra tippelnék. Cél a nyeretlen kétévesek begyűjtése az akolba, valamint a demencia határán tévelygő nagymamák és nagypapák számára
 megadni az utolsó lökést a teljes meghülyüléshez.
A vezérmotívum az, hogy ezek a derék fiatalok még nem loptak, szűzies tisztaságukban olyanok, mint a bárányok, csak ezek nem hallgatnak, hanem jelszavakat skandálnak.
A miniszterelnök-jelölti vitán remekül érezhető volt, hogy Fekete-Győr Andrásnak az égvilágon semmi mondanivalója nincs a társadalomról, bár ez még nem is az előadás nyitánya, csak hangol  zenekar.

Hogy mi lenne, ha nyerne, hát nem kell hozzá dús fantázia, hiszen tudjuk - egyszerűbb az igét hirdetni, mint ragozni, de nála még az igehirdetés is akadozik.
Viszont maga az ige is necces, különösen, amikor mindenkit egy kalap alá véve hirdeti, hogy itt rajtuk kívül senki nem alkalmas az ország vezetésére, mindenki tróger és tolvaj, itt lenne az ideje, hogy belefeküdjenek a sírjukba és hagyják, hogy végre ők vezethessék az országot.
Volt errefelé már ilyen, a nép be is nyelte a maszlagot és hatalomra segítette
 a tisztakezű ifjakat , akik azzal kezdték, hogy ellopták a Tisztiházat, aztán a bevételt ellopták egymástól is és vettek belőle egy kőbányát a legtisztább kezű szabadságharcosnak, aki lángpallossal verte ki hazánkból az oroszokat, - még éppen utolérte őket Záhonynál.
Azóta már nem csak egy kőbányát lopnak, ellopják hozzá a hegyet is, miközben bekalandozzák a politikai világegyetemet, és megállapítják rólad, hogy te Jumurdzsák egyenesági leszármazottja vagy, de hát ha valaki, hát ők tudják - Ali baba és tettestársai ismerik saját népüket, mint a tenyerüket...
Fekete-Győr meg csinos gyerek, a bölcsész-lányok álma, arcéle markáns, hangja zengő, esze mint a beretva, pedigréje kifogástalan, rendszerfüggetlenül használható, belevaló gyerek.
Ez a Hadházy-trükk is milyen jól bejött neki, mintha csak a Fidesz találta volna ki...

Szóval, oda kell figyelni, különösen a miniszterelnök-jelölt kiválasztásánál, ki mellett kampányolnak, mert aki elnyeri tetszésüket, az lenne Nagyurunk számára a legkönnyebben legyőzhető jelölt.
De lehet, hogy tévedek, errefelé tévedhetetlen ember utoljára vasárnap járt, hét órát töltött nálunk, Orbán úgy lesett rá, mint rá szokott Farkas Flórián.
Uram, irgalmazz nekünk!


:O)))

2021. szeptember 12., vasárnap

ÉRCSÜK MI A VICCET, CSAK NEM SZERESSÜK!


Imígyen tájékoztatta az egyszeri rendőr a rendőrviccek virágkorában az intézkedés alá vont  fiatalkorút, és hát most én is így lennék valahogy, ha képes lennék megérteni Veres Éva írását az Élet és Irodalom visszhang rovatában, de nemigen megy.
Valószínűleg az az oka, hogy a hajdani KISZ-führerek erőltetett jópofizása végletesen és végzetesen eltorzította lelkem, de rettenetes bosszút álltam: kisebbfajta KISZ-führerként magam is erőltetetten jópofiztam, mert valaki (esetleg Rákosi Mátyás ) azt mondta, ez a menő, márpedig ő csak tudta, hisz személyében maga volt a Menő (Roth) Manó.
Csak tudnám, melyik KISZ alapszervezetben tapasztalta meg ezt a dolgot az akkor még hamvasan fiatal és gyárilag biztos humorérzékkel rendelkező szerző, aki megfelelőnek találta a mai politikai  helyzetet ahhoz, hogy egy lábbal két feneket rugdosson.
Az egyik a létező szocializmus ifjúsági szervezetének bánatos ülepe, a másik Gyurcsány Ferenc mindenféle értelemben sokat próbált testrésze, melyet elvtársai éppen olyan hévvel rugdostak lemondása után, mint amilyen lelkesen nyalták annak előtte.
Persze ezeket a dolgokat csak periférikusan említeném, a téma itt Gyurcsány Ferenc mosolygós nyilatkozata, melyben arra biztatta a Fidesz nevű orbánviktor vazallusait, hogy kezdjék el gyakorolni a börtön-morzét, merthogy egy kormányváltás után ez felettébb hasznos lesz nekik.
Szerintem is, de kit érdekel a nép egérszürke bloggerének véleménye, mikor el lehet olvasni a liberális értelmiség véleményformálóinak kissé doktriner, nagyon elméleti és roppant káros véleményét is.
Róluk mindig a hajdani úrilányok jutnak eszembe, akik a vonatkozó téves általánosítás szerint zsebkendővel fogják partnerük csúnyáját, ahelyett, hogy marokra kapnák, mint rosszlány a liliomot.


Mit tegyünk, van egy magyar értelmiségi kör, mely ki nem állhatja Gyurcsányt, aki csinálhat bármit is, mindig rosszat fog csinálni, aki minden bú, bánat és baj ősforrása, aki maga a despotizmus, hiszen fel se merülhet szar emberi minőségű párttársainak, vagy a vele kéz a kézben kormányzó - mára már nem is büdös - hulla felelőssége.
Az összeszáradt hulla az SZDSZ, melyről egy mai fiatal már azt se tudja, hogy létezett egy ilyen nevű párt valaha.
Ellenben Gyurcsány Ferenc nagyon is virulens ma is, olyannyira, hogy az ellene folytatott lejárató kampány hevessége alig marad el a 2006-os puccskísérlet utáni évek hasonló akcióinak hevességétől, melyhez a magyar értelmiség színe-virága (büdöske, nebáncsvirág, macskagyökér, tengerparti iringó, stb...) boldogan kontrázott, és zsigeri gyűlöletéről máig képtelen lemondani.
Nem is csoda.
Érzik a szellemi fölényt, és ezt egy a saját agytekervényeiből élni megkísérlő értelmiségi személyes sértésnek veszi, mert tudja, hiába idézgeti a hajdani nagyok összes műveit, attól ő még egy önálló gondolatot nemigen tud kiizzadni magából...
Pedig a mai politikai helyzetet - egy ütőképes ellenzék összehozását - nagyrészt Gyurcsány hozta létre, de persze a hála nem politikai kategória, mint tudjuk...


Mindenesetre a szerző igen koherens gondolkodással rendelkezik: egyrészt Gyurcsány egy humorérzék nélküli tahó, másrészt meg Kovács Zoltánnak nincs igaza (nincs hát...), amikor a helyzet megoldását a bíróságokra hagyná, merthogy a jelenlegi nomenklatúra tagjaiban kis félelmet kelteni kimondottan hasznos.
El kellene végre döntenie a kedves szerzőnek, hogy akkor most melyik könyvekből is kíván dolgozni, mert a Mein Kampf, a Sto gyelaty és Görög Ibolya protokoll-tankönyvének összegyúrása még a víz felszínén döngő léptekkel gyalogló Nagyurunknak se megy zökkenők nélkül.
Szóval, hagyjuk békén Gyurcsányt, foglalkozzunk inkább a jövővel, de még véletlenül se fogadjuk meg a szerző tanácsát egy elszámoltatási tervezet közkinccsé tételéről, hiszen ezzel azt ki is dobhatnánk a szemétbe.
És hát várjuk meg, ki lesz a közös miniszterelnök-jelölt, mert ehhez is igazítani kell a jövőt, mert máshogy harcol egy nehézsúlyú profi ökölvívó és máshogy egy judoban jártas harcművész - pedig mindkettő győzhet, mégis egészen más feltételek kellenek ehhez.


Ma este miniszterelnök-jelölti vita, érdeklődéssel várom.
Aztán majd eldöntjük közösen, kinek van legnagyobb esélye legyőzni a csüngőhasú maffiózót.
Ha meglesz majd  végeredmény, akkor természetesen beállok az előválasztás nyertese mögé. Remélem, ti is.
Ha nem, akkor ez az egész sok hűhó volt - semmiért.
Kár lenne...


:O)))

2021. augusztus 30., hétfő

AZ ÉN KIS KONTEÓM




A konteó kifejezés az angol "conspiracy therory" - összeesküvés-elmélet kifejezés rövidítése, melyben annak kiötlője magyarázatot próbál adni a közélet egyes nehezen érthető, vagy titkolt történéseire.
Konteó van száz és ezer, igazságuk nemigen bizonyítható, legfeljebb csak utólag, a feltételezett szándék valóra válása után, de az emberiség már csak ilyen kíváncsi népség, szereti megérteni a történéseket, és ha nincs valós, de legalábbis hihető magyarázat, akkor be akar kukucskálni a színfalak mögé.
Ha erre nincs módja, akkor addig spekulál, ameddig nem talál valamilyen számára is elfogadható magyarázatot, még ha konkrét bizonyítékok elmélete helyességére nem is állnak rendelkezésre.
Összeesküvés-elmélete jóformán mindenkinek van, csak nem mindenki hirdeti azt egzisztenciális vagy egyéb megfontolásokból, de a jelentősebbeket azért általában ismerjük. Tudunk azokról, akik abban hisznek, hogy a világot a zsidók irányítják, esetleg a Bilderberg-csoport, a levegőben szálló repülőgépek kondenz-csíkja pedig tudatmódosító anyagokat permetez a fejünkre, vagy éppen a koronavírust, mely az emberiség felesleges részének kiirtását szolgálja. 
Mindenképpen titkokról beszélünk, vagy olyan dolgokról, melyekről a szokványos magyarázatok nem mindenkit győznek meg, ami nem is csoda, hiszen évtizedek tanulása kell ahhoz, hogy egy ember többé-kevésbé megértse a Golf-áramlat időjárásra gyakorolt hatását, hát még azt, hogy mi lenne a következménye annak, ha az áramlat iránya megváltozna, és hogy miért is változhatna meg, ha megváltozhatna egyáltalán.
Az ember fél az ismeretlentől, szeretné a világot leegyszerűsíteni, de ez nem mindig sikerül, merthogy a világ nem egyszerű, inkább egyre bonyolultabb és összetettebb rendszer, melynek elemei nem minden esetben illeszkednek az elképzeléseinkhez.
A konteók egy része a politika területén virágzik, ennek egy kis kertecskéje a magyar belpolitika sívó homokján ad termőföldet a színes virágú összeesküvés-elméleteknek, melyeket hirdetőik természetesen igaznak vélnek, csak éppen az igazuk bizonyításával vannak nehézségeik, mint ahogy az én kis konteóm sem biztos, hogy teljes mértékben igaz,  de akár részben, vagy a maga teljességében igaz is lehet, függetlenül attól, hogy ez véleményem szerint kedvező vagy sem az általam preferált politikai oldal számára.


Nézzük hát a dolgot konkrétan, már amennyire egy konteó tekintetében konkrét dolgokról beszélhetünk.
Azt gondolom, hogy a Fidesz névre hallgató Orbánviktor mindent megtesz azért, hogy hatalmát a 2022-es választások után is  szinte bármi áron fenntartsa, hiszen pontosan tudja, hogy a hatalom átengedése ellenfelei kezébe az ő politikai végét jelenti, egy számára elképzelhetetlen esetben akár személyes szabadságának végét is.
Tudja azt is, hogy számára kedvezőtlenül alakult a bel és külpolitikai környezet, és nem az a rabló, aki tétlenül várja, hogy a csuklóján kattanjon a bilincs, nem egy mártír-típus.
A helyzetre úgy készül fel, hogy egyrészt feltőkésíti a Mészáros Lőrinc és házatája névre hallgató Orbánviktort, zsoldosaival és vazallusaival megszállja az állam stratégiai pontjait, minden létező pénzt besöpör valamelyik zsebébe és erősen reménykedik abban, hogy ellenfelei nem találják meg az itt-ott elásott pénzeket.
Emellett bízik abban, hogy egyetlen ellenfele sem akad, aki olyan gátlástalan lenne, mint ő, merthogy ő nem szeretne erőt látni magával szemben még a távoli kanyarban sem.
Számára az ideális ellenfél a doktriner, széplelkű liberális, aki bízik abban, hogy a hiénából vegánt tud nevelni, a BMW macsó lovasából bringásbarát demokratát, olyat, aki két ütésváltás között a pitypangra borítja két óvó kezét, szét ne fújja a szél a szépséges termést.
Ebből a  típusból a demokratikus oldal dús készlettel rendelkezik, kik zömében azzal vannak elfoglalva, hogy könnyes szemekkel méltatlankodnak mikor kiderül, hogy ellenfelük a bicskát
 kezében nem a rózsák aktuális metszése céljából tartja.
Általában ott követjük el a hibát, mikor azt próbáljuk megfogalmazni, hogy milyen politikai vezetőre lenne szükségünk, mert elveinkkel ellenkezik, hogy olyat jelöljünk meg, akinek a nagybátyja a Börzsönyben ropogtatja a makkot, merthogy ő a vaddisznó unokaöccse, de azért ha hirdetni nem is kell, tudni nem árt, hogy erővel csak erőt lehet szembeállítani.


Orbán ezt pontosan tudja, mint ahogy az összes egyeduralmat megvalósító zsarnok tudta Hitlertől-Sztálinig, utóbbi meg is érdeklődte, mikor a  római pápa tiltakozott valami ellen, hogy tulajdonképpen hány hadosztálya is van Őszentségének? 
Vezérünk felmérte a vele szemben felvonultatott kínálatot, és - gondolom - nem azt vizsgálgatta, hogy ki a legveszélyesebb rá nézve, hanem azt, hogy ki lenne számára a legkedvezőbb ellenfél.
Eleve kiesnek azok, akiket valószínűleg ő küldött - mint kiderült, őket a választói bölcsesség is kiszűrte.
Gyakorlatilag három kihívó-jelölt maradt.
Közülük Dobrev Klára szinte emészthetetlenül nehéz falat, hiszen felkészültségét vitatni nem lehet.
Politikailag - gazdaságilag pontosan tudja, miről beszél, háta mögött pénz is van, bizonyára van egy gazdasági kör is, melynek tagjait irritálja a telhetetlen  kisgömböc gazdaságpolitikája, voluntarizmusa, tolvaj és nepotista tempói.
Adott esetben még a Fidesz berkeiben is akadhatnak támogatói - nem minden jobboldali gazember, aki nem szeret széllel szemben pisilni, ugye...
Dobrev Klára személyes motiváltsága sem elhanyagolható, valószínűleg nem felejtette el a 2006-os puccskísérlet estéjét, mikor gyermekeire golyóálló mellényt kellett adni, nem felejtette el a rengeteg megaláztatást, melyet családilag el kellett szenvedni, és bizonyára az sem tetszik neki, mikor Gyurcsánynéként vagy a bolgár tehénként emlegetik kulturált fideszközeli megmondóemberek.
Nőből van, és a társadalom már nagyon vár valakire, aki emberszámba veszi a kisembert, kiáll a nők mellett és nem azzal van elfoglalva, hogy reggeltől estig vicsorogva gyűlölködjön.


Jakab Péter szintén nem könnyű eset, nem túl szélsőséges radikalizmusra mindig van rétegigény, emellett remek debattőr, személyes bátorsága sem elhanyagolható.
Nem is tud vele mit kezdeni kedvenc ellenfele, a nagybajszú házmester, érdekes megfigyelni, mikor szinte rázkódik az idegességtől, ha Jakab szólásra jelentkezik.
A rá kirótt bírságok kontraproduktívak, csak a személyes népszerűségét és súlyát növelték.
Rá nehéz rásütni a Jobbik tagjaira szívesen alkalmazott sztereotípiákat, végtére is milyen rasszista lehet az, aki cigány középiskolában tanított?
Sem a bátorságát, sem a politikai képességeit nemigen lehet megkérdőjelezni annak, aki egy szélsőjobb, gyakorlatilag neonáci pártot  be tudott kormányozni a jobbközépre, aki a helyzet követelésére felül tudott emelkedni a szűk pártérdekeken és képes volt kompromisszumot kötni korábbi ádáz ellenfelével is.
Ne feledjük, hogy a politika - azon túl, hogy a lehetséges művészete -, a kompromisszumok művészete is.
Ő az, akiről gesztusai alapján hezitálás nélkül el lehet hinni, hogy ismeri azt a közeget, melyből a szavazók jönnek, hiszen ő is egy közülük, és még csak nem is olyan csinált módon, mint a miniszterelnök, aki lassan több gondot fordít határon túli szavazói etetésére, mint ránk, akiknek ősei végtelen szégyenünkre Trianon napján a mai Magyarországon éltek és leszármazottjaikként itt élünk ma is... 


A gyenge láncszem itt Karácsony, és nem azért, mintha bajok lennének a képességeivel, jóllehet habitusa nemigen hasonlít egy ketrecharcoséra.
Gyengesége jelenlegi pozíciójából következik, rohadt nehéz egy majd' kétmilliós várost pénz nélkül vezetni.
Márpedig Orbán minden pénzt elvett Budapesttől, sőt elvette az önkormányzatiságát is és elkezdett kiépíteni egy párhuzamos közigazgatást, mindenféle jogköröket saját bandája kezébe adva.
Emellett persze naponta siránkozik, hogy Budapest koszos, rendezetlen, a hajléktalanok száma szaporodik, tehát Karácsony alkalmatlan a feladatára.
A helyzetet zömében a kormány okozza, jóllehet a mieink is besegítenek időnként, sajnos.
A város a csőd szélén áll, Orbán nem engedi kifizetni a jogosan járó összegeket sem, viszont a Várban számolatlanul szórja a pénzt a magyar Patyomkin-falu álműemlékeinek létrehozására.
Ha azt akarja, hogy választási ellenfele a könnyen támadható Karácsony legyen, akkor első számú ellenfelévé kell tennie, mert ezzel bizonyítja a demokratikus oldal választói számára alkalmasságát a győzelemre.
Tudja, hogy ellenfele személye most kerül kiválasztásra, most kell támadnia, most kell azt az illúziót keltenie, hogy tart tőle, jóllehet - szerintem - nem ez a helyzet. 
Karácsony egyébként egy pesti ember számára rokonszenves személyiség, a nők is kedvelik - vékony, magas a jó kakas, ugye...
Nem csak okos, annak is látszik - de ez a falvakban nem mindig erény, arrafelé jobban szeretik, ha valaki ki tudja húzni a farkánál fogva a disznót az ólból vágáskor, helló Röfi!
Olyan, mintha minden meglenne benne, ami Orbánból hiányzik, és minden hiányozna belőle, ami Orbánban megvan, talán ez is az oka népszerűségének.
Ehhez még egy kis üldözés miatt kiváltott dac és szolidaritás, és már meg is van az Orbán számára kedvező jelölés.
Hozzátartozik kis összeesküvés-elméletemhez az is, hogy a Csüngőhasú valószínűleg ügynököket telepített a demokratikus oldal prominensei közé.
Ahogy ma is nehezen hiszem el, hogy például Fodor Gábor vagy Schiffer András nem feladatot hajtott végre, úgy a mai ellenzéki jelöltek között is vannak, akik számomra gyanakvást keltően politizálnak.
Hogy kinek javára lépnek majd vissza, talán megmagyaráz egyet-mást, mindenesetre a java még csak ezután jön.
Azon roppantmód csodálkoznék, ha Orbán emberei nem az egység szétrobbantásán dolgoznának az utolsó percig.
Aztán, ha végképp szorul a hurok, választ a 133 bátor egy felülmúlhatatlan köztársasági elnököt és ad neki jogköröket is hozzá, gazdagon...


Mindenesetre mindenkit arra biztatok, hogy vegyen részt az előválasztáson, és a számára kedves jelöltre adja a szavazatát.
De arra is, hogy az eredményhirdetés után mindahányan szavazzunk az előválasztás céljának megfelelően, hiszen a legfontosabb mégiscsak a maffiaállam felszámolása lenne.
Ebben reménykedjünk, ezért dolgozzunk.


:O)))

2021. augusztus 13., péntek

A NEMZET MEZTELEN



"Nagyapám úgy nevelt, hogy a nemzeti mezben pályára lépő sportolóknál fontosabb nem képzelhető el. Azt nézni kell, ismerni kell őket, mert ők mi vagyunk" - osztotta meg a titkot szeretett miniszterelnökünk, mely szerint a kedves nagypapa szellemi horizontja - annak dacára, hogy inszeminátorként kereste a napi betevőt - jelentősen túlterjedt a koca seggétől a tehén hátsójáig terjedő világmindenségen.
Hónaljig a tehénben megoldotta népünk identitási problémáit és a lélekvándorlás máig tisztázatlan kérdéskörét is, képességes unokája pedig szétszerelte az országot – nagy kár, hogy az összeszereléshez nem ért…
Jómagam bizonyára fordítva vagyok bekötve, mert kapásból tudnék ezer dolgot felsorolni, melyek fontosabbak az ezer méteren ballábon ugrálás magyar csúcstartójának teljesítményénél - nemzeti mez ide-oda.
Persze mindeközben tudom, hogy a magyar néplélek elemi szükséglete az azonosulás valami magasztossal, valami kiemelkedővel.
Ezt jól példázza Nagyurunk mentális állapota is, aki sok-sok évvel ezelőtt eldöntötte, hogy ő maga személyesen Puskás Öcsivel fog azonosulni hiszem mindketten láttak már focilabdát és mindkettőjüknek nagy a hasa – hogy emellett Puskás focizni is tudott és mentálisan is rendben volt, ez csupán árnyalja a képet.
Kezelését a labancoknál kissé hátráltatta, hogy tudata menet közben meghasadozott, és mára Napóleon és az Atyaúristen is bejátszik összetett személyiségének szépségébe, de ez semmit nem von le abból, hogy ha elhajtjuk végre világgá, akkor a rengeteg gond között, mellyel szembe kell néznünk megkerülhetetlen lesz a sport, a foci, meg a szurkolói köménymag.  

Az, hogy hogyan kezeli a majdani új kormány a sport kérdését, igen nagy jelentőséggel fog bírni, mivel az csak a nagyonoptimisták számára nyilvánvaló, hogy magyarember töke tele van a stadionokkal.
Nincs ez így, hiszen a sport ma olyasmi szerepet tölt be, mint amilyet az antik Rómában a cirkuszi játékok töltöttek be - népszórakoztatás volt a javából.
Ma is az, kimegy hatvan-hetvenezer ember a Puskás Arénába, ott megszállja őket a Szent Csordaszellem és boldogan arénáznak.
Érdekes módon mára a stadionok zöme átarénásodott, szépen belesimulva a trendbe: minden legyen más, mint eddig volt, ha meg nehéz lenne Néparénának nevezni, hát romboljuk sunyin porig, csupán egyetlen véleményt kikérve, de az aztán legyen vélemény, a javából.
A sors fintora, hogy az „aréna” jelentése: homokos.
Ez hajdan a küzdőtér borítására utalt, lásd még: gyere ki a hóra köcsög!
Az elnevezés szellemi atyja számára homokosnak lenni magyarhoz méltatlan állapot, államilag üldözendő, csoportjuk elnevezése (Lesz Még Belőled Trancsírozott Qukac) magában hordozza jövőjüket.
Az Úr persze igazságos, ezért aztán rossz nyelvek szerint a Koronaherceg maga is bátran beadhatná tagfelvételi kérelmét.
Ha genetikailag determinált a helyzete, akkor érthető, hogy felmenője lázasan kompenzálja látens homoszexualitását, mert arra más magyarázat nemigen van, hogy miért haragszik azokra, akik nem teszik kötelezővé számára a dolgot, éppencsak a saját ízlésük szerint szeretnének élni.
De félre a rosszindulatú szóbeszéddel, vissza a sporthoz.

 Az új kormánynak kell valakit találni, aki nem volt tornából felmentve, nem kezeli addiktológus – például – rollerozás ellen, aki okos, kreatív, képes spontán válaszokra és van némi empátiája ha gyermekkorában Laci atya által abuzált és ettől a mai napig frusztrált szurkolóval találkozik.
Megérti annak közösség iránti vágyódását, átlátja, milyen erőtöbbletet kölcsönöz neki társai nem is leplezett agresszivitása, tudja, hogy a viktimológia is ismeri az áldozat gyilkos dühöt kiváltó félelmét, ismeri a csorda viselkedését – szóval tudja kezelni a helyzetet.
Viszont azt is tudja, hogy mindenki imád erőt sugározni, márpedig a Ria, Ria, Hungária mögött erő van, ezt minden hungarista tudja.
Az ügynek ez a legegyszerűbb része, ma már – hála Nagyurunk előrelátásának – Rendőrségünk felszerelése kielégítő, van sokkoló-pisztoly, könnygáz-katyusa, guminő, már csak egy tökös parancsnok kell, aki végrehajtja a törvény előírásait, és nem hezitál becsukni még a parlamenti képviselőt sem, ha törvényt sért, húzzon az fejére bármilyen kotont a mártír pofájához.


A gond itt az, hogy a nép nem érti, hogy mi összefüggés van az egyén saját nyomora és a „Minden oligarchának stadiont!” mozgalom között, azt meg aztán végképp nem, hogy az állam azért nem tud az ő jólétére vagy egészségére költeni, mert az üres stadionokat fenn is kell tartani.
Komoly gond lesz funkcióval megtölteni ezeket, mert azért ez a nemzeti vagyon része, nagy kár lenne a Stadler sorsára juttatni őket, márpedig a jelenlegi finanszírozási rendszer fenntarthatatlan és társadalmilag igazságtalan is.
Szerintem négy-öt nemzeti intézményt indokolt államilag fenntartani, egyet a labdarúgásnak, egyet az atlétikának, egyet a teremsportoknak, egy-két vizibázist, a többi úgyis profi klub, hát neki lehet állni bizonyítani, hogy megállnak üzleti alapon is.
Biztos vagyok benne, hogy lesz közöttük egy-kettő, amelyik akkor is talpon marad, ha egykori létrehozója büntetéséből még sok év van hátra a harmadolásig…
Meg kell szüntetni a TAO velejéig erkölcstelen szabályait, magát az adónemet, az egyén számára pedig választási lehetőséget kell biztosítani, hogy az egyénileg eldönthető jövedelemadó-részből az egyházakat vagy kedvenc csapatát akarja támogatni.
A sportot és a politikát ugyanúgy szét kell választani, mint az államot és a vallást, megalkuvások és kivételek nélkül.

Az nem lenne helyes politika, ha az új kormány csak megszüntetne balul sikerült dolgokat, adni is kellene, nem is keveset.
Csak ötleteket mondanék: például multifunkcionális típuscsarnokokat kell építeni minden kistelepülésen, ahol iskola van, ezeket bizonyos szociális szolgáltatásokra is alkalmassá kell tenni, felszerelni vizesblokkokkal, mosó és szárítógépekkel, melegítőkonyhával.
Közösségi célokra is alkalmassá kell tenni, például lakodalmak megtartására, közösségi rendezvényekre.
Kell, hogy beleférjen kosárlabda, kézilabda, tollaslabda-pálya, birkózóterem, ring, stb. – ehhez a sportegyesületek értenek, a lényeg, hogy legyen lehetőség a szervezett sportolásra.
És legyenek versenyek, bajnokságok települési vagy iskola-szinten, ezeket szponzorálja az állam.
A sportszövetségek pedig annak alapján kapják a támogatást, hogy hány helyi csapatot tartanak fenn gyermekeknek, de nem úgy, mint a TAO esetében, hogy a gyermekekre szánt támogatásokból fizetett kiöregedett ötödosztályú focistákkal villognak a területi bajnokságokban.
Természetesen a falusi sportpályát is fel kell újítani, ha nincs, hát építeni kell egyet.
Semmi csicsamicsa, egyszerű, funkciójának megfelelő, de szabványos és tisztességesen felszerelt legyen, a játékosoknak szereléssel, öltözővel, zuhanyozóval, meleg vízzel, ahogy illik..
Ha eddig jutottak milliárdok a haverok feltőkésítésére meg a hobbi és presztízsberuházásokra, hát most jusson a gyermekekre, a fiatalokra, akár még az étkezésük feljavítására is.
És nem csak a focira, mert vannak más sportágak is a világon.

A professzionális sport pedig éljen meg üzleti alapon, ha képes rá.
Ha nem, menjen a levesbe, a mai világban nincs minden áron szükség arra, hogy egy PSG-Barcelona meccs mellé kapjunk egy Gyirmót-Felcsút meccset is, ahol anélkül fizethetek százezreket egy gólért, hogy jegyet vettem volna…
Valahogy úgy kellene csinálni a dolgot, hogy az derüljön ki belőle, hogy az új kormány nem elvesz a közösségtől, hanem ad.
Elsősorban lehetőséget a tehetség megmutatására, de a tehetségek felkarolása mellett a játékra, a boldog, teljes életre is.
Hogy a falu megint közösség lehessen, a mi és ők szép fokozatosan átmenjen a mi, mindahányan érzésébe, melynek a sport lehetne egyik első eleme.
Nagy a felelőssége a politikának, nem vaddisznók kellenek ide, hanem tisztességes, a közösségért tenni akaró emberek.

 Lennének vajon?

:O))) 

  

2021. augusztus 5., csütörtök

BANYATANKOK VÉGNAPJAI



Hej, régi szép idők, amikor anya még nő volt, és a jelesebb ünnepek alkalmából három-négy cekkerrel cipelte haza az ünnepi eledelek alapanyagait!
Hej, daliás idők, amikor még olcsóbb volt az alma, mint a banán, mikor még a sárgabarack-szezonban nem szemenként vettük a gyümölcsöt!
Hej, de megnyugtató ma is, hogy a krumplit még nem szemenként vesszük!
Hej, de biztató is volt a technikai fejlődés, mely elhozta nekünk a banyatankot, mely akkortájt értelmes és szükséges beruházásnak számított minden érett korú asszonyság háztartásában!
A banyatankot, mely érdekérvényesítő képeségünk növelésén túl  megkönnyítette a bevásárlást, melyet húzni státusz-szimbólum volt: lessed pupák, van itt mit aprítani a tejbe, ne irigykedj, cipeld csak a hajléktalan-szatyrodat, míg csak le nem szakad a kezed!
Hej, hová lettek a szép napok, régi dicsőségünk hová tűntél az éji homályban?


A banyatank feleslegessé vált, a nyugger havi nagybevásárlását már papír-stanicliban is hazacipelheti, nem kell aggódnia, hogy leszakad a füle.
Végtére is a kormány pofája se szakadt le a 0,6%-os kiegészítő nyugdíj-emelés miatt, aztán mikor meghallotta a dörmögést, gyorsan ígért egy újabb emelést az év végére.
Az ünnepek így ünnepek lehetnek, csirke-farhátból készített nyugger-bélszínben tobzódhat a magyar, mert élni tudni kell, és mi magyarok különleges emberek vagyunk, két fülünk van, de - hálistennek - csak egyetlen gyomrunk!
Habár lehet, ha kérődznénk konkrétan is, nem csak átvitt értelemben, mint ma,  akkor azért lehet, kevesebbel is beérnénk, elégedettek lehetnénk!
De a banyatank azért már a múlté, feleslegessé vált, mint a dísztávirat, vagy a hajsütő vas.
Még kis idő, és csak a javíthatatlan sznobok fogják húzni újságpapírral kitömve, hadd irigykedjen a szomszédasszony!
Az újságokból az expedícióra való felkészülés során megtudhatják, hogy mennyire szerencsések is, hogy ebben a Kánaánban élhetnek, ahol nem kell félniük attól, hogy az iskolába besettenkedő Soros lenyisszantja Józsi unokájuk csúnyáját, a helyére furdanccsal lyukat fúr, aztán kicsinosított leszármazottja délután már Jozefinként cipelheti haza az iskolatáskát.
Viszont az inflációnak nem fognak örülni, jóllehet többségük nem is tudja mi fán terem az, és a tudatlanság boldog mosolyával szavaz majd Nagyurunk finomra hangolt rendszerére!


Pedig az infláció már akkora, hogy még a kormány is észrevette, jóllehet mindent megtett, hogy elkerülje ezt a felismerést.
Meg is kezdődött a szokásos körtánc, az érdekeltek körbeálltak és elkezdtek egymásra mutogatni, elsőként a penge-tekintetű jegybank-elnök hülyézte le finoman a pénzügyminisztert, elhatárolódva tízéves tevékenységük áldásos következményeitől.
A kormány pedig belekezdett a bukás előtti szertartásos pénzszórásba, elsőként az egyházaknak pottyantott oda néhány milliárdocskát, ami megnyugtató, tekintetbe véve az utolsó kenet és a kaddis léleksimogató hatását.
De jut persze a haveroknak és a határontúliaknak is, a hála és a halálon túli élet reményében.
A nyugger meg ájult tisztelettel lesi a magyarság összetartására tett erőfeszítéseket, mégiscsak szép dolog, hogy nem krumplival és szavlejárt száraztésztával kísérleteznek arrafelé, hanem készpénzzel vásárolják a szavazatokat.
Mindenesetre ha megkérdezik a balánbányai székely asszonyságot, hogy szerinte a magyar kormány hol támogassa a vizisportot, hát ő pontosan meg tudja mutatni a tervezett helyet, ott - mindjárt jobbra, a libaúsztatónál.
Hogy aztán ha a nyugdíjemelés három százalék, az infláció meg öt, akkor az tulajdonképpen egy kétszázalékos adó, ez azért már bonyolult errefelé.
Olyan finomságok, hogy a nyugdíjas számára nem vigasz, ha a dízelmozdony ára nem emelkedik, teljesen életidegenek, a nyugdíjas-kosár nem statisztikai fogalom, hanem a spájzban van felakasztva...
A határon inneni hátrányos helyzetű állampolgárt leginkább a paprika, a paradicsom meg az üzemanyag ára izgatja, és az sem nagyon érdekli, hogy ha az üzemanyag ára emelkedik, akkor az emelni fogja a kenyér árát is - nem közgazdász ő, hanem közmunkás.
De büszke arra - hallotta a rádióban -, hogy a magyar gazdaság teljesítménye idén öt százalékkal javulni fog, igaz, azt nem mondta be a rádió, hogy tavaly ugyanez az adat öt százalékkal romlott, kit érdekel, az már a múlt.
És büszke a válogatott döntetlennel megnyert mérkőzéseire, utálja a buzikat meg a buzilányokat, jól meg is írja majd a véleményét a konzuláción, melyet az első konzul szervez, kövér nyomdai számlákkal...


Nemcsak a banyatankok ideje járt le, nagyon úgy néz ki, hogy ezeréves agónia után a magyar nemzet mellett is elrohant a világ, a mesterséges intelligencia ha visszanéz, csak röhög majd rajtunk.
Látja, ahogy büszkén lengetjük a zászlóinkat, egymás talpára lépve együtt énekeljük az új magyar hímnuszt, mi egy vérből valók vagyunk, mint Bender-log népe a Dzsungel könyvéből.
Ha mégsem kerülnek bezúzásra a banyatankok, akkor még hasznukat is vehetjük, legalább nem kell a hátunkon kivinnünk egymást a tömegsírba...
De rettenetes is lenne, ha bevezetnénk az Eurót, oda lenne a mi szeretett inflációnk is, és mivel játszana imádott Vezérünk, balsorsverte ábrázatú pénzügyminisztere és a túlmozgásos bankelnök?
Kellene ez nekünk?


Naugye!


:O))) 

2021. augusztus 2., hétfő

MERT MI VAGYUNK A FOLTOZOTT IRHÁJÚ MAGYAR ZSOLDOSOK...




Magánhadsereget hoz létre egy magyar állampolgár.


Ki engedélyezte ezt neki, az titok, de nincs az a titok, melyre fény ne derülne előbb-utóbb.
Egyelőre ezer főt kíván toborozni katonai, rendőri, büntetésvégrehajtási múlttal rendelkező állampolgárokból, akik aztán majd küldetésekben vesznek részt a világ forró térségeiben.
A tervezett alakulat parancsnoka, a fadugós generális elmondása szerint Afganisztánban a kabuli repülőteret kívánják védeni, Irakban feltételezhetően a keresztény értékeket, de szó van egy afrikai kikötő védelméről is.
Csodálkoznék, ha a nyertes nem Mogadishu, Kismayo, Berbera vagy Bosasso közül kerülne ki - ezek Szomália kikötői kalózokkal, polgárháborúval, vérrel, halállal, miegymással.
Kabul repülőterének védelmére már saját csüngőhasú Napóleonunk is tett ajánlatot, de ez valószínűleg nem nyerte el a NATO illetékeseinek tetszését, ezért hát most meghosszabbítja Bicskéig vagy Lovasberényig.
Ha mint Magyar Állam nem vállalhatja, majd a szövetségi rendszer döntéshozóinak háta mögött megállapodik valamelyik hadúrral okosba, legalább az olajkútja mellé lesz mákföldje is.
Ha nem lesz elég magyar jelentkező a nemzetközi húsdarálóba, hát jöhetnek a csehek és a lengyelek is, cserébe majd vendégül láthatunk néhány afgán és arab terroristát.
A fegyverzetet - állítólag - majd valamelyik kaukázusi és Kaszpi-tenger menti államban államban szerzik be,  Azerbajdzsán, Törökország, Grúzia esélyes elnyerni a Nagy Biznyákot. Szinte már látom is magam előtt Botond mai utódait, ahogy vitézül forgatják a baltát szendergő ellenségeik feje felett...
Bizony mondom néktek, ezek hülyék, mint a seggg. (A harmadik "g" a könnyebb azonosíthatóságot segíti elő...) 

Akinek nincs baja, az csinál magának, most éppen ránk akarja húzni a nemzetközi terrorizmust, de ráfázik - minden repülőtéri ellenőrzésnél ő is gyanúba kerül majd, hogy a kevlár-rékli alatt a hasára van kötözve tizenhárom tonna TNT, amivel fel akarja robbantani Brüsszelt, mert - mint a plakáton neked is sugallja - idegesíti.
A magánhadsereg nagy ötlet, és aki elhiszi, hogy ilyet egy normális államban a politikai vezetés tudta nélkül lehet szervezni, az forduljon orvosához, gyógyszerészéhez.
A mienkhez hasonló államokban még kevésbé, itt a harmadik toborzó-beszélgetés után nehéz vasban vinnék el az újsütetű hadvezért, aki egyébként hihetetlen szakmai múlttal rendelkezik, például ért a díszmenethez és biztonsági őr feladataihoz is a Tescoban, ellenben húszezer fős hadseregről delirál.
Ahogy elnézem, akár még törzsőrmester is lehetett, szóval magasan képzett stratéga.
Tud titkot tartani, merthogy a toborzás anyagi fedezetét, a cég tulajdonosát sűrű, setét homály fedi, de így is van ez jól, az embernek már így is sírni támad kedve, hát még, ha nyilvánosságra kerülne az igazság.
Mi a biztosíték, hogy adott esetben nem lehet ezeket az adrenalinhuszárokat belföldön bevetni?
Hogy nem tudnak ezek a majmok a társadalom veszélyeztetése helyett a bánatos kis pöcsükkel játszani, ez az ország tragédiája.
Mindenesetre a majdani vádirat egy hosszabb bekezdéssel ismét gyarapodott, és nem Polt Péter fogja képviselni az államot.


Azt már tudjuk mi lesz, csak azt nem,. hogy addig mi lesz?
Mindenesetre ezek olyan tempóban vágják maguk alatt a fát, hogy az már hihetetlen.
Félnek, kapkodnak, éppen olyanok, mint a plakátjaik: gusztustalanok, ostobák és primitívek.
Talán a Gigászt ábrázoló emojik csalnak csak mosolyt az arcunkra, na, rá aztán rá lehet ismerni, ez kétségtelen...


:O)))

2021. július 28., szerda

ELLOPOTT OLIMPIA


Először ellopta a kifejezéseket, melyek összetartozásunkat fejezték ki.
Azóta a nemzet őt és csicskáit jelenti, a haza a Kárpát-medencét.
Ennyi erővel Etelközt is jelenthetné, esetleg Levédiát, hiszen ott is éltek őseink állítólag, habár erre tudományos bizonyíték nemigen van.
Mindenesetre - biztos, ami biztos - ellopta az ősi magyar hitvilágot, a mondáinkat fehér lovastól - turulostól, mindenestől. 
Aztán ellopta valóságos történelmünket, helyette mesékkel etette hálás népét, melyekben a magyar mindig győzedelmeskedett, megvédte Európát, lassan-lassan már az egész emberiséget,  jóllehet még Budát se mi foglaltuk vissza a töröktől, hiszen még segédcsapatnak is éppencsak jók voltunk.
Ellopta a jelképeinket, melyek az összetartozásunkat fejezték ki, ellopta a kokárdát, melyet hajdan oly büszkén viseltünk, ma meg viszolyogva gondolunk rá, mert elérte, hogy őt és bánatos bandáját jelképezi.
Hajdan egy tízforintos nagyságú kokárdát tűztünk fel március 15.-én, és minden gyermeki hitünkkel, lelkünkkel azonosulni tudtunk a negyvennyolcas forradalom szép eszméivel, a tizenkét ponttal, Petőfivel, Kossuth Lajossal.
Ő meg ellopta tőlünk a nemzeti lobogót, kisajátította a nemzeti színeket és azt hirdette, hogy az csak őt és tettestársait illeti, miközben legalább annyira - ha nem jobban - szeretjük a hazát, mint ő.


Ellopta tőlünk a határon túli magyarokat, mert szembefordította velünk őket, ő csinált a határon túli magyarból románt, ő használta fel őket választási csalásra, ő kezelte őket eszközként velünk szemben.
Ellopta tőlünk a múltunkat, elérte, hogy szinte szégyenkezni kell azért, mert a világháború pusztítása után tőke nélkül, erős keleti és nyugati ellenszélben felépítettük a szocialista tábor bezzeg-országát, melyet nem csak keleten, de nyugaton is irigyelhettek lakóinak jókedve, egészségügyi ellátórendszere, társadalmi mobilitása, békéje és nyugalma miatt.
Összekente szarral azt a társadalmat, mely kiemelte őt és családját a nyomorból, amelyik iskoláztatta, amelyik a tenyerén hordozta.
Azt hitte, ha ő azt mondja, hogy ilyen társadalom nem volt, akkor az úgy is igaz, pedig nincs szerencséje, mert minden iparkodása dacára élnek még azoknak az éveknek a tanúi, mikor az állam vezetői nekünk kapartak, és nem a saját zsebüket tömték.
Ellopta tőlünk gyermekeink és unokáink előrehaladásának lehetőségét, ellopta öregkorunk békességét és nyugalmát, hogy azt a Horthy-rendszert állítsa példaképül elénk, melyben az ősei - ha kiérdemelték - hát egy ötpengőst kaphattak a homlokukra, az urak köpetével odaragasztva.
Mindegy is, hogy mit talál ki heti rendszerességgel, a lényeg mindig az, hogy gyarapíthassa vagyonát és ne veszélyeztesse senki a hatalmát.
Akit lehet eltipor, akit nem, azt megvásárolja kilóra, mint a kacsát.
A nép meg bambán tűri, hiába a figyelmeztetés: figyelj gádzsó, ez itt gagyit árul neked, nyomot fog rajtad hagyni, koszos lesz a te kezed is, ha nem vigyázol!


És hát, a sport is...
Először ellopta tőlünk a focit, - a labdát az kapja, aki lelkesedik szerénynek nem mondható személyéért, merthogy ő miért éppen ehhez ne értene?
Milliárdokkal tömi ki a saját - egyre értékesebb - szántóján létrehozott Puskás akadémiát, közben ellopja Puskást Kispestről, és emlékét letelepíti Felcsúton oda, ahol szerinte Szent István felajánlotta az országot Szűz Máriának.
Erre ma már kevesen emlékeznek, pedig kár, mert igen jókat lehetett röhögni a mélyen vallásos reformátuson, aki ilyen jóba van a szentekkel.
És az egész történeten, ahogy Szent István útban Koppány valamelyik várkapu fölé szegezett negyede felé megáll Felcsúton a faluvégi kis háznál, melyből kikandikál a sok kis rajkó - mind győztes típus - és a vitrinőr buzogánnyal szájbavert ősével előhozatja a Szent Koronát, amit az ég felé dob: Mariska néném, ha kell, hát vedd el, ha visszaesik, akkor az enyém, - megegyeztünk?
És hát, ellopta tőlünk az olimpiát is.
Annak idején örültünk az érmeknek, de nem kellett azt hinnünk, hogy ha tíz aranyunk lesz, akkor legyőztük a világot és legfőképpen Moszkvát, egyszerűen csak beleborzongtunk, mikor a magyar olimpiai bajnok tiszteletére felhangzott a himnusz.
Nem, nem a Nélküled, nem is kellett egymás talpára lépnünk, egyszerűen csak együtt örültünk, valahol kicsit azonosultunk is a bajnokunkkal, együtt voltunk mindnyájan magyarok.
Nézegetem a híreket, és elszomorodom, mikor a Nemzet beszélő fókájának kudarca láttán a nemzet egyik fele kárörvendezik, a másik meg kussol, mert az ő gyomrukat is megfeküdte a hatalom és a sportoló összefekvése, a politikusi haszonlesés és a pénzéhség mindent legyűrő szenvedélye.


Vissza kell kapnunk mindent, és legkevésbé az anyagiak érdekesek.
Sokkal érdekesebbek, értékesebbek azok a dolgok, melyeket ez a mentális kútmérgező úgy vett el tőlünk, hogy évtizedek kellenek majd a jóvátételéhez.
A lélek ugyanis nem mérhető kilóra, nincs ára, csak a hiányának.
Azért drágán kell fizetni...

:O)))

2021. július 22., csütörtök

ORBÁN NÉPSZAVAZÁSA


Orbán népszavazást rendez.
Mondjuk jobb, mintha vérfürdőt rendezne hatalma fenntartása érdekében, de hát ő tudja: a fokozatosság elvét be kell tartani: először szellemi vérfürdő, aztán majd meglátjuk...
A kérdések, melyekre válaszolni kell majd, az alábbiak:
 
1. "Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmakat jelenítsenek meg?"
2. "Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek fejlődésüket befolyásoló szexuális médiatartalmakat korlátozás nélkül mutassanak be?"
3. Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára is elérhetőek legyenek nemátalakító kezelések?"
4. "Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára nemi átalakító kezeléseket népszerűsítsenek?"
5. "Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül szexuális irányultságokat bemutató foglalkozást tartsanak?"


Felettébb elcsodálkoztam volna, ha Orbán valódi kérdéseket tesz fel, de hát ezidáig egyetlen népszavazás sem erről volt híres, ez sem lesz ilyen.
Kiskorú a 18. életévét be nem töltött személy, de ha házasságot köt, akkor a 16. életév is elég a nagykorúsághoz.
A kiskorú gyermek zagyvaság, jogász így nem fogalmazhat, a gyermekkor mibenléte pedig ismét ingoványos terület, leginkább a büntetőjog területéről.
Persze, ha a mai divat szerint Juliska csak összebútorozott Józsival, úgy akkor is kiskorú marad, ha éppen ikerterhességet hord ki.
Szóval ez az álkérdés úgy marhaság, ahogy van, és dr. Orbán arra sem hivatkozhat, hogy nincs semmiféle jogi szakvizsgája, merthogy ezt a kérdést már a jogi alapképzés is oktatja. 
Ő nem demens, hanem szociopata, úgyhogy illene tudnia erről.

Mint ahogy, ha épeszű lenne, akkor elgondolkodhatna azon is, hogy amikor a filmekből, televízió-műsorokból csorog a vér és Jancsika a kéjgázdemizsonos gyilkosról (copyright by Moldova) néz minden este sorozatot, vagy éppen az ő tevékenységéről néz Híradót,   akkor miért éppen a nemváltroztatásokról szóló ismeretterjesztés veszélyezteti erkölcsi fejlődését?
Szexuális médiatartalmakat ma sem lehet korlátozások nélkül bemutatni, úgyhogy Orbán második kérdése sem kérdés, meg aztán ennyi erővel az is kérdés lehetne, hogy miért nem nézhet egy tizenhét éves gyerek egy művészien bemutatott szerelmi jelenetet, mikor egy nyomógombnyira van a legvadabb szado-mazo pornótól?
A "kiskorú gyermekek" szexuális fejlődését az is befolyásolja, ha megnézi, mikor az udvaron b@sznak a macskák, habár erősen esélyes, hogy utána vadul nyervákolni fog, mikor Józsi abuzálja: Most finom, most, most, most ne hagyd abba, miaúúúúúúúúú!
A nemzet szexuális kultúráját Orbán ízléséhez kellene igazítani? Mozgasd a segged Julis, vagy leb@szok egyet, oszt egy hétig egy irányban szaladsz! Vagy anyád nem tanított meg arra, hogyan kell kiszolgálni a férjed?
Vagy a szexuális médiatartalom és a pornográfia között egyenlőségjel van?
Rendben, Borkait és Szájert nem kell tantárggyá tenni, de azért azt nem árt a fogékony ifjúság számára időben megtanítani, hogy a világ színes, van benne néha kis orgia, meg vannak pedofilok is, akik veszélyt jelentenek a gyerekekre, némelyik reverendában, némelyik meg a diplomáciai testületben dolgozik.
Orbán egy álszent szemétláda, aki most a szemét forgatja a szexuális erkölcs védelmében, feledve a szép kollégiumi időket.
És elfedve azt, hogy lopni, esküt szegni nagyobb bűn, mint a nemzet gyarapítására irányuló kísérleteket folytatni...

A kiskorú gyermekek számára állítólag a szülőknek kell eldönteni, hogy milyen kezelés ajánlott, ma sem mehet be az óvodás Danika a doktorbácsihoz, hogy ő lány szeretne lenni. Legfeljebb a szülei vihetik el, hogy tanácsot kérjenek, mi a teendő, ha a gyermeküknek boldog életet szeretnének biztosítani?
Vagy Orbán maga lenne a modern orvostudomány?
Vagy attól már genetikus, hogy kedves nagypapája inszeminátor volt?
Pedig saját példáját tekintve is tudhatná, milyen boldogtalan az az ember, aki érzi, tudja magáról, hogy ő Puskás reinkarnációja, és mégis egy harmadosztályú csapatban a negyedik senki, vagy szilárd belső meggyőződése, hogy ő a Világ Ura, és még a hollandok is a fejére pottyantanak.
Szóval, ez se kérdés tulajdonképpen.

Milyenek azok a nemi átalakító kezelések, melyeket a "kiskorú gyermekek" számára népszerűsíteni lehet?
Bemutatják, hogyan kell lenyisszantani Gergőke kukacát, aztán azt, hogy egy furdanccsal hogy fúrják a lyukat?
Az agyzsugorítás fájdalmainak bemutatását most nem is taglalnám... (bocsi lányok!)
Ezt az óvodában képzeli el a neves szerző, vagy az általános nyolcadik osztályában?
És teljességgel elképzelhetetlen, hogy ehelyett beszélgessenek például a homoszexualitás mai problémáiról, a nemi irányultság vállalásának gondjairól, homoszexuális párok gyermekvállalásáról,  a homofóbiáról, a pedofiliáról, a látens homoszexualitásról, a papi nőtlenségről, a XXI. századról?...


Az utolsó kérdés akár valódi kérdés is lehetne, ha nem lenne hülyeség.
Ennyi erővel fel lehetne tenni a kérdést a szülőnek, hogy támogatja-e az euklideszi geometria, vagy történelemből a tatárjárás oktatását?
Különös tekintettel arra, hogy a szülők egy része éppen olyan álszent, mint a kérdések kiagyalója, és ha valahol a szexualitás szóbakerül, hát vadul tiltakozik minden ellen, a kilencgyerekes Agyas Marcsa a fogamzásgátlás ellen, jóllehet a családi jövedelem kissé elmarad a NER nyúlanyóinak jövedelmétől.   

Remek kérdések ezek, de azért segítenék, ha elapadna az ötlettár, vagy túladagolásban elpatkolna a vitorlás vitrinőr.
A következő népszavazásra javaslom feltenni az alábbi kérdéseket:
1. Akarod, hogy nominálisan is csökkenjen a nyugdíjad?
2. Akarod, hogy seggberúgjon a TEK?
3. Akarod, hogy a gyereked rászokjon a kábítószerre?
4. Akarod, hogy egy kétkilós aranytömb helyett aranyered legyen?
5. Akarsz állampolgári jogon járó tüskevírust?
A kérdésekre - valamennyire - nemmel kell válaszolni.

És ha megtetted, már csak egyetlen kérdésre kell nemmel felelned:
Akarod-e, hogy Orbán a pöcegödör legaljára taszítsa ezt az egyébként jobb sorsra érdemes országot?
Az erről szóló népszavazás 2022-ben lesz.
Készülj rá. és magyarázd el rokonaidnak, ismerőseidnek, orvosodnak, gyógyszerészednek, hogy miért nézi őket a hatalom idiótáknak... 
És, hogy kire nem kell szavazni.


:O)))

2021. július 19., hétfő

A CSÜNGŐHASÚ ÉS A ROZMÁR TITKAI




Mondom én, hogy ezek idióták, főleg a házmester, de a többi se kajak száz...
Már azok közül, akik számítanak, mert azért nehogy már azt higgyük, hogy arrafelé szava van az olyan fékezett habzású bolsevikoknak, mint amilyen a Pacalkirály, vagy a lábait mindig célirányosan használó Fidesz-domina, hogy aztán a többi hangtovábbító eszközről szó se essék...
Mindenesetre a Vezér és házmestere már kora ifjúságuktól fogva vonzódtak a titkosszolgálatokhoz, már akkor is James Bondnak képzelték magukat, mikor éppen jelentettek az elhárítótisztnek.
Hogy aztán akkor is Mattyasovszky emlőin nevelkedett lelkük titkos parancsainak engedelmeskedjenek, amikor az Úr velük büntette a magyar népet, mely nem tudta megbecsülni jódolgát... 


Ezeknek semmi sem elég, a kisvonat és az aranylabda mellé még titkosszolgálati ászok is szerettek volna lenni.
Ebből a kisvonat már ott szaladgál a magánstadion mellett, az aranylabdához szükséges arany-mennyiség meglétét éppen a minap ellenőrizte a Mi Boldogságunk (mikor bement a trezorba, még megvolt, kijövetele után meglehet, már csak Berki Krisztián aranytömbje volt meg...), a kollégiumi mestertervből már csak a kémség volt hátra.
De most már az is megvan, jóllehet akciódús életük során elhullott egy-két ellenfél, némelyik mérget ivott a rendőrautóban, más infarktust vagy rákot kapott, volt aki gépkocsibalesetet szenvedett, de olyan is volt, amikor hiba csúszott a számításba, és az ügynökük magára gyújtotta a Trabantot - de ez persze az idők kezdetén történt, ma már történelem.
Ma már viszont 17 papírjuk van róla, hogy hírszerzők, akik lenyomták Dr. Sorgét, Penykovszkíjt, a cambridge-i ötöket.


Angliában ilyen botrányba belebukna Őfelsége Miniszterelnöke, Oroszországban lefokoznák közlegénnyé az állambiztonsági szolgálatok irányítóit, Észak-Koreában ágyú elé kötöznék a felelősöket, aztán lőnének egyet Washington irányába, az Egyesült Államokban vallatnák kicsit Guantánamoban, Izraelben összeülne a Knesszet és megállapítaná, hogy ezek nem zsidók, mert ennyire hülye zsidó nem létezik.
Hogy mire gondoltak, mikor elrendelték ezt az amatőr baromságot ezek az idióták?
Isten tudja, annyira már csak nem hülyék, hogy komolyan vegyék saját szavazótáboruk számára készített baromságaikat - ezek egyébként okos szociopaták, vajon mire számítottak?
Hogy valaki mobilon beszéli meg, hogy megmerényli a Vezért?
Bakker, ezekről mintázta Rejtő Jenő Potrien őrmestert, amit ül a kéménylyuk alatt, és várja, hogy nagy titkokat halljon...


Nálunk persze ez is el fog csúszni, holnap bejelentik, hogy látták Dobrev Klárát Schmidt Máriával csókolózni, továbbá Orbán emlékszik rá, hogy a KISZ-vezetői továbbképzésen Gyurcsány az ölébe vette és megabuzálta.
Az igazságügy miniszter leveszi a pólót és háromszázat dekázik, a Fradi kemény makkja felvonul és skandálja: Szájer Józsi homosze... - ja nem, hanem Szanyi Tibi homoszexuál.
Schmidt Mária szigorúan rápillant, majd bepereli Dobrev Klárát, hogy nem is ő volt a gender-támadás áldozata, hanem Dózsa László vagy Pruck Pál.
Mire kettőt pislogunk eltűnt a kémprogram, mint a büdösség - mint tudjuk, ez egy következmények nélküli ország.
Szíjjártót azért nem említem, mert ő éppen bevásárolni jár Kínában, van ott az az arcfelismerő rendszer, melynek használatával pontozni lehet a polgárokat és aki elég jópontot gyűjt, az vehet még  levegőt is, akár...

Rettenetesen szánalmas egy ország lettünk itt a dicsőség tizenegy éve múltán...

:O)))

2021. július 9., péntek

ORBÁN ÉRZELMI POLITIKÁJA.


Orbán politikája érzelmi politika.
Nincs is ezzel baj, hiszen érzelemre minden ember képes, ellenben az értelem nem minden ember sajátja, és ami az arányokat illeti, hát a valóság meglehetősen szomorú a többségi demokrácia tekintetében.
Persze, érzelem sokféle van, az embernek az érzelmek széles skálája áll rendelkezésére, ha a lelkét akarja simogatni, de ez a lehetőség leginkább csak elméleti.
Szeretem a szüleim, szeretem a gyermekeim, szeretem a szabadságot, szeretem a jólétet - szavak, szavak, szavak, miközben a szavak jelentéséről néha fogalmunk sincs, nem tudjuk elfogadni, nem is igen értjük, hogy a szeretet elsősorban felelősségvállalás.
Természetesen ennek más és más formáit igényli a kisgyerek, a kamasz, a felnőtt és az idős ember, de az biztos, hogy hiába adsz anyagi javakat, önmagukban ezek nem elégségesek.
Mindenesetre csak a pozitív érzelmekre nemigen lehet társadalmat alapozni, példa erre a vallás is, mely egyetemes szeretetet és türelmet hirdet, de többezer év alatt sem volt képes egy olyan társadalmat létrehozni, mely legalább tíz, mindenki számára hasznosnak vélt erkölcsi elvet be tudna tartatni.
Ha van Isten, akkor az öntörvényű, bosszúálló és igazságtalan, az ember pedig csak a rettenetes büntetéstől tartva hajlandó úgy-ahogy korlátozni eleve benne lakozó önzését, irigységét, gátlástalanságát és kegyetlenségét.
Orbán állama se a szeretetre, emberi együttérzésre épül, Orbán állama a gyűlölködés, a félelem és a fogvicsorgatás állama.

Orbán államában az ideális állampolgár gyűlöl, szinte mindegy. kit és miért.
Hogy aktuálisan kit kell gyűlölni és mennyire, azt a felkentek mondják meg, az állam aktuális uralkodójának érdekei szerint.
Lehetne gyűlölni a korrupt politikusokat is, de Orbán államában ez lehetetlen, hiszen a szociopata csak másokat szeret nyomorgatni, de nem bolond - öngyilkos lépésekre nem vehető rá.
Minden társadalomnak van egy primitív szakasza, melyben az értelmet felülírja az érzelem, ez esetben ne gondoljunk magasztos érzelmekre, gondoljunk leginkább a gyűlöletre, az irigységre, a személyes ellenszenvekre. 
A hatalom, ha haszonelvű, hát használja is ezt az érzelmet gátlástalanul, felírja a börtönök falára az őrszemélyzetnek instrukcióként: Ne csak őrizd, gyűlöld is! és ezt a mentalitást terjeszti az erőszakszervezetek állományában is, leginkább közép és alsó szinteken.
Orbán ügyes manipulátor, gátlástalanuk rájátszik az érzelmekre, leginkább a félelemre.
Először az oroszokkal riogatta a népet, aztán jöttek a komcsik, utánuk a migránsok, a liberálisok Sorossal az élen, ma meg farkánál ragadta meg a problémát, és megtalálta az LMBTQ  közösséget, mely - szerinte - veszélyezteti a társadalmat.
Pedig a társadalmat ő veszélyezteti, az általa okozott társadalmi károkat húsz év alatt se fogjuk tudni jóvá tenni, mert az emberben lakó állat folyvást zabálni akar, és kölykeit is erre tanítja.
Szép példa erre maga Orbán, aki a falu legszélső házából jött, de soha, semmi nem elég neki, és saját lábon álló gyermekei töretlenül folytatják apjuk művét.
Szeretett miniszterelnökünk saját mentális torzulásait sikeresen örökíti rá az országra.
A félművelt, kisebbségi érzéseivel és ki tudja miféle egyéb démonaival hadakozó, cigány felmenői létét feldolgozni képtelen, ezért inkább elhallgatva tagadó és agresszivitással kompenzáló öregedő politikai bonviván egyre inkább elveszíti az önkontrollt. 
Oda jutott, hogy az Unióban már a neve hallatára is fintorognak, ha szükséges, egy söprűvel odébbpiszkálják, mint egy darab kutyaszart, és itt már nem használ a pávatánc, nem használ a ravaszkodás, a hazudozás, a kettős beszéd, már kiismerték.
Nekem már akkor végképpen világos lett a dolog, mikor hét évvel ezelőtt Juncker nyakonvágta diktátornak aposztrofált gigászunkat - eszembe jutott, hogy ki merte volna ezt megtenni Kádárral? 
Sajnálatos, de Nagyurunk évek óta az Unió bohóca, még ha kellemetlen bohóc is.
Még sajnálatosabb, hogy ez a helyzet erősen kihat Magyarország megítélésére is, különösen akkor, ha állandóan összemossa saját személyét az országgal.
Mintha a Keresztapa című könyvből lépett volna ki, úgy követel "tiszteletet" magának, a magyaroknak, az országnak, jóllehet a tiszteletet nem kikövetelni kell, hanem kiérdemelni.
Ha az Unió elzárja a pénzcsapokat, képes lesz bejelenteni kilépésünket az Unióból, ez ellen elkezdeni a tiltakozást már most is elkéstünk.
Ez az ember ugyanis mindenre képes.
Fel kell készülni a legszélsőségesebb dolgokra is, ha hatalmát veszélyben érzi, éppen ezért nem lenne helyes eltűrni, hogy ő tematizálja a közbeszédet.
Nem érdemes a nézeteivel vitatkozni, inkább azt kell elmagyarázni mindenkinek, hogy miért írta ki magát Európából, miért bünteti - és vele együtt sajnos minket is - Európa, mi lesz a következménye annak, ha kinavigál bennünket az Unióból, és azt is, hogy ennek az embernek évek óta egy igaz mondata nem volt, viszont mióta hatalmon van, azóta virágzik a korrupció, a nepotizmus, a gyűlölet.
Itt a ideje becserélni egy normális politikusra, akit elfogadnak Európában, aki vissza tudja adni az ország tekintélyét, erkölcsi tartását.
Ő meg adja vissza az ellopott javakat.

Azt mondta, nehéz idők jönnek, haza kell hozni a még külföldön tárolt aranyat, mert az arany is nehéz és ha el akarja azt is lopni, egyszerűbb itthonról.
És hát, nem kell őt gyűlölni, elég bezárni, vagy kényszergyógykezelésre küldeni, mondjuk Tokmakba, a pereputtyát és vazallusait pedig az ócsai Orbán Viktor Lakóparkba.
Hát várjuk érdeklődéssel, mi lesz a történet vége, a díszletmunkás már ott áll a függöny zsinórjánál, lassan vége az előadásnak...

:O)))

2021. július 4., vasárnap

NEM HAGYHATJUK, DE NEM ÁM!




Ha hagyjuk, hogy mások mondják meg, hogyan éljünk, kik élhetnek Magyarország területén, hogyan rendezzük be az életünket, hogyan neveljük a gyermekeinket, elvesztünk – mondta Orbán Viktor miniszterelnök szombaton Budapesten.
Ha hagyjuk, hogy mindezt Orbán Viktor mondja meg, akkor nem csak elvesztünk, de még ki is röhögtek bennünket.
Ez lesz az első olyan ravatal, melyet a világ népei körülállnak és kőrberöhögnek, hiszen ez az első nemzet, amelyik olyan módon követett el öngyilkosságot, hogy hősi indulókat zengve belefojtotta magát saját szarába.
Más népek is csinálnak baromságokat, de ilyen irracionális attrakciókra csak mi vagyunk képesek.


Tulajdonképpen annak fizetjük ma meg az árát, hogy valamiféle konstans tudatmódosult állapotban élünk azóta, hogy betettük a lábunkat a Kárpát-medencébe, ahol egyik ostobaságot a másik után követték el mindenkori uraink, míg mi, a bölcs nép, lelkes tapssal kísértük nemzet és észvesztő attrakcióikat.
Soha nem voltunk képesek a valóságos múlttal való szembenézésre, a történelemből soha nem tanultunk, a legvadabb ellentmondások se zavartak bennünket, inkább festegettünk egy álmodott hősi múltat, és ezzel meg is elégedtünk.
Ha valaki azt mondta a hülyeségünkre, hogy bátrak voltunk, hát elolvadtunk a gyönyörűségtől, megveregettük saját vállunkat és boldog mosollyal dőltünk ágyba akármelyik bárcabitorló, repedtsarkú, markecoló politikai kurvával, hogy aztán kis idő múlva megtagadjunk mindent, ami lepedőakrobatikai mutatványainkkal kapcsolatban elvnek volt mondható, csak tartottuk a markunkat a szotyolahéjért - hátha akad némelyikben kis maradék mag.
Az aranyhalak telezokogták üveggömbjüket, és azóta abban úsznak, mióta kiderült, hogy a rövidtávú memóriabajnokságban a második helyre szorultak, mert mi szereztük meg az első helyet, mi vagyunk a világ legjobb úszói a memória tíz másodperces  medencéjében, az aranyhal visszamenőleg legalább tizenöt másodpercre kiterjedő emlékezettel rendelkezik.


Néha szerencsénk volt, de a politikust, aki a kornak megfelelő politikájával kihúzott bennünket a pöcegödörből, megmosdatta a nemzetet, tartást és nemzetközi tekintélyt adott neki jobb esetben sietve elfelejtettük, ha nem volt szerencséje politikai analfabéták bekenték emlékét szarral, és csak azért nem rombolták le a szobrát, mert nem volt neki.
A bronz itt azok szobrához kellett és kell, akik milliókat dobtak oda áldozatnak a mindenféle eleve vesztett csatákban, akik regnálása alatt milliók éltek nyomorban, átörökítve gyerekeikre életük összes sivár kilátástalanságát.
Ha megkérdezel egy tizenéves gyereket az utcán, hogy ki volt kártékonyabb az országra, Kun László vagy Kun Béla, nem kétséges a válasz, ha megkérdezed, hogy ki hívott be idegen csapatokat hatalma kivívására, Szent István neve fel sem merül, pedig ő aztán valóban behívta támogatóit, akik vérben gázolva megtámogatták hatalmi ambícióit.
Ez a nemzet az illúziók nemzete, melyet mindenféle politikai Cipollák terelgetnek nyomorból szolgaságba, és még azt a kockázatot se kell vállalniuk, hogy egy alkalmi Mario lelövi őket, a technika sokat fejlődött a korai fasizmus óta, a mai Cipollák kevlár-bugyit viselnek és emberküllemű droidok őrzik álmukat.


Ballagunk kifelé az Unióból, ami az Unió szempontjából természetes mozgásirány, hiszen ha belegondolunk, hogy mit ad nekünk az Unió és mit adunk mi cserébe, akkor teljességgel érthető vonzódásunk a keleti véresen vicces despotákhoz, a XIX. századhoz, Horthyhoz, Tisza Istvánhoz, a rasszizmushoz, homofóbiához, a női egyenjogúság gyakorlati megtagadásához.
Persze szavakban rettenetesen nagy demokraták  vagyunk, jóllehet a mai hatalom a demokrácia fogalmát a Váli-víz partján vívott győztes háborúkban tudatosította: enyém a vár, tied a lekvár!
És valahol arrafelé ragadhatott rá az a mentalitás is, mely szerint nem azt kell nézni, amit mond, hanem azt, amit tesz.
Ez a ravaszkodó sunyiság egyébként egybevág a korszellemmel, a közéletet - leánykori nevén politikát - mára lenyomta a közhit.
Azé a hatalom, akinek hisznek, és annak hisznek, aki jobban tudja ijesztgetni a média fogyasztóit, végtére is a kereszténység is a pokolnak köszönheti népszerűségét, ha jól belegondolunk.
Már jelszó szinten se a dolgozó népé minden hatalom, a ravasz bunkó bevette a Budai Várat, kellő szerénységgel onnan ítél eleveneket és holtakat, onnan szórja a pénzedet a hobbijára, más országokban hazai szavazatvásárlásra, családja feltőkésítésére.
Láthatólag nem tart attól, hogy egyszer a felháborodott tömegek Szent Gellért példáján lelkesülve lehajigálják a számára épített teraszról a Dunába - és igaza is van.
Ezzel a néppel ezt meg lehet tenni, hát akkor ő megteszi, minden erkölcsi skrupulus nélkül.
Ami erkölcs híján nem is csoda. 


Hogy ma ő mondhatja meg, kik élhetnek Magyarországon, az csak azt bizonyítja, hogy téveszméje - mely szerint az ő szent személye egyenlő Magyarországgal - fixálódott, maga is hisz benne, és aki mást képzel, az magyarellenes, ha magyar egyébként, akkor is.
Persze nem kizárt, hiszen van antiszemita zsidó is, mint ahogy cigányellenes cigányra is találhatunk példát, de attól tartok, hogy elképzelése mégsem állja meg a helyét, és ennek éppen ő ágyazott meg szorgos tevékenységével.
Így aztán minden szép reményével szemben a magyarok számára nem túl vonzó a kínai vendégmunkások ötlete, ahogy az ukránok magyar nyugdíja se tetszik, és éppen csak túl vagyunk a legmagyarabb magyarok román identitásának felfedezésén.
Nincs ebben semmiféle politikai tudatosság, az SI-faktor (sárga irigység) diadala ez, nem szólva az átlagmagyar gyermeteg hiszékenységéről - migránsügyben, Kína magyarországi terjeszkedése ügyében, a zsidók vízivási képességének tekintetében, a brüsszeli buzik - mínusz Szájer, mert ő  a mi barátunk - tevékenységének mibenlétében, a magyarság üldözöttségének mítoszában.
Az életünket is Nagyurunk rendezi be, Apa olvas, Anya főz, Kinder,
 Küche, Kirche, a gyerek közjószág, a tudós asszonyság, ő meg egy szociopata maffiózó, de ezt - sajnos - még nem ismerte fel mindenki.
Az meg, hogy rendszeres pszichiátriai kezelés alatt áll, nem lényegi kérdés, szeretett népe betegebb, mint ő.

De abban igaza van, hogy ha minden az eddigiek szerint folytatódik, nekünk kampó, hogy idézzem a klasszikust, de ha nem, lehet, akkor is.
A biológiai fegyver bevetéséhez nem kell repülőgép, elég elengedni egy vírust, aztán kínai vakcinával harcolni ellene, hadd hulljon a nyugger, aztán mikor már elegen hullottak a nyugdíjak kifizetéséhez, akkor majd lehet adni a harmadik oltást - a meggyőző fellépéséről elhíresült Müller Cecília majd megmagyarázza, miért volt ez így szakszerű, ahogy volt.
Kíváncsi vagyok, mikor elégeli meg az ország ezt az egyre agresszívabb, egyre pofátlanabb Übü-királyt, aki - lássuk be - igen tehetséges zeneszerző, hiszen sok esetben még a mi zenészeink is az ő kottájából játszanak számára kedves és hasznos dallamokat fújva.
Nem vagyok túl optimista, de reménykedem.
Ceausescu is a saját maga által összehívott tömeggyűlésen szónokolt, aztán egy óra múlva már helikopteren menekült.


Nem is tudom - lehet annyi üzemanyagot tankolni egy helikopterbe, amennyi elég Bakuig?


:O)))

2021. július 1., csütörtök

PESSZIMISTA TRAGÉDIA


Éppen most írja a forgatókönyvet véleményformáló értelmiségünk kissé már beszáradt krémje.
Hogy ezek mennyi kárt okoztak már a demokráciának fafejű doktrinerségükkel, szorgalmasan rejtegetett hatalomvágyukkal, lilagőzös ostobaságaikkal, azt elmondani nem lehet.
Viszonylag szűk, meglehetősen jól behatárolható társaságról van szó, akik időnként körbeállnak és megdicsérik egymást, mint erre már négy évvel ezelőtt is bátorkodtam célozni.
Azóta szinte semmi sem változott, csak Botkát cserélték le másik versenyzőre a térségből, de csak a személy változott, az érdekeltek királycsinálói ambíciói megmaradtak.
Érthető, hiszen ők tanulni már nemigen szándékoznak, őket  - saját mértékadó véleményük szerint - tanításra predesztinálja sorsuk, ők a magyar értelmiséget szándékoznak - nem középiskolás fokon - taní-tani, legfőképpen hatalomtechnikára.
Ebben kissé hátráltatja őket, hogy azt hiszik, hogy a politika a vágyak műfaja, hamvas szüzek terepe, ahol nincs helye az általuk szerkesztett és a Tízparancsolatot lenyomó doktrináik kétségbevonásának.
Ezért is horpadt be Orbán homloka, mikor elővette nekik a csúnyáját, pedig anno mindegyikük benne látta a jövőt, most pedig, amikor tele szájjal próbálnak igét hirdetni szopás közben, nem telik tőlük más, csak a fejcsóválás.


Most éppen arról cserélnek eszmét, hogy miért nem lehet Orbánt és a maffiát kiszorítani a hatalomból, jóllehet, ha lenne bennük csepp felelősségérzet, és jutna idejük saját szobruk talapzatának vakolásán túl is valamire, akkor nem azt a kérdést tennék fel, hogy miért nem lehet, hanem azt, hogy hogyan lehet.
Ez lenne a mai értelmiségi elit dolga, ez vinné előre az országot, nem pedig az, hogy még azokat is a fennálló helyzetbe való beletörődésre biztatják, akikben van még ambíció arra, hogy ebből az országból egy normálisan működő demokratikus államot csináljanak.
Nem hurrá-optimizmus a vágyam, hanem az, hogy ha bekövetkezik a "Jézusmária, győztünk!" effektus, akkor legyen egy pontos és világos menetrend, mely kezelni tudja a valószínűsíthető állapotot, konkrét helyzetekre konkrét tervekkel (6. Lenin...) rendelkezik, nem feledkezve meg a személyi feltételekről sem.
Elképzelem, amint zászlainkon a felirattal: "ÚGYSEM NYERHETÜNK!" - lelkesen harcba indulunk a gátlástalan pojáca ellen, aki rendes szociopatához illő módon mindenkit hülyének nézve magasról tesz jogra és erkölcsre, és várjuk a győzelmet.
Hiába várjuk, hit és elszántság nélkül nem fog menni...
Igaz, mint a reklámokból mostanában kiderül, a foci kovácsolja össze a nemzetet, mert hiába vagyunk sokfélék, ezért egységesen tudunk lelkesedni.
Aki nem hiszi, nézze meg a szurkolók vonulását és törődjön bele: azok a szép, kigyúrt baromarcúak, akiket minden tisztességes magyar szégyell, na azok a kovácsok, a pályán meg döntetle  győzelmet győzelemre halmozunk, és ha kiszámolnánk, mennyibe került neked személy szerint egyetlen berúgott gól az ellenfél kapujába, hát felettébb elcsodálkoznál.


Bele illene már törődni, hogy egy olyan jogrendszert lebontani, melyet a Fidesz építgetett a maga érdekében és hasonlatosságára, nem lehet hagyományos jogi keretek között elvégezni.
Hajdan Nürnbergben sem Hitler törvénykönyve alapján ítélkeztek.
A helyzet - bár sok tekintetben más, mégis sok hasonlóságot mutat a mostani helyzettel.
"A per megmutatta, hova vezethet a jog és az erkölcs szétválása, hiszen nem volt könnyű elítélni olyan embereket, akik hatályos, de erkölcstelen törvények szerint jártak el. Az így keletkezett feszültséget Gustav Radbruch német jogtudós oldotta fel a róla elnevezett formulával: az erkölcs a jog alapvető eleme, és ha egy törvény ezt alapjaiban sérti, akkor nem rendelkezik a törvényesség kritériumával, így nem válik alkalmazhatóvá." - olvasható a Wikipédia nürnbergi perrel foglalkozó szócikkében, és ez el is fogadható vezérfonalnak a helyzet kezelése során.
Az Alaptörvény is törvény, ha eddig nem vettük volna észre...
Talán érdemes emlékezni arra is, hogy a vádat Nürnbergben nem nemzetiszocialista ügyész képviselte.


Másik aggodalom az Alaptörvény miatt gyötri a csodacsapatot.
Egy olyan alaptörvény miatt, melyet a Fidesz ereszcsatorna virtuóz rúdtáncosa alkotott, melyet nem előzött meg semmiféle társadalmi egyeztetés, nem erősített meg népszavazás,  melynek minden sora a Fidesz és Orbán érdekeiről szól, és csak a kóbor apácák megtévesztésére hagytak benne olyan elemeket, mint például az egyszemélyi hatalom megszerzésére irányuló törekvések elleni fellépés kötelezettsége.
Hát, ha ez kötelezettség, akkor fel kell lépni, aztán azonnal ez után hatályon kívül kell helyezni a gránitszilárdságú remekművet, és haladéktalanul össze kell hívni az Alkotmányozó Nemzetgyűlést, hálistennek a Parlamentnek két erre alkalmas ülésterme is van.
Ha győzünk - és erre csak akkor van esély, ha hiszünk magunkban - nincs helye a finnyáskodásnak, meg a szokott köldöknézegetésnek.
És győzni fogunk, aki meg ebben nem hisz, de nem tetszik neki a rendszer, az legalább fogja be a száját.
Egyetlen történelmi személyiség se ért el sikereket fanyalgással és hitetlenkedéssel, és csak olyanokat szabad harcba küldeni, akik elég bátrak hozzá.
Sokaknak nem fog tetszeni, de csak Kádár mentalitásával van esély a győzelemre: "Voltam, ahol lennem kellett, tettem, amit tennem kellett." - mondta az az ember, aki szinte az egyetlen jelentős magyar államférfi s hazafi volt huszadik században.


Szóval csak bátran, tört fényű tekintettel a bizonytalan jövőbe, de ha kérhetem, azért az optimizmus ne hagyjon el bennünket, a szép, demokratikus jövő felé vezető út is az első lépéssel kezdődik.
De azért nem ártalmas megnézni az úttestet, már amennyire előre tudunk látni, hogy ne azonnal, már a második lépésnél lépjünk bele a vízóra-aknába.
Nem kell sok ész hozzá, nem kell hozzá filozófusnak lenni, elég a józan paraszti ész is.
Használni kellene...


:O)))