SZOCIALISTÁK HATTYÚDALA

Hát, Lenin, de még Marx is zokogva kérne bocsánatot a ma erősen illegalitásban levő munkásosztálytól a Magyar Szocialista Párt attrakciói miatt.
De még a hajdani szociáldemokraták is ejtenének néhány igaz könnyet, hajdani elvtársaik pedig kezüket dörzsölve mondogatnák: No lám, én megmondtam.
Az csak a baj, hogy itt örömre csak Orbánnak van oka, aki néhány évvel ezelőtt célul tűzte a magyar baloldal megsemmisítését, és igencsak úgy néz ki, hogy a célját el is érte - a baloldali gondolkodás lassan pártképviselet nélkül marad ebben a magát polgári demokráciának nevező, kriminológiailag könnyen megragadható, de ideológiailag értelmezhetetlen katyvaszban.
A közbeszéd leginkább arról szól, hogy Gyurcsány, a patásördög élve akarja elfogyasztani a Szocialista Párt még mozgó tetemét, ez az oka a párt mélyrepülésének, melynek mélységéhez képest a bányászbéka ülepe maga a sztratoszféra.
Hát nem úgy látom, hogy a DK politikacsinálói szerelmesek lennének szülőpártjukba,  de ha visszaemlékezünk a szülés körülményeire, akkor semmi okunk nincs a csodálkozásra, a DK viszonyulása a szocialistákhoz akár még visszafogottnak is mondható.


Pedig a történelmi körülmények ordítva követelik a két párt kiegyezését, mert csak a nagyonostobák nem látják, hogy ezen a szembenálláson csak Orbán és a szélsőjobb nyerhet.
A szembenállás vesztesei pedig azok az emberek, akiknek szüksége lenne egy határozott és erős baloldali politikai képviseletre, akiknek szüksége lenne a politikai iránymutatásra, akik a maguk eszközeivel támogatnák a dolgozói érdekképviseleteket.
Hogy mi vezetett ide, azon hosszan lehetne elmélkedni, de ez már inkább a történészek dolga lesz. Hogy a helyzet kialakulásában mennyire játszott szerepet az ellenfél aknamunkája, a mutyizás, a tehetségtelen káderek hatalomba segítése, a tehetségesek jóhiszeműsége, bátortalansága, mennyire játszott szerepet a pőre korrupció, a politikai tisztánlátás hiánya, az önteltség - ma már csak a tanulságok levonása miatt lehet érdekes.
Bár lassan már azért sem, mivel a Szocialista Párt döngő léptekkel halad a szakadék - a megsemmisülés felé.
A helyzet nem csak káderkérdés, de nem kétséges, hogy mára a Szocialista Párt is megtalálta a maga Retkes Attiláját, Kókák sora után.


A politikai tér a rendszerváltás idején kialakulthoz képest mára teljességgel megváltozott.

Olyannyira, hogy a hajdani terminológiával talán le sem írható.
Hol van már a klasszikus baloldal, hol van a polgári jobbközép, egyáltalán - kiket képviselnek a mai magyar pártok?
Ha még nem felejtettük volna el, akkor a pártok gazdasági - politikai érdekeket illene, hogy kifejezzenek, de ilyen ma nemigen van, amelyik meg mégis, attól kiütéseket kap az ember.
Kezdjük talán a hatalmon levő párttal, no, azzal nincs baj, 
Orbán a nagytőke és a felső-középosztály érdekeit képviseli, a nagytőkén elsősorban saját családját és vazallusait érti, de kiegyezett azokkal a nagytőkésekkel is, akik hajlandók voltak elfogadni primátusát, így lett fociszerető a bankvezér Csányi Sándorból is.
Az nem lenne baj, hogy ennek a társadalmi rétegnek is van politikai képviselete.
A baj az, hogy a nagytőke és a szervezett bűnözés összeért, és ma már nehéz szétszálazni, hogy melyiknek mi és mekkora- a felelőssége az ország tönkretételében.
A baloldalon egy ideig a Szocialista Párt látszott megjelenni politikai erőként, de egyre kisebb eredménnyel, egyre inkább elmosódó kontúrokkal, mutyizva és korrumpálódva, egyéni hasznot és érdekeket hajhászó vezetők sokaságával.
Még a legjobbak sem voltak képesek felismerni érdekeiket, a tagságot meg pitykékkel vette meg mindenki, aki arra járt.


A párt infrastruktúrája leépült, semmiért és senkiért nem állt ki, legfőképpen azzal volt elfoglalva, hogy szégyenkezett Sztálin és a holodomor miatt, Kádár egyébként büszkén vállalható harminc éve miatt, nem szembesítette soha a társadalmat jelenlegi helyzetével, nem törődött a pártépítéssel, a szervezet karbantartásával, a fiatalok körében végzett nevelőmunkával, nemigen törődött az öregekkel..
Hihetetlen szinte, de elfelejtették, hogy kiknek az érdekeit kellene képviselniük és szolgálniuk.
Szinte szégyellik, hogy nekik a panelek népét, az új zselléreket kellene képviselniük, talán eszükbe sem jut soha.
Legfőbb ellenfelük nem a Fidesz, nem Orbán, hanem a DK és Gyurcsány, jóllehet talán a DK lenne az egyetlen természetes szövetségesük, hiszen a Jobbik nem baloldali párt, azokkal a szotyolapártokkal, melyekkel szövetkeztek az előválasztáson, sokra nem mennek, önállóan egyik se jutna be a Parlamentbe.
Ma már tisztán látszik, hogy Gyurcsány kiátkozása anno mennyire hibás lépés volt, hogy a sok tehetetlen karrierista felkarolása még ennél is nagyobb hiba volt.
A Jobbik éppen középre húzódik, nagyon kell is egy tisztességes jobbközép párt, mert ennek hiányában a normális jobboldaliakat beszippantja a szélsőjobb, melynek - lássuk be - vannak errefelé erős hagyományai.
A DK a klasszikus értelemben nem baloldali párt, inkább egy erős szociális érzékenységgel rendelkező balliberális szervezet, mely állandóan a saját belső helyzetével kell foglalkozzon, mert ha nem, félő, hogy a tagság szétszalad, mint a nyugdíjas csigabigái a leejtett kosárból...
Kár Szanyiért is, mert valaha okos ember volt, de ütemet tévesztett: ha tizenöt évvel ezelőtt mutatja fel  - mondjuk a Szocialista Párton belül - a kádári kor értékeit, ma sokkal előrébb tarthatna a párt és személyesen ő is.

A választások után persze a jelenlegi pártvezetés megy a levesbe, de attól tartok, egyúttal a párt is velük megy.
Nagy a felelősségük azoknak, akik ma is szocialistának vallják magukat, mert nagy a baj, de kívülről ezt nem lehet megoldani.
Kívülről a párt végleges eltakarítását próbálják megoldani, de minden ellenkező híresztelés dacára nem Gyurcsány.
És ebben partnerek lesznek a jelenlegi politikai pártok is, hiszen a hullarabláson remekül lehet gazdagodni.
Kellenének tisztázó beszélgetések a párton belül, mihamarabb.


Bocsánat, hogy kívülről belepofáztam...

:O)))

MEGTÖRT LENDÜLET

Az Egyenes beszéd jobboldali politológusa a tegnapi műsorban trendfordulásról beszélt.

Azt taglalta, hogy az ellenzék az előválasztás során felfelé ívelő pályára állt, hívei lelkesedtek, de most, a Békemenet táján megtört a lendület és ismét a jobboldal dominál a politikai térben - trendváltozás tanúi lehetünk.
Persze a legegyszerűbb lenne ezt a wishful thinking - a vágyálmok - kategóriájába utalni,  de talán nem lenne helyes.
Ha nem nézünk szembe egy helyzettel. attól az még létezik, tetszik nekünk, vagy sem, mindenképpen.
És a helyzet az, hogy a közvélemény azt várta, hogy akkor itt most egy rendes, macsós faxméregetés indul, erre tessék - csak egyetlen faxot mutogattak, az is vicces lenne, ha nem a mi pénzünkből keménykedne.
De a buszjegyeket mi fizettük, a napidíj is a mi pénzünkből került folyósításra, még a lelkesítő táblákat is a mi pénzünk bánta, a mi pénzünkön hazaffyaskodtak a hazafiak, akiket ne ítéljünk el ezért, hiszen vidéki embert utoljára a TSZ utaztatott ilyen gavallérosan a fővárosba világot látni.
Ehhez képest meghallgatni a Vezér sületlenségeit nem volt megfizethetetlen ár, hadd essen, mondja a vidéki ember az eső láttán, mert ha nem hagyná rá, akkor is esne, így legalább van egy kis illúzió. hogy beleszólt a dolgokba, ugye.


A lendület komoly dolog, emlékezhetünk rá gyermekkorunk lendkerekes autójáról, eleinte nehéz volt felpörgetni, meghajtani, mikor azonban lendületbe jött, egyre könnyebben lehetett hajtani és egyre sebesebben gurult.
Ha megállt, akkor ismét nagy erőt kellett kifejteni, hogy ismét gyönyörködhessünk sebes futásában, de megérte.
Itt azonban most verseny van, és aki lemarad, az kimarad, itt most nincs helye a lazsálásnak, hajtani kell a játékot, lehet hozzá akár berregni is, és ha az útjába áll valami és nem sikerül kikerülni, akkor az akadályt el kell lökni az útból.
Aki sportolt valaha, az tudja, hogy egy verseny után van egy levezető mozgás-sorozat is, hogy ne ránduljanak görcsbe az izmok, hogy ne merevedjen le a versenyző.
Nos - úgy tűnik -, ez nem volt megtervezve rendesen, vagy sehogy sem.
Nagy hiba pedig átengedni a kezdeményezést az ellenfélnek.
Ne hivatkozzon senki a Békemenet nevezetű május elsejei felvonulásra, mert ez csak egy happening, jobboldali Pride, az emberek cirkusz iránti vágyának kielégítése a te pénzedből.
Esetleg még közös élmény nyújtása azoknak, akik ösztönösen szeretnének tartozni valahova,  akik vágynak az akol nyújtotta biztonságra.
Rendes emberek ők, talán kicsit képzetlenek, kicsit gyengék, kicsit önállótlanok, akik szeretik a magasztos dolgokat, érzelmeik irányítják őket, és szeretik, ha más mondja meg nekik, hogy mit gondolnak ők...
De nekünk ettől még nem lenne szabad leállni.


Talán ismét nekünk kellene tematizálni a közbeszédet.
Hogy mivel?
Hát például a Covid terjedésének felgyorsulása és az Erdélyből jött vallási túrizmus összefüggéseivel, a buszbérletek állami finanszírozásával, az Unióból való kilépés sanda szándékával, a dugdosott olimpiai felkészüléssel, a kínai beruházásokkal, a választási rendszer anomáliáival - ezer a lehetőség, lehet közöttük válogatni.
Mert az aktivistákat foglalkoztatni kell, a fiatalok pedig jobban szeretnek tenni bármit is, mint csak beszélni arról, hogy mit szeretnénk tenni - szóval itt az ideje egy közös kampány-stáb létrehozásának, az összehangolt kommunikációnak.
A nagygyűlés  helyett is jobban jártunk volna, ha a nyolcezer ember maszkot osztogat a városokban, falvakban.
Ismét leírom: ma a választás nem értékalapú, hanem kommunikáció alapú verseny, fel kellene ezt  ismerni végre.

Reménykedem... 

:O)))

HUGYOS FORRADALOM

Tisztelt Egybetereltek!
Magyar Testvéreim!

Azért gyűltünk ma itt össze, hogy megemlékezzünk az 1956-os forradalom hatvanötödik évfordulójáról és a 2006-os Nagy Októberi Húgyos Forradalom tizenötödik évfordulójáról!
1956 már lerágott csont, ami vállalható volt a hatórás forradalomból, azt már szorgalmasan összekentük nemzeti fekáliával, hőseinket - a pestis srác Dózsa Lászlót, a bicskájával kolleganője udvarlóját  sikeresen operáló Tóth Ilonát, és a gépkocsizár-szakértő és rendőrt új menetvonalra terelő, raktári eszköz-átcsoportosító szerencsétlen kis deviáns Mansfeld Pétert már megfelelően felmagasztaltuk, ellenben a 2006-os forradalom hőseiről alig esett szó, hát szánjuk nekik ezt a megemlékezést!
Itt állunk hát, hőseink harcának színterén, mely harcot nem oldja békévé semmiféle emlékezés, mert a harc folytatódik, míg csak ki nem gyomláljuk a közéletből mindazokat, akik akadályt gördítenek a nemzeti vagyon és a nemzeti érzelem zavartalan átcsoportosításának útjába! 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

65 évvel az 56-os szabadságharc és 32 évvel a rendszerváltás után már tisztán látszik, bár a nemzet visszanyerte katonai függetlenségét és végre vehettünk néhány tankot, repülőgépet, bár kiharcolta a szabad választások jogát, mégis, milliószám élnek még hazánkban olyan magyarok, akik nem érzik szabadnak magukat.
Hiába szabad kívül a nemzet, ők belül nem szabadok. Számukra a nemzet szabadsága nem hozta el az igazságosságot, sorsuk nem változott, és ha mégis, inkább romlott.
A rendszerváltással kiszabadulniuk sikerült, de felszabadulniuk nem.
Ők ma is kiszolgáltatottak - úgy három-négymilliónyian vannak.
Jó, rendben van ideig-óráig etetjük őket nemzeti maszlaggal, de mi van, ha mégsem fordulnak fel, mi van, ha kinyílik a szemük, mi van, ha meglátják a valóságot?
Hát kell ez nekünk, magyaroknak?
Bátran kimondom - nem kell!
Ezt mi már láttuk 2006 embertpróbáló napjaiban is, mikor oly jó ötletnek tűnt összeütni egy virtigli kis puccsot, amit azóta átkereszteltünk békés tüntetéssé, s melyet azóta is rendületlenül próbálunk beemelni a nemzeti  történelembe.
Hiszen, ha lehetett sörpuccs, ha lehetett "Marcia su Roma", ha lehetett "Kristallnacht". hát miért ne lehetne Hugyos Forradalom, miért ne lehetne a hazafias érzelmeknek eme túlcsordulása nemzeti büszkeségünk része?

Itt volt nálunk látógatóban a világ, mi meg megmutattuk, milyenek is vagyunk valójában.
A Kádár korában kiharcolt elismerés és megbecsülés egy perc alatt odalett.
Azért ez teljesítmény a javából, nemde?
Idézzük fel nagyjaink emlékét, kiknek hajlékuk ugyan nem volt, de napi párezer forintért felhorgadt bennük a nemzeti büszkeség, melytől hajtva napjában többször is körülszarták a Kossuth teret, beleértve az 56-os harcosok szimbolikus sírját is.
Hej, daliás idők, midőn csapágygolyókkal küzdöttünk az Őszödi Rém ellen, mikor a gondosan felhalmozott viacolor kockákkal fordultunk a gyáva rendőrök ellen, akik a főpróbán nem tartották oda bátran orcájukat, sőt, még kenyereket se dobtak vissza, csak szeppenten várták a halált.
Aztán a menet, mely még az Alkotmány (Alaptörvény?) utcában megmutatta, ki is itt a halljakend, és megkéselte a bolond rendőrt, aki nem volt hajlandó szigorú tekintetünktől megrettenve időben odébbcipelni bánatos seggét, pedig hát ismerhette már rohamosztagosainkat még a Fradi-Újpest meccsekről, ha már a TV székház előtt nem is volt szolgálatban!
A bátrak bátrai, kiknek nemzetközi hőstetteire a nemzeti jövedelem jól meghatározható hányadát fizetjük ki a nemzetközi labdarúgó szervezeteknek aztán persze elnyerték jutalmukat.
Lett stadion annyi, mint Kossuth téri húgyos hajában a tetű, és hát a hősök ma is állományban vannak, mint a klubok biztonsági őrei.
Azért nem a beléptető kapuk őrei, mert azokat nem a pályák környékén kell keresni, hanem homályos raktárak eldugott zugaiban...
Aztán a menet elérkezett ide, ahol a dráma egyik csúcspontjaként a rendőröknek küldtünk egy T-34-es harckocsit.
Ha egyszer az volt kéznél, nem egy Trabant?


Amikor a Madách térre értünk, már látszott: a rendszer nem omlik össze, a beszédem is lement már az Astoriánál, ami Szent Föld lett, mióta a lábainkat (arany, büdös, gombás, stb...) reátettük, és ekkor jött a lovasroham, melyet sajnos leginkább csak a rendőrök láttak, mert nem a tömeg felé, ellenkezőleg, a tér oldalán, üres területen hajtottak végre a szervek.
Ez sajnálatos, mert eddigre már kiderült, hogy a ló szerve lesz itt, nem forradalom, ezért én is hősiesen, farokfelcsapva elléptettem  egy erre a célra bérelt páncélozott BMW hátán, nehogy sáfrányos legyen a kevlár gatyám.
Lehetett volna még kicsit fokozni a helyzetet, például kilőni a golyóálló mellényt viselő Gyurcsány-gyerekeket, vagy az utóbbi időben sok bosszúságot okozó bolgár komcsiivadékot, hiszen ott volt a szemeink előtt, minden goj motoros neki bőgette a Harley-t.
De meggondoltam, hiszen ezek vissza is lőhetnek.
Be is csuktam elővigyázatosan a szemem és csak akkor nyitottam ki, mikor már biztos volt, hogy a Nagyorrú nem vitet el, mert amilyen  ugye, azt hitte, hogy a nagyvonalú gesztus, mellyel megmentett a huszonöt éves várfogságtól, majd viszonzásra talál.
Ostoba.
Azóta is nagy hasznát vesszük ennek a helyzetnek, ők meg isszák a levét hajdani túlhajtott demokrácia-felfogásuknak.
Fordított esetben még mindig követ törnének a Fater bányájában, nehéz vasban!


Honfitársaim! Magyarok!
Az út túlvégén azok a beszariak, akik maszkot viselnek nem nyughatnak, hát mi, hősök sem nyughatunk addig, míg ki nem irtjuk az írmagjukat is.
Erre szolgál a vírus, melyet Romániából importálunk székely testvéreink közbeiktatásával!
Hadd hulljon a férgese, mienk a vár, övék meg a lekvár!
Brüsszel, Soros, Gyurcsány!
Idén nem lesz Karácsony, idén a Télanyót ünnepeljétek!
Dolgos népünk győzni fog!

Hajrá Magyarország, hajrá Mogyorók!                                                                          

:O)))

A MI BÉKAMENETÜNK

Ami azt illeti, nem szakadtam meg a röhögéstől, nem éreztem úgy magam, mintha hájjal kenegetnének, nem nyújtózkodtam kéjes elégedettséggel, csak ültem és néztem ki bambán a fejemből, de aztán úgy döntöttem, még nem érkezett el az ideje, hogy megüssön a guta.

Hátha vár még rám egy-két szép év, arany alkony, depresszió, Alzheimer, Parkinson-kór, demencia, miegymás, minden nap új politikusokat fogok megismerni, talán még a voksom is Viktorra adom, ez igazán majd csak a nővérke politikai elkötelezettségén múlik.
Halad a világ, újabb és újabb tiszták jönnek, az én generációm meg örülhet, ha lesz, aki tisztába teszi, hát mi ehhez képest egy választási csalódás?
Semmi.
De azért fáj, ez tagadhatatlan.
Nem nagy titok, jómagam ezer oknál fogva Dobrev Klárát láttam alkalmasnak arra, hogy Szeretett Vezérünket és pereputtyát, továbbá vazallusait és kullancsait eltávolítsa az ország közéletéből, de hát nem történhet minden kívánságaink szerint, főként akkor nem, ha valaki demokratának tartja magát.
Így aztán beletörődöm abba, hogy Márki-Zay Péter lesz a kihívó, gratulálok neki, és támogatni is fogom a magam szerény eszközeivel, ameddig ő is demokrata marad.
Merthogy a neheze most jön, az ördög - mint tudjuk - a részletekben lakozik.

A felfuvalkodott békáról oly szépen és tanulságosan írt Phaedrus anno, hogy megihletett, és magam is írtam a magyar békáról.
Most - úgy érzem - arról kell írnom, hogy aki a magyar varangyot el szeretné zavarni, de mondjuk nem a nyertes táborát gyarapította, akkor annak ezt az előválasztási békát most le kell nyelni.

Azért kell, mert az már régen kiderült, hogy a felfuvalkodott békát és tettestársait nekünk kell lapátra tennünk és átdobni a kerítésen, vagy egy ügyibevaló kis terráriumba tenni, és vigyázni, hogy soha ki ne tudjon ugrani.
Itt és most nem lehet megsértődni, nem lehet bejelenteni, hogy márpedig én erre - és itt jöhetnek a jelzős szerkezetek - soha nem fogok szavazni, inkább száradjon le a kezem, miegyebem, de inkább küldök havonta pénzt Rasinak Marbellára, a vazallusoknak fedezem az öregecskedő feleségeikkel és új asszonyaikkal járó költségeit, minthogy ezt itt (kis e-vel) támogassam.
Amúgy persze demokrata vagyok, és aki ezt kétségbe vonja, azt úgy pofánverem, hogy a takony menetet vág a nyakára.
Ez tipikusan az az eset, hogy idáig hirdettük az igét, innentől meg ragozni kell, már, ha nem akarunk tökéletesen hülyének látszani, akit tönkre lehet manipulálni.

Orbán egyik célját már nagyjából elérte, kihívója nem Dobrev Klára lesz, aki ha kormányra kerül, kíméletlenül addig űzte volna, mígcsak kolbász és hurka nem lett volna belőle, mindegy, hogy a disznóól címe a Karmelita vagy a Sándor-palota.
Főfogás egy ünnepi vacsorán, ez lett volna a vik tor, hagymás tört burgonyával, koviubuval, Szilárd ott hasalt volna az asztal közepén citrommal a szájában - vannak az embernek időnként szép álmai...
Most kissé más a helyzet, mert menet közben előkerültek a régi egyrészt-másrészt emberek, akik vissza szeretnének lopakodni a politikai fősodorba.
Másrészt meg az akarnokok és aktuálisan tiszták új, türelmetlen nemzedéke is ott liheg a hatalom húsosfazeka körül, aztán akit már legyűrt a demencia, vagy aki tekervényekkel takarékosan van eleresztve, az párás szemmel lelkesedik értük, feledve a hajdani tisztát, akit most nevezzünk mindközönségesen Csüngőhasú Diktátornak.
Szóval részt kell vennünk a folyamatokban, különösen azért, mert itt támadtak az ország vezetésében való részvételre alkalmas emberek, például Dobrev és Jakab, de helyi szinten is tele vagyunk tehetséges és rokonszenves versenyzőkkel.
Nem szabad hagynunk, hogy Orbán elérje másik célját is és megnyerje a választást, amire csak akkor van esélye, ha ez a - megbuktatására és az ország normalizálására - létrejött koalíció felbomlik.
Most jön a neheze, kormányprogramban, árnyékkormányban kell megállapodni, és mindenkinek önmérsékletet kell tanúsítani, ami nem lesz egyszerű a felfokozott hangulat után, némelyik szereplő habitusának ismeretében.
Mégis, csak ez vezethet eredményre.


Hát majd meglátjuk.
Még egy megjegyzést azoknak, akik azért felejtettek el szavazni jönni, vagy azért szavaztak jobboldali politikusra, mert nem láttak esélyt Dobrev Klára számára Gyurcsány Ferenc miatt.
Nem Gyurcsány miatt vesztett Dobrev Klára, hanem miattatok, akik olyan szépen énekeltétek kórusban Orbán dalát, hogy a szerző valószínűleg igaz könnyeket ejtett.
Mindegy, ez a hajó elment, kár érte - szerintem.
De azért a minden politikus számára egyedül érvényes feladat marad - ki kell hozni a helyzetből a legjobbat - az ország javára.
Ehhez adjunk támogatást és erőt a szavak mögé...


:O)))

ÚJ CSALÓDÁSOK

János bácsi a műrepülőn maga elé mormolta:
Ezt gondoltam!
Aztán azt is: Ezt is gondoltam!
Aztán végül azt: Na, ezt azért nem gondoltam volna!
Mikor a pilóta kérdezte, hogy miket mondott, az öreg elárulta, hogy azt gondolta, hogy béhugyozik, azt is, hogy bészarik, de azt azért nem gondolta volna, hogy az egész termés a nyakán át a pofájába zúdul.
Hát azt én is gondoltam, hogy az előválasztásba bele fog rondítani a Fidesz, azt is gondoltam, hogy a pártokban ott sürgölődnek a politikai ellenfél beépített ügynökei, azt is, hogy a választót nem a sok eszéért szeretjük, de azt azért nem gondoltam volna, hogy az első forduló átütő és lelkesítő sikere után hagyják a pártok szétzilálni az egységet, akár saját prognosztizálható megsemmisülésük árán is.

Tetszett pedig ez az előválasztás, jóllehet eleinte nem lelkesedtem érte, de kiderült, hogy óriási mozgósító ereje volt, a választók végre azt érezték, hogy valódi beleszólásuk van a politikába, hogy ér valamit a szavuk, hogy végre arra is van esély. hogy az történik, amit ők szeretnének.
Remek volta hangulat, az emberek egy olyan közösségben érezhették magukat, amely az életüket teheti jobbá, amely végre kitörést jelenthet a vallási jellegű politizálásból, amely véget fog vetni a nemzeti szintre emelt rablásnak, tolvajlásnak.
Tévedtek, és velük tévedten én is, mert az első forduló átütő sikere után előkerült a cilinderből a nyuszi, a demokrata szavazók által utolsóelőtti versenyzőnek minősített, magát jobbközépre soroló politikai szédelgő, akit aztán mára - sejthető, kinek a segítségével - komoly aktuálpolitikai tényezőnek sikerült felpumpálni.
Valami ilyesmi várható volt, mégis csalódott vagyok - hiú ábránd volt, hogy a politikai pártok vezetői képesek kilépni a saját maguk által eszkábált mókuskerékből, ők ott érzik jól magukat, az a természetes közegük.
Sajnálatos, és még sajnálatosabb, hogy a pártok tagsága - már amelyiknek egyáltalán van ilyen - képtelenek véget vetni annak a megalázó helyzetnek, hogy rájuk hivatkozva csináljanak belőlük hülyét azok, akiknek őket illene szolgálniuk.


Vannak csalódásaim.
No, nem egy Fekete-Győr, aki a szorítóba is a súlytalan súlycsoport versenyzőjeként nevezett be.
Nem csalódás számomra Tóth Bertalan, aki szépen kihizlalta magát, egyre jobban hasonlít Pozsgayra, a feje már neki is beleszorulna a bukósisakba, ha felpróbálná Pozsgay tökfödőjét. Nem csalódás Kunhalmi Ágnes sem, aki oly távol áll egy szocialista pártvezető archetípusától, mint Makó Jeruzsálemtől, mint Kósáné Kovács Magda állt Oszvald Marikától, aki kétségkívül páratlanul tehetséges, csak nem ugyanabban a műfajban.
Bizonyos szempontból csalódás Karácsony Gergely is, aki a Fidesz minden ráaggatott jelzőjét széles mosollyal visszaigazolta, akit sokéves tapasztalata ellenére sikerült lenullázni, aki a politikai jövőjét dobta el, mert nem bírta a gyűrődést, mert nem ott keresett szövetségest, ahol az természetes lett volna, hanem mindenféle pszeudo-pártoktól várta a támogatást.
Egészen ameddig Orbán - más kezét felhasználva - tökön nem szúrta, mert talált alkalmasabb jelöltet saját ellenfelének, akinek ez volt a vizsgamunkája, valószínűleg.
Nem csalódás a leamortizálódott SZDSZ-es veteránok kiállása Márki-Zay mellett, számukra kedvesebb a bigott katolikus (kaotikus?) jobboldali politikus, akinek Orbánhoz való viszonyát nem a szónoklataiból kellene lemérni, mert azokban ő a maffiózó kérlelhetetlen ellenfele, aki majd később sajnálkozva tárja szét a kezeit: sajnos nem lehet ellene semmit tenni törvényesen, a többire meg az omerta törvénye vonatkozik...
És nem csalódás Kuncze Gábor és a szocialisták szakmai krémjének kiállása sem Dobrev mellett, Hillernek és társainak nem gumiból van a gerincük és értenek ahhoz, amiről beszélnek.
Viszont csalódás - a kellemesebbik fajtából - Jakab Péter.
Igaz, van olyan elv, hogy "soha ne mondd, hogy soha!", de soha nem képzeltem volna, hogy egy Jobbikos politikusra én valaha is megbecsüléssel és tisztelettel fogok nézni, hiszen ő az, aki a magyar jobboldalból európai színvonalú közösséget szeretne formálni, és ezt el is lehet hinni neki.
Pedig az ő pályáján fokosokkal szaladgálnak az igazlátók, neki a kiállás fizikai kockázatot is jelent, nem hétköznapi bátorság kell hozzá - és neki ez megvan.


Az én személyes nagy csalódásom Lendvai Ildikó, akit szerettem, tiszteltem, csodáltam számos tulajdonságáért.
Ma is szeretem, ma is tisztességesnek tartom, ma is tisztelem múltjáért, ma is csodálom elnyűhetetlen munkabírásáért, remek írásaiért, de azért most csalódtam benne.
Nem először.
Először, amikor pártelnök lett, de akkor találtam rá mentséget: zavaros helyzetben akasztották a nyakába az elnöki funkciót, másrészt meg Parkinson törvénye szerint mindenki eljut arra a posztra, melyre már nem alkalmas, no, számára ez a poszt volt már idegen a természetétől.
Most viszont önként és dalolva, miként Brezsnyev macskája ment ki a szobából a vonatkozó viccben és állt be Márki-Zay mögé, meg nem értem, miért.
Pedig ő az, aki Dobrev Klárában önmagát is láthatná, akivel azonos értékeket vallanak, aki legközelebb áll a XXI. század körülményei között a baloldali értékek képviseletéhez.
Nálam nemigen jön be az az érv, hogy Márki-Zaynak van leginkább módja megszólítani a jobbközép szavazókat, ami lehet, hogy igaz, de ők soha nem fognak bázist adni a baloldali politizáláshoz - és itt most baloldalon tessék a szociáldemokrata értékeket érteni.
A tetejébe nem ők adják a legnagyobb tömeget, ha a jelenlegi rendszer veszteseit keressük.
Akik a baloldal valóságos bázisát jelentik, azokat minden hezitálás nélkül átengedjük a populista maffia-politikának.
Akiket a szocialistáknak képviselni kellene, akikért harcolni kellene, azok magukra maradtak ebben a társadalomban.
Ezt Lendvai Ildikónak pontosan tudnia kell és tudja is, de mégsem tesz ellene, talán mert már képtelen kilépni a Szocialista Párt negyedszázados kamarilla-politizálásából, talán viszi a klubhűség, talán ő is beleragadt Gyurcsány hibáztatásába, mert egy szocialista vezetőnek ez a legkényelmesebb.
Annak a Gyurcsánynak a hibáztatásába, aki úgy lett szocialistából erős szociális érzékenységű szociál-liberálissá, hogy kiszorították a pártból azok, akik aztán fel is számolták a pártot,
Persze így nem kell konfrontálódnia elvbarátaival.
Nem mondhatnám, hogy elvtársaival, mert az elvbarátait maga választja az ember, az elvtársait pedig a társadalom termeli ki.


No, persze várjuk ki a végét, még van egy nap, aztán ki lehet hirdetni az eredményt, utána pedig lehet kinek-kinek megvívni önmagával a saját harcát, hogy még mindig hinni akar a hatpárti összefogásban, vagy más utat választ.
Merthogy itt nem az Orbán utáni világról alkotott elképzelések versenyeztek, hanem Orbán kottája írta elő a dallamot.
Ha ezután is élvezhető maradna a szimfónia, az maga lenne a csoda. 

De azért bízzunk a csodákban.

:O)))

PS: Csalódtam már máskor is... 

EGY VITA MARGÓJÁRA

 

Véget ért a miniszterelnök-jelölti vita az előválasztás 2. fordulójában, nekem tetszett, jóllehet nem egészen azt adta, amit vártam tőle.
Néhány benyomás, így melegében:
Tetszett, hogy bár azonnal láthatóvá vált, hogy Márki-Zay nem vitázni, hanem veszekedni érkezett, Dobrev Klára kitűnően kezelte a helyzetet, rákényszerítette ellenfelét egy visszafogottabb hangnemre és arra, hogy ígéretet tegyen, hogy a hátralevő napokban tartózkodni fog a bizonyítékok nélküli vádaskodástól.
Nem tetszett, hogy bár udvariasságnak álcázta, de Márki-Zay a kérdésekre adott válaszait ellenfele válaszának ismeretében tehette meg, ezzel szerintem előnyhöz jutott, mert csak bele kellett illesztenie az általa a Fidesz kommunikációs stratégiájaként megismert, unásig ismételgetett két-három panelt.
Hogy azt ne mondjam, Dobrev Klára farvízén utazott.

Tetszett, hogy a jelöltek  - ki meggyőződésből, ki a körülmények kényszerítő hatására az összefogás kikerülhetetlensége mellett tették le a garast.
Nem tetszett, hogy Márki-Zay nagyképűen a DK-nak az általa vezetett koalícióba való belesimításáról beszélt, nevetséges volt, mikor felsorolta a támogatóit, és láthatóan nem érzi, hogy mi a feladata egy koalíciókényszeres helyzetben egy miniszterelnöknek.
Ő a miniszterelnök erős közjogi helyzetről beszélt úgy, hogy egy minimálisan is hatpárti koalíciót kellene vezetnie, melyben a folyamatos egyeztetéseket, kompromisszumokat nem lehet megkerülni, nem lehet diktálni, mert bármely diktátum igen hamar visszaüthet.
Ezért kellene egy egészen pontos és precíz koalíciós szerződést kidolgozni, még mielőtt valamelyik versenyző megtáltosodna...
Tetszett, hogy ezt Dobrev Klára pontosan érti, tetszett, hogy meg tudja mondani, hogy miből kívánja megvalósítani az ígéreteit, tetszett az egész habitusa, a kompromisszumkészsége, a belőle sugárzó nyugalom és eltökéltség, a szakértelem.


Nem tetszett a vita lezárása, melyben Márki-Zay ismét megosztotta az ellenzéket, tisztákat emlegetett, miközben önmagára mutogatott, jóllehet a támogatói - még a háttérben, fedésben dolgozók is - valamennyien részesei és ilyen-olyan mértékben haszonélvezői voltak és ma is haszonélvezői a politikának.
És hát volt már nekünk szerencsénk tisztákhoz, mindkét oldalon, az egyik oldalról kiderült, hogy a szarka náluk iparitanuló, a másik fele meg mesekönyvekből tanulta a politikát.
A tiszta politikus olyan, mint a szűz rosszlány, gyakorlatilag nem létezik, ugyanis a politika maga az állandó kompromisszumkötés, ha úgy tetszik piaci alkudozás - valamit-valamiért.
Hogy aztán ennek a vitának itt nincs vége, az biztos, mindenesetre megnyugtató, hogy Márki-Zay nagy keservesen vissza tudott venni valamennyit pocsék természetéből - nem fog ez holnap reggelnél tovább tartani, de bízzunk Dobrev Klára gyógypedagógusi rátermettségében...


Harc lesz ez a javából, ügyesek a fideszes hatalomtechnikusok, lesz itt még csetepaté bőven.
Hogy aztán mi lesz a vége?
Ki tudja.
Azt tudjuk, hogy a jegenyefák nem nőnek az égig, a törpefenyők (pinus mugo 'gnom') meg aztán semmiképpen sem, csak azt nem tudjuk, mikor lesznek vágásra érettek.

Reméljük, jövő tavaszra....

:O)))

INTERJÚ EGY MINISZTERELNÖK-JELÖLTTEL

- Kedves Miniszterelnök-jelölt Úr, köszönöm, hogy elvállalta ezt az interjút, gondolatai bizonyára eligazodást fognak adni a karaván-szeráj népe számára ezekben a bonyolult időkben!
- Köszönöm a felkérést, nem fogok csalódást okozni, alkalmas vagyok! Én vagyok a legalkalmasabb!

- Ebben bízunk mi is, de hadd ismerjék meg még jobban a választók, talán beszélgessünk néhány szót Önről!
- Rendben van, beszélgessünk, hiszen alkalmas vagyok, sőt, én vagyok az egyetlen alkalmas!
- Milyen környezetből érkezett Ön a politikába?
- Alkalmas környezetből, jól választottam meg a szüleimet, alkalmasak voltak arra, hogy világra segítsenek. Megemlíteném, hogy bölcsődei diplomámat summa cum laude szereztem, már egyéves koromban fogódzkodás nélkül ültem a bilin és megtaláltam a szájam a kanállal!
- Köztudott, Ön hívő ember! Miben hisz Ön?
Leginkább az emberi ostobaságban, - mint látjuk, nem alaptalanul.
És igen, hívőként is alkalmas vagyok, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy református gimnáziumban végeztem - innen a rokonszenv hitvalló társammal, Orbán Viktorral. Néha a negyven prédikátor egyikének érzem magam, leginkább Otrokócsi Fóris Ferenc áll közel a szívemhez!
Számtalan diplomám egyikét katolikus egyetemen szereztem, merthogy alkalmas voltam katolikusnak is, és alkalmas lettem volna betérni az izraelita közösségbe is, csak visszatartott a félelem, hogy a szükséges átdizájnolás átmenetileg lehetetlenné teszi a gyermeknemzést, márpedig arra is alkalmas vagyok.
- Azt mondják sokan, hogy támogatói számát a családi létszám emelésével növeli...
Annyi a leszármazottam, hogy a minap egy baknyúl vigyázzmenetben jött a receptért. Persze megállapodást is kötöttem vele a know-how átadásáról, melyet aztán természetesen nem tartottam be, merthogy ő nem biztos, hogy alkalmas, de én kétségtelenül alkalmas vagyok. 
- Ön oldotta meg a cigánykérdést, a homofóbia problémáját, a szegregált oktatás felszámolását, az állam és egyház szétválasztását, a rasszizmus problémáját, az otthonszülést is Ön vezette be...
- Igen, szülésre is alkalmas vagyok, ebben a házban például kétszáz gyermek született, természetesen biztonságosabb és jobb körülmények között, mint a kórházban, természetesen a bevétel után minden esetben pontosan adóztam és férfi is vagyok, úgyhogy eleve alkalmasabb vagyok Dobrevnél, sőt, egyedül én vagyok csak alkalmas Orbán kihívójának, aki csak miniszterelnöknek alkalmas.  
- Azt fecsegik ellenfelei, hogy annak a plébániának a plébánosa, aki mellett Ön egy ideig a világi közösségben is szerepet vállalt, felszólalt Ön ellen, mert alkalmatlannak találta a polgármesteri posztra...
- Isten bocsássa meg neki szellemi vakságát, de az Úr tudja, hogy alkalmas vagyok, sőt, csak én vagyok alkalmas Megváltónak (is), ezt mások is mondták, megvan erről a felvétel diktafonon, én magam vettem fel, mikor beszélgettem velük, merthogy erre is alkalmas vagyok! 
És nagyon utálom Dobrevet!
Ön is egy a háromnevű trendi politikusok közül, jelent ez előnyt a választóük szemében?
Igen, minél több a neve egy politikusnak, annál képességesebb!
Én például mindenre képes vagyok, ami nem is csoda, merthogy én még nemesi előnévvel is rendelkezem, a három nevem mellé.
Alkalmasság plusz képesség plusz az egész ország villamosítása - ez a sikerem titka!
- Megkérdezhetem, milyen vezetői tapasztalatokkal rendelkezik?
- Természetesen!
Számtalan autót vezettem, aztán a családi vállalkozásban társtettesként szüléseket is, legutóbb pedig egy területi áramszolgáltató ügyfélszolgálatát, de életem során vezettem már naplót és váltóáramot is.
Ebben különösen sikeres voltam, hiszen alkalmas vagyok feszültség-keltésre is, természetesen csak szabályozott keretek között. 
A vezetésre is alkalmas vagyok, ha kell kecskét és kormányt is képes vagyok vezetni, már majdnem jobb vagyok, mint Viktor!
- Kétségtelen - drukkolunk Önnek! Reméljük, hogy az online szavazatok meghozzák a kívánt eredményt, és a felismerést, hogy a szakmai és párthátteret nem mindig ott kell keresni, ahol logikus lenne.
- Köszönöm a lehetőséget és legkivált a magyar liberálisok mindig elvhű és széleslátókörű kemény és megalkuvásnélküli magjának gyümölcsöző támogatását! Hogy kicsit korpás a hajuk? Hát istenem, én majd megmosom a fejüket, ha hatalomra jutok, merthogy erre is alkalmas leszek!


:O)))

CUI PRODEST?

Hiába, ügyesek ezek a Fideszes politikacsinálók!

Most, hogy nem sikerült Dobrev Klárát kinyiffantani még az előválasztáson, "hát, ha már itt vagyunk, csináljunk valamit" alapon kinyírják Karácsony Gergelyt.
Még csak nem is valami minőségi bajnokot indítottak harcba, hanem a Pösze Vitézt, akinek a versenyben levők közül legkevesebb tapasztalata van, ami az államot illeti.
Igaz, gátlástalanságban szinte már Fideszes magaslatokat ér el.
A dolgok mai állása szerint már veri Karácsonyt népszerűségben, aki sem képességeinél, sem alkatánál, sem politikai hátterénél fogva nem képes ezt a gátlástalan nyomulást ellensúlyozni.
A mögötte álló pártok tömegkommunikációs szakembereinek képességei fényévekkel vannak lemaradva a Fidesz szakemberei mögött, emellett pénz sem áll rendelkezésére számolatlanul, stallumokat se tud igérni.
Talán még egy olyan színpadra és hangtechnikára se futja neki, mint amilyet ellenfele prezentált ötszázfős tömeggyűlésére a Nagycsarnok elé.
Igaz, hajdan az LMP alakulásakor is leszállt a mennyből Allah egy helyiérdekű gyermeke és megfinanszírozta a projektet, persze volt lakossági támogatás is, az újdonat párt minden vezetőségi tagja beszállt ötszáz forinttal...
Szerencsétlen helyzet, de erre számítani lehetett.


Sokan mondták régebben, hogy rendben van, Jakab tökös gyerek, de nincsenek államférfiúi képességei, hát mára kiderült, hogy Dobrev Klárán kívül csak neki vannak ilyenek, de hát - érdekes módon - lemaradt a versenyben.
Az még érdekesebb, hogy egy olyan versenyző győzte le, akinek csak annyi üzenete volt a társadalomnak, hogy ő egyedül képes legyőzni Orbán Viktort, éppen csak azt nem tette hozzá, hogy ezt maga Orbán Viktor garantálta neki.
Képességes ember, elég elolvasni a Wikipedia róla szóló cikkét, különösen azt a részt, melyből kiderül, hogy sem a baloldallal, sem a jobbikkal nem kíván közösködni.
Ebből aztán nyilvánvalóan az következik, hogy a hódmezővásárhelyi polgármesterségért folytatott harcában valamennyi demokratikus/baloldali párt támogatásával egy göndör szőrszálnyi előnnyel győzött, igaz, a kampányát a Jobbik pártigazgatója segítette.
Persze könnyű volt neki, hiszen az általa felszerelt migránsszámláló távoltartotta hivatalától a nemkívánatos elemeket, emellett diktafonra rögzítette a vele folytatott megbeszéléseket, szóval érdekes jelenség.

Korunk Schifferje - katolikus kiadásban, igaz, temploma plébánosa kiprédikálta anno - ő közelebbről is ismerhette...

Hogy mi lesz ennek a vége?
Ki tudja, a magyar nép időnként kiváló érzékkel választja ki saját ellenségeit, így egyáltalán nem kizárt, hogy a mentális rokkantnak egy erkölcsi rokkant lesz a kihívója, Karácsony meg mehet haza borogatni a szétrugdalt fenekét, aztán polgármestersége hátralevő napjaiban eltöprenkedhet a politikusi lét kegyetlen realizmusán, az elvhűségen, az adott szó becsületén, - szóval lesz sok

dolga....
Nem jó ez nekünk, semmiképpen.
Hogy egy névtelen nulla képes szétzilálni a keservesen kialakított egységet, ez azért elkeserítő.
Ha valami minőségi versenyző lenne, hát hagyján, de egy középvállalati középkáder, akinek még  az ügyfélszolgálati vezető magas pozícióját is sikerült elérnie egy területi szolgáltatónál - hát, most mit mondjak?
Kétségkívül országos potentát.
Peresze többszereplős játék ez, nem csak rá nézve dehonesztáló a dolog, dehonesztáló ez ránk nézvést is - ennyire futja csak a magyar választók eszéből?

Ha valakinek még kétsége lenne afelől, hogy ki az Orbán legyőzésére alkalmas egyetlen  jelölt, hát azt csak sajnálni tudom.

És sajnálom magunkat is, nem kellemes egy olyan táborhoz tartozni, melyet folyamatosan hülyének néz és akként is kezel a hatalom.
A tetejébe, néha azt érzem, hogy joggal.
Hálistennek megjelent ma a Népszavában Horn Gábor iránymutatása, melyben a DK egyházjellegét és Dobrev Klára állítólagos reményeihez képest mérsékelt győzelmét említette.
Miért van az, hogy valaki, aki rengeteg kárt okozott a demokratikus oldalnak nem elégszik meg azzal, hogy kudarca után kitömték pénzzel, bonuszként még tovább akar kártékonykodni?
Mindegy, hagyjuk őket játszani tovább a homokba pipiskét, Dobrev Klára meg tegye a dolgát, ahogy tette eddig is, és reménykedjünk abban, hogy a választó honorálni fogja a befektetett munkát, energiát, a tiszta gondolatokat, a tisztességet, becsületet és tehetséget.
Vagy tényleg olyanok lennénk, mint a lemmingek?

:O)))

A KÉTFEJŰ BORJÚ

Márky-Zay megtermékenyítette Karácsony Gergelyt.
A nász hangos sikoltozások nélkül teljesült be, az ara nem is tudja hirtelen, hogy büszkén lengesse-e a lepedőt, vagy szégyenkezzen igénytelensége és erkölcseinek ingatagsága miatt, de már elszánta magát, nem hátrálhat, hiszen a szülőszobában ott toporog az összes vájtszemű politikacsináló, meg kellett szülni hát a kisdedet.
Így jött hát világra - világ csúfjára - a magyar politika kétfejű borja.
Négy lába van, négy füle, két farka, de akármilyen jóindulattal, akárhonnan is szemléljük torzszülött.
Ha pártot alapítanának - ami nem kizárt, hiszen a Momentum is megtalálta a maga szponzorát -, akkor annak a Kétfarkú Ökör Párt lehetne a neve.
Irritáló tandem, mert azt nem gondolnám róluk, hogy buták lennének, de egyre inkább arra jutok, hogy megrendelésre működik a dolog.
Azt talán nem hinném, hogy a furcsa pár mindkét tagja megrendelésre dolgozna, de hát a jelenlegi helyzetben azt se tartom nagyra, aki ilyen könnyen megvezethető - a párban szántó két ökör közül is csak az egyik a Bimbó, a másik a Rendes...

Ne is beszéljünk hát ezentúl konkrét szereplőkről, legyen ez fikció, melyben két kitalált személy szerepel, Bimbó és Rendes.

Amit ezek ketten csinálnak, az egyetlen embernek hasznos, egy harmadiknak, akit szintén nevezzünk fiktív néven, legyen ő a Csüngőhasú Soros-ösztöndíjas.
Ő lehet ennek az attrakciónak a nyertese, aztán majd vagy kifizeti alkalmi munkását, vagy megsütögeti tűzön, mint az ominózus aranyhalat, mely már teljesítette a kívánságát.
Bimbó azt állítja, hogy  az ellenzéknek Dobrevvel van a legkisebb esélye a győzelemre, mígbezzeg ő maga a gőzmozdony, aki mögé mindenki felsorakozik.
Ennek kissé ellentmond az előválasztás során mutatott teljesítménye, de spongyát reá, viszont érdemes ezen a Gyurcsány-dolgon kissé elspekulálgatni.
Régi barátom tegnap azt találta mondani, hogy Gyurcsány púp Dobrev hátán.
Most mit mondjak, szerintem a púp kimondottan esztétikus, emellett felettébb hasznos, hiszen ínséges időkben biztosítja a megfelelő állóképességet, emellett kapaszkodni is lehet bele.
Az őszödi beszéd óta kérdezgetem mindenkitől, aki gyurcsányozgat, hogy tulajdonképpen mi baja van a politikussal, de érdemi választ ezidáig még senkitől se kaptam.
Amit akkor mondott, azt jól mondta, az idő is ezt igazolta, emellett ez az Ómagyar Mária-siralom ma már csak azokat érdekli, akik politikai tőkét akarnak kovácsolni belőle, de az meg egy olyan társaság, ha rájuk gondolok is kiütéseket kapok tőlük.
Aki akar, a Bibliából is tud vádiratot kreálni - lásd a házasságtörő asszony megkövezésének követelményét, bizony mondom néktek, nemzethalálhoz vezetne!
Dobrev Klára egyébként kompetens és tehetséges politikus, ő nem csak az ATV-be autózott be rendszeresen, hanem kilométerek ezreit tette meg, hogy személyesen, kevlár bugyi és páncél-kombiné nélkül beszélgethessen a választókkal, és nem csak a sajátjaival.
Személyesen láttam, hogy micsoda türelemmel, empátiával és felkészültséggel beszélgetett az ellentüntetővel, aki konkrét kérdéseket tett fel neki, és ez azért kicsit több és másfajta kockázatot hordozott magában, mint az ATV riporterével való beszélgetés, mely a dolgok rendjéből adódóan mindkét részről olyan jól koreografált, mint egy balett...
Hogy esetleg megbeszéli a férjével az eseményeket? Hát persze, hiszen egyrészt a férje, ugye, másrészt meg annak politikai tapasztalata hatalmas.
Bizonyára el is mondja a véleményét, de a döntés Dobrev Klára kezében van, hiszen ő viszi vásárra a bőrét.
Hogy vannak, akik utálják?
Persze, de hát én is utálok egy-két politikust, merthogy ilyen az emberi természet - mea klumpa...

Amit Bimbó és Rendes csinálnak, az a választók szemközt köpése.
Itt arról volt szó, hogy nem  a pártok akarata, nem a taktikák, hanem a közvetlen demokrácia dönt, győzzön a legjobb.
Tehát lehessen választani a három legjobb eredményt elérő jelölt közül - nem Bimbónak, nem Rendesnek, nem Gyurcsánynak, hanem a választónak.
Ezt a lehetőséget akarja éppen elvenni a kétfejű borjú, arra hivatkozva, hogy a visszalépés legitim eszköz.
Hogyne, egy választáson, de nem egy előválasztáson, mely nem pártok közvetlen versenye, hanem személyiségek versenye, hogy kiderüljön, ki a legjobb.
Persze nem vagyok én naiv, tudom jól, hogy egyetlen cél van - kiiktatni az egyetlen jelöltet, akitől Orbán valóban fél.
És ez a személy most Dobrev Klára, ezer oknál fogva.
De lehet másnak Karácsony, esetleg Márki-Zay Péter, de semmiképpen nem egy kétfejű borjú, mely érdekes bár, de valljuk be: szörnyszülött.
Az is érdekes kérdés, hogy milyen demokrata az olyan, aki menet közben akar változtatni a szabályokon, hogy hülyét csinálva a nála esélyesebből, a saját akaratát kényszerítse rá a demokraták nagy fáradtsággal összekovácsolt táborára.
És hát az is vicces, hogy a látszólag független médiában a teljesen jelentőségét vesztett ifjú titán politikacsinálóként tetszeleghet, jóllehet akkorát esett pofára, mint ide Lacháza.


Az egyébként nagyon tetszik, hogy Dobrev Klára nem áll oda vitatkozni velük, hanem teszi a dolgát.
A nép ezt látni és értékelni fogja, és a szép elképzelés az összes beléfektetett buzgalommal együtt kontraproduktívvá válik.
Nem kell egy torzsalkodó ellenzék képét mutatni, hiszen ennek az akciónak ez a másodlagos célja.
Türelem, nyugalom, munka.
De a sorrendet meg is lehet fordítani...

:O)))

NYUGDÍJAST KILÓRA

Nagyurunk kiment a társadalmi piacra, mert időszerűnek érezte, hogy vegyen néhány mázsa nyugdíjast, a lehető legkedvezőbb áron.
Mindenáron, merthogy sokan vannak, még ha azt is hiszik magukról, hogy érdekérvényesítő képességük alacsonyabb, mint a Lánglelkű Vezér a sámlin, amiben egyébként óriási nagyot tévednek.
Nincs mit tenni, egykor okos emberek elbutulnak, bátrak elgyávulnak, elvhű emberek a megalkuvás taknyos-nyálas útjára lépnek, utat nyitva ezzel Nagyurunk nyájának, mely boldogan konstatálja, hogy ha befogja a pofáját, akkor csurran-cseppen adókedvezmény, adóvisszatérítés, csepűrágás, kardnyelés - hogy ez a társadalom egyéb tagjainak kárára történik, hát kit érdekel - kaparj kurta, neked is jut!
Ezenközben Nagyurunk olyan ütemben böfögi szeretett népére a baromságokat, hogy ez azért már szinte túlzás.
Persze, ő pontosan tudja, hogy a következő választás sem az országról, az életedről vagy egy igazságos társadalomról fog szólni, hanem a kommunikációról - arról, hogy elhiszed-e a sok sületlenséget, és ha elhiszed, akkor mennyiért?
És nem lesz szűkmarkú, mert a neked adott pénz visszavételére remek technikák vannak, mint ahogy a te hülyítésedre is.
Természetesen nem akarom ezzel azt mondani, hogy önérzetesen utasítsd vissza, amit a csüngőhasú adományként próbál feltüntetni - dehogy.
Tedd csak szépen zsebre, vegyél rajta kaját, és miközben falatozol, döntsd el, hogy melyik ellenzéki jelöltre húzod be az ikszet a választások alkalmából.
És erősen figyelj, mert az alamizsna torzítja a látást, meglágyítja a lelket, de ettől még ne feledd, hogy ha a rabló odadob neked valamit a porba, attól ő még nem jó ember, mindössze abban reménykedik, hogy ezzel - átmenetileg be tudja tömni a pofád.
Kár lenne, ha igaza lenne.

Természetesen vannak nyugdíjasok, akik egy ilyen adomány után gondolkodás nélkül beleájulnak Nagyurunk Szent Seggébe, ezeknek egy része akkor is elfogadná ezt a szégyentelen rablóvezért, ha minden reggel pofonnal ébresztené, és soha nem jön rá, hogy a pofont már megkapta, de majd csak akkor kerül kiosztásra, ha elmegy a boltba.
Addig marha jól mutat, hogy Nagyurunk "ad" nyolcvanezer forintot és talán jövőre még odaadja a tizenharmadik havi nyugdíj másik felét is, mert szerinte a gazdaság briliánsan teljesít.
Valószínűleg akkora lesz a gazdaság növekedése, hogy majdnem elérjük a vírusválság előtti gazdasági mutatókat, vagy kisnyúl, merthogy a statisztikákban is ő az illetékes, mint tudjuk. (Hej,régi szép idők, mikor még hallhattuk Illetékes Elvtárs véleményét a dolgok aktuális állásáról...)
És ő is csak abban a statisztikában hisz, amit ő hamisított - két gigantikus rablás között.
Vannak persze elenyésző számban nyugdíjasok, akik átlátnak a szitán és értik, hogy a Soros-ösztöndíjas hülyének nézi a társadalmat és csak azt adja a nyugdíjasoknak, ami normál menetben is járt volna nekik, de még azt is csak részben, aztán majd egy kis infláció gerjesztésével vissza is veszi.
Természetesen a "ne szólj szám, nem fáj fejem" elvét követik, magyarázva ezzel azt is, hogy miért tart ott ez az ország - ahol.
Viszont azt ők tudják jól, hogy ez a miniatűr Miska-kancsó bosszúálló fajta, aki a tetejébe még gátlástalan szociopata is, és sajnos okos is a maga módján - de hát Al Capone sem volt buta...

A nyugdíjasok egy jókora része viszont olyan, mint Marx szerint a proletariátus, csak láncait vesztheti, nincs semmiféle tulajdona, amit kockáztathatna, szegény, mint a templomi segédegér, viszont helyzetét isteni elrendeltetésnek véli.
Nem hisz abban, hogy befolyása lenne a történésekre, ezért aztán egy kalap alá vesz mindenkit, minden politikust tolvajnak tart és nem vesz részt a közügyekben, nem szavaz, nem tüntet, ha fenéken rúgják, hát beletörődik.
Ezért aztán nem is törődik velük szinte senki, súlytalanok.
Ha rám hallgatna az ellenzék (ez soha nem fordulhat elő, racionális dolgokat szoktam javasolni...), akkor a szavazóbázisát ebből a körből kellene bővíteni.
A keresztény úri középosztály háromnevű, kenetes papja által javasolt társadalmi réteg - a kispolgárság - évszázadokon át bizonyította már alkalmatlanságát a társadalom vezetésére.
Örök vonzódását a pénzhez, hatalomhoz, a korrupcióhoz és a megalkuvásokhoz, a zűrzavaros eszmékhez, és talán még jobban fél a társadalom számkivetettjeitől, mint a ma hatalmon levők többsége.


Szóval, amikor olcsó a nyugdíjas, mint a szezonvégi kiárusításokon a felfújható gumikacsa, akkor kell jól bevásárolni belőle, egyszeri adománnyal.
Mert akkor az nem terheli a jövőt, de ha a nyugdíját, a családi pótlékot, a fegyveresek juttatásait emelnék, akkor az megenné azt a pénzt, amit holnap terveztek ellopni.
Meg különben is, a nyugger örüljön, hogy él, járjon a mezőre gyógyfüvekért és kezdjen megbarátkozni a javasasszony gyógymódjaival.
Ha az infláció ilyen ütemben halad, akkor lassan időszerű lesz közbeszerzést kiírni hullaszállító kamionokra, persze meghatározva azok pontos paramétereit, melyeknek csak az az egy szállító lesz képes megfelelni, amelyikkel Nagyurunk pereputtya, vagy valamelyik közeli vazallusa már régen szerződést kötött.
Drága Isten arra kérlek, aranyeső hulljon nékem, aranyeső a virágos rétre...
Hát ez olyan rétnek tűnik, melyen csak a mákvirágok érvényesülhetnek, de ők legalább nagyon.

Kinek vagyon, annak nagyon - mondja a népi bölcsesség.
Hát ezeknek vagyon.
:O)))