Az évre rányomta bélyegét a pandémia keltette bizonytalanság, melyen semmit nem segített sem a politikai, sem a szakmai kurvák tevékenysége.
Utóbbiak számára sajnos fontosabb volt a helyezkedés, mint a korrekt szakmai állásfoglalás.
Melyik szónoki pulpituson, melyik óriáspalakátokon hirdette a szervilizmust és hazudozott az aktuális hatalom kívánalmainak megfelelően egészen addig, míg a végén már senki sem bízott semmiben és senkiben.
Előkerültek természetesen a sarlatánok is, miközben a megnyomorított egészségügy dolgozói kilátástalan küzdelmet folytattak a járvánnyal, merthogy ők még hallottak hivatástudatról, önfeláldozásról, szakmai tudásról.
Közben feletteseik boldogan fenyegették őket, hogy mi fog történni velük, ha nem asszisztálnak rezzenéstelen arccal a nagy lopások elfedéséhez, akár saját egészségük rovására is.
A vakcinákkal végrehajtott orosz rulett sem segített nyugodttá tenni az álmunk, a Te mit iszol? kérdést felváltotta a Te milyen vakcinával szúratod magad? kérdés, a kilencmillió virológus boldogan cserélte az eszmét arról, amihez mellesleg halovány lövésük sem volt.
A gyerekek védeni próbálták felmenőiket, a nagymamák és nagypapák szeppenten kukucskáltak ki lakásaik ablakain, mint a luki nyúl, és aggodalmasan cipelték be a gyermekeik által a járda közepére tett zsákmányt, miközben vadul számolgattál, hogy a rohadt vírus aktuális variánsa hány óra alatt döglik meg a csomagoláson, vagy a bevásárlószatyor fülén.
A vírus - szeretett kormányunk szorgos asszisztálásával - nem számolgatott, megölt negyvenezer embert - már, akiről tudunk, merthogy a statisztikák is hazudoztak, és csak a labdarúgó csapatok stadionjai voltak védettek a járvánnyal szemben.
Fele halált megúszhattuk volna, ehhez talán elég lett volna egyetlen halál is, ha az érdekelt jókor lett volna jó helyen - de hát - mint tudjuk - soha nem azért megy a kaszás, aki leginkább kiérdemelné...
A helyzet nemzetközi szinten sem volt jobb, a pandémia ugyanis majdnem akkora üzlet, mint egy világháború, ezért aztán a vakcinagyártó országok politikai és gazdasági érdekei mindig fontosabbak voltak, mint az állampolgárok élete, szinte bárhol a világon.
Persze a baj csőstül jön, a világpolitika is megbolondult, a világ ma még legerősebb hatalmának vezetését sikerült ugyan kicsavarni a pszichiátria demonstrációs üveglovának patájából, Trump helyett viszont jött a küldetéstudatos utód, aki szüntelenül pózol és izmait mutogatja.
A profi boksz hazájában elfelejtette ugyanis, hogy a legerősebb bajnok is elveszti idővel bajnoki övét, jön helyette egy még erősebb, technikásabb versenyző, miközben az ő ízületeit már húzza a csúz, a tüdeje sem a régi, megmaradt barátai is gyűjtenek már a temetésére, és egyiknek sem szomorú az ábrázata.
Amerika is tengernyi társadalmi bajjal küzd, de az általános szokásnak megfelelően erre csak a koporsóban jön majd rá, addig hajdani nagysága romjain hazudozik.
Ajánlanám mindenkinek a Spektrumon most futó sorozatot Oliver Stone rendezésében, Amerika elhallgatott történelme a címe, sokat lehet tanulni belőle annak, aki szeretné érteni a világot...
Kína megerősödött, az oroszok katonai mélypontja már a múlté, Amerika meg még mindig a második világháború, de legfeljebb a vietnami háború megnyerésén fáradozik, miközben a két ázsiai hatalom már megkötötte a maga szövetségét Amerika ellen.
Európa meg szokás szerint nem érti a helyzetet, vad oroszellenes retorikájával leginkább a hajdani albán légierőre emlékeztet, melynek harcosai az imperialista repülőgépek felé rázták az öklüket.
Politikusai szorgalmasan támogatják az angolszászok oroszellenes politikáját, próbálnak segíteni terjeszkedni Ukrajna felé, katonai pozíciókat foglalnak a Baltikumon és a lengyeleknél, akik láthatólag nem képesek elviselni az önálló államiság felelősségét, velünk együtt Európa bajkeverői.
Óriási szerencse, hogy Putyin türelmes ember, hiszen a gázt és az olajat el tudja adni Kína telhetetlen étvágyú ipara számára is, ha kell ötszáz millió kínai luftballonban is hazaviszi a szükséges gázt - és egyetlen tél kellene csak hozzá, hogy Európát alkalmassá tegye egy többszáz éven át tartó űrutazásra, melynek során az űrhajósokat lakásaikban hibernálják.
Európa államai és Oroszország együtt a világ vezető nagyhatalmainak egyike lehetne, míg Európa jelenlegi állapotában legfeljebb múzeumi negyed lehet majd, mi is bemutathatjuk a kitömött csüngőhasú politikust, de az is lehet, hogy imádkoznunk kell majd a szobra előtt, amilyen ostobák vagyunk...
Vagy nyilvánosan, vagy háttérszerződésekkel fedve minden ellopott vállalkozásban részük van, strómanjaik szorgalmasok, a Mészáros névre hallgató marhabőr buxa például nemcsak tehetségesebb, de szorgalmasabb Zuckerbergnél is.
Csatolmányaik, a lófejű szépségek számára is eljön majd az igazság pillanata.
Ha nem előbb, hát utóbb - és nem lesz könnyű a sorsa annak az üzletasszonynak - ahogy mostanában a legősibb üzlet sztárjait nevezik -, akit már úgy átszabtak, hogy az anyukája sem ismer rá - mikor a már kissé molyrágta átszabott külsőt kifordítják...
Mindenesetre az év során olyan ütemben folyt és folyik a rablás, mintha a Vezér a vesztét érezné, és a már vereség esetén alkalmazott ismert taktikájával operál: a felégetett föld taktikáját alkalmazza, mint Kutuzov Napóleon Moszkva elleni támadása idején.
Ha nyer az ellenzék, akkor legyen üres a kincstár, viszont minden tisztségviselő legyen az ő embere, akik aztán az első naptól kezdve minden olyan cselekményt meg fognak akadályozni, mely lélegzethez juttatná az országot.
Minél rosszabb a helyzet, neki annál jobb, mert Julcsa bácsi mint a Messiást várja majd vissza a Rendet, merthogy a rendetlenségről az átmeneti időszakban majd ő gondoskodik.
Volt egy rövid periódus, mikor az ellenzék életjeleket és az ész halvány csillogását mutatta, képes volt tömegeket megmozgatni.
Képes volt kilépni a doktriner liberalizmus keretei közül, mintha megértette volna, hogy egy hiénafalka randalírozása közben nem lehet az angolszász demokrácia arrafelé is ingatag szabályrendszere szerint eljárni, hanem bizony, bármennyire is antidemokratikus, néhányat ki kell lőni közülük, aztán rendet kell teremteni a szavannán.
Ezt az összes gazella és kudu lelkesen helyeselte, de aztán megjöttek az örök álomvilágban élők magukat demokratának képzelő csapatai, és elkezdték szokásos ködszurkálásaikat, elmondták, hogy úgy kell ezt csinálni, hogy egyrészt a sakálokat, a gyengébb hiénákat magunk mellé kell állítani, a vezéreiket meg meg kell kérni, hogy térjenek át fűevésre.
A mi demokratáink közül még azok se értik, akiket nem vett meg suttyomban Viktor, hogy tisztességes demokráciát csak a hatalom birtokában lehet csinálni, ha nincs hatalmad, hiába papolsz.
A Gyurcsányozás ismét szárba szökkent, az emberek pedig az elmúlt tíz év során semmivel sem lettek okosabbak, mint amilyenek voltak annak előtte, sőt.
Tulajdonképpen két nagy személyi nyeresége van a demokrata oldalnak: Dobrev Klára és Jakab Péter, utóbbi a Pártját is sikeresen konszolidálja, a szar javát már levakarta róla,
Már ha nem kergetünk ábrándokat és tudjuk, hogy a szocialista szavazók egy része még a baloldal virágkorában is antiszemita és rasszista húrokat pengetett, mégha nem is tépte a húrokat, mint a nyilasok utódai.
Mindenesetre, ha jót akarunk magunknak, akkor el kell kerülni az egység szétforgácsolását, aztán meg kell nyerni a választást, a miniszterelnököt - már ha nem egy kisebbségi kormányalakításra ad megbízást, a frissen kinevezésre kerülő őzikelábú államfő - majd ráérünk utána megfegyelmezni, ha szükséges.
.
A legnagyobb hiba abban bízni, hogy Orbán betart akármilyen játékszabályokat is, hiszen pénzt mostanában nem kapott, az osztogatás hitelből folyik, neki létkérdés a hatalom megragadása, sőt az elvesztése is halálos veszély.
A 2021-es év érdekes év volt.
Ne legyenek kétségeink, sikereink mérsékeltek voltak, és még tovább erodálódnak az elért eredmények, ha nem tartunk össze és további teret adunk a széthúzásnak.
Merthogy jön egy az eddigieknél is érdekesebb negyedév a választásokig, melynek során mindenféle meglepetésre számíthatunk a gránitszilárdságú alaptörvény farigcsálására, kormányzói tisztség bevezetésére tizenkét évre kinevezve, életre szóló mentelmi jog megadása Orbánnak, egérút a Család prominenseinek, lehetnek itt még zavargások is, és kikapcsolhatják a stadionok gyepszőnyegeinek fűtését is - ne legyen melege a bánatos seggednek, mikor begyűjtenek a Ferencváros ultráival megerősített TEK-legények.
Észnél kell lenni, és félre kell tenni minden hiúságot, tegnapi és tegnapelőtti csalódást, és segíteni kell megnyerni a választásokat akár orkán erejű ellenszélben is.
Jómagam nem szeretnék egy iráni típusú vallási államban élni, melyet a maffia irányít, és megint büszke szeretnék lenni arra, hogy magyar vagyok.
És bizony, Európában szeretnék maradni, szabadon utazni, az unokáimat akár Londonban is taníttatni. és ha lehet, mindezt a nyugdíjamból.
Szeretnék egy a szegényekkel szolidáris, esélyeket adó államot a hazámnak tudni, a kisebbségi magyarokkal jó kapcsolatokat ápolva levetkőzni kétszáz éves baromságokat, egy olyan országban, ahol egy szlovák vagy román emberrel békésen el tudunk diskurálni a történelemről, mert az aktuális viszonyok között nincs jelentősége, hogy Európa mely területén élsz, mert mindenhol szabadon ápolhatod nyelvedet, nemzeti kultúrádat, és sehol nem kell a lakásodban megfagynod télen.
Gyönyörű napsütés van, verőfény, szinte tavasz.
Jó nap ez némi optimizmusra.
Hát akkor most hadd legyek nagyon optimista és hadd kívánjak magunknak - nektek és az ellenfeleinknek is - nagyon boldog új évet!
Segítsen mindenki, hogy a jókívánság valóra válhasson.
BUÉK!
:O)))