Prigozsin átmenetileg megúszta, de ez nem a végleges állapot.
Még fizetni fog azért, hogy pocsék taktikai érzékkel akkor szúrta a húsvillát Oroszország hátsójába, amikor az éppen az óriási ukrán támadást helyettesítő akciók elhárításával van elfoglalva.
Akkor, amikor a NATO légiereje az izmait iparkodik mutogatni Európa egén, akkor amikor dől a pénz Ukrajnába.
És dől a leselejtezett hadianyag és a szavlejárt lőszer, helyet teremtve a nyugati hadiiparnak új megrendelésekre anélkül, hogy a megsemmisítés giga-költségeit vállalnia kellene.
Akkor, amikor az orosz hadsereg nagyszabású átalakítása és átfegyverzése folyik, amikor speciális helyzetéből adódólag Oroszország nem tud valódi háborút vívni, mert ha azt vívna, akkor Kijev éppen olyan lenne, mint Bahmut - vagy még olyanabb.
Hübrisznek nevezik azt a kórt, mely megtámadta Prigozsint, ez az értelmező szótár szerint gőgöt, kevélységet, elbizakodottságot és önteltséget jelent, ez a betegség általában halálos szokott lenni.
Nem a zsoldosvezér az első a történelemben, aki rosszul mérte fel helyzetét, nem is ő az utolsó, de egy rossz helyzetértékelésből csak rossz döntésekre lehet jutni, - ez történt most is.
Moszkva ellen menni Oroszországban?
Nevetséges, emellett Nagy Péter már remek példát adott a sztrelec-lázadás kapcsán, hogy mi a vége az ilyesminek.
Az orosz sas kétfejű, de az Orosz Birodalom mindig egyfejű volt, az is maradt a mai napig és az is marad még párszáz évig.
A jelenlegi egy fej nagyon okos és türelmes, nem kapkod, nem csapkod, megvárja azt az időpontot, mely számára kedvez.
Prigozsin ott tévedett, hogy valakinek képzelte magát, jóllehet ez a típus arrafelé nem tartós árú, némelyik megy a kukába, némelyik kiesik az ablakon, némelyiknek - rengeteg pénzért - adnak valamit.
Ilyen volt Hodorkovszkíj, és ilyen most Prigozsin is.
Ja, és hogy mit kaptak?
Hát egérutat, legalábbis átmenetileg.
Ha valaki azt hiszi, hogy Lukasenka önálló kezdeményezése a száműzött befogadása, hát az keresse fel orvosát, gyógyszerészét.
Putyin ameddig kellett - Bahmut elfoglalásáig - eltűrte a felbátorodott szolga nagypofájúskodását, eltűrte, hogy kikezdte a szent Orosz Hadsereg tekintélyét - aztán kényszerhelyzetbe hozta.
A zsoldosvezérnek néhány napon belül a Vörös téren, katonazenekari kísérettel kellett volna megcsókolnia Sojgu hadügyminiszter magasztos seggét, majd kicsit oboáznia Geraszímov tábornok hangszerén, vagy vége serege - és az ő pályafutásának is.
Nem volt elég alázatos, elvitte a tehetetlen düh, meg is kapta, amit megérdemelt.
Zsoldosai pedig most megtanulják, hogy a Jóisten a Kremlben lakik, van tizenkét dublőre, kilencféle halálos betegsége és minimálisan is hatodszor támad fel halottaiból - Krisztus Urunk a kanyarban sincs hozzá képest.
Putyin erre a lehetőségre is felkészült, mint ahogy felkészült az Ukrajna elleni támadásra is, anélkül, hogy ellenfelei akadályozni tudták volna.
Merthogy a szájkarate kevés ebben a világpolitikai helyzetben.
Oroszország nem roppant össze a nyugati szankciók hatása alatt, gazdasága erősebb, mint valaha, mert még részben sincs kiszolgáltatva nyugati partnereinek.
Az orosz nép Putyin mögött áll, az ukrán vezetést neonácinak tartja - nem kevés joggal, az Ukrajnában élő és jogaiktól folyamatosan megfosztott oroszok védelmezését és befogadását elkerülhetetlennek, a Fekete tengeren való orosz jelenlétet törvényszerűnek tartja.
Hogy aztán mit fantáziálnak Oroszország ellenfelei a Birodalom széteséséről és eljelentéktelenedéséről, az azt orosz elnököt hidegen hagyja, mint tevét a menüett.
Katonailag erős, képességei jelenleg meghaladják ellenfelei képességeit, gazdasága stabil, az ország gazdag és a nép elfogadja a jelenlegi helyzetet.
Ne tévesszen meg senkit Navalníj-típusú bohócok időnkénti feltünése, az orosz nép éppen úgy viszonyul az angolszász modellhez, mint Józsi bácsi a bivalybürgözdi Négygolyó Nagyvendéglő söntésében: Persze, szeressük aztat, Viktor is megmonta!
Oroszország száztíz hivatalos dollármilliárdosa pedig addig békében ül a fenekén, ameddig az üzlete működik, márpedig most, hogy a nyugatiak elhúztak a pályáról, nagyon is működni kezd.
Aki meg nem üldögél békében a fenekén, azt megkérik, hogy kukucskáljon ki az ablakon, nézzen erősen nyugat felé, és kapaszkodjon erősen.
Még mielőtt valaki nekilátna elmondani, hogy mekkora szemétláda vagyok, hogy ezt helyeslem, elmondom: nem helyeslem, de kit érdekel ez?
Ez a realitás, és ha a realitások helyett álmainkban hiszünk, úgy járhatunk, mint Prigozsin, akinek azt hiszem mára erősen lecsökkent irigyei száma.
Oroszország ellenfelei reménykedve vártak, reményeik ismét kútba estek.
Putyin pedig az összes dublőrével együtt túlélte ezt is, az orosz hadsereg sem omlott össze a Wagner hiányától - és mint tudjuk, ami nem pusztít el, az erősebbé tesz...
Az élet megy tovább - már azoknak, akik a harcban el nem esnek, szegények.
Vége lehetne már...
:O)))