AKI A NEMZET KÉTSÉGÉT JELKÉPEZI

Kósa Lali megmagyarázta nekünk, hogy miért éppen Áder a legjobb választás a Köztársasági Elnöki posztra.

A hírre Áder ázsiója tovább zuhant, jelenleg a negatív tartományban tartózkodik.

Szülei sírva kérlelték, ne vállalja a posztot – hát ezért iskoláztattunk drága pénzen?

Lehetnél akár még ügyvéd is, erre te bohócnak állsz?

Azt akarod, hogy rajtad röhögjön az ország?

Hogy kiderüljön, hogy az angol tanulmányi versenyben a második lettél Ájem Mónika után?

Hogy te legyél a prosztóbronzon?

Nem volt elég a könny, a bánat - a Párt szólította és Jani házhoz megy.

Azt nyilatkozta Debrecen dinnyefejű nagyura, hogy  ma, amikor "rendkívül erősen támadják" az országot, nem egy "se hús, se hal" típusú államfőre van szükség, hanem egy olyan emberre, akinek van karaktere, aki megvédi a magyarok becsületét.

Ez persze butuskaság, hiszen a Köztársasági Elnök nincs arra felhatalmazva, hogy örök időkre a Tonga Királyságra száműzze ezt az egész bagázst, pedig nagy jót tenne az országgal egy erre vonatkozó egyéni képviselői indítvány.

Pedig most, a megboldogult V. George Tupou után lehetőség nyílna focizni tudó királyra szert tenni a Tonga baráti népének, ezzel a lépéssel meg lenne végre védve a magyarok becsülete, Magyarország nem lenne továbbra is az Unió Schmittpalkója.

Járulékos eredményként biztonságban tudhatnánk magunkat ettől a maffiózó bandától, esetleg a végén még a kispénzű magyar paraszt is földhöz jutna talán, és nem kellene egyszer majd a kapufák és a szögletzászlók kivágásával bíbelődnie, ha tarhonyát akarna vetni.

Egy ilyen helyzet vastagon megérné azt, hogy ne kutakodjunk a tongai bankok betétesei között, hagynánk, hadd egyék a majmok békésen a banánt a trópusi napsütésben.

A tongaiak persze nehezebb helyzetben lennének, mert azonnal kétszer ötvenezres táborra szakítva utálniuk kellene testvérüket, apjukat, anyjukat, ősi isteneiket és szabadtéri szentélyeket kellene emelniük az Új Istennek, a Haragvó Ügyvédnek, a szentélyek kövére (nem a Kövérre!) pedig rá kellene faragniuk hajdani óvodai jelét, a töpörtyűt.

Mindenesetre azt már tudjuk, hogy milyen Elnök nem kell a magyarnak: nem kell egy "se hús, se hal", vagy "bácsika" típusú, vagy jogásztudós államfő ennek az országnak.

Dalma asszony hálás lesz, Göncz Árpád csak legyint, de Sólyom azt hiszem gutaütést kap -  már megint ez a kis Pötsch alázza meg, akinek volt pofája még ahhoz is, hogy belepiszkáljon a jogalkotásba!

Hogy miért is kellett belerúgnia egy nekifutásból az összes eddigi államfőbe, azt ugyan nem tudom, de valaki azért tájékoztathatná, hogy a felsoroltak közül kettőt a Fidesz adott nékünk, egyik megválasztásánál személyesen ellenőrizte, hogy a csicskások közül mindenki helyesen szavazott-e -. azt az egyet viszont, akit nem a Fidesz cseszett a nyakunkba, azt szerette a nép.

De még így is el kell mondani, hogy mindhárman le tudtak tenni valami polgárilag értékelhetőt az asztalra, volt tisztességes polgári foglalkozásuk – horribile dictu érdemeik is voltak, és polgárok voltak a szó minden értelmében.

Ellenben a mostani jelölt az asztalra legfeljebb odacsinált, emellett akkora bunkó, mint ide Lacháza.

És sajnos beteg is, orvosi csodaként neki kétoldali faciális paresise van, arcidegmozgató izmai nem működnek, olyan, mintha saját szobra lenne - ezért is utálhatja kissé Viktor, aki csak a saját szobrát szereti nézegetni…

Viszont remek végrehajtó – feledhetetlen teljesítményt nyújtott például a Legfőbb Ügyész kinyuvasztása alkalmából, Sólyom megválasztásakor, azt a kis liezont a jobboldal női és okosabb változatban nyomuló Matolcsyjával pedig felejtsük el – a Vezér bűnbocsánatot adott.

Hát így jártunk.

Ő fogja majd jelképezni a nemzet egységét, habár szerintem célszerűbb lenne a nemzet kétségéről beszélni, merthogy a többség kétségbe van esve, csak még fél, mert még úgy érzi, hogy van veszítenivalója – pedig már nincs.
Azért majd megnézem, amikor éppen jelképez, eddigi pályafutása során mindig az egység megteremtésére törekedett, csak sajnos idáig még nem tudta kiirtani azokat, akik kilógtak a világképéből.

Kósa szerint egy olyan embert kaptunk, akinek karaktere van, aki beleáll a munkába, aki majd megvédi Magyarországot, a magyar demokráciát, becsületet, és segíti az országot, hogy ne illessék képtelen vádakkal, mint az mostanában szokás.

Namármost karaktere – jelleme - mindenkinek van, csak nem mindegy, hogy milyen.

Ádernek olyan jelleme van, mely megenged mindent a cél érdekében, megengedte elődjének és frakciótársainak megalázását, megengedte, hogy a Köztársasági Elnök választását alpári komédiává züllessze, megengedte, hogy beszálljon ebbe a viktoriánus ámokfutásba, jóllehet nem lett volna szüksége rá.

Hogy milyen munkába kell beleállnia, az is kérdéses, - szerintem első feladata az lesz, hogy szaladjon már el Viktornak egy parizeres zsömléért a sarki CBA - ba, ez lesz egyébként a legfajsúlyosabb feladata is, most pedig kezdheti gyakorolgatni az aláírást és a bólogatást meg a bokacsattogtatást.

Magyarországot, a becsületet meg az védené meg, ha mint a gúnár a csapat élére állna és kéz a kézben elhúznának a francba – fogd a pénzt és fuss!

Merthogy ő nem javítani fogja a minőséget, hanem rontani - a kis krakéler mögött Kövérrel együtt képezik majd a hátteret, - aki őket látja, azonnal el tudja, majd képzelni milyen lehet az, aki a kolompot hordja.

Csak a beiktatása lesz kissé nehézkes, mert annyira súlytalan, hogy a lábaira vasgolyókat kell majd láncolni, hogy el ne szálljon, mint egy felbajszolt lufi.

Aki látja majd, nehogy azt gondolja, hogy rabláncot lát, sajnos nem az.

De majd sorrakerül az is.

:O)))) 

ÁDER, A KÁDER

Rengeteg vazallus, még több karrierista tolong a Vezér körül.

A látszat az, hogy ember és agyi kapacitás hihetetlen bőségben áll rendelkezésére, és mégis, valahogy nem ez tükröződik a dolgos hétköznapokban.

Visszajön Áder Brüsszelből, hogy beülhessen a díszpinty stallumába, a jogilag teljesen kiüresített és erkölcsileg a végletekig legyalázott államelnöki pozícióba, köztársasági elnöke lesz egy olyan országnak, melynek megnevezésében nem szerepel a köztársaság szó.

Félreértés ne essék, nem a Schmitt nevű baleset az okozója a poszt tökéletes eljelentéktelenítésének,.

Schmitt már csak következmény, egy Dummy, melyen demonstrálni lehetett a Vezér hatalmát.

Ő  pontosan kijelölte a Köztársasági Elnök helyét és szerepét, mikor a Bulgária nevű szanatóriumból levélben üzente meg, hogy kit választott és ennek következményeképpen a kétharmad kit fog választani.

Így is történt.

Mr. Elasztikus Gerinc lihegő nyelvlógatással és hűséges kutya-szemekkel tekintett a  Vezérre, ami azt bizonyítja, hogy volt némi előnye gerince állagának, - a félméternyi magasságkülönbséget korához képest meglepően könnyen tudta eltüntetni, sőt – alulról nézett fel a Vezérre, ami azért kunszt volt a javából.

Mire Vezérünk jelöltje a Sándor-palotába ért, addigra a köztársaság elnöki posztja egy kalap szart se ért, az eljelentéktelenített stallum még jelentéktelenebb tulajdonosa úgy viszonyult elődeihez, mint a falu bolondja Einsteinhez.

Viszont remekül szórakoztunk, de a lelkünk mélyén tudtuk, hogy ha Micsurin anno keresztez egy gumibélyegzőt egy pincsivel, akkor az is tökéletesen kielégítette volna az igényeket – igaz, Schmitt soha nem ugatott és azért ez is valami.

Aztán beütött ez a szerencsétlen kisdoktori, és hirtelen itt állt a Vezér álamelnök nélkül, ami tarthatatlan állapot, ezt mindenki beláthatja.

Mert kinek a kicsinységéhez lehet ezután viszonyítani a Vezér nagyságát, kit fog ezentúl elszalajtani gyufáért, ha kedve kerekedik, ha nincs kéznél egy hetvenvalahány éves Köztársasági Elnök?

Hirtelen komollyá vált a helyzet, nem is olyan könnyű megbízható és kézben tartható jelöltet találni!

Mert a jelölt egyszercsak elkezdheti komolyan venni magát és önjáróvá válik, mint legutóbb is az ösztövér jogász, aki elkezdett úgy viselkedni, mint az elszabadult hajóágyú - mi több, néhány esetben elfeledte megkérdezni, hogy mi is a véleménye, ami azért hihetetlen önteltségre vall, nemde?

Pedig a helyzet ugyanaz, mint a libáknál, bár a csapatot nem ő vezeti, mégis a gúnár sétál peckesen a libasor élén, sziszegve és szárnylengetve – talán ezt egy sólyom képtelen elfogadni.

Fiatal jelölt nem jöhet számításba, hisz hol van már a hamvas ifjúság,és ezek a mai fiatalok -  ez a Lázár gyerek is olyan vérfagyasztó agresszivitással tör a hatalom csúcsaira, hogy néha már gyanús is.

Nem volt buta ez a Jóska, mikor az ilyeneket idejében rábízta Jagodára, az ilyen könnyen pótolható figura, hozzá hasonló karrierista, gerinctelen törtető rengeteg áll rendelkezésre.

De a Köztársasági Elnöki poszt az más, ott tárgyalni kell.

Nem termelni, hanem elhárítani a kellemetlen kérdéseket, meg bólogatni, úgy téve, mintha értené is, amit mondanak.

Csak a legbelső kör embere kerülhet itt szóba, ilyen vészterhes időkben félre kell tenni az ellentéteket,  csatasorba kell állni.

Kövérlaci nem lenne rossz, de ő egy istennek, sőt egy Istentől sem hajlandó félni, és hát kell az nekünk, hogy felpofozza vagy lezsidózza Barrosot?

Ő olyan impulzív és egyébként is túl sokat tud, neki talán egyszer majd Kirov elvtárs példáját kellene követnie, de ma még szükség van rá.

Viszont itt van Áder, ő az utóbbi két évben eltűnt, mint szürke szamár a ködben, ő megfelelőnek tűnik a nemes feladatra.

Ugye, Brüsszelben remekül hozzászokott a semmittevéshez, és miután azt sem értette, amit kérdeztek, így hozzászokott a hallgatáshoz is, ami a jelen helyzetben határozott előny.

A száműzetés keserű napjai után ismét fényben és csillogásban élhet, soha nem kívánja vissza majd a jelentéktelen szürkeséget, sőt!

Reggelente háromszor is be fog menni a Sándor-palotába, hogy kellőképpen kiélvezze a Doberdóról szalajtott palotaőrség bokacsattogtatását.

Végre tolmácsot vehet igénybe a tárgyalásain, mert mostanság már kissé kínos volt az étteremben úgy kérni a sót az asztalszomszédtól, hogy pazsaluszta a Salt Lake City, te majom! Sószóró! Nem érted?

Az sem utolsó szempont, hogy közismerten választékos modora és diplomáciai érzéke is jól jöhet a feladat ellátása során, például a hazánkba látogató Christine Lagarde is hogy fog örülni az ajándékba adott borotválkozó-tükörnek…

És ha Barroso nem mond le azonnal, mint Györgyi Kálmán, mikor a véleményét Áder Elnök Úr irrelevánsnak minősíti majdan, vessen magára.

Persze az orrát porba fogja verni Orbán előtt és a fenekét a festett egek felé mereszti majd, de ez csak merő formaság lesz, merthogy tud ő annyit Orbánról, hogy nem lehet vele csak úgy kukoricázni, mint egy libával, hiszen az Ader egy betű híján majdnem Adler, ami állítólag sast jelent.

Így szépen bele is illik a sorba, egy túzok, egy sólyom és egy kakadú után végre egy sas…

A hiányzó „l” betűt meg majd a Pintérsanyi megmagyarosítja neki…

Így aztán a Családon belül tartjuk a fontosabb posztokat, csak az a baj, kevesen vagyunk, kevesen, de majd talán másodállásban lehet vállalnunk az iskolaigazgatói meg egyéb fontos pozíciókat, melyek elfoglalása megbízható kádereinkkel elengedhetetlen.

Éljen hát Áder, a káder, aki imígyen majd megtestesíti a nemzet összes kétségét, míg Viktor az Urat.

Aztán majdcsak lesz valahogy, nem rossz pozíció ez, ha netán-tán tovább romlik Viktor állapota - mindenesetre van olyan erős, mint egy házelnöki poszt, nem is szólva egy brüsszeli képviselő kilátástalan és perspektívátlan helyzetéről.

Mi meg majd nézegethetjük új elnökünk savanyú képét, de éppen ez kell a magyarnak, egy igazán komoly, méltóságteljes ábrázatú, kunbajuszos magyarember, aki tán akkor nevetett utoljára, mikor a nagymamája cicijét bekapta a mángorló - hogy hadd palizáljak én is kicsit…

Vicces időket élünk, ezek a fiúk is állandóan tréfálkoznak…

:O))))

NYAKIG A SZÓSZBAN

Nyakig ül a szószban a Mi Reménységünk, büszke lehet magára, mert a háromnegyedét - ha nem a négyötödét – személyesen ő csinálta, tehetséges ember.

Miután az erőlködése nem csökkent az utóbbi időben sem, a szósz magassága egyre emelkedik, ő meg láthatólag az előremenekülés taktikáját választotta, hajszolja tovább magát is, meg az országot is a pusztulásba.

Olyan, mint a bolond cowboy, aki a már csont és bőr lovát sarkantyúzza, korbácsolja, üti – vágja, hogy elérje Golden Cityt, ahol majd a gazdagság és nyugalom vár végre rá - de már tudja, hogy az arany városa csak a képzeletében élt, a ló meg lassan kidöglik alóla.

Sok lehet ez egy beteg embernek, nagy szerencséje lesz, ha nem roppan bele hónapokon belül, viszont nem tudom, hogyan értékeli ezt az opciót a ló.

A gazdaság romokban hever, a legújabb prognózisok jövőre 0.5% - os GDP növekedést prognosztizálnak, de ezek a prognózisok a kormánnyal barátságos viszonyban levő kutatóintézetektől származnak, mert vannak, akik tárgyilagosan kimondják, hogy a legtöbb, amit elérhetünk jövőre, az a stagnálás.

Nyakunkon a recesszió, és ezt sajnos minden magyar család meg fogja érezni.

A gazdagok kevésbé, a szegények meg nagyon, hála az adórendszernek, meg az eszetlen gazdaságpolitikának.

Ha az embernek eszébe jut, hogy mekkora sírás-rívás, mecsoda jajgatás folyt a Gyurcsány-kormány időszakában, hogy csak két-három százalékos az évenkénti gazdasági növekedés, akkor vagy sírni, vagy röhögni támad kedve.

Ami azt illeti, a külső gazdasági környezet sem kedvez a Mi Boldogságunknak.

Az a nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság, melyről azt képzelte, hogy már vége és majd most aztán jön a konjunktúra, melyben békésen lehet majd kommunikálni a speciális magyar út sikerét úgy tűnik, hogy két fázisa között csak egy rövid pihenőt tartott.

A magyar gazdaság feje fölül nem vonultak el a viharfelhők, sőt.

És nincs semmiféle tartalékunk, nincs semmiféle megállapodásunk senkivel – legfőképpen a hősiesen elűzött IMF-el nincs.

Ami tartalék még volt a ládafiában Bajnai hagyatékából – nem kevés – azt a Nagy Szerencsejátékos a MOL részvényekkel szó szerint eltőzsdézte.

Az országon belül sem rózsás a helyzet, a várt fogyasztásélénkülés elmaradt, már minden társadalmi réteget maga ellen hangolt, mindenkit megsértett, mindenkinek belegázolt az anyagi érdekeibe, de ellentételezés semmi.

Ez lehet az Úr büntetése: „

Viktor fiam, megosztottad a nemzetet, szembefordítottad az atyát gyermekeivel, barátot a baráttal, kollégát a kollégával, libát a szakácsnővel, most akkor az a büntetésed, hogy a szemed előtt szerveződik meg egy új nemzeti egység, melynek te lészen a kovásza!

És közben majd megtapasztalod az általad tojt, menet közben kikelt és felcseperedett sárkánytojások tevékenységéből, hogy milyen is az, amikor valakit a politikai megsemmisülés felé hajszolnak – a fekete lajbis szabadcsapatok legfőbb ellensége is te leszel!

És közben tétlenül kell szemlélned gyűlölt politikai ellenfeled megéledését – láttál te már komcsi főnixet?

Na, most majd láthatsz, és elhiheted, egy Gyurcsány - Bajnai tandem ezerszer jobb lesz, mit te valaha is lenni tudsz a luftballonhámozó Matolcsyval.

Pedig megmondta a magyar költő – ’Matolcsyzmus az élet megrontója, mely kancsalul, festett egekbe néz!’

Hát csak szembe kellett volna nézni Matolcsyval, és ez a megrontás azonnal borítékolható lett volna!”

De a Népboldogító Dumagép úgy tesz, mint aki nem veszi észre sem a nemzetközi, sem a hazai jelzéseket, folytatja az ámokfutást, most állítólag a kormán átszervezését tervezi.

Réthelyi professzor megy állítólag, Lázár János meg jön a humánpolitikai tárca élére, mecsoda remek ötlet!

Persze Réthelyivel mennek az államtitkárok is, akik közül Rózsika asszonynak már jönni sem lett volna szabad, de Szócska államtitkár – bár az általa folytatott politikával nem lehet egyetérteni, de személyében legalább szakértelmet és valamiféle következetességet képviselt – nemigen fognak ehhez a partitúrához jobb karmestert találni nála.

Lázárral a feladatára alkalmatlan, de úriember Réthelyi helyett egy, a  feladatra alkalmatlan, valódi gátlástalan és pénzsóvár bunkó kerül olyan pozícióba, amelyben rengeteg kárt lehet okozni.

Nem is fogunk benne csalódni.

A szakértelmét nem vonnám kétségbe, hiszen abban az aktatáskában, melyet a néhai Rapcsák képviselő után cipelt, volt bölcsesség dögivel, hát, ha még alváskor a fejét is azon nyugtatta, akkor meg pláne megokosodhatott.

Lehet, hazajön Áder is Brüsszelből, állítólag esélyes az Országos Igazságszolgáltatási Tanács helyébe lépő Országos Bírói Hivatal (OBH) élére.

Neki mindenesetre megkönnyebbülés lesz, nem kell annyit mosolyogni és mondogatni, hogy yes, yes, - idegőrlő lehet a gondolat is, hogy nem mondott e véletlenül yes - t arra, amire no lett volna a helyes válasz.

A stressz felzabálhatja még a legtehetségesebb politikust is, hát még Ádert.

Közben azért várható még ez-az, egy kis hitelminősítői leminősítés, aztán lassan el kellene kezdeni tárgyalni az oroszokkal az új gázszállítási megállapodásról, mert ha nem ügyeskedünk időben, a vége könnyen az lehet, hogy PET-palackokban hozhatjuk be a gázt Bécsből a kocsi ülésének háttámlájába rejtve, vagy fűthetünk uszadékfával.

És ki tudja, hogy az elszegényedés milyen reakciókat vált ki?

Lehet itt még éhséglázadás is, lehetnek tüntetések a megszorítások (melyek - mint tudjuk - nem léteznek…) ellen, és a libák is csak azért nem fognak tüntetni a több kukoricáért, mert elrepülnek kipihenni ezt a tejjel-mézzel folyó Kánaánt.

Persze lehetnek még csodák, megmenthetnek bennünket a kínaiak, mi lehetünk Szaúd-Arábia kulacsa, vagy valami hasonló, de – mein Vezéremmel ellentétben – én erre azért nem építenék.

A megoldás közelebb van.

Valaki mutassa meg neki a térképen Európát.

:O))))