KUKABÚVÁROK ÉS SZEMETEK

Hatósági rendelkezés elleni izgatás miatt elítélt a Pesti Központi Kerületi Bíróság pénteken egy szociális munkást, aki a józsefvárosi önkormányzat tiltó rendelete elleni márciusi tüntetésen arra biztatta társait, hogy a demonstráció részeként kukázzanak.

Ugyan a bíró értelmes emberként pontosan tudta, hogy miről van szó, és az ítélete is ennek megfelelő volt - kimondta a vádlott bűnösségét és három év próbára bocsátotta – de azért az ítélet az ítélet.

Az ítélet általában a társadalom rosszallásának kifejezése a vádlott által elkövetett cselekmény miatt, de ez esetben nagy biztonsággal lehet állítani, hogy a társadalom rosszallását a rendelet magalkotóival szemben lehet okkal feltételezni.

Emellett a kukázás, mint cselekmény is más megítélés alá esik egy hivatalosan bejelentett tüntetésen, mint a hétköznapi életben.

Olyan ez, mintha a színházi rendezőt elítélnék felbujtás miatt, mert a színészt apja meggyilkolására buzdította valamelyik Shakespeare-drámában.

Kezd ez az ország a bezárt Lipótmező kiterjesztett jogutódjává válni, azzal a kis differenciával, hogy a Lipótot nem az ápoltak irányították, itt pedig az ápoltak szemlátomást megszállták az ország irányításának stratégiai pontjait.

Tetszik nekem ez a hatósági rendelkezés elleni izgatás is, különösen, ha összevetem az elmúlt évek közismert eseményeivel.

Mondjuk a Kossuth tér megszállásával, a tér kiürítésére vonatkozó utasítás elleni izgatással, vagy a rendőrségi kordon elbontásakor tanúsított magatartással, - ha valami, hát az aztán a hatósági rendelkezés elleni izgatás iskolapéldája volt vegytisztán, méghozzá olyan elkövetőkkel, akik esküt tettek a Magyar Köztársaság társadalmi rendjének védelmére.

Elképesztő ez az arcátlanság, amivel az új undokok használják a jogot, visszaélve annak betűjével és sárba gyalázva annak szellemét, magas ívben téve a jogalkotó szándékára.

Súlyosítja a helyzetet, hogy akik ezt teszik, elvégezték a jogi egyetemet, némelyik még szakvizsgát is tett, tehát azt mondani, hogy bocsáss meg nekik Uram, mert nem tudják ők, hogy mit tesznek, minimálisan is tévedés.

Ezek az emberek pontosan tisztában vannak azzal, hogy mit művelnek, csak éppen nem törődnek a következményeivel, hiszen nincsenek erkölcsi gátlásaik, politikai értelemben - és többen közülük klinikai értelemben is - pszichopaták.

Amúgy pedig empátia sincs bennük, egy falatnyi sem, hiszen maga a rendelkezés, melynek védelmében most a büntetőjog eszközét vélték megfelelőnek bevetni, az utóbbi húsz év egyik legaljasabb és legembertelenebb rendelete.

Mintha az életvitelszerű kukázás kedves hobby lenne, vagy mintha a kukabúvárnak hedonista élvezetet okozna, hogy a reggeli menüt vagy éppen az ebédrevaló pénzét büdös kukák mélyéről kell előbányásznia, elennie a nyüvek és patkányok elől az ezüsttálcán a kukába rejtett libasültet.

Bizonyára elcsodálkoznának a döntéshozók, ha egy helycserés kísérlet során kiderülne, hogy milyen hamar bele lehetne illeszkedni egymás szerepébe, hiszen egy éhezőnek a kuka lehet akár maga az életmentő kapszula is, míg a jólétet igen könnyű megszokni, mint tudjuk.

Téved az, aki azt gondolja, hogy a kukázás szimpla hajléktalan-probléma - azokért nem kár, hulljon a férgese, kevesebb a gond, ugye – de ez kislányos naiv tévedés.

A saját városomban láttam kulturáltan, tisztán öltözött hölgyet - és most emögött ne keressen senki semmiféle cinikus leszólást -  gumikesztyűben kukát vizsgálni, és be kell valljam, nem az jutott eszembe, hogy hobbiból csinálja.

Inkább az, hogy a sors valamilyen extrém csapása az, ha valaki idős korára ilyen helyzetbe jut.

Ez az egész ügy szép példája annak, hogy hogyan bánik a mai hatalom a szegényemberekkel, a nincstelenekkel, a kiskeresetűekkel, a Lázár-skála alsó szegmenseiben tanyázókkal, a semmitérőkkel.

Mióta kormányra kerültek, csak az ő sanyargatásukban, megalázásukban élik ki magukat, hiszen tudnivaló, hogy ezeknek a társadalmi csoportoknak a legalacsonyabb az érdekérvényesítő képessége, a legmagasabb a megalkuvásokra való készsége, szervezettségük nulla, ők a társadalom páriái.

Velük könnyű ujjat húzni, habár kettétört óriásunk a hályogkovács magabiztosságával piszkálja már a középosztályt is, sőt, Lázár már elkezdte kóstolgatni a parasztságot is, belengetve nekik az adózás szép társadalmi kötelezettségét, hadd örüljön a rohatt kulák.

A jog az állam legfontosabb eszköze a társadalom érdekeinek érvényesítésében-

Lehet vele élni, lehet vele visszaélni is.

És lehet a táradalom érdekeit fényévnyi távolságban meghatározni a valóságos érdekektől.

Lehet a nyomor ellen tenni és lehet erről pofázni és közben növelni azt.

Lehet keresztény politikusról pofázva a mellet döngetni, közben meg elfelejteni a szegények segítésének kötelezettségét.

Jön a mínusz húsz, mikor a vadliba is belefagy a jégbe - a hajléktalan-ellátásra meg sem pénz, sem szándék, sem megoldás nemigen mutatkozik.

Csak egy éjszakára kellene ezeket az érzéketlen tuskókat kirakni a szabad ég alá, sokat hozna az erkölcseiken, az empátiás készségeiken a dolog.

Kár, hogy nem lehet kipróbálni…

:O)))

MEGROVÁS

Barna bácsit megrótták.

Barna bácsi egy idióta, de ehhez, mint tudjuk, Simicska óta minden magyar állampolgárnak joga van.

Barna bácsi csinált magának egy maszek vasfüggönyt, csak nem azt a light változatot, mint amivel annakidején a béketábort védtük az imprilista divernyákoktól, meg a magyar lakosság ostobábbik felét a cocacolamámor ártalmaitól - nem ám 24 Volt, kettőötven aggyálneki, durrbele a közepibe!

Barna bácsi a különösen értékes uborkáit védte az illetéktelen behatolóktól, akik rájártak éjjelente a dús termésre, ami kétségkívül bosszantó, de talán egy tömegmészárlást mégsem ér meg.

Barna bácsi beszerezhetett volna ugyan a drót árán egy moszkvai őrkutyát vagy egy komondort is, de azokat etetni kell, míg a csupasz drótnak nincs szüksége fülvakargatásra sem ahhoz, hogy harapjon.

Barna bácsi jól végezte dolgát, és ártatlan tekintettel meggyilkolt egy embert, egyet pedig súlyosan megsebesített.
Barna bácsi azt mondta, hogy nem tudta, hogy a kettőhúsz alkalmas az emberi élet kioltására, azt hitte, hogy csak bizsergetni fogja a magánlaksértő tenyerét, hiszen ő is kipróbálta kesztyűben, gumicsizmában, oszt sehol semmi sérülés – igaz azért meg nem nyalta a vezetéket, pedig aki ilyen, ugye, attól ez is elképzelhető, de hálistennek nem…
Az áldozat koporsójára még hullottak a rögök, mikor Barna bácsi már hőssé lényegült át, és példaképpé.
Kossuth Lajos szülőfaluja karolta fel a mi Barna bácsinkat elsőként, de aztán – kisvártatva – felsorakozott mögé az egész jobboldal, csupa mélyen érző, igazszívű magyar ember, akik rendszeresen járnak áldozni vagy Úrvacsorát venni, és a hasukon már lyukas a ruha, annyit csúsztak hason a templomokban.
Azért akadtak olyan ostobák, akik azt mondták, hogy talán egy ember halála mégsem áll arányban a vasárnapi nokedlis libapörkölthöz társítható uborkasalátával (kissé fokhagymásan, tejfelesen, csipetnyi pirospaprikával, vagy apróra vágott hegyes zöldpaprikával ékítve – a liba beszerzése csak az étkezés előtti napon esedékes, hadd gyönyörködjön a jószágban addig is a Mari néni…).
Ezért hát a mi Barna bácsinknak bíróság elé kellett állnia, hadd lássa az ország, hogy itten esélyegyenlőség van, mégha a mi Barna bácsink összesen annyit nem töltött fogdában, mint ha rajtakapták volna az uborkatolvajt élve – de nagy kár is, hogy hóttában nem lehetett bevarrni úgy egy évre előzetesbe, hadd tanuljon belőle a többi kohány!
Kapott is vérfagyasztó ítéletet első fokon – egy évet, felfüggesztve, a rohatt komcsi vérbírótól.
De aztán győzött az igazság (még sajnos nem jogerősen…) és Barna bácsit az Ítélőtábla az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezve megrovásban részesítette, merthogy milyen gondosan járt el, csak egyet vert agyon az áram a három közül.
Most azon töröm a fejem, hogy a kertbe telepítek néhány kézigránátot fejmagasságba, a kioldókarikához drótot erősítek és azt úgy térdmagasságban vezetem, hadd botoljon bele, aki fejetlenül rohan megdézsmálni a tulipánomat, merthogy az az enyém.
És a libaól mellé gépágyút telepítek, mozgásérzékelővel, hadd hulljon a férgese!
Barna bácsi sajnos aránytalanul és alkalmatlan eszközzel védekezett, mivel a dolgok legutóbbi állása szerint az emberi élet még felülírja az uborka tulajdonlásához fűződő érdeket, az pedig, hogy Barna bácsi mecsoda gondosságot tanúsított az nettó hazugság.
Az igazságszolgáltatás ma Magyarországon egy nagy kalap szaracént se ér.
A bírósági szervezet álságos, politikától átitatott ócska testület, selejtes termékei között kell botorkálnunk, mintha jogállamban élnénk.
Alkalmatlan, gerinctelen és/vagy ostoba bírók ülnek azokon a pulpitusokon, ahonnan magas ívben tehetnének a politikai elvárásokra, megrendelésekre.
De ők meg akarnak felelni valamiféle kimondott vagy kimondatlan pártos követelményeknek és ítélnek, mintha a pártoktól kapnák a fizetésüket, holott nekik kellene a Köztársaság legmegvesztegethetetlenebb, legtisztább jellemeinek lenni.
Itt viszont nincs bírói ethosz, itt megfelelés van, itt a nemtaggyűlés-taggyűlést a forma mentén bírálják el, nem pedig a törvényhozó szándékát veszik figyelembe, itt a cigány libatolvaj hónapokig ül előzetesben, míg a milliárdokat sikkasztóbróker röhög a társadalom pofájába.
Itt csak cigányt lehet elítélni rasszista bűncselekmény miatt, mert ha azt mondja valaki, hogy kötelet a cigánynak, az nem népcsoport elleni izgatás, csak véleménynyilvánítás, de ezer ügyben lehet érzékelni a politikai megrendelésre szabott ítéletet…
A bíróságok a tetejében egyértelműen jobbra húznak és ha akad egy-egy tökös bíró, aki meri visszautasítani egy előzetes időtartamának meghosszabbítását, akkor azt úgy nézegetjük, mint Csemegi Károly reinkarnációját.

Nem kívánom én Barna bácsi felnégyelését, nem hát – de azért lehetne esetleg találni valami megfelelő mértéket, mellyel ki lehetne fejezni a társadalom rosszallását az üggyel kapcsolatban.

Mégsem rendjénvaló tán a a mondást – az én házam az én váram – egy az egyben átültetni a gyakorlatba, ágyúkkal, sáncárkokkal, gyilokjáróval, - lehetne talán némi önmérsékletet tanúsítani a Szent Uborkák védelme során.

És esetleg el lehetne gondolkodni azon is, hogy a három bánatos cigánynak is egyszerűbb lenne elmenni a zöldségeshez és belenyúlni a zsebébe, kifizetni azt a kiló uborkát oszt hazaballagni, mint átvágni magát a mucsai Doberdó szögesdrót és aknamezején…

A helyzet pedig nem látszik javulni, a bíróságokat is maga alá akarja gyűrni a mi Viktorunk, teljesen feleslegesen egyébként, merthogy ez a banda neki húzza már évek óta.

Neki elég, ha felrikkant: Józsikám kilóg a farka – mire is Józsi prímás majd mondja, hogy ezt a dalt nem ismeri, de ha esetleg eldúdolna egy-két taktust…

Barna bácsi, az emeritus képviselőjelölt pedig nyugodt lehet – neki a haja szála sem fog görbülni, a cigányoknak sem lesz munka továbbra sem, csak a segélyt nyirbálják még kurtábbra, és abban reménykednek, hogy majd Viktor toppant egyet és jogkövető lesz mindenki, ha éhendöglik is.

Barna bácsi egyébként harminc kiló uborkát adományozott Monoknak, abból 15 kilót neki, tizenötöt meg az idióta (ámbátor az árvíznél derekasan helytálló) polgármesternek kellett volna egyesével feldugni, hátha attól kicsit élesedett volna az elméjük…

:O))))