TÖRT FÉNYŰ TEKINTETTEL A BIZONYTALAN JÖVŐBE

 

Lassan vége lesz az évnek, és ha a szerencsénk tartós marad, akkor elmondhatjuk, hogy ezt az évet is megúsztuk anélkül, hogy a fejünkre bombák potyogtak volna, gyerekeink-unokáink egy sáros lövészárokban ünnepeljenek - jobb esetben.
Tulajdonképpen úgy bel, mint külpolitikai téren borzalmas időszakon esünk túl, már ha a világ nagyjai is ezt szeretnék, és nem arra használnák az év utolsó napjait is, hogy megmutassák kissé löttyedt izmaikat, melytől ellenfeleiknek sikítófrászt kellene kapniuk.
Érdekes korszakot élünk - a kínai átoknak mefelelően érdekes időkben élünk.
A világ vezető hatalma meggyengült, de még ebben az állapotában is erős maradt, és azt hiszem az a célja, hogy ezt beláttassa a világ hatalmi központjainak politikusaival, katonai vezetőivel. 
Görcsösen iparkodik fenntartani az általa kialakított katonai-politikai-pénzügyi világrendet, nyomul, miközben otthon is számtalan problémával kellene szembenéznie.
Átmeneti eredményeket ugyan elérhet a hadiipar felfuttatásával, de ez azzal jár, hogy a megtermelteket fel is kell használnia.
A háborús feszültséget fenn kell tartania, hiszen a hadiipar így termel profitot, a foglalkoztatás így marad  megfelelő színvonalú.
Ezt csak ideig-óráig tudja anélkül megtenni, hogy G.I.Joe közvetlen részese ne legyen a harcoknak, az amerikai halott pedeig belpolitikailag igen rossz ómen...

Közben új kihívásokkal kell szembenéznie külföldön és otthon egyaránt.
Ellenfelei megerősödtek, Putyin sem igen hasonlít Gorbacsovra, a kínai vezetők is ferde szemmel nézik Amerika világuralmi terveit, időről időre belengetik Tajvan kérdésének megoldását, és egyszer majd komolyan is veszik, amit mondanak.
Még néhány év, és Kína a világelső gazdasági hatalma lesz, és innen már csak egy kis lépés, hogy első számú katonai hatalom is legyen.
A Mennyei Birodalom nem siet, hiszen nem választási ciklusokban gondolkodik, a kínai gondolkodás évszázadokat fog át.
Azt mondták egyszer, hogy Oroszország változása olyan, mint amikor a kikötőben megfordul egy hadihajó, Amerikáé olyan, mint amikor ugyanabban a kikötőben megfordul egy repülőgéphordozó, Kínáé meg olyan, mit amikor megfordul a kikötő.
Jelenleg éppen fordulóban van, de nem kapkod.
Oroszország kilábalt a traumából, melyet a Szovjetunió szétesése okozott, közben megőrizte atomhatalmi vezető státuszát, a rakétatechnikában is világelső, a gazdaságát se lehetett térdre kényszeríteni, és bár ellefelei világpolitikai súlyának csökkenéséről delirálnak, egyelőre egészen jól teljesít.
Emellett az orosz ember szereti a hazáját, a katonáit és dicső múltját.
Ukrajnai győzelme után erősebb lesz, mint a Szovjetunió Brezsnyev korában volt, és rengeteg kárt fog okozni Amerikának - elsősorban Európában, de alakul már Afrika és Dél-Amerika is.
Földrészünk eljelentéktelenedésének viszont  nekünk nemigen kell örülni.
Az oroszok sincsenek könnyű helyzetben, hiszen hosszú távon Kínával is számolniuk kell a szibériai térségben.
Ne tévesszen meg senkit, hogy az amerikai külpolitika megszervezte Oreoszország szövetségét Kínával, ez az állapot átmeneti, hacsak nem sikerül megoldani valahogy a néptelen Szibéria és a túlnépesedett szomszéd ügyét.


Európa Ázsia egy nyúlványa, félszigete, az USA éppen most intézte el, hogy saját dicső múltjának állandó múzeuma legyen, gazdaságilag-katonailag versenyképtelenül.
Amerika részére ez így nagyon jó, egy riválissal kevesebb.
Egy esetleges Európa-Oroszország paktumtól az amerikai politikusok idegrohamot kaptak volna.
A jövő mégis errefelé mutat, a kínai behemóttal csak egy másik behemót veheti fela versenyt, és a történelmi követelmények hosszú távon érvényesülni fognak - no, nem holnapra gondolok...
A kis, helyi nacionalizmusokat előbb fel fogják váltani a nagyok, és ha mindezt dédunokáink ükunokái is túlélik, talán akkor eljöhet még az emberiség egységes irányításának időszaka, egy Világkormány.
Okos enberekkel az élen, mert addigra lesz módszer a futóbolondok és szociopaták kiszűrésére.
De addig még meg kell érnie az emberiségnek India és Afrika felemelkedését, Dél-Amerika megjelenését a világpolitikában - és ez mind-mind igen rossz távlatokat jósol az Egyesült Államoknak.
A világ pénzügyi rendszerét is kiveszik Amerika kezéből, persze ezzel párhuzamosan Anglia is eljelentéktelenedik, az Egyesült Királyság a nem is túl távoli jövőben szétesik, szétfeszíti a skót és ír nacionalizmus, a maradék egy operett-ország lesz.
Bizony-bizony, a jövő a BRICS országoké, melyek közé vagy integrálódnak a jelenlegi hatalmak,vagy elpusztulnak.
A dolgok természetéből adódóan egyre több lesz a világban a háborús góc, hiszen a jelenleg konfrontálódó hatalmaknak - az USA kivételével - ez az érdekük.
A közeljövő sem tartogat kellemes meglepetéseket az emberiségnek.
Nem old meg semmit, hogy Ukrajna kísérleti petri-csészéje már csordultig van vérrel.
Mint ahogy az se fog megoldani mindent, ha a farokzongoristát végre világgá küldik, amire epedve várnak barátai, mert azt hiszik, hogy a béke elhozza nekik a lehetőséget, hogy kiharapjanak egy-egy darabot a lassan elnéptelenedő országból.
Ebben is tévednek - az orosz vért nem szokták ingyen adni, főként nem az olyan szavlejárt nacionalizmusoknak, mint a lengyel, a román meg a magyar.


Apropo, Magyarország...
Ha jól belegondolunk, akkor a mai politikánk olyan mint a hajósinasé, aki a süllyedő hajón át akarja venni az irányítást, miközben "Irány Kelet!" kiáltásokkal szorgalmasan tágítja a léket, mely a hajót a tengerfenék felé küldi.
Ellenzékünk is olyan,amilyet megérdemlünk, - ha az afrikai szavannákon élne, a hiénák már régen a böfögésen is túl lennének az után, hogy meg akarták őket győzni a fűevés szépségeiről.
Persze tanulnak, csak lassan, időközben rájöttek arra, amire már harmimc évvel ezelőtt rá kellett volna jönniük, és elkezdenek szociáldemokratává válni, a siker legkisebb esélye nélkül.
A szociáldemokrácia egy rétegnek még jó hívószó, de a mai fiataloknak már nem mond semmit, különösen az után, hogy minden baloldali hagyományt megtagadtak, elárultak, kidobtak az ablakon.
A mai fiatal ideológiai harc helyett elmegy inkább mosogatni, ha eladható tudása van elmegy migránsnak a naplemente felé, ameddig még lehet.
A fene tudja, hogy a nagy pragmatizmusukkal igazuk van-e, - lehet, hogy a XXI. század társadali feszültség-gócaiba vándorolnak másodosztályú munkaerőnek, és akkor még az új kihívásokról - klímaváltozás, mesterséges intelligencia, erőviszonyok átrendezése - még szó sem esett.
Persze a kukás-autókra mindig kell személyzet.


Szóval - ahogy mondani szoktuk - a helyzet sz@r, de legalább reménytelen is.
A magyar társadalom egyre képzetlenebb, a tudáshoz való hozzáférés errefelé  egyre nehezebb, az állampolgár igényei egyre nőnek, miközben a társadalom egyre kevésbé képes termékeihez magas hozzáadott értéket adni.
Persze csodák azért lehetnek, az utolsó előtti diktátorunkkal szerencsénk volt, lehet a következővel is szerencsénk lesz, feltéve persze, hogy a maffia uralma véget ér.
Az ember örök optimista, hát reménykedjünk ebben a következő évben...

:O)))