AMIT ÉRDEMELTÜNK...

Pontosan azt kaptuk.
A választók figyelmeztettek bennünket és ez ebben az évben két kemény pofonban jutott kifejezésre, - narancsszínbe borult az ország.

A második pofon már nem érhetett váratlanul senkit, tulajdonképpen előre borítékolható volt, az ország önkormányzataiban totálissá vált politikai ellenlábasunk fölénye.

Bár az a szavazóbázis, amelyik tűzön-vízen át kitart a Szocialista Párt és a baloldal mellett most is szállította a szavazatokat, de az országgyűlési választásokon elért eredményen - (eredménytelenségen?) nem sikerült változtatnunk.

Nem vonom kétségbe Szanyi kampánykapitány és lelkes csapatának munkáját, csak hát - sajnos - itt az ellenfél túlereje, az általa vezényelni vélt alakulatok kiábrándultsága és megosztottsága, a választók győzteshez húzása és az általános kiábrándultság a politikából eleve magában hordozta az eredménytelenséget.
Pedig csak a siker az egyetlen dolog, amely minősíti egy kampány irányítójának és csapatának munkáját.
Bizonyára az elkövetkező napokban a párton belül lesznek nagyívű elemzések, lesznek majd magyarázatok arra, hogy a lelkesen vizionált áttörés miért marad el, de ez már csak sebek nyalogatása és a megsebzett ego megtámogatása lesz. Az érdekeltek meg majd körbeállnak és nagyvonalúan felmentik egymást és önmagukat a sikertelenség vádja alól, ebben egyébként - mint minden magyar - nagyok vagyunk.
Ki fog derülni, hogy mekkora nagy siker, hogy az ellenzék legerősebb pártja maradtunk akkor, amikor ott rajtunk kívül két olyan párt van csak, amelyeknek a pártlogóján még ott a tojáshéj.
Aztán majd el fogjuk mondani, hogy csurgott rólunk a víz az iparkodástól, és lesznek a tagságból és a szimpatizánsok közül sokan, akik azt mondják majd, hogy szegény Tibor – pedig ő sokat dolgozott és jót akart.
Egyikük sem fogja megérteni, hogy dolgozhat akármennyit egy nő meghódításán a férfi, és nagyon jót is akarhat mindkettőjüknek, de ha ezt nem tudja elhitetni a nővel, akkor abból a kapcsolatból nem lesz gyerek, de még egy kéjes sóhaj sem…
És majd hallgathatjuk a szokott „össze kell fogni” monoton zsolozsmázását, pedig a Szocialista Párt egyik legnagyobb baja az utóbbi években a valósággal és a belső ellentétekkel való szembenézés hiánya és az annak megfelelő cselekvés elmulasztása volt.
Hát a valósággal való szembenézésre most éppen itt az idő, tréningnek meg el lehet olvasni újra az őszödi beszédet, szépen, mondatról-mondatra és egyenként értelmezve a gondolatokat, hogy legalább tudja minden baloldali, hogy mi volt az oka a bukásnak.
Hogy nem az Úr vágta belénk haragja rettenetes villámait, hanem mi nem tudtunk élni egy lehetőséggel, amit az ország népe a kezünkbe adott, és mi nem hittünk annak a szinte egyetlen embernek, aki időben felismerte a bajt.
Bár lelkesen tapsoltunk, de kiállni nem álltunk ki mellette, mint ahogy nem álltunk ki nyilvánosan hirdetett elveink mellett sem.
Nagyon remélem, hogy aki kiadta Gyurcsányt, az ma már tudja, hogy ezzel a saját politikai jövőjét is szétverte - úgy járt, mint az a szépasszony, aki a fenekéből akart kicsit fogyasztani, oszt a kúra végére elfogyott a melle és ráncos lett az arca – van az néha, hogy a dolgok nem úgy sikerülnek, ahogy elképzeltük őket…
Jó lenne egyébként hitelesen tudni kedvenc árulónk nevét, merthogy ez is a szembenézés része kellene, hogy legyen.
De ennél is nagyobb bűn volt, hogy amikor a beszéd nyilvánosságra került, akkor megkezdődött a rémült patkányok sunyi menekülése az akkor még menthető hajóról.
Remélhetőleg Gyurcsány is tanult az elmúlt évek történéseiből, és nem fogja elfelejteni soha többé, hogy a politika nem a vágyálmok, hanem a „lehet” művészete.
A pártot újra kell építeni, ezen a bázison, amellyel most rendelkezik, megbecsülve azt a generációt, amely minden csalódottsága dacára most is elment a szavazófülkékbe forradalmárkodni - de a fiatalok felé nyitva, merthogy a mai szocialista szavazók jelentős része már kifelé tart az életből, - ki tudja, melyikünknek sikerül még két ciklusban a baloldalra szavazni.
Nem kell kapkodni, de határozottan lépni kell.
Gyurcsánynak is.
Ha most nem lép valamerre, akkor a párton belüli és a szimpatizánsok közötti támogatottsága igen gyorsan erodálódni fog - nulláról építkezni pedig meglehetősen kockázatos.
A mai pártvezetés megmérette magát és ugyan elbukni nem bukott el, de az nyilvánvalóan kiderült, hogy úgy, ahogy van jellegtelen, szürke, unalmas és provinciális.
Márpedig túl sok időnk a köldöknézegetésre nincs, - a következő országgyűlési választásokra a kampány éppen ma kezdődik el, ehhez pedig meg kell teremtenünk a személyi-tárgyi feltételeket.
Át kell alakítani a pártot, a szervezetet, a működési szabályokat, és ha most valaki menni akar, hát menjen, de ezt a munkát ne akadályozza.
Bajnai, Oszkó nem kötődnek szorosan sem a politikához, sem a Szocialista Párthoz, rajtuk és a veteránligán kívül egyetlen európai léptékű, képességes politikusunk van, ha ezzel is szembenézünk, akkor talán el kell gondolkodni azon is, hogy szabad e helyiérdekű politikusokkal kísérletezgetni.
Most még egy-két napig lehet akár tanácstalanul vakargatni a fejünket, de eljön a perc, amikor valamit tenni kell, - ellenfelünknek is ez a legfőbb baja, de mi minden ésszerű lépéssel a siker felé tartunk, míg ő minden lépéssel a bukás felé.
Orbán a csúcson van, innen már csak lefelé vezet az út, mi meg a gödör alján, - innen csak felfelé.
Kezdjünk kapaszkodni!


:O)))

NE MI NYERJÜK A LEGTÖBBET!

Mondotta volt Orbán, az Anyunak odaítélendő, visszanemtérítendő támogatás ügyében.



Most bezzeg nem így gondolja a dolgot, hanem mint Habzsolháp a Kukori és Kotkodában szaladgál fel-alá az országban és lelkesíti híveit, meg ijesztgeti a még ingadozó vagy csökönyös szavazókat.

Persze nem kell ezen kiakadni, csak azt teszi, ami a dolga, aktivizálja a szavazóit, és ha sikerül őket az urnákhoz terelni, az már maga a siker.

Merthogy a mai viszonyok között a magyar választók többsége igencsak utálja a politikát, és az egyszerűbb megoldást választva azt mondja: „ezek mind tolvaj trógerek, engem nem is érdekel, melyik szerzi meg a hatalmat én úgyis csak szívok, hát mennyen nekik szavazni, akinek három apja volt!”

Amiben persze nincs igazuk, mert a politikusok túlnyomó többsége természetesen tisztességes és esze ágában nincs lopni, sőt, ha megpróbálják bevonni valami szaftos kis buliba, akkor vadul ellenáll - de hát a politika és a pártok is olyanok, mint az ivóvizes hordó, - nem kell abba sok szenny, elég csak pár csepp trágyalé és elmegy a többség gusztusa a kortyolgatástól…

Persze azért vannak olyanok, akiket semmi nem rettent vissza, mert ha a mi kutyánk kölyke rondított bele, akkor az teljesen rendben van, a víz színe olyan, mint a narancsé, az illata pedig bódító.
Az ellenoldalon viszont még ebben az esetben is magára húzza a szomjas közönség a felelősséget, meg a világ fájdalmát, és nekibúsultan ingatja a fejét, mint a háziasszony, aki csak otthon jön rá, hogy a piacon a paprikás krumplihoz csak a krumplit felejtette el beszerezni…
No, de mindegy is, hiszen ha rendesen belegondolok a mai helyzetbe, akkor a jobbik és rosszabbik énem igencsak nehéz helyzetbe hozom.
Jobbik énem azt mondja: De jó lenne tisztességes eredményt elérni a választásokon, még ha veszítünk is,!
Nem feladni, küzdeni lelkesen az utolsó lehelletünkig, hiszen csak akkor tudjuk érvényre juttatni az elképzeléseinket, ha ott ülünk a testületekben vagy a polgármesteri székekben.
Igenám, de a rosszabbik énem meg azt mondja: Idáig is fideszes önkormányzatok voltak többségben, legfeljebb ez után is azok lesznek, de legalább azt a nagy rakást, amit a Vezér inspirálására odarondítottak településeik gazdálkodásának kellős közepébe ők szagolgathatják és nekik kell eltakarítani, - legalább egyszer csinálnak is valamit, ha már kapitalizmust is a komcsiknak kllett csinálniuk helyettük!
Az önkormányzatok eladósodottsága ugyanis katasztrofális, lesz még itt sírás-rívás meg fogaknak csikorgatása, - úgy járnak a győzelmükkel, mint a széplány, akit horgászni csaltak, és aki hirtelen rádöbben, hogy itt nem is a hallal akarják bekapatni a kukacot…
Orbán mai roadshow-ján lószakértőként is felülmúlhatatlant alkotott.
Miskolcon elmondta, hogy "Nem azért jöttem, hogy a saját lovunkat dicsérjem, bár szép példány".
Tartalmas megállapítás ez, szerintem is.
Habár mint lószakértő fel kellene ismernie azt a lovat, amelyet az ősi tradíciók szerint a ló fenekébe dugott nádszálon keresztül személyesen ő fújt fel.
Hamar le tud ereszteni az ilyen állat, hacsak nem sallerozza meg a fenekét.
Tiszaújvárosban meg arra bíztatta a választókat, hogy ne fogják vissza az ugrani készülő lovat.
Hát hadd ugorjon, mi nem ellenezzük, tőlünk aztán ott egye meg a fene ahol van a rossztermészetű dögöt…
Azért mondott még érdekességeket, - például Miskolcon a "cigánysággal való keserves együttélést" említette, - hát ő már csak tudja…
Aztán Budapest is kapott biztatást, miszerint „minden emberi számítás szerint "Budapesten, húsz év után először polgári-keresztény jobboldali többség és polgármester lesz.”
Ez a polgári-keresztény, ez rohattul tetszik, olyan európai.
Pont olyan, mint a szónok kifogástalan európai eleganciája, amelyik a mellékelt képen tanulmányozható.
Viszont szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a vezér a sámlin Miskolcon száz, Nyíregyházán kétszáz fős tömeggyűlésen szónokolt, úgy látszik már a sajátjai sem a régiek, sehol egy vekker, sehol egy kereplő - egy fütyülő volt csak, az meg a sámlin állt…
Aztán még fenyegetőzött egy sort az elmúlt nyolc év vezetőivel kapcsolatban, elmondta, hogy „nem leszámolni akarunk, hanem elszámoltatni akarjuk a volt vezetőket, azt akarjuk, hogy mindenki megértse: még egyszer nem lehet megtenni Magyarországon azt, amit az ország vezetői az elmúlt nyolc évben tettek. "
Természetesen csak törvényesen, erre roppant oda fognak figyelni, úgyhogy lesz majd, akit egy év alatt akár kétszer is megkérdeznek az ügyészek az előzetesben, ami – terveik szerint – az emberi kor legvégső határáig tarthat…
Egyébként tovább folyik az izmozás az Unióval, meg a nagyképűsködés az IMF-el kapcsolatban, - legyen az Úr irgalmas hozzánk!
Bizony mondom néktek, ehhez a komához képest Lukasenko a kétlábon járó Európa…


:O)))

GYŐZELEM A FELVIDÉKEN!

No, akkor túl vagyunk már ezen is.

Bevetették a nagyágyút, meghirdették Gyurcsány rabosítását, felvázolták cellája berendezését, külön kiemelve a falba erősített vaskarikát és a lábbilincsen lógó tízkilós vasgolyót, - akkor most ki kellene valami mást találni.
Ez a legutóbbi ötlet nem igazán jött be, pedig első blikkre olyan ütősnek tünt.
A zemberek meghallgatják aztán legyintenek egyet és továbbmennek, - talán csak a leghithűbb pártzombik veszik komolyan a bajszos emberevő vágyálmait.

Persze ki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli, - ha csak egy napra is sikerült elterelni a figyelmet a rettenetes égésről meg a 29 pont harmatgyenge rögtönzéséről, hát az pontosan egy nappal kevesebb kínos feszengést jelent.

Mert az azért látszik, hogy még azok is pironkodnak a Fidesz házatáján, akiknek egyébként arcápolás céljára a vizilóval közös kozmetikust kell választaniuk.

Komoly gond ez, de talán a Fidesz közelmúltban munkanélkülivé vált elnökségének utolsó mentsvára lehet a feladat: ki kell találni, hogy kit lehetne pórázon vezetgetni immár gyakorlatban is, merthogy elméleti síkon Gyurcsánnyal már bemondták a fedáksárit, ezt überelni nem lehet.

És most a helyzet sürgetővé vált, merthogy újabb győzelmet aratott a háromharmaddal felérő kétharmad, a tizenötmillió magyar miniszterelnöke, az ősi föld védelmezője, a Nagy Sámán!

Példátlan és szinte emberfeletti ügyességgel Guiness-rekordot érő teljesítményt produkált, - anélkül, hogy akárcsak a komáromi híd közepéig is elment volna, kiejtette a szlovák parlamentből a Magyar Koalíció Pártját.

Pedig a vége felé már tiltakozott a szerencsétlen párt, rimánkodott, hogy legalább a választásokig titkolja szerelmét nagy pártfogója, és ha lehet, hagyja őket megoldani a saját problémáikat, - de nem.

Még mit nem!

Nem úgy van az, hogy a határontúli okoskodjon, meg azt képzelje, hogy ő tudja legjobban, hogy mi a saját érdeke, - nem szólva az olyan istentől-embertől elrugaszkodott ötletekről, mint hogy arra törekedjen, hogy jól kijöjjön a többségi nemzettel...

Hát akkor most már megint győztünk, és ezt a győzelmet már nehéz lenne Gyurcsány nyakába varrni, de még Bajnai sem alkalmas erre a célra, - komoly dilemma ez.
Ki legyen a felelős azért, hogy az ott élő magyarok képviselete és ezzel arányosan érdekérvényesítő képessége csökkent Szlovákiában?
Persze Fico is megszívta, de annyira azért talán mégsem, mivelhogy pártja a legtöbb szavazatot szerezte.
Ezzel lehet, hogy a várható négypárti koalíció ugyan legálissá, de teljesen illegitimmé vált, Fico pedig a szlovák nemzet Örökös Miniszterelnöke lesz, aki majd sunyi mosollyal lesi, hogy Slota népe randalírozgat egy kicsit Bratislava utcáin...
Képviselőik pedig felállnak és kivonulnak majd, mikor Bugár Béla szólásra emelkedik, - ők nem hallgatják ezt a bozgort - pardon, ez majd Romániában lesz esedékes... - ezt a magyarbérecet, aki el akarja vitatni az ősi szlovák Tátra bérceit, a Vágot megzabolázó tutajosok örökét!
Szóval gond ez a javából, mert lassan több a világraszóló győzelem, mint az opcionálisan pórázon vezetgethető figyelemeltérítők száma, - még a végén rájön a nép, hogy a  Nemzet Spiritusza hibát hibára halmoz, és a hülyeségek Csomolungmáját hordja össze, nemmellesleg debil hülyéknek nézve elsősorban saját választóit.
Más örömhírt ma nem állított elő tehetséges kétharmadunk, ezért legyünk hálásak mi,  az egyharmad, de aggódjunk is picit - holnap ismét dolgozni kezdenek szorgalmasan.
Márpedig nincs pusztítóbb, mint amikor a hülyeség szorgalommal párosul...
:O)))

VESZTETT CSATA UTÁN...

Hát elvert bennünket az ellen derekasan, - megérdemeltük.

No, nem az ellenfél vádjainak igazsága miatt, nem azért, mert rosszabbul élünk, mint a gyönyörűre pingált hajdani Orbán-érában, nem azért, merthogy politikusaink szétlopták az országot, nem azért, mintha az ország mélyponton lenne, hanem azért, mert nem ismertük fel a csata jellegét.
Olyan ez, mintha a lézerbombák korában nyilakkal akartunk volna háborút nyerni.
Nem ismertük fel, hogy a politikai küzdelem ma a médiában és az interneten folyik, és aki itt győz, az megnyerte a csatát.

Többek között emiatt  nem voltunk képesek magunk mellé állítani egyetlen jelentős társadalmi csoportot sem, még a nyugdíjasok sem hittek nekünk, jóllehet ha valakinek, hát nekik kedvezett a szocialista kormányzás, de még velük is elhitette az agresszív és primitivizmusában oly hatékony jobboldali propaganda, hogy helyzetük kilátástalan, - pedig hát...

Rengeteg ügyetlenkedés és rengeteg belső torzsalkodás vezetett a mai helyzet kialakulásához, benne van ebben a szociálliberális értelmiség doktriner nyavajgásától kezdve az aljas árulásokon át a primitív haszonlesésés a politikai bátorság hiányáig, a koaliciós partner erőszakosságáig sok minden.
Tulajdonképpen talán még jót is tehetne ennek a pártnak és egy újjászerveződő liberális tömörülésnek (nem a Fidesz trójai falovára, a LMP-re gondolok...) ez a vereség, mindössze attól tartok, hogy a most kialakuló politikai konstellációban nem lesznek a párt modernizálásához kedvezőek a körülmények.
Az életbenmaradásért folytatott harc közben nehéz új strukturát építeni, és nehéz a fiatalok között bázist építeni.
Igaz, nem is reménytelen.
Viszont valós veszély az, hogy megindul a bűnbakkereséssel egybekötött harc a párton belüli vezető szerepért, és ennek során esetleg szétszakadhat a szervezet, amely még ebben a meggyengült, legyőzött állapotában is erőt képvisel, de szétforgácsolódva végképp eljelentéktelenedhet, és beszoríthatják a Horthy-korszak szociáldemokrata pártjához  hasonló szerepkörbe.
Pedig sok mindenen együtt kellene változtatnunk, sok mindent újra kellene gondolnunk.
Kezdve talán attól, hogy mely társadalmi rétegek képviseletére vállalkozunk, és folytatva ott, hogy milyen legyen viszonyunk saját közelebbi és távolabbi múltunkhoz, a magunk mögött hagyott két ciklushoz, a Kádár-korhoz,  emellett meg kellene fogalmaznunk viszonyunkat a szociáldemokráciához és a mai magyar valósághoz.
Fe kell tudni vázolni  egy világos jövőképet, melyben fel tudjuk mutatni szavazóbázisunknak az általunk elképzelt és vágyott országot, és meg kell tudnunk határozni az ehhez vezető utat.
Sürgősen meg kell  találnunk azokat a szakembereket, akik képesek üzeneteinket a mai média és az internet valamennyi csatornáját felhasználva eljuttatni potenciális választóinkhoz, - egyszerűen , következetesen, agresszíven és hatékonyan.
Lesz dolgunk elég a következő években, az utolsó hibánk lenne a belső harc.
Tárgyalni kell a párton belül és megkeresni azokat a kompromisszumokat, melyekkel lehetővé válik az erők egyesítése.
Gyurcsány őszödi beszéde tulajdonképpen a mai helyzetet vetítette előre - sokan - bár bólogattak és tapsoltak - nem hittek neki.
A mai eredménynek - nevezzük talán inkább eredménytlenségnek - hinniük kell, mert ha ennek sem hisznek, akkor nem tagjai, hanem ellenségei a Magyar Szocialista Pártnak.
Dolgozni kell hát, következetesen.
Felkészülni egy - akár előrehozott - önkormányzati választásra, megkeresni a mai politikai harc megfelelő módszereit és irányítóit, magunk mellé kell tudnunk állítani alkalmazottakat, szakszervezetet, értelmiséget, - és hinni kell.
Hinni az igazunkban, abban, hogy az általunk megkezdett út vezet Európába, a jövőbe.
A nép tanulni akart, majd most tanulni fog, - ez nekünk sem ártana.
Legyen ehhez erőnk...
:O)))