URSULA EURÓPÁJA - AHOGY ÉN LÁTOM

Azt mondja a népi bölcsesség, hogy jobb sose jön, ami nem éppen egy optimista jövendölés, de a történések nagy átlagát tekintve közel áll a realitásokhoz.

Az már magyar sajátosság, hogy mi az átlagosnál is ostobábbak lévén azokat a szervezeteket választjuk ellenségeinknek, melyeknek magunk is tagjai vagyunk, lásd Európai Unió, vagy a Nemzetközi Valutaalap, leánykori nevén IMF, az első számú közellenség.
Ezzel visszaigazoltuk a régi gyanút: a magyarnak nem kell ellenség, a magyarság legnagyobb és legkártékonyabb ellenségei mi magunk vagyunk.
Mikor beléptünk a NATO-ba, azonnal megjövendöltem a katonai szervezet végét, az első lépéseket éppen mostanában teszi az elmúlás felé.
De nem jósoltam nagy jövőt az Európai Uniónak sem, mely torzsalkodó miniállamok képmutató és gyenge szövetségeként fogja végezni a történelem szemétdombján, Magyarország pedig Sanghaj egyik lepukkant külvárosa lesz.
Már várom, hogy mikor cserélik le Ursula von der Leyent az Európai Bizttság elnöki posztján Márki-Zay Péterre a hatékonyság növelése érdekében.
Apropo Ursula...
Nem mondom, Bubó doktor asszisztensnője Ursula volt a javából, súlyos és fajsúlyos egyéniségként vett részt a történetben.
Őt aztán biztosan nem ültette volna a padisah kissámlira egy hivatalos tárgyaláson, mint gebe névrokonát, kinek láttán Bumbi kutyámnál beindul a pavlovi reflex. 

Hej, régi szép idők, mikor még a Mutti kormányozta Európát, mikor még az ő nevében vágta nyakon Juncker a mi kis diktátorunkat, mikor még normálisan működött Európa, megtalálva helyét a világban.
Persze problémák akkor is voltak, de legalább helyes irányba meneteltünk, és az úton megengedhettünk magunknak egy-két botlást is, de a horzsolások begyógyultak a sebek nem gennyesedtek el és mindenki életben maradt.
Leben, und leben lassen, miként ezt Schiller a Wallenstein trilógiában oly szépen kifejtette, egy nagyon bevált elképzelés akár népek együttélésére is, de a nagyhatalmak közül némelyik olyan, mint egy nagy kupac Orbánviktor, aki nem nyughat, míg éket nem verhet szomszédok, barátok, szülők és gyermekeik és az olyan emberek közé, akik békében szeretnének élni egymás mellett.
Jelen esetben ez a nagyhatalom az Amerikai Egyesült Államok, melynek küldetéstudatos és nemmellesleg telhetetlen étvágyú vezetői a világ erőforrásainak korlátlan urai szeretnének lenni, ehhez pedig úgy kell a háború, mint falat kenyér.
Hát ettől már csak egy kunkori szőrszál választja el az emberiséget - nagy kár, hogy a teljes megsemmisüléstől is...


No, de Európa...
Együtt élni leginkább azok tudnak, akik valamilyen szinten hasonlítanak egymásra.
Olyan ez, mint a házasság - nem nagy baj, ha a felek hasonló értékrendet valló társadalmi környezetből kerülnek ki, hasonló igényekkel, szokásrendszerrel, hasonló mentalitással, célokkal, ízléssel.
Természetesen van példa ennek ellenkezőjére is, de akkor a társaknak sokat fel kell adni önmagukból, ki kell alakítani az együttélés kölcsönösen elfogadhatónak tartott szabályait, hiszen a természet általában lefelé nivellál, a célok pedig többnyire felfelé lelhetők.
Nem egyszerű dolog, és Európa most éppen ebben a csapdában csücsül: a hajdani alapítók nyakukba vettek egy rakás ravaszkodó léhűtőt, köztük minket is, akik képtelenek kulturálisan feldolgozni újdonat életkörülményeik követelmény-rendszerét.

Megpróbálnak az új körülmények között a régi módon létezni, ami aztán mindenkinek kényelmetlen: a fejlett demokráciák néha kiszolgáltatottjaivá válnak a barbár hordáknak, miközben erősen kellene harcolniuk az új kor új kihívásaival.
Nehezen megy.

Főként akkor, ha a tagállamok egyikében-másikjában olyan erők kerülnek hatalomra, melyek az erkölcsöt érvényesülésük elé emelt akadályként élik meg.
Európa - ezt mindig elfelejtjük - az Atlanti-óceántól az Uralig tart, mi pedig még mindig arról az Európáról beszélünk, melynek nyugati határa a Lajta folyó. 
Pedig Európa sem nagy, rossz nyelvek szerint csak Ázsia egy félszigete, az pedig, amit mi e néven tartunk nyilván, az csak a félsziget csücske. 
Természeti kincseink eltörpülnek az ázsiai földrész erőforrásai mellett, lélekszámunk sem kimagaslóan nagy, társadalmaink közül a hajdani gyarmattartók megszokták, hogy a leigázott népeken élősködve halmozzák fel a vagyont, saját társadalmaik elesettjeivel sem sokat törődve.

Ma is ezt a mentalitást képviselnék, ha a világ nem változott volna meg.
Európa ennek dacára normálisan üzemelt, kivéve, amikor az angolszászok úgy érezték, hogy lehetőségük adódik az újgyarmatosításra, természetesen annak új formáit alkalmazva, gazdasági és politikai befolyást szerezve.
Így aztán az első adandó alkalommal felforgatták Európa békéjét.
Megszűnt a Szovjetunió, jött a délszláv háború, Srebrenica, az életképtelen Koszovó "függetlenségének" odaadományozása, Szerbia sz@rrá bombázása, az etnikai tisztogatások, hogy most újabb száz-kétszáz év kell, mire a Balkán testvér-népei megbékélhetnek majd egymással.
Ukrajna és Oroszország viszonylatában sem más a helyzet, ami itt még külön szépsége a dolognak, hogy az angolszászok ezt a neonácik felhasználásával tették és teszik, miközben egész Európában a demokráciaellenes erőket támogatják.


Ameddig Angela Merkel volt az Unió meghatározó politikusa, addig normális volt a helyzet.
A nyugati államok és Oroszország nagyobb feszültségek nélkül élt egymás mellett, a kereskedelem és a kulturális csere virágzott, a sport az együttélést szolgálta, Európa energia-biztonsága természetes volt, az élet a kölcsönös előnyök jegyében folyt, fennakadások nélkül.
Angela Merkel reálpolitikus volt, és ezen az sem változtat, hogy a magyar liberális okosok kárhoztatják, mert nem avatkozott bele a magyar belpolitikába, - szerintük azért, hogy biztosítsa a megfelelő előnyöket a német autóipar számára.

Csendben kérdezném, hogy mire mennénk a német autóipar nélkül, de attól tartok, hamarosan megtudjuk, mert Németország és az Unió új vezetői egyelőre páratlanuk ostobáknak tűnnek.
A járműipar nálunk a GDP úgy 15 százalékát adja, míg az export átlagosan 25 százalékát.
Ezt mi - saját erőből - akkor sem tudjuk produkálni, ha fejre állunk.
De a Lajtán túli Európa sem lesz könnyű helyzetben, mert az orosz olaj, de főként a gáz nélkül rengeteg iparág fog megbénulni, minden megdrágul, jöhet néhány éhséglázadás, nekiindulhatnak a migránsok Afrikából - szóval lesz veszély elég.
És mindez miért?
Mert Amerika tovább akar terjeszkedni kelet felé, mert tovább akarja szorítani a hurkot Oroszország torkán, mert nem elég neki a világban elszórt ezer katonai támaszpontja, melyekből vagy kétszáz Oroszország környékén - jelentős részük a határai mentén - található, és mert tele van a gatyájuk egy szorosabb Uniós-Oroszország együttműködés gondolatától is.
Hát ennek megakadályozását a következő ötven évre kétségkívül elrendezte, de a meccs még nincs lefutva, merthogy Kínával is ujjat húzott, és ezzel Oroszországot és Kínát egymás mellé tolta.
Európa meg hoppon maradt. 


Volt idő, mikor büszke voltam, hogy magyar lehetek, aztán ezt ellopta tőlem az Ártány.
Utána büszke voltam, hogy Európa polgára vagyok, talán adunk majd valamit az új világhoz kultúrában, művészetben - esetleg még tudományban is.
Mára mi maradt?

Ursula Európája mégcsak nem is állam, tele problémákkal, egy vazallus-szövetségese az angolszász gőgtől duzzadó Amerikának, tele félelemmel Oroszországtól, a háborútól, recessziótól, üzemanyaghiánytól, inflációtól - Ursula meg leginkább csak apai nagypapája, Carl Albrecht orvos -pszichológus  módszerében bízhat, aki az autogén tréning névre hallgató gyógymód atyja volt.  
Ha elmegy majd az orvoshoz és elpanaszolja, hogy álmában megjelenik neki egy gonosz törpe, aki azt mondta neki, hogy akkor most bepisilünk Ursula, és ez történik - a javallt terápia az lesz, hogy sokszor egymásután elmondja: azért sem pisilek be!

Másnap kontroll: - Na, sikeres volt a terápia?
Részben, felel majd Ursula, mondtam sokszor, hogy azért se pisilek be, mire Vlagyimír Vlagyimírovics megrántotta a vállát, rám mosolygott és azt mondta: Jól van Ursula, akkor most bekakilunk!


:O)))

PUTYIN HÁBORÚJA - AHOGY ÉN LÁTOM

Óriási ország. 
Tizenegy időzóna, tizenhétmillió négyzetkilométer terület - száznyolcvankétszer nagyobb, mint Magyarország - száznegyvennégymillió állampolgárral, kimeríthetetlen energia és nyersanyagforrásokkal, az Egyesült Államokéval egyenlő atom-ütőerővel, fejlett űr-technológiával, dicső történelemmel, nagy erényekkel és nagy bűnökkel a múltjában.
Most éppen azt próbálja biztosítani, hogy jövője is legyen.
Nem Putyin és nem is Oroszország akarta így, minden erőfeszítés ellenére belesodródott egy olyan helyzetbe, mikor elfogytak választási lehetőségei, nem maradt számára más lehetőség, csak a nyers erő, mint ultima ratió - végső érv.
Oroszországot az USA sarokba szorította, onnan pedig csak kitörni lehet, kitérni nem.
Szerintem az oroszok szerencséje, hogy Putyin felvállalta ezt a hálátlan, de országa számára szükségszerű feladatot, és még időben - talán az utolsó percben - meglépte azt, amit minden épeszű vezetőnek meg kellett volna lépnie, ha a helyében van.
Szörnyű ez, mert emberek halálával jár, és az élet nem videojáték, ahol ha lelőnek, még marad két életed, - akit ebben az összecsapásban lelőnek, az mindörökre és visszavonhatatlanul halott marad.
Nem lehet azt mondani, hogy Putyin türelmetlen lett volna, tűrte, hogy az ukrán hadsereg és neonácikból álló paramilitáris alakulatai nyolc évig lőjék és támadják az egyébként ukrán állampolgárságú oroszokat, tizenháromezer halottat produkálva ez idő alatt.
Próbált megegyezéseket kötni a helyzet politikai rendezésére.
Egyiket se ő szegte meg, ma mégis ő az első számú közellenség, maga a Sátán, jóllehet erre a megnevezésre csak hiperszonikus rakétája jogosult, mely nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a NATO kódnéven futó Egyesült Államoknak ne támadjanak Ukrajnánál durvább ötletei.
Oroszország körbe van véve amerikai és NATO támaszpontokkal, jóllehet a Szovjetunió felbomlása előtt az USA vállalta, hogy nem terjeszkedik tovább kelet felé.

A szerencsétlen idealista Gorbacsov hitt nekik, Jelcin meg vodkával kezelte a problémát.
Mégis ma a világ meg van győződve arról, hogy Oroszország az agresszor, mert megelőzte egy olyan helyzet kialakulását, mely kétségkívül atomfegyverrel vívott  világháborúhoz vezetett volna.
Ha Ukrajnát felveszik a NATO-ba, akkor az amerikai atomrakéták négy perc alatt érhették volna el Moszkvát, ami azért elég kevés idő egy felelős döntéshozatalra, vagy akárcsak a telefon felemelésére is, ha belegondolunk -  nem is marad másra idő, csak megnyomni a piros gombot.
Így viszont csak egy helyi konfliktussal több van a világban, van ebből a fajtából olyan is, mely már régebben tart, mint ötven éve.
A harctereken egyébként hosszú távon a papírforma érvényesül, csak a nagyonhülyék képzelhetik azt, hogy Oroszországot legyőzheti Ukrajna, még ha minden ukrán hátára egy-egy Javelint kötöz Biden, akkor sem.

Amerika a tűzzel játszik, mikor Oroszországot szét akarja cincálni, emellett csak saját helyzetét teszi napról napra kilátástalanabbá.
Sokan boldog képpel kommentelik a hírt, hogy Finnország és Svédország felvételét kérte a NATO-ba - én meg csak álmélkodva nézem az ökröket, akik boldogok, mikor a szakadék szélén állva, szent célok nevében csákánnyal bontják a talajt a lábuk alól.
Sokan azt írják, hogy ezt érte el Putyin Ukrajna megtámadásával, én meg azt gondolom, hogy Amerika akciója Kína és Oroszország szorosabb szövetségét hozta el, ami - szerintem - nem egy túl jó hír az USA számára, különös tekintettel arra, hogy nem mindenhol bámulják ilyen nagy áhítattal, mint mifelénk.
Oroszország lakossága többségében egyetért Ukrajna megfékezésével, gyűlöli a neonácikat, fel van háborodva az ukrajnai oroszokat ért támadásokon, siratja a tizenháromezer halottat és támogatja Putyin döntését.
Azé a Putyinét, aki most minden rossz megtestesítője, mert az emberek nagy többségének szilárd meggyőződése, hogy azt a jelenséget, ami nem tetszik nekik, meg kell személyesíteni, merthogy valakit gyűlölni létszükséglet.
Ezt az elvet még a hajdani ungulabungula sámánok találták ki anno, hogy a teljesen primitív ungulabungók cselekvési vágyát helyes irányba fordítsák. A módszer azóta finomodott kissé, de az emberi gondolkodás maradt az eredeti szinten.
Az elv idáig regionálisan érvényesült (Soros, Gyurcsány...), de most végre globális szintre emelkedett, ellentételezésül megszerettük az ukránokat, akiknél legutóbb megszállóként jártunk, és a csecsemőiket a lábuknál fogva hajigáltuk be az égő pajtába, melynek tüzét anyjuk teste táplálta.
Zsidó honfitársaink egy része is buzgón szörnyülködik - még, hogy ukrán neonácik, ugye, hiszen apáik s milyen kedvesek voltak, mikor a koncentrációs táborok SS őreiként vigyázták egészségüket.
A lengyelek számára is a homályos múltba vész Bandera banditáinak áldásos tevékenysége a lengyel születésszabályozás területén.
Szóval, tetszik vagy nem, de ukrán neonácik vannak, sőt, felelős ukrán politikusok is tesznek időnként érdekes kijelentéseket, például Julija Timosenko, a fején fonottkalácsot viselő volt ukrán elnök Oroszország eltörlésére tett javaslatot - atommal.
Zelenszkíj sem különb, viszont ápolja a tradíciókat - ő sem tart be semmiféle megállapodást, miközben élete főszerepét játssza alig kicsinyt ripacskodva...
Putyint elmondták már őrültnek, volt már halálos beteg, puccsot szerveznek ellene, megmerényelték, van húsz törvénytelen gyereke, kegyetlen KGB ügynök, zsarnok, önkényúr, gyilkos - és így tovább, csak lassan kifogynak az ötletekből, bohócnak meg mégsem mondhatják, azt a szerepkört már kisajátította Zelenszkíj.
Azt nemigen mondják, hogy Putyin egy világhatalom vezetője, akinél formálisan akár Macronnak is több hatalma van, nem is szólva az amerikai elnökről, aki a kongresszus jóváhagyásával gyereket is szülhetne és levitálhatna is, ha akarna és ha nem lenne demens, aki menet közben elfelejtené, hogy miért is akart ő elszakadni a földtől.  
Az orosz elnöknek egyetlen dolga van: népe érdekeit képviselni, és annak megfelelően használni országa erőforrásait és erejét. 
Szerintem éppen ezt teszi, és ha nem tenné meg a szükséges lépéseket, mikor országa veszélyben forog, akkor alkalmatlan lenne a feladatára és bűnt követne el.
Putyin okos és erős politikus, ami elődeiről nem volt elmondható, és ez azért üdítő dolog lehet az orosz nép számára.
Hogy nem úgy cselekszik, ahogy országa ellenségei elvárnák - hát istenem, Bidennek se ígérte senki, hogy elnöknek lenni folyamatos méznyalogatást jelent.
Az orosz demokrácia állapotáért se kell aggódni, Putyin például soha nem állította, hogy számára az angolszász közjogi berendezkedés a minta, - egymás közt szólva mi se megyünk vele sokra...
Mindenesetre Putyin a Szovjetunió szétesése utáni letargikus állapotból sikeresen hozta ki az orosz népet, mely ismét büszke lehet erejére, a világban betöltött helyére.


A harc Amerika és az amerikai fennhatóságot el nem fogadó hatalmak között van, ennek egy részterülete Európa, mely kihívja maga ellen a sorsot az USA kritikátlan támogatásával.
Fél évszázadon keresztül békésen megfértek egymás mellett az Unió országai és Oroszország, kereskedtek kölcsönös előnyök alapján, most viszont sajátos helyzet alakult ki: a Brexit után Anglia kompenzálni akar, emellett a különleges szövetséges szerepének megerősítésére törekszik az Egyesült Államokkal, az egér próbál együtt dübörögni az elefánttal.
Európa meg kapott a nyakába egy izgága új vezetést, akik most a friss vezetők különbözni akarásának azon fázisát élik meg, melyet mindenki ismer akár saját tapasztalatából is: le kell rombolni mindent, amit az elődök keserves munkával és nagy türelemmel felépítettek.
Európa békében élt, a multik kihasználták a hatalmas orosz piac adta lehetőségeket, az energiabiztonság garantált volt, az oroszok békésen nyalogatták a Szovjetunió szétesése során szerzett sebeiket, csak Amerika és Anglia gyújtogatott a Balkánon és a Közel-Keleten, és teremtett rossz precedenseket a határok megváltoztathatósága és a fegyveres erők felhasználása terén.
De ma ezt se emlegeti senki, sőt, az orosz álláspontot jószerivel megismerni is nehéz, mert a nyugati hatalmak kiskorúnak nézik saját állampolgáraikat és elzárják a népet az információktól, helyette bulvármédia-szintű történetekkel borzongatják az idegeiket.
Van itt minden, mi szem-szájnak ingere, már csak Putyin fotója hiányzik, amint éppen erőszakot tesz a hatéves Julia Tyimosenkón, aki ezt "Éljen Ukrajna!" kiáltással hősiesen elviseli.
Félreértés ne essék: a fegyverek és a halál soha nem tartozhat a "Jó" kategóriájába, a harc mindig áldozatokkal jár és sajnos, soha nem azok az áldozatok, akik uszítanak, akik harcba küldik az embereket, azokat, akik csak normális, elfogadható életet szeretnének élni.
Persze a Népszava és a többi bulvárlap hozzáértő újságírói nem kérdezték meg a sok magyar Kávéházi Konrádot, akik tutira ismerték  az oroszok haditervét, céljait, prioritásait, a háború befejezésének napját, ismerik Putyin gondolatait, az orosz erők és eszközök helyzetét (elfogynak a tankjaik és nincs elég üzemanyag, továbbá el akarják foglalni Kijivet, mígellenben az ukránok sikeresen evakuálták Mariupolt...)
Mostanában hallottam Bismarck egy mondását, aki százféle módot ismert, amivel ki lehet csalogatni a medvét a barlangjából, de sajnos egyet se, amivel vissza lehetne küldeni.

Reménykedjünk, hogy visszamegy magától, ha elérte célját: saját biztonságát.

:O)))

FAKE-TELEN HAZUDOZÁS

Hihetetlen, ami a médiában manapság megy, elképesztő az a primitív propaganda, mely egyenesági leszármazottja Göbbels remekműveinek, melyek a maguk műfajában maradandót alkottak.
Már várom a pillanatot, melyben kiderül, hogy az oroszok kollektivizálni akarják az ukrán asszonyokat.
Nem mennék bele konkrét példákba, nincs kedvem a hitvitákhoz, az egyébként kétségkívül kegyetlen harci cselekmények önmagukban is borzasztóak, de azért néha nehéz megállni röhögés nélkül a média hadijelentéseit: Az ukrán csapatok megállás nélkül előretörtek, a megszállók ágyúzták a kórházakat és a szociáls otthonokat, iskolákat és állatmenhelyeket, meghalt három ember, közöttük negyvenkét gyerek, hat kiscica meg öt kiskutya.
Az ukrán hazafiak, az Azovsztal hős védői, az Azov Ezred tagja az alagutakban megsemmisítettek tízezer megszállót, hatezer harckocsit, háromezer repülőgépet, de sajnos elfogyott mindennapi eledelük, a kóser tokaszalonna.
Az orosz megszállók új egységeket indítottak a biztos halálba, felszerelésük gázálarc, három hátizsák, az egyikben fehér foszfor, a másikban dezodoros flakonnak álcázott ideggáz, a harmadikban kötelek, meg krematóriummá alakítható összecsukható tábori kínpad található, fegyvereikből az ukránok által betiltott 7,62-es űrméretű lövedékeket lőnek ki.
Megnéztem egy mai videót, melyben a hős ukrán harcosok egy határcölöpnek tűnő kopjafát cipelnek, mert állítólag elérték az orosz határt, amely ott húzódik, ahol ezt majd elültetik,  várom, hogy holnap bejelentik, hogy az Úr csodát tett és a határcölöp kivirágzott, természetesen kikerics és nefelejcs  borítja, ahogy illik.
Háború, ahogy azt Móricka a kis Levente elképzeli (Móricka már nem képzel ilyen baromságokat, már kiválóan megtanult háborúzni, adja az ég, hogy ne kelljen ezt állandóan bizonyítania...).

Mást sem olvashat az ember, csak idióta találgatásokat Putyin vérrákjáról, hasnyálmirigyéről, az egész ember már olyan, mint az állatorvosi üvegló, melyen a ló összes betegsége fellelhető.
Továbbá meg is bolondult, mert azt képzeli, hogy az USA meg a NATO Oroszországot fenyegeti, pedig felemelt öklük csak a Rotfront köszöntését idézi fel, sima nosztalgia, nem több.
Aki a jelenlegi helyzet okairól többet akar tudni, az bátran elolvashatja Drábik János könyvét.
A szerzőt lehet szeretni vagy nem szeretni, de a könyv adatait kétségbevonni csak az idióták számára hasznos.
Egyébként a mai kommunikációs stratégia arra épül, hogy az emberek nem ismerik a világot, lövésük sincs a történelemről, ostobák és manipulálhatók, és - sajnos - a média irányítói nem is sokat tévednek.
Saját közvetlen környezetemből egy héten belül két alkalommal is meghallgathattam, hogy a NATO tulajdonképpen egy védelmi szervezet - gondolom az USA védelmére szolgál, mert az oroszok rakétákat akarnak telepíteni a mexikói határra.
Meg is lepett ez a dolog, de aztán elolvastam egy cikket a génhibákról és beletörődően legyintettem.
De ezt azért nem gondoltam volna ezelőtt harminc évvel: megérem még, hogy az nyeri a háborút, aki nagyobbat hazudik.

Nyakig ülünk a szankciókban,  ha a hülyeség fájna, akkor Európa vezetői hangosan sikoltoznának.
Volt egy elfogadható világrend, az amerikaiak meg a britek szétverték, felkészül az Európi Unió, ezt is szét fogják verni, mint Jugoszláviával tették - a szétverésekhez nagyon értenek..
Aztán mikor a sok kis államocska egymásnak esik, Uncle Sam boldogan dörzsöli össze a tenyerét, Amerika hegemóniája biztosítottnak tűnik.
Persze a távolban lángcsóvákat látni, mintha egy sárkány köszörülné éppen a torkát.
Kína igencsak megfeküdné az USA gyomrát, és abban sem vagyok biztos, hogy Oroszország mellé nem kell szódabikarbónát nyalogatnia.

A jelenlegi helyzet, melyben Amerika megpróbálja az oroszokat sarokba szorítani, csoda dolgokhoz vezethet, például Oroszország elkezdi háborúként kezelni a helyzetet és egy-két nagyvárost lesöpör a térképről, ami igen sajnálatos lenne.
Persze bizalmunk töretlen, hiszen az orosz hadsereg egyre fogy és egyre gyengébb, csak második világháborús felszerelései vannak, ezt maga a brit hírszerzés állapította meg.
Az oroszok céljait is ők szokták meghatározni, például szerintük el akarták foglalni Kijivet, meg Harkivot, vagy hogyan is kell selypítve kimondani az ötven éve ősi ukrán városok nevét.
Ez azért volt cél, hogy a világ lássa, hogy ezek a muzsikok olyan hülyék, hogy a nyakukba vennék katonai jelentőséget nélkülöző milliós nagyvárosok ellátásának gondját, ahelyett, hogy elvágnák az ukránokat a tengertől - ja, hogy most éppen ezen dolgozgatnak?
Hát lehet, de közben rettegnek, mert a Zelenszkíj nevű bohóc megfenyegette őket - Putyin pedig a sérve meg a bubópestise mellett még coulrofóbiás is, és a tetejébe a művészt a világ népességének jelentős része komolyan veszi.
Pedig nyilvánvaló, hogy egy Biden nevű bábművész mozgatja a bábú  fenekébe dugott középső ujján táncoltatva, abba most ne is menjünk bele, hogy az ő fenekében kinek a feltartott középső ujja van. 
Katasztrófa, mi lett a világból.

Még szerencse, hogy itthon rend van, van már Köztársasági Elnökünk, aki a First Ladynkkel vetélkedik a legelegánsabb mosónő címért. 
A Mi Boldogságunk meg azon dolgozgat, hogy maradandót alkosson, ide nem kellenek az oroszok, hogy porig rombolják Budapestet, megbirkózik ő egyedül is a feladattal.
De azért - biztos, ami fux - Karácsony is besegít, nehogy véletlenül megnyerjük a következő helyhatósági választásokat, legalább a fővárosban, ezért hát személyesen szúrja ki minden személygépkocsi kerekeit, mégis egyszerűbb, mint a Városliget lebetonozására iparkodó mixerek bazi nagy kerekeit bökdösni bugylibicskával.
Oda van a nagy haverság is a háromnevű jellemóriással, talán még igaz könnyeket is ejtett érte, mikor az összebútorozott Lázár Janóval, és a szocialistákkal sem tudja, hányadán állhat, lehet holnap reggelre már nem is szocialisták, ki tudja?
"Akarsz nehezet mindenáron, próbálj baxni kerékpáron!" - Moldova mikor lejegyezte ezt a nagy igazságot, még nem tudhatta, hogy főpolgármesternek lenni sem könnyű, ha valakinek nincs ki a négy kereke...


Tulajdonképpen nagyon jókat lehetne derülni a világon, ha nem halnának meg emberek ezrei oktalanul és feleslegesen - mert azért a hazudozásokon túl vannak sajnos valódi áldozatok is, azoknak anyjuk, gyerekük, társuk, és mindahányan a nagyhatalmi játszadozások áldozatai.
Orbán nagy álma - I.Országgyarapító Viktor Miháj király - dugába dőlni látszik, hacsak a különösen tehetséges Ursula nem ígér valamit egy vétó elmaradása fejében.
Tulajdonképpen mindegy is, az ukránok már úgyis megígérték, hogy a háború után foglalkoznak majd velünk, megkapjuk, ami jár nekünk.
Nem irigylem magunkat...

:O)))

A GYŐZELEM NAPJA UTÁN

Elmasíroztak a katonák, eldübörögtek a harckocsik, önjáró lövegek, rakéta-komplexumok, az égen hiába kerestük a repülőgépeket, helikoptereket, az időjárásra való hivatkozással a légibemutató elmaradt.
Persze, naná, - fel se tudnak szállni, nincs üzemanyag beléjük!
Jutott üzemanyag viszont a járművekbe, a T-34-esen kívül egyéb technika is maradt, persze majd a brit hírszerzés megállapítja, hogy valószínűleg papírmasé rakéták és felfújható tankok vonultak, melyeket biciklikre szereltek.
Ezeket ukrán hadifoglyoknak kellett tekerni, háromszáz gyermek és két kutya  le is esett a bringákról, mert a kezüket hátrakötözték, a kutyák farkát meg hozzádrótozták a vázhoz. 
A parádén résztvevő katonanők meg felfújható guminők voltak valójában, csak szépen kikerázták őket...
Putyin tíz perces beszédet mondott, nem tette közkinccsé a világ elpusztításáról szőtt terveit, nem csurgott a vér a szája széléről, nem vitték koszorúzni lánctalpas tolókocsival, nem szenvedett ki nyilvánosan, nem fenyegetett senkit.

Ebből a parádés brit hírszerzés azt a következtetést vonta le, hogy a beszéd a hidegháborús beszédek leghidegebbje volt, hatására a Föld felmelegedése három fokkal csökkent.
Már régebben is kedveltem a brit tudósok felfedezéseit (örökmozgó,  parlamentáris demokrácia) de napjainkban mesterművek születnek a szigetországban, semmi sem drága, csak ne a miniszterelnökükről szóljanak a hírek, aki egyébként úgy néz ki, mint aki a Bedlamból szökött meg, az ápolószemélyzet pillanatnyi elmezavarát kihasználva.
Nagy tehertétele ő országának, mi már csak tudjuk, van minékünk saját járóbetegünk, csak nem itthon jár rendelésre.
A brit külügyminiszter is szuper, nőböl van, valódi HP - és itt senki ne a nyomtatóra gondoljon. 
Ez valamiúj trend Európában: abból lesz külügyminiszter, aki másodállásban az elefántokat tanítja balettre a porcelánboltokban...

Szóval, nagy lehet most a csalódás, Biden is aggódva gondolhat az oroszok agresszív viselkedésére a lengyelek el... - nem, a bulgárok ell... - essejó, megvan! az ukráncok elleni harcuk során, Putyin egy tömeggyilkos, nem olyan humánus, mint volt példának okáért Truman! Vagy a Bushok! Vagy Trump! És biolaborokat telepít Ukrajnában, mint Joe Biden - ja, nem,az az én fiam...
És agresszor, nem úgy, mint mi Irakban, Szíriában, Líbiában, és még vagy száz másik helyen!
Elképzelni is szörnyűség, hogy mit tennének, ha nekik is ezer katonai bázisuk lenne a világban szertefele, mint nekünk... gondolta, - de közben elaludt, ökölbeszorítva kezét, benne a világ jövőjével...
Európa meg egy fintor nélkül csicskázgat Amerikának, talán majd télen megjön az eszünk, vagy befagy a seggünk, de a kettő közül az egyik biztosan!


Itthon meg a szokásos menetrend szerint vereség utáni szaporodásba kezdtek az ellenzéki és magukat ellenzékiként bemutatni kívánó  pártok.

A szocialisták Ujhelyi világmegváltó javaslatát ízlelgetik, melynek mottója: Lássuk uramisten, mire megyünk ketten.
Gyurcsány megállapította, hogy a DK már régóta nem egy párt, ezzel többen egyetértünk, de most, hogy maga a guru is kinyilatkoztatta...
A Jobbikot iparkodnak szétverni azok, akiknek nem tetszik, hogy elindult egy konszolidált jobboldali néppárttá válás felé, kell a szélsőjobb, mint falat kenyér, és hát kell valaki, aki ki akar lépni az Unióból, erre Máris szomszéd szervezett pártot, de jó is lenne, ha értelmes népünk felkarolná az ötletet, nem kellene Putyinnak ránk dobni rettenetes bombáját, benne egy marék gyémánttal a Vezérnek, csak semmi pazarlás!
Egyébként meg döngő léptekkel haladunk az éhendöglés felé, valahogy nem lehet arról hallani, hogy a Vezér farokfelcsapva rohanna tanulmányozni cigány szavazói ügyességét, ahogy éppen kijönnek a huszonnyolcezerből.
Viszont értelmiségünk színe-virága az ukránok sajnálatával van elfoglalva, régebben teljesen értelmesnek tűnő emberek is hülyeségek garmadáját képesek a hálás publikumra önteni, hadd butuljon a magyar.
Mit mondjak: a jövő történelemkönyvei nem fogják korunkat a nemzet virágkoraként számontartani.


Ha még lesz jövő, és lesz történelem.

Az iskolákban kötelezővé kell tenni a Mad Max megtekintését, egészen jó ötletek vannak benne a túléléshez...

:O)))

CSICSKÁK

Az Egyesült Államok vezérelte  kapitalista világ számomra egyre inkább egy olyan börtönre emlékeztet, melynek homlokzatára öles betűkkel van felírva, hogy ez itt a SZABADSÁG VILÁGA, bent börtönlelkészek jólfizetett csoportja ismételgeti a beutaltaknak reggeltől-estig: De jól is érzitek magatokat, de jó is nektek, hogy ebben a börtönben élhettek, ez minden börtönök legjobbika!

A foglyok egy részéből még kórusokat is szerveznek, akik aztán nagy kedvezményekért - például seggenfütyülő gumikutyáért, vagy az ebéd kiváltságáért - zengik az intézmény dicséretét, a korlátlan szabadság mantráját, hiszen ebben az intézményben mindenki azt csinálhat, amit szabad.
A börtön vezetése megpróbálja a még szabadlábon, vagy más börtönökben élőket is beterelni a kapun, az erre a célra alkalmazott személyzet az ellenkezőknek eltöri kezét-lábát, sokszor a gerincét is - úgy leszel boldog, ahogy én mondom, üvölti hozzá, aztán hosszú fejtegetésekbe kezd a bolsevizmus átkos világáról.
Aki a börtönben él - a személyzet kivételével - vagy csicska, vagy köcsög lesz, akit ez a finom disztinkció érdekel, bárhol utánaolvashat, én most nem cizellálnám.

Azért vannak, aki ellenállnak a hol szelíd, hol durva erőszaknak, ezek a társadalmak a börtönben megvetendőnek, ostobának és tömeggyilkosnak lesznek minősítve, időről-időre próbálkoznak megtörésükkel, kifosztásukkal.
Ha nincs erejük saját védelmükre, akkor hamarosan társadalmuk romjainak közepén ülve szemlélhetik vezetőik fellógatott holttestének himbálózását az akasztófán - természetesen a humanizmus és önzetlenség jegyében.
Oroszország és Kína kiemelt célpontja a kapitalista világrendnek, ami nem is csoda, hiszen Oroszország maga a Föld kincsestára, mindene van, ami szem-szájnak ingere, Kína pedig maga a Piac, ahol mindent el lehet adni, amit a Föld kincseiből elő lehet állítani.
Persze, ma már fordult a kocka - Kína tekinti piacnak a nyugati világot, és nem is téved sokat.
Évszázadok óta célpont ez a két állam az angolszász országok számára, sikertelenül.
Ma is ezt a harcot nézegethetjük, és ha megállhatunk a nézelődésnél, isteni szerencsénk lesz.

Európa nyugati fele a második világháború után betagozódott az amerikai világrendbe, beállt Amerika katonai védőernyője alá, mert védelmet remélt Sztálin bolsevik cégér alatt működő kelet-ázsiai diktatúrája ellen, keleti felét pedig Sztálin ütköző-zónának használta a gátlástalan angolszász nyomulás ellen.
Mindkét aggodalom jogos volt, a helyzet a Szovjetunió felbomlásáig betonszilárdságú volt, az atompatt biztosította a  kölcsönös elrettentést, ezért a szembenálló felek általában kijelölt harcosaik útján verekedtek.
Vietnam, Laosz, Kambodzsa, Kuba, Afganisztán, a Közel-Kelet országai mind-mind ezt a háborút vívták, és ma sincs ez másként.
Aki azt hiszi, hogy ma Ukrajna vív háborút Oroszországgal, annak fogalma sincs a világról.
Ez a harc a világ újrafelosztásáról szól, ugyanazokkal a versenyzőkkel, csak más helyszínen, más szorítóban, más erőviszonyok közepette.

A helyzetet ahhoz hasonlítanám, mikor a száztagú Lakatos család kigyúrt férfitagjai odaküldik a nyápic kis Lakatos Rómeót a járdán arrafelé sétáló Erős Jóskához, hogy köpje le, szidja az anyját és sunyin rúgjon is bele, -  majd ők megvédik.
A kis Rómeónak tetszik a  feladat, amúgy is utálja Jóskát, mert amikor egyszer lopott tőle, akkor nyakonlegyintette, meg egyébként is zavarja, ha néha megemlítik, hogy a születése körül sürgölődő bedolgozók között főszerepet töltött be utálata tárgya, akinek egyenesági, ám törvényes  leszármazottaival még a Jóskától örökölt lakáson is osztoznia kell.
Verekszik is velük eleget, és ez most jó alkalomnak tűnik, hogy végleg elrendezze velük a dolgot, kiverje őket a szobáikból.
Aztán mindenki csodálkozik, mikor Jóska orrbavágja, a Lakatos család meg ugyan dob neki kést, baseballütőt és telekürtöli a falut szegény Romeo sajnálatával, de a közvetlen verekedéshez továbbra sincs kedve, mert látta a Bűnvadászok című filmet.
Így aztán csak a pisztolyával hadonászik lelkesen.
Terrence Hill az oroszok, Bud Spencer a kínaiak, ki találja ki, hogy ki lenne egy komoly verekedés során Amerika - esetleg amerikai földön?
Persze jobb a békesség, de ehhez kölcsönös szándék kell, ami jelenleg - sajnos - hiányzik.

Ami engem ebben az egész helyzetben - túl annak minden szörnyűségén - legjobban zavar, az Európa egyre szégyenletesebb szerepe.
Európa évtizedeken keresztül remekül megvolt az oroszokkal, akik - ne feledjük - maguk is Európa.
Voltak megállapodások a határok sérthetetlenségéről, a fegyverzetkorlátozásról, aztán a NATO keleti terjeszkedésének tilalmáról - egyiket se az oroszok szegték meg.
Amerika meg telerakta a világot - főleg Oroszország és Kína határait - katonai támaszpontjaival, fáklyával szaladgált a puskaporos hordók között és szította a feszültséget a világban.
Oroszország Európa megbízható energiaszállítója volt - a mai napig az - az Angela Merkel vezette Európa pedig megtalálta velük a modus vivendit. Senki sem fizetett rá, nem kellett meghalnia senkinek, mígnem csak most Amerikának az őrült utáni a változatosság kedvéért demens vezetője és Európa bizonyítási kényszertől nyomasztott  új vezetése új geopolitikai helyzet kialakításába nem kezdett.
Minimálisan is kockázatos.

Közben hülyeségekkel szórakoztatják a koronavírus-járványban legyengült és elbutított európai társadalmakat, azt mondják, hogy jobb nekik az olcsó gáz helyett a drága, melyből egyébként is kevés van, hogy majd öt év alatt kivezetik az orosz olajat a gazdaságból, helyette jöhet a fenetudja honnan a Brent - dupla áron.
És mi van, ha Oroszország úgy véli, hogy anyagi áldozatok árán bár, de bedönti az európai gazdaságot - az életünket - és elzárja a csapokat.
Mindet - meglehet, máról - holnapra.
Ukrajna meg állítólag leveri Oroszországot, már talán holnap. 
Vagy kisnyúl.
A vicc jut eszembe, a kis Hansiról, mikor a világtérképet nézegette 43-ban: Mutti, a Führer látta már ezt?
A helyzet egy táborba tolta a kínaiakat és az oroszokat, egymás természetes szövetségeseivé tette őket, ami nem túl jó jel annak az Amerikának, melynek csicskásai ugyan sokan vannak szertefele a világban, de barátai nincsenek, mert bunkósbottal nem könnyű barátokat szerezni.

Hogy mi lesz a vége ennek, ma még kiszámíthatatlan, de hogy Európa ebből nem jön ki jól, az már ma is látható.
Angela Merkel mai utódai ismét bizonyították, amit nálunk a rendszerváltás már megmutatott: szétverni évtizedek munkájának gyümölcsét felettébb könnyen megy, de felépíteni valamit - hosszú és keserves dolog, emellett a szándékon túl tehetség is kellene hozzá.
Mi lett Európából?
És mi lesz így belőle?
De Gaulle, Helmut Kohl forognak sírjukban, Angela Merkel meg könnyes szemmel nézi a dúlást, mellyel szétverik álmát, az erős, egységes Európát.

Mi meg hangyák vagyunk az elefántok játszóterén, még ha néha Viktornak düböröghetnékje támad, akkor is...

:O)))