Ezzel visszaigazoltuk a régi gyanút: a magyarnak nem kell ellenség, a magyarság legnagyobb és legkártékonyabb ellenségei mi magunk vagyunk.
Mikor beléptünk a NATO-ba, azonnal megjövendöltem a katonai szervezet végét, az első lépéseket éppen mostanában teszi az elmúlás felé.
De nem jósoltam nagy jövőt az Európai Uniónak sem, mely torzsalkodó miniállamok képmutató és gyenge szövetségeként fogja végezni a történelem szemétdombján, Magyarország pedig Sanghaj egyik lepukkant külvárosa lesz.
Már várom, hogy mikor cserélik le Ursula von der Leyent az Európai Bizttság elnöki posztján Márki-Zay Péterre a hatékonyság növelése érdekében.
Apropo Ursula...
Nem mondom, Bubó doktor asszisztensnője Ursula volt a javából, súlyos és fajsúlyos egyéniségként vett részt a történetben.
Őt aztán biztosan nem ültette volna a padisah kissámlira egy hivatalos tárgyaláson, mint gebe névrokonát, kinek láttán Bumbi kutyámnál beindul a pavlovi reflex.
Persze problémák akkor is voltak, de legalább helyes irányba meneteltünk, és az úton megengedhettünk magunknak egy-két botlást is, de a horzsolások begyógyultak a sebek nem gennyesedtek el és mindenki életben maradt.
Leben, und leben lassen, miként ezt Schiller a Wallenstein trilógiában oly szépen kifejtette, egy nagyon bevált elképzelés akár népek együttélésére is, de a nagyhatalmak közül némelyik olyan, mint egy nagy kupac Orbánviktor, aki nem nyughat, míg éket nem verhet szomszédok, barátok, szülők és gyermekeik és az olyan emberek közé, akik békében szeretnének élni egymás mellett.
Jelen esetben ez a nagyhatalom az Amerikai Egyesült Államok, melynek küldetéstudatos és nemmellesleg telhetetlen étvágyú vezetői a világ erőforrásainak korlátlan urai szeretnének lenni, ehhez pedig úgy kell a háború, mint falat kenyér.
Hát ettől már csak egy kunkori szőrszál választja el az emberiséget - nagy kár, hogy a teljes megsemmisüléstől is...
No, de Európa...
Együtt élni leginkább azok tudnak, akik valamilyen szinten hasonlítanak egymásra.
Olyan ez, mint a házasság - nem nagy baj, ha a felek hasonló értékrendet valló társadalmi környezetből kerülnek ki, hasonló igényekkel, szokásrendszerrel, hasonló mentalitással, célokkal, ízléssel.
Természetesen van példa ennek ellenkezőjére is, de akkor a társaknak sokat fel kell adni önmagukból, ki kell alakítani az együttélés kölcsönösen elfogadhatónak tartott szabályait, hiszen a természet általában lefelé nivellál, a célok pedig többnyire felfelé lelhetők.
Nem egyszerű dolog, és Európa most éppen ebben a csapdában csücsül: a hajdani alapítók nyakukba vettek egy rakás ravaszkodó léhűtőt, köztük minket is, akik képtelenek kulturálisan feldolgozni újdonat életkörülményeik követelmény-rendszerét.
Nehezen megy.
Európa - ezt mindig elfelejtjük - az Atlanti-óceántól az Uralig tart, mi pedig még mindig arról az Európáról beszélünk, melynek nyugati határa a Lajta folyó.
Pedig Európa sem nagy, rossz nyelvek szerint csak Ázsia egy félszigete, az pedig, amit mi e néven tartunk nyilván, az csak a félsziget csücske.
Természeti kincseink eltörpülnek az ázsiai földrész erőforrásai mellett, lélekszámunk sem kimagaslóan nagy, társadalmaink közül a hajdani gyarmattartók megszokták, hogy a leigázott népeken élősködve halmozzák fel a vagyont, saját társadalmaik elesettjeivel sem sokat törődve.
Európa ennek dacára normálisan üzemelt, kivéve, amikor az angolszászok úgy érezték, hogy lehetőségük adódik az újgyarmatosításra, természetesen annak új formáit alkalmazva, gazdasági és politikai befolyást szerezve.
Így aztán az első adandó alkalommal felforgatták Európa békéjét.
Megszűnt a Szovjetunió, jött a délszláv háború, Srebrenica, az életképtelen Koszovó "függetlenségének" odaadományozása, Szerbia sz@rrá bombázása, az etnikai tisztogatások, hogy most újabb száz-kétszáz év kell, mire a Balkán testvér-népei megbékélhetnek majd egymással.
Ukrajna és Oroszország viszonylatában sem más a helyzet, ami itt még külön szépsége a dolognak, hogy az angolszászok ezt a neonácik felhasználásával tették és teszik, miközben egész Európában a demokráciaellenes erőket támogatják.
Ameddig Angela Merkel volt az Unió meghatározó politikusa, addig normális volt a helyzet.
A nyugati államok és Oroszország nagyobb feszültségek nélkül élt egymás mellett, a kereskedelem és a kulturális csere virágzott, a sport az együttélést szolgálta, Európa energia-biztonsága természetes volt, az élet a kölcsönös előnyök jegyében folyt, fennakadások nélkül.
Angela Merkel reálpolitikus volt, és ezen az sem változtat, hogy a magyar liberális okosok kárhoztatják, mert nem avatkozott bele a magyar belpolitikába, - szerintük azért, hogy biztosítsa a megfelelő előnyöket a német autóipar számára.
A járműipar nálunk a GDP úgy 15 százalékát adja, míg az export átlagosan 25 százalékát.
Ezt mi - saját erőből - akkor sem tudjuk produkálni, ha fejre állunk.
De a Lajtán túli Európa sem lesz könnyű helyzetben, mert az orosz olaj, de főként a gáz nélkül rengeteg iparág fog megbénulni, minden megdrágul, jöhet néhány éhséglázadás, nekiindulhatnak a migránsok Afrikából - szóval lesz veszély elég.
És mindez miért?
Mert Amerika tovább akar terjeszkedni kelet felé, mert tovább akarja szorítani a hurkot Oroszország torkán, mert nem elég neki a világban elszórt ezer katonai támaszpontja, melyekből vagy kétszáz Oroszország környékén - jelentős részük a határai mentén - található, és mert tele van a gatyájuk egy szorosabb Uniós-Oroszország együttműködés gondolatától is.
Hát ennek megakadályozását a következő ötven évre kétségkívül elrendezte, de a meccs még nincs lefutva, merthogy Kínával is ujjat húzott, és ezzel Oroszországot és Kínát egymás mellé tolta.
Európa meg hoppon maradt.
Volt idő, mikor büszke voltam, hogy magyar lehetek, aztán ezt ellopta tőlem az Ártány.
Utána büszke voltam, hogy Európa polgára vagyok, talán adunk majd valamit az új világhoz kultúrában, művészetben - esetleg még tudományban is.
Mára mi maradt?
Ha elmegy majd az orvoshoz és elpanaszolja, hogy álmában megjelenik neki egy gonosz törpe, aki azt mondta neki, hogy akkor most bepisilünk Ursula, és ez történik - a javallt terápia az lesz, hogy sokszor egymásután elmondja: azért sem pisilek be!
Részben, felel majd Ursula, mondtam sokszor, hogy azért se pisilek be, mire Vlagyimír Vlagyimírovics megrántotta a vállát, rám mosolygott és azt mondta: Jól van Ursula, akkor most bekakilunk!
:O)))