HÁNY MILLIÓ KOLDUS LENNE KIVÁNATOS?

Mi vagyunk a nyugdíjas magyar farkasok.
Fázunk és éhezünk, részünk minden nyomor, de szabadok vagyunk!
Szabad fáznunk, szabad éheznünk, szabad nyáron megfőni, télen megfagyni saját lakásainkban - még szerencse, hogy szabad elutaznunk télen is nyaralni Dubaiba, szabad nyaranta iszogatnunk jachtunk fedélzetén a 2016-os évjáratú Conti Romanee-t a francia Riviérán,  csak az a baj, hogy nincs hozzá pénzünk - de kit érdekel?
Hiszen ha lenne, akkor elutazhatnánk, semmi sem tiltja, addig is tervezgethetjük a szép jövőt.
Hidd el, ez az ország a létező világok legjobbika, ez a korszak a magyar nyuggerek aranykora, és aggódnunk sem kell, hiszen mi bőven beleférünk egyrészt az átlagos áram és gázfogyasztásba, másrészt a gatyánkba is.
A kettő között szoros korreláció áll fenn, hiszen mire kifizetjük a közüzemi díjaknak nevezett sarcot, addigra nem marad pénzünk ennivalóra, különös tekintettel az inflációra - vége van a nyugger divatos, de egészségtelen  püffedtségének.

Erről tudnunk kell, hogy oka a tőlünk ezer kilométerre zajló fegyveres konfliktus, mely korábbi nagy szerelmünk, az ukrán állam és korábbi megbízható és megfizethető energiaellátónk között zajlik.
Ha ők nem verekednének, a nyugger élete virágba borulna, és a nyugdíjas kosarat degeszre lehetne tömni csirke farháttal és szavlejárt pudingokkal, de így...
Még így is szerencsénk van, hiszen Nagyurunk megvéd minket, ami csak azért nem eléggé hatékony tevékenység, mert ellenségeink általa vélt listáját nem ő vezeti.
Végtére is nem hülye, hanem minden vármegye ura, aki rajta tartja kezét a zsebünkön, és gondoskodik főispánjairól, vazallusairól és egyéb jószágairól, nem felejtve rendszeresen szembeköpni a magyar társadalmat: látod pupák, én még ezt is meg merem tenni!
Valamit azért érezhetett, mert a választások előtt telecsinált divatos gatyáját erősen körüllengte a büdösség.
Sajátláb és férje farokfelcsapva menekültek Spanyolországba, a NER lovagjai szorgalmasabban ásták a menekülő-alagutakat, mint Faria abbé és Jean Valjean If várából, Nagyurunk pedig aggódva szemlélte a hatvanpusztai Ratschanze építését, készen lesz-é időre?


Persze mi hálás nép vagyunk, így aztán a rezsiért cserébe mi is megvédtük őt, tanúbizonyságot téve felülmúlhatatlan szellemi képességeinkről és témát adva számtalan jövőbeli akadémiai disszertációnak, melyek a mostanában definiált Budapest-szindrómáról adnak új ismereteket a világnak.
A mai viszonyok kicsit bonyolítják a nyugdíjas helyzetét, hiszen minden nap új árakkal találkozik, aztán törheti a fejét, hogy akkor most az Alzheimer érte utol, vagy csak az infláció.

Ha kiderül, hogy az a szerencsés helyzet áll fenn, hogy csak az infláció az ok, akkor örvendezhet, mert megbetegedni manapság meglehetősen kockázatos, tekintettel a gyógyszer-helyzetre.
Nevezetesen arra, hogy egyes gyógyszereket hiánycikknek nyilvánítottak, de sebaj, az inzulint a cukorbeteg helyettesítheti égetett szeszekkel - whisky, bundapálinka, stb... - csak az a gond, hogy ez esetben az ártámogatás elmarad. 
Ma már a víz is hiánycikk, gondoskodó államunk - miután magáévá tette a közüzemi szolgáltatókat, mint Tőkés püspök az Úr odaadó hívét a Szent Íróasztalon anno - elfelejtett gondoskodni a hálózatok karbantartásáról, rendszeres felújításáról, pedig a Szocialista Párt sorsából pontosan tudhatta, hogy az ilyen mulasztás hova vezet.  


Jön a boldogság keletről is, csővezetéken, milyen kár, hogy velünk nem rokonszenvező országokon keresztül.
Egy kiélezett helyzetben úgy kapcsol le bennünket mindkét ellenséges fél az energia-ellátásról, ahogy akar.

Ha a Nyugatnak választania kell, hogy a norvég gázból kinek adjon, amennyiben  van akár csak egy luftballonnyi feleslege is, akkor Nagyurunk utolsó lesz a sorban, ami teljességgel érthető.
Ami nem érthető viszont, az a magukat baloldalinak tartó újságírók és egyéb energetikai szakértők ötlet-dömpingje, mely szerint nekünk a gázt Líbiából, Katarból, Algériából  és egyéb szívünknek kedves országokból kellene vásárolni.

Ez mind rohadt jó ötlet, csak éppen a megvalósításához kellene még tíz év, a soron következő télig meg még tíz hónap sincs.
Ha jót akar a nyugger akkor  addig igyon fagyállót, az osztrák sógorok már kísérleteztek vele, legalább az ötletet fel lehetne melegíteni, ha már a lakást nincs is mivel.
Ami most folyik, azt tudományosan talán eszetlen idióták kapkodásának lehet nevezni, akik úgy akarnak kimászni a gödörből, hogy mélyebbre ássák - majdcsak kijutunk a Föld túloldalán.
Megbízhatatlan szövetségesnek lenni nem túl jó üzlet, szövetségesünket  támadni akkor, mikor egyébként is ezer a bajuk súlyos bűn, és tévedés azt hinni, hogy ellenfelük megbecsülését ezzel ki tudjuk vívni.
Az árulókat mindenki használja, de senki sem szereti.


Lassan azért erodálódik Miháj kiráj birodalma, de ez ne ringasson senkit hiú ábrándokba - jobb soha nem jön.
A megoldás pedig jobboldali lesz, és adjunk hálát az Úrnak, ha nem Dúró Dóra áll majd a szülőcsatornák kijáratánál, mert könnyen lehet, hogy addig verik a nemi identitásukon hezitáló, hajdan fiúnak született anyákat, míg meg nem szülik gyermekeiket.
A nyugger élete a közeljövőben egyre nehezebb lesz, megtakarításait megeszi a macskája meg az infláció, és a macska is elég girhes lesz, attól tartok.

Sokszor elspekulálok a történelem fintorain, mint a Brian élete összeesküvői, akik azt firtatták, hogy mit is kapott Jeruzsálem Rómától - ugyan, mi mit is kaptunk a rendszerváltozástól?
Boldog lennék, ha egy kifosztott és végletesen megosztott ország nincstelen és frusztrált, elbunkósodott társadalmán túl más pozitívumot is fel lehetne sorolni, már amennyiben nem vagyunk büszkék hárommillió koldusunkra.
Igaz, a töretlen fejlődésre büszkék lehetünk, lesz abból a hárommillióból még hatmillió is.


Aki még nem tette, rohanjon Orbán kezét csókolgatni, aztán nézze szép érzelmektől fűtve a tűzijáték gyönyörű virágait, és hallgassa boldogan a puffogtatást, mely a Véreskezű Szent Ünnepe után sem áll le.
A frázispuffogtatáshoz is nagyon értenek szeretett uraink.
Mindegy, semmi sem tart örökké, ezeket s elmossa majd a történelem, mint lócitromot a jégeső a kocsiútról.


:O))) 

AMBIVALENS ÉRZÉSEIM

Kaptunk egy Katát köztársasági elnöknek, azonnal nyilvánvaló lett, hogy Kata-túltengésünk van.
Természetesen ez a helyzet hosszú távon nem tartható fenn, ezért a Nemzet Főmérnöke kiadta az utasítást: Újratervezés!
Egy Kata beiktatva, egy kivezetve, az ország ismét egyensúlyban van!
Nem is lenne semmi baj, ha lenne kis pénzecske a buxában, de nincs.
Rutinos Kormányzónk sikeresen elintézte, hogy az Unió megvonja a  pénzeket, ami meg még volt a bugyellárisban, azt szerteszórta a szélbe.
Hogy ezt miért tette, erre két teória létezik.
Az egyik szerint mindenképpen meg akarta nyerni a választást, abban a reményben, hogy aztán utána majd visszaveszi amit szétszórt - kis infláció, szelektív áremelések, uniós pénzeső, miegyéb.
A másik szerint vesztésre játszott, ha az ellenzék nyer, hát dögöljön bele minél hamarabb, halmozzon hibát hibára egy olyan helyzetben, melynek jó megoldása nincs - plusz Soros és Gyurcsány, megbolondítva kis Márki Zay Péterrel.
A támogatások úgyis jönnek majd, más meg, mint ők úgysem juthat abból pénzhez!
Ki lett ez találva okosan, nem buta gyerek ez az Ártány...
Egyetlen dologgal nem számolt: Vologya nekilendülésével.

Putyin akciója felfordította a világot, erre nem számított senki, eleinte a politikusok azt gondolták, hogy majd toporzékolnak egy jót, aztán business as usual.
De betette a lábát Biden is, aki azt vizionálta, hogy a demens vénember szerepéből úgy tud legkönnyebben kilépni, ha lelöki Putyint a medve hátáról és maga ül rá.
A medvének erről más volt a véleménye, és Putyin se rajongott az ötletért, így aztán ha az ukránok mostanában tengert akarnak látni, akkor lassacskán befizethetnek valamelyik utazási irodánál egy all inclusive nyaralásra a Shakespeare által oly gyönyörűen lefestett cseh tenger partján.
Persze Európa új vezetői azonnal felsorakoztak az igazság mögött, az első beledugta rózsaszín nyelvecskéjét  a Világ Urának bánatos fenekébe, a többiek meg egymáséba.
Amikor kiderült, hogy Orbán nyelve ugyan ott van, ahol lennie kell, de nem lafatyol elég intenzíven, úgy elzárták a pénzcsapot, mint Putyin a gázt, így aztán pávatánc ide, pávatánc oda, Nagyurunk, - aki még nem oly régen is Európa Vezérének trónjára pályázott - ma nyakig ül a sz@rban - sajnos velünk együtt.

Pofázásban most is hozza a tervezettet, van "háborús infláció" meg megvédett rezsi, ami viszont nincs, azt pénznek hívják.
Mondjuk, ha beléptünk volna az euro-övezetbe, akkor egy euró ma is egy eurót érne, nem négyszázegynehány forintot, és nem kellene olyan idiótaságokkal próbálkozni, mint a gáz és villany árának eszetlen emelése. Nem kellene olyan hülyeségekkel etetni a társadalmat, hogy ha nem lesz orosz gáz Európának, akkor mi kivételek leszünk, mert nem leszünk azok. Viszont ez lesz az a pont, melynél Vologya rámosolyog Vitykára: Viktor Gyozevics, mit tegyünk? Ezt dobta a gép. 
Akár örülhetnénk is, hogy az Ártány orrát beleverték saját sz@rába, csak az a baj, hogy egyúttal - ebből következőleg - a mi orrunk is ugyanott leledzik.
És Európa nemigen fog segíteni, mert nem fog tudni segíteni, hiszen az ő orra is ugyanott lelhető, köszönhetően a rabszolga-mentalitásnak, a cseléd hálátlan szerepének, melyet anno nem Európára szabtak, de most elszántan beleszuszakolja magát, mert vezetői nem ismerik a világtérképet és nem látnak ma délutánnál tovább.

És itt van az én nagy lelki problémám, merthogy Orbán most éppen a Béke Apostolának szerepét alakítja.

Sokan azt gondolják, ez Putyin érdeke.
De nem, ez Orbán érdeke, aki most akármerre mozdulna politikailag, csak rosszul járhatna, ez az egyetlen politikai mező, mely védhető, melyet bárki áll nyerésre, nem kell magyarázni hiszen a szépségkirálynők is a világbékét követelik, nemde?
A baj az, hogy egyetértek vele abban, hogy tárgyalni kellene és ki kell egyezni, mert az ukrán helyzetet sem Európa, sem a Nyugat nem fogja tudni megnyerni - legfeljebb egy világégés után mamutok fognak lődörögni a Nagy Európai Sztyeppén, Amerikában pedig Mad Maxnek hívják majd az elnökjelöltet a Capitolium pincéiben. 
Hogy menet közben kiderült, hogy amit ez a tróger, aki a mi Nagyurunk méltóztatik lenni, hirdetett, az mind-mind szemenszedett hazugság volt, lassan lényegtelenné válik, és nem a nemzetközi helyzet miatt, hanem ennek a rablóbandának az évtizedes gyalázatos országlása miatt.
Abban ne is reménykedjünk, hogy hívei ráeszmélnek, hogy hülyének nézte őket, minden meg fognak tenni, hogy igazolják szentjük szavahihetőségét.
Közben az ország szép csendesen felszámolja önmagát.
Ami a legborzasztóbb, csak magunkra mutogathatunk, és várhatjuk, hogy a kerékpáros ételfutárok kivívják nekünk a szabadságot.

Hát nem szánalmas ez az egész?

:O)))

ALÁZATOS JAVASLAT ALMIZSNAOSZTÁS ELŐTT

Sietve kell megírnom ezt a bejegyzést, hogy még az összes érintett el tudja olvasni, mert ha sokat totojázok, akkor azok, akik menet közben az élelmiszerárak emelkedésének áldozatai lesznek, már nem tudják kifejezni mély és szívből jövő hálájukat Őmagasztosságának, a Nemzet Csüngőhasú Ártányának, az Első Sportolónak, a Rezsi Megmentőjének, Akinek Bölcs Előrelátásával télen fűteni fogjuk a lakást, meg a faluszéli házakat.

Persze az ma még pontosan nem tudható, hogy hány kilojoule/polc lesz a fűtőértéke a konyhakredencnek, merthogy arra a továbbiakban semmi szükség sem mutatkozik, mint ahogy a fazék is csak kellék lesz.
Még szerencse, hogy kreatív alkotóink vannak, így aztán tudjuk a teendőnk: mint hajdan Rejtőnél a Csontbrigádban esténként összegyűlik az egyetlen sparhelt körül, melyben még ég egy kis tűz a falu szegény népe, majd kezdetét veszi a tűznézés.
Ennek során valamelyik piszkosul jó memóriával megvert csont és bőr polgár vet egy pillantást a fazékra, majd hangosan maga elé mormolja: Bableves!
Erre a többiek is felsóhajtanak, és megismétlik a szót: Bableves!
Aki ezzel a sóhajjal engedte ki magából az utolsó lélegzetét - stílusosan, a felidézett szép emléknek megfelelő módon és végén -, azt a tűznézés végén a többiek kiviszik a temető árkába, és Viktor nevében visszaadják az anyaföldnek.
Ezt a folyamatot lényegében kissé késlelteti az alamizsnálkodás, melynek két fázisát ismerjük, egyik a kirájválasztás előtti, melynek során repül a fabatka meg a pityke a nép közé, mint a pelyva, a másik formája pedig a két választás közötti alamizsnálkodás, melynek során Nagyurunk felölti legmagasztosabb pofáját és a nyuggerek részére kegyként adja oda, ami a törvény szerint jár nekik.

Jó, hát a törvény természetesen azért van, hogy Nagyurunk akkor piszkáljon bele, amikor akar, de azért ez nem ennyire vegytiszta, mert ügyelni kell a látszatra, különben elapad a Lajta felől a Dunába torkolló pénzfolyam.
Pedig az nagyon kell az Olimpia előkészítésére, a hatvanpusztai atombiztos bunkerre, a spanyolországi szállodára, várkastélyra a Kárpátok bércein, sajátlábra, saját repülőgépgyárra, aknavető-manufaktúrára, miegyébre, habár mostanában mintha ütemet tévesztett volna a Nemzet Prímása, mintha kezdene nemzetközileg elmagányosodni.
De a látszatot azért még fenn kell tartani, így hát alamizsnát kell osztani, melynek legegyszerűbb módja az, hogy kiveszük a pénzt a nyugger zsebéből, aztán lecsípve belőle méltányos hasznunk, visszaadjuk neki a maradékot, mindjárt azután, hogy kezet csókolt nekünk, majd amit kapott, azt gyorsan megetetjük az inflációval, el ne hízzon az elkényelmesedett nyugger.
Persze nem az egész járandóságát adjuk oda év közben, csak annak azt a részét, mely elégségesnek tűnik a nagyszámú, hálától párás szemű magányos vénasszony és a sok elbutult tekintetű prosztata-huszár pofájának átmeneti betöméséhez, aztán Jézuskáig kuss!
Akkor majd megint osztunk kis alamizsnát, meg ígérgetünk ezt-azt, hadd vakuljon a paraszt!
Úgyse tudja, mi a differencia a Mousse au Chocolat és egy rakás szar között, hiszen a NER-ről is elhitte, hogy finom, Nagyurunkról is, hogy jót akar a népnek, pedig csak a javait akarja...


De ezt már megszoktuk, lassú tűzön főzött béka a magyar társadalom, észre se vette, hogy menet közben levessé lényegült.
Már én is beletörődtem ebbe, de azért amikor a tőled lopott holmiból visszalamizsnálkodott részből is lopnak, az még ma is felháborít.
És ehhez kapcsolódna jelen tiszteletteljes kérésem is, melyhez a nyugdíjasok támogatását kérem.
Ha te késedelmesen fizetsz, a bank, az állam meg a multi első dolga lesz, hogy rádterheli a késedelmi kamatot.
Ha nem akarod kifizetni, egyszerűen elveszi tőled, oszt mehetsz panaszkodni a Poltpéterhez, vagy felírhatod bánatod a kéménybe korommal.
Év végén azért kiderül, hogy mennyi is volt az éves infláció, örülhetünk is piszkosul, hogy az állam jobban tudja, mint a boltos - az az idióta sokkal drágábban adja a zöldséget, mint amennyiért a KSH árulja, kár, hogy még nem találtam meg a KSH boltját.

Namármost így napra ki lehet számolni, hogy mennyi ideig használta az állam ingyen a nyuggerek pénzét, és a késedelmi kamatot is ki lehet számolni.

Vissza is lehetne fizetni, mondjuk a gazdaságban alkalmazott számítási móddal, minimálisan is a jegybanki alapkamatot véve mértéknek.
De persze lehetne tovább is cifrázni, és a forintban számított összeget az euró év eleji és év végi árfolyamával összevetve állapítani meg annak kifizetéskori értékét és az így meghatározott összegre állapítani meg a késedelmi kamatot.
Vannak jólképzett nyugdíjas közgazdászaink, úgy sincs semmi dolguk, csak élősködnek itt az aktív társadalom nyakán, ahelyett, hogy elpatkolnának, hát számolgassanak bátran.


Aztán lehet beterjeszteni a javaslatot a parlamentben, név szerinti szavazást kérve, hogy kiderüljön, ki függ a választótól, és ki Nagyurunktól, kinek Allah növessze hosszúra szakállát és nőjön köröm a csúnyájára!

A kivívott késedelmi kamatot - három évre visszamenően , utána pedig évente  - egy  alapítványba kellene helyezni, melyet egy vadonatúj testület, az Életet a nyugdíjasnak! alapítvány díjazás nélküli és Ferge Zsuzsa típusú feddhetetlen kurátorai ítélnének oda a leginkább rászorulóknak, mondjuk a családorvosok és a szociális munkások javaslata alapján, büntetőjogi felelősség mellett.
Ennek az alapítványnak minden magyar településen képviselője lenne, a pénzből csak belföldi nyugdíjasok részesülhetnének.
A támogatottak listáját a pénzek folyósítása előtt nyilvánossá kellene tenni, a kifogásokat pedig meg kellene vizsgálni, hogy ne a gazdagok gazdagodjanak tovább, hanem azok éljék túl ezeket a nehéz időket, akiken a mai viszonyok között már senki sem segít, legkevésbé szociálisan felettébb érzékeny államunk, melynek legdicsőbb korszakát éljük!

Utópia persze, tudom, de olyan szép lenne...


:O)))

A GONOSZ MEGSZEMÉLYESÍTÉSE

Ősi dolog ez, már a ősember is nagy valószínűséggel agyonverte  valamelyik társát, mikor a villám belecsapott a télre félretett mammutsonkába, vagy amikor a kardfogú tigris megette a méltán népszerű Umbulut, a törzs jól bevált sámánját, hiszen nem tehetett ezek ellen semmit, hát kellett valami magyarázat.
Mert az végképp nem lehet, hogy a Mennydörgőnek éppen a törzs sonkájára fájt volna a foga, annak oka kellett, hogy legyen, hogy éppen azt a kajakupacot emésztette el a tűz, melyet oly nagy önmegtagadással tettek félre szűkösebb napokra.
És a sámán is méltán volt népszerű, a sok rá hasonlító kisgyerek is ezt bizonyítja!
Kell ezekre a dolgokra valami racionális magyarázat, hiszen a Mennydörgő mindig megkapta a megfelelő mennyiségű áldozati felajánlást, legutóbb is például a sámán anyósát, akiről oly fájó szívvel mondott le Umbulu.
A kardfogú tigrisnek meg esélye se lehetett volna a sámán varázserejével szemben, ha csak egy az egyben állnak ki egymás ellen, de hát a tigrist segítette az Ősgonosz, aki nem lehetett más, csak az új sámán megválasztása során leégett ellenjelölt, akire az új sámán kinyújtott mutatóujjával rá is mutatott, aztán ezt követően a törzs nagy egyetértésben halálra kövezte, asszonyát közkinccsé tette, gyermekeit meg elhelyezte a szexuális szolgáltatóiparban.
Így aztán mindenki megnyugodott, vége volt a válságnak, a magyarázat ésszerű volt, a meglevő három agytekervényből nem vett igénybe csak egyet.
Mint azt a klasszikusok megírták, az emberi tudat felettébb lassan változik, ennek pedig két komoly következménye van.
Az egyik az, hogy amire valaki nem talál saját képességeire szabott ésszerű magyarázatot, azt hitéleti kérdésnek kezeli, ennek megfelelően nem az agyával gondolkodik, hanem a szívével.
Az pedig  nem erre való, mert igen könnyen jut hamis következtetésekre az ember gyereke, bizonyítékok erre elvált párok milliói, akik - míg tartott a szerelem - társukat szépnek, jónak, erkölcsösnek tartották, míg csak tökrészegen beléjük nem rúgott hatszor, vagy nem feküdt le fűvel-fával, pizzafutárral.
Ezért pedig valakinek felelni kell, lehetőleg soha nem az érintettnek, mindig másnak, annak a lotyónak, az anyósnak, a munkatársaknak, de kell valaki, akit néven lehet nevezni.
A politikában sincs ez másként, ha baj van, kell felelős, különösen, ha mi vagyunk a hunyók.  Sőt, akkor csak igazán.
A másik következmény szomorúbb, merthogy az embernek ellenség kell, mert az aztán a politikai szegénységi bizonyítvány, ha valakinek még ellensége sincs.
Ha meg van, akkor annak arca kell, hogy legyen, pontosabban vértől csöpögő pofája - persze nem foghúzás után.
A vér természetesen szüzek és gyermekek húsából származik, számításba jönnek még öreg nénik és ártatlan öreg bácsik, akik nem csinálnak semmit a városi harc színterén, csak állnak a mobiltelefonjukkal  és vicceket mesélnek a másik öreg bácsinak, aki a mieink állásában üldögél és időnként lőelemeket motyog maga elé.

De hát ez legyen az ő szociális problémájuk, a lényeg az, hogy aki nem az én szekerem tolja, az ellenség, és annak neve kell, hogy legyen.
További probléma a nagyságrend.
Parkinson ezt remekül illusztrálta az atomerőmű építés döntésének előkészítésével. melyből az atomerőmű költségvetése öt perc alatt egyhangúlag került jóváhagyásra, ellentétben a kapu mellett található kerékpártárolóval, mely öt órás vita után sem bizonyult döntésre érettnek.
Most is ez a helyzet, a problémákat le kell butítani olyan szintre, hogy akár még egy érdi önkormányzati képviselő ls megértse, ehhez pedig ismerni illik az önkormányzati képviselők korrupciós gyakorlatát, mely nem csak méretét, de minőségét tekintve is más, mint a NERencselovagok eljárásrendje. 
Ha meg világpolitikáról esik szó, akkor aztán végképp kitör a zűrzavar, ugyanis a véleményvezérek jelentős része nem látott még térképet, olajat is csak a spájzpolcon, palát a háztetőn, gázt meg a PB-palackban.
Szóval, ha valaki véleményt formál, hát legalább alapszintű ismereteinek illene lenni, de ez a mai világban már nem követelmény, a játszóterek padjainak  homokozó-stratégái is bátran véleményt mondanak világhatalmakról, azok vezetőiről.
Ez csak attól baj, hogy a csordaszellem időnként elragadja őket, és mint hajdan a zuluk asszonyai, magas fejhangon sikoltozva hergelik a társadalmat a gyűlölködésbe, okok és következmények nem is igen érdeklik őket.

A legjobban az tetszik, mikor az Ártányt a haza csüngőhasú megmentőjének szerepébe tolják, ezzel indokolva kilógását a szövetségi rendszerből, mintha képes lenne hátizsákban gázt és olajat hozni Moszkvából.
Mit mondjak, nem képes, és - tetszik-nem tetszik - össze vagyunk kötözve az Unió országaival, a problémáink megoldása pedig nem a hőbörgés, hanem a szorgos háttérmunka, elsősorban az Unió tagjai körében.
Tudomásul kell venni, hogy a realitások között az is ott szerepel, hogy egy kiélezett katonapolitikai helyzetben egy ekkora ország nem ugarabugrálhat, együttműködésre vagyunk ítélve, vagy halálra.
Ne legyenek senkinek illúziói, a konfliktus végén Putyin a kockázatvállalásával arányos díjat fog beseperni, merthogy ő is imperialista, akárcsak Biden vagy idóta brit csicskája.
Maga a történet is erről szól, és ezen a pályán Orbán még rosszabbul áll, mint erkölcsileg, ő itt a senkik senkije, mi meg elférünk akár még a járulékos veszteség kategóriában is.


De persze a Gonosznak neve kell legyen, és őt ma Putyinnak hívják, aki a sok békegalambból pörköltet szeretne főzni, de majd a galambok megmutatják neki, jól leszarják a fejét.
Legalább is kommunikációs szinten, mert ez valahogy úgy van, mint a nehézsúlyú ökölvívásban.
Egy ellenfele se a balkezes szurkálásai miatt tartott Tysontól, hanem attól, hogy tudták, mekkorát tud ütni, ha kell.
A közvélekedésnek ezen a szintjén mindenki megnyugszik, miként anno népünk akkor éppen nácibarát része a csodafegyverek ígéretétől, vagy 56-ban az ENSZ ejtőernyőseit várva, de egyik se jött, sőt, mindkét esetben az oroszok jöttek, az amerikaiak csak óriási pléhdobozokban küldött sózott vajjal vettek részt szabadságunk védelmében.

Pedig nem Putyin a sátán, a Sátán Putyin rakétája, hatótávolsága 18000 kilométer, sebessége a hangsebesség huszonötszöröse, egyetlen belőle képes elpusztítani Franciaországot.
Remélhetőleg tudja ezt Biden is, aki a koncertet vezényli, habár szerintem már kiegyezne valamivel, amit legalább nyilvánosan másnak hívnak, mint vereség.
Az  baj, hogy odacsinálni az abroszra könnyebb, mint aztán eltakarítani a nyomokat, főleg, ha az asztal gazdája bosszús lett.
Putyin a világ egyik vezető nukleáris hatalmának vezetője, neki egészen más prioritásai vannak, mint a Mi Urunknak, aki legfeljebb a rablott holmit félti, esetleg az életét.
Nem lennék a helyében, mikor eszébe jut Ceausescu...
A jelenlegi világpolitikai helyzet nem kedvez a pávatáncnak, de azoknak az idiótáknak sem, akik nem a realitások alapján próbálnak állást foglalni, jóllehet teljesen mindegy, hogy mi a mi véleményünk.
Akik véleménye számít, azokat egy kézen meg lehet számolni - és azt az icipicit se Orbánnak hívják, aki mind meg akarja enni, amit a másik négy vadászott, meglőtt, hazavitt, megfőzött.
De meg fogja enni, amit ő főzött - sajnos, az is a mi hasunk fekszi majd meg...

:O)))