2021. február 14., vasárnap

VAKCINAPÓKER - A LÉT A TÉT


Tele van a hócipőm a vakcinák körüli cirkusszal.
Elegem van a kormányoldal sunyi erőszakosságából, de az ellenzék idióta tiltakozásaiból is, és bár felettébb bánatos vagyok, de valahogy úgy alakult, hogy egyet kell értenem a Zsírmalaccal, aki szerint a késlekedés emberéleteket követel, az oltások körüli bizalmatlanságkeltés pedig játék az életünkkel.
A játék egyébként nagypályán folyik, nyertesei jelen helyzetben azok a gyógyszergyártók, akik nagy pofával  ígérgettek, aztán képtelenek voltak tartani ígéretüket, veszteseinek névsora pedig a köztemetők fejfáin kerül feljegyzésre.
A kár már így is mérhetetlen, hiszen ahelyett, hogy a bajban összefogásra készetetett volna, ehelyett geopolitikai játszma eszközévé tette a védekezésre alkalmas készítményeket, nem törődve a halottak számával és a távolabbi következményekkel, az egészségügyi intézményrendszerbe vetett hit megingásával, a járvány által fenyegetett társadalmak elnyomásának legalizálásával.
Nálunk ez még bővült azzal is, hogy szabad utat adtunk a tolvajoknak, rablóknak, a Nemzeti Antilopnak és a Lófejű Kurvák Nemzeti Leánykoszorújának.
Milyen büszke ország voltunk az elnyomatás és a véres diktatúra kádári évei alatt, és hova süllyedtünk mára - egy ócska kis keleti pasalik szintjére.


Tele van azzal is a hócipőm, hogy a budapesti kerületek vezetői tiltakoznak az ellen, hogy a vírus ellen felhasználják az orosz és kínai vakcinát, jóllehet az orosz esetében minden illetékes kifejtette már, hogy hatásos és biztonságos, az oroszok megfelelő kapacitásokkal rendelkeznek a gyártásához, talán ez is az oka, hogy Európa kézzel-lábbal tiltakozik alkalmazásának legalizálása ellen.
A tiltakozáshoz erős anyagi érdek fűződik, az árát pedig az európai társadalmak emberéletekkel fizetik meg.
Az oroszok pedig kezdenek durcásak lenni, különösen, amikor a nyugati államok nagykövetei részt vesznek a Navalníj nevű bohóc mellett szervezett tüntetéseken.
Ez egyébként nem túl jó jel, hiszen az európai energiaellátás továbbra is az oroszok kezében van, az amerikaiak pedig pont úgy járnának a palagázzal, mint a vakcinagyártók a termékeikkel - egészen a szállításokig korlátlan lenne a kapacitás.
Valahogy el kellene végre jutni a felismerésig, hogy a világ túllépett a brit birodalmi álmokon, az amerikai imperializmusba vetett korlátlan hiten, a világ már soha nem lesz olyan, mint Churchill és az első atombombák idejében volt, nem érdemes kísérletezni a korabeli helyzet restaurálásával.
A kínai vakcinát eddig tízmillióknak adták be problémamentesen, Kína megállította a járványt, a tapasztalatok hiányára legfeljebb ők hivatkozhatnának, ha egyáltalán törődnének az eurázsiai szubkontinens törpeállamainak véleményével.
Kína hatalmas és mi sem áll tőle távolabb, mint a kapkodás, de ha egyszer döntött, akkor azzal  szembefordulni annyi eséllyel sem jár, mint turistának van a cunamival szemben.


Ami tehetséges ellenzékünket illeti - főként kerületi polgármesteri szinten, de azon túl is - meg kellene állni megpróbálni kihasználni a vélt kommunikációs lehetőséget, melyet ez a helyzet ad.
Jelen helyzetben a felelősség a Csüngőhasú & Co. -t terheli, felesleges átvállalni belőle akár még egy tiltakozásnyit is - a hatása legfeljebb az lesz, hogy pártállás alapján az ellenzéki kerületekben csak kínai vakcinával lehet majd oltani.
Nem tragédia, nincs azzal baj semmi sem, de Julis néni belehalna a félelembe és naponta vizsgálná a tükörben a szemeit, hogy keskenyebbek-é már, mint tegnap voltak...
Hogy aztán a libernyák stratégák tüzet okádnak majd minden lyukból - na és?
Mikor a kezükben volt a hatalom, akkor elkúrták - nem kicsit, nagyon - utána meg eloldalogtak a balfenéken és hagyták ráégni a szart koalíciós partnerükre, mely egyébként szintúgy azt hitte, hogy babazsúron vesz részt és félt az alkotmányosság szellemében eljárni a 2006-os puccskísérlet idején.
Nem kellene elkezdeni lilagőzös ábrándok mentén politizálni, két lábbal kellene a földön állni, mert ha nem így történik, könnyen levegőbe emelkedhet az a két láb - ezektől - értem ezeken a NER haszonélvezőit - minden kitelik.
Vannak dolgok, melyekkel érdemes lenne foglalkozni, például a fegyverkezésünkkel, mellyel szembefordítjuk a környező államokat Magyarországgal úgy, hogy közben a kezükben vannak túszok százezrei.
Vagy ott a környezetvédelem, mely millió sebből vérzik, Százhalombatta rákos esetek ezreit termeli.
És ott van a társadalom, az oktatás, az egészségügy minősíthetetlen állapota, a megoldatlan cigány-probléma, a lakhatási szegénység, az infláció nyugdíjas-ölő hatása - és így tovább.
Közben meg kifizetjük Mészáros hotel-birodalmának elmaradt vendégei helyett a számlát, de Tóth Juliska műkörmös, vagy férje, a taxis kiesett jövedelmét nem fizeti ki senki, ők várják meg türelmesen a gazdaság felvirágzását...


Igaz, csodálkozásra semmi ok, az ellenzék kommunikációja csak hozza szokott formáját.
Sajnálatos...


:O)))

2021. február 9., kedd

ZAVARÓ MOMENTUM AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN




Tulajdonképpen várható volt, hogy a választások előtt előugrik az együttműködők közül valaki és beledurrantva a nulláslisztbe olyan helyzetet állít elő mely valamelyik résztvevő, esetleg a résztvevők számára nem tolerálható.
Csak az időpont volt kérdéses, és most is csak az okozhatta az időnap előtti coming out-ot, hogy a vakcinával addig töketlenkedett szeretett Vezérünk, míg maga is megijedt - kárenyhítsünk gyorsan!
Hogy éppen a Momentumból kerül ki majd az egységbontó, ez számomra nem túl meglepő.
A fiatal párt kedves arcai Brüsszelben próbálják tolni az ország szekerét, míg a kevésbé kedvesek közül 
egyesek hazai vízeken azon iparkodnak, hogy az ominózus szekér küllői közé kapanyelet dugjanak, hogy az amúgy sem száguldó szekér haladásképtelenné váljon.
Vannak pártok, melyek alapítói annak köszönhetik a szervezetben betöltött magas sarzsijukat, hogy jókor voltak jó helyen, van olyan párt, mely maga is jókor jött a világra, hiszen hiánypótló - Schiffer leamortizált pártját lenne hivatott pótolni, mert annak életbenmaradására már senki nem mert volna tenni egy rézpetákot sem.
Így aztán az üresnek vélt politikai térre bejátszotta magát a "fiatalok pártja", melyből egyre már szert tettünk a rendszerváltás idején, azóta is nyögjük országlásának következményeit.
De kommunikációs szempontból kiváló ötlet volt fiatalkodni, bár kiötlői szerintem csak ismételték önmagukat, arra számítva, hogy a harminc év elmosta az emlékeket.
Ez abban az értelemben igaz is, hogy a mai öreglányok ugyanolyan lelkesen és ugyanolyan gyanútlanul csápolnak nekik, mint tették ezt hajdan anyáik, nagyanyáik azoknak, akik aztán ellopták a nyugdíjukat és bizonytalanná tették szépnek remélt nyugdíjas éveiket. 
Hát bizony, nem lennék szívesen a Momentum helyében egy genetikai apasági teszt esetén, és az se téveszt meg, hogy szőrösképű elnökük ma még agárversenyen is indulhatna, láttunk már ilyet, oszt az illető ma már kenterbe veri csüngőhasú vietnami kollegáját.
A szörnyű az, hogy még a módszereket se tartották szükségesnek megváltoztatni, oszd meg és uralkodj, fordítsd szembe egymással az ország lakóit, a pártok tagságát, a szomszédokat, barátokat, sok esetben még a családok tagjait is - ez a siker titka.
No, persze nem direktben, mert akkor esetleg rájönnek azok is, akik potenciális szavazói lennének a pártnak, és lehet, hogy nem tetszene nekik a dolog.
Keress hát egy társadalmat részben megosztó problémát, mondd el, hogy legyőzted a kiválasztott áldozat ellenállását és kivívtad, hogy a haza fényre derüljön - áldozatod ellenkezésének dacára is.
Hogy ez hazugság?
Na és?
Majd jönnek a jogászok és mire azok végeznek, már a következő választáson is túl leszünk, senki nem fog emlékezni erre az apró momentumra az aranyhallal vetekedő memóriájú magyar társadalomban.
Oszt jónapot!


Szóval, az ellenzéki együttműködés Fekete Báránya meghirdette, hogy rendberakta a határontúli magyarok szavazati jogának problémáját, természetesen teljes egységben mindenkivel, kivéve a gyevi bírót, akit Ferinek hívnak, és ha jót akarsz nem kérdezed meg, hogy milyen Feri...
Hamar kiderült, hogy ez a kérdés nem került megvitatásra az együttműködés résztvevői között, és lehet,. hogy ez így is helyes, ma nem ez az elsőrendű probléma, különösen úgy nem, hogy a 2022-es választásig a választási törvényt megváltoztatni reménytelen, csak energiát vonna el a választási kütdelemtől. 
Természetesen ezzel egyszer majd foglalkozni kell, és ha a nép - mondjuk egy népszavazáson - úgy dönt majd, hogy inkább támogat egy határontúli zsebhoki-akadémiát, mint, hogy Békéscsabán Juli néninek nyugdíjat emeljen, akkor a döntést tiszteletben kell tartani, és egy másik népszavazást kell kezdeményezni, hogy Nyírborzasztón élő unokatestvéred gyermekének felesége fizetésnapon megjelenhessen a lakásodban és beleszólhasson abba, hogy a gyerekednek veszel labdát, vagy Tőkés Lászlónak veszel új íróasztalt a régi. leharcolt, sok szép női segget látott bútordarab helyett.
Ha nem tetszik neked, ettől még Marcsa szeretett rokonod marad, csak a törvényt kell kicsit cizellálni,
meg néha csomagot is lehet neki küldeni.
Habár ha így megy tovább, lehet, hogy nekünk kell lesni a postást, jött-e pakk Kézdivásárhelyről. 
De - ismétlem - ez ráér, talán csak a kérdés feszegetőinek fontos, akik azt feltételezik, hogy ha nemzetiszínű szalagot kötnek a malac csavaros csúnyájára, akkor te azt is beszopod boldogan.
Az érintett párt egyébként higgadtan, de egyértelműen reagált a hazugságra, és ez így helyes is, nem kell ezt a kérdést túlspilázni, vannak ma ennél fontosabb kérdések is.


Ne éljünk álomvilágban, aki látott már zenebohócot, az tudja, ki lesz még húzva egy-két hangszer a kabátzsebből, de ha számítunk rá, akkor akár jókat mosolyoghatunk 
is.
Szívesen méltatnám a fiatalok 2.0 pártjának és vezetőjének tevékenységét, de nem szeretnék ebben a kényes helyzetben porszem lenni a gépezetben, meg különben is, hálás vagyok a Momentumnak, hisz ő adta nekünk Pottyondi Edinát. kinek nagy tisztelője vagyok, a hasam szoktam fogni a röhögéstől egy-egy új opusa megtekintése után.
Hiszen, ha minden Momentum-potentát ilyen lenne...
De nem ilyen.
Kár...


:O)))

2021. február 7., vasárnap

OLYAN SZEGÉNY, HOGY MÉG IGÉRNI SEM TUD



Hogy kicsoda?
Hát természetesen szeretett és felettébb tehetséges ellenzékünk, mely még akkor sem lenne képes kihasználni ellenfele hibáit, ha a Zsírmalac a Hősök terén délidőben egy életlen késsel nyiszitelné a főpolgármester torkát, helyette hosszasan vizsgálná, hogy ezt jogszerűen teszi, avagy antidemokratikusan, de mindkét esetben leszögezné, hogy nincs ellene jogállami megoldás.
Talán el kellene gondolkodni azon, hogy jogállami megoldáson jogállamban kell törni a fejünket.
Vizilabdázni, annak szabályai szerint vízben lehet, szartengerben nem érdemes ezzel bíbelődni, mielőbb ki kell mászni belőle a partra.
Bár hirdetni nem kell ennek lehetőségét, mégis, ha a lehetőség megadatik, akkor a hiénát bármilyen megoldással, de el kell küldeni az örök vadászmezőkre.
No, természetesen csak a büntetőjog keretei között, mely köztudottan a legitim rend fenntartását kell, hogy szolgálja, szabályait is ennek érdekében hozzák, és itt a fennálló rendbe nem tartozik bele a maffiaállam.
Érdekes kérdés, hogy ehhez miért kell választást nyerni, erre csak az lehet a válasz, hogy a kárenyhítés miatt, hiszen láthattuk, hogy a 2006-os puccskísérlet milyen társadalmi károkat okozott, milyen bizonytalanságot és félelmet ébresztett az emberekben.

Hozadékát ma is élvezi a maffia, hiszen aki emlékszik a kövekkel, husángokkal felfegyverkezett, rendőrt késelő, tankkal a rendőrök ellen forduló adrenalinhuszárokra, annak szikrányi kétsége sincs afelől, hogy ezeket újra aktivizálni lehet, ha erre módot ad a társadalom, és ezekkel utcai harcot vívni nem nagy öröm.
Ez a réteg - melyben a félhülye futballdrukkerek éppúgy előfordulnak, mint a bűnözők - élvezi a balhét, volt már példa, hogy akkor is egymásnak estek, mikor elmaradt a meccs, és ha megfizetik őket, akkor mindenre kaphatók.
Így aztán mindenki a választások legitimáló hatásában reménykedik, jóllehet Orbán és bandája semmitől nem fog visszariadni a hatalom megtartása érdekében - a zsákmányát féltő rabló gátlástalanságával fognak fellépni, ha módjuk lesz rá.
Ez ellen csak a változtatások iránti erős többségi akarattal lesz képes a társadalom megvédeni magát.
Ez viszont magától nem jön létre, ehhez az embereket - szinte egyénenként - mellénk kell állítani, ami pedig nem fog menni anélkül, hogy ne tudnák, mit nyerhetnek ezzel.


Az átlagember gondolkodása haszonelvű.
Szép példa erre a rendszerváltás időszaka, ahol igen népszerű gondolat volt, hogy csak jöjjön az a tőkés és jó fizetés fejében jól zsákmányoljon ki!
Hát, a kizsákmányolás összejött, a jó fizetésre meg még várni kell kicsit!
Ha azt akarjuk, hogy mellénk álljon, akkor meg kell neki mutatni, miért érdemes ezt tennie
, mennyivel lesz neki könnyebb, mint Don Vittorio Porco  államában.
Sajnálatos módon jelenlegi véleményformálóink abban a hitben élnek, hogy Jóska bácsit marhára zavarja a demokrácia hiánya, él-hal a fékek és ellensúlyok rendszeréért, naponta tanulmányozza Szent István intelmeit fiához, melyből aztán ő is elsajátítja az idegenekkel való megfelelő bánásmódot, és elkezdi ő is gazdagítani az országot.
Hát lószart Mama, hogy klasszikust idézzek, Jóska bácsi azt szereti, ha van neki pénze a nagyfröccsre, a pékek és mellen súlyok nem érdeklik, oldják meg a pékek, vagy vegyenek be egy felest, az idegen meg maraggyon otthon, vagy elereszti a láncról a Vitézt!
Hogy ez szomorú?
Az hát, de kit éredekel?
Mindenki köszönjön olyan sapkával, amilyen van neki!

Így aztán igérni kell, és ábrándos, színes jövőt kell felfesteni szellemi horizontjára, csupa konkrét dolgokat, hiszen a falvédőkön sem a Guernica szerepel a gobelinhímzés petit point-jával, hanem száröltéssel az élet nagy igazságai, például "Az én uram olyan ember, ha hazajön mingyár megver!" vagy "Jön az uram zsiráfháton, fínom vacsorával várom!"
Ezért aztán ha magyarembert célirányosan akarjuk megszólítani, akkor konkrét, kézzelfdogható dolgokat kell ígérnünk, és eszünkbe se juthat a liberális államról eszmét cserélni vele.
Viszont felkeltheti az érdeklődését az olyasmi, mint hogy felemeljük a családi pótlékot, gyerekenként nettó százezer forintot adunk mindenkinek aki nettó háromszázezer forintot keres, efelett sávosan kevesebbet, de a gyermekenként ötvenezer forintot egymillió forint nettó jövedelemig mindenki megkapja.
Támogatást adunk az iskolába járó gyerekek után, a gyerek eredménye után is.
Bevezetjük a nagy vagyonok családi adóztatását, mondjuk egymilliárd forint vagyon felett.
Megszüntetjük az igazságtalan adókedvezményeket, eltöröljük a TAO-t, minden ÁFA csökken évente három százalékkal a ciklusban, mindenhol ingyenes televízió-előfizetés és internet áll majd rendelkezésre két éven belül, a gyógyszerek ártámogatása a slágerbetegségek esetében kilencven százalékos lesz, ha betartja az orvos utasításait.
Állampolgári jogon ingyenes lesz az egészségügyi ellátás, az oktatás az első diploma megszerzéséig.
Mindenkinek vissza kell fizetnie az utolsó tíz évben felvett vissza nem térítendő támogatásokat, újrapályáztatjuk a földbérleteke
t, megszüntetjük a kiemelt állami beruházások felmentését a környezetvédelmi, építéshatósági szabályozás alól, új Balaton-törvényt hozunk.
Mindenkinek minden adót be kell fizetnie, az állam pedig ebből támogathat sportot, gyermeknevelést, egészségügyet, nyaraltatást, meg minden értelmes dolgot, átláthatóan.
Törvényalkotási reformot hirdetünk, nem kerülhet törvény az országgyűlés elé a szakmai szervezetek és a szakszervezetek állásfoglalása nélkül, stb. stb...


Igérni tudni kell, értelmes és vonzó dolgokat, ami meg a vazallusok megtollasodását szolgálja, azt bátran meg kell szüntetni, megmagyarázva természetesen azt, hogy miért igazságtalan a gazdagok támogatása a középrétegek és a szegények rovására.
Aztán majd meglátjuk, mindenesetre mindenkit érdekeltté kell tenni a választásokon való részvételben, mindenkinek tudnia kell, hogy konkrétan mennyit nyer, ha ránk szavaz, és vigyázni kell, hogy minél kevesebb vesztese legyen a változásoknak.
Ehhez persze tudni kell mit kezdeni a családtámogatások jelenlegi rendszerével, meg a multikkal, akik ellen nem szabad hajtóvadászatot indítani, sőt, meg kell nyugtatni őket, hogy a megváltozó körülmények között is realizálni tudják elvárt profitjukat.
Rendezni kell a nagy társadalmi ellátórendszerek finanszírozásának ügyét és nagyon oda kell figyelni a nyugdíjasokra, mert nekik most taknyuk-nyáluk össze fog folyni a nagy hálálkodástól, hogy amit elloptak tőlük tíz év alatt,m abból most kicsit odalöknek nekik, mint koldusnak az alamizsnát.
A nyugdíjasok élete soha többé nem függhet ebben az országban mindenféle orbánviktorok kegyétől, nem mondhatja senki, hogy decemberben ennyitr vagy annyit "adok", csak az életük során befizetett járulékoktól.
Konkrét dolgokat kell mondani, igérni.
Van miből, hiszen az unió zúdítja ránk a pénzt, emellett még ott a NER rablóinak vagyona is, amit nagy hiba lenne a zsebükben hagyni.
És akkor nyugodt szívvel mehetnénk neki a választásoknak, és rámosolyoghatnánk szeretett miniszterelnökünkre: Helló Röfi!

:O)))

2021. február 1., hétfő

KINEK VAGYON, ANNAK NAGYON



Megjött az ez évi gumicsont-szállítmány, lehet rágcsálni bolodogan, lehet szörnyülködni, és lehet jó nagyokat röhögni. 
Politikusaink vagyonbevallanak.

Mecsoda baromság, az arra kötelezettek bevallják azt, amit a nevükre vettek.
Ez éppen olyan, mint a balkézről gyártott gyerek apjának eljárása: ha a nevére vette, akkor köze van hozzá, ha nem vette a nevére, akkor nincs is szegény.
Ebben az országban, ahol a csalás nemzeti sport és tulajdonképpen bocsánatos bűnnek számít, ezen az egész eljáráson csak vigyorogni lehet, és aki ezen bukik meg, az magáénak mondhatja az Európa Legnagyobb Barma címet a tölgyfalombbal és a kardokkal.

Persze azért érdekességek vannak, mint például Rogán Tonya vagyonnyilatkozatba csomagolt hymen-híre, mely szerint igaz szerelemre lobbant, majd keresztény nemzeti potentáthoz méltó módon perfektuálta a szituációt - feleségül vette a titokzatos, ám vélhetőleg csodaszép Barbarát, aki őt - valószínűleg -  egyenes jelleméért, száz próbát kiállt nyelvéért és égő hazafiúi lelkületéért szereti.
A házasság kilátásai kedvezőek, hiszen a daliás Tonya több magyar állampolgárt csinált, mint a második ukrán front hajdan, és mindegyik után beszedte a sápot, ami ebben a kétségkívül szerelmi  házasságban azért macerás lesz.
Azt se lehet tudni, hogy az új asszonyka gyárilag szép, vagy őt is alá kellett vetni egy totális átépítésnek, mint elődjét, továbbá, míg nem publikus az új asszonyka képe, csak törhetjük a fejünket, hogy ő is a tőkés réce domesztikált változata, vagy sem, továbbá, hogy a a kedves papa a tőkés, vagy Tónink maga az eredeti tőkefelhalmozás Barbi  családjában.
Kérdés az is, hogy nyeli-e a nokedlit, és tud-e vajh bablevest főzni majdan, remélhetőleg sitten ülő házastársának...


A vagyonnyilatkozati eljárás a modern kabaré műfajának jellegzetes terméke, már csak abban reménykedhetünk, hogy stand up kabaré helyett egy idő után átminősíthetjük sit down kabarévá.
Persze sok jóra ne számítsunk egy remélhető kormányváltás után sem, a bátor 199 ember közül igen kevesen érdekeltek a kristálytiszta átláthatóság megteremtésében, és ne legyenek illúzióink a sajátjainkról sem.
Akinek mégis lenne, annak jusson eszébe Puch László és fakadjon sírva.
Szóval, kellemes bogarászást a bevallott Trabantok és Zsigulik között, a földönfutó miniszterelnök országában, ahol már csak felettébb brutális módszerekkel lehetne visszaszerezni a rablott holmit.
De azért ne keseredjünk el, a normális társadalom nem hétfőről-keddre jön létre, brit tudósok számításai szerint az angol pázsithoz is kell kétszáz év, addig meg csak locsolgatni és nyírni kell.
De, hogy ezeket - politikai értelemben - ki kell nyírni, afelől senkinek se legyen kétsége.
Viszont ehhez a jogcímet nem a vagyonbevallásokban fogjuk megtalálni.
Sok sikert hozzá...

:O)))

2021. január 30., szombat

BUKFENC MINDENT TUD


Saját cirkuszt épít magának a Bohóc.
Nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé nyilvánította a Magyar Cirkuszművészeti Központ építését  Bukfenc, a bohóc.
Meg van mentve a nemzetgazdaság!
Ebből kifolyólag azt csinál. amit akar a Nyugati Pályaudvar melletti területen, nincs pályáztatás, nincs régészeti vizsgálat, nincs hatályos építési rendelet, nincs jogálla... - ja, az állítólag még van, de hogy önkormányzatiság biztosan nincs, arra mérget lehet venni. 
Hogy hol és mi épüljön Budapesten, azt nem a budapesti emberek döntik el, hanem Bukfenc - Alcsútról.
Merthogy Bukfenc mindent tud.

Leonardo da Vinci után talán még egy ekkora polihisztor volt, mint ő, az oroszok tettek szert rá, gyárilag Dzsugasvilinek hívták, import volt ő is.
És íme, most mi is magunkénak mondhatunk egy ilyen emberfeletti tehetséget, aki számtalan közös vonást mutat fel a hajdani diktátorral.
Ha abban a korban születik, Rákosinak annyi, mehetett volna a porond és a lószar koordinálásáért  felelős kormánybiztosnak, ha befogja a pofáját.
Hiába, aki tehetség, az tehetség, aki meg nem, az ellenzék.
Bukfenc bohóc a helyi Csinn-Bumm Cirkusz sztárja, nagyokat lehetne röhögni kisstílű mesterkedésein, átlátszó trükkjein, ha nem lopna.
De lop.
És két tolvajlás között kioson a Karmelita Színházból, átlopakodik Horányba és kutat mérgez, merthogy ahhoz ért és azt szereti csinálni igazán, meg az emberek szembefordítását egymással. Aztán mikor ez sikerül, akkor vidáman felrikkant: Bukfenc mindent tud! 

A cirkusz művészei áhitattal csodálják, nem is nagyon értik, hogy rájuk mi szükség van.
Jó, az idősebbje helyet csinálhat a fiataloknak, a haszontalanok úgyis csak a nyugdíjalapot zabálják, a járókereteikkel hadonásznak és hülyeségeket beszélnek, és hát ugye a vírusokhoz is értünk, a dolog adja magát.
Meg aztán itt van ez a coulrofóbia - ezt talán bohóc-iszonynak fordíthatjuk, igazolt pszichiátriai betegség, pszichiátrián egyedül Grazban nem gyógyítják, ott a kiváltó okot kezelik.
Természetesen cirkuszra szükség van, ezt már a régi rómaiak is tudták - panem & circenses, mondták, és Bukfenc ezzel is egyetért, mindössze a sorrendet cserélte fel, cirkuszt és kenyeret akar adni szeretett népének annak bukszácskájából, és aki nem éri meg az előadás végét, hát így járt.
Drukkolok is az új cirkuszművészeti műintézménynek, kellenek az ilyenek, Bukfenc fia is ide fog majd járni, mikor bűvészkiképzésen vesz majd részt.
A Dinasztiának virágoznia kell, a pénzeket el kell tüntetni, Rasi hercegnő sajnos már kivívta a nemzet majdnem egységes utálatát, a többiek meg rokonok és nyallerek.


Karácsonyt is fel szeretnék léptetni a cirkuszavatón, ő lesz a Budapesti Zsiráf, akit ostorpattogtatással áthajtanak egy tüzes karikán, páratlan mutatvány lesz.
Közben csattognak majd a cintányérok, sej-haj kaszakő, mi az apád füle kő, bruhaha!...
Miért van az, hogy a tolvajok szinte mindig találékonyabbak, mint a bűnüldözők?
Reméljük azért, Kelemen bohóc 2022-ben elénekelheti majd:

Mókáztatok, loptatok már eleget, eleget
A cirkusznak vége van már gyerekek, gyerekek
Sej-haj stadion, vasgombóc a lábadon,
Sej-haj, lakat van a házadon...

Bruhahahahaaaaaa!

:O)))

2021. január 27., szerda

MAGYARORSZÁG LEVONTA A TANULSÁGOKAT

A hazugság emlékműve

Magyarország levonta a tanulságokat történelme sötét fejezetéből, hercigeskedett levelében szeretett Nemzetvezetőnk Ronald S. Laudernek, a Zsidó Világkongresszus elnökének , aki pontosan érti, még Sukoróra és a Szabadság téri dögkeselyű-emlékműre visszamenőleg, hogy miről is van szó.
Szeretett Vezérünk eltaktikázta a Biden-ügyet, és most valami érdekes és büdös, sárgásbarna massza csorog lefelé a lába szárán, hát nekifogott a kárenyhítésnek.
Mégse lenne jó, ha az USA kongresszusának zsidó lobbija is fűtögetné az amerikai elnököt - hátha el lehet sunnyogni a dolgot a többi banánköztársaság hasonló kaliberű vezérei mögé bújva...

Magyarország nem vont le semmiféle tanulságot történelme sötét fejezetéből, mert ha levont volna, akkor ma nem hátrálna a múlt század fordulójáig, hogy megpróbálja utólag megnyerni az összes világháborút.
Nem tagadná felelősségét saját lakossága irtásában, a világháborúban való részvételért, az antiszemitizmusért és annak gyászos következményeiért.
Nem barkácsolna egy retrográd társadalmat, mely nem annyira a tanulságok levonásáról, inkább valamiféle revansról szól.
Ha levonta volna a tanulságokat, akkor európai, modern társadalmat akarna építeni, nem valamiféle avitt eszmékre épülő keresztény-fundamentalista katyvaszt, ahol a katonai alakulatok 
vert hadaink (egyébként törvény által tiltott) vitézi cafranggal dekorált, levitézlett parancsnokainak nevét viselik.
Ahol nagyüzemileg folyik a szerecsenmosdatás, ahol a társadalom egyre primitívebb módon antiszemita, rasszista, russzofób és idegenellenes, ahol a menekült számára nem létezik empátia, csak hisztéria, ahol patriótákkal ritkán, sovinisztákkal állandóan találkozhatunk.
Ahol a társadalmi mobilitást felszámolta ez a csürhe, mely már mindent, ami ebben a szerencsétlen országban pozitívnak lenne nevezhető meggyalázott, szétrombolt, megszüntetett, ahol állami szintre emelték a korrupciót és a szervezett bűnözést. 
Ahol ma futball-huligánoknak nevezett neonáci szabadcsapatok támogatják az állammaffia vezetőit  a  hatékony rablásban és ellenfeleik kiiktatásában.

Ha levontuk volna a tanulságokat történelmünk sötét fejezetéből, hát nem csinálunk mélygarázst a Trianon által elcsatolt településeknek, hanem miuelőtt betemetjük, megvizsgáljuk, hogy milyen folyamatok is vezettek ehhez a helyzethez, és nem áltatjuk magunkat azzal, hogy azért, mert hajdan, száz évvel ezelőtt a Magyar Királysághoz tartozott egy terület, akkor nem az ott élő nép jogosult dönteni állami hovatartozásáról, hanem a magyarok.
Ha levontuk volna a tanulságokat, akkor nem Andrássy gróf és nem Tisza István szobrát állítjuk fel az Országháznál, hanem két emlékművet: egyet a világháborúban elesett katonák emléke előtt tisztelegve, vele szemben pedig a cserbenhagyott, közreműködésünkkel elpusztított magyar zsidók emlékművét.
A kettő között el lehetne gondolkodni a múlton.
Itt vezethetne az út az országgyűlésbe, melyen a parlamentet a képviselők megközelíthetik szeretett nyomógombjaikat, é
s nem alagúton, de ha már igen, akkor kellene rá egy tábla: vigyázz, nehogy elpatkányosodj! 
Egyébként is, ma gazdaságosabb lenne hazazavarni őket és elintézni, hogy Orbán egyetlen nyomógombbal kérhesse a számára kedvező döntéseket, mint Donald Trump a light colát...

Jelenlegi elitünkkel annyi esélyünk van modern társadalmat építeni, mintha a közmunkásokkal akarnánk fehérje alapú számítógépet építtetni, mégha a fehérje a legfelsőbb szinten rendelkezésre áll is.
Természetesen a címzett nem fog meghatódni Vezérünk idétlenkedésétől, de az azért nem lenne baj, ha hívei eltöprengenének azon, hogy ez a magyar nép (egy sváb, egy zsidó egy cigány...) miért van szopóágon évszázadok óta.
Hátha rájönnek, hogy az ok a tényekkel való szembenézés mindenkori hiánya.
Sokat hozna rajtunk, ha képesek lennénk a változásra, de azért illúzióim nincsenek...

:O)))

2021. január 26., kedd

SHAME, SHAME - SZÉGYEN, SZÉGYEN



Ott egye őket rakásra a fene, ahol vannak!

Mégis elképesztő, hogy nem elég nekik, hogy kilopják a szemünket, még ezzel a vakcina-üggyel is szórakoznak!
Viszont engedélyezték a banlanivimab nevű, eddig még sehol nem alkalmazott készítményt.
Pedig a nép egyébként is elég ideges már, és ez még nem is a vége, hiszen az anyagi gondok majd most fognak csak jelentkezni igazán.
Erre meg akarják venni a fiatalokat - adókedvezménnyel.
Hogy majd nem kell nekik személyi jövedelemadót fizetni, ha egyszer lesz jövedelmük.
És ha nem lesz? 
Mert mondjuk a cégek nem vesznek fel alkalmazottakat, mert nincs megrendelésük, hiszen nem építhet mindenki stadionokat meg hoteleket?
Közben már a fiatalokat is fenyegeti a vírus, ami ellen majd a tízparancsolatot mormolhatják.Ne lopj! - Dehiszen nem ők lopnak, hanem azok, akik nem gondoskodtak az életünk védelméről - vagy tehetségtelenségük okán, vagy nemtörődömségből, vagy hideg számításból - hulljon a férgese!
Menjenek mind a francba, ha lehet kézenfogva és sietve!


És nézzenek szembe a ténnyel, január vége van és itt áll a magyar lakosság védelem nélkül, csak a hablatyolást hallani, meg a felelősség tologatását, meg Péterfalvi Attla adatvédelmi biztos aggodalmait, hogy a lakosság adatai a Bajnai-Gyurcsány hálózat kezébe kerülnek.
Szegény Bajnai sem úszhatta meg, ezek akit csak lehet bekennének szarral, miközben maguk messziről bűzlenek.
Azzal is illene szembenézniük, hogy a tevékenységük és mulasztásaik eredménye halottakban mérhető, és ezek a halottak nem baleset áldozatai, hanem tudatosan dobják őket sírgödörbe, csak előtte még azt is szeretnék, hogy Orbán nevével az ajkukon boldoguljanak meg.
És ezek a halottak valakinek apja-anyja, gyermeke vagy más hozzátartozója, akit soha, senki nem fog már tudni visszaadni nekik, ők meg el vannak foglalva a gazdagodással meg a hatalmuk bebetonozásával.
Krisztus is, ha látná mai magyarországi egyházát, köpne egyet.
Mi lett ebből az országból?


Gyilkosok és rablók ezek, mind, beleértve a kétszázmillióért bevásároló igazságügyi minisztert, a demens Káslert, a Nemzet Nyunyókáját, a háttérben fosztogató Rogánt, a láthatatlan belügyminisztert, a funkcióhalmozó bankárt, de főként szociopata főnöküket.
Közben előhúzták a kalapból az "Orbánnál is Orbánabb" Lázárt, aki simulékony modorú, de önjellemzése nagyon találó.
A cél ugyanaz, de okosabb a tahónál és nem szarik a damasztabroszra, még ha meg is tehetné.
Előkészület lenne a hatalom átstruktúrálására?
Elnöki rendszer készül?
Az lenne a minimum, hogy az ellenzék beígérje nekik a rájuk rohadó műanyaglakatot, még azzal is jobban járnak, mint amikor majd a gyermekek rájönnek, hogy anyáik zsetonok voltak abban a rulettben, melynek nyereménye az ország volt.


Shame, shame,  - szégyen, szégyen - skandálta septa Unella a Trónok harcában, egészen addig, míg a Hegy meg nem tanította neki, hogy mi is az a szégyen.
Itt a nép lesz a Hegy, Orbán meg Septa Unella. 
Volt már ilyen a világtörténelemben, Kadhafinak hívták...

:O)))

2021. január 16., szombat

VAKCINACIRKUSZ



Először az egekbe korbácsolták a hisztériát a koronavírus ügyében.

Nem tisztem megítélni, hogy mennyivel veszélyesebb, mint a százhalombattai kémények által egyenletesen terített, enyhén radioaktív pernye, a dízelek által kibocsátott korom, az arzénnal dúsított ivóvíz és társaik, melyek ezerszámra szedik áldozataikat, mindenesetre a létét nem vonom kétségbe.
Azt is el tudom képzelni, hogy a lakosság által szedett millió tonna gyógyszer, vitamin és szir-szar csupa-csupa mellékhatás nélküli, ellenőrzött készítmény, mert az én fantáziám határtalan.
Mindenesetre a Sabin-cseppeket sem ellenőrizte az Európai Gyógyszerügynökség, mégis mindenki rohant farokfelcsapva, hogy gyermekének beadassa az orosz gyártmányú vakcinát, mert a fenekébe gőzkalapáccsal se lehetett volna beleverni egy zabszemet sem, olyan ijedt volt.
Most a tízmillió virológus egymást hülyíti, miközben semmivel sem tud többet a Pfizer vakcinájáról, mint a többi oltóanyagról, mégis mindenki hisztériázik, meg okosságokat mond.
Még nem ijedtek meg eléggé...

Rettenetes ez az egész, és elég sötét jövőképet fest az emberiség elé.
Horrorfilmek színvonalán folyik az emberek manipulálása, középkori gondolatmenetek törnek utat maguknak, a pénz diktál - a nép meg birka, ami egyébként remekül segíti a nyájimmunitás kialakítását.
Reggelente valaki beeeemond egy számot, mint Rejtő könyvében, és a nép erre vagy örvendezik, vagy sápítozni kezd, és hogy beeeeveszed-e a dumát, az csak a saját korlátaidon múlik.
Olyan ez az egész, mint egy ultiparti, bemondásra mennek a dolgok, az egyik bead húszezer embernek a gyármányából és ráüt egy pecsétet a hasukra, hogy teszt, ez ennek utána megbízható, a másik milliókat olt, tesztel megállítja a járványt, de nem mi pecsételtük, ennek utána megbízhatatlan.
És mindezek mögött ott a PÉNZ, A PÉNZ, A PÉNZ!
Ha valaki azt hiszi, hogy a nyugati világ gyógyszergyártói nem képesek befolyást gyakorolni a saját gyógyszerügynökségeikre, akkor az mélységes tévedés, de hát a hit nagy úr, sokaknak a mai napig lapos a Föld.


Hagsúlyozom, tudom, hogy a koronavírus létezik, azt is tudom, hogy kiemelkedően veszélyes a hasonló vírusokhoz viszonyítva, azt se vonom kétségbe, hogy egy ilyen járványt mindenáron meg kell állítani, nem szabad a veszélyt bagatellizálni.
De azt is erősen hiszem, hogy ennek a szakmai része nem politikai kérdés, hanem tudományos probléma.
A politikai kérdés ott kezdődik, hogy sikerül-e a társadalom támogatását megszerezni a járvány elleni harchoz, ami nem egyszerű dolog, főként, ha a hatalom meg szeretné csinálni a tragédiából a maga kis magán-bizniszét.
Ha az illetékes funkcionáriusok össze-vissza beszélnek, ha a média tolja a hatalom szekerét, ha lassan már a televízók reggeli músora is azzal kezdődik, hogy "Jó reggelt!" - hazudja a músorvezető...
Ma már lehetetlen ezt a kérdést racionálisan kezelni, oda a bizalom, oda a hitelesség - és ezzel a helyzettel kell valamit kezdeni.
Ez pedig nem megy másként, mint elfogadni valamelyik szervezetet hitelesnek - erre ma az Európai Gyógyszerügynökség látszik alkalmasnak - de ez esetben persze le kellene mondani szuverenitásunk egy részéről, ha már a saját gyógyszerügynökségünket sikerült porba tiporni és hiteltelenné tenni, miközben büszke pofákat vágunk a magyar gyógyszeripar/kutatók eredményei láttán.
És be kellene fejezni az össze-vissza pofázást, mert ma a társadalom jelentős részének szent meggyőződése, hogy a nyugdíjasok szisztematikus kiirtására készül a hatalom.


Be kellene már ezt a cirkuszt fejezni, bele kellene mihamarább simulni Európa közös világába, és Európa szabályai szerint kellene élni és dolgozni.
De be kellene fejezni az ostoba nacionalizmus gerjesztését, meg a kici sárga tudószok és az orosz tudomány lenézését is, és végre meg kellene találnunk helyünk a világban - még mielőtt nem késő.
Ha valaki még nem vette volna észre, a Föld az idők során összement, az emberiség vagy összefog, vagy majd jönnek a távoli galaxisok zöld emberkéi és hiába érdeklődnek a rozsdás benzinkút előtt állva:
Én vagyok mxytz10 a Szíriuszról, vedd már ki a farkad a füledből és áruld el, te ki vagy?

:O)))

2021. január 15., péntek

TÉLI SALÁTAPOSZT VÍRUSRÓL, VAMZEREKRŐL, VITÉZEKRŐL, VÁLASZTÁSRÓL


Mindenféléről, ami mostanság megütötte a szemem...

Magyarember nem akar oltakozni.
Még akkor se, ha most már talán lenne mivel, de ha nem lenne, az se baj, van még fiziológiás sóoldat, és ha nincs, majd Orbán pénztárcája gründol rá egy gyárat, nem gond ez abban az országban, ahol a magyar Dreckberg mindenhez (is) ért.
Mint kiderült még a nőkhöz is.
Ha tizenöt éve, mikor unatkozó háziasszonyoknál próbálkozott a konvektor szerelése közben mondta volna neki ezt valaki, ő röhögött volna legjobban.
De vissza az oltakozáshoz.
Kétféle ember van az oltás-szkeptikusok között, az egyik nem oltakozik semmilyen vakcinával, a másik csak orosszal és kínaival nem.
Próbálnak hozzá ideológiákat kreálni ( nem elfogadott, nincs kipróbálva, stb...), de  az igazság a második esetben vélhetőleg az, hogy az emberek fejébe belekalapált russzofóbiáról és a kínai gagyi világhíréről van szó, az előítélet pedig felülír mindent. 
Szerepet játszhat az is, hogy addig ijesztgette mindennel és mindennek az ellenkezőjével is a népet a hatalom Cilike bánatos képében, hogy magyarember már akkor is fél ha sört iszik, hátha belecsinálták a chipet, amelyiktől zombi lesz.
Az, hogy a chemtrailnek sör külseje van, nem téveszti meg éber magyarembert, a sör is meg van mérgezve, a repülőgépek már régen teleszórták novicsokival, vagy hogy is híjják.
Ha meg értelmiségi vagy. akkor statisztikussá képzed át magad és a statisztikáknak nem hiszel.
Persze már megint a tuggyukkik jártak jól, könnyű nekik, hiszen a vírust magát kínai tuggyukkik szabadították a világra, ezért oltakoznak olyan buzgón...
Ha a mai ütemben folyik az oltakozás - de szép szó! -, akkor mire beoltják szeretett népünk nyájimmunitást adó hányadát, addigra a vírus végelgyengülésben elhalálozik, mi meg itt állunk majd a nyájjal, oszt nem lesz mivel szemben immunisnak lenni...


Schiffer András aktivizálta magát, esetleg mások aktivizálták, mindenesetre előkotorta valamelyik hajdani törvényjavaslatát és felmelegítve feltálalta a Nagyérdeműnek.
Nevezetesen, hogy nyilvánossá kellene tenni az állambiztonsági szerveknek, a német megszállástól 1990 májusig keletkezett 
 iratanyagát, merthogy ez napjaink legégetőbb feladata, vagy kisnyúl. Mindenesetre jó próbálkozás arra, hogy csámcsognivalót adjon a népnek ahelyett, hogy a lefolyócső-virtuózokon röhögne, esetleg odafigyelne a legnagyobb tolvajlásokra, melyeket szerett miniszterelnökünk érdemdús holdudvara abszolvál, természetesen a legmagasabb jóváhagyással.
Ide vezet, ha Kiszel Tündét a karantén akadályozza a naptárkészítésben, így nem tudja Schiffer András pontosan kiszámolni, hogy hány év telt el a rendszerváltás óta, mert ha tudná, akkor lehet, hogy a rendszerváltás óta eltelt idő ügynökeivel foglalkozna.
Ha azt hiszi, hogy azóta az állambiztonsági szolgálatok nem foglalkoztatnak ügynököket, akkor lehet, jobban járna, ha orvosához, gyógyszerészéhez fordulna, nem minket szórakoztatna.
Ungváry Krisztián is hozzászólt a témához.
Kár, hogy a rendezvényt nem a Szabadság téri dögkeselyű-szobor tövében rendezték, onnan át lehetett volna vonulni a szovjet emlékműhöz, aztán elmondani, hogy mi csak a megszállók miatt voltunk ilyen kifogásolható jelleműek, ma meg megszállt bennünket az ihlet, azért nem foglalkozunk a ma ügynökeivel.
Azért van haladás: az oktatásban az állam által biztosított online felületet kollaborációs felületnek hívják, azon képzik a kollaboránsokat - lépést tartunk a fejlődéssel.


Olvasom, hogy Orbán egyetlen fiú leszármazottja Sandhurstben, a brit Királyi Katonai Akadémián kapott képzést, ami körülbelül atyja oxfordi képzettségét képezi le, sőt, Orbán junior a maga kilenc hónapjával még rá is vert felmenője képzésének időtartamára, talán a gondos atya maga is érezte, hogy ez kevés volt...
A figyelmem az ragadta meg, hogy a hathetes alapkiképzést mely alkalmassá tette őt Sandhurstre, a szolnoli MH 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandárnál kapta, melyből nekem a vitézi cím honvédségi alkalmazása azért csípi kissé a szemem.
Nem egyedi ez, hiszen a tököli repülőtéren áállomásozott a MH 93. sz. vitéz Háry László Vegyes Repülőosztály, a Budapesti Helyőrség Dandár vitéz Szurmay Sándorról kapta nevét,  szóval vitézkedünk ezerrel, már csak a Nemzeti Közszolgálati Egyetem átnevezése van hátra Ludovika Akadémiává, de ami késik, nem múlik. 
Az 1947. évi IV Törvény kimondja, hogy (többek között) a vitézi cím használata tilos.
Magánérintkezésekben a cím használatának és a kapcsolódó bohóckodásoknak nincs szankciója, tőlem nevezhetik egymást akár ökör kosztromai Pacal Szilárdnak is, de a Magyar Honvédség egyelőre még nem  képes a magánérintkezésre, így - szerintem - egyes alakulatainak ilyetén történő  elnevezése törvényellenes.
A vitézek azért jöttek hajdan a világra, mert Horthy a király nemességet adományozó jogkörét nem gyakorolhatta, ezt helyettesítette a vitézi cím adományozásával, mely egyébként olyan volt, mint temetői lovon a structoll, lévén, hogy vitézség ide, vitézség oda a magyar katonát évszázadokon keresztül csak püfölte az ellen, ami persze az egyéni bátorságot  nem tette semmissé.
A vitézek vesztett háborúk hősei voltak, ma meg egy anakronisztikus gittegylet tagjai.
Nem a múltat kellene újraértelmezni, hanem egy olyan korszerű hadsereget kellene építeni, mely alkalmas korunk katonai feladatainak színvonalas ellátására.
Szegény és kicsi ország vagyunk, nekünk nem tankra meg repülőre lenne szükségünk, hanem pédául vegyvédelemre, komputerek elleni támadások kivédésére kiképzett emberekre, drónok irányítóira, információs hadviselésre kiképzett katonákra - szóval csupa olyasmire, ami hasznos lehet a katonai szövetségnek, melynek tagjai vagyunk.
Így legfelebb a kuruc-labanc harcokból ismert martalék szerepét tölthetjük be, és a kurucok se győztek, ha jól emlékszem...


Lassan abba lehetne hagyni a választás előkészítése körüli tökörészést, a pártok önállósdiját, ötleteléseit.
Egységes kommunikációs teret kellene létrehozni, egységes irányítással, kommunikációs felületeket kell teremteni, fel kell készülni a közös jelöltek bemutatására, szervezetszerűvé kell tenni az együttműködést, ha már egységes szervezet létrehozására nincs szándék - ami szerintem nagy hiba.
Nincs sok idő hátra, iparkodni kellene...

:O))) 

2021. január 9., szombat

BAUER TAMÁS UTÓVÉDHARCA



Kicsit azért elszomorító, habár élettanilag érthető - mint kortársa magam is tapasztalom - hogy az évek múlásával időnként bemerevednek az ember izületei, a dereka, a lábai, a nyakizmai, nem tud már lazán hátranézni, de ezt mind túl lehet élni, hiszen az ember - ritka kivételektől eltekintve - nem bagoly.
Csak az a baj, hogy előre menni úgy lehet gond nélkül, ha néha hátratekintünk hogy lássuk, honnan indultunk, miközben azért - mint egy csúcsformában levő Matolcsy - szemünket folyvást a célon tartjuk.
Baj akkor van, ha az ember gondolkodása merevedik meg, mert abból nagy bajok tudnak támadni.
Ha hátranézünk, látnunk kell hajdani tévedéseinket, hibáinkat is, ami nem mindig kellemes, de felettébb hasznos - már, ha képesek vagyunk tanulni belőlük.
Van úgy, hogy nem sikerül...


Bauer Tamás úgy döntött, hogy ha már használni nem tud Orbán ellenfeleinek, akkor legalább árt nekik kicsit - napersze csak módjával, jobbító szándékkal, pártszerűen.
Hogy az a párt az Anarchista Párt, melyben egy ilyen viselkedés jól állna, ez nem zavarta, hiszen ő csak az egyéni véleményét mondta, igaz, hogy döntés után, és igaz, hogy kissé fegyelmezetlenül, hiszen a szerző - ha jól tudom - a mai napig a DK tagja.
Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne pártja irányvonalától eltérő egyéni véleménye, de talán belátható, hogy ezt döntés után nem éppen célravezető és etikus a széles nyilvánosság előtt kifejteni.
Azt gondolom, hogy szerzőnk felelőssége nagyobb, mint az átlagos tagoknak, hiszen a párt egyik vezető tisztségviselője volt, személyes tekintélye vitathatatlan, különösen a liberális szavazók körében.
Egyenes jelleme okán magam is tisztelem, még akkor is, ha olyan, mint az Állatorvosi Egyetem üveglova, melyen a ló minden betegsége, az ő viselkedésén pedig hajdani pártjának, az SZDSZ-nek minden betegsége tanulmányozható.
De térjünk a lényegre.


Bauer Tamás kifogásolja, hogy Jakab Péter nem hat párt, hanem tizenötmillió magyar kormányát látja a leendő koalícióban, és ez nem fér össze a DK álláspontjával, és itt jön egy rossz premisszákból kiinduló fejtegetés a közjogi státuszról, meg utalás Antall Józsefre és az Orbán kormány értelmezésére.
Szerintem ez az egész nettó szócséplés.
Talán - ha javasolhatom, első lépésként válasszuk szét a nemzetet meg az államot, mely fogalmak nem esnek egybe.
Aztán próbáljuk meg elfogadni azt a tényt, hogy a magyar államnak felelősséget kell éreznie a határontúli magyarokért, ami nem jelenti azt, hogy 
Julcsát Gyergyószentmiklósról kettős hatalom alá kívánná az épeszű politikus rendelni, azt viszont jelenti, hogy ha a magyar állam hátrányos megkülönböztetést észlel, akkor ez ellen minden létező fórumon felemeli a szavát.
Emellett persze lehetőségei szerint támogatja a magyar közösségeket, a nyelv, a kultúra fenntartását, mint ahogy tette ezt a német állam is, mikor például kivásárolta a szászokat Ceausescutól, vagy teszi ezt ma is a román állam a moldvai románokkal kapcsolatban.
És tette ezt a Kádár-rendszer is kora lehetőségei között, például ezért nem kaphatott meghívást soha Ceausescu Budapestre, nagyon helyesen.
Viszont azt se feledjük, hogy nekünk se tetszene, ha Budaörs ki akarná kiáltani a Budai Sváb Királyságot, közben a sváb zászlót (Zöld mezőben páncélba öltözött vitéz karja, kezében egy söröskriglivel) lengetné és a Volksbund prominenseinek hamvaival az aktatáskájában szaladgálna fel-alá az M1 feletti felüljárón.

Az sem helyes, hogy aki nem él Magyarországon, akkor az döntő befolyást tudjon gyakorolni a magyar választásokra, anélkül, hogy felelősséget kellene vállalnia döntéséért.
Viszont szerzett jogot elvenni igencsak kontraproduktív, és talán először a saját választási kommunikációnkat kellene  megszervezni, mielőtt be akarnánk segíteni a Fidesznek.
Ezt hívjuk politikának, amit meg Bauer Tamás gondol erről, azt némi jóindulattal bölcselkedésnek hívhatjuk..
Ezt a kérdést csak hosszabb távon, az egész választási rendszer újragondolásának keretében lehet tisztességesen megoldani, és erről a vitát kiélezni se vallana ma túl nagy előrelátásra.


Ami Gyurcsány Ferenc és a DK ezzel kapcsolatos véleményét illeti, azzal csak egyet lehet érteni.
Nem vall nagy politikai bölcsességre a határontúliak ügyét és a hazával kapcsolatos pozitív érzelmek bármilyen kifejezését átengedni a jobboldalnak, átengedni Orbánnak és bandájának.
Legfőképpen hibás reakció nélkül eltűrni, hogy a politikai teret ez a populista bohóc a "mi, a hazafiak és ők a hazátlan nemzetárulók" törésvonal menténí adja el a magyar társadalomnak.
Ellenkezőleg, hiszen csak magam nevében nyilatkozva bátran elmondhatom, hogy bármikor voltam és vagyok akkora hazafi, mint ezek a műszittya szarjankók valaha is  lesznek, és kikérem magamnak, hogy akármelyikük is jogot formáljon arra, hogy kizárjon engem a nemzetből.
Felmenőim közül nem egy az életét adta hite szerint a hazáért, generációm és apáink generációja pedig a romjaiból építette fel ezt az országot, melyet most háború nélkül romboltak le néhányan, és még ma is a mi múltunk hasznát kótyavetyélik el. 
Rettenetes megélnünk, hogy ellopták tőlünk a múltunkat, az emlékeinket, a hőseinket, az ünnepeinket, a kokárdát, és kisajátították, jóllehet Orbán rendszerét egy tolvajkulcs sokkal jobban jelképezhetné, mint a nemzeti zászló.
A hazával együtt  vissza kell venni jelképeinket is, múltunkat is, és éppen itt volt az ideje, hogy a DK ezt valamilyen módon deklarálja is.

Ami a migráció kérdését illeti, azt el lehet fogadni, hogy a menekültekkel menekültekként kell bánni, de az sem ördögtől való álláspont, hogy kézben kell tartani a folyamatot.
Egy oldalról az ötvenes évek görög menekültjeit tudom példaként felhozni, ők adtak a nemzetnek cserébe a segítségünkért, a másik, a negatív példa pedig az állampolgársággal való kufárkodás, melynek során valaki kölcsönad az államnak pénzt, ennek egy része magánzsebekbe vándorol, majd néhány év múlva vissza kell adni a tőkét, ezt és a kamatot meg te fizeted. 
Azt hiszem, ezt a dolgot viszonylag gyorsan helyre lehet pofozni, a határőrizetet külön szervezetre kell bízni, ez lehet akár a Rendőrség keretei között is, de egységes és önálló irányítással - mint például a TEK.
Nem vadászok kellenek a határra, hanem őrök, akik értenek is ahhoz, amit csinálnak.
Az államhatárok védelme szuverenitásunk elengedhetetlen része, őrzése kötelességünk, előfeltétele a rendezett hazai viszonyoknak.
Természetesen szuverenitásunk egy részéről le is miondhatunk egy hatékonyabb Európa érdekében, mert aki azt hiszi, hogy a migrációt meg lehet állítani egy két kilométeres csirkehálóval az sík hülye, de annak sincs sok esze, aki politikára vetemedik és nem érti ennek a kerítésnek jelentőségét a tömegkommunikációban.
Márpedig a mai világ leginkább a kommunikációról szól, az ideológiával viszonylag kevesen foglalkoznak.


Nem szívesen írom le, de nagyon úgy tűnik, Bauer Tamás leginkább kötőzködni akar, hiszen azt például senki nem várhatja egy Orbánt váltó olyan koalíciós kormánytól, melynek tulajdonképpen a diktatúra, az egyszemélyi hatalom felszámolása és a demokratikus államrend helyreállítása szinte a kizárólagos feladata a napi ügyek vitele mellett feladata lenne, hogy húsz éves gazdaságpolitikai elképzeléseket tegyen az asztalra, hiszen - szerintem - ezt a koalíciót a résztvevők valamennyien átmenetinek tekintik.
Talán jobb lenne, ha ebben tévednék.
A szerző szemét nagyon csípi a Jobbik jelenléte is, jóllehet, mint a számok embere tudhatná, hogy a Jobbik választói nélkül élete végéig nézegethetné a nagyhasú bajkeverőt.
Ennek tükrében érthetetlen a viselkedése, de hát sajnos doktriner ő is, ezt szokhatta meg  SZDSZ tagsága idején.
Ha a sivatagban elfogy a víz, mert aki a kulacsot megkaparintotta mind megitta, akkor a többiek még a tevepata nyomából is inni fognak és felnyalják a sarat is, mert első az életbenmaradás, és ez akkor is így van, ha a teve odapottyantott a patanyoma mellé egyet-kettőt.
Emellett hinni kell a változás lehetőségében.
Csak példaként említeném Bajcsy-Zsilinszky Endrét, akiről elég szép út van elnevezve Budapesten.
A nemzeti hős tevékenyen részt vett Áchim András parasztvezér meggyilkolásában, de aztán a német megszállás elleni harc ikonja lett, az életét adta az ország függetlenségéért. 
Az élet maga a változás, és magunknak is változnunk kell, ha nem akarunk végzetesen begyepesedni.


Nem lesz egyszerű ügy egyben tartani ezt a koalíciót, mindenkitől kompromisszumokat igényel, de nem is eleve halott a dolog, köszönhetően Pocak generalisszimusznak.
Kár szembefordulni ésszerű és szükségszerű folyamatokkal.
Remélhetőleg Bauer Tamás is felismeri ezt, és nem kevés tisztelőjét is együttműködésre inspirálja majd.
Reménykedjünk ebben...


:O)))

2021. január 8., péntek

TRUMP UTÁN - ORBÁN ELŐTT


T1G

Trump tehetséges ember, egy nap alatt eljuttatta oda Amerikát, ahova eljuttatnia Magyarországot tíz év kellett a Mi Boldogságunknak.
Amerika hajdan a legyőzhetetlen, egységes nemzet mítoszát tudta felmutatni amellett, hogy a nemzetek olvasztótégelyének nevezték.
Nem is csoda, nekik aztán nem kellett a migráns-problémával küzdeni, migráns volt ott mindenki. 
Akik meg nem, azok rezervátumokban és Cooper vigvamjaiban laktak, és egymás skalpjaira vadásztak, mint rendes ellenzékiekhez illik.
Persze a hajszálrepedések már évek óta mutatkoztak, a faji zavargások, a társadalom számára teljesen felesleges háborúk elleni tüntetések, és az etnikumok közötti feszültségek sem tették könnyűvé az amerikai elnökök dolgát.
De volt előrelépés is, a hatalom centrumába bekerültek színes bőrű politikusok is, akik bizonyították az etnikai előítéletek tarthatatlanságát.
A folyamat csúcsa Obama elnöksége volt, aki bizonyította, hogy képes hatékonyan képviselni még a fehér, protestáns amerikaiak érdekeit is.

Mégis, egyre nőttek a feszültségek, a társadalom elveszítette megszokott kapaszkodóit, és jobb híján belekapaszkodott a sárgahajú bohóc ígéreteibe, felfestett álomvilágába, a bunkósbotot lóbáló rabló illúzióiba.
Amerikában húsz év múlva többen beszélnek majd spanyolul, mint angolul, a lakosság nagyobb része lesz színes, mint fehér, ha nincs változás a társadalomban, akkor a jövedelmi különbségek is nőnek, tradicionálisan gyenge az egészségügyi ellátás - és ez együtt jóra nem vezet.
És ne legyünk álszentek, a színesek között is vannak rasszisták.
Emellett Amerika jelentősége a világban katonailag és gazdaságilag is csökken, nem fog tudni lépést tartani Kínával, még ha ezt ma sokan mosolyogva kétségbe is vonják.
A Trump féle akció most erkölcsileg nullázta le Amerikát.
Aki ezidáig a demokrácia példaképeként tekintett rá, az ma elgondolkodhat, hogy van-e komoly különbség az USA és a kelet-európai posztkommunista országok lakóinak demokráciafelfogása között, és rá fog jönni, hogy nincs.
Demokrácia az, ha nekem van igazam, mondják itt is - ott is.
Most már folyik is a szerecsenmosdatás, hogy de azért a demokraták megvédték a Capitoliumot, igaz, négy ember halála árán, de mégis...
Az igazság az, hogy ez egy puccskísérlet volt, mely elbukott, és melynek sunyi vezére most a régi recept szerint fog védekezni - támad.

Ha ez így mehetett az Egyesült Államokban, akkor vajon mit várhatunk itthon, az ellenzék esetleges - de roppant kívánatos - választási győzelme után, hiszen már Orbán első kormányzása utáni bukását követően is csalást emlegettek hívei, annak dacára, hogy a választást maga Don Pintér felügyelte.
Prognosztizálható, hogy ez 2022-ben sem lesz másként, esetleg csak annyiban, hogy itt nem lehet majd megostromolni a Parlamentet, mert Orbánék úgy megerődítették, hogy ahhoz képest az Atlanti Fal vályogputri.
A Kossuth téren nincs semmi, ami a szabad kilövést akadályozná, az automata szökőkutakból permetező víz helyett folyhat akár könnygáz is, a térre járművel bejutni a márvánnyal burkolt  tankakadály miatt lehetetlen, ma már a Nemzeti Sírgödör az Alkotmány utca felől is lezárja a teret.
A házmester felszereléséhez itt a drónok, elfogóhálók, az elektromos bénító pisztolyok épp úgy hozzátartoznak, mint a kolomp és a bajuszkötő.
Az épületből patkányjáratok biztosítják a menekülési útvonalakat, uraink mellesleg szeretik az alagutakat, már az operaházi tüntetés alatt is ilyenen távozott szerető választói elöl a Nemzet Atyja.
A Vár alatt a középkorra visszanyúló időkig vannak járatok, igen meglepődnék, ha kiderülne, hogy a Karmelita Színházból nem nyílna menekülési lehetőség arrafelé, hogy aztán akadálytalanul el lehessen jutni az alcsútdobozi Főhadiszállás, a Schweinesschanze atombiztos erődjébe.
Úgyhogy itt ostromolni kár, ha már bement, hadd maradjon, csak a kijáratokat kell eltorlaszolni rendesen, esetleg mixerből egy-két puttony betonnal kiönteni, mint a csernobili katasztrófa helyszínét.


És van még egy gond.
Trump gusztustalan viselkedését saját párttársai, kormányának tagjai se méltányolták, míg nálunk erre számítani nem lehet.
Itt az emberi minőség már nincs jelen, csicskások a rendszer lágy és barna, igenbüdös krémje, akik rettegnek a változástól és mindenre inkább készülnek, mint ellenzéki szerepre.
Nem csodálom, néhányuk a büntetőjog paragrafusaihoz állt modellt, a többi meg félti a zsákmányt.
Viszont azt hiszem, a választásokra Orbán már nem miniszterelnök lesz, hanem országgyűlési kétharmaddal tíz évre megválasztott Kormányzó, vagy Főfüttyentő, vagy Halljakend.
Roppant észen kellene lenni a demokratáknak, mert tanulékony a Mi Urunk, látja, Trump mire ment, a 2006-os főpróba sem volt egyértelmű siker, és nem hiszem, hogy a bukásban követni akarja az amerikai elnököt.
És bár igaz, hogy klinikai eset, de nem buta, csak szociopata és kleptomániás, aki, ha most nem bukik, akkor gyermekeink húsz év múlva igaz könnyeket hullajtanak majd ravatalánál, mint Maruszja Sztálin temetésén.
Kell ez nekünk?
Naugye!


:O)))

2021. január 5., kedd

A BIZONYTALANSÁG KORA




Hát, ami azt illeti, a szocializmus negyven éve alatt is meg lehetett különböztetni korszakokat, melyek részben az ország külpolitikai helyzetét, részben a belső hatalom állapotát tükrözték, de a rendszerváltás utáni éveket se tekinthetjük egységes egésznek, ez is több korszakra osztható.
Kezdődött a rendszerváltás után a nagy remények korszakával, mikor minden osztályvezető-helyettes azt hitte, hogy eljött az ő világa, ideért Amerika, a korlátlan lehetőségekkel.
Nem mondom, voltak néhányan, akik azt hitték a törvényesség fellazulásával, hogy ezt nevezik szabadságnak, és elkezdték szétrabolni az országot, és mire körülnéztél kihúzták a feneked alól a gyárat, intézetet, üzemet és nem adtak helyette semmit, legfeljebb egy papírzsebkemdőt, hjogy legyen mivel törölgetni a csipát a szemedből.
A kor sztárjai többnyire el is tüntek mára, aki meg nem, az besorolt a szervezett bűnözés hierarchiájába, és mára már lelkesen szolgálja az aktuális Keresztapát, aki jelen esetben éppen olyan, mintha az ominózus film Clemenzája és Don Vitó hozta volna össze egy Szájer által látogatott partin.


A következő korszak a marakodások kora volt, ekkor már az ország vagyonán úgy marakodtak a szereplők, mint döglött kiselefánton a hiénacsorda, egykoszból elkezdődött a viszonylag normális népség mesterséges hülyítése, a gyárilag hülyék meg nekiláttak a halott feltámasztásának, Horthy és Szálasi megdicsőült, előkerültek bárcabitorló kurvák és ostoba stricik, akik kinevezték egymást ötvenhatos hősnek.
Az értelmiség egy része meglátta a kínálkozó lehetőséget, sietősen becsomagolták tehetségtelenségüket piros-fehér-zöld zászlóba, lett is aztán belőlük színigazgató meg múzeumigazgató, azóta is ott ülnek az üres színházakban, meg az általuk múzeumoknak nevezett panoptikumokban, és próbálnak rettegést kelteni a szovjet óvóhelyi 
légszűrő berendezés tövében.
Ez volt az a korszak, az a fekete lyuk, mely elnyelte a normalitást, úgyhogy - szinte törvényszerűen -  eljött az ideje a harmadik kornak, a Cosa Nostra felemelkedésének, melyet nemigen tört meg a szocialista párt átmeneti feltámadása sem, hiszen addigra a hajdani MSZMP tagjai is el voltak már foglalva a hullarablással meg saját érdekeik hajkurászásával.
Hosszú időn keresztül a baloldal saját múltjának megtagadásán fáradozott, melyen csak röhögött a felettébb pragmatikus ifjúság, akik számára az ideológia csak reklám-értékkel bírt, elveik nem voltak csak jelszavaik, viszont az első perctől kezdve loptak.
Először csak Boss öltönyöket maguknak, aztán ki-ki tehetsége szerint kőbányát, nyomdát, ezt-azt...


Mára már valószínűleg ők is csak mosolyognak ifjúkoruk vicces kis tolvajlásain, a koron, melyben egy nyolcszáz milliós sikerdíjon alapuló botránnyal meg lehetett buktatni a rendszeerváltás egyik vezető pártját, annak makulátlan erkölcsű elnökét, viszont remek próba volt a tömegmanipuláció felhasználásához.
Aztán jöttek a ma már közismert dolgok, a választási térkép megbuherálásától a gigantikus rablásokig, jöttek a strómanok meg az engedelmes vazallusok, a nép meg csak lesett bután, mint tyúk a piros kukoricára.
Néha még tapsoltak is, és az enyveskezű bűnözőt kikiáltották zseninek, korunk Cipollája pedig a mai napig hülyíti hálás népét.
Azt mondjuk nem lehet mondani, hogy a nép elégedett, merthogy az átlagember számára menet közben eltűnt az egészségügy, az oktatás, a kulturális élet, sokak számára a kenyér és a fűtött lakás is.
De ezt mind megemésztette az ország, de az, hogy hogyan fogja megemészteni az általános bizonytalanságot, a létbiztonság, a jogbiztonság, a közbiztonság hiányát,  az még kérdéses.


Az átlagember a biztonságot keresi, a kiszámíthatóságot, az átláthatóságot, de most úgy támolyog a társadalom, mint mosóteknő a viharos Atlanti óceánon.
Tulajdonképpen szeretne hinni vezetőinek, de minden nap új és új helyzetekkel kell megbirkóznia, körülötte megszűntek a kapaszkodók, nincs, akiben igazán bízhatna, vagy akinek a segítségére számíthatna.
A politika nem ad támaszt.
A társadalom atomizálódott, már nincsenek munkahelyi kollektívák, mert az emberek félnek egymással nyíltan beszélni, a létbiztonság hiánya pedig felerősíti az egoizmust.
Lazulnak a családi kapcsolatok is, a férfiak nem tudnak mit kezdeni az új kihívásokkal, sok esetben nem tudják biztosítani szeretteik eltartását, melynek kötelessége társadalmi elvárásként nyomasztja őket, miközben barátkoznak a nők új ambicióival egy macsó társadalomban.
A társadalmi mobilitás jóformán megszűnt, egész társadalmi csoportok alól húzták ki a szőnyeget és dobták oda őket bűnbaknak.
Megszünt a létbiztonság, egészen a szélsőségekig menően, emberek százezreinek nem jár az egészségügyi ellátás, a közbiztonság minden statisztika ellenére csapnivaló, környezetvédelem nulla és akkor még itt a vírus is, ki tudja, ki és mikor köpi rád a halált?
Az embereket migránsokkal, vírusokkal, EU-val ijesztgetik, látja a nagy rablásokat és tolvajlásokat, átverik nyugdíjpénztárral, megbuherált közbeszerzésekkel, ostoba baleket farigcsálnak belőle. miközben a nemzetről papolnak.
Munkahelyek mentek és mennek a levesbe, akik nem akarják oltatni magukat, azokat fenyegetik, akik szeretnének túlesni az oltáson, azoknak nincs elegendő vakcina, a pedagógusokat felparancsolták a katedrára, de az oltási tervből kihagyják őket, ha betegek, ugrik a fizetés, de persze legyenek nyugodtak, miközben egy egész ország idegbeteg lassan.


Közben meg nézhetjük, ahogy a kettéfűrészelt óriás hülyeségeket beszél, bizonygatja, hogy itt minden a legnagyobb rendben van és tíz év múlva tízmilló Alizka sétál majd csodaországban.
Semmi nincs rendben, legkevésbé a társadalom, mert már gyomorrontása van a hazudozástól, a be nem tartott ígéretektől, frusztrált a gyűlölködéstől, az egymással szembeni türelmetlenségtől, az országszerte divatozó agresszív viselkedéstől.
A beszari Harcimarci a kevlár alsógatyájában meg katonásdit játszik, tankokat vásárolgat,  meg lehet, atombiztos bunkert épít magának a hatrvanpusztai majorságban, miközben emberek fagynak meg, gyerekek éheznek abban az országban, mely vele járatja le magát a világban.
Az ember nehezen viseli a feszültséget, márpedig a társadalmi bizonytalanság feszültséget generál, és lehet, ebbe többen halnak bele, mint a koronavírusba.
Szörnyű lesz ennek az oprszágrontó tíz évnek a következménye, húsz év alatt se lehet majd helyreállítani a társadalom nyugalmát, békességét, mert ez érdekli az embereket, nem a GDP meg a sportakadémiák a Kárpát-medencében.
Volt már mentálisan beteg politikus az ország élén, a Dunába robbantott hidak mellett fényképezték le hajdan.
Most mit fogunk fényképezni? A tönkrement családokat? Gyerekeket, akiknek nem jut hétvégén egy tányér meleg étel? Vagy az évente halálra fagyottak százait?
Orbán beírta magát a történelemkönyvekbe.
Előkelő társaságba, Szálasi, Horthy, Rákosi, meg a geszti bolond mellé.
Szánalmas.


:O)))   

2021. január 4., hétfő

URASÁG - EMBERSÉG NÉLKÜL




Szeretve imádott Vezérünk - kinek Allah növessze hosszúra szakállát, esetleg növesszen körmöt a csúnyájára - megemlékezett a covid-elleni vakcina kifejlesztésében szerepet játszó tudósokról, ennek során megtudhattuk, hogy ez tulajdonképpen egy magyar vakcina, de megengedtük Amerikának, hogy toljon bele egy kis pénzt, meg valami német professzor is részt vehetett a munkában, de a munka dandárját magyarok végezték, köztük egy kisújszállási asszonyság.
Az asszonyságot egyébként Karikó Katalinnak hívják, a BioNTech cég alelnöke, nemzetközileg elismert biokémikus és többek szerint a Nobel-díj várományosa, akinek egyébként annyit árt a modortalan uraság véleménye, mint vírusnak a piros-fehér-zöld festés, meg az összes többi handabandázás, amit a Nemzet Megmentője előad.
Hogy úgy mondjam, lelépte őt nemzetközi elismertségben, emberségben, merthogy vele ellentétben a hölgy ezidáig csak jót tett az emberiségnek, míg a csüngőhasú stílus-virtuóz csak ártott, nem is keveset.
Tulajdonképpen csak ártányunk műveletlenségére derült ismét fény, aki nem vette észre, hogy beszédírói már megint hülyeséget adtak a szájába, pedig lehetett volna jobb ötletük is.


Azt mondják, a stílus maga az ember, ez az eset ismét alátámasztotta e megállapítás igazát.
Az "asszonyság" kifejezés a mai magyar nyelvben kissé pejoratív, de mindenképpen nagyon lekezelő kifejezés egy tudós számára, a kisújszállási asszonyságok ugyanis tojást és pucolt tyúkot árulnak a helyi piacon.
Nem lenne ez nagy ügy, a tudós legfeljebb elhúzza a száját a modortalanságra, ha nem lenne Orbán pártja oly kényes a kifejezésekre, ha például Gyurcsány nevezi az öregecskedő feleségeket öregecskedő feleségnek, pedig ez sokkal közelebb áll a valósághoz (kivéve a Fidesz elitjét, mert náluk az öregecskedő feleség időben lecserélésre kerül...) mint a kofa-feelinget sugalló asszonyságozás egy tudós nő esetében.
Persze okos ember, ha vezető, akkor magánál okosabbakkal veszi magát körül.
Jelen esetben is ez történt, az agytröszt motorja, a miniszterelnök sajtófőnöke megmagyarázta a dolgot: főnöke azért nevezte asszonyságnak a neves biokémikust, mert uraságnak már csak nem nevezhette, ugye...
Ez a szegény Havasi olyan hüje, mint ide Lacháza, de legalább nem lóg ki a sorból, a sok büdöstalpú bunkó közül, akikre ugyan rákenték a kultúra egy felettébb vékony mázát, de az is olyan, mint ők: selejtes és rossz minőségű, nem is csoda, hogy folyvást lepattog..
Valahogy meg kellene értetni ezzel a tahóval, hogy attól, hogy állandóan emberkedik, még nem lesz emberséges.
Még talán ember se, legfeljebb emberszabású.


:O)))

2021. január 3., vasárnap

JÓ LESZ AZ ÚJ ÉV... BŐVEBBEN?

Aivazovszkíj: A kilencedik hullám

Bővebben?
Nem jó. 

Optimizmusom persze töretlen, de azért ne szakadjunk el a realitásoktól, a világ egy fikarcnyival sem lesz jobb, mint eddig volt, sőt.
A világpolitikában a Trump-Biden váltás nem hoz pozitív változást, legfeljebb annyiban, hogy sikerült kicsavarni a rakéták indítógombját egy igen érdekes pszichiátriai eset kezéből, de utódja sem egy matyóhímzés.
Ő valamiért úgy képzeli, hogy az Amerikai Egyesült Államok küldetése a világ csendőrének hálás szerepe, csak az a baj, hogy ez a lemez egyszer már lejárt, meg aztán amúgy sem túl rokonszenves az a gorilla, aki csak akkor lóbálja a bunkósbotot, ha tőle akarnak, vagy ő akar lopni...
Biden várhatóan erősen oroszellenes politikát fog folytatni, a katonai konfrontációtól sem visszariadva.
Ugyancsak neki fog menni Kínának, ez pedig egyre kockázatosabb vállalkozás, és nagy tévedés  milliárdnyi ember többezer éves kultúrájának erejét kétségbe vonni, katonailag nekimenni pedig határtalan ostobaságra utal.
Ha ehhez hozzászámoljuk India katonai erejét, hát nem sok jót jósolnék a Pentagon kardcsörtetőinek.
Egyelőre persze nincs közvetlen konfrontációs veszély, de soha nem lehet tudni, hogy mikor jut eszébe valamelyik okosnak az, hogy addig kell leszámolni az ellenfelekkel, ameddig egyáltalán képesek vagyunk rá, jóllehet szerntem erre már ma sem képes Amerika, még hagyományos háborúban sem - jusson eszünkbe Vietnam.
Nukleáris háborúban még annyi sem, de ezt inkább ne is vizionáljuk...


Nem segítik a stabilitást Putyin egészségi állapotáról szóló hírek sem, ő egy viszonylagos nyugodt és stabil pont volt a világpolitikában, csakúgy, mint a kínai elnök. 
Ők nem fenyegetőztek, nem adtak receptet másoknak arra, hogyan kellene építeni társadalmukat, de Oroszország a Krímben és Szíriában is megmutatta, hogy nem ajánlatos ingerelni.
Kína pedig csendben jelentős befolyást szerzett Afrikában.
India egyelőre alszik, de például számítástechnikában már a világ élvonalában van.
Németországot mindenképpen gyengíti Angela Merkel távozása a politikából, az már most látszik, hogy az utódjelöltek számára nagy még Merkel melltartója. És ha Németország megfázik, akkor az egész Unió tüsszög.
Az Unió egyébként egészen addig csak egy virtuális hatalom lesz, ameddig el nem fogadja, hogy Oroszország is Európa (is), és nem kezdi meg a közeledést - minden területen.
Utópia ma, de Oroszországgal együtt Európa igazi világhatalom lenne, míg nélküle csak Amerika hol így, hol úgy beárazott vazallusa.
És akkor itt vannak még a kisebbek, a középhatalmak. Itt vannak a
 törökök, Szulejmán birodalmát visszavágyó elnökükkel.
Irán közben csendben dúsítgatja az uránt, az arab világban pedig semmit nem csökkent az ellenszenv Izraellel szemben, és a vírus megmutatta, hogy a század tömegpusztító fegyvere nem fog nagyot durranni, nem kell hozzá repülőgép, nem kellenek tankhadosztályok, olcsón lehet elérni, hogy az ellenfelek hulljanak, mint a legyek.
A világ egyébként is változik, Amerika hamarosan spanyolul fog beszélni, az eddig háttérbe szorított hatalmaknak - Braziliának, Dél-Afrikának is nyiladozóban van a csipája, atomhatalmak lesznek előbb-utóbb, vagy máris azok? - egyre inkább számolni kell velük.
Mindegyik hatalom tele van gondokkal, Oroszország a demokrácia-deficittel és az életszínvonallal hadakozik, Amerika ezer sebből vérzik, a rasszizmustól a társadalom átstrukturálódásáig, a spanyol ajkú lakosság túlsúlyba kerüléséig, a gazdaság betegségein keresztül a birodalmi mámorig és a társadalmi olló nyílásáig.
Lehet, a fagyi visszanyal és most az USA lesz belekényszerítve egy olyan fegyverkezési versenybe, amely többszereplős, ezáltal hatékonyabb lesz, mint amikor az oroszokat kényszerítették bele nem oly rég, és adódhat komoly űrverseny is, az ambiciózus kínaiakkal.


A világ tele van problémákkal, a gazdagok-szegények közötti szakadék egyre tágul, a környezetszennyezés egyre vadabb, a klímaváltozásnak jelenleg nincs ellenszere - ilyen helyzetben a nagyhatalmak is könnyen fordulnak megoldásárt az ősi módszerhez: ellenséget kell keresni, gyártani, kreálni, mert a fegyverkezés munkahelyeket teremt, a katonák csökkentik a munkanélküliséget, a fegyvereket, hadianyagot folyamatosan pótolni kell, és a kép erőt sugall, mely minden hatalomnak felettébb kedves, mert szavazatokat hoz...
Sajnois, ma már a szavazó olyan, mint a liba, kilóra lehet megvenni, nem is drága, mert nincs tisztában az értékével, de miért is lenne?
Képzetlen, mert a minőségi oktatás a gazdagok privilégiuma, a szegénynek meg marad a gályázás, meg a lejárt szavatosságú eszmék, melyek kedveltebb része nem a szegények felemelésére épül, hanem egyes társadalmi csoportok gyűlöletére, mint ez itthon is remekül látható.
Kár, hogy sokan nem értik ezt, és amikorra majd megértik, már késő lesz.
Szóval ebben az évben számos feszültség várható a világban, Amerika a palagázzal és a fegyvereivel házal, Kína fejlődik és fegyverkezik, az oroszok a státuszuk felturbózásával vannak elfoglalva, Európa  érezhetően tanácstalan, Anglia meg bizonytalan, mert kiszolgáltatott helyzetben van, belső feszültségei azt is kérdésessé teszik, hogy túléli-e ezt az évet, vagy meg kell barátkoznunk egy önálló Skóciával, például.
És Kína kivételével mindenhol új vezetőkre van kilátás.
Putyin az utódlását készíti elő, Merkel szintén, Franciaország sem könnyen birkózik társadalmi gondjaival, az arab világ továábbra sem békül meg Izraellel, Izrael pedig iparkodik minden oldalról biztosítani a biztonságát, de ennek egy pillanat alatt vége lehet, atom-ütőerő ide, hagyományos fegyverzeti fölény oda...


Magyarország érdekes helyzetben van, még nem csúszott le az esőcsatornán, de az ablakon már kilépett, és a rendőrök már várják a földszinten.
Készül a vádirat is, a német lapokban a Szájer-ügyet taglalják tágabb politikai összefüggésben, készült film is Orbán viselt dolgairól, ázsiója az Unióban a nulla felé konvergál, előbb-utóbb mehet a szélsőségesek pártcsaládjába, mert egyre vállalhatatlanabb jelenlegi partnereinek.
Igaz, a német autógyárak érdeke az, hogy kedvező gazdasági környezetben dolgozzanak, de ki tudja, mi lesz Merkel után?
És az okos kapitalista tudja, hogy a társadalom támogatásra szorul a vírus-válság miatt, de nem elsősorban az autóiparra kell koncentrálni.
Természetesen kell a támogatás a gazdaságnak is, de leginkább azok a munkavállalók szorulnának támogatásra, akik elvesztették munkahelyüket, mert náluk nemigen vannak tartalékok, előbb-utóbb nagy bajok lesznek.
Szeretett kormányunk a valóság egy másik síkján létezik, a sportot támogatja ma is, meg a határontúliakat, és az egyházakat.
Remek versenyeket fogunk látni, üres stadionokban csontvázak futnak, a célban feladja rájuk az utolsó kenetet Erdő Péter...
A legfrisebb hír, hogy összesen harmincötezer ember részére áll renbdelkezésre vakcina, Orbánnak fogalma sincs, hogy mikor jutunk hozzá milliós nagyságrendben, amire szükség lenne, és már a vírus harmadik hullámáról beszél.
A tengerészek szerint a kilencedik hullám a legnagyobb, arra várunk, mert az biztosan a tenger fenekére küldi viharvert hajónkat.
A várakozás napjai édesek Nagyurunk számára, addig is lehet folytatni a lopást, a nép hülyítését, jóllehet ennek határt szab bölcs népünk jelenlegi állapota, hiszen a célban már felesleges tovább rohanni... 
Orbán a túlélésért harcol, és ha ebben az évben nem lehet megrendezni a disznótort, akkor nagy esélye lesz erre.
Rá fog borítani néhány kamionnyi pénzt a választókra, van miből, hiszen az Unió ad, ha nem is erre, a nép memóriája pedig rövidebb, mint a sziámi harcos halé, mely teljes három másodpercre terjed ki.
Emellett lesznek ellenségeink szép számmal, egyébként meg az ellenzék potenciális szavazóinak egy része úgyis megfagy a télen.
Az ellenzék helyzete nem rózsás, jelenleg csak a szokott helyezkedés, tolakodás, tökölődés folyik, de egy év múlva elkezdenek dolgozni azok is, akiket a Fidesz küldött ellenzékinek.
De erről már keveset fogunk tudni, a maradék médiumainknak addigra annyi lesz, drágajó Bolgárúr már az ingyenkrumpliért áll majd sorba, néhány izgága politikus meg a vádlottak padján ül majd felségsértés miatt.


Szóval, sok jó nem várható ettől az évtől, de míg élünk-remélünk.
A parttalan optimizmusunk visz minket a sírba...


:O)))